Véráztatta föld Harcok az Észak-keleti Kárpátokban 1914-1945 Uzsok hősei 1914 1915 Kárpátok A Kárpátok 204.700 km² koszorújának 11%-a a mai Ukrajna határain belül található Kárpátalján. A megye 80%-át az É-K Kárpátok hegyei és előhegyei uralják. Tatár-hágó 921 m, Uzsoki-hágó 889 m, Vereckei-hágó 841 m, Hoverla (Hóvár) csúcs 2061 m, Pop Iván csúcs, a Máramarosi havasokban 2020 m. A Kárpátok elnevezést a II. században Claudius Phtolemaios egyik művéből ismerjük. A hegyek, folyók, egyes géta-dák törzsek nevében is gyakran fellelhető kárp szótőnek több értelmezése van. Jelentése a szanszkritban menedék, fedezék, az ógörög nyelvben domb, az albán és a trák nyelvben, pedig a kárpë, értelme szikla. Kézai Simon Ruthenorium Alpes - nek, Orosz hegyeknek nevezi, Anonymus Havas erdő -nek nevezte. A Brockhaus kiadó XIX. századi lexikonja így írta: A Kárpátok elnevezést a hegylakók sehol sem használják, inkább a Beszkid vagy Beszkidek elnevezés ismert. A beszkid név az illír nyelv biz-kët bükkerdő és az albán bjeshekë magas hegy, havas, havasi legelő jelentésű szavakkal hozható kapcsolatba. 1 A haderő nyugszanak ők a Hős Fiak dúló csaták után (Bajza József: Apotheozis) A világháború kitörése előtt, 1914 nyarán az Osztrák Magyar Monarchia lakossága 51,4 millió főt számlált. A birodalom előző évben 5,3 milliárd koronát fordított hadügyi kiadásokra. A közös hadsereg újonctartaléka 159.500 fő, a császári királyi Landwehré 26.996, a honvédségé 25.000, a Bosznia-Hercegovinában lévő csapatoké 7763 fő volt. A haderő 414.679 főnyi békelétszáma 34.183 tisztet és 380.496 fő legénységet jelentett. Hadiállománya 1.800.000 fő, melynek kb. 30%-át a magyar Szent Korona országai tették ki. A Monarchia területén 16 hadtest helyezkedett el. Németország európai lakossága ugyanekkor 66,3 millió, éves újonclétszáma 300 ezer fő volt. Hadügyi kiadása 1913-ban 2,9 milliárd korona volt. Haderejének békeállományába 761 ezer fő tartozott. Hadiállományát 2.400.000 ember alkotta. A hadsereg 25 hadtestre oszlott. Oroszország lakossága ugyanekkor 16,38 millió, éves újonclétszáma 455 ezer fő volt. 1913-ban 1,4 milliárd koronát fordítottak hadikiadásokra. A hadsereg békelétszáma 1.340.000, hadiállománya 3.420.000 fő, amely 37 hadtestre oszlott. 2 Küzdelem keleten Az osztrák-magyar hadvezetés 1914. augusztus 18-án indított hadjáratot a keleti hadszíntéren. A Monarchia vezetői a lembergi harcokban a Visztula és a Bug folyók között egy É-i irányú támadással tervezte megsemmisíteni a még felvonulóban lévő cári erőket. A kezdeti sikerek azonban megváltoztak néhány nap alatt. Augusztus 29-30-án a Monarchia hadvezetése a védekező harcmodor mellett döntött. Szeptember 11-én a cs. és kir. Hadsereg Főparancsnoksága (Armee Oberkommando = AOK) elrendelte a visszavonulást. Az 1., 3. és 4. hadsereg a Wisloka folyó mögé, a 2. hadsereg a duklai szorosig hátrált. Galícia nagy része, Bukovina szinte teljes területe elveszett, mindössze a bekerített przemysli erőd maradt a Monarchia kezén. Az orosz 8. hadsereg alakulatai 1914. szeptember 24-én az Uzsoki-hágón át betörtek Magyarországra és Fenyvesvölgyig jutottak. Szeptember 27-re a Tornyai hágón át elérték Ökörmező térségét, 28-án a Vereckei-hágón Vezérszállásig, majd október 1-jén a Beszkidi-hágón keresztül Szolyva előteréig értek. Egy kozák lovashadosztály szeptember 30-án feldúlta Kőrösmezőt, október 3-án Máramaros szigetet. 1914. október 4-re a cs. és kir. budapesti 31. gyaloghadosztály visszafoglalta az Uzsoki-szoros térségét. A Kárpátalját Galíciával összekötő hágókat a cs. és kir. VII. hadtest, állományában a Lengyel Légióval, október 6-25. között sorra visszafoglalta. 3 A lembergi hadjárat után a Monarchia 2. hadserege (Eduard Freiherr von Böhm-Ermolli osztrák tábornok vezetésével a hadsereg-parancsnokság Ungváron volt) a Keleti-Kárpátok gerince mögé vonult vissza és a Dukla Uzsok-vonalban foglalt védőállást. Ezt a hadsereget vezette Ermolli csaknem a világháború végéig, időnként a németek alárendeltségében, valamint ez volt a világháború egyik leghosszabb parancsnoki beosztása. 1914 novemberében az AOK és a Német Hadvezetés (Oberste Heeresleitung = OHL) közös erővel újabb harcokat kezdeményezett a cári hadseregek ellen a keleti hadszíntéren. A galíciai hadműveletek következtében visszavonuló báró Karg altábornagy hadteste (38. honvéd hadosztály, 102. magyar népfelkelő ezred, 1., 2. Landsturm [osztrák népfelkelő dandár]), valamint a 8. lovashadosztály azt a feladatot kapta, hogy a cári erők előretörését az Uzsoki-hágó térségében igyekezzen megállítani. November 14-én két orosz hadosztály támadást indított, Karg altábornagy a 38. honvéd hadosztályt a Kies völgy és Patakújfalu térségébe irányította. Az Uzsoki-hágó védelmét az 1. és 2. Landsturm dandárra bízta, november 16-án a két dandár vezetősége elrendelte a visszavonulást az ellenséges túlerő miatt. Így a Kárpátok hágói közül elsőként az Uzsoki került a cári csapatok birtokába ismét. Karg altábornagy harccsoportját november 17-én Havasköz Malomrét Patakújfalu vonalába vonta vissza, néhány nap múlva a hadtest egységei (76. honv. dd.) Sóhát és Sóslak térségénél zárta le az ellenség előrenyomulási útvonalait. Uzsok hősei Szurmay a harctérre érkezését a következőképpen írta le: 1914 nyarán kértem harctéri beosztásomat, de csak november 24-én kerültem a frontra, mint az ungvölgyi hadsereg csoportparancsnoka. 1914. november 24-én déltájban, mint a 38. honvédgyaloghadosztály újonnan kinevezett parancsnoka, Kassán jelentkeztem a harmadik hadsereg parancsnoká- 44 HADITUDÓSÍTÓ
nál. Boroevicet addig személyesen nem ismertem. A szokásos Isten hozott után bevezetett dolgozószobájába és a katonai helyzetet ábrázoló nagy mappán megmutatta, hogy hadseregének jobb szárnyán mi a helyzet. Ez a helyzet nagy vonásokban a következő volt: Az oroszok egy északról délre nyúló, 40-60 kilométeres mélységű magyar területsávot foglaltak el. A határ menti terület legdélibb részén feküdt Homonna és Szinna. Ung megyében a megye és az Ung völgy lényeges része állott már megszállás alatt. Nem a 38. hadosztály vezetését fogod átvenni, hanem az imént mutatott seregem egész jobb szárnyát képező hadseregcsoportot parancsnokságod alá rendelem. Ebédelj velünk, azután menj ki Nagybereznára és minél előbb vedd át a vezérletet Ide tartozott a Wanner-különítmény is, amely a magyar kiegészítésű 33. cs. és kir. gyalogezred két zászlóaljából és egy hegyiütegből állt. Eredetileg a VII. hadtesthez tartozott, de az orosz előrenyomulás folyamán más feladatot kapott, amelyben a Krautwald-csoport a Karg hadseregcsoport bal szárnyának biztosítását kapta feladatul, ezt Wolosate környékén kellett teljesítenie. Ugyancsak ide tartozott a 102. népfelkelő gyalogezred, amely a hasonló számot viselő, szegedi népfelkelő gyalogdandár maradványaiból alakult. Ez a dandár idősebb korosztályú, főleg alföldi magyar katonákból tevődött össze és Plank altábornagy parancsnoksága alá tartozott. Az alföldi katonák számára szokatlan volt a hegyvidéki terep. Szurmay Sándor parancsnoksága alá tartozott a 8. lovashadosztály is, amely dragonyos és ulánus ezredekből tevődött össze gyér létszámmal. Felszerelésük sem volt megfelelő, sem gyalogsági ásóval, sem szuronnyal nem rendelkeztek. Az egész hadosztály alig egy-két gyalogszázadnyi erőt képviselt, eleinte tábori csendőr szolgálatot teljesítettek a 2. osztrák népfelkelő dandár mögött. Az 56. honvéd hadosztály mindössze 6 zászlóaljból állott. A legénység népfelkelőkből, hadtáp, vasút és biztosító alakulatokból tevődött össze géppuskával és tábori telefonnal nem rendelkeztek, szurony helyett volt, aki konyhakést kötözött a puskára, volt, aki hosszú nyelű ásót, vagy baltát használt. Lovasságuk másfél pótszázadból, tüzérségük két menetütegből állott. 4 A valóságban a 38. honvéd hadosztály és a Wanner-különítmény 33-as zászlóalja volt teljes értékű, de ezek is csak félállományon. Ezeken kívül a 102-es népfelkelő ezred és az 56. honvéd hadosztály használható volt, de a többiek csak tehertételt képeztek. A cári erők november 25-én az Ung völgyében és Uzsok környékén két gyalog- és egy lovashadosztályból tevődtek össze, ez volt az úgynevezett Eck-csoport. Wolosate környékén gyengébb gyalogsági erők táboroztak. A Ciroka-völgyben Lehmann és Attems-csoporttal szemben, a fogolykihallgatások alapján 5 gyalog- és 2 kozákezred állott, valamint a 48. hadosztály. Az oroszok tehát, mint mindig és mindenütt, itt is túlerőben voltak. 1914 novembere. A háború negyedik hónapja. Az oroszok Galícia nagy részét elfoglalták, Przemyslt körülzárták s a 8. orosz hadsereg Alekszej Alekszejevics Bruszilov tábornok vezetésével a Kárpátok kapuit döngette. A Monarchia 3. hadserege Boroevic gyalogsági tábornok vezetésével kénytelen volt a túlerő nyomása miatt visszavonulni, keleten a Csontos Szinna Homonna-vonalig. Felmerült az esélye a magyar Alföld, esetleg egy Budapest felé irányuló orosz betörésnek. Ez legfőképp Gróf Tisza István miniszterelnök és báró Hazai Samu honvédelmi miniszter aggodalmát váltotta ki. A hadműveletek a 3. hadsereg HADITUDÓSÍTÓ 45
jobbszárnyán Uzsoknál és Szinnánál, később Bártfa és Neusandec térségében zajlottak le. I. Ung- és cirokvölgy (Homonna- Szinna-Uzsok), II. a Tapolyvölgy és Neusandec közötti (Bártfa és Limanova) Jelen írásomban az I. szakasszal foglalkozom. November 25. Szurmay Kiskolon településen felkereste az Attems-csoport parancsnokságát. Délután a Lehmann-csoport számára támadást rendelt el. A 75. honvéd dandár (Attems-csoport) elfoglalta Takcsányt, 8 tisztet és 741 foglyot ejtett. A Lavriccsoportot támadás érte, a kötelékébe tartozó 23. honvéd gyalogezred két zászlóalja 400 ember veszített. November 26. A 76. honv. dd. a Hoffmann hadtest kötelékébe tartozó Guilleaume-különítménnyel az Ung völgyében Hajasd településre támadt. A Lehmann-csoport folytatta az előrenyomulást Ciroka Ófalu Nagypolány irányába. Délután Szurmay látogatást tett Malomréten a 76. honv. dd. parancsnokságánál. Látogatása után egy páncélvonaton elindult az ellenséges vonalak mögé Fenyvesvölgyre. Fox százados vezetésével az I/23. honv. zlj. Havasköznél orosz foglyokat ejtett. Kémek jelentése alapján, valamint a fogolykihallgatások során az orosz erők 8000 főnyi katonával a Tihától nyugatra lévő magaslatok védelmére rendezkedtek be. November 27. A 76. honv. dd. tartotta az állásait. A 33. ezred két százada Bajos őrnagy vezetésével elérte Méhesfalvát. Homonna térségében kemény harcok folytak. Ezen a napon katonáink 204 foglyot ejtettek. Rafft tábornok, a 2. osztrák népfelkelő dandár parancsnoka, segédtisztjeivel fogsága esett. November 28. Szurmay altábornagy a hajnali órákban az Attems-csoportnál tartott szemlét. Támadást rendelt el, mintegy 40 orosz gépjárművet zsákmányoltak és számos hadifoglyot ejtettek. Méhesfalvánál és Homonnánál a 48. és 49. orosz hadosztályok alakulatai hátráltak. November 29. A magyar hadtestparancsnokság technikai pihenőt rendelt el, a Lehmann- és az Attems-csoport Szinnán, a többiek Takcsány Kiskolon térségében helyezkedtek el. A 75. honv. dd.-t Ladoméren át Kisbereznára irányították, hogy onnan 32 km gyalogmenet után másnapra Sóslakra érjen. November 30. A Lehmann- és Attems-csoportok az orosz utóvédekkel folytatott harcokban elérték Saganowec Újszomolnok Juhos Csukaháza térségét. Franz Conrad von Hötzendorf December 1. Az északi alakulatok folytatták előrenyomulásukat. A Lehmann-csoport Zemplénoroszit, míg az Attems Telepoczot érte el. Ezen a napon érkezett meg Szurmayhoz a 3. hadsereg (Svetozar Boroević von Bojna horvát tábornagy vezetésével) hadparancsa. A 38. honvéd hadosztály előkészületet tett a támadásra. December 2. A 75. honv. dd. Wolosate felé indított támadást, a 23. ezred I/23. menetzlj., összhangban a Guilleaume-különítménnyel, Starostynán tört előre. A 24. ezred a I/24. 46 HADITUDÓSÍTÓ
menetzlj.-al és a II/24. hadtáp zlj.-al tartalékban maradt a 75. honv. dd. mögött. Az előrenyomulás sikeres volt. A 38. hadosztály vezetését báró Botthmer Árpád tábornok vette át a betegen fekvő Szurmaytól. Az orosz erők Zolobinára vonultak vissza, majd tovább hátráltak. December 3. A Lehmann- és Attems-csoportok kiváltak a Szurmay hadseregcsoport kötelékéből. December 4. Az Ung völgyében Nagy Pál tábornok (a Vitézi Rend későbbi helyettes főkapitánya) átvette a Szurmay hadseregcsoport irányítását. Báró Botthmer Árpád az 56. hadosztálynál jelentkezett további szolgálatra. A 22. honv. ezred kettőszáz foglyot ejtve elfoglalta Huszna patak térségét, a 24. honv. ezred Opolonak térségét, a 75. honv. dd. az orosz erőket a határok mögé szorította vissza. December 5. A 38. honvéd hadosztály zömét kivonták az arcvonalból. Estére a gyalogság nagy része Fenyvesvölgy és Csontos, a tüzérség és a vonatok Nagyberezna, Kisberezna, Bercsényifalva térségében bevagonírozásra készen álltak az elszállításra. A mozgósítást a Bártfa vidékére betört cári csapatok miatt rendelték el. 5 Véres tél a Kárpátokban A Kárpátok 1914-ben a mellékhadszíntér szerepét játszotta, azonban 1915 elejére már főhadszíntérré változott. Ezt gróf Franz Conrad von Hötzendorf eredményezte (Bécs, Penzing, 1852. 11. 11. 1925. 08. 25. Württemberg Bad Mergentheim, osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, [k.u.k. Feldmarschall]), aki 1906-1917 között az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének Vezérkari Főnöke volt. Négy fia közül három a Nagy Háború -ban estett el. Kurt, a legidősebb, 1918 januárjában halt meg Davosban (Svájc) túlerőltetés miatt, amelyet a romániai hadjáratban szenvedett el. Második fia megsebesült Przemysl védelmében. Harmadik fia, Herbert, harcban esett el az orosz fronton, Rava-Ruszkánál. Hötzendorf a döntő csapást a Kárpátokban tervezte az orosz erőkre mérni. 1915. január elején Gorlice és Bukovina között a Monarchia 18 gyalog- és 6 lovashadosztályt állomásoztatott, április végére ez a haderő 46 gyalog (köztük 6 német) és 8,5 lovashadosztályra emelkedett. Ez a hadsereg szállt szembe a végül erősebb cári erőkkel, amelyek zászlóaljban erősebb és nagyobb létszámú, 38 gyalog- és 14 lovashadosztályból tevődött össze. Napjaink történészeinek megegyezik a véleménye abban, hogy Hötzendorf az első világháború legnagyobb hadvezére és stratégája volt. 1914. november 16. 1915. január 26. között az Uzsoki-hágót és térségét a cári csapatok három alkalommal foglalták el, január 26-án a Szurmay hadseregcsoport negyedszerre is és végleg birtokba vette a hágót. 6 Az Ung völgyének védelmével megbízott Csermák ezredes egységei (75. honv. dd.), melynek létszáma kb. 50%-kal csökkent az állandó harcok és az időjárás következtében, Szuhapatak Hajasd Zolobina vonalában rendezkedett be védelemre. 1914. december 9-én az orosz alakulatok ismét elfoglalták Uzsok térségét és Havasköz Studnica Fenyvesvölgy Cherencha vonaláig nyomultak előre. December 13-14-én Csermák ezredes egységei Havasköz és Malomrét térségében súlyos harcokat vívtak a cári csapatokkal. 1914 decemberében Galíciában és a Kárpátokban nagyobb hadsereg-mozgósítások történtek. Ivanov orosz tábornok támadást rendelt el. Ezen ellentámadás Jaslo-i, vagy Kárpáti téli csataként került be a történelembe (1914. december 18. 1915. január 19.). 7 Az orosz hadvezetés döntése alapján az Uzsok térségi cári erők meghatározó részét É-Ny irányba vezényelték át, Bártfa térségébe. A 3. hadsereg parancsnoksága a Karl Freiherr von Pflanzer-Baltin lovassági tábornok hadtestét (Armeekorps Pflanzer-Baltin) kiegészítették a Lengyel Légióval és a Hoffmann hadtesttel. Ez a mintegy 10 dandárnyi haderőt képviselő hadseregcsoport a Galíciai Front nyugati szélén oldaltámadást intézett az orosz Dnyeszter hadseregcsoport ellen, amely csaknem 10 hadosztályból, főleg kaukázusi és kozák egységekből tevődött össze. 1914 karácsonyára a Monarchia alakulatai visszafoglalták az Uzsoki-hágót. 1914. december 26-án Pflanzer-Baltint a hadműveletek irányításáért kitüntették a Lipót Rend I. osztályával hadiékítményekkel. Azonban Bukovinából a kozák alakulatok csaknem teljesen kiszorították az osztrákmagyar egységeket. 1914. december 31-én a 34. orosz hadosztály ismét elfoglalta az Uzsoki-hágó térségét. A harcok során Csermák ezredes (75. honv. dd. pk.) súlyosan megsebesült és január 1-jén elhunyt. A magyar alakulatok jelentős veszteségeket szenvedtek. A hadsereg-mozgósítások következtében Rónai-Horváth altábornagy Havasköz Csontos Sóslak Sóhát térségébe vonta vissza egységeit. 1915. január közepén az AOK (hadseregparancsnokság) elrendelte a mozgósítást és a támadást az oroszok által körbezárt Przemysl várának felmentésére, azonban március 22-én a vár elesett. Az I. világháború legnagyobb hegyi és téli hadjárata gyakorlatilag hegyi harcra felkészületlen csapatokkal indult meg január 23-án. Az AOK 1915. január 23. február 27. között több alkalommal kísérletet tett a cári csapatok kiszorítására a Kárpátok É-K-i térségében. A január 23. február 5. közötti harcokban Boroevic 89.000 főt veszített Bruszilov 8. hadseregének támadása következtében. balszárny cs. és kir. 3. hadsereg Boroevic tábornok vezetésével: 130 000 fő, 750 löveg, jobbszárny Pflanzer-Baltin hadtest: 52.000 fő, 190 löveg, középső rész, a német Déli hadseregcsoport (Süd Armee) Linsingen tábornok vezetésével: 48.000 fő, 325 löveg. A jobbszárnyon elhelyezkedő Szurmay hadseregcsoport 1915. január 26-án ismét HADITUDÓSÍTÓ 47
birtokba vette a magyar határt Uzsoknál, ezúttal végleg. Február folyamán a Pflanzer-Baltin hadtest sikeres támadásokat intézett a Dnyeszter hadseregcsoport ellen visszafoglalta Czernowitzot, Bukovina nagy részét, valamint Galíciában Kolomeát és Stanislawot. Azonban a két várost áprilisban fel kellett adniuk a 9. hadsereggel folytatott harcokban. Az AOK vezetése Nyugat-Lengyelországból a Kárpátokba vezényelte Böhm-Ermolli 2. hadseregét és a Lupkow Uzsok térségének védelmével bízták meg. A hadsereg február folyamán 16 hadosztályból állt, amelyből 11 magyar volt. Boroevicet megbízták Mezőlaborc térségének viszszafoglalásával. A 2. és 3. hadsereg létszáma meghaladta a 200.000 főt, 1915. március 5-re a 3. hadsereghez tartozó temesvári hadtest állományának 60%-a esett el. A 2. hadsereg támadást intézett Baligorod irányába. A cári 8. hadsereg Lupkowánál március 13-án áttörte a magyar védvonalakat, a 2. hadsereg állományának 73%-a esett el. Március 20-án éjjel újabb orosz támadás vette kezdetét, a Szurmay hadtest azonban tartotta az Uzsoki-hágó térségét. Március 22-én elesett Przemysl vára, újabb orosz erőket vezényeltek a Kárpátokba a felszabadult orosz 2. hadseregből. Hötzendorf Erich von Falkenheynhez, a német hadsereg főparancsnokához fordult segítségért. Paul von Hindenburg tábornok Nyugat- Lengyelországból két hadosztályt, Alexander von Linsingen tábornok egy hadosztályt Homonna térségébe irányított. Ez a három hadosztály alkotta a Beszkid Hadtestet, amely közel egy hét múlva érkezett meg Marwitz tábornok vezetésével. Az orosz erők a Duklai-szoroson át Mezőlaborcig jutottak. 8 Berta Csaba Felhasznált irodalom: (Folytatjuk) 1. Kovács Sándor: Verecke, Bp., Hungarovox kiadó, 2006, 5., 8. old. 2. A magyar honvédség az első világháborúban jegyzet. 3. Boldogtalan Hadiidők 1914-1918, szerkesztette Ravasz István, Bp., Petit Real kiadó, 2004, 38. old. 4. vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor: A Magyar Katona a Kárpátokban (reprint), N.R.G. COM kiadványok, Bp., 2005, 293-318. old., továbbiakban uo. 5. Uo. 6. Ludovikás Évkönyv 1941. Az Uzsoki harcok 1914-15-ben. A III. évf. harcászati utazásán elhangzott előadás. Írta: Rőder Vilmos akadémikus, 46. old. 7. Vitézek Albuma (Országos Vitézi Szék szerkesztőbizottsága), Bp., I. ker., Királyi Vár, 1939 (reprint), Pytheas kiadó, Bp., 2003. december, 45-46 old., 87-88. old. 8. Julier Ferenc: 1914-1918. A világháború magyar szemmel, Bp., Magyar Szemle Társaság, 1933, 3. fejezet, A kárpáti téli csata. Helyreigazítás A Haditudósító 2011/6. számban, a 18. oldalon vitéz Szombathelyi Ferenc életrajzában helytelenül jelent meg, hogy az újvidéki vérengzés kapcsán 1941-ben ő kezdeményezte a vizsgálatot. Az újvidéki események 1942 januárjában történtek. A bírósági eljárásra 1943-ban került sor. Irodalom: Mo. a második világháborúban lexikon, Petit Reál Kiadó, 1997. vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor 1860. 12. 19. (Boksánbánya) 1945. 02. 26. (Budapest). Római katolikus vallású, polgári családban született. Édesapja Szurmay Mihály, édesanyja Schäffer Josefa. Édesapját 15 évesen vesztette el. Édesanyja 1913-ban hunyt el. A szegedi katonai főreáliskolában végzett. 1883. augusztus 27- én előléptették honvéd őrmesterré. 1884. augusztus 19-től már hadnagyi rangban szolgált a 18. honvéd zászlóaljnál. 1895- ben feleségül vette Szenóner Ernát. Házasságukból két leány született, 1896-ban Edit és 1902-ben Blanka. Az I. vh kirobbanása előtt, 1914. május 1-jén előléptették altábornaggyá. Előmenetelében döntő szerepe lehetett kimagasló képességeinek, ugyanis a Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamán első helyre sorolták be. Szurmay Sándor altábornagy 1915 áprilisában, a hadseregcsoportja élén sikeresen védelmezte az Uzsoki-hágót és térségét, ezen tettéért 1917. augusztus 17-én a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjével tüntették ki, s ugyanekkor az uralkodó bárói rangra emelte. 1917. február 19-én honvédelmi miniszterré nevezték ki. E szolgálatot 1918. október 31-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia katonai összeomlásáig látta el. Lemondott honvédelmi miniszteri beosztásáról, mivel nem kívánt részt venni Magyarország szétzüllesztésében. 1919. február 24-én Károlyi Mihály miniszterelnök utasítására letartóztatták és internálták, mivel a forradalmi kormány hatalmára veszélyes egyénnek minősítették. Előbb a Vas megyei Szentgotthárdon, egy cisztercita kolostorban helyezték el, majd a Tanácsköztársaság megalakulását követően, 1919. március 26-án a budapesti gyűjtőfogházba vitték, ahol a tanácskormány 1919. augusztus 2-án bekövetkezett bukásáig tartották bebörtönözve. Felelőssé tették az 1914/15- ös Kárpáti-harcokban való szerepéért, mivel Károlyi szerint Szurmay Sándor volt az egyik okozója a háború elhúzódásának. jobb lett volna, ha az oroszok 1914/15-ben legyőznek bennünket a Kárpátokban, mert ez esetben hamarább és könnyebben szabadultunk volna a háborús keserűségtől Az, hogy a magyar államiság fennállása volt veszélyben, nem érdekelte őket. Károlyi Mihálynak, aki a XX. század egyik legnagyobb magyar hazaárulója, mind a mai napig Budapesten, a Parlament közelében áll a szobra. Szurmay Sándort 1929- ben avatták vitézzé. I. vh-s élményeit legfontosabb és egyben legsikeresebb művében, az 1940-ben kiadott A Magyar Katona a Kárpátokban c. könyvében foglalta öszsze. Ebben, a máig egyetlen kiadást megért, napjainkra elfeledett kötetben bemutatja a Kárpátihadszínteret. Szurmay Sándor a korszak talán legnépszerűbb világháborús személyisége volt. Ezt bizonyítja, hogy számos település: Bánffyhunyad, Boksánbánya, Cinkota, Győr, Mátyásföld, Nagykanizsa, Nagyvárad, Pápa és Ungvár is díszpolgárává választotta. vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor tábornok még megérte Budapest II. világháború végi orosz megszállását. 1945. február 26-án a hunyt el Budapesten. Sírhelye a Kerepesi temető 48/56. számú parcellájában található. 48 HADITUDÓSÍTÓ