Vízbáziskutatás a DRV Zrt. által üzemeltetett, felszíni vízkivételi művek kiváltására Büki Attila Imre DRV Zrt. /Hydrosys Kft. és ENVICOM 2000 Kft. terveinek felhasználásával/ 2013.05.30.
Tartalom 1. A DRV Zrt. által üzemeltetett víziközmű-rendszer a Balaton környékén, vízellátási problémák...3 2. Vízbázis-kutatási projektek elindítása...5 3. Balatonalmádi Szentkirályszabadja Balatonfűzfő...6 3.1. Térség vízföldtani bemutatása...6 3.2. Balatonalmádi / Ferenc-forrás...8 3.3. Balatonfűzfő vízbázisai...9 4. Balaton-Felvidék...12 4.1. A Balaton-Felvidék vízföldtani bemutatása...13 4.2. Felsőörs-Csopak-Balatonfüred...13 4.3. Aszófő-Balatonudvari-Balatonakali...14 4.4. Előzetes környezeti vizsgálat a Balaton- Felvidéken...17 5. Dél-bakonyi vízbáziskutatás...18 5.1. A kutatási terület vízföldtani bemutatása...18 5.2. Szabadon felhasználható vízkészlet meghatározása...21 5.3. Térinformatikai területelemzés a kutak elhelyezésének szempontjai...22 5.4. A tervezett vízbázisfejlesztés hatása, környezetvédelmi hatásvizsgálat...23 5.5. Üzemeltetői és tulajdonosi javaslatok, további lépések...24 6. Várpalota térségi vízkészlet-kutatás, konklúzió...26
1. A DRV Zrt. által üzemeltetett víziközmű-rendszer a Balaton környékén, vízellátási problémák A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. a víziközmű-üzemeltetője a Balaton-part, valamint a Balaton közvetlen közelében elhelyezkedő települések csaknem 90%-ának (1. ábra). Három nagy vízellátó rendszer épült ki az elmúlt évtizedekben. A legnagyobb, összefüggő rendszer a Nyugat-balatoni Regionális Vízmű (NYBRV), Zánkától Keszthelyen, Marcalin és Fonyódon keresztül Balatonszemesig. Vízjogi üzemeltetési engedélyek szempontjából ez több egységre bontható, összefüggő rendszert alkot. Ebbe a rendszerbe csatlakozik be északról a nyirádi vízellátó rendszer (a nyirádi víz a nyári, csúcstermelés időszakában eljuthat egészen Balatonfüredig, délen Fonyódig, ideális esetben Balatonboglárig). Az északi partot nagyrészt a nyirádi karsztvízbázis látja el ivóvízzel. Keszthely környékén csatlakoznak a Keszthelyi-hegység forrásai (a gyenesdiási János-forrás, valamint a vonyarcvashegyi Festetics- és Erzsébet-forrás), valamint Keszthely / Vadaskert vízbázisa. Cserszegtomaj területén csatlakozik a Dobogó-karsztakna (a Hévízi-tóra való tekintettel csak nagyon korlátozott termelési kapacitással). A következő nagy betáplálási pont a fonyódi felszíni vízmű, Balatonboglár-Balatonlelle réteg-vízbázisai pedig tartalék szerepet kapnak (tavaly már nem üzemeltek). A rendszer délkeleti határa a balatonszemesi tározó. Innen indul kelet felé a Délkelet-balatoni Regionális Vízmű (DKBRV) ellátási területe. Három betáplálási pontja van: a balatonőszödi, a balatonszéplaki (a Balaton legnagyobb felszíni vízműve), valamint a balatonkenesei vízművek. Balatonkenesétől É-ra indul az Északkelet-balatoni Regionális Vízmű (ÉKBRV). Itt is található két felszíni vízkivétel: Balatonalmádi és Balatonfüred felszíni vízművei. Ebbe a rendszerbe kapcsolódnak a Balaton-Felvidék forrásvízművei is: Felsőörs / Malomvölgy, Csopak / Nosztori-forrás, Balatonfüred / Siske- és Kéki-forrás, valamint Aszófő és Balatonudvari termelő kútjai. Az ÉKBRV határa a vízjogi üzemeltetési engedély alapján Zánka település határa. A három regionális vízmű-rendszer szükség esetén vizet ad át egymásnak, így elégítik ki a Balaton környéki vízigényeket. Balatonkenese, Balatonőszöd és Fonyód vízművek csak a nyári szezonban üzemelnek (ún. csúcs-vízművek). Ezen rendszer jelenleg képes ellátni a Balaton környékét megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízzel.
1. ábra: A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. üzemeltetési területe a Balaton környékén
A vízellátási probléma abból fakad, hogy ezen felszíni vízművek többsége még a 80-as években létesült, az eredeti tervek alapján 20-30 évre. A víztisztítás technológiai folyamata során, drágán beszerezhető, poli-alumínium-klorid és vas-szulfát pelyhesítő szereket alkalmaznak. A keletkező zagy alumínium- és vastartalma magas lehet. A megfelelő ülepedési folyamathoz megfelelő mélységű ülepítő medencék szükségesek. Pont ezért merült fel a vízbáziskutatás ötlete legelőször Balatonalmádi esetében, ahol a 80-as években létesített medencék túl sekélyek voltak. A zagyiszap gyakori elszállítása ellenére is előfordult az üzemállapot veszélyeztetése. A megfelelő méretű medencék megépítésének költsége tízmilliós nagyságrendű, továbbá, a víztisztításhoz szükséges vegyszerek költsége is igen magas. A többi felszíni vízmű felújítása is előbb-utóbb elkerülhetetlen (legutóbb a balatonőszödi vízmű részleges felújítása történt meg 2002-ben), ennek költségei pedig már százmilliós nagyságrendűek is lehetnek. Emiatt merült fel először a balatonalmádi, majd fentiek következményeként a többi felszíni vízmű kiváltása. 2. Vízbázis-kutatási projektek elindítása A felszíni vízművek kiváltásához költségbecslést kellett készíteni. Fel kellett mérni, mi az olcsóbb: felújítani és tovább üzemeltetni az elavult technológiát vagy a jóval kisebb üzemeltetési költségű, új karsztvíz-kivételeket megvalósítani. Ehhez ismerni kell a térség szabadon felhasználható vízkészleteit, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. A kutak elhelyezésénél figyelembe kell venni a megépítendő csővezetékek hosszát, átmérőjét (hidraulikai vizsgálatok), a kútfúrás és a technológia létrehozásának költségeit. Ezt pedig össze kell vetni az esetlegesen más szolgáltatóktól történő vízátvétel költségeivel. Ugyanis a Balaton környéki többlet-vízigényeket célszerű olyan vízbázisokból fedezni, ahol az utánpótlódást figyelembe véve jelentős többlet vízkészletek vannak. Ez alapján 4 kutatási célterület került meghatározásra: - Balatonalmádi Szentkirályszabadja Balatonfűzfő térsége. - Balaton-Felvidék (Balatonakalitól Felsőörsig).
- Déli-Bakony (Nagyvázsony Tótvázsony Nemesvámos). - Berhida Litér Tés Várpalota térsége (Litér térségét a Bal.füzfő Bal.almádi Szentkirályszabadja kutatás már érintette). A DRV Zrt. fő célja a szabad vízkészletek felmérése, majd a kutak pozíciójának, kialakításának, termelési volumenének meghatározása után, a környezetre gyakorolt hatás felmérését követően, elvi vízjogi létesítési engedély megszerzése. Amint ezek az engedélyek a rendelkezésre állnak és a mennyiségi adatok ismertté válnak, elkészül a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Regionális Vízellátása Fejlesztési Koncepció c. tanulmány felülvizsgált változata (ez először 1999-ben készült el). Ez a tanulmány nyújtaná az alapot a megvalósuláshoz szükséges, állami és EU-s pályázatokon történő indulásra. 3. Balatonalmádi Szentkirályszabadja Balatonfűzfő A projekt a tervezett célok megfogalmazásával indult, első körben Balatonalmádi és Balatonkenese felszíni vízművek kiváltása volt a cél. Emiatt a 2011 nyarán indított, beszerzési eljárás műszaki leírásában a kitermelni kívánt vízmennyiség 22000 m3/nap csúcs-, valamint 13700 m3/nap évi átlagos mennyiségben került meghatározásra. Mint később kiderült, ez jelentősen több mint a rendelkezésre álló, szabad vízkészlet. Az eljárás nyertese a Hydrosys Kft. lett, az elkészített tervet 2011 augusztusában nyújtotta be a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek (KÖDU-KTVF). A DRV Zrt. e terv alapján kérte az elvi vízjogi engedélyes eljárás lefolytatását. Számos hiánypótlás kiadása (Vízügyi Igazgatóság, üzemeltetők, DRV és a Tervező javaslatai), valamint a területen található víziközmű-üzemeltetőkkel (Bakonykarszt Zrt Veszprém, SAL-X Kft. Balatonfűzfő) kötött megállapodások megkötése után 2013 áprilisában következett a gyér érdeklődést kiváltott közmeghallgatás, ami az engedélyezési eljárás utolsó fázisának felelne meg. 3.1. Térség vízföldtani bemutatása A vizsgált terület a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (OVGT) alapján a K.4.2. jelű, Balaton-felvidéki víztest ÉK-i részére esik. A vízföldtani felmérés során kiderült, hogy két
olyan vízbázis található a területen, ami szabad vízkészletekkel rendelkezik: Balatonalmádi / Ferenc-forrás vízbázisa, valamint a balatonfűzfői vízműkutak két részből álló, karsztos vízgyűjtője (2. ábra). A terület földtani sajátosságai miatt több kisebb, lokális víztartó egységre bomlik. A területet délről alsó-triász és ópaleozoós kőzetek határolják, ez egyben a Balaton-felvidéki karsztos víztárolók déli elterjedési határát adja. ÉNY-felé, a litéri feltolódási vonal mentén különböző korú és típusú triász és idősebb kőzetek tolódtak egymásra, meredek dőléssel (jó vízvezető és vízzáró kőzetek fordulnak elő váltakozva). Így tehát elmondható, hogy a Dunántúli Középhegységben található ún. fő-karsztvíztároló itt nincs meg, helyette több, egymástól elszigetelt vízadó egység található. Általában a Budaörsi és Megyehegyi Dolomit a fő vízadó, ezek maximum 200-300 méter vastag egységek, egymástól rosszabb vízvezető képességű kőzetekkel elválasztva és körülvéve. 2. ábra: A vizsgált terület áttekintő térképe
Fentiek következtében az egyes vízbázisok beszivárgási területei csak korlátozott kiterjedésűek, a forrás és a kutak hozama erősen függ a beszivárgási viszonyoktól. A területen mérhető karsztvízszintek és különbségeik is a több, de kisebb méretű, szeparált vízadókról árulkodnak. A 70-es évektől a 90-es évekig a területen átlagosan 15-20 méteres vízszintsüllyedés történt, ezt a beszivárgás csökkenése okozta. A 90-es évek közepétől csapadékosabbá vált az időjárás, ez a vízszint-adatokban rögtön jelentkezett. Ezek mellett pedig a terület üzemelő vízmű-kútjainak termelése is töredékére csökkent. 3.2. Balatonalmádi / Ferenc-forrás Ferenc-forrás vízbázisa a forrás 1961-ben elkészült, gyűjtőgalériás forrásfoglalása (3. ábra). Ezt 1968-ban további négy db, 22-26 méter közé szűrőzött kút fúrásával egészítették ki. Az egykori karsztforrás bonyolult tektonikai helyzetben bukkan a felszínre a Litéri-törés D-i oldalán. A térség földtani felépítése miatt a galéria vizébe talajvíz is keveredhetett, a kutak azonban már az Iszkahegyi Mészkőben tárolódó karsztvizet hasznosították. 3. ábra: A Ferenc forrás völgyének hosszirányú geológiai szelvénye A Hydrosys Kft. a Ferenc-forrás utánpótlódási területének 4.4 km 2 -t számított, a beszivárgást a CRAE-modellel (Kiegészítő Kapcsolat a Területi Evapotranspiráció Meghatározásához) számította, figyelembe véve a veszprémi klímaállomás és a balatonalmádi csapadékmérő adatait. Az átlagos beszivárgási érték 140 mm-nek adódott (1951-2010 évi időszakra). Ez alapján a Ferenc-forrás átlagos vízkészlete 1800 m 3 /nap mennyiségnek adódott.
Sajnos, az 1968-ban kezdődött, vízminőségi vizsgálatok alapján a víz nitrát-tartalma folyamatosan emelkedett mind a galériában, mint a kutakban. Ennek fő oka a szentkirályszabadjai közművesítés volt, a háztartások szennyvize akadálytalanul jutott be a szikkasztókból a karsztvízbe. Már a 70-es években elérte a termelt víz nitrát-tartalma az 50 mg/l értéket, és ezt többször is túllépte. Emiatt a DRV Zrt. 2004-től nem üzemeltette a kutakat, a galéria pedig túlfolyóra üzemelt. 2010-ben a forrást a KÖDU-KTVF üzemen kívül helyezte, az Aquifer Kft. pedig elkészítette a vízbázis biztonságba helyezési záródokumentációját. 3.3. Balatonfűzfő vízbázisai Balatonfűzfő környékén két vízbázist lehet lehatárolni. A délebbire fúrták még 1941- ben a 2-es kutat (Balatonfűzfő K-21). Az északabbi vizét csapolja meg a szintén 1941-ben fúrt 3-as (Balatonfűzfő K-22) és az 1980-ban fúrt a 7-es (Litér K-3) kutak, valamint a Bakonykarszt Zrt. által üzemeltetett, jelenleg tartalék Királyszentistván K-3, K-4 és Vilonya K-5 kutak. A vízadó formációk a Megyehegyi Dolomit és a Budaörsi Dolomit. A fűzfői kutak vizében a nitrát-tartalom sohasem emelkedett 20 mg/l fölé (általában 5-20 mg/l közötti értékek), pedig utánpótlódási területük nyílt karszt. Ez is bizonyítja, hogy a szomszédos vízbázisok egymással csak igen korlátozott kapcsolatban vannak. Továbbá ez arra is utal, hogy a vízbázisok utánpótlódási területe megfelelő környezeti állapotú. Ha a területhasználatok nem változnak, valószínűleg a vízminőség sem változhat rossz irányba. A számított utánpótlódási terület (a Ferenc-forrásnál megadott módszer alapján) a 3-as kút, és ugyanezen vízbázis természetes forrásfakadása, a Bugyogó-forrás esetében 2,9 km 2, a 2-es és 7-es kút esetében pedig 8,1 km 2. A tervezéskor a Hydrosys Kft. a biztonság javára tért el, mivel a Séd-pataktól ÉK-re lévő Budaörsi Dolomit karsztos beszivárgási területét nem vették figyelembe. Jelen állapotban ugyanis ez a területrész már a Királyszentistván-Vilonya kutak eláramlási zónájába tartozik, azonban a tervezett vízbázisfejlesztés hatására a fűzfői kutak vízgyűjtő területe ebbe az irányba bővülhet. A vizsgált területeken az átlagos utánpótlás 4200 m 3 /nap. Az alkalmazott modell ellenőrzése alapján a mért és számított vízszintek közötti eltérés csak 5-10 %-nak adódott.
A víztároló véges kapacitását a termelés és a vízszintek közötti erős korreláció is mutatja (4. ábra). A fűzfői kutak termelése a 90-es évek eleji csúcsot követően jelentősen visszaesett, valamint az addig még üzemelő, királyszentistváni és vilonyai kutak is egyre kevesebbet termeltek (majd tartalék státuszba kerültek). Mind a helyi vízkivételek csökkenése, mind a várpalotai bányavíz-kivételek leállása elősegítette a tároló regenerálódását és 20 métert meghaladó vízszint-emelkedés is előfordult. 4. ábra: Balatonfűzfő és Vilonya-Királyszentistván kutak termelése és vízszintjei Eddigiekben a vízadó vízkészletéről beszéltünk. Ennek csak kisebb része a szabadon felhasználható vízkészlet. Ugyanis figyelembe kellett venni a jelenlegi és tervezett vízhasználatokat, valamint a Bugyogó-forrás fennmaradásához szükséges vízmennyiséget is (a tervezett vízkivétel a forrás hozamát kb. 18 %-kal csökkentené). Az üzemeltetőkkel (Bakonykarszt Zrt, SAL-X Kft.), valamint a KÖDU-KTVF-fel történt egyeztetések alapján, figyelembe véve a fenti vízigényeket, a szabadon felhasználható vízkészletre mindössze 2000 m 3 /nap mennyiség maradt. Ez messze elmarad az eredetileg kitűzött, 13700 m 3 /nap, évi átlagos vízkivételtől. A Hydrosys Kft. 4 kúthelyet jelölt ki a tervezett kitermelés megvalósításához. A kutak fúrásköltsége (figyelembe véve a kutak tervezett 220 méteres mélységét) 70-80 millió Ft körüli összeg. A Bakonykarszt és a SAL-X érintett kútjainak új védőterület-számítása is
szükséges, hiszen a depressziós hatás a Királyszentistván-Vilonyai kutaknál 3-4 méter, a fűzfői kutaknál akár 13-14 méter is lehet (5. ábra)! Ennek költsége 6-7 millió Ft. Továbbá, szükséges az ÉKBRV rendszerével történő összekötés, valamint a víztovábbítás létesítményeinek kiépítése, ami további több tízmilliós költség. A teljes beruházás már százmilliós nagyságrendű, ezt kell összevetni a balatonalmádi felszíni vízmű felújításának szintén százmilliós nagyságrendjével. 5. ábra: Vízbázis-fejlesztés depressziós hatása Balatonfűzfő környékén
4. Balaton-Felvidék A Balatonfűzfő körüli kutatás eredményének megismerésével párhuzamosan új területeken is megindult a vízkészlet-kutatás (6. ábra). A Balaton-Felvidék szabad vízkészleteinek vizsgálata kézenfekvő irány volt (ÉKBRV-közeli fekvés miatt közvetlen rácsatlakozási lehetőség a regionális rendszerre). Célkitűzésként itt is a 22000 m 3 /nap mennyiséget adtuk meg. A 2011 augusztusában indult beszerzési eljárás nyertese a Hydrosys Kft. lett, az elkészített tervet 2012 februárjában nyújtotta be a KÖDU-KTVF-nek. A DRV Zrt. a terv alapján kérte az elvi vízjogi engedélyes eljárás lefolytatását. Az elvi engedély kiadásához a KÖDU-KTVF előzetes vizsgálati eljárás lefolytatását kérte, ami gyakorlatilag megfelel a környezeti hatásvizsgálatnak. Erre a DRV Zrt. új beszerzési eljárást indított, aminek nyertese, az ENVICOM 2000 Kft. 2012 novemberében készítette el a hatásvizsgálati tervet. A KÖDU-KTVF hiánypótlásainak megválaszolása 2013 májusáig megtörtént. 6. ábra: Balaton-Felvidék kutatási területe
4.1. A Balaton-Felvidék vízföldtani bemutatása A vizsgált terület a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (OVGT) alapján a K.4.2. jelű, Balaton-felvidéki víztestre esik. Itt sem beszélhetünk egységes vízadóról, a területen több, eltérő korú és kifejlődésű karsztos részvízgyűjtő található. Emiatt bár az OVGT szerint a víztest mennyiségi szempontból jó állapotú, az egymástól elkülönülő, kis vízgyűjtő területű vízbázisok mennyiségi állapota a beszivárgás-változás hatására gyorsan reagálhat. Északról a vízzáró tulajdonságokkal rendelkező, Veszprémi-törés feltolódási vonala jelenti azt a hidrogeológiai határt, amely megakadályozza a Balaton-Felvidék és a főkarsztvíztároló közötti, hidraulikai kapcsolatot (a nagyarányú bányászati vízkivételeknek a Felvidék forrásaira nem volt jelentős hatása). Az egyes triász karsztos blokkok között vízzáró márga rétegek korlátozzák a vízforgalmat (Arácsi Márga, Csopaki Márga, Veszprémi Márga). Emellett a fennsíkok közötti völgyeket kis vastagságú, de jó vízvezető képességű harmadkori rétegek is kitöltik. ÉK-felé a Litéri Törés, dél-felé az ún. Déli feltolódás a határvonal. A vízadók a Felvidék nyugati területén a Megyehegyi Dolomit (másodlagos az Aszófői Dolomit és az Iszkahegyi Mészkő), kelet felé megjelenik a Felsőörsi és Füredi Mészkő is, a fő víztároló azonban a felső triász Fődolomit. A felmérés során két részvízgyűjtő került lehatárolásra, figyelembe véve környezetvédelmi és üzemeltetési szempontokat is (500 1000 m 3 /nap vízmennyiség tartós kitermelhetősége, utánpótlódó vízkészlet, a kitermelhető víz ivóvíznek megfelelő minősége). 4.2. Felsőörs-Csopak-Balatonfüred A vízbázis utánpótlódási területe 23.6 km 2, a Fődolomithoz csatlakozó területrészekkel együtt ez a Felvidék legnagyobb, egybefüggő beszivárgási felülete (7. ábra). A Fődolomit vonulat DK-i peremén, a vízzáró karni márgacsoport kőzeteivel érintkezve, nagy hozamú források lépnek a felszínre, amiknek a hozamát, valamint a tároló nyomásállapotát döntő részben a természetes utánpótlódás határozza meg. Keletről Nyugat-felé haladva először Felsőörs / Malomvölgy forrásvízmű mellé fúrt kutak, majd Csopak / Nosztori-forrás, végül Balatonfüred / Siske- és Kéki-források
következnek. Ezen források jelenleg is üzemelnek, vizüket az ÉKBRV regionális rendszerre továbbítják. A területen található, monitoring kutak adatainak elemzése alapján északról délre tartó vízáramlás jellemző. Nagy mennyiségű, tárolt vízkészlet itt nem található, mivel a források szinte rögtön elvezetik az esetlegesen megnövekedett beszivárgásból származó többlet-vízmennyiséget. Emiatt ezek a vízbázisok fokozottan sérülékenynek tekinthetők. Csopak / Nosztori-forrás kivételével mindegyik vízbázis rendelkezik a KÖDU-KTVF által kiadott, védőterület-kijelölési határozattal. A forrásvizek minősége a vízgyűjtőterületen található tevékenységekkel van összefüggésben. A Kéki-forrás védőterületeinek 90 %-ában erdő található, a forrásvíz nitráttartalma 3-4 mg/l körüli. A Malomvölgyi-kutak védőterületein már jelentősebb mezőgazdasági tevékenység is előfordul, itt a termelt víz nitrát-tartalma 20 mg/l körüli. A sokévi, 1951-2010. időszakot figyelembe véve, a modellezés alapján 4070 m 3 /nap szabadon kitermelhető vízkészletet számított a Hydrosys Kft (figyelembe véve a sokéves átlagos forráshozamokat és a vízkivételek mennyiségét). Mivel azonban ez a vízkészlet a beszivárgás változására nagyon érzékeny, egy hosszabb száraz időszakra is elvégezte a modellezést az 1987-1994 évi csapadék és beszivárgás adatok figyelembevételével. Ekkor már 720 m 3 /nap hiánnyal kell számolni! Emiatt ezen részvízgyűjtő területén csak 2 db kút került kijelölésre Lovas és Paloznak területén. A kutak szerepe a Malomvölgyi kutakhoz hasonló, jelentőségük inkább csak a vízellátás hozam- és vízminőség-biztonságának növelésében van, hiszen a meglévő forrásvízművek a szabad kapacitásokat már nagyrészt lekötik. 4.3. Aszófő-Balatonudvari-Balatonakali A vízbázis vízgyűjtő területe némileg kisebb, 18.4 km 2 (8. ábra). A vízkészlet legnagyobb felhasználója az aszófői kútcsoport (ennek a vízbázisnak jelenleg nincs kiadott védőterület-kijelölő határozata, bár a kész tervek és földhivatali munkarészek már évek óta a KÖDU-KTVF-en vannak). Természetes állapotban az Aszófőtől Ny-ra található forrásréten fakadtak források, legnagyobb hozamú a Köböl-kút volt. Ezek azonban a kutak üzembe állítása óta megszűntek, a Köböl-kút hozama is erősen lecsökkent.
7. ábra: Balaton-Felvidék K-i kutatási terület Balatonudvari területén (több kisebb magánkút mellett) a DRV Zrt. 1 db termelő kutat üzemeltet. A vízbázis utánpótlódási területe azonban nagyrészt nyílt karsztterület, maximum néhány deciméter talajtakaróval borított, valamint itt található egy lakókocsi-park is. Ez a termelt víz minőségében is megmutatkozik, ugyanis a környéken a víz nitrát-tartalma itt a legnagyobb (30 mg/l körüli). 2000-től a kút csak a nyári csúcsidőszakban üzemelt, azonban a fokozott sérülékenységgel összhangban, az újra visszatérő, Pseudomonas baktériumok miatt 2009 óta nem üzemel. Balatonakali területén csak a szarmata mészkövet megcsapoló, a strand partfalában fakadó, kis hozamú Parti források ismertek, a karsztvíztároló Megyehegyi Dolomit
víztermelés szempontjából feltáratlan. Azonban ismert az a jelenség, hogy télen a Balaton szinte sosem fagy be Balatonakalinál, valamint gyakran láthatók a vízből feltörő buborékok. Ebből következik, hogy a tároló a Balatonnal állhat közvetlen hidraulikai kapcsolatban. Emiatt leginkább itt volt érdemes szabad vízkészletek után kutatni. Az érintetlenséget és a szabad vízkészleteket Balatonakali-1 monitoring kút vízszint-adatainak stabilitása is mutatja, hiszen a vízszint sokéves ingadozása a 3 métert sem éri el (Balaton vízszintjével szoros korrelációban). 8. ábra: Balaton-Felvidék Ny-i kutatási terület
A modellezés alapján az Aszófő-Balatonudvari-Balatonakali részvízgyűjtőn a Hydrosys Kft. 5123 m 3 /nap átlagos szabad vízkészletet mutatott ki, és ez tartós aszály esetén is bőven pozitív marad (2250 m 3 /nap), emiatt ezen a területen volt értelme kutak kijelölésének. 1 db kút Balatonudvari térségében (ahol az utánpótlódás nagyobb részben származik erdős területről, mint a jelenleg is meglévő kút esetében), valamint 3 db kút Balatonakali és Dörgicse településeken. A vízminőség Balatonakali térségében a vízbázis feltáratlansága következtében nem ismert, azonban figyelembe kell venni, hogy az utánpótlódás területén nagyüzemi mezőgazdasági terület nincs, csupán szőlők és gyümölcsösök találhatók. Így a víz nitráttartalma valószínűleg 10-30 mg/l közé várható (a termelés kezdetén a kisebb érték, majd beáll az állandósult állapot). Mivel a vízszintek a kutatási területeken a felszíntől csak 10 és 50 méter között vannak, az új kutak létesítésének költségei jelentősen alacsonyabban lennének, mint Balatonfűzfő környékén. Továbbá, a közvetlen ÉKBRV-re kötés lehetőségei is sok esetben adottak (maximum néhányszáz méter vezeték építése). A kutakat 1500 m 3 /nap kapacitásra méretezték. 4.4. Előzetes környezeti vizsgálat a Balaton- Felvidéken A KÖDU-KTVF előírása alapján az elvi vízjogi engedélyezési eljárás felfüggesztésre került addig, amíg az ENVICOM 2000 Kft. nem készítette el a környezeti vizsgálat tervét (külön engedélyezési eljárásban). Ebben újfent leírásra került a tervezett vízkivételek célja, volumene, az érintett térség vízföldtani leírása. A terv fő célja a tervezett tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak jellemzése. Fel kellett mérni a környékbeli vízkivételekre gyakorolt hatást. Meg kellett adni, hogy a kivitelezés és az üzemeltetés milyen környezeti hatásokkal jár (zaj, rezgés, talaj- és levegőszennyezés, hulladékok). A 2013 márciusában kiadott hiánypótlásban a tervezett kutak előzetes védőterületi lehatárolását is el kellett készíteni, az érintett települések pontos megjelölésével.
5. Dél-bakonyi vízbáziskutatás A legnagyobb reménnyel ez a kutatás kecsegtetett. Ugyan a vizsgált terület a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (OVGT) alapján a K.4.1. jelű, Hévízi, Tapolca és Tapolcafői források vízgyűjtője elnevezésű, mennyiségileg gyenge állapotú víztestre esik, a bányászati célú vízkivételek leállását követően a vízszint-emelkedés még nem állt meg. A Hydrosys Kft. vizsgálata alapján a teljes főkarsztvíz-tárolóban a visszatöltődés kb. 90%-a megtörtént. A Déli-bakonyban ennél kisebb, 75-80%-os lehet a visszatöltődés mértéke, az egykor elapadt források nagyrészt újraindultak, hozamuk fokozatosan növekszik. Emiatt a Veszprémet Tapolcával összekötő úttól É-ra fekvő területet jelöltük meg kutatási célterületként. A célkitűzés itt 24000 m 3 /nap mennyiség volt. A 2011 augusztusában indult beszerzési eljárás nyertese itt is a Hydrosys Kft. lett, az elkészített tervet 2011 novemberében nyújtotta be a KÖDU-KTVF-nek, a DRV Zrt. pedig a terv alapján kérte az elvi vízjogi engedélyes eljárás lefolytatását. 5.1. A kutatási terület vízföldtani bemutatása A vizsgált térség (Nemesvámos Márkó Szentgál Nagyvázsony a Déli-Bakony legmagasabban fekvő területe (9. ábra). A térség felső-triász kőzetei (uralkodóan Fődolomit, É-ÉNY-on Dachsteini Mészkő) nagy kiterjedésűek, hidraulikailag egységes rendszert alkotnak. A szerkezei vonalak módosíthatják az áramlások irányát. Délen a Balaton-felvidéki egységtől elválasztó vonal a Tapolca-Veszprém közút vonalában lévő feltolódási vonal, két oldalán különálló vízrendszerrel (a választóvonal mentén a vízzáró Veszprémi Márga jelenik meg). Északon a Magas-Bakony és a Déli-Bakony közötti, felszín alatti vízválasztó vonal jelölhető ki. A déli feltolódási vonal torlasztó hatása, valamint az összefüggő, nyíltkarsztos beszivárgási területek miatt pont ezen a területen a legmagasabb a karsztvíz szintje. A Hydrosys Kft. a vízszint-adatok, valamint a Szentgál térségében található, Kösseni Formációba sorolható, márgás kőzetsáv alapján (10. ábra) a területet karsztos részvízgyűjtőkre osztotta fel.
9. ábra: Dél-bakonyi vízbázis-kutatási terület
10. ábra: Felszín alatti vízválasztó a kutatási területen Fenti áramlási teret a bauxitbányászattal összefüggő vízkiemelés, elsősorban a nyirádi bánya vízkiemelésének depressziója jelentősen módosította. A 80-as, 90-es években elapadt források azonban többségükben újra megjelentek. A térségben az egymástól nagy távolságra található figyelőkutak vízszintje gyakorlatilag együtt változott, a fedő, édesvízi mészkőre szűrőzött, Kapolcs-1 figyelőkút vízszintje viszont nem változott (11. ábra). A vízkiemelés hatása Szentgáltól K-re csak korlátozottan, a fedő mészkőben pedig alig jelentkezett. Megjegyzendő, hogy Nagyvázsony térségében a jelenlegi vízszintek még 15-20 méterrel (Szentgál térségében 4-5 méterrel) alacsonyabbak, mint a bányavíz-kitermelés előtt. Magyarpolány, Ajka, Öcs térségében 50-60 métert is meghaladta a bányászati célú vízkitermelés okozta vízszint-csökkenés az intenzív bányavízemelés időszakában.
11. ábra: Források vízhozama és a karsztvízszint változása (1954-2010) 5.2. Szabadon felhasználható vízkészlet meghatározása A modellezés a fent említett, vízföldtani hatások figyelembe vétele mellett számolt a környékbeli vízkivételek elmúlt években történt változásával. A víziközmű-üzemeltető az érintett területeken a Bakonykarszt Zrt. Vízbázisainak túlnyomó többségében már kijelöltette a védőidomokat, védőterületeket. A Hydrosys Kft. a fent említett vízválasztótól D-re eső, beszivárgási területet kb. 80 km 2 -nek becsülte. Ehhez meghatározott, utánpótlódó vízkészlet átlagosan 40000 m 3 /nap lehet, aszályos időszakban azonban ez az érték akár 50 %-kal is csökkenhet. A Tervező figyelmeztetett, hogy a tervezett vízkivétel megvalósulása esetén a szomszédos víztestek felé történő eláramlás, valamint a források hozama csökkenhet, a vízválasztó K-felé történő elmozdulása várható. Fentiek alapján a kívánt, 24000 m 3 /nap szabad vízkészlet biztosítható. A szabadon felhasználható vízkészlet meghatározása mellett, megtörtént a K.4.1. jelű víztest OVGT-zárójelentésben szereplő, a tároló utánpótlódására vonatkozó becslés
pontosítása. Ez alapján az OVGT-ben megjelöltnél a valóságban legalább 35%-kal nagyobb értékkel lehet számolni. Vízminőség szempontjából figyelemre méltó a nitrát-tartalom változékonysága. Átlagosan 25 mg/l körül van az értéke, azonban a diffúz, mezőgazdasági eredetű szennyezőforrások környezetében (Szentgál, Nagyvázsony, Tótvázsony, Nemesvámos) 50-100 mg/l is lehet! 5.3. Térinformatikai területelemzés a kutak elhelyezésének szempontjai A kutak optimális elhelyezése miatt térinformatikai adatbázist állított fel a Hydrosys Kft. Az elemzés elkészítéséhez fel kellett mérni a területen található szennyezőforrásokat is. A következő szempontok lettek figyelembe véve a kutak elhelyezésénél: lejtőmeredekség, lejtőirány karsztvíz terep alatti mélysége (kútfúrás költsége) úthálózat, meglévő termelőkutak, szennyezőforrások már kijelölt felszíni védőterületek területhasználat, művelési ág ellátandó területtől (Balaton, északi part) való távolság természetvédelmi területek kizárása katonai területek kizárása létesítési hely megközelíthetősége Minden egyes tényezőhöz szabályok által meghatározott pontszámot rendelt a Tervező, majd a terület minden egyes pontjához hozzárendelte az egyes szempontokhoz megállapított pontszámok összegét. Így elkészült egy térkép (12. ábra), ami alapján a kutak tervezett helye könnyen kijelölhetővé vált.
Fentiek alapján 12 db, 2000 m 3 /nap kitermelt vízmennyiségre méretezett kutat jelölt ki a Hydrosys Kft (6 db Nagyvázsony, 4 db Tótvázsony és 2 db Nemesvámos területén). A tervezett hozam eléréséhez nagyátmérőjű, kb. 200 méter mély kutakat kell fúrni. 12. ábra: Javasolt kúthelyek térinformatikai területelemzés alapján 5.4. A tervezett vízbázisfejlesztés hatása, környezetvédelmi hatásvizsgálat A tervezett vízbázisfejlesztés karsztvízszint-csökkentő hatása a 13. ábrán látható. A legnagyobb csökkenés Nagyvázsonytól keletre várható (kb. 20 méter). A tervezett kutak közvetlen környezetében (Tótvázsony, Nemesvámos között) általában 10-15 méter csökkenés jelentkezhet, míg a modellezés kimutatja a felszín alatti vízválasztó ÉK-felé tolódását. A Veszprém környéki vízbázisok esetében nem várható csökkenés. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a tároló feltelése még nem ért véget, a tényleges depressziós hatás maximális mértéke a területen 2030-ra csak 12 méter körül lehet. Összehasonlításul, a bányászati vízkivételek karsztvíz-csökkentő hatása Ajka Öcs térségében az 50-60 métert is meghaladta.