Pannon Egyetem Turizmus Tanszék Aquaprofit Zrt. Országos ökoturizmus fejlesztési stratégia Készítették: Pannon Egyetem, Turizmus Tanszék Konzorcium-vezető Aquaprofit Zrt. Konzorciumi partner Készült az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkárságának megbízásából Veszprém - Budapest 2008. március 14.
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkárságának megbízásából az Országos ökoturisztikai stratégia elkészítésében részt vettek: Pannon Egyetem, Turizmus Tanszék (8-11. fejezet) Vezető tervező: Pénzes Erzsébet Tervező szakértők: Dr. Alan Clarke Formádi Katalin Dr. Jancsik András Madarász Eszter Mayer Péter Priszinger Krisztina Dr. Raffay Ágnes Külső szakértők: Baráz Csaba Kelemen Zoltán Kevy Albert Dr. Kopek Annamária Pantali Bence Aquaprofit Zrt. (1-7. fejezet) Tervező szakértők: Berencsi Beáta Grubics Míra Károly Anett Lingauer János 2
TARTALOMJEGYZÉK Vezetői összefoglaló...7 1 Bevezetés...9 2 Az ökoturizmus fogalma, fogalomrendszere...10 2.1 Az ökoturizmus főbb jellemzői, feltételei...12 2.2 Az ökoturizmus gazdasági-társadalmi környezete...14 2.3 Az ökoturizmus környezeti hatásai...17 2.4 Rövid történelmi visszatekintés...18 3 Az ökoturizmus keresletének elemzése...20 3.1 Nemzetközi kereslet...20 3.1.1 Ökoturisták igényei...21 3.1.2 Motiváció, fontos tényezők...21 3.2 Hazai kereslet...21 3.2.1 Belföldi turizmus számokban...21 3.2.2 A hazai lakosság utazási szokásai...22 3.2.3 Ökoturizmus kereslet jellemzői Magyarországon...22 4 Az ökoturizmus kínálata...29 4.1 Látogatóközpontok...31 4.2 Bemutatóhelyek...31 4.3 Tanösvények, túraútvonalak...32 4.4 Kilátók, megfigyelők...32 4.5 Kerékpáros-és lovastúra-útvonalak, szolgáltatások...32 4.6 Túravezetés...33 4.7 Szervezett programok...33 4.8 Erdei iskola...33 4.9 Szálláshelyek...33 4.10 Kereskedelem...34 4.11 Eszközpark...34 4.12 Információszolgáltatás, tájékoztatás és kommunikáció...34 4.13 Szakemberháttér...35 4.14 Monitoring...36 4.15 Fejlesztendő területek...36 5 Hazai turizmus rendszere...37 5.1 Turisztikai trendek itthon és a nagyvilágban az ökoturizmus fejlesztésének létjogosultsága...40 6 ÚMFT kapcsolódási pontok...43 3
7 SWOT analízis...54 8 Jövőkép...56 9 Az ökoturizmus stratégia célrendszere...57 9.1 Ökológiai célok...57 9.2 Szocio-kulturális célok...57 9.3 Gazdasági célok...58 9.4 Turisztikai célok...58 9.5 Horizontális célok...59 9.6 Szegmensek...60 9.6.1 Alkalmi zöldturista...60 9.6.2 Aktív zöldturista ( outdoor turista)...61 9.6.3 Az Ökoturista...63 9.6.4 Elkötelezett ökoturista...64 9.7 Demográfiai szegmensek kor és család szerint...64 9.7.1 Diákok...64 9.7.2 Fiatal keresők gyermek nélkül...64 9.7.3 Családok gyermekkel...65 9.7.4 Középkorúak és idősebbek gyermek nélkül...65 9.8 Geográfiai szegmensek...65 9.8.1 Belföldi...65 9.8.2 Külföldi...66 10 Prioritások...67 10.1 I.Prioritás: Turisztikai infrastruktúra fejlesztése...69 10.1.1 I.Prioritás/1.Intézkedés: Látogatóközpontok létrehozása, illetve a meglévők továbbfejlesztése a célcsoportok sajátos igényei szerint...69 10.1.2 I.Prioritás/2.Intézkedés: Aktív, természetjáró infrastruktúra fejlesztése...71 10.1.3 I.Prioritás/3.Intézkedés: A természet-megfigyelés létesítményeinek fejlesztése...73 10.1.4 I.Prioritás/4.Intézkedés: Speciális ökoszálláshelyek (ecolodge) fejlesztése...74 10.1.5 I.Prioritás/5.Intézkedés: Falusi és egyéb vidéki szálláshelyek ökoturisztikai igényeknek megfelelő fejlesztése...76 10.1.6 I.Prioritás/6.Intézkedés: Vendéglátóhelyek környezet- és egészségtudatos szempontok szerinti fejlesztése...77 10.2 II.Prioritás: Kínálatfejlesztés...78 10.2.1 II.Prioritás/1.Intézkedés: Alkalmi zöldturistákat célzó kínálatfejlesztés, életcikluscsoportok szerint differenciálva...79 10.2.2 II.Prioritás/2.Intézkedés: Az aktív kínálat fejlesztése, életciklus-csoportok szerint differenciálva...81 4
10.2.3 II.Prioritás/3.Intézkedés: Ökoturisztikai kínálat fejlesztése, életciklus-csoportok szerint differenciálva...83 10.2.4 II.Prioritás/4.Intézkedés: Tematikus utak kialakítása országos és területi szinten85 10.3 Humán fejlesztés...87 10.3.1 III.Prioritás/1.Intézkedés: Az oktatás és a természetvédelem hatékonyabb összekapcsolása...88 10.3.2 III.Prioritás/2.Intézkedés: Helyi közösségek bevonása, tájékoztatása, képzése, szemléletformálása/humán fejlesztés...89 10.3.3 III.Prioritás/3.Intézkedés: Az ökoturizmus területén dolgozók turisztikai és természetvédelmi képzése...91 10.4 IV.Prioritás: Kapcsolódó termékek és szolgáltatások fejlesztése...93 10.4.1 IV.Prioritás/1.Intézkedés: Környezetbarát- és tömegközlekedési módok használatának elősegítése...94 10.4.2 IV.Prioritás/2.Intézkedés: Hagyományos és helyi termékek előállításának támogatása...95 10.4.3 IV.Prioritás/3.Intézkedés: Hagyományos helyi termékek arculatformáló termékként (márkatermékként) való terjesztése...97 10.5 Marketing, értékesítés...100 10.5.1 V.Prioritás/1.Intézkedés: A kínálat tematikus hangsúlyaira épülő arculatépítés..100 10.5.2 V.Prioritás/2.Intézkedés: Komplex szolgáltatás-csomagok kialakítása a különböző célcsoportoknak...103 10.5.3 V.Prioritás/3.Intézkedés: Célpiaconként differenciált kommunikációs tevékenység kialakítása 106 10.5.4 V.Prioritás/4.Intézkedés: A közönségkapcsolatok fejlesztése (sajtócikkek, tévéműsorok, könyvek stb.)...112 10.5.5 V.Prioritás/5.Intézkedés: A helyi kínálati elemek (csomagok, egyedi szolgáltatások) piacra jutásának megszervezése...113 10.6 VI.Prioritás: Látogatói menedzsment, interpretáció, élményelemek fejlesztése...115 10.6.1 VI.Prioritás/1.Intézkedés: Interpretációs eszközök és technikák céltudatos fejlesztése 116 10.6.2 VI.Prioritás/2.Intézkedés: A korszerű informatikai és kommunikációs eszközökre épülő tájékoztató rendszerek fejlesztése...120 10.6.3 VI.Prioritás/3.Intézkedés: Helyi sajátosságokhoz, arculathoz igazodó rendezvénykínálat fejlesztése...122 10.6.4 VI.Prioritás/4.Intézkedés: Látogatói információs hálózat kialakítása...124 10.6.5 VI.Prioritás/5.Intézkedés: Irányelvek, etikai kódexek kialakítása, terjesztése...125 10.7 VII.Prioritás: Szervezeti háttér és térségi menedzsment fejlesztése...127 10.7.1 VII.Prioritás/1.Intézkedés: A helyi kapcsolatháló kialakítása, részvétel a TDM szervezetek munkájában...128 10.7.2 VII.Prioritás/2.Intézkedés: Az öko-szemléletű minőségbiztosítás rendszerének kiépítése (esetleg öko-védjegy bevezetése)...131 5
10.7.3 VII.Prioritás/3.Intézkedés: Monitoring rendszer kiépítése...133 10.7.4 VII.Prioritás/4.Intézkedés: Az erdőgazdaságok és a természetvédelem tevékenységének összehangolása az ökoturizmus érdekében...134 11 területi hangsúlyok...136 11.1 A termékfejlesztés területi hangsúlyai...136 11.2 Az arculatformálás területi hangsúlyai...138 Források...142 Mellékletek...144 1.sz. melléklet - A Felelős ökoturista etikai kódexe...144 6
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A Kormány által az 1100/2005 (X.7) Kormányhatározattal jóváhagyott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia a 2006-2013. közötti időszakra vonatozóan meghatározza a szektor fejlesztésének céljait, a megvalósítás feladatait, eszközrendszerét. Az NTS a nemzeti szinten kiemelt turisztikai termékek közé sorolja a kulturális és természeti értékeken alapuló örökségturizmust, ennek megfelelően szükség volt egy országos ökoturizmus stratégia kidolgozására. Annak érdekében, hogy az ökoturizmus fejlesztése a jövőben a természetvédelem és a turizmus szempontjainak kiegyensúlyozott érvényesítésével, környezeti, gazdasági és társadalmi hatásaiban fenntartható módon valósuljon meg, jelen stratégia tartalmazza a helyzetelemzésre alapozott, elérendő konkrét célokat, feladatokat és eszközöket. A stratégia a helyzetelemzés során ökoturizmus fogalom-meghatározásával indul, és nem csak a különböző definíciókat elemzi, hanem a különböző ismérveket, jellemzőket is leírja. A helyzetelemzés megállapítja azt, hogy a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy az ökoturizmus, a természeti értékek, és a természetben végezhető tevékenységek, valamint a természeti megismerése iránti vágy folyamatosan növekszik, ugyanakkor a hazai lakosság nem ismeri az itthoni ökoturisztikai lehetőségeket, amely a nem megfelelő kommunikációnak köszönhető. A kínálat jelenlegi helyzetének felmérése során megállapításra került, hogy az ökoturizmus infrastruktúrája megfelelően kiépült, a természeti attrakciók köre nagyon széles és színes, ám a látogatóbarát, kereslet ismeretében megtervezett, élményszolgáltatásokkal hatékonnyá tett termékek még nem elterjedtek. A kínálati oldalt a nemzetipark-igazgatóságok, a natúrparkok, civil szervezetek és az önkormányzatok képviselik, ők működtetik az ökoturizmus fő hazai bázisait: a látogatóközpontokat, bemutatóhelyeket, erdei iskolákat, tanösvényeket és a természet megismerését szolgáló egyéb létesítményeket. A stratégia meghatározza az ökoturizmus célrendszerét. Az elérendő célokat és azok leírását az alábbiak szerint csoportosítja: Ökológiai célok Szocio-kulturális célok Gazdasági célok Turisztikai célok Az ökoturizmus célcsoportjai, az ökoturisztikai szolgáltatásokat, termékeket igénybe vevők csoportja tevékenység szerint 4 csoportba sorolhatók: Alkalmi zöldturisták: nem tartozik elsődleges motivációik közé a természeti környezethez kapcsolódó turisztikai termékek igénybevétele, de utazása során útba ejti a látványosságot kínáló látogatóközpontot, bemutatóhelyet, tanösvényeket. Az ökoturizmus hazai keresletében ez a szegmens a legnagyobb arányú. Az élményorientált szolgáltatások révén az ökoturizmus szemléletformáló, örökségtudatosító funkciójának érvényesülése fontos lenne, sikeres fejlesztés esetén ezen szegmens egy részéből igazi ökoturisták válhatnak. Aktív zöldturisták: Elsődleges céljuk a természetben űzhető aktív tevékenységek végzése, akik a rekreációs tevékenységeik során természeti ismereteket is szerezhetnek. Ökoturisták: Az ökoturizmus definíciójának megfelelő, környezettudatos, autentikus értékeket kereső, felelősségteljes turista, utazásuk során úgy választják meg az igénybe veendő szolgáltatásokat, hogy a negatív hatásokat minimalizálják, a pozitív hatásokat növelik. Elkötelezett ökoturisták: A természet megismerése, az ökológiai szempontú életvitel a mindennapjaik része, utazásai során is aktívan hozzájárulnak a természeti és kulturális értékek megőrzéséhez. 7
A stratégia továbbiakban az egyes demográfiai szegmensek jellemzőinek leírását is tartalmazza, és a továbbiakban a szegmensek eltérő igényeit is figyelembe veszi. A fejlesztési prioritások és a hozzájuk tartozó intézkedések egységes, összefüggő rendszerbe foglalva jelenítik meg a stratégia megvalósításához szükséges legfontosabb teendőket. A stratégiában vázolt hatások bekövetkezése csak akkor várható el, ha az intézkedések közötti belső összefüggéseket figyelembe vevő, komplex fejlesztésre kerül sor. A stratégiai prioritásokat, illetve a hozzájuk tartozó intézkedéseket az alábbi tartalmi jellemzők által meghatározott rendszerbe foglaltuk: Az I.Prioritás az ökoturisztikai attrakciók köztük leginkább a védett természeti területek jobb használhatóságát elősegítő fizikai, azaz infrastrukturális fejlesztéseket tartalmazza. Ezek nemcsak az ökoturisztikai helyszínek jobb megközelíthetőségét segítik elő, hanem fokozzák a látogatás élményszerűségét is. A II.Prioritás tartalmazza a meglevő vagy fejlesztések eredményeképpen javuló adottságok jobb kihasználását célzó programok, szolgáltatások fejlesztését. Ezek a turisztikai termék puha komponensének is tekinthetők, melyek révén kedvező körülmények közt akár fizikai fejlesztések nélkül is erősíthető a látogatás élményszerűsége. A III.Prioritás az ökoturizmus humán komponensére összpontosít, a tevékenység valamennyi kulcsszereplőjére környezetvédők, turisztikai szakemberek, szolgáltatók, turisták nézve megfogalmazva az indokolt fejlesztési irányokat. A humán fejlesztésben a szakmai felkészítés mellett kiemelt szerepet játszik a szemléletformálás is. A IV.Prioritás az ökoturizmusban kiegészítő, beszállító szerepet játszó tevékenységekkel foglalkozik, amelyek egyrészt a területek jobb elérését, másrészt a turisztikai kereslet mélyebb kiaknázását és ezáltal nagyobb helyi jövedelem realizálását teszik lehetővé. Az V.Prioritás az ökoturisztikai kínálat ismertségének növelését, az ismeretek hangsúlyainak alakítását, valamint a szolgáltatások értékesítésének fellendítését szolgáló marketingtevékenységeket részletezi, a reálisan alkalmazható kommunikációs eszközök megnevezésével. A VI.Prioritás a területre érkező látogató-forgalom menedzsmentjével foglalkozik, kitérve az interpretációs technikák alkalmazására, valamint a hatékony helyi tájékoztatási és útbaigazítási rendszerek kialakítására. A VII.Prioritás foglalja magában a többi tárgyalt terület hatékony szervezéséhez és irányításához szükséges szervezeti rendszer kialakításával kapcsolatos teendőket, valamint az olyan, szervezeti alapon megvalósítandó tevékenységeket, mint a márkanév-használat vagy a monitoring-rendszer. Az egyes prioritásokhoz tartozó intézkedéseket azonos szerkezetben mutatjuk be, a célok indoklás feladatok hatások mutatók tartalmi ismertetésével. A fejlesztési javaslatokban a megvalósítás hatékonysága érdekében keresleti (piaci és demográfiai) szegmensek szerinti csoportosítást tartalmaz minden olyan intézkedés, amely célcsoport-specifikus feladatokat igényel. Számos intézkedésben más-más konkrét feladatokat kell tenni a különböző fogyasztási szokások tükrében. Az intézkedések kifejtése során felvázolt termékfejlesztési lehetőségek inkább általános példákként értelmezendőek, semmint konkrétan és feltétlenül megvalósítandó tervekként. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy javaslatot tegyünk a fejlesztések területi hangsúlyaira, vagyis azokra a lehetőségekre, amelyek az egyes területek adottságai (természeti adottságok, infrastruktúra és programkínálat) folytán kiemelt figyelmet érdemelnek, melyet külön fejezetben mutatunk be. 8
1 BEVEZETÉS Ökoturizmus, szelíd turizmus, zöld turizmus, lágy turizmus, természeti turizmus Már a megnevezése sokféle, hát még a definíciója és a tartalom meghatározása. Áldás vagy átok? Csodaszer vagy a természeti értékek tönkretétele? Egy hátrányos helyzetű kistérség polgármestere számára esetleg az utolsó lehetőség a kitörésre, a lelkes természetvédő civil aktivista szerint a természet ellen elkövetett gaztett. Hát akkor fejlesszük, vagy ne fejlesszük?! Hol van az igazság? Mi is az ökoturizmus és hogyan működik? A megfogalmazás sokféle lehet (van is számtalan), tény viszont, hogy mindenképpen ellentmondásos dolog a látogatóforgalom hatása és a védett (vagy nem védett) természeti, természetközeli állapotú terület értékeinek megóvása, kezelése, fenntartása. Szó sincs azonban kibékíthetetlen ellentétről egy jól csinált ökoturizmus esetében, amely mindenképpen tudatosan tervezett, irányított és ellenőrzött kell, hogy legyen. Hazánk területének közel 10 %-a áll természetvédelmi oltalom alatt, ám a különböző szintű védett természeti területek turisztikai jelentősége messze meghaladja ezt a számot, hiszen az ország turisztikai vonzerejének jelentős hányada a nemzeti parkok területén található. A természeti szépségek önmagukban jelentős vonzerőt jelentenek, de megfelelő infrastruktúra nélkül még nem képeznek piacképes terméket. A vonzerők, turisztikai attrakciók szakszerű hasznosítása bizonyos esetekben kifejezetten a nemzetipark-igazgatóságok feladata, hiszen általuk biztosítható a maximális bemutatás minimális károkozás alapkövetelmény betartása és betartatása. A természeti értékekben gazdag védett - területek ugyanakkor elmaradott vagy hátrányos helyzetű térségekkel esnek egybe, hiszen éppen a gazdasági hasznosítás szempontjából hátrányos helyzet (vízhiányos homokvidék, szikes terület, karsztos hegyoldalak, lápos-mocsaras vidék) következtében nem estek áldozatul az intenzív mezőgazdálkodásnak és őrződtek meg a természeti értékek. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ezekben a hátrányos helyzetű térségekben az ökoturizmus, illetve annak fejlesztése meghatározó és alapvetően fontos tényezője a térségfejlesztésnek (főleg, de nem csak a turizmus által). A természet- és egészségorientált utazások keresettségének növekedése, valamint a lakóhelyhez közeli úti célok választási gyakoriságának emelkedése különösen fontos Magyarországra nézve. Az ökoturizmus fejlesztése különleges kihívást, egyben hatalmas lehetőségeket jelent a természeti értékek kezelői részére. A növekedésközpontú és haszonelvű gazdaságirányítás által elvárt növekedésnek azonban korlátai vannak. E korlátok különösen markánsan jelennek meg a természeti és kulturális vonzerőkre alapozott örökségturizmus esetében ahol a turizmus jövőjének a záloga a fenntartó módon történő hasznosítás. A turizmus napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, amely igen jelentős mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelemhez. A természetvédelem hivatalos szerveinek is el kell fogadni, hogy a turizmus ipar egyre specializálódóbb igényei mind nagyobb mértékben termelik ki a turisták azon csoportjait, amelyek a természeti területek felé veszik az irányt. A turizmus szakmának pedig feltétel nélkül el kell fogadnia a természetvédelmi érdekek elsődlegességét, mert ha tönkretesszük a természeti környezetet, akkor éppen az a vonzerő szűnik meg, amiért a jövő ökoturistáját a területre lehetne csábítani. 9
2 AZ ÖKOTURIZMUS FOGALMA, FOGALOMRENDSZERE Magyarországon az ökoturizmus fejlesztése terén meghatározó szerepet betöltő állami természetvédelmi intézményrendszer az IUCN definícióját fogadta el és terjesztette. Úgy tűnik, hogy ez a megfogalmazás ment át leginkább a köztudatba ugyanis ezt igazolta vissza a fejlesztési stratégia során végzett kérdőíves felmérés is. Következésképpen a továbbiakban javasoljuk ennek használatát, illetve hivatalos megerősítését. Az IUCN 1 Ökoturizmus Programjának megfogalmazása szerint az ökoturizmus a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás káros hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz juttatásával. Egy másik jobban turizmus szemléletű - megfogalmazás is környezettudatos módon közelített a fogalom meghatározásához. Az 1996. évi NATUREXPO keretében a biológiai erőforrások fenntartható hasznosításáról szervezett nemzetközi konferencián elfogadott Budapesti Nyilatkozat egyebek között a következőket tartalmazza: Egy egészséges egyensúly megteremtése szükséges a természeti erőforrások hosszú távú felhasználásában, menedzsmentjében, fejlesztésében és megőrzésében, ami akkor válik lehetővé, ha a szakemberek a helyi közösségek és a döntéshozók együttműködnek a környezetvédelmi politika, a regionális tervezés, a vízgazdálkodás, a megőrzés, a vad-, a hal- és az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság és az ökoturizmus területén. A Konferencia Ökoturizmus szekciójának jelentése szerint: Az ökoturizmus egyaránt jelent egy gyűjtőfogalmat és egy szemléletet. Mint gyűjtőfogalom a turizmus olyan különböző formáit jelenti, amelyek a természeti biológiai erőforrások fenntartható használatán alapulnak, az adott ökoszisztéma teherbíró képességén belül Az ökoturizmus egyúttal egy szemléletet is jelent, amely a turizmus valamennyi formájának fenntarthatóvá tételét célozza, hogy a turizmus járuljon hozzá az ökoszisztéma megőrzéséhez vagy helyreállításához, és ne járjon negatív hatásokkal a természeti erőforrásokra. A 97/2005 (XII.25.) OGY határozatban található (Országos Területfejlesztési Koncepció) definíció szerint az Ökoturizmus: a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népességet társadalmi, gazdasági előnyökhöz juttatja. Komplex megoldási lehetőséget kínál a védett természeti területek kezelői számára a természetvédelmi értékek fenntartásával, a turizmus és a helyi erőforrások megújításával, a vendégforgalom ellenőrzött keretek között. Főbb jellemzői a kiscsoportos jelleg, a helyi társadalomnál jelentkező haszon. Az ökoturizmus gyűjtőfogalom alá sorolható turizmustípusok a falusi~, vízi és vízparti~, aktív~ egyes vállfajai, valamint a természeti turizmus. Utóbbi a természeti környezetben található flóráról/faunáról, természetes és kultúrtájról szerezhető élmények összességét, informális tanulás lehetőségét a védett természeti és kulturális adottságok védelme mellett biztosító sajátos turisztikai programok köreként értelmezhető. A OGY határozat az ökoturisztikai infrastruktúrát is meghatározza: a tágabb értelemben vett ökoturizmushoz mint turizmus típus-csoporthoz kapcsolódó, a turisztikai programok és 1 IUCN: International Union for Conservation of Nature and Natural Resources a világ hivatalos természetvédelmi szervezete, tagjai között kormányzati és nem kormányzati szervezetek is vannak, 1948-ban jött létre, hazánk 1975 óta tagja. 10
szolgáltatások igénybevételét lehetővé tévő vonalas és pontszerű infrastruktúra-rendszerek összessége, például kerékpárutak és kapcsolódó szolgáltatások, gyalogtúra útvonalak, pihenőhelyek és turistaházak, falusi turizmus szálláshelyei stb. Az egyik igen gyakran emlegetett definíciót az USA-beli Ecoturism Society fogalmazta meg, mely szerint Felelősségteljes utazás természeti területre, mely védi a helyi természeti és kulturális értékeket, valamint hozzájárul a helyi lakosok életminőségének javításához és az értékek megőrzéséhez.. A KVVM-ben készült A természetvédelem, ökoturisztikai koncepciója (2004.) c. tanulmány, mely az általánosan elfogadott IUCN definíció mellett tartalmaz egy bővebb fogalommeghatározást is. Ökoturizmus (természeti turizmus) a természetközeli területek, tájak, illetve élővilágának bemutatására irányuló különleges turizmus, amelynél a természetvédelem és a turizmus ötvözete folytán a látogatóknak a természetközeli állapotú területek legszebb, leglátványosabb részeit mutatják be, elsősorban látványként olyan módon, hogy valójában a kezelt területrészekre korlátozódjon a tartózkodásuk, biztosítva ezzel a természetközeli területek zavartalan fennmaradását. Az ökoturizmusból származó bevételek jelentős részét a természetitermészetközeli területek megőrzésére, fenntartására kell fordítani. Tekintettel arra, hogy a természetvédelem intézményrendszere kétségkívül a hazai ökoturizmus meghatározó tényezője a tévhitek elterjedését kizárandó ezt a megfogalmazást szükséges némi kritikai elemzésnek alávetni. Azon túlmenően, hogy a meghatározás túl hosszú és körülményes, egy tévedéssel indít, ugyanis az ökoturizmusnak nem szinonimája a természeti turizmus (ez utóbbi egy tágabb fogalom). Fő hiányossága, hogy nem említi sem a kulturális értékeket, sem a helyi közösséget. Az pedig, hogy a bevételeket mire kell fordítani, nem definíció, hanem gazdasági döntés. Fentiek okán nem javasolható e fogalom-meghatározás elfogadása és elterjesztése. Egyes szerzők az ökoturizmus vonatkozásában egy olyan fogalmi zűrzavart emlegetnek, ami gátolja az ökoturizmusnak a klasszikus értelemben vett turizmus rendszerébe való beillesztését. Az ellentmondások is jórészt látszólagosak és leginkább csak a definíció megfogalmazásában lelhetőek fel ami több esetben az összefüggések más értelmezésében, esetleg rossz értelmezésben keresendőek. De a fogalmi megfogalmazáson túllépve az ökoturizmus tartalmát, feltételrendszerét, működési körülményeit tekintve minden definíció egyetért. (Ennek jórészt az is az oka, hogy majd minden cikkíró vagy oktatóműhely késztetést érez arra, hogy önálló definíciót alkosson.) Lehet folytatni az ökoturizmus szinonimájaként (rosszul) használt kifejezéseket: felelős turizmus, környezettudatos turizmus, etikus turizmus, soft turizmus, puha turizmus, bakancsos turizmus, hátizsákos turizmus, stb. Az utazásszervezők rangsorolása szerint az ökotúrák legfontosabb elemének a vadregényes terület meglátogatása és az élővilág megfigyelése minősül. Fontos szempont továbbá a táj minősége, az eredeti állapotban megmaradt környezet és a nemzeti parkok jelenléte. Nagy jelentősége van a kulturális összetevőnek, a természet és kultúra ugyanis szoros kapcsolatban áll. Az ökoturizmus keretében eltöltött utazáshoz a természeti elem után - a rangsorban második helyen hozzátartozik a helyi lakosokkal való ismerkedés, a kulturális hagyományok és a helyi életforma megtapasztalása, valamint a helyi termékek, helyi ízek felfedezése is. Az ökoturizmus fogalmára jellemző különleges összetevők és jegyek (pl. a természetvédelem támogatása, a tanulás, az új ismeretek megszerzésével kapcsolatos élmény) fontos szempontoknak látszanak az ökoturisztikai utakra vállalkozók körében, és ezért az utasok hajlandóak többet fizetni. 11
A WTO 2001-2002-ben az Ökoturizmus Nemzetközi Éve kapcsán kutatóprogramot végzett Észak Amerika és Európa legfontosabb küldő piacain. Az ökoturizmus fogalmi meghatározása a turisztikai tevékenységeket két szinten határozta meg: I. A természet alapú turizmus tágabb fogalomként a turizmus minden olyan formája, amelyben az utazót főleg a természeti szépségek megfigyelése, megcsodálása motiválja. II. Az ökoturizmus fogalmába pedig a következő jellegzetességeket felmutató termékek tartoznak: 1. A természet alapú turizmus minden olyan fajtája, amelyben az utazó elsősorban a természetet, valamint a természetes környezethez kapcsolódó kultúrákat szeretné megfigyelni és megtapasztalni, 2. Oktatási és interpretációs elemeket tartalmaz, 3. Az ökoturisztikai utakat általában, de nem kizárólag erősen szakosodott tour-operátorok szervezik, jellemzően kis csoportok számára. A célterületen az utazásszervező rendszerint kisebb helyi vállalkozásokkal áll kapcsolatban, 4. Résztvevői törekednek a természeti, illetve társadalmi kulturális környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálására, 5. Hozzájárul a számára vonzerőt jelentő természeti területek fenntartásához, mert: a természeti környezetben élő lakóközösségek, illetve a természetvédelmi céllal működő szervezetek és hatóságok számára bevételt biztosít, a helyi közösségek számára munkalehetőségeket, bevételi forrásokat teremt, növeli a tudatosságot a természeti és kulturális kincsek megóvása iránt a helyi lakosok és a turisták körében egyaránt. Az Ökoturizmus Nemzetközi Éve alkalmából kidolgozott fogalmi meghatározást a turisztikai szakemberek mindenütt elfogadták, bár az egyes utazásszervezők véleménye szerint a meghatározás egyes számukra lényegesebb elemeit érdemes lenne még inkább hangsúlyozni. A nagyobb hangsúlyt kívánó elemek közé tartozik a természeti és társadalmi kulturális környezetre gyakorolt negatív hatás csökkentése, a helyi közösségek számára megteremtett gazdasági előnyök, a turisták és helyi közösségek szemléletének formálása, oktatás és interpretáció szerepe, a koncepció alkalmazása mind a védett természeti területeken, mind azokon kívül, a fenntarthatóság és a területek turisztikai eltartó képességének figyelembevétele. A WTO kutatási jelentése fontos megállapításokat sorol fel a motivációk és preferenciák vonatkozásában is. A WTO ökoturisztikai kutatási jelentése teljes mértékben megerősíti, hogy az ökoturizmus valódi tartalmának meghatározásában sokkal fontosabb a tartalmi elemek, és a köztük lévő összefüggések megléte, mint a definíciók fogalmazásbeli különbségei. 2.1 Az ökoturizmus főbb jellemzői, feltételei Az ökoturizmusban az értékesítésre kerülő termék az attrakció olyan egyedülálló vonzerőn alapszik, mint a természet szépsége, gazdagsága, különlegessége, egyedi értékei, stb. Ez a vonzerő rendkívüli figyelmet és törődést igényel úgy a terület gazdája, mint az oda látogatók részéről. 12
Különleges attrakció lévén talán még a fogalmi meghatároznál is fontosabb azoknak az ismérveknek, főbb jellemzőknek, követelmény és feltételrendszernek a (több szempontú) meghatározása, melyek érvényesülése esetén nevezhető az adott szegmens ökoturizmusnak. a turizmus a lehető legtágabb gazdasági-társadalmi összefüggésekben való szemlélete természeti vonzerőkön alapul, de nem csak a természeti vonzerők játszanak szerepet, hanem az épített környezet és a kulturális értékek is, a természeti-kulturális erőforrások fenntartható használata, ökoszisztémák egyensúlyának fenntartására törekedés, kis csoportlétszám, a résztvevők számára autentikus élményeket nyújt, valamint a terület értékeinek alapos és élményszerű megismerését teszi lehetővé és környezeti, természetvédelmi ismeretek elsajátítását, tudatosan oktató- és informáló szerepe van, mindenki számára elérhető és nyitott védi a veszélyeztetett természeti környezetet, a résztvevők hozzájárulnak a természeti környezet állapotának megőrzéséhez, a szolgáltatásai környezetbarát jellegűek, környezetszempontú tervezéssel csökkenti a szezonalitásból fakadó hátrányokat, korlátozza a környezeti terhelést, az utazó felelősségének deklarálása, ezért megfelelő felkészítése tanítása informálása célja a rövid távú profitmaximalizálás és forgalomnövekedés helyett a hosszú távú fenntartható működés minimalizálja a turisták negatív hatásait, és erősíti a pozitív hatásokat hasznot hoz a helyi lakosság számára, forrást jelent a természetvédelmi szervezetek számára, elősegíti egy térség potenciális értékeinek komplex hasznosítását sajátos helyi adottságok megértése, felhasználása helyi részvétel részesedés többoldalú megteremtése: részesedés a hozamokból, véleménynyilvánítás lehetősége, részvétel a döntéshozatalban növeli a környezet- természetvédelmi és kulturális tudást A jól működő ökoturizmus követelmény- és feltételrendszere: szakember-háttér: a szervezést-lebonyolítást sokoldalúan képzett idegenforgalmi és természetvédelmi ismeretekkel egyaránt rendelkező munkatársak végezzék; minőségi termék: különleges, egyedi, nagy értékű vonzerőről van szó; az erre épülő szolgáltatás is professzionális kell legyen; megalapozott együttműködések; alapvető ökoturisztikai infrastruktúra: a szolgáltató, illetve a fogadóterület kezelője biztosítja a területen történő utazással szállással, hulladék elhelyezéssel, a vonzerő bemutatásával, annak védelmével kapcsolatos alapvető infrastruktúrát; 13
ökokódexek : amelyek rögzítik a különösen betartandó játékszabályokat. Elfogadva az IUCN definícióját érdemes megvizsgálni, hogy az ökoturizmus fejlesztése során mik a további feltételei az ismérvek teljesíthetőségének. természeti, jelen és múltbeli kulturális értékeink élvezete és értékelése Feltételei: A bemutathatóság infrastrukturális feltételeinek megteremtése, A védett természeti területeken lévő, bemutatásra alkalmas értékek változatos, élményszerű bemutatásai, interpretációs rendszerének biztosítása, A hasonló témára épülő programszolgáltatók együttműködése, A bemutatási rendszerek humán erőforrás szükségletének biztosítása. látogatás negatív hatásainak mérséklése Feltételei: A látogatás térbeli és időbeli szabályozása, Tudatos látogatókezelési terv, Egymásra épülő információs és irányítórendszer, A látogatható területeken az ökoturisztikai infrastruktúra magas színvonalú (mind természetvédelmi, mind turisztikai szempontból szakmailag megfelelő) kiépítése, A szervezett, vezetett látogatás és a rendszeres ellenőrzés személyi feltételeinek biztosítása, Hatékony kommunikációs tevékenység, kiemelten a tömegkommunikációs eszközök üzemeltetőivel fenntartott folyamatos együttműködés révén. helyi népesség társadalmi és gazdasági előnyökhöz juttatása Feltételei: A nemzetipark-igazgatóságok, a helyi önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások és a lakosság kapcsolatának és együttműködésének folyamatos generálása, Tervezett és rendszeres kommunikációs program végrehajtása a nemzetiparkigazgatóságok és az ökoturizmusban bármilyen szinten érintettek között. Helyi szolgáltatókkal való együttműködés feltételeinek biztosítása, az együttműködés kezdeményezése és ellenőrzése. A kereskedelem (helyben készült ajándékok, élelmiszerek, kézműves termékek) élénkítés. 2.2 Az ökoturizmus gazdasági-társadalmi környezete A védett területekről elmondható, hogy az országon belül mozaikos elhelyezkedésűek, és közülük igen sok található az ország gazdasági szempontból hátrányos helyzetűnek tartott, ritkábban lakott, aprófalvas térségeiben (Őrség, Aggtelek, Szatmár-Bereg, stb.). A ritka természeti értékekkel rendelkező területek turisztikai fejlesztése emiatt sokszor jelentős hatást gyakorol térségük fejlesztésére, melyek gyakran elmaradott vagy hátrányos helyzetű térségek. Ezek a gazdasági hasznosítás szempontjából többnyire kedvezőtlen területek (vízhiányos, homokvidék, szikes terület, karsztos hegyoldalak, lápos-mocsaras vidék) ezért nem 14
estek áldozatul az intenzív mezőgazdálkodásnak, iparosításnak, infrastruktúra-fejlesztésnek, és megmaradtak eredeti állapotukban. A hegyvidéki területeken pedig éppen az ipari nyersanyagkitermelés megszűnésével lehetett az utolsó pillanatban az értékes hegy- és dombvidéki élőhelyeket megőrizni. A természeti értékek fennmaradása az itt élő lakosság szempontjából ilyen értelemben áldozatokat követel a munkahelyek viszonylagos hiányát, nehezebb megközelíthetőséget jelent. A természetes környezet iránti általános megnövekedett igényből, és az efféle turizmusra fogékony réteg életszínvonal-növekedéséből fakadóan azonban egyre több embernek nyújt megélhetést vagy kereset kiegészítést az ökoturizmus és annak kiegészítő szolgáltatásai. Meg kell jegyeznünk, hogy sok helyen ez jelenti a térség gazdasági felemelkedésének kitörési lehetőségét, hiszen a viszonylag érintetlenül maradt területek közelében a természetvédelmi érdekeket figyelembe véve további nagy munkaerő-igényű ipari fejlesztés nem kívánatos. A nagymértékű, a térségben jelentőségteljes ökoturisztikai fejlesztések meghatározóak lehetnek a turizmus többi résztvevője számára abban a tekintetben, hogy kijelölik a turizmus természetvédelmi szempontból is ideális helyszíneit (legtöbb bemutathatóság a legkevesebb környezeti kártétellel), illetve az ökoturizmus mellett az egyéb turisztikai ágazatok fejlesztési lehetőségeit (pl. Aggteleki Baradla-barlang gyógybarlanggá nyilvánításával, megindulhatna egy egészségturisztikai fejlődési irányvonal a térségben). Mindemellett a jelenlegi turizmus igen fontos problémája, hogy a programok és helyszínek felaprózottsága miatt nincs turisztikai és gazdasági megtartó ereje, azaz nem szállnak meg a vendégek a területen, sokszor nem is fogyasztanak (ez abból is adódhat, hogy nincs mit és nincs hol), tehát a turizmus haszna helyben nem csapódik le. Erre szolgálhat megoldásul egy olyan fejlesztési irányvonal, mely egy csomagba foglal több olyan attrakciót, mely nem fér bele egy napba, ezáltal arra készteti a látogatót, hogy ne csak alkalmi kirándulás, hanem huzamosabb otttartózkodás szándékával induljon el az adott területre. A problémák megoldásában az állami szervek is sokat tudnak segíteni, de felelősség nyugszik az üzleti szektor képviselőinek vállán is. Az állami szerepvállalás mellett a vállalkozói tőke beruházásai, és a helyi lakosságnak a szolgáltatásokba való bekapcsolódása jelentős jövedelemtermelő képességet eredményezhet. A nemzeti parkoknak a nemzetközi turizmus piacon való markánsabb megjelenése (együtt a társszereplőkkel) nagymértékben növelheti a környezettudatosságot és a természetvédelem társadalmi megítélését, elfogadottságát. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az állami támogatást fogyasztó költségvetési szerv turisztikai szolgáltatásai révén fokozatosan jövedelemtermelővé válhat. Az ökoturizmus előretörésének egyik legnagyobb gátja jelenleg, hogy az üzleti szektor a lehetőségeihez képest csak kis mértékben kapcsolódott be a fejlesztésekbe. Ennek elsősorban az az oka, hogy számos szolgáltató előtt nem ismertek az ökoturizmus előnyei, hasznai, és sokan tévhitben élnek a területtel kapcsolatban (pl. vékonypénztárcájú bakancsosoknak tartják az ökoturistákat). Sajnos a hazai turisták többsége nem keresi az ökológiai szolgáltatásokat a kirándulások során. Keveset tudnak az ökoturizmusról, zöld tudatosságuk alacsony. Másrészt az ökoturisztikai minősítő rendszer nem működik hazánkban. Ennek hiányában az ökoturisztikai szolgáltatások marketingereje is csökken, és a turisták választását sem segíti. A nemzetipark-igazgatóságok ökoturisztikai fejlesztései a konkrét gazdasági hasznon kívül más fontos társadalmi hatásokkal is bírnak. Egyrészt a bővülő programkínálat a turizmus növekvő volumene további jövedelemszerzési lehetőségeket jelent a környező települések lakosságának. Emellett a turisztikai fejlesztések újabb munkaerő-igényeket is megkívánnak. A nemzetiparkigazgatóság képzettséget is adhat a rátermett, képzetlen munkaerő számára, hiszen számos helyen jó eredménnyel jelenleg is folyik a helyi viszonyokat és természeti adottságokat ismerő lakosság 15
turisztikai képzése, az idénymunkákra illetve a különböző túravezetésekre történő kiképzése. A nemzeti parkok jelenléte elősegítik a környezettudatos emberek megjelenését, oda költözését is, akik csírái lehetnek később az ökoturisztikai fejlesztéseknek is. Egyik legfontosabb társadalmi haszon mely ugyan nem mérhető a környezeti szemléletformálásból, ismeretterjesztésből, bemutatásból adódik. A társadalmi hasznosságát mindenek mellett még az is fokozza, hogy hatása nem lokális, hanem a turizmus hatására igen szerteágazó. Az ökoturisták növelik a helyiek önbecsülését, táji identitását. A lakosok, látva, hogy a vendégek a helyi épületek, növények, állatok, gazdálkodás, kézművesség, hagyományok iránt érdeklődnek, nagyobb figyelmet szentelnek ezeknek a kincseknek. Megnöveli településük értékét is a szemükben, beleértve saját telküket, házukat, életüket, hagyományaikat. A folyamat erősíti az identitásukat is, és ez szerepet játszhat abban, hogy ne vándoroljanak el a településükről. Az ökoturizmus a munkalehetőségek bővítésével, a közösségi szolgáltatások fenntartásával és fejlesztésével, az értékek megóvásával, a környezeti állapot javításával hozzájárul a lakosság életminőségének emeléséhez. A helyi munkalehetőségek bővülésével, az életminőség javulásával kedvező irányban változik a lakosság összetétele. Megnő az esélye a fiatalok helyben maradásának, sőt sok esetben a környékről is odavonzza a fiatalokat. Az ökoturizmus fejlődése szélesíti a munkahely-kínálatot, hiszen olyan foglalkozások is megjelennek (pl. túravezető, tolmács, animátor stb.), amelyek korábban nem voltak jellemzőek a területre. A turizmus miatt nő a nyelvtudás és a hagyományokhoz kötődő ismeretek jelentősége. Az ökoturisták közvetve újra feleleveníthetik a helyi kézművességet, és jótékony hatást gyakorolhatnak a művészetekre is. Mivel az ökoturisták felkészülten érkeznek a helyszínre, illetve alapos tudást akarnak szerezni a területről, továbbá az eredetiség kiemelten fontos számukra, ezért a forma és a színvilág eltorzulásának megelőzésére, a giccsgyártás és a tömegtermékek gyártásának megelőzésére nagy hangsúlyt kell helyezni. A helyi kézműves hagyományok, az autentikusság megőrzését védjegyekkel szükséges biztosítani és fenntartani. Az ökoturizmus pozitív hatásai figyelhetőek meg a népszokások, történelmi, vagy vallási ünnepségek esetében is. Az ökoturisták érdeklődése segíti megőrizni, sőt sokszor újjáéleszteni a hagyományokat, az ünnepeket. Az ökoturisták a helyi kulturális programokra is jótékony hatást gyakorolnak, hiszen igénylik ezeket a rendezvényeket, aktívan részt vesznek rajta és kiadásaikkal segítik a helyi kultúra fennmaradását. Az ökoturisták hosszabb idejű tartózkodnak a célterületen, mélyebb kapcsolatot alakítanak ki a helyiekkel, gyakran jönnek létre hosszú távú kapcsolatok, barátságok. A turisták a meglátogatott területen tanultakat sok esetben otthon, a gyakorlatban hasznosítják, így például lekvárt főznek, kézműveskednek, biotermékeket fogyasztanak. Legtöbbször azonban a szemléletük változik meg: fogékonyabbak lesznek az értékek megőrzésére, keresik azokat a lehetőségeket lakóhelyük környékén, amelyek biztosítják a nyugodtabb, egészségesebb, tartalmasabb életet. Az ökoturistákra a felkészültség, a tanulásra való hajlam és a szabályok tiszteletben tartása is jellemző. Tudják, vagy ha nem, akkor megtanulják, mire érdemes vigyázniuk kirándulásaik során, hova ne tegyék be a lábukat, ebben a túravezetők is segítenek. Az ökotúrák a látogatók szemléletét is megváltoztatják: erősítik a környezet megbecsülését, tudatosítják a környezeti problémákat, azáltal, hogy a kirándulókat közelebb hozzák a természethez. Hazaérve e turisták másoknak is átadhatják a friss tudást, a szemléletet, pozitívan befolyásolhatják mások viszonyát a természethez. 16
2.3 Az ökoturizmus környezeti hatásai A környezeti hatások azt jelzik, hogy az ökoturizmus milyen mértékben járul hozzá a környezeti állapotban történő változásokhoz, folyamatokhoz, csökken-e a lég-, víz- és talajszennyezettség, természeti értékek sérülnek-e, vagy épp az ellenkezője történik és az ökoturizmus segíti megőrzésüket, helyreállításukat. Az ökoturizmus meghatározásánál, jellegzetességei bemutatásánál ismertettük, hogy a turizmusnak ez a módja minimalizálja a káros környezeti hatásokat. Ennek több összetevője van. Mindenekelőtt a látogatók környezetkímélő szolgáltatásokat, termékeket vesznek igénybe, illetve vásárolnak, így olyan szálláshelyet választanak, ahol van szennyvíztisztítás, korszerű hulladékmegelőzés és -kezelés, jelentős a megújuló energiák hasznosítása, az épületek faluképbe, vagy tájba illőek, hogy csak a fontosabbakat említsük. A vendégek helyi termékeket vásárolnak, így csökkentik az áruszállítási igényeket, az ezzel járó környezeti károkat. A helyi termékek között is keresik a biotermékeket, vagy a hagyományos anyagokból előállítottakat, mérsékelve a mezőgazdasági vegyszerhasználat környezeti kárait. Az ökoturisták közlekedése is környezettudatos. Természetszerűleg nem szemetelnek, nem tépnek le virágokat, környezetkímélő közlekedési eszközöket használnak. Ez általában egyaránt igaz az oda- és visszautazásra, valamint a helyi közlekedésre. Előnyben részesítik a társasutazást, illetve a rendelkezésre álló helyi közlekedést: kerékpárt, hajót, szánt. Az ökoturisták előszeretettel kapcsolódnak be értékmentő helyi programokba, közreműködnek természet-, vagy műemlékvédelmi akciókban, esetleg adományokkal segítik a munkát. Ezzel nem csak az adott értékek megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem pozitív példát mutatnak mind a helyi lakosoknak, mind a többi látogatónak. Az ökoturisták katalizálják a kedvező folyamatokat, másokat is rávesznek hasonló munkák végzésére. A helyi önkormányzatok, vagy állami szervek így pénzt takarítanak meg, és azt más, értékmentő munkákra fordíthatják. Az ökoturizmus környezeti kárait minimalizálja az a tény is, hogy a látogatók hosszabb ideig tartózkodnak a célterületen, így kevesebbet utaznak szabadidejükben, mérsékelve ezzel a közlekedésükből származó környezetszennyezést. Ugyanakkor az ökoturisták nem feltétlenül a csúcsszezonban jelennek meg, így a környezetre gyakorolt terhelés jobban eloszlik időben. Ez a tény is segíti a környezeti károk csökkentését. Fontos érv az ökoturizmus mellett, hogy fejlesztése lassú, hosszú távú folyamat, így jobban lehet kontrollálni, negatív hatások érvényesülése esetén lehetőség idő - van a beavatkozásra, a károk mérséklését szolgáló intézkedések megtételére. Az ökoturizmus pozitív környezeti hatásai közé tartozik, hogy a természeti értékek iránt fokozódó érdeklődést látva, a kormányok az értékes természeti területeket nemzeti parkokká, vagy védett területekké nyilvánítják. Ezzel megóvják őket az intenzív mezőgazdaságtól, a fakitermeléstől és a bányászattól, megőrzik, kedvezőbb esetben gazdagítják a biodiverzitást. A védett természeti területek fenntartásához jelentős mértékben hozzájárulnak a turizmusból befolyó pénzek. Az ökoturizmushoz szükséges infrastruktúra fejlesztésével lehetővé válik, hogy a helyiek is használhassák azt. Mivel a beruházások a környezet védelmét is szolgálják, ezért a lakosság által a környezetre gyakorolt terhelést is csökkentik. Jó példa erre a turisták számára épített dunakanyari kerékpárút, amelyet az ott élők is használnak, munkába, iskolába járásra, kikapcsolódásra, sportolásra. Az ökoturizmus nagy előnye a tömegturizmussal szemben, hogy nem növeli a célterület szennyezettségét, nem hagy hátra hulladékhegyeket, nem igényel tájat, települést felforgató beruházásokat, nem tapossa le a védett növényeket, nem űzi el a ritka állatfajokat, és nem indít el 17
olyan folyamatokat, amelyek visszafordíthatatlanok, úgy a természetben, mint a helyi társadalomban. 2.4 Rövid történelmi visszatekintés Az ökoturizmus kifejezés meglehetősen újkeletű, nem úgy az ökoturistáskodás. Hérodotosz ír arról, hogy Neko az egyiptomi XXVI. dinasztia fáraója már körülhajóztatta Afrikát. A mintegy 3 évig tartó útra Kr.e. 600 körül indultak. Élelmüket maguk teremtették elő (partra szálltak, ültettek betakarítottak, majd tovább hajóztak) és fő motivációjuk az idegen tájak és kultúrák megismerése volt. Számtalan azon ókori és középkori utazók sora, ahol a motiváció a mai értelemben vett ökoturizmus fogalomkörében értelmezhető. Az újvilág felfedezése után megélénkülő forgalom messze nem sorolható e fogalomkörbe, hiszen a tudatosan az aranykincsek kirablása, területek meghódítása és kegyetlen hittérítés céljából hajózó spanyol konkvisztádorok (majd az összes többiek) a legkevésbé sem voltak ökoturisták. Jelentős lendületet kapott az ügy az 1800-as évek második felében, amikor elkezdtek nemzeti parkokat létrehozni. Az első nemzeti parkokat és védett területeket az észak-amerikai kontinensen valamint Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában hozták létre. Az első valódi nemzeti parkot (a Yellowstone-t) 1872. március 1-én alapították s érdekességként említendő, hogy elsősorban az emberek érdekében, nem pedig a természeti értékek védelme céljából. Később a cél elsősorban a védelemre irányult, de az ezekbe a parkokba látogatók jelentős része már minden bizonnyal a mai fogalmak szerinti ökoturista volt. Európában először Dánia jelöl ki védett területet (1902) majd Svédország 9 védett területet jelöl ki, s ezzel megalakul Európa első nemzeti parkja. A 20. század elején felgyorsult a folyamat, 1913 és 1933 között 37 országban történt új védett terület kialakítása. Ugyanakkor az első védett területeken a látogatók számának folyamatos növekedése mellett (a kártétel fokozódása) fontos felismerés volt a védelem központi szabályozásának szükségessége. Az ökoturizmus mai formájának kialakulása a II. világháború utáni időszakban kezdődött. A 60- as derekán új típusú utazási forma jelent meg a kalandutak, mint turisztikai termékek. Az individualizálódó fogyasztói társadalom utazói valami különleges, egyedi élményre vágytak. Ez lehetett extra sportteljesítmény (pl. hegymászás), esztétikai élmény, természetben lejátszódó jelenségek megfigyelése (állatok, vulkánok), vagy akár különleges utazási mód (csónak, elefánt). A kalandturizmus abban különbözött a turizmus egyéb akkori fajtáitól, hogy a program sikere jelentősen függött a résztvevők aktivitásától. Kiszámíthatatlanság, egyediség és meglepetés jellemezte. Elsődleges színterei a harmadik világbeli országok voltak, amelyek az érintetlen természeti környezetükkel tökéletes színteret jelentettek a kalandutak számára, hiszen már az otttartózkodás is maga a kalandot, és vele együtt az élményt jelentette. Ezeket a természeti területeket azonban akkoriban még a fenntarthatósági elvek figyelembe vétele nélkül használták a turizmus szervezői és résztvevői, ezért hamarosan érezhetőek voltak a turizmus negatív hatásai. Erre hívták fel a figyelmet a 70-es évek végén, 80-as évek elején aktívvá váló természet- és környezetvédelmi világszervezetek, és a kampányuk hatására megjelentek az első öko-szemléletű utak. Kialakult az ökoturizmus, mint utazási forma, Hector Ceballos Lascuráin révén bekerült a turizmus rendszerébe, és egyre hangsúlyosabbá vált az egyre erősödő környezetvédelmi mozgalmak, a természetvédelem tevékenységének hatására. A természetközeli és kulturális élményeket kereső utazók egyre több információt igényelnek utazásaikkal kapcsolatos döntéseik és a kiválasztott úti céljukra való érkezésük előtt, valamint ott tartózkodásuk alatt. A szabadidős viselkedési módok közül a testi mozgás, a társadalmi kommunikáció és egy az együttlét mellett külön jelentőséget kapnak. 18
Magyarországon az ökoturizmus gondolata egyidős a nemzeti parkok létrehozását felvető írásokkal. Bármily meglepő, Szontagh Tamás geológus a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1879. évi nagygyűlésén A természeti értékek óvása, gondozása, fenntartása érdekében, jelesen a somoskői bazaltoszlopkúpokra vonatkozóan címmel terjesztett be javaslatot. Ugyanő 1913-ban a nemzeti parkok fontosságáról értekezve írja: Márpedig a jövedelmező idegen- s turista forgalom nagy részben a természet szépségeitől és ritkaságaitól is függ. Déchy Mór, az MTA tagja 1912-ben A természet védelme és a nemzeti parkok c. tanulmányában így ír: De nemcsak tudományos tekintetben kívánatos a Nemzeti Park létesítése. Közgazdasági jelentőséget is tulajdoníthatunk az intézménynek. A hely kijelölésében ugyanis szem előtt kell tartani, hogy a választás olyan természeti szépségekben gazdag vidékre essék, amelyet eddig kevéssé, vagy egyáltalán nem ismertek. Oly módon azután kétségtelenül sikerül egy eddig elhagyott és elhanyagolt vidéken nagy idegenforgalmat teremteni. Éppen ezért a parkot jó utakkal hozzáférhetővé kell tennünk, hogy a természet minden barátjának alkalma nyíljék belepillantani abba a sajátságos őseredeti világba, amelynek zavartalan fenntartásáról gondoskodni éppen a Nemzeti Park intézménye hivatott. Az ősi pompájú növényzet és a zavartalan életet élő állatvilág szemlélése és tanulmányozása szokatlan gyönyörűséget és sok-sok tanulságot fog nyújtani a nemzeti park látogatóinak. Íme a természetvédelem és az ökoturizmus gondolatai és összefüggései mintegy 100 évvel ez előttről. A nemes gondolatokat hazánkban kissé megkésve követték a tettek, hiszen a világ első nemzeti parkja a Yellowstone alapításától 100 év telt el amíg 1973. január 1-én ki lett hirdetve első nemzeti parkunk (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság) majd újabb közel 30 év múlva 2002. március 8-án a tizedik, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. Noha a kezdetekben a rezervátum-szemlélet uralkodott és a természetvédelemben nagyon nem szerették a kárt okozó turistákat, azért a nemzetipark-igazgatóságoknál a kezdetektől volt valamilyen idegenforgalmi tevékenység, különösen ott, ahol kiemelkedő turisztikai vonzerő állt rendelkezésre. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság területén jóval korábban volt turizmus, mint természetvédelem. Így ezek a természetvédelmi szervezetek már létrejöttükkor szembesültek a turizmus problematikájával. Egészen más volt a helyzet pl. a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság vagy az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság esetében, ahol egy nagyon tudatos turisztikai fejlesztést lehetett elindítani, ami azzal kezdődött, hogy el kellett készíteni a terület vonzerőleltárát. Tudatos és módszeres ökoturisztikai fejlesztésről 1998 óta beszélhetünk, amikor az akkor KTM Természetvédelmi Hivatalának kezdeményezésére és támogatásával a tárca háttérintézményében (KGI Természetvédelmi Szolgálat) megkezdődhetett egy, az ökoturizmus fejlesztésével foglalkozó szakmai csapat létrehozása. Ez a szellemi műhely 2004. évig működött, a tárca a háttérintézményt felszámolta, a volt munkatársak jelentős része a nemzetipark-igazgatóságoknál folytatta tevékenységét. Ezidőtájt erősödtek meg egyes természetvédő civil szervezetek oly módon, hogy maguk is önálló tényezőivé váltak a hazai ökoturizmusnak és figyelemreméltó szakmai műhelymunkát végeztek (pl. Magosfa Alapítvány). Ugyanez mondható el egyes natúrparkokról is (Kőszegen az Írottkő Natúrpark majd Csákváron a Vértes Natúrpark). Fentiekből jól látható, hogy 1983-ban amikor Héctor Ceballos-Lascuráin feltalálta az ökoturizmust, már nemcsak számtalan, hasonló dolgot kifejezni szándékozó megfogalmazás létezett (amelyek máig is folyamatosan sokasodnak) hanem időtlen idők óta folyt olyan turisztikai tevékenység, amit ma ökoturizmusnak hívunk. Kétségtelen tény viszont, hogy az ökoturizmus térhódításáról és tudatos ökoturisztikai fejlesztésekről csak a legutóbbi 10-20 évben beszélhetünk. 19