Mikroelemek a zöldségtermesztésben A növényeknek a növekedéshez különböző tápelemekre van szükségük. Ezeket aktívan veszik fel a levegőből, illetve a talajból és átalakított formában beépítik a szervezetükbe. Logikusan feltételezhető, hogy a növények azt igénylik, ami a szárazanyagban található. Ez azonban nem így van, a tápelem felvételét nagymértékben befolyásolja a közeg minősége, az, hogy milyen formában és arányokban vannak jelen a tápelemek illetve az, hogy milyenek a külső tényezők. A növényekben több mint 60 elemet mutattak ki, ezek között 17 olyan nélkülözhetetlen elem van, amelyből a legtöbb növény képes felépíteni a számára szükséges vegyületeket. Az ionok a talajból diffúzió vagy az áramló víz révén kerülnek a gyökér könnyen járható részeibe, és szállító rendszereken keresztül jutnak el a növény minden részéhez. Ezek között vannak olyanok, amelyek ténylegesen alkotó elemei a szöveteknek és olyanok is, amelyek az enzimek aktiválásában vesznek részt. Gyakori a kettős hatás is, mint pl. a magnézium, amely a klorofill alkotója, de sok enzimet is aktivál. Egyes elemek nem épülnek be, csak a növény turgorának fenntartásához szükségesek. A tápelemek csoportosítása makro- és mikroelemekre attól függ, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a növényben. Amennyiben az elem a friss növénymasszában 1000 mg/kg-nál nagyobb mennyiségben fordul elő akkor makroelem, ha ennél kisebb mennyiségben, akkor mikroelem. A vas, bór, mangán, réz, cink, molibdén, kobalt olyan elemek, amelyekből a növényeknek kis mennyiségekre van szükségük, viszont nélkülözhetetlenek a tápanyag ellátásban. Amennyiben bármelyik hiányzik a közegből vagy megnehezített a felvehetősége, korlátozottá válik a növekedés és a hozam hasonlóképpen, mint a makroelemek hiánya esetén. A túl magas koncentráció mérgezést okozhat, vagy korlátozhatja egy másik mikroelem felvételét. 1. ábra : Növények növekedési görbéje a tápanyag ellátottság szempontjából Forrás: Taiz-Zeiger, 2010 A növények azokat az anyagokat veszik fel, amelyek a közegben rendelkezésre állnak. Nem megfelelő mennyiség és arány esetén a növény klorózissal, levélfoltosodással, levélszáradással, érközi nekrózissal, elszíneződéssel, törékenységgel, kirojtozódással, csúcsrügyelhalással, virágelrúgással, törpe virággal stb. reagál. A hiánytünetek az idős vagy a fiatal leveleken egyaránt megjelenthetnek.
Az idős leveleken akkor jelentkezik a tápanyaghiány, amikor a fiatal növényrészek elvonják a tápanyagot, ha az elem mobilizálható. A fiatal növényrészeken jelentkező hiánytüneteket a nem mobilizálható tápelemek hiánya okozza. Mikroelemek esetén a hiányos, illetve a túlzott ellátás viszonylag nehezen és később figyelhető meg. A növények toleranciája nagyobb fokú, mint a makroelemek esetében, mérgezés csak többszörös mennyiség esetén fordul elő. A mikroelemek (a cink kivételével) nem mobilizálhatók, hiányos ellátás esetén a beépült elem nem képes átvándorolni, ezért a tünetek általában a növekedési csúcs közelében jelentkeznek. Vas és mangán esetén, a csúcsrügyön nem látszik elváltozás, a leveleken klorotikus sárga foltok jelentkeznek, a főér zöld marad és előfordul levélhullás. A mangán hiánya rendszerint pöttyösödés formájában jelentkezik a kicsit öregebb leveleken. A bórral való elégtelen ellátás esetén a csúcsrügy elpusztul, a virág fejlődése gyenge lesz. A levélnyél törékeny, eltorzult, perzselt vöröses színű lehet. A réz és molibdén hiánya levélhullást okoz. Réz esetében a fiatal hajtások és levelek klorózisa is megfigyelhető úgy, hogy a levélerek zöldek maradnak. Molibdén hiányánál a levéllemezek besodródnak, pettyesek lesznek. A törpenövekedés és rozettás levélképzés a cink hiányának következménye. Az intenzív termesztésben a mikroelemek utánpótlása - a víz összetételét figyelembe véve - általában műtrágyával, ritkán szerves trágyával történik. A felvétel mindkét esetben szervetlen ionok formájában történik. A magyar vizekben gyakran található bór, kisebb mennyiségben mangán és cink. A vízben lévő vasat a növények nem képesek felvenni. Az utánpótlásnál ezt bór esetén borsav vagy borax formájában adjuk. A mangánt, cinket és a rezet szulfátok formájában adagolhatjuk. Felvétele a növény kiterjedt gyökérzetén keresztül történik, kis mértékben lombtrágyaként jut be a növénybe. A különböző fajoknak eltérő igényük van egyes elemekkel szemben. A mikroelemeket ennek ismeretében szükséges adagolni. Megnevezés Képlet Tiszta elem %-a RÉZ Rézszulfát CuSO4. 5H2O 25,34 %Cu MANGÁN Mangánszulfát MnSO4.H2O 32 %Mn BÓR Borax Na2B4O7.10H2O 11 %B Borsav H3BO3 17,5 %B Solubor BNa2O 20 %B CINK Cinkszulfát ZnSO4 23,8 %Zn MOLIBDÉN Nátriummolibdenát Na2MoO4*2.H2O 39,6 %Mo Ammoniummolibdenát /NH4/6Mo7O24.4H2O 54 %Mo VAS EDTA, DTPA vaskelát Fe-'EDTA 3,5-13 %Fe A hiányos ellátás, csak ritkán adódik ténylegesen az elemhiányából. A leggyakoribb ok, hogy a közeg illetve az öntözővíz kémhatása gátolja a felvételt vagy egyes mikroelemek (vas és kisebb mértékben a cink, a mangán és a réz) közönséges sói a közegoldatokban kevéssé oldhatók, ezért hozzáférhetetlenek a növények számára. Ez különösen érvényes a vas esetén, amelynél már 5 ph feletti értéknél fém-oxihidroxidok jönnek létre. Általánosságban a kémhatás csökkenésével a vasnak, réznek, mangánnak és a cinknek nő az oldhatósága és hozzáférhetősége, viszont a molibdéné csökken. Magas ph mellett elsőként a vas és mangán hiány jelenik meg, később a cink és réz hiány. A termesztés ideje alatt igény van az összes tápelem optimális felvételére, ez viszont 6,0-6,8 ph intervallum között a legjobb.
Ezért fontos, hogy olyan gyökér környezetet alakítsunk ki, ahol az összes elem jelen van és a növény képes azokat felvenni. 2. ábra: Mikroelemek felvehetősége a ph függvényében: A kémhatáson kívül a mikroelemek felvételét gátolhatja az is, hogy a közegben kémiai reakcióba lépnek, és a keletkező vegyületek nem oldódnak vízben. A mikroelemek felvehetőségét kelátok használatával biztosíthatjuk. A kelátformák megvédik az ionokat attól, hogy felvehetetlen formává alakuljanak át. Fontos, hogy ebben a formában nő az elemek mobilitása a közegben, és túladagolás esetén csökken a toxikus hatás. A kélátok 3 részből állnak: - mikro- vagy makroelem ion, - a kelátozó anyag, ami lehet humid sav, citromsav, EDTA, DTPA, EDDHA - összekapcsoló kationok (Na+, NH4+) amelyek a fém iont a kelátozó anyaghoz erősítik. A kelátot képző anyagok összekapcsolt láncot alkotnak és körbe veszik a mikroelemet úgy, mintha egy rák ollója zárna körbe (a kelát szó és rákolló szóból származik). A kelátozó anyag befogja a mikroelemet és megköti. Ezt a kötés csak a növény képes felbontani. A kelátok tartóssága függ a kelátozó anyagtól és a benne lévő elemtől. Különböző kelátozó anyagok másképp viselkednek eltérő ph mellett. Ezen kívül a burok érintkezik a közeggel, ezzel ki van téve a külső elemek hatásának, így előfordul, hogy más elemek magas koncentrációja esetén ioncsere következik be, és más elem foglalja el a mikroelem helyét. Leggyakrabban használt kelátozó anyagok: - EDTA vas esetén 4-6 ph mellett stabil, 6,5-7 ph mellett felére csökken a felvehetősége. Vízkultúrás termesztésben ahol a tápoldat kémhatása szabályozott, jól használható, de nem javasolt lúgos talajokra. A legjobb kelátozó anyag mangánhoz, cinkhez és rézhez, megbízhatóan stabil még magas ph k mellett is. - DTPA- vas esetén stabil 4-7,5 ph mellett. A magas kalcium ion aránya a talajban nem bontja fel.
Réz felvehetőség % - EDDHA nagyon stabil, vas esetén 10 ph-ig biztosít 100 %-os felvehetőséget, a legjobb és egyben legdrágább kelát. 3. ábra: Vaskelátok felvehetősége a ph függvényében Amikor tápoldatot készítünk mindig kelát formájú vasat használunk. A többi mikroelem esetében is javasolt, mert - amint az a 4. 5. és 6. ábrán látható - a réz, mangán és cink használata esetén a kelát forma lényegesen hatékonyabb. A kelát formában lévő elemek kevésbé agresszívek, kiegyensúlyozott ellátást biztosítanak, a növény hozzá jut mindegyik elemhez. Amikor tápoldatot készítünk mindig kelát formájú vasat használunk. A többi mikroelem esetében is javasolt, mert - amint az a 4. 5. és 6. ábrán látható - a réz, mangán és cink használata esetén a kelát forma lényegesen hatékonyabb. A kelát formában lévő elemek kevésbé agresszívek, kiegyensúlyozott ellátást biztosítanak, a növény hozzá jut mindegyik elemhez. 4. ábra: a réz felvehetősége ph függvényében 120 100 80 60 40 Cu sulfate Cu EDTA 20 0 4 6 8 10 12 ph
Cink felvehetőség % Mangán felvehetőség % 5. ábra: a mangán felvehetősége a ph függvényében 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 4 6 8 10 12 ph Mn sulfate Mn EDTA 6. ábra: a cink felvehetősége a ph függvényében 120 100 80 60 Zn sulfate Zn EDTA 40 20 0-20 4 6 8 10 12 ph
Legjobb, ha a tápoldat készítésekor egyszerre adagolhatjuk az összes mikro- és makro elemet, lehetőleg mindet kelát formában. Az egyszerűbb mikroelemes műtrágyák olyanok, hogy a mikrogranulátumos elemek fizikai keverék formában vannak (Hortisol). Lényegesen megkönnyíti a felvételt, ha az összes mikroelem még külön mikrogranulátumban van, így a növény egyszerre veszi fel az összeset. Ez esetben a legjobb keláthoz igazodik a műtrágya szerkezete, így jelentősen nőhet a stabilitása, a felvehetőség ph 3-11 között lehetséges (Tradecorp A-Z IX Bentley). A zöldséghajtatásban használt technológia megköveteli, hogy minden részletében hatékony megoldásokat használjunk a jó hozam és minőség eléréséért. A megfelelő mennyiségű és minőségű mikroelem biztosítása lényegesen befolyásolja az eredményt, így nagy figyelmet igényel. Ezért fontos, hogy a mikroelemeket biztonságosan, jó hatékonysággal, kelát formában adagoljuk. Szerző: Szőriné Zielinska Alicja Hidrokultúra 94 Kft.