U n g a r i s c h H i s t o r i s c h e r Ve r e i n Z ü r i c h

U n g a r i s c h H i s t o r i s c h e r Ve r e i n Z ü r i c h ZMTE XVI. Magyar Őstörténeti Találkozó X. Magyar Történelmi Iskola Magyar haditechnika és magyar hadjáratok a kora középkorban * A második világháború és történelmi következményei Magyarország szempontjából (1939-1949) A Tizenhatodik Magyar Őstörténeti Találkozó és Tizedik Magyar Történelmi Iskola előadásai és iratai Szentendre, 2001 A ZÜRICHI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYESÜLET KIADVÁNYA Budapest Zürich 2002

Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó és akár otthon szenved némán az idegen uralom alatt, akár kiüldözötten keres magának és családjának fedelet, meg falatot széles e világon: temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét és csakis ezért dolgozzék, meg imádkozzék. Ez a cél mindnyájunk közös, szent célja: Magyarország felszabadítása. Gondoljunk szüntelenül azokra, akik a legtöbbet, életüket áldozták édes hazájukért és hadifoglyainkra, akik még mindig idegenben szenvednek, hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló. A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja. Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása, századokon át tanúsított nemzeti érzését, Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyûlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság. Horthy Miklós (1947)

U n g a r i s c h H i s t o r i s c h e r Ve r e i n Z ü r i c h Magyar haditechnika és magyar hadjáratok a kora középkorban * A második világháború és történelmi következményei Magyarország szempontjából (1939-1949) A Tizenhatodik Magyar Őstörténeti Találkozó és Tizedik Magyar Történelmi Iskola előadásai és iratai Szentendre, 2001 A ZÜRICHI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYESÜLET KIADVÁNYA Budapest «Zürich 2002

Szerkesztette és lektorálta: CSIHÁK GYÖRGY (Zürich) a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke Sorozatszerkesztő: CSIHÁK GYÖRGY (Zürich) a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke A kiadvány nyomdaköltségei egy részének fedezéséért, köszönet illeti a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, míg a költségek nagyobb részét a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem fedezte A könyv szerzői valamennyien ellenszolgáltatás nélkül vettek részt a találkozón, oktattak az iskolában és munkájukat az Egyesület rendelkezésére bocsátották. Fizetségük legyen a Nemzet hálája! A kötetben lévő belső-ázsiaiakat ábrázoló képek Szederkenny Ferenc (Adelaide) Ázsia-utazó felvételei Felelős kiadó: dr. Szabó Miklós, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelni Egyetem rektora Tervezőszerkesztő: Szabó Mihály Készült: Zepetnek Nyomda, 8171 Balatonvilágos Felelős vezető: Töttössy Péter ISBN 963 86100 6 9 4

A rendezvény fővédnöke dr. Szabó János a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere védnöke dr. Csapó József Csere Sándor dr. Darai Lajos dr. Gyulai Endre Kuti Csaba Miakich Gábor dr. Mikó Jenő Patrubány Miklós Pokorni Zoltán dr. Szabó Miklós Tüttő György Weiersmüller Rudolf dr. Zachar József ny. szenátor (Nagyvárad) kanonok (Tapolca) a Kodolányi János Főiskola tanára (Székesfehérvár) szeged-csanádi megyés püspök (Szeged) a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke Szentendre város polgármestere pozsonyi református püspök a Magyarok Világszövetségének elnöke oktatási miniszter (Budapest) a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora pápai prelátus (London) Svájc magyarországi nagykövete az MTA doktora, a ZMTE Tudományos Tanácsának elnöke 5

"Magyarországon nincs kétféle emberi garnitúra: nincs jobb és baloldali elit. Csak egy emberi garnitúra van, s ha e néhány embert elviszik internáló táborba: az ország nagyon hosszú időre megszűnt Európa szerves része lenni." Márai Sándor A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület 1985-ben azzal a céllal alakult, hogy elõsegítse a magyar történelem, jelesül a magyar õstörténet kutatását. Zürich Kanton és Zürich városa 1986-ban, az FD 16. 10. 86, AFD 86/1056 számú határozattal elismerte, hogy az Egyesület svájci közérdekû intézmény, ezért adómentessé tette. Az Egyesület részére tett pénzadományt az adakozó illetékességi helyének elõírásai rendjében adóelszámolásban érvényesítheti minden olyan országban, amely a Svájci Államszövetséggel a kettõs adóztatás elkerülésére megállapodást kötött. Az Egyesület az öt világrészen élõ, különbözõ nemzetiségû és anyanyelvû tagjai szorgalmas munkával és önzetlen adományokkal tartják fenn, mint minden tekintetben független és semleges szervezetet. Az Egyesület és a Tagok egymás nézeteit kölcsönösen tiszteletben tartják. Az Egyesület évente magyar õstörténeti találkozót rendez, fõleg szakemberek részvételével. Szakembernek számítanak mindazok, akiktõl a Találkozó Titkársága elõadást elfogad. Az elõadó és az elõadás megítélésénél a Titkárságot kizárólag a Találkozóra szóló meghívóban foglalt szakmai szempontok vezetik. A jelen könyv a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület által szervezett Tizenhatodik Magyar Õstörténeti Találkozón és a Tizedik Magyar Történelmi Iskolán elhangzott elõadásokat tartalmazza. Sajnos a mûsorban szereplõ néhány elõadás szövegével nem rendelkezünk, így kötetünkbõl is kimaradt. Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Schweiz - 8047 Zürich, Postfach 502 Postcheckkonto: Zürich 80-362 14-1 Informatio: www.zmte.ini.hu www.extra.hu (ZMTE) 6

Megnyitó és ünnepélyes a befejezés 7

Tartalom Vörösmarty Mihály Előszó...........................................................10 Faragó József (Kolozsvár) Megnyitó.........................................................11 Csapó József (Nagyvárad) Köszöntő.........................................................12 Csihák György (Zürich) Gondolatok történelemkutatásunk állagáról..............................13 I. rész A magyar őstörténeti találkozó előadásainak teljes szövege Darai Lajos Mihály (Kápolnásnyék) A magyar és az egyetemes őstörténeti időrend összehasonlító módszertana....19 Cey-Bert Róbert Gyula (Bangkok) Nemzeti jelképeink tragikus elvesztése.................................29 Cser Ferenc (Melbourne) Életszimbólumok..................................................33 Hadonich István (Melbourne) A judeo-keresztény Biblia eredete és az úgynevezett magyar hit...........40 Faragó József (Kolozsvár) Kádár Kata balladájának kínai változata időszámításunk második-harmadik századából........................................47 Timaru-Kast Sándor (Ingelheim) A kelta mondavilág (és magyar párhuzamai).............................51 Takács József (Tiba) A H(á) Istenről....................................................64 Marton Veronika (Győr) A sumir nyelvvita és előzményei......................................66 Mesterházy Zsolt (Budapest) Ó-Magyarországi (kárpát-medencei) bevándorlások Etrúriába...............71 Takács József (Tiba) El(v)álasztás avagy Kitekintés az ész börtönéből....................79 Barabási László (Csikszereda) Az euroázsiai birodalmak autonómiája és együvétartozása..................83 Barabási László (Csikszereda) A világ legősibb törvényeinek fennmaradása a székely falutörvényekben......89 Szekeres István (Budakalász) Jeltörténeti azonosságok, hasonlóságok és párhuzamok a kínai és a sumér írástörténetben.....................................95 Takács József (Tiba) Népek, nemzetek, írások útja(i)......................................100 Dani Pál (London) Körülbelül ötven meggondolás, hogy miért nem vagyunk finn-ugor származásúak............................................104 Szederkénnyi Ferenc (Adelaide) Avar Nagar Magar.............................................106 Szederkénnyi Ferenc (Adelaide) Őstörténelmi ismertetés............................................123 Szederkénnyi Ferenc (Adelaide) Utazásaim Belső-Ázsiában (Útibeszámoló).............................127 Polgár Lajos (Melbourne) Kik a kozákok?...................................................144 Nagy Kálmán (Budakeszi) A Magyar Nagyfejedelemség hadművészete a honfoglalás idején...........149 Barabási László (Csikszereda) A honfoglalás és a székelyek........................................156 Herényi István (Budapest) Bulcsu horka.....................................................161 Horváth Lajos (Veresegyház) Rosz (rusz) királyi testőrség és földrajzi név hagyatéka az Árpád-korból.....164 Takács József (Tiba) Etelköztől Nándorfehérvárig avagy Egy honvisszafoglalás elfelejtett részleteiről............................169 Csihák György (Zürich) Filmismertetés....................................................173 Takács József (Tiba) Egy föld amelyért annyiszor... avagy Ármányok és harcok egy területért...................................176 II. rész A magyar történelmi iskola előadásainak teljes szövege Zachar József (Budapest) Az Új Háború és a magyarság 1937-1947..............................181 Berényi Zsuzsa Ágnes (Budapest) A magyar szabadkőművesség a második világháború idején...............195 Nagy Kálmán (Budakeszi) A magyar királyi l. honvéd lovasdandár harcai Ukrajnában, 1941-ben........199 Juba Ferenc (Bécs) A diadalmas otrantói ütközet 80. évfordulójára..........................203 Juba Ferenc (Bécs) Oroszország földközi-tengeri célkitűzései és haditengerészetünk............213 Juba Ferenc (Bécs) Tengerhajózásunk a második világháború alatt..........................217 Sancz Klára Lujza (Budapest) A második világháború épületveszteségei Budapesten. A város lakóinak élete a harcok alatt és a harcok befejezése után, országos összehasonlítással.........................................221 Gottesmann Péter (Budapest) Fegyverek között hallgatnak-e a múzsák...............................228 Isépy Dezső (Sátoraljaújhely) Horthy Miklós és 1944. október 15...................................236 Radnóczy Antal (München) Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérletei a második világháborúból. Diplomáciai és fegyverszüneti tárgyalások.............................239 8

Radnóczy Antal (München) A moszkvai fegyverszüneti tárgyalások (itt dr. Teleki Géza szövegét közöljük).................................241 Somorjai Béla (St. Gallen) A Szent Korona 1944-1945. évi menekítése és a Mattsee-i emlékmű története.....................................250 Balogh Ádám (Bad Ischl) Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc emlékezete.............................261 Farkas Ferenc Az Altöttingi Országgyűlés története..................................265 Csihák György (Zürich) Az Altöttingi Országgyűlés.........................................286 Krasznay Béla (Budapest) Az 1946-1948. évi kommunista-ellenes ellenállási mozgalom ismertetése.....290 Csámpay Ottó (Pozsony) A második világháború társadalmi következményei Botlik József (Budapest) a csehszlovákiai magyarságra........................................299 Rutén/ruszin önkormányzati törekvések az Északkelet-Felvidéken és Kárpátalján (1849-1949).........................................303 Doma István (Sárosoroszi) Karcolatok a kárpátaljai zsidóság történetéből...........................314 Csapó I. József (Nagyvárad) A belső önrendelkezéstől a kettős állampolgárságig......................320 Faragó József (Kolozsvár) Zárszó..........................................................324 Függelék......................................................................................325 Levelek Pokorni Zoltán oktatási miniszter...................................327 Mádl Ferenc köztársasági elnök....................................328 Pokorni Zoltán oktatási miniszter...................................329 A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület őszinte története XVI.............330 A rendezvény jegyzőkönyve.........................................332 A magyar őstörténeti találkozón elhangzott előadások tartalmi kivonata......333 A magyar történelmi iskolán elhangzott előadások tartalmi kivonata.........339 Nyilatkozat......................................................344 Házirend........................................................344 Rendezvényterv..................................................345 Munkaterv.......................................................346 A XVI. Magyar Őstörténeti Találkozó Műsora..........................348 A X. Magyar Történelmi Iskola Műsora...............................350 A rendezvény szereplői.............................................352 Meghívó a ZMTE XVI. Magyar Őstörténeti Találkozójára.................354 Felhívás a ZMTE X. Magyar Történelmi Iskolájára......................355 Statisztikák......................................................356 Az egyesület magyar történelmi iskolái................................358 Kiadványaink....................................................359 Előkészületben...................................................360 A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület XIV. Magyar Őstörténeti Találkozója és a VIII. Magyar Történelmi Iskola (Tapolca 1999) kötetének tartalomjegyzéke........................................361 Az Zürichi Magyar Történelmi Egyesület XV. Magyar Őstörténeti Találkozója és a IX. Magyar Történelmi Iskola (Felsőőr/Oberwart 2000) kötetének tartalomjegyzéke.......................................362 Meghívó 2001....................................................363 Info............................................................364 A rendezvény költségeit fedezte: 9

Előszó Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya. Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordult a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm- s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje; Hallottuk a szót. Mélység és magasság Visszhangozzák azt. S a nagy egyetem Megszűnt forogni egy pillanatig. Mély csend lőn, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre, Emberszívekben dúltak lábai. Lélegzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétül égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolták le Az ellenséges istenek haragját. És folyton folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál, A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendég hajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üveg szemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jó kedvet és ifjúságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait? 10

Faragó József (Kolozsvár) Megnyitó Kedves Közönségünk, kedves Barátaim! Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy néhány szóval megnyissam a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület XVI. Magyar Őstörténeti Találkozóját. Ennél a XVI-os sorszámnál két ok miatt is örvendetes egy-egy percre megállanunk. Először is azért, mert nincs egyetlen olyan magyar történelmi intézményünk, társaságunk, egyesületünk sem, amely a magyar őstörténeti kutatásokat oly szívósan, rendszeresen és - reméljük, hogy - eredményesen kutatná, mint a mi Egyesületünk, amelynek központja nem is a Hazában, hanem a sokunk számára oly távoli Svájcban van, s amely ennek ellenére nevében büszkén vállalja a "magyar" minősítést. Ez a minősítés pedig nem ötletszerű vagy alkalmi jelző, hanem parancs, s e parancs jegyében Egyesületünk tizenöt év óta lankadatlanul kutatja, értelmezi és tudatosítja nemzetünk távoli múltjának dicsőséges és tragikus tanulságait. Másodszor azt kell megjegyeznünk, hogy a magyar történettudomány számára szükséges és hasznos Egyesületünk őstörténeti munkálkodása, különben nem jutottunk volna el a XVI. Találkozóig, hanem valamikor már a kezdeteknél kimerültünk és elapadtunk volna, mint annyi más régebbi és újabb tudományos vállalkozás ebben az országban. Az őstörténet a magyar történettudomány szép és nehéz ága. Szépségét nem kell bizonygatnom, hiszen múltunk feltárása és értékelése jelenünk és jövőnk tanulságául mindig a legszebb hungarológiai feladatok közé tartozott és fog tartozni. Ami pedig csábító nehézségét illeti, had emlékeztessek arra, hogy az őstörténeti, régészeti és nyelvtörténeti kutatások egyöntetű bizonysága szerint mintegy háromezer évvel ezelőtt váltunk ki az ugor nép- és nyelvközösségből: azelőtt nem magyarok, hanem ugorok voltunk, de azóta önállóan, megszakítatlanul él és fejlődik a magyar nép, a magyar nyelv és a magyar kultúra - természetesen hangsúlyozva, hogy a három évezred során minden rövidebb-hosszabb ideig velünk érintkező, vagy velünk együttélő népektől, valamint a magyarságba olvadt kisebb-nagyobb etnikai csoportoktól vettünk át olyan anyagi és szellemi javakat, amelyek gazdagították és színezték kultúránk magyar alapszövetét. Kevés olyan nép van Európában, amely múltját három évezredre tudja visszavezetni, s erre méltán büszkék lehetünk, de nem a büszkeség miatt hivatkozom reá, hanem azért, mert az európai honfoglalás előtti két évezredből egyetlen sornyi írott szövegünk sem maradt meg, amely népünk történetéről, nyelvéről és gondolkodásáról tanúbizonyságot tehetne; az európai írásbeliséget a honfoglalás után, Szent István korában kezdtük megtanulni és gyakorolni. Múltunkat az írásos emlékek alapján sem könnyű hűségesen rekonstruálni, de annál nehezebb azt az írásos emlékek ritkasága vagy teljes hiánya miatt megtenni. Nos, az őstörténeti kutatások azok, amelyek hivatva vannak múltunk mélységes mély, írástalan kútjába, megannyi segédtudomány mozgósításával bevilágítani. Velünk bármikor és bárhol érintkező népek történetét kell ismernünk, nyelvüket és írásmódjukat kell elsajátítanunk, régészeti adatokat kell gondosan megvizsgálnunk, saját népünk nyelvében és emlékezetében megőrzött töredékeket kell alkotó fantáziával értelmeznünk, hogy őstörténetünk egyik-másik korszaka, folyamata, eseménye megvilágosodjék számunkra, a nemzeti tudomány számára. Nem akarok nyolc napig tartó őstörténeti találkozásunknak elébe vágni, hiszen mindannyiunknak gazdagon lesz részünk benne. Ezért hát legyen vége a megnyitásnak és kezdjünk hozzá a munkához, amelynek során előadóknak és hallgatóknak egyaránt sok örömet és sok okulást kívánok. Szentendre, 2001. augusztus 5. 11

Csapó József (Nagyvárad) Köszöntő Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! AX. Magyar Történelmi Iskola tárgya olyan történések területére vezet, amelyen ma is sorskérdések fogalmazódnak és sorsok alakulnak - több millió magyar esetében a "számbeli kisebbség" feltétele közepette. A második világháború következményeiről tehát a Magyarország határain túl élő magyar nemzetiségűek szempontjából is szükségszerű értekezni. A legfőbb következtetés a mai valóság! E visszatekintés, s ezen ünnepi alkalom megemlékezéssé is válik, amikor egy történelmi kor egyik legkiemelkedőbb erdélyi személyiségének szellemiségét idézem: Márton Áron püspökét! Amikor kiderült, hogy az erdélyi magyarság érdekvédelmét 1944 őszétől kezdődően kisajátította egy csoport "madoszista" (MADOSZ = Magyar Dolgozók Szövetsége), az erdélyi magyar középosztály jeles képviselői 1945. szeptember 12-i levelükben arra kérték Dálnoki Miklós Béla miniszterelnököt, hogy alkalmas úton vegye fel az érintkezést Márton Áron erdélyi püspökkel és a békeszerződéshez szükséges tájékoztatást tőle szerezze be, vele tárgyaljon. Márton Áron azt javasolta: "Észak Erdély határmegyéit (Ugocsa, Szatmár, Szilágy, Bihar, Arad) minden erővel törekedjék a magyar kormányzat az országhoz visszaszerezni A történelmi Erdélyt a Saar-vidék módjára helyezze a Békekonferencia 10-15 évre nemzetközi ellenőrzés alá." Népének sorsa feletti aggodalom arra késztette Márton Áront, hogy 1946. január 28-án levélben forduljon Groza Péter román miniszterelnökhöz: "Nagyméltóságodat nem téveszthetik meg azok a nyilatkozatok, amelyeket egyesek a magyarság nevében tesznek, illetve a magyarságnak sugalmaznak. A Magyar Népi Szövetség egyes vezető emberei olyan tartalmú politikai nyilatkozatokat kockáztattak meg, amelyek a magyarság egyetemében élénk tiltakozást váltottak ki." 1946 pünkösdjén, a csiksomlyói búcsún a Püspök ismét felemelte szavát népe érdekében: "1946. május 7-ig a párizsi határozat tulajdonképpeni jelentését ma sem ismerjük Az a keserű csalódás, amely a hírek hatása alatt a lelkeken erőt vett és amely sokakat már a kétségbeesés örvénye felé sodor, kötelességünké teszi, hogy aggodalmunknak adjunk hangot." Párizsban aláírták a Békeszerződést, amely eldöntötte az erdélyi magyarság jövőjét. Márton Áronnak volt igaza: amint Románia aláírta a Békeszerződést, a magyarságnak tett ideiglenes "engedmények" megszűntek, a további jogbővítésre nem nyílt már lehetőség. Tanulság: az ország határain túl élő magyar nemzeti közösségeknek határozott, szolgálatot és nem hatalmat gyakorló, önfeláldozó és felelősséget vállaló közképviseletre van szüksége, határokon innen és túl! De, van-e? Köszönettel a Történelmi Iskola szervezőinek és támogatóinak, gondolkodjunk együtt sorsunkról és próbáljunk meg tanulni a múltból. Köszönöm a figyelmet! 12

Csihák György (Zürich) Gondolatok történelemkutatásunk állagáról Gyakorta kérdezik, hogy miért foglalkozunk a történelemmel, kiváltképp minek az őstörténettel? Az embereket nem érdekli! Aki csak egy kicsit is ismeri a viszonyokat a magyarság körében, megállapíthatja, hogy mindenkit inkább érdekel az, ami nap mint nap körülöttünk történik: benzinár, lakásépítés, utunk Európába. Igazolja ezt az állítást a vonatkozó rendezvények látogatottsága, a résztvevők ott tanúsított magatartása. Nem gondolom, hogy ezt az áradatot akárcsak befolyásolni tudom. Szabad legyen mégis néhány gondolatot megkockáztatnom. Sokféle fogalmazásban ismert a tény, hogy egy népet úgy kell elpusztítani, hogy elveszik történelmét. Én is tanultam nagy költőnk híres mondását: "Nyelvében él a nemzet!" Igaz is. Csakhogy Svájcban, ahol a nemzet négy "nyelvében él", és olyan egységes, mint egy másik se Európában, ott tanultam meg, hogy egy nemzet igazában történelemtudatában él, ami őstörténetével, nemzeti mítoszaival születik. A történelemtudat pedig a nemzettudat alapja, amelyet az egészséges nemzeti történelemírás és történelemoktatás teremt és őriz. Mi magyarok mindezek híjával vagyunk, talán évszázadok óta. Ez lehet a mélyenfekvő oka őstörténetünk iránti sekélyes érdeklődésünknek és nemzettudatunk zavarának. A zavart tudatú népek pedig nem isten-arcú, hanem torzarcú társadalmat hoznak létre, miáltal - a történelem kérlelhetetlen logikája folytán - önön sírjuk megásóivá válnak. A történelem próbáit csak kemény tudatú, hazájukat, fajtájukat igazán szerető népek tudják állni, katonáik pedig, meg kell őket védjék, ha kell, életük árán. Ha netán valaki e gondolatokat túlzónak véli, tisztelettel kérem, szíveskedjék megengedni néhány közismert tény fölelevenítését. A csak vallásilag különböző szemita népek évtizedes küzdelmükkel valamely talpalatnyi földért, embereik ezreit áldozzák - indítékaik őstörténetükben keresendő. De maradhatunk a Kárpát-medencében is. A körülöttünk élő népek köztudottan, kitalált őstörténetükre alapozva - úgynevezett nyugati barátaink segítségét megszerezve - elvették, vagy magukénak tartják mindmáig, több, mint ezeregyszáz éves hazánk egész területét és szemünk láttára alakítják új államaikat és hirdetik leendő államhatáraikat. Az Osztrák-Magyar Monarchia részeként, az első világháborút velünk együtt elvesztő Ausztria, mindmáig hangoztatott őstörténeti indokaival, elvette Nyugat-Magyarországot, megalakítva rajta Burgerland nevű szövetségi államát, s nyíltan hirdeti igényét további 1 100 négyzetkilométer magyar területre. A "Deutsch Westungarn" (Német Nyugat- Magyarország) című könyvüket bárki megveheti Kismartonban, az Esterházy palota előcsarnokában. Ott árusítják akkor is, amikor jeles magyar politizálók ott találkoznak valamely mostani, vagy előző osztrák kancellárral, amikor golfozni indulnak. Nemrégiben, európai nyomásra ott, Burgerlandban is megjelentek a kétnyelvű települést jelző táblák. Négy település határában kiírták a nevét magyarul is, horvátul pedig negyvenhét település határán. Az újabban magyar névvel is tisztelt településeken azóta se történik semmi. Ám a horvátok az ő településeiken teleírnak mindent horvát szövegekkel: az óvodát, az iskolát, a kocsmát, de a postát és a vasútállomást is. Felsőőrött viszont, a kétnyelvűeknek hirdetett gimnáziumban semmit sem írnak ki magyarul, a horvát nemzetiségű igazgató a magyar nemzeti ünnepeken kirándulást rendel el nem egyszer. A magyar nyelvű misén a magyar pap megtiltja a magyar himnusz éneklését, de még a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket is. A legutóbbi tartományi választás alkalmából Burgerland szövetségi állam gyűlésébe bejutott a zöldek pártja két képviselővel. Ez a két képviselő a gyűlés első ülésén - élve európai jogaival - horvátul beszélt és minden képviselőnek adott egy-egy horvát-német szótárt. A II. Vatikáni Zsinat határozatára, a nyáj joga, hogy az Istent anyanyelvén tisztelje. Ezért a Szentatya, a horvát-németmagyar anyanyelvű László püspököt rendelte Burgerland katolikusai élére, aki utolsó bérmálása alkalmával Alsóőrött arra kérte híveit, hogy énekeljék el kedvére, a "Boldogasszony Anyánk" kezdetű ősi magyar éneket. A szomszédos Großpetersdorfra osztrákosított Szentmihályfalván, Burgerland új püspöke, nemrég mutatta be új lelkipásztorukat, dr. Albert Kanayochukwu Obienfuá-t, Ausztriában továbbképzett nigériai papot. Aki azt gondolja, hogy mindennek semmi köze őstörténetünkhöz, történelmi tudatunkhoz, vagy akár Európába való menetelésünkhöz, az majd észretér, amikor felébredése keserűbb lesz, mint az elmúlt tíz évben bármikor. Erősen hangsúlyozandó viszont, hogy a magyarság körében szomszédainkkal szemben gyűlöletet sehol se tapasztalok. Ezekután vessünk rövid pillantást történelemtudományunk, kiváltképpen őstörténet-kutatásunk mai állagára. Ma már történelmi igazság, hogy 1944. március 19-én, Hazánk területének maradék egyharmadán is elveszítettük nemzeti önállóságunkat, történelmi jogfolytonosságunk pedig mindmáig megszűnt az 1946. évi I. törvény* életbeléptetésével. A Szovjetunió Vörös Hadseregével hazánkba küldött helytartók, tisztában voltak a hatalom rejtelmeivel. Az csak véletlen volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia akkori tagjai egy máig ismeretlen meszesgödörbe, sósavval töltött kőteknőbe, egy arhipel gulagra, vagy családjukkal együtt, évekre, egy falusi baromfiólba kerültek. Akadémiánkat megszállták az új urak, akiknek képzettsége mindmáig fölöttébb tisztázatlan, követőik többnyire a Szovjetunióban szerezték magyar akadémiai illetékességüket. Ezek az urak, azután, demokratikusan választják a többi akadémikust, akik megmondják ki a tudós, ki kerülhet állami egyezmény alapján, valamely külföldi intézménybe, ahonnan időről-időre, mint a nyugati magyarság, vagy mint a nyugati tudományos közönség képviselője, megjelenik hazánkban. Tisztelet a kivételnek - megjegyezve azt a régi igazságot, hogy az a legjobb kém, aki nem tudja, hogy ő kém. Az ő fogalmazásukban egyes néprészeink előélete vándorlás, a kor legmagasabb szintjén végrehajtott haditeljesítményünk, a honfoglalás és az azt követő hadjárataink fejvesztett menekülés és rabló kalandozás - mintha fizetett ellen- * A Magyar Köztársaság Alkotmánya 13

ségeink írnák. Az ő történelemírásukban szóra sem érdemes, hogy a kor két birodalmát, a bizáncit és a német-rómait túléltük, 900-tól 970-ig minden háborúban megvertük, mert abban a korban fegyvereinknél, hadseregünknél nem volt jobb a világon. Hogy Európa földjén elsők között alapítottunk egységes és keresztény államot, s királyaink a pápától olyan jogokat nyertek, mint amilyent senki más, miáltal maguk is apostolok, akár a pápa. Hogy lovasműveltségünkből mi hoztuk Európába a küldöttek rendszerére épülő országgyűlés intézményét. Hogy hamarább volt írott alkotmányunk, mint Európában bárki másnak. És így tovább. A magyar őstörténet kutatásának ma nincs érdemleges kutatóműhelye, pláne nincs a tudomány mai szintjén. Nincsen egyetlen, nemzetközileg elismert, nagyhírű történelemkutatónk. Nincs magyar összehasonlító nyelvészet, mert ahhoz 100-120 nyelvet kellene rendszeresen összehasonlítani. Nemcsak az ősi nyelveket nincs aki tanítsa, de ma már ó-görögül, latinul se tudnak. Nincs kutatóműhelye az ősi magyar írásnak, zenének. Nincs antropológus, szerológus, botanikus, génkutató, aki akárcsak a feltárt sírok anyagát feldolgozná. Már régész sincs elég. Kit érdekel a magyarok őstörténete? Magyarországon a társadalomtudományban jelesül a történelemtudományban nincs okunk a visszarendeződéstől. Még a fordulat se következett be. Ebben a helyzetben, őszinte sajnálatomra kell kijelentem, hogy az egyetemes magyarságnak egyetlen olyan tudományos kutatóműhelye van, ahol a nemzeti történelemkutatás, történelemírás, történelemoktatás tovább él és ez a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület. Nem azért mondom, mert én vagyok az elnöke és azt sajnálom, hogy igaz. Ellentétes híresztelések dacára, a szovjetek csak ritkán avatkoztak a részletekbe. Szakértőik ott ültek a hivatalokban, ellenőriztek minden, még legtitkosabb részletet is, de közvetlen beavatkozásra csak ritkán vállalkoztak. Nem így a magyar őstörténet kutatása terén. Szakembereinket időről-időre Moszkvába rendelték és a legapróbb részletekig kikérdezték, utasításokat adtak nekik, előírták, hogy mit taníthatnak, mit mondhatnak és mit nem. Tudvalévő, hogy korai történetünk számos színhelye a volt Szovjetunió területén van. Ezeken a területeken csak a szovjetek végezhettek komoly tudományos föltárást. Tőlem többször kértek a Magyar Tudományos Akadémia akkori vezető beosztású, a magyar őstörténelemmel foglalkozó szakemberei szerény mennyiségű nyugati pénzt, hogy legalább egy-egy fő az ilyen ásatásra kijuthasson, amit katonák biztosítottak és a hívatlan vendég közeledtére felszólítás nélkül lőttek. Ezek a magyarok azt is elmondták, hogy pl. az Akadémiánk régészeti intézete nem "Magyar Régészeti", hanem csak "Régészeti Intézet". Ha valamely főnök pl. rómait szeretett kutatni, akkor a véletlenül talált magyar, avar, vagy más régészeti emlékeink tőlük gyakran veszendőbe mehettek. Köztudott dolog, hogy a 19. század elejéig nemzeti emlékezetünkkel, mítoszainkkal, krónikáinkkal összhangban, a magyar iskolákban azt tanították, hogy a szkíták, vagy szittyák leszármazottai vagyunk, s így rokonaink a hunok és az avarok, tehát a nagy eurázsiai műveltség részei vagyunk. A 19. század közepén a Grimm testvérek nyelvészeti fölfedezései az őstörténeti kutatás új, nyelvészeti irányát indították, amit lemásolva, híveik sokfelé, mindmáig fönntartanak - ezáltal már nem követve a nyugati újítók példáját, akik ezt a 19. századi ósdi göncöt mára már csendben többségükben levetették. Így lettünk mi viszont - és tankönyveink tanítása szerint - maradtunk mindmáig finnugorok. Az észtországi Tartunban 2000 nyarán tartott finnugor kongresszuson két magyar államtitkár volt, akik ott bejelentették, hogy a magyar kormány november 1-ig, a rokonnépekkel való együttműködésért felelős személyt állít. A magyarországi hivatalosított történelemkutatás békája mindmáig ugyanabban a 19. századi állótóban lakik. Arany János, a Magyar Tudományos Akadémia titkára, aki mindmáig minden kétségen fölül, a magyar nyelv legjobb ismerője, "Az orthológusokra" címmel így vélekedik a nyelvtudomány ama kísérletéről: De mivel verba valent usu, Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k). Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt; Ami új van benne, mind rossz, Ami régi, az meg tót. Boncold csak nyelvész! Hát baj, hogy az áldozat elvész? Tartozik ez terád? Egy biztos: nem anyád! Ahogy indult a nyelvészet árja: Árpád nyelve csak ferdített árja. Ezután már hiába Küldtök vissza Ázsiába. Illünk az orosz igába, A nagy Szláviába. Van több is, szívesen ajánlom mindenki olvasatára. A tudomány addig él, amíg képes az új adatok befogadására. Ha erre többé nem képes, vagy ezt nem akarja, akkor dogmával van dolgunk. Ilyen például a vallásos hit, ahol a bizonyítás egyáltalán nem fontos, vagy más természetű, például 14

metafizikus. A tudomány általában logikus tényekkel dolgozik, ezek materialisták és a feldolgozás módszere általában dialektikus. Természetesen létezik a hittudomány is, ahol többnyire föltételeznek egy végső értelmet, egy végső mozgatót, nevezhetjük Istennek, ebben az esetben a dolgokat, az összefüggéseket nem szükséges lépésről lépésre, az anyagi világ feltárt törvényei szerint láttatni, hanem itt, a legtöbb esetben ezek helyébe lép a hit és az Isten. Nos, nézzünk néhány példát arra, hogy ahol él a tudomány, hol tart az őstörténet-kutatás - miközben a magyarországi kollégák még mindig a "halszagú agyafiságon" és a "szumér ötleten" kacarásznak, és az 1100 évvel ezelőtti honfoglalásunkkal kapcsolatos ötleteiket vitatják. Mexikóváros néprajzi múzeuma világviszonylatban is egyedülállóan nagyszerű. Bejáratánál néhány korai azték és maja sír - benne lócsont. Ez a ló, tehát nem tudta, hogy őt a spanyolok hozták Amerikába és ott elvadult. Megmentett freskótöredéken látható fehér, barna és fekete ember. Ők Kr.u. úgy egy-kétszáz évvel még nem tudták, hogy a színes bőrű ember miként került Amerikába. A maják vércsoportja B - mint az ázsiai emberé és sokan születnek mongol folttal, de az észak-amerikai indiánok vércsoportja A - ők nehezen jöhettek Ázsiából a Bering-szoroson. Az ottani oktatási minisztérium által iskolai oktatásra ajánlott könyv elején olvasható, hogy a maják az Atlantiszról származnak. Minden főemberük kígyó, azaz sárkány, majául kán. A főisten Quetzalcan - a fehérbőrű tollaskígyó, aki majául még Kukulkán. Az esőisten Csák, elefánt ormánya van, noha Amerikában elefánt soha nem volt. A világ egyik legjelentősebb televíziós társasága nemrégiben egy Dél-Amerikában forgatott filmet sugárzott, amelyet a mi rendezvényünkön bemutatunk. Bizony, franciáknak ott semmi keresnivalójuk, mégis óriási erőkkel kutatják az inkák műveltségét. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez elsősorban nem pénz, hanem szemlélet kérdése. Nos, a kutatókat lenyűgözi az a tény, hogy az inkák 92 év alatt, 1440-től 1532-ig annyit építettek, mint a kínaiak kétezer év alatt. Eközben akkora országot szerveztek, irányítottak, elláttak és védtek, szárazon és vízen, mint fél Európa. Honnan jöttek? Honnan hozták ezt a kész tudást? A francia tudósok szemrebbenés nélkül beszélnek ötvenezer éves emberi műveltségről. Ez csak azt lepi meg, aki nem tudja, hogy Ausztrália és Új-Zéland őslakói is ötvenezer évesnek vallják műveltségüket - amit a tudomány is igazol. Derék franciáink számára természetes dolog, hogy a legrégibb időben közlekedtek az emberek a világrészek között, ami Heyerdal is bebizonyított. Az utolsó inka, halálos ágyán megmondta, hogy öt év múltán, pontosan mikor fognak keletről sápadt arcú emberek érkezni, akik birodalmát elpusztítják. A fia megfogadta, hogy országát megvédi és amikor a kis csapat spanyol, pontosan a megjövendölt időpontban partraszállt vérbajos vezérével, az utolsó inka fia, kétszázezer emberével megtámadta, de, amint tudjuk, a rablók diadalmaskodtak. De hogyan! Nos, a televízióban láthatjuk: ma a kutatók, számítógépük képernyőjén, a világ bármely pontján, bármely időben megjelenítik a csillagos eget és azon bemutatják a csillagok mozgását. Láthatjuk és elmagyarázzák, hogy mely jelenségek alapján jövendölhetett az inka. Új tudomány született: a régészeti csillagászat - asztro-archeológia. Szívesen megtudnám, hogy mikor lesz egy ilyen egyetemi tanszékünk? Remélem Nimród ősatyánk segítségünkre lesz. Hangsúlyozni kívánom, hogy én tudományról beszélek és nem az újabban Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő sarlatánokról, akik pont azt célozzák, amit kutatóink önmagukhoz méltatlannak tartanak, leginkább azért, mert nem veszik a fáradtságot, hogy megtanulják. Így viszont a sarlatánok nemcsak jól élnek, de kezére játszanak a tudomány patópáljainak és egyúttal lejáratják mindazokat akik a tudományban valódi, friss levegőt hoznak. A Föld légkörének fölmelegedésével foglalkozó előző ENSZ konferencia 900 tudósa 2001. januárjában, Sanghaiban figyelmeztetett, hogy a következő 80 évben a világtengerek szintje 40 centiméterrel fog emelkedni. Nos, ismeretes, hogy a legutóbbi jégkorszak idején, Földünk jégmezői, körülbelül a Kárpátokig értek. Azóta a tengerek szintje 2-300 métert emelkedett. Emiatt nem kell csodálkoznunk azon, hogy ma a tenger vize alatt piramisokat, városokat találnak. Ez viszont azt is jelenti, hogy valaha a földrészek sokkal közelebb voltak egymáshoz, a száraz földfelszín jóval nagyobb volt mint ma. És akkor már volt ember, sőt a távolságot is könnyebben legyőzhette szárazon, vagy aránylag egyszerű vízi járművekkel, nem szükséges, hogy a történészek száraz lábbal átjuttassák innen oda, vagy ma már elképzelhetetlenül nehéz utakra küldjék a népeket. Kitűnő példát láttam erre Tasmániában. Itt emlékeztetek a magyar múzeumok mai állapotára. Az ezeregyszázéves évfordulónk egyetlen jelentős állami rendezvénye volt egy kiállítás a magyar nemzet múzeumában. Az akkori főigazgató, Gedai István, egyesületünk alapító tagja, ilyen formán nyitotta meg: "Száz évvel ezelőtt épült ez a múzeum. Mostanra a tatarozását se sikerült befejezni!" Nos, Ausztráliában is pompás múzeumok vannak, Magyarországon csak álmodni lehet ilyent. Nem értem, hogy legalább a televízióban miért nem mutatják? Tasmániában, miként Ausztráliában is, ami egy ország, egy sziget és egy világrész - azzal foglalkoznak, hogy miként jött létre az ottani különleges állat- és növényvilág? Nos, űrhajókról készített felvételek segítségével elkészítették a Földgömböt víz nélkül, majd megmutatják ugyanezt tengerrel, különböző korokban. Mivel a tenger ma is sok helyen alig 20-30 méter mély, így például Tasmánia összefüggött valaha Ausztráliával - no, és a világrészek is másként néztek ki, a tenger pedig jóval kisebb volt. Így tehát Ázsiából aránylag könnyű volt eljutni Ausztráliába, miáltal az őslakóknak igazuk lehet, amikor azt állítják, hogy északról jöttek. A Science 2000. novemberi számában beszámolnak az európai génkutatás legújabb eredményeiről. Ezek szerint, a legutóbbi európai mutáció a mintegy 40 ezer éves bükki kultúrához kapcsolódik. Ennek a génje ma minden esetben megtalálható a kárpát-medencei mintában, a tőlünk nyugatra élő népeknél viszont teljesen hiányzik. Ezek után már csak hivatkozom más helyen közreadott néhány adatomra, amely szerint francia régészek napjainkban 15

találták meg Tutanhamon fáraó szoptatós dajkájának a sírját. A dajka neve Maja. A baszk legendakör szerint, az Eget és a Földet, a Világot Maja istennő teremtette. Ezt a nevet megtaláljuk az indiai és a maori legendakörben is, illetőleg naptárunkban, ahol egy hónap neve. Az indiai magas és a maja számrendszer mind az írását, mind a kiejtését tekintve azonos. Dunhuang barlangjában, ahol a hunok 4500 m2 színes falfestményt hagytak ránk, gondos vizsgálat után, éppúgy nem találni égésterméket, mint Egyiptom, vagy a maják piramisaiban, ahol szintén csodájára járnak a színes festményeknek. Hogyan világítottak itt és ott? A piramiskutatás eredményeként megállapítják, hogy a piramisok rendszere behálózza a Földet. Piramis van nemcsak Egyiptomban, a Közel-Keleten és Amerikában, de Japánban még a tenger alatt is, Indiában, Svédországban, Spanyolhonban, Angliában, Tenerifán. Szicília szigetén eddig 14 piramist föltártak. Kínában, Sánsziban, ahol az Palmettás ló homlokdísz agyagkatonákat találták, a még föltáratlan császársír egy piramis. A zempléni fejedelmi síron is kő piramis állt, a temetkezési mellékleteken gyönyörű palmetták vannak - miként a Sánszi agyagkatonák esetében, akik egy hun sereg részét képezik. És ott van Álmos Árpád népének palmettája a bambergi lovason. Palmettás nyeregdísz Csak bízni tudok abban, hogy őstörténet-kutatásunk is visszatér azokhoz a gyökereinkhez, amelyből legalább ezer éven át a Kárpát-medence népei együttélésükhöz az erőt merítették, s lettek a Szent Korona népe, a Gens Hungarorum. A bambergi lovas 16

Gondozzuk a Haza szent tüzét nemzedékről nemzedékre és próbáljuk azt gyarapítani. A múltból így lesz jelen, a jelenből pedig jövő. Teleki Pál I. rész A magyar őstörténeti találkozó előadásainak teljes szövege

Rektori fogadás Dr. Szabó miklós akadémikus, rektor, ny. á. vezérőrnagy, Gulyás József Szentendre alpolgármestere, dr. Csihák György az egyesület elnöke, dr. Harai Dénes rektorhelyettes, dr. Faragó József akadémikus Kolozsvárról

Darai Lajos Mihály (Kápolnásnyék) A magyar és az egyetemes őstörténeti időrend összehasonlító módszertana (Cser Ferenc munkássága alapján 1 ) Mottó: "A Kárpát-medence a kora kőkortól kezdve folyamatosan lakott. Az egyes kultúrák egymást váltva, de folyamatosan fejlődnek tovább. A Szeleta műveltség kulturális elemei mindvégig jelen vannak. Ugyanakkor a Subalyuk (Szeleta) műveltség embertani jegyei is végig követhetők. A neandervölgyi embertípus itt ötvöződik a kaukázusival és az így kialakult cromagnon B embertípus még az Árpád kori sírokban is komoly mértékben jelen van. A jelenkor embertani képében a cromagnon B típus a pamirival keveredve bár, de továbbra is komoly tényező." Cser Ferenc Bevezetés Az Árpád nagyfejedelem vezette magyar honfoglalás közvetlen és közvetett, közeli és távoli előzményeit - számtalan nyilvánvaló tény miatt - a történelmi kutatásnak a honfoglalásban szereplő minden résztvevő szempontjából kell feldolgozni. Egyedül ezzel a módszerrel látszik ugyanis megfelelően megközelíthetőnek és megragadhatónak a megszerzett hon és lakói, valamint a honfoglalók őstörténete. Azért kell őstörténetről beszélnünk, mert a magyar honfoglalás óta megszakítatlan és folytonos a magyar nemzeti és állami lét az érintett területen és népesség körében. Így a benne résztvevők és részesek oldaláról a magyar honfoglalást megelőző minden összefüggő történeti mozzanat igen fontos, mert a magyarsághoz vezető őstörténetet alkotja. A magyar honfoglalás által megteremtett magyar hon és megszületett magyarság őstörténetének, mint minden őstörténetnek, az a jellegzetessége, hogy nem kifejezetten és egyedül erről - az ekkortól fennálló - hazáról és erről a hungaricus népről szól. Hanem az őt összetevő előzményekről, azokról az eseményekről és történésekről szól, azokról a folyamatokról és törekvésekről, eredményekről és kudarcokról, amelyeket az egyes korábbi szereplők elkövettek, elértek vagy elszenvedtek. Ezért a magyar őstörténet eredményes kutatása csupán az egyetemes emberi őstörténet vonatkozó területeinek és részeinek megfelelő felhasználásával történhet, érthetően esetenként az egyetemes őstörténeti ismeretek kiegészítésével gazdagításával, mozzanatainak részletesebb vizsgálatával, bővebb adatolásával. Ha az eddig elmondottakat elfogadjuk, azzal kizártuk, hogy az összetevő elemek egyikének előzményeire, történetére szűkíthető legyen a magyar őstörténet. Ha pedig elfogadtuk, hogy az összes összetevő előzményei és története mentén írjuk meg a magyar őstörténetet, akkor a vizsgálatban az összes összetevő szereplőt visszavezethetjük a kezdetekig, mégha az egyetemes őstörténet nem is fordított rájuk eddig - ebből a szempontból - kellő figyelmet. Ezek a visszavezetések azonban hamar addig jutnak, hogy megszűnik az egyes előzmény-népek azonosítási lehetősége, s ekkor a különböző kultúrák, régészeti műveltségek életútja és kölcsönhatás folyamataiban, eredményeiben jelölhetők meg a további magyar őstörténeti előzmények. Ekkor tehát, a történeti kor előtt az egyetemes őstörténeti időrendi keretben azonosítható a magyar őstörténeti időrend. 2 Az azonosítás összehasonlító módszereként elsősorban - a kulturális és népességbeli folyamatosság alapján - későbbről adatolt jellegzetességek korai nyomainak rögzítése, első előfordulásának megállapítása szolgálhat. Továbbá a kultúrák egymásra következésében, a régészeti műveltségek egymásra rétegződésében a túlélő, győztes összetevő elemek felkutatása és megnevezése. Az így meghatározott kulturális és nyelvi egység ugyanis ekkortól képessé válik felszívni a beköltöző menekült vagy hódító kultúrát és középtávon magába olvasztani, azaz behozott előnyös műveltségi elemeit alkalmazni, felhasználni és az új néprészt nyelvileg, majd hosszú távon kulturálisan is magához idomítani. A számtalan nyilvánvaló tény Legkiválóbb régészünk és őstörténészünk, dr. László Gyula munkássága bontotta meg a magyar honfoglalás egysíkú, egyetlen összetevőből felépülő elméleti építményét. 3 Az ő kettős honfoglalás elméletét követően a magyar krónikák tényközléseit elfogadók pedig már több honfoglalást, honvisszafoglalást tártak fel. 4 Az eredeti eseményeknek megfelelően fontos tényezővé váltak az avarok és a Kárpát-medence többi lakói az Árpád nagyfejedelem vezette honfoglalás vérszerződéses megtervezésében, hibátlan megszervezésében és harcokat is vállaló cselekvő megvalósításában, valamint a szeri országgyűlésen történt szentesítő lezárásában. A kutatók figyelemmel lettek a honfoglalást elszenvedők és a hon- 1 Cser Ferenc: Gyökerek. Töprengések a magyar nyelv és nép kárpát-medencei származásáról. Szerzõi Kiadás. Melbourne 2000. 224 (A/4) oldal és 5 (A/3) táblázat 2 Lásd Cser i.m. korszakalkotó mûve 6. fejezetében az egymást követõ, illetve egymásra települõ különbözõ régészeti kultúrák életrajzából, egymásra hatásából rakja össze a Kárpát-medence legkorábbi történetét 3 Lásd László Gyula: Õstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest 1971, ugyanõ: Vértesszõlõstõl Pusztaszerig. Budapest 1974, ugyanõ: A kettõs honfoglalás. Budapest 1878, ugyanõ: Emlékezzünk régiekrõl. Budapest 1979 4 Vesd össze a dr. Blaskovics József prágai professzor által lefordított és magyarázott: Tarih-i Üngürüsz. A magyarok története. Magvetõ Könyvkiadó. Budapest 1982. Grandpierre K. Endre: "A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar õsgesztában." Kortárs 1979. december (XXIII. évfolyam 12. szám) 67-89, ugyanõ: "Elõtörténetünk a Tarih-i Üngürüsz õs-csodaszarvas-mondái tükrében." Forrás, 1981. november (XIII. évf. 11. sz.) 67-89, Az õshazától a Kárpátokig. Panoráma Könyvkiadó. Budapest 1985, Padányi Viktor: Dentu-Magyaria. Turul Kiadó. Veszprém 1989 19

foglalók szervezeti és népi tagoltságára is, megkülönböztetve a helyben talált és az először beérkező elemeket, azonosítva egyes beköltözőket már korábban betelepültekkel, s főként elemezve a hatalmi szerkezet elrendeződését, a műveltségi, embertani és egyéb külső jegyek, tényezők rendszerét. Ezzel az újszerű megközelítéssel ugyanakkor egyértelműen fény derült a korábbi őstörténeti kezdeményezések több ellentmondására, elégtelenségére és önkényességére, valamint e jellegük okaira. A magyar nyelv tulajdonságai és állapota például arra enged következtetni, hogy letelepedett, zárt, sűrűn lakott, városias életformában élők között tett szert meglehetősen logikus fölépítettségére, bőséges hangkészletére, képzőire és ragjaira, valamint kimagasló szóképzési, igeképzési és mondatfűzési képességére. Az e fejlődéshez szükséges körülmények több ezer éves időszakra csupán a Kárpát-medencében és közvetlen környékén állottak fenn. Így a finnugorizmus feltételezte újkőkorszaki uráli nyelvi őshazát el kell vetni, hiszen ott a régészeti adatok nem mutatnak megfelelően magas szintű körülményeket ilyen hosszú időre, sőt az a térség ekkor még lakatlan volt. 5 Ha a magyar nyelv uráli finnugor korszakát elvetettük, könnyebben magyarázhatókká válnak számunkra a finnugorizmusnak és más származtatásoknak a magyar jellemzőkkel való kibékíthetetlen ellentmondásai. Ilyen például az etnikai összetétel, amely embertani formáinknál, az obi-ugor összetételt kizárja. Ugyancsak kizárandó a sumér embertani származás is, mert a sumérok főként mediterrán és armenoid elemei az urálival együtt hiányoznak mind a honfoglalás kori, mind a jelenlegi magyarságból. Ugyanakkor az újkőkor előtti Kárpát-medencei őslakosság, mint helyi cromagon összetevő népi elem folytonossága - meglehetősen nagy arányú jelenléttel - megvan. S meghatározó közép-ázsiai elemként vannak jelen a szteppéről sorozatosan a Kárpát-medencébe beköltözött kimmerek, szkíták, dákok, jazigok, szarmaták, hunok, avarok, Árpád magyarjai, bolgár türkök és ogurok utódai. 6 A finnugorizmussal más magyar kulturális hagyományok sem férnek össze. A finnugorizmus által rokonnak tartott népek hitvilágában például megvannak, nálunk viszont a hitvilágból hiányoznak az eredetmondák és az azokhoz kapcsolódó istenek. Továbbá a magyar kultúrában az élő lélek állati jelképeit nem lehet totemként értelmezni. 7 A magyar vallási szavak között pedig kevés a finnugornak tartott, de az is az urálinak tekintett ősi korból való. Ám a népességben csupán elenyésző kisebbséget jelentő államalapító vezető elit két ismert származáslegendája sem magyar. A Kézai Krónikában és a Tarih-i Üngürüszben található ismertetése - a magyar népet ószövetségi szereplőktől származtatva és a hunokkal rokonítva - végső soron a Biblia babiloni mondakörén alapul. 8 A szarvason kívül a magyar népi képzőművészet négylábú állatot, ragadozó madarat nagyon ritkán ábrázol. A szarvas, mint a termékenység, a megújuló természet jelképe - szarva az életfát jelképezi - azonban 15000 éve jelen van Európában, így nem kell azt a Kárpát-medenceiek részére, mondjuk a suméroktól eredeztetni. 9 A szarvast az altáji vidékről sem kell behozni, mert a Kárpát-medencében az utolsó jégkorszak előtt szarvas-vadász nép élt. A nyolcezer éves csépai leleten a szarvas ábrázolását is megtaláljuk. A tulipán sem idegen a mi tájunkon, hiszen hatezer éves ábrázolása került elő a Cucuteny kultúra területén. Ugyaninnen ugyanebből a korból, s a nyolcezer éves tatárlakai táblán életfa ábrázolás található. A hegy, a kelyhes virágok, a kettős madár és a hal jelképei ugyanígy van jelen a Kárpát-medence és vonzáskörzete kultúráiban. Fontos még, hogy a honfoglalók nagycsaládi címerként értelmezhető tarsolylemezek palmettásak, négylábú vagy madár ragadozók csak a honfoglalók nemesi utódainak címereiben fordulnak elő, szteppei lovas-kultúrájuknak megfelelően. 10 Ugyancsak jellemzők az obi-ugorokra az úgynevezett tamgák, amelyek az ugor családok származását jelképezték. Mindez ismét azt mutatja, hogy a magyar kultúra nem igazán rokona az eddig rokonának tartottaknak. 11 Sajátos, elkülönült, ősi a magyar lélekfelfogás. A halott lelke a túlvilágon újjászületik s - újra meg újra - visszatér az élők itteni világába. A két világ ugyanazon a két létsíkon, egyenrangú viszonyban áll egymással. Az anyagot a lélek ereje mozgatja és teszi élővé. A lélek és az ember viszonya mellérendelt. Ez a lélekhez kötődő, a házastársakat is jellemző melléren- 5 Vesd össze Cser Ferenc idézett mûve 117. oldalával, ahol azt is elmondja, hogy "a sumér nyelvnek, a maga korában kétségtelenül a legmagasabb szinten mûvelt és sûrûn települt tömegben élõ kultúrának, két és fél évezred nem volt elegendõ ahhoz, hogy olyan kompaktságra jusson, mint amire a magyar 'honfoglalás' idejére eljutott." 6 Cser i.m. 86, aki Lipták, Kiszely és fõleg Henkey kutatásaira hivatkozik. Vö. Lipták Pál: "A magyar õstörténet kérdései az antropológiai kutatások alapján." Magyar Õstörténeti Tanulmányok. Akadémiai Kiadó. Budapest 1977. Kiszely István: A magyarság õstörténete. (Mit adott a magyarság a világnak?) Püspöki Kiadó. Budapest 1996. Henkey Gyula: "Az embertan és a magyar õstörténet." Az Elsõ (Szegedi) Iskola Elõadásai és Iratai. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kiadványa. Zürich 1993. 94-114. Ugyanõ: "A magyar nép embertani képe." Turán XXVIII (Új I) 2. Sz. 22-34, ugyanõ: A magyarság keleti elemeinek embertani képe I. Turán XXIX. (Új II) 1. sz. 38-44 7 Ahogy Cser Ferenc mondja: "Nincs a magyar nép emlékezetben totemisztikus eredetmonda. Nincs istenektõl való származtatás. Nincs Istennek való alárendeltség. Az egyszerû ember, ha erre sor kerül közvetlenül és tegezve szólítja meg az istenét, ami mégsem egy személyiség, hanem valami egészen más. Nincs szükség arra, hogy az isteni "hatalmat" a földre levezessék, mert ez nem hatalom, nem uralmi jellegû. Nincs égi hatalom jelképe, nincs igazi értelemben vett, fölkent, isteni eredetû jogosítványuk. A hõs gyakran beemelõdik a királyi hatalomba és ennek alapja megint csak az esze és az embersége. Nincs mágikus erejû fegyver." Cser i.m. 49. Cser ugyanitt leleplezi azokat a kísérleteket, amikor az eleve rokonnak tartott népektõl kölcsönöztek totemisztikus eredetmondákat egyes kutatók a magyarság számára 8 Cser Ferenc szavaival: "Kézai Krónikája kettõ, a Tarih-i Üngürüsz három "honfoglalást" említ. Itt honfoglalás alatt Hunor ill. Magor embereinek, utódainak Pannóniába való érkezését kell érteni. Mindkét monda alapja egy-egy szavas-vadász legenda, ahol a szarvas égi jelként és annak üldözése mitikus hívójelként fogható fel: Pannónia várja a visszatérést, a segítségnyújtást. Mind a három csodaszarvas legendában a honfoglaló magyarokról kialakított képnek megfelelõen egy harcos-lovas kultúra képviselõi jelennek meg. Ennek szimbólumai várhatóan állatképekben jelennek meg a népi mûvészeti ábrázolásban." Cser i.m. 56. Vö. Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak a Hargitára. Népszava Könyvkiadó. Budapest 1990. Kiszely i.m. 492-517 9 Lásd Cser i.m. 57-58. Vö. Götz László: Keleten kél a nap. Püspöki Kiadó. Budapest 1994. 832-837 10 Cser uo. Lükõ Gábort idézi: "A honfoglalás korában még a turul madár ejtette teherbe Emesét, Álmos vezér anyját, ha álmában is. Az ázsiai nomád népek mind így származtatták legkiválóbb uralkodóikat közvetlenül a törzs totem állatjától - alapító õsének lelkétõl." Lükõ Gábor: A magyar lélek formái. Budapest 1942. 78 11 Cser uo. László Gyulára hivatkozik. Vö. László Gyula: Hunor és Magyar nyomában. Gondolat Könyvkiadó. Budapest 1967. 84-85. 127, ugyanõ: Vértesszõlõstõl Pusztaszerig. Gondolat Könyvkiadó. Budapest 1974. 230 20