Az Árpádsávos zászló Napjainkban divatossá vált a magyar nemzeti jelképek alattomos és alantas támadása. Az 1990-es évek elején valaki svájcisapkának nevezte a magyar Szent Koronát. Egy másik pedig úgy vélekedett, hogy a magyar mőveltségben a bıgatyán és a fütyülıs barackon kívül nem igen akad más, amivel a magyarok dicsekedhetnének. Aztán kiderült, hogy a magyarságnak történelme is van, méghozzá nem is akármilyen, sıt vannak ısi jelképei is, például a Turulmadár, mely a hunok nagykirályához, Atillához vezet. De legújabban az Árpád-házi sávozott zászlónk szúrja egyesek szemét, és a múltév (2006) októberi eseményei után a XI. századból való, legısibb lobogónk ellen indítottak mocskolódó hadjáratot. Kapcsolatba hozzák az 1940-es években használt nyilaskeresztes pártzászlóval. Orbán Éva írónı meggyızıen kimutatta, hogy ez miért nem állja meg a helyét. A Nemzeti Szocialisták, amikor az 1930-as évek közepén megalapították pártjukat, a német nemzeti szocialisták zászlójához hasonló lobogót alkottak, melynek közepében, vörös mezıben, fehér körben, a fekete horogkereszt helyett a fekete nyílvégő keresztet helyezték. Nos, az 1940-években új zászlóval jelentek meg, melyhez a három magyar színt, a piros-fehér-zöldet használták. A lobogó zászlórúd felıli kb. egyharmad része vörös mezı, melynek közepében egy fehér rombusz áll, abban pedig a zöld nyílvégő kereszt helyezkedik el, mely közepében a nagy H bető látható. A kb. kétharmad részben pedig nyolcszor vágott, azaz öt piros és négy fehér, összesen kilenc sáv van. Nos, e zászlórész hasonlít, de nem azonos az Árpád-ház hétszer vágott, nyolc sávos piros-fehér lobogójával.e sorok írója nem tudja, hogy a nemzeti szocialisták a Nemzeti Címerünk sávjait vették-e alapul, avagy az Árpád-ház sávos zászlójáét, melyek mindegyikében nyolc és nem kilenc sáv van. A két zászlót csak a rosszindulat azonosíthatja. Ezen az alapon az amerikai sávos zászlót is meg lehet támadni, mert még ma is létezik olyan párt vagy mozgalom valószínő több is Amerikában, amelyik címerében az amerikai zászló színeit, sávjait, és csillagjait a németek fekete színével dolgozták össze a fekete horogkereszttel a közepén. Ilyen például a Minesota-i National Socialist Movement (Nemzeti Szocialista Mozgalom) címere.
A nyilaskeresztes zászló A minesotai Nemzeti Szocialista Mozgalom címere Tudni kell azt is, hogy a nyilaskeresztes zászló soha nem volt állami, vagyis a magyarság nemzeti zászlaja, mint ahogy a minesotai szocialista mozgalom címere se Amerika állami címere. A horogkereszt egyébként egy ısi, a Nap, az élet, a természet megújulásának jelképe, melynek használata visszamegy az újkıkorig. Az 1930-as évek elıtti idıben használták Európában és Amerikában is. Az amerikai hadseregnek volt egy indián alakulata, melynek jelképe a horogkereszt volt, mert az indiánok a jószerencse jelének tartottá. Sıt, az 1920-as években Arizona állam útjelzı tábláin is látható volt. Miután Hitler is a horogkeresztet választotta pártja jeléül, eltőnt Amerika és Európa népeinek használatából. 2003-ban történt, hogy egy erélyes hangú, és a saját igazában biztos hölgy felhívta a hódmezıvásárhelyi polgármesteri hivatalt, és közölte ellentmondást nem tőrı hangon, hogy a polgármesterrel kíván beszélni. Mit tehetett a megszeppent titkárnı, mint kapcsolta a polgármester urat. Hódmezıvásárhely városháza elıtt három zászlórúdon három zászló lobog. A piros-fehér-zöld színő nemzeti zászlónk, a város zászlaja és az Árpádsávos zászló. Az erélyes hangú hölgynek éppen az utóbbival volt baja. Mondván, hogy ez egy náci jelkép, és követeli annak azonnali eltőntetését. Mit tehetett a polgármester, mint levetette a zászlót. Persze, Hódmezıvásárhelynek vannak olyan polgárai is, akik ismerik a magyar történelmet és jelképeket, akik bementek a polgármester úrhoz megfelelı felkészültséggel, és elmondták neki, hogy az Árpádsávos zászlónak semmi köze nincs a nácizmushoz vagy fasizmushoz, miután a XI. századból való, legısibb zászlónk visszakerült tisztes helyére. 2007-ben azonban ismét levetették az Árpád-ház sávos zászlóját, és olyan nyomást gyakorolnak a polgármesterre, hogy az nem meri az árbocra felhúzni. Meg kell jegyezni, hogy létezett egy másik Árpád-házi zászló is, mely vörös volt és közepében a hármas halom tetején a kettıs kereszt állt 2004-ben egy Bácsfi Diana nevő hölgy tőnt fel, aki hungaristának vallja magát. A 2004 augusztusában-szeptemberében az egyik közszolgálati TV adó a hírekben számolt be Diana tevékenységérıl. A hölgy felsorakoztatta a kopasz, feketeruhás követıit, akik mindegyikének kezében egy-egy Árpádsávos zászló lobogott, miközben a bemondó fasiszta jelképekrıl beszélt. Kell ettıl több a tudatlan és rosszindulatú embereknek? 2005 júniusában Hatvan város ünnepelte várossá nyilvánításának 60. évfordulóját. Ez alkalomból némely lelkes ünneplı az Árpádsávos zászlóval vonult ki. Nagy meglepetésükre és méltatlanságukra a rendırség igazoltatta, majd arra kérte ıket, hogy a zászlókat tegyék el, vagy hagyják ott az ünnepélyt, s mert erre nem voltak hajlandók, a rendırség elkobozta e zászlókat. Igaz, másnap visszaszolgáltatták ıket, de azért egy magyar város rendırfıkapitányának illene annyit tudni, hogy a piros-fehér sávos zászlónk nem "önkényuralmi jelkép", mint ahogy azt az esetleges feljelentık vélték. Napjainkban, azaz 2006-ban, miután Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde nyilvánosságra került, a tőntetık ezrei gyülekeztek a Kossuth téren, követelve a miniszterelnök lemondását. Bizony, sokan voltak a tőntetı tömegben, akik az Árpádsávos zászlót lengették. A hatalom, azonosítószám nélküli rendırei ezekre megkülönböztetett szeretettel vadásztak, miközben rothadt magyar -t üvöltöttek. A sajtó képviselıi körében is akadnak szép számmal, akik újra és újra felemlegetik ama beláthatatlan veszélyt, amelyet e zászló jelenthet. Ugyan mit? Azt, hogy a sárbadöngölt magyarság kezd nemzeti tudatára
ébredni? Ez részükre valóban baj. Úgy tőnik, a magyar nem lehet magyar a saját hazájában. Mit kell tudni a négy piros- és négy fehérsávos zászlóról? Mindenek elıtt azt, hogy a legısibb zászlónk és a XI. századból való. Nagy a valószínősége annak, hogy e zászló Álmos nagyfejedelem által szervezett és létrehozott nemzetszövetségnek a központi zászlaja volt, amelyet a Vérszövetséggel szentesítettek. A piros az uralkodó, míg a fehér a fıúri réteget képviselte, mert a hatalom e szövetség értelmében megosztott volt. Jellemzı a magyar történetírásra, hogy nem tartotta fontosnak e zászló mibenlétének kikutatását és tudatosítását. A négy piros és négy fehér sáv pedig arról tanúskodik, hogy e szövetséget nem hét, hanem nyolc nemzet (törzs) kötötte. Erre lehet következtetni a fejedelmek számából is; Álmos, Árpád, Elıd, Kund, Ond, Tas, Huba és Töhötöm. Összesen nyolc. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a szövetség szervezıjének, és választott nagyfejedelmének, Álmosnak ne lett volna saját nemzete, így katonasága. A legvalószínőbb, hogy a Kürtgyarmat nem egy nemzet (törzs) volt, hanem kettı; Kürt és Gyarmat, melyeket kis lélekszámuk miatt, hadászati célból egybe tettek, de a nemzetszövetségben melyet vérszerzıdés név alatt ismerünk teljes jogú szövetkezık voltak. Persze, más megoldás is elképzelhetı, mint például a csatlakozó kabarok, és még inkább már a Kárpát-medencében lévı avarok és székelyek, mint a nyolcadik szövetkezı. Az Árpádsávos zászló nemzeti címerünknek is alkotóeleme, mely a címer jobb oldalában helyezkedik el. Téves ama felfogás, hogy a piros alapon négy fehér vagy ezüst sáv a Kárpátmedence négy ezüst folyóját képviseli. Mi történt ugyanis a Marossal? Az Erdélyi-medence vízlevezetıjével? A Kárpát-medencének öt nagy folyója van. A Maros tehát semmi esetre se maradhatott volna ki. A kettıs-kereszt és a hármas-halom eredete pedig az újkıkorba vezethetı vissza. Mogyoródi csata a Képes Krónikából A berzenkedık tehát nyugodjanak meg, mert e zászló megtalálható már az 1300-as évek második felében készült Képes Krónika több képén is, mint például a mogyoródi csatára emlékeztetı képben, amikor Géza herceg seregei legyızték Salamon király csapatait, aki menekülni volt kénytelen. Géza pedig, mint I. Géza király vonul be a magyar történelembe.
A Magyar Posta 1981-ben emlékezett meg ısi zászlóinkról, amikor is kiadott egy bélyegsorozatot, melynek az elsı, 40 filléres bélyegén az Árpádsávos zászló látható. Ezt követte a Hunyadi ~, Bethlen Gábor ~, Rákóczi ~, 48-as Honvéd ~ és a Csepeli Vörös Ezred zászlaja. A Budapesti Múzeum pedig egy képeslapsorozatot adott ki, ugyan e zászlókkal. Ezt jó tudni, mert történelmi zászlóinkat is csak a megalapozott ismeret védheti meg az alantas rágalmaktól. Befejezésül: A nyilaskeresztes zászló egy párt lobogója volt. Az Árpád-ház sávozott zászlója a magyar múltat, a magyar történelmet képviseli. Aki mocskolja, az a magyarságot mocskolja. A Magyar Nemzeti Címer Századok során a magyar királyok különbözı címereket használtak családi és hatalmi jelképeikkel egyetemben. 1896-ban törvényerejő rendelettel rögzítették a címerek használatát, véglegesítették az alkotóelemeik elrendezését. Ettıl kezdve a kis és a közép címer használata volt elrendelve. A koronás kiscímert Magyarország szorosabb értelembe vett területén használták. Alkotóelemei: A címer jobb (szembenézve bal) oldalában helyezkedik el a négy piros és négy fehér vagy ezüst sáv. Bal oldalán pedig a kettıs kereszt, alatta a korona és az alatt a hármas halom van elhelyezve.
címer Kis címer Közép A középcímer a Magyar Királyság országait és tartományait képviselte. Alkotóelemei: Jobb (szembenézve bal) oldalon; felül Dalmácia, alul Szlavónia, bal oldalon; felül Horvátország, alul Erdély, míg legalul Fiume, középen Magyarország korona nélküli kis címere foglal helyet. E címert használták ama minisztériumok és intézmények, melyek hatásköre kiterjedt a megnevezett országokra. A címerekrıl tudni kell, hogy azok valójában képírások. Alkotóelemeiknek mondanivalójuk van. Címerünk alkotóelemeinek több értelmezhetısége van, melyek az ókori mőveltségek jelképeinek segítségével szólaltathatók meg. A négy fehér sáv piros alapon (vagy fordítva) idırendi kialakulása és bizonyíthatósága: Közel hatezer évvel ezelıtt Enki a legısibb sumer városnak, Eridunak volt a fıistene, azaz a bölcsesség istene. Anu és Enlil hármasságában uralta Sumériát. Enki nevét négy ékkel írták. Késıbb az akkádoknál Ea (fıisten) vette át Enki szerepét, akinek szintén négy ékkel írták a nevét, amint ez a babiloni pecsétlenyomaton az oroszlán oldalán látható. Vele szemben Sin istent (alisten) látjuk, akinek nevét három ékkel írták, melyek jelképe, a bika oldalán vannak.
A babiloni hengerpecsét lenyomata Az esztergomi oroszlán és a tarsolylemez Az esztergomi várkápolna egyetlen megmaradt oroszlánjának (falfestmény) oldalán szintén négy éket látunk, amelyek hármas halommal van egybeszerkesztve. Négy hajlított sáv/ív látható a Kr.u. IX-X. századi magyar tarsolylemez két egymással szembe nézı oroszlánjának oldalán is, mely igazolja, hogy az esztergomi oroszlán nem egyedülálló jelenség ısmőveltségünkben. Az utolsó ív ékszerően van kiképezve, tehát nem oldalbordákat jelképeznek. A hármas-halom idırendi kialakulása és bizonyíthatósága: A Kr.e. 3500 elıtti ısi képírásokban a hármas halom elsıdleges értelme a föld volt, de használták a hegy és az ország fogalom jelölésére, írására is. A suméreknél ez három ékjellé változott, míg az egyiptomiaknál megmaradt a hármas halom alakjában. Kálti Márk Képes
Krónikája festményeiben is megtalálható a hármas-halom hol pajzson, hol mellvérten, hol zászlón, mindenkor a kettıs kereszttel a tetején. A kettıs kereszt idırendi kialakulása és bizonyíthatósága: A kettıs kereszt megtalálható az ısi képírásokban, mint a fıember, fıpap, uralkodó, istenség jele. Az Alsótatárlakán talált korong alakú cserép bal alsó negyedében is látható, mely korát hétezer évre becsülik. Úgyszintén az egyiptomi államférfiú Nefer-Yu sírkövén is, ahol a kettıs kereszt egy szív alakú körte tetején van, tehát ebben az esetben is fıembert jelent. Hasonló a magyar országalmához, csak a gömb szív alakú. Nefer-Yu Kr.e. 2170 táján élt. Nagy Konstantin (Kr.u. 280?-337), római császár szintén használta a kettıs keresztet. A hivatalos álláspont szerint, III. Béla (1172-1196) király révén innen került Magyarországra, bár II. László (1162-1163) általa kiadott pénzek hátlapjain is kettıs-kereszt van. Úgyszintén IV. Béla király nagypecsétének hátlapján is. A hétezer éves alsótatárlakai korong bal alsó negyedében látható a kettıs kereszt, amely azonos a székely-magyar rovás Gy betőjével. A bal felsı negyedben a rovás Z betője, a jobb felsı negyedben pedig a rovás Ny betője látható. A rendelkezésre álló adatok alapján a kettıs kereszt a hármas halom tetején elıször a Képes Krónika festményeiben jelent meg, tehát az 1300-as évek második felében. A három fı alkotóelem; négy piros és négy fehér sáv, a hármas halom és a kettıs kereszt együttesen I. Ulászló (1440-1444) Budán kiadott dénárján jelenik meg elıször. Ettıl kezdve a három fı alkotóelem használata rendszeressé vált, de az uralkodók, mint például a Hunyadiak is, saját családi jelképeikkel együtt alkalmazták, mígnem II. Rákóczi Ferenc zászlaján és pénzein véglegesül mai elrendezésében. A hármas halom és
a kettıs kereszt közötti korona, valamint a címer tetején a Szent Korona késıbbi fejlemény. I. Ulászló (1440-1444) dénárja és Hunyadi János (1446-1452) aranyforintja A magyar címer nem egy gondolat vagy terv alapján készült. Kialakulásához közel fél évezredre volt szükség. Az teszi valóban csodálatossá, hogy e három ısi képjel értelmes mondanivalóval ötvözıdött egyé címerünkben, bár több értelmezése is lehetséges. Kezdjük a címer jobb oldalán (szemben bal) látható négy piros és négy fehér sávval. Egyesek véleménye szerint a négy ezüst sáv piros alapon a Kárpát-medence négy ezüstfolyóját, a Dunát, Tiszát, Drávát és Szávát jelképezné. A baj az, hogy a Kárpátmedencének öt nagy folyója van. Aligha képzelhetı el, hogy a Maros, az Erdélyimedence vízlevezetıje kimaradhatott volna. Ettıl meggyızıbb eredményre juthatunk, ha az ókori mőveltségek említett istenségei neveinek írását vesszük figyelembe. Enki és Ea isteneknek négy ékkel írták a nevüket. Négy sáv (fıisten) látható a Szent Koronán is az Atya Istent közrefogó ciprusfákon. (Forray Z. felismerése). Jézust, a Fiú Istent közrefogó ciprusfákon három sáv (alisten) van. Az elızıleg bemutatott tarsolylemez pedig azt igazolja, hogy e négy ékjelet Árpád népe is ismerte és használta, s amint láttuk, megtaláljuk az esztergomi várkápolna festett oroszlánjának oldalán. Jogos a feltevés, hogy e négy jel századokon át megırizte Isten, istenség, fıpap értelmét. A hármas halmot, mint a Tátra, Fátra és Mátra jelképét szokás emlegetni. Mivel a hármas halmot a föld, hegy és ország értelem írására használták, de azzal nem jelölhették egyetlen hegy tulajdonnevét sem. Az esztergomi oroszlán oldalán a négy jel a hármas halommal van egybeszerkesztve, s ha a két fogalmat egybeolvassuk, akkor megkapjuk az Isten földje, mai értelmezéssel Isten országa olvasatot. A harmadik fı alkotóelem a kettıs kereszt, mely ismereteink szerint az Apostoli kettıs kereszt, s amely a hármas halomra van helyezve. A magyar királyok az apostoli joggal is fel voltak ruházva, a két fogalom egybeolvasásával megkapjuk az Apostoli Ország olvasatot. A korona a hármas halom és a kettıs kereszt közé a XVII. században került. E három jel összeolvasásával már értelmesebb olvasatot kapunk: Az Apostoli Király Országa vagy az Apostoli Királyság.
Az énlakai rovásfelirat A kettıs keresztnek további olvasata is lehetséges. Erdélyben az énlakai unitárius templom mennyezetén van egy festmény, melyben rovásírásos szöveg látható. A szöveg olvasata: Gy az Isten Georgyius Musnai diakon. Egy az Isten, Musnai György diakon. Elgondolkodtató, hogy Musnai mester miért hagyta el az Egy szó írásához az e betőt? Az egy írására miért használta csupán a rovásírás gy betőjét, mely a kettıs kereszthez hasonló jel. Tény, hogy az e a magyar nyelv leggyakrabban használt magánhangzója, a rovásírásban el lehetett hagyni akkor is, ha az a szó kezdıbetője volt. Azonban, Musnai mester következetességébe mintha hiba csúszott volna. Miért írta ki az e betőt az Isten szóban? A rovás gy betőjével ugyanis írhatjuk az egyet, és az egyetlent is. Ki az egyetlen? Az Isten! Ha tehát, a kettıs keresztet Isten ezt a bemutatott példák is alátámasztják, a hármas halmot ország értelemmel egybeolvassuk, ebben az esetben is megkapjuk az Isten Országa olvasatot, ugyanúgy, mint az esztergomi oroszlán esetében. Vissza kell térnünk a négy piros és négy fehér sáv további lehetséges értelmezéséhez. E lehetıségnek a XI. századból való Árpád-sávos zászló ad alapot, s talán a következıt lehet a legvalószínőbb megoldás.
Az Árpád-sávos zászló Hosszú ideig úgy tudtuk, hogy hét nemzet (törzs) kötötte a vérszerzıdést: Megyer, Nyék, Tarján, Jenı, Kér, Keszi és Kürtgyarmat. De, ha a Kürtgyarmat szót felbontjuk, akkor két szót kapunk: Kürt és Gyarmat. E lehetıséget támogatja a nyolc fejedelmi személy is: Álmos, Árpád, Elıd, Kund, Ond, Tas Huba és Töhötöm. E két nemzet két kis, vagy két csonka lehetett, melyeket hadászati célból egybevontak, de a nemzetszövetségben teljes jogú tagok voltak. Nemzeti címerünk jobb felén tehát ennek emléke lett megörökítve, melyet az Árpád-sávos zászló is igazol. Bakay Kornél tanár úr szerint a piros szín az uralkodó, míg a fehér a fıúri réteget képviselte, mert a hatalom megosztott volt. Nemzeti címerünk fı alkotóelemeinek más értelmezése is elképzelhetı ugyan, de nem fér kétség ahhoz, hogy eredetük, ısi mondanivalóval az újkıkorba vezethetı vissza. A Magyar Szent Korona
A Magyar Szent Koronának két története van, az egyik tárgyi, a másik eszmei. Mindkettı szinte egyedülálló az ismert koronák történetében. Korábban úgy tudtuk, hogy a Szent Koronát II. Szilveszter pápa készíttette Boleszló, lengyel király részére, de álmában azon isteni üzenetet kapta, hogy e koronát Istvánnak, a magyarok nagyfejedelmének kell adnia, aki Istennek tetszı cselekedeteivel érdemelte ki. A késıbbiek folyamán e történet úgy módosult, hogy Szent István csak a keresztpántot kapta a pápától, míg az abroncsot Dukász Mihály, bizánci császár küldte I. Géza (1044-1077) királyunknak. Az abroncs zománcképeinek egyike Géza királyunkat ábrázolná, melynek görög nyelvő feliratán ez áll: Geobitzás, Turkia Istenben hívı királya. Újabban olyan vélemény is felvetıdött, hogy a Koronát Géza király feleségének küldték, aki bizánci hercegnı volt. A magyarság csak a Szent Koronával megkoronázott királyt fogadta el. Ezért a Szent Korona az évszázadok során nagyon sok viszontagságon ment át. Vetélytársak, ellenkirályok többször ellopták, elásták, hogy magukat megkoronáztathassák, vagy a jogos uralkodó megkoronázását megakadályozzák. 1945-ben a Koronaırség nyugatra menekítette a szovjet csapatok elıl, majd pedig Ausztriában elásta. A fegyverek elnémulása után átadták az amerikaiaknak, ahonnan 1978-ban hozták haza. Évekig a Nemzeti Múzeum elıcsarnokában volt kiállítva. 2000. január elsején az Országházba vitték ünnepségek közepette. A nemzet így kívánta visszaállítani a Szent Korona tiszteletét. Miután a Szent Korona haza került, többen kértek engedélyt, hogy mint ötvösmővet tüzetesen megvizsgálhassák. E vizsgálatok nem várt, meglepı felismerésekhez vezettek. Csomor Lajos úgy látja, hogy a Szent Koronát a kaukázusi Szabíriában, a mai Georgiában készítették a háromszázas évek végén. Eszmei tervezıje a Poti-i püspökség fıpásztora lehetett, s a Szent Korona szentképei a keresztény tanoknak megfelelıen vannak elhelyezve. A legmeglepıbb, hogy az Atya Isten, Fiú Isten és Szőz Mária elhelyezése a tulipánnal vagy liliommal pontosan kifejezik a Szentháromság tanát. Szőz Mária a Szentlélektıl fogantatott, és szülte Isten Fiát, Jézust. A tulipán vagy liliom a termékenység, azaz a Szentlélek jelképe, mely Szőz Mária képe fölé volt erısítve, melyet Izabella királyné törte le véli Csomor, mielıtt a Szent Koronát átadta Habsburg Ferdinándnak.
Ezzel szemben Pap Gábor úgy látja, hogy a Szent Koronát nem a római vagy bizánci egyház, hanem a manicheus istenhit tanaira alapozva tervezték és készítették. A manicheus bölcseletnek azonban nem Mani volt a megalkotója, hanem e tanokat ı Buddásztól kapta, aki pedig mindezt Szkythiánosztól örökölte. E szerint a manicheus tanok a szkytha, magyarosan szittya hitbölcseletbe gyökereznek. Mesterházy Zsolt pedig A Magyar Szent Korona, az elsı keresztény ikonosztáz címő tanulmányában úgy vélekedik, hogy a Szent Koronát a Pártos Birodalomban Kr.u. 303 és 326 között készíthették. 303 elıtt nem készülhetett, mert ez a két vértanúszent, Damján és Kozma kivégzésének éve, akik képei a Szent Koronán vannak. A végsı választ a további kutatások adhatják meg. İsi kapcsolatra enged következtetni az etruszk sírbolt falfestménye (Kr.e. VIII. sz.) is, melyen egy férfialak (istenség?) jellegzetes kéztartással egy magot, gyöngyöt, látszatra győrőt tart a hüvelyk és győrős ujja között, melyet az elıtte lévı nıi alaknak (istennınek?) mutat. E jelenet a termékenységi vallás vezéreszméjére, a megtermékenyülésre, az élet továbbvitelére utal. Jelenet az etruszk sírboltból és Jézus képe a Szent Koronáról Mesterházy figyelt fel arra, hogy Szent Koronán Jézus ugyanezzel a kéz- és ujjtartással van ábrázolva, és ujjai között gyöngy látható. Mesterházy e jelenetnek Tamás apostol evangéliumában található Gyöngy-himnusszal kíván értelmet adni, miszerint a gyöngy elnyerése az uralkodásra való alkalmasságot bizonyítja. Ez természetesen lehetséges, de nem lehet kizárni, hogy Jézus kezében a gyöngy az örök életet jelképezi. Vagyis, aki elfogadja Jézus a tanítását, elnyeri az örök életet, így eszmeisége a termékenységi vallásból táplálkozik. Figyelemreméltó különbség van a hivatalos álláspont és a magánkutatók véleménye között, ami Mihály császár és Szőz Mária képét illeti. A hivatalos álláspont szerint a császár képe eredeti a Szent Koronán, annak ellenére, hogy mérete nagyobb a foglalatnál, ezért szegecsekkel kellet felerısíteni. S még inkább, mert Révay Péter koronaır 1613-ban jegyzıkönyvbe foglalta, hogy Jézus képével átellenben Szőz Mária (Boldogasszony) képe van, ahol ma Mihály képét látjuk. A kaukázusi triptichonon van egy megcsonkított Szőz
Mária zománckép. Csomor lehetségesnek tartja, hogy ez a magyar Szent Korona eredeti Szőz Mária képe. Mások ezt vitatják, bár e képen látható ciprusfa hasonlít az Atya Isten és Fiú Isten képein látható ciprusfákhoz. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy a Szent Korona mikor és hogyan került a Kárpát-medencébe. Vannak, akik a hunokra gondolnak, mások az avarokra. Nagy Károly 795-96-ban meghódította a dunántúli avarokat (itt mellızzük Illig álláspontját) és rengeteg arany- és ezüstkincset zsákmányolt, köztük a Szent Koronát is. Feltevések szerint 800 karácsony napján III. Leó pápa e koronával koronázta meg. Nagy Károly meghagyta híveinek, hogy e koronával temessék el, ami 814-ben be is következett. 1000- ben III. Ottó császár kinyittatta a sírboltot, kivetette a koronát, mely II. Szilveszter pápán keresztül ismét magyar tulajdonba került. Eszerint Szent Istvánt 1000 karácsony napján ugyanazzal a koronával koronázták királlyá, mellyel Nagy Károlyt kétszáz évvel korábban. A Magyar Szent Korona eszmei története semmivel se kevésbé csodálatos, mint a tárgyi. Más népeknek is vannak nagy becsben tartott koronáik, de történetük során egyiket se övezte oly tisztelet és varázs, mint a magyar Szent Koronát. Még kevésbé lettek a hatalom, az ország tényleges birtokosaivá. A magyar Szent Korona ugyanis a királytól elvonatkoztatott személyiség volt, aki birtokolta az országot és a nemzeti vagyont. Továbbá a Szent Korona az államhatalom alanya volt, akinek nevében a király gyakorolta a hatalmat, de törvényeinek maga a király is alá volt rendelve. Ezen eszményi uralkodói rend századok során a szabadságjogok küzdelmei kapcsán mővelıdött ki, melynek megtestesítıje a Szent Korona volt. A Szent Korona törvényeit, vagyis alkotmányát nevezzük a Szent Koronatannak. A magyar királyság korai századaiban e szabadságjogokat csak a fıurak és fınemesek élvezték, késıbb azonban kiterjedt a köznemességre is. 1848-ban a magyar nemesség föladta kiváltságait, miután a Szent Korona minden polgára azonos jogokat élvezett, és azonos kötelezettségeket viselt. 1945-ben a hazánkat megszálló szovjet csapatok megdöntötték a magyar királyságot, és hatályon kívül helyezték a Szent Korona tanát. A Szent Korona tiszteletének és hatalmának azonban mélyebbre nyúló gyökerei vannak. A szabadságjogok és jogrend ugyanis nem a magyar királyság megalakulásával vette kezdetét. Elég, ha fellapozzuk Anonymus Gesta Hungarorumát, és fölütjük ott, ahol a Vérszerzıdésben lefektetett megállapodásokat tárgyalja. A harmadik pont így hangzik: Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ık maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezéri tanácsból és az ország tisztségeibıl. A vérszerzıdés tehát olyan messzemenı szabadságjogokat és kiváltságokat biztosított az ország fıurai részére, melyek nemzeti szempontból talán károsak is voltak. Árpád nagyfejedelem után a nagyfejedelmek hatalma szinte teljesen szétfoszlott. Géza (972-997) nagyfejedelem a központi hatalom megerısítését vette tervbe, melyet fia, Szent István tovább folytatott és fejezett be. A központi, tehát a nagyfejedelmi, késıbb a királyi hatalom kiépítésének és megszilárdulásának útjában meg éppen a fıurak szabadságjogai állottak. Szent István ugyan leverte a lázadókat, de a legalapvetıbb szabadságjogokat nem tudta, talán nem is akarta eltörölni.
Kezdettıl fogva az államhatalom megoszlott a király és a fıurak között. E hatalommegosztás és a szabadságjogokért folytatott küzdelmek közepette ragyogott föl a Szent Korona, aki mint semleges fıbíró képes volt megoldani a vitás ügyeket, majd pedig a hatalom urává vált. A közös megegyezés alapján létrejött vagy a kiharcolt jogokat ugyanis a Szent Korona törvényébe iktatták, melyeket, ha bármelyik fél megsértette, az a Szent Korona ellen vétett. Az évszázadok során a Szent Korona tisztelete, méltósága és hatalma egyre mélyült, egyre nıtt. Úgyszintén a varázs, mely a Szent Koronát körülvette. Ennek is mélyre nyúló gyökerei vannak. A magyarságnak, mint más ısi népeknek szent uralkodói voltak, akik Isten kegyelmébıl vezették népüket. Emese álma címő mondánkból tudjuk, hogy ısi hitünk szent madara, a Turulmadár hozta a jó hírt Emesének, Álmos nagyfejedelem édesanyjának, hogy Isten akaratából fia születik, aki a magyarság nagy uralkodója, vezetıje lesz. Álmos nagyfejedelem tehát az Istentıl küldött szent uralkodó volt, aki a hatalmat Isten kegyelmébıl gyakorolta. Az égi és a földi hatalom közötti összekötı pedig a Turulmadár volt. Kezdetben, a magyar királyság megalakulásakor a Szent Korona a Turulmadár szerepét tölthette be. Azonban az égi és földi hatalom közötti kapocs szerepét túlnıtte, és az államhatalom valóságos birtokosa lett. Vagyis a szent fejedelmeink jogutóda. A hatalmat Isten akaratából nem közvetetten, hanem közvetlen gyakorolta. Egyes vélemények szerint e hatalomnak és a Szent Korona szentségének alapját Szent István fektette le, mikor Magyarországot a Szent Korona jelképében a magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlotta. Fejér megye címere: Szent István a Szent Korona jelképében Magyarországot a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja.
Más elgondolás szerint, szentség csak Istentıl származhat, ezért nem tartják lehetetlennek, hogy a Szent Korona a majdan feltámadandó Jézusnak készült. Az, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló gondolata egyáltalán felmerülhet, már önmagában csodálatosnak mondható. A Turulmadár Anonymus a Gesta hungarorum címő munkában a következıképp írta le Álmos nagyfejedelem születésének történetét: Az Úr megtestesülésének nyolcszáz-tizenkilencedik esztendejében Ügyek, Magóg király nemzetségébıl való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban İnedbelia vezérnek Emese nevő lányát. Ettıl fia születet, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévı anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy rászállva teherbe ejtette ıt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhébıl forrás fakad, és ágyékából dicsı királyok származnak, Nos, ez kísértetiesen hasonlít Jézus Urunk születése történetéhez, melyet megtalálunk Máté apostol evangéliumában (1:18-21). Íme: Jézus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielıtt azonban egybekeltek volna, kitőnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektıl. A férje, József igaz ember volt, nem akarta ıt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert benne fogant élet a Szentlélektıl van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ı váltja meg népét a bőneitıl.
A mádéfalvi TURUL-emlékmő: 1899-ben állították az 1764-es vérengzés székely áldozatai emlékére. Tehát úgy az egyik, mind a másik születéstörténetben az Úr, az Isten küldötte adja tudtára Emesének, mind Máriának, hogy gyermekük, fiuk születik, aki népe nagy, elhivatott királya Jézus esetében, megváltója lesz. A turulmadár tehát az Isten hírnöke, küldötte, mint ahogy az angyal is az volt. Az angyal szerepét a keresztény tanítás fényében mindnyájan értjük és ismerjük, de a turulmadár mibenléte már sokkal rejtelmesebb. A turulmadarat illetıen nem kaptunk, és fiataljaink ma sem kapnak lényegi tudnivalót az iskolai oktatásban.a régmúlt idık embere jelképekben gondolkodott, és beszélt. Napjainkban, leginkább a székelység gondolkodásmódjában ismerhetı fel. E jelképes gondolkodást és életfelfogást talán a legérthetıbben a Romulus és Rémus testvérpár történetével lehet megvilágítani. A monda szerint Romulust és Rémust egy anyafarkas nevelte fel. Mai ismereteink birtokában tudjuk, ha egy csecsemı, egy gyermek nem kapja meg a szülıi, a társadalmi nevelést életének elsı három-négy évében, akkor életét, mint szellemi fogyatékosként éli le. Hogyan lehetséges mégis, hogy az anyafarkas nevelte Romulus és Rémus, nemhogy daliás legényekké nıttek, hanem Róma alapítói lette? Úgy, hogy a testvérpár egy olyan nép gyermeke volt, amelynél az anyafarkas isteni jelkép volt.az ısi idıkben a láthatatlan isteneknek, szellemeknek, tündéreknek volt egy égi és egy földi jelképük. A fıisten égi jelképe a Nap, míg annak földi jelképe egyik vagy másik állat volt, aszerint, hogy egy adott vidéken melyik állatot tartották a legalkalmasabbnak. A kiválasztott állatban egy kivételes tulajdonságot kerestek, melyet azonosítottak egy isteni tulajdonsággal. Az oroszlánt az állatok királya például hatalmas ereje miatt
választották a Nap, azon keresztül fıistenség földi jelképének. A szkítáknál, azaz a szittyáknál pedig a szarvast a gyorsasága emelte e szerepkörbe. A hunoknál, s mert Álmos-Árpád népe hunivadéknak vallotta magát, valamelyik ragadozó madár, többek szerint a kerecsensólyom, vagyis a Turulmadár töltötte be e szerepet. Mi a ragadozó madarak legfıbb jellemzıje, tulajdonsága? Az éles látás. Az Isten mindent lát!az olasz nyelvész, Mario Alinei İSI KAPOCS: A magyar-etruszk nyelvrokonság (Etrusco: Una forma arcaica di ungherese) címő tanulmányában arról ír, hogy Róma alapítói az etruszkok a Kárpát-medencébıl mint hódítók mentek Itáliába. Szerinte az etruszkok magyarok voltak, akik egy keletrıl érkezı lovas szintén hódító, halomsíros (zokimőveltség) és a délrıl betelepedett földmőves péceli mőveltség urnasíros népébıl alakultak ki Kr. e. 2000 táján. Könyvének 92 oldalán a következıt olvashatjuk: A Turan nevet az etruszkológusok kezdettıl fogva Vénuszhoz és Aphroditéhez hasonlítható szerelemistennınek tulajdonították. A nyelvészeti és ikonografikus dokumentáció igen gazdag, fıleg tükrökön, a turan ati atun képaláírástól kezdve, amely Turan anyára és Adoniszra utal, egészen a hercle menrva turan apul feliratig, mely Herkulest, Minervát, Turant és Apollót sorolja. Nem lehetetlen tehát, hogy a TURUL, mint istenjelkép, a termékenységi vallás istennıjéhez, nagyasszonyához, TURAN-hoz vezethetı vissza, melyet a halomsírosok (zokiak) hoztak magukkal a Kárpát-medencébe, majd vittek Itáliába. Lehetséges, hogy eme halomsírosok az Aral-tótól keletre fekvı síkságról indultak el, melyet Turáni-alföld néven ismerünk a TURAN istennıtıl kaphatta nevét, s melyet a turáni népek szülıföldjének tartanak. A turulmadár tehát az Égi és földi hatalom közötti kapocs, ıshitünk, ısszellemiségünk szent madara, istenjelképe volt, amely hírül adta Emesének, hogy fia, Álmos a magyarság elhivatott szent fejedelme lesz, aki megszervezte a vérszerzıdéssel foganatosított nemzetszövetséget, melynek eredményeként elfoglalták a Kárpát-medencét, és lerakták a magyar nagy-hatalmiság alapjait az elkövetkezı hatszáz évre. Nem csoda tehát, hogy a Turulmadarat megtalálhatjuk a Kárpát-medencében számos emlékmő csúcsán, hirdetve a hajdani dicsıségünket. Nyilatkozatok a Magyar Nyelvrıl Ács Tivadar az 1940-ben kiadott Akik elvándoroltak címő könyvében foglalkozik Berzenczey Lászlóval A Himalája magányos magyar lovasa alcím alatt, aki mint Kossuth tábornoka volt kénytelen menekülni a világosi fegyverletétel után. Berzenczey barangolása során sok kiváló egyéniséggel találkozott, akiktıl sok érdekességet hallott a magyarság eredetérıl és nyelvérıl. Ez is ösztökélte, hogy fölkeresse a magyarok "ıshazáját", mint annak idején Kırösi Csomát. E béli szándéka Kínába is elvitte, ahol Sir John Bowringgal is találkozott, aki ebben az idıben Anglia nagykövete volt. Bowring több nyelvet beszélt és nyelvészettel is foglalkozott. Sokat beszélgettek a nyelvekrıl, köztük a magyarról is. Ács Berzenczey naplóját kutatta fel, és a tábornok bejegyzései alapján írta le Bowring véleményét a magyar nyelvrıl. Íme: "Az angol követ híres nyelvtudós volt s a magyar nyelvnek ıszinte bámulója. Önmagából következetesen és szilárdan alkotott beszédnek jellemezte, amelyben következetesség van, sıt matézis, az erı, a hangzat minden hajlékonyságával és formázhatóságával. Szerinte az angol legyen büszke arra, hogy az ı nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetık, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különbözı
népekkel való érintkezés idején rávakolódtak. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskı, melyen az idık viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idık változatosságától függı naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ad, nem vesz senkitıl. Nyelvünk nemzeti önállóságunknak, szellemi függetlenségünknek legrégibb, legfényesebb élı emléke. Amit a tudósok nem tudnak megmagyarázni, azt mellızik. Ez a nyelvészetben is így van, épp úgy a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kıbıl készült padolatait se tudják megmagyarázni. Honnan, melyik hegységbıl vágták ki e csodálatos tömeget, miként szállították le, vagy emelték fel egy templom tetejéig? A mi nyelvünk eredetisége ennél csodálatosabb tünemény. Aki megfejti az az isteni titkot fogja boncolni, annak is az elsı tételét: 'Kezdetben vala az Ige, s az Ige vala az Istennél, s az Isten vala az Ige." Nos! Valaki ezt írta át úgy, mintha Bowring írta volna le a Poetry of the Magyars címő verseskötete elıszavában, mely 1830-ban jelent meg. Késıbb valaki angolra is átfordította. A kötet elıszavában egyébként a következıt olvashatjuk: "The Magyar language stands afar off and alone. The study of other tongues will be found of exceedingly little use towards its right understanding. It is molded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region." Magyarul: "A magyar nyelv más nyelvektıl távol áll és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntıformájából fejlıdött ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehetı, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre." Bowring lényegi mondanivalója tehát megegyezik Ács jellemzésével, ahogy azt leírta Berzenczey nyomán. Az amerikai tudós, Grover S. Krantz a Geographical Development of European Languages (Az európai nyelvek földrajzi kialakulása) címő munkájában ezt írta: "This would include, for example, developing Greek in its present area since 6500 B.C., and Celtic in Ireland since 3500 B.C. The antiquity of Magyar in Hungary may be equally surprising; I find it to be a Mesolithic speech, that predates the Neolithic entry." Magyarul: "Beleértve például, hogy a görög nyelv a jelenlegi földrajzi helyén Kr.e. 6500- zal, míg a kelta Írországban Kr.e. 3500-zal kezdıdıen alakult ki. A magyar nyelv ısisége Magyarországon legalább ilyen meglepı; Úgy találom, hogy átmeneti kıkori nyelv, megelızte az újkıkor kezdetét.". Krantz tehát úgy véli, hogy a magyar nyelv más európai nyelveket megelızve a Kárpátmedencében alakult ki, mintegy tízezer évvel ezelıtt. Az olasz fıpap, Giuseppe Mezzofanti bíboros ritka nyelvtehetség volt. Egyesek szerint száz nyelvet is beszélhetett. 1836 nagyhetében felkereste a cseh költı Frankl Ágoston, akinek a következıt mondta: "Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után, minden más nyelv elıtt, leginkább dallamosnak és verselés szempontjából leginkább
fejlıdésre képesnek? A magyart. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben.". (Kosztolányi Dezsı: A vértanúk nyelvérıl. Pesti Napló, 1919. február 23.) Az utolsó mondat utalás lehet egy történetre. Ugyanis, magyar fıurak jártak Rómában. Mezzofanti fölkereste ıket, hogy elcsevegjen velük. Az urak latinul kiválóan, magyarul alig beszéltek. A fıurak, úgy látszik nem tudták micsoda kincs lakozik anyanyelvükben. George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-n elhangzott beszélgetés kapcsán sokkal bıvebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyızıdésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életmővem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerően azért, mert ezen a különös, ısi erıtıl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit." A magyar nyelv eredetiségérül (Kivonat: Berzsenyi Dániel Prózai Mővei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 281. oldal.) "Régóta gyanús lévén elıttem az a régi elıítélet, mely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, amelyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzetek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származatját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Vizsgálataimnak elsı tárgyai valának azon fizikai (természeti) dolgoknak nevei, melyek természet szerint az embereknek és beszédnek legelsı, legszükségesebb objektumai (tárgyai) voltak, mint: föld, víz, tőz, nap, stb., melyeknek hihetıképpen legelsıbb adának nevezeteket az elsı emberek. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sıt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általláttam azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja; mert nyilván tapasztalám azt, hogy legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezetei nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni,..". Kırösi Csoma Sándor 1832. ápr. 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrákmagyar követnek írt levelében írta:... ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bıvebb ismereteire tesznek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk. (Marton Veronika: Kırösi Csoma Sándor megkövetése. Turán, 2000. február - március.) Dr. Molnos Angéla Szent és sérthetetlen címő könyvének hátlapján a következı idézeteket találjuk nyelvünkrıl (Debrecen, 2000.):
"Minden nemzet fıkincse a nyelv. Bármit elveszíthet, visszaszerezheti, de ha nyelvét elveszíti, Isten se adja vissza többé. Aki a jó magyar szót elhagyja az idegenért, akinek a korcs magyar szó nem fáj, hazaáruló!" (Gárdonyi Géza, 1863-1922) "Az idegen nyelvekrıl nem mondhatunk le. Sıt arra kell törekednünk, hogy legalább egyet minden mővelt magyar tökéletesen tudjon. párhuzamosan tanuljuk újra a magyart." (Kodály Zoltán, 1882-1967) " az idegen szó dédelgetése nem szókincsbeli gazdagodást, hanem éppen ellenkezıleg, szegénységet jelent. Egy sereg magyar szót hagyunk figyelmen kívül, mikor idegen szót használunk." (Szabó T. Attila, 1906-1987) "Ma, anyanyelvünk megcsúfolásával, züllesztésével büntetlenül valamiféle nyegle tiszteletlenség jött divatba. A szabadság szabadossággá válva dicsekszik mőveletlenségével." (Szokolay Sándor, 1996) Most még a magyar a világ azon nyelvei közé tartozik, amelyeken minden tudományt mővelni lehet. ha azonban a szaktudományok anyanyelven való mővelését nem szorgalmazzuk, menthetetlenül a nagy tudományos világfolyam partjára sodródunk. (Fábián Pál, 1997) A két külföldi nyelvtudós Bowring és Mezzofanti nem a mai magyar nyelvrıl mondott elismerı véleményt. A magyar nyelv az elmúlt 150 évben sokat romlott. Elvesztettük például jövıidınket. A németajkú újságírók és akadémikusok hatására átvettük a német segédigét: werden = fog. Nyelvünk ragozó és a jövıidıt is tudta ragozni. Például: Csodálkozand, megyend, jövend, stb. Ez ma már furcsának, esetlennek hangzik, de kétszáz évvel ezelıtt még így beszéltek. A teljesen fölöslegesen használt, szolgai módon átvett idegen szavak jó magyar szókat szorítanak ki a használatból. Ilyen például mőveltség szónk helyette használt "kultúra" és "civilizáció", anélkül, hogy nyelvünk károsodását észrevennénk. Mennyivel nagyobb értékő, vagy magasabb rendő a "populáció" a népesség, az "objekt" a tárgy, a "fizika" a természettan, "topic" a téma szóknál, stb.? A Tragédia és katasztrófa szók annyira beépültek nyelvünkbe, hogy jelentésüket magyar szóval már ki se tudjuk fejezni. Használhatjuk a csapás (sorscsapása) szót, de érezzük, hogy e szó nem ugyanazt a mélységet fejezi ki. Szomorú, hogy szépíróink, akik elsıszámú feladata lenne nyelvünk tisztaságának ırzése, védelmezése, szintén nagyon megfeledkeznek e nemes kötelességrıl. A népdal és népzene Sírva vígad a magyar mondják. Ropogós zenénk, vidám dalaink mellett ismeretesek a szívet tépı, lelket kínzó dalok is. Így van ez más népeknél is, hiszen a dal, a zene az emberi lélek és érzelmek terméke, melyben kifejezést kapnak örömeink, bánataink egyaránt. A legtöbb dal a férfi és nı egymás iránti érzelmeit, a szerelem bonyodalmait énekli meg és önti szavakba. Ezek a vágyódást, a kétséget, a bizonytalanságot fejezik ki, és ezért szomorúak. Ha viszont a vágy kielégül, a bizonytalanság eloszlik, akkor a tépelıdés is megszőnik, a dal kacér és vidám, némelykor önfeledt, a zene ropogós lesz. Vannak dalok, melyek életünk, érzelmeink más mozzanatait öntik szavakba, mint például a hazaszeretet, a hazafiságot. E dalok az eszmeiség pillérei, a közösségi élet szilárd kapcsai. Ápolói az együvé tartozás tudatának, a közös sors vállalásának. Zenéjük