Borbély Tibor Bors Munkaerőpiacok és regionalitás 1. Regionalitás és tudásgazdaság A munkaerőpiacok regionalitásának országhatáron belül és az Európai Unió viszonylatában is hatalmas irodalma van. A gazdasági fejlődés regionális eltérései magukkal hozzák a földrajzi térségek közötti differenciálódást. Amíg az emberiség történelmében évszázadokon át a mezőgazdasági termelés volt a domináns termelési szektor, addig az ipari forradalmak sorozat elvezetett oda, hogy a fejlett világban a szolgáltató szektor a meghatározó. A világgazdaság rövid idő alatt lezajlott átrendeződésével pedig a korábban fejletlen államokként emlegetett dél-amerikai és ázsiai országok egyre meghatározóbb szerepet hasítanak ki a világgazdaságból. Ami az ipari társadalmakat megkülönbözteti a preindusztriálisaktól, az a mezőgazdaság csökkenő foglalkoztatottsága, amely mögött hatalmasra nőtt termelékenység áll. A XVIII. század elejétől Nagy-Britanniában megindult iparosodás vége a XX. század eleje, amely során a foglalkoztatottak tömegesen kerültek át a premier szektorból a szekunderbe. Az indusztriális majd a posztindusztriális gazdaságokban a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek minden olyan mértéket és értéket meghaladnak, mint ami évszázadokon keresztül elképzelhető lett volna, ugyanakkor a piacok átalakulása gyorsan megy végbe. A lassan adaptálódó gazdaságok, régiók néhány évtized alatt kerülhetnek a világgazdaság élvonalából a hátsó sorokba. Igaza az átrendeződés visszafelé is működőképes, még ha sokkalta több munka, tett is szükséges hozzá. Pounds (2003:15. o.) Európa 25 évszázados történetét bemutató könyvében egy egyszerű három tényezős modellre építi fel mondandóját. A környezeti adottságok, a technika színvonala és az emberi magatartásminták, felfogásmódok és a társadalomszerkezet egymást feltételező, egymással állandó kölcsönhatásban álló tényezők, amelyek együttesen alakítják a terület gazdasági- foglalkoztatási fejlődését. A hazánkra is jellemző tudásintenzív gazdaság, a kimerülő természeti erőforrások (Amelyek 29
tekintetében a Trianon utáni Magyarország eleve meglehetősen szegény volt.) A három tényező közül a legutóbbi az emberi magatartásminták, a mai megszokott felfogásban a HRD (Human Resource Development) a meghatározó. 1 1. sz. ábra A fejlődés három eleme Magyarország tekintetében a regionális széthúzás a rendszerváltástól erősödő és tartósodó tendenciát mutat fel, miközben Ady Endre (1905) találó megfogalmazásában kompország vagy Szűcs Endre 2 (1983) prózai, de Európa három fejlődési régióját szintén kifejezően bemutató elemzésében az ország jelentős fejlődési lemaradást halmozott fel történelem során Európa gazdasági-társadalmi középpontjához képest. Ez a hátrányunk együttesen a többi poszt-szocialista Közép-európai országgal a 2004. májusi uniós tagságunkkal aligha csökkenthető egyik pillanatról a másikra. Az Európai Unió regionális és kohéziós politikái (vö. ESZA, 3 ERFA 4 ), az EU történelmében egyre erősödő jelleggel, folyamatos felértékelődés alatt állnak. A korábbi agrárium túlsúlyos brüsszeli büdzsében növekvőben vannak a regionális differenciákat kiegyenlíteni szándékozó alapok. Az EU célrendszere és hazánk vállalásai tehát ránézésre egy irányban hatnak, ugyanakkor az elmúlt 18 év történései (lásd a későbbi térképeket) nem igazolják vissza, sem a kormányzati, sem a szakpolitikai szándékot. Ebben a tanulmányban a munkaerőpiacok regionális (helyi, kistérségi ~ járásnyi 5 ) különbözőségeire hívjuk fel a figyelmet. Bemutatva a globális európai és hazai kistérségi tendenciákat és politikai dokumentumokat. 1 Hasonlóan egyre elfogadottabbak az emberi fejlettségi/ bizalmi indexeket bemutató gazdaságelemzések, mint a Human Development Index (HDI), vagy a bizalomra épített gazdaságszociológiai magyarázatok pl. Fukuyama Bizalom. 2 Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. 3 ESZA: Európai Szociális Alap 4 ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap 5 A magyar nyelv leleménye a járás fogalma, amely a motorizáció tömegessé válás előtt az egy nap alatt bejárható földterületet és az ingázási munkavállalási akciórádiuszt jelentette. L. még: http://hu.wikipedia.org/wiki/j%c3%a1r%c3%a1s 30
2. Világtendenciák A világgazdaságot hagyományosan jelentős regionális különbségek jellemzik a foglalkoztatásban. A XIX. századi bérmunka társadalom megjelenésétől kezdődően, előbb csak a fejlett világra, később a Föld országainak mind nagyobb részére jelenteknek napi olvasmányt az összehasonlító elemzések, amelyek a foglalkoztatási színvonalat, a munkanélküliség alakulását, a béreket, később a vásárlóértékben számolt kereseteket hasonlítják össze. A mai globális világgazdaságban ezek az elemzések döntő tényezőkké válnak a befektetésekben, a beruházók adott ország mellett meghozott döntéseiben. 1. sz. grafikon (Forrás: EiE 2007) A XX. században folyamatosan alakultak ki a nemzetközi szervezetek gazdaságelemzési nomenklatúrái. Elsőként a Népszövetség intézménye a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO / fr. OIT) lépett fel, majd a II. világháború után, már mint az ENSZ szervezete él tovább. Az 50-es évek Európájában kap gazdaságfejlesztési szerepet a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés (OECD / fr. OCDE) elődszervezete. A 70- es évektől a Nyugat-európai és Észak-amerikai országok egyre gyorsuló módon kapcsolódtak be a mindinkább technológiaintenzív világgazdaság vérkeringésébe. A vasfüggöny létezése miatt Kelet-Európa és így Magyarország is kimaradt ebből a folyamatból. Hazánkat e változások sokkszerűen a rendszerváltást követő években érték el, hozzájárulva ezzel a jelentős földrajzi különbségek megszilárdulásához. A gazdaság átalakulása együtt járt a világ átrendeződésével, a korábbi gyarmatbirodalmak végérvényes 31
felbomlásával Ázsiában és Afrikában. A 90-es évekre az évszázadokon át domináns európai gazdaság még inkább visszaszorult. Az USA, a spanyol- amerikai háborút követően kialakuló, majd a II. világháború után meghatározóvá váló világgazdaságot vezető szerepe azonban még a volt harmadik világ államainak gazdasági fejlődésének következményeként sem romlott. A mai világgazdaságot a bretton woodsi (1944) amerikai- brit világrend vége jellemzi. A korábban a triász (EU/EGT, USA/NAFTA, 7 Japán) országaira épült piacok helyett előtérbe kerültek a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína). Afrika államaiban megjelentek a kínai beruházók, tőkeexportőrök, ezzel összhangban Európa gazdasági szerepe leértékelődőben van. A korábbi világgazdasági szerepleosztás pedig átalakul. Rövidesen Kína és India, valamint az ázsiai kistigrisek válnak a világ motorjává. Ezzel összhangban, ha hihetetlen egyenlőtlenségek közepette is, de Kína, Brazília, India lakosságának egy része belép, belépett a fogyasztói társadalomba. Ezzel párhuzamosan az új nagy gazdaságú államok belső munkaerőpiacai hihetetlen módon megosztottakká váltak. Például, Kínában egyszerre van jelen a nagyvárosi nyugati értelembe vett luxuséletmód (Shanghai) és a vidéki nyomor, ahol az elemi munkásbiztosítás sem létezik. 2. sz. grafikon (Forrás: Employment Outlook 2007 OECD 36. 3. o.) Európai Gazdasági Közösség (EU27 tagállama mellett Izland, Norvégia és Svájc) 7 Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (USA, Kanada, Mexikó) 32
A világgazdaság fejlődésével a BRIC-országok kialakult olcsó szalagmunka szerepe átalakulóban van (l. a fenti grafikonon a manufaktúraiparban a bérek növekedését). Az indiai egyetemek például már mai is nagyobb létszámban bocsátanak ki IT-mérnököket, mint az USA egyetemei. Könnyen elképzelhető, hogy 2050-re Európa szerepe marginálissá válik a világgazdaságban. Miközben a volt harmadik világ munkaerőpiacain a bérek az élet és munkakörülmények jelentősen javulnak majd, de fennmaradhat az erőteljes foglakozási szegregáció. 3. Regionális differenciák az Európai Unióban Az Európai Unió területi statisztikája az un. NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rendszerre épül, amely öt méret szerint szintekre osztja a 27 tagállam területét. Az uniós terület- és vidékfejlesztés-politika tehát bármely furcsa is ezt nemzetállami, tagállami szintről megközelíteni területi alapon szerveződik, amely egyes esetekben nem azonos az országhatárokkal. A felosztás az alábbi módon építkezik: NUTS 1 nagyobb régió, tartomány, kisebb országok esetén országos szint; Magyarország három NUTS I. földrajzi területi elemből épül fel: Közép-Magyarország, Dunántúl és Észak- és Dél-Alföld (3) (statisztikai nagyrégiók); A NUTS 2 nagyobb közigazgatási egység; Magyarország esetében ez a hét régió (7) (tervezési régiók); A NUTS 3 kisebb közigazgatási egység, ilyenek a magyar megyék (20); A LAU 1 vagy (NUTS 4) helyi körzetek, kistérségek, Magyarországon a 2007. évi kistérségi törvény ezek számát a korábbi 168-ról 174-re emelte (174), és végül A LAU 2 vagy (NUTS 5) települések, idehaza 3152 település. 8 Az uniós munkaerőpiac, bár a Római Szerződéstől (1957) alapvető cél az egységes piac(ok) megteremtése, mélyen szegmentált. Az európai munkaerő mobilitást támogató rendszer, a SEDOC 1985-ben alakult, a munkaerő valódi mobilitást megalapozó Egységes Európai Okmány-a (EEO) 1972-ben született meg, segítségével a régi tagállamok tekintetében 1992- re valóra vált az évszázados állom, a nemzetiségtől független munkaerőmozgás. A SEDOC helyére 1993-ban az egységes Európai Foglakoztatá- 8 A magyar NUTS rendszert lásd bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/nuts:hu Az EU-27 régiói http://ec.europa.eu/eurostat/ramon/nuts/introannex_regions_en.html 33
si Szolgálat, az EURES 9 lépett. A big banggel csatlakozó tíz új tagállam esetében azonban a régi tagállamok belpolitikai csatározásainak eredményeképpen 2004-ben erőteljes korlátozás lépett életbe. 2007-ben további két poszt-szocialista ország (Románia, Bulgária) csatlakozásakor így tettek a korábban belépet államok is. Magyarország például csak egy évvel később nyitotta meg teljes egészében munkaerőpiacát Románia előtt. A magyar munkaerő pedig csak 2011 után mozoghat majd minden korlát nélkül a 27 tagú unióban. 1. sz. térkép Az uniós és csatlakozásra váró államok foglalkoztatási rátája (Forrás: Eurostat 2006) Az Európai Unió 2000-ben tűzte ki a maga, mára túlzottan ambiciózussá vált agendáját, a Lisszaboni Dekrétumot. Az Európai Foglalkoztatási Stra- 9 EURES European Employment Service 34
tégia 1997-ben vált egységessé. Ugyanakkor az európai munkaerőpiacról a mai napig nem lehet egységes piacként beszélni, még az olyannyira nagyszámú migráns munkavállalóval együttesen sem. Az uniós tagállamok meglehetősen eltérő foglalkoztatási helyzete mellett a tagállamok regionális és kistérségi piacai is számos eltérést mutatnak fel. A Lisszaboni Célokat, a 70%-os általános foglakoztatási rátát a 491 milliós lakosságból csak a britek, svédek, dánok és hollandok érték el évekkel korábban. A csoporthoz tavalyelőtt csatlakozott Ausztria. Miközben számos állam megközelíti a célszámot, Magyarország a legutolsók között van (15-64 évesek foglakoztatási rátája 57,3%), amelyet tovább nehezítenek a belföldi differenciák. A vidéki Európa messze elmarad a városiasodott kontinens fejlett, városi területei mögött. Ez a probléma a Bizottságot 2007-ben konkrét állásfoglalás megjelentetésére késztette. A népsűrűség alapján a vidéki térségek az EU-27 területének 93%-át teszik ki. A lakosság 20%-a túlnyomóan vidéki területeken, 38%-a pedig kiemelkedően vidéki területeken él. A 27 tagú EU-ban a vidéki térségek teremtik elő a bruttó hozzáadott érték 45%-át, és a munkahelyek 53%-át biztosítják, de egyre inkább elmaradnak a túlnyomóan városi térségek mögött (a túlnyomóan városi térségekben az egy főre eső jövedelem csaknem kétszer annyi, mint a túlnyomóan vidéki térségben). Az alacsony jövedelemszint megnehezíti a képzett munkaerő megtartását és vonzását. A 25 tagú EU-ban, 1996 és 2001 között, a városi térségekben nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatás. A túlnyomóan városi térségekben a foglalkoztatási ráta 3,6%-kal nőtt, szemben a túlnyomóan vidéki térségek 1,9%- ával. Ez, a városi és vidéki területeket összehasonlítva, a foglalkoztatás területén mutatkozó egyre szélesebb szakadék kialakulását mutatja. 2004- ben az EU 27 tagállamában a foglalkoztatási ráta csaknem 5%-kal volt magasabb a túlnyomóan városi térségekben (64,7%), mint a túlnyomóan vidéki térségekben (60,1%). Hangsúlyozni kell azonban a vidéki régiók sokszínűségét. Néhány vidéki térségben, különösen a városi térségek közelében, magas volt a foglalkoztatás növekedése, összhangban az OECD országok általános tendenciájával. Szubregionális szinten az irányvonalak jelentős mértékben eltérhetnek a regionális szinten jellemző tendenciától, különösen azokon a területeken, ahol a mezőgazdaságból kivonuló munkaerőt a városok és a nagyobb falvak piaca elszívta. A munkanélküliségi ráta általában jelentősen magasabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. A város és vidék közötti különbségek különösen markánsak a magas munkanélküliségi rátát mutató országokban. A tartós munkanélküliség csak a kiemelkedően vidéki térségekben viszonylag magas, ami az alacsony jövedelmű csoportok növekvő kizárását jelezheti. A becslések szerint a rejtett munkanélküliség (ideértve az 35
alulfoglalkoztatott mezőgazdasági termelőket és a mezőgazdasági dolgozókat) körülbelül 5 millió embert érint a vidéki térségekben. 3.1. A szolgáltatási ágazat lassabb fejlődése A szolgáltatási ágazat a legnagyobb foglalkoztató Európa vidéki térségeiben, de a városi térségekkel összehasonlítva kisebb, és a meghatározó benne a közszféra. Ennek oka a magánszolgáltatások fejletlensége, melyek főként a városokban jellemzőek. 2002-ben az ágazat aránya 57% és 65% volt a túlnyomóan, illetve a közepesen vidéki térségekben, szemben a túlnyomóan városi térségek 75%-ával. Ezt tükrözi a tudásalapú gazdaságra jellemző tevékenységek felé történő lassabb elmozdulás is. 3.2. Képzettség és a humántőke A képzettség és a humántőke szintje általában alacsonyabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. Sok tagállamban az elemi vagy a középiskola alsóbb évfolyamain folyó oktatást követő iskolázás általánosabb a városi térségekben. A városi térségekben körülbelül a felnőtt lakosság 20%- ának van felsőfokú végzettsége, míg a vidéki térségekben az arány körülbelül 15%. A felsőoktatási végzettség gyakran a képzett személyek elvándorlásához vezet a vidéki térségekből a városi térségekbe. (COM 2006 857) 4. Magyarország: 3-7-174-3152 Két ország? Az 1989/90-es rendszerváltást követően a magyar területi igazgatási rendszer, a kialakuló önkormányzatiság Európában szinte egyedülálló módon töredezett rendszert hozott létre. Az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény alapján 3152 települési önkormányzat vált önálló entitássá a korábbi tanácsrendszer helyében. A 90-es évek elején a diktatúrából kiemelkedő önkormányzatiság már a 90-es évek közepétől a területfejlesztés gátlójává vált (vö.: 1996. évi XXI. számú, első területfejlesztési törvény). Nem csoda, hogy a magyar Országgyűlés által először elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK 35/1998. évi OGY. hat.) kevés eredményt tudott felmutatni. A települési önkormányzat megyei önkormányzat országos politikai vezetés mai napig meghatározó szembehelyezkedése pedig oda vezetett, hogy a 80-as években meginduló területi egyenlőtlenségekkel szemben tett kormányzati intézkedések hatékonyatlanok maradtak. A 2005 októberében elfogadott második OTK már az ország EU-belépését követő első Nemzeti Fejlesztési Terv időszakában készült, mintegy felkészülésként a 2007 és 2013 közötti hét éves uniós fejlesztési ciklusra, amelyben Magyarország 22,6 milliárd Euro-s (a vidékfejlesztési támogatások nélkül) támogatást hívhat le, és ennek az összegnek valamivel több, mint ötöde kerülhet az 36
un. regionális operatív programokban felhasználásra. A második nemzetiuniós fejlesztési ciklus során felhasználandó forrásokat egy soklépcsős és kétosztatú rendszerben kezdi el költeni az ország. A választási törvény és az önkormányzati törvények folytán (amelyek kétharmados parlamenti döntést igényelnek) egyszerre léteznek a választott megyei önkormányzatok és majd 3200 települési önkormányzat. Ugyanakkor a másik oldalról a kormány kísérletet tett a hét statisztikai tervezési régió valósággá váltására (NUTS II): a megyék helyett és helyi szinten a kistérségek felépítésére az eddigi települések helyett, és mindkét szerveződést többedik éve támogatja is a költségvetési törvényeken keresztül (vö. többcélú kistérségi társulás a költségvetési törvény mellékletében). Ezt a célt szolgája a hét regionális OP is. Így egyszerre létezik a régió (7) és kistérség (174) valamint a megye (20) és a település (3152) alapon szerveződő ország. Közigazgatásilag tehát két országunk van egyszerre: egy jogilag legitim és megkérdőjelezhetetlen és egy fiskálisan közigazgatásilag működtethető. 1. sz. táblázat Az ÚMFT dedikált keretek operatív program szintű bontásban 265 Ft/Euró, 2004-es árak (Forrás: ÚMFT 2007-2013, 2007. május 7.) 37
Az NFT1 felosztásával szemben nem egy ROP, hanem a hét tervezési régióra szabva hét terv készült el. Ugyanakkor a szocialista-liberális kormány és a konzervatív vezetésű helyi és megyei önkormányzatok szembeállásból adódóan a regionális programok felhasználásáról valójában nem a területileg szerveződő regionális önkormányzatok, hanem a központi kormány és a minisztériumok delegáltjai által dominált Regionális Fejlesztési Tanácsok (RFT) hoznak döntést. Az uniós direktíva, azaz a szubszidiaritás eleve formálisan így teljesül ugyan, a gyakorlat azonban sok helyen az ország centralizált vezetése marad. 10 A 2005-ben az Országgyűlés által megszavazott új OTK célrendszere az alábbi: 2. sz. ábra Az új OTK célrendszere JÖV KÉP HOSSZÚ TÁVÚ, ÁTFOGÓ TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKAI CÉLOK 1. Térségi versenyképesség 2. Területi felzárkózás 3. Fenntartható térségfejl dés, örökségvédelem 4. Területi integrálódás Európába 5. Decentralizáció és regionalizmus KÖZÉPTÁVÚ TERÜLETI CÉLOK 1. Versenyképes budapesti metropolisz-térség 2. Fejlesztési pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése 3. Küls és bels perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása 4. Országos jelent ség integrált fejlesztési térségek és tématerületek A, Balaton térség tartós versenyképességének megteremtése B, Tisza térség fenntartható felzárkóztatása C, A Duna mente fenntartható fejlesztése D, A termálvíz kincs térségi hasznosítása 5. Határ menti területek együttm ködésének er sítése 6. Rurális (vidékies) térségek területileg integrált fejlesztési prioritásai 7. Területi prioritások a szakpolitikák számára ESZKÖZ- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER RÉGIÓK FEJLESZTÉSI IRÁNYAI Regionális területi célok keretei - Közép-Magyarország - Dél-Alföld - Közép-Dunántúl - Észak-Alföld - Nyugat-Dunántúl - Észak- Magyarország - Dél-Dunántúl 10 Pl. a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban a megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, a régió öt megyei jogú városának polgármesterei, a kistérségek képviselői, a Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke, valamint a kormányzatot képviselő kilenc miniszteri delegált rendelkeznek szavazati joggal, így a taglétszám 21 fő. A létszám régiónként eltérő. 38
2007-ben újra módosult a kistérségek felosztása, számuk a korábbi 168- ról az új kormánydöntés alapján 174-re nőtt (l. 2007. évi CVII. tv. valamint a 311/2007 (XI. 7.) Korm. hat.). A 174 kistérésből 33-at sorolt a leghátrányosabb helyzetűek közé (l. pirossal a térképen a 7 régión belül ábrázolva). A besorolásban a munkaerőpiaci helyzet, a helyi munkapiac elérhetősége és a települések foglalkoztatási, munkanélküliségi rátája is szerepet játszik Itt érdemes megjegyezni, hogy 2006-ban még csak 150 kistérség volt az országban. Számuk tehát alapvetően a lokális és az országos politika alapján folyamatosan változik, és esetenként nem organikus járásokról van szó. A magyar munkaügyi szervezet (ÁFSZ) munkaerőpiaci körzetei például évek óta nem egyeznek a kistérségekkel. 2008 elején a 174 kistérségre 168 munkaerőpiaci körzet jutott, ugyanakkor például a 90-es évek közepén, az 1996-os első területfejlesztési törvény megszületésekor 174 munkaerőpiaci körzet létezett. A 67/2007. (VI.28.) OGY. határozat alapján a hátrányos helyzetű kistérségek támogatása az alábbiak szerint számítódik ki: Alkalmazott mutatócsoportok: korábban is alkalmazott: gazdasági, infrastrukturális, foglalkoztatási, új: önálló társadalmi és önálló szociális. Sávok a besorolás alapján: Hátrányos helyzetű kistérségek: a komplex mutatójuk kisebb, mint az összes kistérség komplex mutatójának átlaga. Leghátrányosabb helyzetű kistérségek: a hátrányos helyzetű kistérségeken belül azok a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségek, ahol az ország lakónépességének 15%-a él. Zászlóshajó kistérségek : a leghátrányosabb helyzetű kistérségeken belül azon legalacsonyabb, komplex mutatóval rendelkező kistérségek, ahol az ország lakónépességének 10%-a él. Regionális szempontból hátrányos helyzetű kistérségek: a Regionális Fejlesztési Tanácsok jelölhetik ki azokban a régiókban, ahol a hátrányos helyzetű kistérségek lakónépessége nem éri el a régió lakónépességének 30%-át. 4.1. Magyarország: regionális munkapiacok töredezett ország Amennyiben a hét tervezési régió (NUTS II) szintjén nézzük az ország munkaerőpiacát, ugyancsak nagyfokú a hetereogenitás. A foglalkoztatási ráta, az inaktivitási ráta, a munkanélküliek (ÁFSZ és ILO szerinti mérései is) száma, az egy főre jutó GDP, a HDI ráta 2001-ben Budapesten 0,865, Szabolcs-Szatmár-Bereg-Megyében 0,764 (Nemes-Jakobi 203), az el 39
2. sz. térkép Kistérségek (2007. évi CVII.törvény) (Készítette: Bari Laura FSZH, 2007) tartotti index mind-mind egy földrajzilag mélye szegmentált országról tanúskodnak, és e barázdákat eddig egyetlen kormányzatnak sem sikerült érdemben módosítania sem uniós, sem nemzeti források bevonásával. A régiók szintjén tekintve ma két fejlett (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl) és öt fejletlen régió van az országban. 3. sz. térkép A 7 tervezési statisztikai régió gazdasági és munkaerőpiaci mutatói (Forrás: HVG) 40
Amennyiben az egy főre jutó GDP öt évese tendenciózus alakulása alapján állítjuk sorrendbe a régiókat, az előbb már bevezettet helyzetleíráshoz hasonló eredményt kapunk. Az ország motorja Budapest és kis kiegészítéssel Pest megye, amelynek azonban csak a fővároshoz ingázási közelségben elhelyezkedő (cca. 40 km) területei tekinthetőek fejlettnek. Ezen települések még abszolút nyertesei is voltak a rendszerváltásnak, Budapest dezurbanizációs folyamatainak. (A Budapest melletti Budaörs pl. e folyamat abszolút nyertese lett.) A regisztrált 1 millió 282 ezer gazdasági szervezetből 516 ezer található a Közép-magyarországi régióban, a közel hárommilliós lakosság foglalkoztatási rátája (15-64 évesekre vetítve) majd 5 százalékponttal haladja meg az országos átlagot (56,6%), a munkanélküliség viszont elenyésző (4,3%) az országos 7%-kal szemben. 3. sz. ábra 4. sz. ábra (Forrás: TÉRPORT 2008) A magyar munkaerőnek ugyanakkor alig 4%-ka mobilizálható földrajzi értelemben éves szinten. Budapestnek a versenyszférában kimutatható nettó 41
bérelőnye az ÁFSZ Bértarifa-felvétele alapján 48,6% volt. A legnagyobb természetes fogyást és a legalacsonyabb aktivitási szintet Észak-Magyarország mutatja, és itt az eltartotti ráta hamarosan 200%-ossá válik majd, a képzetlen roma kisebbség létszámaránya pedig jelentősen növekedni fog. 3. sz. grafikon 4. sz. grafikon (Forrás: TÉRPORT 2008) 42
A foglalkoztatás ugyanakkor településtípus szerint is eltérő. A városokban a férfiaknak 2-4, a nőknek pedig 3-4 százalékkal van nagyobb esélyük az elhelyezkedésre, mint a községekben. (Nagy 2003) A fejlett régiók bérelőnye Köllő (2003) vizsgálatai szerint 1986 és 2000 között 5-8 százalékos sávból 10-14 százalékos sávba emelkedett. A hazai lakásállomány rendszerváltás utáni privatizációja, valamint a munkásszállások (ma munkásmotelek) számának drasztikus csökkenése sem tett jót az országon belüli munkaerő-mobilitásnak. A lakások 96% van magántulajdonban. Hazánkban a lakosság 3,5-4%-a költözik évente új lakásba. Nyugat-Európában ez az arányszám lényegesen magasabb (Hegedűs 2001). 4. sz. ábra 5. sz. ábra (Forrás: KSH 2007) 43
2. sz. táblázat A KSH nyers összesítései alapján a 231 ezer forintos bruttó budapesti átlagfizetés és a 141 ezer forintos jász-nagykun-szolnoki bérek között jelentős a különbség. 3. sz. táblázat Régió Átlagos GDP/fő (2000-2002) Euró Átlagos GDP/fő a közösségi átlag százalékában (%) Közép-Magyarország 18.377 89,7 Közép-Dunántúl 10.706 52,3 Nyugat-Dunántúl 12.363 60,4 Dél-Dunántúl 8.471 41,4 Észak-Magyarország 7.394 36,1 Észak-Alföld 7.437 36,3 Dél-Alföld 8.077 39,4 Összességében megállapítható, hogy a regionális eltérések Magyarország viszonylatában a rendszerváltás óta eltelt majd két évtized alatt konzerválódtak, a megvalósított kormányzati intézkedések egyetlen kormány időszaka alatt sem érték el céljukat. Miközben a világban egy nagyon jelentős átrendeződés megy végbe, és a hidegháború óta először újra kialakulóban van egy többpólusú világrend (l. BRIC-államok), az Európai Unió és e közösség keretei között Magyarország gazdasági-társadalmi jelentősége csökkenőben van. Hamarosan hozzá kell majd szoknunk, hogy a 2020-as és 2030-as években már nem az európai kultúrkör, és főleg nem az európai észak-amerikai gazdaság lesz világviszonylatban a meghatározó. Az ilyeténképpen újrarendeződő, globalizált világban szükséges lesz Magyarország és a hazai régiók kulturális és gazdasági szerepét újraértékelnünk, és cselekvésre fordítanunk azokat a tennivalókat, amelyek az egyes hazai kistérségek szintjén élhetőbbé teszik a mindennapjainkat. 44
Irodalom Cameron, Rondo {1989}: A világgazdaság rövid története. Budapest: Maecenas. 1994. Csatári Bálint: Merre haladjon a magyar vidék? Lehetőségek és korlátok. (Előadás. S. a.) Cseres-Gergely Zsombor (szerk.): Közelkép munkaerő-piaci egyenlőtlenségek és földrajzi mobilitás Magyarországon. In: Fazekas Károly: Munkaerő-piaci tükör. MTA KTI. 2003. Dávid János Fülöp Edit: A munkaerő szakmaszerkezeti kereslet előrejelzése, a kereslet és kínálat egybevetése. In: Borbély Tibor Bors (szerk.): Munkaerőpiaci kutatások. HEFOP 1.2. Zárókötet. FSZH. Budapest, 2008. = www.employmentpolicy. hufaluvégi Albert: A társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulása és várható hatásai az átmenet időszakában. MT DP. 2004/5. MTA KTI. 50. Györgyi Zoltán Mártonfi György: Vissza a munkaerőpiacra. A tranzitfoglalkoztatási program tapasztalatai. Budapest: Oktatáskutató Intézet. 2001. No. 232. Halmos Csaba: Munkaerőpiac és regionalitás foglalkoztatáspolitika európai uniós szemmel. (I. rész) In: Személyügyi Szemle, 2000/3. Halmos Csaba: Munkaerőpiac és regionalitás foglalkoztatáspolitika európai uniós szemmel. (II. rész) In: Személyügyi Szemle, 2000/4. Köllő János: Foglalkoztatáspolitikai eszközök az érettségivel nem rendelkezők munkaerő-piaci helyzetének javítására és az oktatási reformok előmozdítására. In: Magyarország holnap = http://oktatas.mholnap.digitalnatives.hu/wiki/foglalkoztat% c3%a1spolitikai_eszk%c3%b6z%c3%b6k Nemes-Nagy József Németh Nándor: A hely és a fej a regionális tagoltság tényezői az ezredforduló Magyarországán. In: Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek. BWP. 2003/7 MTA KTI. 58. Pounds, Noman {1990}: Európa történeti földrajza. Budapest: Osiris. 2003. Rechitzer János Smahó Melinda: A humán erőforrások regionális sajátosságai az átmenetben. MTA KTI. 2005. 80. A bizottság közleménye a tanácsnak és az európai parlamentnek foglalkoztatás a vidéki térségekben: a munkahelyhiány enyhítése {sec(2006) 1772}. Brüsszel, 21. 12. 2006; Com (2006) 857 végleges Központi Statisztikai Hivatal Főbb munkaügyi folyamatok. 2007. január-júniusi gyorsjelentés Új Magyarország Fejlesztési terv. Magyarország nemzeti stratégiai referenciakerete 2007-2013. Foglalkoztatás és növekedés. (Az európai bizottság döntésének dátuma: 2007. május 7.) Világbank Nemzetközi Valutalap. World Economic Outlook, 2003 ch. 4. Bértarifa-felvétel. 2006. május. FSZH = http://internet.afsz.hu/sysres/adattar/index.html Országos területfejlesztési koncepció. 2005. október. Országos Területfejlesztési Hivatal. EC Employment in Europe. Brüssel, 2007. EUROSTAT on-line = http://www.fiw.ac.at/index.php?id=254&l=3 OECD Employment Outlook. Párizs, 2007. TÉRPORT országos területfejlesztési és területrendezési információs rendszer. ÖTM- VÁTI Kht. 2007. = https://teir.vati.hu/rqdist/main?rq_app=login 1999. évi XVII. tv. a Magyar Köztársaság és a Moldovai Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1995. április 19-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről. 2007. évi CVII. tv. a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény módosításáról. 2007. évi CLXIX. tv. a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről. 311/2007 (XI. 7.) Korm. rendelet a leghátrányosabb helyzetű kistérségekről. 45
1. 2. sz. melléklet A nemzeti szint területi adminisztráció és a NUTS nomenklatúra átváltásai (2007) BE Gewesten/ Régions NUTS 1 NUTS 2 NUTS 3 LAU 1 LAU 2 3 Provincies/ Provinces 11 Arrondissementen/ Arrondissements 44 - Gemeenten/ Communes BG Rajoni 2 Rajoni za planirane 6 Oblasti 28 Obshtini 264 Naseleni mesta 5 329 CZ Území 1 Oblasti 8 Kraje 14 Okresy 77 Obce 6 249 DK - 1 Regioner 5 Landsdeler 11 Kommuner 99 Sogne 2 148 DE Länder 16 Regierungsbezirke 39 Kreise 429 Verwaltungsgemeinschaften 589 1457 Gemeinden 12 379 EE - 1-1 Groups of Maakond 5 Maakond 15 Vald, linn 227 IE - 1 Regions 2 Regional Authority Regions 8 Counties/Cities 34 GR ES FR Groups of development regions Agrupación de comunidades autónomas Z.E.A.T + DOM 4 Periferies 13 Nomoi 51 Dimoi/Koinotites 1034 7 Comunidades y ciudades autónomas 9 Régions + DOM 19 Provincias + islas + Ceuta y Melilla 26 Départements + DOM Electoral Districts Demotiko diamerisma/ Koinotiko diamerisma 3 441 6 130 59 - Municipios 8 111 100 Cantons de rattachement 3787 Communes 36 683 IT Gruppi di regioni 5 Regioni 21 Provincie 107 - Comuni 8 101 CY - 1-1 - 1 Eparchies 6 LV - 1-1 Re ioni 6 Rajoni, republikas pils tas 33 Dimoi, koinotites Pils tas, novadi, pagasti LT - 1-1 Apskritys 10 Savivaldyb s 60 Seni nijos 518 LU - 1-1 - 1 Cantons 13 Communes 116 Statisztikai Tervezési-statisztikai Statisztikai 613 527 46
HU - 1-1 - 1 Cantons 13 Communes 116 Statisztikai nagyrégiók 3 Tervezési-statisztikai régiók 7 Megyék + Budapest 20 Statisztikai kistérségek 174 Települések 3 152 MT - 1-1 Gzejjer 2 Distretti 6 Kunsilli 68 NL Landsdelen 4 Provincies 12 COROP regio's 40 - Gemeenten 443 AT Gruppen von Bundesländern 3 Bundesländer 9 Gruppen von Politischen Bezirken PL Regiony 6 Województwa 16 Podregiony 66 PT Continente 3 Comiss es de Coordenaç o Regional + Regi es Autónomas 7 Grupos de Concelhos 30 RO Macroregiuni 4 Regiuni 8 Judet + Bucuresti 42-35 - Gemeinden 2 357 Powiaty i miasta na prawach powiatu Concelhos - Municípios 379 Gminy 2 478 308 Freguesias 4 260 Comuni + Municipiu + Orase SI - 1 Kohezijske regije 2 Statisti ne regije 12 Upravne enote 58 Ob ine 210 SK - 1 Oblasti 4 Kraje 8 Okresy 79 Obce 2 928 FI Manner-Suomi, Ahvenanmaa/ Fasta Finland, land 2 Suuralueet / Storomr den 5 Maakunnat / Landskap 20 Seutukunnat / Ekonomiska regioner 77 Kunnat / Kommuner 3 174 416 SE Landsdelar 3 Riksomr den 8 Län 21 - Kommuner 290 UK: Government Office Regions; Country 12 Counties (some grouped); Inner and Outer London; Groups of unitary authorities 37 Upper tier authorities or groups of lower tier authorities (unitary authorities or districts) 133 Lower tier authorities (districts) or individual unitary authorities; Individual unitary authorities or LECs (or parts thereof); Districts 443 Wards (or parts thereof) 10 664 EU-25 91 257 1233 8140 113 098 EU-27 97 271 1303 8404 121 601 47