DEBRECEN REFORMKORI MŰVEL ŐDÉSTÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE Bényei Miklós BEVEZETÉS Voltál-e már Debrecenben, barátom? láttad-e e pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot? ha porba vagy sárba akarsz fuladni, csak ide jőj, itt legkönnyebben célt érhetsz ; de az orrodat jól befogd, mert különben, mielőtt megfulnál, a guta üt meg a szolannaszagnak miatta. Mennyi szalonna, mennyi hízott disznó van itt! a szellem mégis oly sovány, hogy csak ugy csörög a bordája, épen mint az idevaló híres talyigáslovaknak. Itt ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak." 1 Hasonló sorokat jócskán idézhetnénk, a reformkori írók, újságírók szívesen élcelődtek a zsíros, rátartai cíviseken ; Petőfi Sándor gyilkosan szellemes útilevele csak egy példa a sok közül. Elterjedt vélemény volt akkoriban, hogy Debrecen lakossága á miveltség, 's Baladási eszmék elfogadása iránt is makacs, 's így nem előre, de hátra halad" z Kazinczy Ferenc sütötte rá először a műveletlenség és a maradiság bélyegét a városra, s elfogult vádjai nyomán ötvöződött a debreceniség" fogalmában mindaz a rossz, ami egy szellemileg rest és konzervatív társadalmi vagy kulturális közösségről elmondható a A súlyosan elmarasztaló ítélet hatása máig érvényesül. Gyakran úgy emlegetik még ma is a reformkori Debrecent, mint a kulturális tespedés és a társadalmi-politikai konzervativizmus színhelyét. Balogh István például így vélekedett pár évvel ezelőtt : a város ekkorra nemcsak a lehetőségét, de a jogcímét is elvesztette arra, hogy valamiképpen a magyar szellemi életnek akárcsak egyik centrumává lehessen '.4 Már a múlt század első felében kialakult egy másik - lényegesen szűkebb - tábor is : Debrecen kulturális szerepének méltányolóié, védelmezőié. Elismeréssel írt a város művelődésügyéről Fényes Elek, Jósika Miklós, Jókai Mór stb s Különösen nagy nimbusza volt a Kollégiumnak ; felnézett rá az Alföld, sőt az egész ország református magyarsága. Híven tükrözi e közfelfogást Balásházy János megjegyzése : árasztja jötékony hatását a' hazára, virágzó nevelő intézetei által" s Később sem hiányoztak az értékelő, sőt túlértékelő megállapítások, itt-ott a kritikátlan csodálat hangja is megszölalt. A pozitív vonások egyoldalú kihangsúlyozása - természetes reakcióként az ellenkez ő előjelű elfogultságra - túlzó következtetésekhez vezetett ; egyesek szerint a század derekán az ország legműveltebb városa Debrecen.' Másfél évszázada folyik tehát, s időnként meg-megújul a vita, sorakoznak az érvek mindkét oldalon. Biztatóan gyarapszik a korszakkal foglalkozó, tárgyilagosan mérlegel ő tudományos feldolgozások száma is, egyre teljesebb, hitelesebb kép rajzolódik ki Debrecen reformkori művelődéstörténetéről. Ezt a képet kívánja tovább színezni, árnyalni a jelen dolgozat. Nem terjed ki a téma
minden részletére, többek között mellőzi az előzmények és a gazdasági-társadalmi háttér bemutatását - ezekről Balogh István és Komoróczy György könyvei kimerítően tájékoztatnak. $ Végs ősoron csak egyetlen, bár bonyolult probléma vizsgálatára vállalkozik : beszélhetünk-e Debrecenrő l úgy, mint a reformkori magyar művelődés egyik központjáról, vagy pedig a város ekkorra már teljesen elvesztette korábbi kulturális szerepét? Ezen belül további három kérdésre keresi a választ : mekkora volt a tárgyalt időszakban (1825-1848) a kultúrával kapcsolatban álló közönség?, milyen műveltséganyagot fogadott be? és mennyiben járult hozzá a nemzeti művelődés fejlődéséhez? NÉPESSÉG, ISKOLÁZOTTSÁG, MÚVELT KÖZÖNSÉG Debrecen a reformkorban az ország egyik legnagyobb városa. Pontos lélekszáma mindmáig tisztázatlan. Az 1828-29-es országos és az évről évre ismétlődő dicális összeírások, valamint a református egyház feljegyzéseinek adatai szerint mintegy 25-30 000 ember lakott a városban.l Más statisztikák ennél jóval magasabb számot - 45-50 000 fő - közölnek. Az eltérés valószínű oka, hogy az utóbbiak a tanyákon és az erdőségeken lakókat is figyelembe vették.2 A népesség túlnyomó többsége - a különböz ő számítások szerint 22-27 000, illetve 42-47 000 - református vallású. Ezen kívül római katolikusok - 2-2500 - éltek még itt jelentősebb számban. Ők világnézeti, kulturális téren külön szigetet alkottak. Mellettük elenyésző hányadban evangélikusok (190-200), görög katolikusok (50-80), görög keletiek (70-80) és izraeliták (50-80) is megtelepedtek a városban. 3 Nyelvileg még homogénebb ez a közösség : az idegen nemzetiségűek (németek, románok, szlovákok stb.) együttes száma alig érte el a 300-at, de ezek jörésze is magyarul beszélt ; Sárváry Pál professzor szerint itt még a német ember gyermeke sem tud németül" 4 Debrecen tősgyökeres magyarságát egyébként a kortársak majd mindegyike kiemelte, még a csíp ős nyelvű Pákh Albert is komolyra fordította a szót, amikor erről beszélt : nemzetiség dolgában ' a külföldi elemekkel elárasztott Pest" elé helyezte s A város iskolahálózata ez idő tájt - a korabeli hazai viszonyokhoz mérve - igen fejlett s 1844-ben létesítették a két óvodát, ide két év múlva már 185 gyermek járt ~ Az elemi oktatás rendszere az előző században alakult ki. A re formátus (és evangélikus) fiúk a Kollégium négyosztályos ún. magyar vagy nemzeti iskoláját, a lányok a tíz utcai elemi iskolát (ezek kétosztályosak voltak) látogatták. Az utóbbiakba fiúkat is beírattak, főleg a külvárosi ispotályi iskolába. A római és görög katolikusok számára a kegyesrendi szerzetesek (piaristák) tartottak fenn elemi iskolát, két - majd 1846-tól három - fiú- és egy leányosztállyal.$ Az alapfokú iskoláztatásra komoly figyelmet fordítottak ; a magisztrátus igyekezett gondoskodni az árvák taníttatásáról is s Korszakunkban a kollégiumi elemibe 600-800, az utcai iskolákba 1000-1200, a piaristákhoz pedig 100-140 gyerek járt. 1836-ban 2065, 1847-ben 2004 volt az összes tanulók számai Mivel az iskoláskorúak szóbanforgó két-három korosztálya a népesség 4-6%-át tehette ki, 11 nyugodtan megkockáztathatjuk a feltevést : az elemi iskola egy-két osztályát a lakosság zöme elvégezte. Leghamarabb a külvárosi gyerekek hagyták abba a tanulást, egy 1847-ben kelt tanácsi jelentés szerint 80%-uk már a második osztálynál. Az írni-olvasni tudók, illetve az analfabéták arányáról a reformkorban nem készült felmérés, ezért hozzávet ő- 192
leges becslésekre vagyunk utalva. Egy szemtanú írta 1837-ben a debreceniekről : olvasni, írni mindegyik tud",' 3 ezt azonban aligha vehétjük szó szerint. Vissza-visszatér ő panasz például, hogy a tanoncok egy része analfabéta. l4 Az 1869-es népszámlálás idején a hat éven felül népesség 20%-a vallotta magát írástudatlannak, ami akkor országosan a legjobb eredmény.'s A reformkorban ennél valamivel kedvez őbb lehetett a helyzet. Az abszolutizmus két évtizedében ugyanis a betelepülők és a külvárosiak számának tetemes gyarapodását nem követte az iskolahálózat megfelel ő ütemű fejlesztése ; egy szánvitás szerint a hatvanas években a felnövekvő generációnak mintegy harmada maradt iskolai oktatás nélkül". ls Minden jel arra mutat tehát, hogy a művelődés szempontjából alapvető írni-olvasni tudás tekintetében Debrecen a reformkori átlagot mesze felülmúlta, itt volt a legkisebb az analfabetizmus. Gimnáziumi oktatása Kollégiumban és a piaristáknál folyt, hat évig. A Kollégiumban fokozatosan csökkent a tanulók száma : 1825-1830 között 550-570, az 1830-as években 440-470, a következő évtizedben viszont csak 300-340, majd 240-300. 1' A kegyesrendieknél az apró hullámzásoktöl eltekintve állandóan 80-100 fő körül mozgott a létszám, csak a korszak végén süllyedt le 60-70 főre.l$ Mindkét helyen többségben lehettek a más vidékekr ől, városokból ideérkezett diákok ; 1847-ben a Kollégium 282 gimnazistája közül csak 120 helybeli.l~ Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy ez a szám korábban sem volt sokkal magasabb. Azaz a létszámcsökkenés oka elsősorban a Kollégium vonzáskörzetének beszűkülésében kereshető. Az akadémiai tagozat, a főiskola egyébként változatlanul megtartotta vonzerejét. Bölcsészeti, jogi és teológiai tanfolyamait évente 550-650 hallgató látogatta, sőt 1833-bon 718-an iratkoztak be. Az 1840-es évek második felében itt is törés következett be : 1844-ben 652, 1846-bon 559, de 1847-ben már csak 426 togátus diákot számláltak össze. Akárcsak a gimnáziumban, a főiskolások között is kisebbségben voltak a debreceniek. A végz ős diákok jelent ős része eltávozott Debrecenb ől : tanítönak, prédikátornak, ügyvédnek, tisztvisel őnek stb. mentek. A városban maradók és a pár esztendei távollét után visszatérők közül került ki a helyi értelmiség és a hivatalnoki gárda utánpótlása. 21 A szakoktatás legfontosabb intézménye a Rajzoskola, amely a Kollégiumban működött. Eredetileg az iparostanoncok képzésére szolgált, de legszorgalmasabb látogatói a gyakorlati (főként mérnöki és hasonló) pályákra készül ő kollégiumi és piarista diákok. 1846-bon a három csoport együttesen 151 fő.~ Több kézművesmesterségnél (asztalos, ács, kőműves, fazekas stb.) kötelezővé tették a rajztanulást és rajzvizsgát. A céheknek kellett gondoskodni az inasok rendszeres iskolába járásáról, ezt azonban gyakran elmulasztották. Az inasok és segédek is szívesen elszabotálták a vizsgát. Ennek ellenére a reformkori debreceni iparosok és iparossegédek nagyobbik hányada elsajátította a szakrajz alapelemeit, szert tett némi esztétikai képzettségre. A korszak végén, 1847-ben még egy tanítás gyakorlati intézet" létesült a szabócéh jóvoltából. Vasárnaponként gyakorolhatták itt a szabóinasok a már-már elfelejtett olvasást, írást, számolást. A leendő kishivatalnokok, alacsony beosztású gazdasági alkalmazottak, az igényesebb, de a gimnáziumot sokalló iparos, keresked ő és gazdálkodó családok gyermekei számára szervezték.meg a Kollégiumban a polgári iskolát (schola realium vernacula). 1839-ben indult a tanítás, kereken 20 tanulóval ; később sem igen emelkedett duplájánál többre ez a száma 1838-1842 között működött - szintén a református egyház irányításával - a leánynevelő intézet. Látogatottságáröl nem tesznek említést a források. A leányok 13 1;vkönyv 1974 193
középfokú oktatását ezen kívül a tanácsi felügyelet alatt álló magánintézetek - 1846-ban öt - vállalták.' Összességében kedvez ő képet nyerünk a reformkori Debrecen lakosságának iskolázottságáról. Az alap- és szakműveltség átlagos színvonala viszonylag magas. Az írni-olvasni tudás, az alapvető nyelvtani, számtani, földrajzi és természetrajzi tudnivalók ismerete általános. Természetesen látnunk kell azt is, hogy a cívisek nagy többsége, a napszámos tömegek, az iparossegédek, az utcai árusok, a gazdaasszonyok stb. számára ez egyúttal a kulturális plafont jelentette. A magasabb műveltséget befogadó és hordozö, közvetítő és formáló, esetleg új értékekkel gazdagítö közeg, az ún. művelt közönség ennél lényegesebb szűkebb körű. Az értelmiségieket, a hivatalnokokat, az írnokokat, a katonatiszteket, a városi kormányzat vezető embereit, a beköltözött birtokos nemesség és a polgárság - kereskedők, iparosok, gazdálkodók - műveltebb tagjait, az említett társadalmi rétegekbe tartozó asszonyok és lányok néhány képviselőjét, s végül a Kollégium akadémiai tagozatának aktívabb hallgatóit és a két gimnázium felső - V. és VI. - évfolyamainak egypár diákját sorolhatjuk idea A rendelkezésünkre álló adatok alapján megkísérelhetjük e csoport nagyságának a meghatározását is. Korszakunkban a debreceni református egyház alkalmazásában egy szuperintendens, négy lelkipásztor, két-három segédlelkész, 1831-ig 9, aztán 10, 1844-t ől pedig 11 kollégiumi professzor, 10 utcai elemi iskolai tanító és 2 kán tor állta Nehéz megállapítani, mennyi lehetett az egyház és a Kollégium tisztviselőinek (pénztárnok, számvevő stb.) a száma, mert a forrásokból az derül ki, hogy ezek egy része - például az egyházkerületi főjegyző, a főiskolai ügyész - csak a mai értelemben vett másodállásban végezte a feladatát~ A teljes állásüak aligha voltak többen, mint négyen-öten. A römai katolikusok egyházi szolgálatát a mindenkori prépost-plébános és káplánja látta el s~ A piarista szerzetes-tanárok száma Z, később 8 fő az Egy-egy kisdedóvó irányította az 1844-ben megnyitott óvodákat.33 Néhány magán- és házitanító, valamint zeneoktató is élt itt, összesen alig lehettek tízen a~ Általában 25-30 ügyvéd, 4-5 mérnök, 8-9 orvos, 7-8 sebész, 6-7 gyógyszerész és egy állatorvos dolgozott a városban ss Számításba kell vennünk még 5-10 ügyvédgyakornokot, gyógyszerészsegédet stb. is.3' Az értelmiségiek összlétszáma tehát az 1830-as években kb. 100-110, az 1840-es évek derekán pedig 120-130 aa Az állami hivatalok vezető tisztségviselői a következők voltak : a királyi biztos, 39 a főbiztos és helyettese a Kerületi Tartományi Biztosságon,4 egy elnök és hat ülnök a Tiszántúli Kerületi Tábláná1,41 egy elnök az 1841-ben alakult vál tótörvényszéken,42 a kincstári dohánybeváltó igazgatöja, a kerületi harmincad hivatal és a királyi sóhivatal tisztjei. Nincsenek pontos információink a hadbiztosság és az itt állomásozó katonai alakulatok tisztjeiről, lelkészeiről, orvosairól ; számuk 25-30 fő - túlnyomórészt osztrákoké - lehetett. A Vay-féle salétromfőző irodai személyzetének összetétele 1810-ből ismert, feltehetően később sem változott sokat. Ekkor a főfelügyel őn kívül két kerületi felügyelő, egy pénztárnok, egy irodatiszt, egy polgári és egy katonai ellenőr, valamint meghatározatlan számú írnok kapott munkát az üzemben. Debrecenben székelt Vay Ábrahám gróf uradalmának jószágigazgatója is a' Az 1846-ban alapított takarékpénztár egy pénztárnokot és egy könyvelőt foglalkoztatott.4$ Balla Károly 1843-ban hozta létre a Tudakozó Intézetet, s ő szerkesztette a Debreczen-Nagyváradi Értesítőt ; két-három beosztottja nyilván volt neki is. 49 Becsléseink szerint mintegy 35-40 írnok, jegyző, ellenőr, áruvizsgáló stb. dolgozott 194
az említett hivatalokban, továbbá a keresked ő cégeknél és a városházán. Öszszesítve a felsorolt adatokat : a hivatalnoki, tisztviselői gárda - a katonatisztekkel együtt, de a városi önkormányzat vezetői nélkül - az 1830-as években kb. 80-90, később kb. 90-100 főnyire tehetős A városi önkormányzat legfelső fóruma a 12 tagú szenátus volt, élén a főbíróval. A népszöszöl ő által vezetett Választott Hites Közönség (a nagytanács) elvileg 60 esküdtből állt, valójában azonban szinte mindig hiányzott közülük néhány.sl Személyileg mindkét testület szorosan összefonódott a városi polgársággal, sőt a fentebb említett értelmiségiek - főleg az ügyvédek - egy részével is. A szenátorok, esküdtek töltötték be a város hivatali apparátusának majd minden fontosabb posztját. A vezető tisztségek közül csak a polgármesteri, a főjegyző i, a két aljegyzői, az ügyészi és az erdőmesteri minősült önállóösszpontosult, s~ s ez a polgár- vagy hivatalnokarisztokrácia képezte a magját annak a társadalmi rétegnek, amelyet a művelt polgárság elnevezéssel szoktunk illetni. Rajtuk kívül a többi szenátor, esküdt, s ha nem tagjai a választott testületeknek, a jómódú keresked ők, iparosok, földbirtokos gazdák és nemesek számíthatók ebbe a csoportba.s4 Feltétlenül idetartoznak a könyvköt ők - 1829- ben 1155 - és a könyvkereskedők - 1841-ig egy, aztán kettős -, valamint a nak. 52 Korszakunkban a városi ~dminisztráciö mintegy 25-30 család kezében művészi szinten dolgozó két-három asztalos, épít őmester, ötvös stb. A szóbanforgó csoportot együttesen kb. 200-250 főnyire becsülhetjük. Támpontul szolgál a Csokonai-síremlékre adakozók - vagyis egy fontos kulturális akcióban résztvevők - névsora, ahol a városi önkormányzat tisztségviselőin, a szenátorokon és esküdteken - szám szerint 56 - kívül 122 polgár, 13 kereskedő és egy közbirtokos neve szerepel.s' Ez az 1836-os lista segít a művelt közönséghez sorolható nők számának körülhatárolásában : itt 56 asszony és kisasszony nevét olvashatjuk. s$ Tovább bővítik a kört az aktívabb, érdeklődőbb főiskolás diákok és idősebb gimnazisták. Az olvasó társaságban 1837-ben 145-en, 1841-ben kb. 60-an, egy év múlva kb. 90-en tömörültek ss a Csokonai-síremlékhez 71-en járultak hozzá közülük.s Mindkét dolog bizonyos - bár szerény - anyagi megterhelést is jelentett, ezért a szempontunkból figyelembe vehető diákok száma ennél valamivel magasabb, kb. 120-150. Végezetül meg kell említeni a Debrecenben sűrűn megforduló színtársulatok tagjait : ők rendszerint 15-20-an, nagyritkán öttel-nyolccal többen voltak si Ha az eddig leírt számokat összeadjuk, a keresett végösszeg : 550-700 fö. Más megközelítésben szintén hasonló eredményt kapunk az ún. művelt közönség teljes számát illetően. A Csokonai-síremlékre 406 debreceni adakozott. A Casino Egyesület 1833-ban 150 részvényessel alakult, de kissé drágának, arisztokratikusnak bizonyult, s 1839 végén már csak 103 tagja maradta 1841- ben szervezték meg a második, Polgári Casínót. Ez jóval demokratikusabb és olcsóbb, taglétszáma az első két év felfutása - 445, 405 - után 310-350 körül mozgott, közülük kb. 300 helybeli. Ide már két nőt is felvettek ss a diákok viszont egyik kaszinóba sem léphettek be. Gyakori a párhuzamos tagság, vagyis a két kaszinó körül mintegy 300-350 főnyi társaság csoportosult. Az egykorú tudósítások szerint 300-400 néző fért el a Nánássy-féle színházépületben, s egyikük kétségét fejezte ki aziránt, hogy ha nagyobb játékszín épülne, lenne é mindig elég látogatójá ' ss A színház törzsközönsége : diákok és fiatal értelmiségiek, tisztviselőka A városi nyomda kiadványainak átlagos példányszáma - a tankönyvek, hitbuzgalmi művek, énekeskönyvek és a kalendáriumok kivé- 195
telével - 400-500.`" Lengyel Imre becslése alapján az Alföldi Hírlap debreceni előfizetőinek száma 1848-ban 4-500, ezen kívül legfeljebb 80-100 példány kelt el utcai árusítással s8 Telegdi Kovács Lajos könyvkereskedő 1846-48-as pénztári naplójában mintegy ZO debreceni megrendelő neve található ss A Csáthyféle üzletnek, amely 1805 óta állt fenn, bizonyára nagyobb vásárló közönsége volt, hiszen Telegdi Kovács főként vidékre szállított.' Többen közvetlenül Pestről, sőt külföldről hozattak könyvet, vagyis a rendszeres könyvvásárlók száma 200-250 körüli. Ehhez vehetjük még a diáktársaság és a két kaszinó könyvtárának olvasóit. Mindent egybevéve : a reformkori Debrecenben kb. 500-Z00 főnyi lehetett az a réteg, amely potenciálisan a modern kultúra befogadó közegét alkotta. Tekintélyes szám ez - ha korabeli, és nem mai szemmel nézzük. A város összla kosságához viszonyítva azonban kevés, alig 2-2,5%. Korántsem elegendő ahhoz - mint látni fogjuk -, hogy a megújuló irodalomnak és a művészeteknek éltető, termékenyítő bázisa lehessen. Ráadásul ennek az ún. szellemi elitnek csak egy része került tényleges, aktív kapcsolatba a reformkori kultúrával. Közöttük találjuk meg azokat, akiknek a műveltsége a kor színvonalán állt, akik felszívták, szétsugározták a beáramló haladó eszméket, akik alkotó módon kapcsolódtak be a magyar kultúra fejlődésének folyamatába. Érdemes egy pillantást vetni arra is, milyen volt ennek a rétegnek az eszmei, politikai magatartása. A reformkori Debrecen szellemi arculatának egyik döntően meghatározó jegye a konzervatív és haladó elemek ellentéte, harca.'1 Az általunk ismertetett társadalmi csoportok majd mindegyikében megfigyelhető ez a kettősség. A konzervativizmus egyik legerősebb bástyája a református egyház és á Kollégium. A lelkipásztorok és a professzorok gondolatvilágában a kálvini reformátusság, a mérsékelt, gyakorlati irányú felvilágosodás és a politikai konzervativizmus eszméi keveredtek ; kitűnő példa erre Szoboszlai Pap István, a nagy tehetség ű, rendkívül művelt, Rousseau-t, Kantot stb. tanulmányozó püspök.' Korszakunk elején az egyházi személyek körében szinte teljes az egyetértés a következ őkben : az ún. törvényes rend (az elavult feudális társadalmi és politikai rendszer) fenntartása, a Habsburg-ház iránti lojalitás, a reformkövetelésekkel való szembenállás. Még a vallásügyi kérdésekben is nagyfokú óvatosság, tartózkodás jellemezte őket.'3 Bizonyos megmerevedés, bezárkózás tapasztalható a kollégiumi vezetésben is. Joggal panaszkodott Péczely József : Ideje volna már egyszer, hogy lássa a világ, egy ily nagy tudományos intézetben, mint ez a mienk, mik is történnek, 's esmerje némely vonalakban legalább azon Urakat, kik... minden szépet, jót, lía uj, 's megfordítva, még csirájában megfojtani igyekeznek..."'4 Azért egyházi berkekben is akadtak, akik áttörték ezeket a falakat, s a haladás táborába szegődtek. Első helyre az említett Péczely József neve kívánkozik ; ő képviselte a Kollégium professzorai közül először azt a szellemet, mely a magyar reformkor nagyjait is hevítetté '.'~ Újításaiban mellette állt a magyar irodalmi tanszék első tanára, Kalós Mózes.' Péczely fokozatosan, lépésről lépésre haladt előre, az 1840-es évek elején közzétett történelmi tanulmányai már kifejezetten a liberalizmus jegyében fogant gondolatokat tartalmaznak. A liberalizmus eszméinek hatása érződik Fésős András és Könyves Tóth Mihály prédikációiban, valamint a fiatal Révész Imre kéziratban maradt, a hazai jobbágyság történetéről szóló pályadolgozatában." Péczely is, Fésős is az evolúciós fejlődés, a mérsékelt reformtörekvések híve, s hasonló nézeteket vallanak a társadalmi-gazdasági progresszió más deb- 19 6
receni képviselői, szószólói is. Példaként említhetjük a kiváló agrártudós, Balásházy János vagy a takarékpénztárat propagáló Telegdi Kovács László nevét. Korhangulatot fejez ki Szűcs István tanári székfoglalója : határozottan állást foglal a haladás forradalmi útjával szemben, s helyette a hosszabbat, de csendesbet 's bátorságosbat" magasztalja.' $ Hasonlóan beszélt Vecsei József filozófiai professzor is : á polgári társaság' életét, annak rögtöni elfolytára által ujjászülni nem lehet... á józan reformátor á polgári társaság törvényein való javítást ott kezdi mindenkor, ahol azt elődei félbehagyták... 's igy aztán á kor' lelkéhez illő csendes javítgatás által, kétség kívül több jót tesz, mint tehet á mindent elpusztító féktelen ujitás rögtön támadt fergetegére".' Jelenlegi ismereteink szerint a debreceni közélet szereplői közül egyedül Könyves Tóth Mihály jutott el a forradalom szükségességének felismeréséig, a függetlenségi törekvések megértéséig : a francia forradalom és francia irodalom tett exaltáltá s enthusiastává annyira, hogy én az 1848-i nemzeti mozgalmakban és függetlenségi küzdelemben öntudatosan és a szó teljes ereje szerint lelkesülten vettem részt" - írja önéletrajzában. Nehezen találtak visszhangra a reformkor eszméi a város vezetőiben, egyáltalán a patrícius rétegben. Hosszú ideig közömbösen szemlélték a politikai harcokat, az országgyűlési követek utasításaiban jóformán nyoma sincs a kor nagyszerű küzdelmeinek, változásainak.$' Megdöbbentő tény, hogy a zsidók betelepedésének engedélyezése ellen az 1839-40-es országgyűlésen is felléptek, sőt, 1844-ben az országgyűlési ellenzék és általában a protestáns főrendek, képviselők nagy megbotránkozására petíciót terjesztettek elő, a zsidók polgárjogban való részesítésének elhalasztását kérve. Talán még megdöbbent őbb, hogy a szenátus és a nagytanács a hivatalos beleegyezése nélkül benyújtott petíciót a botrány után sem tartotta szükségesnek visszavonni. 8~ A városvezetés csak 1847-ben tette magáévá a liberális ellenzék követeléseit, az akkori követutasítás már hasonult a megyék többségéhez. A gazdasági, társadalmi és kulturális liberalizmus, a kapitalizálódás irányába mutató eszmék kicsiny, bár egyre bővülő tábora a nagykereskedők, a szabad foglalkozású értelmiségiek (főleg az ügyvédek és az orvosok), kisebb mértékben a kézművesek, a birtokosok és az egyháziak köréből verbuválódott Ők álltak a kapitalisztikus vállalkozások (takarékpénztár, vasútépítési terv, gőzmalom stb.) élén, ők kezdeményezték a városfejlesztést, az egészségügyi ellátás újjászervezését, a művelődésügyet előremozdító intézkedéseket stb.~ A korra jellemző ellentmondás e csoporton belül is jelentkezett : többségük mereven ragaszkodott a város társadalmi szerkezetének feudális kötöttségeihez, ebben a vonatkozásban hallani sem akart a reformokró1. 85 Azaz támogatta a progresszív irányú gazdasági és kulturális törekvéseket, de ezeket retrográd társadalmi-jogi keretben kívánta megvalósítani. A reformkor szellemi és politikai mozgalmai leginkább az ifjúság - a kollégiumi diákok, a fiatal értelmiségiek - körében kavartak hullámokat. A főiskolások az olvasó társaságban fejtették ki nézeteiket. Az 1830-as évek végén és az 1840-es évek elején született dolgozataikból, verseikből kitűnik, hogy a kor való problémái - az anyagi és szellemi haladás, a szabadság, a cenzúra, a nemzetiség, a hazaszeretet, az örökváltság, a népnevelés, az esküdtszék, a zsidóemancipáció stb. - foglalkoztatták őket. Lépten-nyomon politikai mondanivalóra bukkanunk még a költeményekben is. Teljesen hiányzik viszont a teológiai téma. Határozóa célkit űzésük az európai műveltség befogadása, a nyugati órszágok vívmányainak a hazai viszonyokra való alkalmazása. A liberális, ha- 197
ladó gondolatok népszerűségét bizonyítja, hogy a Pesti Hírlap megjelenése után arra fizettek elő, az addig járatott Világ helyett.$ ' Ebben az évben - 1841 - a diákok kéziratban terjesztették a szatmári 12 pontot ; a kockázatos akcióban 33-an vettek részt.$$ Mindennél többet mond a diák-társaság politikai arculatáról, hogy a tagok közül meglepően sokan eljutottak a radikális, forradalmi magatartásig, több mint harmincan vállaltak szerepet az 1848-49-es forradalomér szabadságharcban. A márciusi fiatalok körében találjuk Bulyovszky Gyulát, Emődy Dánlelt, Irinyi Józsefet stb., s innen indult Bangó Péter, Sillye Gábor, Újházy László i_s."g A reformkor elején a konzervativizmus uralma még megingathatatlan Debrecenben. Az 1830-as években azonban lendületesen előretörnek a progresszió erői, az 1840-es évek közepére, végére pedig komoly bázisai épülnek ki, az egyházon belül is vannak képviselő i. Nem véletlen tehát, hogy amikor 1845. május 14-én Deák Ferenc, Wesselényi Miklös és Vörösmarty Mihály a városban járt, a diákok és a polgárok tömegei élén kivonult üdvözlésükre az elöljáróság küldöttsége és a professzori kar is. Deákot díszpolgárrá is megválasztották.~ Hasonlö fogadtatásban részesült egy év múlva Széchenyi István. 1846. augusztus 3-án a színházban való megjelenését az egész közönség éljeá harsogással tiszteié meg".91a korszellem hatása tehát a városban is észlelhető. A helyi tapasztalatok szülték Péczely József 1844-ben kelt optimista megjegyzését : bízik a haladás erőinek győzelmében, á haladási pártot mindig ugy tekintve mint egy növekvő fiatalt, a' Conservativeket mint egy aggott öreget, kit maga az idő gyengít naponként, midőn amazt csak erősíti '.s2 MÚVELTSÉGANYAG, KULTÚRAKÖZVETÍTŐK Prédihációh A reformkori Debrecenben a templomba járás általános, az iskolai tanulóknak kötelező. l A prédikációkban fogalmazódott meg legtisztábban a cívistársadalom világszemléletét, magatartását, erkölcsi felfogását oly nagymérték ben meghatározó, puritanizmusba oltott kálvini reformátusság, amelyet még ez idő tájt is a mérsékelt ortodoxia és az aufklérista racionalizmus kettőssége,jellemzett : ortodoxia a hitelvekben, racionalizmus a gyakorlati vonatkozásokban. Papjaikat hallgatva a város lakói felelevenítették az iskolában tanult alapvető hittételeket, megismerkedtek az egyház politikai, társadalmi és ideológiai tanításaival. A prédikációkban a bibliai idézetek és hivatkozások vannak túlsúlyban, aztán Kálvin, esetleg néhány nevesebb reformátor, hitszónok gondolatai. A tudományok, a filozófia eredményeire, a szépirodalom és a művészetek új irányzataira való célzás csak elvétve fordul elő bennük. Stílusjegyként jelentkezik a szentimentalizmus és a romantika, valamint a nyelvújítás hatása. Az 1820-1830-as évek prédikációinak monarchista, aulikus álláspontja egyértelmű. A lelkipásztorok szerint az isten kegyelméből uralkodó Ferenc császár az igazság fejedelme, a bölcsesség megtestesítője, alattvalóinak jóságos édesatyja. A király és a tisztviselői iránti engedelmesség a legszentebb kötelességek egyike. Az emberi egyenl őség téveszme, a társadalmi különbség istennek tetsző dolog, a törvények megváltoztatása az isteni rendet fenyeget ő veszély. Csak az 1830-40-es évek fordulöján jelenik meg a szószékeken előbb a fontolva haladás, majd a reformirányzattal együtt tartó evolúciós fejl ődés elve. A hagyományokhoz való túlzott ragaszkodás azonban még ekkor is kísért. Mindvégig azonos szellemben történt a hívek gyakorlati nevelése. A prédiká- 198
torok polgári életeszményt hirdettek ; szemükben a munka, a szorgalom és a takarékosság a legszebb erények, a restség, a hanyagság viszont rút tulajdonságok. Felismerik a világi, anyagi javak értékét, hasznát, de szigorúan elítélik a legkisebb pazarlást is. Magától értetődik, hogy a vagyon, a siker forrását az isteni gondviselésben látják. Pozitív mozzanat a cselekvő hazaszeretet propagálása : A melegen szeretett föld csak ugy lehet boldogító, ha nem csak szívünk szeretete, hanem kezeink munkái is látszanak azon' - hangoztatja 1843-ban Fésős András. 2 Az alkotó, a természet felett diadalmaskodó ember himnikus dicsérete zeng ki Könyves Tóth Mihály temetési beszédéből : És mégis á porból alkotott ember, á meghódított földnek, 's á rajta lévő minden teremtményeknek gy őzedelmes urává magasodik. Tetszése szerént parancsola a' föld sík tábláinak, hogy számára mit teremjen, 's még á termékeny erőt is sokszorosan neveli kezének munkája által. Az előle, völgyben alant járó elől, magasságba emelkedett bérezet kinszeriti, hogy gyomrából á rejtett kieset, számára adja ki. A' tenger sima területén, é föld kerekségét mint tulajdon birtokát, szelek' szárnyain futja bé ; 's világszerű utazásaiban, á fentvilágló csillagokat, kalauzokul rendeli ' a A nemzet, a haza sorsa az 1840-es évek fiatal lelkipásztorainak gyakran visszatérő témája. Fésős és Könyves Tóth friss szellemet, új hangot hoz, az igehirdetés demokratikus irányba fordul. Ha óvatosabban is, de követik őket ezen az úton társaik. Fésős a népnevelés, a rabokkal való emberséges bánásmód, az elesettek felkarolásának fontosságáról, a közlekedés és az ipar fejlesztésének szükségességéről igyekszik meggyőzni hallgatóit, s gyakran szól a jobbágyok jogainak kiterjesztéséről.4 Könyves Tóth kivételes szónoki képessége, szuggesztív egyénisége révén sokakat rádöbbentett a polgári demokratikus követelések - a kapitalizálódás, a korszerű oktatásügy, a szociális kérdések megoldása stb. - jogosságára. Ó már a teológiai dogmák egy részét is megkérdőjelezi, megtámadja. Nem a prédikációiban, hanem egyik cikkében fejti ki, hogy a német filozófia (Kant, Fichte, Schelling, Hegel) és a tapasztalati tudományok (geológia, asztronómia stb.) új eredményeinek fényében tarthatatlanok a dogmatikus tételek, elképzelhetetlen a Biblia szó szerinti értelmezése. Ma már nem Mózesnél kezdődik a történelem, s az özönvíz meséje bizonyíthatatlan - hozza fel példaként. 5 Az újracionalista felfogást tükröz ő gondolatok már a valláson belüli újítás szándékát jelzik, arra utalnak, hogy megkezdődött az ortodoxia vastag falainak az áttörése. Iskolai oktatás Az iskolai oktatás intézményi kereteiről fentebb már szóltunk. A verbális jellegű tanítás és tanulás mellett a múlt század első felében rendszeressé vált a tankönyvek használata, az oktatás minden szintjén. A debreceniek már a század elején élen jártak a tankönyvírásban és -kiadásban s A nemzeti mozgalom és a felvilágosodás együttes hatására a tankönyvek - egy-két kivételtől eltekintve - magyar nyelvűek, s szép számmal akadnak közöttük természetrajziak ; ez által komoly szerepet játszanak a hazafias, nemzeti nevelésben, valamint a magyar tudományos nyelv kialakításában.' Az elemi iskolákban mindig magyarul tanítottak, a Kollégium gimnáziumában és akadémiai tagozatán viszont 1833-ig latinul. Ekkor valósult meg a magyar nyelvű oktatás, tizenegy évvel az országos intézkedés előtt. s 19 9
A nevelés egész szemléletét átfogta, átfonta a vallásosság. A Kollégium 1836-os és 1845-ös szabályzatában (Oskolai törvények...") az első helyek egyikén áll : az igaz műveltségnek legszebb virága és ésszerű és keresztyén vallásosság".~ A vallásos nevelés eszközei a vallási gyakorlat (imádkozások, bibliaolvasás, templomba járás stb.) és a tanórai oktatás. A tantervekben meszszemenően érvényesültek a teológiai szempontok, a vallástudomány az elemi iskolákban; a gimnáziumokban és a főiskolán egyaránt uralkodó tantárgy. A tananyag felfelé haladva bővül és mélyül - a kiskátétól a dogmatikáig -, de tartalmi lényegét tekintve mindvégig azonos.' A kollégiumi tankönyvek - és valószínűleg az előadások is - a mérsékelt ortodoxia szellemét sugallták. Csak a korszak végén, Zákány József (Kisgyermekek észvallása) és Csécsi Nagy Imre (Tiszta erkölcstudomány) tankönyveiben, továbbá Aranyi István dogmatikai, majd a fiatal Révész Bálint gyakorlati teológiai óráin jelentkezett a század derekán Európa-szerte elterjedt racionalista irányzat. ll Filozófiát csak a főiskolán tanítottak. Külön tanszéke volt a gyakorlati és az elméleti filozófiának. Az elsőn Sárváry Pál, majd Kerekes Ferenc, a másodikon Ercsey Dániel és Vecsei József a professzor. Kerekes filozófiai nézeteiről keveset tudunk ; egyéb munkái arra engednek következtetni, hogy a felvilágosodás mérsékelt szárnyának követője. Sárváry kantiánus, Ercsey eklektikus ; mindkettőjük határozott törekvése, hogy a német idealista filozófusok - Wolf, Kant stb. - tanait, etikai elveit a valláshoz igazítsák, érveket nyerjenek belőlük a kálvinizmus számára. l2 Vecsei a kantianizmus silány változatát reprezentáló Krug nézeteit vallotta magáénak. Mélyen vallásos, elítéli a francia materializmust - ;,á philosphiának tagadhatatlanul szomoru eltévelyedései '13 -, de egyik hangadója a magyar antihegeliánusoknak is. 14 Az egyház láthatóan félt a felvilágosodás deizmusátöl, Hegel következetes dialektikájától ; híven tükrözi ezt Vecsei állásfoglalása. Mind a református, mind a piarista gimnázium tantervében túlsülyban volt á klasszikus műveltséganyag : a latin és görög nyelvtan, irodalom, az auktorok (Cicero, Phaedrus, Seneca, Horatius stb.), az antik világgal kapcso latos tárgyak (régiségtan, ókori földrajz, mitológia). A retorika és költészettani példák zöme is az ókori klasszikusokból vett idézet.l 5 Ez nem debreceni sajátosság, a reformkorban hasonló a helyzet az egész országban. ló Az ökori anyag tág teret kapott az akadémiai tagozaton is : a bölcsészeti évfolyamokon görög és latin irodalmat, mineralógiát tanítottak, a teológiai hallgatóknak pedig bibliai archeológiát, ökori egyháztörténelmet, héber nyelvet. A modern világnyelvek közül néxr~etet és franciát oktattak az iskolákban, sőt egyidőben az önként jelentkezőknek angolt és olaszt is. 1 ' A német nyelv tanítását magántanítók is vállalták, Ditrich Antal növendékei például 1843-ban nyilvános vizsgán mutatták be tudásukat. l$ A magyar nyelvtan alapjait az elemi iskolákban tanították - a különféle ábécékből és a debreceni Magyar Grammatikából. l9 A gimnáziumi tantervekből szinte teljesen hiányzik a magyar nyelvtan és irodalom, csupán stílusgya korlatok és retorikai tudnivalók szerepelnek~ A főiskolán 1831-ben létesült magyar irodalmi tanszék, a magyar irodalom kötelező tantárgy lett - heti 3 órában - a harmadik éves bölcsészhallgatóknál. Az előadásokon főleg nyelvészeti kérdésekről (helyesírás, a szavak származása, a magyar nyelv eredete stb.) esett szó, bár némi irodalomtörténeti bevezetést is kaptak a diákok 21 A nemzeti érzelmek ébresztgetése, a hazafias nevelés szempontjából kiemelkedő szerepe volt a történelemtanításnak. Magyarország történetéről már 200
az elemi iskolában tanultak valamit a gyerekek, Losonczi István hallatlanul népszerű, verses formában megírt tankönyvéb ől, az ún. Kis Tükörből. Ez a tantárgy helyet kapott a gimnáziumok három felső osztályában is.~ A főiskolán egyetemes történelmet adtak e1ő. 24 A reformátusok főként Budai Ézsaiás adatgazdag, a felvilágosodás hatását tükröz ő, de a vallásos kötelékekhez is ragaszkodó, tárgyilagosságra törekv ő tankönyveit - Magyarország históriája, Közönséges história -, a piaristák pedig Spányik Glicér reakciós szemléletű Compendium Historiae Regni Hungariae... c. füzetét, illetve annak magyar nyelvű változatát - Magyarország históriája - használták. Péczely József összefoglalásai - Summarium historíae Recentioris Europeae, A magyarok történetei (a mohácsi vészig halad) - csak részben szorították ki a Budai-féle munkákat.zs A kollégiumi diákok történelemszemléletének formálödására döntő befolyást gyakoroltak Péczely előadásai ; az ő felfogását közvetítették a gimnazistákat oktatö praeceptorok is. Péczely a történelem törvényszerű fejl ődésének elvét vallotta, hangsúlyozta a társadalmi folyamatok, a forradalmi változások vizsgálatának fontosságát, szavaiból a nép sorsáért érzett felelősség, erős patriotizmus, a nemzeti összefogás vágya csendült ki. Bár elutasította a forradalmi megoldásokat, megbélyegezte az antifeudális parasztmozgalmakat - mint a nemzetet végpusztulással fenyegető merényleteket -, erőteljesen hangsúlyozta az ezekhez vezető okok (elnyomás, nyomor stb.) megszüntetésének a fontosságát is. A történelem mának szóló tanulságaként követelte a jobbágyság emberi jogainak helyreállítását ; ez az ő szemében is a nemzeti érdekegység megteremtésének egyik feltétele. Elsőként utalt a parasztmozgalmak nemzetközi jellegére. A történelem mozgatórugóit anyagi okokban kereste, az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem fejlesztését ől várta a műveltség terjedését. E' háromnak, á szántás-vetésnek, szorgalomnak és kereskedésnek közremunkálkodása tehát az, meny származtatja á nemzeti gazdaságot, formálja a tűzpontot, menynél felmelegülnek és megvilágosodnak, megérnek és kifejlenek az elmék". A gazdagság, a műveltség aztán gondolkozásra ébreszti á lelkileg és polgárilag elnyomottakat, szabadságra ébreszti a rabszolgákat."~ Péczely tanulmányai ; előadásai súlyos politikai mondanivalót hordoztak magukban. Gondolatai javarészt haladóak, a kor, a reformeszmék, a liberalizmus szellemében fogantak, az illuzorikus végkövetkeztetéssel - az anyagi és szellemi javak bősége egyenesen vezet a politikai szabadsághoz, a társadalmi egyenl őtlenségek felszámolódásához - együtt. Szorosan összekapcsolódott a reformkorban a történelem és a földrajz oktatása. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az elemi iskolások mindkét tárgyat a Losonczi-féle Kis Tükörb ől tanulták. 2' A földrajz a gimnázium valamennyi osztályában kötelező tantárgy, s felöleli a Magyarországra, Európára, a bibliai országokra és a többi földrészre vonatkozö korabeli ismeretek alapjait. Segédletként a debreceni rézmetsz ő diákok híres térképeit - Oskolai magyar atlasz, Magyarország térképe stb. - használták. Bár a humán jellegű tananyag uralma egyértelmű, a Kollégiumban számottevő a reáliák, a természettudományi tárgyak aránya. Ezek virágkora ugyan a felvilágosodás ideje, de a századeleji visszaesés után a reformkorban újra fejl ődésnek indultak, különösen az 1840-es években. Már a kollégiumi elemi első két osztályában is tanítottak természetrajzot (állat-, növény- és ásványtan), majd a harmadik osztályban a mértan, a negyedikben pedig a fizika, mechanika, földművelés és építészettan elemeit sajátították el a fiúk. A polgári iskolában egészségtan is szerepelt~ Az utcai leányiskolákban és a 20 1
piaristáknál ezek a tantárgyak hiányoztak. A gimnáziumban erősen háttérbe szorultak a reáliák, csupán a számtant és a geometriát, a piaristáknál az V. és VI. osztályban még az állattant, illetve a növény- és ásványtant oktatták ss Az akadémiai tagozat bölcsészeti évfolyamain újra megjelentek a természettudományi tárgyak : matematika, fizika, kémia, botanika, technológia az Egyébként a korszak elején, 1823-ban alapították az első természettudományi (vegytan, növény- és ásványtan) tanszéket ; nagyszámú szemléltető eszköz állt a professzorok rendelkezésére, 1841-ben megnyílt a Füvészkert. A tankönyvek zöme ugyan a századforduló környékén született, az előadások azonban igyekeztek lépést tartani e tudományágak fejl ődésével33 A természettudományi oktatón kiterjedtségét és színvonalát tekintve a Kollégium országos viszonylatban is az elsők között állt. 34 A gyakorlati képzés szempontjából igen jelentős, hogy a reformkorban változatlanul folyt a kartográfiai ismeretek és ezzel együtt a térképrajzolás oktatása ~ A kollégiumi Rajzoskola növendékei az iparostanoncok és a gim nazisták - a gimnáziumban a rajz kötelező tantárgy -, majd 1835-t ől a főiskolások is látogathatták Beregszászi Pál óráit. 3~ Beregszászi építészeti, képz ő- művészeti ismereteket is tanított, komoly szerepet játszott a tanulók művészi nevelésében, rajtuk keresztül az egész város esztétikai kultúrájának, ízlésének formálásában. 3' Ó maga a klasszicizmus híve, de a fennmaradt mesterrajzokon az 1840-es évektől kezdve megjelennek a romantika elemei is as Az énektanítás a reformkorban vett új lendületet, Zákány József jóvoltából, aki a hangszeres zene (fuvola, hegedű stb.) oktatását is bevezette a Kollégiumban. Az egyházi énekek mellett a gimnáziumban zeneelméletet és világi énekeket tanultak á diákok ss Néhány magán-zenetanító is működött a városban. 4 E helyen említjük meg, hogy a reformkorban indult meg az iskolai sport- (elsősorban vívás és torna) oktatás.41 Figyelmet érdemel, hogy az utcai lányiskolákban a házimunka (szövés, fonás, főzés, kenyérsütés és varrás) kötelező tantárgy, ezen kívül a háztartásvezetés tudnivalóira és a csinos öltözködés fogásaira is megtanították a kislányokat. 4Z A jó állampolgárok, hű alattvalók nevelésének szándékával szerepeltek az oktatás alsóbb szintjein a jogi alapismeretek : a hazai törvények", az ügyiratok készítésé '.~ ~A főiskolán jogászképzés is folyt ; a korabeli gyakorlatnak megfelel ően természetjogot, magyar közjogot, magánjogot és statisztikát tanultak a hallgatók. 44 A Kollégium tanulmányi rendje, tananyaga az erős szervezeti és tartalmi kötöttségek - mindenekel őtt a vallás ideológiai egyeduralma - ellenére korszakunkban tovább fejlődött. Sokoldalü képzést nyújtott, a tantárgyak egy részében a kor színvonalán álló, korszerű ismereteket közvetített tanulói felé. A diákok nyelveket tanultak, a klasszikus műveltséganyag mellett elsajátították a természettudományok alapelemeit. Megismerkedtek a történelmi folyamatok tanulságaival, hazájuk földrajzával, a világ más országaival. Bepillantást nyertek a zene és a képz őművészetek birodalmába. Módjuk nyílt a testedzésre, s lehetőséget kaptak a gyakorlati életre való felkészüléshez. Rendkívül keveset hallottak viszont a magyar irodalom fejl ődéséről. A tanítás nem kísérte figyelemmel a jelenben zajló eseményeket ; a kor politikai, társadalmi és szellemi mozgalmairól jóformán szö sem esett a tanórákon ; csupán egy-két merészebb, haladóbb gondolkodású tanár beszélt ezekről. Az egyházi vezetés igyekezett megakadályozni, hogy a véleményével ellentétes gondolatok, filozófiai nézetek, új tudományos eredmények, politikai eszmék stb. a katedrákról jussanak el a diákokhoz. 20 2
Olvasmányoh A reformkori Debrecenben könyvkiadói tevékenységet elsősorban a városi nyomda folytatott. Saját kiadványainak zöme református iskolai tankönyv és vallásos munka (énekeskönyv, káté, imádság- és prédikációgyűjtemény stb.), a tudományos művek - Balásházy János, Péczely József, más kollégiumi tanárok stb. könyvei - inkább megrendelésre készültek. A városban ez idő tájt 2 szilárd könyvkereskedő találtatik, mi nagy ritkaság hazánkbaá' - állapította meg Fényes Elek.' A Csáthy-féle céget 1805-ben alapították ; korszakunkban özv. Csáthy Györgyné, majd 1831-től az igen tehetséges Csáthy Lajos vezette. 4 ' Telegdi Kovács Lajos 1841-ben nyitotta meg üzletét 4s amely a fiatal, haladó értelmiség egyik gyűlhelye, többször megfordult itt Petőfi Sándor is. Mindketten foglalkoztak könyvkiadással : Csáthyék gondozásában 8, Telegdi Kovácsnál 10 könyv látott napvilágot a reformkorban.49 Bajtuk kívül az 1820-1830-as években két könyvkötő, 1845-t ől pedig a városi nyomda is árult könyveket. A nyomda tömegkönyveinek fontos felvevő piaca volt a vásári közönség.5 A Csáthyak két könyvjegyzéke - 1829, 1832 - és Telegdi Kovács fennmaradt pénztárnaplói, számlái arról tanúskodnak, hogy túlnyomórészt magyar és német, ritkábban francia, angol és latin nyelvű műveket árusítottak. Tartalmilag mindenféle kiadvány kapható volt náluk, Telegdi Kovácsnál még a tiltottak is.51 Fentebb már említettük, hogy az olvasók egy része közvetlenül Pestről rendelte meg olvasmányait ; az újságokra, folyóiratokra szintén közvetítők nélkül fizettek elő. Feltételezhet ő, hogy egy-két külföldi - főleg német - céggel is üzleti kapcsolatban álltak a debreceniek. A kollégiumi professzorok majd mindegyike tekintélyes könyvtárat hagyott hátra. Kerekes Ferenc 1822-ben 14 láda könyvvel érkezett haza külföldrő l,~'z s ez a gyűjtemény bizonyára tovább gyarapodott Debrecenben. Sárváry Pál örökösei 800 kötetet ajándékoztak a Kollégiumnak, Kalós Mózes 520, Zákány József pedig 390 művet. Lugossy József könyvtárának országszerte híre járta Csécsi Nagy Imre hagyatékának árverezését a főiskolai nagy énekteremben rendezték meg - két napon átj4 A világi értelmiségiek közül jelentős, igen értékes könyvtárral rendelkezett Nagy Gábor ügyvéd, Fáy János polgármester és Váradi Szabó János salétromgyári főinspektora A közgyűjtemények között a Kollégium könyvtára messze a legnagyobb : 1831-ben 19 254 darabból (13 578 mű) állt, s ez a szám a következ ő években - adományok, vásárlás stb. útján - kb. 25-30 000-re nőtt. Komoly szépséghibája e roppant gazdag, sokrétű, évszázadok alatt kialakult gyűjteménynek, hogy a korabeli magyar irodalom rendkívül hiányos volt benne. Még ennél is nagyobb probléma, hogy ezen collégium' gyönyörű könyvtárának olly kevés hasznát veheti mind maga a' tanuló ifjuság, mind á tudományos közönség" s' Az egykorú bíráló nyilván arra célzott, hogy a könyvtárt csak a professzorok használhatták, esetleg külön engedéllyel a kiválóbb diákok és néhány városbeli értelmiségi. A piarista rendháznak szintén lehetett könyvtára. Fennmaradt ugyanis 1834-b ő l egy nagyobb könyvküldemény - 224 cím - katalógusa. Zömmel egyházi műveket, tankönyveket, szótárakat, szépirodalmi és történelmi munkákat tartalmaz, vegyesen magyar, német és latin nyelvűeket.5s A főiskolai hallgatók külön könyvtárat tartottak fenn, saját pénzükön, illetve némi egyházkerületi támogatással, az 1833-ban alakított majd másfél évi szünetelés után 1836 nyarától hivatalos engedéllyel működő olvasó tár saság keretében. E~ diákok kizárólag magyar nyelvű könyveket gyűjtöttek, 20 3
főleg szépirodalmat, de a tudományos és politikai irodalom javát is, továbbá előfizettek a különböző lapokra. 1839-ben az állomány már 400 kötetnyi (270 mű). Az éves gyarapodást figyelembe véve, három év múlva - amikor a társaság Olvasó Egyesület néven összeolvadt az addig illegális Egyesülettel - a diákok könyvtára kb. 600 kötetet számlált. Ezután valamelyest lelassult a beszerzés üteme ss A várooí értelmiség, művelt polgárság a két kaszinóban találhatta meg keresett olvasmányait. Mindkét egyesülés alapszabályában bennefoglaltatik : Ezen Casino Egyesületnek czélja á Nemzetiségnek, 's nemzeti csinosodás nak, á hasznos olvasás, és jobb izlésü társalkodás utján elő terjesztésé ', illetve ennél kissé dagályosabban : E' Polgári Casinói egyesület eszméje, azon buzgó ohajtás egyedüli szüleménye levén, hogy ezen nemes város lakosi neveltebb egyesek' társaságában, 's hasznos olvasás által, édes honi nyelvünk, nemzeti szorgalom, művészetek, tudományok, 's kereskedés nagyobb haladása ügyében nagyobb tért nyerjenek" ~ A Casino Egyesület 1833-ban alakult. Alapszabálya azt is kimondta, hogy á bégyült pénzből.., szerződik egy czélirányos Könyv-Tár különösen á magyar Irók munkáiból, mely időről időre szaporítódni fog. Ezen fundusböl járatódnak minden Hazai, 's á jelesebb Külföldi Újságok és folyó Irások, amellyeknek béhozatala meg van engedvé '.si Eleinte vásárolgattak is, 1836-ban 304 kötetre - 96 mű folyóiratféleség - rúgott az állomány. Ezután igen kevés könyvet vettek ; a feljegyzések tanúsága szerint a könyvtár nagysága még az 1840-es évek végén sem igen haladta meg az 500-600 kötetet, a 200-250 címet sa A Polgári Casino - amely 1841-ben jött létre - rendszeresen és folyamatosan gyarapította a könyvtárát, túlnyomórészt magyar nyelvű munkákkal. 1843 végén már 259 könyvük volt, s emellett jónéhány folyóirat- és újságévfolyam`~ Négy év múlva a könyvek és a bekötött periódikumok együttes száma 803, s ez 484 művet, illetve folyóiratot jelentett.~4 Mindkét kaszinóban a szépirodalmi és a közkézen forgó gazdasági, politikai, jogi, történelmi, pedagógiai stb. művek voltak többségben. Mindkét helyről hiányoztak viszont a filozófiai, természettudományi és a betiltott külföldi politikai, történelmi munkák. Most már ami az egyes olvasmányokat, olvasmánycsoportokat illeti, ezek közül a Biblia és az imádságoskönyvek a legelterjedtebbek. A bibliaolvasás általánosnak mondható ss Nagyon népszerűek Szikszay György imádságai, Szoboszlai Pap István, Földváry József, Félős András, Révész Imre prédikációi. Sok-sok példány kelt el a városi nyomda énekeskönyveiből és a tankönyveiből. Széles körű tömegolvasmány a Debreczeni Magyar Kalendáriom, évente 5-6000 példányban jelent meg. Színvonala messze felülmúlta a korabeli naptárakét. Előbb Fazekas Mihály, majd 1829-t ől Földi János, később Szűcs István szerkesztette - mintaszerűen. Elbeszéléseket, verseket, igényes ismeretterjesztő cikkeket - a csillagászat,_a történelem, a jogtudomány stb. témaköréből -, híreket stb. közölt, mindenki számára érthető, olvasmányos formában. A széles tömegek egyébként aligha jutottak túl a felsorolt olvasmányokon : a Biblián, az imádság- és prédikációgyűjteményeken, valamint a világnézetileg szintén a vallás által megszabott határokon belül mozgó, de már világi, korszerű ismereteket, néhol haladó eszméket is közvetít ő tankönyveken és kalendáriumokon. A mintegy 500-700 főnyi műveltebb közönség olvasási kultúrája már összetettebb, kedvezőbb képet mutat. Mindkét kaszinónak megvolt a Közhasznu elmeretek tára, s többen megvásárolták a mintájául szolgáló Conservations Lexicon régebbi és újabb ki- 204
adását.`'' A Kollégium és az olvasó társaság egyaránt előfizetett a Magyar Tudós Társaság évkönyveire. A Tudományos Gyűjteményből 1837-ben 6 példány járt a városba, s olvasták itt a Tudománytár, a Sas, a Hasznos Mulatságok, a Religio és Nevelés, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Nevelési Emléklapok és más tudományos folyóiratok füzeteit is. s$ A teológiai irodalmat minden bizonnyal csak a papság, némelyik professzor és a teológiai hallgatók buzgóbbik része olvasta. A világiak közömbösségére vall, hogy a kaszinókba és a diákok könyvtárába alig került be vallásos munka, ezek is inkább egyháztörténeti művek. Vajmi kevés információt nyújtanak a források a debreceni olvasóközönség filozófiai érdekl ődéséről, tájékozottságáról. Annyit mégis ki lehet deríteni, hogy néhány professzor, lelkipásztor, diák, világi értelmiségi - egy meglehet ősen kis csoport - rendszeresen forgatta Platón, Leibniz, Wolf, aztán a francfa felvilágosodás (Montesquieu, Voltaire, Rousseau) és a német klaszszikus filozófia (Kant, Fichte, Herder, Schelling, Hegel stb.) nagyjainak munkáit.' Könyves Tóth Mihály a legfrissebb francia filozófiai irányzat, a spiritualizmus képviselőinek (Cousin, Damiron, Joffroy) írásait is olvasta 1846-ban.' 1 A Kollégiumban a professzorok és a diákok körében nagy keresettségnek örvend a pedagógiai irodalom. Előbbiek főként a külföldi tanulmányokat olvasták, az utóbbiak pedig a hazai szerzőket : Táncsics Mihályt, Sasku Károlyt, Vajda Pétert stb. Váradi Szabó János könyvtárában Pestalozzi összes művei mellett Salzmann, Natorp stb. könyvei és Guths Muths folyóirata is fellelhetők. A gyermeknevelés gyakorlati tanácsadóit, köztük Knigge Európa-szerte népszerű illemtanát többen is megvették.'2 A természettudományi művek olvasottsága csekély, kivéve persze a tankönyveket. Talán csak az orvosok érdekl ődése élénkebb az átlagnál, elsősorban saját szakmájuk irodalma iránt. Váradi Szabó János számos, a salétrom gyártáshoz szükséges kémiai szakkönyvet hozatott meg. A Kollégium könyvtárának természettudományi állományát - közte a kor jeles tudósainak értekezéseit - csupán egy-két professzor használta. Az Olvasó Egyesület diákjai meglepő sokat foglalkoztak természettudományos témákkal, könyvtárukban mégis elenyésző a szakcsoport aránya ; valószínűleg azért, mert a hazai irodalom is rendkívül szerény terjedelmű.'3 Az agrártudományi könyvek - Balásházy János, Nagyváthy János, Pethe Ferenc stb. -, a banküggyel, a vasútépítéssel stb. foglalkozó írások, a gazdasági lapok - Kéml ő, Ismertető, Magyar Gazda, Merkur, Gazdasági Tudösítás, Hetilap, a gráci Industríal Blatt, majd a prágai Encyclopádísche Zeitschrift - főleg a két kaszinó tagsága körében találtak olvasökra.'4 A város egyetlen reformkori sajtóterméke, az 1843-tól megjelenő Debreczen-Nagyváradi Értesítő c. gazdasági, hirdetési hetilap szintén rájuk támaszkodott.'s Az ügyvédek, ügyészek, táblabírák stb. a törvényszövegek és -magyarázatok, a joggyakorlat segédkönyvei és az időszerű jogi kérdéseket (pl. váltójog, fogházjavítás, ősiség) taglaló tanulmányok iránt érdekl ődtek. Nagy sikere volt Fényes Elek földrajzi és statisztikai összeállításainak. Debrecenben is kedvelték a fejlettebb, nyugati országokat bemutató útirajzokat ; elsősorban a politikai-gazdasági tájékozódás szándékával közeledtek Bölöni Farkas Sándor, Szemere Bertalan, Tóth Lőrinc, Irinyi József, Haraszthy Ágoston stb. köteteihez.' A történelmi olvasmányok három legnagyobb csoportja : a magyar nemzet múltjának eseményeit tárgyaló művek (Budai Ézsaiás, Péczely József, majd az 1840-es években Horváth Mihály, Jászay Pál stb. könyvei) ; az amerikai függetlenségi háború, illetve az Egyesült Államok történetét ismertető mun- 205
kák ; a francia forradalomról és Napóleonról szóló leírások, életrajzok, szintézisek (köztük Szalay László : Szónokok és státusférfiak könyve, Lamartine Histoire des Girondins, Thiers : Histoire du Consulat et de 1'Empire)." Elvétve találkozunk a forrásokban irodalomtörténeti tanulmányok címeivel. A nyelvészetet jórészt a tankönyvek, kisebb mértékben Táncsics Mihály, Fogarassy János stb. dolgozatai és a szótárak képviselték az ismert olvasmányok között.' $ Széles olvasóközönsége volt a reformkori Debrecenben is a szépirodalomnak. Az ókori klasszikusokat - Homérosz, Horatius, Ovidius, Vergilius stb. -, az újkori világirodalom nagyjait - Shakespeare, Defoe, Pope, Moliére stb. - egyaránt sokan olvasták. Változatlanul tartott a német klasszicizmus remekíróinak - Lessing, Goethe, Schiller - és kevésbé jelentős szerzőinek - Wieland, Klopstock, Gellert, Kotzebue stb. - népszerűsége. Az angol és francia romantika mesterei - Byron, Moore, Scott, Hugo, Dumas, Sue - itt is közkedveltek. A romantika hatásának tulajdonítható a keleti irodalmak - Az ezeregyéjszaka mesél, Háfiz versei - és az Osszián-énekek iránti érdeklődés felébredése. Az 1840-es években a realizmus néhány külföldi alkotása - Dickens, Balzac regényei - is eljutottak a debreceniekhez. Mindvégig számos olvasója akadt a ma már teljesen elfelejtett, akkor viszont divatos német, angol és francia átlagregényeknek.'9 Gondosan ápolták ez idő tájt Csokonai Vitéz Mihály emlékét. A költő alakja a néphagyomány szerves része, a Csokonai-mondák, anekdoták, jóslatok szájról szájra jártak. $ Domby Márton életrajzát talán többen olvasták, mint Csokonai verseit. Vécsey József néptribun kezdeményezésére társadalmi gyűjtés indult Csokonai síremlékére. Egyedülálló dolog ez akkoriban, egyetlen más városban sem emeltek magyar költőnek emlékművet. A korábbi századok magyar irodalmából csupán Zrínyi Miklós műveit forgatták a debreceniek. A reformkori irodalmi lapok, zsebkönyvek szinte hiánytalanul megtalálhatók a városban : Auróra, Muzárion, Élet és Literatura, Athenaeum, Életképek, Honderű, Kritikai Lapok, a Kisfaludy-Társaság Évlapjai stb. A kortárs írók, költők közül Fáy András, Jósika Miklós, Eötvös József, Kuthy Lajos, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor és Károly, Garay János, Tompa Mihály és Petőfi Sándor a legnépszerűbbek. Azonnal megvásárolták Erdélyi János Népdalok és mondák c. gyűjteményét is.81 Kimagasló érdeklődés kísérte a politikai munkákat ; ekkor vált szokássá a városban az újságolvasás. A hazai hírlapok - Múlt és Jelen, Világ, Hírnök, Pesti Hírlap, Budapesti Híradó, Erdélyi Híradó, Der Ungarn stb. - mellett az engedélyezett külföldi újságok - Allgemeine Zeitung, Hamburger Politisches Journal, Oesterreichische Beobachter stb. - is jártak ide. A kaszinókban előfizettek Kossuth Lajos, majd Stuller Ferenc országgy űlési tudósításaira, megvásárolták az országgyűlések kiadott irományait, a fontosabb követjelentéseket. Különös figyelemmel tanulmányozták az ideálként tisztelt Széchenyi István könyveit és az ellene forduló Dessewffy József és Aurél vitairatait. Az olvasö társaság diákjai Kossuthért lelkesedtek. Bár külföldön nyomták, a cenzúrát kijátszva sikerült megszerezni Wesselényi Miklós (Balítéletek), Eötvös József (Reform), Táncsics Mihály (Népkönyv, Hunnia függetlensége) stb. röpiratait is. Telegdi Kovács hozatta meg az utilitarista Bentham könyveit és a mérsékelt liberalizmus enciklopédiájának tartott Rotteck-Welcker-féle Staats-Lexikon köteteit.gz Van adatunk arra nézve is, hogy Debrecenben ismerték a korai, utópista és kispolgári szocialisták tanait. Könyves Töth Mihály önéletrajzából 20 6
idézünk : Feleségem halála után 1846. augusztus 1-től a politikai életbe merültem, házamnál a város radikálisabb gondolkozású tagjai csoportosultak... olvasmányaim ez idő táján a francia irodalom philosophiai termékei valónak... végre a szocialis philosophiák művei, akár tisztán tudományos szempontból készültek, akár regény alakban." Proudhon, Louis Blanc, Blanqui és Cabet munkáit olvasta, olvasták. Korszakunkban jelentékenyen kitágult a debreceni olvasók köre. A nagy tömegekhez szinte kizárölag a vallásos művek, a kalendáriumok és a vásári ponyva termékei jutottak el, valódi olvasmányélményben csak ritkán, esetlegesen volt részük. Ezzel szemben az ún. művelt közönség - a rendszeres könyvvásárlók, a két kaszinó és a diák-társaság tagsága, a kollégiumi profeszszorok és a piarista szerzetesek stb. - körében egyre inkább mindennapossá vált az újságolvasás, egyre többen forgatták a folyóiratokat, könyveket. Kétségtelen, hogy sokuk számára az olvasás csupán szórakoztató időtöltés. Fokozatosan nő viszont azoknak a száma, akiknek - professzoroknak, ügyvédeknek, orvosoknak, salétrominspektoroknak stb. - kezében a könyv munkaeszköz, támasz a gyakorlati feladatok - gazdasági, jogi városigazgatási, oktatási stb. problémák - megoldásában. A debreceniek elsősorban a könyveken, folyóiratokon, újságokon keresztül értesültek a reformkor uralkodó ideológiai, irodalmi áramlatairól - liberalizmus, patriotizmus, romantika stb. -, gazdasági törekvéseiről, politikai eseményeiről, a reformellenzék követeléseiről, az új tudományos eredményekről stb. Bár az erős cenzúra miatt a külföldi hatások csak kerülő utakon érintik a várost, mégis az olvasása haladó eszmék fő közvetít ő csatornája. Szinlzázi műsor, zenei élet Debrecennek a reformkorban nem volt állandö színháza. A sűrűn megforduló társulatok 1835-ig a Fejérló vendégfogadó nagytermében, illetve nyáron a mellette álló Varga-színben játszottak. 1835. augusztus 1-én nyílt meg az ún. Nánássy-féle színház, amelyet egy színházbarát szenátor, Nánássy Gábor alakíttatott át egy magtárból, saját udvarán. Jó időben az épület előtt, szabadtéren zajlottak az előadások. Szerény hajlék volt, nem méltó a benne fellépő művészekhez. Ennek ellenére virágzö színházi élet folyt a városban : a legjobb vidéki társulatok szerepeltek itt, olyan színészekkel, mint Megyeri Károly, Fáncsy Lajos, Szentpéteri Zsigmond, Ergessy Gábor, Feleky Miklós, Déryné, Kántorné, Prielle Kornélia stb. Ritkán - főleg az 1840-es években - műkedvel ő előadásokat is szerveztek a helybeliek, ezekben a főiskolás diákok vitték a vezérszerepet. A színházi műsor és színvonala megfelelt a korabeli átlagnak. Az esetleges politikai célzásokra, a vallást sért ő kitételekre erősen ügyelt a cenzor, de maga a városi vezetés is.$' Legsűrűbben a német és francia színműgyárosok - Töpfer, Kotzebue, Birch-Pfeiffer, Dumas, Scribe, Bayard, D'Ennery stb. - rémdrámáit, olcsó vígjátékait, bohózatait játszották, többnyire közönségsikerrét. Többször előadták a romantikus dráma megteremtőjének, Victor Hugónak a műveit : Angelo, A Notre Dame harangozója.8ó Sikerdarabnak számítottak Schiller drámái : Kabale und Liebe (Fortély és szerelem), Haramiák, Fiesco stb. Elő-elővették Shakespeare-t is, Petőfi egyetlen debreceni fellépése például éppen A velencei kalmárban történt. A magyar szerzők közül Szigligeti Ede vígjátékai és népszínm űvei, továbbá Vörösmarty Mihály, Kis- 207
faludy Károly, Dobsa Lajos, Obernyik Károly, Degré Alajos, Czakó Zsigmond, Hugó Károly stb. - vagyis a kor népszerű drámaírói - darabjai szerepeltek a műsoron.$ ' Bemutatták - 1836. október 11-én - Katona József Bánk bánját is~ Az 1830-as években gyakrabban, a következ ő évtizedben ritkábban operákat is játszottak : Rossini (A sevillai borbély, A tolvaj szarka, Fígaro házassága), Ruzitska József (Béla futása) és mások alkotásait. Egyszer-kétszer balett bemutatóra is sor került. A zenét vagy a társulat muzsikus-gruppja vagy a műkedvel őkből, zenetanítókból összeverbuválódott helybeli zenekar szolgáltatta. A népszínm űvek, vígjátékok dalbetéteit többnyire Boka Károly cigányzenekara kísérte. Boka a reformkor leghíresebb cigányprímása, a verbunkos virtuóz interpretátora ; az Arany Bikában muzsikált. ay A zenei érdeklődés fokozódását mutatja, hogy sok családba bevonult bútordarabként a zongora ; 1830 óta zongorakészítő mester is dolgozott a városban. 1841-1848 között működött a Hangász Egyesület ; hangversenyeket is rendeztek, ezek műsoráról azonban jóformán semmit sem tudunk~ Telegdi Kovács Lajos iratai között találtunk néhány, 1846-1847-ből származó kottaszámlát : Egressy Béni, Rózsavölgyi Márk, Erkel Ferenc, valamint Strauss, Chopin, Beethoven kompozícióit rendelte meg valakinek vagy valakiknek, Pestről. yl A köruskultúrát a Kollégium énekkara, a híres Kántus képviselte. Ez idő tájt szervezték újjá, s most már nemcsak a templomi ünnepeken és a temetéseken lépett fel, hanem a városi rendezvényeken, országos vásárokon stb. is. Műsora zömmel egyházi énekekből állt, de bemutatták a Szózatot is, 1846-ban pedig Szotyori Nagy Károly karnagy betanított egy-két magyar népdalt ~2 Szotyori Nagy egyébként a korszak egyetlen számottevő muzsikusa. A Nagytemplom orgonistakántora, jöl képzett zenész, kiváló zenepedagógus ; az említett népdalokat ő dolgozta át karénekre. Utazások Hosszú évszázadokon keresztül a külföldi (és részben a belföldi) utazások az egyik legfontosabb kultúraközvetítő csatorna szerepét töltötték be Debrecenben. A múlt század első felében ez a csatorna igen-igen beszűkült. A debre ceni keresked ők visszaszorultak a külföldi piacokról, az állami intézkedések komoly akadályokat gördítettek a külföldi utazások elé. A kézműveslegények most már nemigen jutottak túl Kassán, Pesten, Váradon, csak a tehetősebbek között akadt egy-kett ő, aki Bécsig, vagy Németországig is eléx~t.9y A fiatal értelmiségiek számára szintén ez volt a végső határ. Telegdi Kovács László le is írta ausztriai és bajorországi utazásának tapasztalatait. Megcsodálta a gazdasági élet és az iskolahálózat fejlettségét, az általános műveltség magas színvonalát, s nagy élményként emlegette személyes találkozását Schellinggel A kollégiumi diákok csak korlátozott számban mehettek a nyugati egyetemekre, de nem Hollandiába, Angliába, - mint korábban - hanem Németországba. Innen a protestáns ortodoxia, a német klasszikus filozófia és Goethe tiszteletét hozták magukkal, de bepillantást nyertek a német természettudomány és liberális történetírás műhelyébe is.~ Legtávolabb a Kollégium leendő professzorai utaztak. Szokásban volt még ekkor is, hogy a megválasztás után és a tanszék elfoglalása előtt hosszabb, pórhónapos külföldi tanulmányútra mentek Nyugat-Európába, egészen Franciaországig, Angliáig. 20 8
Művészeten KULTURÁLIS ALKOTÁSOK A múlt század első fele a magyar képzőművészet fellendülésének időszaka. A fejl ődésből nem maradt ki Debrecen sem, bár tagadhatatlan, hogy több művészeti ágban a perifériára szorult. Ennek okát elsősorban az igények, a kellő számú közönség hiányában és a puritán életszemléletb ől fakadó közömbösségben kell keresnünk. Mind a hivatalos (városi, egyházi), mind az egyéni megbízások alkalmiak, a művészek számára nem biztosították a megélhetést. A festők, a szobrászok fel-felkeresték a várost, de hamarosan tovább is mentek ; rövid ittlétükről egy-két festmény, metszet, szobor tanúskodik. Csupán egyetlen területen kaptak rendszeres megrendelést a művészek, s ez az építészet. Debrecen korabeli ízlésvilágára jellemző az építészetben uralkodó klasszicista stílus. A puritánabb változat dívik, csak néhány, kevésbé hi valkodó díszítő elemet alkalmaztak. A debreceni klasszicizmus igazán jelentős alkotásai - a Nagytemplom és a Református Kollégium - még a reformkor előtt épültek. Korszakunk légjelesebb, legképzettebb építésze Povolny Ferenc. Ő tervezte a nagyerdei fürd őt, a hortobágyi kilenclyukú kőhidat és a városházát, bár ez utóbbit Ságody József kamarai mérnök a kivitelezésnél leegyszerűsítettel A hortobágyi híd legszebb mérnöki létesítményeink közé tartozik"? a kőburkolással készült mederpillérek, valamint a kőszegélyes segment íves boltozott nyílások a klasszicizmus nyugalmával illeszkednek be a puszta 3 hangulatábá ' Művészi színvonalon dolgozott néhány építőmester is, pl. Litsman József, Rachbauer József. Litsman Kossuth utca 18. szám alatt álló emeletes lakóháza a provinciális copf stílus legszebb példájá ' 4 A kor egyetlen kiemelkedő magyar szobrásza, Ferenczy István Debrecennek, a Kollégiumnak ajándékozta klasszicista stílű Csokonai-mellszobrát 5 A városban látható szobrászati alkotások között vitathatatlanul ez volt a leg szebb, legértékesebb. Olyan szobrásza nem is volta városnak, aki itt élt volna. Járt erre a díszítőszobrászat egyik legjelentősebb képviselője, Huber József, kismesterek közül pedig Franck Lőrinc és Dosnyai Károly.s Dosnyai Debrecenben született, hányatott élete során többször vissza-visszatért ide. Legjobb itteni alkotása Sárváry Pál mellszobra, amelyen a jellegzetes klasszicista formajegyek mellett feltűnnek a jellemábrázolás egyes vonásai is.' Beregszászi Pál tervezte a Csokonai-síremléket, amelynek esztétikai megítélése eltérő.$ Mai szemmel nézve precíz, gondosan kivitelezett mestermunkának tűnik, műalkotásnak azonban túlságosan egyszerű, száraz. A festészetben látható leginkább az országos fejl ődésb ől való kimaradás : a Debrecenben született, vagy rövid ideig itt élt festőművészek - Kiss Bálint, Tikos Albert, Dosnyai Károly stb. - nem találtak társadalmi bázisra, máshol próbáltak boldogulni.9 Dosnyai számos portrét festett a városban ; egész művészetét jól reprezentáló példaként említhetjük Szoboszlai Pap István szuperintendensről készült kissé merev tartásu és hideg szinhatásu arcképét, ámely a művész némiképp oldatlan művészetét jellemzi". 1 Az akkor még fiatal, később neves bécsi művész, Karl Rahl festette 1836-ban a római katolikus főtemplom főoltárára a Szent Anna oktatásá ' c. képet. l' Művészileg kevésbé jelentősek Beregszászi Pál és Péter rajzai, rézmetszetei. Beregszászi Pál művészetpedagógiai tevékenysége viszont a Rajzoskola élén országos szempontból is figyelemreméltó. Tanítványai közül ugyan igazán nagy művész nem került ki, ismertebb nevet is csak Dosnyai és Vecsey Imre építész szerzett ma- 14 Évkönyv 1974 209
pának, az iskola ízlésformáló hatása azonban túlnőtt Debrecen határain, a városban pedig egy majdani képz őművészeti virágzás magjait vetette e1. 1 z Irodalom Ma már irodalomtörténeti közhely, hogy irodalmunk egyik legvirágzóbb korszaka a múlt század második negyede. Débrecenben mindez nem látszik, itt a kép meglehetősen szürke, lehangoló. A belső okok - a gazdasági, társa dalmi fejl ődés megtorpanása, a konzervativizmus hatalmi helyzete, a beszűkülés stb. - mellett külső tényez ők is hozzájárultak ehhez. Ekkor vált az irodalmi élet centrumává Pest, az egykori vidéki központok sorra elhalványodtak, megszűntek ; így történt ez Debrecennel is. A reformkorban már egyetlen nagy írói egyéniség sem élt hosszabb ideig a városban ; a diákként, vándorként idevetődő tehetségeket - Arany János, Kuthy Lajos, Irinyi József, Petőfi Sándor stb. - elriasztotta a közöny, vagy magába szívta az irodalmi főváros, Pest. Fazekas Mihály élete belenyúlik ugyan ebbe a korszakba - 1828-ban halt meg -, szépirodalmi munkássága azonban jórészt az irodalmi színvonalú tudománynépszerűsítés meghonosításában - az általa szerkesztett Debreczeni Magyar Kalendáriom hasábjain - merült ki. Szívesebben foglalkozott csillagászati, botanikai tanulmányaival. Összes műveinek kritikai kiadása mindöszsze 6 verset, 8 kalendáriumi cikket (ebb ől is csak egy elbeszélés) és két vegyes tárgyú írást keltez az 1825-28-as évekre. ia Az 1820-30-as években Debrecen irodalmát lényegében Péczely József és a köré csoportosult kollégiumi diákok képviselték. Péczely maga is írogatott, idejétmúlt, gyengécske epigrammákat. Ennél sokkal fontosabb irodalomszer vező tevékenysége. Megpróbálta Debrecen irodalmi életét újra bekapcsolni az ún. országos irodalom áramlatába, összekötni a várost, a Kollégiumot a pesti centrummal. Bajza Józseffel, Toldy Ferenccel levelezett, alapító tagja a Kisfaludy Társaságnak, zsebkönyveket szerkesztett, alapítványokat létesített, egyengette tehetséges tanítványai útját stb.'` Eleinte a klasszikus eszmény lebegett a szeme előtt ; a latin és magyar verseket tartalmazó, 1828-as Pallas Debrecina kötet zárja le ezt a szakaszt. Verses iskolai dolgozatok ezek... a költői mesterség formagyakorlatai ' - állapítja meg nagyon találóan Zsigmond Ferenc es Hamarosan szakított a klasszicizmussal, a felvilágosodáskori diákköltészet hagyományaival, és a vörösmartys romantika, valamint az almanach-líra alkotásainak követésére buzdította diákjait. A Lant c. zsebkönyv 1832-35 között megjelent négy kötetének versei, novellái valóban ezek utánzásai, eredetiség nélkül. Mintául az Auróra szolgált, a diákköltők Bajza, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Vörösmarty stb. gondolatait, motívumait visszhangozták, költeményeik a biedermeier és a romantikus stílus közismert jegyeit viselték magukon.es A munkatársak között kevés írói tehetség akadt, alig egy-kettő. A szerzők sorában ott van a pályakezdő Kuthy Lajos, s bemutatkozott Nagy Imre is. A többiek - Baksai Dániel, Ónodi Péter, Szél Sámuel stb. - viszont irodalomtörténeti szempontból jelentéktelen, pusztán helyi sikerekkel büszkélkedő költők, novellisták maradtak.e' A Lant jelentőségét nem művészi rangja adta meg, hanem léte és szemlélete : újra szervezett irodalmi élet bontakozott ki a városban - 40 diák 149 verse, műfordítása és 2 novellája látott napvilágot négy év alatt -, tért hódított a romantika, az újítás szelleme, a korszellem '.18 Péczely diákjai az 1830-as évek végén országos sikerekkel hívták fel magukra a figyelmet. Pap Endre (ő korábban tanult a Kollégiumban) 1838-ban 210