Egészségügyi szakdolgozók testi és lelki egészségének összehasonlítása Csongrád megyében:

Egészségügyi szakdolgozók testi és lelki egészségének összehasonlítása Csongrád megyében: 2008 2012. NÉMETH Anikó, IRINYI Tamás Összefoglalás Vizsgálat célja: felmérni, hogy a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozók pszichoszomatikus, kiégettségi szintje, valamint a saját egészségük megítélése hogyan változott 2008-óta. Felmérésre került továbbá, hogy pszichés illetve szomatikus szempontból mennyire érzik úgy, hogy hivatásukat nyugdíjas korukig gyakorolni tudják. Anyag és módszer: A két keresztmetszeti vizsgálat saját szerkesztés, önkitölt s kérd ívvel történt, melyet a MESZK Csongrád megyében regisztrált tagjai kaptak kézhez 2008-ban és 2012-ben. Eredmények: Rosszabbnak ítélik meg saját egészségi ukat a felmérésben részt vev k, mint 2008-ban, de a pszichoszomatikus tüneti skálán nem jelent s javulás volt kimutatható. A fejfájás el fordulása jelent s mértékben csökkent az els felméréshez képest. A kiégés önértékelési skálán elért pontszámok emelkedést mutatnak, mely rosszabb pszichés ot jelent. Következtetések: A szakdolgozói társadalom elöreged ben van, melyre jellemz az egyre romló pszichés. Kulcsszavak: egészségügyi szakdolgozó, pszichoszomatikus tünetek, kiégés, saját egészség önértékelése Comparison of somatic and psychological health of health care workers in Csongrád County between the years of 2008 and 2012 Anikó NÉMETH, Tamás IRINYI Summary Aims of the study: To asses the changes in psychosomatic status, burn-out level and judgment of own health of health care workers in Csongrád County since 2008. Furthermore we investigated how much they intend to continue working in their current position judging from psychological and somatic point of view. Methodology and sample: Both cross-sectional studies were carried out by the means of self-designed self-report questionnaires sent to registered members of MESZK living in Csongrád County in 2008 and 2012. Results: The judgement of own health got worse since 2008, but in psychosomatic symptoms there was a non-significant improvement. The incidence of headaches decreased significantly. The points on the burn-out scale increased significantly which implies worse psychological condition. Conclusions: The population of health care workers is aging and it is characterised by worsening psychological state. Keywords: health care worker, psychosomatic symptoms, burn-out, judgement of own health Érkezett: 2012. június 12. Elfogadva: 2012. augusztus 06. Bevezetés A saját egészség a legfontosabb érték minden ember életében, különösen igaznak kellene lenni ennek a megállapításnak az egészségügyi szakdolgozókat tekintve, hiszen az munkájuk alapelemét a beteg emberek ellátása képezi, és mások egészségér l is gondoskodniuk kell. Teszik ezt éjjel-nappal, de közben saját magukra, saját egészségükre nem marad idejük, így testi és lelki egészségük fokozatosan romlik. A saját egészségi megítélésének kutatására számos felmérést végeztek itthon és külföldön is egyaránt. Egy Szegeden végzett vizsgálat - amely többek között az ápolók NÉMETH Anikó tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar, Egészségmagatartás-, és fejlesztés Szakcsoport IRINYI Tamás egyetemi okleveles oktató ápoló, Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinika Levelez szerz (correspondent): NÉMETH Anikó, elérhet ség: +36/30/341-7040, e-mail: nemethaniko79@gmail.com 28

saját egészségi ának szubjektív megítélését is tartalmazta - rámutatott, hogy az ápolók csupán 9,1 százaléka értékelte saját egészségi át kiválónak, 46,2 százaléka jónak (Piczil et al. 2005, Markovic et al. 2006). Egy gyulai felmérésben a válaszadóknak csupán 3,6 százaléka értékelte saját egészségi át kiválónak (Molnár, 2002). Egy Csongrád megyében, 2008-ban végzett reprezentatív kutatás eredményei azt mutatták, hogy a három m szakban dolgozó ápolók szignifikánsan rosszabbnak ítélték meg egészségi ukat, mint az egyéb munkarendben dolgozók. Egy 10 fokozatú skálán-melyen a 10 jelölte a kit n egészségi ot-átlag 6,6 pontot értek el a válaszadók (Németh & Irinyi, 2009). A saját egészség alacsony önértékelése összefügg a magas fizikai és szellemi igénybevétellel, az alacsony döntési hatalommal és az alacsony munkahelyi támogatással (Niedhammer & Chea 2003), valamint az alacsony munkaelégedettséggel, a megnövekedett munkamennyiséggel, a kiégéssel és a munkahelyi társas támogatás hiányával (Laschinger et al. 2004), és a váltott m szakban végzett munkával (Noula et al. 2005). Az egészségügyi dolgozók közül az ápolókra jellemz leginkább a munkával kapcsolatos stressz átélése, hiszen az ápolók munkája rutinfeladatokból áll, el írásokat kell teljesíteniük (Kovács et al. 2010). Az alvászavar az egyik leggyakoribb, vezet tünete a stressznek. Szegedi és szabadkai ápolók körében készített felmérés eredményeként, a szegedi ápolók 33,3 százaléka, míg a szabadkai ápolók 20,9 százaléka gyakran küzd alvászavarral (Markovic et al. 2006). A kiégés egy széles körben vizsgált, és régóta tudott jelenség az egészségügyi szakdolgozók körében. Egy 2000-ben, Pécsett végzett felmérés eredménye szerint az intenzív és krónikus osztályon dolgozók esetében fordul el legsúlyosabb mértékben a kiégés, a vizsgált minta 34 százaléka veszélyeztetett a kiégés szempontjából, és közel 1 százaléka gyógyításra szorul (Pálfi, 2003). Számos következménnyel járhat, alvászavart, krónikus szorongást, kávé és nikotin, valamint alkohol és gyógyszerfügg séget okozhat, majd kimerültséghez és depresszióhoz vezethet (Fekete, 1991). Következményei lehetnek még többek között a munka elégedetlenség, pálya elhagyás, családi problémák, önbecsülés csökkenése, koncentrációs nehézségek, szociális elszigeteltség, libidó elvesztése, fejfájás, gasztrointesztinális problémák, alvászavarok, alkohol és drog abusus (Maslach, 1981, Dignam, 1986), menstruáció rendellenességei (McCarthy, 1985). Az er s személyiség (elkötelezettség, kihívás, ellen rzés), a szívósság, véd faktorként szerepelnek a kiégéssel szemben (Garrosa et al. 2008). A vizsgálat célja Vizsgálatunk célja volt, hogy egy 2008- ban általunk már alkalmazott kérd ív skáláinak újbóli felhasználásával ismételten felmérjük a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozók egészségi ának önértékelését, a pszichoszomatikus tünetek el fordulását, és a kiégettségük mértékének változását. Célunk volt továbbá felmérni, hogy a szakdolgozók jelenleg mennyire érzik úgy, hogy akár szomatikus, akár pszichés szempontból képesek ellátni hivatásukat nyugdíjas korukig. Feltételeztük, hogy az egészségügyi szakdolgozók testi és lelki a romlott az els vizsgálat óta eltelt három év alatt, és kevésbé érzik úgy, hogy hivatásukat nyugdíjas korukig gyakorolni tudják. Anyag és módszer Keresztmetszeti vizsgálatunkat saját szerkesztés, önkitölt s kérd ívvel végeztük, melyben használtuk a Kiégés Önértékelési Skálát (Pines & Aronson 1981) valamint egy pszichoszomatikus tüneti skálát (Piko et al. 1997). A saját egészség megítélésére, valamint a hivatás nyugdíjas korig történ gyakorlás megítélésére 10 fokozatú skálákat alkalmaztunk. A kérd íveket a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Csongrád Megyében regisztrált tagjai (2760 f ) kapták kézhez a 2008/3. Hivatásunk cím lappal, illetve 2012 januárjában (4239 f ) postai úton az el z évre vonatkozó adóigazolásokkal egy borítékban. A Szegedi Tudományegyetem 29

Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ dolgozói a kérd ívek mellé egy megcímzett válaszborítékot is kaptak, így lehet ségük volt térítésmentesen visszajuttatni a kérd íveket, de postai úton is érkeztek vissza a MESZK szegedi irodájába. 2008-ban 999 darab kérd ív érkezett vissza, melyb l 980-at lehetett értékelni (35,5%), 2012-ben a 670 darab visszaérkezett kérd ívb l 651 volt értékelhet (15,3%). Az adatok feldolgozását SPSS 18.0 statisztikai programmal végeztük. Eredmények A két minta közötti eltérések az I. táblázatban láthatók. Az eredmények összehasonlítására független T-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlag életkora jelent s (p<0,000) emelkedést mutatott 39,5 évr l 42,3 évre, és szignifikánsan (p<0,000) emelkedett a munkában eltöltött évek száma is 18,1 évr l 21,3 évre. Az iskolai végzettség is jelent s (p<0,001) eltérést mutat a két mintában, jelent sen csökkent a válaszadók körében a szakiskolát végzettek aránya az els felméréshez képest. A munkaterület (ellátás) típusában is jelent s (p<0,000) eltérés mutatkozott, a második felmérésben arányaiban több járóbeteg ellátásban dolgozó kolléga vett részt. Az egészségi összehasonlítása Az egészségi önértékelésére egy tíz fokozatú skálát alkalmaztunk (1=nagyon rossz és 10=kit n közötti válaszadási lehet ségekkel) a következ kérdéssel: Ön jelenleg milyennek értékeli saját egészségi át?. Az els felmérésben szerepl k átlag 6,59 (SD 1,883), a másodikban szerepl k átlag 6,53 pontot (SD 1,857) értek el ezen a skálán, de az eltérés sem T-teszttel - mely az átlagokat hasonlítja össze - (p=0,503), sem Kruskal-Wallis teszttel - mely az eloszlást hasonlítja össze - (p=0,535) nem szignifikáns. Elmondható, hogy az alapellátásban dolgozók érték el a legtöbb pontot mindkét évben saját egészségi uk megítélésénél (6,8 és 6,7 átlagpont), a járóbeteg ellátásban dolgozók (6,62 és 6,66 átlagpont), a fekv beteg ellátásban dolgozók pedig 2008-ban 6,51 2012-ben 6,42 átlagpontot értek el. A fekv beteg ellátásban csökkenés volt ugyan megfigyelhet ezen a skálán elért átlagpontokban, de ez nem volt szignifikáns (p=0,451). Az egészségi felmérésére alkalmazott pszichoszomatikus tüneti (Piko, B. et al. 1997) a következ eltéréseket mutatta. T-teszttel vizsgálva a két év eredményeit elmondható, hogy a skálán elért öszszes pontszám 10,57-r l 10,36-ra csökkent 2012-re, de ez a csökkenés nem szignifikáns (p=0,370). Egyedül a fejfájásnál volt szignifikáns eltérés (p=0,011), ez kevésbé jelentkezett tünetként 2012-ben, mint 2008-ban, az átlag pont 1,72-r l 1,59-re csökkent. Az alvási problémák (p=0,095) és a gyors vagy szabálytalan szívdobogás (p=0,948) gyakrabban fordult el 2012-ben, de ez az eltérés nem jelent s. A többi vizsgált kategóriá- I. táblázat: A 2008. és 2012. adatok összehasonlítása 2008 (n=980) 2012 (n=651) Nem N 918 f (93,6%) 614 f (94,3%) Férfi 62 f (6,4%) 37 f (5,7%) Átlag életkor 39,53 év (SD 9,432) 42,35 év (SD 9,134) Egészségügyben eltöltött évek 18,16 év (SD 10,351) 21,35 év (SD 10,397) átlaga Iskolai végzettség Szakiskola 147 f (15%) 50 f (7,7%) Szakközép/gimnázium 565 f (57,7%) 377 f (57,9%) F iskola/egyetem 268 f (27,4%) 224 f (34,4%) Ellátás típusa Alapellátás 151 f (15,4%) 115 f (17,7%) Járóbeteg ellátás 196 f (20%) 157 f (24,1%) Fekv beteg ellátás 564 f (57,6%) 379 f (58,2%) Egyéb terület 69 f (7%) nem vizsgáltuk Munkarend Állandó délel tt 479 f (48,9%) 278 f (42,7%) Folyamatos munkarend 501 f (51,1%) 373 f (57,3%) 30

ban (gyomorégés és gyomorfájás: p=0,200, gyengeségérzés és fáradtság: p=0,357, idegességb l ered hasmenés: p=0,123) nem jelent s csökkenés volt megfigyelhet, vagy nem változott (hát és derékfájás). (II. táblázat) (1. ábra) A kiégés összehasonlítása II. táblázat: Pszichoszomatikus tünetek el fordulásának összehasonlítása év Elemszám Átlag Átlagtól való Átlag szórása (f ) eltérés Pszichoszomatikus tüneti 2008 980 10,57 4,575,146 2012 651 10,36 4,409,173 Fejfájás 2008 980 1,72,970,031 2012 651 1,59,975,038 Alvási problémák 2008 980 1,52 1,065,034 2012 651 1,61 1,076,042 Gyomorégés és gyomorfájás 2008 980 1,25 1,054,034 2012 651 1,19 1,050,041 Gyors vagy szabálytalan szívdobogás 2008 980 1,23 1,041,033 2012 651 1,24 1,005,039 Hát - és derékfájás 2008 980 2,06 1,006,032 2012 651 2,06 1,006,039 Gyengeségérzés és fáradtság 2008 980 2,06,904,029 2012 651 2,01,912,036 Idegességb l ered hasmenés 2008 980,73,885,028 2012 651,66,869,034 1. ábra. Pszichoszaomatikus tüneti skálán elért átlagpontszámok 2008 és 2012-ben A leggyakrabban el forduló tünetként mindkét vizsgálati évben a hát- és derékfájást, gyengeség és fáradtságérzést, alvási problémákat valamint a fejfájást jelölték meg a kollégák. Ezen eredmények egybeesnek korábbi felmérések eredményeivel is (Piko et al. 1997, Németh & Irinyi 2009). A kiégés mértékét a Pines, A. M., és Aronson, E., kérd íve segítségével vizsgáltuk (Pines & Aronson 1981). A két vizsgált év eredményeinek összehasonlításánál a következ eredményeket kaptuk. 2008-ban átlag 2,43 pontot (SD 1,044), 2012-ben átlag 2,51 (SD 1,062) pontot értek el a kérd ívet kitölt k ezen a skálán, de T-teszttel vizsgálva nem találtunk szignifikáns eltérést (p=0,098), és Kruskal-Wallis teszttel sem mutatkozott jelent s eltérés (p=0,094) az átlagpontok kö- 31

III. táblázat: A kiégés el fordulásának aránya a munkaterülettel és az egészségügyben eltöltött évek számával összefüggésben (%) Milyen területen dolgozik? Egészségügyben eltöltött évek 10-es bontásban 0-9 10-19 20-29 30- összes 2008 2012 2008 2012 2008 2012 2008 2012 2008 2012 alapellátás járóbeteg ellátás fekv beteg ellátás kiégés önértékelési kiégés önértékelési kiégés önértékelési örökös eufória 38,9 15,0 34,0 18,2 26,7 20,0 29,3 46,9 31,1 26,1 jól csinálja 50,0 50,0 36,2 33,3 35,6 36,7 36,6 15,6 37,7 32,2 változtatás szükséges 5,6 10,0 21,3 36,4 22,2 23,3 19,5 28,1 19,2 26,1 5,6 25,0 8,5 12,1 15,6 20,0 14,6 9,4 11,9 15,7 örökös eufória 25,0 38,9 18,5 24,3 23,3 15,5 10,3 18,2 19,4 21,0 jól csinálja 56,3 38,9 41,5 43,2 28,3 25,9 23,1 27,3 36,2 31,8 változtatás szükséges 0 22,2 24,6 16,2 28,3 32,8 35,9 22,7 24,0 24,8 18,8 0 15,4 16,2 20,0 25,9 30,8 31,8 20,4 22,3 örökös eufória 27,4 25,9 15,7 19,4 15,2 18,7 15,9 13,3 18,7 18,7 jól csinálja 37,0 25,9 33,8 37,0 35,2 29,1 25,6 22,9 33,7 29,6 változtatás szükséges 19,2 29,6 27,1 23,1 25,6 24,6 26,8 28,9 24,7 25,9 16,4 18,5 23,3 20,4 24,0 27,6 31,7 34,9 22,9 25,9 zött. Az örökös eufória csoportba tartozók aránya 21,5%-ról 20,6%-ra, a jól csinálja csoportba tartozók aránya 35%-ról 30,6%-ra csökkent, a változtatás szükséges csoportba tartozók aránya 22,8%-ról 25,7%-ra, míg a csoportba tartozók aránya 20,7%-ról 23,2%-ra emelkedett. A második felmérésre igaz, hogy az alapellátásban dolgozók szignifikánsan (p=0,031) jobb pszichés ban vannak a más ellátási területeken dolgozókhoz képest. A kiégés mértéke a munkaterülettel és az egészségügyben eltöltött évek számával összefüggésben a két vizsgált évet összehasonlítva a III. táblázatban látható. Az alapellátásban dolgozók összességét tekintve csökkent 2012- ben az örökös eufória (31,1%-ról 26,1%- ra) és a jól csinálja (37,7%-ról 32,2%-ra) csoportba tartozók aránya, és emelkedett a változtatás szükséges (19,2%-ról 26,1%- ra) és a (11,9%-ról 15,7%-ra) kategóriába tartozók aránya. A járóbeteg ellátásban dolgozók esetében a jól csinálja csoport esetében 36,2%-ról 31,8%- ra csökkent ez az arány, a többi kategóriában emelkedés volt megfigyelhet. A fekv beteg ellátásban dolgozók esetében az örökös eufória csoportba tartozók aránya változatlan maradt (18,7%), a jól csinálja csoportba tartozók aránya 33,7%-ról 29,6%-ra csökkent 2012-re, a másik két kategóriában emelkedés volt megfigyelhet. A IV. táblázat mutatja a két év közötti százalékpontos eltéréseket. Itt a 2008-as eredményekb l kivonásra kerültek a 2012-es eredmények, és két százalékpontos eltérés már szignifikánsnak (p<0,000) számít. A szürkével jelölt cellák esetében pozitív eltérés mutatkozik, tehát 2008-ban szignifikánsan többen kerültek ezen kategóriákba, mint 2012-ben. A legszembet n bb változás a kevesebb, mint kilenc éve az alapellátásban dolgozóknál figyelhet meg az örökös eufória -t megjelöl k körében, ahol 2008-ban 38,9% jelölte meg, 2012-re ez az arány 15%-ra csökkent (24 százalékpontos csökkenés). A fehéren hagyott cellákban negatív el jel százalékpontok láthatók, tehát 2012-re többen kerültek ezen kategóriákba, és ahol két százalékpont, vagy annál nagyobb eltérés mutatkozik, ott szignifikánsan rosszabb a lelki. Itt a legszembet n bb változás a kevesebb, mint kilenc éve a járóbeteg ellátásban dolgozóknál figyelhet meg a változtatás szükséges kategóriában, ahol a 2008-as 0-ról 22,2%-ra emelkedett a kategóriát megjelöl k aránya. 32

IV. táblázat: A kiégés mértékének százalékpontos eltérései Milyen területen dolgozik? Egészségügyben eltöltött évek 10-es bontásban 0-9 10-19 20-29 30- Összes alapellátás kiégés önértékelési örökös eufória 24% 16% 7% -18% 5% jól csinálja 0% 3% -1% 21% 6% változtatás szükséges -4% -15% -1% -9% -7% -19% -4% -4% 5% -4% járóbeteg ellátás fekv beteg ellátás kiégés önértékelési kiégés önértékelési örökös eufória -14% -6% 8% -8% -2% jól csinálja 17% -2% 2% -4% 4% változtatás szükséges -22% 8% -4% 13% -1% 19% -1% -6% -1% -2% örökös eufória 1% -4% -3% 3% 0% jól csinálja 11% -3% 6% 3% 4% változtatás szükséges -10% 4% 1% -2% -1% -2% 3% -4% -3% -3% Az egészségügyi szakdolgozói hivatás nyugdíjas korig való gyakorlásának öszszehasonlítása A következ kérdést alkalmaztuk a felmérés során: Ön megítélése szerint képes lesz-e maradéktalanul ellátni hívatásának gyakorlásával összefügg feladatait nyugdíjas koráig? Szomatikus és pszichés a ezt lehet vé teszi? Itt két, 10 fokozatú skálán kellett a válaszokat megjelölni, ahol 1=egyáltalán nem, 10=maradéktalanul. A szomatikus skálán a 2008-as 5,45-r l (SD 2,627) 5,40- re (SD 2,602) csökkent az átlag, de sem független T-próba (p=0,705), sem a Kruskal- Wallis teszt (p=0,673) nem mutatott szignifikáns eltérést. A pszichés skálán a 2008- as 5,43-ról (SD 2,663) 2012-re 5,66-ra (SD 2,563) emelkedett az átlag, tehát pszichésen már a válaszadók inkább képesnek érzik magukat arra, hogy hivatásukat nyugdíjas korukig gyakorolják, de ez az emelkedés sem T-teszttel (p=0,082), sem Kruskal-Wallis teszttel (p=0,092) nem volt szignifikáns. Megvizsgáltuk az egyes ellátási területeken adott válaszokat is a két tekintetében. Két helyen mutatkozott jelent s eltérés T-teszttel: az alapellátásban dolgozóknál szignifikánsan (p=0,012) csökkent a szomatikus skálán elért pontszám (szomatikusan kevésbé érzik úgy, hogy képesek ellátni munkájukat nyugdíjas korukig, mint 2008- ban). Szignifikáns növekedés volt megfigyelhet 2008-hoz képest: a fekv beteg ellátásban dolgozók 2012-ben jobban érzik úgy, hogy pszichésen el tudják látni a munkájukat nyugdíjas korukig (p=0,012), mint 2008-ban. Az egészségügyben eltöltött évekkel öszszefüggésben is megvizsgáltuk a két kérdést, és egyedül a 10-19 éve az egészségügyben dolgozók pszichés átlagpontjai növekedtek 2008-hoz képest jelent s mértékben (T-teszttel p=0,032), tehát k a második felmérés idején jobban érzik úgy, hogy pszichésen képesek lesznek ellátni munkájukat nyugdíjas korukig. A többi kategóriában kimutatható csökkenés vagy növekedés sehol nem volt szignifikáns. (V. táblázat) Következtetések, javaslatok Vizsgálatunkból levonható az a következtetés, hogy a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozókra is igaz az az állítás, hogy a szakdolgozói társadalom elöreged ben van (Balogh, 2009), hiszen a vizsgálatban résztvev k átlag életkora jelent s emelkedést mutatott. A saját egészségi önértékelésé- 33

V. táblázat: A hivatás nyugdíjas korig való gyakorlásának érzése a két mintában Szomatikus Pszichés 2008 2012 p érték 2008 2012 p érték Ellátási területek alapellátás 6,75 5,91 0,011 6,69 6,06 0,050 járóbeteg ellátás 5,56 5,73 0,554 5,44 5,94 0,068 fekv beteg ellátás 4,98 5,11 0,454 4,99 5,42 0,012 Egészségügyben eltöltött évek száma -9 5,86 5,61 0,425 5,85 6,01 0,623 10-19 4,92 4,97 0,850 4,90 5,42 0,032 20-29 5,16 5,16 0,984 5,15 5,30 0,540 30-6,35 6,09 0,374 6,27 6,23 0,872 ben nem jelent s csökkenés volt megfigyelhet az els vizsgálathoz képest. A legjobbnak az alapellátásban dolgozók ítélték meg saját egészségi ukat, a fekv beteg ellátásban dolgozók pedig a legrosszabbnak, ahol nem jelent s csökkenés is megfigyelhet volt az átlagpontokban. Az ellátási terület nem befolyásolja jelent sen a saját egészségi megítélését, de a korábbi eredményeinkkel egybevetve megállapítható, hogy a fekv beteg ellátásban dolgozók valamivel rosszabbnak ítélték meg saját egészségi ukat (Németh & Irinyi, 2009). A pszichoszomatikus tüneti skálán elért pontszámokban nem jelent s csökkenés volt megfigyelhet az el z vizsgálathoz képest, tehát a válaszadók jelenleg valamivel jobb ban vannak, mint az els felmérés idején. Jelent sen kevesebbszer fordult el a fejfájás tünetként, mint 2008-ban. Az alvási problémák és a gyors vagy szabálytalan szívdobogás gyakrabban fordult el a második vizsgálatban, mint az els ben, ahol szintén a vezet pszichoszomatikus tünetek között jelentkeztek (Németh & Irinyi, 2009). A kiégés önértékelési össz pontszámában nem jelent s emelkedés volt megfigyelhet az els felméréshez képest, de ugyan akkor elmondható, hogy egyre roszszabb pszichés ban lév, egyre kiégettebb szakdolgozók látják el a betegeket nap mint nap. Az alapellátásban dolgozók szignifikánsan jobb pszichés ban vannak más ellátási területeken dolgozókhoz képest, ez az eredmény megegyezik a 2008-as felméréskor kapott eredményekkel, ahol szintén az alapellátásban dolgozók voltak jobb pszichés ban (Irinyi & Németh, 2010). A válaszadók úgy érzik, hogy szomatikusan nem lesznek képesek ellátni a hivatásukat nyugdíjas korukig, ez egybevág azzal az eredménnyel, hogy saját egészségi ukat is rosszabbnak ítélték meg a válaszadók, mint az els vizsgálatban. Mindezen eredményeket figyelembe véve, véleményünk szerint továbbra is nagy hangsúlyt kellene fektetni az egészségügyi szakdolgozók egészségének fejlesztésére, stressz kezel technikák elsajátítására. A munkahelyi egészségfejlesztésnek kiemelked szerepet kellene kapnia a mindennapokban, hiszen az egészségi önértékelése folyamatosan romlik a szakdolgozók körében, és a betegellátást végz k életkora továbbra is növekv tendenciát mutat. Fokozottan figyelni kellene a m szak közbeni pihen id k beiktatására, a szabadságolási rend kialakítására, hogy a munkavállalóknak legyen ideje regenerálódni m szak közben, és évközben is, hogy minél jobb testi és lelki ban tudják folytatni a mindennapi betegellátást. Természetesen ehhez elengedhetetlen a szakdolgozói létszám emelése és a feladatok konkretizálása. Az egészségügyi szakdolgozókra általánosságban elmondható, hogy a kívántnak csupán felét tudják szabadid s tevékenységre fordítani, ami összefüggést mutat a rossz testi és lelki tal (Németh et al. 2011). Vizsgálat is bebizonyította, hogy már egy 32 órás kiégés elleni szupervízió is képes jótékonyan befolyásolni a szakdolgozók lelki át (Irinyi & Németh, 2011), ezért szorgalmazni és támogatni kellene minél több ilyen tréning létrehozását, valamint kikapcsolódást segít munkahelyi programok létrehozásával lehetne színesíteni a mindennapjaikat, hogy a lelkük is megújulást nyerjen. 34

Irodalomjegyzék 1. Balogh, Z. (2009). Mi lett veled, n vérke?- Helyzetkép az egészségügyi munkaer piacról. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 47 (1), 15-22. 2. Dignam, J. T. (1986). Occupational stress, social support and burnout among correctional officers. American Journal of Community Psychology, 14 (2), 177-193. doi:10.1007/bf00911820 3. Fekete, S. (1991). Segít foglalkozások kockázatai- Helfer szindróma és a burnout jelenség. Psychiatria Hungarica, 1 (1), 17-29. 4. Garrosa, E., Moreno-Jiménez, B., Liang, Y., González, J.L. (2008). The relationship between socio-demographic variables, job stressors, burnout and hardy personality in nurses: An exploratory study. International Journal of Nursing Studies, 45 (3) 418-427. doi:10.1016/j.ijnurstu.2006.09.003 5. Irinyi, T., Németh, A. (2010). Az egészségügyet ért kedvez tlen küls hatások következménye a szakdolgozók lelki egészségére. N vér, 23 (5), 23-31. 6. Irinyi, T., Németh, A. (2011). Egy burnout egészségfelmérés és az azt követ beavatkozás eredményei. IME Az egészségügyi vezet k szaklapja, 10 (1), 25-28. 7. Kovács, M., Kovács, E., Katalin, H. (2010). Emotion Work and Burnout: Cross-sectional Study of Nurses and Physicians in Hungary. Croatian Medical Journal, 51, 432-442. doi:10.3325/ cmj.2010.51.432 8. Laschinger, H.K., Almost, J., Purdy, N., Kim, J. (2004). Predictors of nurse managers health in Canadian restructured healthcare settings. Canadian Journal of Nursing Leadership, 17 (4), 88-105. 9. Markovic, M., Pikó, B., Piczil, M., Kasza, B. (2006). Egészségi, életmód és egészségmagatartás az ápolók körében Szegeden és Szabadkán. N vér, 19 (3), 17-24. 10. Maslach, C. (1981). Burnout: a social psychological analysis. In: Jones J. W.: The burnout syndrome. Park Ridge, IL: London House Management Press, Illinois 31-53. 11. McCarthy, P. (1985). Burnout in psychiatric nursing. Journal of Advanced Nursing. 10 (4), 305-310. doi: 10.1111/j.1365-2648.1985.tb00823.x 12. Molnár, E. (2002). Ápolók egészségi a-2001. N vér, 15 (4), 4-10. 13. Németh, A., Irinyi, T. (2009). Egészségügyi szakdolgozók szomatikus a Csongrád megyében-egy felmérés tükrében. N vér, 22 (3), 33-38. 14. Németh, A., Irinyi, T., Lampek, K. (2011). A szabadid megítélésének összefüggései különböz testi és lelki problémákkal. N vér, 24 (2), 3.10. 15. Niedhammer, I., Chea, M. (2003). Psychosocial factors at work and self reported health: Comparative results of cross sectional and prospective analyses of the French GA cohort. Occupational and Environmental Medicine, 60 (7), 509-515. doi:10.1136/oem.60.7.509 16. Noula, A.P., Alamanos, Y., Dimoliatis, I.DK. (2005). Self-related health, work characteristics and health related behaviours among nurses in Greece: a cross sectional study. BMC Nursing 4 (8), doi:10.1186/1472-6955-4-8 17. Pálfi, F. (2003). Szolgálat, önfeláldozás, hivatás?- A kiégés veszélyei ápolók körében. N vér,16 (6), 3-9. 18. Piczil, M., Kasza, B., Markovic, M., Pikó, B. (2005). Határon innen és túl Szegedi és vajdasági ápolók élet- és munkakörülményei. N vér, 18 (2), 3-10. 19. Piko, B., Barabás, K., Boda, K. (1997). Frequency of common psychosomatic symptoms and its influence on self-perceived health in a Hungarian student population. European Journal of Public Health, 7 (3), 243-247. doi:10.1093/eurpub/7.3.243 20. Pines, A. M., Aronson, E. (1981). Burnout: from Tedium to personal growth. New York City, The Free Press, 17-20. Book (ISBN 0029253500) 35