Hazai fátlan társulások Szerkesztette: Vizkievicz András A fátlan társulások klimazonális területei az egykori löszpusztagyepek, ma szinte teljes mértékben mezőgazdasági művelés alá vont területek. Maradványfoltjait szigorúan őrzi a természetvédelem. A fátlan társulások kialakulását az alapkőzet, talajtípus, a domborzat és a kitettség, a terület vízháztartása befolyásolja, ezért intrazonális társulások. Legmagasabb szintje a gyepszint, csak lágyszárú növények jellemzőek. I. Az alapkőzet által befolyásolt társulások 1. Löszpusztarét A nagy közép-ázsiai sztyepek legnyugatabbi maradványaiként fordulnak elő nálunk, szinte minden fajuk védett. Bókoló zsálya 2. Homoki gyepek A szukcesszió különböző állomásait képviselő homokpusztai társulások. Sajátosságai: a buckák közötti száraz, meleg mikroklíma, a talajvíztől való távolság és a szél hatására változó homokfelszín. A futóhomok beerdősülésének jellegzetes társulásai a következők: 15 év: nyílt homoki pusztagyep: a borítás 50-80%-os, gyepzáródás még nincs, pl. magyar csenkesz, ezüst perje, 50 év: zárt homokpusztai gyep, pl. árvalányhaj, csűdfű, 60 év: nyílt homoki tölgyes, 100 év: zárt homoki tölgyes. 3. Sziklagyepek A nyílt sziklagyepeken a növényzet hézagosan borítja a felszínt, a hegységek lejtői szukcessziójának kezdeti állapotai. Szilikát sziklagyepek: vulkáni eredetű, szilikátos kőzeten alakulnak ki. Mivel a szilikátos kőzetek jó talajképzők, a szukcesszió gyors, ezért főleg meredek sziklafalakra jellemzőek. Sziklai csenkesz, varjúháj és kövirózsa fajok, szirtipáfrány, aranyos fodorka. 1
Mészkő sziklagyepek: mészköves területeken jellemzők. Nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, borsos varjúháj, kövirózsák. Dolomit sziklagyepek: Rendkívül lassú talajképződés következtében köves, görgeteges felszínűek. Jellemző fajok: pilisi len, deres csenkesz, kövér daravirág. Előfordulásuk: Budai-hegység, Vértes, Keszthelyi-hegység. A hazai sziklagyepek kiemelkedő természetvédelmi jelentőségűek, ezért azok védelme, fenntartása és megőrzése a hazai természetvédelem egyik legfontosabb feladata. A letűnt korok változatos vegetációiról tanúskodó reliktumok jelentős számú előfordulása jellemző a sziklagyepekre. A védett növényfajaink több mint 50%-a kötődik a sziklagyepekhez. Stabil társulások, amelyek legfontosabb veszélyeztető tényezői: fásítás, a turizmus és egyéb szabadidős tevékenységek. Sziklagyepek természetvédelmének elvei: Be nem avatkozás: stabil társulások, alapvetően nem igényelnek rendszeres kezelést, azonban biztosítanunk kell a zavartalanságukat. Ritka és veszélyeztetett növényfajok elterjedésének elősegítése: a fokozottan védett növényfajok (pl. tornai vértő, pilisi len) állományait folyamatosan monitorozni szükséges, illetve fajspecifikus védelmi programokat kell megvalósítani. Agresszív növényfajok visszaszorítása: elsősorban a fekete fenyő és bálványfa. Területek regenerációja, helyreállítása: felhagyott bányák, illetve telepített fafajokból álló erdők területén. Vadállomány egyedszámának visszaszorítása: elsősorban a muflon. Turizmus korlátozása. 4. Lejtősztyepprétek A nyílt sziklagyepek záródása után keletkeznek. Az alapkőzet közvetlen hatását itt már mérsékli a vastagabb, humuszban gazdagabb talajréteg. Tavasszal és ősszel jellemző inkább a növények virágzása, a száraz nyári időszakban kevesebb faj hoz virágot. tavaszi hérics, leánykökörcsin, sziklai csenkesz, homoki pimpó, árvalányhaj fajok, fürtös gyöngyike, lappangó sás, homoki nőszirom, csikófark. II. A víz és a talaj által befolyásolt fátlan társulások Szikesek A szikeseken a talaj felső rétegeiben erős a párolgás, nátriumionokban gazdag sófelhalmozódás történik. A magas sótartalom, s a következtében kialakult tömött talaj csak szárazságtűrő növények életfeltételeit biztosítja. 2
A növények gyökérzete nagy szívóerejű, hajtásuk a felszínen szétterülő. 1. A száraz szikeseket főleg tavasszal borítja víz, nyáron kiszáradnak. 2. A nedves szikesekre hosszabb ideig tartó vízborítottság jellemző. Száraz szikesek Szikes pusztarét Sovány csenkesz és a cickafarkfélék. Vakszik A talaj felső humuszos (A) szintje tejesen hiányzik, a felszínen a sófelhalmozódásos (B) szint látható. A kamilla és a sziki bárányparéj jellemző. Nedves szikesek Ecsetpázsitos sziki rétek: fehér tippan, réti ecsetpázsit; csetkákás sziki rétek: mocsári csetkáka, hernyópázsitos sziki rétek: ezek a legerősebben szikesedett rétek, hernyópázsit, sziki boglárka, szikfok: a vakszikkel megegyező talajviszonyok között alakul ki, sziki mézpázsit. A száraz és nedves szikesek legjellemzőbb területei a Hortobágyon, a Kiskunságon, a Kőrös-vidéken alakultak ki. A Hortobágyi- és Kiskunsági Nemzeti Parkok területén a száraz szikes puszta fennmaradását legeltetéssel biztosítják. A lelegelt füvekkel "eltávolítják" azt a szervesanyag-mennyiséget, melynek felhalmozódása a biológiai szukcessziót (a növényzet benépesülését: sziki erdős-sztyepprét sziki tölgyes kialakulását) biztosítaná. III. A víz által meghatározott társulások 1. Vízi növényzet Az álló- és folyóvizek társulásai tartoznak ide. A lebegő hínárok a nyílt vizek társulásai, melyekre leginkább a víz felszínén úszó és alámerült fajok jellemzőek, békalencse-fajok, rucaöröm, rence, békatutaj. Gyökerező hínártársulásokat a sekély vízben gyökerező növények alkotják, fehér tündérrózsa, vízitök, hínáros békaszőlő, békaliliom. 2. Nádasok Az 1-2 méteres sekély parti vizeket szegélyezik. Alacsony diverzitású társulások. A part felől érkező szennyező anyagok kiszűrésében óriási jelentőségük van. Nád, mellette a tavi káka és a gyékény. 3
3. Magassásos társulások, (zsombékosok) Sekélyvizű, vagy csak időszakosan vízzel borított ártereken alakultak ki. Átmenetet képeznek a mocsárrétek, láprétek felől a vizet szegélyező nádasok társulásai felé. Zsombéksás. 4. Mocsárrétek Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó területek, az Alföldön és nagyobb folyók mentén. Téti ecsetpázsit, orchideák: mocsári kosbor, csetkáka. 5. Láprétek Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az egykori láperdők helyén találhatók. Az elpusztuló növényzetből a levegőtlen talajban tőzeg képződik. A tőzeges talaj felszínét tőzegmohák borítják. A láprétek fajtai a vízellátottságban különböznek. Forráslápok: források mentén. Átmeneti lápok savanyú talajokon. Tőzegmohalápok Gyomtársulások Bunting (1960): A gyomnövények a másodlagos szukcesszió pionír fajai. A gyomnövények megjelenése a növényi vegetáció alkalmazkodása az ember által alakított környezethez. Az adott körülmények között számunkra káros bármilyen növényt gyomnövénynek tekinthetünk. Élőhelyek szerint: 1. Szántóföldön, legelőn. 2. Vágási területeken. 3. Bolygatott területeken, ruderáliákon, emberi lakóhelyek környékén. A gyomok kártételi formái A termőhely elfoglalása. A talaj vízkészletének felhasználása. A tápanyagkészlet felhasználása. Élősködés. Betegségek köztes gazdái, kártevők szaporítói. Termelési költség növelése. Termés értékének lerontása. Mérgező gyomok. 4
1. Vetési gyomtársulások Mezőgazdasági területek gyomtársulásai. A kalászosok gyomtársulásai. Pipacs, mezei szarkaláb. 2. Vágási gyomtársulások Erdőírtások helyén, fény- és nitrogénkedvelő gyomok jelennek meg. Málna, nadragulya. 3. A ruderális gyomtársulások Parlagterületeken, településeken, utak mentén, mindenféle bolygatott, ún. ruderális vagy romtalajokon fordulnak elő. Romtalajok a törmeléklerakó helyeken, szeméttelepek környékén fordulnak elő. Kígyószisz, csattanó maszlag (erősen mérgező), parlagfű. Taposott gyomtársulások nagyvárosokban találhatók, pl. nagy útifű. A gyomtársulásokat alkotó fajok jellemzői: R-strategisták, kompetíció tűrésük kicsi, zavarástűrésük nagy, N-ben gazdag talajokat kedvelik, élettelen környezeti tényezőkkel szemben tágtűrésűek, fénykedvelők, adventív fajok, özönnövények. A gyomtársulások elterjedése és fennmaradása folyamatos emberi hatás eredménye: o A vetési társulásokban rendszeres az emberi beavatkozás /szántás,/vetés,/aratás,/növényvédelmi munkák, /műtrágyázás, /ásás. o Az útszéli társulásokban folytonos/gyakori a taposás/ erózió / szennyezés / útkarbantartási munka. o A vágástársulás egyszeri erdővágás / esetleg fatelepítés / után alakul ki / a beavatkozás után tartósan (viszonylag) zavartalan. 5