Vadkármegelőzés és vadkárbecslés Bleier Norbert Szent István Egyetem-VadvilágMegőrzési Intézet
A vadkár jogi megítélése a középkortól az 1996. évi LV. törvényig
Bevezető gondolatok A vadkárok jogi megítélésekor meg kell vizsgálnunk a vadászat jogszabályi hátterét, hiszen a károk rendezése ahhoz szorosan kötődővealakult. Avadászati jog szabályozásának minden népnél az adott gazdasági és társadalmi viszonyok voltak ameghatározói. Fontosszerepevoltatulajdoniviszonyoknak.
Bevezető gondolatok Fontos tényező, hogy mikor következett be a társadalomállammászerveződése. Mikor és hogyanalakult ki aföldtulajdon? Magyarországon hogyan alakult a vadászat jogi szabályozásaahonfoglalástkövetően? Kik vadászhattak a kezdetekkor és ez hogyan változott?
Bevezető gondolatok Ahonfoglalók főfoglalkozása az állattenyésztés és a halászat mellett a vadászat volt, melyet természetszerűleg mindenkigyakorolhatott. Korlátozásról ebből az időből nincsenek információink. A letelepedés fordulópont volt a magyarság életében gazdasági és társadalmi berendezkedés szempontjából egyaránt. Akorlátozások szüksége akkor merült fel, amikor a lakosság helyhez kötöttségefelerősödött(földművelés).
Bevezető gondolatok Abban az időszakban, amikor a vadászat még teljesen szabad volt (ez az u.n. szabad vadászat kora), avad által okozott károkért való felelősség gondolata fel sem merült. A vadászatra jogosultak körének szűkülése azonban óhatatlanul előtérbe helyezte avad által okozott károkat és afelelősség kérdését.
A vadkártérítés jelei a középkorban nem mutatkoztak Csőre (1994) szerint: Magyarországon mindig gazdag vadállomány volt, amely minden bizonnyal okozott kárt a mezőgazdasági terményekben. Viszont az akkori felfogás szerint valószínűleg avadat olyan természeti tényezőnek tekintették, mintajégverést vagy arovarkárt. OLYAN KÉNYSZERŰ ADÓ EZ, AMELYET MINDENKÉPPEN MEG KELL ADNI ÉS EZ ÍGY VANJÓL A te barmodnak is és a vadnak, amely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül. Mózes III. könyve 25 rész, 7.
A jobbágyok és parasztok szabad vadászati jogának korlátozása: 1504-ben II. Ulászló 5. dekrétuma Venatio et aucupium, rusticis prohibitum -vadászat és madarászat parasztoknak tiltott - (nemis tetszettnekik!) Egészen pontosan szarvasra, őzre, vaddisznóra, nyúlra, fácánra, csárszármadárra vonatkozóan tiltottameg. Helyette föld-, rét- és szőlőművelést valamint egyébkézműves foglalkozást javasolt.
Forrás: Kolosváry, 1923
Csőre (1994) szerint: a vad által okozott károk megtérítésének kérdése ebben az időben még nem merült fel. Pedig 1683-ban Szentmártoni Bodó János versében bizonymármegjelenik avadkárosítása: A szarvastékozolja mezőbenszénánkat, Arossz nyúltapossapázsitbúzáinkat, Azerdei disznómegesziamakkot, Tépitöri rontja mezőnazabrakot
III. Károly 1729. évi dekrétumának XXII. cikke: Avadkárokról még mindignem rendelkezik. Csupán a vadászati kár jelenik meg: avetésekben okozott károk megelőzése érdekében megtiltotta a földesuraknak és nemeseknek a sinkorán nevű angol vadászkutyák tartását és a velük való vadászatot is.
MáriaTerézia1767. évi urbáriuma: Nem közvetlen kártérítési kötelezettségről szól! A jobbágyok vetéseiben és szőlőiben okozott vadkárok megelőzése érdekében bevezette a vadászati robotot: évente három napon jobbágyi vadászatot kellett tartani és afegyvert és lőszert a földesúrnakkellett adnia.
II. József 1786-os szabályzata: Mindenkinek szabad volt a földjeiről (szőlőiről) a vadat bármiféle módon elriasztani. He ekkor avad megsérül, akkor sem jár kárpótlás a vadászattulajdonosnak. A vármegyei hatóságoknak meg kellett akadályozni hogy avadat az általános kultúra hátrányára túlságosan el ne szaporítsák gondoskodniuk kellett ( kímélet nélkül rászorítani ) avadállomány arányoscsökkentéséről. A vadászoknak nincs megengedve vetéseken, bevetett földeken és szüret előtt a szőlőkben bármi ürügy alatt kopóval vadászni, vagyhajtást rendezni (25 arany büntetés)
II. József 1786-os szabályzata: Amezei terményben, szőlőben vagy gyümölcsösben avad által okozott károk megtérítendők (pénz vagy termény). Akárt jelenti kell ahatóságnak addig, amíg látható, megítélhető. Azonnali hatósági becslést részrehajlatlan férfiakkal kell végeztetni. A becslés után a megyei hatóság az érdekeltek megidézésével helyszíni szemlét tartott és rövid úton megejtendő tárgyalás során a kárt végérvényesen megállapította.
II. Ferenc 1802. évixxiv.törvénye: Fontos rendelkezése, hogy aföldesúr atulajdonában álló földterület fele részét elkeríthette és ott mások nem vadászhattak. Ettől eltekintve azonban továbbra is megmaradt nemesi kiváltságként az idegen területeken gyakorolható vadászati jog. Avadkárokról rendelkezik, azonban: Vadkárokról csak akkor lehetett szó, ha megállapítható voltavadtenyésztés.
II. Ferenc 1802-es törvénye: Avad által okozott károkért avadtenyésztő úr a haladéktalanul végrehajtandó becsü szerint teljes elégtételt köteles szolgáltatni. Aföldesúr ajobbágyának is köteles volt akárt megtéríteni. Akárosult pert indíthatott jobbágyok esetében a tiszti ügyész által képviselten - amit két törvénykezési időszakalatt (!) be kellett fejezni. Avármegyének joga volt avadtenyésztő urakat a vadállományuk csökkentésére vagy elrekesztésére (bekerítésére) kötelezni.
II. Ferenc 1802-es törvénye: Akárt okozó vadat bárki elfoghatta, elejthette az általa művelt területen. Azonban ezt avadat bekellettszolgáltatnia vadilletékes urának. Atörvény továbbá lehetővé tette megyei tiszti vadászatok (hatósági vadászat) rendezését a ragadozók és a vetésekre és a szőlőkre kártékonymadarakesetében. Tolna megyei Esterházy birtok példája az 1820-as évekből
Mezei rendőrségről szóló -1840. éviix. törvény: Megtiltotta a vadászatot a vetéseken az aratás végéig, kaszálókon és réteken aszéna és asarjú betakarításáig, valamint február 1-től aszőlőkben aszüretig ( tilos területek ). A saját vadászterületté alakított úgynevezett kitáblázott helyekre és a faültetvényekre, csemetésekre is vonatkozottafentitiltás. Nem vonatkoztak a tiltások a területek tulajdonosaira azért, mert maguknak okozták a kárt.
1848-ban (valójában 1853-ban) megszűnt az úrbériség, ajobbágyok földhöz jutottak. Megszűnt a nemesek idegen földekre is szóló vadászati kiváltsága. 1852-es Osztrák Polgári Törvénykönyv (Magyarországon is hatályban) : avadkárt meg kell téríteni erdőn, mezőn és egyéb javakban. Aragadozók okozta kárra nincs térítési kötelezettség. 1872. évivi. törvény avadászatról: a fővadak (szarvas, dám, vaddisznó) által okozott kárt az okozástólszámított nyolcnapalattbe kellett jelenteni, azt a hatóság felbecsültette és annak kellett megtéríteni, akinek aterületén akárokozó fővadtenyészett.
1872.évi VI.törvényavadászatról: Ha a kárt szenvedett gazdálkodó a szomszédból hozzá átjáró fővad lövésének jogát fenntartotta magának, akkorkárt nemkövetelhetett. Nem járt térítés akártékony és ragadozó fajok által okozott károk után sem, mert ezeket afajokat bárki elpusztíthatta (ide tartozott akóbor eb és akóbor macska isés avaddisznóis*). Eltörölte a hivatalból elrendelt hatósági vadászatokat, de 1876-ban újra visszahozta a gyakorlatba akármegelőzés indokával.
1883. évixx. törvény(1945-igérvénybenvolt): Kár bejelentési és kártérítési kötelezettség aszarvas és dám (fővad) okozta károkra vetésekben, ültetvényekben, erdészeti és más gazdálkodási ágakban. Kártérítésre az köteles, aki az okozó vadat tenyészti, vagyis: az nem elegendő, hogy valakinek aterületén tenyészik (tehát ott él), hanem ott azt a vadat tenyésztik (gondozzák,kezelik, stb.) is. 1918-22 közötti 4évben atérítendő károkozású fajok körébe bekerült amedve és avaddisznó is, majd a rendeletet hatályon kívül helyezték.
1945. éviminiszterelnöki rendelet: Avadászatijog azállamraszállt! A földművelésügyi miniszter elrendelhette bármilyen vadfajra vonatkozóan az állomány csökkentését - a gyümölcsösök kára esetén a nyúlállományét is - ha az a megyei felügyelő szerinttúlszaporodott. A szarvas, dám és a vaddisznó által okozott károkért az államkincstár teljes kártérítést adott, ami logikusan következett az állami vadászati jogból.
1945. évi miniszterelnöki rendelet: A kiadások fedezésére a nagyvadas vadászterületek bérlői és alőttvad-kereskedők (!) vadkárjárulékot voltakkötelesekfizetni. Községenként alakultak vadkárbecslő bizottságok és megegyezés hiányában akárosult peres úton érvényesíthetteaz igényét. Mind a termelő, mind a vadászatra jogosult köteles volt kármegelőzést és elhárítást végezni. Ha azt a jogosult elmulasztotta, akkor büntetésképpenpótlólagoskárjárulékot fizetett.
Avadászatról és avadgazdálkodásról szóló 1957. évi 43.törvényerejű rendelet: A vadászterületen csak annyi vadat engedett tartani, amennyi a mező- és erdőgazdaság érdekeinek sérelme nélkül megél. (vadgazdaságok, rezervátumok??) A bekövetkezett kárt pénzben meg kell téríteni. A vadászatra jogosult köteles megtéríteni a vadászattal okozott károkat, de nem felel a vaddisznó kivételével a kártékony fajokáltal okozott károkért. Akeletkezett kárt három napon belül kellett bejelenteni. A vadászat közben okozott kárt nyolc napon belül közvetlenül atermelőnek kellett kifizetni. Nem az államkincstár vállalt kártérítési kötelezettséget, hanem akárosult mezőgazdasági ingatlannal szomszédos nagyvadas vadászterület kezelőjének, illetve bérlőjének kellet viselniaköltségeket.
1961. évi VII. törvény Az erdőkről és a vadgazdálkodásról: Avadászati jog és aszabad területen élő vad is az állam tulajdona, azaz elejtése után válik a vadászatrajogosult tulajdonává. Vadkárok térítése államigazgatási eljárásban és polgáriperes útonlehetséges. Új vadfaj amuflon, agím, adám és vaddisznó mellett. Amezőgazdaságban okozott károkért, valamint a személyekben és dolgokban okozott károkért (!) a vadászatrajogosítottfelel.
1961. évi VII. törvény: Az új szabályozás a korábbinál nagyobb súlyt helyezett a vadgazdák és a termelők együttműködésére, a közös kárfelelősségre és megelőzésre. Nem kell megtérítenie akárt, ha azt akárosult vagymásszemély felróhatómagatartásaokozta. Felelősség avadászattal okozott kárért, de nem felelős az említett vadfajok erdőgazdálkodásban okozottkáráért. Az kötelezhető akártérítésre, akinek aterületéről avadkiváltott.
1961.évi VII.törvény Erdőtörvény: Ajogszabályok nem tekintették avadkár fogalmába tartozónak a megnevezett négy vadfaj által a mezőgazdaságon kívül okozott, pl. erdőgazdasági károkat. Nem volt vadkárként értelmezhető az őz által okozott és amezei nyúl által gyümölcsösön kívül okozott kár. Az apróvad károkozása amezei nyúlon kívüli fajokra a jogszabály szerint nem volt vadkárként értelmezhető.
Az idő múlásávalváltozásokjöttek: megnövekedett gépjárműforgalom miatt egyre gyakoribbá váló vad-gépjármű ütközések amaguk kétoldalúkárhelyzeteivel, a mezőgazdasági technológiák és technikák (gyorsjáratú gépek) és a kemizálás (pl. rágcsálóirtás) élő vadat veszélyeztető káros hatásaival újabb rendezésre váró helyzeteket teremtettek. Szükség volt ezért egy új vadászati jogszabályra, ami az utolsó 35 év alatt felgyülemlett tapasztalat alapján, az aktuális gondokmegoldásárahivatott.
Felhasznált és ajánlott irodalom Csőre Pál (1994):Amagyar vadászat története. Zoltán Ödön (1973): Felelősség avadkárokért és avadászattal kapcsolatos egyéb károkért. www.1000ev.hu Elérhető jogszabályok Golub Atanáz (1936): Vadászati jog, különös tekintettel a mezőgazdasági kártérítésre. Hauer Lajos (1976):vadkárelhárítás amezőgazdaságban. Vidiczky János (1930): Avadászati jog lexikona. Kolosváry Bálint (1923):vadászati jog.