HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK 4.4 Az elektronikai hulladékok hazai feldolgozásának SWOT-analízise 1 Lukács Bence, Földényi Rita Veszprémi Egyetem Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék Tihanyi Ervin Inter-Metál Recycling Kft. Tárgyszavak: hulladékhasznosítás; elektronikai hulladék; villamos berendezés. Bevezetés Az életút végére ért (megunt, tönkrement, elavult) elektromos és elektronikai berendezések egyre növekvő mennyisége nagy feladat elé állítja a hulladékkezeléssel foglalkozó vállalkozásokat. Elkülönített begyűjtésük és kezelésük mindenképp indokolt, hiszen ezek részint értékes, részint veszélyes komponenseket tartalmazhatnak. Az elektronikai hulladékok nagy része tömegüket tekintve terjedelmes (háztartási berendezések, számítógépek, monitorok), zömük a szokásos napi, heti rutinnak megfelelő hulladékszállítási köz-, illetve szerződéses szolgáltatás keretében nem szállítható el. Magyarországon 2003-ban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium becslései szerint 130 ezer tonnát meghaladó mennyiségű hulladék elektromos és elektronikus berendezés keletkezett ami 12,85 kg/fő/év fajlagos mennyiséget jelent, és körülbelül 300 ezer tonnára tehető az elfekvő, használatból kikerült, de egyelőre ki nem dobott berendezések mennyisége [1,2]. A felmérések szerint a keletkező hulladék kétharmada lakossági eredetű, a hulladék tömegének növekedési üteme különböző szakmai becslések alapján évi 4 8%-ra tehető amely a kommunális hulladék mennyiségének előrejelzett rátáját többszörösen meghaladja. [2] 1 Elhangzott a XVIII. Másodnyersanyag-hasznosító Konferencián (Sopron, 2004. november 3 5.)
Megnevezés 1. táblázat Egyes elektronikai berendezések várható értékesítése 2005 és 2008 között (a KvVM becslése alapján) Forgalmi adatok 2005. évi belföldi összértékesítés 2006. évi belföldi összértékesítés 1000 db tonna millió Ft 1000 db tonna millió Ft 1. Nagy elektronikai eszközök 3 263 55 605 65 998 3 328 56 718 67 318 2. Kis elektronikai eszközök 11 770 8 556 20 108 12 005 8 727 20 510 berendezések 11 031 32 098 337 680 11 252 32 740 344 434 elemmel 3 102 6 345 25 052 3 164 6 472 25 553 vezetékes 3 116 38 201 98 412 3 178 38 965 100 381 6. Világítási eszköz 168 422 22 177 37 389 171 791 22 621 38 137 7. Elektromos barkácsgép 1 216 4 166 11 295 1 240 4 249 11 521 eszközök 105 523 16 205 107 533 16 530 9. Adagolóberendezések 7 1 327 1 673 7 1 354 1 706 10. Gázkisüléses lámpa 79 461 3 178 11 713 81 051 3 242 11 947 11. Mobiltelefon 1 286 129 22 780 1 312 131 23 235 12. Mobiltelefon akku 129 1 724 131 1 739 13. Játékautomata 5 1 042 5 211 5 1 063 5 315 Összesen 282 913 173 349 654 241 288 571 176 816 667 326 Megnevezés Forgalmi adatok 2007. évi belföldi összértékesítés 2008. évi belföldi összértékesítés 1000 db tonna millió Ft 1000 db tonna millió Ft 1. Nagy elektronikai eszközök 3 395 57 852 68 664 3 463 59 009 70 038 2. Kis elektronikai eszközök 12 245 8 901 20 920 12 490 9 079 21 339 berendezések 11 477 33 395 351 322 11 707 34 062 358 349 elemmel 3 227 6 602 26 064 3 292 6 734 26 586 vezetékes 3 242 39 744 102 388 3 307 40 539 104 436 6. Világítási eszköz 175 226 23 073 38 900 178 731 23 534 39 678 7. Elektromos barkácsgép 1 265 4 334 11 752 1 291 4 421 11 987 eszközök 109 544 16 860 111 555 17 197 9. Adagolóberendezések 7 1 381 1 740 7 1 408 1 775 10. Gázkisüléses lámpa 82 672 3 307 12 186 84 325 3 373 12 430 11. Mobiltelefon 1 338 134 23 700 1 365 136 24 174 12. Mobiltelefon akku 134 1 754 136 1 769 13. Játékautomata 5 1 084 5 421 6 1 106 5 530 Összesen 294 342 180 352 680 672 300 229 183 959 694 285
2. táblázat Egyes elektronikai berendezésekből keletkező hulladékmennyiség alakulása 2005 és 2008 között (a KvVM becslése alapján) Éves keletkező hulladékmennyiség Megnevezés 2005 2006 tonna 1000 db tonna 1000 db 1. Nagy elektronikai eszközök 47 973 2 815 49 892 2 928 2. Kis elektronikai eszközök 7 549 10 385 7 851 10 800 berendezések 20 769 7 138 21 600 7 423 elemmel 5 226 2 554 5 435 2 657 vezetékes 28 838 2 352 29 991 2 446 6. Világítási eszköz 19 568 148 608 20 351 154 552 7. Elektromos barkácsgép 3 431 1 002 3 568 1 042 eszközök 349 70 363 73 9. Adagolóberendezések 1 080 5 1 123 6 10. Gázkisüléses lámpa 2 680 66 997 2 787 69 677 11. Mobiltelefon 107 1 072 111 1 115 12. Mobiltelefon akku 1 99 1 103 13. Játékautomata 920 5 956 5 Összesen 138 490 243 101 144 030 252 825 Éves keletkező hulladékmennyiség Megnevezés 2007 2008 tonna 1000 db tonna 1000 db 1. Nagy elektronikai eszközök 51 888 3 045 53 964 3 167 2. Kis elektronikai eszközök 8 165 11 232 8 492 11 682 berendezések 22 464 7 720 23 363 8 029 elemmel 5 652 2 763 5 878 2 873 vezetékes 31 191 2 544 32 439 2 646 6. Világítási eszköz 21 165 160 734 22 011 167 164 7. Elektromos barkácsgép 3 711 1 083 3 859 1 127 eszközök 377 75 392 78 9. Adagolóberendezések 1 168 6 1 215 6 10. Gázkisüléses lámpa 2 899 72 464 3 014 75 362 11. Mobiltelefon 116 1 159 121 1 206 12. Mobiltelefon akku 1 107 1 111 13. Játékautomata 995 5 1 034 5 Összesen 149 791 262 938 155 782 273 456
Hazánkban a hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezések (HEEB) hasznosító- és feldolgozóipara piaci alapokon már évekkel ezelőtt beindult, ez alapján évi 8 10 ezer tonna hulladék begyűjtése valósult meg, túlnyomórészt az ipari szektorból, ennek kb. 15%-át az Inter- Metál Recycling Kft. teljesítette. [3] Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) kormányrendelet irányt mutat a HEEB keletkezésében és feldolgozásában érintett vállalkozásoknak a 2005 2008 közti időszak teendőire, azonban konkrét technológiát nem ajánl. A hulladékká vált berendezések mennyiségét illetően 2008-ban öszszesen 155 785 tonna keletkezése jósolható, amelyből kb. 40 000 tonna (25%) visszavétele lesz szükséges. Amennyiben helytállónak fogadjuk el a becsült terméktípusonkénti adatokat, úgy 2005-ben a visszavételi arányok minimális teljesítésével 51 000 t HEEB begyűjtése valósul meg. Mivel az egyes terméktípusok visszagyűjtési arányainak teljesítése egymásba át nem váltható, a kötelezettek jogkövető magatartását feltételezve valószínűsíthető az EU elvárásának teljesítése. A SWOT-analízis A gazdasági szervezetek és az intézmények jövőképének, stratégiájának kidolgozásához egyre gyakrabban alkalmazott módszer a SWOTanalízis. Ezt a helyzetértékelő módszert általában egy adott vállalkozásra szokták szabni, ahol az első két terület a belső tulajdonságokat veszi számba, az utolsó kettő pedig a vállalatot körülvevő környezetre vonatkozik. Nemzetgazdasági szempontból, illetve abból a célból, hogy hazánk gond nélkül megfeleljen az Európai Unió vonatkozó előírásainak, a magyarországi helyzet áttekintése érdekében a vállalati szint fölötti dimenzió vizsgálata szükséges. Nyilvánvaló, hogy a hasznosítást és a begyűjtést nem közvetlenül a gyártók és importőrök fogják végezni. Abban az esetben, ha a kötelezettek mégis részt szeretnének vállalni a hulladékkezelésben, valószínűbb leányvállalat alapítása, mint a már meglévő cég profiljától eltérő új divízió létrehozása. Noha a Kormányrendelet kimondja, hogy az elektromos berendezések teljes újrahasználatának elsőbbséget kell biztosítani, ezzel azonban nem teljesül a hasznosítási kötelezettség (ugyanakkor a részbeni újrahasználattal e feladat már kiváltható). Ezzel az Európai Unió hulladékcsökkentési stratégiájának prioritása csorbul, hiszen az újrahasználat mindenképp kívánatosabb, mint a hasznosítás. Szakmai szempontból
pedig nincs különbség az alkatrész, illetve a teljes berendezés újrahasználata közt. A jelentős mértékű újrahasználat eléréséhez szükség lenne arra, hogy a gyártók elfogadják termékeik, illetve alkatrészeik újra piacra kerülését (ezt elősegíthetnék azzal, hogy nem változtatnák folyamatosan az összetevők design-ját). Szükséges feltétel továbbá, hogy kialakuljon egy keresleti kínálati rendszer (adatbázis) is, amely segítségével megkönynyíthető lenne az alkatrészek adásvétele. Mivel az újrahasználat igényli a legkevesebb fajlagos energiabefektetést, ez a legkörnyezetkímélőbb hulladékfeldolgozási módszer. A koordináló szervezethez nem csatlakozó gyártók biztosíték képzésére kötelezettek. Ha feltesszük, hogy például a kis elektromos eszközök teljes mennyisége nem koordináló szervezeten keresztül kerül viszszagyűjtésre, úgy a becsült forgalom alapján majdnem 600 millió Ft biztosíték letételére lenne szükség 2006-ban (70 000 Ft/tonna, 2005-ben értékesítésre kerülő mennyiség: 8556 tonna, a kettő szorzata pontosan 598 200 000 Ft). Ez a 2005-ben értékesített elektronikai berendezés összértékének (652,242 Mrd Ft) mindössze 1 -e. Ehhez képest a koordináló kht. amely akár az összes, az országban keletkező HEEB fölött bábáskodhat minimálisan szükséges 75 millió Ft-os tőkéje jóval kevesebb anyagi felelősséget feltételez. A helyzetfeltárásból következően tehát az alábbi állításokat tehetjük: Erősségek Az idő előrehaladtával progresszív kötelező begyűjtési arány minden berendezéstípusnál. A hasznosító/átvevő/koordináló fél tájékoztatása a termékben található veszélyes anyagokról, alkatrészekről és alapanyagokról, azaz elméletileg nincs vaktában tapogatózás. Egyértelmű felelősség a 2005. augusztus 13-a után gyártott termékek hulladékainak kezelésére a szabályozás ösztönzi a tisztán kötelezetti tulajdonosi körrel rendelkező koordináló szervezetek megalakulását. Megalakult a tisztán kötelezetti tulajdonosi körrel rendelkező koordináló szervezet. Gyengeségek A kötelezettek a begyűjtendő hulladékmennyiséget maguk állapítják meg, így az adatok valóságtartalmát nehezen lehet kontrollálni.
A Kormányrendelet a kereskedőnél legfeljebb 1:1 arányú funkcionális cserét enged új készülék vásárlása esetén, pedig nem ritka a lakosságnál felhalmozott, kiszuperált multiplikált berendezés. Nem kell biztosítékot képezni az orvosi berendezések, ellenőrző, vezérlő, megfigyelő eszközök és adagoló automaták gyártóinak. Ezekhez a berendezésekhez nincs megszabott hasznosítási arány sem. A kereskedő, gyártó visszavételi kötelezettségének elmulasztása esetén a HEEB-vel kapcsolatos egyéb hulladékbírságokhoz képest egy nagyságrenddel kisebb összeg szabható ki, pedig e kötelezettség a hasznosítás egyik fő pillére. Nincs hazánkban működő színesfémkohászat, így a pirometallurgiai hasznosítás csak külföldön kivitelezhető. Magyarországon alig találunk HEEB effektív hasznosításával foglalkozó K+F tevékenységet, a már meglévő technológiákat honosítjuk. A HEEB kezeléséhez előírt OKJ-s szakképzettség KvVM által kiadott hivatalos vizsgatételsorát egyelőre nem aktualizálták, abban nem található egyetlen kérdés sem, amely kifejezetten elektronikai hulladékra vonatkozna. Lehetőségek A lakosságnál keletkező HEEB általában löketszerűen válik hulladékká: sokan az évi rendszeres lomtalanítás alkalmával szabadulnak meg leselejtezett berendezéseiktől, így a hasznosításban közreműködő közszolgáltatók számára egyszerre nagy mennyiség válik begyűjthetővé. A magyar állam a termékdíjtörvény módosítása révén szolgáltatásvásárlással élhet, amennyiben piaci alapon mégsem sikerülne teljesíteni az előírt arányokat. A részbeni újrahasználat beszámít az újrafeldolgozási arányba, az alkatrészek újraértékesítése garantált profitot jelent. Amennyiben Magyarországra települ olyan specifikus hulladékfeldolgozó üzem, amely amúgy kis mennyiségben keletkező hulladék (pl. világítótestek, adagolóautomaták) feldolgozására épül, akkor akár külföldi eredetű hulladék is feldolgozható lenne hazánkban. Egyszerűbb egy-két (kötelezetti) koordináló szervezetet ellenőrizni, ez a gyártókhoz, importőrökhöz képest kisebb tőkét jelent, és egyáltalán nem szükséges biztosítékot képezni.
A Kormányrendelet által előírt elkülönített kezelésre utaló szimbólum, a vásárlók tájékoztatása a HEEB veszélyességéről növeli az elkülönítetten begyűjtésre és feldolgozásra kerülő HEEB mennyiségét. Előrejelzések szerint a hulladékképződés üteme meghaladja az új elektronikai berendezések beszerzési ütemét, így a HEEB-olló fokozatosan zárul. A finanszírozási rendszer véglegesedésével a meglévő kapacitás ugrásszerűen bővülhet tőkeerős feldolgozók megalakulásával. A feldolgozók kht.-ba tömörülése is a hálózat gyorsabb kiépülését szolgálja a rendszerben keletkező haszon visszaforgatásával. Veszélyek A teljes újrahasználat azaz a termék változtatás nélküli visszakerülése az értékesítésbe nem minősül hulladékkezelési tevékenységnek, így a tökéletesen működőképes, de hulladékká vált berendezések alacsonyabb rendű visszaforgatásban fognak részt venni. Az Európai Tanács határozata értelmében a 4 kg/fő/év begyűjtési előírást 2006 helyett 2008 végéig kell teljesítenünk, ezzel meghosszabbodik a hazai feldolgozóipar kiépülésének határideje. Amennyiben egy adott típusú hulladékra nem épül feldolgozó kapacitás, a hasznosítási kötelezettség EU-n belüli hulladékexporttal teljesíthető csak. Ez is élénkíti ugyan a hazai gazdaságot, de a belföldi feldolgozáshoz képest csekélyebb mértékben. Műanyagok feldolgozhatósága kétséges, a rengeteg nem beazonosítható anyagtípus és az égéskésleltető adalékok miatt. Az elektronikai hulladékok jogszabályban rögzített átvételi feltételei nem elég szigorúak, fennáll a nem megfelelő színvonalú hulladékkezelés veszélye. Irodalomjegyzék: [1] Hargitai M.: Elektromos és elektronikai hulladékok súlyosbodó probléma. = Hulladéksors, 5. k. 5. sz. 2004. p. 8 12. [2] Lukács B.; Földényi R.: Elektronikai hulladékok hasznosításának igénye és lehetőségei hazánkban, XVIII. Országos Környezetvédelmi Konferencia (Siófok, 2004. szeptember 21 23.) p. 199-207. [3] Lukács B., Szabó G.: Termékdíj az elektronikai hulladékokra. Kivágják a rezet. = HVG, 26. k. 35. sz. 2004. aug. 28. p. 87 89.