BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK. Nappali tagozat Európai tanulmányok szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK Nappali tagozat Európai tanulmányok szakirány AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKÁJÁNAK ÉS FEJLESZTÉSI POLITIKÁJÁNAK A LISSZABONI SZERZŐDÉS ÁLTAL MEGERŐSÍTETT ÖSSZEHANGOLÁSA ÉS GYAKORLATI MEGVALÓSULÁSA AZ ACP-ORSZÁGOKBAN Készítette: HUBA ZSÓFIA Budapest, 2011

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Táblázatok és ábrák jegyzéke... 4 Bevezetés... 5 1. A Lisszaboni Szerződés előzményei, vívmányai, hatása a szakpolitikákra... 8 1.1. A Lisszaboni Szerződés előzményei... 8 1.2. A Lisszaboni Szerződés vívmányai... 9 1.3. A Lisszaboni Szerződés hatása a szakpolitikákra... 10 2. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika működése az EK- Szerződés illetve az EUM-Szerződés alapján... 12 2.1. A közös kereskedelempolitika működése az EK-Szerződés alapján... 13 2.2. A közös kereskedelempolitika működése az EUM-Szerződés alapján... 14 2.3. A fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás működése az EK- Szerződés alapján... 15 2.4. A fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás működése az EUM- Szerződés alapján... 17 3. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika Lisszaboni Szerződés által megerősített összehangolása... 19 3.1. A kereskedelempolitika és a fejlesztési politika megerősített összehangolása, szerepe az EU külkapcsolataiban... 19 4. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika összehangolásának gyakorlati megvalósulása az ACP-országokban... 21 4.1. Az EU és a fejlődő országok viszonya a közös kereskedelempolitika tükrében:... 21 4.1.1. Az ACP-EK együttműködés története, társulási egyezmények az ACPországokkal... 23 4.1.2. Az EU és az ACP-országok közötti kereskedelem napjainkban néhány szemléltető ábra... 29 4.2. Az OECD DAC és a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések szerepe az Unió fejlesztési együttműködési politikájában... 31 4.2.1. OECD DAC... 31 4.2.2. A Milleniumi Fejlesztési Célkitűzések... 33 4.3. Az Európai Unió és Afrika kapcsolata... 35 4.4. Az EU és a fekete-afrikai térség... 39 4.5. Az EU és Nyugat-Afrika: az EU közös kereskedelempolitikájának és fejlesztési együttműködési politikájának érvényesülése Nyugat-Afrikában... 41 5. Nigéria... 42 5.1. Általános információk Nigériáról... 42 5.2. Nigéria gazdasága és kereskedelme-általános áttekintés... 44 5.3. Nigéria gazdasága és kereskedelme napjainkban... 47 5.3.1. Nigéria főbb gazdasági mutatói, a gazdaság szerkezete, főbb ágazatok... 47 5.3.2. Nigéria külkereskedelmi tendenciái, külkereskedelmi statisztikák, főbb partnerek, főbb import termékek... 50 5.4. Nigéria és az EU kapcsolata... 50 5.5. Az uniós támogatások és a nigériai fejlesztési programok... 52 6. Összefoglalás... 56 Irodalomjegyzék:... 58 Függelék:... 60 Melléklet... 61 3

Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. ábra: Az EU fejlesztési együttműködési politikája... 17 2. ábra: AZ EU közös kereskedelempolitikájának és fejlesztési együttműködési politikájának kapcsolata az EU külkapcsolati rendszerével... 19 3. ábra: Az EU fejlesztési politikájának és közös kereskedelempolitikájának összefüggése.. 21 4. ábra: Az EU-27-ek ACP-országokkal kapcsolatos exportjának és importjának fejlődése (millió euró)... 29 5. ábra: Az EU-27-ek exportja és importja az ACP-országokkal 2009-ben... 30 6. ábra: Az EU-27-ek kereskedelme az ACP-régiókkal 2008-ban és 2009-ben (millió euró). 30 7. ábra: Afrika országai:... 35 8. ábra: Fekete-Afrika Afrika térképén:... 39 9. ábra: Nigéria zászlaja:... 43 10. ábra: Nigéria Afrika térképén:... 43 11. ábra: Az európai uniós szakpolitikák összehangolása Nigéria esetében... 55 1. táblázat: Regionális programokra elkülönített összegek (millió euró)... 41 2. táblázat: Általános információk Nigériáról... 44 3. táblázat: Nigéria főbb gazdasági mutatói... 47 4. táblázat: Nigéria külkereskedelmi forgalma... 50 5. táblázat: A szegénység arányának változása 1980-1996... 51 4

Bevezetés Az Európai Uniót már önmagában méretei, valamint kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi súlya is fontos világszintű partnerré emeli. A világkereskedelem legnagyobb szelete is az Unióé, itt összpontosul a világ gazdaságának egynegyede. A méretek és a gazdasági erő azonban felelősséggel jár együtt: az Unió nyújtja a legtöbb pénzügyi segítséget a szegényebb országoknak. Az EU gazdasági és kereskedelmi súlyának tudatában működik a világban. Mások illetve saját érdekében egyaránt felhasználja hatalmát. Az EU világszerte előmozdítja a jómód gyarapodását, és támogatja a demokratikus értékeket. Ennek révén ugyanakkor a határain belül hozzájárul ahhoz, hogy polgárai számára stabilitást és jólétet biztosítson. Az Unió a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma, s emellett a fejlődő országok legnagyobb támogatója is. Az Európai Unió működésének kereteit alapvetően a Szerződések határozzák meg. A szakpolitikák tekintetében is a Szerződésekben rögzített elvek és szabályok az irányadók. A 2009. december 1-jén hatályba lépett új szerződés, a Lisszaboni Szerződés, az Európai Unió további működésére jelentős hatást gyakorolt. A Szerződéssel módosult az intézményrendszer, a döntéshozatali rendszer és a jogrendszer, új politikák jöttek létre. A kül- és biztonságpolitika, a közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika új rendszerben, új tartalommal és döntéshozatali mechanizmussal jelent meg a Lisszaboni Szerződésben. Dolgozatomban a fenti változások közül az Európai Unió közös kereskedelempolitikájával illetve fejlesztési együttműködési politikájával foglalkozom. Szakdolgozatom témájának kiválasztása szempontjából meghatározó volt számomra az Európai tanulmányok szakirány keretében oktatott, az EU szakpolitikák címet viselő tantárgy, amely által betekintést nyertem az egyes szakpolitikák fejlődésének folyamatába, illetve megismertem a szakpolitikák jövőbeli jelentőségének fontosságát. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon tényleg van-e látványos hatása a szakpolitikák összehangolásának a gyakorlatban is, vagy ez elméleti keretben marad csupán? Mely pontokon kapcsolódnak egymáshoz ezek a szakpolitikák? Miben térnek el egymástól? Hogyan valósul meg összehangolásuk a gyakorlatban? 5

A téma emellett aktuális és rendkívül fontos is, hiszen ha igazán meg szeretnénk érteni az Európai Unió működését, akkor mindezekről a változásokról tájékozódnunk kell. Dolgozatomban a téma kifejtése kapcsán újszerű megközelítésben összehasonlító elemzés által vizsgálom meg a közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika összekapcsolódását. Szakdolgozatom célja a fent említett két politika Lisszaboni Szerződés által megerősített összehangolásának bemutatása. Az összehangolás szemléltetéséhez saját ábrákat is készítettem a dolgozat során, hogy a két szakpolitika kapcsolódási pontjai még áttekinthetőbbé váljanak. A dolgozatom célja továbbá annak szemléltetése, hogy a két kiválasztott szakpolitika hogyan kapcsolódik egymáshoz a gyakorlatban. Ábrák, grafikonok és táblázatok támasztják alá mindezt. A dolgozatomnak terjedelmi korlátok miatt nem célja az adatok mélyreható elemzése, inkább a téma szempontjából kiemelkedő fontosságú összefüggésekre helyezem a hangsúlyt. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika megerősített összehangolását a fentiek függvényében az ACP 1 -országokon keresztül, azon belül Nyugat- Afrikában mutatom be. A nyugat-afrikai térséget leginkább meghatározó állam Nigéria. A dolgozatom további részében ezért Nigéria esetében elemzem a közös kereskedelempolitika és fejlesztési együttműködési politika összehangolásának hatását az ország gazdaságára, kereskedelmére, társadalmára. A kutatást könyvtári kutatás által illetve számítógépes információkutatás segítségével valósítottam meg. A dolgozatom négy részből épül fel. Az első részben a Lisszaboni Szerződés előzményeivel, vívmányaival, illetve a szakpolitikákra gyakorolt hatásával, kiemelten a Szerződés által kialakított hatáskörök rendszerével foglalkozom. A második részben azt vizsgálom meg, hogy milyen változásokat vezetett be az EUMSZ-Szerződés az EK-Szerződéshez képest a két szakpolitika tekintetében. 1 African, Caribbean and Pacific countries, afrikai-karibi-csendes-óceáni országok csoportja, lásd: Függelék 6

A harmadik rész a két szakpolitikának a Lisszaboni Szerződés által megerősített összehangolásáról szól, illetve arról, hogyan kapcsolódik a két szakpolitika egymáshoz az EU külkapcsolati rendszere által. Végül a negyedik rész a közös kereskedelempolitika és a közösségi fejlesztési politika gyakorlati megvalósulásának bemutatása az ACP-országokban, kiemelten a fekete-afrikai illetve a nyugat-afrikai térségben. A négy fő részt egy esettanulmány zárja, amely egy konkrét ország Nigéria példáján keresztül vizsgálja a két szakpolitika gyakorlati összekapcsolódásának jelentőségét. Hipotézisem szerint a két szakpolitika megerősített összehangolása révén az EU még jobban tud segíteni az ACP-országoknak a világgazdaságba való integráció elérésében, illetve még hatékonyabban tud fellépni a szegénység fokozatos felszámolásáért a térségben. Szakdolgozatom megírásához szakkönyveket, eredeti jogszabályokat, statisztikákat, idegen nyelvű szakirodalmat, hasonló témában írt szakdolgozatokat, valamint a konzultációk során elhangzott információkat használtam fel. Alaposan tanulmányoztam továbbá az EU portáljait, valamint a Külügyminisztérium szakmai folyóiratait is. Az adatgyűjtést 2011. április 1-jén zártam le. A téma hatalmas anyagot ölel fel, éppen ezért meglehetősen nehéz volt kiválasztanom, hogy mi is az, amiről mindenképpen említést kell tennem a dolgozatban, s hogyan építsem fel helyes logikai sorrendben a témát. Ebben volt segítségemre a belső konzulensem, Káldyné Esze Magdolna tanárnő, akinek ezúton is szeretném megköszönni a segítségét és a bíztatását! Köszönettel tartozom a külső konzulensemnek, Kreisz Brigitta tanárnőnek is, aki készségesen ajánlotta fel a segítségét! 7

1. A Lisszaboni Szerződés előzményei, vívmányai, hatása a szakpolitikákra 1.1. A Lisszaboni Szerződés előzményei: A Lisszaboni Szerződés létrejöttét számos szerződés illetve szerződés-módosítás előzte meg. Az első alapszerződés az 1957-es Római Szerződés volt, amely 1958-ban lépett hatályba. Az alapítók célja a Római Szerződéssel az volt, hogy integrálják a gazdaságot és Európa különböző kultúrájú népeit közelebb hozzák egymáshoz. A feladatok körében már a kezdetektől fogva szerepelt az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának biztosítása. A Római Szerződés létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), amely később, a maastrichti felülvizsgálata után nyerte el mostani formáját, s az Európai Közösség Alapító Szerződésévé alakult át. A Szerződés aláírásakor fontos cél volt a belső jogszabályok harmonizációja annak érdekében, hogy a közös piac létrejötte könnyebbé váljon. A Szerződés azt is kimondja, hogy azok a nemzetközi szerződések amelyeket a tagállamok kötnek, a közösségi irányelvekkel nem lehetnek ellentétesek. A következő szerződés az 1986-os Egységes Európai Okmány volt. Ez a dokumentum tartalmazta a Közösségeket alapító szerződések első érdemi módosítását. 2 Az 1992-ben aláírt és 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződés teremtette meg az Európai Közösségek mai formáját. A Maastrichti Szerződés létrehozta egyfelől az Európai Uniót, másfelől a módosította a három európai közösség alapító szerződését. A Közösség neve is megváltozott ekkor: Európai Gazdasági Közösség helyett Európai Közösségek lett az új neve. A Maastrichti Szerződés ezen kívül létrehozta a hárompilléres rendszert, az uniós állampolgárságot, valamint előkészítette a közös európai pénz (az euró) bevezetését. A Maastrichti Szerződést háromszor módosították: először Amszterdamban 1997-ben, másodszor Nizzában 2001-ben, majd Lisszabonban 2007-ben. 2 Lásd: Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Vida Krisztina Kruppa Éva Ferkelt Balázs: Integrálódó Európa I., Perfekt Kiadó, Budapest, 2009. 60.o. 8

Az Alapszerződés felülvizsgálata 2004-ben, az újonnan belépő kelet-európai államok csatlakozása után vált esedékessé. 2001-ben a Laekeni Nyilatkozat felállította az Európai Konventet, melynek célja egy európai alkotmány létrehozása volt. Az európai alkotmány végső szövegét 2004-ben fogadták el, az életbelépés előtt azonban megbukott, mivel a Franciaországban és Hollandiában tartott népszavazásokon az állampolgárok visszautasították a tervezetet. 2007. márciusában a Római Szerződés aláírásának ötvenedik évfordulója alkalmából az állam- és kormányfők ünnepélyesen elfogadták a Berlini Nyilatkozatot, amely a hatokból huszonhetekké bővült Unió sikereit hangsúlyozta. 3 Alkotmányszerződés helyett ekkor már inkább egy reformszerződés létrehozását szorgalmazták. Az alkotmány szövegén egy európai politikusokból álló tömörülés, az úgynevezett Amato-csoport dolgozott, amelyet Barroso bizottsága is támogatott. Az általuk készített tervezetet 2007. június 4-én tették közzé francia nyelven. Az államfők végül 2007. december 13-án írták alá a szerződést Lisszabonban. Az új Szerződés neve Lisszaboni Szerződés lett, s 2009. december 1-jén lépett hatályba. 1.2. A Lisszaboni Szerződés vívmányai: A Lisszaboni Szerződés egy közel hét évig tartó egyeztetési folyamat eredményeként jött létre, amely során a tagállamok az Európai Unió 2004-es és 2007-es bővítések utáni jövőjét szem előtt tartva alkották meg a megváltozott Unió új működési kereteit. A tagállamok a szerződéses reformfolyamat során mindenekelőtt arra fektették a hangsúlyt, hogy úgy határozzák meg az Európai Unió működésére vonatkozó szabályokat, hogy az Unió a felgyorsult globalizációs folyamatban is meg tudja állni a helyét, s a nemzetközi színtéren megerősíthesse gazdasági súlyával arányos politikai befolyását. Az Unió egységes nemzetközi szerepvállalásának megerősítésében fontos lépés, hogy a Lisszaboni Szerződés létrehozza az Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselőjének 3 Lásd: Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Vida Krisztina Kruppa Éva Ferkelt Balázs: Integrálódó Európa I., Perfekt Kiadó, Budapest, 2009. 81.o. 9

tisztségét, amely hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unió egységesebb álláspontot képviselve jelenhessen meg a világpolitikában. A Lisszaboni Szerződés a meglévő szerződések módosításának tekinthető. Két részből áll maga a Szerződés: az egyik rész a Maastrichti Szerződést (hivatalos nevén az Európai Unióról szóló szerződést, röviden EUSZ-t) módosítja, a másik rész pedig az Európai Közösségeket létrehozó szerződés módosítása. Ez utóbbit a Lisszaboni Szerződés új névre keresztelte: az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (röviden EUMSZ). A Szerződésnek számos vívmánya van. 4 Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy a 2000- ben kidolgozott Alapjogi Chartát a nemzeti bíróságok előtt is hivatkozható jogalapként határozza meg, vagyis jogi erőre emeli. Szintén fontos újítás, hogy felszámolja a hárompilléres struktúrát 5 és az Uniót jogi személyiséggel ruházza fel. A Lisszaboni Szerződés deklarálja továbbá a tagállamok egyenjogúságát, illetve lehetővé teszi a tagállamok Unióból való önkéntes kilépését. Meghatározza a Szerződés az Unió hatásköreit is, a polgárközeliség megerősítése érdekében pedig a polgári kezdeményezés intézményét hozza létre. A Szerződés átláthatóbbá teszi az uniós döntéshozatalt: az uniós intézmények szerepét egyértelműbbé teszi a döntéshozatali folyamatban, illetve a döntések végrehajtásában. Az elfogadott intézményi és döntéshozatali reform nagymértékben elősegíti az integráció továbbfejlesztését és a kibővített Unió működőképességét. Az intézményi változásokban kiemelendő, hogy az Európai Parlament hatáskörei bővültek a Lisszaboni Szerződéssel, valamint, hogy két új tisztséget hozott létre a Szerződés: az Európai Tanács állandó elnökének tisztségét és az Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselői tisztségét. 1.3. A Lisszaboni Szerződés hatása a szakpolitikákra: A Lisszaboni Szerződés a szakpolitikákban is változást hozott: a kül- és biztonságpolitika, a kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika új rendszerben, új tartalommal és döntéshozatali mechanizmussal jelent meg. 4 Bővebben lásd: Horváth Zoltán Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja az Unió Lisszabon után, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2010. 46-49.o. 5 A pillérek felszámolása a külkapcsolatok nyitását, ezzel együtt a közös kereskedelempolitika fontosságának növelését szolgálja. 10

A Lisszaboni Szerződés által a hatáskörök rendszere átláthatóbbá és egyszerűbbé vált. Az Unió az egyes szakpolitikák területén különböző hatáskörökkel rendelkezik. A hatásköri rendszer kialakítása során elviekben rögzítették, hogy az Unió csak olyan területeken illetékes, ahol a tagállamok kifejezetten ráruházták a hatalmat. Az Unió hatalmának gyakorlására külön fejezetek vonatkoznak, amelyek leírják, hogy az Unió a ráruházott hatalmat pontosan hogyan gyakorolhatja. Minden egyes politikaterületnél meghatározott, hogy az Unió milyen célok érdekében alkothat jogot, milyen jogszabályokat hozhat. A jogalkotási eljárások is meghatározottak. A Lisszaboni Szerződés alapján a hatásköri rendszer az alábbi módon épül fel: A hatásköri rendszer a Lisszaboni Szerződés alapján 6 : Az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó politikák: vámunió, a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása, monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró, a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében, közös kereskedelempolitika. Az Unió megosztott hatáskörébe tartozó politikák: belső piac, a szociálpolitika meghatározott vonatkozásai, gazdasági, társadalmi és területi kohézió, mezőgazdaság és halászat, kivéve a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzését, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, közlekedés, transzeurópai hálózatok, energiaügy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, 6 Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Kruppa Éva Ferkelt Balázs Takács Gábor: Integrálódó Európa II., Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. 24-28.o. 11

a közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatoknak meghatározott vonatkozásai. Speciális szabályozás alá tartozó politikák ezen hatáskörön belül: kutatás, technológiafejlesztés, űrkutatás, fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás. Az Európai Unió támogató, összehangoló, kiegészítő intézkedéseket tesz a következő területeken: az emberi egészség védelme és javítása, ipar, kultúra, idegenforgalom, oktatás, szakképzés, ifjúság és sport, polgári védelem, igazgatási együttműködés A közös kül- és biztonságpolitika illetve a foglalkoztatáspolitika külön szabályozás alá esik. A Lisszaboni Szerződés megerősítette a közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika összehangolását, sőt, új elemként intézményesítette a humanitárius segítségnyújtás területét is. A változások az EK-Szerződés és az EUM-Szerződés összehasonlításával válnak láthatóvá. 2. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika működése az EK-Szerződés illetve az EUM-Szerződés alapján 12

A közös kereskedelempolitika és fejlesztési politika működése tekintetében változás figyelhető meg az EUM-Szerződésben az EK-Szerződéshez képest. 7 2.1. A közös kereskedelempolitika működése az EK-Szerződés alapján: A közös kereskedelempolitika 8 bevezetésének szükségességét a vámunió létrehozása vonta magával. A vámunió a közös vámtarifarendszer működtetésén kívül a kereskedelmi megállapodások közösségi szintre emelését is szükségessé tette. A közös kereskedelempolitika lényege a vámok összehangolása, a nem vámjellegű korlátozások szabályozása illetve a nemzetközi szerződések megkötése. Közös kereskedelempolitika alatt a következő tevékenységeket értjük: Vámtarifák módosítását Vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötését Liberalizációs intézkedések egységesítését Exportpolitikát és Kereskedelempolitikai védintézkedéseket (például dömpingeljárások, exporttámogatások) 9 A közös kereskedelempolitika 1970-ben, a tagállamok közötti vámok végleges lebontása után lépett hatályba. A kereskedelempolitika ekkor teljesen közösségi hatáskörbe került, mely fő zálogát a közös eszközrendszer jelentette (például közös vámtarifa). Az EK-Szerződés 133. cikke alapján a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozóan a Bizottság javaslatokat terjeszt a Tanács elé. Egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel kötendő megállapodás tárgyalása esetén a Bizottság ajánlást tesz a Tanácsnak, a Tanács pedig felhatalmazást ad a Bizottságnak a tárgyalások megkezdésére. A 7 Lásd: Horváth Zoltán Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja az Unió Lisszabon után, HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2010. 222-223. o. ill. 285-287.o. 8 A közös kereskedelempolitikát az EK-Szerződés harmadik részének IX. címe (131-134. cikk) szabályozta. 9 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC, Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007.328.o. 13

Tanács és a Bizottság feladata, hogy biztosítsák a megtárgyalt megállapodásoknak a belső közösségi politikákkal és szabályokkal való összeegyeztethetőségét. A Bizottság a tárgyalásokat egy erre a célra kijelölt különbizottsággal konzultálva, a Tanács által kibocsátott iránymutatások keretei között folytatja le. A Tanács minősített többséggel jár el. Az 1997-es Amszterdami, majd később a 2001-es Nizzai Szerződés által lehetővé vált, hogy a közös kereskedelempolitika kiterjedjen a szolgáltatásokra és a szellemi tulajdonra is. Ugyanakkor a Nizzai Szerződés sem utalt minden szolgáltatást a közös kereskedelempolitika hatálya alá. A kulturális és audiovizuális, az oktatási illetve a szociális és egészségügyi szolgáltatások területen a tagállamok és az Unió továbbra is megosztott hatáskörrel rendelkezik. 2.2. A közös kereskedelempolitika működése az EUM-Szerződés alapján: A Lisszaboni Szerződés a közös kereskedelempolitikát az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó politikák közé sorolja 10. A kereskedelempolitika az EUM-Szerződésben már kiegészül a közvetlen külföldi befektetések területére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése területével. A szolgáltatások kereskedelméről és a szellemi tulajdonjogról illetve a közvetlen külföldi befektetésekről hozott döntések esetén a Tanács egyhangúlag jár el. Az a Nizzai Szerződés által bevezetett rendszer ugyanakkor fennmarad, amely a kulturális és audiovizuális, az oktatási illetve a szociális és egészségügyi szolgáltatások területén megosztott hatáskört rendel el az Unió és a tagállamok között. Az EUM-Szerződés alapján az Európai Parlament társjogalkotóvá válik a kereskedelempolitika területén is 11. 10 EUMSz. 3. cikk (1) bekezdés e) pont 11 EUMSz. 207. cikk (2) bekezdés 14

2.3. A fejlesztési együttműködés 12 és humanitárius segítségnyújtás működése az EK- Szerződés alapján: A közösségi fejlesztési politika kialakulásának történelmi, stratégiai és morális okai is vannak. A történelmi okok mögött a tagállamok gyarmattartó múltja áll. A stratégiai okok mögött az, hogy a fejlődő országok az EU számára nélkülözhetetlen nyersanyag-termelők és mint az EU felvevőpiaca fontosak. Morális oknak pedig az EU erkölcsi kötelessége számít, miszerint támogatnia kell a szegény, elmaradott országokat. A közösségi fejlesztési politika öt alapelv mentén valósul meg 13 : A komplementaritás elvének megfelelően a közösségi tevékenységnek ki kell egészítenie a tagállamok fellépését. A koordináció elve szerint a Közösség és a tagállamok fellépését koordinálni kell, különösen, ami a nemzetközi szervezetekben való szerepvállalásukat illeti. A koherencia elve szerint a fejlesztési politika céljait integrálni kell az EU egyéb politikáiba (például mezőgazdaság, közlekedés), azok végrehajtásánál figyelembe kell venni. A földrajzi súlyozás elve szerint a legelmaradottabb országoknak prioritást kell biztosítani. A politikai feltétel elve alapján a segélyek nyújtása demokratikus kormányzati struktúrák működéséhez kötött a fogadó országokban. A fejlesztési együttműködés még nem jelent meg a Római Szerződésben, amely csupán jogi alapot nyújtott a tagállamok külkapcsolatainak rendezéséhez. Azonban a gyarmatok önállósulásával ennek a jelentősége nőtt. Szerződéses alapra került. A szerződéses alap lehetőséget biztosított arra, hogy a Közösség a volt gyarmatokkal speciális kapcsolatokat alakítson ki, preferenciális elbánást nyújtva a számukra. 14 12 A fejlesztési együttműködést az EK-Szerződés harmadik részének XX. Címe (177-181. cikk) szabályozta. 13 Lásd: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC, Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007. 347-348.o. 15

A fejlesztési együttműködés intézményesítése végül a Maastrichti Szerződés által valósult meg. A Maastrichti Szerződésben megfogalmazódtak a fejlesztési együttműködési politika céljai: a tagállamok által folytatott tevékenységet úgy kell kiegészítenie, hogy erősítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődését, zökkenőmentes és folyamatos integrálását a világgazdaságba illetve a szegénység ellen folytatott küzdelmét. Ezeken kívül az uniós fejlesztési együttműködési politikának hozzá kell járulnia a fejlődő országokban a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosításához 15. A célkitűzések elérésének előmozdításához szükséges intézkedéseket a Bizottság javaslata alapján a Tanács a Parlamenttel közösen, az együttdöntési eljárás keretében fogadja el. A fejlesztési politikának két eszköze van: a segélyezési eszközök és a kereskedelmi eszközök 16. A fejlődő országoknak nyújtott uniós segélyek széles területet öleltek fel a makrogazdasági stratégiák kialakításától kezdve az élelmiszer- és ivóvízellátás minőségének javításán keresztül, egészen a nemek közötti egyenlőség megteremtéséig. Az Európai Unió kétféleképpen nyújt ezen tevékenységekhez segítséget: szerződéses illetve egyedi alapon. Szerződéses alapon (például az ACP-EU Partnerség) nemzetközi egyezmények elemeként, egyedi alapon pedig rászoruló országoknak a világ bármely részén. A finanszírozásnak három eleme van: az Európai Fejlesztési Alap (EFA) támogatásaira, az Európai Beruházási Bank (EBB) kedvezményes hiteleire, valamint az EU költségvetésének speciális tételeire épül. 17 Említést érdemel az utóbbiak közül a Bizottság ECHO (Humanitarian Aid Office) nevű hivatala, amely vészhelyzet, katasztrófa esetén élelemmel, gyógyszerrel segíti a bajbajutottakat. A kereskedelmi eszközök közül a fejlődő országoknak az EK-val kötött preferenciákat adó egyezményei, mint például a Cotonoui Egyezmény illetve a GSP (a WTO keretében kialakított Általános Preferenciális Rendszer) egyoldalú vámkedvezményei játszanak fő szerepet. 14 Így született meg a Loméi Egyezmény is, majd annak utódja, a Cotonoui Egyezmény az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, az ún. AKCS-országokkal (más néven ACP-országok). 15 EK-Szerződés 177. cikk 16 A kereskedelmi eszközök alkalmazása is bizonyítja a fejlesztési politika kapcsolatát a közös kereskedelempolitikával. 17 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC, Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007. 348.o. 16

2.4. A fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás 18 működése az EUM-Szerződés alapján: Az EUM-Szerződés módosítja a fejlesztési együttműködés EK-Szerződésben meghatározott céljait. A fejlesztési együttműködési politikát az Európai Unió külső tevékenységének figyelembevételével kell meghatározni e szerint, így bővülnek a fejlesztési politika célkitűzései. Megjelenik például a konfliktusok megelőzése, a természeti katasztrófákkal sújtott országok megsegítése és a nemzetközi biztonság megerősítése. Az EUM-Szerződés alapján a fejlesztési politika prioritásává a szegénység mérséklése, idővel annak felszámolása válik. Az EUM-Szerződés kimondja, hogy az Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái nemcsak kiegészítik, hanem meg is erősítik egymást. Ez utóbbi új elemnek tekinthető a fejlesztési politika tekintetében. 1. ábra Az EU fejlesztési együttműködési politikája Fejlesztési együttműködés Elvei Eszközei Módszerei általános elvek komplementaritás koordináció koherencia földrajzi súlyozás politikai feltétel segélyezési és kereskedelmi eszközök szerződés autonóm döntés Forrásai: tagállami és közösségi (EFA, EBB, költségvetés) Humanitárius segítségnyújtás Forrás: Káldyné Esze Magdolna (szerk.) Kruppa Éva Ferkelt Balázs Takács Gábor: Integrálódó Európa II., Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. 343. o. 15.1. ábra 18 A fejlesztési együttműködésre és humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó politikáról az EUM-Szerződés ötödik részének III. címe 1. fejezete (Fejlesztési együttműködés: 208-211. cikkek) és 3. fejezete (Humanitárius segítségnyújtás: 214. cikk) rendelkezik. 17

A Lisszaboni Szerződés létrehozza a humanitárius segítségnyújtás konkrét jogalapját. A kérdéses rendelkezés a hangsúlyt a humanitárius segítségnyújtás sajátos jellegére, és a nemzetközi jog elveinek alkalmazására helyezi, különös tekintettel a pártatlanság és a semlegesség követelményére. A Lisszaboni Szerződés világosan kimondja, hogy a szegénység enyhítése és felszámolása jelenti az Unió fejlesztési együttműködési politikájának fő célkitűzését. Ezt a célkitűzést tiszteletben kell tartani azoknak az uniós szakpolitikáknak a végrehajtása során, melyek várhatóan hatást gyakorolnak a fejlődő országok életére. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fejlesztési politika önálló, saját jogú szakpolitika, nem a közös kül- és biztonságpolitika egyik mellékága. Azokban az esetekben, amikor sürgős pénzügyi segítségre van szükség, a Tanács minősített többségi eljárással tárgyalja majd a Bizottság javaslatát. A cél az, hogy a jövőben felgyorsuljon a pénzügyi segítségnyújtás folyamata. A Lisszaboni Szerződés a fejlesztési együttműködést és a humanitárius segítségnyújtást megosztott párhuzamos hatáskörként definiálja: ez azt jelenti, hogy az Unió autonóm politikát folytat, amely nem akadályozza meg a tagországokat saját hatáskörük gyakorlásában, ugyanakkor azonban a tagállami politikák puszta kiegészítéseként sem fogható fel. 19 Az Európai Unió közös kereskedelempolitikája és fejlesztési együttműködési politikája a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta még szorosabban kapcsolódik az Unió külkapcsolati rendszeréhez. Az alábbi ábra ezt szemlélteti. 19 http://europa.eu/lisbon_treaty/faq/index_hu.htm#12 Letöltés ideje: 2011.03.23 10:55 18

2. ábra AZ EU közös kereskedelempolitikájának és fejlesztési együttműködési politikájának kapcsolata az EU külkapcsolati rendszerével Az EU külkapcsolati rendszere és a külpolitika Fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás A TÁRSULÁSHOZ kötődik! Közös kereskedelempolitika: autonóm szerződések: TÁRSULÁS! Forrás: saját ábra 3. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika Lisszaboni Szerződés által megerősített összehangolása 3.1. A kereskedelempolitika és a fejlesztési politika megerősített összehangolása, szerepe az EU külkapcsolataiban: Az Európai Közösség már létrejöttének kezdete óta közös kereskedelempolitikája, fejlesztési segélyei és egyes országokkal vagy regionális csoportokkal kötött formális kereskedelmi és együttműködési megállapodások segítségével tartja fenn illetve fejleszti kapcsolatát a világ többi részével. 19

Az EU közös kereskedelempolitikája két szinten fejti ki hatását: a Kereskedelmi Világszervezet (WTO 20 ) keretein belül, illetve (két- és sokoldalú) szerződések útján. A WTO keretein belül az Európai Unió aktívan részt vesz a globális kereskedelem multilaterális rendszerére vonatkozó szabályok meghatározásában, míg más esetben az EU az egyes országokkal vagy országok regionális csoportjaival saját kétoldalú kereskedelmi megállapodásairól szerződik. 21 A fejlesztési segítségnyújtást és együttműködés eredetileg Afrikára koncentrálódott. Az 1970-es évek közepén terjesztették ki Ázsiára, Latin-Amerikára, valamint a déli és keleti földközi-tengeri országokra. Az alapcél mindig a fenntartható növekedés és fejlődés támogatása a partnerországokban, vagyis annak elérése, hogy ezen országok rendelkezzenek a szegénység felszámolását segítő forrásokkal. Az EU kereskedelempolitikája szorosan összekapcsolódik a fejlesztési politikájával. A két politika kapcsolódási pontján az Unió kiveszi részét annak felelősségéből, hogy segítse a fejlődő országokat a szegénység elleni küzdelemben és a globális gazdaságba való integrálódásban. Az EU fejlesztési támogatásai a fejlődő országokat abban segítik, hogy javíthassák a kereskedelmi teljesítményüket az EU piacához való jobb hozzáférés biztosításával. Az EU fejlesztési stratégiája ezért elsősorban a szegény országok infrastrukturájának javításában, termelési képességük fejlesztésében, valamint a közigazgatásuk és közintézményeik hatékonyabbá tételére összpontosít a fejlesztési segélyek révén. E támogatással néhány szegény ország képes lesz kereskedelmi lehetőségek megragadásásra és több befelé irányuló befektetés biztosítására, így lehetővé válik számukra a globális gazdaságba való integrálódás. Az Európai Unió a kereskedelempolitikai kedvezmények révén nyújtott közvetett segítség mellett közvetlen támogatásokkal is hozzájárul a szegény országok gazdasági fejlődésének elősegítéséhez. Az Unió közösségi fejlesztési politikája a szegénység folyamatos felszámolásával a társadalmi jólétet, míg a közös kereskedelempolitikája a fejlődő országok világgazdaságba való integrálódásának segítésével a gazdasági fellendítést célozza. Az egész kapcsolatrendszer pedig kihat a politikára, vagyis van egy átfogó politikai dimenziója, amely a gazdasággal és a társadalommal is összefüggésben áll. Ezt a kapcsolatot szemlélteti az alábbi ábra: 20 World Trade Organization 21 Globális szereplő Az Európai Unió külkapcsolatai, Európa mozgásban, Európai Bizottság, Sajtó- és Tájékoztatási Főigazgatóság, 2004. 4.o. ec.europa.eu/publications/booklets/move/47/hu.doc Letöltés ideje: 2011. 03.26. 15:45 20

3. ábra Az EU fejlesztési politikájának és közös kereskedelempolitikájának összefüggése Fejlesztési együttműködési politika társulás! Közös Kereskedelempolitika: szerződések társulás társadalom gazdaság politika Forrás: saját ábra Az EU illetve tagállamainak szerepvállalása a fejlődő országok segélyezésében igen jelentős. Az Uniós tagállamok hatalmas összegeket költenek a fejlődő országok támogatására. 4. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika összehangolásának gyakorlati megvalósulása az ACP-országokban 4.1. Az EU és a fejlődő országok viszonya a közös kereskedelempolitika tükrében: Az EU széleskörű kereskedelempolitikai és segélyezési kapcsolatrendszert épített ki a világ fejlődő országaival. Ma az Unió a világ legnagyobb adományozója: a világban a fejlődő 21

országoknak nyújtott összes segély 45-50%-a származik az Európai Unióból és tagországaiból. Az Európai Unió társulási, együttműködési és kereskedelmi megállapodásai a Földön átívelő hálózatot alkotnak, a legközelebbi európai szomszédoktól egészen a legtávolabbi partnerekig Ázsiában és a csendes-óceáni térségben. Ezen megállapodások közül a fejlődő országokkal kötött társulási szerződések rendszere igen jelentős. A kapcsolatok típusait eltérő erősségük és tartalmuk alapján három csoportba sorolhatjuk 22 : társulási egyezmények 23 ; preferenciális elbánást biztosító kereskedelmi és együttműködési egyezmények illetve a közös kereskedelempolitikára épülő gazdasági, együttműködési, azonban nem preferenciális kapcsolatokat jelentő megállapodások. A fejlődő országokkal kötött társulási szerződések rendszere: Ide tartoznak 24 : Társulási egyezmények az ACP-országokkal A Közösség mediterrán politikája Gazdasági együttműködési megállapodások a nem társult fejlődő országokkal A fejlesztési kooperáció klasszikus célpontja főként a Közösség egyes tagországainak volt afrikai, karib-tengeri és óceániai gyarmatait tömörítő ACP-országok csoportja. 22 Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Kruppa Éva Ferkelt Balázs Takács Gábor: Integrálódó Európa II., Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. 47. o. 23 Társulási egyezmények: a társulás jogalapján létrejött, a gazdasági és kereskedelmi együttműködés minden területére kiterjedő és a fejlődést pénzügyi segítségnyújtással is elősegítő, szerződéses viszonyon alapuló kapcsolatok. 24 Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Kruppa Éva Ferkelt Balázs Takács Gábor: Integrálódó Európa II., Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. 47-56.o. alapján 22

4.1.1. Az ACP-EK együttműködés története, társulási egyezmények az ACPországokkal Az ACP-EK együttműködésnek három szakaszát különböztethetjük meg 25 : 1. Az ACP (African, Caribbean and Pacific) együttműködés kezdeti szakasza (1957 1969): Római Szerződés Yaoundéi I-II. szerződések 2. Az ACP segélypolitika második szakasza (1973-2000): Loméi I. Loméi IV. szerződések 3. Az ACP együttműködés jelenlegi szakasza: Cotonou-i Egyezmény Az EGK és az ACP-országok közötti kapcsolatok kezdete egészen az 1957-es Római Szerződésig nyúlnak vissza. A Római Szerződésben az Európai Fejlesztési Alap létrehozását irányozták elő, amely célja az volt, hogy technikai és pénzügyi segítséget nyújtson az afrikai gyarmati sorban lévő, valamint volt gyarmati országok számára annak érdekében, hogy szoros kapcsolatokat tarthassanak fenn, illetve elősegítsék a térség gazdasági és társadalmi fejlődését. A Római Szerződés 131-136. cikkei foglalkoznak az EK-tagországok egykori gyarmataival kialakítható társulás lehetőségével. A társulás jogcímét eredetileg elsősorban a korábbi francia gyarmatokkal kialakítandó szorosabb együttműködés érdekében hozták létre. Később, az EK bővülései következtében az egykori brit, portugál és spanyol területek is bekerültek a viszonyrendszerbe. Eredetileg 18 fejlődő ország tartozott ebbe a körbe, melyeket összefoglalóan Társult Afrikai Államok és Madagaszkár (Associated African Satates and Madagascar AASM) névvel illettek. A Yaoundéi Megállapodások (Yaoundéi I. és II.) jelentették az ACP és az EK tagállamok közötti első társulási megállapodásokat. Az első két megállapodást (az I. és a II. Yaoundéi Konvenciót) 1963-ban és 1969-ben írták alá 18 országgal Kamerun fővárosában. Ezek a megállapodások kereskedelmi kedvezményeket és segélyeket biztosítottak a szerződéseket aláíró fejlődő országoknak. 25 Az ENSZ és az EU együttműködése, Szerkesztette: Gömbös Ervin, Magyar ENSZ Társaság, 2003. 26.o. www.menszt.hu/content/download/.../enszeuegyuttmukodes.pdf Letöltés ideje: 2011.03.20. 14:25 23

A következő mérföldkövet az EU-ACP kapcsolatokban a Loméi Megállapodások jelentették. Az Egyesült Királyság csatlakozásával (1973) az EK a volt brit gyarmatokkal is felvette hivatalosan a kapcsolatot. Az Unió igazán aktív fejlesztési szerepet az 1975-ben aláírt I. Loméi Konvenció aláírásával vállalt, melyet a togói fővárosban kötöttek meg. A Lomé I. Megállapodás az ACPországok számára egyoldalú kereskedelmi kedvezményeket nyújtott, valamint az infrastruktúra fejlesztését segítette elő utak, hidak, iskolák, kórházak építését, valamint a fenntartható mezőgazdaság kiépítését. Ezt a megállapodást már 46 fejlődő ország írta alá. A Lomé II. Egyezmény az Loméi I. Egyezményhez hasonló prioritásokat tartalmazott. A II. Loméi Egyezményt az EU 1980-ban 58 országgal, a III.-at 1985-ben 66 országgal, a IV.- et 1990-ben 69 országgal (ez utóbbit már tíz éves időtartamra) kötötte meg. A Lomé IV. Egyezmény többek között az emberi jogokra, a demokráciára, a jó kormányzás kiépítésére, a gazdaságok diverzifikációjára, a magánszektor kiépítésére, illetve a növekvő regionális együttműködés megteremtésére koncentrál. Az Egyezményt 10 évre kötötték meg, azonban a hozzárendelt pénzügyi csomagok csak 5-5 évre szóltak. A megállapodások értelmében Az ACP-országok EK-ba irányuló mezőgazdasági és exporttermékei 99,5%-a 26 előtt eltörölték a vámokat anélkül, hogy cserébe az EK ellentételezést várt volna. Mindössze csak a közös agrárpolitika által szabályozott mezőgazdasági termékek számára versenyt támasztó import előtti akadályokat nem számolták fel. Azonban ezek a termékek is részesülnek bizonyos kedvezményekben. Külön említést érdemel például a cukorra vonatkozó kötelezettségvállalás. 27 A megállapodások másik lényeges eleme a fejlesztési segélyek nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalás. Ezt a tevékenységet szolgálja az Európai Fejlesztési Alap (EFA, más néven EDF 28 ) létrehozása. Az EFA-ból elsősorban a termelési szerkezet diverzifikálását elősegítő programokat támogatnak illetve infrasrukturális beruházásokat. Az EFA határokon átnyúló regionális fejlesztési programok megvalósításában is szerepet vállal és segítséget nyújt kis- és középvállalatok működéséhez. 29 26 http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/relations/general/article_7256_hu.htm Letöltés ideje: 2011. 03.26. 16:32 27 Az EK évi 1,4 millió tonna cukor uniós árszinten való megvásárlását vállalta. 28 European Development Fund 29 A 2008-2013 közötti időszakra érvényes Európai Fejlesztési Alap 22,7 milliárd eurót irányoz elő, amely még kiegészül más költségvetési eszközökkel a stabilitás, az emberi jogok és demokrácia fejlődésének elősegítésére, valamint a humanitárius segélyezéshez. 24

A I. Loméi Konvenció aláírása óta bevezetésre került az ún. STABEX, az exportból származó bevételek stabilizálását szolgáló alap, valamint az ún. SYSMIN (II. Loméi Konvenció), amely a bányászati kitermelés csökkenése estén nyújtott támogatást. A STABEX feladata az egy-két termék kivitelének alakulásától nagy mértékben függő országok exportjövedelmének a stabilizálása. A STABEX 48 mezőgazdasági termékre kiterjedően nyújtott kompenzációt az exportbevételek csökkenése esetén. Akkor válik jogosulttá egy ország a támogatásra, hogyha exportbevételei az előző négy évhez képest legalább 5%-kal visszaestek. A SYSMIN azon országoknak nyújtott támogatást, amelyek kivitelében az ásványok, energiahordozók, illetve nyersanyagok résesedése eléri a 20%-ot és a legutóbbi négy év alatt ezek kitermelése legalább 10%-kal esett vissza. A SYSMIN támogatásai a kapacitások fenntartását segítették elő. (A Cotonou-i Egyezmény megszüntette a SYSMIN-t.) A STABEX és a SYSMIN abban segített a fejlődő országoknak, hogy megfelelően kezelni tudják a fizetési mérlegükben az árak ingadozása miatt bekövetkező problémákat. A IV. Loméi Konvenció 2000-ben lejárt. Az Egyezmény lejárta után lehetőség nyílt arra, hogy új alapokra helyezzék az EU-ACP kapcsolatokat, s hogy a megváltozott nemzetközi helyzethez igazodva, a Loméi Egyezmények jó eredményeit megtartva igyekezzenek ezt megtenni. A Cotonou-i Egyezményt 2000. júniusában írták alá az ACP-országok, valamint az EK és tagállamai, azonban csak 2003 elején lépett hatályba. Az Egyezményt 20 évre kötötték meg, 2005-ben felülvizsgálták, s 2008. júliusától lett érvényes. Az EU és ACP-országok Cotonouban (Benin) megkötötték az ún. ACP-EK Partnerségi Megállapodást, vagyis a Cotonoui Egyezményt. Az Egyezmény Lomé kibővített, felújított változataként értékelhető, azonban túl kívánt lépni a kereskedelmi megállapodáson. A kapcsolatot új alapra helyezte, mivel a korábbinál szélesebb körű politikai, gazdasági együttműködésre épül. Az új megállapodásnak azonban számos problémát meg kellett oldania. Az Európai Bizottság az ACP-országok helyzetét az 1997-ben kiadott Zöld Könyvben vázolta fel, mely szerint csökkent az ACP országok részesedése az EU piacán, az egy főre eső GDP és a gazdasági növekedés. Továbbra is első számú prioritást kellett élveznie az ivóvízhez jutás biztosításának, az oktatás és az egészségügyi ellátás fejlesztésének. A gazdasági növekedés sok esetben együtt járt a szociális különbségek megjelenésével, éleződő konfliktusokkal, humanitárius katasztrófákkal, így gyakran előtérbe 25

találni. 31 A Cotonou-i Egyezmény (az ACP-EU Partnerségi Egyezmény) alapján olyan új került a sürgős segélyezés és a válságkezelés. Az európai adófizetők a segélyezett államokban joggal követelték a korrupció csökkentését és a segélyek hatékonyabb felhasználását. A Cotonou-i Egyezmény amely a világ Észak és Dél 30 közötti együttműködéseinek legjelentősebb pénzügyi és politikai keretprogramja ezen problémákra igyekezett megoldást kérdések kerültek napirendre, mint például a globalizáció kihívásai, a konfliktusok megelőzése, az Everything But Arms 32 néven meghirdetett liberalizációs program, a szegénység elleni küzdelem, az AIDS problémája, oktatás, egészségvédelem, fenntartható fejlődés. Az Egyezmény jellegzetessége az ACP-országok számára nyújtott egyoldalú kereskedelmi kedvezmények, illetve az EU által folyamatosan megújított fejlesztési segélyek. Az Egyezmény az uniós pénzügyi támogatásokat megreformálta: nem újította meg a STABEX és a SYSMIN működését, hanem helyettük a pénzügyi megállapodásokat (az ún. ország-támogatási stratégiákat) használják. A támogatások három fő területe: gazdasági fejlesztés szociális és humánfejlesztés regionális integráció és együttműködés A Cotonoui Egyezmény az Európai Unió fejlesztési segélyeinek juttatását demokratizálódási törekvésekhez kötötte. Az EU-ACP kapcsolatok az Egyezményben három pillér köré csoportosulnak: a fejlesztési együttműködések köré, a gazdasági és kereskedelmi együttműködések köré, valamint a politikai dimenziók köré. A politikai célok közül a leglényegesebb a hatékony párbeszéd, a tömegpusztító fegyverek gyártásának megszüntetése, a terrorizmus elleni küzdelem. A fejlesztési együttműködések keretében a legfontosabbak a szegénységből adódó betegségek csökkentése, a nők szexuális és gyermekvállalással kapcsolatos jogainak és 30 A fejlődő országok csoportja az ún. Dél. 31 http://www.pmtkft.hu/eip/euavilagban.pdf Letöltés ideje: 2011.03.25. 13:56 32 Fegyverek Kivételével Mindent 26

egészségének védelme, valamint elősegíteni a nem állami szereplők bevonását a programokba. A gazdasági és kereskedelmi területen a cél a beruházások feltételeinek megteremtése, megfelelő forrás elosztás, eszközök biztosítása a békefenntartási műveletekhez. A Cotonou-i Egyezmény elsődleges célja tehát a szegénység csökkentése, a fenntartható fejlődés, valamint az ACP-országok bekapcsolása a világgazdaságba. Az együttműködésbe igyekeznek minél szélesebb körű partnert állami és nem állami szereplőket is bevonni. Az egyezmény 5 pillérre épült: Politikai összhang és párbeszéd, mint a segélypolitika nélkülözhetetlen eleme. (Béketeremtés, konfliktuskezelés, emberi jogok, demokratikus elvek tiszteletben tartása, korrupció elleni harc). A civil társadalom, a privát szektor és a nem állami partnerek részvételének fontossága. (Minél sokrétűbb kapcsolatteremtés az EU és az ACP országok között). A szegénység csökkentése, mint kiemelt prioritás. Az egyezmény ezen új eleme az EU és ACP tagországok együttműködésében kulcskérdésnek tekinti a szegénység felszámolását. Kereskedelmi és fejlesztési politika összekapcsolása. A fejlesztési segélyek jelentős része a kedvezményezett ország gazdaságának több lábra állását, versenyképességének növelését, a nemzetközi gazdasági folyamatokba való beilleszkedését, és a piaci liberalizációra való felkészülését segíti. ( ) Az új kereskedelmi szabályok 2020-tól érvényesülnek. Programozás és a pénzügyi mechanizmus reformja. A programozás egyedi, országra szabott hosszú távú koncepcióra épül. Súlyos negatívumok esetén, például korrupció, az adott projektet, vagy a teljes segélyprogramot leállítják. Az új prioritásoknak köszönhetően több, igen alacsony egy főre eső GDP értékkel rendelkező ország a korábbinál több segélyhez jut. 33 33 Az ENSZ és az EU együttműködése, Szerkesztette: Gömbös Ervin, Magyar ENSZ Társaság, 2003. 29-30.o. www.menszt.hu/content/download/.../enszeuegyuttmukodes.pdf Letöltés ideje: 2011.03.20. 14:25 27

Az EK-ACP tárgyalások 2002-ben gazdasági partnerségi megállapodások megkötésére irányultak. A tárgyalási stratégia kulcselemei a következők voltak 34 : megnövelt piacra jutási lehetőség, az ACP országokból származó import fokozatos liberalizálása, az ACP-országok közötti regionális kereskedelmi integráció mélyítése és ösztönzése, a fejlesztési együttműködés és a kereskedelempolitika párhuzamos, összehangolt kezelése. A tervek szerint a végső megállapodások 2020-ban lépnek majd hatályba. A Közösség és az ACP-országok között létrejött egyezmény szerint 35 a Cotonoui Egyezményben foglaltak alkalmazására 2007-ig volt lehetőség. 2008-tól a visznosság nélküli kereskedelmi preferenciák rendszerét a kölcsönös szabad kereskedelmen alapuló regionális gazdasági partnerségi megállapodásoknak kellett felváltaniuk, mivel megállapították, hogy a fennálló rendszer nem összegyeztethető a WTO szabályaival és sérti a nemzetközi kereskedelem többi résztvevőjét. Ennek értelmében az ACP-országoknak is meg kell nyitniuk a piacaikat az Európai Unió számára. Az Egyezmény azonban továbbra is kedvezményes vámokat biztosít néhány termék esetén (például cukor, banán) a legkevésbé fejlett országok számára. A többi ACP-ország számára két lehetőség adott: vagy megkötik a gazdasági együttműködési megállapodást, vagy megegyeznek arról, hogy átkerülnek az Európai Közösség általános vámpreferenciarendszerébe. Az afrikai vezetők többége elutasította az új típusú szerződést. Az EK-val így 2007-ig mindössze 35 ország kötötte meg a megállapodást. Az Unió folytatja a tárgyalásokat, célja, hogy minden régióval megkösse a teljes megállapodást. Az átmeneti szerződések csak a kereskedelemre terjednek ki. A kétoldalú megállapodások megkötése jelenleg is folyamatban van. 34 Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Kruppa Éva Ferkelt Balázs Takács Gábor: Integrálódó Európa II., Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. 51.o. 35 WTO Miniszteri Konferenciája, Doha, 2001 28

Az EU és az ACP-országok közötti kereskedelempolitika eredményessége leginkább az export-import adatok alapján ítélhető meg. Következzen néhány adat a 2000-2009-es évekből. 4.1.2. Az EU és az ACP-országok közötti kereskedelem napjainkban néhány szemléltető ábra 4. ábra Az EU-27-ek ACP-országokkal kapcsolatos exportjának és importjának fejlődése (millió euró) Forrás: Eurostat (comext) EU-27 export EU-27 import Forrás: General and regional statistics External Trade, Eurostat, statistics in focus 52/2010, Author: Georgios XELLENIS http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_offpub/ks-sf- 10-052/EN/KS-SF-10-052-EN.PDF Letöltés ideje: 2011. 03.28. 15:43 29

5. ábra Az EU-27-ek exportja és importja az ACP-országokkal 2009-ben Karibi ACP 8.1% Csendes óceáni ACP 1.8% Karibi ACP 7.5% Csendes óceáni ACP 0.8% Dél-Afrika 27.8% Dél-Afrika 28.0% Afrkai ACP országok (Dél- Afrika nélkül) 62.3% Afrkai ACP országok (Dél- Afrika nélkül) 63.6% Forrás: Eurostat (comext) EU-27 export EU-27 import Forrás: General and regional statistics External Trade, Eurostat, statistics in focus 52/2010, Author: Georgios XELLENIS http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_offpub/ks-sf- 10-052/EN/KS-SF-10-052-EN.PDF Letöltés ideje: 2011. 03.28. 15:43 6. ábra Az EU-27-ek kereskedelme az ACP-régiókkal 2008-ban és 2009-ben (millió euró) I Import Export Import Export Import Export Import Export Import Export Import Export Afrika: Nyugat Afrika: Közép Afrika: Kelet Afrika: Dél Karibi Csendes-óceáni Forrás: General and regional statistics External Trade, Eurostat, statistics in focus 52/2010, Author: Georgios XELLENIS http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_offpub/ks-sf- 10-052/EN/KS-SF-10-052-EN.PDF Letöltés ideje: 2011. 03.28. 15:43 30

A fenti adatokból az látható, hogy a 2000-2009 között eltelt időszakban 2008-ban volt a legmagasabb mind az export, mind az import értéke az EU és az ACP-országok között. 2009-ben az ACP-országok közül az afrikai régióval volt az EU kereskedelme a legélénkebb, mind export, mind import terén. Az ACP-régiókat nézve a 2008-as és 2009-es éveket tekintve a dél-afrikai régió után a nyugat-afrikai társéggel volt a legkiemelkedőbb az EU kereskedelme a kivitel és behozatal terén, habár a 2009-as adatok tekintetében a 2008-as adatokhoz képest csökkenést tapasztalhatunk. 4.2. Az OECD DAC és a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések szerepe az Unió fejlesztési együttműködési politikájában: Az Európai Unió és az ACP-országok együttműködésében a fejlesztés a kulcsszó. Ezzel a fogalommal lehet ugyanis a legjobban kifejezni azt, amire a fejlődő országoknak szükségük van: a fejlesztések segítségével tudják elérni, hogy rendelkezzenek saját forrásokkal, azaz intézményekkel, iparágakkal, munkaerővel, melyek révén gazdaságukat, társadalmukat képesek lesznek saját maguk építeni anélkül, hogy külső segítséget kellene igénybe venniük az előrelépésükhöz. A fejlesztési együttműködési politikát a Millenniumi Nyilatkozat célkitűzései alapján gyakorolja az Unió. A fejlesztési támogatások nagy részét az OECD 36 tagországai adják. 4.2.1. OECD DAC: Az OECD 1961 óta működő Fejlesztési Támogatási Bizottságát (DAC 37 ) gyakran a nyugati donorok klubjának nevezik. Ez az intézmény tömöríti ugyanis azokat az államokat, amelyek a világ nemzetközi fejlesztési segélyeinek nagy részét adományozzák. 36 OECD: Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete - 1961-től működő nemzetközi szervezet, az 1948-ban megalapított OEEC (Organisation for European Economic Cooperation, Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete) utódja. A fejlett országok gazdaságpolitikai fóruma. (1996-tól Magyarország is tagja.) 37 Development Assistance Committee 31

A DAC a donorok közötti egyeztetés és együttműködés legfőbb fóruma. A bizottság határozza meg, hogy mi minősül hivatalos fejlesztési támogatásnak, ajánlásokat fogalmaz meg a segélyek nagyságát, összetételét és elosztását illetően, valamint összesíti az egyes donorok részletes segélyezési statisztikáit. A DAC különösen szorgalmazza a tagok fejlesztéspolitikájának koherenciájának megteremtését, vagyis, hogy az adott donorállam különböző szakpolitikái kereskedelempolitikája, agrárpolitikája, migrációs politikája összhangban legyenek fejlesztéspolitikájával. A DAC másik fontos prioritása a donorok közötti koordináció, vagyis a tagok segélyezési tevékenységének összehangolása. Bár a fejlesztési tevékenység összehangolása bizonyos esetekben sikeresnek tekinthető, az ún. donorkoordináció mégis a fejlesztési együttműködés egyik leggyengébb pontja. A donorok közötti összhang gyengesége, esetenkénti hiánya a hatékonyság rovására megy, ugyanis a különböző donorok által finanszírozott projektek gyakran nem kapcsolódnak egymáshoz és nem erősítik egymás hatását; a partnerországok kormányaira többszörös adminisztrációs teher nehezedik; a donorok között nem alakul ki munkamegosztás és tapasztalatcsere. A DAC-tagságnak szigorú kritériumai vannak: a DAC-tagság eléréséhez a donornak megfelelő intézményi háttérrel és fejlesztéspolitikai stratégiával kell rendelkeznie. A donornak alá kell vetnie segélyezési tevékenységét a többi tagállam által folytatott ellenőrzési mechanizmusnak, valamint évente részletes statisztikákat kell benyújtania segélyezési tevékenységéről, további feltétel, hogy a donor fejlesztési támogatásainak nagysága el kell hogy érje a 100 millió USD-t vagy a 0,2 százalékos ODA/GNI arányt. 38 A DAC két csoportba sorolta az általa támogatott országokat a támogatás fajtája szerint: az egyik a hivatalos segély, a másik a hivatalos fejlesztési támogatás. A hivatalos segély a rendszerváltó országokat hivatott megsegíteni, míg a hivatalos fejlesztési támogatások a fejlődő országok gazdasági, társadalmi helyzetét javítják, illetve lakosságuk életkörülményeinek javítását célozzák. Ebből a segélyből részesülnek az ACP országok is. Bár a DAC-nak nagy szerepe van a segélyezés intézményrendszerének formálásában, komoly eredményeket és áttörést a segélyezés hatékonyságának javítása terén azonban eddig nem sikerült elérnie. 38 A DAC-tagság feltételei az OECD (2004) dokumentumban vannak lefektetve. 32

4.2.2. A Milleniumi Fejlesztési Célkitűzések: A nemzetközi fejlesztési tevékenységeket ma a nemzetközi konferenciák eredményei határozzák meg. Az ENSZ és a WTO nemzetközi szervezetek állásfoglalása fontos befolyásolási tényező a fejlesztési tevékenységek kialakításában. A jövőben a fejlesztés a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések (2000. szeptember), a Monterreyben a fejlesztési finanszírozásról elfogadott konszenzus (2002. március), a Johannesburgban a fenntartható fejlődésről tartott világcsúcs-találkozó (2002. augusztusszeptember), valamint a Dohai Fejlesztési Napirend 39 (2002. szeptember) iránymutatásai alapján alakul. Jelenleg a fenti célkitűzések közül az Európai Unió nemzetközi fejlesztési együttműködési politikájának legfőbb feladata az ENSZ millenniumi közgyűlése által 2000-ben elfogadott Millenniumi Nyilatkozat céljainak a közösségi politikába történő beillesztése. A Millenniumi Nyilatkozat az alábbi célokat tartalmazza: A legnagyobb szegénységben élők számának felére csökkentése 2015-re, a világ valamennyi területén. Jelenleg a világ mintegy 6 milliárd főnyi lakosságának fele él napi kevesebb, mint 2 dollárból, és mintegy 1, 5 milliárd fő él napi 1 dollárból. Ez utóbbi tömeget nevezi a nemzetközi terminológia extrém szegénységben élőknek. A kör túlnyomó részben nőkből és gyermekekből áll, s ez újabb feladatok kijelölését teszi szükségessé. A teljes körű alapfokú iskolázottság elérése 2015-re a világ minden részén. A teljes körű alapfokú iskolázottságot mindkét nem képviselői számára azonos eséllyel kell biztosítani. 39 A Dohai Fejlesztési Napirend pontjai: fenntartható globalizáció: a fejlődő országoknak a világgazdaságba történő fokozatos beillesztésének biztosítása; azon célok kitűzése, amelyek figyelembe veszik a környezeti és fogyasztói szempontokat és a társadalmi fejlesztési szükségleteket; kapacitásépítés és technikai támogatás; globális irányítás, vagyis aktív együttműködés az ILO-val (International Labour Organization), az UNEP-pel (United Nations Environment Programme) és más fontos nemzetközi szervezetekkel. 33

Az AIDS által történő új fertőzések számának 25%-os csökkentése 2010-re a fiatal korosztály körében. Az iható minőségű vízellátás nélkül élők számának felére csökkentése 2015-re. Az 5 év alatti korosztály gyermekhalandóságának felére csökkentése 2015-re. A gyermekágyas anyák halandóságának 75%-kal való csökkentése, fogamzásgátló gyógyszerekhez, vagy ellátáshoz való biztos hozzáférés 2015-re. Nemzeti stratégiák kialakítása a környezet védelme, a természeti kincsek megőrzése és a veszteségek csökkentése érdekében 2015-ig. 40 Ezen célok megvalósítása az EU közösségi fejlesztési politikájának legfőbb prioritásai. A kitűzött célok elérését fejlesztési programok segítik. A fejlesztési programok felépítése sokrétű. Elsősorban a regionális tagozódás érvényesül. A regionális programok alapvetően egy-egy térség azonos múlttal és ebből eredően közös problémával küzdő országait fogják össze. A támogatás szakmai területei az EU valamennyi regionális programját érintik, de a prioritások régiónként eltérőek. Az Unió jelenlegi fejlesztési politikája hat fő szakmai prioritást határoz meg 41 : 1.) kereskedelem és fejlesztés, 2.) regionális integráció és kooperáció, 3.) makrogazdaság és a szociális szféra javítása, 4.) közlekedés és szállítás fejlesztése, 5.) élelmiszerbiztonság és vidékfejlesztés, valamint, 6.) intézmény-fejlesztés. 40 Az ENSZ és az EU együttműködése, Szerkesztette: Gömbös Ervin, Magyar ENSZ Társaság, 2003. 31.o. www.menszt.hu/content/download/.../enszeuegyuttmukodes.pdf Letöltés ideje: 2011.03.20. 14:25 41 Lásd: u. o. 34

Az úgynevezett horizontális, több országot vagy akár több térséget érintő programok (emberi jogok, nemek egyenjogúsága, konfliktus megelőzés és válságmenedzsment, környezetvédelem) további csoportot képeznek. Speciális kategóriát alkotnak a főként természeti katasztrófák, vagy polgári konfliktusok megelőzésére illetve kárenyhítésére szolgáló humanitárius segélyprogramok. A programok elvi prioritásai tükrözik a már említett Millenniumi Nyilatkozat prioritásait és az EU közösségi politikájának egységes követelményeit. Afrika a világ legszegényebb kontinense. A fejlesztési programok az ACP-országok csoportján belül ezért különösen az afrikai térség számára fontosak. 4.3. Az Európai Unió és Afrika kapcsolata: 7. ábra Afrika országai: Forrás: http://www.google.hu/search?q=afrika&hl=hu&client=firefoxa&hs=wgz&rls=org.mozilla:hu:official&prmd=ivnsm&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa= X&ei=DJihTZnPDIfOswbx6pmGAg&ved=0CDwQsAQ&biw=1024&bih=574 Letöltés ideje: 2011.04.10.13:45 35

Az Európai Unió és Afrika kapcsolata hosszú múltra, egészen a gyarmatosítás korára nyúlik vissza. Az Unió és Afrika kapcsolatának irányultságait az alábbi négy pontban lehet összefoglalni: Az Európai Unió és Afrika kapcsolatának irányultságai 42 : 1. Történelmi irány: a kereskedelem. 2. Régi irány: a partnerség. 3. Új irány: a humanitárius intervenció. 4. Állandó irány: a szegények felemelése. Az EU és Afrika kapcsolataiban a mai napig meghatározó szerepet játszik a 2002-ben létrejött Afrikai Unió (African Union AU). Az Afrikai Unió a korábbi Afrikai Egység Szervezet (Organization of African Unity OAU) utóda és a OAU már létező szervei 43 mellett rendelkezik a Pán-afrikai Parlamenttel, az Afrikai Központi Bankkal és az Afrikai Bírósággal. Az Európai Közösség összesen három együttműködési szerződést kötött a kontinens országaival (ACP, MEDA 44 és Dél-Afrika), melyek összehangolása az Afrikai Unió segítségével megkönnyítheti az afrikai kontinens problémáinak megoldását. Az Afrikai Unió fő céljai a következők 45 : az egység, szolidaritás és együttműködés megteremtése az afrikai emberek és államok között, a civil társadalom és a magánszektor mozgósítása azért, hogy ezáltal a lehető legjobban érvényesítsék az afrikai kontinens érdekeit a globális ügyek során, 42 Lásd bővebben: Remek Éva: Európa és Afrika, Európai Tükör XV. évfolyam 2. szám, 2010. február 78. o. 43 Állam- és Kormányfők Gyűlése, Külügyminiszterek Végrehajtó Tanácsa és Bizottsága 44 Euro-Mediterranean Partnership Programme- Euro-Mediterrán Partnerségi Program 45 Etawo Anna: EU-Afrika dialógus az új partnerség jegyében, Szakdolgozat, Budapest, 2003. http://elib.kkf.hu/edip/d_10310.pdf Letöltés ideje: 2011.03.05. 18:05 36

elfogadtatni a párbeszédet és a konfliktusok békés rendezését, mint a békéhez és a stabilitáshoz vezető működő módszereket, a demokratikus elvek és intézmények elterjesztése. 2002-ben az Afrikai Unió meghirdette a NEPAD-ot (New Partnership for Africa s Development Új Partnerség Afrika Fejlődéséért). A NEPAD céljai a következők: a szegénység felszámolása, fenntartható növekedés és fejlődés biztosítása az afrikai országok számára, a globalizációs folyamatban Afrika marginalizálódásának feltartóztatása, a nők jogokkal való felruházásának felgyorsítása, Afrika teljes integrálása a világgazdaságba. Ezen célok a fejlesztési célokkal összhangban állnak. 2002 még egy szempontból tekinthető fontos évnek az EU-Afrika kapcsolatok szempontjából: 2002 óta Európa megduplázta az Afrikának juttatott éves segélyek összegét. Azóta az Európai Unió összes segélyének fele már Afrikába irányul. Afrika ma feltörőben van, demokratikusabbá, élénkebbé vált, és igyekszik úgy alakítani a helyzetét, hogy jobban tudjon élni a globalizáció adta lehetőségekkel. Afrika immár határozottan kiáll nemzetközi szerepe mellett, és tevékeny szerepet vállal jelentős globális kérdésekkel kapcsolatban, például az élelmiszerellátás biztonsága, az energia, az éghajlatváltozás, valamint a változó gazdasági körülmények vonatkozásában. Afrika partnerségi hálózatot hozott létre, amely azt jelenti, hogy nagyobb felelősséget vállal a saját fejlődéséért és az afrikai problémákra afrikai megoldásokat keres. Az Afrikai Unió (AU) létrejötte, Afrika regionális gazdasági közösségeinek (RGK) megerősödött szerepe, a gazdasági fejlődés (Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért, NEPAD) és a demokratikus kormányzás (afrikai kölcsönös értékelési mechanizmus) afrikai programjai, valamint az Afrikai Unió stratégiai terve (2004 2007) mind azt jelzik, hogy alapvetően megváltozott az, ahogyan Afrika önmagára tekint, és ahogyan külső partnereivel kapcsolatokat épít. Afrika és az EU új és átfogó partnerséget hozott létre, amelyet 2007 decemberében, a második Afrika-EU csúcstalálkozón fogadtak el. Az EU-Afrika közös stratégia és annak első, Lisszabonban elfogadott cselekvési terve közös kihívásokat, érdekeket és konkrét ágazat alapú partnerségeket határoz meg. Célja a szegénység felszámolása, a millenniumi fejlesztési 37

célok elérése, a biztonság, az emberi jogok, a demokratikus kormányzás, a fenntartható fejlődés, a regionális integráció és a világgazdaságba történő integráció elősegítése. A 2007. december 9-10-i Lisszaboni csúcs új történelmi lépésnek tekinthető tehát az EU- Afrika kapcsolatokban. A kétnapos lisszaboni tanácskozás résztvevői elfogadták azt a stratégiát, amelynek segítségével az európai uniós és az afrikai országok kapcsolatait egyenlő partnerek közötti viszonnyá alakíthatják. A huszonhét európai és az ötvenhárom afrikai állam vezetői által jóváhagyott új stratégia egy olyan akciótervvel párosul, amely meghatározza a partnerség nyolc kiemelt területét. E stratégia rövidtávon, konkrét cselekvési terven alapul, amely a következő nyolc területen alakít ki partnerségi együttműködést 46 : 1. béke és biztonság; 2. demokratikus kormányzás és az emberi jogok; 3. infrastruktúra, kereskedelem és regionális integráció; 4. fejlődés; 5. energiaügy; 6. éghajlatváltozás; 7. migráció, mobilitás és foglalkoztatás; 8. tudomány, információs társadalom és űrkutatás. Lisszabonban nemcsak az Európai Unió és Afrika közös stratégiáját fogadták el a résztvevők, hanem vitát folytattak a folyamatban lévő és az afrikaiak által alapvetően kritizált gazdasági partnerségi megállapodás (Economic Partnership Agreements, EPAs) helyzetéről, illetve az Afrika iránt megnövekedett kínai, orosz és amerikai érdeklődésről. Főleg a kínaiak jelenléte, kereskedelmi forgalma és nyersanyagok iránti érdeklődése nőtt meg Afrikában 47, de általánosságban elmondható az is, hogy kiemelkedő az érdeklődés Afrika iránt az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságához nem tartozó országok körében is. A globális partnerség Afrika támogatásának ügyében kibontakozóban van. 48 46 Remek Éva: Európa és Afrika, Európai Tükör XV. évfolyam 2. szám, 2010. február 80.o. 47 http://ec.europa.eu/development/icenter/repository/comm_pdf_com_2008_0654_f_communication_ hu.pdf Letöltés ideje: 2011.03.23 12:23 48 A nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században, Magyar ENSZ Társaság, Hunida Kht, 2005, 5. o. 38

Az új stratégiai megállapodás különösen a fekete-afrikai térség számára fontos. 4.4. Az EU és a fekete-afrikai térség 49 : 8. ábra Fekete-Afrika Afrika térképén: Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/fekete-afrika Letöltés ideje: 2011. 04.10. 13:50 A fekete kontinensen nagy a szegénység, a gyors a népszaporulat, a lakosság harmada éhezik, az egészségügyi ellátás fejletlen, a népesség 10 %-a (a kontinens déli részén közel egyharmada HIV fertőzött). A nemzetközi segítség elégtelennek bizonyul a térségben. 50 Azonban az is igaz, hogy a legszegényebb országok adósságának egy részét elengedték, ami a törlesztési kötelezettségeiket észrevehetően csökkentette. Összességében azonban a külföldi támogatás és a kontinens gazdasági növekedése úgy tűnik elégtelen az ENSZ millenniumi célkitűzéseinek megvalósításához, vagyis ahhoz, hogy a szegények és az éhezők száma 2015-ig a felére csökkenjen. A fekete-afrikai országok természetesen nem egységesek. Sokszínűek, a gazdasági társadalmi fejlettség különböző fokain állnak, s világgazdasági szerepükben is vannak sajátosságaik. Ezek alapján a következő csoportjaikat lehet megkülönböztetni egymástól: 49 Más néven Szubszaharai Afrika, vagyis a Szaharától délre eső afrikai területek. 50 1992-ben még 32 dollárnyi hivatalos (állami és multilaterális) segély jutott egy főre számítva a kontinensen, 1998-ban csak 19 dollár, s a csökkenő tendencia azóta is folytatódik. 39

Önfenntartó gazdálkodással jellemezhető országok. Nomadizáló törzsi viszonyok jellemzik ezeket, a nemzetközi munkamegosztásba kevéssé kapcsolódtak be. (Példák: Etiópia, Csád, Mali.) Trópusi mezőgazdasággal jellemezhető országok. Ezen belül inkább kis birtokokkal jellemezhető országok (Uganda, Elefántcsontpart, Ghána) és ültetvényes nagybirtokos típusúak (Kenya, Zimbabwe) különíthetőek el egymástól. Ásványi kincsekben gazdag országok. Ezekben a bányászat jellemzően szigetként van jelen a gazdaságban. (Példák: Zaire, Sierra Leone, Niger, s az iparral is rendelkező Dél-Afrika.) Külön alkategóriát képeznek az olajkitermelő országok (Nigéria, Brazzaville Kongó, Mozambik, Közép-Afrikai Köztársaság, Egyenlítői Guinea, Gabon). Munkaerő ellátó országok. Malawi, Botswana, Lesotho és Szváziföld vándormunkásai adják a végtelenül kizsákmányolt dolgozók egy jelentős részét a Dél-Afrikai köztársaság transznacionális vállalatok által működtetett arany- és egyéb ásványbányáiban. Ezekben az országokban a családok pénzjövedelmének nagy része ebből a forrásból táplálkozik. 51 Fekete-Afrika az alábbi területeket foglalja magába: Közép-Afrika Kelet-Afrika Dél-Afrika Nyugat-Afrika Szigetországok Ezen területek közül mivel az EU számára a legkiemelkedőbb partner mind a kereskedelem, mind a fejlesztések terén Nyugat-Afrika a legmegfelelőbb terület annak bemutatására, hogy hogyan érvényesül a térségben az EU közös kereskedelem- és fejlesztési politikájának együttes hatása. 51 Nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. Században. ENSZ Akadémia 2004/2005 143.o. 40

4.5. Az EU és Nyugat-Afrika: az EU közös kereskedelempolitikájának és fejlesztési együttműködési politikájának érvényesülése Nyugat-Afrikában Az Unió a közösségi fejlesztési politika két fő eszközét (a kereskedelmi és a segélyezési eszközöket) Nyugat-Afrika fejlődő országait illetően sokféle módon alkalmazza. A térség országai számára nyújtott közösségi segélyek spektruma igen széles: többek között a makrogazdasági és intézményi struktúrák kiépítése tartozik ide, valamint a szociális ellátás és a higiéniai alapkövetelmények fejlesztése, az életminőség javítása, az ivóvíz, a környezet, az erdők védelme és az emberek egyenjogúsága. A segélyezés megvalósulhat az Európai Fejlesztési Alap támogatásai, az Európai Fejlesztési Bank kedvezményes hitelei, vagy az Európai Unió humanitárius segítséget nyújtó szervezete, a Bizottság ECHO nevű hivatala közreműködésével 52. A kereskedelmi segítségnyújtás preferenciákat adó egyezmények révén vagy vámkedvezmények életbe lépetésével valósultak meg. Az Unió közösségi fejlesztési politika különösen a regionális programokra koncentrál, ezekre nyújt EFA-s támogatásokat. Az alábbi táblázat adatai erre vonatkoznak: 1. táblázat Regionális programokra elkülönített összegek (millió euró) 8.EFA (1996-2001) 9.EFA (2002-2007) 10.EFA (2008-2013) Régió Összesen RGI 53 Összesen RGI Összesen RGI Kelet-Afrika 219 154 289 203 645 548 Nyugat-Afrika 226 143 253 200 597 418 Részösszeg 445 297 542 403 1242 966 Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) 121 81 147 95 116 93 Közép-Afrika 91 60 64 29 165 97 Karibi-térség 90 40 111 89 165 140 Csendes -óceáni térség 35 40 15 95 45 Összesen 782 478 904 631 1783 1341 Forrás:http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/cont/dv/sr18_/sr18_h u.pdf Letöltés ideje: 2011.03.28. 15:01 52 Dankáné Faludi Anna: Nyugat-Afrika és az Európai Unió gazdasági kapcsolatai, Szakdolgozat, Budapest, 2005. http://elib.kkf.hu/edip/d_12001.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.02. 16.30 53 Regionális gazdasági integráció, azaz az érintett országok regionális szomszédaival való gazdasági integráció 41

A fenti táblázatból a nyugat-afrikai adatokat tekintve látható, hogy az egyes EFA-periódusok öt évre szólnak. Jelenleg a 10. EFA-periódus van érvényben, amely a 2008-2013-as időszakra vonatkozik. Megfigyelhető, hogy Nyugat-Afrika uniós támogatásainak nagy részét teszi ki a regionális gazdasági integráció: 597 millió euróból 418 millió euró, azonban az is látható, hogy a 8. és 9. EFA-periódushoz képest ez az összeg részarányát tekintve csökkenést mutat. Ebből arra következtethetünk, hogy mivel a mostani regionális programra kevesebb összeget különítettek el, a regionális integráció elősegítésének támogatása a jövőben valószínüleg fokozatosan veszíteni fog a szerepéből. Ennek oka remélhetőleg az, hogy a nyugat-afrikai gazdaságok kevésbé igénylik már a támogatást a korábbi évekhez képest, vagyis az uniós támogatási összegek csökkenése a térségbeli országok gazdaságának felemelkedését jelzi. 5. Nigéria 5.1. Általános információk Nigériáról Nigéria az ásványkincsekben gazdag országok csoportjába tartozik. Olajkitermelő ország révén fontos szerepet tölt be a nyugat-afrikai térségben. Az ásványkincsekben különösen kőolajban és földgázban gazdag ország esetében azt várnánk, hogy jól működő gazdasággal, kereskedelemmel rendelkezik, s nyersanyagait megfelelő mértékben kiaknázva veszi ki részét a világgazdaságból. Ez azonban így ebben a formában nem igaz. Nigéria külső segítségre szorul. Az Európai Unió kereskedelmi kedvezményeket és fejlesztési támogatásokat nyújt Nigériának a térséget leginkább meghatározó államnak annak érdekében, hogy segítse a világgazdaságba való integrálódását, illetve a szegénység mértékének csökkentését. Nigéria jó példa tehát a két szakpolitika megerősített összehangolásának bemutatására, gyakorlati megvalósulására. 42

9. ábra Nigéria zászlaja: Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/nig%c3%a9ria Letöltés ideje: 2011.04.10. 14:02 10. ábra Nigéria Afrika térképén: Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/nig%c3%a9ria Letöltés ideje: 2011.04.10. 14:05 43

2. táblázat Általános információk Nigériáról Hivatalos megnevezés Nigériai Szövetségi Köztársaság Államforma szövetségi köztársaság Főváros Abuja Terület 923 768 km2 Népesség 146 255 312 (2008) Nemzetiségi megoszlás Több mint 250 etnikai csoport, fontosabbak: hausa és fulani (29%),yoruba (21%), igbo/ibo (18%), ijaw (10%) Vallási megoszlás Muszlim (50%), katolikus (40%), törzsi (10%) Hivatalos nyelv angol Klíma egyenlítői, trópusi, sivatagi Hivatalos pénznem (kód) naira (NGN) Jelentősebb városok Lagos, Kaduna, Kano, Katsina, Calabar, Zaria, Ibaden Forrás: www.ngm.gov.hu/data/cms1903828/nigeria.pdf Letöltés ideje: 2011.03.25. 13:05 5.2. Nigéria gazdasága és kereskedelme-általános áttekintés: Nigéria gazdasága az ország lakosságához képest nem nevezhető nagynak. Az ország gazdaságát a függetlensége elnyeréséig amelyre 1960-ban került sor főként a mezőgazdaság határozta meg. Ekkoriban az export alapját a mezőgazdasági termékek képezték. 54 Az 1970-es évek elején azonban az olajmezők felfedezése gyökeresen megváltoztatta az ország gazdasági szerkezetét. Ezentúl a kivitelből származó bevételek 95%-a, az állami 54 Etawo Anna: EU-Afrika dialógus az új partnerség jegyében, Szakdolgozat, Budapest, 2003. http://elib.kkf.hu/edip/d_10310.pdf Letöltés ideje: 2011.03.05. 18:05 44

bevételek 75%-a és a GDP egyharmada a kőolajból származik. A mezőgazdasági termékek részaránya ennek következtében jelentősen lecsökkent az exportban. Nigéria kőolaj-exportáló országgá vált. Ez azonban azt a veszély rejti magában az ország gazdasága számára, hogy az olaj világpiaci árának ingadozására rendkívül érzékenyen reagál. Az óriási olajtartalékai, illetve a természeti erőforrásai elvileg virágzó gazdaságú országgá formálhatnák Nigériát, ám a valóságban a Nyugat-Afrikát meghatározó államot a világ húsz legszegényebb országai közt tartják számon az ország lakosságának nagy részét sújtó szegénység miatt. Az olaj felfedezése számos negatívummal is együtt járt: maradandó fejlődést nem indított be sem az infrastruktúra sem a szociális szolgáltatások terén., ráadásul elburjánzott a korrupció az országban. Az olajból befolyó összegek gyakran tűnnek el még ma is korrupt vezetők zsebében, így a lakosság jelentős része egyáltalán nem profitálhat a bevételekből. Az olajból származó bevételek, a katonai rezsim, a korrupció és a rossz menedzsment együttes hatásai nyugtalanító gazdasági és társadalmi helyzetet eredményeztek Nigériában. Az egymást követő nigériai kormányok igyekeztek a bevételek egy részét fontos beruházások megvalósítására használni, többek között az ipari infrastruktúra fejlesztésére, azonban a verseny hiánya miatt a fejlődés helyett az ipari termelés csökkenése következett be. Ma az ország gazdasági vezetői politikai programokon és magánbefektetéseken keresztül az ipar fejlesztésének felgyorsítására törekszenek. A szegénység azonban egyelőre nem csökken és egyre nagyobb problémát jelent. Nigéria gazdag természeti erőforrásokban és mezőgazdasági termékekben. A kőolajár zuhanása által előidézett válság a politikusokat arra kényszerítette, hogy felülvizsgálják addig folytatott külgazdasági politikájukat. Ennek eredményeképpen egyre jobban diverzifikálják az exportot, bevonva számos, az olajiparhoz nem kapcsolódó terméket, mint például: a kaucsuk, a citrusfélék, a pálmából készült termékek, a mahagóni, a szén, az ólom, a cink, a cirkónium, a sör, a bútorok, a különféle kozmetikumok és a gyógyszerek. Nigéria iparágai közül egyértelműen az olajipar a legjelentősebb. Emellett kiemelendő az élelmiszeripari termékek feldolgozása, a gumigyártás, a textilipari, az autó-összeszerelő és műanyag-feldolgozó üzemek tevékenysége. Kőolaj és földgáz tekintetében az ország első számú partnere az Európai Unió. Nigéria olajiparát a Nigériai Nemzeti Kőolaj Társaság (Nigerian National Petroleum Corporation, 45

NNPC) szabályozza. Az NNPC a külföldi ügyfelekkel tartja a kapcsolatot. 55 gazdaságon belül az olajipar profitál a legkiemelkedőbb befektetésekből. A nigériai Nigéria négy olajfinomítóval rendelkezik. 56 Ezek az olajipar termékeinek értékesítésére specializálódott helyi és külföldi vállalatokkal dolgoznak együtt. A finomítók azonban nem működnek megfelelően, elhanyagolt állapotban vannak és felújításra szorulnak. A nem megfelelő menedzsment következtében és az olajfinomítók elhanyagolt állapota miatt az országban gyakran fordul elő üzemanyaghiány. Nigéria ezért a lakossági igény kielégítése érdekében a felhasználásra kerülő üzemanyag 70%-át importálja. Nigéria a kőolajtartalékok mellett hatalmas földgázkészlettel is rendelkezik. A földgáz hatékonyabb felhasználásához szükség van még azonban a megfelelő struktúrák kiépítésére. Jelenleg a földgáz a hazai fogyasztást, az ipari tevékenységeket és az áramtermelést szolgálja. A mezőgazdaság tekintetében az élelmiszeripar az ország belső fogyasztását kielégíti. A főbb előállított termékek az élelmiszeriparban: jamgyökér, manióka, kukorica, köles, rizs, borsó. További fontos mezőgazdasági termékek: a pálmából készült termékek, gyapjú, kakaó, kaucsuk, zöldség, gyümölcs. Az ültetvényes gazdálkodás jellemző. A növénytermesztésen kívül állattenyésztéssel is foglalkoznak. Elsősorban az ország északi felén tartanak szarvasmarhákat, kecskéket és juhokat, amelyek húsa a hazai igényeket elégíti ki, bőrüket pedig a bőripar dolgozza fel. Emellett jelentős még a baromfiés a sertéstenyésztés is. A szolgáltatásokkal kapcsolatban érzékelhető leginkább az ország elmaradottsága. Az alapvető szolgáltatások hiányosságai megnehezítik a lakosság mindennapi életét. A víz- és áramellátás komoly gondot jelent még a városokban is: a vízhálózat elégtelen és a vízminőség is erősen megkérdőjelezhető. Az egészségügy és az oktatás területén sem megfelelő az ellátás az országban. Az állami kórházak rossz felszereltséggel rendelkeznek, a betegellátás színvonala alacsony. Az oktatás helyzetét a tanárok részéről állandó sztrájkok nehezítik. 55 Közülük a legjelentősebbek: a Shell és a Texaco. 56 Etawo Anna: EU-Afrika dialógus az új partnerség jegyében, Szakdolgozat, Budapest, 2003. http://elib.kkf.hu/edip/d_10310.pdf Letöltés ideje: 2011.03.05. 18:05 46

A telekommunikációt illetően 2001-ben vezették be a GSM-szolgáltatásokat, azóta működnek versenyképes telekommunikációs szolgáltatások az országban. Nigériát számos ok miatt elkerülik a vállalatok: etnikai villongások, vallási konfliktusok, korrupció, jogállamiság hiánya, nem megfelelő közbiztonság stb. A nigériai kormány egyik prioritása ezért a külföldi és belföldi befektetők számára vonzóvá tenni az országot. A külföldi működő tőkére nagy szüksége lenne az országnak, mert segítsége nélkül elképzelhetetlen a gazdasági fejlődés. A beruházók közül elsősorban a nem olajjal kapcsolatosan tevékenykedni kívánókat látják szívesen Nigériában. Az export túlsúlyának csökkentése érdekében előtérbe kerültek a szilárd ásványkincsek, a turizmus, a telekommunikáció, a kereskedelem és az ipar. Ami Nigéria kereskedelmét illeti az EU-val, exportja nem meglepő módon főleg olaj és földgáz, importja onnan viszont számos fogyasztási és beruházási cikket tartalmaz. Az olajiparon kívüli termékei nem versenyképesek a piacon, ezért exportjuk korlátozott. A térség kereskedelmével kapcsolatban Nigéria a regionális integráció és együttműködés híve. 5.3. Nigéria gazdasága és kereskedelme napjainkban: 5.3.1. Nigéria főbb gazdasági mutatói, a gazdaság szerkezete, főbb ágazatok: 3. táblázat Nigéria főbb gazdasági mutatói 2006 2007 2008 A GDP értéke folyóáron Mrd USD 142,2 126,7 220,3 A GDP növekedése változatlan áron % 5,3 6,1 6,2 Egy főre jutó GDP folyó áron USD/fő 600 n.a. 655 Infláció % 9,2 6,5 10,6 Munkanélküliségi ráta % 5,8 n.a. n.a. Folyó fizetési mérleg egyenlege Mrd USD 12,6 14,6 7,7 Költségvetés egyenlege a GDP %-ában % n.a. n.a. 12,2 Forrás: www.ngm.gov.hu/data/cms1903828/nigeria.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.25. 13:05 47

Napjainkban Afrika legnépesebb állama a Nigériai Szövetségi Köztársaság, amelyben több mint 250 etnikai népcsoport él. Az országban gyakoriak az etnikai villongások és nagy a korrupció. Az 1999-ben elkezdődött demokratikus átalakulás segíti elő az ország külpolitikai kapcsolatainak fejlesztését és gazdasági konszolidációját. A kőolajban gazdag Nigériát a politikai stabilitás hiánya, a korrupció és az elégtelen infrastruktúra jellemzi. 2000-től az IMF nyomására megkezdték a banki szektor modernizálását, a privatizációt és bizonyos termékek (például az energiahordozók) árainak deregulációját. Az ország olajexportőr, az OPEC 57 tagja. Nigéria gazdasági teljesítménye és külkereskedelmi termékforgalma alapján Fekete-Afrika második legnagyobb piaca Dél-Afrika után. 2003-ban a kormány ambiciózus gazdasági reformprogramot hirdetett meg. A reformprogram tartalma a következő volt: a privatizáció felgyorsítása, az infrastruktúra fejlesztése, a szegénység mérséklése, vidékfejlesztés. 2005 végén a Párizsi Klub 58 jóváhagyta a vele fennálló, mintegy 30 milliárd USD nigériai adósság 60 százalékának elengedését. 59 Nigéria fejlődésének legfőbb akadálya infrastruktúrájának erősen leromlott állapota. A gazdasági vezetés az állami források mellett a magántőke bevonását is szorgalmazza az infrastrukturális beruházásokba. 60 Ösztönzik továbbá, hogy a helyi üzleti szféra bővítse kapcsolatait a nemzetközi tőkepiacokkal (a bevonható működő tőke források fokozása, a humánerőforrások fejlesztése értendő ez alatt). 2009-től a nemzeti kőolajipart és gázkitermelést is át akarják szervezni: a jelenlegi nemzeti olajtársaság megszűnik, helyette öt, funkcionális szempontból elkülönülő profilú szervezet jön létre. 61 Külföldi vélemények szerint mindez az olajipar súlyos infrastrukturális problémái megoldásához a kapacitás-, a tőke- és a szakemberhiány miatt csak látszatmegoldás lehet. A földgázzal kapcsolatban az export rovására a hazai felhasználást támogatják. 57 OPEC: Organization of the Petroleum Exporting Countries, vagyis Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete tagjai: Algéria, Angola, Indonézia, Irán, Irak, Kuvait, Líbia, Nigéria, Katar, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Venezuela és Ecuador. 58 A Párizsi Klub egy 19 hitelezőt, köztük 12 EU tagállamot magába foglaló csoport. 59 Az Európai Parlament állásfoglalását a fejlődő országok adósságkönnyítéséről lásd: http://www.europarl.europa.eu/sides/getdoc.do?pubref=-//ep//text+motion+p6-rc-2005-0023+0+doc+xml+v0//hu Letöltés ideje: 2011. 03.26. 09:38 60 A magántőke aránya a telekommunikáció kivételével az infrastruktúrában alacsony. 61 Az öt szervezet a következő: új, kisebb nemzeti olajtársaság; energetikai felügyelet; szakmai felügyelet; vagyongazdálkodás; disztribúció. 48

Az orosz Gazprom és a nigériai kőolaj- és gázkitermelő állami vállalat egy megállapodást írt alá, amely szerint a Gazprom lehetőséget kap az óriási nigériai gázmezők kiaknázására. A megállapodás a közös feltárással, termeléssel és szállítással kapcsolatos projektek kivitelezését, valamint gázüzemű erőművek építését irányozza elő. 2007-ben a Gazprom 14 milliárd USD-t fektetett be Nigériában, ez az összeg 2010-re 45 milliárd USD-re nőtt. 62 A Gazprom vezetői szerint Afrika lépett elő az orosz vállalat első számú terjeszkedési célpontjává. Az EU 2009-ben felajánlotta, kész a tervezett transz-szaharai gázvezeték építését 15 milliárd euróval támogatni (a finanszírozásba bekapcsolódna az Európai Fejlesztési Bank, EIB) is. Az EU jelezte, hogy kész közreműködni a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésében, valamint koordinációs szerepet játszani az érintett államok (Nigéria, Niger, Algéria) között. Az EU kezdeményezése mögött egyértelműen a Gazprom további térnyerésétől való félelem áll. Nigériában a GDP előállításából a mezőgazdaság 18 százalékkal, az ipar 51 százalékkal, a szolgáltató szektor 31 százalékkal részesedik. Az aktív keresőképesek 70 százalékát az agrárszektor, 10 százalékát az ipar, 20 százalékát a szolgáltatások foglalkoztatják. A mezőgazdaság főbb termékei: kakaó, pálmaolaj, húsfélék, gumi, dió, rizs, köles. A kőolaj-kitermelés a GDP 23 százalékát, az állami bevételek 65 százalékát és az összexport 95 százalékát adja. 63 Az ipar más, fontosabb termékei: cink, kolumbit, feldolgozott gumi és fa, gyapot, textíliák, műtrágya, kerámiák, lábbelik. Abszolút prioritást élvez a villamosenergia-ellátás az országban, hiszen 2008-ban az áramtermelés katasztrofálisan visszaesett. 62 www.ngm.gov.hu/data/cms1903828/nigeria.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.25. 13:05 63 www.ngm.gov.hu/data/cms1903828/nigeria.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.25. 13:05 49

5.3.2. Nigéria külkereskedelmi tendenciái, külkereskedelmi statisztikák, főbb partnerek, főbb import termékek: 4. táblázat Nigéria külkereskedelmi forgalma 2006 2007 2008 Export Milliárd USD 59,0 61,8 83,1 Import Milliárd USD 25,1 30,3 46,4 Forrás: www.ngm.gov.hu/data/cms1903828/nigeria.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.25. 13:05 Nigériában a kivitel 95 százaléka kőolaj és kőolaj-származék, a többi kakaó és gumi. 2008- ban az olajexport kieső bevételeit a nem-olaj kivitel jórészt ellensúlyozta. Főbb elhelyezési piacok: USA, Brazília, Spanyolország. A behozatal főbb tételei gépek és járművek, vegyi anyagok, élelmiszerek. Főbb származási országok: Kína, USA és Hollandia. A nigériai pénznem, a naira folyamatos értékvesztése ugyanakkor az importot gátolja. Az EU 2007-ben 6,5 milliárd eurós importot és 9,5 milliárd eurós exportot bonyolított le Nigériával. 2002-től a gazdasági vezetés számos kereskedelmi korlátozást vezetett be, az importtilalmi listát folyamatosan bővítik, a vámszintet pedig növelik. 2005-ben az Európai Unió a kérdést a Kereskedelmi-és Árutanács elé vitte, mert szerinte Nigéria ezekkel a lépésekkel megszegi a WTO tagságával járó kötelezettségeit. Ennek következtében 2007 végén megszűnt a WTO kivételezett elbánása a nigériai nem olajexport termékekre. 5.4. Nigéria és az EU kapcsolata: Nigéria és az EU kapcsolatának áttekintését a dolgozat témáját illetően a 2001-es évtől érdemes kezdeni, mivel 2001. május 15-én tette közzé állásfoglalását Nigériáról a Miniszterek Tanácsa, amelyben az EU Nigériát a politikai és gazdasági stabilitás, illetve a kereskedelem és 50

a fejlesztés minden szintjén támogatásáról biztosította. Az Unió rögzítette ugyanakkor azokat a területeket, amelyeken Nigériának eredményeket kell felmutatnia a további támogatások érdekében. Az Európai Unió nagy hangsúlyt helyezett a demokrácia kultúrájának elterjesztésére, a szegénység csökkentésére, az intézmények teljesítményének növelésére, valamint a gazdasági növekedés és fejlődés elősegítésére. Továbbá hangsúlyozta az EU Nigéria szerepét a regionális integráció elősegítésében, a konfliktusok megelőzésében és a krízis-kezelésben a nyugat-afrikai térségben. Az Unió támogatásáról biztosította az országot a gazdasági stabilitás elérése érdekében tett lépéseiben, melynek célja a külföldi működő tőke eljuttatása az országba. A Nigériában jelenleg működő nyugat-európai 64 és észak-amerikai 65 multinacionális vállalatok mellett az állami vezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy az európai közép- és nagyvállalatokat is magához vonzza. Az EU céljai közül a legfontosabb a szegénység elleni küzdelem, amely Nigéria politikájának szintén az egyik kiemelt területe. A nagymértékű állami bevételek mellett a szegénység egyre nagyobb az országban. A szegénységet tekintve az 1980-1996 év közötti szegénységi adatok a legmegdöbbentőbbek, ugyanis ezekben az években, tizenhat év alatt a kifejezetten szegény nigériaiak száma majdnem megötszöröződött, míg a nem szegény nigériaiak száma a felére csökkent. Ezt az alábbi táblázat adatai támasztják alá: 5. táblázat A szegénység arányának változása 1980-1996 Év Nem szegény (%) Mérsékelten szegény(%) Alapvetően szegény(%) 1980 72,8 21 6,2 1985 53,7 34,2 12,1 1992 57,3 28,9 13,9 1996 34,4 36,3 29,3 Forrás: Világbank Jelentés a világ szegénységéről, 2000/2001 64 Például: Unilever, Ericcson, Nestlé, Shell, BP 65 Például: Coca-Cola, Texaco, GE 51

Nigéria 2015-re célként tűzte ki a szegénységi ráta 50% alá szorítását. 66 Ennek megvalósításához minden segítséget megkap Európától és a nemzetközi szervezetektől. Nigéria 1976-ban csatlakozott az ACP-országokhoz. Az Európai Fejlesztési Alaptól 1995-ig összesen 528,5 millió eurós támogatást kapott. 1993-ban azonban az Unió szankciókat vezetett be a katonai diktatúra fennállása miatt. A következő területeket érintette a szankció: vízumkiadás megszigorítása, sportszerződések megkötésének tilalma, magas szintű látogatások megszüntetése stb. 1995-ben a szigorítás tovább súlyosbodott: az Unió fegyverembargót vezetett be. A Nemzetközösség felfüggesztette Nigéria tagságát. Az embargó 1999. júniusáig az első demokratikus választásokig maradt fenn, majd ezt követően normalizálódott. 1995-1998 között európai forrásból kizárólag humanitárius célú segítség érkezett Nigériába, összesen 7 millió euró értékben, majd a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét követően 1999-2000 során az Európai Fejlesztési Alap összesen 100 millió euró értékű támogatást nyújtott az országnak, amely a kisebb települések vízellátásának javítását, a kisvállalkozások támogatását és a gazdaság megerősítését célozta 67. Az 1980-as évek során az Európai Fejlesztési Bank többször nyújtott kölcsönt Nigériának kedvező feltételekkel, főleg kis- és középvállalkozások működésének segítése, az elektromos- és vezetékes vízhálózat fejlesztése és a kőolajtermelés területén. A hitelnyújtást azonban a visszafizetések elmaradása miatt felfüggesztették. 1999 után az Európai Fejlesztési Bank tevékenysége újraindult az országban, miután az új kormány megkezdte a törlesztéseket. Később, 2004-ben már egy 50 millió eurós hitel került aláírásra a kis- és középvállalatok befektetéseinek támogatására. 5.5. Az uniós támogatások és a nigériai fejlesztési programok: Az Európai Unió és az Európai Fejlesztési Alap a direkt pénzügyi támogatás helyett Nigéria esetében előnyben részesíti az ország saját megvalósítási programjainak támogatását. Ennek 66 Dankáné Faludi Anna: Nyugat-Afrika és az Európai Unió gazdasági kapcsolatai, Szakdolgozat, Budapest, 2005. http://elib.kkf.hu/edip/d_12001.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.02. 16.30 67 Lásd: u. o. 52

oka főleg az állam mérete, a kormány nagy bevétele és a népesség magas száma. Nigériának nem pénzre, hanem inkább tanácsra van szüksége, mind szövetségi, mind tagállami szinten. A szövetségi államok nagy számára való tekintettel az EU kiemelt hatot, melyekre támogatását összpontosítja: Abia, Cross River, Gombe, Kebbi, Osun és Plateau. A reformok állnak az együttműködés középpontjában, amelyek célja a szolgáltatások javítása (prioritást élvez a vízés az egészségügyi ellátás). Az EU következő intézkedése a kiválasztott hat állam számára közvetlen költségvetési támogatás nyújtani. A reformok fontos része a könyvelések átláthatóságának javítása minden szinten. Ez utóbbi feladatban a civil társadalomnak fontos a szerepe, mert biztosítani tudja a lakossági részvételt a prioritások felállításánál és realizálásánál. A Cotonou-i Konvenció törekvései (pl. az ACP-országok beillesztése a világgazdaságba) természetesen Nigériára is vonatkoznak. Az EU által Nigériára vonatkozóan a legfontosabbnak tartott területek: a demokratikus kultúra fejlesztése, intézményi kapacitásépítés, a szegénység csökkentését célzó stratégia, gazdasági növekedés és fejlődés, a nigériai kapacitások növelése annak érdekében, hogy az ország hozzá tudjon járulni a nyugat- afrikai regionális integrációhoz, a konfliktus-megelőzéshez illetve - kezeléshez és a válságmenedzsmenthez. 68 A szegénység csökkentését célzó stratégiát illetően a demokratikus kormány hivatalba lépése óta vannak próbálkozások. A nigériai kormány a programot 2001-re ígérte, de a stratégia nem született meg. Számos dokumentum létrejött, azonban egyik sem tekinthető a fejlesztési politika végső verziójának. A Vision 2010 (Látomás 2010) nevű iratot 1998-ban fogadták el még a katonai rezsim ideje alatt, melyben már szerepeltek a következők: széleskörű fejlesztésre van szükség, melyet a makroökonómiai stabilitás illetve a gazdasági növekedés fenntartásával, a 68 Etawo Anna: EU-Afrika dialógus az új partnerség jegyében, Szakdolgozat, Budapest, 2003. 52. o. http://elib.kkf.hu/edip/d_10310.pdf Letöltés ideje: 2011.03.05. 18:05 53

kormányzás több szinten való fejlesztésével, a közpénzek a szociális szektorokba és az alapvető infrastruktúrába való átcsoportosításával lehet elérni. A Látomás 2010 azonban hamarosan elavult és céljai irreálisnak bizonyultak. A demokratikus kormány folyamatosan napirenden tartja a szegénység csökkentését, azonban az ezt célzó programok színvonala alacsony maradt. 2000-ben beindítottak egy új programot (Poverty Alleviation Programme Szegénységcsökkentő Program) 100 millió euróból, azzal a céllal, hogy munkahelyeket teremtsenek. A kezdeményezést azonban meglehetősen sok kritika érte: sokan úgy tartották, hogy nem rendelkezik következetes stratégiával, a tervezés szegényes, nem világos, elenyésző a hatása és ugyanúgy teret ad a korrupció különböző formáinak, mint hasonló programok a katonai rendszer alatt. Ezt követően 2001-ben beindították a Nemzeti Szegénységet Felszámoló Programot (National Poverty Elimination Programme), melyet a nigériai elnök vezetésével a Nemzeti Szegénységet Felszámoló Bizottság (National Poverty Elimination Commission) irányított. Ez a program sem tudott azonban nagy eredményeket felmutatni. Nigéria esetében alapvetően az figyelhető meg, hogy az EU közösségi fejlesztési politikája a szegénység csökkentését célzó programokat támogat, míg a közös kereskedelempolitika a regionális gazdasági integrációt elősegítő programok támogatásában vesz részt. A két szakpolitika együttes hatása pedig az, hogy az ország világgazdaságba való beintegrálódása egyre inkább lehetővé válik. Ezt az összefüggést szemlélteti az alábbi ábra: 54

11. ábra Az európai uniós szakpolitikák összehangolása Nigéria esetében Fejlesztési együttműködési politika Közös kereskedelempolitika Szegénység csökkentését célzó programok Regionális gazdasági integrációt segítő programok Integráció a világgazdaságba Forrás: saját ábra Az EU ma is folyamatos támogatásokat nyújt Nigéria programjainak megvalósításához a szegénység felszámolása és a világgazdasági integráció érdekben. Bár a támogatások mértéke növekvő tendenciát mutat, egyelőre mégsem eléggé látványosak az eredmények. Az EU azonban nem adja fel, továbbra is segíti Nigériát abban a reményben, hogy eléri célját. Az EU számára fontos Nigéria fejlődése, hiszen kőolaj- és földgázkészletére Európában is szükség van. Nigéria a nyugat-afrikai térséggel való hatékonyabb kooperáció kulcsa, ami az európai közép- és nagyvállalatoknak kimagaslóan fontos kapcsolatokat jelent. A Nigériával való kapcsolatépítés az EU fontos érdeke. Az Unió a maga kereskedelmi kedvezményeivel és fejlesztési politikájával abban segít az országnak, hogy minél hatékonyabban aknázhassa ki lehetőségeit és integrálódhasson a világgazdaságba, s hogy az Unió segítse az országot a fejlődésben azáltal, hogy támogatja Nigéria saját programjainak megvalósítását. 55

Összefoglalás A Lisszaboni Szerződés megerősítette a közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika összehangolását. Változásokat figyelhetünk meg az EUM-Szerződésben az EK-Szerződéshez képest. A közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika elméleti összekapcsolódását ezen változások jelentik. A két szakpolitika gyakorlati összekapcsolódása az EU külkapcsolati rendszere által valósul meg. Az EU külkapcsolatait tekintve a fejlődő országokkal kötött társulási szerződéseinek rendszere igen jelentős, különösen az ACP-országokkal kötött szerződések fontosak. Az Európai Unió és az ACP-országok közötti kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza. Az EU és az ACP-országok kapcsolatának fejlődését az úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások (economic partnership agreements, EPA) biztosítják. Ezek a megállapodások új módon ötvözik az EU kereskedelmét és támogatását. Az ACP-országokat a globális integrációjukhoz vezető fontos lépésként regionális szomszédaikkal való gazdasági integrációra ösztönzik, miközben még több segítség összpontosul az intézmények létrehozására és a helyes kormányzás kialakítására. Az EPA keretében a fejlesztés dimenziója válik az EU és az ACP közötti kapcsolatrendszer alapjává. Az EU nemzetközi fejlesztési stratégiájának egyik oldala a kereskedelem előmozdítása és piacai megnyitása, míg a másik oldala a szegény országok felemelése a szegénységből a közvetlen technikai és pénzügyi segítség révén. Így függenek össze egymással a közös kereskedelempolitika és a fejlesztési együttműködési politika törekvései. A kezdetben főleg a kereskedelemre és az európai érdekekre koncentráló egyezményeket partnerségi együttműködés keretében számos más területet (például emberi jogok, konfliktuskezelés) felölelő egyezmények váltották fel. A Loméi Szerződések időszakának programjai úgy próbáltak támogatást nyújtani az ACP-országoknak, hogy azok helyzete közben többnyire nem javult és a saját erőből történő fejlődés nem következett be. Továbbra is fennmaradt a más országoktól való függés és a belső kapacitások is megőrizték működésképtelenségüket. A számos kedvezőnek tűnő intézkedés, mint a szabad piacra jutás az EK-ban, illetve a STABEX és a SYSMIN rendszerek, gyakran kiaknázatlanok maradtak más tényezők 56

következtében. A fő problémát azonban nem a támogatás mennyisége okozta, hanem többnyire a megfelelő koordináció hiánya. A fejlesztési politika a négy Loméi Egyezmény periódusának végén már a leginkább rászorulók érdekeit szem előtt tartva szigorította az országok segélyhez jutását. Ezen kívül a politikai dimenzió előtérbe kerülésével az alapfeltételek is változtak: ekkor már figyelembe vették az ország politikai berendezkedését, emberi jogokhoz való viszonyát, a korrupció szintjét, a törvények erejét. 2000-ben a Loméi Konvenciókat követő Cotonou-i Egyezmény gyökeres változásokat hozott. Az Egyezmény összekötötte a közös kereskedelempolitikát és a fejlesztési politikát. A Cotonou-i Egyezményt aláíró felek olyan nagyszabású terveket dolgoztak ki, amelyek reményeik szerint idővel a fenntartható fejlődéshez, a szegénység eltűnéséhez és a fejlődő országok világgazdaságba való integrálásához vezetnek. Az Európai Unió az ACP-országokkal közösen, a fejlesztési politika keretében stratégiai programokat dolgozott ki. A programokat a nemzetközi egyezmények és a WTO rendelkezéseinek figyelembevételével készítették el. A fejlesztési politika legfőbb céljai között első helyen az ACP-országok világgazdaságba való integrálása szerepel. A programok végrehajtása egyes országok számára azonban cseppet sem könnyű feladat. Nigéria esetében a regionális integrációt elősegítő programoké a fő szerep. Az EU fejlesztési együttműködési politikája a szegénység csökkentését célzó programokat támogat, míg a közös kereskedelempolitika a regionális gazdasági integrációt elősegítő programok támogatásában vesz részt. Így kapcsolódnak egymáshoz, segítve az ország világgazdasági integrációját. A dolgozat elején említett hipotézisem az elméletet tekintve beigazolódott, azonban a gyakorlati megvalósulás sok tekintetben elmarad a várttól: a szegénység még mindig nagymértékű, a világgazdasági integráció szintje pedig továbbra is nagyon alacsony. Azt, hogy az új stratégiák mennyire eredményesek, az idő dönti majd el. Az EU mindenesetre minden tőle telhetőt megtesz a kitűzött célok érdekében, ahogyan ez az afrikai térségben, azon belül pedig Nigéria példáján is jól látható, a gyakorlatban azonban az adatok alapján (például kereskedelmi, szegénységi adatok) csak kevésbé tapasztalható. Az EU végső célja Nigérián keresztül az, hogy a Nyugat-Afrikával való kapcsolati (főként gazdasági, kereskedelmi) intenzitását növelje. Az Uniónak Nigériával azon keresztül Nyugat-Afrikával való kapcsolatainak elmélyítése szempontjából a leglényegesebb megállapítás, hogy Nigéria példaként szolgálhat a többi fejlődő (nem csak ACP-) ország számára is. 57

Irodalomjegyzék Az ENSZ és az EU együttműködése, Szerkesztette: Gömbös Ervin, Magyar ENSZ Társaság, 2003. www.menszt.hu/content/download/.../enszeuegyuttmukodes.pdf Letöltés ideje: 2011.03.20. 14:25 Dankáné Faludi Anna: Nyugat-Afrika és az Európai Unió gazdasági kapcsolatai, Szakdolgozat, Budapest, 2005. http://elib.kkf.hu/edip/d_12001.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.02. 16.30 Etawo Anna: EU-Afrika dialógus az új partnerség jegyében, Szakdolgozat, Budapest, 2003. http://elib.kkf.hu/edip/d_10310.pdf Letöltés ideje: 2011.03.05. 18:05 Farkas Péter: Európa és Afrika gazdasági kapcsolatai a kilencvenes években (különös tekintettel az Európai Unióra), Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1997. Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben-az Európai Unió fejlesztési politikája, Külügyi Szemle, 2003/II. szám General and regional statistics External Trade, Eurostat, statistics in focus 52/2010, Author: Georgios XELLENIS http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_offpub/ks-sf-10-052/en/ks-sf-10-052-en.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.28. 15:43 Globális szereplő: Az Európai Unió külkapcsolatai, Európa mozgásban, Európai Bizottság, Sajtó- és Tájékoztatási Főigazgatóság, 2004. ec.europa.eu/publications/booklets/move/47/hu.doc Letöltés ideje: 2011.03.26. 15:45 Horváth Zoltán: Handbook on the European Union, HVG-ORAC, Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC, Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007. Horváth Zoltán Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja az Unió Lisszabon után, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2010. Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Vida Krisztina Kruppa Éva Ferkelt Balázs: Integrálódó Európa I., Perfekt Kiadó, Budapest, 2009. 58

Káldyné Esze Magdolna (szerkesztő) Kruppa Éva Ferkelt Balázs Takács Gábor: Integrálódó Európa II., Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. Kecskés László: EU-JOG és jogharmonizáció, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2010. Nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. Században. ENSZ Akadémia 2004/2005, Szerkesztette: Gömbös Ervin, MAGYAR ENSZ TÁRSASÁG, HUNIDA Kht. 2005. Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, Aula Kiadó, Budapest, 2004. Remek Éva: Európa és Afrika, Európai Tükör XV.évf. 2.szám, 2010.február Szent-Iványi Balázs: A nemzetközi fejlesztési együttműködés politikai gazdaságtana, Kül-Világ, 2. évf. 2005/4. Egyéb források: http://www.publikon.hu/application/essay/305_1.pdf Letöltés ideje: 2011.03.21. 20:30 http://europa.eu/lisbon_treaty/faq/index_hu.htm#12 Letöltés ideje: 2011.03.23 10:55 http://ec.europa.eu/development/icenter/repository/comm_pdf_com_2008_0654_ F_COMMUNICATION_hu.pdf Letöltés ideje: 2011.03.23 12:23 www.ngm.gov.hu/data/cms1903828/nigeria.pdf Letöltés ideje: 2011. 03.25. 13:05 http://www.pmtkft.hu/eip/euavilagban.pdf Letöltés ideje: 2011.03.25. 13:56 http://www.europarl.europa.eu/sides/getdoc.do?pubref=-//ep//text+motion+p6- RC-2005-0023+0+DOC+XML+V0//HU Letöltés ideje: 2011.03.26. 09:38 http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/relations/general/article_7256_hu.htm Letöltés ideje: 2011.03.26. 16:32 http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/cont/dv/sr18_/sr18_h u.pdf Letöltés ideje: 2011.03.28. 15:01 http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=18 Letöltés ideje: 2011.03.28.15:25 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ni.html Letöltés ideje: 2011. 03.28. 22:18 http://europa.eu/index_hu.htm Letöltés ideje: 2011.03.28. 22:35 http://ec.europa.eu/europeaid/index_en.htm Letöltés ideje: 2011.03.29. 16:25. http://ec.europa.eu/echo/index_en.htm Letöltés ideje: 2011. 03.29. 16:30 59

Függelék Az ACP-országok listája: Forrás: http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=18 Letöltés ideje: 2011.03.28.15:25 60

Melléklet Az ACP országok a világ térképén Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/acp-orsz%c3%a1gok Letöltés ideje: 2011.04.10. 14:30 61