CIVAKODÓ ANGYALOK
PARTICIPATIO Sorozatszerkesztõ Borbély Gábor Geréby György
Borbély Gábor CIVAKODÓ ANGYALOK Bevezetés a középkori filozófiába Akadémiai Kiadó, Budapest
A kötet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda támogatásával jött létre, amely támogatás forrása a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap. ISBN 978 963 05 8619 1 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2008 Borbély Gábor, 2008 Akadémiai Kiadó, 2008
TARTALOM ELÕSZÓ 9 1. ANSELMUS CANTUARENSIS 11 1.1. Eadmer 11 1.2. Vándorévek és Bec 12 1.3. A Monologion és a Proslogion 14 1.4. Hittételek, valamint olyan állítások, amelyeket tudunk 16 1.5. Az ontológiai istenérv 20 1.6. Anzelm mint canterburyi érsek. A késõi írások 30 1.7. Az akarat szabadsága 32 1.8. Isteni elõretudás és szabad akarat 33 2. PETRUS ABAELARDUS 57 2.1. A Szerencsétlenségeim története (Historia calamitatum) 57 2.2. Abaelardus és a tanítómesterei 58 2.2.1. Roscellinus, a vokalista 59 2.2.2. Guillelmus de Campellis 66 2.2.3. Teológiai tanulmányok: Anselmus Laudunensis 69 2.3. Abelard és Héloïse 70 2.4. Abaelardus mint szerzetes és teológus 72 2.5. Az univerzáléprobléma 79 2.5.1. Az univerzálé a dolgok anyagi lényege: ez volt Vilmos elsõ álláspontja 79 2.5.2. Az univerzálé indifferenciaelmélete: ez Vilmos második elmélete 81 2.5.3. Abaelardus elsõ megoldása: a Logica ingredientibus 83 2.5.4. Abaelardus második megoldása: a Logica nostrorum petitioni sociorum 88
6 TARTALOM 2.6. Abaelardus etikája 93 2.6.1. A Collationes 94 2.6.2. Az Ethica sive Scito teipsum 101 3. FILOZÓFIAI ISKOLÁK A 12. SZÁZADBAN 107 4. A TUDOMÁNY AXIOMATIKUS- DEDUKTÍV MODELLJE 114 5. FORDÍTÓK ÉS FORDÍTÁSOK A 12 13. SZÁZADBAN 117 6. ARISZTOTELÉSZ-RECEPCIÓ A 13. SZÁZADBAN 125 7. ALBERTUS MAGNUS 134 8. EGYETEMEK, OKTATÁSI FORMÁK, MÛFAJOK 138 9. AQUINÓI SZENT TAMÁS 146 9.1. Ifjúkor, tanulmányok 146 9.2. A létezõ és a lényeg 151 9.3. Összetett szubsztanciák 155 9.4. Az egyediség alapelve (principium individuationis) 156 9.5. Az univerzálék és a lényeg önmagában vett szemlélete 159 9.6. Egyszerû szubsztanciák 164 9.7. A létezés és a lényeg valóságos különbözõsége 165 9.8. Az öt út 168 9.9. Tamás elsõ párizsi magisztériuma és itáliai tartózkodása (1256 1268). A teológiai summák 172 9.10. Tamás második párizsi magisztériuma 175 10. BONAVENTURA 177 11. AZ 1277-ES ELÍTÉLÕ HATÁROZAT 194 12. SIGERUS DE BRABANTIA ÉS BOËTHIUS DE DACIA 201
TARTALOM 7 13. TEOLÓGUSOK A 13. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 210 14. JOHANNES DUNS SCOTUS 215 14.1. Duns Scotus élete 215 14.2. Duns Scotus mûvei 219 14.3. Univocitás 221 14.4. Intuitív és absztraktív megismerés 227 14.5. Principium individuationis 232 14.6. Formális különbözõség 241 14.7. Akarat és értelem: Aquinói Tamás, Henricus Gandavensis és Duns Scotus 242 14.8. Szabad akarat, a kontingencia szinkronikus értelmezése 247 15. DUNS SCOTUS ÉS OCKHAM KÖZÖTT 254 15.1. Duns Scotus tanítványai, követõi és bírálói 254 15.2. Petrus Aureoli 255 15.3. Richardus de Camsale 262 16. GUILLELMUS DE OCKHAM 264 16.1. Ockham élete 264 16.2. Ockham mûvei 265 16.3. Ockham szemantikája 266 16.3.1. A terminusok sajátosságai 266 16.3.2. Szignifikáció 268 16.3.3. Szuppozíció 269 16.3.4. Ockham a szignifikációról és a szuppozícióról 271 16.3.5. Abszolút és konnotatív terminusok 285 16.4. Mentális nyelv 287 16.4.1. Többértelmûek-e a mentális terminusok? 288 16.4.2. Vannak-e szinonimák a mentális nyelvben? 294 16.5. Univerzálék és egyedi fogalmak 295 16.6. Intuitív megismerés absztraktív megismerés 297 16.7. Megtéveszthet-e bennünket Isten? 299 17. OCKHAM KÖVETÕI ÉS VITAPARTNEREI 310 17.1. Gualterus Burlaeus 310 17.2. Gualterus Chatton 312
8 TARTALOM 17.3. Adamus Goddamus 314 17.4. Robert Holcot 322 18. OXFORD ÉS PÁRIZS A 14. SZÁZAD ELSÕ FELÉBEN 324 19. AZ ANGLIAI FILOZÓFIA ÉS TEOLÓGIA RECEPCIÓJA PÁRIZSBAN A 14. SZÁZADBAN 331 19.1. Ockham-recepció 331 19.2. A párizsi egyetem artes fakultásának 1339. szeptember 25-i statútuma (Chartularium 1891: 485 486) 332 19.3. A párizsi egyetem artes fakultásának 1340. december 29-i statútuma (Chartularium 1891: 505 507) 334 19.4. Az itáliai kapcsolat. Viták és elítélések 337 20. JOHANNES BURIDANUS 340 21. BURIDANIZMUS A KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEMEKEN. VIA ANTIQUA ÉS VIA MODERNA, REALIZMUS ÉS NOMINALIZMUS 346 IRODALOM 349 NÉVMUTATÓ 375
ELÕSZÓ A kötet ( bevezetés ) megírása során nem törekedtem arra, hogy átfogóan mutassam be a középkor filozófiáját. A szöveg továbbá nem követi a tradicionális historiográfia sémáit. A középkori filozófia történetét egyrészt nem a modern filozófiai áramlatok vagy ideológiai küzdelmek mintájára írtam le. Másrészt nem kívántam szisztematikusan és kimerítõen strukturálni a könyv tárgyát (pl. episztemológia, metafizika, etika, logika stb.) Mindkét mûfajban alapvetõ könyvek születtek már. Azt tartottam elsõsorban szem elõtt, hogy néhány jellemzõ középkori probléma elemzését adjam, mégpedig olyan szerzõknél, akik másokkal vitatkozva az adott problémákra markáns válaszokat adtak. Ennek során megkíséreltem bemutatni azt a kifinomult analitikus apparátust, amelyet a 11. századtól kezdve egészen a reneszánszig széles körben használtak. Az írás több fejezete már megjelent a Boros Gábor szerkesztette Filozófia kötetben (Akadémiai Kiadó, 2007). Ez a könyv azonban részben bõvebb, részben pedig szûkebb az ott publikált anyagnál. Több olyan fejezetet és keretes részt is tartalmaz, amelyek az említett kézikönyvben nem találhatók meg, továbbá olyan fejezeteket is, amelyeket átírtam, illetve számottevõen bõvítettem a korábbiakhoz képest. Hiányoznak ugyanakkor belõle olyan részek, amelyeknek a kézikönyvben jellegébõl fakadóan szerepelniük kellett, itt azonban irrelevánsak lettek volna. A könyv további, rendkívül fontos elemét jelentik a marginálisok. Ezek nem pusztán azt a célt szolgálják, hogy emlékeztessenek a középkor egyik még ma is kitûnõen használható könyvészeti technikájára. Nem is pusztán azért szerepelnek szinte valamennyi lap margóján, hogy indexálják s az olvasó számára könnyebben követhetõvé tegyék az egybefüggõ szakaszokat. Alap-
10 ELÕSZÓ vetõ funkciójuk az, hogy röviden reflektáljanak a szövegben foglaltakra vagy egyszerûen magára a szövegre, s az értelmezés újabb rétegét mutassák meg a nyitott és iróniára fogékony olvasónak. A könyv megírásához többektõl is fontos segítséget kaptam. Mindenekelõtt köszönetet szeretnék mondani Szabó Zsuzsának és Tatár Györgynek, valamint Bacsó Bélának, Bodnár M. Istvánnak, Geréby Györgynek, Huoranszki Ferencnek és Klima Gyulának. Meg szeretném továbbá köszönni Benedek András, Bene László, Boros Gábor, Ferencz Sándor, Gábor György, Gángó Gábor, Rugási Gyula és Schmal Dániel a könyv egyes részeihez fûzött megjegyzéseit. A könyvben szereplõ fordítások amennyiben azt külön nem jelölöm tõlem származnak.