VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás helyzete Magyarország jelenlegi vízügyi politikáját alapvetõen a vízgazdálkodásról szóló, többször módosított 1995. évi LVII. törvény határozza meg. Tartalmában tükrözi az átmeneti idõszak jellegzetességeit, ugyanakkor a decentralizált és integrált vízgazdálkodás helyes alapelvére épít. Alkalmazása számos egyéb (például a környezetvédelmi és településfejlesztési) törvénnyel együtt történik, a különbözõ szintû jogszabályok folyamatos változása mellett. A vízgazdálkodás állami feladatai A vízgazdálkodás állami feladatainak ellátásáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) felel, miközben együttmûködik a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériummal (MVM) - ahová 1998-ban az ún. területi vízgazdálkodás feladatainak nagy része (öntözés, mezõgazdasági belvíz kárelhárítás, vízi társulatok felügyelete stb.) átkerült és a Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal (amely a fontos vízgazdálkodási feladatokat végzõ önkormányzatokat felügyeli). A felszín alatti vizek klasszikus csoportosítása A feladatok ilyen megosztása számos problémát vethet fel és akadályozhatja az integrált gazdálkodás megvalósítását. VÍZGAZDÁLKODÁS Az a tudatos emberi tevékenység, amelynek segítségével a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való - optimálisra törekvõ - összehangolását igyekszünk elérni, tudományos, mûszaki, gazdasági és igazgatási beavatkozások révén. Beletartozik minden olyan emberi tevékenység, amely a természetes vizeket érinti és amely összeköti a természetben és a társadalomban végbemenõ vízkörforgást. Alapvetõen a vízgazdálkodás a vízigények hosszú távú kielégítésére irányuló törekvést jelent és döntõen a vízkészletekkel való gazdálkodást jelenti. VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁS - A vízkészlet-gazdálkodás a vízgazdálkodás egységes rendszerének az a része, amely a vízkészleteknek és a vízhasználók vízigényének mennyiségi és minõségi, valamint idõbeli és térbeli összehangolásához szükséges tevékenységet fogja össze. -A vízgazdálkodás a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló tudományos, mûszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység. A Vízkészlet-gazdálkodást a vízgazdálkodástól nem lehet elválasztani. 1
A vízkészletek osztályozása és felhasználása A vízkészletnek gyakorlatilag két fajtáját különböztetjük meg: - a felszíni és - a felszín alatti vízkészletet. A felszín feletti vízkészlet a folyóvizek esetében az idõben folytonosan változó természetes vízhozam (m3/s), illetve az állóvízbõl (tómederbõl) hosszabbrövidebb idõegység alatt természetes úton távozó vízmennyiség. A felszín alatti vízkészlet a Föld felszíne alatt található és onnan tartósan - káros következmények, káros talajvízsüllyedés, vagy meg nem engedhetõ rétegnyomás csökkenés nélkül - kitermelhetõ vízmennyiség /m3/, illetve vízhozam (m3/s). A vízgazdálkodás szakterületei 1. A hidrológia és a hidraulika alapjai: 2. A vízgazdálkodás alapjai 3. Vízkárelhárítás 4. Mezõgazdasági vízhasznosítás 5. Települési vízgazdálkodás 1. Magyarország a legek országa: a Föld egyik legzártabb medencéje legmélyén helyezkedik el. Az Alföldön a lefolyástalan vagy elöntésnek kitett területek aránya nagy. Vízjárását a szélsõségek jellemzik: az árvíz, belvíz és aszály egyaránt kulcskérdés. A fajlagos felszíni vízkészlet az egyik legnagyobb Európában, de túlnyomóan külföldi eredetû. Az országon belüli lefolyás hozzájárulása ehhez messze a legkisebb a kontinensen. Az ivóvízellátás döntõen a felszín alatti vizekre épül. A közmûolló az egyik legnagyobb a kontinensen (és a kistelepülések helyzete lényegesen rosszabb, mint a városoké). 2. Magyarország vízgazdálkodása alapvetõen nemzetközi tényezõktõl függ. A hidrológiai viszonyok a területváltozásra és a potenciális éghajlatváltozásra feltehetõen érzékenyen reagálnak. A természetes vízgyûjtõ és az államhatár szétválasztásának eredményeként az ország területe szinte kizárólag osztott, több országhoz tartozó vízgyûjtõkbõl áll. A lefolyási viszonyok döntõen a környezõ országok területhasználati viszonyainak a függvénye. Kitettségük és a kockázat nagy, a meglévõ egyezmények pedig gyengék. 3. Az általános vízbõség ellenére a vízkészlet-gazdálkodás néhány térségben nehéz, amelyhez hozzájárul a kis vízfolyás sûrûség. A Duna és a Tisza völgye jelentõsen eltér egymástól. Utóbbi nehezebb feladatot jelent. 4. Az országot a települések környezetében elszennyezõdött felsõ vízadó réteg, a sérülékeny partiszûrésû vízbázisok, a védett rétegvizek és a talajvízfogalom tisztázatlansága jellemzi. Felszíni vizeink közül a kis hígítóképességûek minõsége rossz. Sekély tavaink az eutrofizálódás különbözõ mértékû jeleit mutatják. 2
5. A jövõnek a tág értelemben vett átalakulásból származó bizonytalan trendekkel kell számolnia, a gazdaságtól kezdve az emissziókon át a klímaváltozásig és a szakembergárda fejlõdéséig; Vízminõség Az ország folyóinak vízminõségét a külföldrõl belépõ vizek állapota nagymértékben befolyásolja. A vízminõséget általában a javuló trend és az ötosztályos minõsítési rendszerben (ahol I. a legjobb és V. a leggyengébb minõségi kategória) általánosságban a II.-III. osztály jellemzi. A Tisza vízrendszere valamivel rosszabb állapotban van, mint a Dunáé. A nagy folyók minõsége a nagy hígulás következtében elfogadható. V. osztályú minõség kizárólag olyan kisebb vízfolyásokon jelentkezik, amelyek nagyobb városok tisztítatlan, vagy csak részben tisztított szennyvizeinek befogadói. Állóvizeink és tározóink többsége esetében (Balaton, Velencei-tó, Fertõtó, Tatai-tó, Tisza-tó) az eutrofizáció okoz problémákat. A Duna - hasonlóan az európai nagy folyókhoz - szintén erõsen algásodik, de a gondok kevésbé súlyosan jelentkeznek, mint tavak esetében. A felszín alatti vizek minõségét a pontszerû és diffúz terhelések, továbbá a káros hatású, természetes eredetû elemek jelenléte (például arzén) határozza meg. A leggyakoribb gondot a vas, mangán, nitrát, ammónia, oldott szerves anyag okozza, elsõsorban az Alföldön. A talajvizek elszennyezõdése alapvetõen a települések környezetére, a korábbi mocsarak nagy sótartalmú területeire és az elnitrátosodott hegyperemû völgyekre vonatkozik. A parti szûrésû vízbázisok és karsztvizek állapota általában jó, de ez utóbbi készletek igen sérülékenyek. Magyarország vízháztartása 58 km3 +114 km3 = 52 km3 + 120 km3 AZ ORSZÁGBA BELÉPÕ VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA 114 km3.a-1 CSAPADÉK 58 km3.a-1 PÁROLGÁS 52 km3.a-1 AZ ORSZÁGBÓL KILÉPÕ VIZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA 120 km3.a-1 3
Magyarország felszíni vizei Magyarország állóvizei Magyarországon 1200 természetes és mesterséges tó van. Összterületük: 900 km 2, az ország területének <1 %-a. Balaton (600 km²), Velencei-tó (25 km²), Fertõ tó: 309 km² ebbõl 198 km² Ausztriában); Halastavak: 78 km² Tározók, bányagödrök: 15 km² Folyók holtágai: 46 km² Egyéb természetes tavak: 45 km² Az évi átlagos csapadék Magyarországon A lehetséges párolgás Magyarországon Ariditási tényezõ 4
Felszíni vízfolyások (a lefolyás) Magyarországon Sík területek különböznek a hegy-és dombvidékektõl a lefolyás szempontjából hegy és dombvidékek folyóinak vízjárását, a lefolyást természeti tényezõk határozzák meg domborzat csapadékeloszlás és gyakoriság növényzet stb. A síkvidékeken a lefolyást az árvízvédelmi és belvízvédelmi rendszerek kiépítettsége és mûködése határozza meg. Nedves területeken ( a < 0,5 )?= 1 -a, (csapadék nagy része lefolyik, ezért az átlagos lefolyás meteorológiai adatokból számítható: L = C -P0 Szárazabb területeken Térszín természetes víztároló-képessége (Mo. esete) tárolás a felszínen és a felszín közeli tárolórétegekben ha a természetes víztároló-képesség nagy (végtelen), akkor L = C-P0, ha C> P0 L = 0, ha C<= P0 ha a természetes víztároló-képesség kisebb, akkor idõszakos vízfelesleg lefolyik Magyarország nagyobb térségeinek csapadékviszonyai Magyarország nagyobb térségeinek átlagos vízháztartási jellemzõi 5
ELÕADÁS Felhasznált forrásai Szakirodalom: Thyll Sz. (1998.): Vízszennyezés - vízminõség-szabályozás. DATE, Debrecen Pásztó P. (1998.): Vízminõségvédelem-vízminõségszabályozás. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém Vermes L. (szerk.) (1997.): Vízgazdálkodás. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest. Egyéb források: Fekete E. et al.(1991.): A vízszennyezés ökológiája. Pro Natura Kiadó, Budapest Felföldi, L. (1987): A biológiai vízminõsítés. (4. javított és bõvített kiadás) Vízügyi hidrobiológia. 16. VGI, Budapest. Németh, J. (1998): A biológiai vízminõsítés módszerei. Környezetgazdálkodási Intézet 1998. KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!!! 6