Háborúról 2. A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN A háború filozófiája II. Fejezet az orvosi filozófia témaköréből Dr. Morvay Frigyes A háborúról szóló előző fejezetben azt jegyeztem meg, hogy a háború antropológiai kérdéskör. E fejezetben az antropológia fogalma ugyancsak hangsúlyt kap azáltal, hogy a liberalizmus tévútjairól is szólva egybekapcsolom az elemzést a viktimológiával /l.alább/, így A SZEMLÉLET c. könyvemben az ORVOSI VIKTIMOLÓGIA fejezete teljesebbé válik. Teszem ezt azért is, mert a háború önmagában is viktimizáció / áldozatképző / és a liberalizmus is olyan ideológia, ami társadalmi jelenséggé vált korunkban, hogy holisztikusan átgondolva emberellenesnek minősíthető, azaz viktimogén tendenciája egyre nyilvánvalóbbnak bizonyul. A viktimológia az áldozattáválás - a kriminalisztika egyik ága, ami mint viszonylag új tudomány, eredetét 1934-től számítjuk, amikor Hans von Hentig a Kölner Zeitung hasábjain megjelentette közleményét, melyben arról ír, hogy a bűncselekmények során a közérdeklődés a tettesre irányul és az áldozattal szinte senki sem törődik. A tudományág megszületésében a prioritás Hans von Hentigé, bár az áldozat szerepéről már Feuerbach is ír Jelentős bűncselekmények hiteles bemutatása c. könyvében /1828/, valamint Lombroso és Garofalo foglalkoztak a témával nemzetközi kongresszuson 1835-ben Párizsban. Orvosi szemmel a beteg is áldozat képében tűnik fel. Érdemesnek, sőt szükségesnek tartottam a kriminológiából áthozni a fogalmat az egészségügy és az orvostudomány területére, mivel gyakorlatunkban vannak olyan megfigyelések, melyek új szempontokra mutatnak rá az áldozattá válásban. A Bevezetéshez könyvem részletesebb történelmi adatokat tartalmaz, itt a tárgykör megalapozása már kész és az esszé végén irodalomjegyzék található. A biblia szerint az első emberpár a Sátán liberális befolyására vált áldozattá, tehát antropológiai értelemben e ráhatás történelmileg megelőzte a második viktimizáló történést: Káin testvérgyilkosságát, ugyanakkor fontos megjegyezni azt, hogy mindkét esetben más és más volt az antropológiai értelemben kimutatható célorientált motiváció. És csak hosszú idő után jutunk el a később megfogalmazott klasszikus liberalizmushoz, amit eredetében a francia forradalomtól számítunk, aminek szelleme a Szabadság Egyenlőség Testvériség - jelszavakból fogant. E hármas jelző persze merő demagógia, belőlük a mai napig sem filozófiai értelemben, sem a gyakorlatban nem valósult meg semmi sem. Ismernünk kell a ránk leselkedő, a z embereket áldozattá tevő /viktimizáló/ veszélyeket, a közvetlen hatásformákat és ezért ideidézem Koestler mondatát: AZ IDEOLÓGIAI HAZUGSÁG MORÁLIS ROMBOLÁSA FELMÉRHETETLEN. XXX A háborúról szóló előző írásomat a következő megjegyzéssel fejeztem be: MIÉRT NINCS UTOLSÓ HÁBORÚ? CSAK. Ebben a megjegyzésben a csak válasz azt jelenti, hogy embervoltunk kezdetétől valamitől nem tudunk szabadulni. Azt gondolom, hogy helyes úton járok, ha a háború és a viktimológia kérdéseit sajátosan és sajátos pszichológiává konvertálom. J.Huizinga Homo ludens c. könyvében /1990 / fejezetet szentel játék és háború címmel, melynek első sorában ezt írja: Mióta a játékra és a harcra van kifejezés, mindig szívesen nevezték a harcot játéknak. Szerintem a mai napig érvényes az a megállapítás, hogy a diplomácia is és a háború is az embermivolt játék-cselekedete. /l. előző fejezetben az egyenruháról szóló részt./ Ma már politológiáról, fejlett haditechnikáról, hadtudományról stb. 1
beszélünk és diplomáciai műveletekben képzünk ellenségképet, ürügy-keresést és találást tűzfészkek lehetőségére, melyek hátterét rejtett gazdasági érdekek képezik. Manapság a tömegpusztítás képessége talán féken tart bizonyos világégést, a nagyhatalmak változékonyan tömbösödnek, kitűnően működik a fegyverkereskedelem helyenként furcsa hátulütőkkel. Jelenleg ez a felszín. Idetartoznak vallásháborús jellegek, kisebb, de vérengzős kisnemzeti viszályok, melyekben ki-kivillan az álromantikus buzgalom, a megtévesztő lelkesedés. Csak néha látunk egy-egy diktátort, akinél fontosabb a hatalmi gőg, mint a népjóléti kormányzás és fontosabb a játékos ürügyképzés nagymennyiségű fegyverfelhasználáshoz, nagyszámú embertömegek rendkívüli szenvedésokozásához. Fontosabb a rejtett, vagy mondható titkos háború, ami ugyancsak hatalmi kérdés, de már minden eszköze más, konkrétan emberi gyengeségek kihasználása, mely mellett a társadalomtudományok, a szociológiák bőséges elméletei téves mezőkön járnak. A jelenséget találóan globalizmusnak hívjuk Ha akad útjában diktátor, ha akad útjában kormány, az már nem számít, félresöpört körülmény. Így jutunk el előbb a bolsevizmushoz, majd szövetségben a liberalizmushoz és azt gondoljuk, hogy csak politikai ideológiák között élünk és demokráciában. EZ A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ. Bármelyik földrészt tekintjük is, felmerül az a kérdés, hogy hol van az öncsodálatától felsőrendű főemlős, az ember? A válasz: a tömegben van, annak áramlatában, mint létszám. Hol van a dionüsos-i / sec.nietzsche/, a mitológiai /sec.kiss/, a misztériumi /sec.morvay/? Csak halálraítélt kevesek személyében van jelen. Itt van az emberiség is, csupán a humánum elidegenedéssé vált és értelmének eszközével lesz önmaga viktimévé / áldozatává /. Ez a paradoxon nem oldható fel. A liberalizmusról, a valamiféle ideológiáról, annak árnyalt sokféleségéről hatalmas könyvtárnyi irodalom jött létre, míg ma már S.Springer a közleményében a neoliberalizmust a gazdasági erőszakkal és egyben a bűnözéssel minősíti egyenlővé. / The Violence of Neoliberalism /. ELJUTOTTUNK-E AZ IGAZSÁGHOZ? Idézem a Franciaországban 1915.05.18-án kiadott kimutatást az emberiség elleni bűntettekről, melyek a következők: Gyilkosság Kivégzés Rabszolgasorba döntés Elhurcolás, deportálás Jogsértés Elvetemültség Üldözés polgári, faji, vallási Kirekesztés. A felsorolást 1992-ben kiegészítették a következőkkel: Eltüntetés Kínzás Emberrablás Bűnrészesség Agymosás Zsarolás Erőszakos eszmeterjesztés Sajtómanipulációk: elhallgatás, csúsztatás, hazugság, azért tárjuk fel mások bűneit, hogy leplezzük a sajátunkat Tömeges bűntett, mint módszeres bűntett Félelemkeltő kulcsszavak: a nép ellensége, osztályharc, koncentrációs tábor, forradalmi bíróság. 2
A kiegészítés különösen figyelemre méltó. Ide illeszthető Marx után szabadon: kísértet járja be Európát, a liberál-bolsevizmus kísértete és ma már bejárta a Világot is. Az áldozattáválás, mint esély, az egyéni életünk és társadalmi létünk rizikója. Az áldozat ellentéte: a jutalmazott. A társadalomban a szerepek és szereplők folyamatos cseréje folyik. A bűnözőnek is, az áldozatnak is holdudvara van, amit még nem vizsgáltunk eléggé. Itt nem térhetek ki az általános szempontokra ahogy azt könyvemben megtettem, csupán utalok azokra a szempontokra, melyek az ORVOSI VIKTIMOLÓGIA tárgyát képezik. Így az időskor viktimológiája, - amit GERO-VIKTIMOLÓGIÁNAK neveztem - általában hatalmi-, erőszakcselekményekből áll, melyek származhatnak: egyéntől, családtagtól, intézményekből: Rémhírek, tömegek megfélemlítése, telefonos trükkök Hatalmi visszaélések hivatalokban, szociális otthonokban Zsarolás, megalázás, befolyásolás, kigúnyolás, szorongáskeltés hosszú távon Frusztrálás, teljesítménykényszer Kifosztás, éheztetés Hajléktalanná kényszerítés, szeretetlenség Elhanyagolás Eutanázia-cselekmények, bűntudatképzés A közlekedés veszélyei A falfirkák szerepe a szervezett bűnözésben /német irodalom/ Rideg nyugdíjba helyezés, veszteségokozás A pszichés ártalmakat pszichés megbetegedés követi Külön fejezetet írtam ERKÖLCSI VIKTIMOLÓGIA címen. Az erkölcsi viktim akkor nevezhető erkölcsi viktimnek, ha sérül: Becsülete, erkölcsi tartása, Lelki egyensúlya, érzelemvilága, Személyi joga, méltánytalanság, prostitúcióra kényszerítés, nemi erőszak Előrehaladási esélye, alkotásbeli lehetősége Hagyománytisztelete, vallásszabadsága Faji, nemzeti identitása, ha koncepciós vád éri, a trianoni igazságtalanság révén Ha családi, kapcsolati erőszak áldozata Nemzetgyalázás esetén és kollektív bűnösséggel címkézés esetén A felsorolások nem teljesek. Könyvemben egy fejezet szól a gyermekkor viktimológiájáról is, amit PEDO- VIKTIMOLÓGIÁNAK neveztem el. A tanulmány azzal a kérdéssel kezdődik, hogy KI A MAGZAT, KI A GYERMEK? A társadalom szemléletében és éppen a neoliberalizmus nézőpontjából: Semmibe vett a magzat: ha akarom megtartom, ha akarom elvetetem, ha akarom megvásárolom, mint beültetettet A gyermek értékét tekintve másodrangú, félretolható, elrabolható, eladható. Általános értelemben: A gyermek áldás, már a magzat is érték, bioszociális lény, az anyaság beteljesítője A jövő záloga Ártatlan és az óriások világában kezdi életét, esendő, gondozásra szoruló Minden vonatkozásban éretlen és nem törpe felnőtt Úgyszólván folyamatosan szorong, Alapvető életeleme a vidámság, a nevetés, vágya a lelki komfort 3
Ha bánata van, ha ezt környezeti tragédia okozta, akkor arca, tekintete elszürkül, nem sír feltétlenül, de mimikája megrendítő. Viktimológiai értelemben a magzat és a gyermekemberek kiemelten veszélyeztetett helyzetű egyedeknek minősülnek. A viktimogén tényezők száma szinte végtelen, a részleteket illetően olvasható A SZEMLÉLET c. könyvemben a 162-170-ig terjedő oldalakon. Legyünk őszinték és állapítsuk meg, hogy a pedo-viktimológiai megelőzés nem sikeres. A neoliberalizmusban a gyermeknevelés szétzilálttá vált, a személyi jogok hangsúlyozása e téren hamisan cseng. Isten mentsen meg a gender-ideológia gyakorlatártól!/l.:svédországban / Louse Arbour, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a következőket írta a gyermekek áldozattáválásáról: Minden társadalomban jelen van a jelenség, amit ugyan a csend fátyla takar, ám nem hagyható figyelmen kívül: a gyermekjogi egyezmény ellenére: a megelőzés elégtelen. Az ENSZ jelentéséből kitűnik, hogy: 2002-ben 150 millió lány és 73 millió fiú szenvedte el az erőszakos nemi közösülés és a szexuális erőszak formáit. 140 millió lányt és nőt vetettek alá genitális /nemiszervi/ csonkításnak. 2004-ben 5,7 millió gyermek volt kényszermunkán 1,2 millió gyermek lett emberkereskedelem áldozata. Magyarországon minden második héten megölnek egy gyermeket. Magyarországon 1998-ban 222 gyermek lett közlekedési baleset áldozata. Különös ugyanakkor, hogy: Már 2500 éve is foglalkozott a Római Jog a gyermeki jogokkal. Szent László és Könyves Kálmán törvényeket hozott árvák és özvegyek védelmére Mária Terézia szegényügyi igazgatás keretében rendelkezett gyermekekről. 1906-ban létrejött hazánkban a Gyermekvédő Liga és 1915-ben a Stefánia szövetség 1997-ben és azt követően a XXXI. Tv. Rendelkezik gyámügyi igazgatásról, melyben a 6. részletesen ír a gyermeki jogokról. /Azóta többszöri módosítás történt./ Létesültek krízis-otthonok, ún. Shelter-házak /gondozók/, családsegítők, segélyrendszerek. Mindezek mellett súlyosan romlanak a gyermek-viktimológiai statisztikák, aminek okai között amit rémísztőnek látunk az az összefüggés az állampolgárok mentális romlásával. Hozzáteszem: ha a társadalomban nincs igazságosság és következetesség, akkor nehéz eligazodni: Igazság és hamisság Szeretet és gyűlölet Jutalmazás és büntetés Magatartási normák és válságok között. Azt mondjuk, hogy zavar, káosz van, a nemzet anómiás. A felelősségtudat a lelkiismeret kognitív kapcsolata, melybe az intés, illetve a dilemma beépül. A mérlegelés itt differenciálás értékkategóriák között. Erkölcsi pluralizmus nem létezik. A motivációk kérdését az értékválasztásnál kell keresni. Amikor egy embert olyannak veszünk, amilyen, ezáltal elrontjuk; ha azonban olyannak tartjuk, mintha máris az lenne, akivé majd válnia kell, ezzel elősegítjük, hogy mindazzá váljon, amivé válni tud. Goethe A társadalom számára fontos kérdés, hogy: Lehet-e az embert rosszá nevelni? Nem elég, ha Heller Ágnes mondatát tévesnek, hanem inkább veszélyesnek kell ítélni, miszerint: mindenfajta erkölcs elfojtja az 4
emberi ösztönöket. Ez elismerése annak, hogy az ember veleszületetten rossz - hajlamú az ösztöneiben. Az emberölési hajlam mint eredendő bűn /szerintem/ rossz hajlam ugyan, de nem ösztön. Nem mondható, hogy van bűnös nemzet, noha vannak primitív és szertelenül gyilkoló csoportok, de nem nemzetek. Hasonlóan nincs felsőbbremdű nép Nincs megélhetési bűnözés Nincs felsőbbrendű árja, mert, ha mindezt elismerjük, akkor megszűnik minden tolerancia és egyes agresszor diktátorok ártatlanok a történelemben. Amit ma szorongva látunk, hogy a migráció multikultúrális zavarokat okoz, hogy szomszédos kisnemzetek folytonos viszályban élnek, az egyedül és egyszerűen oktatási, nevelési kérdése annak, hogy ahol vagyok és ahova kerültem, ott a környezetbe kell illeszkedni kultúrált alkalmazkodással és a befogadás hálájával. Ezért a neoliberalizmus politikai ideológiáját nem tökéletesített formában kiszolgálni kell, hanem mást kell csinálni! OLYAN NEGYEDIK VILÁGHÁBORÚT KELL CSINÁLNI, AMI EMBERVOLTUNKAT NEMESSÉ ÚJÍTJA MEG GLOBÁLISAN. 2015. május 20. E-mail: morvay.frigyes.dr@t-online.hu 5