Kedvezményezetti beszámoló 1. Személyes adatok Név: Huth Gábor Cím: Székesfehérvár, Nyitrai u. 34. Születési hely/idő: Székesfehérvár, 1983. március 22. Kedvezményezetti státusz: tanuló 2. Intézményi adatok Küldő intézmény neve: Kossuth L. Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola Kontakt személy: Esko Hietanen Reetta Aukee Marjut Salminen Fogadó intézmény neve: Tampere College, Tampere, Finnország A fogadó intézmény típusa: Közintézmény, iskola 3. Felkészítés a külföldi gyakorlatra A külföldi gyakorlatra történő felkészítés több alkalommal történő finn nyelvórából állt, amiket az iskola egyik nyelvtanára, Imre Zoltán tanár úr tartott tanítás után az iskolában. Ez tartalmazott finn nyelvtant, fontosabb szavakat, kifejezéseket, valamint a számokat és ezeket gyakoroltuk. A felkészítés hatékonynak bizonyult a későbbi kiutazás fényében, például boltban vásárláskor, de a finn diákok is nagy örömmel fogadták, amikor egy-egy finn kifejezést hallottak tőlünk. Különösen jó megoldásnak találtam a mindennapi hasznos mondatok tanítását, amiket a társasági életben tudtunk sikerrel használni. 4. Külföldi gyakorlat tartalma A kiutazás ideje 2004. szeptember 19., a gyakorlat kezdete szeptember 20. A hazautazás időpontja október 8., a külföldi gyakorlat összidőtartama 3 hét. Itthoni tanulmányaim során repülőgép-szerelőnek tanulok szakmunkás, később technikusi szinten. A fogadó fél szakmai profilja aviatikusok, repülőgépműszerészek képzése, az európai uniós szabványoknak megfelelően. A gyakorlat alatt végzett tevékenységeket illetően dolgozhattunk különböző, forgalomból kivont egy- és kétmotoros repülőgépeken, terveztünk és építettünk áramköröket, gyakoroltunk repülőgép-rendszereket szimuláló számítógépeken, látogatást tettünk civil és katonai repülőtereken és láttunk felszálló vadászgépeket. A gyakorlat szakmai tartalmának illeszkedése az itthoni tanulmányokhoz tökéletes volt, sőt, mivel többségében aviatikusok között voltunk, a szakmánknak a másik oldalával is megismerkedhetünk. Szakmai sikernek éreztem, mikor a később említendő három fős csapatommal az első hibakeresős feladatot csak nekünk sikerült megoldani, a következőt pedig elsőként. Kisebb szakmai kudarc volt, mikor az elkészített műveleti erősítők tesztelésekor többek között az enyém se működött megfelelően. 5. Külföldi gyakorlat menedzsmentje A küldő intézmény menedzsment tevékenysége kivételes volt, a szervezést egészen a kezdetektől fogva magára vállalta, beleértve a finn nyelvoktatást is. 1
Nekünk csupán annyi volt a dolgunk, hogy tanuljunk a finn órákra, majd átvettük a repülőjegyeket. A fogadó iskola menedzsmentjéről is csak jókat mondhatok, de ők még szabadidős programokkal is készültek nekünk és bármi problémánk adódott, bizalommal fordulhattunk hozzájuk. Például egy ellopott pénztárca okán segítettek a barátomnak eljutni a helsinki magyar nagykövetségre. A külföldi szakmai felügyelet olyan volt, mint amilyennek itthon reméltük, minden gyakorlat előtt pontosan elmagyarázták, mi lesz a feladat, közben pedig készségesen segítettek, ha szükségünk volt rá. A szállás több szempontból is előnyös volt: egyrészt, mert közel volt az iskolához, másrészt, mert a belvároshoz is közel volt. Szerencsére egy szobába kerültünk mind az öten, így nem kellett egymást keresgetni a szállodában. Szabadidőnkben vagy az iskola által szervezett programokon vettünk részt, vagy magunk indultunk el kirándulni, várost nézni, vagy vásárolni. Előfordult olyan is, hogy a finn diákok hívtak minket este szórakozni. Sikeres megoldásnak találtam, hogy megérkezésünkkor mindenki kapott egy prospektus csomagot, ami bemutatta egész Tamperét és ebből válogathattunk kedvünkre való helyeket, vagy éppen múzeumot. 6. Külföldi gyakorlat értékelése A kiutazás rengeteg új tapasztalat megszerzésével járt együtt, mind közül a legfontosabbnak egy másik ország, egy másfajta életmód megismerését tartom, beleértve ebbe a úgy az ország technikáját, mint az emberek mentalitását. Szakmai szempontból újfajta tapasztalat volt azokon a repülőgépeken dolgozni, amik nálunk nincsenek, legnagyobb személyes élmények pedig azok voltak, amikor bejártuk a tényleg csodálatos tájat, mulattunk a finnekkel, vagy az eredeti finn szauna kipróbálása. Szintén nagyon jól esett, mikor az egyik finn diák meghívott minket a családi nyaralójukba palacsintát sütni. A nyaraló egy kis szigeten volt, saját szaunával, gyönyörű környezetben. 7. Pénzügyi beszámoló Az utazást a Leonardo Alapítvány tette lehetővé számunkra, ebbe beletartozott a repülőjegy Tamperéig és vissza, a szállás költségei, az iskolába való utazás költségei (közel volt, gyalog jártunk), valamint fejenként 180 euró étkezési támogatás. Reggelente az iskolában reggeliztünk és ebédet is ugyanitt ettünk. Vacsoráról magunknak kellet gondoskodni a 180 euróból. Itthonról a 3 heti költőpénzt kellett előteremteni. Az itthoni iskola intézte a biztosítást teljes egészében. Szeptember 19-én 11 órakor öten találkoztunk a Ferihegyi repülőtér 2B terminálján. Mindenki nagyon izgatott volt, búcsúzkodás után becsekkoltunk és elfoglaltuk helyünket a Malév egyik legújabb repülőgépén, egy Boeing 737-700-ason. Nekem ez teljesen újszerű élmény volt, mivel utasszállító géppel még sosem repültem. Két órányi repülés után tágra nyílt a szemünk, mikor elkezdett kikörvonalazódni Finnország partja, odaföntről is megbizonyosodhattunk róla, hogy Finnország tényleg a tavak országa. Estig nézelődtünk Helsinki repterén, aztán egy ATR-72-vel emelkedtünk újra a magasba, ami fél óra alatt elrepített minket Tamperébe. Ott a finn iskola repülős bázisának vezetője, Esko Hietanen várt ránk és elvitt minket a hotelbe, ahol elmondta a másnapi programot. A szállással már első látásra meg voltunk elégedve. 2
Szeptember 20-án reggel Reetta Aukee elkísért minket a hoteltől öt perc gyaloglásra lévő Tampere College-ba, az elkövetkezendő három hétben ide jártunk iskolába. Itt tartottak a cserediákoknak egy kedves kis fogadást, rajtunk kívül érkeztek még osztrákok és olaszok is. Többek között körbevezettek minket az iskola gyakorló hangárjában. 21-én kezdődött el az, amiért végül is kiutaztunk, a szakmai gyakorlat. 3 fős csoportokban dolgoztunk, mindegyik egy magyar, egy osztrák és egy helyi finn diákból állt. Első feladatkent egy Piper Navajo típusú repülőgép generátorát szereltük próbapadra, majd teszteltük. Ezután következett az un. troubleshooting, ahol egy Beechcraft King Air 100-as trimmrendszere volt részletesen megépítve egy próbapadon. Az első néhány óra csupán azzal telt, hogy megértsük a működését, ezt követően előidéztek egy meghibásodást, nekünk pedig meg kellett találni azt mindenfele mérőműszer segítségével. Büszkeséggel töltött el, mikor csak az én csapatomnak sikerült megtalálni a hibát az első napon. 22-én angol órára voltunk hivatalosak és betekintést nyerhettünk az ottani iskola nyelvoktatási módszerébe. Igen gyakorlatiasnak találtam, hogy egy Airbus A320-as maintenance manualjából olvasnak fel, beszélgetnek a technológiáról, elsajátítva ezzel a repülésben nélkülözhetetlen angol szakszavakat, sőt működéséhez is közelebb kerülnek ezáltal. Iskola után kisbusszal városnéző körútra indultunk. Kimentünk Pyynikkibe, ami Tampere egyik külvárosi lakónegyede. Pyynikki két tó találkozásánál fekszik egy hegyen, ennél fogva gyönyörű kilátás nyílik odafentről. Később még sokat visszajártunk ide, annyira megtetszett. 3
23-án ismét az iskola hangárjában voltunk, folytattuk a troubleshootingot. A csapatom új feladatot kapott, a többiek pedig igyekeztek megoldani a még be nem fejezettet. Nagy örömünkre ismét hamar sikerült megtalálnunk az előidézett hibát. 24-én a délelőttünk szabad foglalkozással telt, így mi magyarok elindultunk felkeresni egy olyan szaunát az egyik tó partján, amilyet itthon nemigen találni. A szaunázás hazájához illően volt hangulatos és igényes maga a szauna része, de innen kijőve nem hidegvizes medencébe, hanem rövid nekifutás után a 8 fokos tóba lehetett ugrani. Az elején meg furcsálltuk, de miután rájöttünk milyen nagyszerű érzés, mar a tó fölé benyúló trambulinról ugráltunk a jéghideg vízbe. Délután megmutattak nekünk a központi iskolát, a Hervantában lévő Hervanta Institute-ot. Ebben a hatalmas iskolában rengeteg szakmát tanítanak, az autófényezőtől az asztaloson keresztül egészen az öntőig. 4
Szombaton, 25-én szabadnapunk volt, így hat újra felkerestük a jól bevált szaunát és késő délutánig ott izzadtunk. Este sétáltunk a városban, megnéztük milyen kivilágítva. Vasárnap is ugyanezt a programot követtük, csak korábban lefeküdtünk, mert a hétfő nagy napnak ígérkezett. Hétfőn hajnalban útnak indultunk Helsinki felé. Két óra autózás után megérkeztünk Helsinki-Vantaa repülőtérre, Finnország központjába. Itt leginkább utasszállító repülőgépeket láthattunk közelről, úgy mint az Md-82-est nagyjavítás közben, de egy másik hangárban megismerkedhettünk a hatalmas Md-11-es cargo változatával is. Megmutattak nekünk az un. engine shop -ot, ahol hajtóművekkel foglalkoznak, szerelik és tesztelik őket. Utóbbi nagyon érdekes volt, mert Magyarországon ilyet nem látni. 28-án a bázis elektronikai laborjában áramkört építettünk. Mindenki egyénileg megtervezett egy műveleti erősítőt és ez alapján forrasztottuk helyükre az alkatrészeket. Este a városban sétáltunk. 5
29-én ismét angolórára voltunk hivatalosak, utána pedig testnevelésóránk volt, ahol közmegegyezés alapján floorballt játszottunk az osztrák diákok ellen. Miután kellően kifárasztottuk magunkat, még elmentünk egyet szaunázni. 30-án folytattuk az erősítő panel szerelését és sikerült befejezni. Mindjárt kiderült, hogy kinek működik és kinek nem, mert műszerrel egyenként leteszteltük mindegyiket. Október 1-én érdemes volt korán kelni, mert Esko és Juhani elvitt minket a város repülőterére, Tampere-Pirkala Airportra. Korábban említettük nekik, hogy szeretnénk szétnézni kis repülőtéren is, hogy lássuk milyen a finnországi kisgépes repülés, ők pedig megoldották. A kisképes üzemeltetés nagyon hasonlít az itthonihoz, viszont sok olyan típussal találkoztunk, amiket itthon nem látni. Pirkala érdekessége, hogy egyszerre civil és katonai repülőtér is. Mindegyikőnket izgalommal töltötte el, mikor a fák mögé elrejtett katonai bázisról előgurult egy F-18-as vadászgép és fülrepesztő dübörgéssel elstartolt. Az már csak hab volt a tortán, hogy fél órán belül még öt társa követte példáját. A nap végére számos élménnyel lettünk gazdagabbak. A hétvégénk most is szabad volt, mi pedig úgy gondoltuk, összekötjük a kellemest a hasznossal és már indultunk is a kedvenc szaunánkba. Estére csak annyi energiánk maradt, hogy sétáljunk a városban. Vasárnap felkerestük a város kilátótornyát és onnan néztünk körbe. A következő hetet az iskola bázisán kezdtük egy Cessna repülőgép számítógépes oktatóprogramjával. A számítógéphez csatlakoztatott próbapadon a gép külső fényei voltak szimulálva, majd a felkészülést követően itt is előidéztek egy hibát és a mi feladatunk volt megkeresni és kijavítani azt. 6
Másnap nagy örömmel fogadtuk, hogy egy kétmotoros Piper Navajo-n dolgozhatunk. A gép hasán lévő ADF-antennát szereltük le- és vissza, előtte most is felkészítettek minket, ezúttal az ADF-rendszer működéséből. Két napig tartott, míg az összes diák elvégezte a feladatot. Az utolsó gyakorlati napon egy hozzánk, szerelőkhöz közel álló munkát kaptunk, az iskola Cessna 152-es motorját konzerválhattuk, ami abból állt, hogy a szükséges helyeken olajt permeteztünk a motorba. Este még utoljára sétáltunk egy jó nagyot. Az indulás napján barátságosan elbúcsúztattak minket az iskolában (süti, kávé, stb.). Szívesen maradtunk volna még, de indulni kellett a reptérre. Ezúton szeretném megköszönni a Leonardo Alapítványnak a lehetőséget, hogy eljutottam Finnországba. 7