FÉMPÉNZEK EURÓPÁBAN FEKETE ZOLTÁN

FEKETE ZOLTÁN FÉMPÉNZEK EURÓPÁBAN A sárga fémet eredetileg azért választották pénznek, mert megbizsergette a vademberek fantáziáját. Értéke egyértelműen véletlenszerű és lényegtelen, és ez az anyag pénzünk értékének és ipari rendszerünk stabilitásának alapja. " D. H. Robertson, Pénz (1928) A provokatív hangvételű megjegyzés mögött a pénz alapproblémája bukkan fel a XIX- XX. századi iparosodott társadalmakban. A két alapkérdés - mi a pénz legmegfelelőbb alapanyaga, valamint milyen mértékben lehet és kell a pénzt hatalmi eszközökkel szabályozni - végigkíséri a pénz történetének két utolsó évszázadát. A XIX. század eleje óta az első kérdésben jelentős változások mentek végbe. Európa pénzrendszereinek alapját akkor még a nemesfémek képezték. Egyrészt belőlük verték a pénzérméket, másrészt nemesfémben fejezték ki a bankjegyek értékét. Ezzel szemben a XX. század vége felé a pénzre mint fizetőeszközre a maga fizikai valójában sok esetben nincs is szükség. A pénzügyi tranzakciók csekk, hitelkártya és más eszközök, valamint korszerű elektronikus és számítógépes háttér segítségével egyszerű könyvelési eljárássá váltak. Készpénzkímélő pénzügyi eszközök természetesen már korábban is léteztek. Váltókról már a középkorban beszélhetünk. így pl. a kairói Geniza, - a fontos zsidó-arab dokumentum-gyűjtemény, amely többek között kereskedők leveleit tartalmazza a XI. századból - az abban az időben meglepően összetett bank- és pénzügyi rendszer részleteiről árulkodik. Váltóval nagy összegeket lehetett kiegyenlíteni, amelyeket óvadékkal biztosítottak és hitellevéllel utalták át. Ezt a rendszert a kereskedők és állami hivatalok egyaránt használták. Korábban ezeket az újdonságokat sokszor szélsőséges elvárások kísérték, például az, hogy a követeléseket mindig le lehessen hívni arany- és ezüstpénzben, amelyeknek a váltó csak kényelmes és alkalmi helyettesítője volt. Akkoriban a pénzt mint fogalmat tehát az arany és ezüst anyagával azonosították. Most, a XXI. század elején más a helyzet. A két nemesfém többé már nem a pénz vagy a csereérték szimbóluma, és sem a készpénzt, sem a hitelkártyát nem tekintik adott mennyiségű nemesfém helyettesítő eszközének. A brit bankjegyeken még mindig szerepelnek a következő szavak: ígérem, hogy a bemutató kívánságára kifizetek... font (azaz arany) összeget", dé a szöveg a múlt maradványa, a valós tartalmát lényegében elvesztette. Az elmúlt kétszáz évben a pénz értékének forrása alapvetően megváltozott. E folyamat során a pénz sokkal rugalmasabbá és talán kezelhetőbbé vált, de a nagyarányú fejlődést állandó elméleti viták és néha katasztrófák kísérték. Bár a nemesfémből készített pénzérmék a mindennapi forgalomból eltűntek, néhány ország előállít érméket az arany mint árucikk adásvételéhez. Ezeknek nincs névértékük, de feltűntetik rajtuk a súlyukat

és az alapanyagul szolgáló arany finomságát. Ilyen pl. a színaranyból vert dél-afrikai (Dél-Afrikai ) krügerrand. Sikeres a kincsképzésnek ez a formája, amikor az arany, mint vagyontárgy a hagyományos érem formájában jelenik meg. Érdemes azonban áttekinteni a mindennapokban használatos ismerős érmék változását is. Az első nagy lépés az volt, amikor kivonták a forgalomból az összes nemesfémből készített pénzérmét. Itt szeretnék utalni arra a körülményre, hogy szinte minden európai pénzkibocsátó ország napjainkban is kibocsát aranyból és ezüstből készült ún. emlékpénzeket a legkülönbözőbb alkalmakból, de gyakorlatilag ezek nem válnak a mindennapi pénzforgalom részévé, a legtöbb darab az éremgyüjtők (és a nem gyűjtők) berakójába kerül. Önmagában sem a papír, sem a fém mint anyag nem képvisel különösebb értéket, ezért azt, hogy egyes címletek miből készüljenek, sokkal inkább olyan tényezők határozzák meg, mint a tartósság, az előállítási költségek és a hamisíthatatlanság, nem pedig valamilyen egyéb, mély közgazdasági megfontolás. Az átválthatatlan bronzpénzt már a XIX. században is használták, de a XX. században már egyetlen fém pénz sem váltható be aranyra vagy ezüstre. Érdekes azonban, hogy a nemesfémek mekkora hatással vannak a modern, a fémértéknél nagyobb névértékű pénzérmék külsejére. A közepes címleteket általában ezüstszínű fémből gyártják, míg például az 1983-ban forgalomba hozott legmagasabb névértékű angol (Nagy-Britannia) érme, az egyfontos nikkel-vörösréz ötvözete kifejezetten az aranyra emlékeztet. Nemcsak a pénzérmék fémtartalma és tényleges értéke csökkent, de a kiskereskedelmi forgalomban egyre nagyobb teret engednek át a növekvő mennyiségű bankjegyeknek. Angliában a legkisebb címletű forgalomban lévő bankjegy 1900-ban az ötfontos volt, mely körülbelül negyvenötször ért többet 1996-os utódjánál, ami történetesen szintén ötfontos. Milyen a pénz Európában a XXI. századelő hétköznapjaiban? Eddig a nemesfémek használatának megszűnését a nagyelméletek kapcsán tekintettük át. Most tekintsük át, hogy Európában milyen fémpénzeket használunk 2001. január l-jén. A tényleges, és teljeskörü helyzetet táblázatba foglaltam. (Lásd az EURÓPAIFÉMPÉNZEK2001. " táblázatot) A táblázat első látásra érthető, de bizonyos fogalmakat indokolt az egységes értelmezés érdekében meghatározni. Az első ilyen kérdés az ország neve. (A táblázatban az országnév alatt előbb a magyar elnevezést használom, majd a fémpénzeken írt ország-elnevezést értelemszerűen latin, cirill vagy görög betű szerint, vagy ezek közös feltűntetése esetén is latin betűs átírással.) A XIX. század elején, amikor arra törekedtek, hogy Európában kialakuljon a közös pénz", még nem vetődött fel a kérdés, hogy ki a pénz kibocsátó. A válasz egyszerű volt: mindig egy ország. Az ország alatt: egy egységes államszervezetbe tartozó földrajzi területet a benne és rajta levőkkel együtt kell érteni. Ma már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen Európa országinak és az itt létező államoknak pénzkibocsátó jogosítványai nem esnek egybe. Indokolt annak megvizsgálása, hogy mi a különbség pénzkibocsátás szempontjából az ország és az állam között. Az ország értelmezése nem változik a XIX. századi meghatározás óta. Most Európában több olyan állam van, mely vagy nem rendelkezik területtel, mint pl. a Szuverén Máltai Lovagrend, vagy valamely ország védnöksége alatt áll, mint pl. Svaldbard, mely Norvégia

védnöksége alatt áll, de 62 050 km 2 területe van. Ezen államalakulatok jogállásukat tekintve más-más sajátossággal rendelkeznek és ezt igyekeztem az államforma kategória megjelöléssel érzékeltetni. A teljesség igénye nélkül a jellemzőik alapján egy anyaország védnöksége alatt állnak, önkormányzattal rendelkeznek és olyan autonóm államok, mely alapján megilleti őket a pénzkibocsátás joga is. Ilyenek pl.: Alandi Autonóm Állam Finnország védnöksége alatt; Alderney Korona Állam Nagy-Britannia védnöksége alatt; Athos Görögország védnöksége alatt; Azori-Szigetek Portugália védnöksége alatt; Ferörer-Szigetek Dánia autonóm tartomány. A fentiekből eredően indokolt az állam fogalmának meghatározása. Az állam: meghatározott területen (államterület) élő emberek történetileg kialakult tartós és szervezett közössége. Olyan viszonylagos önállósággal és állami szuverenitással rendelkező társadalmi szervezet, amely a közösség felett főhatalmat gyakorol. Minden államnak van célja, mely lényegét meghatározza. Az államcél: az állam által elismert feladatok, kinyilvánított vagy valóságban követett célkitűzések összessége, amelyek az állam legitimációját alapozzák meg. Az államcél történelmileg meghatározott, így szerepelhetnek az államcélok között vallási (Athos szerzetesi köztársaság), vagy erkölcsi követelmények (Szuverén Máltai Lovagrend), gazdasági (Spicbergen Oroszország védnöksége alatt meteorológiai állomás), vagy kulturális események, kollektivista vagy idealista érdekek. Az államcélokat az államhatalmat gyakorló központ állapítja meg, vagy a politikai pártok programjaikban rögzítik. A görög városállamok kora óta az államcél mind az államtudományban, mind az állami gyakorlatban évszázadokon át a legjobb állam" kérdésével összekapcsolva jelentkezett. Az újkori társadalomtudományban az államcélok megalapozása többnyire empirikus módszerrel történik. Ha egy közösség kinyilvánítja állami mivoltát, akkor felmerül az államnak mások által történő elismerése iránti igény. Az államelismerés olyan egyoldalú aktus, amellyel az adott állam kifejezésre juttatja, hogy az újonnan létrejött állam fennállását tudomásul vette, s vele meghatározott terjedelmű kapcsolatot kíván létesíteni. A nemzetközi jog szerint nincs az új állam elismerésére általános kötelezettség. így ebben az államok külpolitikai érdekeiknek megfelelően, rendszerint egymástól eltérő időpontban döntenek. Az állam nemzetközi jogalanyisága független az elismeréstől. Ennek a kérdésnek időszerűségét igazolom az 1978-ban létrejött Észak-Ciprus, vagy a 2000- ben önálló pénzt is kibocsátó Moldáv Dnyeperentúli létével, mely államok elismertsége igen szegényes más államok által. Az európai országok a közös pénz reményében már a XIX. században összefogtak és létrehozták az Európai Latin EremunióX. A Latin Éremunió (Convention Monétaire fr.): Belgium, Franciaország, Olaszország és Svájc által 1865. december 23-án Párizsban megkötött egyezmény. A szerződést aláíró államok megállapodtak abban, hogy aranyés ezüstérmeiket az 1803. március 28-i francia éremtörvény alapján verik. Megállapították az egyes tagországok által verhető pénzmennyiséget, továbbá azokat a feltételeket,

amelyek szerint a tagországok egymás pénzeit kötelesek voltak beváltani. 1867-ben Románia, 1868-ban Görögország, 1873-ban Szerbia is csatlakozott az egyezményhez. Az I. világháború kitörése után a szövetség fokozatosan veszített a jelentőségéből, és 1927. január l-jével formálisan is megszűnt. Az Éremunió kézzelfogható eredménye, hogy a pénzeik alapegységeként elfogadott egy korona, líra, frank, peseta" stb. úgy került forgalomba, hogy azok egységesen néztek ki formailag. Ez azt jelenti, hogy azonos súlya: 5,0 g, átmérője: 23 mm, vastagsága: 1,5 mm, anyaga: ezüst (835/1000 fin.), és mind körgyögyös kivitelben készült. Ha összevetjük a 13 ország pénzét, megállapítható, hogy 10 ország érmes előlapján az ország uralkodójának jobbra, illetve balra néző koronás mellképe, 2 ország érme előlapján állami szimbólum (Franciaország és Svájc) és 1 ország érme előlapján az ország címere található (San Marino), a hátlap mind a 13 esetben azonos 1" értékjelzőszám és a pénznem megnevezése. Az Éremunióhoz való csatlakozás és érmekibocsátás alapján az alábbi országok bocsátottak ki közös pénzt": 1860-ban Svájc, 1863-ban Olaszország, 1866-ban Belgium és Franciaország, 1868-ban Görögország, 1869-ben Spanyolország, 1870-ben Románia, 1875-ben Szerbia, 1892-ben Ausztria és Magyarország, 1898-ban San Marino, 1900- ban Liechtenstein és 1909-ben Montenegró. Ezen országok közül Montenegró és Szerbia időközben mint pénzkibocsátó ország megszűnt, de a történeti tapasztalatok arra utalnak, hogy ez csak a mostani állapotra irányadó, mert lehet, hogy rövid időn belül újra adnak ki saját pénzt. Véleményem szerint a Latin Éremuniót bátran tekinthetjük az euró előfutárjának, nem csak formai, de tartalmi megfontolás alapján is, sajnos manapság erről az intézményről egyáltalán nem hallani, ezért is bátorkodtam felidézni. Az európai fémpénzek táblázatát áttekintve mindenki kedve szerint vonhat le következtetést, hisz olyan sokszínűséget mutat akár az országok államformáját, a pénzek nevét, vagy a forgalomba kerülésének időpontját vizsgáljuk. Indokoltnak tartom külön áttekintését annak, hogy melyik ország mikor vezette be azt a pénzt, amit jelenleg is használ. Változásként csak a pénzreformot vettem figyelembe. Az adott országok pénzei természetesen cserélődtek anyagukban, nagyságukban, súlyukban, de ez magának a pénznek az átváltását nem jelenti. Gondolom, hogy ha az általunk legjobban ismert magyar körülményeket vizsgáljuk meg, akkor láthatjuk, hogy 1946-tól a fillér/forint sok-sok változáson ment át, (pl. hol köztársaság, hol népköztársaság, címer változatok, fillérek és a forintok anyaga, formája, pereme stb.) de ezek változatlanul azt a pénzt képviselik - a sajnálatos inflációtól függetlenül - amit ezen elnevezéssel hoztak forgalomba. így van ez a legtöbb európai országnál is, bár mint látni fogjuk, a legtöbb ország élt a pénzreformmal. Az európai fémpénzek forgalomba kerülésének évét vizsgálva megállapítható, hogy az 1850-ben forgalomba került svájci rappen/frant illeti az elsőség. Magyarország ilyen szempontból az előkelő 7. helyen áll az időrangsorban, ami igen dicséretes. Most nézzük meg Európa 60 országát a kibocsátás évsorrendjében: 1850. Svájc, 1874. Svédország, 1917. Portugália, 1924. Liechtenstein, 1925. San Marino, 1929. Vatikán, 1930. Törökország, 1946. Ausztria, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, 1947. Albánia, Dánia, Ferörer-szigetek, 1948. Belgium, Hollandia, 1949. Németország, Spanyolország, 1952. Norvégia, Svaldbard, 1961. Szuverén Máltai Lovagrend, 1962. Franciaország,

Monaco, 1963. Alandi Autonóm Állam, Finnország, 1971. Gibraltár, Írország, Man-sziget, 1973. Athos, Görögország, 1977. Guernsey Korona Állam, 1978. Észak-Ciprus, 1980. Azori-szigetek, 1981. Izland, Jersey Korona Állam, Madeira, 1982. Nagy-Britannia, 1983. Andorra, Ciprus, Málta, 1989. Alderney Korona Állam, 1990. Lengyelország, Románia, 1991. Észtország, Lettország, Litvánia, 1992. Bosznia-Hercegovina, Oroszország, Szlovénia, Ukrajna, 1993. Csehország, Macedónia, Moldova, Szlovákia, 1994. Horvátország, 1996. Belorusz, 1998. Spicbergen, 1999. Bulgária, 2000. Jugoszlávia, Moldáv Dnyeperentúli. A felsorolt országokból csak 56 tekinthető önálló kibocsátónak, mert négy állam: Aland Finnország, - Athos Görögország, - Ferörer Dánia, - Svaldbard Norvégia pénzét használja. Az Európai Unió új, egységes fizetőeszköze az euró. A közös valuta bevezetéséről szóló döntést az Európai Unió tagországainak képviselői 1992 februárjában írták alá a hollandiai Maastrichtban. 1995 decemberében az európai Tanács madridi ülésén született döntés arról, hogy a közös pénz neve euró lesz. Az eurót, mint számlapénzt, 1999. január l-jén vezették be azokban az európai uniós tagországokban, amelyek megfeleltek a Maastrichtban megszabott pénzügyi feltételeknek. 2002-ig a nemzeti valuták helyébe lépve az EU tagállamainak hivatalos fizetőeszközévé válik. A közös valuta előnyei a külkereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalatok mellett érezhetőek lesznek azok számára is, akik az Unió területén utazni szeretnének, hiszen egyik országból a másikba utazva nem kell pénzváltással foglalkozniuk. Az euró bevezetése egyben azt is jelenti, hogy az EU tagállamaiban kezdetét vette a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza, amelyben az eurót ténylegesen bevezető tizenegy tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) a pénzügyi politikában is a közösségi megközelítés elvét alkalmazza. A kimaradók közül Görögország 2001. január l-jén vezeti be az eurót, bizonytalan egyelőre Nagy-Britannia és Dánia helyzete, valamint Svédországé, amely a konvergencia kritériumait formálisan nem teljesítette, így önként marad távol. Hosszabb távon valószínűleg mindannyiuknak érdekükben áll majd a közös pénzhez való csatlakozás. Az Európai Unió országai által elfogadott menetrend szerint 2002 első félévének vége az a legkésőbbi időpont, amikortól az euró válik az egyedüli törvényes fizetőeszközzé az euró-övezet országaiban, ám készpénzként 2002 elejéig kizárólag a nemzeti valuták maradnak használatukban. A gazdasági élet szereplőinek, így a vállalatoknak és a fogyasztóknak a bankszámlák és készpénz helyettesítő eszközök esetében jó ideig választási lehetőségük lesz az euró vagy a régi nemzeti fizetőeszközök (márka, frank, líra, schilling stb.) között. Ezt a szabadságot mondja ki a sem kényszer sem tiltás" elve, amely az euróra vonatkozó szabályozás vezérfonala. Nyilvánvaló, hogy hazánknak is alkalmazkodnia kell az új helyzethez, mégpedig oly módon, hogy csatlakozásunkig hatékonyan használjuk ki a közös európai pénz kínálta lehetőségeket, és felkészülünk az euró későbbi bevezetésére. A nemzeti valuták ténylegesen rögzített arányokban válthatók át, mind egymás között, mind az euróra, nincs önálló árfolyamuk sem egymással, sem más pénznemekkel szemben. Egy nemzeti valutában kifejezett összeget két lépésben számítanak át más nemzeti fizetőeszközre: először euróra, majd euróról a cél valutára.

A nemzeti valuták és az euró közötti visszavonhatatlanul rögzített átváltási arányokat 1998. december 31-én állapította meg az Európai Unió Tanácsa. Az átváltási arányokat hat számjegyű számmal fejezik ki, mindig egy euróhoz viszonyítva. így pl. a finn márka 5.94573, a német márka 1.95583, a spanyol peseta 166.386, stb. Jelenleg csak az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszerében részt vevő tagországok valutáinak (ez most 11 ország) euróhoz viszonyított átváltási arányának rögzítését jelenti. A később csatlakozók átváltási aránya a csatlakozáskor kerül meghatározásra, így a mai forintunk átváltási aránya akkor kerül meghatározásra. Az euró váltópénze a cent, 1 euró = 100 cent. A nemzeti valuták az átmeneti időszakban az euró nem decimális váltópénzeként maradnak forgalomban. Az euró bankjegyek és érmék bevezetésére 2002. január l-jétől kerül sor, és legkésőbb június 30-ig az országok nemzeti valutáit kivonják a forgalomból. Ezen idő alatt tehát kétféle készpénz, az országok nemzeti valutái, illetve az őket felváltó euró lesz forgalomban. Az euró bankjegy hét (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 euró), míg az érme nyolcféle címletben kerül forgalomba (1,2, 5, 10, 20 és 50 cent, 1 és 2 euró). Az érmék egyik oldalán a kibocsátó ország nemzeti szimbólumait tüntetik fel, a másik (a hátlap) oldalt egyformára tervezték. Gondolom, nem nehéz észrevenni, hogy milyen erős a hasonlóság a Latin Éremunió fémpénzével, ott is az előlapon mindig a kibocsátó ország nemzeti szimbólumai (uralkodói mellképek) jelentek meg. Az euró bankjegyek mindkét oldala teljesen azonos lesz minden részt vevő országban. A nagy volumenű kereskedelmi és pénzügyi tranzakciókra, de a mindennapi pénzhasználatra is hatott, hogy a különböző hitel-lehetőségek és csekkek magát a készpénzt is feleslegessé tették, egyre többen rendelkeznek bankszámlával, jutnak banki hitelhez. A technika fejlődésével megjelent a hitelkártya, amellyel az egészen apró kifizetésektől eltekintve készpénz nélkül le lehet bonyolítani a legtöbb tranzakciót. Ez a folyamat az egyes országokban különböző gyorsasággal zajlott, de viszonylagos mértéke semmiképpen sem az adott ország gazdasági fejlettségét vagy gazdagságát jelzi. Az Egyesült Államokban a világháború utáni korszakban az emberek jobban hozzászoktak a csekkhez, itt Európában, de különösen hazánkban jobban ragaszkodnak a készpénzzel történő fizetéshez. A pénz globalizálódása ellenére a nemzeti fizetőeszköz a szuverenitás jelképe maradt mind a kormányok, mind az egyes emberek számára. Az Európai Unió által bevezetett közös pénz, az euró körüli viták során néhány (?) állam vágya, hogy fenntartsa a monetáris politika és pénzkibocsátás (valójában a saját pénz külseje és neve) feletti ellenőrzést, szembekerült a pénzpiacok új kihívásával, a nemzetközi kereskedelem globális gazdasági követelményeivel. Politikai függetlenségük jeleként a volt Szovjetunió utódállamai az 1990-es években létrehozták saját központi bankjukat és fizetőeszközeiket, annak ellenére, hogy e pénznemek közül valószínűleg nem mindegyiknek van esélye arra, hogy a jövőben a piacon megtartsa értékét. Mindenki várja az új és erős közös pénzt, pénzünket, és talán sokan félnek is ettől. Szeretném ezen gondolatokkal azokat erősíteni, akik bíznak annak sikerében, hiszen láthatjuk, hogy ez a pénzreform sem előzmény nélküli új dolog. Bízni kell abban, hogy ez a valóban közös európai pénz minket tartósan fog összekötni azon országokkal, amelyek közös ereje minket is erősíteni fog. Sokáig fog még a zsebünkben európai fémpénz csörögni.

Felhasznált irodalom Bácskai Tamás - Huszti Ernő - Simon Péterné: A pénz. Bp., 1974. Balogh László: A világ nemzetei. Dabas, 1994. Botos Katalin: Pénz- nemzetközi pénz. Bp., 1983. Brüll Mária: Forint, dollár, arany. Bp., 1982. Bruce, Colin R.: Standard Catalog of World Coins. Iola, USA, 1983. Cribb, Joe: A pénz. Bp., 1990. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Bp., 1999. Magyar Nagylexikon. Főszerk. Glatz Ferenc Bp., 1998. Thern, Randy: 2001 Standard Catalog of World Coins. Iola, USA, 2001. Williams, Jonathan: A pénz története. Debrecen, 1999. EURÓPAI FÉMPÉNZEK 2001. Ország neve Államforma Területe km 1 Lakossága (fő) Pénzneme Forgalomba kerülés éve ALANDI AUTONÓM ÁLLAM ÁLAND Finnország védnöksége alatt álló, önkormányzattal rendelkező autonóm állam 1 526 24 000 Finnorrszág-i 1963 100 PENNTÁ= 1MARKKAA ALBÁNIA SHQIPÉKI 28 748 3 301 000 100 QUINDARKA= 1947 1/LEKU/LEK/LEKE ALDERNEY KORONA ÁLLAM ALDERNEY Nagy-Britannia önkormányzattal rendelkező állama 25 2 180 5PENCE= 1 SHILLING 1989 25 PENCE= 1 CROWN 100 PENCE= 1 POUND STERLING ANDORRAI HERCEGSÉG ANDORRA Alkotmányos hercegség 453 51 000 100 CENTIMS= 1983 1 DINER/DINERS 125 PESETÁS= 1986 1 DINNER/DINERS ATHOS ATHOS ELLÉNIKÉ DÉMOKRATIA (Görög betű) Szerzetesi köztársaság, önkormányzattal. Görögország védnöksége alatt áll 336 1 510 Görögország-i 1973 100 LEPTA= 1 DRAXMAI/DRAXMA AUSZTRIA REPUBLIK ÖSTEREICH Szövetségi köztársaság 83 858 7 910 000 100 GROSCHEN= 1946 1 SCHILLING AZORI-SZIGETEK REPUBLICA PORTUGUESA DOS ACORES Portugália autonóm tartománya 2 247 236 000 I00CENTAVOS= 1980 1 ESCUDOS

Ország neve Államforma Területe km 1 Lakossága (fő) Pénzneme Forgalomba kerülés éve BELARUS (Fehérorosz) RESPUBLIKA BJELARUS 207 600 10 329 000 100 KAPEEK= 1 ROUBLE/ ROUBLES 1996 BELGIUM BELGIQUE BELGÍÉ Alkotmányos monarchia 30 519 9 978 000 100 CENTIMES= 1 FRANCS/FRANK 1948 BOSZNIA HERCEGOVINA (cirill és latin betű) 51 129 4 365 000 100PARA= 1 DINÁRA 100 FENINGA= 1 MARKA 1992-1998 1998 BULGÁRIA BLGARIJA CIPRUS CYORUS-KYPROS (görög betű) 110912 9 037 000 100 STOTINKI= 1 LEV/LEVA 5 651 541 000 100 CENT/CENRTS= 1 POUND 1999 1983 CSEHORSZÁG CESKA 78 864 10 302 000 100 HALERU= 1 KORÚN A/KORUN 1993 DÁNIA DANMARK Alkotmányos monarchia 43 093 5 162 000 100 ORE= 1 KRONE/KRONER 1947 ÉSZAK-CIPRUS KUZEY KIBRIS TÜRK (latin és görög betű) ÉSZTORSZÁG EESTI VABARIK 3 355 170 000 100 KURUS= 1 LIRA 1978 45 100 1 591 000 100 SENTI= 1 KROONI 1991 FERÖRER- Dánia autonóm tartománya 1 399 47 950 Dánia-i 100ORE= SZIGETEK 1 KRONE FOROYAR/FAEROER 1947 FINNORSZÁG SUOMI-FINLAND 338 145 5 029 000 100 PENNIÁ= 1 MARKKAA 1963 FRANCIAORSZÁG RÉPUBLIQUE FRANÇAISE 543 000 57 400 000 100 CENTI MES= 1 FRANC/FRANCS 1962 GIBRALTÁR GIBRALTÁR Nagy-Britannia védnökség alatt álló, önkormányzattal rendelkező domínium 7 31 000 5 NEW PENCE= 1 SHILLING 25 NEW PENCE= 1 CROWN 1 CROWN= 1 ROYAL 100 NEW PENCE= 1 POUND STERLING 1971

Ország neve Államforma Területe km 2 Lakossága (fő) Pénzneme Forgalomba kerülés éve GÖRÖGORSZÁG ELLÉNIKÉ DÉMOKRATIA (görög betű) 131 957 10 270 000 100 LEPTA= 1 DRAXMAI/ DRAXMA 1973 GUERNSEY KORONA ÁLLAM BAILIWICK OF GUERNSEY Nagy-Britannia autonóm állama 80 59 000 100 PENNY/PENCE= 1 POUND 1977 HOLLANDIA NEDERLAND Alkotmányos monarchia 41 548 15 023 800 100 CENT/CENTS= 1 GULDEN 1948 HORVÁTORSZÁG HRVATSKA ÍRORSZÁG ÉIRE IZLAND ISLAND 56 538 4 785 000 100 LIPA/LIPE= 1 KUNA/KUNE 70 284 3 523 800 100 PENNY/PENCE= 1 POUND/PUNT 103 000 258 000 100 AURAR= 1 KRÓNA/KRÓNUR 1994 1971 1981 JERSEY KORONA ÁLLAM BAILIWICK OF JERSEY Nagy-Britannia autonóm állama, védnöksége alatt áll 116 84 300 100 PENNY/PENCE= 1 POUND/PUNDS 1981 JUGOSZLÁVIA JUGOSLAVIJA (cirill és latin betű) Szövetségi köztársaság 102 173 10 407 000 100 PARA= 1 DINAR/DINARA 2000 LENGYELORSZÁG RZECZPOSTOLITA POLSKA 312 683 38 418 000 100 GROSZY= 1 ZLOTY/ZLOTE 1990 LETTORSZÁG LATVIJAS LIECHTENSTEIN LIECHTENSTEIN LITVÁNIA LIETUVA LUXEMBURG DE LUXEMBURG- LETZEBUERG MACEDÓNIA MAKEDONIJA 64 000 2 694 000 100 SANTIMS/ SANTIM1/SANTIMU= 1 LATS/LATI/LATU Alkotmányos hercegség 160 29 500 100 RAPPEN= 1 FRANK/FRANKEN 65 200 3 765 000 100 CENTAS/CENTAI/ CENTU= 1 LITAS/ LITAI/LITU Alkotmányos nagyhercegség 2 586 390 000 100 CENTIMES= 1 FRANC/FRANCS 25 713 2 033 980 100 DENI= 1 DENÁR/DENARI 1991 1924 1991 1946 1993

Ország neve Államforma Területe km 2 Lakossága (fő) Pénzneme Forgalomba kerülés éve MADEIRA REGIÁO AUTÓNOMA DA MADEIRA Portugália teljes önkormányzattal rendelkező autonóm állama 794 253 000 100 CENTAVO= 1 ESCUDOS 1981 MAGYARORSZÁG MAGYAR KÖZTÁRSASÁG 93 036 10 365 000 100 FILLÉR= 1 FORINT 1946 MÁLTA MÁLTA 316 357 000 10 MILS= 1 CENT 100 CENT/CENTS= 1 LIRA/LIRI 1983 MAN SZIGET MAN KORONA ÁLLAM ISLE OF MAN Nagy-Britannia teljes önkormányzatú autonóm állama 572 70 000 5 NEW PENCE= 1 SHILLING 25 NEW PENCE= 1 CROWN 100 NEW PENCE= 1 POUND 1971 MOLDOVA MOLDOVA 1 LEU/LEI 33 700 4 384 000 100 BANI= 1993 MOLDÁV DNYEPERENTÚLI KÖZTÁRSASÁG PRIGYNESZROVSZKAJA MOLDAVSZKAJA n.a. n.a. 100 KOPEJKA/ KOPEEK= 1 ROUBEL 2000 MONACO PRINCIPATEE DE MONACO Hercegség 2 28 900 100 CENTIME/ CENTIMES= 1 FRANC/FRANCS 1962 NAGY-BRITANNIA D.G. REG. F. D. NÉMETORSZÁG BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND Alkotmányos monarchia 242 100 57 649 200 100PENCE= 1 POUND 1982 Szövetségi köztársaság 356 945 81 000 000 100 PFENNIG= 1 MARK 1949 NORVÉGIA NORGE Alkotmányos monarchia 323 878 4 259 000 100 ORE= 1 KRONE/KRONER 1952 OLASZORSZÁG ITALIANA 301 302 57 719 000 100 CENTESIMO= I LIRA/LIRE 1946 OROSZORSZÁG BANK ROSZSZII Szövetségi köztársaság 1 17 075 400 148 700000 100 KOPEEK= 1 RUBL 1992

Ország neve Államforma Területe km 1 Lakossága (fő) Pénzneme Forgalomba kerülés éve PORTUGÁLIA PROTUGUESA 92 389 9 853 100 100 CENTAVOS= 1 ESCUDO/ESCUDOS 1917 ROMÁNIA ROMÁNIA 237 500 22 761 000 100 BANI= 1 LEU/LEI 1990 SAN MARINO REPUBLICA Dl SAN MARINO 61 23 800 100 CENTESIMI= 1 LIRA/LIRE 1925 SPANYOLORSZÁG ESPAÑA alkotmányos monarchia 504 783 38 872 899 100CENTIMOS= 1 PESETA/PESETAS 1949 SPICZBERGEN ARTIKUGOL- SPICBERGEN SVÁJC CONFOEDERATIO HELVECIA SVÉDORSZÁG SVERGIE Oroszország védnöksége alatt n.a. n.a. 100 KOPEEK= 1 RUBLKI Szövetségi köztársaság 41 294 6 910 000 100 RAPPEN= 1 FRANC/FRANCS Alkotmányos monarchia 449 964 8 644 000 100 ORE= 1 KORONA/KRONOR 1998 1850 1874 SVALDBARD (Spiczbergák) Norvégia védnöksége alatt áll 62 050 3 700 Norvég 100 ORE= 1 KRONE/KRONER 1952 SZLOVÁKIA SLOVENSKA SZLOVÉNIA SLOVENIJA 49 036 5 275 000 100 HALIRES= 1 KORUN/KORUNA 20 251 1 966 000 100 STOTINOV= 1 TOLÁR/TOLARJA/ TOLARJEV 1993 1992 SZUVERÉN MÁLTAI LOVAGREND SOVARNO MILITARE ORDINE DI MALTA Lovagrend n.a. n.a. 100 GRANI= 1 SCUDO/SCUDI 1961 TÖRÖKORSZÁG TÜRKIYE CUMHURIYETI 779 452 57 237 000 40 PARA= 1 KURUS 1 KURUS= 1 LIRA 1930 UKRAJNA UKRAJNA 603 700 51 999 000 100 KOPINOK= 1 GRIVHJA/GRIVNI 1992 VATIKÁN CITTÁ DEL VATICANO Teokretikus monarchia 1 4 500 100 CENTESIMI= 1 LIRA/LIRE 1929