Közép- és Kelet- Európa Rejtett potenciál a kis- és középvárosokban Melyek a kis- és közepes méretű városok? Az EU 27 (és az ESPON partnerországok) népességének több mint 87%-a városokban él, ami a népesség városok irányába történő elmozdulását jelzi. Az ESPON tagországokban 850 nagyváros, 8 414 kis- és középváros és több mint 69 000 nagyon kis város található. A városi népesség közel fele nagyvárosokban (46,3%), amíg 24,2%-a kis- és középvárosokban és 19%-a nagyon kis városokban él. A városok mérete fontos szerepet játszik a szélesebb értelemben vett térségi és funkcionális kapcsolatokban, így a kisebb városok jelentősen hozzájárulhatnak az EU stratégiai szakpolitikáinak támogatásához és a területi kohézió megvalósításához. A morfológiai definíció szerint a kis- és középvárosok népsűrűsége 300 és 1 500 fő/km 2 között van és/vagy a népességük 5 000 és 50 000 közötti, míg a nagyon kis városok népsűrűsége meghaladja a 300 fő/km 2 -es küszöböt, de népességszáma nem éri el az 5 000 fős minimumértéket. 1. térkép: Domináns településtípus (TOWN)
Európai trendek A kisebb méretű városok számos sajátosságban eltérnek a nagyvárosoktól: Az ipari szektor részesedése nagyobb, míg a szolgáltató szektoré kisebb a foglalkoztatásban; A nagyvárosokkal összehasonlítva jelentősen kisebb a munkahelyek aránya a magán- és közszolgáltatásokban; Magasabb gazdasági aktivitási ráta; A nyugdíjkorhatárnál idősebbek és a gyermekek magasabb aránya; A munkaképes korú diplomások kisebb aránya; Jelentősen kisebb a kiskereskedelmi szektorban foglalkoztatottak aránya, mint a nagyvárosokban; Kisebb azon emberek aránya, akik ott élnek és dolgoznak helyben, mint ugyanazon régiók és országok nagyobb városaiban; Négy érintett országban a munkanélküliségi ráta jellemzően alacsonyabb, mint a nagyvárosokban; Iskoláskorú gyermekek magasabb aránya; A másodlagos otthonok vagy nyaralók nagyobb aránya. A sokszínűség és a méret számít Néhány közös jellemzőjük ellenére a kis- és középvárosok változatos gazdasági profillal rendelkeznek. Ugyanakkor a méret lényeges tényező a gazdasági diverzitásuk szempontjából. A városok növekedésével foglalkoztatási profiljuk a gazdasági szektorok tekintetében egyre sokszínűbbé válik. A kisebb városok jellemzően specializáltabb foglalkoztatási profillal rendelkeznek. A munkahely-teremtés, szolgáltatás-nyújtás, új lakosok bevonzásának, valamint a térségek közötti és innovációs hálózatokban való részvétel képessége nemcsak a nagyvárosokhoz viszonyított földrajzi távolságból adódik. Maga a település társadalmi-gazdasági szerkezete és a munkaerő területi megoszlásában rejlő potenciál a kisebb települések fontos megkülönböztető jellegzetességei. Ugyanakkor a munkaképes lakosság száma gyakran kapcsolatban áll valamely tevékenységre való specializációval (termelés, turizmus, stb.), és a város sikere elsősorban a regionális, országos vagy épp nemzetközi szinteken végbemenő gazdasági és társadalmi változásokhoz kapcsolódik. A város társadalmigazdasági teljesítménye összefüggésben áll számos tényezővel, melyek az alábbiak kombinációi: földrajzi elhelyezkedés, makro/térségi trendek, társadalmi-gazdasági specializáció, történelmi fejlődés, azon szempontok, amelyek mentén ezeket a szakpolitikai szereplők értelmezik (azaz a szakpolitikai keretek ). A kis- és középvárosok típusai Az ESPON TOWN projekt eredményei alapján az európai kis- és középvárosok foglalkoztatási profilja megváltozott az elmúlt 10 évben: legalább egyharmaduk helyi gazdasága, különböző mértékben, szerkezetváltáson ment át. Ezek közül azonban csak kevés próbálkozott tudatosan a helyi növekedést célzó új stratégiák kifejlesztésével és törekedett a helyi gazdasági profil megváltoztatására. Gazdasági profil alapján a kis- és középvárosok legalább három típusa azonosítható. Átalakuló ipar Az európai kis- és középvárosok nagy része jellemzően termelési profillal rendelkezik. A legtöbb ilyen város megtartotta produktív bázisát, és a kereskedelmi áruk és szolgáltatások előállítása még mindig stratégiai jelentőségű. Másrészről az urbanizáció alacsony fokán álló térségek jelentős részére jellemzőek a csökkenő jelentőségű iparágak, megerősítve azt, hogy a törékeny helyi gazdaságok gazdasági alapjuk proaktív támogatását igénylik. Helyi gazdaság A gazdaság ezen típusa főként a helyi lakosság szükségleteivel és igényeivel összefüggő tevékenységekre és szolgáltatásokra (lakhatás, közszolgáltatások, stb.) támaszkodik. Ilyen helyi gazdaság tekinthető a társadalmi-gazdasági dinamika fő hajtóerejének egyes országokban (Belgium, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság), különösen azokban a térségekben, melyek a turizmusból profitálnak vagy városok szomszédságában vannak. A gazdasági válság jelenlegi szakaszában a helyi gazdaság jelentheti a
kisvárosok számára a stabilizáló tényezőt, mivel lehetővé teszi számukra a bevétel megtartását, és a teremtett munkahelyek nincsenek közvetlenül kitéve a globális versenynek, hiszen a lakossági szolgáltatások és fogyasztás továbbra is kiegészítik a gazdaságot. Tudásalapú gazdaság. Ebben a típusban a helyi gazdaság sem a lakossági, sem a külső kereslethez nem kapcsolódik, hanem részben tudáson, innováción és kreatív tevékenységeken alapul, mint a felsőoktatás, tervezés, stb. Ezek a városok stratégiai kezdeményezéseket indítanak a kreatív gazdaság kedvező feltételeinek (támogatások vagy adókedvezmények), illetve a helyszínek magas minőségének megteremtésére (oktatások, kisvállalkozói miliő, rekreációs lehetőségek, stb.), ami vonzza a kreatív lakosságot és beruházásokhoz kötődik. Azonban az valószínűtlen, hogy az ilyen városokban a kreatív és tudásalapú profil teljesen fel tudja váltani a tradicionálisabb helyi és termelő profilokat, vagy domináns profillá tud válni. Közép- és Kelet-Európában a hálózatépítési képesség meghatározza a városok teljesítményét Közép- és Kelet-Európában kisebb a nagyvárosok sűrűsége, mint Európa többi részén, így a kis- és középvárosok fontos szerepet játszanak. Jelentős klasztereik találhatóak elsősorban Délkelet- Németországban, Nyugat-Lengyelországban, Dél- Szlovákiában és országon (1. térkép). Bizonyított, hogy a makro- és mezoregionális útfüggőség mind Európa tehetősebb nyugati és északi területein, mind Közép- és Kelet- Európában megfigyelhető. Az utóbbi makrorégióban a kisebb településekkel átszőtt periférikus területek, illetve a nagyvárosi vagy városi régiókhoz közeli térségek között általános teljesítménybeli divergencia figyelhető meg. Amíg az előbbiekben a negatív trendek mutatkoznak, az utóbbiakat jobb teljesítmények jellemzik. A közép- és kelet-európai városhálózati esettanulmányok (1. ábra) a nagy központok (LC) dominanciáját mutatják. Ez nemcsak a teljes népességből való túlnyomó részesedésüket érinti, hanem a településhálózatban betöltött szerepüket is, ahol a kis és közepes méretű központok nagy központokhoz agglomerálódnak (AGLO-LC), vagy hálózatosan kapcsolódnak hozzájuk (NETW-LC). Kisvárosok egy nagyvároshoz történő agglomerálódása (AGLO-LC) jellemző a lengyel Mazóviában. A szlovéniai kis- és középvárosok erős funkcionális kapcsolatot mutatnak a nagy központokkal, de inkább kölcsönös és hálózatos módon, az áramlások forrásaként (NETW-SMST-S) vagy céljaként (NETW-SMST-D). A cseh városhálózat inkább a kisvárosok sűrű hálózatán alapul. Ezek a városok az alvóvárosokká vagy állomásvárosokká válással összefüggő problémákkal is szembesülhetnek. Bizonyos földrajzi és intézményi feltételek mellett, mint az erős helyi identitástudat vagy proaktív stratégiák, lehetséges azonban, hogy a nagyobb városokkal történő funkcionális kapcsolatok kialakítása által képesek ellenállni a nagyváros dominanciájának. Ez a borrowing-size hatás, amely szerint a nagyvárosi régiókhoz közeli kisvárosok képesek létrehozni a virtuális kritikus tömeget a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőséget és más városi sajátosságokat illetően. 1. ábra: A népesség megoszlása a városi központok típusai között (TOWN)
Kulcsüzenetek és szakpolitikai ajánlások A közép- és kelet-európai kis- és középvárosok nagy diverzitása következtében a hely-alapú megközelítés alkalmazása mindig részletes elemzést igényel a szakpolitikai beavatkozások kialakítását megelőzően az egyes városok esetében. A kisvárosok a munkaerőpiac, a gazdasági profil és a demográfiai összetétel tekintetében különböznek a nagyobb városoktól. A nemzeti városhálózatok között jelentős különbségek figyelhetők meg. Az egyszerű kontextuális változók, mint az autonomitás, az agglomeráltság vagy a hálózatba foglaltság nem megfelelő indikátorai a városok teljesítményének kivéve, amikor azt magyarázzuk, hogy miért bizonyos kisvárosok tudnak hasznot hajtani sajátos elhelyezkedésükből. Ezért lehetnek egyéb észrevétlen változói a városok fejlődési potenciáljának. A 2000-es években a városok teljesítményét nagy változatosság jellemezte, az egyes helyzetekből adódó akadályok és a potenciálok következtében néhány város a siker útjára tudott lépni. Ezen sikeres közép- és kelet-európai kisvárosok között található a lengyel Garwolin, a szlovén Domžale és Radovljica, a cseh Brandýs nad Labem - Stará Boleslav. A városok és területi beágyazottságuk részletes vizsgálata azt mutatja, hogy a regionális kontextus tűnik a legjelentősebb befolyásoló tényezőnek, a lakosság foglalkoztatottságának megfelelő arányával együtt. Végezetül, az ágazati profil is fontos. Történelmi szempontból a kisvárosok rendelkeztek némi versenyelőnnyel az ipari foglalkoztatásban. Ma ez a viszonylagos előny problémás lehet, hiszen az ipari foglalkoztatás (különösen a termelés) a növekvő globális verseny tárgyává vált, ami jelentősen sújtja Közép- és Kelet-Európa posztszocialista ipari térségeit is. A magasabb ipari foglalkoztatással rendelkező kisvárosokra a növekedés, a foglalkoztatás és a népesség tekintetében negatív trendek jellemzőek. Az ESPON on the Road projekt Az ESPON on the Road projekt tizenkilenc ESPON kontaktpont nemzetközi hálózatépítési tevékenységeként valósul meg az ESPON 2013 Program keretében, melynek célja, hogy közelebb hozza az európai területfejlesztési témájú alkalmazott kutatások eredményeit a döntéshozatalhoz. Az ESPON 2013 Program az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az EU tagállamok és a partner államok, Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc társfinanszírozásával valósul meg. A program támogatja a szakpolitika-alkotást a területi kohézió és az európai térség harmonikus növekedésének céljához kapcsolódóan. További információért látogasson el a projekt honlapjára, vagy kövessen bennünket Facebookon vagy Twitteren. http://esponontheroad.eu
Kis- és középvárosok országon országon a városi lakosság aránya 70% körül van. Az átlagos magyar város 20 135 lakosú volt 2013-ban. 2013-ban 327 város lakosságszáma nem érte el az 50 000 főt, köztük 5 megyei jogú városé (2013). A TOWN projekt definíciója alapján a Budapesti Agglomeráció két települése, a megyei jogú városok nagyobb része, illetve további 51 város tartozik a 71 magyar kisés középváros sorába. Továbbá három város (Hévíz, Záhony és Balatonfűzfő) sorolható a nagyon kis város kategóriába Népesség 5 000 és 50 000 fő között Népesség 50 000 fő felett Népsűrűség 300 és 1500 fő/km 2 között Népsűrűség 1500 fő/km 2 felett 51 2 18 1. ábra: Kis- és középvárosok száma országon a TOWN projekt definíciója alapján Jellegzetes magyar kisváros: az egykori mezőváros országon a mezőváros a legkarakterisztikusabb típusa a kis- és középvárosoknak. A történeti fejlődés során két nagy morfológiai csoport alakult ki: a Dunántúlra (Kisalföld) jellemzők a soros felépítésű telepszerű települések, az Alföldön pedig jellegzetesek a halmazos települések. Az alföldi mezővárosi fejlődés sajátossága a tanyavilág kialakulása. A mezővárosok az ország területén viszonylag sűrűn és egyenletesen helyezkedtek el. Az alföldi városfejlődésben kiemelkedő szerepe volt a mezőgazdasági tevékenységnek, ennek következtében a szabályos alakú városok, falvak kevéssé jellemzőek. A városok vonzáskörzete kiterjedt tanyavilágot is magában foglal. A volt mezővárosok egy része ellátó szerepkörében őrzi múltját, mások alig különböznek a falvaktól. 1 Határon átnyúló agglomerációk 2. ábra: A határon átnyúló agglomerációs övezetek (Forrás: V4+2 tervezési anyagok, NTH, 2013) A kis- és középvárosok hálózatában szorosak a határon átnyúló kapcsolatok is, ami határon átnyúló agglomerációs övezetek kialakulása felé mutat. Jellegzetes példa erre a szlovák-magyar határ mentén Komárom-Komárno, Esztergom- Štúrovo, Ózd-Putnok és Balassagyarmat térsége. Ezekben a térségekben az együttműködés mélyen gyökerező és régre visszanyúló történelemi és kulturális kapcsolatokon alapszik. Itt a viszonylagos elmaradottság és alacsony népsűrűség okai részben a 20. század várost és vonzáskörzetét elválasztó határváltozásai, valamint az egykori kommunista rendszer izolációs politikája. Az EU-integráció és a politikai változások azonban lehetőséget teremtenek az együttműködésre. A határon átnyúló kisvárosi agglomerációk esetében is még gátat szabnak azonban a jogi, nyelvi és adminisztratív akadályok, valamint a gazdasági különbségek. Kis- és középvárosok a nagyvárosi térségek vonzásában A TOWN projekt definíciója alapján besorolt kisés középvárosok egy része a fővárosi vagy vidéki nagyvárosi övezetekben helyezkedik el. A lakosság mindennapi életviszonyaiban a fővároshoz, illetve a vidéki nagyvárosokhoz kötődik. Ezek a nagyvárosi övezetek funkcionálisan tagolt, de egy rendszert alkotó település-együttest foglalnak magukba. 1 Somfai Attila: Kisalföldi és alföldi mezővárosok különbözősége, kivárosi értékek védelme (pp. 59-97.) In: Tér és Társadalom 2002/1. szám
3. ábra: Városhálózat (Forrás: OFTK, 2013) A városok fejlődése a fejlődés koordinálatlanságával magyarázható kedvezőtlen folyamatokat is elindított. Különösen erős a szuburbanizáció és a városok terjeszkedése, amely alapvetően rendezi át a településközi viszonyokat, elsősorban a nagyvárosok körül, de gyakran középvárosaink környékén is. A városi terek koordinálatlan növekedése átlépi azok adminisztratív határait, a tágabb környezet átalakulásához vezetve, miközben a városmagban funkcióvesztés, illetve válságterületek kialakulása figyelhető meg. Mindezt az ingázási, közlekedési, intézményi kapcsolatok sűrűsödése, az infrastruktúrafejlesztés igényeinek növekedése kíséri. A szuburbanizáció a főváros mellett az aprófalvas vagy tanyás térségbe ágyazott nagyvárosok esetén a legerőteljesebb (Szeged, Győr, Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen, Zalaegerszeg, Kaposvár, stb.). 2 A kis- és középvárosok korábbi és mai funkciói A mezővárosok a magyar vidéki településstruktúrában fontos igazgatási és kulturális szerepet töltöttek be, de a városias szerepkört eltérő mértékben látták el. A mezőváros elnevezés 1876-ban, a közigazgatás gyökeres átszervezésével szűnt meg, ekkor egy részüket községgé, kisebb részüket pedig várossá minősítették a lélekszám és a városi funkciók jelentősége alapján. A településeknek nemcsak közigazgatási szerepük, hanem funkciójuk is megváltozott. A termelési módok átalakulása, a térszerkezeti átrendeződés kihatott fejlődésükre: egyes települések dinamikusan továbbfejlődtek, míg mások megrekedtek (Somfai, 2002). A 20. század második felében az alföldi mezővárosok fokozatosan elvesztették mezővárosi jellegüket, megváltozott a városok szerkezete és a lakosság életkörülményei. 3 Szocialista ipari városok alakultak ki vidéken is, míg máshol a szolgáltatások vették át az agrárium egykori szerepét. A rendszerváltással ugyanakkor az önkormányzati önállóság erősödött meg, a központi tervezés minimálisra csökkenésével. Ezek a változások a városok szerepkörének diverzifikációját hozták, amihez a területi közigazgatásnak is alkalmazkodnia kellett. A 2013-as közigazgatási reform következtében a járási államigazgatás kialakításával a megyei kormányhivatalok kirendeltségeként működő járási hivatalok jöttek létre. A kormányhivatalok a nagy részben kis- és középvárosi méretű járási központokban működnek, legfontosabb feladatuk a helyben intézendő államigazgatási feladatok ellátása. A közigazgatási feladatokon túl a járásközpont városok szerepét erősíti, hogy a 2014-2020-as programozási időszakban a járások integráltan fejlesztendő területi szintet képviselnek. A policentrikus területi fejlődés elősegítése A Területi Agenda 2020 szakpolitikai dokumentum egyik fontos cékitűzése...a makroregionális, határokon átnyúló, valamint nemzeti és regionális szinten is a policentrikus területi fejlődés. A policentrikus fejlesztés egyik célja, hogy biztosítsa a kisebb központok megfelelő területi eloszlását, ezáltal elősegítve a munkahelyteremtést és a szolgáltató funkciók biztosítását a környező lakosság számára is. A fentiek alapján látható, hogy a többnyire mezővárosi múlttal rendelkező kis- és középvárosoknak kitüntetett szerepe volt a múltban a hazai policentrikus fejlődés vonatkozásában, és a jelenlegi folyamatok azt jelzik, hogy jelentőségük újra növekszik, elősegítve ezzel, hogy a jövőben is hasonló szerepet tölthessenek be. 3 Erdei Ferenc: A magyar város (pp. 109-153) In: Településszociológia. Szöveggyűjtemény. [Szerk.]: Krémer András - Mészáros József. 1998 2 Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció, 2013