Kiss Judit, Gábor Edina Országos Egészségfejlesztési Intézet A drogfogyasztás hazai tendenciái a 90-es évektıl napjainkig II. Bevezetés Cikksorozatunk elsı részében bemutattuk azt a kedvezıtlen tendenciát, miszerint az életmódi tényezık, ezen belül is az egyes kockázati magatartásformák (dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás), rendkívül jelentıs szerepet játszanak a hazai morbiditási és mortalitási viszonyok több évtizede tartó, egészen az 1970-es évekre visszanyúló folyamatos rosszabbodásában. Többek között ez is indokolja ezen rizikómagatartásformák különbözı aspektusú vizsgálatát, különös tekintettel az egészségkárosító szerek elterjedtségére, a fogyasztás körülményeinek és háttérváltozóinak vizsgálatára. Emellett természetesen lényeges a problémára kialakított társadalmi megoldási kísérletek bemutatása, törekvéseik szintetizálása. Jelen cikk keretei között a felnıtt korú népesség országosan reprezentatív mintáin végzett, szerfogyasztási attitődök vizsgálatára irányuló, valamint egyéb egészségszociológiai kutatásokból származó legrelevánsabb alkohol- és drogepidemiológiai eredményeket szeretnénk bemutatni az elmúlt két évtized távlatából napjainkig. Az eredmények közül jelen cikk keretei között csak azokat mutatjuk be, amelyek a felnıtt korú népesség körében felvett témaspecifikus vizsgálatok kvantitatív eredményeit képezték. Adatok és módszer Magyarországon az 1980-as évek óta több reprezentatív kutatás foglalkozott mind az iskoláskorúak, mind a felnıtt korú lakosság egészségi állapotát meghatározó életmódi tényezıkkel, ezen belül is az egyes kockázati magatartásformák (különös tekintettel az illegális drog- és mértéktelen alkoholfogyasztásra) vizsgálatával. Cikkünkben ezek eredményeibıl szeretnénk átfogó képet adni összehasonlító elemzéssel, de a különbözı vizsgálati idıszakokból származó kutatási eredmények lehetıséget adnak idıbeni tendenciák bemutatására is, különösen az azonos metodikával lefolytatott vizsgálatok esetében (pl. felnıtt minták vonatkozásában az Országos Lakossági Egészségfelmérés, valamint az Országos Lakossági Alkohol és Drogepidemiológiai Vizsgálat 2001-es és 2003-as eredményei, iskoláskorú gyermekek vizsgálata kapcsán a 1
rendszeres idıszakonként megismételt ESPAD 1 és HBSC 2 felmérések). Természetesen a cikk terjedelmi korlátai miatt inkább csak érzékeltetni lehet azt a páratlanul gazdag hazai kutatási kedvet és eredményt akár a kutatási hipotéziseket, akár a vizsgálatok metodikáját tekintjük- amit ez a témakör az elmúlt másfél évtizedben elıhívott. A hazai alkohol- és drogepidemiológiai kutatások eredményeirıl A felnıtt korú lakosság alkoholfogyasztási szokásait számos vizsgálatban kutatták az 1980-as évek óta, ennél lényegesen kevesebb kutatás irányult a felnıtt lakosság drogepidemiológiai helyzetképének bemutatására. A Központi Statisztikai Hivatal 1984-es mikrocenzusához kapcsolódva a 14 év feletti népesség alkoholfogyasztási szokásait is felmérte (KSH, 1987.), majd 10 évvel késıbb az 1994-es Egészségi Állapotfelvétel során a 15-64 év közöttiek alkoholepidemiológiai jellemzıit tárta fel kérdıíves adatfelvétel formájában. Az 1994-es vizsgálatban a 15-64 év közötti férfiak 16%-a, a nık 40 %-a vallotta magát absztinensnek, míg a minden nap szeszes italt fogyasztó férfiak aránya 22 %, a nıké 6 % volt (KSH, 1996.). A SOTE Magatartástudományi Intézetének 1995-ös felmérésében a 16 évesnél idısebb népesség alkoholfogyasztási szokásairól is győjtött adatokat. Többek között azt vizsgálták, hogy a kérdezettek milyen típusú és mennyiségő alkoholt fogyasztanak, milyen körülmények között. Az eredmények értelmében a megkérdezett férfiak 85 %- a, a nık 76 %-a fogyasztott már bizonyos mennyiségő alkoholt élete során. A férfiak egy-egy alkalommal átlagosan 0,9 dl tömény szeszt, 8,2 dl sört és/vagy 4,4 dl bort fogyasztottak, míg a nık 0,7 dl tömény szeszt, 2,7 dl sört és 4,5 dl bort ittak (Csoboth, 1997.). Hasonló eredményeket jelzett a TÁRKI 1996-os vizsgálata, miszerint a megkérdezettek 37 %-a vallotta magát absztinensnek. Ami a fogyasztás prevalenciáját illeti, a 14 évesnél idısebbek 9 %-a naponta, 19 %-uk legalább hetente egyszer, 14 %- uk havonta több alkalommal, 21 %-uk pedig ennél ritkábban fogyasztott alkoholt. (TÁRKI, 1998.). A FACT Intézet 1999-es vizsgálata szerint a 18 évesnél idısebb megkérdezett válaszadók - önbesorolás alapján- 8%-a tekintette önmagát nagyivónak, míg 20%-uk 1 Az Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztásról címő kutatást (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs, ESPAD) elıször 1995-ben végezték el 26 ország részvételével, 1999-ben a második vizsgálatban már 30, 2003-ban pedig 35 ország vett részt. A magyarországi kutatásokat a Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központja végezte, a kutatás vezetıi Elekes Zsuzsanna és Paksi Borbála voltak. 2 Magyarország 1983 óta vesz részt a Dr. Aszmann Anna vezette Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) címő nemzetközi kutatássorozatban további 35 ország mellett, amelynek kapcsán 5 országos reprezentatív adatfelvétel történt. 2
rendszeres, de mértéktartó alkoholfogyasztónak, 25%-uk rendszeresen keveset fogyasztónak, további 47%-uk alkalmi alkoholfogyasztónak vallotta magát (Fact Intézet, 1999.). A 2000-ben elsı alkalommal lefolytatott Országos Lakossági Egészségfelmérésben 3 (OLEF 2000) az önkitöltıs kérdések közül két kérdés az alkoholfogyasztás gyakoriságának megállapítására, további három pedig az elfogyasztott mennyiségre irányult. A kutatók a fogyasztási gyakoriság és a mennyiség alapján négy csoportba sorolták a megkérdezetteket: alkoholt nem fogyasztók, ritkán fogyasztók, mértékletes fogyasztók és nagyivók. A felmérés eredményei szerint a nık 37 %-a, a férfiak 10%-a mondta magát absztinensnek, míg nagyivónak bizonyult a nık 5,2 %-a, illetve a férfiak 19,4%-a (1. táblázat). Fogyasztási típusok Nık (%) Férfiak (%) alkoholt nem fogyasztók 36,7 10,2 alkoholt ritkán fogyasztók 37,2 24,9 mértékletes fogyasztók 20,9 45,5 nagyivók 5,2 19,4 1. táblázat Az alkoholfogyasztási szokások nem szerinti megoszlása (Forrás: OLEF 2000.) A fogyasztási szokások kor és nem szerinti megoszlását az 1. ábra szemlélteti. Az összefüggés-elemzés eredményei alapján egyértelmően megállapítható, hogy a nagyivás esélye a vizsgált tényezık közül kapcsolatban volt a nemmel, az életkorral, az iskolázottsággal, a foglalkozással, a munkaviszonnyal, a családszerkezettel, a társas támogatottsággal, a munkaintenzitással és a településnagysággal (EFKI, 2001.). 3 Az Egészségfejlesztési Kutatóintézet a WHO és az EU ajánlásainak megfelelı, országos vizsgálatában 5500 személyt kérdeztek meg reprezentatív minta alapján 2000-ben. A folytonosság biztosítása érdekében a felmérést 3 évente tervezik megismételni. 2003-ban az Országos Epidemiológai Központ szervezésében, Dr. Vitrai József irányításával hajtották végre. 3
1. ábra Az alkoholfogyasztási szokások kor és nem szerinti megoszlása (Forrás: OLEF 2000.) Az OLEF 2003-ban más metodikával kérdeztek rá az alkoholfogyasztási szokásokra, így az eredmények nem vethetıek össze a 2000-es vizsgálatból nyert adatokkal. Az eredmények összegzésébıl az derült ki, hogy a bevallott alkoholmennyiségek alapján a nık 3%-a, míg a férfiak 18%-a tekinthetı nagyivónak, míg a nık 8%-a és a férfiak 31%-a mértékletes ivónak vallotta magát. A nagyivók gyakorisága mindkét nemben a középkorúaknál volt a legmagasabb. Az egyik legjelentısebb hazai drog- és alkoholepidemiológiai kutatást: az Országos Lakossági Alkohol és Drogepidemiológiai Vizsgálatot (ADE) a felnıtt lakosság körében végezték 2001-ben, majd 2003-ban. A vizsgálatok célja a felnıtt népesség drogérintettségének és alkoholfogyasztásának becslése, valamint szocio-demográfiai illetve pszicho-szociális prediktorok keresése volt. A vizsgálatot 2001-ben a 18-65 év közötti magyarországi lakosság 2500 fıs, régiók és településméret szerint rétegzett random mintáján végezték el. 4 A kutatás rendkívül gazdag mennyiségő információt tartalmaz mind az egyes egészségkárosító szerek fogyasztási jellemzıirıl, mind a fogyasztás társadalmi-demográfiai meghatározottságát illetıen (Elekes-Paksi, 2001.). A vizsgálat eredményei közül 4 A kérdıívet az EMCDDA felnıtt populációs vizsgálatok vonatkozásában megfogalmazott ajánlásai, a WHO egészség vizsgálatának szempontrendszere és az IRGGA Gender Culture, and Alcohol: A Multi-National Study címő programjának törzskérdései, illetve a hazai sajátosságok, kutatási hagyományok figyelembevételével állították össze (Elekes-Paksi, 2001). 4
szeretnénk kiemelni az alkoholfogyasztás különbözı típusú prevalenciáinak kor- és nemspecifikus megoszlását (2. táblázat). Férfi (%) Nı (%) Az alkoholfogyasztás jellemzıi 19-30 31-50 51-65 19-30 31-50 51-65 ÉLETPREVALENCIA 94,4 89,6 87,9 76,3 73,1 59,9 ÉVES PREVALENCIA 94,3 90,2 86,5 84,2 75,8 63,3 ELİZİ HAVI PREVALENCIA 73,8 76,5 68,4 44,4 42,2 31,7 - minden nap ivott 2,5 12,3 14,8-1,2 1,7 - heti 1-4 alkalommal ivott 29,5 36,0 36,8 11,5 11,0 8,7 - ritkábban, mint hetente ivott 41,8 28,3 16,8 32,9 30,1 21,2 2. táblázat Az alkoholfogyasztás különbözı idejő prevalenciái, illetve a havi prevalencia néhány jellemzıje nemenként és korcsoportonként (Forrás: Elekes-Paksi, 2001.) A vizsgált szocio-demográfiai változók alapján megállapítható, hogy az életkor elırehaladtával nı az absztinensek aránya férfiaknál és nıknél egyaránt. A fiatalokra inkább a ritkább, havi néhányszori fogyasztás a jellemzı, ekkor azonban nagyobb mennyiséget fogyasztanak (a fiatalok között a legnagyobbak a nagyivás és a lerészegedés prevalencia értékei is). A kutatás fontosabb megállapításai: 1. A lerészegedés havi prevalenciái inkább az alacsony iskolai végzettségőek között magasabbak, bár az élet és éves prevalencia értékek, valamint a fogyasztásból eredı problémák a felsıfokú és a szakmunkás végzettségőek között a legnagyobbak. 2. Az egy fıre jutó jövedelem alapján a leggyakoribb fogyasztás a legnagyobb jövedelmőeket, a legnagyobb mennyiségő fogyasztás pedig a legalacsonyabb jövedelmőeket jellemzi. 3. A lerészegedés havi prevalenciája a legszegényebbek között a legnagyobb. Az adatok a jobb jövedelmőek kevésbé problémás alkoholfogyasztására utalnak. 4. A gyakori, legnagyobb mennyiségő, és a legtöbb problémát okozó alkoholfogyasztás a nıtleneket, hajadonokat jellemzi. 5
5. A település típusa szerint a fıvárosban lakókat a gyakori és nagyobb mennyiségő alkoholfogyasztás jellemzi. A községekben ritkábban fogyasztanak alkoholt, de akkor nagyobb mennyiséget - fıleg bort és tömény szeszt -, emellett a nagyivás gyakorisága is a községekben a legmagasabb. Ami az illegális droghasználatot illeti, az eredmények alapján a 18-65 év közötti felnıtt lakosság 6,5%-a használt már valamilyen tiltott szert és/vagy inhalánst élete során. A drogfogyasztás életprevalencia értéke szignifikáns különbségeket mutatott korcsoportonként, nemenként és lakóhely szerint egyaránt. Az eredmények alapján az alábbi megállapítások tehetık: - A megkérdezett férfiak 9%-a használt már élete során valamilyen tiltott szert, ez az arány a nık esetében 3,7% volt, a különbség szignifikánsnak adódott. - Jelentıs különbségek adódtak az életkori bontás alapján is a drogfogyasztás életprevalenciáját illetıen: a 18-24 körében közel 20% ez az érték, míg az életkor elırehaladtával fokozatosan csökken, így a 40 év feletti korosztályban már csak 1,6%. - A vizsgálati populáció drogfogyasztásában szignifikáns különbségek mutatkoznak a fıváros és az ország egyéb területei között, pozitív lineáris összefüggés mutatkozott a településméret és a droghasználat életprevalencia értéke között: így a fıvárosiak körében közel négyszeres a drogfogyasztás életprevalencia értéke a vidéki lakossághoz képest. - A használt szerek fajtái alapján minden életkori csoportban a marihuánafogyasztás mutatkozott a leggyakoribbnak, a többi használt szer életprevalencia értékeirıl a 3. táblázat tájékoztat. Használt szerek Életprevalencia a teljes mintában (%) 35 éves kor alatti Férfi (%) Nı (%) Marihuána 5,7 17,6 8,5 Opiátok 0,7 2,0 0,5 Kokain 0,8 1,7 0,8 Amfetamin 1,6 5,0 1,8 Ecstasy 2,0 6,2 2,6 LSD 1,6 5,2 0,8 Visszaélésszerő gyógyszerfogyasztás 17,5 10,8 22,0 6
Alkohol-gyógyszer együtt 1,5 3,9 1,8 Tiltott drog 6,4 19,6 9,3 Tiltott drog + inhaláns 6,5 19,6 9,3 3. táblázat Az illegális szerek életprevalencia értékei a válaszolók százalékában a teljes mintában, valamint a 35 év alatti korcsoportban nemenként (Forrás: Elekes-Paksi, 2001.) A 2003. évi vizsgálatot szintén a 18-65 év közöttiek mintáján, 3675 fı megkérdezésével hajtották végre. Az eredmények alapján az életprevalencia közel háromszorosára nıtt a 2001-es adatokhoz képest: a megkérdezettek 11,4 %-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert 5. Az éves prevalencia értéke 4,4 %, az elızı havi prevalencia érték pedig 1,6 %-ra adódott. További kiemelt megállapítások: - A legális szerek közül legelterjedtebb az alkoholfogyasztás, a nık körében igen elterjedt a nyugtatók, altatók orvosi receptre, vagy anélkül történı fogyasztása. - A felnıtt népesség körében a kipróbálás átlagos életkora 19,5 év. - A drogokat használók 77%-a elsı alkalommal marihuánát vagy hasist próbált ki. Az egyes szerek élet- és éves prevalenciái alapján is legelterjedtebb a kannabisz-származékok fogyasztása, majd ezt követik az amfetaminszármazékok. - A 2001-es eredményekhez hasonlóan, a tiltott szerfogyasztás a fiatalabb korcsoportokra, a férfiakra és a fıvárosban élıkre jellemzı elsısorban, a teljes mintához viszonyítva. Következtetések Cikkünkben a felnıtt korú népesség körében végrehajtott témaspecifikus, analitikus irányultságú kutatások eredményeit vizsgálva egyértelmően kirajzolódott az a kép, miszerint az egészségkárosító szerek (ezen belül az alkohol és az illegális drogok) fogyasztásának prevalencia értékei a használat mennyiségi és minıségi jellemzıit illetıen egyre kedvezıtlenebbek, különösen a fiatal felnıttek drogfogyasztásának tekintetében 6. A vizsgálati eredményekbıl az is jól kivehetı, hogy a szerfogyasztási szokások számos háttérváltozóval (mindenekelıtt nem, életkor, iskolázottság, foglalkozás, munkaviszony, családszerkezet, társas támogatottság, településnagyság) állnak összefüggésben, amely tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni a különbözı szintő és célcsoportra irányuló prevenciós programok tervezése során. 5 Ez a tendencia elsısorban a marihuána életprevalencia értékének 3%-os növekedésébıl adódott: 6,9 %-ról 9,8 %-ra emelkedett ez az arány. 6 Az egyes kutatások eltérı metodikája csak óvatos következtetések levonására ad lehetıséget, így pl. a 2001. és 2003. évi OLEF eredményekben a fogyasztási kategóriák kialakítása némiképp változott. 7
Összefoglalás Azt a közismert tényt, miszerint az életmódi tényezık, ezen belül is az egyes kockázati magatartásformák jelentıs szerepet játszanak a hazai morbiditási és mortalitási viszonyok több évtizede tartó folyamatos rosszabbodásában, cikksorozatunk elızı részében már felvetítettük. Többek között ez is indokolja az egyes rizikómagatartásformák különbözı aspektusú vizsgálatát, különös tekintettel az egészségkárosító szerek elterjedtségére, a fogyasztás körülményeinek és háttértényezıinek vizsgálatára, idıbeni tendenciák bemutatására. Cikkünkben a felnıtt népesség reprezentatív mintáin végzett egészségfelmérések, valamint szerfogyasztási attitődök vizsgálatára irányuló kutatások legrelevánsabb alkohol- és drogepidemiológiai eredményeit mutatjuk be az 1980-as évek közepétıl napjainkig. Az eredmények közül csak azokat mutatjuk be, amelyek a felnıtt korú népesség körében felvett témaspecifikus vizsgálatok kvantitatív eredményeit képezték, míg következı cikkünkben az iskoláskorúakra vonatkozó kutatások fontosabb megállapításait szeretnénk összegezni. A szerfogyasztási prevalenciák idıbeni alakulása mellett, a szerhasználat legfontosabb szocio-ökonómiai meghatározóit is felvázoljuk az egyes kutatások eredményei alapján. Kulcsszavak: hazai alkohol- és drogepidemiológiai kutatások eredményei, szerfogyasztási prevalenciaértékek a felnıtt populációban, idıbeni tendenciák Irodalomjegyzék Az alkohol hatása a halandóságra Magyarországon, 1970-1999. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2003. (CD adattár) Bukodi E., Harcsa I., Vukovih Gy.: Magyarország a társadalmi jelzıszámok tükrében. In: Kolosi T. és tsai (szerk.): Társalmi Riport 2004. TÁRKI, Budapest, 2004. Busa Cs., Dr. Elekes Zs., Füzesi Zs., Németh Á., Paksi B., Tistyán L.: Drogfogyasztás a populációban. In: Gábor E. (szerk.): Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrıl. Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlıségi Minisztérium, Budapest, 2004. Dohányzás és alkoholfogyasztás. Fact Intézet, Pécs 1999. Egészségi állapot, egészségkárosító szokások az 1984. évi mikrocenzus alapján. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1987. Egészségi állapotfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1996. 8
Elekes Zs., Paksi B.: A felnıtt népesség droghasználata és alkoholfogyasztása Magyarországon. Kutatási beszámoló ADE 2001., Budapest, 2001. Empirikus felmérés a népesség egészségi állapotának meghatározottságáról. Zárójelentés. TÁRKI, Budapest 1998. Országos Lakossági Egészségfelmérés 2000. Egészségfejlesztési Kutató Intézet, Budapest, 2001. Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003. Gyorsjelentés. Johan Béla Országos Epidemiológai Központ, Budapest, 2003. Paksi B.: A drogfogyasztás prevalencia értékei. In: Felvinczi K., Ritter I., (szerk.): Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrıl. Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Budapest, 2003. 9