Szlovákia felkészülése a Gazdasági Monetáris Unióba való csatlakozásra

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Logisztika szakirány Szlovákia felkészülése a Gazdasági Monetáris Unióba való csatlakozásra Budapest, 2008 Készítette: Glück Mária Julianna 1

2

Tartalomjegyzék Bevezetés...5 I. A Gazdasági és Monetáris Unió fejlődési szakaszai 6 1.1 Stabilitási és Növekedési Paktum...7 1.2 Az euró-csoport...8 1.3 Az új tagállamok és az EMU...8 1.4 A Gazdasági és Monetáris Unió költségei és előnyei...9 1.5 A konvergencia-kritériumok..10 1.6 Gazdaságpolitikai koordináció...10 1.7 A Lisszaboni stratégia...11 1.8 Az SEPA fizetési módok bevezetése.12 II. Az euró-övezet bővítésének gazdasági előnyei..15 2.1 Az euró-készpénzre való áttérés az új EU-tagállamokban..15 2.2 Gyakorlati tudnivalók az euró bevezetéséről..16 2.3 A szerződések jogfolytonossága 16 2.4 Árfolyamok és átváltási kulcsok 16 2.5 Konverziós (átváltási) költségek 17 2.6 Az euró-bankjegyek és -érmék...17 III. Szlovákia és az Európai Unió közötti kapcsolatok fejlődése...19 3.1 Szlovákia és az Európai Unió kapcsolatainak perspektívái 20 3.2 A PHARE 21 3.3 Szlovákia Nemzeti Konventje és az Európai Unió jövője..24 3.4 A személyek szabad mozgása és a tagjelölt országok 24 IV. Szlovákia 2007-2010-es időszakra vonatkozó konvergencia-programjáról...27 V. Szlovákia és az euró bevezetése 35 5.1 Az Euró-bővítés..35 5.2 Szlovákia gazdasági helyzete.38 5.3 Szlovákia belépése az euró-zónába.45 VI. Szlovákia és átmenet az euróra..48 6.1 Az euró bevezetése Szlovákiában...51 6.2 Az euró bevezetésének folyamata Szlovákiában 55 3

6.3 Az euró bevezetésének hatása a szlovák vállalkozói szektorra.56 6.31 Az euró bevezetésének technikai és szerkezeti biztosítása..57 6.32 Az információs rendszerek átállása..58 6.33 A könyvvitel és az igazolások kimutatások jegyéke.58 6.34 Az árak duális megjelenése, ill. kerekítése...58 6.35 A pénzcsere és a duális pénzforgalom..59 6.36 A dolgozók felkészítése és képzése..60 6.37 Az etikai kódex.60 Összegzés..61 Felhasznált irodalom.63 4

Bevezetés Egy szlovák nemzetiségi kis faluban lakok, s mát több mint 15 éve foglalkozok a szlovák történelemmel. Mivel a falucska nem fekszik messze a szlovák magyar határtól, gyakran átéltem a régebben még igen szegényes körülményeket Szlovákiában. Napjainkban azonban úgy látszik megfordult a tendencia, s már ők járnak át hozzánk vásárolni, szórakozni. Első diplomámat szlovák nyelvből szereztem, s jelenleg is szlovák nyelvet tanítok egy általános iskolában. Eleinte csak a szlovák zenei, és népi kultúra érdekelt, azonban napjainkban már a gazdasági fejlődésük is felkeltette az érdeklődésemet. Az a gazdasági fejlődés, amit 2007- ben bemutattak példaértékű a régió országai számára. Szeretném munkámmal bemutatni a jelenlegi szlovák gazdaságot, s azt a folyamatot, hogy hogyan jutottak el 1993-tól -a független szlovák állam megszületésétől- addig a törekvésig, hogy az Európai Unió tagjaként bevezethessék az eurót 2009-ben. Munkám első részében szeretném bemutatni a Gazdasági Monetáris Unió szerkezetét, működését, mely szervezet dönti el az euró bevezethetőségét Szlovákiában. A második részben az Európai Unió és Szlovákia kapcsolatát mutatom be a kezdetektől napjainkig. A legnagyobb hangsúlyt Szlovákia gazdasági fejlődésére helyeztem. Konvergenciaprogramjuk elemzését és a szlovák euró bevezetésének módozatait is megvizsgáltam. Az euró bevezetése talán a vállalkozói szektor számára jelenti a legnagyobb feladatokat, ezért dolgozatomat a vállalkozói szektor vizsgálatával fejeztem be. Dolgozatírásom során nagy segítséget nyújtott számomra az Európai Központi Bank konvergencia jelentéseinek, és havi gazdasági jelentéseinek, valamint az Európai Unió Tanácsának 2008-as jelentésének tanulmányozása. A szlovák gazdaság elemzéséhez, vizsgálatához a Szlovák Nemzeti Bank honlapja nyújtotta a legnagyobb segítséget, valamint a szlovákiai gazdasági internetes portálok. A magyarországi gazdasági lapok közül leginkább a Világgazdaság a Figyelő, és a HVG cikkei valamint statisztikái adtak számomra egy közelebbi átfogó képet a szlovákiai gazdasági folyamatokról. A Gazdasági Monetáris Unióról az Európai Unió honlapján találtam információkat, melyeket hitelesen átvettem, és összefoglalva, tömörítve jelenítettem meg. Középiskolai, egyetemi tanáraimat is felkerestem, s tőlük is sok segítséget kaptam munkámhoz. 5

I. A Gazdasági és Monetáris Unió fejlődési szakaszai A Gazdasági és Monetáris Unió fejlődési szakaszain keresztül szemléltetem az euró bevezetéséhez vezető utat, mely egyben az Egységes Európá -hoz vezető út is. Az első szakasz 1990. július 1-jén kezdődött, a tőke teljesen szabad mozgását tartalmazza az Európai Unión belül (az átváltási ellenőrzések eltörlése); illetve az európai régiók közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó források összegének növelését; valamint a gazdasági konvergenciát, a tagállamok gazdaságpolitikáinak multilaterális felügyelete útján. 1994. január 1-jén a második szakasz lépett életbe, mely keretében magalapult az Európai Monetáris Intézet (EMI) Frankfurtban; az Intézet az Európai Uniós országok központi bankjainak elnökeiből állt. Ekkor váltak függetlené a nemzeti központi bankok. A nemzeti költségvetési hiányok megfékezésére szabályozásokat és szabályokat vezettek be. A harmadik szakasz az euró születése volt. 1999. január 1-jén 11 ország fogadta el az eurót, amely ettől kezdve Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország közös valutája lett. (Görögország 2001. január 1-jén csatlakozott hozzájuk.) Ettől kezdve az Európai Központi Bank (EKB) váltotta fel az Európai Monetáris Intézetet és lett felelős az euróban meghatározott és végrehajtott monetáris politikáért. Bankjegyek és pénzérmék formájában 2002. január 1-jén vezették be az eurót az euró-zóna 12 országában. A nemzeti valutákat két hónappal később vonták ki a forgalomból. Azóta csak az euró a törvényes fizetőeszköz minden készpénzes és banki tranzakcióban az euró-övezet országaiban, amelyek az EU népességének több mint kétharmadát teszik ki. 1 A közös monetáris politikát az 1998. június 1-jén létrehozott Központi Bankok Európai Rendszere valósítja meg, amely az Európai Központi Bankból és az EU országok jegybankjaiból áll. A közös monetáris politikáért az Európai Központi Bank döntéshozó testületei a felelősek. Az Európai Központi Bank három legfontosabb vezető testülete a Kormányzótanács, az Igazgatóság és az Általános Tanács. A Kormányzótanács tagjai a nemzeti jegybankok elnökei és az Igazgatóság tagjai. A Kormányzótanács határozza meg a monetáris politikai irányelveket és a végrehajtás módját. 1 www.vki.hu: Gazdasági Monetáris Unió (2008. 04. 21., 20:12) 6

A hat főből álló Igazgatóság tagjait az Európai Tanács nevezi ki. Az Igazgatóság felelős a Kormányzótanácsban elhatározott monetáris politika végrehajtásáért. Az Általános Tanácsnak tagja minden tagország, az euró-övezeten kívüli tagországok jegybankelnökei is, valamint az Európai Központi Bank mindenkori elnöke és alelnöke. Az Általános Tanács feladata a monetáris- és ár-folyampolitikai koordináció az euró-övezet és az abban még részt nem vevő EU tagországok között. A Központi Bankok Európai Rendszerének elsődleges célja az árstabilitás megőrzése. Ehhez feltétlenül szükséges a nemzeti hatáskörben maradó fiskális és jövedelmi politikák támogatása (pl.: túlzott nemzeti költségvetési hiány és adósság elkerülése). A közös monetáris politika működéséhez elengedhetetlen, hogy a Központi Bankok Európai Rendszerén belül harmonizált monetáris politikai eszköztár létezzen, vagyis minden résztvevő országban ugyanazt a monetáris politikai műveletet egyező feltételek mellett végezzék. Ezáltal a pénzpiacokon azonos kamatszintek alakulnak ki. Az Európai Unió Tanácsának az euró bevezetésével foglalkozó egyik rendelete rögzítette a szerződések jogfolytonosságának elvét. A nemzeti valuták és az euró közötti - visszavonhatatlanul rögzített - átváltási arányokat 1998. december 31-én állapította meg az Európai Unió Tanácsa. 1999 elejétől a nemzeti valuták és külső országok pénzei (például amerikai dollár, svájci frank) közötti devizapiaci árfolyamjegyzés megszűnt, a devizapiacokon az euró lépett a nemzeti devizák helyébe. 2 1.1 Stabilitási és Növekedési Paktum A költségvetési stabilitás egyik legfontosabb alapeleme a GMU -hoz való csatlakozásnak, ezért, 1997 júniusában az Európai Tanács elfogadta a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Ez folyamatos elkötelezettséget jelentett a költségvetési stabilitás iránt, és az euró-övezetben büntetések kiszabását is lehetővé tette bármely olyan országra, amelynek költségvetési hiánya meghaladja a 3%-ot. Később úgy ítélték meg, hogy a Paktum túl szigorú és 2005 márciusában megreformálták. 2 www.euvonal.hu: Gazdasági Monetáris Unió (2008.04.22., 8:34) 7

1.2 Az euró-csoport Az euró-csoport informális testület, a GMU szerves része, ahol az euró-övezet országainak pénzügyminiszterei találkoznak. E találkozók célja a gazdaságpolitikák jobb összehangolása, az euró-övezeti országok költségvetési és monetáris politikájának figyelemmel kísérése, és az euró képviselete a nemzetközi monetáris fórumokon. 1.3 Az új tagállamok és az EMU Az új EU tagállamok akkor vezethetik be az eurót, amikor képesek megfelelni a GMU feltétel rendszerének. A 2004-ben belépett országok közül Szlovénia az első, amely így tett, és 2007. január 1-től csatlakozott az euró-övezethez. A nemzetközi pénzügyi rendszer-a Bretton Woods-i rendszer stabil pénzpiaci hátteret biztosított a gazdasági folyamatoknak. 1970-ben a Werner Bizottság kezdetben a közösségi valutákat egymáshoz viszonyított +/-1 % - os sávban tartották, amit folyamatosan szűkíteni kellett volna. 1971-73 között a Bretton Woods-i rendszer összeomlott. 1979-ben létrejött az Európai Monetáris Rendszer (EMR), melynek célja a közösségen belüli árfolyam stabilitás megteremtése. Ezt a stabilitást az Európai Valutaegység (ECU), az Európai árfolyam mechanizmus, és az Európai Monetáris Együttműködési Alap segítségével próbálta meg kialakítani. Az ECU korlátozott funkciójú közös pénz volt. Az Európai Unió és intézményeinek sajátos szükségleteire alakították ki. Nem önálló pénznemként, hanem elszámoló egységként funkcionált. Kosárvaluta szerepet játszott, a közösségi valutáknak a tagországok gazdasági jelentőségét tükröző súlyozással kialakított összetétele alapján jött létre. Az Európai Árfolyam mechanizmus a rendszerben résztvevő valutákra a központi bankok által megállapított központi paritásrácsból indult ki. A lebegési sávokat a paritásrácsban az összes valutára nézve kétoldalúan határozták meg. 1979-ben a lebegési sáv +/-2,25 % volt. Amennyiben egy tagállam kilépett a paritásrácsból a központi bankoknak be kellett avatkozniuk. A központi bankok beavatkozásához a tagországok tartalékaiból létrehozott Európai Monetáris Együttműködési Alap rövid lejáratú ECU hiteleket biztosít. 3 A 90-es évek közepétől (1993-ban +- 15%-os volt a lebegtetési sáv) az Európai Monetáris Rendszerben az árfolyam-ingadozások jelentős mértékben csökkentek. Az inflációs ráták erőteljesen konvergáltak és alacsony szinten stabilizálódtak. Az EMR segítette a kormányok antiinflációs politikáját, megteremtette a gazdasági koordináció alapjait. Azonban negatív hatásai 3 Dencs Szilvia: Gazdasági és Monetáris Unió, I. Rész: Múlt, Jelen, 1998 8

is voltak, ilyenek a gazdasági növekedés lassulása, a munkanélküliség növekedése, ill. a külgazdasági egyensúly romlása. 1989-ben a Delors vezette munkacsoport, kidolgozta a Werner- terv alapján a gazdasági és monetáris unió programjának alapjait. Ekkor megvalósíthatónak látszott a tőkeforgalom teljes körű liberalizációja, a valuták korlátlan és visszafordíthatatlan konvertibilitása, ill. az árfolyamlebegtetési sávok megszüntetése a valutaparitások visszavonhatatlan rögzítése révén. 1.4 A Gazdasági és Monetáris Unió költségei és előnyei Mikrogazdasági előnyök és költségek, a nominális árfolyam-ingadozást és az árfolyamkockázat megszűnését, a növekvő piaci transzparenciát, a csökkenő pénzpiaci kockázatot, továbbá a csökkenő kamatlábak létrejöttét, a növekvő likviditást, az olcsóbb hosszú távú hitellehetőségeket, az egységes valuta megjelenését, és a csökkenő tranzakciós költségeket tartalmazza. Makrogazdasági előnyök és költségek, tartalmazzák a csökkenő inflációt, azaz a növekvő árstabilitást, a dezinflációs politika költségeinek mérséklődését. Az államadósság finanszírozása is olcsóbbá válik. Csökkenthetőek a jegybanki tartalékok, így költségmegtakarítás jön létre, növekszik a hatékonyság, és javulnak a makrogazdasági teljesítmények. A nemzeti gazdaságpolitikai autonómiák és kompetenciák szűkülnek. A GMU hoz való csatlakozás hátránya, hogy a különböző gazdasági fejlettségű tagállamokra egyetlen valutát és egységes monetáris politikát kényszerít rá. A legtöbb negatívuma a nemzeti pénzegység feladásából fakad. Az egyik hátrány érzelmi jellegű; az unióhoz való csatlakozással az államok feladják a nemzeti szuverenitásuk egy fontos részét, a másik a gazdaságpolitikai hátrány, amikor a nemzeti monetáris politika megszűnésével az ország elveszíti a gazdaságpolitika egyik legfontosabb eszközét. Ez megbéníthatja az ország reakcióképességét egy esetleges külső vagy belső "sokk" esetében (olyan sokk, amely csak egy vagy néhány tagországot érint). Az euró-zóna tagországainak gazdasági struktúrája hasonlít egymáshoz. Hosszabb távon az integráció hatására nagyobb mértékű szakosodást eredményezhet a tagállamok között, ez is egy igen meghatározó negatívumhoz vezethet, mivel az EU "központi", elosztó költségvetése nagyon alacsony. Ezt helyettesíti a tagállamok költségvetési politikájának a használata - de ennek a működésnek az előfeltétele, hogy a gazdagabb években a költségvetés többletet termeljen, vagy egyensúlyban legyen. A GMU hoz való csatlakozás kiválthat egy belső aszimmetrikus sokkot is, ilyen lehet a bérszínvonal robbanásszerű emelkedése; olyan emelkedés, amely jóval 9

meghaladja nemcsak az ország termelékenységnövekedésének a rátáját, hanem a többi tagország egységnyi munkaerőköltség-növekedését is. Ennek következménye a versenyképesség csökkenése, amit az unión belül már nem lehet leértékeléssel egyensúlyozni, s amely így munkanélküliséghez vezet. 1994. január 1 -ig a fő célok a tőkemozgások liberalizálása, a központi bankok függetlenségének megteremtése, ill. a tagállami gazdaságpolitikák közötti harmonizáció megkezdése volt a GMU ón belül. Az Európai Monetáris Intézet felelt az egységes monetáris politika eszközeinek és rendszerének kidolgozásáról, ill. a nemzeti jegybankok közötti együttműködés kialakításáról. Feladata az Európai Monetáris rendszer és a pénzügyi rendszer felügyelete. 1999-től a fő cél a közös valuta bevezetése volt. A közös pénz bevezetéséhez szükséges feltételek a konvergencia kritériumokban mutatkoznak meg. 1.5 A konvergencia-kritériumok Minden ország köteles megfelelni az öt konvergencia-kritériumnak ahhoz, hogy a harmadik szakaszba léphessen: 4 1.6 Gazdaságpolitikai koordináció A legfontosabb cél, hogy megvalósítsák a gazdasági tevékenységek harmonikus kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, valamint a gazdasági teljesítmények versenyképességét a Közösség egész területén. A gazdaságpolitika két legfontosabb területe a költségvetési politika és a monetáris politika. A fiskális és monetáris politika egyensúlya szükséges a kiegyensúlyozott növekedés biztosításához, a foglalkoztatottság megfelelő szinten tartásához, az árak stabilitásának és a fizetési mérleg egyensúlyának megtartásához. Mindketten 4 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról 2005. A konvergencia kritériumok: Árstabilitás (az árnövekedés maximum 1,5%-kal lehet több a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország átlagánál) A hosszú lejáratú kamatok maximum 2%-kal lehetnek magasabbak a legalacsonyabb inflációjú ország átlagáénál Árfolyamstabilitás (a nemzeti valutát a monetáris unióhoz való csatlakozás előtti két évben nem lehet leértékelni, és be kell tartani a +/- 15%-os ingadozási sávot.) +Jogi kritériumok A költségvetési deficit nem haladhatja meg a GDP 3%-át Az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át 10

ugyanarra a gazdaságra hatnak, csak annak különböző szegmenseiben, ki kell, hogy egészítsék egymást, s összehangolásuk elengedhetetlen. A konvergencia-kritériumok megtartása az euró bevezetése után is kötelező, a Stabilitási és Növekedési Paktumot be nem tartó tagállam pénzügyileg is szankciókkal sújtható. Magyarország az ERM nem tagja és még nincs csatlakozási céldátuma. 1.7 A Lisszaboni stratégia A lisszaboni stratégia főbb céljai a versenyképesség növekedését elősegítő reformok, kutatás-fejlesztés, innováció, info kommunikáció fejlesztése, a természeti környezet védelme, foglalkoztatás és képzés javítása, ill. a fenntarthatóságra való törekvés. A GMU hoz csatlakozni kívánó országok számára ezeket a célokat meg kell valósítaniuk, illetve törekedniük kellene ezek megvalósítására. 5 Korábban az integráción kívül maradó területekre irányul (oktatás, kutatás, innováció, vállalkozásfejlesztés, munkaerőpiac, szociális bizottság). Magába foglalja a korábbi foglalkoztatási politikai, a termékpiaci szabályozást, a makro és mikro-ökonómiai folyamatok közötti kapcsolatokkal foglalkozó megállapodásokat. Ezen túl további területekre is kiterjed, a vállalkozásösztönzésre, a tudásalapú gazdaságra és az információs társadalomra, a kutatásfejlesztésre és az oktatásra. A lényeg az átfogó célokra alapozott integrált reformstratégia igénye. Lisszabon típusú reformok, a termék és tőkepiaci reformok, beruházások a tudásalapú gazdaságban, munkaerőpiaci reformok, szociálpolitikai reformok, környezetpolitikai reformok. A jövedelem, vagy a vagyonképződés a munkatermelékenység illetve a lakosság aktívan foglalkoztatott hányada (új munkahelyek teremtése) növekedése révén valósítható meg. E célok megvalósulásának érdekében szükséges a javak és szolgáltatások belső piacának tökéletesítése, beleértve a még fennmaradt összes nem vám jellegű akadály eltörlését. A hálózati iparok liberalizációja, a távközlés a szállítás a postai szolgáltatások piacának megnyitása nemzeti és EU szinten. A korábban szigorú belépési korlátozásokkal és szabályozással védett piacok megnyitása. Az adminisztratív terhek csökkentése, a szabályozás minőségének javítása, egyszerűbb adózás, a vállalkozás megkezdésének könnyítése. A Lisszabon-típusú strukturális reformok megvalósításának feltételei, az erős innovációs kultúra támogatása, mely az oktatás a 5 http://ec.europa.eu/growthandjobs.hu :A lisszaboni stratégia új kezdete (2008.04.22., 22:03) 11

kutatás, és az ipar produktív kapcsolatára épül. Jól működő termékpiacok szükségesek, melyek a vállalatokat innovációra ösztönzik. Rugalmas munkaerő és tőkepiacok kialakítása, hogy az innovatív vállalatok hozzáférjenek a pénz és humán tőkéhez. A munkaerőpiaci reformok fő irányai; a munkapiac bővítése, az emberi erőforrások, és az üres álláshelyek illeszkedésének javítása, és a munkapiac adaptációs képességének erősítése. A munkapiac bővítése a foglalkoztatást előmozdító preventív és aktív munkaerőpiaci intézkedések révén. (jobb munkafeltételek, a nemek közötti egyenlőség, a szakmai és családi élet összeegyeztethetősége) Az emberi erőforrások és az üres álláshelyek illeszkedésének javítása a rugalmasabb bérmechanizmus, a munkaerő-mobilitás növelése, az élethosszig tartó tanulás bővítése révén. - Szlovákiában, főleg a keleti régiókban kellene az üres munkahelyek számát csökkenteni. Éppen ezekben a régiókban ellenzik leginkább a GMU hoz való csatlakozást, mivel itt az életszínvonal igen alacsony-. A munkapiac adaptációs képességének erősítése nagyobb, a biztonsággal összekapcsolt rugalmasság megteremtését igényli. A rugalmas munkaerőpiacnak meg kell felelnie a megnövekvő termékpiaci verseny, és a technológiai haladás követelményeinek. A foglalkoztatás biztonsága hozzájárul a magasabb munkaerőpiaci részvételhez, s csökkenti a szegregáció kockázatát a foglalkoztatottak között. A jobb munkaszervezés növeli a társadalmi jólétet, előmozdítja a képzésben, az élethosszig tartó tanulásban történő részvételt. A lisszaboni stratégia legfontosabb célja az, hogy a piac működését javító strukturális reformok révén a foglalkoztatási ráta fenntartható növelése megvalósuljon, ill. ez, a termelékenység gyorsabb növekedéséhez vezessen. 6 1.8 Az SEPA fizetési módok bevezetése A SEPA jelentősen hozzájárul a lisszaboni programpontok megvalósításához, javítja az unió pénzforgalmi piacainak hatékonyságát, serkenti az innovációt, és így növeli az európai gazdaság versenyképességét. Az állami szférában az e-kormányzat irányító platformjává válhat, elősegítve ezzel a közszolgáltatások hatékonyságának javítását. 2008 januárjában működésbe lépett a SEPA, az Egységes Euró-pénzforgalmi Övezet, ahogy az európai bankok hivatalosan bevezetik a SEPA -átutalásokra alkalmazható fizetési módokat. Ez az első lépése annak a következő években lezajló migrációs folyamatnak, amelynek során az ügyfelek a piac vezérletével a meglevő országos elektronikus fizetési módokról fokozatosan áttérnek a SEPA -n belül használandó új 6 Dencs Szilvia: Gazdasági és Monetáris Unió, II.rész: Jövő, 1998 12

instrumentumokra. Az euró bevezetésének logikus folytatásaként létrejövő SEPA egy nagyobb versennyel és hatékonysággal jellemezhető pénzforgalmi piac megteremtése révén jelentős előnyökkel jár. A SEPA -nak köszönhetően a lakosság az egész euró-övezetben ugyanolyan gyorsan, biztonságosan és egyszerűen fizethet, mint az országhatáron belül. Az egységes pénzforgalmi övezeten belül minden euróban lebonyolított fizetési tranzakció belföldinek minősül, és egységes fizetési mód alkalmazásával történik. Megjelenése tehát az euró bevezetéséből természetesen következik, és az egységes európai piac kiteljesedésének újabb jelentős állomása. A SEPA fizetési instrumentumai az EU -nak az euró-övezeten kívüli területei, valamint több szomszédos ország viszonylatában is igénybe vehetők az euróban denominált pénzforgalomban. Technikai és jogi okokból az új beszedési instrumentumokat csak később vezetik be, ez azonban 2009. november 1-jéig megtörténik. A kártyaműveletek terén a vonatkozó keretfeltételek (SEPA Cards Framework) 2008. január 1. óta érvényben vannak. A SEPA felmérhetetlen előnyökkel jár, a bizottsági tanulmány szerint a megtakarítás az elkövetkező hat évben egyedül a pénzforgalmi piacokon több mint 123 milliárd eurót tehet ki, amihez további 238 milliárd euró járulhat, ha a SEPA -t elektronikus számlázási platformként alkalmazzák. A migrációs folyamat nagy feladatot jelent, különösen a bankoknak. Az EKB tanulmánya szerint a bankok jelentősen csökkenthetik költségeiket ugyan, de kiélezettebb lesz a verseny is. Emellett lehetőségük nyílik arra, hogy a pénzforgalmi lánchoz kapcsolódóan új hozzáadott értéket jelentő szolgáltatásokat kínáljanak. 7 Az EKB és az Európai Bizottság ezért a SEPA -folyamat lendületes továbbvitelére szólítja a bankokat, hogy a felhasználók rövid idő alatt áttérhessenek a piac vezérelte folyamatban az új fizetési módokra, hogy így a kétszeres fizetési műveletekből (a meglevő országos fizetési módok és az új SEPA -szabványok) eredő költségeket minimalizálni lehessen. Ehhez arra van szükség, hogy az érdekeltek a SEPA által kínált beszedési módokat is minél hamarabb bevezessék, párhuzamosan a kártyaműveleti feltételrendszer teljes alkalmazásával. 7 www.ecb.int/sepa: SEPA (2008.04.22., 9:54) 13

Mivel a vállalatok és a közigazgatási szervek a pénzforgalmi eszközök gyakori használói, a SEPA -nak köszönhető hatékonyságjavulásból jelentős előnyük származik. Emiatt nagy szerepük van a bevezetés sikerében, ha a piac vezérelte folyamatban minél előbb áttérnek az új fizetési módokra, elkerülve így, hogy azok ár- és teljesítménymutatói a meglevő országos fizetési módokéihoz képest romoljanak. 8 8 www.ecb.europa.eu: Gazdasági és Monetáris Unió (2008.03.12., 14:11) 14

II. Az euró-övezet bővítésének gazdasági előnyei Az Európai Unió célja, hogy minél több fejlődő országot vegyen fel a tagállamai sorába, miután ezek az államok csatlakoztak a Közösséghez, már könnyebben teljesíthetik a GMU feltételeit, s ezt követően a már uniós államok bevezethetik az eurót is, mely a Közösség számára gazdasági fejlődést eredményez. Ebben a fejezetben szeretném összefoglalni az euró-övezet bővítésének gazdasági előnyeit. Az euró olyan közjó, amely számos előnnyel jár az euró-övezeti tagországok számára. Megszűnik az árfolyamkockázat az eurót bevezető országok között, ezáltal csökkennek a kamatok, és az országok számára érzékelhetővé válnak az EKB elsődleges céljának, az árstabilitásnak az előnyei. Elősegíti a közös pénzt bevezető országok közötti mély, likvid, egységes tőkepiac létrejöttét. Az euró-övezet bővítése azt jelenti, hogy több EU -tagállam számára lesznek elérhetőek ezek az előnyök. Az euró-övezet nagyságával párhuzamosan bővülnek a monetáris unió gazdasági előnyei is, kiküszöbölődik az árfolyammal kapcsolatos bizonytalanság. A lakosságnak az euró-övezetbeli utazásai során nem kell többé pénzt váltania, és viselnie a hozzá kapcsolódó tranzakciós költséget. Az előnyök teljes kiaknázása ugyanakkor megkívánja, hogy az országok felkészüljenek az euró bevezetésére. A felkészültség megítélésének alapját a maastrichti konvergencia-kritériumok jelentik. 2.1 Az euró-készpénzre való áttérés az új EU -tagállamokban Az euró-készpénzre való áttérés várhatóan nem vezet az árak általános emelkedéséhez. Azonban az euró-övezetben, az euró bevezetése az árak emelkedését vonzza magával, de az átlagot tekintve a váltás nem okozott drágulást. A relatív árak változása szokásos jelenség az összes piacgazdaságban. Az egyes országok az árakra gyakorolt hatás valószínűségét úgy csökkenthetik, hogy időben tájékoztatják a fogyasztókat és a termelőket, megállapodnak a kereskedőkkel bizonyos árazási szabályokban, és a kritikus hónapokban kettős árazást alkalmaznak. A vállalati versenynek köszönhetően hosszabb távon nehezebben lehet majd kihasználni, hogy az emberek még nem ismerik jól az új euró árakat. 9 9. www.ecb.int/ecb: Az EU -bővítés és a gazdasági és monetáris unió (GMU) (2008. 03. 12., 20:26) 15

2. 2 Gyakorlati tudnivalók az euró bevezetéséről Az árfolyam-ingadozások az euró-régión belül, az euró és a nemzeti valuták közötti átváltási arányok rögzítésével megszűntek. Az árfolyamkockázat eltűnése, a tranzakciós költségek mérséklődése, valamint az egységes pénzügyi piacon a verseny hatására a fogyasztók a pénzügyi szolgáltatások minőségének javulására és kedvezőbb áralakulására számíthatnak. Az áttérés egyszeri költségei magasak, és ezek leginkább a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó intézményeknél, a bankoknál jelentkeznek. Az euró bevezetésének előkészítése során a felvetődő jogi, technikai és egyéb problémák megoldására az Európai Unió intézményei (a brüsszeli Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa), és a nemzeti hatóságok működési szabályokat alkottak. A közösségi és a nemzeti hatóságok, valamint a piaci szereplők több éves előkészítő munkálatainak eredményeként az euró bevezetése zökkenőmentesen megtörtént a mai EU országokban. A nemzetközi pénzpiacokon az első bizonytalanságok és bizalmatlanságok után kedvező fogadtatásra talált a közös európai pénz, s ma már teljesen természetessé vált a használata. 2.3 A szerződések jogfolytonossága Az Európai Unió Tanácsának az euró bevezetésével foglalkozó egyik rendelete rögzítette a szerződések jogfolytonosságának elvét, így a közös valuta bevezetése nincs hatással a Gazdasági és Monetáris Unióban résztvevő országok nemzeti valutáiban vagy ECU -ben kötött és 1999. január elseje után lejáró szerződésekre. A jogszabályok csak az Európai Unión belül érvényesíthetők, de a nemzetközi jogban általánosan elfogadott "lex monetae" elv alkalmazása biztosítja a létező szerződések folytonosságát a harmadik országok joga szerint kötött megállapodásokra nézve is 2. 4 Árfolyamok és átváltási kulcsok 1998. december 31-én a nemzeti valuták és az euró közötti - visszavonhatatlanul rögzített - átváltási arányokat az Európai Unió Tanácsa állapította meg. 1999 elejétől a nemzeti valuták és külső országok pénzei (amerikai dollár, svájci frank) közötti devizapiaci árfolyamjegyzés megszűnt, a devizapiacokon az euró lépett a nemzeti devizák helyére. Az euró külső valutákkal szembeni árfolyama, valamint az euró és az eurót bevezető országok nemzeti valutái közötti, véglegesen rögzített átváltási arányok ismeretében mindig meg lehet határozni a külső országok pénzeinek nemzeti valutákban kifejezett értékét. ( Az átváltási arányokat hat számjegyű számmal 16

fejezik ki, mindig egy euróhoz viszonyítva. Az euró és az ECU közötti átváltási arány 1:1 ). A nemzeti valutákban megadott árak átszámításának módját pontos szabályok rögzítik: az átváltási arányt kell használni, majd a kapott eredményt két tízedesjegy pontosságig kerekíteni, a matematika kerekítési szabályai szerint. 10 2. 5 Konverziós (átváltási) költségek Az Európai Bizottság kötelezően betartandó rendelkezései közül az egyik legfontosabb, hogy a beérkező átutalások konvertálása nemzeti valutáról euróra és viszont legyen költségmentes az átmeneti időszakban, ill. a nemzeti valutában vezetett számlák konvertálása euróra legyen költségmentes az átmeneti időszak végén, az euróban denominált banki szolgáltatásokra ugyanazokat a jutalékokat lehet csak felszámolni, mint a nemzeti valutában denominált ugyanazon szolgáltatásra. A korábbi javasolt gyakorlat az volt, hogy a kimenő átutalások konvertálása nemzeti valutáról euróra is legyen költségmentes az átmeneti időszak alatt. A nemzeti valutában vezetett számlák konvertálása euróra legyen költségmentes az átmeneti időszak alatt, a bankok költségmentesen váltsák be számlatulajdonosaik "háztartási összeget" meg nem haladó, nemzeti valutában lévő bankjegy- és érmeállományát. A "háztartási összeg" nagyságát és a beváltás gyakoriságát a bankok határozzák meg. 2. 6 Az euró-bankjegyek és -érmék Az euró-bankjegyek és -érmék bevezetésére 2002. január 1-jétől került sor, és február 28-ig az országok nemzeti valutáit kivonták a forgalomból. Ezen idő alatt tehát kétféle készpénz, az országok nemzeti valutái, illetve az őket felváltó euró volt forgalomban. Mindez természetesen jelentős többletterhet, költséget és kényelmetlenséget okozott elsősorban a kereskedelemben. Az euró váltópénze a cent, 1 euró = 100 cent. A bankjegy hét- (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 euró), míg az érme nyolcféle címletben kerül forgalomba (1, 2, 5, 10, 20, 50 cent, 1 és 2 euró). Az érmék egyik oldalán a kibocsátó ország nemzeti szimbólumait tüntetik fel, a másik oldalt egyformára tervezték. Az euró-bankjegyek mindkét oldala teljesen azonos minden résztvevő országban. A kereskedők, valamint más szolgáltatók az euró és a nemzeti valuták párhuzamos használatának időszakában a tájékozódás és az ár-összehasonlítás megkönnyítésére kettős árjelzést alkalmaztak: 10 www.ecb.int/ecb: Az EU -bővítés és a gazdasági és monetáris unió (GMU) 17

termékeik és szolgáltatásaik árait mind euróban, mind nemzeti valutában is feltüntették. Az Európai Bizottság ajánláscsomagot fogadott el, amely rögzítette, milyen módszerek és eljárások alkalmazásával biztosítható az euróra vonatkozó jogszabályok érvényesítése és a fogyasztók érdekvédelme a kettős árjelzés alkalmazása során. Az ajánlások egyértelművé tették: az euró és a nemzeti valuták közötti átváltásnál alkalmazandó - visszavonhatatlanul rögzített - átváltási kulcsokat szükséges volt használni, a kerekítéseket a már ismertetett eljárás szerint kellett elvégezni, és a kettős árjelzés felismerését könnyűvé kellett tenni. Fontos továbbá az is, hogy a kiskereskedők félreérthetetlenül jelezzék, elfogadnak-e fizetést euróban az átmeneti időszak során. Az összegek párhuzamos feltüntetése nemzeti valutákban és euróban nem csak az árakra vonatkoztak, hanem a számlakivonatokra, blokkokra és minden, a tranzakciókkal kapcsolatos kimutatásra. Az Európai Bizottság vezetésével 1998. június 30-án létrejött egy megállapodás a fogyasztóvédelmi, kereskedelmi, turisztikai ágazatok, valamint a kis- és középvállalatok főbb szakmai szövetségei között, amely - annak érdekében, hogy az euró bevezetése a fogyasztók számára minél egyszerűbb és átláthatóbb legyen - különféle kötelezettségeket tartalmazott. Ha egy vállalat, kereskedelmi egység betartja a szerződésben foglaltakat, különleges jelzést (lógót) tehetett ki az ajtajára, ez jelezte a vásárlónak, hogy az euró használata során nem éri hátrány. A megállapodáshoz nagy számban csatlakoztak az említett szektorokban tevékenykedő vállalatok. A lógó illetéktelen használatát a helyi euró-megfigyelők rendszeres ellenőrzései akadályozták meg. 11 11.www.eur-lex.europa.eu: Szlovákia és az EU (2008.03.14., 8:43) 18

III. Szlovákia és az Európai Unió közötti kapcsolatok fejlődése A II. fejezetben kifejtettem, hogy az Unió milyen feltételek mellett kezdi meg csatlakozási tárgyalásait a fejlődő országokkal, s a III. fejezetben Szlovákia csatlakozására helyeztem a hangsúlyt, milyen lépéseket kellett megtennie, hogy ma már az euró bevezetésének előszobájába kerülhessen. Az önálló Szlovákia létrejöttétől, 1993. január elsejétől, az ország Európai Unióhoz való csatlakozása mindig is a pozsonyi külpolitika legfontosabb prioritása volt (a NATOcsatlakozással együtt). Ennek megfelelően még 1993-ban, aláírásra került Szlovákia és Európai Uniós partnerei között a társulási szerződés, amelyet az Európai Parlament még ugyanabban a hónapban elfogadott, a szlovák parlament, pedig 1993 decemberében. Az EU -tagállamok parlamentjeiben a ratifikációs folyamat 1994 végére szintén lezárult, a szerződés 1995. február 1- től lépett életbe. A társulási szerződés több részből állt. A politikai kérdésekkel foglalkozóban elsősorban azt kell kiemelni, hogy mindkét fél (Szlovákia és az EU) kifejezi eltökéltségét a kapcsolatok szorosabbá fűzésére, illetve a politikai párbeszéd folytatására. A szerződés gazdasági részében a két fél a Szlovákia és az EU közötti szabadkereskedelmi zóna fokozatos létrehozását tűzte ki célul. Ezen kívül mindketten kötelezték magukat a gazdasági, pénzügyi és kulturális együttműködés folytatására. Szlovákia kötelezettséget vállalt, hogy fokozatosan hozzá fogja igazítani jogrendszerét az európaihoz. A társulási szerződés szerint a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a piaci mechanizmusok működése, az Európai Unióhoz való csatlakozás alapfeltételei. Az aláírt és elfogadott szerződés alapján Szlovákia és az Unió közös szerveket hozott létre, amelyek feladata a szerződésben foglaltak tiszteletben tartásának felügyelete. Ezek közül a legfontosabb az Európai Bizottság egy tagjából, az EU tagállamok külügyminisztereiből és a szlovák külügyminiszterből álló Társulási Tanács, amely évente egyszer ülésezik Brüsszelben vagy Luxemburgban (az első tanácskozást 1995 májusában tartották a belga fővárosban). Szlovákia és az EU kapcsolatainak fontos állomása volt 1995 márciusa, amikor az Európai Bizottság hivatalos delegációja, amely gyakorlatilag EU nagykövetségként működik, megkezdte működését Pozsonyban. Ugyanazon év júniusában, a franciaországi Cannesban tartott EU csúcson Szlovákia hivatalosan is benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióba. 19

A közép és kelet európai tagjelölt országok számára rendkívüli jelentőségű volt az Európai Tanács 1997 decemberében Luxemburgban megtartott ülése, amelyen nyilvánosságra hozták az Unió bővítésének koncepcióját. A tagságra aspiráló országokat két részre osztották. Az első csoportba tartozókkal intenzív csatlakozási tárgyalások kezdődtek, míg a második csoport országai köztük Szlovákia csak a Bizottság esetleges pozitívabb értékelése után reménykedhettek ebben. Számukra rendkívül negatív volt, hogy Szlovákiát a második csoportba sorolták, azonban abban az időben Vladimir Mečiar miniszterelnöksége idején az ország nem teljesítette a tagság politikai feltételeit. Radikális változás Szlovákia és az Európai Unió viszonyában csak az 1998-as választásokat követően állt be. A választások eredményeire reagálva az Európai Parlament még ugyanazon év októberében határozatot fogadott el, amelyben pozitívan értékeli a szlovákiai parlamenti választások eredményeit. Az igazi áttörés az 1999 decemberében Helsinkiben megtartott csúcstalálkozón következett be, amelynek eredményeképpen megszűnt a csatlakozni vágyó országok két csoportra osztása, és Szlovákia számára megnyílt a lehetőség a konkrét csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A következő év márciusában Szlovákia 8 csatlakozási fejezet megnyitásával megkezdte az említett tárgyalásokat. 12 Az Unió Nizzai csúcstalálkozóján (2000 decemberében) többek között meghatározták, hogy melyik tagjelölt ország mennyi képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe természetesen csak az Unióhoz való csatlakozását követően. Eszerint Szlovákia 13 képviselővel rendelkezik majd a potenciálisan 732 tagú Parlamentben (27 tagú Unió esetén), ami nagyjából megegyezik a jelenlegi Szlovákiához hasonló népességű EU tagállamoknak ítélt helyek számával (Dánia és Finnország). Ma az Európai Parlamentnek 785 tagja van, ebből 14 képviselőt delegált Szlovákia. 3.1 Szlovákia és az Európai Unió kapcsolatainak perspektívái A szlovák diplomácia célja az 1998-as választásokat követően az volt, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladottságában utolérjék visegrádi szomszédaikat, Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot, amit az elmúlt években sikerült is elérni. Mindez azonban csak eszköz volt egy cél eléréséhez, konkrétan ahhoz, hogy az említett országokkal együtt, egyszerre váljanak az Európai Unió tagjaivá. 12 www.foruminst.sk: Szlovákia és az Európai Unió (2008.03.15.,10:08) 20