RAGADOZÓ ATKÁK ELÔFORDULÁSA A KUNSÁGI BORVIDÉKEN

NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013 193 RAGADOZÓ ATKÁK ELÔFORDULÁSA A KUNSÁGI BORVIDÉKEN Szabó Árpád 1, ifj. Gál Csaba 1,2 és Pénzes Béla 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, 1118 Budapest, Ménesi út 44. 2 Gál Szôlôbirtok és Pincészet, 2317 Szigetcsép, Szôlôtelep A szerzôk a Kunsági borvidék kilenc településének határában, tizennyolc szôlôültetvény, továbbá egyes ültetvények szegélyén lévô leggyakoribb növények ragadozóatka faunáját vizsgálták. A szôlô fás részeinek (cseralap és vesszô) nyugalmi idôszakban történô futtatásos vizsgálatával összesen hét Phytoseiidae fajt sikerült kimutatniuk. A borvidéken nagy meglepetésre nem a Typhlodromus pyri faj volt a leggyakoribb, mint Magyarország többi hegy- és dombvidéki borvidékén, hanem az Amblyseius andersoni. Ennek hátterében feltehetôleg az Alföld, más szôlôtermô vidékektôl eltérô éghajlati adottságai állnak. A növényfajokban és borításban is szegényes szegélynövényzeten csupán négy Phytoseiidae faj elôfordulását tapasztalták, azok is csak kis egyedszámban voltak megtalálhatók. Kulcsszavak: ragadozó atka, Kunsági borvidék, Amblyseius andersoni, szôlô A magyarországi borvidékek közül a legnagyobb, több mint 20 ezer hektár szôlôtermô területtel a Kunsági borvidék rendelkezik. Meghatározó két fajtája a Cserszegi fûszeres és a Kékfrankos. A borvidék nemcsak talajában, de éghajlati adottságaiban is eltérô a többi, hegyés dombvidéki borvidékünktôl (Keresztes 2011). Ezen sajátosságok miatt fontosnak tartottuk, hogy a Kunsági borvidéken is megvizsgáljuk a hasznos szervezetek közül a kártevô atkák populációit szabályozni képes ragadozó atkák elôfordulását. A borvidéken hasonló vizsgálatok eddig nem voltak, csak néhány adattal rendelkezünk egyes fajok elôfordulásáról. Egyegy alföldi településen, így például Lakitelken volt mintavétel, de csak a Typhlodromus pyri faj fordult elô kis gyakorisággal (Sárospataki és mtsai 1991). Szigetcsépen több faj (Euseius finlandicus, Amblyseius andersoni, Paraseiulus talbii, T. pyri, Zetzellia mali) elôfordulásáról tudunk, melyek közül az E. finlandicus volt a leggyakoribb (Mikulás 2000). A hazai borvidékeken elôforduló Phytoseiidae fajokról igen részletes adatokkal rendelkezünk (Bozai 1993, Molnár 2003, Szabó 2010), különös tekintettel a Tokaj-hegyaljai, Egri és Badacsonyi szôlôültetvényekre (Szabó és mtsai 2009, 2010, 2013). Az eddigi adatok alapján minden borvidékünkön a T. pyri faj volt a leggyakoribb, míg szubdomináns az A. andersoni. A T. pyri nem csak Magyarországon, de Európa legtöbb szôlôtermô vidékén igen gyakori ragadozó faj (Boller és mtsai 1988, Sölva és mtsa 1997, Kreiter és mtsai 2000). Anyag és módszer A Kunsági borvidék kilenc településének (Dömsöd, Izsák, Kiskunhalas, Ráckeve, Soltvadkert, Szabadszállás, Szigetcsép, Tabdi, Tiszakürt) határában fekvô, összesen 18 üzemi szôlôültetvényben gyûjtöttünk mintát 2012. január és február havában. Az 5 30 éves ültetvé nyekben leggyakrabban egyesfüggöny, vagy kordon mûvelést folytattak, a tôkék térállása döntôen 3 1 m volt. A sorközöket mechanikailag, míg a soralját herbicidekkel tartották gyommentesen. A mintavétel tárgyát a bor vidéken legnagyobb területen termesztett két szôlôfajta (Cserszegi fûszeres, Kék-

194 NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013 frankos) fás részei képezték. Ültetvényenként minden esetben 100, nagyjából 10 cm-es cserrészt gyûjtöttünk, amelyekrôl a telelô atkákat Berlese-Tullgren típusú futtató készülékkel nyertük ki. A 2012-es vegetációs idôszakban a szôlôterületek környezetében lévô természetes növénytársulást alkotó fôbb fajokról, összesen 12 növényfajról levélmintát vettünk. A mintavételek során az egyes fajokról 100 levelet gyûjtöttünk. A begyûjtött levelek fonáki oldalát sztereo mikroszkóppal vizsgáltuk át. Az összes begyûjtött Phytoseiidae egyedbôl tartós preparátumot készítettünk, majd Karg (1993) határozókulcsa alapján meghatároztuk. A fajok preparátumait a Rovartani Tanszék gyûjteményében helyeztük el. A Kunsági borvidék és más, fôleg hegy- és dombvidéki borvidék éghajlati adottságainak összehasonlításához az Országos Meteorológiai Szolgálat adatait elemeztük. Mintának az egri és a kecskeméti állomás elmúlt 11 évi téli, illetve nyári adatsorait használtuk fel. A hômérsékleti értékek közül a téli és nyári idôszak abszolút értékeit vettük figyelembe, amely talán a legjobban szemlélteti az Alföld szélsôséges éghajlati adottságait. Eredmények A nyugalmi idôszakban gyûjtött minták alapján a Kunsági borvidék minden vizsgált szôlôültetvényében kimutatható volt a Phytoseiidae fajok elôfordulása. E családból összesen hét, míg a Stigmaeidae családból egy fajt gyûjtöttünk be (1. táblázat). Az azonosított fajok mindegyike ismert volt már hazánkban, bár az Amblyseius graminis fajt itt sikerült elôször szôlôrôl begyûjteni. A Phytoseiidae fajok közül meglepetésre az A. andersoni volt a legelterjedtebb, a 18 vizsgált ültetvény közül 17-ben megtaláltuk a fajt. Az összes begyûjtött egyed 89%-át tette ki, átlagosan minden második cseralapra jutott egy egyed. Az A. andersoni emellett minden esetben nagyobb egyedszámban fordult elô, mint a többi ragadozó atkafaj. A borvidék két leggyakoribb szôlôfajtájának tekintetében nem volt szignifikáns különbség sem az A. andersoni, sem a többi ragadozó atkafaj átlagos egyedszámát illetôen. A T. pyri fajt a vizsgált 18 ültetvénybôl mindössze négy ültetvényben tudtuk begyûjteni, egyedszáma jelentôsen elmaradt a domináns fajétól, hiszen az összes egyed csupán 3,7%-át adta a borvidéken (1. táblázat). Az E. finlandicus faj, amely a növényvédelmi kezelésekre igen érzékeny, ugyancsak négy ültetvényben fordult elô, de nagyon kis egyedszámban (0,7%). Az ültetvények környezetében, ahol a növényfajokban és borításban is szegényes volt a szegélynövényzet, alig találtunk ragadozó atkákat. A vegetációs idôben, a szôlôültetvények környezetében élô növényfajokon csak négy Phytoseiidae faj fordult elô, amelyek közül három a szôlô cserrészein is megtalálható volt (2. táblázat). Az éghajlati adatokat elemezve megállapítottuk, hogy az alföldi területen telente több mint 3 C-kal hidegebb, nyaranta pedig több mint 2 C-kal melegebb volt az abszolút hô mérséklet az elmúlt 11 évben (3. táblázat). Következtetések A Kunsági borvidéken az eddig megvizsgált hét borvidéken tapasztaltakkal ellentétben (Szabó 2010, Szabó és munkatársai 2009, 2010, 2013) nem a T. pyri a leggyakoribb elterjedésû, hanem az A. andersoni a domináns faj. A két faj állandó versenyét számos tényezô befolyásolhatja, így a gazdanövény levelének fonáki szôrözöttsége (Duso és mtsai 2003), vagy az ültetvény sorközmûvelésének módja is döntô lehet. A nagy növényi borítottsággal bíró ültetvényekben a virágpor leveleken történô felhalmozódása a T. pyri számára elônyösebb (Markó és mtsai 2012). Peszticidekkel szemben mindkét faj hamar képes rezisztenciát kialakítani (Bonafos és mtsai 2007). Az irodalmi adatok alapján elôfordul olyan ültetvény, ahol a két faj egyszerre fordul elô, de ennél gyakoribb, hogy az egyik faj nagymértékben, vagy teljesen kiszorítja a másikat (Franck és mtsai 2008). Fontos tényezô továbbá az élôhely klimatikus adottsága. Hazánk alföldi területein feltehetôleg túlzottan forróak és szárazak a nyarak a T. pyri számára. A Kun-

NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013 195 Ragadozó fajok egyedszáma ültetvényenként (Kunsági borvidék, 2012) Egyedszám (db/100 cserrész) 1. táblázat Település Szôlôfajta Amblyseius andersoni Euseius finlandicus Paraseiulus triporus Paraseiulus talbii Anthoseius rhenanus Typhlodromus pyri Amblyseius graminis Zetzellia mali Fajok száma Dömsöd Cserszegi fûszeres 102 15 2 Rajnai rizling 197 44 2 Izsák Cserszegi fûszeres 207 7 1 3 Kékfrankos 40 3 3 3 Kiskunhalas Cserszegi fûszeres 14 1 2 Kékfrankos 28 1 Ráckeve Cserszegi fûszeres 13 1 Kékfrankos 8 1 Soltvadkert Cserszegi fûszeres 30 20 2 Kékfrankos 3 1 Szabadszállás Cserszegi fûszeres 62 4 1 3 Kékfrankos 27 1 1 3 Szigetcsép Cserszegi fûszeres 35 3 2 Kékfrankos 178 1 2 Tabdi Cserszegi fûszeres 8 1 Kékfrankos 56 7 1 3 Tiszakürt Cserszegi fûszeres 12 3 1 3 Kékfrankos 19 1 1 6 4 Összesen (db): 1036 8 63 2 10 43 1 1 Gyakoriság egyedszám alapján (%) 89,00 0,69 5,41 0,17 0,86 3,69 0,09 0,09 sági borvidéken e faj helyét a szélsôségesebb idôjárási feltételekhez jobban alkalmazkodni képes A. andersoni vette át. A jelenséget már Olaszországban és Franciaországban is megfigyelték, ahol a melegebb és szárazabb területeket az A. andersoni, illetve a Kampimodromus aberrans uralta (Duso és mtsai 1991, Kreiter és mtsai 2000). A legnagyobb magyarországi borvidéken mindezidáig a Phytoseiidae fajok elterjedtségérôl nem rendelkeztünk adatokkal, így eredményeink hiánypótlóak a területen. A hazánkban szôlôrôl elsôként megtalált Amblyseius graminis faj elsôsorban lágyszárú növényeken fordul elô, de szívesen mig rál véletlenszerûen szôlôre, mindemellett a növényevô atkák populációjának szabá - lyo zásában nincs jelentôs szerepe (Kreiter és mtsai 2000). E fajjal együtt a hazai szôlôültet vényekbôl már harminc Phytoseiidae faj elôfordulását ismerjük. A tenyészidôszakban a szegélynövényekrôl négy Phytoseiidae fajt sikerült begyûjteni, ami

196 NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013 2. táblázat Szôlôültetvények szegélynövényein gyûjtött Phytoseiidae fajok (Badacsonyi borvidék, 2011) Növényfajok Amblyseius andersoni Egyedszám (db/100 levél) Euseius finlandicus Paraseiulus talbii Anthoseius occiduus Chenopodium album Celtis occidentalis 4 1 Crataegus monogyna 3 2 Lycium barbarum Populus x canadensis Prunus cerasus Prunus spinosa 1 Robinia pseudoacacia Sambucus nigra Silene latifolia subsp. alba 42 más borvidékek hasonló eredményeivel összehasonlítva igen szegényesnek mondható (e.g. Szabó és mtsai 2009, 2010, 2013). A négy fajból három a szôlô cserrészein is elôfordult, amibôl arra következtethetünk, hogy az ültetvény és a szegélynövényzet fajai között szoros kapcsolat van. A szegényes fajösszetételt egyrészt okozhatta a vizsgálat évében tapasztalt, a ragadozó atkák szaporodását hátráltató, rendkívüli aszályos idôjárás, másrészt, hogy az ültetvények környezete növényfajokban szegény volt, vagy összefüggô szegélynövényzet nem is volt fellelhetô. Javasoljuk a Kunsági borvidék szôlôtermesztôinek, hogy telepítéskor az ökológiai kiegyenlítô sávok területi arányára nagyobb hangsúlyt fektessenek. Kiemeljük továbbá, hogy a szôlô termesztése során a hasznos élô szervezeteket kímélô növényvédelemi technológia betartása a Kunsági borvidéken különösen hangsúlyos, ugyanis gyér szegélynövényzet esetén a ragadozó atkák természetes betelepedése nem kielégítô. 3. táblázat A téli hónapok (december, január, február) abszolút minimum, és nyári hónapok (június, július, augusztus) abszolút maximum hômérsékleti értékei ( C) Kecskeméten és Egerben (2002 2012, OMSZ adatok alapján) Boller, E.F., Remund, U. and Candolfi, M.P. (1988): Hedges as potential sources of Typhlodromus pyri, the most important predatory mite in vineyards of Northern Switzerland. Entomophaga, 33: 249 255. Bonafos, R., Serrano, E., Auger P. and Kreiter S. (2007): Resistance to deltamethrin, lambda-cyhalothrin and chlorpyriphos-ethyl in some populations of Typhlodromus pyri Scheuten and Amblyseius andersoni (Chant) (Acari: Phytoseiidae) from vineyards in the south-west of France. Crop Protection, 26: 169 172. Bozai J. (1993): A szôlôn élô fitofág és ragadozó atkák faji összetétele és dominanciaviszonyai. Növényvédelem, 29: 339. Duso, C., Fontana, P. and Malagnini, V. (2003): Diversity and abundance of phytoseiid mites (Acari: Phyto- Abszolút minimum Abszolút maximum Év Kecskemémét Kecske Eger Eger 2002 21 15 37 36 2003 22 18 37 35 2004 15 13 35 34 2005 20 14 36 34 2006 16 16 36 34 2007 9 8 42 39 2008 17 12 38 36 2009 15 13 36 33 2010 19 17 36 32 2011 17 14 38 35 2012 11 10 38 37 Átlag 16,5 13,6 37,2 35,0 Köszönetnyilvánítás Köszönjük a mintavételi lehetôséget a Kunsági borvidék szôlôtermesztôinek! A kutatás a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázat támogatásával valósult meg. IRODALOM

NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013 197 seiidae) in vineyards and the surrounding vegetation in northeastern Italy. Acarologia, 44: 31 47. Duso, C., Pasqualetto, C. and Camporese, P. (1991) Role of the predatory mites Amblyseius aberrans (Oud.), Typhlodromus pyri Scheuten and Amblyseius andersoni (Chant) (Acari, Phytoseiidae) in vineyards. II. Minimum releases of A. aberrans and T. pyri to control spider mite populations (Acari, Tetranychidae). Journal of Applied Entomology, 112: 298 308. Franck, L., Höhn, H. und Höpli, H-U. (2008): Artenzusammensetzung der Raubmilben im Ostschweizer Apfelanbau. Schweizerische Zeitschrift für Obst- und Weinbau, 15: 7 10. Karg, W. (1993): Eugamasoidea. In: Karg, W. (ed) Raubmilben (Die Tierwelt Deutschlands). Gustav Fischer Verlag, Jena. 329 502. Keresztes J. (2011): A borvidék történelme. www.kunsagiborvidek.hu, 2013. február 25. Kreiter, S., Tixier, M.S., Auger, P., Muckensturm, N., Sentenac, G., Doublet, B. and Weber, M. (2000): Phytoseiid mites of vineyards in France (Acari: Phytoseiidae). Acarologia, 41: 77 96. Markó, V., Jenser, G., Mihályi, K., Hegyi, T. and Balázs, K. (2012): Flowers for better pest control? Effects of apple orchard groundcover management on mites (Acari), leafminers (Lepidoptera, Scitellidae), and fruit pests. Biocontrol Science and Technology, 22: 39 60. Mikulás I. (2000): Környezetkímélô szôlôtermesztési technológiák megvalósíthatósága rezisztens Viktória gyöngye fajtával. Doktori értekezés. Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Szôlészeti Tan szék, Budapest. Molnár Gy. J. (2003): Az elmúlt 20 évben végzett atkapopuláció-vizsgálatok a Veszprém megyei szôlôültetvényekben. Növényvédelem, 39: 521 530. Sárospataki Gy., Szendrey L. és Mikulás J. (1991): A Typhlodromus pyri Scheuten elôfordulása magyar országi szôlôültetvényekben. Növényvé delem, 27: 391 395. Sölva, J., Zöschg, M., Hluchy, M. and Zacharda, M. (1997): Predatory phytoseiid mites (Acari: Mesostigmata) in vineyards and fruit orchards in Southern Tyrol. Journal of Pest Science, 70: 17 19. Szabó Á. (2010): Ragadozó atkák szerepe kertészeti állókultúrákban Magyarországon. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest, 1 89. Szabó Á., Kóródi I. és Pénzes B. (2009): Ragadozó atkák elôfordulása a Tokaj-hegyaljai borvidéken. Növényvédelem, 45: 21 27. Szabó Á., Tempfli B. és Pénzes B. (2010): Ragadozó atkák elôfordulása az Egri borvidéken. Növényvédelem, 46: 1 9. Szabó Á., Varga M. és Pénzes B. (2013): Ragadozó atkák elôfordulása a Badacsonyi borvidéken. Növényvédelem, 49: 57 62. THE OCCURRENCE OF PREDATORY MITES IN THE KUNSÁG WINE REGION, HUNGARY Á. Szabó 1, jr. Cs. Gál 1,2 and B. Pénzes 1 1 Corvinus University of Budapest, Faculty of Horticultural Sciences, Department of Entomology, H-1118 Budapest, Ménesi str. 44. 2 Gál vineyard and wine cellar, 2317 Szigetcsép, Szôlôtelep The authors investigated the occurrence of predatory mites in 18 vineyards of the Kunság wine region, Hungary. Furthermore the predatory mite fauna on the most common plants in the surroundings of four vineyards was also examined. The woody parts of the grapes (spurs) were investigated in the winter dormancy with Tullgren funnels. Seven phytoseiid (Amblyseius andersoni, Euseius finlandicus, Amblyseius graminis, Paraseiulus triporus, Paraseiulus talbii, Anthoseius rhenanus and Typhlodromus pyri) and one stigmaeid (Zetzellia mali) species were determined. The most abundant predatory mite species was Amblyseius andersoni (89% of total phytoseiids). Thyphlodromus pyri, the dominant species in other Hungarian wine regions, was the subdominant species (3,7% of total phytoseiids) here. The difference in the most abundant species compared to other Hungarian wine regions is probably due to the extreme climatic conditions (the summers are hotter and the winters are colder) of the Kunság wine region. The phytoseiid mite fauna of the surroundings was very poor, we found only four species. The rate of colonization of vineyards by phytoseiids is limited. Keywords: Phytoseiid mite composition, Kunság wine region, Amblyseius andersoni, faunistic survey, Vitis vinifera Érkezett: 2013. március 4.