Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku-per NYOMTATOTT SAJTÓ MÉDIANÉZŐ KFT. -NEMZETI EMLÉKEZET BIZOTTSÁGA 1
Tartalomjegyzék A Biszku-ügy Biszku halála az igazságszolgáltatás kudarca Megszünteti az ügyészség a Biszku-pert Biszku halálára- Demokrata Biszku Béla halálára Elmarad az igazságszolgáltatás Meghalt Biszku Béla- Metropol Végelgyengülésben halt meg Biszku Meghalt Biszku- Bors Meghalt a háborús bűntettekkel vádolt Biszku Béla Meghalt Biszku Béla- Magyar Nemzet Az ellenreformer Biszku Béla halálára Meghalt Biszku Béla- Szabadság Meghalt Biszku Béla- Magyar Idők Nincs több mentség Elhunyt Biszku Béla Meghalt Biszku Béla- 24 óra Ahol nincs Biszku-ügy Akadémiai vita a Biszku-perről Bíróságaink Teljesen szükségtelen volt a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás állítja a büntetőbíró Politikai szorítóban a bíróságok Bírói függetlenség: tartsák tiszteletben! Ügyészi hibák sora a Biszku-perben? Interjú Magyar Györggyel Parancs nélkül nem lőttek volna Migránsválság, botrányok, vitatott ítéletek A kerítéstől a 10+10 millióig Kutyakomédiába fulladt Biszku Béla büntetőpere Valós igazságtételt szimbolikus helyett
Volt-e tűzparancs? Hatályos törvények szerint Bársonyos visszarendezők Biszku Béla ismét megúszta Biszku Bélát ismét elítélte első fokon a törvényszék Nem adott tűzparancsot Felfüggesztett börtön Biszku Bélának Biszku két évet kapott felfüggesztve Felfüggesztett börtön Biszkunak Biszku per: döntöttek Biszku-per: újabb ítélet Csütörtökön dönthetnek Biszkuról A héten elítélhetik első fokon Biszku Bélát A kommunista bűnösök nyomában Gyásznap Salgótarjánban Pozsgay óvó szelleme Életfogytot kértek Biszkura Életfogytot kértek Biszkura Életfogytiglant kért a vád Biszku Bélára Életfogytiglan Biszkunak? SA, SS, pufajkások, egyre megy Biszku: életfogytiglan? Életfogytiglant Biszkura! Ismét életfogytiglant kértek Biszku Bélára Az igazságszolgáltatás csigalassú malmai Újrakezdődött a Biszku-per Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész Így biztatta Kádár a pufajkásokat Így biztatta Kádár a pufajkásokat Biszkuék elfoglalták az utcát, Kádár örült Béla bácsi meg szundikált 7. Botrány a Biszku-perben Biszku-ügy: a karhatalom keményebb fellépést várt Pufajkások a bíróságon
Volt pufajkások vallottak Nem zárták ki Kezdeményezték a szakértő kizárását Kiemelt múltja van a hadtörténésznek Volt politikai tiszt próbálja kimosdatni Biszku Bélát Már sortűz sem volt Elfogultsági vádak Biszku ügyében Volt politikai tiszt a szakértő Biszku-ügyben Szakértők tűz alatt Polt megtámadta a Biszku-ítéletet Kádárista osztályvezető volt az ügy szakértője Megtámadta a Biszku-perben hozott ítéletet Polt Péter Ismét középpontban a Biszku-ügy szakértői Kizáró nyilatkozat Kabalapulcsijától remél felmentést Keménykedett Biszku Béla a bíróságon Biszku tovább tagadja bűnösségét Biszku Béla továbbra is tagad Biszku, Novák figyelme lankad Újrakezdődött a Biszku-per Biszku Béla továbbra is tagadja bűnösségét Ítéletet kell mondani Biszku és rendszere felett Biszku Béla újra bíróság elé állhat Begyepesedett bíróságokról írt tanulmányt Ibolya Tibor Valaki bohócot csinált a bíróságból Permenetrend Az igazi Biszku Vitát indít a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku és a nemzetközi jog Vita és ítélet Soron kívül tárgyalják a Biszku-pert Évet értékelt Trócsányi Egy szót se Súlyos főügyészi kritika
Biszku-per: az igazságtalan jog Ibolya főügyész beszólt az ítélőtáblának Biszku-vetítés Szabotázs? Ibolya Tibor: arcpirító döntést hozott az ítélőtábla Biszku-ügyben Biszku-vetítés Biszku Béla és a mormogás joga Kényes ügyek nyilvánossága A francia igazságtétel tanulságai Biszku Béla perében Elmaradt az igazságtétel Lezáratlan Biszku-ügy Parancsra tették? A Biszku-per botránya Túl Biszku Bélán Biszku bérlete Fegyelmezés kizárással Fidesz: ítéletet soron kívül Ahogy az iratok vallanak Biszkuról Jogalkotási javaslat a Biszku-per tapasztalatai alapján A Biszku-per Biszku-ügy: totális kudarc Egyértelmű Biszku felelőssége Politikai huligán Biszku megúszta Végstádium Biszku (93): nincs ítélet, újabb többéves per jön Elölről kezdik Biszku Béla büntetőperét a bíróságon Biszku-ügy: újrakezdik Elítélt ítélet A nulláról kell elkezdeni a Biszku elleni pert Biszku-per: jogerős ítélet várható ma te Mit érdemel majd Biszku Béla? Az időskor sem indokolhatja a büntetés elhalasztását
Biszku Béla védője felmentést kért Védőügyvédje szerint Biszku Béla nem lehet háborús bűnös Kevesli az ügyész az öt és fél évet Elutasították Biszku Béla elfogultsági indítványát Bűnpártoló pártatlanság Taktikázik Biszku Béla ügyvédje Nyers Rezső mégsem jut Biszku Béla sorsára Börtön Biszku Bélára Kommunista bűnök Biszku nem Ceausescu Súlyosabb ítélet Biszkunak? A Biszku-per margójára Egy tömeggyilkos élt közöttünk Az áldozatok igaza Békeharcosból háborús bűnös Ideológiai tűzparancs Biszku, a mór Az a kérdés: háború volt-e? Elkésett ítélet Első fokon öt és fél év Biszkunak Biszku Béla háborús bűnös Aki szimbólummá lett Biszku Bélát elítélték 5+6 Az ítélet Biszku Béla már az ítéletre vár Közel Biszku ítélete Gyorsított eljárás A forradalom lényege és Biszku Béla igazsága Ajtócsattogtató szellem Megkésett, ám mégis fontos az igazságtétel Kádárt is meghallgatnák Biszku Európában csúcstartóvá vált Verésekről vallottak Biszku perében
Biszku Béla saját magát cáfolta Kettős mérce a Biszku-ügyben Biszku tagad Biszku szerint törvényes volt a megtorlás. Üres székek Biszku mellett Jövőnk a múlt Össze sem rezzent Biszku az áldozatok nevét hallva Nem küldené börtönbe Biszkut az 56-os mártír Néma maradt Biszku Béla Elindult a Biszku-per Kampánytéma lett Biszku Béla peréből Külföldre szökhet Biszku Béla Márciusban áll bíróság elé Biszku Béla Biszku márciusban áll bíróság elé A részletek ÉLET ÉS IRODALOM - 2016. 04. 22. (12. OLDAL) A BISZKU-ÜGY Az elhunyt személy büntetőjogi felelősségét nem lehet megállapítani. Biszku Béla meghalt, így a bíróság a másodfokon folyamatban lévő pert megszünteti. Biszku ellen valótlan tényálláson és téves jogértelmezésen alapuló vádat emelt az ügyészség. Klasszikus konstrukciós eljárásról van szó, amely politikai célokat szolgált volna. A rendszerbe azonban hiba csúszott: akadtak még olyan bírák, akik esküjükhöz híven nem voltak hajlandóak együttműködni a jogállami büntetőjog meggyalázásában. Ellenük az ügyészség és a pártmédia példátlan hecckampányt indított. Az eljárás nem várt és a megrendelők szándékával ellentétes hozadéka egy olyan ítéleti tényállás, amely történelmünk alaposabb megismerését szolgálhatja.
MAGYAR GÁBOR: Epilógus Mivel jogerős ítélet már nem születhet, és a katarzis is elmaradt, indokolt rögzíteni azokat a legfontosabb bírói megállapításokat, amelyek nincsenek összhangban a Párt hivatalos ideológiájával és historiográfiájával. A megbékélés esélyével kecsegtető értelmes társadalmi párbeszédet ugyanis csak a valós tények ismeretében lehet folytatni. 1956. december 4-én a Katonai Tanács tagjai nem a békésen tüntető tömegek provokálására készültek, hanem egy esetlegesen kirobbanó újabb fegyveres támadás elhárításával kapcsolatos teendőket beszélték meg. Ezen az ülésen tömeggyilkosságok végrehajtásáról, ezen belül a Nyugati pályaudvar környékére odacsalt, fegyvertelen tömeg szétlövéséről szó sem volt. A pártvezetés és a Katonai Tanács a fegyvertelen polgári lakossággal szemben megtorló jellegű fegyverhasználatra vagy esetleg sortűz leadására utasítást, tűzparancsot nem adott ki. A Katonai Tanács 1956. december 4-én meghozott döntéseit követően ám azzal nem okozati összefüggésben az alábbi két (vád tárgyává tett) esemény történt az ország területén: 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvar mellett az ún. vörös zászlós tüntetésen a karhatalom a kormány mellett tüntetőkkel, illetve a vele szemben is erőszakosan fellépő ellentüntetőkkel történt összetűzés során fegyvert használt, aminek következtében, de valójában elvétés folytán három személy életét vesztette. A karhatalom ez alkalommal a polgári lakosságra sortüzet nem adott le, a három sértett halála nem szándékos emberölés eredményeként következett be. (Ugyanezt állapította meg az egyik karhatalmista ellen indított büntetőeljárásban a Legfelsőbb Bíróság Völgyesi Miklós vezette tanácsa 2003. február 20-i jogerős ítéletében.) 1956. december 8-án Salgótarjánban a rendőrkapitányság épülete előtt összegyűlt tömegre a város szovjet katonai parancsnoka, Saljupin alezredes oroszul elhangzott tűzparancsára adtak le sortüzet a szovjet katonai, majd a magyar karhatalmi erők, amelynek során a magyar karhatalmisták a szovjetek tüzelése után, külön tűzparancs nélkül, tűzpánik következtében kezdtek el lőni a tömegre. Az egy idő után megtorló jellegűvé vált sortűzben 46 ember életét vesztette. A fentiekre tekintettel a bíróság Biszkut a felbujtóként, aljas indokból és célból, több ember sérelmére elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt emelt vád alól felmentette. A salgótarjáni sortűzben részt vevő magyar karhatalmistákat a 90-es években jogerősen elítélték háborús bűntett elkövetése miatt. Biszku 1957. március 1-jén lett belügyminiszter. E minőségében nem intézkedett a három hónappal korábban történt salgótarjáni sortűz miatti felelősségre vonásokat illetően, noha erre hatásköre és kötelezettsége is lett volna. Így az elkövetésben részt vevő legalább három magyar karhatalmista büntetőjogi felelősségre vonását szándékosan meghiúsította. A törvényszék álláspontja szerint Biszku mulasztásával háromrendbeli, bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntettet
követett el. 1957. március 9-én karhatalmisták és rendőrök brutálisan bántalmazták az MTA martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetének három munkatársát. Biszku ekkor már belügyminiszter volt, azonban hivatalos személyként nem intézkedett a felelősök büntetőjogi felelősségre vonása iránt, megelégedett a fegyelmi felelősségre vonással. Ezért őt a törvényszék kétrendbeli, bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntett miatt is elmarasztalta. Ami a jogi minősítés kérdését illeti, megállapítható, hogy a nemzetközi jog szabályainak alkalmazásában a hazai bíróságoknak nincs kellő gyakorlatuk. Ezzel kapcsolatban az alábbi fontos aspektusok maradtak figyelmen kívül: A jogállami büntetőjog egyik alapelve a visszamenőleges jogalkalmazás tilalma (nullum crimen sine lege). A polgári lakosság védelméről szóló IV. genfi egyezmény magyar szövege csak 2000-ben jelent meg a Magyar Közlönyben, ezért ennek betartását Biszkun az 1956 57-es cselekményekkel összefüggésben nem lehet számon kérni. A nemzetközi jog 1956 57-es állása szerint háborús bűntettet csak nemzetközi fegyveres összeütközés keretében követhettek el a megszálló állam fegyveresei a megszállt állam polgári lakosságának sérelmére. Így a megszálló szovjet csapatok 1956-ban elkövethettek háborús bűntetteket a magyar civilek ellen, a magyar karhatalmisták nem. A IV. genfi egyezmény 4. cikke kizárta azt, hogy az állam a saját polgárai sérelmére elkövethessen háborús bűntettet. Ezt a korabeli nemzetközi szokásjog sem tette lehetővé. Ráadásul a martonvásári bántalmazás semmilyen összefüggésben nem állt a szovjet katonai megszállással, így a háborús bűntett elkövetése fogalmilag kizárt. Következésképpen a magyar karhatalmisták 1956 57-es tevékenysége vonatkozásában mind a felbujtás, mind a bűnpártolás mint a nemzetközi jog alapján üldözendő bűncselekmény értelmezhetetlen. A nemzetközi jog 1956 57-ben egyébként sem rendelte büntetni a bűnpártolást. A IV. genfi egyezményben a bűnpártolás nem szerepel. Az ennek megfelelő magatartás (a bűntettek elkövetése eltűrésének, illetve az intézkedés elmulasztásának) pönalizálása a háborús és az emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról szóló, 1968-as egyezmény II. cikkében, illetve az 1949-es genfi egyezményeket kiegészítő 1977-es I. jegyzőkönyv 86. cikk (2) bekezdésében szerepel, ezeknek azonban visszamenőleges hatályuk nincs. Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.
De ettől függetlenül is, Biszkut háborús bűnösnek titulálni csak a nyilvánvaló tények és a nemzetközi jog legalapvetőbb szabályainak figyelmen kívül hagyásával lehet. Biszku tevékenységéről természetesen mindenkinek meglehet a véleménye, de a jogot politikai célokra felhasználni nem szabad. A Párt a kommunista rendszer nürnbergi perének szánta a Biszku-ügyet. Ehelyett személyre szabott és visszamenőleges hatályú jogalkotással rombolta a jogállamot, a beígért elszámoltatás elmaradásával tovább frusztrálta saját híveit, a megbízhatóvá tett ügyészségnek a függetlenségi utóvédharcot folytató bíróságokra uszításával pedig aláásta az igazságszolgáltatás tekintélyét. Megérte? A megismételt elsőfokú eljárásban a Fővárosi Törvényszék így kifogásolta az ügyészség tevékenységét: Az ügyész kizárólag azon tény bizonyítására szorítkozott, hogy a párt egyes szervei milyen tartalmú határozatokat hoztak, illetőleg mik hangzottak el azok ülésein, azonban még a legelemibb módon sem próbálta azt bizonyítani, hogy ezek a határozatok, kijelentések eljutottak-e a két vádbeli helyszínen fegyvert használó karhatalmistákhoz. Az ügyész ott követte el a vád szerkesztésekor a legnagyobb hibát, hogy nem vette figyelembe a nyilvánvaló tényeket. Érdekes szelektálásra utal az, hogy az ügyészség Biszku Bélával szemben a Nagy Imre volt miniszterelnök elleni egykori, koncepciósnak tartott per levezényléséért azért nem emelt vádat, mert elfogadta a per akkori bírójának, Vida Ferencnek a rendszerváltás környékén tett kijelentését, miszerint őt a pártvezetés nem utasította, ellenben a jelen ügyben több tucat karhatalmista hasonló irányú tagadó nyilatkozatát képtelen elfogadni (mert különben az egész vád alapja megdőlne). Miért állítja az ügyész, hogy hazudnak? Mert ez az eljárási érdeke, de erre nem lehet vádat alapozni, nem elég csak kijelenteni, cáfolni is tudni kell, amit azonban meg sem próbált. A jelen ítélet felmentő rendelkezésének alapját a számba vett és értékelt bizonyítékokon felül a két vádbeli eseménnyel összefüggésben született korábbi alapítéletek megállapításai képezik, amelyek ismeretében az ügyésznek már eleve érdemes lett volna megfontolnia azt, hogy olyan tényállás alapján, ami a korábbi alapítéleteknek ellentmond, alapos-e vádat emelnie. Magyarán olyan tényállások alapján emelt vádat, amelyek kapcsán az alapügyekben eljárt bíróságok más történeti tényállást és indokolást állapítottak meg, amint amit az ügyész most a vád tárgyává tett. Az ügyészségnek az alapügyi tanúvallomásokhoz való hozzáállása sérti a tisztességes eljárás elvét. Az ügyész eleve téves jogi minősítéssel emelt vádat. GELLÉRT ÁDÁM: Zátonyra futott igazság- szolgáltatás 2001. június 14-én délelőtt Szalma József, a Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztályának (BM ORFK II/8.) volt vezetője tanúkihallgatásra érkezett az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság Bűnügyi Osztályára. Meghallgatására az 56-os Deportálásokat Feltáró Bizottság (Deport- 56) feljelentése nyomán került sor. A szervezet Nagy Imre és
társainak Romániába történő, nemzetközi jogot sértő deportálását rótta fel ismeretlen személyeknek. Az ügyben kihallgatták a napokban elhunyt Biszku Bélát, Gáspár Sándort (MSZMP KB-tag, 1956 1988; 2002-ben hunyt el), Piros Lászlót (belügyminiszter, 1954 1956; 2006-ban hunyt el), Halustyák Mihály kihallgatótisztet és Nyers Rezsőt is. Szalma megerősítette, hogy a politikai vezetés részéről Biszku Béla irányította a Nagy Imréékkel szembeni vizsgálatot, tulajdonképpen szakmai vonalon is, hiszen akkor már belügyminiszter volt. A Nagy Imre-ügyre létrehozott vizsgálati csoport vezetője, Rajnai Sándor, Biszku Bélának számolt be az ügy állásáról, tőle kapta az utasításokat. Szalma elmondása szerint előfordult, hogy az akkori legfőbb ügyész és az igazságügyi miniszter, valamint Biszku a kihallgatószoba melletti helyiségből figyelték a gyanúsítottakat, s néha be-behívták Rajnait, hogy milyen kérdéseket intézzenek Nagy Imréékhez. A 2000-es évek elején a nyomozók egyetlen kérdést tettek fel Biszku Bélának a Nagy Imreüggyel kapcsolatban. Biszku akkor saját szerepéről csupán annyit mondott, hogy parancsokat kellett kiadni a nyomozóknak. A Fővárosi Főügyészség aztán 2005-ben azzal zárta le az ügyet, hogy Biszku és Szalma ellen nem lehet eljárást indítani, mert a IV. genfi egyezmény hatálya nem terjedt ki Nagy Imrére és társaira 1957 1958-ban. A főügyészség álláspontja akkor az volt, hogy a genfi egyezmények alkalmazhatatlansága így elévülés miatt nem lehet lefolytatni az 1957 1958-as per előkészítésében vagy levezénylésében részt vevők hivatali visszaélésnek minősülő cselekménye miatti eljárást. Amikor 2010 2011-ben a feljelentésem nyomán, majd 2012 2014 között újból felmerült Biszku felelősségének kérdése a Nagy Imre-ügyben, az ügyészi szervek nem adtak érdemi jogi indokolást azzal kapcsolatban, miért nem alkalmazzák az emberiesség elleni nemzetközi bűncselekményt, majd két és fél év nyomozás után mondvacsinált indokokra hivatkozva szüntették meg a nyomozást (lásd Lezáratlan Biszku-ügy, ÉS, 2015/24., jún. 12.). Köztük olyan érvvel, hogy olyan konkrét adatokat az eljárás során nem sikerült beszerezni, melyek kétséget kizáróan bizonyítanák, hogy Biszku Béla a Nagy Imre és társai ellen folyó büntetőeljárás teljes folyamatát és eredményét eljárási szabályokba ütközően, koncepciósan irányította és befolyásolta volna, valamint hogy ilyen tevékenysége folytán annak eredményeként került sor nevezettek elítélésére. A jobbikos feljelentők által is titokban tartott határozat ellen pedig nem volt panasztételi jog, ugyanis a büntetőeljárási törvény 2012-es módosítása óta a nem sértett feljelentő nem élhet az addig nyitva álló jogorvoslati lehetőséggel.
A határozat általam történő nyilvánosságra hozatala után egyetlen történettudományi intézet vagy témával foglalkozó szakember sem érezte úgy, hogy hallatnia kéne a hangját a nyilvánvalóan súlyosan hibás döntéssel szemben. Mindez persze nem meglepő. Az 1956-os megtorlások s nem a sortüzek büntetőjogi feldolgozásának folyamatából eddig egyszerűen hiányoztak a történész szakemberek. Az ódzkodás persze érthető. A politikusok és értelmiségiek legtöbbje egyaránt azzal hessegette el az igazságtétel büntetőjogi aspektusait, mint a múltfeltárás lehetséges módját, hogy az jogtalan vagy túlzó ítéletekhez vezetne. Szemük előtt lebeghettek a forradalmi törvényesség szervei, a népbíróságok. Ami sikerült a német újraegyesítés után, az nálunk a kényszerű politikai kiegyezés és a demokrácia kiépítéséhez szükséges erőforrások maximálása miatt elmaradt. Nálunk nem vettek elő magas rangú pártfunkcionáriusokat, nem jártak el korrupt vagy az akkori törvényeket is súlyosan megszegő bírák, ügyészek, katonák, börtönőrök és más funkcionáriusok százaival szemben. Visszatekintve ma már jól látható, hogy az akkor könnyebb, kevesebb konfrontációt ígérő út zsákutcába vezetett. A korábbi hatalmi struktúrák továbbélése, sőt kivirágzása részben ennek a megengedő, néha túlontúl doktriner, sokszor naiv álláspontnak is köszönhető. Érthető, hogy az új demokratikus berendezkedésnek bizonyos kompromisszumokat kellett kötnie. Mindez azonban nem őszinte és nyílt társadalmi párbeszéd következményeképp, hanem hallgatólagosan, ilyen és hasonló hatósági döntésekkel történt. S ez nem csak a sokat emlegetett politikai akarat hiányára vezethető vissza. Mindebben közrejátszottak a véleményformáló értelmiség félelmei, megalkuvása és az államtól való egzisztenciális függése. A szembenézésre mutatkozó alacsony társadalmi igény pedig törvényszerűen még jobban eltompult, s a büntetőjogi igazságtétel elmaradása egy pont lett a rendszerváltást követő gyors kiábrándulások egyre növekvő listáján. A Biszku-ügy mindennek szomorú korés látlelete. Magyarországon nem alakult külön nyomozócsoport vagy ahogy a körülöttünk levő összes országban történt szakosított intézet a múlt szisztematikus büntetőjogi és történeti feltárására. Rendkívül rossz és máig kiható káros üzenetet hordoz, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények kitervelői és végrehajtói békésen, mindenfajta különösebb számonkérés nélkül élhették le a rendszerváltozás utáni életüket. Legtöbben persze ma már legyintenek erre a rendkívül megkésett és néha már önmaga groteszk másává fajult utóérzésre, amely a kommunizmus nemrég elhunyt mohikánjának büntetőügyeként fog bevonulni a történelemkönyvekbe.
A rendszerváltás igazságtételi szeletének tudományos feldolgozása még várat magára, noha rendkívül fontos lenne megérteni a kudarc okait. Pontosan azért, mert a rendszerváltást követő nagy ügyeink többsége hasonlóképp futott zátonyra. Ma pedig már legtöbbször azt sem tudjuk, hol feneklettek meg pontosan. Az irattárak, valamint a még élő fő- és mellékszereplők sok érdekes részlettel szolgálhatnának. Érdemes lenne nekiállni és válaszokat találni a rengeteg miértre. Azért, hogy legalább megpróbáljuk elkerülni, hogy újból ugyanabba a folyóba lépjünk. Vissza a tartalomjegyzékhez HETEK - 2016. 04. 08. (15,16. OLDAL) BISZKU HALÁLA AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KUDARCA 94 éves korában meghalt Biszku Béla, s így vélhetően az egyik utolsó olyan személy távozott, akit felelősségre lehetett volna vonni a kommunista diktatúra vezetői közül. De miért nem történt felelősségre vonás 1990 óta? Mint arról a Hetek többször is beszámolt, az egykori keményvonalas kommunista Biszku Béla 2010-ig háborítatlanul élt rózsadombi lakásában, élvezve kétszázezer forintos állami nyugdíját. Két újságíró buktatta le: bizalmába férkőztek, elhitették vele, hogy szülővárosáról forgatnak filmet, ahol falugyűlést rendeznek a tiszteletére. Így emelték vissza a köz életbe az 1956-os forradalom leverése után belügyminiszterré kinevezett Biszkut, akiről kiderült, azóta sem bánta meg tevékenységét, felelősséget nem érez, az 56-os forradalmat is mindhalálig ellenforradalomnak tartotta. A film hatására Biszku ellen eljárást indítottak, ám a vádhatóság gyatra munkája miatt a per évekig húzódott. A római katolikus vallású Biszku Béla a Mazsihisz szeretetkórházában halt meg a múlt héten. A kommunista diktatúra működtetőinek elszámoltatása, felelősségre vonása nem sikerült mondta Biszku halála kapcsán a Heteknek Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet vezetője. A közelmúltban összeírtam, hogy az MSZMP 1957-es ideiglenes Központi Bizottságának 34 tagjából tizenöten éltek a rendszerváltáskor. A későbbi Politikai Bizottságnak megfelelő Ideiglenes Intézőbizottság 8 tagjából négyen éltek. Élt 1990-ben például Apró Antal, Kállay Gyula, Marosán György, akik 1956 után Biszku Bélához képest sokkal tekintélyesebb politikusok voltak, hiszen Biszkut a forradalom leverése után a fiatal, feltörekvő nemzedékhez sorolták emlékeztetett a történész. Voltak tehát elszámoltatható politikusok, mégsem történt elszámoltatás.
Ennek okát Rainer M. János abban látja, hogy a jogi felelősségre vonás egyik rendszerváltó párt programjában sem szerepelt, és az akkori radikális pártok is óvatosan kezelték a kérdést. Hogy miért álltak így a kérdéshez, arra kézenfekvő válasz, hogy a legtöbb párt nyilvánvalóan maga is érintett volt: az MSZP az MSZMP-ből alakult, az MDF-ről, az SZDSZ-ről, a kisgazdákról és a kereszténydemokratákról pedig kiderült, hogy tele voltak hálózati személyekkel. Úgy tűnik, a magyar rendszerváltás nemcsak arról szólt, hogy gazdasági előnyökért cserébe a kommunisták erőszak nélkül adták át a hatalmat, hanem ezen felül a büntetlenséggel is számolhattak. Mint Rainer M. János felelevenítette, a rendszerváltás után néhány évvel mégis történt kísérlet a jogi értelemben vett elszámoltatásra, azonban a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság elutasította az úgynevezett német megoldás magyarországi alkalmazását. A német megoldás az elévülési idő nyugvásán alapult: amikor 1990-ben a kommunista Kelet-Németországot egyesítették Nyugat-Németországgal, a nyugatnémet jogrend vált érvényessé az egész országban, és ez alapján olyan cselekményekért is meg lehetett állapítani a büntetőjogi felelősséget, melyek egyébként elévültek volna. Az új helyzetben azért nem volt érvényes az elévülés, mert Kelet-Németországban eleve nem üldözték ezeket a cselekményeket. E jogi megoldásnak az adott alapot, hogy a kelet-német állam megszűnt, így vele együtt megszűnt a jogrendje is. A magyar állam azonban nem szűnt meg a rendszerváltáskor, sőt, az átmenet fenntartotta a pártállami jogrend hatályát, ezért is nevezik azt egyes szakemberek koordinált átmenetnek. Ha viszont érvényben van a korábbi jogrend, utólag nem lehet bizonyos cselekményeket önkényesen nem elévülővé nyilvánítani. Ezek után a szembenézés, illetve a számonkérés kérdése kényszerpályára került, miközben születtek különféle jogi megoldások. A legutóbbi a kommunista bűnök bevezetése volt a magyar jogba. Rainer szerint azonban ez nem több, mint egy elvi lehetőség, hiszen a Biszku-ügyben sem ezt alkalmazták, hanem az emberiesség elleni bűnök alapján fogták perbe az egykori belügyminisztert, konkrét, emberek halálával végződő cselekmények miatt. Nem kétséges, hogy a kommunista diktatúra idején elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények százezreket érintettek, mégsem hasonlíthatóak a nácizmus bűneihez, hiszen
nem voltak népirtások, mondta Rainer, hangsúlyozva, hogy távol áll tőle a kommunizmus bűneinek relativizálása. A hatalomgyakorlás nyílt kényszeren és terroron alapuló korszaka ugyanakkor a 60as évek végére lezárult: a lehetőség, az ehhez szükséges intézményrendszer megvolt, a hatalom birtokosai azonban nem használták és ebben konszenzuális történeti megítélés van, mondta rainer. A jogi felelősségre vonás mindezek alapján erőltetett és visszás lett volna, és feltehetően nem váltott volna ki katarzist, nem jelentett volna erkölcsi megtisztulást, vélekedett a történész. Ugyanakkor Rainer M. János két olyan megoldásról is beszélt, amelyek eredményezhettek volna ilyet. Az egyik Göncz árpádhoz kapcsolódik: az egykori köztársasági elnök a 90-es évek elején egy különleges parlamenti bizottság felállítását kezdeményezte, aminek a célja a nyilvános tanúságtétel lett volna: a törvény erejével be idézték volna a kommunista rendszer vezetőit, akik eskü alatt beszéltek volna szerepükről, a hatalom működéséről. Göncz javaslatát azonban az országgyűlés napirendre sem vette. A múlt feltárásának másik lehetséges módja az úgynevezett történeti leckék lehettek volna: a Timothy Garton Ash oxfordi professzorhoz fűződő kifejezés történeti előadások, tanulmányok, viták és az ismeretterjesztés összességét jelenti. Nem mondhatjuk, hogy ilyen nem volt, ám a magyar politikai mező végletes kettéosztottsága nem kedvezett a megfelelő eredmény megszületésének, hiszen nem az immanens történeti szempontok játszották a főszerepet, hanem az, hogy kit melyik oldalhoz soroltak be mondta Rainer M. János. A szakember a környező posztkommunista országokban sem tud Németországot leszámítva általános elégedettséget szülő megoldásról. Romániában Basescu elnöksége alatt egy 1200 oldalas jelentést készítettek a kommunista rendszer bűneiről, ám felelősségre vonásokra itt sem került sor, leszámítva a Ceausescu házaspár sajátos perét és kivégzését. Lengyelországban több ezer alkalmazottal létrehozták a Nemzeti Emlékezet Intézetét, ami nem csupán a múlt feltárásával foglalkozik, hanem az egyik osztályának vádemelési joga is van. Lengyelországban 1981-ben hadiállapotot hirdetett az akkori kommunista hatalom, még akkoriban is internált, ellenzéki személyeket juttatott börtönbe, a sztrájkoló bányászok közé lövetett: a lengyel helyzet tehát összehasonlíthatatlanul keményebb volt az akkori magyar állapotoknál. ott tehát nem a múlt ködébe vesző, a társadalom egy része által legitimált rendszerről volt szó, hanem a társadalommal frontálisan szemben álló rezsimről.
Ennek ellenére Lengyelországban is komoly csalódást okozott az elszámoltatás vagy az ügynökkérdés illusztrálta a Kelet-európai múltfeltárás és szembenézés kudarcait és hiányosságait a történész. Vissza a tartalomjegyzékhez MAGYAR IDŐK - 2016. 04. 06. (6. oldal) MEGSZÜNTETI AZ ÜGYÉSZSÉG A BISZKU-PERT Kulcsár Anna A vádlott halála miatt a Biszku-per megszüntetését kezdeményezi az ítélőtáblán a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség. Érdeklődésünkre Csiha Gábor szóvivő elmondta: a vádhatóság azt indítványozza, hogy a bíróság szerezze be a halotti anyakönyvi kivonatot, s ezután hozza meg döntését. A büntetőeljárási törvény alapján a pert ugyanis meg kell szüntetni, ha a vádlott meghalt. Biszku ellen 2013 októberében emelt vádat az ügyészség. A vádhatóság főként azt rótta fel, hogy az állampárt egykori vezető politikusa, volt belügyminisztere részt vett az 1956-os forradalmat követő megtorlások irányításában. A Fővárosi Törvényszék 2014 tavaszán öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte a vádlottat. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 2015 júniusában megalapozatlanság címén új elsőfokú eljárást rendelt el, ennek nyomán a törvényszék decemberben egyes cselekményekért három évre felfüggesztett két évi börtönbüntetést szabott ki. A felmentésért és a súlyosbításért bejelentett fellebbezések alapján az ügyet most terjesztették volna fel ismét a Fővárosi Ítélőtáblához. Az aktát továbbítják ugyan, de a fellebbezések elbírálására, az új elsőfokú ítélet megvizsgálására már nem kerülhet sor, a haláleset ezt nem teszi lehetővé. Az ügyben idén februárban egyébként a Kúria is véleményt mondott: átfogó elemzés után megállapította, hogy az ítélőtábla tavaly nyári, új elsőfokú eljárásra utasító döntése törvénysértő volt. A Kúria szerint a tábla maga is lezárhatta volna az ügyet. Vissza a tartalomjegyzékhez MAGYAR DEMOKRATA - 2016. 04. 06. (34. OLDAL) BISZKU HALÁLÁRA Addig húzták, amíg Biszku meghalt. Ezzel meghalt az utolsó esélye annak, hogy Magyarország kimondja: bűnös az az ember, aki felelős több száz ember haláláért, több ezer
ember meghurcolásáért. Nyugodtan kimondhatjuk: a rendszerváltás után huszonhat évvel nincs igazságszolgáltatás meg jogszolgáltatás se. Ezt a keserű eszmefuttatást Skrabski Fruzsina újságíró tette közzé a Facebookon. Véleményére már csak azért is érdemes odafigyelni, mert másodmagával forgatott filmjével ő emelte vissza a köztudatba Biszku Béla és vele a kommunista bűnök büntethetőségének kérdését. Fruzsina jóindulatú, igazságot kereső, felkészült szakember, a fiatalabb újságírónemzedék jeles tagja. Ez a cikkem arról szó, hogy ezúttal miért nincs igaza. Gyakorta vitatkozunk arról, hogy a politikának van-e joga beleszólni az igazságszolgáltatásba, más szóval befolyásolhatják-e az ügyészség és a bíróság munkáját a mindenkori hatalom birtokosai. A helyes válasz kétségkívül az, hogy nem, mert ha bárki belebeszélhetne bármibe, akkor az igazságszolgáltatás helyett káosz uralkodna. Azonban a politikai szereplők kezdeményezéseikkel, elgondolásaikkal elindíthatnak olyan folyamatokat, amelyeknek szakmai, jogi megítélése az igazságszolgáltatás szereplőinek feladata. Biszku Béla azért nem börtönben halt meg, mert a politikai szereplőkben annak idején nem lángolt az említett kezdeményezőkészség, nem serkentették, sőt olykor akadályozták a jogszolgáltatást. Nyilvánvaló, hogy negyedszázaddal a rendszerváltozás után az ügyészség azzal gazdálkodott, ami rendelkezésére állott. És ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. Fruzsináék filmje után a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, majd emberiesség elleni bűncselekmények miatt is felelősségre akarták vonni a kommunista aggastyánt, eredménytelenül. Aztán több ember ellen elkövetett emberölésre való felbujtás háborús bűntettével, majd a pártállam érdekében, szándékos súlyos testi sértéssel elkövetett kommunista bűncselekménnyel kapcsolatos bűnpártolás bűncselekményével is meggyanúsították. Erre tellett, valamint a szinte megmosolyogtató, lőszerrel való visszaélés gyanújára (Biszku lakásában tizenegy darab sörétes vadásztöltényt találtak). Végül háborús bűntett és más bűncselekmény elkövetése miatt állították bíróság elé. Mert a jogállami törekvések már csak ilyenek: hosszú-hosszú jogászkodás, alapos indok nélkül nem megy az ilyesmi. Aztán Biszku meghalt. És amikor meghalt, éppen elítélt ember volt. Két év, három hónapra felfüggesztett börtönbüntetést kapott, igaz, nem jogerősen. Fruzsinának tehát nincs igaza az első állításában: a mai Magyarország kimondta, hogy Biszku Béla bűnös. Hogy az elhúzódó jogi csűrcsavar és a büntetés mértéke nem megfelelő ellentételezés Biszku szörnyű bűneiért, az nyilvánvaló.
Csakhogy 2016-ban ennyi volt a maximum, mert annak idején elment a hajó, és ma már a láthatáron sem igen tűnik fel. Annál, hogy Biszkut annak idején miért nem állították bíróság elé, sokkal izgalmasabb kérdés, hogy hazánkban a rendszerváltás után huszonhat évvel van-e igazságszolgáltatás és jogszolgáltatás. Fruzsina szerint nincs. Szerintem pedig van. Ha nem lenne, Biszkut nem állítják bíróság elé, nem ítélik el. Abban a tudatban halt meg, hogy a szabad Magyarország szabályos jogi eljárással bűnösnek mondta ki az általa elkövetett bűnök egy részében. Nem szabad azonban a mai jogkövetőkön számon kérni az 1990-ben elmulasztott dolgokat. Akkor az volt a vértelen rendszerváltozás ára, hogy a gyilkosokat futni hagyták. Ez kétségkívül a politika mulasztása, hiszen senki nem adta meg a jelet a luxusnyugdíjukat élvező, nyugdíjas bűnösök felkutatására, tetteik dokumentálására. És mivel ez elmaradt, a sértettek sem tettek tömegesen feljelentéseket, nem alakultak százával pertársaságok, csalhatatlan jeleként annak: maguk az érintettek sem hitték el, hogy a bűnösöket megbüntetik. Csakhogy a korhangulatot az emberek alakítják. Ha nincs társadalmi nyomás (márpedig nem volt, az emberek többsége a békés átmenet pártjait támogatta az első szabad választáson), az igazságszolgáltatás malmai sem őröltek. Jellemző adalék, hogy egészen Fruzsináék filmjéig nemhogy komoly kezdeményezés nem született a kommunista bűnösök felkutatására, de alkalmi kirohanásokon túl beszédtémaként sem merült fel a dolog. Az elmaradt igazságszolgáltatást nem hurcolhatjuk magunkkal a XXI. században. Biszku Béla tárgyalásán megmutatkozott, hogy a gyilkosok és tettestársaik szinte mind meghaltak már, akik pedig tanúsíthatják saját, megtört életsorsukkal a kommunista bűnöket, nem tudták konkrét tényekkel segíteni a nyomozást. Ez a történet lezárult. Ahogyan 1944 45 vagy 1956, a Kádár-korszak is visszavonhatatlanul a történelem lapjaira vonult vissza. Nem azért, mert érdeklődés hiányában kimúlt a téma, hanem azért, mert ez a világ rendje. Az első világháború idején sem lehetett aktuálpolitikai téma a hetven évvel azelőtti szabadságharc. Magyarország teljesen más 2016-ban, mint akár 1990-ben, akár 1956-ban volt. Biszku Béla története a társadalmi és egyéni elmúlásra, a rendszerváltozás elmulasztott lehetőségeire emlékeztet bennünket. Vissza a tartalomjegyzékhez
BARIKÁD - 2016. 04. 07. (2. OLDAL) BISZKU BÉLA HALÁLÁRA Nem emlékszem pontosan, mikor vesztettem el a hitem utolsó morzsáit is a magyar igazságszolgáltatásban. Talán a Magyar Gárdapernél? Vagy talán akkor, amikor újságíróként próbáltam segíteni azon a férfin, akit azzal vádoltak, hogy más helyett vett föl 24 millió forintot? Majdnem egy évet ült előzetesben. Mindezt annak ellenére, hogy a bank kameráján látszott, nem ő vette föl a pénzt, sőt a munkahelyének biztonsági kameráján látszott, hogy ugyanabban az időpontban hat másik emberrel cigarettázott a munkahelye előtt, és mind a hatan tanúsították is. Ennek ellenére a bíró nem engedte szabadon. Az is lehet, hogy a 2006-os események rendőrtárgyalásai voltak az utolsó cseppek a pohárban. Azóta jött Kolontár és a szürreális elsőfokú felmentő ítélet. De valahogy a szüleim és nagyszüleim korosztályát, tehát az élők közül még vagy 3-4 milliót egyszerre törölt képen mindaz, ami a Biszku-perben történt. Miközben mást sem hallunk a híradásokban, hogy ki mindenkit hurcolnak meg azért, mert sorkatona volt valamelyik koncentrációs tábornál, sőt emlékeznek még rá, elítéltek olyat is, akiről be sem bizonyosodott egyértelműen, hogy a Délvidéken volt. 200 ezer forintra ítélnek valakit egy facebookos bejegyzésen történő holokauszttagadásért, illetve most már sokadik esetben sem elég az ügyésznek vádemeléshez, ha névvel, címmel, tartalommal bizonyítjuk, hogy jobbikos politikusokat halálosan megfenyegettek. De még egyszer mondom, a Biszku-ügy valahogy más. Soha, senkit nem vontak felelősségre Magyarországon a kommunista bűnökért. Tulajdonképpen Biszku is saját dölyfösségének, sérthetetlenségébe vetett hitének tudható be, hogy fel lehetett őt jelenteni. Ugyanis az új törvények szerint tagadta a kommunizmus bűneit. Egyébként meg ennyi, igaza volt. Elképzelem utolsó éveiben az öreget, ahogy családtagjaival megvitatja a helyzetet, és fölényesen mosolyog az újnyilasokon, hogy föl merték őt jelenteni. Biztos mondták neki otthon: Nyugodjon meg, apuka, úgyis tudja, hogyha a bíró véletlenül nem a mi emberünk, akkor az ügyészség elintézi majd valami rettentő sz.r vádirattal, aminek alapján majd föl kell menteni, apukát! Ugyanis ez az új módi, olyan ügyészt kell találni, aki hajlandó megírni egy semmire sem jó vádiratot, és akkor még az elfogulatlan bíró sem tehet semmit. Így működik ez a felszín alatt még mindig büdös-vörös Magyarországon. És így működik ez azért, mert bár Orbánnak volt gondja a Magyar Gárdára, a kommunista bűnökre már nem. Persze azt csak sejtjük, hogy miért nem. Talán majd egyszer, ha mi jövünk, megtudjuk az igazságot is.
Végezetül igazából azt sajnálom, hogy az a közel 300, akit Biszku kivégeztetett, illetve az a közel 20 ezer, akiknek a forradalom után tönkretette még a családja életét is, nem kapott egy icipici igazságot. A vicc az egészben az, hogy a legkomolyabb sajnálkozást a MAZSI- HISZ-től olvastam. Persze nem azért, amit fentebb leírtam, hanem azért, mert pont az ő kórházukban halt meg. Miközben nem volt zsidó Vissza a tartalomjegyzékhez HETI VÁLASZ - 2016. 04. 07. (5. OLDAL) ELMARAD AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Lezárult a kommunista megtorlásért felelős egykori pártállami vezetők elleni igazságtétel, miután életének 95. évében meghalt Biszku Béla, egykori belügyminiszter. A volt pártállami vezető jogerős felelősségre vonását az akadályozta meg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Kúria szerint tévesen megsemmisítette a Biszkura 6,5 év börtönt kiszabó elsőfokú ítéletet, a pert így meg kellett ismételni. A másodfokú eljárás a halálesetig nem zárult le. A zsidó közösségen belül vita kezdődött arról, helyes volt-e a nem zsidó férfit befogadni a Mazsihisz Szeretetkórházába. A Szombat folyóirat szerint ezzel olyan látszatot keltettek, mintha Biszku zsidó lett volna, Vajon miért kellett ezt a terhet a Szeretetkórháznak magára, illetve a zsidó közösségre húznia? vetette fel a lap, hangsúlyozva Biszku felelősségét az 1956-os megtorlásokban. A hitközség vezetése azt mondta, kórházának erkölcsi kötelessége befogadni minden hozzá fordulót. Vissza a tartalomjegyzékhez MAGYAR DEMOKRATA - 2016. 04. 06. (7. OLDAL) MEGHALT BISZKU BÉLA 94 éves korában a Mazsihisz szeretetkórházában elhunyt Biszku Béla volt belügyminiszter, a kommunista pártállam egyik meghatározó politikusa. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt egykori politikus elleni perben 2014 tavaszán kihirdetett elsőfokú ítéletében a Fővárosi Törvényszék öt év hat hónap szabadságvesztést szabott ki.
Másodfokon a tábla 2015 júniusában megalapozatlanság miatt új elsőfokú eljárásra utasított. A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2015 decemberében két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszku Bélát bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt. Felmentette ugyanakkor a vádlottat az 1956 decemberében a budapesti Nyugati téren, illetve a Salgótarjánban történt, összesen 49 halálos áldozatot követelő sortüzekkel összefüggésben a felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség is fellebbezést jelentett be. A Kúria idén februárban kimondta, hogy törvénysértő a Fővárosi Ítélőtábla tavaly nyári, új elsőfokú eljárásra utasító döntése. Ezzel a vádlott bűnösségéről azonban nem született döntés, a folyamatban lévő eljárás menetét a Kúria határozata nem befolyásolta. Vissza a tartalomjegyzékhez SZÉKELY HÍRMONDÓ - 2016. 04. 05. (2. OLDAL) HIRMONDO.RO - 2016. 04. 05. NEM TESZ NAGGYÁ A BŰN Európa háborúban. A népek, nemzetek ellenére cselekszik a nagypolitika. Most sem hiszi el a földrész, a világ, hogy cigaretta- meg bagó- meg kávészagú, emberszabású politikusok darabolták föl Magyarországot, és tákoltak össze sosem volt államokat. És nincs megállás, mert ma is meghunyászkodnak magyar és nem magyar politikusok, akik zsoldosabbak a középkori zsoldosoknál. Világrendi álom volt, törvény, melynek nyomai ma is élnek tél-túl a világban. Biszku Béla kommunista belügyminiszterre sem áll, és nem is állt a törvény az akkor még nem is magyar, hanem kommunista Magyarországban. Most halt meg csöndes nyugalomban, 95 éves korában, a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) kórházotthonában. Ő volt a legutolsó kommunista vezér, aki akkora kort ért meg, amekkorát akart és bírt. Többször faggatták (szelíden!) az elmúlt évtizedben, minden egyes alkalommal azt mondotta: nem bánta meg azt, amit tett, és ami történt főhatalmi idejében.
Ő adott tűzparancsot 1956-ban a Nyugati akkor Marx téren a forradalmi tömegre, szintén ő rendelte el Salgótarjánban a tüntető, békés magyar tömegre a gépfegyvertüzet. Az 56-os forradalom és szabadságharc leverésekor került belügyminiszteri székbe, ő vezette le a bosszúhadjáratot, százakat végeztetett ki na persze, Kádár János és a párt parancsára szovjet fegyverek védelme alatt. Láthattuk számos tárgyaláson. Húzták, halasztották az ítéletet mindig, az Orbán-kormány idején is. És mindig azt mondta, nem bánt meg semmit. Ő hű marad. És a magyar jogszolgáltatás is hű maradt önmagához, csak nem az igazságot követelő néphez. Nem maradt hű a legépfegyverezettek árváihoz, özvegyeihez. Azoknak az átkai is, lám, csak a túlvilágon fogják meg talán. Egy rettegett korszak rettenetes bűnözője volt Biszku Béla is. És ne feledjük azt se, hogy a fegyvertelen tömegre tüzet nyitók között ott volt az a Horn Gyula, volt kommunista külügyminiszter is, aki mit ad Isten és a hazátlan, gyáva nép 1994-ben miniszterelnök lett az újonnan is avítt magyar néphatalom fölött. Ennyit és röviden a múlt hullámveréséről. Nem mind nagy ám, akit temetnek. http://www.hirmondo.ro/web/index.php/velemeny/76428-nem-tesz-naggy.html Vissza a tartalomjegyzékhez MAGYAR NEMZET - 2016. 04. 05. (7. OLDAL) BISZKU HAGYATÉKA Biszku Béla abban a tudatban távozhatott eme földi siralomvölgyből, hogy a gyakorlat őt igazolta. Hiszen vádlói nem egyszerűen csak őt, hanem az általa képviselt ideológiát is börtönben akarták látni, de mint kiderült, az igazságszolgáltatás hiába erőlködött. Az az igazságszolgáltatás, amelyik az ő kezében oly engedelmes eszköz volt. Biszku életműve a bolsevik bosszúállás és megtorlás hatékonyságának növelése, ami a szocialista világban nagy tekintélynek és elismertségnek örvendett. Nem véletlen, hogy az 1968-as prágai tavasz eltiprása után a csehszlovák testvérpárt szakemberei az 1956-ot
követő magyar megtorlás tapasztalataira voltak roppant kíváncsiak. Az Igazságügyi Minisztérium által 1969 novemberében számukra készített feljegyzés ha nem is nevezi meg jelentős mértékben Biszku munkásságán alapszik. Érdemes ezért hosszabban idézni: Az ellenforradalom leverése érdekében alkotott első büntető jogszabály az egyes bűncselekmények tekintetében a büntetőeljárás egyszerűsítéséről szóló 1956. évi 22. számú törvényerejű rendelet volt. A [ ] bűntettek elkövetőinek vádirat mellőzésével bíróság elé állítását tette lehetővé tettenérés esetén, vagy ha a bizonyítékok nyomban a bíróság elé voltak tárhatók. [ ] Az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet 1956. november 11. napjának 18 órájától kezdődő hatállyal elrendelte a rögtönbíráskodást. [ ] A rögtönbíráskodás hatálya alá tartozó bűntettek büntetése halál volt. [ ] A gyorsított eljárást a megyei (fővárosi) bíróság különtanácsa folytatta le. Az ügyész a terheltet vádirat mellőzésével bíróság elé állíthatta, a tárgyalást a lehető legrövidebb időn belül kellett megtartani. A gyorsított eljárásban elbírált bűntettek büntetése halál volt, ehelyett a bíróság az eset összes körülményei szerint életfogytiglani vagy öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhatott. [ ] Statisztikai beszámoló rendszerünkben az 1956. évi október hó 23-án kitört ellenforradalommal kapcsolatos bűntettek miatt elítélteket 1958. december 31-ig vettük számba. Adataink a következőket mutatják: A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok által elítéltek száma: 405 B) polgári büntetőbíróságok által elítéltek száma: 8105 Ebből fiatalkorú: 329 C) a katonai bíróságok által elítéltek száma: Összesen: 10 016 [ ] Statisztikai adataink szerint az ellenforradalommal kapcsolatos bűntett miatt 1958. december 31-ig A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok 70 személyt, B) a polgári büntető bíróságok 108 személyt, C) a katonai bíróságok 81 személyt ítéltek halálbüntetésre. Talán csak legenda, de sokan állítják, hogy igaz, miszerint 1956-ban, a szabadságharc vérbe fojtása után a csehszlovák nép (a szocializmusban olyan is volt) a magyar nép segítségére sietett, és az első erre jövő tehervonattal küldött egy vagon gumibotot. Azt használták a pufajkások, s bizony, a híreshírhedt Kádárkolbász nem más volt, mint Csehszlovákia testvéri ajándéka. 1968 után eljött a viszonzás ideje. A csehszlovák pártvezetés még 1969 őszén is bizonytalankodott, hogy az egy évvel korábban történteket milyen mértékben büntesse meg. A magyar párthoz fordultak tanácsért, s hazánk legjobb fiai a fenti, igencsak tanulságos, szükség esetén remekül hasznosítható felvilágosítást adták. Az már a csehszlovák lakosság szerencséje, hogy végül a magyar párt útmutatását az ottaniak nem követték.
Vissza a tartalomjegyzékhez METROPOL- 2016. 04. 04. (2. oldal) MEGHALT BISZKU BÉLA Meghalt a Mazsihisz szeretetkórházában Biszku Béla (94) volt állampárti politikus. Az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. Ő volt az egyetlen pártállami vezető, akit az 56-os sortüzek elrendelésében betöltött szerepe miatt a rendszerváltás után bíróság elé állítottak, ám bűnösségéről nem született döntés. Vissza a tartalomjegyzékhez BLIKK - 2016. 04. 02. (4. oldal) VÉGELGYENGÜLÉSBEN HALT MEG BISZKU (...) BUDAPEST Egy zuglói szeretetotthonban 95. életévében elhunyt Biszku Béla egykori pártállami vezető. A belügyminiszter igazi, keményvonalas kommunista volt, mellette Kádár János MSZMP-főtitkár is mérsékelt politikusnak tűnt. Biszku volt az egyetlen pártállami vezető, aki ellen büntetőeljárás indult a rendszerváltás után. Már kilencven fölött járt, amikor elkezdődött a felelősségre vonása az 56-os megtorlásokban játszott szerepe miatt 2012ben. Szellemileg még friss volt a tárgyalásokon, bár tolószékben tolták be a terembe, és csak hallókészülék segítségével tudott kommunikálni. Élete utolsó időszakában már a Mazsihisz kórházában feküdt, magatehetetlenül. Információink szerint végelgyengülésben hunyt el. Az intézmény igazgatója az egészségügyi törvényre való hivatkozással nem nyilatkozott a Blikknek.(...) Vissza a tartalomjegyzékhez
BORS - 2016. 04. 02. (3. oldal) MEGHALT BISZKU Életút A Mazsihisz budapesti szeretetkórházában, 94 éves korában elhunyt a kádári diktatúra egyik legkonzervatívabb, keményvonalas politikusa. Az MSZMP egykori vezetői közül egyedül őt állították bíróság elé az 1956-os sortüzek miatt. A megtorlások idején belügyminiszter Biszkut a 70-es évek végén ejtette a párt, tizenkét éven át nem volt fontos funkciója. A volt politikus 1990-től visszavonulva a közélettől, háborítatlanul élt rózsadombi lakásában. A felelősségét a bebörtönzésekben és akasztásokban tagadta, de soha semmit nem bánt meg. A kivégzett Nagy Imréről azt mondta 2009-ben: megérdemelte a sorsát. Az egykori lakatosinasból miniszterré lett kommunista politikus havi 240 ezer forint nyugdíjat kapott. Múltja miatt 2010-ben vádolták meg először, majd 2014-ben öt és fél évre ítélték háborús bűnök miatt. Ítéletét azonban később megsemmisítették. Pere első fokon újrakezdődött, ám halálával most be is fejeződött. Vissza a tartalomjegyzékhez MAGYAR HÍRLAP - 2016. 04. 02. (2. oldal) MEGHALT A HÁBORÚS BŰNTETTEKKEL VÁDOLT BISZKU BÉLA Életének kilencvenötödik évében meghalt Biszku Béla egykori belügyminiszter. Ifjú korában lakatosként dolgozott a Wertheim Felvonó- és Gépgyárban, majd a Marx és Méreinél, később a Magyar Philips Műveknél. 1943-ban belépett a Vasas Szakszervezetbe, 1944-ben a Magyar Kommunista Pártba. Az 1950-es évektől a párt vezetőségének tagja volt, 1956-tól a Kádár János vezette kormányban négy éven át belügyminiszter, a forradalmat követő megtorlások egyik irányítója volt. 1961 1962-ben a minisztertanács elnökhelyettese. 2014-ben háborús bűntettek miatt első fokon öt és fél év szabadságvesztésre ítélték, a másodfokú bíróság azonban az eljárás megismétlését rendelte el. Az újraindult perben tavaly decemberben Biszku két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A fellebbezések nyomán az eljárás a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódott volna, ám mivel a törvény értelmében a vádlott halála esetén az ellene folyó eljárást meg kell szüntetni, erre már nem kerül sor. Vissza a tartalomjegyzékhez
MAGYAR NEMZET - 2016. 04. 02. (5. oldal) MEGHALT BISZKU BÉLA Életének 95. évében tegnap elhunyt Biszku Béla, az 1956-os szabadságharc utáni kommunista megtorlás egyik vezéralakja. A volt belügyminisztert a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége budapesti szeretetkórházában érte a halál. Biszku Béla halálával az utolsó olyan vezető kommunista pártfunkcionárius távozott az élők sorából, akit felelősségre lehetett volna vonni az ötvenhatos sortüzekért, a forradalom utáni kivégzésekért, bebörtönzésekért. Így az ellene háborús bűntett miatt folytatott büntetőeljárás is megszűnik, amelyben tavaly decemberben a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen két év három esztendő próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A törvényszék csupán bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt marasztalta el, amiért nem intézkedett a karhatalmisták ellen, akik összevertek több martonvásári kutatót. Ugyanakkor a fajsúlyosabb vádpontban, az 1956. decemberi Nyugati téri és salgótarjáni, 49 áldozatot követelő sortüzek ügyében fölmentették a felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól. Biszku a szabadságharc előtt XIII. kerületi pártvezető volt, 1956 novemberétől már az MSZMP legfelsőbb vezetésének tagja, Kádár János mellett az egypártrendszer egyik kulcsfigurája. 1957-től 1961-ig belügyminiszterként irányította a megtorlásokat. Mentalitását jól példázza az az 1957. december 1-jei, az MSZMP politikai bizottsága előtti beszéde, amelyben arra panaszkodott, hogy az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál, a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma. 1978-ban minden tisztségétől megfosztották, és nyugdíjazták. Neve 2010-ben bukkant föl újra, amikor a Mandiner két újságírója, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás dokumentumfilmet készített róla. Biszku bocsánatkérés helyett közölte: nincs lelkiismeret-furdalása, Nagy Imre pedig megérdemelte a sorsát. Röviddel ezután a Duna Televízióban 1956-ot ellenforradalomnak minősítette, amiért a Jobbik följelentette. 2011-ben az Országgyűlés elfogadta az emberiesség elleni bűncselekmények el nem évüléséről szóló lex Biszkut, amely alapján 2012-ben a Jobbik ismét följelentette. Rövid időre őrizetbe vették, majd lakhelyelhagyási tilalommal sújtották. Az elsőfokú bíróság 2014-ben öt és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte,