Összegző tanulmány az almásfüzitői vörösiszaptároló kazetták rekultivációjáról és kockázataikról Csoma Tamás 2014. 05.06.
Bevezetés A Duna jobb partján fekvő Almásfüzitő Komáromtól csupán néhány kilométerre található keletre. Az alig 2000 főt számláló városi vonásokat tükröző település képét alapvetően meghatározta a 19. századi vegyipar kialakulása. Míg a századelőn a kőolaj finomítás, addig 1950-től 1997-ig az a timföld gyártás dominált, amely Közép-Európa legnagyobb timföldgyáraként 2300 embernek adott munkát. A timföldgyártás során keletkező 2002-ig veszélyes hulladékként számon tartott vörösiszapot összesen nyolc darab ún. zagytároló kazettákban helyezték el, melyek közvetlenül a Dunától mintegy 10 méterre találhatóak annak árterén. Ez a zagy 172 hektáron terül el, mennyiségét tekintve pedig 17 millió tonna tömegű., A tárolók közül a legjelentősebb a VII. számú, amely nagyjából annyi vörösiszapot tartalmaz, mint a többi összesen. További jelentősége a VII.-ik kazettának, hogy a felületén még 2014-ben is folyik a rekultiváció, ami egy újfajta megközelítés szerint annyit tesz, hogy a rekultivációért felelős cég a 90-es évek óta a vörösiszapra veszélyes és nem veszélyes hulladékokat felhígítva komposztál (vegyszerekből, fémekből, szennyezett földből, törmelékből, olaj- és fémiszapokból, hulladékégetői salakokból és pernyékből), és ebből képez ún. mesterséges talajt. A tanulmányban a már meglévő vörösiszap környezetbe jutásának lehetőségét, a jogi és hatósági kiskapuk által a Duna partjára biztosított veszélyes hulladéklerakás elleni harcot illetve a rekultivált tározó másodnyersanyagként történő újrahasznosítását foglalom össze. Továbbá nem hagyhatom szó nélkül az eset magyar bürokrata-politikai aspektusát sem, aminek elégtelen működési mechanizmusa miatt 2013-ban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a tározó rekultivációja kapcsán. Az alumíniumgyártás és a fogyasztói társadalom kapcsolata Mindenek előtt egy rövid betekintést szeretnék nyújtani a környezetszennyező és energiaigényes alumíniumgyártás folyamatáról, és annak pazarló felhasználásáról. Az alumínium nyersanyaga döntően a bauxit, melyből világátlag szerint 1 tonna alumínium előállításához 5,2 tonna szükséges (OECD, 2010). A bauxitnak már a bányászata, feldolgozása is hatalmas energia beruházást kíván, mivel nagy tömegű nyersanyagot kell szállítani, illetve a feldolgozás során többször több mint 100 Celsius fokra kell melegíteni a bauxitot a vegyi reakciók sikerességéhez. Ráadásul a timföldgyártás utolsó fázisában, az ún. kalcinálás során 1100 Celsius fokra kell hevíteni a nyersanyagot. Ezen felül átlagosan 15 289 kwh elektromos áramra van szükség mire a köztes termékből a timföldből 1 tonna tiszta alumínium nem lesz (OECD, 2010). Ez a mennyiség kb. 10-15 átlagos magyar család egy éves háztartási áramfogyasztásának felel meg.
Az alumínium növekvő aránya a nem tartós termékekben döntően a csomagolóiparban- a gyártók szempontjából költséghatékonynak, illetve bizonyos szempontokból környezetbarátnak is tűnhet. De mivel ezeknek az alumínium csomagolóanyagoknak a visszagyűjtése az Európai Unió direktívái ellenére sem eléggé motivált cselekedet, így példának okáért egy-egy eldobott alumínium sörös dobozzal akkora energiát dobunk a kukába, mintha egy 100 Wattos izzóval két és fél órán keresztül világítanánk (a számítás csupán a timföldből való alumíniumgyártás energia befektetését tükrözi, nem az egész termelői folyamatot). Addig a termék újrahasznosításával a befektetett energia mintegy 92%-a spórolhatnánk meg (WEST, L. 2009). Ezek alapján leszögezhetjük, hogyha csökken esetünkben az alumínium csomagolások iránti igény a fogyasztókban, akkor azzal jelentős energiamegtakarítást érhetünk el. Ezen túl egy sor szennyező ipari folyamatot is kiküszöbölhetünk, ami nagy területen és nagy mennyiségben terheli környezetünket, és veszélyezteti mind a helybeli, mind pedig a távolabbi élővilágot, és az embert is. Lássuk hát ezeket a veszélyeket! A vörösiszapról Amikor a bauxitból lúggal kivonják az alumíniumtartalmú anyagokat, a maradék nátronlúggal alkotott oldata az úgynevezett vörösiszap. A nevét az iszapszerű állagáról és a színéről kapta, amit a bauxitban jelenlevő nagy mennyiségű vas-oxid okoz. A legfőbb problémát az eljárás során visszamaradt nátronlúg jelenti, amely 4-5 tömeg százalékot képvisel a vörösiszap anyagából. A nátronlúg az egyik legerősebb bázikus lúg egyike, vizes oldata elérheti a PH 14-et is. Ez a lúg az élővilággal érintkezve jelentősen károsíthatja azt. A takaratlan megszáradt vörösiszap finommá őrölt szemcséit könnyedén felkaphatja a szél, így a finom szemcséjű vörös por több tíz kilométeres távolságokban is kifejtheti negatív hatását. A szélerózió révén a zagy radioaktív sugárzása jelenti a legjelentősebb egészségügyi problémát, ugyanis az a hazai tipikus talajoknál 10-20-szor magasabb koncentrációt mutat, így azt belélegezve növeli a tüdőrákot kialakulását. A vörösiszap továbbá változó mértékben, de tartalmaz nehézfémeket is, továbbá ólmot, higanyt, arzént, kadmiumot és talliumot. Az almásfüzitői tározókból vett minták azt igazolják, hogy a zagy nehézfémtartalma hétszer magasabb a hazai termőtalajok jellemző értékeinél (Viczián, I. 2009). Az almásfüzítői vörösiszap tározók földtani és mesterséges adottságai A Tatai-Győri teraszvidék keleti részén elhelyezkedő Almásfüzitő jellemzően pannon kori agyagos üledékeire a későbbi süllyedések során a Duna és mellékfolyói több tíz méter vastagságú jó
vízvezető képességű kavicsos homokos réteget raktak le. A Duna teraszt ma már tíz kilométeres árvízvédelmi töltés választja el a folyótól, ami sok helyen egyben a zagytározó torlasztó gátja is. A tározó kialakítást a kavics-iszap-homok borította felszínen alakították ki, amelyre nem került vízzáró agyagpaplan réteg, amely a későbbi szennyezőanyagok mobilitását gátolhatta volna. Egyedül a VII. számú tárolónál terítettek fóliát a területre. A védekezés hiánya tehát minden akadály nélkül lehetővé teszi az átnedvesedett iszap talajvízbe, majd a folyóba jutását az év nagyobb részében. További gond, hogy a zagytárolók alatt megfigyelhetőek élő vagy elhagyott patak és folyómedrek, melyek eltemetve is a talajvíz fő áramlási zónái, amelyek a szennyezett talajvizet is összegyűjtik. Ezt bizonyítják a gát Duna felőli oldalain kisvíz idején a vörös színű szennyezett kifakadások is (Viczián I 2001, 2003). Ezekhez a medrekhez köthető talajvízáramlások meggyengítik a gátakat, másrészt az alacsony nyírószilárdságú iszapos felszínen a gátak könnyedén megcsúszhatnak. Az ilyen területeken a gátak kivétel nélkül sérültek, csuszamlások és rogyások alakultak ki akár több tíz méter hosszan is (Viczián, I. 2003). Magyarország legaktívabb földrengésű zónája a Komárom-Mór övezet. A VII. számú kazetta területén egykori templomot az 1763-as rengés olyan szinten károsította, hogy azt le kellett bontani. A Magyar Tudományos Akadémia szerint, a gátak egy esetleges nagyobb rengés során könnyűszerrel megbízhatatlanul szerepelnének, amely során a Dunába jutó vörösiszap elszennyezheti a dunai települések fő ivóvízbázisát (Schweitzer F, 2011). Forrás: MTA
A Greenpeace jelentősége Almásfüzitői vörösiszaptározó rekultivációjának kivitelezése kapcsán A kolontári katasztrófa után a Greenpeace 2011-től kiemelt figyelmet fordított az almásfüzitői zagytározókra és az a körüli esetleges visszaélésekre. A zagytározó gát több pontján is független szakértők által hitelesített méréseket végzett bizonyítva a jelenlegi mérőkutak nem elégséges elhelyezkedéséből adódó értékelhetetlen adatait, továbbá erélyesen kifogásolta az alkalmazott komposztálási technológiát, és annak beszüntetésere hívta fel a figyelmet. Lesújtó helyzetfeltáró panaszbejelentésükkel mind a hazai döntéshozóknál és környezetvédelmi igazgatóságoknál, mind pedig uniós biztosoknál éltek. Fotó: Greenpeace A tározók rekultivációja A tározók befedése már a 70-es évektől kezdve folyik különféle technológiákkal. A zagyterekre hordott talaj idővel elszikesedett a vörösiszap hatására, amit csupán néhány igénytelen fűféle volt képes elviselni (Viczián, I. 2001). 2014-ben már csak a legnagyobb VII-es számú tárolókazetta kevesebb mint harmada vár befedésre, így az osztrák tulajdonban lévő neszmélyi VIII. számú tároló kivételével 2016-ra valószínűsíthető az összes zagytározó rekultivációjának megvalósulása. A jelenlegi rekultivációt végző cég (későbbiekben hosszabban kitérek annak
hátterére) weboldalán egyedüli feladatának és kötelességének a nyitott vörösiszap tározók befedését jelöli meg a helyi lakosokat negatívan érintő kiporzás miatt. Ezt egy általuk szabadalmaztatott ipari komposztálással nyert másfél méter vastagságú mesterséges talajjal, ún. Kemix-szel és Remix-szel valósítják meg. Ennek a fedőterméknek a kialakításához a cég jogosult átvenni évi 132.000 tonna, 167 fajta veszélyes hulladékot és évi 280.000 tonna nem veszélyes hulladékot. A biodegradáció folyamata révén ezeket a hulladékokat ártalmatlanítják, és az így veszélytelennek titulált talajjal borítják a tározót, arra a megfelelő növényzetet telepítve. A gond csak az, hogy a cég olyan stabil kötéssel bíró bonyolult veszélyes vegyületeket, és nehézfém tartalmú ipari hulladékokat is kihelyez a területre, melyek nem képesek ártalmatlanabb formában hasznosulni, hanem akár akkumulálódhatnak azon. Ilyen például az ólommal szennyezett talaj, illetve az aerob módon biodegradációra képtelen poliklórozott bifenilek (PCB), policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) illetve feltételezhetően dioxinok ipari komposztálása a területen. Ironikus módon a rekultivációt végző cég honlapján úgy tűnteik fel ezeket a vörösiszapra hordott további hulladékokat, hogy azok talajjavító hatású elismert saját szabadalmukon alapuló termékek. Ipari komposztálás Dr. Bándi Gyula jogi szakvéleménye alapján, ha a tározókra hordott mesterséges talajjal a rekultivációt végző cég célja a biológiai komposztálással történő fedőréteg kialakítása az engedély szerint, akkor ennek a mesterséges terméknek a normál talajhoz hasonlatosnak kell lennie. Továbbá a rekultivációt végző cég jelenlegi gyakorlata, mellyel mesterséges talajt állít elő nem értelmezhető komposztálással történő hasznosításnak, hanem részben ártalmatlanításnak, melyre nincs engedélyük a Duna árterén. A 13/2003. KvVm rendelet értelmében biológia kezelésre, és stabilizálásra nem használhatóak fel a rekultivációt végző cég által a Kemix és Remix hatóságilag szabadalmat nyert fedőtermékeikhez veszélyes hulladékok. A rekultiváció végző cég weboldalán és közleményeiben is arra a Magyar Tudományos Akadémia által végzett komposztálásról szóló tanulmányra hivatkozik, és vesz ki abból féltényeket, amellyel megpróbálja magyarázni saját veszélyes anyag hulladék hígítását. A talaj szilárd fázisa, leszámítva a néhány százalék szerves anyagot, ásványokból áll. A természetes ásványi talajokban a
szervesanyag-tartalom 1-5% között változik. Ebből is látható, hogy a talaj kialakulása szempontjából döntő az ásványi háttér jelenléte. Továbbá a biodegradáció során a megfelelően kezelt veszélyes hulladék nagy része képes a mikrobák által ártalmatlanabbá lebomlani (Anton A. 2011). Ugyanakkor nem áll rendelkezésre semmilyen almásfüzitői minta, mely bizonyítaná a rekultivációt végző cég által bőszen lobogtatott általánosan megfogalmazott tényeket. A Greenpeace által vételezett talajmintákból a független osztrák hulladékgazdálkodási igazságügyi szakértő, Karl E. Lorber a loebeni egyetem professzora meghatározta, miszerint nem játszódnak le a komposztálódásra jellemző folyamatok a tározóban. A szakértő álláspontja szerint a több mint 160 féle veszélyes hulladék és egyéb hulladékok keverésével, majd a szigeteletlen tározóba való kihelyezésével a környezeti kockázat jelentősen nő. Jogi kiskapuként a képződő ipari komposztot komposzt termékként és nem lerakott veszélyes hulladékként tartják nyilván, holott az európai és a magyar jog szerint is a veszélyes hulladék veszélyessége nem múlik el attól, hogy hígítják. Az a feltétel sem teljesül, hogy a kezelési eljárásra csak akkor adható engedély, ha a legjobb elérhető technológiát alkalmazzák. A szóban forgó hulladékok ártalmatlanítására ugyanis léteznek a tudomány szerint hatékony, kisebb környezeti kockázatú technológiák, de a komposztálás nem tartozik közéjük. Elégtelen monitoring rendszer A monitoring rendszer elégtelen kialakítására mind a Greenpeace, mind a Magyar Tudományos Akadémia felhívta a figyelmet. A legfőbb kritikák a mérések gyakoriságára, a vizsgált anyagok hiányosságára, bizonyos veszélyes hulladékok PAH, PCB bomlástermékeinek határértékeinek hiányára, és a mérőkutak rossz helyzetére irányultak. Három mérőkutat leszámítva az összes tárolónál a szennyezettséget mérőkutakat nem a megfelelő helyeken telepítették, vagyis nem a szennyezett talajvíz fő mozgásirányaiba, hanem a Dunától távol levő magasabb térszínű gátrészekre, így a valós szennyezettséget nem mutatják ki megfelelően.
Forrás: FÖMI Az üzemeltető vállalkozás honlapján cinikus módon sokáig az volt olvasható, hogy meg nem nevezett hidrológusok véleménye alapján botorság a. kazetták Duna felőli gátoldalára mérő kutakat építeni, ugyanis azok csak a Duna vízminőségét vizsgálnák árvíz idején. Ez egy újabb elsőre logikusnak tűnő féltényen alapuló csúsztatás, amivel a cég igen gyakran él csak éppen az év meghatározó időszakában a Dunába torkolló szennyezett talajvíz bemosódások nem mérhetőek. Ugyanakkor a rekultivációt folytató részvénytársaság ezt a hatalmas mérőkút telepítési feladatot felvállalta a hozzá nem értő civilek pánikolása miatt. Kialakítása jelen összefoglaló megírásának időpontjában is folyamatban van. A Greenpeace 2011-es független szakértők által hitelesített méréseiből kiderült, hogy a dunai oldalon mért értékek jóval meghaladják az üzemeltető cég nem megfelelően elhelyezett kútjainak szennyezettségi értékeit. Arzén esetében 20-szoros, bróm esetében másfélszeres, molibdén esettében háromszoros, szelén esetében pedig két és félszeresen haladták meg a mért eredmények a törvényben előírt határértékeket (Greenpeace 2011). Az MTA megfutamodása 2012 májusában a Greenpeace közleményében megjelent, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szakértői által szerkesztett almásfüzitői hatástanulmánya amely a A Katasztrófák tanulságai című könyvben jelent meg is pontról pontra igazolta a zöld szervezet kifogásait. A Greenpeace
ebből a tanulmányból szó szerint kiragadott releváns mondatokat, melyekre másnap Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke heves magyarázkodásba bocsátkozott, hogy a szervezet túlzó és pánikkeltő következtetéseket vont le a kiragadott mondatok alapján. Az MTA-s közlemény után, a rekultivációt végző cég is hazugnak és pánikkeltőnek titulálta a Greenpeace-t, ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia súlyos állításaira nem reagált. Sőt, meg sem említette azokat. Játék a határértékekkel- a szennyezés jogi éltüntetése A rekultivációt végző cég szerint: A területre érvényesen a hatóságok több szennyező-anyagra úgynevezett egyedi határértékeket állapítottak meg. A vonatkozó jogszabályok ezt olyan helyekre írják elő, ahol korábbról származó, tartós szennyezés van, de bizonyítható a szennyeződés csökkenésének mértéke. Az egyedi határérték megállapítása arra való, hogy nyomon lehessen követni a szennyeződés csökkenésének mértékét. A Tatai Zrt. jogosan kért egyedi határértéket, mert ennek feltételei közül többnek (ismert, régi, csökkenő tendenciájú szennyezettség) is megfelel. Egyedi határérték ugyanis akkor kérhető, ha ismert, régi a szennyezés; eredménytelen a kármentesítés; vagy a komponensek koncentrációja csökkenő tendenciát mutat. A hatóság kötelezheti is az úgynevezett E" határérték megkérését. Tehát ha jogilag el is érhető a szennyezés éltüntetése egy korábbi jelentős forrás okán, az nem menti fel a rekultivációt végző céget a vállalt felelőssége alól, melyet a privatizációs szerződésekben kármentesítés címén vállalt. Ehhez a szerződéshez nem lehet hozzférniá, de sokat elmond, hogy a rekultivációt végző cég honlapján csakis a helyi lakosokat érintő száraz vörös kiporzást említik meg kezelendő problémaként. A hatóságok bukása A zagytározók a Duna-Ipoly Nemzeti Park működési területén találhatóak, a bizonyos Duna és ártere elnevezésű Natura 2000 terület (európai jelentőségű élőhely) közvetlen határvonalán. A szakvélemény szerint súlyos jogsértést követett el a hatóság, amikor nem vizsgálta meg a rekultivációt végző cég tevékenységnek a területre vonatkozó lehetséges hatásait.
A vörösiszap másodnyersanyagai Jelen gazdasági körülmények között a vörösiszapban tárolt jelentős mennyiségű visszamaradt nyersanyag kitermelése nem gazdaságos. Ugyanakkor belátható időn belül ez a tendencia megváltozik, és a nagy zagytározókban tárolt vörösiszap újabb fellendülést jelenthet néhány nyersanyagforrás kapcsán. Ezt egy magyar kormányzati program, a 2013-ban kiadott Ásványvagyon-hasznosítási és készletgazdálkodási Cselekvési Terv című dokumentum is alátámasztja, melyben a vörösiszapban rejlő másodnyersanyagokról pontos adatokat tárnak fel. Az 50 millió tonna nagyságú hazai vörösiszapban nagyjából 52-60 ezer tonna teljes ritkaföldfém van, amely a 2013-as világtermelés nagyjából fele (USGS, 2014), és amelyek nélkülözhetetlenek például a szélerőművekhez, elektromos járművekhez, illetve bizonyos akkumulátorokhoz. Említésre méltó, hogy a magyar készletek olyan arányban tartalmazzák ezeket a ritkaföldfémeket, mint amilyen koncentrációban a jelenleg is üzemelő kínai bányák. További fontos másodnyersanyag forrásai a festékipartól a cementgyártásig igen széleskörű felhasználást tesznek lehetővé a vörösiszapnak, mindezt úgy, hogy azt könnyen hozzáférhető centralizált tárolókból lehet feldolgozni. Összegzésül kijelenthető, hogy: A hulladékok keverése növeli és kiszámíthatatlanná teszi a hulladéklerakó szennyező hatását, emellett megnehezíti a vörösiszap esetleges későbbi ipari nyersanyagként való hasznosítását. (Viczián, I. 2003) A rekultivációt vézgző Tatai Környezetvédelmi zrt. A Tatai Környezetvédelmi zrt. (továbbiakban TKV zrt.) 1986-tól foglalkozik a területen a tározók kármentesítésével. A 90-es évek végén az állami óriás mamutcéget, a Hungalu rt.-t feldarabolták, és az ÁPV. Zrt privatizációs folyamat keretében az almásfüzitői tárolók csupán néhány millió Forintért a TKV zrt. tulajdonába kerültek, amely cserébe vállalta a terület több milliárd Forintra rúgó rekultivációját. Ahhoz, hogy kizárható legyen a hűtlen kezelés, avagy a privatizációs szerződések be nem tartása meg kell vizsgálni, hogy betartotta-e a TKV zrt. a szerződésben foglaltakat. A TKV zrt. legbefolyásosabb tulajdonosai annak a Bakonyi Árpádnak a családtagjai, barátai és üzletfelei, aki a Horn kormány idejében vezette az ÁPV zrt.-t, és vezérigazgatója is volt korábban a környezetszennyező magyar alumíniumóriás Hungalu rt.-nek privatizációja előtt. Állandó hivatkozás a környezetvédelmi hatóságra. A Tatai Környezetvédelmi zrt. főmérnökének kiszivárgott 1996-os jegyzőkönyve Az interneten elérhetővé vált az a kiszivárgott belső jegyzőkönyv, melyben a Tatai
Környezetvédelmi zrt. korábbi főmérnök kifejti őszinte gondolatait cégének tevékenysége kapcsán. Itt megfogalmazza, hogy a részvénytársaságnak: Saját filozófiája van. Mindig a megfelelő időben, a megfelelő megoldást kell megkeresni. Lehet, hogy van ideálisabb ártalmatlanítási megoldás, de az nem működik mert vagy nincs rá pénz, vagy mert nem lehet technikailag megoldani. Ez a kijelentés kapásból ellent mond az EU legjobb rendelkezésre álló technológia által történő hulladék ártalmatlanítási elvének. Mélyebbre ásva a főmérnök olyan technikákat is elmondott, amelyek komoly aggodalomra adhatnak okot: Az alacsony nehézfémtartalmú iszapok ártalmatlanítási eljárása az un. (mikrofon letakarva)»eltemetési«eljárás, bár ezt nem szabad hangosan mondani, mert a felügyelőség idegbajt kap, ha ezt hallja. A lényege az, hogy a vörösiszaptározó rekultiválása közben, a vörösiszappal azonos összetételű, alacsony nehézfémtartalmú hulladékot temetünk el gyakorlatilag ezekben az árkokban a vörösiszap területén. Ráadásul a vörösiszappal közben stabilizáljuk ezeket a nehézfémeket, nem tudnak a vízzel elmenni. Azon a pénzen, amit a nehézfémtartalmú iszap elhelyezéséért fizetnek, lehet rekultiválni, és még egy kevés azért marad is. A vörösiszapba tehát meghatározott cc-jú pld. galvániszapot helyezünk el Esetünkben itt galvániszapokról és festékiszapokról van szó Eddig egy kísérlet 300 t nehézfémtartalmú iszapot tettünk itt le összesen az almásfüzitői timföldgyár területén. Ez egy kísérlet volt, tehát nincs végleges engedélyünk. Az ipari hulladékbeszállítókról a következőt említi meg a korábbi főmérnök: Egy Suzukinak megéri idehozni a hulladékát, mert lerakási áraink harmada az Aszódinak. A Szuzuki 16 országba küldte ki véleményezésre ezt a hulladék ártalmatlanítási eljárást, ahol az autóit forgalmazzák. Mind a 16 országból azt válaszolták, hogy ezt az eljárást elfogadják, és nem fogják ezért a Suzukit megtámadni, hogy a környezetét szennyezi. Erős a kísértése a hulladék termelő cégeknek, hogy az aszódi, rendezett hulladék ártalmatlanítási megoldással szemben a sokkal olcsóbb almásfüzitői félmegoldást válasszák, ha a hulladék elhelyezéséről így is kapnak hivatalos papírt, dokumentumot. Politikai és gazdasági összefonódások A Tatai Környezetvédelmi Zrt. támogatója lett a felcsúti Puskás Fociakadémiának, továbbá hirdetője lett a jobboldali média jelentős részének, így a korábbi támadó hangvételű cikkek és riportok megszűntek. 2000-ben a Magyar Nemzetben megjelent, A Fenyegető vörösiszaphányók című írásban Huth Gergely így fogalmazott: A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség a közelmúltban hozott határozata alapján úgy tűnik, hogy a Tatai Környezetvédelmi Rt. örökre búcsút mondhat a milliárdos haszonnal kecsegtető, de eddig is több százmilliós extraprofitot hozó almásfüzitői veszélyeshulladék-üzletnek. 11 évvel később, ugyanezen újság decemberi hasábjain a
rekultivált tározóra betévedt állatok fotóival győzködik az olvasókat a generációk óta működő cég kiváló tevékenysége kapcsán. A gazdasági összefonódásokat vizsgálva, a híresen a kormánypárt legerősebb gazdasági hátországának tartott Közgép zrt. tulajdonosai is megjelentek a tatai cég tulajdonosi szerkezetében. Forrás: Internet Az Európai Bizottság Kötelezettségszegési eljárása Almásfüzitő kapcsán 2013 novemberében az Európai Bizottság kötelezett szegési eljárást indított Magyarország ellen az Almásfüzitői tárolók kapcsán. A testület a Greenpeace 2012-es állításait megvizsgálva állást foglalt, miszerint Magyarország megszegi a veszélyes hulladékok keverésének uniós tilalmát. A bizottság két hónapot adott Magyarországnak, hogy tisztázza az Unió panaszait, ugyanakkor jelen összefoglaló megírásáig nem történt érdemi reagálás és beavatkozás az ügyben. Összegzés Jelen gazdasági folyamatokból kiindulva, az almásfüzitői 17 millió tonnányi vörösiszap újrafeldolgozása az abban található egyéb nyersanyagok kinyerése kapcsán még évtizedekig nincs remény. Nem volt véletlen az a tendencia az ún. gazdag országokban, hogy a timföldtermelést kiexportálták olyan országokba, ahol a termelés externalikus költségeit nem építik be a gyártás költségeibe, kifizetve a vállalt környezeti kockázatokat. Magyarország ugyan nem piaci alapon,
hanem a szocialista tervgazdálkodás racionalitása kapcsán került olyan helyzetbe, hogy fő folyója árterén egy folyamatosan szennyező potenciális ökológiai katasztrófát okozó tározó halmazzal rendelkezzen. Ezt csak tetézi a későbbi kormányok puhány hozzáállása, akik attól függően vették csupán elő a problémát, hogy ellenzékben voltak-e, vagy sem, és hagyták a tározót további veszélyes hulladékokkal szennyezni. Tehát a hosszú távú környezetvédelem mellett elkötelezett felelősségteljes magyar kormányzatok híján a mindenkori magyar kormány sorozatosan hatalmas kompromisszumokat kötött a 80-as évek végétől. Ezek szerint az ország egy profit alapú magáncégre bízta a több milliárd Forintra rúgó rekultivációs feladatot, hogy az a legjelentősebb bizonyított környezeti károkat semlegesítse. For profit cég lévén borítékolható volt a minőségi munka hiánya, és mint ahogy később be is bizonyosodott a visszaélések elkövetése, a meg nem oldott környezetszennyezés elbagatellizálása, sőt további fokozása. Mindez 2014-ben abban is markánsan megjelenik, hogy a magyar hatóságok sokkal elnézőbbek a Tatai Környezetvédelmi zrt.-vel, illetve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kínos magyarázkodásokba, és hárításokba kell, hogy bocsátkozzon amiatt, hogy a Greenpeace az akadémia szakértőinek szabad tudományos anyagára hivatkozott, és azt a médiában a saját maguk által végzett munka jogos beigazolódásaként tüntettek fel. Összegezve az almásfüzitői zagytározók kármentesítését érintő megdöbbentő viszontagságokat, a negatív képet markánsan árnyalja az a tény, hogy a szocializmus során felhalmozódott óriási mennyiségű, nagy területű gyatrán kivitelezett tárolókban elhelyezett vörösiszap legjelentősebb környezeti ártalmait úgy ahogy, de semlegesítették. A Tatai Környezetvédelmi zrt. mindezt úgy érte el, hogy a magyar állam ezt a folyamatot forrás, akarat és szakértelem híján biztosan képtelen lett volna elvégezni. Az eredmény a vörösiszap kiporzása esetében teljes siker, míg a vörösiszapra érkező csapadék okozta gond a vastag mesterséges talajtakaró kedvező vízháztartású adottságaival félsikerként értékelhető. A cég sikereit a helyi önkormányzatok is elismerik, akik több évtizedig szenvedtek a vörösiszap kiporzásától is, így azok a cég végleges munkafolyamatait támogatják. Továbbá a kiszivárgott belső jegyzőkönyvből a főmérnök szájából elhangzott korábbi állítása szerint az eddig illegálisan lerakott veszélyes hulladékok biztonságosabb, bejelentett helyre kerülését jelenti.
Hivatkozások Anton Attila: http://www.almasfuzito.hu/egyeb/allasfoglalas.pdf Átlátszó.hu cikkek: http://atlatszo.hu/2011/12/06/magyarleaks-veszelyes-hulladekok-a-vorosiszaptarozokban/ http://atlatszo.hu/2012/01/30/viragzo-hulladekbiznisz-vorosbarok-a-forgoajtoban-a-kozgep-kolontaron/ Ásványvagyon-hasznosítási és készletgazdálkodási Cselekvési Terv, 2013 www.kormany.hu/download/c/6a/c0000/ácst_02%2012.pdf Greenpeace mért eredmények: http://greenpeace.hu/up_files/1324025569almasf_vizminta_2012.12.09.pdf Holényi l. 1967. Gerecse útikalauz, Sport kiadó, Bp., pp 7-77 OECD Global Forum On Environment Focusing on Sustainable Materials Management. 2010 Mechelen, Belgium. 66 p. Schweitzer F. Katasztrófák tanulságai : stratégiai jellegű természetföldrajzi kutatások Magyar Tudományos Akadémia, 2011 http://issuu.com/greenpeacehu/docs/katasztrofak_tanulsagai_almasfuzito/1 TKV honlapja: http://www.tkv.hu/ USGS 2014: http://minerals.usgs.gov/minerals/pubs/commodity/rare_earths/mcs-2014-raree.pdf Vörösiszap összetétele: http://www.mal.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=vorosiszap_hir_hu Viczián István: http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/fe2004/fe20041-2_85-92.pdf WEST, L. 2009: The Benefits of Metal Recycling: Why Recycle Metal? http://environment.about.com/od/recycling/a/metal-recycling.html