Tóvári Judit átdolgozó: Sike Sándor
MÉDIAINFORMATIKAI KIADVÁNYOK
Tóvári Judit átdolgozó: Sike Sándor Eger, 2011
Lektorálta: CleverBoard Interaktív Eszközöket és Megoldásokat Forgalmazó és Szolgáltató Kft. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Felelős kiadó: dr. Kis-Tóth Lajos Készült: az Eszterházy Károly Főiskola nyomdájában, Egerben Vezető: Kérészy László Műszaki szerkesztő: Nagy Sándorné Kurzusmegosztás elvén (OCW) alapuló informatikai curriculum és ORM kompatibilis tananyagfejlesztés Informatikus könyvtáros BA, MA lineáris képzésszerkezetben TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0005
Tartalom 1. Bevezetés... 5 1.1 Célkitűzés... 5 1.2 A kurzus tartalma... 5 1.3 A kurzus tömör kifejtése... 6 1.4 Kompetenciák és követelmények... 6 1.5 Tanulási tanácsok, tudnivalók... 7 2. Az Európai Unió alapszerződései... 8 2.1 Célkitűzés... 8 2.2 Tartalom... 8 2.3 Alapszerződések Lisszabon előtt... 8 2.3.1 A Schuman-deklaráció... 8 2.3.2 A Montánunió Szerződés... 10 2.3.3 A Római Szerződések... 11 2.3.4 Az Egységes Európai Okmány... 12 2.3.5 Az Unió alapszerződése, a Maastrichti Szerződés... 13 2.3.6 Az Amsterdami Szerződés... 14 2.4 Összefoglalás... 14 2.5 Önellenőrző kérdések... 15 3. A Lisszaboni Szerződés... 16 3.1 Célkitűzés... 16 3.2 Tartalom... 16 3.3 A Lisszaboni Szerződés... 16 3.3.1 A szerződés főbb tartalmi elemei... 16 3.3.2 Változások a döntéshozatalban... 18 3.3.3 További változások... 19 3.3.4 A Szerződés előtti akadályok elhárulása... 19 3.3.5 A nagyobb hatáskör és több felelősség szerződése... 20 Lisszaboni Szerződés nagyobb hatáskör, több felelősség... 21 3.3.6 A demokratikusabb, átláthatóbb Európa szerződése... 21 3.4 Összefoglalás... 23 3.5 Önellenőrző kérdések... 23 4. Az Európai Unió jogalkotásának szereplői és dokumentumtípusai... 24 4.1 Célkitűzés... 24 4.2 Tartalom... 24 4.3 Az európai unió működése... 24 4.3.1 Az Európai Parlament... 24 4.3.2 Az Európai Unió Tanácsa... 26 4.3.3 Az Európai Bizottság... 28 4.3.4 Az Európai Tanács... 31 5
6 4.3.5 Az Unió további szervei és szervezetei... 31 4.4 Összefoglalás... 33 4.5 Önellenőrző kérdések... 34 5. Az Európa szerver I.... 35 5.1 Célkitűzés... 35 5.2 Tartalom... 35 5.3 Az Európai Unióról alapismeretek... 35 5.3.1 Alapismeretek... 36 5.3.2 Szerződések és jog... 40 5.3.3 Tények és adatok... 41 5.3.4 Az euro... 41 5.3.5 Az Európai Unió költségvetése... 42 5.3.6 Az EU képekben... 42 5.3.7 Referenciadokumentumok Ismertetők az Európai Unióról... 42 5.4 Összefoglalás... 43 5.5 Önellenőrző kérdések... 44 6. Az Európa szerver II.... 45 6.1 Célkitűzés... 45 6.2 Tartalom... 45 6.3 Az Európai Unióról... 45 6.3.1 Intézmények és szervek... 45 6.3.2 Az EP, a Tanács és a Bizottság... 46 6.3.3 A Bíróság és a Számvevőszék... 46 6.3.4 Egyéb intézmények és szervezetek... 48 6.3.5 Az uniós intézmények honlapjai... 48 6.3.6 A pénzügyi szervek honlapjai... 49 6.3.7 Az EU ügynökségei... 49 6.3.8 Jogalkotás az Európai Unióban... 49 6.3.9 Az Európai Unió 27 tagországa... 50 6.3.10 Az Európai Unió története, köztisztviselői... 50 6.3.11 Az Európa szerver további főoldali blokkjai... 51 6.4 Összefoglalás... 52 6.5 Önellenőrző kérdések... 52 7. On-line hozzáférés az EU jogalkotásához I.... 53 7.1 Célkitűzés... 53 7.2 Tartalom... 53 7.3 A dokumentációs központ... 53 7.3.1 A dokumentációs Központ főoldaláról közvetlenül elérhető linkek... 54 7.3.2 Hivatalos dokumentumok... 56 7.3.3 Jogszabályok és szerződések... 58 7.3.4 Kiadványok és a Kiadóhivatal... 58 7.3.5 Statisztikák és közvélemény-kutatások... 59 7.3.6 Eszközök és kézikönyvek... 59 7.3.7 Európai dokumentációs központok... 60
7.3.8 Archívumok... 60 7.4 Összefoglalás... 60 7.5 Önellenőrző kérdések... 61 8. On-line hozzáférés az EU jogalkotásához II.... 62 8.1 Célkitűzés... 62 8.2 Tartalom... 62 8.3 Általános tudnivalók az EUR-lexről... 62 8.3.1 EUR-Lex felépítése, főoldalról elérhető tartalmai... 62 Szerződések... 63 Nemzetközi megállapodások... 63 Hatályos jogszabályok... 64 Előkészítő dokumentumok... 64 8.3.2 Egyebek... 64 8.3.3 Általános keresés... 65 8.3.4 Keresés a dokumentum típusa szerint... 69 8.3.5 A dokumentum száma szerinti keresés... 71 8.3.6 Keresés a megjelenés adatai szerint... 71 8.4 Összefoglalás... 72 8.5 Önellenőrző kérdések... 72 9. On-line hozzáférés az EU jogalkotásához III.... 73 9.1 Célkitűzés... 73 9.2 Tartalom... 73 9.3 A PreLex... 73 9.3.1 A PreLex tartalma... 74 9.3.2 Folyamatok és szereplők a PreLex-en... 74 9.3.3 Keresés a PreLex adatbázisban... 75 9.3.4 Az egyszerű keresés összetevői... 77 9.3.5 Bővített keresés... 79 9.4 Összefoglalás... 81 9.5 Önellenőrző kérdések... 81 10. Az EU információközvetítő intézményhálózata I.... 82 10.1 Célkitűzés... 82 10.2 Tartalom... 82 10.3 Az internet és a decentralizált információ-terjesztés... 82 10.3.1 Az internet nem csak információt, magyarázatot is ad... 83 10.3.2 Szakosodott hálózatok... 84 Euro Info Központok (EICs)... 84 10.4 Összefoglalás... 88 10.5 Önellenőrző kérdések... 88 11. Az EU információközvetítő intézményhálózata II.... 89 11.1 Célkitűzés... 89 11.2 Tartalom... 89 11.3 A kiadói és terjesztői hálózat, az unió könyvtárai... 89 7
11.3.1 Az Európai Unió kiadó és terjesztő hálózata... 89 11.3.2 EUROLIB az Európai Unió intézményeinek könyvtári hálózata... 90 11.3.3 Az ECLAS... 92 11.3.4 Az Európai Parlament könyvtára... 93 11.3.5 Letéti könyvtárak... 93 11.3.6 Dokumentációs intézmények... 94 11.4 Összefoglalás... 95 11.5 Önellenőrző kérdések... 95 12. Összefoglalás... 96 12.1 A kurzusban kitűzött célok összefoglalása... 96 12.2 Tartalmi összefoglalás... 96 12.3 A tananyagban tanultak részletes összefoglalása... 97 12.3.1 Bevezetés... 97 12.3.2 A Lisszaboni Szerződés... 98 12.3.3 Az Európai Unió alapszerződései... 98 12.3.4 Az Európai Unió jogalkotásának szereplői és dokumentumtípusai... 98 12.3.5 Az Európa szerver I.... 98 12.3.6 Az Európa szerver II.... 98 12.3.7 On-line hozzáférés az EU jogalkotásához I.... 99 12.3.8 On-line hozzáférés az EU jogalkotásához II.... 99 12.3.9 On-line hozzáférés az EU jogalkotásához III.... 99 12.3.10 Az EU információközvetítő intézményhálózata I.... 99 12.3.11 Az EU információközvetítő intézményhálózata II.... 99 12.4 Zárás... 99 12.5 Egyéb... 100 12.5.1 Az Európai Unió jelképei... 100 13. Kiegészítések... 103 13.1 Irodalomjegyzék kötelező irodalom... 103 13.1.1 Hivatkozások... 103 13.1.2 Hivatkozások... 104 13.2 Glosszárium, kulcsfogalmak értelmezése... 104 14. Ábrajegyzék... 113 15. Médiaelemek... 114 16. Tesztek... 115 16.1 Gyakorlóteszt... 115 16.2 Záróteszt A.... 119 16.3 Záróteszt B.... 123 16.4 Záróteszt C.... 126 8
1. BEVEZETÉS A tantárgy és a tananyag címében szereplő rendszer szó arra a következtetésre vezethet bennünket, hogy egy könnyen áttekinthető, átlátható szerkezetű ismeretanyag vár ránk. A rendszer ugyanis átláthatóságot, elemei közötti logikus szerkezetű kapcsolódásokat feltételez. Anélkül, hogy az Európai Unió információs hálózatának ezen belső, egymáshoz koherens struktúrában illeszkedő voltát megkérdőjeleznénk, le kell szögezni: az uniós intézményrendszer méreteinél, egymást át-, meg átszövő kapcsolódásainál fogva eléggé bonyolult ahhoz, hogy könnyű álmot ígérhessünk a tananyag elsajátításához. Nehezítik a hallgató dolgát más tényezők is. Így például az, hogy a tananyag feldolgozásához használható legfrissebb, és gyakorlatilag egyetlen nyomtatásban megjelent tankönyv (szerzője Tóvári Judit) részben elvesztette időszerűségét két okból is: elfogadták és életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, illetve gyökeresen átalakult az Európai Unió internetes portálja. Különösen az utóbbi két-három történései írták át a tankönyvben foglaltakat. Jelen tananyag szerkesztésekor abból indultunk ki, hogy egyfajta mankót, ismeretszerzési segédanyagot nyújtsunk, mivel a szakirodalom meglehetősen hiányos. Olyan vázlatot, ami egy válogatás a szerző megítélésén alapulóan fontos tudnivalókról. Ezt a csupasz vázat azonban mindenkinek magának kell felöltöztetnie, mégpedig az uniós portál beható tanulmányozásával. 1.1 CÉLKITŰZÉS A tananyag feladata, hogy áttekintést adjon az Európai Unió működését meghatározó szerződésekről, mindenekelőtt a 2009. december 1-jétől hatályos Lisszaboni Szerződésről, illetve a továbbra is hatályban tartott alapszerződésekről. Cél továbbá az Unió intézményrendszerének, az egyes intézmények információs termékeinek, az EU hivatalos dokumentumainak, valamint az ezek közötti eligazodás metódusainak bemutatása. A tananyag megismerteti a hallgatókat a 2009 őszétől megújult Európa Szerver tartalmainak bonyolult rendszerével. Segítséget nyújt a szerveren található honlapok ezrei közötti eligazodásban, biztonságos alapot nyújt a különböző adatbázisokban való kereséshez az erre kifejlesztett rendszerek segítségével. 1.2 A KURZUS TARTALMA 1. Az Európai Unió alapszerződései 2. A Lisszaboni Szerződés 3. Az Európai Unió jogalkotásának szereplői és dokumentumtípusai 4. Az Európa szerver I. 5. Az Európa szerver II. 6. On-line hozzáférés az EU jogalkotásához I. 7. On-line hozzáférés az EU jogalkotásához II. 8. On-line hozzáférés az EU jogalkotásához III. 9. Az EU információközvetítő intézményhálózata I. 10. Az EU információközvetítő intézményhálózata II. 5
1.3 A KURZUS TÖMÖR KIFEJTÉSE A tananyag a Lisszaboni Szerződésről szóló ismeretek feldolgozásával kezdődik. Törvényszerűen, mert a Reformszerződés gyökeresen alakította át az Európai Unió működését. A szerződés elfogadásának és hatályba lépésének következtében egy hatékonyabban működő közösségben élhetünk, egy olyan Unióban, amelyben a polgárok által közvetlenül választott, megnövekedett jogkörű Parlament révén az uniós polgár több beleszólást kap Európa ügyeibe. A Lisszaboni Szerződéssel módosultak, ugyanakkor hatályban maradtak az Unió korábbi alapszerződései: a II. világháború utáni együttműködésben áttörést jelentő Schumandeklaráció, az Európai Szén- és Acélközösséget megteremtő Montánunió Szerződés, a Római Szerződések, az Egységes Európai Okmány, a Maastrichti, valamint az Amsterdami szerződés. Ezek ismerete szükséges, ezért szerves részét képezik a kurzusnak. Bemutatja a tananyag az Európai Unió működésének legfontosabb szerveit, a jogalkotási szinteket, a jogalkotás és végrehajtás összefüggéseit. Foglalkozik az Európa Szerver működésével, az EU-s portál szerkezeti felépítésével. Segítséget nyújt a hallgatónak az Európa szerveren való navigáláshoz, illetve az Unióról szóló alapismeretek közötti, a webes felület használata nélkül történő eligazodásban. Része a kurzusnak a Dokumentációs Központ internetes megjelenésének bemutatása, a különféle dokumentumok elérhetőségéről szóló tájékoztatás, valamint az Európai Unió Kiadóhivatalának bemutatása. Az európai joganyagban való keresésre kifejlesztett EUR-Lex honlap, valamint az intézmények közötti döntéshozatali folyamat nyomon követésére szolgáló PreLex honlap segítségével történő kereséseket gyakorlati szinten elsajátítandó feladatként tartalmazza a tananyag. Ismereteket nyújt továbbá az EU bonyolult rendszerében folyó információközvetítés szerteágazó hálózatáról, a megújult Európa Szerver működéséről. Bemutatja az információközvetítés decentralizált hálózatát. A kurzus része az Unió kiadói és terjesztői hálózatának, a Kiadóhivatal on-line szolgáltatásainak, az európai intézmények könyvtári hálózatának bemutatása. Segít elsajátítani ECLAS (az európai bizottsági könyvtárak on-line katalógusa) használatát, és ismereteket nyújt a letéti könyvtárak, a dokumentációs intézmények, és a felsőoktatásban létrehozott európai dokumentációs központokról. 1.4 KOMPETENCIÁK ÉS KÖVETELMÉNYEK A tantárgy tanulmányainak a végén a hallgató legyen képes 1. Eligazodni az EU hivatalos dokumentumaiban 2. Ismertetni a legfontosabb reform- és alapszerződések szerepét és hatását 3. Elemezni az információs igényt és ahhoz kiválasztani a megfelelő információforrást 4. Online keresési stratégiát kialakítani 5. Biztonsággal használni az EUR-Lex és PreLex rendszereket 6. Eligazodni az Európa Szerver tananyagban bemutatott honlapjain 7. Bemutatni az Unió információközvetítő hálózatát 6
1.5 TANULÁSI TANÁCSOK, TUDNIVALÓK AZ EURÓPAI UNIÓ INFORMÁCIÓS RENDSZERE Ezt a tananyagot csak mint tanulási segédanyagot kezeljük! Az ismeretek elsajátítása során mindig legyen nyitva előttünk az Európai Unió honlapja. Ez segít ugyanis mélyebben rögzíteni azokat az információkat, amelyek önmagukban csupán egy nehezen befogadható információhalmazt képeznek. Különösen az EUR-Lex-en és a PreLexen való keresés kívánja meg azt, hogy a gyakorlatban is többször kipróbáljuk, keresések sokaságát végezzük el. A kereséseknek nem csak a sikere, de annak eredménytelensége is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a későbbiekben egyre biztosabban jussunk el a kívánt találatokhoz. Ne feledjük, hogy a szorgalmi időszakban végzett folyamatos munka képezi a kompetenciák teljesítésének alapfeltételét. Ennek oka pedig rendkívül egyszerű: az Európai Unió információs rendszere című tananyag tartalma nem egy megtanulható tanegység, hanem sokkal inkább folyamatosan elsajátítható, egyre szélesebb körű ismeretek halmaza. 7
2. AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPSZERZŐDÉSEI 2.1 CÉLKITŰZÉS A lecke tanulmányozását követően a hallgatónak legyenek ismeretei az Unió életét meghatározó legfontosabb korábbi szerződésekről. A második világháborút követően az európai béke szempontjából áttörést jelentő Schuman-deklarációról, az Európai Szén- és Acélközösséget megteremtő Montánunió Szerződésről. Ismerje a Római Szerződéseknek az Európai Gazdasági Közösség megteremtésében betöltött szerepét, az Egységes Európai Okmány gazdasági egységet megteremtő szerepét, az Unió alapszerződéseként is ismert Maastrichti, valamint ennek tartalmát felülvizsgáló Amsterdami szerződések lényegét. 2.2 TARTALOM A Schuman-deklaráció A Montánunió Szerződés A Római Szerződések Az Egységes Európai Okmány Az Unió alapszerződése, a Maastrichti Szerződés Az Amsterdami Szerződés 2.3 ALAPSZERZŐDÉSEK LISSZABON ELŐTT Az Európai Unió eddigi történetében számos meghatározó szerződés és dokumentum játszott szerepet. Ebben a leckében azt vizsgáljuk, hogy melyek voltak azok, amelyeket a Lisszaboni Szerződés egységbe foglalt: Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én tett nyilatkozata a francia és német acél- és széntermelés közös főhatóság alá rendelésének nyitott utat. 1951-ben írta alá Párizsban a francia és a német kormány az Európai Szén- és Acélközösség megteremtéséről szóló szerződést (Montánunió). A Római Szerződések (1957) teremtették meg az Európai Közösség intézményi kereteit és fektették le a közös piac elvét. Az 1987-ben megalkotott Egységes Európai Okmány a Római Szerződések kiegészítéseit, módosításait tartalmazza. Gazdasági közösségből politikai közösséggé az 1993. november 1-jén életbe lépett Maastrichti Szerződés formálta az Uniót. A Maastrichti Szerződést 1996-ban vizsgálták felül, majd megszületett az Amszterdami Szerződés, melynek fontos célkitűzése az emberi jogok védelme és a külpolitika hatékonyabbá tétele. 2.3.1 A Schuman-deklaráció A második világháború az emberiség történetének eddigi önmaga által okozott legnagyobb tragédiája. A háború mely, mint korábban mindig, Európából indult, és az öreg kontinenst viselte meg leginkább lezárását követően különböző mozgalmak indultak annak érdekében, hogy létrejöjjön Európa nemzetei között az egyetértés. A mozgalmak megfogalmazott célkitűzései között szerepelt például, hogy Európa polgárai jobb életfeltételek, a parlamenti demokrácia keretei között élhessenek, ahol az emberi jogok deklarálása minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaphat. 8
A békés életre, a jobb, demokratikus életfeltétek megteremtésére irányuló szándék azonban veszélyben volt: az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az ellenségeskedés, a hatalmi vetélkedés kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni és 1947-ben hidegháborús hangulatba torkollott. Az USA európai helyreállítási programját, a Marshall-segélyt a szovjetek által felszabadított területeken létrejött népi demokratikus országok elutasították. A KGST, majd a NATO 1949-es megalakulásával Európa hosszú évtizedekre két szembenálló katonai táborra szakadt szét. Még a NATO létrejöttének évében (1949) megalakult a Német Szövetségi Köztársaság és ezzel egyidejűleg felvetődött az NSZK nyugati integrációja, sőt az újrafelfegyverezésének gondolata is. Ennek az elképzelésnek az volt az előzménye, hogy a Szovjetunió bejelentette: atombombával rendelkezik. Ebben a feszült helyzetben az Egyesült Államok sürgette az NSZK gazdasági újjáépítését. (I/1) 1. kép Szögesdrót Berlinben. A hidegháború évtizedekre kettészakította Európát 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter bejelentette Franciaország és Nyugat-Németország szén- és acéltermelésének összevonását és felszólította az európai államokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Terve azon az elven alapult, hogy a jövőben az európai egység lehet a béke záloga. Schuman úgy ítélte meg, hogy a termelési szolidaritás nem csak elképzelhetetlenné, de anyagilag lehetetlenné tenné a háborút Franciaország és Nyugat-Németország között. Robert Schuman a béke napján tett nyilatkozatában gyakorlatilag annak a nézetének adott hangot, miszerint az Európa békéjét fenyegető újabb háború veszélye a nemzetek mindenekelőtt az évszázadok óta szembenálló Franciaország és Németország összefogását igényli. Az összefogás első lépése a francia és német acél- és széntermelés közös főhatóság alá rendelése oly módon, hogy az nyitva áll más európai országok csatlakozása előtt is. 9
Hagyományosan a szén- és acéltermelés régiói voltak a háborús vetélkedés célpontjai. A francia és német szén- és acéltermelés egyesítésével Schuman kifejezésre juttatta a hagyományos német-francia ellenfelek között a termelés területén létrejövő érdekközösséget, ami kizárja a háború bármely fajtáját. A más európai országok számára nyitva álló csatlakozás lehetősége pedig a gazdasági egyesülés reális alapjait teremtette meg. A francia külügyminiszter az életszínvonal emelkedése mellett az európai egyesülés alapvető feladatának tartotta az afrikai földrész fejlesztését is. (I/2) A célok megvalósítása érdekében olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek biztosították a résztvevő tagországok piacainak egyesítését és a termelés kiterjesztését, ellentétben azzal a szándékkal, amely a magas profit fenntartása érdekében a nemzeti piacok felosztására és korlátozó intézkedések bevezetésére törekedett. (I/3) 2.3.2 A Montánunió Szerződés Európai Szén- és Acélközösséget rövidítve ESZAK (ESZAK, angolul European Coal and Steel Community, EC), más néven Montánuniót 1951-ben alapította Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia (Párizsi Szerződés). Az ESZAK-ot az acél- és szénkészletek tagállamok területén történő kezelésére hozták létre abból a célból, hogy ezzel megelőzzenek egy újabb háborút. A közösség létrehozásának alapfilozófiája szerint a szén- és acélipar központi ellenőrzése lehetetlenné teszi az egyes államok önálló háborús felkészülését. A terv Jean Monnet francia közgazdász ötletén alapult, amelyet az előző leckerészben taglaltak szerint felkarolt a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman. A megállapodás létrejöttében tekintettel a II. világháborút lezáró szerződésekben kapott szerepére, illetve egyre erősebb világhatalmi pozíciójára meghatározó szerepe volt annak a ténynek, hogy az Egyesült Államok is támogatta a kezdeményezést. Az 1951-ben létrejött ESZAK lett az Európai Gazdasági Közösség (később Európai Közösség), és az Európai Unió alapja. (A Párizsi Szerződés 1952. július 23-án lépett életbe, de csak 50 évre szólt. Az ESZAK 2002. július 23-án megszűnt, kötelezettségei és jogai az Európai Közösségre szálltak.) Az 1950. május 9-én meghirdetett Schuman-tervet szokták tartani az európai integráció kezdő lépésének. A terv háttérben az a megfontolás állt, amelyre utaltunk: a szén- és acélipar közös ellenőrzése révén lehetetlenné válik a németek újabb háborús készülődése; a hadviselésnek ugyanis alapvető feltétele e két iparág hadi célokra történő termelése. Így a két ország gazdasági jellegű együttműködésén kívül komoly biztonságpolitikai megfontolások is álltak a terv meghirdetése mögött. Miután a kezdeményezést a Konrad Adenauer kancellár vezette Német Szövetségi Köztársaság elfogadta, ahhoz több más európai ország, így a hagyományosan integrációpárti Hollandia, Belgium és Luxemburg (1948 után a Benelux), valamint a második világháború utáni elszigeteltségből kitörni szándékozó Olaszország is csatlakozott megszületett a Montánunió. (Az Európai Szén- és Acélközösség megteremtéséről aláírt Párizsi Szerződés Montánunió néven vonult be a történelembe.) A Párizsban létrehozott Európai Szén- és Acélközösség a későbbi Európai Közösségek egyik alkotórésze lett. 10
2.3.3 A Római Szerződések AZ EURÓPAI UNIÓ INFORMÁCIÓS RENDSZERE A Montánunió-szerződést aláíró hat állam 1957-ben állapodott meg Rómában az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáról, ami már nemcsak a szén- és acéliparra, de a gazdaság más területeire is kiterjedt. (I/4) Az Európai Gazdasági Közösség (EGK), közismert nevén Közös Piac egy nemzetközi szervezet volt a legfontosabb ama három közül, amely 1967-től az Európai Közösségeket alkotja. Az EGK-t az Európai Közösség (EK) elődjeként 1957-ben a Római szerződéssel alapította Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Olaszország. Az EGK célja volt a tagállamok gazdasági uniója, vagyis a munka és a tőke szabad áramlása, az együttes és kölcsönös vezérelvek kidolgozása a foglalkoztatás, a társadalmi jólét, a mezőgazdaság, a közlekedés és a külkereskedelem területén. Céljai között szerepelt még a trösztök és kartellek eltörlése is. Megszüntették egymás között a vámokat (vámközösség). A külső országokkal szemben Egységes Vámuniót alakítottak ki. Az EKG alapszabály alapján működött: a tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása. A szerződő államok közös versenypolitikát alakítottak ki, mint ahogyan közös politikát alakítottak ki a mezőgazdaság és a közlekedés terén is. Létrehozták az Európai Szociális Alapot és az Európai Beruházási Bankot. Társult viszonyt alakítottak ki az egykori tengerentúli gyarmatokkal. 2. kép Az európai együttműködés egyre szélesebb területekre terjedt ki Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó római szerződés aláírásával egy napon, 1957. március 25-én szignálták az Európai Atomenergia Közösséget (EURATOM) megalapító szerződést. Aláírói megállapodtak az atomenergia békés célú felhasználásában és az atomenergia-ipar fejlesztésében való együttműködésben. Az EURATOM létrejötte lehetővé tette az atomenergia területén folyó kutatások összehangolását, a védelmi szabályok közös megalkotását, a közös piac létrehozását az atomenergia termelését érintő összes területen, beleértve a tőke és a szakemberek szabad mozgását. 11
Az Euratom különálló jogi személyiség, de a tagság és szervezet teljesen összeolvadt az Európai Unióval. Az Euratom és az EGK szervezeti struktúrája az azóta megszűnt Európai Szén- és Acélközösséggel (ESZAK) 1967-ben egyesült. Jelenleg az Európai Közösségek két alkotóeleme az Euratom és az Európai Közösség maradt. A Montánunió, az EGK és az EURATOM fúziójával jött létre 1967-ben az Európai Közösség. A Római Szerződések érdeme, hogy megteremtették az Európai Közösség intézményi kereteit és lefektették a közös piac elveit. Ezek a következők: a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgása. Az 1957-ben megálmodott és szerződésben rögzített egységes belső piac azonban csak több mint harminc évvel később, a Maastrichti Szerződés ratifikálásával vált valóra. 2.3.4 Az Egységes Európai Okmány Az 1987. július 1-jén lépett életbe az Egységes Európai Okmány. A dokumentum amelyet 1986. február 17-én írtak alá lényegében a Római Szerződések kiegészítéseit, módosításait tartalmazza. Az okmány ismételten kinyilvánítja a pénzügyi unió létrehozásának a szándékát, és ezzel összefüggésben az Egységes Piac (Single Market) kialakításának a befejezését 1992. december 31-re irányozta elő. (I/5) Az Egységes Európai Okmány nem más, mint az Európai Unió gazdasági egységét kimondó dokumentum. Ennek az egységességnek a jegyében az okmány előírja a tagállamok fejlettségének folyamatos közelítését, és az EU szociális együttműködő jellegének kidomborítását. Az 1986 februárjában szignált irat előzménye: bár az EU alapító szerződésében előírt közös piac jelentős részben már a hatvanas években megvalósult azáltal, hogy a vámokat és a mennyiségi kereskedelmi korlátokat teljesen felszámolták, de a piaci egységet még ez sem hozza meg. Az egység korlátja volt, hogy a tagországok nem kereskedelmi jellegű szabályok és rendelkezések egész sorát akadályként állították a kereskedelem útjába. Ezen korlátok felszámolása napjainkban is tart, bár az Egységes Európai Okmány értelmében 1993 első napjától egy működőképes egységes piac működik a szerződött közösségen belül. Az Egységes Európai Okmány megszületésének történetéhez tartozik, hogy Európai Bizottság óriási feladat elé állította magát, amikor kezdeményezte annak aláírását. A megállapodást követő hét év során több mint háromszáz uniós jogszabályt többnyire eredményében kötelező irányelvet kellett kidolgoznia. Olyanokat, amelyek együttesen képesek biztosítani az egységes piac működését. Az Egységes Európai Okmány igen jelentős állomás az Európai Unió történetében. Többek között ez a dokumentum iktatta a gyakorlatba a már harminc évvel korábban, a Római Szerződésben megfogalmazott szociális egyenlőség szabályait. Az okmányt hamarosan 1989-ben követte az Európai Közösségek Chartája a dolgozók alapvető szociális jogairól, és ezzel e jogok végérvényesen intézményesítetté váltak az EU-ban. Ez az intézményesülés persze szükségszerű is volt, abból a felismerésből fakadt, hogy egészséges versenyben csak akkor van remény a belső piacon, ha folyamatosan javulnak és közelednek egymáshoz a különböző államok polgárainak élet- és munkakörülményei is. Az okmány meghatározó eleme volt a gazdasági és szociális összetartás, amelynek alapján ma az EU dollármilliárdokat költ arra, hogy elmaradottabb területeit, államait vagy 12
gazdasági ágazatait a többi szintjére zárkóztassa fel. Bevezették a strukturális politikát, amelynek célja az említett felzárkóztatás kivitelezése volt anyagi támogatások formájában. Az Egységes Európai Okmány aláírásának időpontjában még csak az európai uniós egységre vonatkozott, de már ebben az időszakban voltak politikusok, akik úgy vélték: hamarosan a kontinens egésze elindul az egységesedés útján, mégpedig nem csupán a gazdasági, hanem a politikai szempontból is. Ez a remélt folyamat 2004-ben, az első keleteurópai államok felvételével gyakorlatilag meg is kezdődött. 2.3.5 Az Unió alapszerződése, a Maastrichti Szerződés Az Európai Közösségek állam- és kormányfői 1992. február 7-én a hollandiai Maastrichtban írták alá az Európai Unió szerződését (hivatalos nevén Szerződés az Európai Unióról). Ettől az időponttól beszélhetünk tehát Európai Unióról, ami célkitűzéseiben már nemcsak gazdasági egyesülést, hanem politikai uniót is jelent. (I/6) 3. kép Ülésterem. Munkában a képviselők A Maastrichti Szerződés megteremtette az Európai Uniót (EU). 1992 előtt az európai integráció neve összefoglalóan Európai Közösségek, az Európai Unió kifejezés használata csak a Maastrichti Szerződés 1993-as hatályba lépése után indokolt. A megállapodást a Párizsi Szerződés és a Római Szerződés, valamint az Egységes Európai Okmány mellett az európai integráció egyik alapvető szerződésének lehet tekinteni. A szerződés fontos eredménye a gazdasági és monetáris unió alapjainak lerakása volt. Az integrációban részt vevő államok megállapodtak a közös európai valuta megteremtésének feltételeiben (az úgynevezett Maastrichti konvergencia-kritériumokban), amelyekre alapozva a kilencvenes évek végén sikerült létrehozni az Európai Unió közös valutáját, az eurót. A Maastrichti Szerződés lényeges lépése volt a strukturális alapok kiegészítése egy negyedik alappal, a Halászati Pénzügyi Orientációs Eszközzel, amely a halászati politika központi tényezővé vált. A strukturális alapok mellett létrehozták a Kohéziós Alapot is. A 13
Kohéziós Alap a szegényebb tagországok infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásait hivatott támogatni. A gazdasági és pénzügyi unió működésének érdekében a tagállamok az említett kérdésekben átruházzák a döntést az Unió intézményeire. A Maastrichti Szerződéssel az Európai Unió három pilléren nyugvó közösséggé vált: Az első pillért az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Euratom alkotja, s a közösségi politikák széles körét jelenti. Ebbe a körbe tartozik a mezőgazdaság, a közlekedés, a környezetvédelem, az energia, a kutatás és fejlesztés, azaz a gazdasági közösség, kiegészítve a közös pénznem bevezetésével. A második pillér alapja az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation, EPC). Az EPC-t jelentős mértékben kibővítette a Maastrichti Szerződés. A harmadik pillér elhozta a jogszabályok, az igazságszolgáltatás, a menedékjog, a bevándorlás összehangolását. Eredetileg az Európai Közösség főként a gazdasági és kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. Az Európai Bizottságnak és az Európai Bíróságnak jelentős hatalom összpontosult a kezében, ezért függetlenek a tagállamok kormányaitól. Az Európai Parlamentnek, amelyet ma már közvetlenül az Európai Közösség tagállamainak állampolgárai választanak, szintén számottevő politikai ereje volt. A fennmaradó ügyekben a tagállamok kormányai döntöttek. Ezt a rendszert közösségi módszernek vagy szupranacionalimusnak hívták. A három pilléres szerkezet elválasztja egymástól a gazdasági területeken meglévő hagyományos közösségi felelősséget és az új külügyi, katonai (második pillér) és bűnüldözési hatásköröket (harmadik pillér). 2.3.6 Az Amsterdami Szerződés A Maastrichti Szerződés tartalmát 1996-ban vizsgálták felül, amikor is megállapították, hogy az újabb csatlakozások előtt módosítani kell az EU működési mechanizmusát. Az eredmény az Európai Unió módosított alapszerződése, az Amszterdami Szerződés aláírása. Az amszterdami szerződés fontos előrelépéseket hozott a közös kül- és biztonságpolitika területén. A legjelentősebb haladást a bel- és igazságügyi együttműködés közösségiesítésében érték el. A menekültügyi és bevándorlási politikát, a külső és belső határellenőrzést, valamint az igazságügyi együttműködést polgári jogi ügyekben átemelték az Unió három pillére közül a harmadikból az elsőbe. A schengeni egyezményt amivel megszüntették a tagállamok belső határainak ellenőrzését, a menekültügyet és a bevándorlási politikát közösségi politikává tették beemelték az EU intézményi keretébe. A harmadik pillér fennmaradó részében pedig megerősítették a rendőri és bűnügyi együttműködést. Bekerült a szerződésbe az EUROPOL megalapítása. Szintén említésre méltó, hogy Amszterdamban sikerült elérni a foglalkoztatási politika közösségi szintre emelését. 2.4 ÖSSZEFOGLALÁS A második világháborút követően született meg a felismerés arra vonatkozóan, hogy Európában a francia és német gazdasági szembenállás újabb háborúhoz vezethet. Az európai béke szempontjából ezért is van nagy jelentősége a Schuman-deklarációnak, amely később elvezetett az Európai Szén- és Acélközösséget megteremtő Montánunió Szerződéshez. A leckével való ismerkedés során a hallgató megismerhette a Római Szerződések az 14
Európai Gazdasági Közösség megteremtésében betöltött szerepét, illetve azt, hogy az Egységes Európai Okmány jelentősége a gazdasági egység megteremtésében áll. A tanegységben tárgyalt szerződések sorában vázlatos formában, ám fontos ismeretekkel gyarapodhatott a hallgató az Unió alapszerződéseként is ismert Maastrichti, valamint az ennek tartalmát felülvizsgáló Amsterdami szerződések tanulmányozásakor. 2.5 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Fejtse ki, hogyan illeszkednek egymáshoz a Lisszaboni Szerződés előtti, az Unió működését alapvetően meghatározó szerződések! 2. Mutassa be az unió alapszerződését, a Maastrichti szerződést! 15
3. A LISSZABONI SZERZŐDÉS 3.1 CÉLKITŰZÉS A lecke tanulmányozását követően a hallgatónak legyenek ismeretei arról, hogy a Liszszaboni Szerződés, vagyis a Reformszerződésként is nevezett dokumentum milyen módon alakította át az Európai Unió működését. Tudjon válaszolni olyan kérdésekre, mint: miért lett hatékonyabb az Unió, milyen módon és mértékben nőtt meg a Parlament jogköre, mennyiben kap több beleszólást Európa ügyeibe az uniós polgár. 3.2 TARTALOM A Lisszaboni Szerződés főbb tartalmi elemei A hatékonyság, a legitimitás és az egység megerősítésének a dokumentuma Összefüggései más szerződésekkel Főbb változások A Szerződés előtti akadályok elhárulása A nagyobb hatáskör és több felelősség szerződése A demokratikusabb, átláthatóbb Európa szerződése 3.3 A LISSZABONI SZERZŐDÉS A Lisszaboni Szerződés (más néven Reformszerződés) olyan szerződés, mely az Európai Unió (1) működését tette hatékonyabbá. A Reformszerződés az Európai Unióról szóló szerződést (2), valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződést (3) módosította úgy, hogy az utóbbi nevét az Európai Unió működéséről szóló szerződésre változtatta. A Lisszaboni Szerződés kinyilvánított célja volt, hogy lezárják az Amszterdami szerződéssel (4) és a Nizzai szerződéssel (5) megkezdett folyamatot, amely arra irányul, hogy megerősítse az Unió hatékonyságát és demokratikus legitimitását, valamint javítsa egységes fellépését. 3.3.1 A szerződés főbb tartalmi elemei A Lisszaboni Szerződés rugalmas keretet nyújt a további fejlődéséhez és növekedéséhez, egyúttal az új szerződés az Unió hatékonyabb külső fellépését is szolgálja. A Reformszerződés az Európai Unió hatékonyabb, átláthatóbb, demokratikusabb működését teszi lehetővé. A Lisszaboni Szerződés fontosabb újításai a következők: 1. Rögzíti az EU célját és legfontosabb értékeit, köztük az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, az egyenlő esélyek és az emberi jogok, köztük a kisebbségekhez tartozók jogai védelmének az elvét. 2. Egységes jogi személyiséget teremt az Unió számára. Ez azt jelenti, hogy hatályba helyezése után az EU maga is jogosult lesz valamely megbízottja révén szerződést kötni, megállapodást aláírni, nemzetközi konvencióhoz csatlakozni. 3. Jogilag kötelező szövegnek ismeri el az Alapvető Jogok Chartáját. 16
4. Tisztázza, hogy az EU csak olyan területeken illetékes, amelyekben a tagok kifejezetten ráruházták a szükséges hatáskört. Különbséget tesz kizárólagosan közösségi, illetve a tagállamokkal közösen gyakorolt hatáskörök között. 5. Az EU állam- és kormányfőit magában foglaló Európai Tanács élén bevezeti az elnöki funkciót. Betöltőjét a tagállamok minősített többséggel választják két és fél évre. Az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható. 4. kép Herman Van Rompuay 6. Létrehozza az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztját, amelynek betöltője elnököli a külügyminiszteri tanács üléseit, és egy személyben az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős alelnöke. 7. A Bizottság összetételénél 2014-ig alapelv marad, hogy minden ország egy-egy biztost állíthat. 2014-től azonban a testület létszáma a tényleges taglétszám kétharmadára csökken, hacsak a Tanács egyhangúlag nem dönt másként. 8. Az Európai Parlament tagjainak száma a jövőben nem haladhatja meg a 751 főt. Az egyes tagországok európai parlamenti képviseletét minimum 6, maximum 96 fő látja majd el. 9. 2014-től feltételesen, 2017-től végérvényesen módosítja a jelenlegi szavazati rendszert, új szabályokat vezetve be a minősített többség, illetve a döntési folyamatot blokkolni akaró tagállami képesség meghatározására. 10. A minősített többséggel történő szavazások körét még tovább szélesíti a bel- és igazságügyi együttműködés legtöbb területére. 11. A nemzeti parlamentek is jogot kapnak arra, hogy módosítást kezdeményezzenek valamely uniós jogszabály-tervezetben. 12. Egymillió uniós polgár közös petícióban uniós jogalkotást kezdeményezhet az Európai Bizottságnál. 13. Lehetővé teszi, hogy a tagok harmada még szorosabb integrációba úgynevezett megerősített együttműködésbe kezdhessen valamely témában, feltéve, 17
18 hogy ennek célja összhangban áll az alapvető uniós célokkal, és kezdeményezésük nyitott valamennyi tagállam bekapcsolódása számára. 3.3.2 Változások a döntéshozatalban Kiterjesztett együttdöntés Nőtt azoknak a szakpolitikai területeknek a száma, melyek esetében az uniós jogszabályokat a közvetlenül megválasztott Európai Parlamentnek és a tagállamok minisztereiből álló Tanácsnak közösen kell elfogadnia (együttdöntési eljárás). Az úgynevezett rendes jogalkotási eljárás menete tehát: együttdöntés a Parlamenttel, a Tanácson belül pedig minősített többség. A negyven területre kiterjedő eljárás közül a bel- és igazságügy területéhez tartozók a legfontosabbak, de ide tartoznak még a mezőgazdaság, az energiabiztonság, a bevándorlás, kutatáspolitika, az egészségügy és a strukturális alapok kérdései. A kettős többség elve a Tanácsban Az EU tanácsi döntéshozatalában használt szavazási rendszer bonyolult. A Lisszaboni Szerződés mindezt 2014-től feltételesen, 2017-től véglegesen jelentős mértékben egyszerűsíti. A rendszer a kettős többség elvére fog épülni: a többség meghatározásához elegendő lesz a tagállamok számát, és a mögöttük álló tényleges népességi súlyt összevetni. Így kalkulálva az az álláspont szerezheti meg a szükséges többséget, amit a tagállamok legalább 55, és az EU-népesség legalább 65 százaléka támogat. Annak érdekében, hogy a legnagyobb lélekszámú tagországok közül egy kisebb csoport ne tudja megakadályozni bizonyos döntések meghozatalát, a határozatot ellenző ún. blokkoló kisebbséget nem alkothatja négynél kevesebb tagország; ha ez a feltétel nem teljesül, a minősített többséget akkor is elértnek kell tekinteni, ha a határozatot támogató tagországok lakosainak száma nem éri el a 65 százalékot. Többségi szavazás bel- és igazságügyi kérdésekben A legtöbb döntést ma már minősített többségen alapuló szavazással hozzák. Bizonyos területeken azonban továbbra is az egyhangú döntéshozás a jellemző. 2005-től az Amszterdami Szerződés alapján a bel- és igazságügyek legtöbb területén megszűnt a vétójog. A Lisszaboni Szerződés még tovább szélesíti a bel- és igazságügyi együttműködés legtöbb területére, vagyis tovább szűkíti azon ügyek körét, ahol ez mindenekelőtt a bűnüldözést célzó együttműködésben még fennáll. Továbbra is egyhangú döntést követelnek meg a Tanácson belül az olyan területek, mint például az adózás, a szociális biztonság, a külpolitika, a védelmi politika, az operatív rendőrségi együttműködés, stb. Erősödő szerepű nemzeti parlamentek A szerződés megerősíti az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepét. A nemzeti parlamentek is jogot kapnak arra, hogy módosítást kezdeményezzenek valamely uniós jogszabály-tervezetben. Korábban a nemzeti parlamenteknek nem volt közvetlen beleszólásuk az uniós jogalkotásba. Az új szerződés módot ad arra, hogy ha a nemzeti parlamentek egyharmada úgy véli,
hogy egy EU-szinten javasolt jogszabályban foglaltakat hatékonyabban lehet megvalósítani nemzeti hatáskörben, az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia kezdeményezését. 3.3.3 További változások A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett főbb változtatások közé tartozott a minősített többségi szavazások (6) számának növelése az EU Tanácsában,(7); az Európai Parlament (8) megnövelt szerepe a döntéshozásban; a pillérrendszer (9) megszüntetése, új tisztségek létrehozása (az Európai Tanács elnöke és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) egy egységes álláspont képviseletének megkönnyítésére. A szerződés két jelenlegi és egy jövőbeli kivétellel jogilag kötelezővé tette az Alapjogi Chartát. (10) A szerződéssel eredetileg csökkentették volna az EU-biztosok (11) számát 27-ről 18-ra, de ezt végül az íreknek adott garanciákban visszavonták. Az Európai Unió intézményeinek módosításáról szóló tárgyalások 2001-ben kezdődtek, és először az Európai Alkotmány létrejöttét eredményezték, mely elbukott a francia és holland népszavazásokon. 5. kép Népszavazás a szerződésről. Igenre buzdító plakát A lisszaboni szerződést 2007. december 13-án írták alá Lisszabonban (ekkor Portugália volt a Tanács soros elnöke). 3.3.4 A Szerződés előtti akadályok elhárulása Az eredeti tervek szerint 2008 végéig kellett volna minden tagállamban ratifikálni a dokumentumot, hogy a 2009-es európai parlamenti választásokig január 1-jén életbe léphessen. Azonban ezt a 2008. június 12-én megtartott ír népszavazás (12), valamint a cseh 19
törvényhozás, a lengyel elnök vétója és egy német alkotmánybírósági ítélet elhúzódása nem tette lehetővé. Írország vezetői később az uniós politikusokkal összhangban úgy döntöttek, hogy 2009. október 2-án megismétlik a referendumot, miután garanciákat adtak Írországnak az adópolitika nemzeti szuverenitása, a hagyományos ír semlegesség, valamint az etikai (családjogi, oktatási, vallási stb.) kérdések kapcsán. Ezen a referendumon az igenek több mint kétharmados többséget szereztek, és az ír ratifikáció október 23-ra le is zárult. A cseh törvényhozás két háza 2009 első felében megszavazta a szerződést, szeptemberre a németek is ratifikálták, és a lengyel elnök, aki az ír igen -től tette függővé kézjegyét, szintén aláírta azt. Az életbe lépést már csak Václav Klaus cseh államfő akadályozta, akinek három feltétele volt: az ír népszavazás pozitív eredménye, Csehország mentesítése az Alapjogi Charta alól és az alkotmánybíróság határozata arról, hogy a szerződés összeegyeztethető a cseh alkotmánnyal. Ez történt meg legkésőbb, november 3-án. A cseh elnök még aznap aláírta a szerződést. A lisszaboni szerződés 2009. december 1-jén lépett életbe. 3.3.5 A nagyobb hatáskör és több felelősség szerződése http://europa.eu/lisbon_treaty/index_hu.htm Az Európai Unió működését a 2009. december 1-jei életbe lépést követően meghatározó dokumentumnak a LSZ-t nem euroszkeptikus megközelítésben értékelők számára számos pozitívuma van. Ezek közé lehet sorolni az uniós polgárok által közvetlenül választott Európa Parlament (EP) befolyásának jelentős növekedését a közösség életének alakításában. A szerződés legfőbb hozadéka, hogy az EP az MT-vel egyenrangú jogalkotóvá vált az uniós jogszabályok döntő többsége esetében. 6. kép Az Európa Parlament épülete 20
Lisszaboni Szerződés nagyobb hatáskör, több felelősség A LSZ minden eddiginél jobban megnöveli az EP befolyását Európa alakításában: a Parlament döntései a korábbiakhoz képest jóval nagyobb mértékben érintik közvetlenül a közösséghez tartozó polgárok életét. A nagyobb hatáskör többek között abban nyilvánul meg, hogy a LSZ több, mint negyven új területre terjeszti ki az együttműködési eljárások körét, amelyekben a Parlament a Tanáccsal egyenlő jogokkal bír. Az új területek közül (a teljesség igénye nélkül) említhető a mezőgazdaság, az energiabiztonság, a bevándorlás, a bel- és igazságügy, az egészségügy, a strukturális alapok. Nagyobb szerepet kap az EP a költségvetés tervezésénél, hiszen a szerződéssel megszűnt a különbségtétel a kötelező és nem kötelező kiadások között. A LSZ az EU költségvetés egészéről együttes döntést ír elő a Parlament és a Tanács számára: az Európa Parlament a Miniszterek Tanácsával együtt dönt a teljes EU költségvetésről. Korábban az Unió költségvetésének 45 százalékát kitevő kötelező kiadások kapcsán illette meg a Parlamentet a végső döntés, az utolsó szó joga. Ez megváltozott, és a továbbiakban a Parlament, valamint az EU-tagállamok kormányai felelnek az Unió költségvetéséért, beleértve a költségvetés feletti szigorúbb ellenőrzést is. A több felelősség a nagyobb hatáskörből fakad. Az EP az egyetlen közvetlenül megválasztott uniós intézmény számára új eszközöket biztosít az LSZ, hogy az általa képviselt 500 millió állampolgár felé elszámoltatható legyen az EU. A Parlament köteles biztosítani például az uniós polgároknak a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogaiknak az érvényesülését a LSZ-ben foglalt Alapjogi Chartával összhangban. A Parlament köteles gondoskodni az állampolgári kezdeményezésre vonatkozó új jog (amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy egymillió aláírással kezdeményezzenek új szakpolitikai javaslatokat) hatékony végrehajtásáról is. Az EP közvetlen választáson megválasztott képviselői új szerepet kaptak az EU-val és intézményeinek egészével kapcsolatban. A Parlament választja az Európai Bizottság elnökét, illetve parlamenti hozzájárulás szükséges a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő kinevezéséhez. A Parlament a továbbiakban javaslatot tehet a hatályos szerződések módosítására is. Ezen kívül az EP hivatott biztosítani a nemzeti parlamentek jogainak védelmét, hogy azok kifogást emelhessenek olyan jogalkotási javaslatok ügyében, amelyeket megítélésük szerint nemzeti szinten jobban tudnának kezelni. 3.3.6 A demokratikusabb, átláthatóbb Európa szerződése A Lisszaboni Szerződés módosítja a hatályos EU- és EK-Szerződést, ám nem lép azok helyébe. Európa demokratikusabbá és átláthatóbbá válik Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepe megerősödik. A polgárok nagyobb lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezésre és érvényre juttassák elképzeléseiket. Az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre fontos új elemekkel bővül az uniós jogalkotás, az uniós költségvetés és a nemzetközi megállapodások tekintetében. A nemzeti parlamentek jobban bekapcsolódhatnak az EU munkájába, különösen annak az új mechanizmusnak köszönhetően, amelynek révén folyamatosan nyomon követhetik. 21
Kizárólag azokban az esetekben kerül-e sor uniós szintű fellépésre, amikor az eredményesség szempontjából ez ígérkezik a legjobb megoldásnak (szubszidiaritás). Amennyiben több tagország állampolgárai közül legalább egy millióan szükségesnek ítélik, a kezdeményezési jognak köszönhetően felkérhetik a Bizottságot, terjesszen elő új szakpolitikai javaslatokat. A hatáskörök pontos elkülönítésével átláthatóbbá válik a tagállamok és az Európai Unió közötti viszonyrendszer. A LSZ mondja ki először, hogy a tagállamok kiléphetnek az Unióból. 22 Európa hatékonyabbá válik Az uniós munkamódszerek és szavazási szabályok egyszerűsödnek; az intézményrendszer a 27-tagúra bővült Unió igényeinek megfelelően racionalizáltabbá és korszerűbbé válik. A Tanácsban alkalmazott minősített többségi szavazást a szerződés kiterjeszti újabb szakpolitikai területekre annak érdekében, hogy a döntéshozatal felgyorsuljon és eredményesebbé váljon. 2014-től kezdődően a minősített többség kiszámítása a tagállamok és lakosok száma alapján meghatározott kettős többség elve szerint történik, összhangban az Unió kettős legitimitásával. A LSZ létrehozza az Európai Tanács elnökének posztját, melyet két és fél évente választás útján töltenek be; közvetlen kapcsolatot hoz létre a Bizottság elnökének megválasztása és az európai választási eredmények között; új szabályokat vezet be az Európai Parlament jövőbeli összetétele vonatkozásában; és világosabb szabályokat fogalmaz meg a megerősített együttműködés és a pénzügyi rendelkezések tekintetében. A LSZ következtében az EU jobban fel tud lépni számos, az Unió és polgárai számára napjainkban prioritást jelentő területen. Ez különösen igaz a szabadság, biztonság és jogérvényesülés terén felmerülő feladatok, így pl. a terrorizmus elleni küzdelem és a bűnözés elleni fellépés esetében. A szerződés létrehozza a jogok és értékek, a szabadság, a szolidaritás és a biztonság Európáját Az LSZ elősegíti az uniós értékek érvényesülését; az Európai Unió alapjogi chartáját beemeli az elsődleges európai jogba; új szolidaritási mechanizmusokat tesz lehetővé; és hatékonyabb védelmet biztosít az európai polgárok számára. A LSZ részletesen áttekinti és megerősíti az Unió működésének alapjául szolgáló értékeket és célkitűzéseket. A LSZ megőrzi a korábban megállapított jogokat, de ezeken túlmenően új jogokat is létrehoz. Ezen belül garantálja az Európai Unió alapjogi chartájában rögzített szabadságokat és elveket, és a charta rendelkezéseit kötelező jogi erővel ruházza fel. A LSZ megőrzi és megerősíti a négy szabadságot, és az európai polgárokat megillető politikai, gazdasági és szociális szabadságokat. A LSZ úgy rendelkezik, hogy az Unió és a tagállamok a szolidaritás szellemében közösen lépjenek fel, ha az egyik tagországot terrortámadás éri, illetve természeti csapás vagy ember által okozott katasztrófa sújtja. Bővülnek a szabadság, a biztonság és a jogérvényesítés célját szolgáló uniós képességek, ez pedig közvetlen előnyöket biztosít a bűnözés és a terrorizmus elleni uniós fellépés
terén. A polgári védelemmel, humanitárius segítségnyújtással és közegészségüggyel kapcsolatos új rendelkezések ugyancsak arra irányulnak, hogy az Unió könnyebben tudjon reagálni az európai polgárok biztonságát fenyegető veszélyekre. Európa hatékonyabban tud fellépni A LSZ-nek köszönhetően Európa egységesen tud megnyilatkozni mindazon partnerei felé, akikkel világszerte kapcsolatokat ápol. A szerződés Európa gazdasági, humanitárius, politikai és diplomáciai képességeire építve elősegíti az európai érdekek és értékek globális érvényesülését, miközben tiszteletben tartja a tagállamok egyedi külpolitikai érdekeit. A szerződés által életre hívott külügyi és biztonságpolitikai főképviselői tisztség révén az EU külső fellépése hatásosabbá, következetesebbé és hangsúlyosabbá válik. A főképviselő alelnöki tisztséget tölt be az Európai Bizottságban. A szerződés létrehozza az európai külügyi szolgálatot, amely támogatást és segítséget biztosít a főképviselő részére. A szerződés önálló jogi személyiséggel ruházza fel az Európai Uniót, így az nagyobb súllyal tud fellépni a tárgyalások során, hatékonyabban tud szerepelni a nemzetközi színtéren. Az európai biztonság- és védelempolitika fejlődése nem bontja el a jelenlegi különleges döntéshozatali rendszert, viszont lehetővé teszi, hogy megerősített együttműködés jöjjön létre kisebb, csupán néhány tagállamot számláló csoportok tagjai között. 3.4 ÖSSZEFOGLALÁS A Lisszaboni Szerződés jelentősége abban áll, hogy a korábbi elképzelések szerinti uniós Alkotmány szerepét tölti be. Ismeretes, hogy az alkotmányozási kísérlet népszavazásokon elbukott, így a közösség működésének biztosításához egy olyan új szerződést kellett kötni, amely átfogóan szabályozza a már 27 tagúra bővült közösség működését. A Reformszerződés amellett, hogy számos korábban nem szabályozott kérdést szabályoz megerősíti az Unió működésének demokratikus elemeit. Elsősorban a Parlament szerepének felértékelésének van szerepe, hiszen az EP az a grémium, amelyet a polgárok közvetlenül választanak. Az EP ezzel a magas szintű legitimációval alkalmas arra is, hogy biztosítsa a nemzeti parlamentek jogainak védelmét. Az Európa Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősödése egyúttal azt is jelenti, hogy az Unió közel 500 millió polgárának nagyobb lehetősége van akaratának kinyilvánítására, érdekei érvényesítésére. Ugyancsak a Reformszerződés életbelépésének lényeges következménye, hogy mind szervezeten belüli, mind pedig külső országokhoz, szervezetekhez való viszonylatban megnöveli az EU működésének hatékonyságát. Ezáltal megteremtődik a jogok és értékek, a szabadság, a szolidaritás és a biztonság Európája. 3.5 ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 3. Mely dolgokban nyilvánul meg az Európa Parlament nagyobb hatásköre? 4. Mit jelent a gyakorlatban, hogy a polgárok nagyobb lehetőséghez jutnak akaratuk érvényesítésében a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően? 23