Kihalás A Föld fajgazdagsága jelenleg a legnagyobb, DE a fajok kihalásának sebessége is napjainkban a legnagyobb Sok faj a kipusztulás szélére sodródott Fennmaradó fajok is veszítenek genetikai változatosságukból, ahogy populációik mérete csökken és ahogy a populációik izolálódnak A sokféleség csökkenéséért elsősorban az EMBER a felelős természetátalakító és pusztító tevékenysége miatt Az emberi beavatkozások elsődleges célja saját igényeinek kielégítése Napjainkban az éves szárazföld nettó primer produkció (NPP) közel 50%-át az emberiség hasznosítja Még a kultúrába vont fajok (búza, kukorica, tyúk, szarvasmarha) genetikai diverzitása is csökken a hagyományos gazdálkodási módok felhagyásával A környezetpusztítás legsúlyosabb következménye az extinkció (kipusztulás) Ha a társulások fajai nem pusztulnak ki a társulások degradáció vagy területvesztés után is magukhoz térhetnek A hanyatló populációk genetikai sokféleségének csökkenése is lehet reverzibilis Csak a fajok teljes kipusztítása visszafordíthatatlan Az extinkciónak több formája van: 1) kihalt (extinct) az a faj, amelynek sehol a Földön nem maradt fenn élő egyede 2) vadon kihalt (extinct in the wild) az a faj, amelynek csak fogságban élő egyedei maradtak fenn
3) Helyileg kihalt (locally extinct vagy extirpated) az a faj, amelynek bizonyos populációi elpusztultak, de a Föld más részein még létezik vadon élő populációja 4) Ökológiai értelemben kihalt (ecologically extinct) az a faj, amelynek ugyan még él néhány egyede vadon is, de oly mértékben megfogyatkozott a létszáma, hogy eredeti szerepét a társulásban már nem tölti be, más fajokra gyakorolt hatása elhanyagolható (ilyenek egyes tigrisfajok) Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban A fajok száma az élet keletkezése óta növekszik, azonban a növekedés nem egyenletes Intenzív fajkeletkezés (speciáció) után kevés változással járó periódusok következnek Időnként pedig tömeges fajkihalások is bekövetkeznek (fosszilis leletekből jól kiolvasható) Legtöbb fosszilis adat a tengeri állatvilágról van A tengeri állatok kb. 600 millió ével ezelőtt jelentek meg Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban Az azt követő 150 millió évben közel egyenletes tempóban új családok jelentek meg A következő 200 millió évben a családok száma nagyjából állandósult (kb. 400 család) A földtörténeti közép- és újkor utóbbi 250 millió éve alatt a családok száma 700-ra emelkedett Ez azt jelenti, hogy 1 millió évenként jelenik meg egy új család A leletek alapján öt, átlagosan 27 millió évig tartó, tömeges fajkihalási periódus fordult elő az elmúlt 600 millió év során
Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban Ezek az időszakok: ordovícium, devon, perm, triász és a kréta időszak vége Legismertebb a 65 millió évvel ezelőtti a kréta időszak végén történt kihalás Dinoszauruszok kipusztulása megnyitotta az utat az emlősök elterjedése előtt A legtömegesebb kihalások a perm időszak végi, mintegy 250 millió évvel ezelőtti periódusban voltak (tengeri állatfajok 77-96%-a, és a családok több mint fele pusztult ki) Ez valamilyen nagy természeti katasztrófa következménye lehetett (vulkánosság vagy aszteroidabecsapódás) Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban Újabb 50 millió év kellet ahhoz, hogy a tengeriállat-családok száma újra a kihalási periódus előtti szintre emelkedjen Az ember okozta kihalások sebessége Rovarok, gerincesek, zárvatermő növények legnagyobb fajgazdagságukat 30 ezer évvel ezelőtt érték el Az emberi populáció növekedésével a fajszám csökkenésnek indult Napjainkban a 6. nagy kihalási periódust éljük Nagytestű emlősök Ausztráliából, Észak- és Dél-Amerikából tűntek el Ember megjelenése után az emlősök 74-86%-a pusztult ki
Az ember okozta kihalások sebessége Ennek oka vadászatuk és az erdők felégetése Másik jelentős példa a szavannák felégetése (jobb legelőterület lesz belőle, Afrikában 50 ezer éve folyik) Hasonló a folyamat az észak-amerikai indiánok által a legelők és szántóföldek létrehozása az erdők és a gyepek rovására Fajkihalás sebességére vonatkozó adatok elsősorban madarak és emlősök esetén állnak rendelkezésre Az ember okozta kihalások sebessége Az ember okozta kihalások sebessége Ezek a becslések is pontatlanok, mivel sok kihaltnak vélt fajt megtaláltak, de lehet hogy sok létezőnek vélt faj végleg eltűnt 1600 után 85 emlősfaj és 113 madárfaj pusztult ki (2,1 illetve 1,3%) Ez nem volna magas arány de a kihalások zöme az utolsó 150 évre tehető 1600 és 1700 között csak évtizedenként, de 1750 és 1850 között már évenként kihalt egyegy emlős- és madárfaj Az ember okozta kihalások sebessége A kihalások sebessége az utolsó néhány évtizedben lelassult (tudatos természetvédelem, illetve csak 50 év után nyilvánítanak egy fajt kihaltnak) Sok faj csak ökológiai értelemben halt ki (nagyon kevés példány él már csak belőlük) Emlős- és madárfajok 11%-a veszélyeztetett Iguanák aránya 68% Bizonyos édesvízi halak és puhatestűek is veszélyeztetettek, valamint a nyitvatermők és a pálmák bizonyos képviselői
Az ember okozta kihalások sebessége Emberi tevékenység nélkül a kihalások sebessége sokkal lassabb lenne Egy faj 1-10 millió évig él mielőtt kihal vagy másik fajjá alakul Ha 10 millió fajjal számolunk, akkor évente 1-10 faj kihalását jósolhatnánk Madarak és emlősök esetében az évszázadonkénti 1%-os ráta 100-szor 1000- szer nagyobb, mint a természetes sebesség alapján várható lenne Az ember okozta kihalások sebessége 1850 és 1950 között 100 emlős- és madárfaj pusztult ki, pedig a természetes kihalási ráta alapján csak 1-nek kellett volna A maradék 99 kihalásáért az ember a felelős Endemizmusok Endemizmus: Bennszülött vagy endemikus az a faj, amelynek természetes elterjedési területe szűk földrajzi régióra korlátozódik Pl. akác csak Észak-Amerikában őshonos Egyes gyomfajok az őshazájukon kívül gyors hibridizációs fajképződésen mennek keresztül Az endemizmus eltérő nagyságú földrajzi régiókra is használható Pl. erdeifenyő Eurázsia mérsékelt égöveinek endemizmusa Endemizmusok A komodói varánusz viszont csak az indonéziai szigetvilág néhány szigetére jellemző Szélsőséges eset: 1) Mauna Kea ezüstkard: csak a Hawaii szigetén található Mauna Kea vulkán kráterében él 2) pilisi len: csak a Szénás hegycsoporton fordul elő
Endemizmusok Endemikus fajok aránya elsősorban elszigetelt területeken magas (távoli szigetek, öreg tavak, magányos hegycsúcsok) Geológiai értelemben idős, elszigetelt mediterrán klímájú területeken (Dél-Afrika, Délnyugat- Ausztrális) is jelentős az arányuk Kevéssé elszigetelt területeken sokkal kisebb az endemizmusok aránya Kiemelkedő terület Madagaszkár (emlősfajok 93%-a, békafajok 99%-a, növényfajok 65%-a endemizmus itt) Endemizmusok Az endemizmusok fontosak a fajkihalás szempontjából. Pl. egy madagaszkári bennszülött faj populációjának megsemmisülése a faj kihalását eredményezi Széles elterjedésű faj esetén több populáció eltűnése sem okozza a faj kihalását Észak-Amerika keleti részén az erdők 98%-ának kivágása sem okozta egyetlen madárfaj kipusztulását sem, mivel a fennmaradt erdőfragmentumok biztosították a túlélésüket Endemizmusok Magyarország növényfajainak 2%-a endemizmus Ehhez társul még újabb 1,5%-ot adó kárpáti endemizmusok Ha a Kárpát-medencét mint biogeográfiai egységet tekintjük akkor már a növényfajok 9,1%-a endemikus Kárpát-medence fiatal geológia kora ellenére gazdag bennszülött állatfajokban Endemizmusok A Kárpát-mdence szárazföldi csigafajainak mintegy 30%-a endemikus Ez a szigetekre jellemző szintet közelíti A legtöbb rovarcsoport esetében azonban az arány 5% alatti
Kihalási ráta szigeteken Az 1600 óta kihalt növényfajok legtöbbje szigeteken fordult elő Ugyanez a jelenség figyelhető meg az elmúlt 350 évben a madarak és emlősök esetében is Az óceáni szigetek endemikus fajainak 80%-a kihalt vagy kihalással fenyegetett A szigeteken kialakult fajoknak kevés versenytársa, ragadozója és betegsége volt Ezért a betelepített ragadozók jelentősen megtizedelik ezen fajok állományát Kihalási ráta szigeteken A legintenzívebb kihalás az ember megtelepedése után jelentkezik, majd a legérzékenyebb fajok kipusztulása után lelassul Minél régebb óta él ember egy adott területen annál nagyobb hányada pusztult ki az őshonos fajoknak Hawaii szigeteken 98 endemikus madárfaj élt a polinéziaiak isz. 400 körüli betelepülése előtt Kihalási ráta szigeteken A velük érkezett emlősök, valamint az erdők kivágása következtében mintegy 50 madárfaj pusztult ki Az európaiak 1778-as megérkezése után további 24 endemikus madárfaj halt ki Az elmúlt 1600 év során tehát az endemikus madárfajok több mint 70%-a kihalt A növényfajok is veszélyeztetettek a Hawaii szigeteken Kihalási ráta szigeteken Az itt élő növények 91%-a endemikus Mára közel 10%-uk kipusztult A megmaradt fajok 40%-a veszélyeztetett 1840 és 1860 között több mint 60 gerinces fajt honosítottak meg Ausztráliában, amelyek sok őshonos fajt kiszorítottak Betelepített ragadozók hatása: Új-Zéland földi álfakusz faját egyetlen macskaegyed pusztította ki
Kihalási ráta a tengerekben és édesvizekben A világtengerekben mindössze 4 tengeri emlős és egy osztrigafaj kihalását jegyezték fel Ez a szám valószínűleg alábecsült, mert a tengereket nem ismerjük olyan jól, mint a szárazföldeket A tengeri élőlények ellenállóbbak a bolygatással szemben Sok vadászott faj csúcsragadozó, ezért kipusztulásuk döntő hatást gyakorolhat az egész életközösségre Kihalási ráta a tengerekben és édesvizekben Mivel néhány faj egyetlen képviselője egy adott családnak vagy rendnek, így néhány faj kipusztulása is a biodiverzitás komoly csökkenéséhez vezethet A kipusztult édesvízi halak döntő többsége a fajgazdagabb kontinensek vizeiben élt, nem szigeteken Maláj-félsziget korábban leírt 266 fajából napjainkban csak 122-t találtak meg Kihalási ráta a tengerekben és édesvizekben Észak-Amerikában az édesvízi halak és puhatestűek több mint harmada kihalással veszélyeztetett Iparilag fejlett vidékeken számos folyami hal és gerinctelen faj fennmaradása veszélyeztetett az emberi tevékenységek által (pl. folyószabályozás, gátak építése, vízszennyezés) A jelenkori kihalások sebessége Szigetbiogeográfia elmélete szerint összefüggés mutatható ki egy sziget mérete és a rajta kialakuló egyensúlyi fajszám között A fajszám-terület összefüggést felhasználják hogy felbecsüljék a természetes élőhelyek pusztulása miatt időegység alatt kipusztuló fajok számát A becslések eredményei sokszor nagy eltéréseket mutatnak
A jelenkori kihalások sebessége A trópusokon becsült kihalási ráta (mivel ezek a területek a legfajgazdagabbak) jól használható a globális kihalások megközelítésére A trópusi erdőpusztítások következtében az óvilági esőerdőkre jellemző fajok 10-25%-a kihalt A Csendes-óceán térségében ez az arány 7-17% közötti Évente a fajok 0,2-0,3%-ának kihalása várható ami 20-30 ezer faj kihalását jelenti A jelenkori kihalások sebessége A kihalási rátát csökkentené ha a ritka fajokban gazdag területek természetvédelmi oltalom alá kerülnének Az extinkció jelenlegi sebessége a kréta időszak végi kihalások óta példa nélküli Egyes becslések az élőhelyek várható pusztulási sebességén, a populációk tényleges számán és a földrajzi elterjedésen alapulnak Ezt 725 gerinces fajra alkalmazva az jósolható, hogy 100 éven belül 15-20 fog kipusztulni A jelenkori kihalások sebessége Az is fontos kérdés, hogy mennyi idő alatt pusztulnak ki a fajok az élőhely adott hányadának elpusztulása következtében Sok faj sorsa megpecsételődött mivel csak néhány egyede maradt fenn Lokális kihalások Sok faj esetében súlyos helyi szintű pusztulás figyelhető meg Sok korábban széles elterjedésű faj, korábbi élőhelyének néhány kisebb foltban fennmaradt fragmentumába szorult vissza Nagy-Britanniában egy megye lepkefaunájának elemzése kimutatta, hogy 25 év alatt az ismert lelőhelyek közel 70%-a elpusztult, ami a lokális kihalások magas arányát jelzi
Kihalással veszélyeztetettség A ritka fajok veszélyeztetettebbek, mint a gyakoriak A ritkaság leggyakrabban azt jelenti, hogy egy adott faj csak kevés egyedből álló populáció(ka)t alkot Földrajzi értelemben akkor ritka egy faj, ha csak egy szűk földrajzi régióban fordul elő (kicsi az áreája) Pl. tornai vértő Kihalással veszélyeztetettség Sok, földrajzi értelemben ritka faj olyan élőhelyszigeteken fordul elő, amit kedvezőtlen tengerek vesznek körül (pl. alföldből kiemelkedő magashegységek) Egy faj akkor is ritka, ha csak egy-két nagyon speciális élőhelyen fordul elő Pl. részeg korpafű, amely az egész Földön elterjedt, de csak hűvös, nedves viszonyok között, nyers savanyú alapkőzeten fordul elő Kihalással veszélyeztetettség Ennek ellentétei a generalista (ubikvista) fajok, amelyek nagyon eltérő termőhelyi viszonyok között is képesek megjelenni A szűk elterjedésű specialisták élőhelyei azonnali védelmet esetenként célzott kezelést igényelnek akkor is ha helyenként nagyobb populációval rendelkeznek Melyek a legveszélyeztetettebb fajok? Néhány faj fennmaradását már csak védelmi programok biztosítják A kihalással különösen azok a fajok veszélyeztetettek, amelyek az alábbi kategóriák közül egybe vagy többe beletartoznak 1) Nagyon kis áreájú fajok: pl. óceáni szigetek, vagy tavak 2) Egy vagy kevés populációval rendelkeő fajok
Melyek a legveszélyeztetettebb fajok? 3) Kis populációméretű fajok: pl. nagy testű ragadozók 4) Csökkenő populációméretű fajok 5) Kis egyedsűrűségű populációval rendelkező fajok 6) Nagy territóriumigényű fajok 7) Nagy testméretű állatfajok: nagy territóriumot és sok táplálékot igényelnek 8) Rosszul terjedő fajok Melyek a legveszélyeztetettebb fajok? 9) Vándorló fajok: ezek a fajok legalább két élőhelytől függenek 10) Kis genetikai változatosságú fajok: pl. gepárd 11) Speciális élőhelyigényű fajok 12) Zavartalan élőhelyek K-stratégista fajai 13) Ideiglenesen vagy állandóan kolóniát képező fajok: pl. bölénycsordák, halrajok, lazacfajok 14) Az emberrel való találkozás nélkül, elszigeteltségben kifejlődött fajok 15) Ember által közvetlenül hasznosított fajok Melyek a legveszélyeztetettebb fajok? A felsorolt tulajdonságok egymástól nem függetlenek, gyakran együttesen fordulnak elő A legveszélyeztetettebb fajok a felsorolt tulajdonságok közül nagyon sokkal rendelkeznek Természetvédelmi kategóriák A ritka és veszélyeztetett fajok státuszának természetvédelmi célú jellemzésére a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a Világ Természetvédelmi Monitorozó Központ (WCMC) tíz kategóriás rendszert dolgozott ki 3., 4. és 5. kategóriába tartozó fajok kihalással veszélyeztetettek Ezek a kategóriák segítséget adnak a nemzetközi természetvédelmi egyezmények (Washingtoni Egyezmény) számára a különleges figyelmet érdemlő fajok kiválasztásához A veszélyeztetett fajok vörös könyveinek összeállításakor is használják ezeket a kategóriákat
Természetvédelmi kategóriák 1) Kipusztult (Extinct) 2) Vadon kipusztult (Extinct in the wild) 3) Különösen veszélyeztetett (Critically endangered) 4) Veszélyeztetett (Endangered) 5) Sebezhető (Vulnerable) 6) Védelemfüggő (Conservation dependent) 7) Veszélyeztetettség közeli (Near threatened) Természetvédelmi kategóriák 8) Legkevésbé aggasztó helyzetű (Least concern) 9) Hiányosan ismert (Data insufficient) 10) Be nem sorolt (Not evaluated) Ezek a kritériumok túlságosan szubjektívek Így kidolgoztak egy egyszerűbb jobban definiált kategóriákat tartalmazó rendszert Természetvédelmi kategóriák Különösen veszélyeztetett faj: kihalási esély > 50% 10 éven vagy 3 generáción belül Veszélyeztetett: kihalási esély > 20% 20 éven vagy 5 generáción belül Sebezhető: kihalási esély > 10% 100 éven belül Ezekhez a kategóriákhoz rendelkezni kell az alábbi információk közül legalább egyikkel: Természetvédelmi kategóriák 1) az egyedszám megfigyelt csökkenése 2) a faj elterjedési területének mérete és a létező populációk száma 3) az összes és a szaporodóképes egyedek száma 4) a populáció jelenlegi és várható méretének csökkenési trendje és az élőhely-pusztulási trend mellett az adott időpontra becsülhető populációméret 5) bizonyos generációs időn vagy megadott időponton belül a kihalás valószínűsége
Természetvédelmi kategóriák A Magyarországon kiadott Vörös Könyv egy korábbi kategóriarendszeren alapul Négy kategóriát használ: 1) kipusztult 2) kipusztulással veszélyeztetett 3) aktuálisan veszélyeztetett 4) potenciálisan veszélyeztetett Természetvédelmi kategóriák Kék lista: azokat a fajokat tartalmazza amelyek esetében a természetvédelmi beavatkozás sikeres volt Kék lista kategóriái: 1) a természetvédelmi beavatkozások következtében a vörös listáról törölhető 2) a vörös listáról törölhető, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásnak köszönhető Természetvédelmi kategóriák 3) a természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománynövekedés tapasztalható, de a vörös listáról való törléshez ez még nem elegendő 4) tartós állománynövekedés tapasztalható, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhető, a vörös listáról való törléshez pedig még nem elegendő Természetvédelmi kategóriák 5) a természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománystabilizálódás tapasztalható 6) tartós állománystabilizálódás tapasztalható, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhető
Természetvédelmi kategóriák Természetvédelmi kategóriák Természetvédelmi beavatkozás kategóriái: 1) a beavatkozás előmozdította a faj állománygyarapodását 2) a beavatkozás a faj megtartását eredményezte 3) a beavatkozás eredménytelen vagy negatív hatású volt 4) a beavatkozás nem megítélhető vagy nem ismert Természetvédelmi kategóriák 5) hathatós természetvédelmi beavatkozás ismert, de az adott területen nem alkalmazták 6) hathatós beavatkozás nem ismert Túlhasznosítás Az állatok vadászata és a növények begyűjtése fenntartható módon folyt, amíg a módszerek fejletlenek voltak Az emberi létszám növekedése és a módszerek tökéletesedése következtében sok nagytestű állat teljesen eltűnt az adott életközösségből Korábban is pusztultak ki fajok Pl. momo madár (Drepanis sp.) hawaii szigetén (királyi fejdíszt a tollából készítették)
Túlhasznosítás Ugyancsak korábban pusztult ki sok nagytestű növényevő és ragadozó Eurázsia és Észak- Amerika jelentős részéről Új-Zélandon nagyméretű röpképtelen madarak pusztultak ki Napjainkban a veszélyeztetett és ritka gerincesek emberi túlhasznosítás áldozatai Élőhelypusztítás és degradáció után a túlhasználat a 3. legfontosabb veszélyeztető tényező Túlhasznosítás Tradícionális társadalmakban megvoltak a megfelelő szabályozók arra, hogy a források kihasználása ésszerű keretek között maradjon Manapság a források nagy részét opportunista módon használják A vadászszenvedély is a túlhasznosítás forrása lehet A túlhasznosítás gyorsan végbemegy, amikor egy korában nem hasznosított forrás iránt hirtelen piaci igény jelentkezik Túlhasznosítás Sok faj megfogyatkozásáért a legális és illegális kereskedelem egyaránt felelős Pl. szőrmekereskedelem Vagy lepke-, orchidea-, kaktusz-, és csigagyűjtők szenvedélye, valamint az akvaristák igényeit kielégítő színes halak Évi 500-600 millió trópusi halat vesz fel az akváriumipar Ezek többszöröse pusztul el begyűjtés és szállítás során Túlhasznosítás Legtöbb exportőr a trópusi fejlődő országokban van Legfőbb importőrök Európa, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia fejlett országai Az illegális kereskedelem is óriási problémát jelent Túlhasznosításra jó példa a bálnavadászat Fafajok esetében elsőként az értékes fajok készleteit merítik ki
Túlhasznosítás Túlhasznosítás Ezután a kevésbé értékes fajokra térnek át Majd ha ezek készletei is kimerültek akkor új területekre vonulnak Fakitermelésre jó példa a mahagóni szinte teljes eltűnése a Karib-szigetekről, vagy a libanoni cédrus állományának lecsökkenése A kormányok és vállalatok gyakran kijelentik, hogy el tudják kerülni a túlhasznosítást Erre dolgozták ki a maximális fenntartható hozam (MFH) koncepcióját Túlhasznosítás Ez azt az évente maximálisan lehalászható, kitermelhető, lelőhető mennyiséget jelenti, ami még nem veszélyezteti a populációt, mert a populáció természetes növekedése pótolja a veszteséget Ha túl sokat veszünk ki egy populációból, az a populáció természetes növekedési képességét károsítja Az MFH meghatározására számos módszert dolgoztak ki Túlhasznosítás 1) sokéves adatokat használnak a kitermeléséhez befektetett energiamennyiségéről és az így megszerzett zsákmány mennyiségéről. Ebből becsülhető az MFH 2) a populáció növekedési potenciáljára az életmenet ismeretében következtetnek 3) dinamikus készlet modellek az egyes korcsoportokban lévő egyedek számát és eltérő mortalitását is figyelembe veszik
Túlhasznosítás Logisztikus populációnövekedést feltételezve az eltartóképesség (K) felénél nyerhető ki a MFH, de az élettartam növekedésével ez az arány K/5-ig is csökkenhet Ezért nem lehet cél az MFH rendszeres betakarítása, hanem ez egy elvi, felső, soha át nem lépendő határ A források teljes kimerülésének elkerülésére a a kormányok sokszor rendelnek el halászati tilalmat Túlhasznosítás Ennek elmulasztása vezetett Newfoundland partjainál a tőkehal állományának 1%-ra való lecsökkenéséhez Sok tengeri élőlény számára nem a közvetlen hasznosítás jelent veszélyt, hanem a halászat véletlen áldozataivá válnak (pl. delfinek, teknősök, albatroszok) Fakitermeléskor a kitermelt 10-20% fának a többszöröse károsodik Túlhasznosítás Túlhasznosítás Tengeri fajokat úgy is érintheti a túlhasznosítás, hogy a zsákmányuk mennyisége csökken le (pl. gyilkosbálnák, fókák) Punta Tombo magellánpingvin-kolóniája 1987 és 1995 között 20%-al csökkent Jelentős mértékben csökken a csikóhalak száma a megnövekedett igény miatt További példák a cápák és delfinek is
Túlhasznosítás A túlhasznosítás nemcsak az állatokat érinti Németországban évi 173 millió gumi óvszert gyártanak, amelyekhez a korpafűspórát használnak Ehhez évi 4 tonna korpafüvet importálnak Kínából, Indiából és Oroszországból Túlhasznosítás elkerülhető ha a nagyobb, idősebb egyedeket hasznosítják, a kisebbeket pedig megőrzik Túlhasznosítás Tőkehalaknál ennek következtében csökkent az átlagos méret A túlhalászás következtében az ivarérés ideje korábbra tolódott Több faj túlélésére (orrszarvú-fajok, nagyragadozó macskafélék) kevés esély maradt A ritkaság sajnos sok esetben még növeli is az adott fajok feketepiaci értékét, ami megnehezíti a megmentésüket Idegenhonos fajok A fajok elterjedésének környezeti és klimatikus akadályok szabnak határokat Ezért az evolúció eltérő utakat járt be minden nagy földrajzi régióban Az ember jelentős változásokat okozott az elterjedési mintázatokban a fajok széthurcolásával Új lakóhelyükre magukkal vitték háziállataikat és termesztett növényeiket Idegenhonos fajok A széthurcolás lehetett tudatos vagy véletlen is A legtöbb idegenhonos faj az alábbi módok valamelyikével telepedett meg: 1) Európaiak gyarmatosítása: ez Új-Zéland, Ausztrália és Dél-Afrika élővilágát érintette leginkább 2) Kertészet és mezőgazdaság: sok növény került új kontinensre dísznövényként, mezőgazdasági terményként vagy pázsitot alkotó fajként
Idegenhonos fajok 3) Véletlen behurcolás: gyomfajok magvai betakarított terménnyel juthatnak új helyre; rovarok és patkányok hajók potyautasaiként, de kórokozók és kártevők is szétterjedhetnek gazdáik segítségével 4) Biológiai védekezés: egy idegenhonos fajt úgy próbálnak megfékezni, hogy betelepítik természetes ellenségét; ez azonban bővítheti étrendjét és az őshonos fajokat is károsíthatja Idegenhonos fajok USA-ban 70 halfaj, 80 puhatestűfaj, 2000 növényfaj és 2000 rovarfaj származik idegen kontinensről Magyarország flórájának 266 neophyta tagja van A betelepített fajok nagy része nem képes tartósan megtelepedni, mert az új körülmények nem megfelelőek számukra Kis részük azonban az őshonos fajok kiszorítása után tömegesen elszaporodik Idegenhonos fajok Idegenhonos fajok
Idegenhonos fajok 20 000 és 200 000 közé tehető a Nagy- Britanniába behurcolt növényfajok száma Ezekből csak 1169 tudott tartósan megtelepedni Ebből csak 15 tekinthető problémát okozó agresszív fajnak Idegenhonos fajok a szigeteken A szigetek egyik fő jellemzője, hogy sok endemikus fajuk van Az elszigeteltség miatt ugyanakkor védtelenek az idegen fajokkal szemben A szigetekről legtöbbször hiányoznak a nagytestű ragadozó és növényevő emlősök Ezért a bennszülött növény- és állatfajok nem tudnak védekezni a betelepített nagytestű emlősök ellen Idegenhonos fajok a szigeteken Ezen fajok betelepedése számos őshonos faj gyors pusztulását okozta A behurcolt növények uralkodóvá válását segítette az is, hogy ezek rendelkeznek a növényevőket távol tartó valamilyen védekezéssel Másik segítő tényező, hogy a bennszülött fajok nem rendelkeznek természetes ellenálló képességgel az idegen növényfajok ellen Idegenhonos fajok a szigeteken Egyetlen idegenhonos faj betelepülése számos őshonos faj kipusztulását okozhatja Pl. a Santa Catalina-sziget növényei: 47 növényfaj pusztult ki a betelepített emlősök hatására. A flóra egyharmada jelenleg idegenhonos. Polinézia szigeteinek madarai: az endemiklus madárfauna szinte teljes pusztulását okozta a barna mangrovesikló betelepítése (tojást, fiókát, és kifejlett madarakat is fogyaszt)
Idegenhonos fajok a szigeteken A tuatara: ez Új-Zéland egyik ritka hüllőfaja, amelyet súlyosan veszélyeztet egy betelepített patkányfaj (a tojásokat és a fiatalokat fogyasztja) Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken Az idegenhonos fajok rendkívül súlyos hatással lehetnek a sérülékeny tavi életközösségekre és az izolált vízfolyások hálózatára Eddig több mint 120 halfaj telepedett meg idegen tengerekben és folyótorkolatokban Ezek nagy része véletlen betelepítés következménye Az idegenhonos halfajok gyakran nagyobb méretűek és agresszívabbak az őshonos fajoknál Ezért az őshonos fajok kipusztulását okozhatják Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken A kelet-afrikai árok nagy tavai hajdan a leggazdagabb vízi életközösséggel rendelkeztek Az idegen honos fajok betelepítése súlyosan károsította a tavak élővilágát A dél-amerikai eredetű vízijácint a Viktória-tó szinte teljes felszínét beborította A nílusi sügér betelepítése következtében több száz endemikus halfaj pusztult ki Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken Madagaszkár édesvízi halfaunája rendkívül gazdag endemizmusokban 23 nemzetségből 14 sehol máshol nem fordul elő a világon A hajdani 28 őshonos halfajból mára már csak 5 maradt, és a behurcolt halfajok uralják az édesvízi élőhelyeket Montana államban a Falthead-tó vízgyűjtőjének vizeibe betelepítettek egy oposszumrák-fajt
Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken Azt gondolták, hogy ez a faj majd a halak fő táplálékát fogja képezni Ehelyett a rák közvetlen versengésbe került a halakkal a zooplanktonért, s sikeres kompetítorként a halak, és a halakkal táplálkozó fehérfejű rétisas populációinak a drasztikus csökkenését okozta A zebrakagyló 1988-ban telepedett meg az észak-ameriaki Nagy-tavakban Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken Ez a Kaszpi-tengerből származó apró termetű csíkos kagyló az európai olajszállító hajókkal juthatott be Észak-Amerikába Egyedszáma két év alatt elérte a négyzetméterenkénti 700 000-t az Erie-tó egyes részein Ez szinte teljesen kiszorította a tó őshonos kagylófajait Jelentős károkat okoz a halgazdaságoknak, vízerőműveknek, vízi járműveknek Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken Az Észak-Amerika partjainál őshonos fésűs medúza a nehezékvízzel jutott be a Feketetengerbe Itt nincs sem természetes kompetítora sem ragadozója ennek a halevő medúzának 7 évvel az első megjelenése után ez a faj adta a Fekete-tenger biomasszájának 95%-át Ez a faj a halak lárváit és a lárvák táplálékát adó zooplanktonokat egyaránt fogyasztja, így a teljes ökoszisztéma összeomlott
Az idegenhonos fajok inváziós képessége Miért tudnak az idegenhonos fajok új élőhelyeket oly sikeresen meghódítani és hogyan tudják az őshonos fajokat kiszorítani? 1 ) Új hazájukban hiányoznak a természetes parazitáik és predátoraik (pl Ausztráliában a nyulak, Észak-Amerikában a gyapjaslepke) 2) az idegenhonos fajok az őshonos fajoknál hatékonyabban használják ki a bolygatott, átalakított élőhelyek nyújtotta lehetőségeket Az idegenhonos fajok inváziós képessége Az idegenhonos fajok inváziós képessége Sok esetben az idegenhonos fajok legnagyobb mennyiségben az átalakított élőhelyeken fordulnak elő A természetvédelem egyik legnagyobb problémája az invazív fajok nagymértékű elszaporodása Ezek továbbterjedésének megakadályozása rengeteg időt és pénzt emészt fel Ezért napjainkban hatékonyabb az újonnan betelepült fajok gyors és kíméletlen kiírtása Az idegenhonos fajok inváziós képessége Az invazív fajok egyik csoportját olyan őshonos fajok alkotják, amelyek az ember által végzett élőhelymódosulás következtében kiterjesztik elterjedési területüket (pl. Észak-Amerikában a prérifarkas, a róka és néhány sirályfaj) Ezek a kevésbé kompetitív vagy a predációt kevésbé toleráló fajok rovására szaporodnak el Speciális probléma azon idegenhonos fajok csoportja, amelyeknek közelrokon fajai vannak a meghódított területen
Az idegenhonos fajok inváziós képessége Ezek a fajok a földrajzi izoláció megszűnésével szabadon hibridizálódhatnak őshonos rokonaikkal, ezzel a helyi populáció genetikai állományát megszüntetik (pl. kékcsőrű réce) Itt kell még megemlíteni a genetikailag módosított organizmusok (GMO) egyre szélesebb körben való alkalmazását Egy GMO termesztése semmiben sem különbözik egy idegenhonos faj betelepítésétől Az idegenhonos fajok inváziós képessége Eddig kevés célzott vizsgálat történt, ami a GMO-k inváziós potenciálját elemezte Az eddigi legalaposabb vizsgálat több genetikailag módosított és normális repcetváltozat viselkedését tesztelte sok ökológiai és földrajzi szituációban három éven keresztül A repcék csak a növényevőktől kerítéssel védett és szántott parcellákban mutattak az invázióhoz kellő mértékű szaporodást, s ez független volt a transzgének jelenlététől Az idegenhonos fajok inváziós képessége A kormányoknak az idegenhonos fajok importját korlátozó törvényeket és vámszabályokat kell megalkotniuk, és ezeket hatékonyan érvényre juttatni Betegségek A vadon élő és fogságban tartott élőlények egyaránt megkapnak időnként bizonyos betegségeket Ezeket okozhatják mikroparaziták (vírusok, baktériumok, gombák, protozoák) vagy makorparaziták (galandférgek, ízeltlábúak) Ezek a paraziták csökkentik az egyedek túlélési és szaporodóképességét Sokszor az emberi tevékenység a felelős bizonyos betegségek kórokozóinak elszaporodásáért