A világgazdaság és magyar gazdaság helyzete és 2010. évi kilátásai

kopint-tarki.hu A világgazdaság és magyar gazdaság helyzete és 2010. évi kilátásai Készült a Gazdasági és Szociális Tanács számára Budapest, 2010. február 28. KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutatási Intézet Zrt. 1112 Budapest, Budaörsi út. 45. 1518 Budapest, Pf. 71. Telefon: 309-2695 Fax: 309-2647 E-mail: info@kopint-tarki.hu www.kopint-tarki.hu 1

A munkacsoportot vezette és a tanulmányt szerkesztette Palócz Éva A tanulmányt készítı munkacsoport: Bartha Attila Gém Erzsébet Gyukics Rita Klauber Mátyás Matheika Zoltán Nagy Ágnes Nagy Katalin Palócz Éva Vakhal Péter ii

Tartalomjegyzék 1. Vezetıi összefoglaló... 1 2. A magyar gazdaság mozgástere... 2 2.1. A világgazdasági környezet várható alakulása... 2 Az új EU-országok gazdasági folyamatai... 7 2.2. Az EU-tagság hatása a magyar gazdaságra... 11 Támogatások, befizetések... 11 A csatlakozás hatása az agráriumra... 14 2.3. A reformok helyzete és esélyei 2010-ben... 16 A magyarországi reformokról általában... 16 Oktatás... 18 Nyugdíjrendszer... 19 Egészségügy... 20 Közigazgatási-önkormányzati rendszer... 21 Közlekedés... 22 3. Reálgazdasági folyamatok... 23 3.1. A gazdasági növekedés üteme és szerkezete... 23 A GDP felhasználási komponensei 2010-ben... 24 A GDP termelési komponensei 2010-ben... 26 Középtávú kilátások... 27 3.2 Mezıgazdaság... 29 3.3. Ipar... 31 3.4. Építıipar... 36 3.5. Szolgáltatások... 38 3.6. Külkereskedelmi áruforgalom... 42 3.7. A versenyképesség intézményi, környezeti tényezıi... 46 3.7. Regionális trendek Magyarországon... 50 4. Foglalkoztatás, munkaerıpiac, munkatermelékenység, képzés... 53 4.1. Termelékenység és egység-bérköltség... 57 4.2. Oktatás, képzés... 58 4.3. Bérek, jövedelmek, fogyasztás... 59 4.4. Beruházások... 64 5. Pénzügyek... 67 5.1. Államháztartás... 67 A 2009. évi költségvetés rövid áttekintése... 68 A 2010. évi költségvetés... 69 5.2. Pénz- és tıkepiacok... 70 5.3. Külsı egyensúly... 74 5.4. Infláció... 78 5.5. Pénzügyi konvergencia, az euró-csatlakozás feltételei... 81 A Maastrichti inflációs feltételek teljesíthetısége... 81 A hosszú kamatokra (hozamokra) vonatkozó csatlakozási feltétel... 82 Az államháztartás egyensúlyával és az államadóssággal kapcsolatos kritériumok... 83 Az árfolyamra vonatkozó csatlakozási feltétel... 85 6. Az üzleti környezet 2010 elején... 86 Felhasznált irodalom... 88 iii

iv

1. Vezetıi összefoglaló A magyar gazdaság jelenlegi problémái korántsem új keletőek: egy részük már a rendszerváltás ideje óta kísérti a gazdaságot, és a világgazdasági válság csak felnagyította, illetve jobban érzékelhetıvé tette azokat. Más részük, elsısorban a fiskális jellegőek, az elmúlt 8 évben élezıdtek ki olyan mértékben, amellyel ma szembenézünk, bár gyökereik az állami rendszerek átalakításának elmaradása miatt szintén régre nyúlnak vissza. A magyar gazdaság 2010 elején többféle jellegő dilemma és kihívás elıtt áll, amelyek megoldása részben már az idei gazdasági teljesítményt is befolyásolhatják, de fıként a következı évek gazdasági növekedését határozzák meg. A legsúlyosabb dilemma a növekedési kilátások és a fiskális korlátok között feszülı ellentmondás. Ez a dilemma sem új, mivel a magyar gazdaság már a válság elıtt is a korábbi fiskális hibák miatti költségvetési kiigazítás következtében stagnáló állapotba került. A gazdaság a válság kitörése óta még inkább ebben a lefelé mutató spirálban van, ami röviden úgy jellemezhetı, hogy egy folyamatosan gyengülı gazdaságból kell egyre több adóbevételt kiszorítani, ami a gazdaság további zsugorodásához vezet. Ebbıl a kilátástalan állapotból valóban csak a fiskális politika némi lazítása vezethet ki, pontosabban a további szigorítás némi oldása. Erre most a nemzetközi körülmények (más országokban is óriási államháztartási hiányok alakultak ki), illetve a magyar fiskális politika utóbbi egy évben valamelyest visszanyert hitelessége kedvezı feltételeket nyújt. Fontos azonban, hogy az eredetileg tervezettnél kissé magasabb hiányt ne céltalan osztogatás, hanem a növekedési feltételek megteremtése eredményezze. A fiskális feszültségek mindaddig nem oldhatók meg megnyugtatóan és fenntartható módon, amíg fennmarad az állami rendszerek mőködésének alacsony hatékonysága, amely a magas költségek és az alacsony színvonalú szolgáltatások kedvezıtlen kombinációját teremti meg. A változatlan szerkezető állami rendszerek kiadásainak a folyamatos visszavágása ugyanis a problémát nem oldja meg, sıt további veszteségekhez vezet. Az elmúlt idıszakban tapasztalt sorozatos reformkudarcok után azonban a lakosság reformkapacitása alacsony, annak ellenére, hogy a feszültségek nyilvánvalóak. Ezért bármiféle reformkoncepció nem nélkülözheti a legalább minimális konszenzust, ami munkaigényes tervezési, egyeztetési és kommunikációs feladat. A rendszerváltás óta, a gazdasági átalakítás jellegébıl fakadóan ellentmondás a gazdaság duális jellege, amely a belföldi tulajdonú vállalatok alacsony növekedési képességében ölt testet. A duális gazdaság jellemzıje, hogy a vállalati szerkezet középen behorpadt, azaz hiányzik az erıs középvállalatok rétege. A belföldi vállalatok sem önállóan, sem beszállítóként nem tudtak elégséges szerephez jutni a magyar gazdaság teljesítményében. A magyarországi kkv-k jelentıs része a különbözı állami segítségek igénybe vétele mellett sem képes a külpiacokra lépni, mivel hiányoznak az ehhez szükséges ismeretek és tapasztalatok. Az állami támogatásoknak ezért a fejlesztési segítség mellet a piacrajutás támogatására is kellene koncentrálnia. Az ország regionális kettészakadottsága az elmúlt években nem csökkent. A leszakadó régiók (Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl) 2007- ben az EU-27 20 legszegényebb régiója közé tartoztak az egy fıre jutó vásárlıerı-paritásos GDP-adatok alapján, miközben Közép- Magyarország teljesítménye eléri az európai átlagot. Legalább ekkora a régiókon belül az egyes kistérségek fejlettsége, jövedelmi viszonyai közötti szakadék. Ez a helyzet tartósan fékezi az ország gazdasági növekedését, mivel a gyorsan fejlıdı régiók nem tudják ellensúlyozni a leszakadók hátrányát, nem beszélve az így keletkezı társadalmi feszültségekrıl. 1

Magyarország világgazdasági környezete az egy évvel korábbi helyzethez képest határozottan javult. A növekedés-élénkülés a régiók többségében az infláció erısödéséhez is vezet, azonban veszélyes mértékő inflációs nyomásra (kevés kivétellel) egyelıre nem kell számítani. A válság elıttihez képest lanyhább konjunkturális élénkülés feltételei közepette a munkanélküliség mindenütt magasabb lehet, mint korábban. Továbbra is nagyok azonban a bizonytalanságok. A recesszió véget ért, de a kilábalás nem lesz annyira markáns, mint ahogyan azt korábban remélni lehetett. Az elkövetkezı években a világ fejlett régióiban lassú növekedésre lehet számítani, s kisebb-nagyobb válság-gócok akárhol kialakulhatnak. A 2011-tıl elkerülhetetlen költségvetési restrikció a fejlett országok többségében fékezni fogja a növekedést. A nemzetközi pénzügyi rendszer stabilizálására, a további válságok elkerülésére irányuló intézkedések csak nagyon lassan körvonalazódnak. A magyar gazdaság szempontjából meghatározó jelentıséggel bíró euróövezetben is vegyesek a kilátások. Várakozásaink szerint a tavalyi 3,9%-os visszaesést idén csak szerény, 1,1%-os növekedés követi, ami 2011- ben sem igazán gyorsul tovább. A magánfogyasztás az euróövezet országainak többségében lanyha marad, s idén még a beruházások is enyhén visszaesnek, így a növekedés támasza a közösségi fogyasztás és az export lesz. A bankok továbbra is bizalmatlanok, a szigorúbb tıke-megfelelési elıírások és a még mindig ingatag bizalom következtében az alacsony kamatok ellenére a hitelezési tevékenység csak nehezen élénkül. A rövid távú kilátásokat az euróövezet országainak eladósodottsága, s az esetek többségében az államháztartások hirtelen megemelkedett hiánya jelentısen rontja. A magas államadósság több szempontból veszélyeztetheti akár az euró, akár az egyéb nemzeti valuták stabilitását: a túlzott állami hitelkereslet erısítheti az inflációs nyomást, a monetáris politikára egyre nagyobb nyomás nehezedhet az antiinflációs célkitőzések felpuhítására, a kamatok alacsony szinten tartásával a további fellazításra. A tavalyi komoly visszaesés és a 2010-ben is csak mérsékelt növekedési perspektívák ellenére az új EU-tagországok gazdasági, gazdaságpolitikai teljesítménye a válság idıszakában összességében inkább sikeresnek értékelhetı. A stabilizáció viszonylag gyorsan végbement, bár ez több országban (a balti államokban, valamint Magyarországon és Romániában) nagyon komoly jövedelmi és fogyasztási áldozatokkal járt. Azt, hogy a nemzetközi gazdasági válság milyen mértékben érintette az egyes gazdaságokat, jórészt a fiskális politika mozgástere, valamint a külsı egyensúlyi pozíciók határozták meg. Rossz külsı egyensúlyi pozícióik miatt súlyos kiigazításra kényszerültek a balti és a balkáni államok, ahol a válság kétszámjegyő fogyasztás- és beruházás-csökkenéssel járó korrekciót kényszerített ki. Ezzel szemben a közép-európai országokban (Magyarország kivételével) csak minimális mértékben csökkent, sıt Csehországban és Lengyelországban kismértékben még nıtt is a fogyasztás. Az új EU-tagországokban a tavalyi majdnem 4%-os visszaesés után 2010-ben már 1-2% közöttire becsülhetı az átlagos gazdasági növekedés. Lengyelország, amely egyedüli országként az EU 27 állama között 2009-ben is el tudta kerülni a visszaesést, idén 2-3%-os növekedés elé nézhet. A balti országok közül pozitív értelemben emelkedik ki Észtország, amelynek a tavalyi kétszámjegyő visszaesés ellenére sikerült az államháztartási hiány 3% körüli szinten történı stabilizálása. 2010-ben már pozitív növekedési kilátások mellett a legkisebb balti állam valószínőleg teljesíteni tudja valamennyi maastricht-i kritériumot, így 2011-12-ben Észtország jó eséllyel az Eurózóna következı tagállama lesz. Az alacsony infláció 2010-ben is fennmarad a régió országaiban: jellemzıen 2% körüli árindexekkel számolhatunk, csupán Magyarországon és Romániában várható magasabb, 4-4,5% közötti áremelkedés, döntıen a hatósági áremelések miatt. Az egyes országok munkaerıpiacán 2010-ben a jelenlegi foglalkoztatási szintek stabilizálódásával számolhatunk, pozitív trendváltás legkorábban 2011-ben várható. 2

Az európai uniós tagság Magyarország számára fejlesztési forrásokhoz való hozzájutást, és pénzügyi befizetési kötelezettségeket egyaránt jelent. A befizetésekkel szemben lehívható források állnak: 2007 és 2013 között, a hétéves költségvetési keretterv alapján hazánk részére az Európai Unió (2004-es árakon számítva) 32,8 milliárd euró értékő kötelezettségvállalást tett. Ez alatt a hét év alatt hazánknak 8,3 milliárd euró a befizetési kötelezettsége. Sem az Uniós csatlakozás elıtti, sem az azóta eltelt években a magyar költségvetés és a magyar nemzetgazdaság egyetlen évben sem került nettó befizetıi pozícióba, évrıl évre jelentıs pénzügyi többletet könyvelhettünk el a tagságnak köszönhetıen. 2010-ben összesen 922,645 milliárd forint európai uniós forrás érkezik a magyar büdzsébe, miközben Magyarország uniós befizetései 220,759 milliárd forintot tesznek ki. A 2010-ben várható uniós támogatás a magyar GDP 3,5%-át, az EU költségvetésébe történı magyar befizetés a GDP 0,83-át teszi ki. A tagság egyes bevételek kiesésével is jár: tipikusan ilyenek pl. az EU tagországokkal folytatott kereskedelem után szedett vámbevételek. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv határozza meg az uniós támogatások felhasználásának prioritásait. A források eredetileg tervezett felosztásához képest külsı és belsı okokból jelentıs forrásátcsoportosítást kellett végrehajtani. Az ÚMFT egyik fı céljának, a foglalkoztatás bıvítésének megvalósítása egyelıre várat magára. Az ÚMFT másik fontos stratégiai célja a területi különbségek mérséklése. Ezek rövid távon nehezen befolyásolhatók. A mezıgazdaságban az uniós csatlakozással a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezısége nagymértékben növekedett, miközben a jóval kevesebb támogatásban részesülı zöldség-gyümölcs termesztés és állattartás a korábbinál nehezebb helyzetbe került. A felkészülési idıszakban elkövetett támogatáspolitikai hibák következtében a strukturális alkalmazkodás csak a belépés után kezdıdött el. A csatlakozás után az uniós agrártámogatások reálértékben a korábbi szint másfélszeresére emelkedtek. A hazai élelmiszerpiacon a csatlakozás után a verseny intenzitása jelentısen erısödött. A magyar gazdaság növekedési ütemének leszakadása a visegrádi régiótól már a válság elıtt, 2004-05 körül elkezdıdött, igazán pregnánssá azonban 2007-2008-ban vált, amikor a régió többi országának a gazdasága rendkívül gyors ütemben nıtt, miközben a magyar már lényegében stagnált. A kedvezı külpiaci konjunktúrát ugyan a magyar exportırök is ki tudták használni (kétszámjeggyel nıtt a magyar kivitel is), a belföldi keresleti elemek zsugorodása azonban már ekkor negatív hatást fejtett ki a növekedésre. A jelentıs (nettó) export nélkül a magyar gazdaság már a válság elıtt is zsugorodott volna. 2009-ben a magyar GDP (-6,2%) az EU-átlagánál (-4%) nagyobb mértékben csökkent. A visszaesése a mélypontját 2009. második negyedévében érte el, az elızı negyedévhez viszonyított (szezonálisan kiigazított) volumen-index szerint. A mutató a további negyedévekben is csökkent, de már jóval kisebb mértékben, mint a másodikban. Nálunk nem csak a visszaesés volt nagyobb az átlagnál, hanem a kilábalás is nehezebben indul meg. 2009. második felében az EUországok többségében már elkezdıdött némi igaz bizonytalan és nem is töretlen javulás (pozitív negyedév/elızı negyedéves indexek), nálunk még az egész évet folyamatosan negatív negyedéves növekedési adatok jellemezték. Lényegesen nem változó, de enyhén javuló fiskális kondíciókat feltételezve (nincs jelentıs fiskális lazítás, de további szigorítás sem) a Kopint-Tárki, az elemzık széles körében elfogadott ±1%-os sávon belül inkább a pozitív tartományba várja a GDP idei várható alakulását, 0,5% körüli növekedést jelezve elıre. Ezen belül a tavalyi GDP adatot még számottevıen lefelé húzó készletleépítés idén megáll, sıt inkább pozitívba fordul, ami javítja a növekedési kilátásokat. A 3

magánfogyasztás még kismértékben csökken, a közösségi fogyasztás nagyjából szinten marad, a nettó export viszont továbbra is pozitívan hathat a gazdaság teljesítményére. A mezıgazdasági termelés és az ágazati GDP évrıl évre erısen ingadozik. A területiés munkatermelékenység alaposan elmarad az Unió fejlett tagjainak szintjétıl. A termelési szerkezet az utóbbi években alaposan módosult részben a versenyképességi adottságokat, részben a KAP támogatásainak orientációját követve. Túlsúlyba jutott a szántóföldi növénytermesztés, miközben az állati termékek részesedése a mezıgazdasági kibocsátás felérıl a harmadára esett. 2008- ban a mezıgazdaságban képzıdı jövedelem reálértékben 39 százalékkal haladta meg a 2000. évit. A magyar mezıgazdaság továbbra is munkaerı-kibocsátó. 2008-ban a teljes munkaerı-felhasználás egyharmadával volt kisebb, mint az évtized kezdetén. 2010-ben az agráriumban átlagos idıjárást feltételezve a tavalyi termelés szinten maradásával számolunk. Az ipar a rendszerváltás óta eltelt két évtized legrosszabb évén jutott túl 2009-ben: a termelés volumene az elızı évi stagnálás után 17,7%-kal, a belföldi értékesítésé 12,6%-kal, a külföldié 18,7%-kal volt alacsonyabb az elızı évinél. Mivel a feldolgozóipar értékesítésének kétharmada (belföldi keresletet is támasztó) export, az ágazat helyzete döntı mértékben a külföldi piacok állapotától függ. Emiatt a visszaesés elsıdleges oka, hogy 2008 végére a külföldi felvevıpiacok elsısorban a pénzügyi válság által leginkább sújtott fejlett országokban összezsugorodtak. A havi termelési, értékesítési és új rendelés adatok összhangban a nemzetközi tendenciákkal a tavaszi mélypont(ok) óta egyértelmően javulást jeleznek. A fontosabb partnerországok import-kereslete lassan ugyan, de izmosodik, a belföldi kereslet csökkenése feltehetıen konszolidálódik. A pozitív irányú folyamatokra tekintettel az ipar növekedésére vonatkozó legutóbbi szakértıi becslések átlaga 2010-re 3,2%, 2011-re 5,4% (év/év). Prognózisunk ennél a konszenzusnál valamivel optimistább: az ipari növekedés 2010-ben 4 százalék körül, 2011-ben 6% közelében alakulhat. 2009-ben talán elbizonytalanodott, de semmi esetre sem ért véget az immáron negyedik éve tartósan fennálló, keresletoldali magyar építıipari dekonjunktúra. Az építıipari teljesítmény volumene 2009-ben 4,3%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, és 22%-kal (!) maradt el a 2005. évi termelési szinttıl. A magyar ingatlanpiac a nemzetközi ingatlanválságra nem elsısorban árzuhanással, hanem a tranzakciók számának esésével felelt. 2009 végére vállalkozói lakás- és kereskedelmi ingatlan-építés szinte leállt. A használatba vett lakások száma 11%-kal mérséklıdött 2009-ben, a lakásépítési engedélykérelmek száma 35%-kal zuhant. Az épületek építése látványosan, 12,6%-kal csökkent 2009-ben, a csökkenés fıleg a második félévben volt megfigyelhetı. Az egyéb építmények (fıleg vonalas infrastruktúra) terén a növekedés imponáló, 6,2%, a részben EU-forrásokra támaszkodó út- vasút-, távvezeték és metróépítéseknek köszönhetıen. 2010-ben stagnálást tartunk valószínőnek, van némi esély arra is, hogy az építıipari termelés növekedésre vált, de ennek mértéke szerény, legfeljebb 1% körüli lehet. 2009-ben a szolgáltatások más ágazatoknál kisebb visszaesése stabilizáló erıvel hatott a gazdaságra. Ez a kiegyenlítı szerep elsısorban az állami finanszírozású szolgáltatásoknak tudható be, amelyek nem abban az értelemben kereslet-meghatározottak, mint a piaci szolgáltatások Az állami finanszírozású szolgáltatások 2009-ben stagnáltak, s nagyjából ezt várjuk 2010-ben is. A piaci szolgáltatások közül a fogyasztói szolgáltatások (kiskereskedelem, vendéglátás) 2009-ben a reáljövedelmek esésével párhuzamosan meredeken zuhantak. A vállalati szolgáltatások többségére azonban jellemzı, hogy a termelés csökkenése idején sem tudnak lemondani a mőködésüket biztosító szolgáltatásokról, ezért azok aránya a termelés visszaesése idején emelkedik. Tavaly a termelıi szolgáltatások 4

teljesítménye 3-4%-kal zsugorodott, idén kisebb visszaesést, esetleg stagnálást várunk. A külkereskedelmi termékforgalom értéke 2009-ben drasztikusan csökkent (euróban az exporté 18,7%-kal, az importé 25,2%-kal), miközben relatíve óriási mérető (4,6 milliárd euró) áruforgalmi aktívum halmozódott fel. A forgalom zuhanása elsısorban a globális gazdasági recesszió következménye, az aktívum megugrásához viszont ami önmagában üdvözlendı változás nagymértékben hozzájárultak a megszorító intézkedések, amelyek a belföldi felhasználást visszaszorították. 2009 második felében a kivitel csökkenése folyamatosan lassult, sıt, több árucsoport exportja számottevıen emelkedett. Idén a külkereskedelmi értékesítés globális kilátásai javulnak. Ennek ellenére a magyar árukivitel volumene a válság elıtti szintre tekintettel legfontosabb felvevıpiacaink viszonylag lassú kilábalására feltehetıen elnyújtott pályán kerülhet vissza. (Új, nagymérető kapacitás belépése természetesen jelentıs felfele húzó tényezı lehet.) Várakozásunk szerint az áruexport volumene 2010- ben mintegy 5%-kal, 2011-ben ennél magasabb ütemben bıvülhet. Az import növekedési üteme a rendkívül alacsony bázis ellenére tekintettel a belföldi lakossági fogyasztás kvázi-stagnálására és a beruházások várhatóan lassú emelkedésére feltehetıen legfeljebb kis mértékben és inkább 2011-ben haladhatja meg az exportét. Az áruforgalmi mérleg többlete 2010-ben és 2011-ben a 2009. évihez képest minden bizonnyal fokozatosan csökkenve ugyan, de fennmaradhat. A prognózisnak a külpiacok alakulásától függı lefelé és felfelé irányuló kockázata egyaránt meglehetısen nagy. A magyarországi foglalkoztatás szintje a legalacsonyabbak közé tartozik az EU-n belül. Ennek fontos oka egyrészt az alacsonyan képzettek viszonylag alacsony foglalkoztatottsága, valamint az alacsonyan képzettek magas aránya a munkavállalókon belül. A válság tovább súlyosbította a magyarországi munkapiaci problémákat, de hatása nem volt súlyosabb, mint a térség többi országában. A továbbra is nyomott konjunkturális helyzet miatt a foglalkoztatás szintje is valószínőleg stagnál, vagy csak jelképes mértékben nı 2010-ben, miközben a munkanélküliségi ráta valamelyest még tovább is emelkedhet. Hosszabb távon a foglalkoztatási helyzet érdemi javulása elképzelhetetlen az oktatási és képzési rendszer teljesítményének jelentıs emelése nélkül (területi és intézményi különbségek csökkentése, felzárkóztatási programok). Az elmúlt évtized során a reálkeresetek növekedési ütemére sokkal inkább a heves kilengések, mint a stabilitás volt jellemzı. A kilengések jelentıs mértékben a kormányzati béremelések, illetve bérvisszafogások váltakozását követték. Az ingadozások mögött meghúzódó trend ugyanakkor az évtized közepétıl fogva a bérdinamika csökkenése volt párhuzamosan a gazdasági növekedés lelassulásával. Így 2005 és 2009 között a nettó reálkereset halmozott növekedése mindössze 3,4%-os volt, és 2009-re a magyar átlagos havi bruttó bér euróértéke immár a legalacsonyabb volt a visegrádi országok mezınyében. Habár a gazdasági válság körülményei közepette tavaly végbement reálkereset-csökkenés nem volt különösebben drasztikus (2,3%), az alkalmazotti létszám párhuzamos visszaesése miatt a reálkereset-tömeg kb. 6%-kal csökkent. Mivel ugyanakkor a háztartások egyéb (szociális és üzleti) jövedelmének a reálértéke is csökkent, a háztartások reáljövedelme mintegy 4%-kal visszaesett. A hitelfelvételi aktivitás (kényszerő) összeomlása, a nettó megtakarítói pozíció javulása miatt a háztartások fogyasztása ennél is jóval nagyobb mértékben zsugorodott. A lakosság nettó megtakarításai becslésünk szerint 2009-ben a GDP 3,2%-át tette ki, ami jelentıs javulás a megelızı évekhez képest. 2010-ben ennél valamivel magasabb megtakarítási rátát várunk, ami elsısorban a továbbra is erısen visszafogott hitelfelvételi aktivitás eredménye lesz. 2010-ben a béralakulásra még mindig rányomja bélyegét a továbbra is érvényes kormányzati bérstop, illetıleg a vállalati szektor továbbra is nehéz helyzete és 5

korlátozott növekedési kilátásai. Ugyanakkor a nettó keresetek dinamikáját megemeli még csekély bruttó bérnövekedés mellett is az SZJA-terhek számottevı könnyítése. Így a reálkereset idei növekedése elérheti, illetve kismértékben meghaladhatja a 2%-ot, a reáljövedelmek pedig 1,5-2%-al nıhetnek. Ugyanakkor a háztartások még az idén is óvatosak maradnak, tovább növelik nettó megtakarításukat (habár most már várhatóan nem annyira a hitelfelvétel további csökkenésén, hanem a bruttó megtakarítások növelésén keresztül), és a fogyasztási kiadások volumene még az idén is kismértékben csökkenhet. Az Eurostat adatai szerint a 2000-es évek folyamán a visegrádi országok közül Magyarországon volt a leggyengébb a munkatermelékenység javulása ami abból a szempontból nem meglepı, hogy nálunk volt a legalacsonyabb a növekedési ütem. Tavaly a nemzetgazdasági szintő termelékenység tovább esett Magyarországon, hiszen a kibocsátás esése meghaladta a foglalkoztatotti létszám csökkenését. Az egység-bérköltségnövekedése is a magasabbak között volt, aminek fı oka a munkatermelékenység lassú növekedése. A 2000-es évtized nem volt jó idıszak a beruházások szempontjából. Az évtized elsı felében ugyan még éves átlagban kb. 6%-kal nıtt a beruházások volumene, 2006-tól kezdve azonban minden évben esett vagy stagnált. A GDP-hez viszonyított beruházási ráta az egész évtized folyamán jóval alatta maradt a kelet-közép-európai új tagállamok átlagos szintjének. A gazdasági válság ugyanakkor a hazai beruházási aktivitást kevésbé drasztikusan érintette, mint (Lengyelország kivételével) a többi visegrádi országot. A beruházások 2009-ben 8%-kal estek vissza. Ennek ellenére a beruházások megélénkülésével kapcsolatos kilátások kevésbé kedvezıek. Az ok egyrészt a fiskális kényszerek fennmaradása, másrészt pedig a nyomott belföldi kereslet. Ennek ellenére, a nagyon alacsony bázis miatt, a beruházási volumen néhány százalékos növekedése valószínősíthetı 2010-ben. 2011-ben már ennél jelentısebb javulás várható. Magyarországon a regionális különbségek stabilan tartják magukat. Az ország északnyugati fele, illetve Közép-Magyarország továbbra is sokkal erıteljesebben fejlıdik, mint a keleti, illetve déli országrészek. A Eurostat nemrég megjelent adatai szerint (egy fıre jutó vásárlóerı-paritásos GDPadatok alapján számítva) az ország leszakadó régiói (Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl) az EU-27 20 legszegényebb régiója közé tartoznak. A különbözı statisztikai adatok egyértelmően jelzik, hogy európai összehasonlításban 2003-2007 között csak a Közép-Magyarországi régió relatív helyzete javult, az összes többié romlott. A munkanélküliségi adatok regionális különbségei megfelelı tükörképét adják a gazdasági teljesítmény mutatóinak. Ugyancsak jelentısek a különbségek a jövedelmek tekintetében. Az alföldi régiókban és Dél-Dunántúlon a bérek mintegy 10-14%-kal maradnak el az országos átlagtól. A fejlesztéspolitika kedvezményezettjeként nyilvántartott (és a 255/2006. Kormányrendeletben rögzített) 33 leghátrányosabb helyzető kistérség a négy legszegényebb régióban helyezkedik el, s ezen belül is a leginkább leszakadók közé tartozik. Az itt élık jövedelemszintje az országos átlag 60%- a körül mozog. Az elmúlt években csupán minimális felzárkózás ment végbe, a munkaerı-piaci és egyéb makro-mutatók alapján a leszakadás folytatódik. Ugyancsak jelentısek a különbségek a jövedelmek tekintetében. Egyedül a Közép- Magyarországi régióban, s itt is elsısorban Budapest nagy súlya következtében haladják meg a nettó bérek az országos átlagot. Az Alföldi régiókban és Dél-Dunántúlon a bérek mintegy 10-14%-kal maradnak el az országos átlagtól. A külföldi mőködıtıke jelenléte és súlya alapvetıen meghatározza egy-egy régió, de még inkább egy-egy kistérség gazdasági teljesítıképességét, foglalkoztatási lehetıségeit. A fejlesztéspolitika ezeken a folyamatokon 6

megpróbál változtatni, de gyors felzárkózás esélye egyelıre nem látszik. Magyarország versenyképességének intézményi tényezıit, az üzleti környezet alakulását hosszabb távon tekintve elmondható, hogy szemben a kilencvenes évekkel, 2000-2008 között pozíciónk egyértelmően, jelentıs mértékben romlott. Megjegyzendı, hogy eközben a többi visegrádi ország sem tudott érdemben javítani versenyképességi pozícióján, Csehországra, Szlovákiára és Lengyelországra egyaránt a javuló és romló periódusok váltakozása, összességében stagnálás volt jellemzı az elmúlt évtizedben világszinten ebben az idıszakban az ázsiai országok versenyképesség-javulása azonosítható trendként. A romló magyar versenyképesség fı oka sokáig a makroökonómiai stabilitás egyre aggasztóbb hiánya volt, e téren hosszabb idıszak negatív trendje után csak 2009-ben történt érdemi elırelépés. A makrogazdaságon kívüli egyéb versenyképességi tényezıket tekintve ugyanakkor a magyar lemaradás 2009-ben sem csökkent. A kilencvenes években a magyar versenyképesség javulása döntıen a technológiai transzferek beáramlásának volt köszönhetı, a további elırelépést jelentı innovációs potenciál szemben például Csehországgal azonban nem erısödött meg tartósan. Ma már nehezen emelhetı ki egyetlen tényezıcsoport, amely a hazai gazdaság felzárkózásának gátja lenne; sokkal inkább azt tapasztalhatjuk, hogy a humánerıforrások fejlettségének tényezıiben, a piacok hatékony mőködésének adózási és jogszabályi keretfeltételeiben, de a pénzügyi rendszer és az üzleti kultúra területein is jelentıs számban sorjáznak a magyar versenyképességi problémák. Pozitívum, hogy a vállalkozások mőködésének feltételeit biztosító ( Doing Business ) környezet viszonylag kedvezı régiós összevetésben, ugyanakkor hasonlóképp a többi kelet-közép-európai országhoz tágabb nemzetközi összevetésben komparatív versenyhátrányt okoz a korrupció, a jogrendszer mőködésének, a tulajdonjogok érvényesülésének problémája és a bizalom megrendülése a helyi politikusokban, valamint a politikai rendszer egészében is. Az egyensúlyi és adósság-mutatók gyors és látványos romlása, párosulva a régióban leggyengébb növekedési és hektikus inflációs mutatókkal, a visegrádi országok közül a legkevésbé vonzó pénzügyi befektetési célponttá tette Magyarországot a 2000-es évek második és harmadik harmadában. Ennek következtében a növekvı államadósságot csak nagyon magas kamat- és hozamfelár mellett hajlandók finanszírozni a nemzetközi és hazai befektetık. A pénz- és tıkepiacokon fizetendı kamat- és hozamfelár megjelent a vállalkozások és a háztartások által fizetendı hitelkamatokban. Ennek következtében kezdıdött meg a magyar magánszektor alacsonyabb kamatozású deviza-alapú hitelfelvétele. A magyar pénz- és tıkepiac sérülékenységét, a külsı befektetıkre való ráutaltságát mutatta plasztikusan a 2008 ıszén ránk zúduló válság, amelynek következtében a régióban az elsık között voltunk, akik az államadósság piaci finanszírozásának megszőnése miatt nemzetközi szervezetek hitelkeretére szorultunk. A magyar pénz- és tıkepiacok helyzete - a nemzetközi pénzügyi piacok tartósnak bizonyuló javulása és a belföldi fiskális stabilizációs lépések következtében 2009 kora nyarára normalizálódott. A nyár elején bekövetkezı erısödés óta egészen napjainkig a forint árfolyama döntıen a 265-275/280 Ft/euró sávban mozgott. A magyar állampapírok iránt megélénkülı kereslet következtében újra finanszírozhatóvá vált piaci alapon a magyar államadósság: a másodlagos állampapír-piac forgalma bıvült, a 2009 május óta a rendszeres államkötvényaukciók újraindultak, s gyors csökkenésbe kezdtek az állampapír-hozamok: napjainkban az éven belüli lejáratú rövid hozamok 5,5%, a hosszú hozamok azonban még mindig 7% fölött mozognak. Ha az év folyamán a most belátható pénzügyi és reálgazdasági trendek folytatódnak, a forint nagyjából a mostani szinten történı stabilizálódása megerısödhet, akár jelentısebb, de rövid ideig tartó kilengésekkel. A kamatok és hozamok folytatódó csökkenése várható, év végén 4,5-7

5% közötti rövid hozamszinttel, s 6% körüli hosszú hozamokkal. Magyarországon a 2000-es évek elejétıl a reálgazdasági folyamatokat súlyosan romló külsı és belsı pénzügyi egyensúlyi folyamatok kísérték, amelyek 2006-tól kezdve visszahatottak azokra, és alapvetıen rontották a növekedési kilátásokat. A 2002-es választási évvel kezdıdı államháztartási túlköltekezés 5 éven keresztül tartósan évi átlagban 8%-ra emelte az államháztartás GDP-arányos finanszírozási igényét, s mivel a nettó háztartási megtakarítások (háztartások bruttó megtakarításai minusz hitelei) ennek felét sem fedezték, elkerülhetetlenül a külföld tartósan magas, a GDP 6-8%-át kitevı finanszírozására szorultunk. A háztartások nettó finanszírozási képessége számottevıen csökkent az évtized alatt, az évezredforduló 6%-os GDP-arányos szintjérıl 2-4%-ra (ezen belül például 2003-ban nullára). Bár ez alapvetıen a lakossági hitelállomány gyors felfutásának a következménye volt, de ezzel egyidejőleg a bruttó pénzügyi megtakarításaik is csökkentek. A gazdasági válság hatására azonban a magánszektor finanszírozási képessége (igaz, jórészt kényszerbıl) ugrásszerően javult. A hitelfelvétel visszaesése és 2009 elsı felében magas betételhelyezési aktivitás csökkentette a bankrendszer hitel/betét arányát, s a GDP 4%-a körüli szintjére emelte mind a háztartások, mind a vállalati szektor nettó megtakarítási képességét. Az egyensúlyi folyamatok felbomlásának következménye a gyors külsı eladósodás és a bruttó államadósság számottevı növekedése lett: a nettó külsı adósság a GDP arányában 2002-ben még 20% volt, 2009-re 55% fölé emelkedett, míg a bruttó külsı adósság a GDP 110%-ára. A nettó külsı adósság állományának gyors bıvülésében minden nemzetgazdasági szektor eladósodásának növekedése szerepet játszott. Az évtized közepéig az államháztartás, attól kezdve a magánszektor gyorsan bıvülı hitelezését elsısorban külsı hitelfelvételbıl finanszírozó bank-rendszer és 2008-tól a vállalati szektor külsı eladósodása is emelkedett. A gazdasági teljesítmény általános visszaesése közepette 2009-ben a külsı egyensúly rendkívüli mértékben javult. A folyó fizetési mérlegben az áru- és szolgáltatások egyenlege a GDP mintegy 6%-ára rúgó többlettel zárta a 2009. esztendıt. Ezzel egyidejőleg a jövedelemkiáramlás is lassult, a profitrepatriálás körében közel 2 milliárd euró egyenlegjavulás történt. A kamategyenleg is kedvezıbb a várakozásoknál, mivel a kereskedelmi bankok külföldi hitelfelvétele és ennek kapcsán kamatfizetési kötelezettsége sem bıvült. 2010-ben a külsı mérleg 2009 évihez hasonló mértékő többlete nem tartható fenn, a szufficit azonban várhatóan fennmarad.. 2010-re az államháztartás elızı két évihez hasonló nagyságrendő, 880 milliárd forintos pénzforgalmi hiányát tervezte a költségvetés, ami eredményszemléletben és önkormányzatokkal együtt 3,8%-os GDP-arányos deficitet jelent. Ez a tervezet számos kockázatot rejt magában (önkormányzatok és a közlekedési ágazat megtakarítása, kórház-finanszírozás feszültségei), a vagyonadóból várt 50 milliárd forint pedig már kiesett az Alkotmánybíróság negatív döntésével. A költségvetés fıbb bevételi tételeinek elırejelzése (forgalmi adóból, jövedelmekbıl és profitból) mai ismereteink szerint korrektnek tekinthetı. Problémát jelent viszont, hogy a fenti kockázatok fedezésére eredetileg félretett majdnem 300 milliárd forintos tartalék idıközben jelentısen megcsappant (100 milliárd forint alá). Az államháztartás 2010. évi eredményszemlélető hiányát önkormányzatokkal együtt, fiskális irányváltás nélkül, a GDP 4-4,5%-ára becsüljük. Ez a világgazdasági válság körülményei között nem tekinthetı drámainak, és megfelelı kommunikációval még az is kezelhetı, ha a költségvetés a reálgazdasági szempontok figyelembe vétele miatt ennél 1 százalékponttal magasabb hiány ér el. A fegyelmezett fiskális politikát azonban mindenképpen folytatni kell, mert csak így várható, hogy Magyarországtól a kissé magasabb hiány tényét a külföldi befektetık el tudják fogadni, valamint hogy az államadósság kamatterhe ne nıjjön. 8

Majdnem egy évtizede folynak Magyarországon az euró-bevezetés körüli viták. Ezalatt az évtized alatt számtalan céldátum megfogalmazódott, politikusok és szakemberek részérıl egyaránt, azonban egyik sem teljesült, és ma sem állíthatjuk, hogy elérhetı közelségbe kerültünk volna a csatlakozáshoz elıírt feltételek teljesítése terén. Sıt, napjainkban a növekvı, s 2009-ben már a GDP 79%-ára rugó állam-adósságrátával, az év elején 6,4%-ra ugró inflációs rátával a nyugat-európai országok minimális inflációjával vagy dezinflációjával szemben, az eurókötvényhozamoknál 350 bázisponttal magasabb hosszú hozamokkal s a nagy volatilitású, bizonytalan árfolyamú forinttal sokkal rosszabbul állunk a feltételek teljesítése tekintetében, mint egy évtizeddel korábban. Egyedül a költségvetés egyenlegében sikerült olyan kedvezı változásokat elérni, hogy az elvileg elérhetıvé teszi a 3%-os GDParányos államháztartási deficit teljesítését. Az államháztartás hiányának a leszorítása azonban ma még nem tekinthetı fenntarthatónak, mivel az az adott intézményrendszer fenntartása melletti pénzelvonáson és nem egy megalapozottan takarékosabb, szolidabb költségvetés mellett is jól mőködı intézményrendszeren alapul. Az infláció az elmúlt években hol az emelkedı világpiaci árak, hol a belföldi ÁFA- és jövedéki adók emelése miatt tartósan magas maradt, a szabályozott árú közszolgáltatások áremelkedése pedig folyamatosan felette volt az átlagos fogyasztói inflációnak. 2009-ben is ezek az, alapjában véve fiskális indíttatású hatósági intézkedések vezettek a nemzetközi dezinflációs környezet, és a nyomott belföldi kereslet ellenére a viszonylag magas, 4,2%-os fogyasztói árindexhez. 2010- ben még viszonylag magas, a tavalyival azonos inflációt várunk (4,2%), amelyben idén is szerepet játszanak a hatósági ár- és adóemelések. 2010 második felétıl azonban már nem érvényesül a tavaly júliusi ÁFAemelés hatása, 2011-ben pedig, amennyiben nem történnek újabb, az árak emelésére irányuló hatósági lépések, elérhetı a 3%-os infláció és ezen a pályán is tartható. Az államháztartási hiány és az infláció tehát megfelelıen szigorú, hiteles és következetes fiskális-, monetáris és gazdaságpolitika esetén megfeleltethetı a kritériumoknak. Ebben az esetben pedig az államadósság is csökkenésnek indulhat, ami az árfolyamstabilitást is megteremtheti. Így nem zárható ki, hogy 2012-ben beléphetünk az EMR2-be, s 2014-15-ben az euró-zónába is. Ez azonban nem lesz egyszerő feladat, mert ebben az idıpontban a feltételek túlnyomó része még nem adott: megállapításunk tehát csak arra irányul, hogy a feladat megoldható, ehhez azonban fegyelmezett és eltökélt fiskális- és gazdaságpolitikára van szükség. A gazdasági szereplık közérzete 2010 elsı negyedévében kismértékben javult, de még mindig lényegesen elmarad az utolsó 10 év átlagától és a válság elıtti utolsó negyedévben mért értéktıl is: 0-tól 100-ig terjedı skálán 38,9 pontot ért el a 2009 utolsó negyedévi 37,5 pont után. A valamivel bizakodóbb közérzet fı tényezıje az, hogy az ország helyzetével és kilátásaival kapcsolatos korábban drámai pesszimizmus érdemben csökkent. Eközben mind a lakosság, mind a vállalkozások saját helyzetük (alacsony szinten történı) stagnálását tapasztalják, bár a közeljövı perspektíváiról várakozásaik folyamatosan javulnak. A lakosság esetében a még mindig inkább negatív foglalkoztatási és jövedelmi folyamatok fékezik a fogyasztási lehetıségeket, miközben a vállalatok külföldön és különösen belföldön továbbra is súlyos keresleti korlátokkal szembesülnek. Ráadásul a lakosság és a cégek többsége számára nem nagyon javultak a hitelfelvétel lehetıségei sem, az árfolyamés a kamathatás pozitívumai egyelıre fıként a hiteltörlesztési feltételek enyhülésében mutatkoznak meg. A jelenlegi trendek alapján 2010-ben a gazdasági közérzet javulása valószínő, ez a folyamat azonban feltehetıen igencsak lassú lesz. A bizakodás törékeny, a gazdasági közérzet érdemi javulása inkább az év második felében várható (a fogyasztási és foglalkoztatási, illetve az export-perspektívák pozitívabbra fordulásának hatására). 9

Makrogazdasági mutatók és a Kopint-Tárki prognózisa (éves változás, százalék) 2007 2008 2009 2010 2011 tény tény elızetes prognózis GDP-aggregátumok reálnövekedése GDP összesen 1,0 0,6-6,3 0,5 3,0 Belföldi felhasználás -1,2 0,7-9,5 e -0,1 3,0 Magánfogyasztás -1,6-0,6-7,0 e 0,0 1,9 Közösségi fogyasztás -4,3-0,3-1,0 e -0,5 1,0 Bruttó állóeszköz-felhalmozás 1,6 0,4-5,5 e 2,0 5,0 Bruttó felhalmozás összesen 1,3 4,8-22,7 e -0,4 8,0 Export 16,2 5,6-13,0 e 6,5 8,0 Import 13,3 5,7-17,0 e 6,0 8,0 Ipari termelés 7,9 0,0-17,7 4,0 6,0 Fogyasztói árindex (HICP) 7,9 6,0 4,0 4,2 3,2 Foglalkoztatás, jövedelmek Foglalkoztatottak száma, idıszaki átlag -0,2-1,2-2,2 0,0 0,5 Munkanélküliségi ráta (ILO-módszer szerint, idıszaki átlag) 7,4 7,9 10,0 e 11,0 10,0 Termékegységre jutó bérköltség -ban a 6,9 8,3-4,1 e 2,3 0,2 Bruttó nominális keresetek 8,0 7,5 0,5 1,4 6,4 Nettó reálkeresetek -4,6 0,8-3,6 2,1 3,2 Megtakarítási ráta a GDP százalékában c 1,4 1,2 3,3 e 4,0 4,4 Folyó fizetési és tıkemérleg, Mrd -5,5-7,8 1,7 0,0-0,5 GDP %-ában -5,4-7,3 1,8 0,0-0,5 Államháztartási egyenleg ESA-95 szerint, a GDP %-ában -5,0-3,8 4,0 e -4,5 4,0 Bruttó államadósság, a GDP %-ában 65,9 72,9 78,0 e 78,0 76,0 Rövidtávú kamatok (3 hó), idıszak vége 7,5 9,0 7,4 4,7 4,0 Hosszú távú kamatok (10 év), idıszak vége 7,1 8,3 8,0 6,0 5,5 Nemzetközi feltételek Nemzetközi kereskedelem volumene b 7,2 2,8-13,0 5,5 6,5 Brent olajár ($/hordó, idıszaki átlag) 72,5 93,9 61,5 82,0 80,0 GDP-változás az Eurózónában, % 2,7 0,8-3,9 1,1 1,2 GDP-változás az új EU-tagországokban, % 6,1 4,1-3,8 1,5 3,2 Árfolyamok Forint/euró, idıszaki átlag 251 251 281 270 270 Dollár/euró, idıszaki átlag 1,37 1,46 1,39 1,39 1,39 a b c d e Feldolgozóipar, bruttó hozzáadott érték és (a kereseti elemeken kívüli pénzbeni és természetbeni juttatásokat is tartalmazó) havi átlagos munkajövedelem alapján euróban, kumulált adat Áru- és szolgáltatáskereskedelem, a tényszámok az IMF World Economic Outlook alapján Háztartások nettó finanszírozási képessége a GDP %-ában Ez az adat az átlagosan egy fıre jutó nettó reálkereset változására vonatkozik, nem pedig a nettó reálkeresettömegre. Így a bértömegnek az alkalmazottak száma visszaesésébıl adódó csökkenését nem tartalmazza. Kopint-Tárki becslés 1

2. A magyar gazdaság mozgástere 2.1. A világgazdasági környezet várható alakulása Magyarország világgazdasági környezete - az egy évvel korábbi helyzethez képest - határozottan javult. Mind az OECD, mind pedig az IFO által rendszeresen készített konjunktúra-indexek megerısítik ezt az állítást. Ezzel együtt a kép meglehetısen vegyes. Az IMF legfrissebb prognózisa a 2009. évi 1% körüli globális visszaesés után az idei évre már 3,9%-os, jövıre pedig 4,3%- os növekedést vár. A globális élénkülés hatására a világkereskedelem tavalyi 13% körüli visszaesése az idén 6-7%-os növekedésbe csaphat át. A növekedésélénkülés a régiók többségében az infláció erısödéséhez is vezet, azonban veszélyes mértékő inflációs nyomásra (kevés kivétellel) egyelıre nem kell számítani. A kereslet élénkülése a nyersanyagárak emelkedésével jár ugyan együtt; itt is vegyes a kép: míg az arany ára igen magas, addig a fogyasztói és termelıi árak alakulását alapvetıen meghatározó nyersolajár emelkedik ugyan, de éves átlagban 80-82 dollár/hordó szinten mozog majd az idén, tehát jóval a válság elıtti rekordértékek alatt. 106 Javuló konjunktúraindikátorok (OECD Composite Leading Indicator (CLI) 215,0 Az euróövezet konjunktúra-barométerének alakulása hosszútávú trend=100 (1990, jan. -2009. jan.) 104 102 100 98 96 94 92 90 OECD USA Japán Kina Euróövezet 2005=100 195,0 175,0 155,0 135,0 115,0 95,0 75,0 55,0 35,0 1 / 2007 2 / 2007 3 / 2007 4 / 2007 1 / 2008 2 / 2008 3 / 2008 4 / 2008 1 / 2009 2 / 2009 3 / 2009 4 / 2009 2007m11 2007m12 2008m01 2008m02 2008m03 2008m04 2008m05 2008m06 2008m07 2008m08 2008m09 2008m10 2008m11 2008m12 2009m01 2009m02 2009m03 2009m04 2009m05 2009m06 2009m07 2009m08 2009m09 2009m10 2009m11 2009m12 Konjunktúra-index euróövezet Rövidtávú várakozások Jelenlegi helyzet megítélés Forrás: OECD Forrás: IFO Ugyan mindenki egyetért azzal, hogy a globális recesszió véget ért, s a nemzetközi pénzpiacok sokkal stabilabbak a tavaly év eleji helyzethez képest, továbbra sem lehetünk biztosak abban, hogy minden veszteség leíródott, transzparenssé vált. A pénzügyi korrekciók még folyamatban vannak, s a továbbra is viszonylag bı likviditás mellett újabb eszközár-buborékok kialakulása nem zárható ki. A görög válság kapcsán gyorsan kiderült, hogy mind az amerikai, mind az európai (különösen a német és francia, illetve spanyol) bankok kitettsége nem elhanyagolható. Egyelıre ugyan nem lehet tudni, hogy mekkora veszélyrıl van szó, de a jelenlegi, még mindig sok bizonytalanságot rejtı helyzetben, a bizalom legkisebb megingása is beláthatatlan következményekkel járhat. Ezzel magyarázható, hogy a jegybankok továbbra is óvatosak, s csak nagyon lassan szánják el magukat bármiféle kamatkorrekcióra. Az elemzıket ezért meglepte, hogy az amerikai jegybank, a FED február közepén váratlan noha kismértékő kamatemelésre szánta el magát. A kedvezı pénzpiaci fejleményekre hivatkozva az amerikai jegybank szerepét betöltı Federal Reserve 0,25 százalékponttal 0.75 százalékra emelte diszkontrátáját, s 2

ezzel felerısítette azokat a spekulációkat, amelyek szerint a Fed a többi fejlett országbeli jegybanknál elıbb vonja ki rendkívüli intézkedéseit. Az ECB óvatosabb lesz, az év második felében, de inkább az év vége felé Európában is legalábbis jelzésszerő kamatkorrekcióra kerül majd sor. körüli vagy csak kismértékben az alatti növekedés várható, addig az USA-ban, Japánban vagy az euróövezet országaiban mérsékeltebb lesz a fellendülés. Az oroszországi 2009. évi 8%-os visszaesést az idén is, illetve jövıre a válság elıtti évekhez képest mérsékelt mintegy 4% körüli GDP bıvülés követi. 1,7 A dollár/euró árfolyam alakulása A Dow Jones és a Dax napi árfolyaimainak alakulása 1,6 1,5 napi árfolyamalakulás 15000 13000 Lehman Brothers bukása USD/EUR 1,4 1,3 1,2 2008. évi átlag 2009. évi átlag napi záróárfolyamok 11000 9000 7000 5000 Dow Jones Dax 1,1 2008.01.02 2008.01.27 2008.02.21 2008.03.17 2008.04.11 2008.05.06 2008.05.31 2008.06.25 2008.07.20 2008.08.14 2008.09.08 2008.10.03 2008.10.28 2008.11.22 2008.12.17 2009.01.11 2009.02.05 2009.03.02 2009.03.27 2009.04.21 2009.05.16 2009.06.10 2009.07.05 2009.07.30 2009.08.24 2009.09.18 2009.10.13 2009.11.07 2009.12.02 2009.12.27 2010.01.21 2010.02.15 3000 2007.03.09 2007.06.09 2007.09.09 2007.12.09 2008.03.09 2008.06.09 2008.09.09 2008.12.09 2009.03.09 2009.06.09 2009.09.09 2009.12.09 Forrás: ECB A hír hatására az amúgy is erısödı dollár még jobban elindult felfelé, s a tızsde is szárnyalni kezdett. A kamatemelést a piac úgy értékeli, hogy az amerikai bankok helyzete stabilizálódott, nincs többé szükségük a sürgıs és olcsó jegybanki finanszírozásra, ami a pénzügyi válság közepette megmentette ıket. %-os változás az elızı évhez képest 15 10 5 0-5 -10 Nem gyorsul tovább a növekedés 2011-ben Eurózóna 2006 2007 2008 2009 2010* 2011* Új EU-12 USA Japán Forrás: Eurostat, Nemzeti Statisztikai Hivatalok, OECD, Kopint-Tárki adatbázis; *prognózis. E pozitív hírek ellenére úgy gondoljuk, hogy a növekedés gyorsulása nem mindenütt lesz egyformán erıs. Míg a feltörekvı országokban, így Kínában vagy Indiában ismét 10% Kína Oroszország Forrás: http://finance.yahoo.com/ Az amerikai gazdaság várható teljesítményét illetıen jelentısek a bizonytalanságok. Noha az USA-ban fellendülés megkezdıdött, a növekedés mérsékelt lehet, miután a munkanélküliség magas és a lakosság hitellehetıségei továbbra is korlátozottak. A tavalyi 2,5%-os visszaesést követıen az idei évre 2,6-3,8% között mozognak az elırejelzések. Attól függıen, hogy ki, hogyan ítéli meg az amerikai gazdaságélénkítıcsomag növekedésgyorsító hatását, mennyiben számít arra, hogy ennek bázisán egy önfenntartó növekedés elindul az USA-ban, eltérıek a prognózisok. Minden elırejelzés azonban egyetért azzal, hogy jövıre a GDP bıvülése az USA-ban újra lassúbb lesz, mivel a fiskális restrikció elkerülhetetlen lesz, s az egyre erısödı inflációs nyomás a monetáris politika szigorodását is magával hozza. Továbbá, hogy az elkövetkezı években az amerikai gazdasági növekedés mérsékeltebb lesz a válság elıttinél. A bizonytalanságot fokozza, hogy a különbözı amerikai konjunktúramutatók is meglehetısen vegyes képet festenek: a munkanélküliség gyorsabban nı a vártnál, az inflációs nyomás erısebb a korábban 3

feltételezettnél, és a növekedési várakozások is valamelyest mérséklıdtek. Az amerikai kereskedelmi mérleghiányt a múltban is, de jelenleg is Kína finanszírozza. Kína aki, az USA-val szembeni jelentıs kereskedelmi mérleg-többlet ellenére - továbbra is a dollárhoz köti valutáját, s elárasztja a világot olcsó pénzzel. Az euróövezetben is vegyesek a kilátások. Várakozásaink szerint a tavalyi 3,9%-os visszaesést az idén csak szerény, 1,1%-os növekedés követi, amely 2011-ben sem gyorsul igazán tovább. A magánfogyasztás az euróövezet országainak többségében lanyha marad, inkább stagnál, mint növekszik. A jelenlegi várakozások szerint a beruházások még az idén is enyhén visszaesnek: a bruttó beruházások tavalyi 10%-ot meghaladó visszaesése idén 1-2%-os mínuszra mérséklıdik. A növekedés támasza a közösségi fogyasztás és az export lesz. Ez utóbbi alakulása azonban elsısorban attól függ, hogy az euróövezeten kívüli országokban hogyan alakul a kereslet. Mindenesetre a 2009. évi több mint 13%-os zsugorodást az idén egy 5-6%-os bıvülés követheti. A munkanélküliség az idén magasabb lesz, mint tavaly volt, és az euróövezet átlagában meghaladja majd a 10%-ot. Ez mindenképpen nyomasztólag hat majd a magánfogyasztás alakulására. %, változás az elızı negyedévhez képest 2 1 0-1 -2-3 -4-5 -6 A GDP fıbb felhasználási komponenseinek alakulása az euróövezetben 2007q01 2007q02 2007q03 2007q04 Euróövezet GDP 2008q01 2008q02 Euróövezet állami fogyasztás Forrás: Eurostat 2008q03 2008q04 2009q01 2009q02 2009q03 2009q04 Euróövezet magánfogyasztás Euróövezet bruttó felhalmozás A bankok továbbra is bizalmatlanok, a szigorúbb tıke-megfelelési elıírások és a még mindig ingatag bizalom következtében az alacsony kamatok ellenére a hitelezési tevékenység csak nehezen élénkül. Valamivel jobb a helyzet a magánháztartások hitelellátása terén: a fogyasztói hitelek csökkenése megállt, a lakáshiteleké pedig ha nagyon enyhén is de elkezdett nıni 2008 végéhez képest. %, elızı év megfeleı idıszaka, hó vége 25 20 15 10 5 0-5 -10-15 -20 Forrás: ECB 2007Jan A nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott hitelek alakulása az eurózónában 2007Mar 2007May 2007Jul 2007Sep 2007Nov Teljes hitelállomány 1 év alatti futamidı 1-5 éves futamidı 5 év feletti futamidı 2008Jan 2008Mar 2008May A rövid távú kilátásokat az euróövezet országainak eladósodottsága, s az esetek többségében az államháztartások hirtelen megemelkedett hiánya jelentısen rontja. A gazdasági mentıcsomagok révén a legtöbb unós ország kormánya igen nagymértékben beleavatkozott a gazdasági folyamatokba, s nem egy ország (pl. Németország) esetében a bankszektorba intézményesen is beépült. Azzal jelenleg mindenki egyetért, hogy nemigen volt más választásuk a kormányoknak, hacsak nem kockáztatták volna a pénzügyi válság lavinaszerő továbbterjedését a reálgazdasági folyamatokra. Azonban a 2010. év feladata, hogy megfogalmazódjanak azok a koncepciók, amelyek mentén az állami beavatkozás mértéke ismét normális méretővé válik. Ez elsı lépésben az államháztartási deficit mérséklését, és ezáltal az állami eladósodás fokozatos visszaszorítását jelenti. Ezeket a lépéseket azonban célszerő nem elszigetelten végrehajtani, hanem nemzetközileg összehangolt pálya mentén, koordináltan lenne szükséges megvalósítani. Sokszor elhangzott, hogy az euróövezeten belüli, a Maastrichti kritériumok megsértése nem azt jelenti, hogy a különbözı korlátok érvényüket vesztették, s a gyakorlat a Maastrichti szerzıdésben foglaltakat felülírta, azokat hatályon kívül helyezte. Az államháztartás 2008Jul 2008Sep 2008Nov 2009Jan 2009Mar 2009May 2009Jul 2009Sep 2009nov 4

konszolidálása az euróövezet országaiban az euró stabilitása megırzésének záloga. Így a visszatérés arra a fiskális és makro-pályára, amely lehetıvé teszi a legtöbb esetben nagyon gyorsan felhalmozott államadósság visszavezetését, megkerülhetetlen. a GDP %-ában 4 2 0-2 -4-6 -8-10 -12-14 Euróövezet Az államháztartás egyenlegének alakulása a GDP %-ában az euróövezet országaiban Németország Franciaország Forrás: Eurostat, Deutsche Bank Olaszország Görögország Spanyolország Írország Portugália Egyesült Királyság 2007 2008 2009 2010 2011 A magas államadósság finanszírozásának kényszere több szempontból veszélyeztetheti akár az euró, akár az egyéb nemzeti valuták értékétállandóságát, stabilitását: a túlzott állami hitelkereslet erısítheti az inflációs nyomást, a monetáris politikára egyre nagyobb nyomás nehezedhet az antiinflációs célkitőzések felpuhítására, a kamatok alacsony szinten tartásával a további fellazításra. 6,5 6,0 5,5 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2009m 02 Forrás: Eurostat A 10 éves államkötvényhozamok alakulása az Euróövezetben 2009m 03 2009m 04 2009m 05 2009m 06 2009m 07 2009m 08 Euroövezet Belgium Spanyolország Portugália 2009m 09 2009m 10 2009m 11 2009m 12 Írország Görögország Németország Míg 2008 elején a hozamgörbék még nagyjából együtt mozogtak, addig a hosszúlejáratú (10 éves) állampapírok hozamgörbéjének jelenlegi alakulása már nagyon jól tükrözi, hogy a piac is kezdi különbözıképpen megítélni az euróövezet egyes országait. Általában jellemzı a 2010m 01 hozamgörbe emelkedése, egyes országok (Görögország, Írország) azonban kilógnak a sorból, míg Spanyolország és Portugália esetében is érzékelhetı, az átlagosnál erıteljesebb a felfelé mozdulás. Görögországban a helyzet különösen kiélezett: az államcsıd veszélye még nem múlt el, a Brüsszel által kikényszerített állami megszorító csomag, amelynek eredménye-ként az államháztartási hiány egy év alatt 5%-ponttal csökkenne, hatalmas ellenállást váltott ki. Felmerült az is, hogy Görögország esetleg az IMF-hez fordulna segítségért, bár ennek a lépésnek a megítélése meglehetısen vitatott. A görög bankok likviditási problémákkal küzdenek, mivel a görög válság kirobbanása óta jelentısen megnövekedtek az irányadó hozamfelárak, a görög bankok sokkal drágábban jutnak hozzá a mőködésükhöz szükséges forráshoz. Erre reagálva a görög bankok erıteljesen csökkentették az új hitelek folyósítását, ugyanakkor megemelték a lakossági- és vállalkozási hitelek kamatait. Spanyolországban és Írországban az államháztartás helyzete szintén nagyon feszített. Mindkét ország szufficites költségvetésbıl vált szinte pillanatok alatt súlyosan eladósodott államháztartású országgá. A meghirdetett spanyol takarékossági program nagyon radikális intézkedéseket takar: ennek keretében a GDP 2,2%-ának megfelelı megtakarításokat érvényesítene már jövıre, s gyakorlatilag 2013- ig újra az elıírt 3% alá nyomná vissza az államháztartás hiányát. Mindennek azonban alapfeltétele, hogy egy viszonylag gyors növekedés induljon be az országban, amelynek a valószínősége az euróövezet egyéb országainak jelenlegi kilátásait is figyelembe véve elég csekély. Németország, Franciaország, Spanyolország és Írország bankjainak pénzügyi stabilitása szempontjából sem mindegy, hogy hogyan alakulnak a folyamatok. Egyelıre még nincs kialakult intézményrendszere annak, hogy egy bajbajutott eurózóna tagon hogyan segítsenek a többiek. Az elvi támogatás biztosítása mellett a többi tagállam azt szeretné, ha Görögország maga oldaná meg a problémát. Mindenesetre az euró árfolyamán már nyomot hagyott a görög 5

válság: a fı valutákkal, de különösen a dollárral szemben az utóbbi idıben gyengülni kezdett. 1,65 1,45 1,25 1,05 0,85 0,65 2008.01.03 2008.03.03 2008.05.03 Forrás: ECB Az euró árfolyamának változása 2008.07.03 2008.09.03 2008.11.03 CHFR/EUR 2009.01.03 2009.03.03 2009.05.03 GBP/EUR 2009.07.03 2009.09.03 USD/EUR Az ECB-t is aggasztja a jelenlegi helyzet, különösen a hosszúlejáratú kamatok alakulása terén lát veszélyt. Az európai irányadó kamat változtatására nagy valószínőséggel csak az évvége felé fog sor kerülni, s akkor is csak nagyon óvatosan. Ugyanakkor a sokáig túlságosan alacsonyan tartott kamatszintnek is meg van a maga veszélye: az olcsó pénz, a bı likviditás újabb eszközár-buborékokat eredményezhet. Mivel az infláció 2010-ben már mindenképpen erısödni fog, a reálkamatok is csökkenni fognak. Ezt elkerülendı a kamatemelés fontos lépés lenne. A monetáris politika mozgásterét azonban az államháztartások helyzete korlátozza. Ahhoz, hogy az ECB lépni tudjon, nagyon hiteles konszolidációs politikák megfogalmazására lenne szükség a tagállamok részérıl 2011- re vonatkozóan. Ennek jele egyelıre nem igazán látszik, s a lanyha konjunkturális környezetben a politikai akarat a tagállamok részérıl egyelıre még hiányzik. Magyarország külpiaci lehetıségeit illetıen meghatározó jelentıséggel bíró Németországban is vegyes a kép. Az IFO konjunktúrabarométere - eltekintve a most februári kisebb visszaeséstıl - folyamatos javulást mutat tavaly március óta, ezzel együtt minden elırejelzés azzal számol, hogy az idei 1,5-2% körüli GDP bıvülés jövıre ismét 1% körüli szintre lassul. Tekintettel arra, hogy az utóbbi években a német növekedés még inkább exportfüggıvé vált, a fıbb piaci partnereknél tapasztalható vegyes gazdasági kilátások a német növekedést 2009.11.03 2010.01.03 is fékezhetik. A magánfogyasztás terén nem várhatók csodák: a stagnálás-közeli állapot lesz továbbra is jellemzı annak ellenére, hogy Németországban sok más országgal ellentétben a magánfogyasztás a válság ellenére tavaly nem esett vissza. Az állami fogyasztás, akárcsak tavaly az idén is a konjunktúra támasza marad. A beruházási tevékenység az export élénkülésével párhuzamosan újra bıvülni fog, s a belsı kereslet az import növekedését is magával hozza. Ez utóbbi vonatkozásában meglehetısen széles skálán mozognak a prognózisok. Mindenesetre a tavalyi 8,9%-os importcsökkenést az idén 6-7%-os bıvülés követheti. A munkanélküliség a különbözı atipikus foglalkoztatási formák elterjedése következtében nem nıtt annyira, mint amennyire tartottak tıle, de a munkajövedelmek ezzel párhuzamosan bekövetkezett csökkenése visszafogja a fogyasztást. 2000=100 120 115 110 105 100 95 90 85 80 75 70 Forrás: IFO Az Ifo konjunktúrabarométer alakulása Németországban 2006. március 2006. május 2006. július 2006. szept. 2006. nov. 2007.jan 2007.márc. 2007.máj. 2007.júl 2007. szept 2007. nov. 2008. jan 2008.márc. 2008.május 2008.július 2008.szept. 2008. nov. 2009.jan. 2009.márc 2009.máj. 2009.jul. 2009.szept. 2009. nov. 2010. jan Konjunktúra barométer Várakozások Helyzetmegítélés Összességében tehát továbbra is nagyok a bizonytalanságok. A recesszió véget ért, de a kilábalás nem lesz annyira markáns, mint ahogyan azt korábban remélni lehetett. Az elkövetkezı években lassú növekedésre lehet számítani, s kisebb-nagyobb válság-gócok akárhol kialakulhatnak. A 2011-tıl elkerülhetetlen költségvetési restrikció a fejlett országok többségében fékezni fogja a növekedést. A nemzetközi pénzügyi rendszer stabilizálására, a további válságok elkerülésére irányuló intézkedések csak nagyon lassan körvonalazódnak. A reálgazdasági folyamatok finanszírozását a még mindig törékeny bizalom nehezíti. 6