2012 május 29. Flag 0 5 Átlag: 5 (1 szavazat) Mérték A második világháború egyik legbrutálisabb eseménye volt a huszonkétezer lengyel katonatiszt lemészárlása. 1. oldal (összes: 6)
A tömeggyilkosság 1940-ben történt, amikor Katyn szovjet fennhatóság alatt állt. 1941 nyarán Szmolenszk és Katyn német kézre került, így nem volt nehéz úgy interpretálni a dolgot, hogy németek követték el a brutalitást. Az Emberi Jogok Európai Bírósága idén áprilisban igazságot szolgáltatott. A szovjetek a lengyel hadifogolytáborokat Szmolenszktől 250 km távolságra alakították ki. A központ Szmolenszkben volt, de hírhedt tábor volt Sztarobjelszk, Osztaskovó és Kozelszk is a nyugati részen. Ezekből a táborokból kerültek ki az áldozatok. Az 1941-es évben a szovjet kormány tagjai közül senki sem említette, hogy a három tábor hadifoglyai német kézre kerültek volna. Sztálin a lengyelek hollétét firtató kérdésre azt válaszolta, hogy mindannyian kiszabadultak. De már közelgett az igazság órája. A lengyel lakosok (szemtanúk) beszélni kezdték, hogy a Dnyeper partján, Szmolenszktől nyugatra mintegy 15 kilométerre lengyeleket végeztek ki. Azon a helyen fiatal fenyőerdő nőtt 1941 1943-ra. Egy halmot is megástak, benne egy lengyel egyenruhás tetemet találtak. Később indultak meg az exhumálások, 1943. március áprilisában. Megtalálták a tömegsírokat, a több rétegben egymásra dobott halott, kivégzett lengyelekkel. A bűntény nyomai az NKVD-hez vezettek. A berlini rádió 1943. április 13-án az egész világot tájékoztatta a borzalmas gaztettről. Két nap múlva a moszkvai rádió adta elő saját hazug verzióját. A londoni lengyel kormány 1943. április 15-én petícióval fordult a genfi székhelyű Vöröskereszthez. Őket hamarosan követték a németek is, 16-án kértek helyszíni kivizsgálást. A Nemzetközi Vöröskereszt elutasította a katyni tragédia fölgöngyölését, ezért Németország törvényszéki orvosokból álló nemzetközi bizottságot hozott létre. A bizottság tagja volt Orsós Ferenc törvényszéki orvos Budapestről. Feladatuk volt, hogy meghatározzák az elhantolás pontos dátumát. Orsós Ferenc egy általa használt különleges módszerrel pontosan behatárolta a testek elhantolásának időpontját, így semmi kétség sem fért hozzá, hogy a szovjet kormány az NKVD által végeztette el a németek számlájára írt tömeggyilkosságot. A bizottság olasz tagja Palmieri professzor a háború után így emlékezett: Mindent eldöntött egy 2. oldal (összes: 6)
koponyatető felnyitása, amelyet a magyar Orsós professzor végzett el. A koponya belső falán olyan anyagot talált, amely csak három évvel egy ember halála után alakul ki. Hároméves volt a nyírfaerdő is, amelyik a sírt borította. A hírek lassan bejárták a világot, a mozaik összeállt. Cikkek, könyvek jelentek meg, később már filmek is, a tettesek pedig tovább hallgattak. A vizsgáló-bizottság néhány tagja félelemből visszavonta vallomását. Igaz, szovjet fennhatóság alatt éltek. A Szovjetunió összeomlása után részletekben ugyan, de dokumentumokat adtak át a lengyeleknek és 1990-ben kényszeredetten beismerték a szörnyű kivégzéseket. Az elkövetés módjáról szemtanúk és a tetemek helyzete adott hírt. A kivégzettek térdre rogyva, hátul összekötött kézzel feküdtek, amint a tarkólövés után lerúgták őket a sírba. Katyn neve azóta egyet jelent a barbársággal. A pontos igazságot talán sohasem fogják megtudni a hozzátartozók, mert a teljes tényfeltárás még nem történt meg. Magyar mártírja is volt az öldöklésnek, Korompay Emánuel tartalékos lengyel százados. A rokonok évtizedekig keresték szeretteiket, de nemhogy választ nem kaptak, még embertelen bánásmódban is részesítették őket. Konrad Sutarski lengyel mérnök, író, szerkesztő, műfordító, a lengyelség hazai képviselője éppen azon a napon beszélt a történtekről, amikor megérkezett az örömteli hír: az Emberi Jogok Európai Bizottsága (EJEB) Strasbourgban kihirdette ítéletét, amelyben elmarasztalta Oroszországot amiatt, hogy emberhez méltatlan módon bánt az 1940-es katyni mészárlás áldozatainak hozzátartozóival. Az emberhez méltatlan bánásmód arra vonatkozik, hogy az orosz hatóságok titkolták a vizsgálati dokumentumokat és nem hozták nyilvánosságra az áldozatok eltemetésének helyszínét. A bíróság a vele való elégtelen együttműködés miatt is elmarasztalta Oroszországot, mivel megtagadták a dokumentumok átadását. Hivatalos orosz álláspont szerint nem háborús vagy emberiesség elleni bűnt követtek el, hanem köztörvényes bűntettet, amely elévültnek tekinthető. A bűntény történelmi tényét is tagadták. Az EJEB ítélete nem jogerős, a felek fellebbezést nyújthatnak be, amit meg is tesznek. (Ezt a módszert nálunk is végigjátszották az 56-os magyar forradalom megtorlásaival. Akkor sem mondták meg a kivégzettek elhantolásának helyét, nem szólva a dokumentumok kiadásáról. Érdekes módon a kivégzettek hazai hozzátartozói nem követték lengyel barátaink példáját, nem indítottak pert az illetékes magyar kormány(ok) ellen. Nem érezték emberhez méltatlan bánásmódnak, ami a hozzátartozókkal történt? Az eseményeket még ma is sok ismeretlen vagy félreértett történet lengi körül. Minden egyéb elszámoltatási üggyel szemben talán az ilyen súlyú eseményekkel kellene előbb foglalkozni, különben sohasem derül fény az igazi tömeggyilkosok személyére és felelősségére.) A kivégzett tartalékos tisztek közül az egyiknek a fia Konrad Sutarski. Itt él 1965 óta Magyarországon, magyar felesége van. Tőle kérdeztem, hogy mikor és hányan adták be keresetüket Strasbourgba az EJEB-hez? Több lengyel család a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB-hez) fordult részben 2007-ben (2 fő), részben 2009-ben (további 13 fő) miután orosz bíróságok nem fogadták el az ő érvelésüket és nem állapították meg, hogy a katyni bűntett háborús bűn, illetve az emberiség elleni tömeggyilkosság, tehát nem évül el. Ezenkívül lealacsonyító módon kezelték a felpereseket, akik a meggyilkoltak rokonai, hozzátartozói voltak. Az EJEB a 2011. október 6-i törvényszéki nyilvános tárgyalása után, a 2012. április 16-án kihirdetett ítéletben marasztalta el Oroszországot a katyni gaztett ügyében. Az elmarasztalás az Emberi Jogok Európai Konvenciója 2., 3., és 38. cikkelyében szereplő előírások be nem tartása miatt történt. A Konvenciót egyébként Oroszország is aláírta 1998-ban. A 2. cikkely nem csak megtiltja az élet szándékos megfosztását, hanem emberölés esetében megköveteli az eredményes vizsgálat lefolytatását is. Oroszország az évek során a vizsgálatokat csak halogatón folytatta és abba is hagyta. A 3. cikkely megtiltja az embertelen és másokat lealacsonyító magatartást. Ezzel szemben az orosz bíróságok a pert elindító lengyelekkel (a meggyilkoltak hozzátartozóit) lekezelően viselkedtek, vagy tagadva, hogy a Katynban gyilkosság történt, vagy úgy, hogy ha a kivégzés meg is történt, a lengyel tisztek egy része kém, terrorista, esetleg szabotőr volt. Mivel az EJEB nem egyértelműen ítélte el Oroszországot, hanem csak részben marasztalta el, a lengyel felperesek ennek a törvényszéknek a felsőbb vezetőségéhez az EJEB Nagy Kamarához fordulnak panasszal. 3. oldal (összes: 6)
Az ítéletről Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a legjobb lenne, ha a katyni családok és Oroszország között jogi béke születne, azaz Oroszország megtenné azt, amit egyebek közt a katyni családok követelnek. A bíróság háborús bűnténynek minősítette a katyni tömeggyilkosságot, így a tett nem évül el. Mi lett Orsós Ferenc professzor további sorsa? A budapesti egyetem igazságügyi orvostani tanszékének professzora, az MTA tagja, európai hírű szakértő volt. Mint szakembert hívták a nemzetközi bizottságba és elsősorban neki köszönhető Katyn igazságának dokumentálása. Munkája elvégzése után 1943-ban hazajött, de a vizsgálatokról nem írt, mert mint nyilatkozta: a kérdésnek óriási nemzetközi jelentősége van, és minden szó, ami a kiadott jegyzőkönyveket kommentálná, könnyen félreértésekre, a tényállás elferdítésére adna alkalmat. Amitől tartott bekövetkezett. A szovjetek is végeztettek vizsgálatot Katynban s kijelentették, hogy a németek voltak a tettesek. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott Orsós Ferenc utoljára 1944. február 27-én a Magyarország című lapnak: Az 1943. április 20 30 között a katyni erdőben talált tömegsírokkal foglalkozó nemzetközi bizottság közös jegyzőkönyvét minden külső nyomás és befolyás nélkül szövegezte meg. 4. oldal (összes: 6)
Orsós 1944. december 6-án, a pesti egyetem orvosi karának kitelepítésével végleg elhagyta hazáját. Ami nem csoda, mivel nem szívesen találkozott volna a szovjetekkel. Ügyével a hírhedt Népbíróság foglalkozott, mely elmarasztaló ítéletet hozott. Eszerint Orsós professzor a II. világháború idején részt vett a katyni tömegsírok feltárásában mint a hitleri kormányzat által létrehozott nemzetközi orvosszakértői bizottság tagja. Ez ügyben adott hamis szakértői véleményéért háborús főbűnössé nyilvánították. Orsós Ferenc neve tabu lett Magyarországon. Megfosztották minden egyetemi tisztségétől, kizárták az MTA-ból. Élete végéig a mainzi egyetem művészeti anatómiai professzora volt. 1955-ben ment nyugdíjba, 1962-ben hunyt el Mainzban. Katynról soha nem nyilatkozott, nem írt le egy sort sem. Zárkózott, magányos, megkeseredett ember lett, szakmai becsületét megkérdőjelezték, emberi mivoltában megalázták, hazája nem foglalkozott vele, még 1990 után sem. Többször és többen kérték rehabilitálását az Akadémiától. Eddig még nem akadt olyan elnök, aki ezt megtette volna. Hankó Ildikó - demokrata Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 5. oldal (összes: 6)
6. oldal (összes: 6)