The EQUAL Programme is funded by the European Social Fund./Az EQUAL Programmot az Európai Szociális Alap finanszírozza.

The EQUAL Programme is funded by the European Social Fund./Az EQUAL Programmot az Európai Szociális Alap finanszírozza. In Hungary the EQUAL Programme is funded by the European Social Fund and the Hungarian Government./Magyarországon az EQUAL Programot az Európai Szociális Alap és a Magyar Kormány finanszírozza Ez a kiadvány az esolution: Egyenlő munkáért egyenlő bért! három ESZF-E- QUAL projektet összefogó nemzetközi együttműködés keretében készült: Magyarország Egyenlő munkáért egyenlő bért! e-bérbarométer HU-6 Belgium (flamand nyelvű) Dicht de gender loonkloof BEnl-28 Hollandia Dicht de loonkloof(m/v)! NL-2004/EQH/0016 További részletek a következő honlapokon találhatók: www.berbarometer.hu www.vrouwenloonwijzer.be www.wageindicator.com 1

2

nők és férfiak munkakörülmények munka és család Belgium Magyarország Hollandia Szerkesztette: Borbély Szilvia II. Közös EQUAL jelentés esolution: Egyenlő munkáért egyenlő bért! nemzetközi együttműködés Amszerdam-Budapest-Brüsszel 2007 november 3

4

Európai Szociális Alap - EQUAL esolution: Egyenlő munkáért egyenlő bért! II. Közös kutatási jelentés nők és férfiak munkakörülmények munka és család Belgium Magyarország Hollandia Szerkesztette: Borbély Szilvia Készült Borbély Szilvia (Magyarország) Dirk Dragstra (Hollandia) Kea Tijdens (Hollandia) Maarten van Klaveren (Hollandia) Pacskovszki Zsolt (Magyarország) Paulien Osse (Hollandia) Tim Guily (Belgium) részvételével Amszterdam-Budapest-Brüsszel 2007 november 5

nők és férfiak munkakörülmények munka és család Belgium Magyarország Hollandia Amszterdam-Budapest-Brüsszel 2007 november ISBN 978-963-06-3882-1 Felelős kiadó: SZGTI Alapítvány EQUAL-HU-6 B Enl-28 NL-2004/EQH/0016 Készült a Vasas-köz Nyomdában, Budapest 6

Tartalom Összegzés és konklúziók... 9 Bevezető...15 Adatok... 15 A munkaidő... 16 Teljes munkaidő, részmunkaidő...16 Belgium, Magyarország és Hollandia...19 Teljes és részmunkaidős munkavállalók: nők és férfiak... 19 Motivációk...21 A munkaidő megszervezése...26 Munkaidő és családi élet... 26 Távmunka...32 Rugalmasság és biztonság... 36 Rugalmasság a munkaidő szervezésében... 37 Túlórázás... 38 A munkaszerződések jellege és a munkaerő-piaci rugalmasság... 40 Határozatlan idejű munkaszerződés...40 Bizonytalan munka... 41 Képzés, mint újrakezdés a munkaerőpiacon és a munkaerő-piaci biztonság előfeltétele...42 Képzés Magyarországon a BérBarométer adatbázis alapján... 43 Továbbképzés Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon... 46 Munkahelyi stressz... 48 Források...52 7

8

Összegzés és konklúziók Míg a holland, belga és magyar FP-k első közös jelentése a férfiak és nők bére közötti különbséggel foglalkozott, a jelenlegi, II. közös jelentés a belga, holland és magyar munkakörülmények összehasonlítását végzi el a munkavégzés és a családi élet összeegyeztetésére fókuszálva. Olyan manapság gyakran vitatott szempontokat is figyelembe veszünk, mint a munkaerő-piaci rugalmasság és a nők és férfiak foglalkoztathatóságának biztonsága. Jelen kiadványban szereplő elemzések alapjául szolgáló adatok forrása a 2007 áprilisi holland és belga WageIndicator, valamint a magyar 2006 októberi BérBarométer adatbázis. A munkaidő és a munka időbeli beosztása a munkavégzés és a családi élet összehangolásának sarkalatos pontja. A szakmai és magánélet összehangolása viszont lényeges szerepet játszik az Unió által a lisszaboni stratégiában meghatározott célkitűzések elérésében. Az utóbbi évtizedben Európa foglalkoztatási struktúrájában az egyik legfontosabb átalakulás az, hogy a munkaidő beosztása egyre változatosabbá vált. Ma a munkaidő a viták és a kollektív alkuk kereszttüzében áll. Ezt a vitát csak tovább erősítették az Európai Bizottságnak a munkaidő irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatai. A Bizottság egyebek mellett szorgalmazza a családi élet és a munkavégzés eddiginél szélesebb körű figyelembevételét. A rendes napi nyolc órás munkabeosztástól eltérő munka nemcsak a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozik, hanem pl. az éves munkaidőkeret figyelembevételével megszervezett munkaidőre, a rugalmas munkaidőre, a készenlétre. A foglalkoztatási szerkezet és a munkaszervezés módosulásának egyik sokat mondó mutatója az, hogy hogyan nő (változik) a részmunkaidőben dolgozók aránya a teljes munkaidőben dolgozókéhoz képest. A részmunkaidős foglalkoztatás szerepét a munkaerő-piaci rugalmasság, a munkaidő átszervezése, a családi élet támogatása és a munkahelyeknek a munkanélküliséget enyhítő újraelosztása szempontjai miatt tartják alapvető fontosságúnak. 1992-ben az EU munkavállalóknak már 14%-a részmunkaidőben dolgozott, 2002-re arányuk az EU 15 tagállamát figyelembe véve - 18,2%-ra emelkedett. Ez az átlag jelentős eltérést takar a férfiak és nők részmunkaidőben történő foglalkoztatását illetően: a nők 33,5%-a és a férfiaknak pedig 6,6%-a dolgozott ilyen módon. 2002-ben Magyarországon a munkavállalóknak mindössze 2,9%-a volt részmunkaidős. Hollandiában a WageIndicator kérdőívet kitöltő nők több mint -a nem teljes munkaidőben dolgozik, Belgiumban pedig arányuk a 3-hoz közelít. A BérBarométer adatbázisban felmért magyarországi munkavállalóknak csak 6,7%-a, közöttük a nők 8%-a és a férfiak 5%-a nem teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló. A holland részmunkaidős foglalkoztatással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a legtöbb részmunkaidős dolgozó határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállaló, azaz munkahelyük nem az úgynevezett bizonytalan kategóriába tartozik. A részmunka jelen esetben pusztán adott vállalatnál a szabvány munkaidőhöz viszonyított munkaórák mennyiségére utal. A nem teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak aránya viszont mindhárom vizsgált országban alacsony. Magyarországon és Belgiumban részarányuk 5%, Hollandiában 8%. Feltételezhetjük tehát, hogy a teljes munkaidőben dolgozók döntő többsége férfi. Magyarországon a részmunkaidős alkalmazás jóval jelentéktelenebb, mint a 9

legtöbb uniós tagállamban. Ennek részben történelmi gyökerei is vannak: a szocializmus évei alatt részmunkaidőben csak a nyugdíjban lévők dolgozhattak. A másik döntő ok az alacsony bérszínvonal: Magyarországon két teljes keresőre van szükség a család fenntartásához. A belga és a holland WageIndicator adatbázisában a részmunkaidőben történő munkavégzés motivációi között olyanokat találunk, mint a háztartás vagy a gyermekek ellátása, a munka túl stresszes volta vagy egyszerűen csak a több szabad idő igénye. A három országot Magyarországot, Belgiumot és Hollandiát összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás tipikusan holland és a női munkavállalókra jellemző jelenség. A nők és férfiak motivációja a részmunkaidős munkavégzéssel kapcsolatosan különbözik. A holland és belga nők több mint felénél a részmunkaidőben történő munkavégzés legfontosabb motivációs tényezője a gyermeknevelés. A belga férfiak számára a részmunkaidő legfontosabb motivációja a több szabadidő önmaguknak: a belga férfiak csaknem fele válaszolt így. Csupán 15%-uk esetében merült fel a gyermekellátás, mint elsődleges szempont. Hollandiában a helyzet kissé különbözik: a szabadidőt és a gyermekellátást, mint legfontosabb motivációt megjelölő férfiak aránya azonos (32-32%). A magyar BérBarométer kérdőívben nem érdeklődtünk a részmunkaidőben történő munkavégzés választásának motivációi iránt, tekintettel a részmunkaidős foglalkoztatás alacsony elterjedtségére. Mindhárom ország esetében szerepelt ugyanakkor kérdés a munkaidő megszervezésével kapcsolatos elégedettséget illetően. Magyarországon a nők elégedettebbek a munkaidejük megszervezésével, mint a férfiak: a nők -át, míg a férfiaknak csak 29%-át nem akadályozza sosem a munkaidő beosztása a családi életben. A legelégedetlenebbek csoportjában is kevesebb nőt találunk (4%), mint férfit (6%). Mi lehet a nők nagyobb fokú elégedettsége mögött? Feltételezzük, hogy a nőket jellemző nagyobb kompromisszumkészség, a kevesebb és alacsonyabb szintű vezetői beosztás és a rugalmasabb munkaszervezés. A családi élet és a munkavégzés összeegyeztetése nagymértékben függ a munkaidő megszervezésétől, a szombati, vasárnapi, délutáni és esti vagy egyéb nem rendes munkaidőben végzett munkavégzés gyakoriságától is. A rendkívüli munkaidő (éjszakai, hétvégi) a szülők idegállapotának romlásával és a gyermekek szociális és érzelmi problémáival járhat. Ha az anyák ilyen időbeosztásban dolgoznak, az a család működésének romlásával, ellenséges szülői légkörrel és hatékonytalan neveléssel, a szülők kimerülésével járhat. Akkor a legproblematikusabb a családi környezet, amikor mindkét szülő nem rendes munkaidőben dolgozik. Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon a nők kb. 3-a dolgozik rendszeresen szombatonként és 18-19%-a vasárnaponként. Belgiumban és Hollandiában a férfiaknak a nőknél kissé nagyobb százaléka dolgozik rendszeresen szombatonként, viszont a nők és férfiak azonos hányada végez munkát vasárnaponként. A magyar férfiak kiemelkedő hányada 45%-a végez munkát szombatonként és 3-a vasárnaponként. Az esti munkavégzés Hollandiában a leggyakoribb: a nők 35%-a, a férfiaknak pedig csaknem fele dolgozik esténként rendszeresen. A több műszakban végzett munka a belső vállalati rugalmasság egyik fontos eszköze. De a műszakváltás megköveteli az embertől, hogy hetente sőt akár naponta drasztikusan változtasson alvási szokásain, és ez 10

megnehezíti a családi élet és a munka összeegyeztetését. A Wageindicator adatbázisban, a műszakban dolgozók felülreprezentáltak a hivatalos statisztikákhoz képest. Meglepő módon, mindkét országban, a több műszakban vagy nem rendes munkaidőben dolgozó nők aránya meghaladja a férfiakét. A több műszakban dolgozó belga és holland nők csaknem 3-a reggeli és délutáni váltóműszakot teljesít, a holland nőknek azonban egyharmada három műszakban dolgozik! Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy a holland munkavállalók jelentős mértékben képesek befolyásolni munkaidő-beosztásukat. A negyedik European Working Conditions Survey definíciója szerint a távmunka specifikus jellemzője az, hogy otthonról végzik, számítógép segítségével. A távmunkát végző munkavállalók részaránya nagyon kicsi: az uniós munkavállalók kissé több mint 5%-a végez valamilyen távmunkát, és kevesebb, mint 2%-a dolgozik rendszeresen otthonról számítógéppel. A WageIndicator adatbázis szerint Belgiumban és Hollandiában a nőknek csak 5-7%- a dolgozik távmunkában, hetente legalább egy alkalommal. A távmunka népszerűbb a férfiak körében: a WageIndicator on-line kérdőívét kitöltők 10-12%-a dolgozik - mindkét országban - távmunkában. Magyarország esetében olyan kérdést tettünk fel a BérBarométer kérdőívében, amely arra vonatkozik, hogy ki az, aki hetente legalább egyszer otthon végzi a munkáját. Erre a kérdésre a nők 15%-a és a férfiak 16%-a válaszolt igenlően, igaz óvatosan kell bánnunk a belga és a holland adatokkal való összehasonlítás során, mivel a magyar otthon végzett munka nem feltétlenül azonos a klasszikus távmunkával. A családi élet és a munka összeegyeztetésének fontos feltétele, hogy a munkavállaló jó előre tudja az időbeosztását, és tervezni tudja a családi eseményeket. Míg a munkaidő-beosztás már kismértékű rugalmassága is pozitívan befolyásolhatja a családi élettel kapcsolatban felvetődő tennivalók ellátását, addig a túlságosan rugalmas munkaidő-szervezés viszont éppen ellenkezőleg, ronthatja a családi életet, mivel lehetetlenné teszi a tervezést és növeli a stresszt. A belga nők 6-a és a holland nők 49%-a nem tudja egy hónappal előre, hogy milyen munkaidő-beosztásban fog dolgozni. A belga és a holland férfiaknak pedig több mint 6-a nem ismeri egy hónapra előre a munkaidő-beosztását, ami megnehezíti a családi események tervezését. A túlórázás nyilvánvalóan a családi élet akadályozója. A gyakori és hosszú túlórázás a munkavállaló egészségét is veszélyezteti. A magyar nők csaknem 75%-a és a férfiak több mint 8-a szokott túlórázni, ráadásul a nőknek 4,5%-a, a férfiaknak pedig 5%-a naponta! Belgiumban és Hollandiában a nők és férfiak 50-6-a túlórázik időről időre. A nagyszámú túlórázás ellenére Magyarországon a nők és férfiak 7-a elégedett munkaideje hosszával. Magyarországon a nőknek mindössze 27%-a szeretne rövidebb munkaidőben dolgozni. Ez öszszefüggésben lehet a korábban már említett ténnyel, amely a magyarországi alacsony bérszínvonalra vonatkozik. Bár az ún. atipikus munkaszerződések közöttük a határozott idejű munkaszerződések bár növelik a munkaerő-piaci rugalmasságot, hosszú távon akadályozzák a családi élet tervezését és erősítik a munkahelyi stresszt. A WageIndicator adatbázisok azt is jól tükrözik, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság leginkább Hollandiára jellemző, ahol az adatbázis szerint a nőknek mindössze 3-át alkalmazzák határozatlan idejű munkaszerződéssel. Magyarországon a nők 2,5%-a és a férfiak 3,4%-a válaszolt a munkaszerződése jellegét firtató kérdésre úgy, hogy 11

munkaerő-kölcsönzőn keresztül dolgozik. A munkaerő-kölcsönző segítségével kikölcsönzött női munkavállalók aránya Belgiumban a legnagyobb, a WageIndicator kérdésére a kérdőívet kitöltő nők 12,2%-a válaszolta azt, hogy munkaerő-kölcsönző alkalmazza. A három vizsgált ország közül Magyarországon dolgoznak a nők leggyakrabban határozatlan idejű vagy állandó munkaszerződéssel: a nők 9-a ilyen munkaszerződéssel rendelkezik. Az állandó munkaszerződés a férfiak esetében Belgiumban a leggyakoribb (93%). Hollandiában a választ adók döntő része határozott idejű munkaszerződéssel dolgozik. A munkahely biztonsága mindhárom országban nagyobbnak mutatkozik a férfiak, mint nők körében, ugyanis mindhárom vizsgált országban a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozó férfiak részaránya az összes férfit tekintve nagyobb, mint a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozó nőké az összes női munkavállalót illetően. Úgy tűnik, mintha a munkaerő-piaci rugalmasság elérése inkább a nők rovására történne, mint a férfiakéra! Az Európai Unió felülvizsgált ún. Lisszaboni Stratégiája megerősítette azt a célt, amely arra irányult, hogy az Európai Unió a világ legversenyképesebb és a tudásgazdaságon alapuló legdinamikusabb gazdasága legyen. A negyedik, az európai munkakörülményekről szóló felmérés a Fourth European Working Conditions Survey szerint 2005-ben az uniós munkavállalók kevesebb, mint 3-a részesült valamilyen továbbképzésben. Amióta a munkakörülményekről szóló felmérések elkezdődtek, az utóbbi tíz évben, ez az arány nem változott. Ez azonban az uniós átlagérték, amely mögött az egyes országokban jelentős különbségek húzódnak meg. A munkavállalók több mint a fele részesül valamilyen továbbképzésben Finnországban és Svédországban. A skála másik felén találhatók a dél- és kelet-európai országok, ahol a továbbképzésben résztvevők aránya nagyon alacsony, így pl. kevesebb, mint Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon, Portugáliában, Romániában. A munkavállalóknak mindössze 1-a részesül továbbképzésben Bulgáriában és Törökországban. Hollandiában a munkavállalók több mint 3- a és Belgiumban csaknem 5-a vesz részt döntő mértékben a munkaadó által finanszírozott képzésben. Mit mutat ezzel kapcsolatban a WageIndicator és a BérBarométer adatbázis? A magyar BérBarométer adatbázisban a Részt vesz-e Ön jelenleg képzésben vagy átképzésben? kérdésre a választ adók 22,2%-a adott igenlő választ. (Ez az adat megfelel a negyedik európai munkakörülmények felmérésben szereplő adatnak.) Ez azt jelenti, hogy a felmért munkavállalók többsége, több mint háromnegyede, semmilyen képzésben nem vesz részt. Ez egyrészt negatívan befolyásolja az alkalmazhatóságukat azaz azt, hogy találnak-e szükség esetén új munkahelyet, másrészt azt is jelenti, hogy adott munkahelyen belül nehezen növelhető termelékenységük, illetve hatékonyságuk. Magyarországon a képzésben résztvevők 59%-a nő és 41%-a férfi. A nők háztartásbeli és családi kötelezettségeik ellenére gyakrabban élnek a felmerülő lehetőségekkel és vesznek részt a képzésekben. A továbbképzést igénybevevő munkavállalók többsége középiskolai végzettséggel rendelkezik. A továbbképzés szempontjából a legrosszabb helyzetben a csak 8 osztályt vagy alap-szakmunkásképzőt végzettek vannak. Magyarországon az 5000-es adatbázisban szereplők csaknem 54%-a szerzett a formális iskolái befejezését követően valamilyen új képesítést; a nők kissé magasabb százalékban (56%), mint a férfiak. 12

A negyedik európai munkakörülményekről szóló felmérés szerint (Fourth European Working Conditions Survey, 48. old.) azok a munkavállalók, akik összetett feladatokat hajtanak végre és a munkahelyükön új dolgokat tanulnak, sokkal inkább érzik úgy, hogy szükségük van további képzésre, és éppen fordított a helyzet a monoton, egyhangú, ismétlődő feladatokat magába foglaló munkát végzők esetében (akik viszont gyakran képzettebbek, mint amit a munkájuk megkívánna). A magyar BérBarométer adatbázis alátámasztja ezt a megállapítást: minél magasabb a válaszolók képzettségi szintje, annál magasabb a formális tanulmányok befejezése után további szakképesítést szerzők aránya. A BérBarométer adatbázis szerint a középiskola után további képzésben részt vevő nők csaknem 8-a és az egyetemet illetve főiskolát végzett nők 7-a szerzett további képesítést is. Csupán egyetlen csoportban, a szakmunkások esetében, magasabb a további képesítéshez jutott férfiak aránya, mint a nőké. A három országot, Magyarországot, Hollandiát és Belgiumot összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a legrugalmasabb munkaerőpiaccal rendelkező ország munkavállalói érték el a legjobb eredményt a további képesítések megszerzése terén. Hollandiában a nők 68%-a és a férfiak 76%-a szerzett további képesítést formális iskolái befejezését követően, Belgiumban mind a nők, mind a férfiak esetében arányuk 6 körüli. Magyarországon a nőknek valamivel több, mint a fele (52%), a férfiaknak pedig 56%-a tanult az iskola befejezését követően, és szerzett újabb képesítést. Úgy tűnik, hogy Hollandiában a nagyszámú atipikus munkaszerződéseknek köszönhető nagymértékű munkaerő-piaci rugalmasságot ellensúlyozza az új képzettséget szerző munkaerők magas aránya. Valamennyi országban azonban a továbbképzésben való részvételnek vagy az új képesítés szerzésének gyakorisága a magasabb de legalábbis középfokú képzettségi szinthez kötött. A továbbképzésben való alacsony részvétel és az alacsony képzettség szint ördögi körét csak olyan speciális intézkedésekkel lehetne megtörni, amelyek erősítenék a motivációt és megkönnyítenék a továbbképzéshez való hozzáférést e rétegek számára is. Ki finanszírozza a képzést? Azt feltételezzük, hogy a munkaadó sokkal gyakrabban állja a képzés költségeit, mint a munkavállaló maga. A munkavállalók kevesebb, de hosszabb képzéseket fizetnek saját maguknak. A munkahelyi stressz a munka és a családi élet összeegyeztetésének lehetősége. A munkahelyi stresszt úgy határozhatjuk meg, hogy az egyén olyan fizikailag és mentálisan veszélyes reakciója, amikor képességeit, lehetőségeit és erejét meghaladó feladatot kell ellátnia. A munkahelyi stressz az egészség megrendüléséhez, munkahelyi balesethez és mérgezett otthoni légkörhöz is vezethet. A belga és holland WageIndicator és a magyar BérBarométer adatbázis adatainak összehasonlításakor azt tapasztalhatjuk, hogy a három ország közül Magyarországon a legkimerültebbek mind a nők, mind a férfiak, fizikailag és mentálisan egyaránt. Magyarországon a nők és a férfiak több mint 3-a fizikailag kimerítőnek értékeli munkáját, a nők 34%-a és a férfiak 25%-a gondolja ugyanezt a mentális kifáradással kapcsolatban. Ezek a válaszok kissé ellentmondani látszanak a következő kérdésre adott válasznak: Stresszesnek találja-e a munkáját?. Ugyanis a választ adó nőknek csak 27%-a találta munkáját napi gyakorisággal stresszesnek. A férfiak 25%-a válaszolt úgy, hogy munkája mindennap stresszes, a férfiak ugyanekkora hányada találta munkáját mentálisan fárasztónak. A magyar nők és férfiak 17-17%-a 13

azonban úgy véli, hogy munkája egyáltalán nem stresszes, annak ellenére hogy a három vizsgált ország közül a magyar munkavállalók esetében a legnagyobb a fizikailag és mentálisan kimerültek aránya. A WageIndicator adatbázis szerint a napi stresszt leginkább a belga munkavállalók élik meg: a nők 32%-a és a férfiak 34%-a. Ugyanakkor a nők mindössze 4%-a és a férfiak 3%-a találja teljesen stresszmentesnek munkáját. Hollandiában, az utóbbi évtizedben a holland szociális és foglalkoztatási kormányzat széleskörű kockázatfelmérést vezetett be ágazati szinten, a munkahelyi stressz csökkentése érdekében. A három partner a munkavállalók, a munkaadók és a kormány által elért legfontosabb eredménynek a munkahelyi stressz csökkentése céljából létrejövő együttműködést tekintik. 14

Bevezető Az EQUAL program keretében három fejlesztési partnerség (FP) a belga Dicht de gender loonkloof (BEnl-28), a holland Dicht de loonkloof (m/v)! (NL- 2004/EQH/0016) és a magyar Egyenlő munkáért egyenlő bért! e-bérbarométer (HU-6) közös erőfeszítéseket tesz az e-solution: Equal pay for equal work! címet viselő nemzetközi együttműködési megállapodásban (TCA) foglaltak gyakorlati megvalósítása érdekében. A fejlesztési partnerségek közös érdeke az olyan közös vagy mindhárom országban jelenlévő problémák megoldása, mint a férfiak és nők bére közötti szűnni nem akaró különbség. Míg a holland, belga és magyar FP-k első közös jelentése a férfiak és nők bére közötti különbséggel foglalkozott, a jelenlegi a munka-körülmények összehasonlítását végzi el a munkavégzés és a családi élet öszszeegyeztetésére fókuszálva. Olyan manapság gyakran vitatott szempontokat is figyelembe veszünk, mint a munkaerő-piaci rugalmasság és a nők és férfiak foglalkoztathatóságának biztonsága. Jelen közös jelentés a MARMOL Bt. kutatási eredményeit is felhasználja. Adatok Jelen kiadványban szereplő elemzések alapjául szolgáló adatok forrása a holland és belga WageIndicator, valamint a magyar BérBarométer adatbázis. A holland és a belga adatbázis 2006 áprilisától 2006 decemberéig a WageIndicator honlapokon szereplő on-line kérdőív kitöltésével kapott adatokat összegzi. A magyar adatbázis 5000 fő lekérdezésén alapul. A magyar adatok összegyűjtésének időszaka 2006 május-2006 október. Ahol ennek szükségét látjuk, összevetjük a WageIndicator alapján nyert eredményeket más többnyire hivatalos statisztikai forrásokéival. Mostani jelentésünkben felhasználtuk az ún. Dublini Alapítvány negyedik felmérését az európai munkakörülményekről (Fourth European Working Conditions Survey (Dublin Foundation) és az ún. WIBAR projekt eredményeit is 1. A WI- BAR projekt célja a WageIndicator felmérés adatai alapján az országok közötti öszszehasonlító elemzés előmozdítása különböző témákban. 1 Az Amszterdami Egyetem munkaügyi kutatóintézete, az Amsterdam Institute of Advanced Labour Studies (AIAS) / University of Amsterdam fejlesztette ki a WIBAR projektet az Európai Szakszervezeti Szövetséggel, az ETUC-kal karöltve. 15

A munkaidő A munkaidő és a munka időbeli beosztása a munkavégzés és a családi élet összehangolásának sarkalatos pontja. A szakmai és magánélet összehangolása pedig lényeges szerepet játszik az Unió által a Lisszaboni Stratégiában meghatározott célkitűzések elérésében. A Tanács 1993. november 23-án fogadta el a munkaidő-szervezés egyes szempontjaival foglalkozó 93/104/EK tanácsi irányelvet 2, melynek célja, hogy rögzítse a munkaidő megszervezésével kapcsolatos minimális biztonsági és egészségügyi követelményeket. 2003. november 4-én jelent meg és 2004. augusztus 2-án lépett hatályba az Európai Parlament és a Tanács újabb, az előzőeket módosító és egységes keretbe foglaló 2003/88/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól 3. Az utóbbi évtizedben Európa foglalkoztatási struktúrájában az egyik legfontosabb átalakulás az, hogy a munkaidő beosztása egyre változatosabbá vált. Ma a munkaidő a viták és a kollektív alkuk kereszttüzében áll. Ezt a vitát csak tovább erősítették az Európai Bizottságnak a munkaidő irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatai. A Bizottság egyebek mellett szorgalmazza a családi élet és a munkavégzés eddiginél szélesebb körű figyelembevételét. Teljes munkaidő, részmunkaidő Az ebben a fejezetben felhasznált adatok a 2004 szeptember-2006 szeptember közötti időszakot ölelik fel. A feldolgozás nyolc ország teljes WageIndicator mintájának 89%-ára vonatkozik, azért nem 10-ra, mert kiszűrtük a nem munkavállalókat. 4 Az 1. táblázat országonként mutatja, hogy a WageIndicator adatbázisban felmért, a munkáltatójukkal aláírt munkaszerződéseikben a munkavállalók hány százaléka dolgozik teljes és hány százaléka részmunkaidőben. 2 Angolul Council Directive 93/104/EC of 23 November 1993 concerning certain aspects of the organization of working time. Forrás: Official Journal L 307, 13/12/1993 P. 0018 0024, A teljes szöveg megtalálható magyarul a következő linken: http://europa.eu.int/eurlex/lex/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=celex:31993l0104:hu:html http://www.eum.hu/eum/eum.news.page?pid=da_39372 3 Angolul: Directive 2003/88/EC of the European Parliament and of the Council of 4 November 2003 concerning certain aspects of the organisation of working time. 4 A belga, dán, finn, német, holland, lengyel, spanyol és brit munkaidővel kapcsolatos rész a következő tanulmányon alapul: Maarten van Klaveren, Kea Tijdens, Nuria Ramos Martin: Working Time, Wibar Report No1, 22/02/2007, final version 16

1. táblázat: Teljes és részmunkaidő a megállapodásokban, országonként, 2004-2006, % 1. Teljes munkaidőben dolgozók 2. Nem teljes munkaidőben dolgozók Belgium Dánia Finnország Németország Hollandia 73,1 74,7 81,0 79,5 70,9 26,9 25,3 19,0 20,5 29,7 Lengyelország Spanyolország Nagy-Britannia Magyarország 1. Teljes munkaidőben 91,4 76, 9 76,7 93,3 dolgozók 2. Nem teljes 8,6 23,1 23,3 6,7 munkaidőben dolgozók Forrás: WageIndicator adatbázis, 2004 szeptember-2006 szeptember; Magyarország: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október 1. grafikon: Teljes és nem teljes munkaidőben dolgozók, nemzetközi összehasonlítás Teljes és nem teljes munkaidőben dolgozók aránya, % 10 9 8 7 6 5 3 1 26,9 25,3 19% 20,5 29,7 8,6 73,1 74,7 81% 79,5 70,9 91, 23,1 23,3 76,9 76,7 6,7 93,3 Nem teljes heti munkaidőben dolgozók Teljes m unkaidőben dolgozók aránya Belgium Dánia Finnország Németország Hollandia Lengyelország Spanyolország UK Magyarország Forrás: WageIndicator adatbázis, 2004 szeptember-2006 szeptember; Magyarország: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A válaszolók döntő többsége 71%-tól kezdve (Hollandia) 91%-on keresztül (Lengyelország) 93,3%-ig (Magyarország) heti teljes munkaidős beosztásban dolgozik. Ha ezeket az adatokat összevetjük az egyes országok hivatalos statisztikájával, megállapíthatjuk, hogy a teljes munkaidőben dolgozók alulreprezentáltak a Wage- Indicator adatbázisban, Belgiumban, Dániában, Finnországban és Spanyolországban, felülreprezentáltak viszont Németországban, Hollandiában, Lengyelországban és Magyarországon. Nagy-Britannia esetében a WageIndicator kérdőívét ugyan- 17

olyan arányban töltötték ki a teljes munkaidőben dolgozók, mint amilyen arányban szerepelnek a hivatalos statisztikákban. A nem teljes munkaidőben dolgozók között nem csupán azokat találjuk, akik nem dolgozzák le a heti rendes munkaidőt, hanem azokat is, akik éves viszonylatban dolgoznak kevesebbet, készenlétben állnak, vagy egyéb nem teljes munkaidős beosztásban dolgoznak. A rugalmas munkaidő-beosztásban dolgozók aránya az adatbázisok alapján meglehetősen magas pl. Dániában (12,65%), Finnországban (10,6%) és Belgiumban (10,1%), de ez a helyzet Németországban (8,6%), Spanyolországban (9,4%) és Nagy-Britanniában (8,8%) is. A részmunkaidős foglalkoztatottság az egyes uniós tagállamokban nagyon különbözik. Finnországban a részmunkaidőben dolgozók aránya kevesebb, mint 4%-ot tesz ki, miközben Belgiumban a munkavállalók 15%-a, Hollandiában 22%-a részmunkaidős. 2. grafikon: Részmunkaidőben dolgozók, nemzetközi összehasonlítás Részmunkaidőben dolgozók aránya, % 25,0 22,3 20,0 15,0 15,1 10,0 5,0 5,7 3,6 7,3 4,3 5,9 7, 6,7 0,0 Belgium Dánia Finnország Németország Hollandia Lengyelország Spanyolország UK Magyarország Forrás: WageIndicator adatbázis, 2004 szeptember-2006 szeptember; Magyarország: BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október 18

Belgium, Magyarország és Hollandia Teljes és részmunkaidős munkavállalók: nők és férfiak 2. táblázat: A WageIndicator/BérBarométer kérdőívet kitöltő nők és férfiak közül a munkaidővel kapcsolatos kérdésre válaszolók száma Magyarország Belgium Hollandia Munkaidő Nők Férfi Összes Nők Férfi Összes Nők Férfi Összes Teljes 2484 2089 4573 1428 2075 3503 7435 15457 22892 Nem 221 108 329 561 90 651 5321 1361 6682 teljes Összes 2705 2197 4902 1989 2165 4154 12756 16818 29574 Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október A foglalkoztatási szerkezet és a munkaszervezés legbeszédesebb mutatója a részmunkaidőben dolgozók arányának növekedése a teljes munkaidőben dolgozókéhoz képest. A részmunkaidős foglalkoztatás szerepét a munkaerő-piaci rugalmasság, a munkaidő átszervezése, a családi élet támogatása és a munkahelyeknek a munkanélküliséget enyhítő újraelosztása szempontjai miatt tartják alapvető fontosságúnak. 2002-ben az EU 15 tagállamában a foglalkoztatottak 18%-a dolgozott részmunkaidőben, Magyarországon ugyanez az arány 2,9% volt, ma 5% körüli. 5 3. grafikon: Teljes és részmunkaidőben dolgozók, Magyarország, Belgium, Hollandia Teljes és részmunkaidőben dolgozók, fő és megoszlásuk 10 8 6 221 108 2484 2089 561 1428 90 2075 5321 7435 1361 15457 Nem teljes munkaidőben dolgozók aránya Teljes munkaidőben dolgozók aránya Nők Férfiak Nók Férfiak Nők Férfiak Magyarország Belgium Hollandia Forrás: WageIndicator, 2007.04.04. és BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október 5 Eurostat Labour Force Survey 2002 és Employment in Europe, 2003 19

3. táblázat: Teljes és nem teljes munkaidőben dolgozó nők és férfiak megoszlása, % Magyarország Belgium Hollandia Nő Férfi Nő Férfi Nő Férfi Teljes munkaidőben 92 95 72 96 58 92 dolgozó Nem teljes munkaidőben 8 5 28 5 42 8 dolgozó Részmunkaidőben 4,2 1,5 34,7 6,7 59,7 18,8 dolgozók, OECD, 2006 Forrás: WageIndicator, 2007.04.04., és Magyarország, BérBarométer 5000-es adatbázis, 2006 október és OECD 2006 2006-ban Hollandiában a WageIndicator kérdőívet kitöltő nők több mint -a nem teljes munkaidőben dolgozik, Belgiumban arányuk 3-hoz közelít. A BérBarométer adatbázisban felmért magyarországi munkavállalóknak csak 6,7%-a, közöttük a nők 8% és a férfiak 5 %-a nem teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló. Ez az arány magasabb, mint amit a hivatalos OECD statisztika mutat, amely szerint az összes munkavállaló nő 4,2 %-a és a férfiak 1,5 %-a dolgozott részmunkaidőben. Hollandiában a hivatalos adatok nagyobb arányt mutatnak, mint amit a WageIndicator adatbázis adatai 6 : 2005-ben a 15 és 64 év közötti nők 54%-a dolgozott legalább heti 12 órát. Az OECD adatai szerint pedig 2006-ban a holland nők 59,7%-a és a férfiak 18,8%-a dolgozott részmunkaidőben. A hivatalos - cél pedig az, hogy Hollandiában 2010-re az összes foglalkoztatott 65%-a részmunkaidőben dolgozzon. A holland részmunkaidős foglalkoztatással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a legtöbb részmunkaidőben dolgozó ember határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállaló, azaz munkahelyük nem az úgynevezett bizonytalan kategóriába tartozik. A részmunka jelen esetben pusztán adott vállalatnál a szabvány munkaidőhöz viszonyított munkaórák mennyiségére utal. A nem teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak aránya mindhárom vizsgált országban alacsony. Magyarországon és Belgiumban részarányuk 5%, Hollandiában 8%. Feltételezhetjük tehát, hogy a teljes munkaidőben dolgozók döntő többsége férfi. Magyarországon a részmunkaidős alkalmazás jóval jelentéktelenebb, mint a legtöbb uniós tagállamban. Ennek részben történelmi gyökerei is vannak: a szocializmus évei alatt részmunkaidőben csak a nyugdíjban lévők dolgozhattak. A másik döntő ok az alacsony bérszínvonal: Magyarországon két teljes keresőre van szükség a család fenntartásához. (A bérszintek különbözőségének illusztrálása végett megemlítjük, hogy 2006-ban a belga minimálbér 1234 euró volt, Hollandiában 1273 euró, Magyarországon viszont mindössze 250 eurónak megfelelő összeg. A különbség kissé enyhül, ha vásárlóértékén vizsgáljuk a minimálbéreket, ekkor a fenti sorrendben a következők: 1184, 1210 és 401 euró. 6 Forrás: www.dutchnews.nl, 2006.12.13. 20