BÁNYAVÁROSOK A LEGKEGYELMESEBB KIRÁLYOK URALKODÁSA ALATT SELMECBÁNYA BÉL MÁTYÁS LEÍRÁSÁBAN Központi Bányászati Múzeum 4. Sopron, 2006
Sorozatszerkesztı Bircher Erzsébet Fordította Tóth Péter Kiadó Központi Bányászati Múzeum Alapítvány, 2006. Az Alapítvány munkáját és a kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Bányászati Hivatal támogatta. Az illusztrációk Leupold, Jacob: Theatrum machinarum hydraulicarum és Weidler, Johann Friedrich: Tractatus de machinis hydraulicis címő mővébıl származnak. E köteteket a Miskolci Egyetem Központi Könyvtárában a Selmeci Mőemlékkönyvtár ırzi. ISBN 963 229 551X ISSN 1589-9799 Nyomdai elıkészítés: Alphyn Bt. Készült: Szociális Foglalkoztató, 9400 Sopron, Fraknói u. 22. Felelıs vezetı: Földes Tamás 2
AJÁNLÁS Selmecbánya a magyar bányászattörténet európai hírő városa. Azon kevés történeti múltú települések egyike, amelynek utcái, házai a mai napig ırzik az elmúlt évszázadok emlékét, a közép- és újkor ércbányászatának, bányászainak, kultúrájának számos izgalmas, vagy épp gyönyörő, épített vagy tárgyi örökségét. Arról azonban, hogy milyen is volt ez a város a fénykorában a 18. században, csak néhány, valljuk be, kevéssé olvasmányos irodalom volt magyarul hozzáférhetı. A kiadó most ezt a hiányt próbálja pótolni. Bél Mátyás a 18. század leghíresebb pietista írója volt. Latin nyelven írt országleírásában, az 1735 és 1742 között megjelent Notitia Hungariae novae historico-geographica c. munkájában számos bányavárosról közöl részletes ismereteket. A Központi Bányászati Múzeum 2004-ben jelentette meg magyar fordításban azt a válogatást, melybıl Bél Mátyás tollából az alsó-magyarországi leghíresebb bányavárosok történetét, embereit, szokásait ismerhettük meg. Az összeállításból azonban kimaradt Selmecbánya, melynek leírása szétfeszítette volna a kötet kereteit. A most kézbevett kötet azonban pótolja a hiányt. Mindent, amit a mővelt, a történelemben és a bányászatban egyaránt járatos Bél Mátyás fontosnak tartott leírni Selmecbányáról, most magyarul is olvashatják. Bél szerencsés kutató volt. Számos olyan iratot még eredetiben olvashatott, amit a késıbbi korok kutatói csak hallomásból ismerhettek. Szerencsés volt azért is, mert történelmi idıket élhetett meg. A 3
18. század elsı felében élık szemtanúi lehettek a török utáni újjáépítés gazdasági és kulturális fellendülésének, a függetlenségi mozgalmaknak, a szabadságharcnak, de emlékezetük még ırizhette a török elleni harcokat is. Számos mondát, történetet, korabeli szokást onnan ismerünk, hogy Bél Mátyás városleírásában megırizte számunkra. De épp a város különleges értékei miatt sok tekintetben olyan ez a könyv, mintha kortársunk írta volna. Elolvasva az épületek leírását s itt had utaljak a városhoz főzıdı személyes kötıdésemre is: közöttük húzódik anyai dédapám, Csermely Woditska István akadémiai tanár háza, amely egyben édesanyám szülıháza, a váraktól a templomokig, a kamaraháztól a városházáig úgy érezzük, a szerzıvel együtt sétálunk a gyönyörő hegyek ölelte völgy titokzatos utcáin. Érezzék jó Magukat! Dr. Esztó Péter a Magyar Bányászati Hivatal elnöke 4
SELMECBÁNYA TÖRTÉNETE 5
Áttekintés A város Selmec neve új: a régi Bánya volt, a középkori pedig Sebenic; a régi Bánya név Kun László király oklevelében van leírva I. A Bánya név szláv eredető, mint ahogyan a selmeci bányák is azok; mikor kezdték el Sebnicnek vagy Sebenicnek nevezni a várost? Ezen elnevezés mesés magyarázata II. A szerzı véleménye errıl; hogyan lett ebbıl a Selmec név? A város kora a selmeciek feljegyzéseiben régebbi, mint ahogyan az hihetı III. Megvizsgáljuk e lapokat történeti és idırendi hitelük tekintetében IV. Selmec elsı lakosai a szlávok; vita tárgya azonban, hogy milyen szlávok; mikor szivárogtak be ide a szászok? A szerzı kutatása; ezek ellenségeskedései és viszálykodásai az itt született szlávokkal; a szlávok megtörnek lelkükben és kiköltözni kezdenek a városból V. Ezen elvándorlás idıpontját kutatjuk; a szászoknak a szlávokkal szemben való megmagyarázhatatlan győlölete, amelyet végül köztörvény útján töröltek el; Magyarország királyainak hajlandósága a szász bányászok iránt; a város sorsa IV. Béla király alatt, a tatár betörés idején; elpusztul Selmec a bányákkal együtt VI. 6
A városnak és hasonlóképpen a bányamőveknek a nehéz helyreállítása; Béla király bölcsessége e dologban; az oklevelet, amellyel Selmec szabadságát helyreállította, németül íratta meg; ennek az oklevélnek az ama korponai oklevéllel megegyezı argumentuma; ez selmeci helyhatósági törvénnyé vált VII. Atyjának, Bélának a kegyelmességét megtetézi a fiú, István és az unoka, Kun László; a következı királyok kegyelmessége a selmeciek iránt és a bányák megszemlélése; milyen haszna származott mindebbıl a közösségnek? I. Károly jóakarata a bányászat iránt; I. Lajos falvakkal adományozza meg Selmecet; ezek között sorolják fel Bélabányát, vagyis Dilnát is VIII. Az azután trónra lépı királyok oklevelei, amelyekkel megerısítették a selmeciek jogait; Zsigmond uralkodása alatt a husziták beütései rémísztik a várost; romlásba döntik azok a felfordulások, amelyek Albert halálát követték; Bonfini szavaival mondjuk el ennek az idıszaknak a bajait; Selmec bajainak a forrása: Rozgonyi Simon egri püspöknek Erzsébet pártjáról Lengyel Ulászló oldalára történt átállása; rátör a városra, a polgárokat kifosztja és elnyomja, a házakat felégeti; a gaztettnek a város levéltárából elıvett leírása; a Rozgonyi-féle támadás okozta nyomorúságot nö- 7
velte egy rendkívül nagy erejő földrengés; a város szánandó mivolta IX. Azt állítják, hogy az óváros, vagyis a régi Selmec romjai jelentették a kezdeteit az új városnak, amely ma is fennáll; a régi város fekvése; mikor kezdıdött az új város építése? Az építkezés elırehaladása; a fekvés és az épületek rendje X. Vita tárgya, hogy vajon valóban volt-e valamiféle régi Selmec? A pártatlan szerzı álláspontja; az a régi rom valamiféle ısi erıdítménynek a maradványa, nem pedig a városé; a várnak a Richter által pontosan leírt fekvése; az ott lévı temetıben hamvvedrek vannak és szokatlan nagyságú csontok XI. A selmeciek küzdelme a saskıi parancsnokokkal és ezek ellenségeskedéseivel; Zubonya László jogtalanságai; a polgárokkal kezdett harc és ezek lemészárlása; I. Lajos haragja Zubonya iránt; miután ı meghalt, növekedett a saskıiek féktelen kapzsisága; Köhler Péter erıszakoskodásai és a Zsigmond király elıtti cselszövések bajt okoznak a selmecieknek; Upory László nyughatatlankodása Mátyás alatt a selmeciek ellen és az általa okozott károk; ezek bírák közbelépése által csendesednek le; Beatrix királyné keménysége a selmeciekkel szemben; a selmeciek semmilyen sérelmeit sem orvosolják; Mátyás jövetele a városba a királynéval együtt XII. 8
Ismét megújulnak a selmecieket ért jogtalanságok; a polgárok panaszai és könyörgései Ulászló király elıtt; az ı szeretete a selmeciek iránt; bírák révén szerez ismereteket a polgárokat ért jogtalanságokról; a környékbeliek vallomástétele az ügygyel kapcsolatban; csalatkoznak a jobb eredményben XIII. A selmeciek iparkodása a fémek bányászatában még a legnagyobb viszontagságok közepette is; a felügyelıknek a gondok által táplált bölcsessége; a Thurzók hathatós gondoskodása a bányavárosokról és az azokban lévı bányamővekrıl; a Fuggereknek a Hieronymus Balbus révén a Thurzókkal létesített bányásztársasága; Balbusnak az ebben az ügyben Fugger Jakabhoz írott, emlékezetre méltó levele XIV. II. Lajos jóakarata a selmeci bányászok iránt; meggátolja a cseh Bernardnak, a kamara prefektusának a jogtalanságait; Selmec városának az ez alkalommal való kiváló megbecsülése; a város szegénysége II. Lajos korában XV. Selmec sorsa II. Lajos halála után; Szapolyai János ellenében Ferdinándhoz csatlakozik; az ı hajlandósága a selmeci bányászok iránt; a törökök betörései; ezeket hısiesen visszaverik a selmeciek; katonai rendtartásaik; ezeknek a városra és a környékre nézve hasznos eredményei; a törököknek a bányavárosokkal szemben való veszedel- 9
mes nyughatatlankodása és kapzsisága; mindezt Gabelman verseivel írjuk le; a selmeciek hadi erényeinek egy jeles példája; Ferdinánd kegyelmes jóakarata XVI. Miután Szolimán Budát megszállta, a selmeciek igyekeznek fegyvert is forgatni és fémeket is bányászni; a város végvár lesz, miután a régi várat valamilyen módon megerısítették; ennek kapitányai milyen esküvel kötelezték magukat a városi tisztségviselık elıtt? XVII. A selmeciek részvétele a törökökkel való bajviadalokban; Gabelman verse errıl a dologról; megromlanak a selmeciek ügyei a Bocskai-felkelés idején; a Bethlen-féle lázadás alatt szerencsésebb volt a bányászat is és a város is; Rákóczy György mozgalma idején mi következett Selmecbányára? XVIII. A Thököly-felkelés alatt a városnak és a bányáknak okozott veszedelmek; vitatható, hogy vajon önként csatlakoztak-e a bányavárosok Thökölyhez; Thökölyt kiverik a bányavárosokból; Selmecrıl kezeseket hurcol magával; gyalázatos tervei a bányavárosok eladására; egy pestisjárvány pusztítja el Selmecbányát XIX. A Thököly-pártiak új jogtalanságai a selmeciekkel szemben; az ezekre való alkalom és szerzıik: Józsa, Szepessy és Bakossy; Tollius elbeszélésébıl megismerjük a város szánandó mivoltát; 10
Józsa története; visszatérése a császáriakhoz; halálra adja magát; az erre való alkalom XX. Fülek elfoglalása után visszatér Thököly; a császáriak lemészárlásával újra elfoglalja Selmecet; a történet elbeszélése; a magyarok önmérséklete a város elfoglalása után; Jánoky elsietett tervei a bányatisztségek újjászervezésében; a császáriak által az 1683. esztendıben visszafoglalt város nyomorúságai; ezek jutalma XXI. Ismét megfertıztetik Selmec boldogsága, miután a földalatti vizek elöntötték a tárnákat; hogyan és milyen eredménnyel állták útját akkor a vízbetörésnek; a városra veszedelmes és rosszat jelentı kettıs földrengés; Selmecnek a földrengés megindulására kiváltképpen alkalmas helyzete XXII. A Rákóczi-forradalom rátör a városra; a magyarok féktelensége a polgárokkal szemben; ennek véget vetett a gyızedelmes Schlieck közbelépése; mit cselekedett ı? Bercsényinek a császáriak elleni szerencsés kimenetelő hadi vállalkozása; Schlieck enged a szerencsének és megfutamodván, üresen hagyja a bányavárosokat; átengedi a helyet a magyaroknak és a bányavárosok ismét arra kényszerülnek, hogy megadják elıttük magukat; ezek között van Selmec is XXIII. Megerısödvén a felkelés, Hellenbach bárót állítják a bányászat és a pénzverészet élére; a rézpénzek túlságosan sok volta zavargásokat idézett elı a 11
selmeciek bányáiban; a zavargásokat a katonaság fékezi meg, Hellenbach nagy fájdalmára nem minden vérontás nélkül XXIV. A császárnak a Rákóczival való fegyverszünete teszi nevezetessé Selmecet; Wagner alapján elmondjuk az erre szolgáló alkalmat és felsoroljuk a két részrıl kiküldött segítıket; a szerzı részletesebben is elmondja ezt az egész ügyet; a fegyverszünet nehézségei és ezek ürügyei; a császár igazságossága semmivé teszi ezeket az ürügyeket; a fegyverszünetnek a császáriak által hozott rendelkezései; a Rákóczi-pártiak visszautasítják ezeket és másokat hoznak; végre helyreáll a békesség XXV. Kijelölik a békekötés helyét és idıpontját; a követek Selmecre érkezése; a kölcsönös tanácskozás; a békekötés zátonya; hiábavaló lévén a császár törekvése, meghiúsul a békekötés XXVI. A város egyéb, a Rákóczi-pártiak uralmából következett bajai; Hellenbach bölcsessége és tevékenykedése ezek elhárításában; az ı Rákóczival való kapcsolata miatti szerencsétlensége; a császárnak visszaadott várost pestisjárvány sújtja; I. József halála után a Spanyolországba induló III. Károly anyjának, Eleonórának ajánlja az országot és a bányavárosokat; onnét visszatérvén, kegyelmesen a párfogása alá veszi Selmecet; Thavonathnak, a bányák fıfelügyelıjének hosszú kor- 12
mányzását a halála szakítja meg; utána Sternbach bárót, ezt a minden dicséretre érdemes férfiút nevezi ki a császár; eltávozik az élık sorából; most Mitrowsky báró kormányozza a bányaügyet XXVII. Mondanivalónk további sora: Selmec mai lakosai németek és többen vannak a szlávoknál; nyelvjárásuk; erkölcseik szépségét Richter szavaival írjuk le XXVIII. Milyen vérmérsékletőek a bányavárosok polgárai? A selmeciek természete és szokásai; az idegenekkel szemben tanúsított jószívő emberségüket Tollius szavaival és tapasztalataival bizonyítjuk XXIX. A selmeci családok mivolta; kicsinységüknek az okai vajon az effajta életvitelben keresendık? A selmeci családok között a régi és új hírességek; a családok jeles érdemei a bányákkal kapcsolatban; Tollius helye és dicsérete a tulajdonságaikról; Rauscher mőveltsége kivívta Tollius csodálatát; a szerzı véleménye róla és az ıt övezı dicsıségrıl; e tanult férfiú kiváló könyvtárát és feljegyzéseit az örökösök csúnyán szertehordják XXX. A selmeci lakosok három rendje; ezek közül a legelsı az urburáriusoké; ezeknek milyen kiváltságai és elıjogai vannak? XXXI. 13
Az urburáriusok tisztikara; a bányásztanács elnöke és ülnökei; kik kapnak tıle jogokat; a tekintélye; innen a bányaprefektus legfıbb bírósága elé van fellebbvitel XXXII. A kincstár felügyelıinek a névsora XXXIII. A többi tisztség; a bányászok rendje; ezek számát nem lehet meghatározni; nem valami dicséretre méltó természetük és erkölcseik; hiábavaló ıket munkabérük késıbbi kifizetésével megzabolázni; egyesek közülük császári bányászok, mások pedig az urburáriusok szolgálatában állnak XXXIV. A város épületeit és teljes kinézetét Tollius alapján írjuk le; Selmecnek a Richter szavaival megrajzolt arculata; rosszul határozta meg Tollius az épületek és a lakosok számát XXXV. A város egyházi épületei; a Boldogságos Szőz Mária templom bizonytalan alapítási idıpontja; a szerzı véleménye errıl; plébániatemplom lesz; erıdítménnyé alakítják át; megszőnik plébániatemplom lenni XXXVI. Várának erıdítményei és egyéb jellegzetességei XXXVII. Az új vár és annak kinézete; minden hírneve az alapítójától származik: ez Roesel Borbála volt, egy igen gonosz élető asszony; Richter által leírt jelleme; egyéb gonosztettei; felépítteti a várat, hogy eltávolítsa az általa győlölt helyen lévı akasztófát; nem lett tisztes temetése XXXVIII. 14
A régi vár egyéb egyházi épületei és közöttük Szent Mihály arkangyal kápolnája; az alapítók oklevele; ennek szövege latinul és kivonatosan viszszaadva; milyen fénysugár világít be ebbıl a selmeciek ügyeibe? XXXIX. A torony ugyanebben a várban, valamint az ércharang XL. A Szent Katalin templomot Richter szavaival írjuk le; egy következtetés a korára; a régi mővő oltár; báró Sternbach állít helyette új oltárt; a templom belsı és külsı kinézete; mikor és kiknek a költségén építették; a városházához épített Szent András templom; a Havas Boldogasszony templom a temetıvel XLI. A Szent Miklós kápolna, a régi bányai polgárok munkája; jeles ünnepélyességgel adják át a domonkosok rendjének; a selmeciek régi kegyúri joga; ezt különös oklevelével II. Ulászló király erısíti meg XLII. Az itteni domonkosok története; a rend fejlıdése; megzavarja ezt a Rozgonyi-féle betörés; a rendház elpusztulását a városi feljegyzések alapján írjuk le XLIII. A rendház és a Szent Miklós kápolna további sorsa; II. Lajos özvegye, Mária királyné fényes templomot építtet a helyére; meddig tartozott a Szent Erzsébet ispotályhoz; Lipót császár átadja a jezsuita rendnek; ma is ez a székhelyük XLIV. 15
A középületek; a királyi kincstár és elıjogai; fekvésének alkalmatosságai; vendégházai; még a mi korunkban is ásványkémlészeti mőhely volt benne; ennek leírása Richter szavaival; a többi épület; Parschitzius állítja, hogy valaha pénzverı mőhely volt itt XLV. A városháza; milyen a fekvése; mely korban épült; magának az épületnek a tömege és benne a helyiségek megoszlása; az igazság és a jog megtartója, a szenátori rend; Ptolemaeus Arphasisnak a tanácsterem elıszobájában felfüggesztett táblája, amely a teljes jogegyenlıséget magyarázza XLVI. A selmeciek címere másoknak, de legfıképpen Richternek a szavaival leírva; ennek használata a kétféle pecséten, amelyek közül az egyik kisebb, a másik nagyobb; a pecsétet vörös viaszba nyomják; Ulászló oklevele ezzel kapcsolatban XLVII. Ugyanez a címer ezüstbıl kiöntve a városházán található; a bányász rend számára ez olyan, mintha valamiféle méltóságjelvény lenne; a csákány és a kalapács; a címer felmutatása a bányászok ünnepségein; milyen a kinézete; a bányászok által készített dolgokon fı díszítmény gyanánt használják; e dolog miatt egy per, amelyet a városi tanács indított; a császár ügyvédjei elsimítják ezt XLVIII. A várost övezı falak kinézete; egy mostani író tévesen írja le ezeket; Richter már pontosabban; a 16
falak alkalmatlanná válnak Selmec megvédésére; a kapuk közül a legfontosabb az Alsókapu; a bányászok másik kapuja; a bányákban dolgozók számára szánt jelzéseket innét adják; Richter szavai mindezekrıl XLIX. A selmeci tárnák számbavétele; a hodrusiak a legrégebbiek; Hodrusbánya leírása; a polgárok természete és nagy száma; a városi tanács által megzabolázott szabadosságuk; a hodrusbányaiak szerencsésen alakuló dolgai idecsalogatták a városi tanács egy részét; az ebbıl következett bajok; Tollius is említést tesz Hodrusról L. Windschacht ércbányái; ezek dicsérete; a név eredete; Windschacht, vagyis az itteni Piber-féle akna a selmeci bányák között a legelsı; ennek kinézetérıl Richter, valamint Tollius LI. E fı bányának a járatai, vagyis a telérei; közöttük legfontosabb az Ispotály-tárna; az itt felfedezett, rendkívül nagy hasznot hozó ólomérc; a munkálatok nehéz volta a bányák sötét tekervényeiben; már puskaport is alkalmaznak a sziklák szétzúzására; az ács- és kovácsmunkások foglalatossága LII. Az ilyesfajta bányák gépezetei; az ausztriai királyoknak a bölcsessége az ezekrıl való gondoskodásban; a különbözı módon vájt aknák és tárnák; ezek nevei; mélységük; az egészséges levegı befújásának a gyakorlata; a vizek kimerésének 17
a gyakorlata; a földalatti vizek betöréseinek a kezdetei és megszaporodása; az elvezetésükre szolgáló különféle, de hiábavaló intézkedések; a lovaknak a hiábavaló felhasználása a vágatok belsejében; végre a csehországi, késıbb pedig a szászországi bányászok a szabad ég alatt építenek fel vízkiemelı gépeket LIII. A tőzgépeknek az új fajtája; szerzıjük, az angol Potter; kijavítójuk, Fischer báró; ezek leírása; a legtöbb belılük a windschachti tárnáknál mőködik LIV. Az egykor rendkívül gazdag Piber-féle bánya jövedelmei; e jövedelmek elszámolása régi feljegyzések alapján; a bányakönyvek hitele e dolog tekintetében; a Piber-féle aranybánya nagy mővészi gonddal megformált modellje; ennek két példánya LV. A selmeciek többi aranybányája; ezek fekvése és területei; Galison iparkodása; Voikh folytatja ezt; az oly sok ráfizetés és veszteség utáni módfelett sikeres eredmény; egy mese a Roesel-féle tárnáról; az angol Brown elbeszélése LVI. A régi tárnák elnevezései; miért akarja a szerzı megoltalmazni ezeket az elfeledéstıl? Utószava ehhez a hosszas felsoroláshoz LVII. 18
A selmeciek egyéb földterületeinek a természete; a kerteknek az egykori igen szorgalmas mővelése; ezek csalogató volta; sajátos okok miatt lassanként felhagynak velük; milyen alkalmatlanságok gyötrik a selmeci határt? A földfelszíni vizekben való szőkösség; hogyan akartak segíteni ezen a bányászat elöljárói? Az erdıkben való szegénység; a város történetének a befejezése LVIII. 19
20
I. Selmec bányavárosnak a neve újabb annál, mintsem azt a Magyarország régiségei iránt érdeklıdı talán gondolná. Ama régi korban ugyanis Bányának nevezték, a polgárokat pedig, akik a várost lakták, bányaiaknak: míg aztán elıbb Sebenicnek, késıbb pedig Selmecnek mondták, nemcsak közönségesen, hanem a királyok okleveleiben is. Legyen szabad minden egyes elnevezést mélyebben kifejteni. Ami Bányát, a város legrégebbi nevét illeti, errıl nem hagy kétséget számunkra Kun László oklevele, 1 amellyel a polgárok által alapított Szent Miklós kápolnát a prédikáló barátoknak adományozta. Jónak láttam másolatot készíteni róla, amikor a kezemben volt, az olvasó számára, legfıképpen azért, mert azon rend magyarországi tartománya történetének írója, Ferrarius Zsigmond sem ismerte. 2 Így hangzik tehát: 1 Ezt a város levéltárában ırzik és kívül a következı emlékeztetı feljegyzés van ráírva: Eine Capelae zu Schebnitz die zunor Bana geheissen, in der Kirche S. Niclas, den Prediger München übergeben vom König Ladislao, anno 1275. 2 A IV. könyvben, az 525. és következı lapokon. Ennek a selmeci konventnek ezenkívül Johannes Michael Pius Bononensis mővében, amelyet Pázmány idéz az esztergomi zsinathoz főzött II. függelékben, a 115. és következı lapokon, sem fordul elı semmiféle említése. Ennélfogva sem az érsek nem említi, sem pedig Szentiványi a Dissertatio Paralipomena XLV. katalógusában, hacsak nem gondoljuk említésének azokat a hibákat, amikor Szécséniensis-t írtak, talán a 21
László, Isten kegyelmébıl Magyarország királya mindazoknak, akik ezt a jelen levelünket látni fogják, üdvöt és minden jót. Lelkünkbıl elımozdítani kívánván városainkban és a királyi helyeken az igaz értelmő hitnek a gyümölcsözı elterjedését, szerzetes kolostorokat alapítani és építtetni törekszünk és akarunk, hogy az azokban lakozó szent társaságoktól és gyülekezetektıl alkalmatosabb módon lángra gyulladjanak a hívek szívei az isteni tiszteletnek a kiterjesztése iránt. Ezért van, hogy Péter testvér, a prédikáló barátok rendje magyarországi és dalmáciai tartományának perjele alázatosan és állhatatosan kérte tılünk, hogy nyilvánítsuk hozzájárulásunkat ahhoz az adományozáshoz és ajándékozáshoz, amelyet Benedek mester megválasztott esztergomi érsek és az ı káptalana, valamint Renald mester, a Szent Tamás hegy 3 prépostja és az esztergomi egyházmegye Wana 4 nevő helyének a plébánosa tett a prédikáló barátok számára a bányai polgárok által Szent Miklós tiszteletére alapított kápolnával kapcsolatban, s amely adományozás semmiféle különös gondot, vagyis figyelmet nem fordított ama kegyúri jogra, amellyel mi rendelkezünk e kápolna tekintetében. Ennélfogva a vallás iránti hőségtıl és szeretettıl Schemniciensis helyett. Hogy ez így történt, én inkább csak hiszem és nem gondolom. 3 Az olvasat romlott; helyettesítsük be a ministris szó helyére a montis szót, mivel az illetı ilyen nevezető prépostságot bírt: lásd Pázmány I. függelékében a 87. lapot. 4 Olvasd Bányának, azért, mert ahogyan az nem ritkán megtörtént az írnok W betővel helyettesítette a B betőt. 22
vezéreltetvén, a nevezett rendbéli barátok számára tett adományozást és ajándékozást mi is kegyelmesen elismertük és elismerjük, egyetértvén 5 mindazokkal a jogokkal, amelyekkel az ilyesfajta adományozásokban rendelkezünk. Az Úr 1275. esztendejében. Eddig az oklevél. II. Itt van tehát neked, mővelt olvasó, Selmec eredeti Bánya elnevezése, vagy azon korszak németjeinek az ajkán: Wana. Hogy ez a szó szláv eredető, azt senki sem tagadja, aki ismeri ama nyelvet. 6 Ma is bányászati alépítményeket, vagyis bányákat jelent, amelyeket részint aknák mélyítése révén, részint pedig tárnák hajtása révén, földalatti járatok gyanánt vájnak ki különféle módon. Mindebbıl kikövetkeztethetjük, hogy több, mint valószínőleg a szlávok voltak azok, akik Selmecen a bányászati munkálatokat elkezdték. A bányamővelés nyomai azoknak a falvaknak a neveiben maradtak fenn, amelyek Selmec környékén fekszenek, s amelyek a következıek: Banka, Steffoltova, valamint a város legrégebbi faluja, Hodrusbánya. Lassanként elavulván a Bánya szó, új név keletkezett, mégpedig a XIV. század elején: ek- 5 A consentientes szó helyett inkább a conferentes szó kellene ide; az ünnepélyes formula értelme ugyanis ezt hozná magával. 6 A magyarok adták ezt a nevet a városoknak, hiszen az ı számukra ugyanazt jelenti. Innét van Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, Libetbánya és a többi bányaváros magyar elnevezése. 23
kor kezdték el Sebnicnek, vagy nem ritkán Sebenicnek hívni a várost. Vannak, akik ezt a szót a németországi szászoktól eredeztetik akiknek a településeit tudniillik a fémekbıl várható gazdag jövedelmek híre hívta életre, de attól tartok, nem eléggé helyesen, mivel ez a név is világosan szláv eredetet mutat. A sebe nic ugyanis ezen a nyelven annyit jelent, hogy neked semmit sem használ tudniillik, vagyis nem jövedelmez. Egy bájos kis mesével vették körül ezt az eredetet, s errıl a mesérıl a köznép közül némelyek azt bizonygatják, hogy igaz. Azt mondják tudniillik, hogy egy juhász, aki kóborló nyájával a városnak ezen a területén keresett legelıket, két sütkérezı és játékos kedvő gyíkra bukkant, amidın a pázsitos völgyet járta. E kicsiny állatkák a juhász lépteinek a zajára szétszaladtak, ı pedig a helyüket figyelmesebben megvizsgálta és váratlanul ezüst ágacskákat talált, amelyek az ott nıtt növények hajtásait utánozták. Elcsodálkozott a szokatlan leleten, amelyrıl azt gondolta, hogy a gyíkok hagyták ott, s a helyet átkutatva felfedezte a földalatti kincs jeleit. Megörülvén tehát ennek, visszatért a juhakolhoz és a juhokhoz, a dolgot pedig jelentette a bányászoknak és szívesen elmondta nekik a hely fekvését is. A bányászok megköszönték a juhász fáradozását, s mert elhitték neki, hogy ezüsttel tömött teléreket fedezhetnek fel a mélyben, aknát mélyítettek azon a helyen és addig ástak mindenfelé, amíg végre rábukkantak az igen gazdag jövedelmő ezüsttelérekre. S mivel megtalálták ott az ezüstöt, a gyíkokat, mint ama hatalmas kincsek megmutatóit címertartó állatok gyanánt felvették bányászkalapácsokat ábrázoló 24
címerükbe, az új vagyis ama régi, Bányának nevezett településnek pedig a Sebenic nevet adták. Ezt a történetet mindenki ismeri és meséli, aki kedvét leli a dolgok csodálatos és mesés eredetében. III. Ha van valami igazság ebben az elbeszélésben, akkor azt kell hinnünk, hogy ez a juhász szláv volt, s amint az ennek a népnek az esetében lenni szokott, együgyő és ıszinte ember, aki nem törıdvén saját érdekeivel, felfedte a szászok, e harácsoló népség elıtt a jelet, amelyet a gyíkok mutattak meg neki, s ezért semmiféle jutalmat sem kapván hacsak nem ezzel az anekdotával jutalmazták meg a szerencsétlent, mintegy neki semmi, vagyis sebe nic haszna sem származott ebbıl a véletlen és szerencsés esetbıl: nem kételkednek abban a polgárok, sıt a környékbeli lakosok sem, hogy innen ragadt rá arra a helyre a Sebenic név, oly módon, hogy az ott létrejött várost is ezzel a névvel jelölték. Ebbıl alakult ki végül a Schemnitz, vagy latin megnevezéssel a Schemnizium név is. A magyarok Selmecnek, vagy teljesebb néven Selmecbányának mondják: a szlávoknál ez torzult Stiavnicára, mint ahogyan az nyilvánvaló, írásban és kiejtésben is. Akik pedig máshonnét származtatják ezt a nevet és azt mondják, hogy az vagy egy férfiú neve volt, 7 vagy 7 Ezek egy nagy vagyonú és szerte a bányákban munkásokat alkalmazó Sebenicet képzelnek el. 25
nem tudom, miféle savanyú szót 8 hívnak segítségül ezek sikamlós területre teszik a lábukat, ha ugyan nem tökéletesen hiábavaló dolgokat cselekednek. Bárhogyan is van azonban, nehéz az ilyesféle szavak eredetét kinyomozni, amikor hiányoznak az oklevelek, a történelmi tények ama védıbástyái. Örömmel szóltam azonban ezekrıl a dolgokról, s azért is, hogy az olvasónak legyen mit elvetnie vagy helyeselnie. Ami pedig a város keletkezését és az elıször felfedezett fémeket amelyek okot szolgáltattak a város megalapítására illeti, a helybéli selmeci feljegyzések igen régi idıkre teszik azt: tudniillik a dionysosi korszak 745. esztendejére. Így szólnak ugyanis ezek a feljegyzések: Alt- Schemnitz war anno DCCXLV. erbaut; Cremnitz, anno DCCLXX; Neüsohl anno MCCCXLV. Ist also die Stadt Schemnitz die älteste Berg-Stadt, und zwar älter als Cremnitz, XXV Jahr; als Neüsohl, DC. Jahr. Ezt magyarra így fordítjuk: A régi Selmecet a 745. esztendıben alapították, Körmöcöt a 770. esztendıben, Besztercebányát pedig az 1345. évben. A bányavárosok közül tehát Selmec a legrégebbi: Körmöcbányánál 25, Besztercebányánál pedig 600 évvel idısebb. Az alábbiakban elmondom, hogy mit gondolok ezekrıl a városok korával kapcsolatos feltételezésekrıl, s ezt amint az szokásom nyíltan és az igazsághoz híven teszem. 8 Mások ugyanis a stava szóból vezetik le a Stiavnicát, amely szóval a szlávok egy bizonyos savanyú füvet jelölnek. 26
IV. Ha a magyarok évkönyveinek hinni lehet, mint ahogyan hinni is kell akkor, amikor a külországbeli írók oly mély hallgatásba burkolóznak: abban az idıben, amelyre Selmec kezdeteit teszik a most említett cédulák, jött ki Álmos, a magyarok elsı fejedelme Szkíthiából Erdélyországba hatalmas hadseregével, s itt felépítvén a hét várat, arra adta elméjét, hogy a Dunán innen és túl terjedı, s egykor Attila által birtokolt Magyarországot fegyverrel megvegye és visszaszerezze. De amidın a leigázott népekbıl való orgyilkosok még ez elıtt a hadjárat elıtt megölték ıt, csak a fia, Árpád a magyarok között szolgák és kincsek tekintetében a leghatalmasabb úr hajtotta végre az elhatározást és legyızvén Szvatoplukot, uralma alá hajtotta az innensı és a túlsó Magyarországot, amelyet aztán olyan módon osztott fel egymás között a hét vezér, hogy azt a területet, amelyen a bányavárosokat találjuk, Lélnek adták vagy sorshúzással, vagy pedig elhatározott szándék szerint. Az ötödik vezért Lélnek nevezték, azt tudniillik, aki elkergette a cseh messianusokat a golgathai részekrıl és, mint mondják, hosszabb idın keresztül táborozott azon a helyen ezek Thuróczi szavai. 9 Hogy Golgatha a mai Galgóc volt, a messianusok, vagyis a cseh keresztények pedig a morvák, errıl a maga he- 9 Chronica Hungarorum, II. rész, VII. fejezet, 32. lap. 27
lyén már szóltunk. 10 Mármost mindezekhez azt tesszük hozzá, hogy azon az egész területen, amely a Vág és az Ipoly folyók között fekszik, Lél telepedett meg, székhelyét pedig Galgócra tette. Ezek az események azonban a 747. és a 750. esztendı között történtek s nem kevésbé kegyetlenül, mint amennyire a terület és a lakosok szenvedésével zajlottak le. Azt mondja ugyanis a történetíró: kiőzték a cseh messianusokat, s nehéz elhinni, hogy a halálra gyötört lakosok még csak gondolkodtak volna is város alapításáról, hogy ne mondjam: nekiláttak volna várost építeni hacsak valaki nem azt akarja gondolni, hogy a hegyvidéki kunyhókban szétszórtan lakó bányászok az ellenségtıl való félelem következtében az erdıségekben mintegy polgári közösségekbe tömörültek, mivel nyilvánvaló, hogy sok városnak és várnak az eredetét ilyesféle szomorú alkalmatosságnak lehet tulajdonítani. Ha azonban errıl akarjuk meggyızni magunkat, akkor arra az álláspontra kell jutnunk, hogy már sokkal a 745. esztendı elıtt bányászták itt a fémeket a csehek, vagyis a morvák az ı uralmuk alá tartozott ugyanis akkor ez a vidék, mégpedig mindenütt akkora számú munkással, hogy azok közösségbe tömörülvén, képesek voltak egy eléggé nagy városnak megvetni az alapjait: és éppen ez az, amit én nem tudok elfogadni. Talán helyesebb lenne ha egyáltalán állítani akarunk valamit ebben a bizonytalan dologban Bányának, vagyis Selmecnek a kezde- 10 Nyitra vármegye története, Különös rész, IV. fejezet, I. szakasz, VIII. szám, II.. 28