Juhász László A csődeljárás egyes joggyakorlati kérdései 1. Bevezetés A csőd- és felszámolási eljárás szabályainak az ismerete sokszor nem elegendő a felmerülő kérdések megválaszolásához. Nyugodtan állíthatjuk, az átlagosnál is fontosabb a bírói gyakorlat ismerete, a gyakorlat kimeríthetetlen sokszínűsége ugyanis sokszor akkor is a bírói gyakorlat változásához vezet, ha a szabályozás maga változatlan. A csődeljárás szabályainak 2009. évi megújítása óta nem csak az egyes előírások, hanem a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlat is jelentősen módosult. 2. Csődeljárás 2.1.Az igénybejelentési határidő A csődeljárásban az igénybejelentési határidő 30 nap, rövidebb, mint a felszámolási eljárásban, ennek indoka az, hogy a moratórium alatt kell elvégezni a hitelezői igények fogadásával, elbírálásával kapcsolatos feladatokat, illetve össze kell hívni a hitelezőket. 2.1.1. Az igénybejelentési határidő jellege A törvény értelmében a hitelezői igényt az adósnak és a vagyonfelügyelőnek kell bejelenteni. A 30 napos, illetve 8 munkanapos határidő nem jogvesztő, de a Cstv. 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosítását követően a bejelentés elmulasztása nem marad következmény nélkül. A 2011. augusztus 4-től hatályos 20. (3) bekezdés értelmében ugyanis a bejelentési határidő elmulasztása esetén a hitelező: - az egyezségkötésben nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá, - a bejelentési határidő elmulasztása miatt nyilvántartásba nem vett hitelezői igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban - a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti. Ebben az esetben a 35. (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 35. (2) bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű követelést a felszámolási eljárásban sem lehet érvényesíteni. Amennyiben a csődeljárás átfordul felszámolási eljárássá, kizáró ok hiányában az ilyen hitelező a teljes követelését bejelentheti a felszámolási eljárásban, mert az nem minősül más által indított felszámolási eljárásnak. Az igénybejelentési határidő jellegével függ össze az a kérdés, hogy a 30 napos határidő anyagi vagy eljárásjogi határidő. Ez a kérdés a felszámolási eljárásokban is felmerült, s a Kúria egy közelmúltban hozott döntésével adott választ a kérdésre. A Gfv.VII.30.310/2013/11. számú döntésben a Kúria az alábbiakat emelte ki:
Jóllehet a hitelezői igényt a szükséges iratokkal, és az igazolási kérelemmel együtt a felszámolóhoz kell bejelenteni, és a felszámoló az, aki először minősíti a bejelentett igényt, a vitás kérdésekben - s ezen belül abban is, hogy önhibájából mulasztott-e a hitelező, vagy sem - csak a bíróság hozhat határozatot. A felszámolási eljárás egy nemperes eljárás, amelyben a bíróság felügyeli a felszámoló tevékenységét, és a felszámolónak a hitelezői igények elfogadásával kapcsolatos, döntést igénylő kérdésben a bírósághoz kell fordulnia (Cstv. 46. (6) bekezdés). A felszámolónak tehát ilyen esetben - ha nem kell a jogvesztő határidő letelte miatt elutasítania a bejelentett igény nyilvántartásba vételét - tájékoztatnia kell a hitelezőt arról, hogy követelését a 40 napos igénybejelentési határidőn túl érkezett hitelezői igények között tartja nyilván és vizsgálja a követelését, egyidejűleg az igazolási kérelmet a saját - erre irányuló - nyilatkozatával együtt a bíróságnak kell megküldenie a kérelem elbírálása érdekében. Ez a határozat a csődeljárásra is kihatóan eldöntötte, hogy a bejelentési határidő eljárási határidő, amelynek elmulasztása miatt igazolási kérelemnek van helye, s ezen túlmenően azt is, hogy a határidők számítására a Pp.-nek a szabályai az irányadók. A Pp. 103. (2) bek. értelmében a napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Az MK 69. számú állásfoglalás értelmében mind a szombatot, mind a vasárnapot - amikor a bíróságon a munka szünetel - munkaszüneti napnak kell tekinteni. Eszerint kell tehát vizsgálni azt a kérést, hogy az igénybejelentés határidőben történt-e. 2.1.2. A regisztrációs díj befizetése Kezdetben bizonytalan volt a gyakorlat, hogy a követeléssel egyidejűleg a regisztrációs díjat is határidőben be kell-e fizetni. A Legfelsőbb Bíróság az EBH2011. 2332. sz. döntésében elvi éllel mondta ki, hogy a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelése alapján a csődeljárásban csak az vehető figyelembe hitelezőként és csak az gyakorolhatja a hitelezői jogokat, aki a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon belül követelését bejelenti a vagyonfelügyelőnek és az adósnak, továbbá ezen a határidőn belül befizeti a nyilvántartásba vételi díjat a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára. Ez a döntés később a felszámolási eljárásra is kihatóan megváltoztatta helyesen a bírói gyakorlatot. 2
2.2.A követelések bejelentése és nyilvántartásba vétele 2.2.1. A követelések bejelentése A követeléseket a vagyonfelügyelőhöz és az adóshoz kell bejelenteni. (A Kúria a Gfv. VII.30.034/2013/10. számú határozatban kidolgozta, hogy a törvény ugyan nem használja a vagyonfelügyelő-biztos kifejezést, de konkrét eljárásban a vagyonfelügyelő alatt a vagyonfelügyelő-biztost kell érteni.) A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy mit tehet a vagyonfelügyelő a bejelentett követeléssel. Az nem vitás, hogy az adóssal egyeztetnie kell a besorolást, de a döntés a vagyonfelügyelő felelőssége. Ebben a körben több jogkérdés merült fel, amelyekben a bírósági gyakorlat ad eligazítást. Cstv. 12. (2) bek és 14. (1) bek. szerint a vagyonfelügyelő nyilvántartásba veszi a hitelezői követeléseket. Nem teheti meg ellentétben a felszámolási eljárással hogy a bírósághoz terjeszti fel elbírálás végett, vagy elutasítja mert nem tud dönteni. Köteles dönteni, a hitelezőnek kell kifogásolnia, ha nem ért egyet a döntéssel. Bíróság elé csak a hitelező viheti az ügyet, a vagyonfelügyelő nem. A Fővárosi Ítélőtábla BDT.2014.3089. szám alatt közzétett döntésében ezért úgy foglalt állást, hogy a határidőben bejelentett hitelezői igényt a vagyonfelügyelő nem utasíthatja el, azt vitatott vagy nem vitatott igényként nyilvántartásba kell vennie. 2.2.2. Mit tehet a hitelező a vagyonfelügyelő döntésével kapcsolatban, amennyiben a követelését bármilyen okból vitatottnak tekinti. Amennyiben a hitelező a vagyonfelügyelő nyilatkozatában meghatározott határidőn belül igazolja, hogy az adós elleni pert megindította, a követelését a vitatott követelések között tartja nyilván a vagyonfelügyelő és az ilyen hitelező részére tartalékot kell képezni. Amennyiben nem igazolja a perindítás tényét, a vagyonfelügyelőnek a hitelezőt törölnie kell a nyilvántartásból és a befizetett nyilvántartásba vételi díjat vissza kell utalnia a részére. (Célszerű 5 napos határidőt biztosítani a hitelezőnek, figyelemmel a 12. (5)beke zdésében szereplő kifogás-benyújtási határidőre is.) Ezt az értelmezést erősített meg a Kúria a Gfv. X.30.174/2012/7. számú határozatában. A hitelező a vagyonfelügyelő nyilatkozata alapján kifogást nyújthat be a bírósághoz a vagyonfelügyelő intézkedése ellen a Cstv. 12. (5) bek. alapján, természetesen betartva az észrevételre vonatkozó előírást is. Amennyiben a bíróság helytállónak tartja a vagyonfelügyelő nyilatkozatát, akkor a hitelezőnek az a) pont szerint eljárva igazolnia kell a per megindítását, illetve a vagyonfelügyelőnek az ott leírtak szerint kell eljárnia. Amennyiben a bíróság álláspontja szerint a követelés nem tekinthető vitatottnak, a nem vitatott követelések közé kell besorolni. (2012. februári bírói tanácskozás álláspontja) 2.2.3. A közokiratba foglalt követelés besorolása 3
A Cstv. 12. (4) bekezdés kimondja, hogy nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt hitelezői követelést [Pp. 195. ], ide nem értve, ha annak megfizetése részben vagy egészben már megtörtént. A Fővárosi Ítélőtábla a Cspkf.44.214/2011/2. számú döntésében elvi éllel mondta ki, hogy a vagyonfelügyelőnek nincs mérlegelési lehetősége a közokiratba foglalt követelések besorolását illetően, azokat nem vitatott követelésként kell nyilvántartásba venni. Az ügy tényállása szerint a hitelező bejelentett követelését közjegyzői okiratba foglalt adósi elismerés támasztotta alá. A vagyonfelügyelőnek ezért nem volt jogi lehetősége arra, hogy a csatolt közokiratok ellenére a követelések fennállását, összegét és biztosított jellegét vitassa. A csődtörvény 12. (4) bekezdésének rendelkezése ugyanis kifejezetten tiltja, hogy a közokirattal igazolt bejelentett követeléseket a vagyonfelügyelő vitassa. Ez az álláspont általános volt mindaddig,amíg a Kúria a Gfv.X.30.174/2012/7. sz. döntésében ezzel ellentétes véleményt nem fogalmazott meg. Ebben kimondta, ha az adós már a csődeljárást megelőzően vitatottá tette a vele szemben közokirat alapján érvényesíteni kívánt követelést, az így vitatottá tett igényt ha a hitelező a követelését bejelenti a csődeljárásban csak a vitatott hitelezői igények között lehet nyilvántartásba venni. Az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában már folyamatban levő bírósági vagy hatósági eljárásokban a hitelező által érvényesített követeléseket csak akkor lehet az eljárásban alkalmazandó és a hatályos jogszabályok alapján nem vitatott igényként elismerni és ennek alapján a hitelező részére szavazatot biztosítani, ha az érvényesítésre irányuló eljárás jogerősen befejeződik. Ennek az egyébként logikus és a törvény előírásain alapuló döntésnek az lett a következménye, hogy egyes adósok a csődeljárás előkészítése során peres eljárást indítottak azon hitelezők ellen, akiknek a követelését vitatottá akarták tenni, azzal a célzattal, hogy ez a hitelező az egyezségkötési folyamatban ne vehessen részt. Itt főleg a legnagyobb biztosított hitelezői igénnyel rendelkező bankok kerültek ebbe a helyzetbe, amikor a nagyságrendekkel kisebb hitelezői igénnyel rendelkező hitelezők döntötték el, hogy a biztosítékkal rendelkező bank milyen arányú kielégítést kap. Ez azért is visszás helyzetet teremtett, mert azt nem lehetett vitatni, hogy az adós a hitel összegét felvette, s a per esetleg csak a kamat, költség stb. mértéke körül folyt. A Kúria is észlelte ezt a visszásságot s a Gfv.VII.30.275/2014/4. számú végzésben fejtette ki az álláspontját: A Kúria a Bank által benyújtott kifogás elbírálása kapcsán - egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vagyonfelügyelő csak vitatottként vehette nyilvántartásba a követelést, hiszen azt nem foglalták közokiratba és a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta. A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a csődeljárást lefolytató bíróság a kifogás alapján indult eljárásban, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában. A Cstv. 12. (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12. (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12. (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, 4
melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt. Ebből következően azonban figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12. (2) bekezdés bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van abban a kérdésben állást foglalni, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében. A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést, a bíróságnak a Cstv. 12. (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges (Cstv. 18. (4) bekezdés c) pont). Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza. A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja. Az adott esetben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a X. számú végzésében, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítása esetén is a Bankot az adós részére nyújtott szolgáltatás tőkeösszege visszakövetelésének joga megilleti. Az ezen kívül felmerülő hitelezői igények peres eljárásban tisztázhatók, és ugyanígy az is, hogy a biztosítéki szerződések érvényesen kerültek-e kikötésre. Mindebből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a Bank szavazati jogát a tőkekövetelés összegének megfelelően, a nem biztosított kategóriában kell figyelembe venni. Ezzel a döntéssel a Kúria kihúzta a talajt azon rosszhiszemű adósok alól, akik ilyen módon kívántak egyezséget kötni. A Fővárosi Ítélőtábla BDT2014. 3240. szám alatt közzétett döntése jelzi, hogy ez a követendő gyakorlat. Ebben döntésben az ítélőtábla is a Kúria álláspontját tette megáévá, kimondva, hogy önmagában az a körülmény, hogy a közokiratba foglalt követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az adós pert indított, a követelést a csődeljárásban nem teszi vitatottá. A közokiratba foglalás csak akkor nem eredményezheti a hitelezői igénynek nem vitatottkénti besorolását, ha a közokirat valóságtartalma jogerős bírósági ítélet alapján megdőlt, illetve igazolást nyert, hogy annak részbeni, vagy teljes kiegyenlítésére sor került. 2.3. A kifogással kapcsolatos kérdések 5
A Kúria Cspkf. VII.30.146/2013/3. számú határozatában kiemelte, hogy a kifogásnak a csődeljárásban azért van nagy jelentősége, mert az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozhat be, azt nem vizsgálhatja. A hitelezőknek joguk van arra, hogy a vagyonfelügyelő által elfogadott, besorolt követelések tekintetében kifogást terjesszenek elő saját (12. (5) bekezdés), illetve más hitelezők (15. (3) bekezdés) igényének elfogadása, besorolása miatt. Ezzel biztosítható, hogy azok a hitelezők és olyan összeg erejéig kerüljenek be a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályokba, s szavazzanak a csődegyezség elfogadásáról, akiknek valóban követelésük áll fenn az adóssal szemben, s a megfelelő hitelezői csoportba, osztályba kerüljenek besorolásra. 2.3.1. Támadható-e a csődeljárást befejező határozat elleni fellebbezésben a nem fellebbezhető végzéssel elbírált kérdés? A 2009. évi módosítás óta vitatott volt a gyakorlatban, hogy a csődeljárást befejező végzés elleni fellebbezésben sérelmezhetik-e a felek a bíróság azon döntését, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A polgári eljárásjogban ezt a kérdést a Pp. megfelelően kezeli, a Pp. 254. (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalában nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg. Ebből következik, hogy a külön fellebbezéssel nem támadható végzéseket felülbírálhatja a másodfokú bíróság. Példa erre a Pp. 178. (4) bekezdése, amely szerint a bíróság a szakértő kizárása tárgyában a felek és a szakértő meghallgatása (113. ) után határoz; határozata ellen külön fellebbezésnek helye nincs. Több esetben a Pp. speciális szabályokat alkot, amelyek egyértelművé teszik a helyzetet. Hasonló szabályozás található a Pp. 18. (4) bekezdésében, illetve a Pp. 110. (2) bekezdésében is. A Pp. 254. -ban található előíráshoz hasonló rendelkezést a Cstv. nem tartalmaz, s a jogalkalmazók helyzetét megnehezítette, hogy a 2009. évi módosítás után a csődeljárás szabályainál szinte minden alkalommal a külön fellebbezés kizárásáról szólt a jogszabály, függetlenül attól, hogy az ilyen rendelkezésnek volt-e értelme. A 2012. március 1. utáni módosítások részben változtattak ezen a helyzeten. A kérdésben ellentétes döntések születtek, pédául a FIT a 15. Cspkf.45.752/2011/5. számú döntésében kimondta, hogy-nem támadható a nem fellebbezhető határozat az eljárást befejező végzés elleni fellebbezésben. A Legfelsőbb Bíróság a 2011. szeptember 30-án kelt Gfv.X.30.126/2011/6. számú végzésében a vitát lezárva állást foglalt a külön fellebbezéssel nem támadható végzések eljárást befejező határozat elleni jogorvoslatban való támadhatóságát illetően. Álláspontja szerint a kifogások elbírálásával kapcsolatban a jogszabályban található rendelkezéssel a jogalkotó nem elzárta a fellebbezési jogot, hanem csak a csődeljárás jellege miatt a külön fellebbezési jogot zárta ki az adott határozat ellen. (Amennyiben ugyanis lehetőséget biztosított volna a fellebbezésekre, úgy a folyamatban levő másodfokú eljárások miatt az egyezségi tárgyaláson nem lehetett volna megállapítani, hogy kik rendelkeznek szavazati joggal.) A gyakorlatban az is felmerült, hogy meg kell különböztetni a Cstv. 12. (5) bekezdése szerinti kifogást és a 15. (3) bekezdés szerinti kifogást. Az egyik álláspontot szerint csak a 15. (3) bekezdésben szabályozott kifogásra vonatkozik a LB Gfv.X.30.126/2011/6. számú 6
határozata, mely szerint a kifogás tárgyában hozott végzés az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható, azonban a 12. (5) bekezdése alapján hozott végzés esetén ez a lehetőség nem áll fenn. Ennél a szakasznál a hitelezőnek van módja észrevételezésre, és ezt követően az elsőfokú bíróság felé beterjesztheti kifogását, ráadásul pert is kezdeményezhet az adóssal szemben és az adóst tartalék képzésére is kötelezi a törvény ilyen esetben. Ugyanakkor a Cstv. 15. (3) bekezdésében a vagyonfelügyelőnek az egyéb nem a hitelezői igényt visszaigazoló tevékenységére vonatkozóan található meg a kifogás benyújtási lehetőség, ahol a jogalkotó kifejezetten vissza is utal a Cstv. 51. -ára, mely a felszámolóval szembeni kifogás szabályait tartalmazza, és ez esetben a Pp. háttérszabályai miatt az eljárást befejező határozatban támadható a kifogást elutasító végzés. A Kúria a Gfv.X.30.127/2012/9. számú döntésében ezt az érvelést nem fogadta el, s rámutatott, hogy mindkét kifogás esetében fennáll a felülvizsgálat lehetősége. A Kúria határozata tehát ezt vitát eldöntötte, a Cstv. 12. (5) bekezdésében szabályozott speciális kifogás tárgyában hozott döntést is felülvizsgálhatja a másodfokú bíróság. (Ugyanezt mondta ki a Kúria a Gfv. VII. 30.302/2012/8.; Gfv. X. 30.126/20111/6. sz. döntésekben.) Vannak azonban olyan döntések, amikor ez a szabály nem érvényesül. Kúria például a Cspkf. VII.30.146/2013/3. (BH. 2013.224) számű döntésében kimondta, hogy az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogások esetén a feleket külön fellebbezési jog illeti meg- itt kizárt a vitás kérdés ismételt elővezetése. Ezzel ellentétben az igazolási kérelmet elbíráló határozat nem támadható külön fellebbezéssel, ezért az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható. (Kúria a Gfv.VII.30.179/2013. szám) A bírói gyakorlat szűkíteni igyekezett a nem fellebbezhető végzés elleni alaptalan támodásokat, ezért a Pécsi Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy a csődeljárást befejező érdemi határozat elleni fellebbezésben a külön fellebbezéssel nem támadható végzés is támadható, ezzel a lehetőséggel azonban csak az a hitelező élhet, akinek a kifogása alapján a külön fellebbezéssel nem támadható végzést a bíróság meghozta. Ennek a végzésnek a jogszabálysértő jellege akkor hat ki az érdemi határozatra, ha emiatt az érdemi határozat is jogszabálysértővé válik. (BDT.2013.2956.) Ugyanez a szándék tükröződik abban a döntésben, melyben a bíróság kimondta, hogy a csődeljárást befejezetté nyilvánító vagy megszüntető végzés elleni fellebbezés során azokat a vagyonfelügyelői intézkedéseket, amelyekre vonatkozó kifogást határidőben az érintettek nem terjesztenek elő, már eredménnyel nem lehet sérelmezni, a fellebbezési eljárás során a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett és nem kifogásolt hitelezői igények felülvizsgálatára nincs lehetőség. (BDT.2012.2758.) Ez a döntés azért is fontos, mert felveti azt a kérdést, hogy a bíróság (akár másodfokon vagy a felülvizsgálati eljárás során) hivatalból észlelhet-e olyan szabálysértést, amelyet a felek nem kifogásoltak meg, de az eljárás eredményét lényegesen befolyásolja. Ilyen lehet például a szavazatok számítása, a besorolás tévedései stb.) Véleményem szerint a hivatalból történő eljárás tilalma és a jogszabályoknak megfelelőség elvárása közül az előbbi az erősebb, ellentétes álláspont kioltaná azokat az eljárási kereteket, amelyeken belül a bíróság dönthet. 2.3.2. Az egyezség megkötése után elbírálható-e kifogás? A követelések bejelentésére előírt határidő letelte és az egyezségi tárgyalás megtartására 7
előírt szoros határidő miatt rendszeresen előfordult, hogy a bíróság a vitatott hitelezői igénnyel kapcsolatos kifogást nem tudta elbírálni, s így került sor az egyezség megkötésére. Ezért merült fel az a kérdés, hogy az egyezség megkötése után egyáltalán lehetőség van-e olyan kifogás elbírálására, amely érinti az egyezség megkötésében részvevő hitelezők körét vagy besorolását. Először is arra kell felhívni a figyelmet, hogy az a célszerű adósi magatartás, ha ilyen kifogás elbírálása folyamatban van, mindaddig ne kerüljön sor az egyezség megkötésére, amíg a bíróság nem dönt a kérdésben. Ennek természetesen határt szab a moratórium hossza, ugyanakkor a viszonylag rövid eljárási határidők miatt ennek nincs akadálya. A felmerült kérdést a Kúria a Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozatában eldöntötte Ha a hitelezőnek elegendő idő állt rendelkezésére a kifogás előterjesztésére, de azzal vagy a kifogás előterjesztéséhez szükséges, és a vagyonfelügyelőtől elérhető információk beszerzésével (Cstv.14. (1) bekezdés) késlekedett, akkor a csődegyezség bírósághoz való előterjesztését követően nincs lehetőség a kifogás érdemi vizsgálatára. A kellő időben, a csődegyezség megkötése után előterjesztett kifogást azonban érdemben el kell bírálni. Ha ilyen körülmények mellett a bíróság a kifogásnak helyt ad és a bíróság határozata befolyásolhatja a hitelezők szavazatának számát, döntését, továbbá még elegendő idő áll rendelkezésre a moratórium tartamából -, akkor az adós és a hozzájáruló hitelezők által megkötött, de még jóváhagyásra váró egyezséget az adósnak vissza kell vonnia és most már a kifogás alapján kialakult szavazati arányoknak megfelelően kell ismét megkísérelnie az egyezség létrehozását. A gyakorlatban ez ma már elvárás a bíróságok részéről, amelyet jelez a Fővárosi Ítélőtábla BDT2014. 3240. szám alatt közzétett döntése, amelyben kimondta, hogy nem hagyható jóvá az olyan csődegyezség, amelyet az adós és egyes hitelezői joggal való visszaélés tilalmába ütköző magatartással hoztak létre. Joggal való visszaélésnek minősül az adós részéről, ha az adós tudva a hitelezői igény besorolása miatti kifogási eljárás megindításáról, annak döntését nem várja be, és nem halasztja el az egyezségi tárgyalást, holott erre a moratórium még elegendő időt biztosított volna. 2.4.Az egyezség tartalma 2.4.1. A reorganizációs terv vizsgálata A csődeljárás célja az, hogy az egyezségkötés révén a gazdálkodó szervezet újra működőképes legyen, a cél tehát a reorganizáció. Ezért írja elő a törvény azt, hogy az egyezségi javaslat mellett reorganizációs tervet is kell készíteni. A gyakorlatban az volt tapasztalható, hogy ezek a reorganizációs tervek meglehetősen formálisak voltak, az adósok inkább az egyezségi javaslatra koncentráltak. A reorganizációs terv bírósági vizsgálata kapcsán ellentétes gyakorlat alakult ki. Az általános vélemény szerint az adós által előterjesztett fizetőképesség helyreállítására irányuló program tartalmának vizsgálata nem képezi a bíróság feladatát, annak értékelése a hitelezők feladata. [12.Cspkf.45.417/2010/2. (Fővárosi Ítélőtábla)] Más bírósági döntés szerint a csődegyezség bíróság általi jóváhagyásának szempontjai között különösen értékelendő, hogy az adós adósságrendezési és újjászervezési programja kidolgozásra került-e, és megfelel-e a csődeljárás céljainak, megvalósulhat-e az adós 8
gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása. A csődegyezségnek nem lehet csupán az a célja, hogy az adós a hitelezők csekély kielégítése mellett ne felszámolással, hanem egyéb módon szűnjön meg. [Cspkf.IV.30.418/2013/2. (Debreceni Ítélőtábla)] Ebben az esetben is a Kúria több döntése jelölte ki a követendő irányvonalat. A adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő újjászervezése, a tevékenységének folytatása érdekében. A bíróság a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét. (Hasonló indokolás olvasható a Gfv.VII.30.31 5/2013/3. számú döntésben is.) Nem használható fel a csődeljárás és így a kényszeregyezség jogintézménye olyan terhektől való esetleges mentesülés érdekében, amelyet csődeljárás hiányában az adós vezető tisztségviselőjével, vagy a tulajdonosával szemben érvényesíthetnének a hitelezők. Ezekből a döntésekből lezsűrhető, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell a reorganizációs terv létét és azt, hogy az adós tovább kívánja folytatni a tevékenységét. A reorganizációs terv gazdasági vizsgálata azonban továbbra sem a bíróság feladata, azt a hitelezőknek kell mérlegelniük az egyezség megkötése során. A gyakorlatban azonban az tapasztalható, hogy a bíróságok igényt tartanak arra, hogy a reorganizációs tervet is vizsgálják. A Fővárosi Ítélőtábla a 15. Cspkf. 44.843/2014/3. sz ügyben az alábbiakat fejtette ki: A társaság tevékenységének tényleges fszándékának vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül a benyújtott reorganizációs terv. Ennek vizsgálata során a bíróság nem bocsátkozhat kifejezett közgazdasági, ökonómiai számításokba, illetőleg fejtegetésekbe, azonban, ha a reorganizációs terv tényleges, jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat sem hordoz, úgy a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni. Azt gondolom innen már cask egy lépés az egyezség gazdasági tartalmának a vizsgálata. 2.4.2. Az egyezség formai feltételei A bírói gyakorlatban megjelent az a nézet, hogy a csődegyezségi megállapodásnak mindent tartalmaznia kell, ami az egyezségkötés szempontjából fontos, mert a bíróság cask a csődegyezséget vizsgálhatja. A Kúria azonban más álláspontot foglalt el a Gfv.VII.30.315/2013/3.sz. döntésben, Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a csődegyezség jóváhagyása körében csak az egyezségnek nevezett szövegrész vizsgálható. A Cstv. 21. (1)-(2) bekezdéséből következően a csődegyezséget a maga teljességében kell vizsgálni, azaz a csődegyezséghez tartoznak a csődegyezségben hivatkozott mellékletek a nyilvántartásba vett hitelezők nevéről, címéről, a meghatalmazottaik eljárási jogát igazoló iratokról; a nyilvántartott hitelezői igényekről, illetve a hitelezők számára kifizetni javasolt pénzösszegről (az átadni javasolt vagyontárgyról), valamint a teljesítési határidőről. Különösen sok hitelezővel rendelkező adósok csődeljárása esetén tenné kezelhetetlenné a csődegyezségi megállapodást, ha a feleknek kizárólag a csődegyezség szövegében kellene meghatározni ezeket az adatokat. A Kúria álláspontja szerint a bírósághoz jóváhagyásra benyújtott teljes csődegyezségi iratanyagból kell annak kitűnnie, hogy mely hitelezőkkel kötötte meg az adós a csődegyezséget, mely hitelezők tartoznak a kényszeregyezség hatálya alá, illetve a kielégítésükre milyen megállapodás jött létre. 9
A Kúria álláspontját úgy lehet összefoglalni, hogy a csődegyezséget a maga teljességében kell vizsgálni, azaz a csődegyezséghez tartoznak a csődegyezségben hivatkozott mellékletek is. ( Gfv.VII.30.351/2013/5.) 2.4.3. Kinek kell aláírni az egyezséget? A kérdés azért merült fel, mert egyes hitelezők a nekik nem tetsző csődegyezséget úgy kívánták ellehetetleníteni, hogy nem írták alá a megállapodást. Úgy gondolták, hogy ezzel a csődegyezség jóváhagyását meg tudják akadályozni. A bírói gyakjorlat azonban ezt az álláspontot nem fogadta el, az egyik ügyben a Pécsi Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy a csődegyezséget az egyezséget kötő hitelezőknek kell aláírniuk, az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezőknek - akikre az egyezség kényszeregyezségként hat ki - nem, az egyezség aláírásának megtagadásával, az aláírás szándékos vagy gondatlan elmulasztásával a szabályszerűen létrejött csődegyezség bírósági jóváhagyását a nemmel szavazó hitelezők nem akadályozhatják meg. (BDT.2014.3090.) 2.4.4. Mikor jön létre az egyezség? Felmerült kérdésként, hogy mikor jön létre az egyezség, akkor, amikor elfogadja a hitelezői többség az ajánlatot, amikor aláírják vagy amikor a bíróság jóváhagyja? A Fővárosi Ítélőtábla egyik ügyben a Ptk szabályait figyelembe véve azt az álláspontot foglalta el, hogy a csődegyezség a csődegyezségi ajánlat elfogadásával jön létre (Ptk. 213. (1) bekezdése) és nem annak írásba foglalásával. A Cstv. 21. (1) bekezdése a létrejött egyezség írásba foglalását a megegyezés tartalmának könnyebb bizonyíthatósága és a jóváhagyásra való alkalmassága miatt kívánja meg. Kúria álláspontja szerint viszont ez téves álláspont, mivel a csődegyezség érvényesen nem a csődegyezségi ajánlat elfogadásával, hanem a bíróságnak a csődegyezséget jóváhagyó végzése jogerőre emelkedésével jön létre. (Gfv.30.017/2014/9.) A döntés azért is fontos, mert ez az álláspont teszi lehetővé, hogy az adós a már elfogadott, vagyonfelügyelő által jóváhagyott egyezséget visszavonja. Jól mutatja ezt a fenti végzés indokolása: Miután a Cstv. a bejelentés jogával a csődeljárás lefolytatását kérelmező adóst hatalmazta fel, ebből következően a Cstv. 6. (3) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 3. (1)-(2) bekezdése szerint az adósnak joga van arra is, hogy - amennyiben a moratórium még lehetővé teszi számára - a benyújtott, a hitelezők által a törvényben foglaltak szerint elfogadott, a vagyonfelügyelő által ellenjegyzett egyezség jóváhagyására irányuló kérelmet is visszavonja a bíróság jogerős döntéséig, és helyette a moratórium tartama alatt új kérelmet nyújtson be. 2.4.5. Az egyezség jogi természete A Cstv. 2009. évi módosításának egyik jelentős módosítása az volt, hogy a magánjogi egyezség helyébe eljárásjogi egyezség lépett, ezzel a jogerősen jóváhagyott csődegyezség ítélet hatályú határozattá vált ennek minden következményével együtt. 10
A 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítással azonban a jogalkotó az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette [Cstv. 21/A. (3) bekezdés]. Külön szabályok hiányában a Cstv. 6. (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 148. (4) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek - és így a csődegyezségnek is - ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. fejtette ki a Kúria a BH.2014.22 szám alatt közzétett döntésében. Sok bírói döntés foglalkozott a csődegyezség jogi természetével, pont azért, hogy a felmerült jogi problémák megoldására elvi sziontű választ adjanak. Ezek közül a döntések közül a Fővárosi Ítélőtábla publikált határozatából beidézem a legfontosabb megállapítás: A bíróság által jóváhagyott csődegyezség jogi természetét tekintve nem azonosítható a perbeli egyezséggel, de a felek kölcsönös és egybehangzó akaratának kifejezésén alapuló, a Ptk.-ban szabályozott egyezséggel sem. A csődegyezségre vonatkozó jogszabályi rendelkezés olyan sui generis szabály, melynek lényegét a hitelezők közösségével - szavazás útján - létrejött kényszeregyezség jellege adja. BDT.2014.3088. I. Teljesen egyet lehet érteni ezzel a véleménnyel, a hagyományos bírói egyezségnél ugyanis a kényszeregyezség jelleg szóba sem jöhet. 2.5. A bíróság szerepe az egyezség jóváhagyásában 2.5.1. Mit vizsgálhat és mit nem vizsgálhat a bíróság? Már a csődeljárás szabályainak változása során bírói tanácskozások foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mit vizsgálhat a bíróság, amikor eldönti, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak. A 2012. februári bírói konferencia állást foglalt a kérdésben, állásfoglalása ma is aktuális, bár az tapasztalható, hogy a bíróságok igyekeznek túllépni ezen a véleményen. Az állásfoglalás a következő Az egyezség jogszabályoknak megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a bíróságnak (a 2/2010(VI.28.) PK. vélemény 4. pontjának analóg alkalmazásával), a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe vennie, azaz azt, amely az egyezségből, illetve a becsatolt iratok tartalmából nyilvánvalóan szembetűnik (például olyan rendelkezéseket tartalmaz az egyezség, amelyek nem gazdaságilag, hanem egyébként végrehajthatatlanok; vagy szabálytalan volt az eljárás), valamint érdemben vizsgálnia kell az egyezségben foglaltakkal egyet nem értő hitelező által megjelölt jogszabálysértés fennállását. Az egyetlen biztos pont eddig az volt a gyakorlatban, hogy a bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja. Ez az álláspont több táblabírósági és kúriai döntésben megjelent. Néha nehéz elhatárolni a végrehajthatóság és a gazdasági tartalom kérdését. A Kúria a Gfv.VII.30.098/2014/6. számú végzésben fejtette ki az alábbi véleményét egy követelés, mint az egyezség tárgya kérdésében. 11
A jogerős végzés szerint azért nem hagyható jóvá a csődegyezség, mert a követelés bizonytalansága miatt a csődegyezség végrehajthatatlan, s a végrehajthatatlanság miatt jogszabályba ütköző. Ebből következően a Kúriának elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett határoznia, hogy jóváhagyható-e a csődegyezség, ha az adós hitelezőknek felajánlott vagyona egy harmadik személlyel szemben állított igény? Az adós a hitelezőinek az igényét kielégítheti egy harmadik személlyel szembeni követelése átruházásával (ezt a Cstv. 56. -a is megengedi a felszámolási eljárásban). Egy követelés érvényesítése pedig mindig tartalmaz kisebb-nagyobb bizonytalanságot. Nem megalapozott ezért a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, mely szerint az igények kielégítésére fordítható összeg meglétének a bizonytalansága (az eljárás eredménye) teszi kétségessé az adott ügyben az egyezség teljesíthetőségét, hiszen ez valamennyi olyan esetben fennáll, ahol követelés az adós által felajánlott kielégítés alapja. Ha az adós jogszabályba nem ütköző állítását - mely szerint követeléssel rendelkezik egy másik személlyel szemben, s ennek vagyoni értéke van - a hitelezők elfogadják, és a csődegyezségben rendelkeznek az igényérvényesítés eredményeként befolyó összeg hitelezők részére történő teljes vagy részleges átadásáról (akár engedményezés útján, akár oly módon, hogy az adós által behajtott követelés szétosztásában állapodnak meg), a Kúria álláspontja szerint önmagában ez nem akadálya a csődegyezség jóváhagyásának. Ha az adós vállalása nem jogszabályba ütköző, akkor a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van a követelés behajtásának. Ezt, valamint azt, hogy az adós egyezségi javaslatában ajánlott vagyontárgyak értéke mekkora, illetve, hogy az valóban az adós által meghatározott értéket képviselie, a hitelezőknek kell vizsgálniuk és annak alapján mérlegelniük, hogy elfogadják-e az egyezségi javaslatot. A Kúria - a fent kifejtettek alapján - egyetért az adóssal abban, hogy a jogerős végzés ténylegesen a csődegyezség tartalmát és nem a végrehajthatóságát vizsgálta. A csődeljárást lefolytató bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja, mert az a felek autonómiájába történő beavatkozás lenne. A Fővárosi Ítélőtábla a 11. Cspkf. 44.211/2014/2. sz döntésében például kifejtette, hogy a csődeljárás célja a reorganizáció, amely csak tisztességes eljárással folytatható le oly módon, hogy a hitelezők ésszerű engedményt adnak a követeléseikből annak érdekében, hogy az adós a működését folytathassa. Ebben az indokolási részben az ésszerű engedmény mértéke ad okot bizonytalanságra. Az egyezség előkészítése során a feleknek tudniuk kell, hogy mi az az ésszerű engedmény, mert a bizonytalanság nem érdeke sem a hitelezőknek, sem az adósnak. A Fővárosi Törvényszék 9. Cspk. 01-14-000006/29. sz végzésében azért tagadta meg a csődegyezség jóváhagyását, mert a négy biztosított hitelező ugyanolyan mértékű kielégítést kapna az egyezség alapján, viszont egy esetleges felszámolási eljárásban nem minden biztosított hitelező kapna kielégítést. A bíróság álláspontja szerint az ilyen tartalmú csődegyezség csak akkor nem minősülne joggal való visszaélésnek, ha ahhoz azok a hitrelezők is hozzájárultak volna, akik jelzálogjoggal, illetve végrehajtási joggal biztosított követeléseik alapján szinte teljes de mindenképpen az őket követő biztosítékok jogosultjait megelőző kielégítést nyernének a felszámolási eljárásban. Úgy gondolom, hogy ez az indokolás elfogadhatatlan, olyan szempontok vizsgálatát végzi, amelyet a csődtörvény nem ismer, sőt szándéka sem volt a jogalkotónak ilyen feltételek vizsgálatát előírni. Akkor is elfogadhatatlan ez az indokolás, ha a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értékének bizonytalansága miatt kerülő uton kívánt igazságot szolgáltatni. 12
Terjedelmi okokból nem tudjuk ismertetni mindazon döntéseket, amelyekben a bíróság a jó erkölcsbe ütközésre hivatkozással tagadják meg az egyezség jóváhagyását. Ez a vizsgálat önmagában természetesen a bíróság számára lehetőség, csak a szélsőséges megközelítéseket kell kerülni. 2.5.2. A végrehajthatóság kérdése Attól kezdve, hogy a jogalkotás a csődegyezség bírói jóváhagyását írta elő, s az egyezséget jóváhagyó végzés ítélethatályú határozat lett, felmerült az egyezség végrehajthatóságának a kérdése. A Kúria a Gfv.VII.30.171/2013/13. számú határozatában kimondta, hogy a bíróság feladata a csődegyezség törvényességének biztosítása, és amennyiben a felek megállapodása alapján az egyezség létrejön, a bíróságnak kell ügyelnie arra is, hogy az egyezség végrehajtható legyen, mert csak olyan egyezség hagyható jóvá, amely végrehajtható. Ebbe a körbe nem kizárólag a bírósági végrehajtás tartozik, hanem az olyan feltételek egyezségbe történő beépítése is, amelyek alapján a hitelezők számon tudják kérni az egyezségben foglalt ígéretek teljesítését. Kezdetben szinte csak olyan határozatok születtek, amelyben a hitelezők elengedték a követelésük egy részét, emiatt a végrehajthatóság vizsgálata is egyszerűbb volt. Amikor bonyolultabb egyezségek születettek, amelyekben a hitelezők például részesedést szereztek az adós társaságban vagy harmadik személyek biztosítottak fedezetett vagy adtak át vagyontárgyat, a végrehajthatóság megítélése már más lett. Ezért a Kúria Gfv.VII.30.315/2013/3. számú végzésében kiemelte, hogy végrehajtható csődegyezségként nem kizárólag az fogadható el, amelyben kötelezettség kifizetésére irányuló megállapodás található (a kifizetendő összeg pontos megjelölésével), hanem az egyezségbe a Cstv. 19. (1) bekezdése alapján egyebek mellett az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzése, más személy kezességvállalása és egyéb biztosítékok nyújtása, illetve mindaz belefoglalható, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében a felek szükségesnek tartanak. Ez utóbbiak teljesítése egyedi bírósági végrehajtás útján nem biztos, hogy kikényszeríthető, ennek ellenére az ilyen tartalmú megállapodást a Cstv. lehetővé teszi. Az adós nem teljesítése esetén a hitelező ugyanis a követelése érvényesítése érdekében választása szerint egyedi végrehajtást, vagy totális végrehajtást (felszámolást) kezdeményezhet. 2.5.3. Harmadik személyek szerepe az egyezségben A csődegyezség megkötéséhez szükséges erőforrásokat nem cask az adós biztosíthatja, hanem harmadik személyek, akik lehetnek a tulajdonosok, cégcsoporthoz tartozó más vállalkozások. A bírói gyakorlatnak ezért foglalkozni kellett azzal a kérdéssel, hogy milyen feltételekkel léphetnek be az eljárásba ezek a harmadik személyek, mi az eljárásjogi helyzetük, vállalásuk hogyan viszonyul a csődegyezséghez. Először a Győri Ítélőtábla foglalkozott ezzel a kérdéssel, A fizetésképtelenségi eljárásokban köthető egyezség néhány kérdéséről szóló1/2012.(xi.23.) számú kollégiumi véleményében az alábbiakat emelte ki. V. A csőd-, illetve felszámolási egyezségnek az adóson és az egyezségkötésre jogosult hitelezőkön kívül részese lehet egyéb érintett (például az adós tartozását átvállaló, a biztosítéki megállapodást kötő, a követelés fejében az adósban fennálló részesedését átruházó ) személy is. A megállapodás kényszeregyezség hatása ilyenkor csak az adós és a hitelezők relációjában érvényesül, az egyéb kötelezett és a hitelező(k) között létrejött, az egyezség részét képező megállapodás csak az érintett felek egyetértésével születhet meg, s csak köztük keletkeztet kötelezettséget. 13
Egy másik bírói forum, a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-24. én tartott tanácskozása ezt a véleményt kiegészítette az alábbiakkal: A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a csődeljárásban nem minősül félnek az adós tartozását átvállaló, illetve az adós tartozásáért biztosítékot nyújtó harmadik személy, így a csődegyezség jóváhagyásának nem akadálya, ha őt a csődegyezségi tárgyalásra nem hívták meg, azon nem volt jelen, illetve a csődegyezséget nem írta alá, és őt a határozattal szemben fellebbezési jog sem illeti meg. Ezek a vélemények nagyban könnyítik a felek eljárását és a bíróságok döntését is. Ma már több jelentős gazdálkodó szerv esetében született ilyen módon. (Tőzsdepalota, E-Star, stb.) 2.5.4. Megtámadható-e a csődegyezség? Az utóbbi időben gyakran felmerül s a gyakorlatban példa is van rá hogy a bíróság által jóváhagyott csődegyezség utólag peres eljárásban a Ptk-ban foglalt valamely feltétel megvalósulása esetén megtámadható-e. Ez a kérdés nem csak a csőd-és felszámolási egyezség kapcsán merül fel, hanem a Pp. 148. -ban szabályozott egyezség esetében is. A Pécsi Ítélőtábla egy nagyon jelentős és érdekes döntésében mutatott rá arra, hogy milyen különbség van az egyezség anyagi jogi tartalma és az eljárásjogi következmény között. A BDT.2012.2831. szám alatt közzétett döntésben a bíróság kifejtette, hogy a perbeli egyezség kettős természetű jogintézmény: anyagi jogi és eljárási jogi elemeket egyaránt tartalmaz. A jogerős bírósági jóváhagyás az egyezség ügyleti jellegén nem változtat, ezért a szerződéses kötelmekre vonatkozó jogszabályok megfelelően alkalmazandók rá, ezek közül kizárt azoknak az alkalmazása, amelyek ellentétesek a jogintézmény eljárási természetével. Az egyezség külön perben történő megtámadása nem vezethet az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körében a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezségbe foglalt jogok és kötelezettségek újbóli rendezéséhez, mert ellentétes az anyagi jogerő természetével. Ha a keresettel (viszontkeresettel) érvényesített megtámadás alapján a bíróság ítélettel megállapítja az egyezség szerződési részének az érvénytelenségét, ez az ítélet az egyezséget jóváhagyó végzés elleni perújítás okaként szolgálhat. Egy jelentős gazdálkodó szervezet csődeljárásában is felmerült ez a kérdés, s a másodfokú bíróság elvi éllel mondta ki, hogy a felek akaratnyilvánítását tartalmazó egyezség ugyanúgy, mint a szerződések általában, polgári jogi alapon bíróság előtt keresettel megtámadhatók. (Az ügyben az egyik hitelező állította, hogy az adós összejátszott egyes hitelezőkkel, azért, hogy az egyezség jogi feltételeit megteremtse.) Az ügyben benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria a Gfv.30.171/2013/13. számú döntésében ezzel az állásponttal nem értett egyet és az érintett ügy jelentőségén messze túlmutató véleményt fejtette ki, miszerint erre nincs jogi lehetőség. A felek ügyleti akaratát és a bíróság határozatát egységben kell szemlélni, az nem választható ketté. Nincs tehát arra jogi lehetőség, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség alapját képező megállapodást támadja meg a hitelező valamennyi többi hitelező és az adós perben állásával -, hiszen ezzel gyakorlatilag a csődegyezséget jóváhagyó bíróság végzését bírálná felül egy peres bíróság, mert a bíróság végzésének az alapjául szolgáló egyezséget vizsgálnák meg ismét, és határoznának annak helytállóságáról. 14
A Kúria álláspontja szerint azonban rosszhiszemű eljárás esetében kártérítési kereset benyújtása nem kizárt, a kereset megalapozottsága azonban nem eredményezheti a csődegyezség érvénytelenségét, kizárólag a pert indító hitelező és az alperesek közötti viszonyban vizsgálható a kártérítés feltételeinek a fennállása és e körben vonható le a jogkövetkezménye is. Ez a döntés is alapvető fontosságú és meghatározza a gyakorlatot. 2.6. A rendkivüli perorvoslatok a csődegyezséget elbíráló végzés ellen A csődegyezség jóváhagyásával kapcsolatban született jogerős döntés perújítással nem támadható meg, Ezt a szabályt a 2011. évi CXCVII. tv. iktatta a törvény szövegébe 2012 március 1-től. A korábbi szabályozás erről a kérdésről nem szólt, az irányadó gyakorlat azonban korábban is kizárta ennek lehetőségét. (BDT. 2014.3088.) Amennyiben a bíróság megtagadja az egyezség jóváhagyását, a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadható. Amennyiben viszont jóváhagyják az egyezséget, a Pp. 271. (1) bek h.) pontja alapján a jogerős határozat ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Ezt az elvet mondta ki a Kűria a Gfv. X. 30.136/2011/3. számú határozatában az alábbi indokolással: A Pp. 271. (1) bekezdésének h) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak az egyezséget jóváhagyó végzés ellen. A Cstv. 2009. szeptember 1-én történt módosítását megelőzően a bíróság nem hagyta jóvá a felek egyezségét, az csak egyezséggel történő szerződésmódosításnak minősült, ezért fel sem merült a felülvizsgálat kizártságának ez az indoka. A jogszabálymódosítás következtében azonban a bíróság által a csődeljárásban jogerősen jóváhagyott végzés - ellenkező rendelkezés hiányában - következményeiben megfelel a Pp.148. -ában szabályozott egyezségnek (ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek), ennek következtében a Pp. felülvizsgálattal kapcsolatos rendelkezései is vonatkoznak rá. A fent kifejtettek szerint a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.." A csődegyezség speciális tartalmára, kényszeregyezség jellegére figyelemmel vitatható ennek az álláspont helyessége. A polgári jogi egyezségnél ugyanis nincs olyan fél, akire ellenkezése dacára kiterjedne az egyezség, a csődegyezségnél viszont pont annak van jelentősége, hogy a kényszeregyezség jellege miatt kiterjed arra is, aki nem szavazta meg a csődegyezséget. Az ő érdekük védelmében indokolt lenne a felülvizsgálat megengedése ilyen esetben is. 15