A nyárak jelentősége az erdőnkívüli fásításban L Á D Y GÉZA ERTI igaz ^*atoja Az erd őnkívüli fásításnak esztétikai, tájalakítási és egészségvédelmi szempontból minden országban nagy a jelent ősége. Magyarországon azonban, amely fában szegény ország, rendkívüli fontossága van. A magyar erd ők és fás területek az egész területnek mindössze 13,7 0/0-át teszik ki. De ennek a kevés erd őnek és fás kultúrának az eloszlása sem egyenletes. Míg a dunántúli országrészben 17 0/0, az erd ős-hegyes északi megyékben pedig 23 0/0, addig az ország nagyobb felére kiterjed ő Alföldön alig éri el az átlagos 5 0/0-ot, s őt helyenkint ennél is jóval alacsonyabb. Vannak megyéink, különösen a tiszántúli szikes és kötött talajú vidéken, ahol az erd ők területi számaránya 1-3 0% között van. Magyarországon tehát az erd ők területi gyarapítására gazdasági megfontolás alapján is nagy szükség volna. Éghajlata kontinentális, szélsőséges, önmagában nem biztosítja a mez őgazdasági termelés egyenletességét, állandóságát. Mind a h őmérséklet változásaiban, mind a csapadék menynyiségében, különösen pedig annak eloszlásában nagy szabálytalanságok, szélsőségek mutatkoznak. Az évi középh őmérséklet 10,5 C elég magas, de széls ő értékei különösen az Alföldön a 30 és +40 C körül vannak. A napi h őingadozás is nyáron 20-25. Gyakoriak az elkésett tavaszi fagyok, melyek sok kárt tesznek a fejl ődő és virágzó növényekben. Az évente lehulló csapadék mennyisége az ország különböz ő vidékein nagy eltéréseket mutat. Amíg nyugaton és délnyugaton az Alpok és a légáramlatok hatása alatt eléri, s őt olykor túl is haladja a 800 mm-t, addig elsősorban a mez őgazdasági termelésre hivatott Alföldön 500-550 mm között ingadozik, s őt egyes vidékein 500 mm alatt marad. Ez a mez őgazdaság számára elég is volna, ha alkalmas id őre beoszthatná és csekély veszteséggel felhasználhatná. Azonban a lehulló csapadék időbeli eloszlása kedvez őtlen és a fel nem használható veszteségek (felszíni elfolyás, elpárolgás) igen nagyok. A legtöbb csapadék a nyári hónapokban gyors záporesők, zivatarok alakjában esik le, amikor meleg a leveg ő és nagy az elpárologtatás. A hirtelen lezúduló záporok vizének jelent ős része elfolyik. Ezenkívül a talaj lemosásával és tömörítésével kárt is okoz. Ezzel a csapadékb őséggel szemben különösen tavasszal és nyáron sokszor néhány héten át nem esik eső, mélyre süllyed a talajvíz, mélyen kiszárad, megrepedezik a talaj, aszálykárok következnek be. A tavaszi és nyári id őszakban tehát a föld sokszor nem tud megfelel ő mennyiségű vizet tartalékolni. A téli es ő és hócsapadék pedig viszonylag kevés és bizonytalan. A hó különösen a fátlan vidéken gyorsan eltűnik, elpárolog, vagy a szél sepri el és hordja össze. A fedetlen földek mélyen átfagynak, a rájuk es ő csapadék nem tud beszivárogni, nagy része a felszínen elfolyva gyakran belvizeket okoz. A talaj gyakori tavaszi vízhiányát 5 Bakkay László: Nyárfakonferencia 65
csak fokozzák a tavaszonként megismétl ődő száraz, tartós szelek. Ezek káros szárító hatásukon kívül különösen a kiterjedt területeket jelent ő homokés tőzegtalajokon deflációs károkat is okoznak: megbontva, mozgásba hozva, elhordva és más helyen felhalmozva a talaj legértékesebb term őrétegét. A száraz szelek által szállított por az ember és az állatok egészségére is ártalmas, az ellene való védekezés különösen a lakott helyek közelében nagyon indokolt. Magyarországon tehát- az erd ők területének növelése nemcsak gazdasági, hanem els őrendű közegészségügyi és kulturális kérdés is. Az erdőknek a mezőgazdasági területek rovására való területi gyarapítása azonban csak csekély mértékben lehetséges. Fejl ődő mezőgazdaságunknak minden hektár jó term őföldre szüksége van és csak az állandó mez őgazdasági, gyümölcstermel ő, vagy szőlőkultúrára alkalmatlan, silány talajú területek beerd ősítéséről lehet szó, ilyen pedig ma már viszonylag kevés van. Azért, hogy az erd ők és az él őfák fokozottabb telepítésével Magyarországon mégis elérhessük az annyira fontos és sürg ős klímajavító egészség- és talajvédelmi hatásokat, az erdőnkívüli fásítások eszközeihez szélvéd ő fasorok, mez ő- és legel ővédő, eroziógátló, vízfogó és hóvisszatartó erd ősávok, kisebb facsoportok és galéria-erd ők telepítéséhez kell folyamodnunk. Ezért van hazánkban különös fontossága minden egyes erd őnkívül elültetett fának, els ősárban pedig a gyorsanöv ő nyáraknak. Az erd őnkívüli fásításokban a neki megfelel ő term őhelyeinken kitűnően bevált akác (Robinia pseudacacia) mellett elsősorban a nyárak telepítésére helyezzük a súlyt a következ ő okok miatt a) Gyors növekedésükkel és fejl ődésükkel.a leghamarább érik el a kívánt magasági és koronaméreteket. Ezek a szélvédelem miatt igen fontosak. b) Törzsvastagodásuk, hengerességük, fájuk sokoldalú ipari és mez őgazdasági használhatósága is igen el őnyössé teszi telepítésüket mind a parasztgazdaságokban, termel őszövetkezetekben és állami gazdaságokban, mind pedig az utak, csatornák, patakok és folyók mentén. A nyárak fája iparunkban és építkezéseinknél sok feny őfát pótol, ami pedig a magyar erd őkben kevés van: csupán 6, 50/o c) A Leuce és az Aigeiros szekcióhoz tartozó fajok közül a Populus alba, a P. tremula és a P. nigra őshonosak. De igen jól érzi magát éghajlatunk alatt a P. nigra v. thevestina. a P. nigra v. italica, a P. robusta, üdébb term ő- helyeken pedig a P. marilandica és a P. serotina is. Igen szép példányokat találunk ezenkívül a P. bollenaból is. d) A nyárak telepítését az erd őkívüli fásításban jelent ősen el ősegíti az, hogy az Aigeiros szekcióhoz tartozó gazdasági fajok szaporító anyagának vegetatív csemetenevelése egyszer ű, gyors, eredményes és olcsó eljárás. A magyar erdészeti kutatás eredményt ért el a Leuce -szekcióhoz tartozó fajok csemetéinek bomlitás, bújtás, feltöltögetés útján való el őállítása terén. Gyakorlati szempontból ennél jelent ősebbnek mondható az oltásos eljárás, amellyel f őleg szürkenyárból és rezg őnyárakból kiváló fajtatulajdonságú szelektált klónokat oltottunk saját fajaik magcsemetéire. Az oltványok egészen kiváló fejl ődést mutatnak és a szelektált törzsek fajtatulajdonságait átörökítették. Ezeket különben Sárváron már bemutattuk. Az oltásnak el őnye a viszonylagos olcsósága is. e) Végül esztétikai és tájalakító szempontból is el őnyös a nyárak alkalmazása. A szép sudár, fehér- és szürkekérg ű, üdezöld, vagy ezüstösben csillogó lombozatú nyárakkal szegélyezett utak, vasútak, folyó- és tópartok, csatornák, a nyárral fásított lakó- és ipartelepek jól beleillenek a tájba és emelik annak 66
szépségét. A nyárak aránylag jól ellenállnak az ipartelepek leveg őt szenynyező füstgázainak és porának is. Ezzel védik a gyárakban és a lakótelepeken tartózkodók egészségét. A nyáraknak az erd őnkívüli fásításban való felhasználását Magyarországon az 1923-ban hozott ún. alföldfásítási törvény" végrehajtása során kezdték meg. Sok kezdeti hibát követtek el a nyárak alkalmazásakor különösen a fafajok helyes megválasztása és a telepítési hálózat helyes akalmazása terén. A szűk anyagi keretek is hozzájárultak, hogy csak kevés helyen értek el vele eredményt. Ezért a világháború végéig terjed ő időből csak kisebb terjedelmű nyárfasorok és facsoportok maradtak ránk. A nyárak kiterjedtebb alkalmazására az erd őnkívüli fásításban 1946. óta került sor. Igazi nagy elterjesztésüket pedig az 1950-54. évi els ő ötéves tervben értük el. Ebben az id őben hazánk,csemetekertjeinek területét meghatszoroztuk. Jelenleg közel 4000 ha területen évente sokszázmillió facsemetét nevelnek. Az 1950-54-es els ő ötéves terv alatt létesített 53 600 ha erd őnkívüli fásításból már 14 600 ha-t nyárral telepítettek. Ebből mintegy 8800 ha területet a fasorok képviselnek cca 3,5 millió darab nyár sorfával. Az 1955-ben elültetett 5 800 000 db suhángból már mintegy 3 500 000 db volt a nyár. A második ötéves népgazdasági tervben még ennél is kiterjedtebb új fásítások szerepelnek. Az erd őnkívüli új fásítások mintegy 124 000 ha-ra tehetők, ami az összes el őirányzott erd ősítésnek és fásításnak több mint kétharmad részét képezi. Ebb ől a hatalmas feladatból cca 15 0/0 csatornák és vízpartok, 6 0/o utak és vasútak és mintegy 25 0/0 gazdasági fasorok, legel ő- és mezővéd ő erd ősávok telepítésére esik. Ezeknek a telepítéseknek pedig jelentékeny része nyárral fog történni. A belterületeken és az egyéni parasztgazdaságokban ezen öt év alatt megtelepítend ő új nyárasokat, valamint a már meglévő erdőnkívüli nyárkultúrák pótlását is figyelembevéve a következ ő tervidőszakban mintegy 65-70 000 ha-nyi nyár telepítéssel számolhatunk. Látható, hogy az ország vezet ősége és a fásítás szakemberei felismerték a nyárak erd őnkívüli telepítésének nagy jelent őségét és alkalmazását egyre lobban kiterjesztik. Az erd őnkívüli fásitást az állam a termel őszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok részére ingyen facsemeték juttatásával, az út-, vasút- és vízügyi szervek, a községek, állami gazdaságok és egyéb közületek részére sokmilliós beruházási hitelek biztosításával segíti el ő. A nyárak erd őnkívüli telepítése terén elkövetett hibákat a szocialista népgazdaság fokozatosan kiküszöböli. A legtöbb hiba a term őhelynek meg nem felel ő fafajválasztásból, a helytelen telepítésb ől, a nagyon s űrű hálózatból, a védelem elmulasztásából és a helytelen, nagyon kés őn végrehajtott, vagy elmulasztott apolásból eredt. Az ERTI 6 éves kutatómunkájával fontos útmutatásokat és módszereket dolgozott ki és adott át a gyakorlatnak az említett hibák megszüntetésére. A fafajok megválasztását ma már csak el őzetes talajvizsgálat alapján szabad végezni. A korábban alkalmazott fajok és keveredett, nem ellen őrizhet ő klónok helyébe egyre nagyobb mértékben kerül felhasználásra a kiválasztott klónokból származó, ellen őrzött ültetési anyag. Egyre nagyobb súlyt helyezünk az őshonos Leuce-faj alkalmazására. Ezekb ől és hibrideikb ől már üzemi méretekben indult meg a kiváló tulajdonságú és fejl ődésű oltványok el őállítása. Az oltáshoz a legkiválóbb fajtatulajdonságú klónokat szelektáltuk ki. Kopeczky Ferenc tud. munkatárs el őadásában a nemesítés terén végzett munkájáról és annak eredményeir ől részletesen számol be és ezt alkalmunk volt Önöknek Sárváron és Kámonban bemutatni. A tudományos 67
munka alapján a nyáraknak az erd őnkívüli fásításában való alkalmazásakor a következ őkre kívánunk nagy gondot fordítani. Mezővédő erd ősávokba és fasorokba f őleg keskeny formájú, jegenyetermetű fajtákat kell ültetnünk. Erre pedig leginkább a P. robustát használták, mint a leggyorsabban növekv ő, a kívánt szélvédelmet jól biztosító fajt. A nyárkéregfekéllyel szembeni rossz ellenállóképessége miatt azonban ajánlatos helyette más, resistens fajokat vagy kitenyésztett hibrideket választani. A keskeny, oszlopszerű koronáik, egyenes törzs űek, vékony ágaik miatt legmegf e- lelőbbek közü1ajánlhatók a P. alba, a P. canescena, a P. nigra és a P. Bolleana szelektált klónjai, illetve hibridjei. Ilyenek: Száraz term őhelyre: P. alba var. Bolleana P. nigra v. thevestina P. alba x Bolleana 375. sz. klón P. canescens x Bolleana 372. sz. klón. Üde term őhelyre: P. angulata x italica 381. sz. klón P. nigra hibrid (Osli) P. thevestina x nigra 389. sz. klón Nedves term őhelyre: Salix alba var. Bricensis. Ezek közül az üzemi méretekben még ki nem próbált klónokat természetesen még összehasonlító és ellen őrző kísérleti telepítésekbe kívánjuk kiültetni. Nagy mennyiségben történ ő szaporításukra és telepítésükre csak akkor kerülhet sor, ha a hozzájuk f űzött várakozásunknak megfeleltek. A P. nigra rossz törzsalakú és fájú fajtái helyébe ennek kiváló fajtatulajdonságú hibridjeit (Osli), a P. nigra, v. italica helyébe a P. nigra v. thevestinát igyekszünk általánosan bevezetni. Gondot fordítunk arra, hogy a nagyobb igényű hibridfajok közül a P. marilandicát, a P. serotinát és a P. robustát kizárólag a nekik megfelel ő term őhelyekre, gondosan betartott tágabb hálózatban telepítsék. A folyamatban lév ő resistentia vizsgálatok útmutatásai alapján fogunk majd javaslatot tenni ezen eddig legjobban bevált és legnagyobb mennyiségben telepített fajoknak egyes, nyárkéregfekéllyel er ősebben fert őzött vidékeinken más, ellenállóbb klónokkal való fokozatos felcserélésére. A nyárfák védelme és szakszer ű ápolása terén még sok a pótolni valónk. Fokozni kell az ültetési anyag és munka min őségének javítását. Csak kifogástalan, jó gyökérzet ű, egészséges suhángok és csak szakszer űen elültetve kerüljenek a jól el őkészített és szükség esetén meliorált talajba. A nyárak telepítése az erd őnkívüli fásításoknál ma már ritka hálózatban történik. A szélesebb erd ősávokban a fafajtól és term őhelytől függően 3X3 5X5 m-es hálózatban telepítik a nyárakat, amit a kés őbbi gyérítések során még alaposan meg is ritkítanak. Fasorokban, ahol minden második fának 8-10 éves korában történ ő kivágására lehet számítani, az alkalmazott távolság 4-5-6 m. Ha ritkítást nem terveznek, akkor a távolság a végleges s űrűségnek megfelel ően 8-10-12 m. Több gondot kell fordítani a kiültetett fák ápolására. Szükség esetén öntözésükt ől sem szabad visszariadni. Akció indult a szakszerű nyesés alkalmazásának elterjesztésére, az e téren elkövetett hibák leküzdésére. A fásítások ápolásáról és védelmér ől jól sikerült oktatófilm készült, melyet országszerte vetítenek. 68
Az erdőnkívüli fásítás Magyarországon országos mozgalommá fejl ődött. A helyi tanácsok a társadalmi szervek széleskör ű bekapcsolásával minden községben, iskolában és gazdaságban tavasszal évr ől-évre megtartják a,,fák hetét", amikor ünnepségek keretében sok-százezer fát ültetnek el. Ezek legnagyobb része nyár. E mozgalom nagy érdeme, hogy a fátlan puszták erd őt nem ismerő magyar parasztjában felkelti és meger ősíti az élőfa megbecsülését és szeretetét. A Magyar Népköztársaság a nyáraknak erd őnkívüli telepítését ől viszonylag rövid távlatban is igen sokat várhat. A telepítésre legalkalmasabb területek a vízfolyások, a belvízlevezet ő és öntözőcsatornák, valamint a tavak partjai, amelyek ma még jórészt fátlanok. Ezeknek a vízpartoknak a hossza hozzávet őlegesen 40 000 km. Ha a patakoknak és a csatornáknak csupán az egyik partját fásítanánk be, már akkor is 8 millió sorfával gazdagodnánk. Ez cca 30 000 ha gyorsan term ő erdőnek felel meg, aminek az évi növedéke mintegy 300 000 m 3. Ez pedig nem kevesebb a magyarországi összes erdők évi fatermésének 1/ 10 részénél. Ha pedig a vízfolyások és a csatornák egy részének mind a két partjára telepítenénk fasorokat, illetve egyes szakaszaikon 2-3 soros allékat alkalmaznánk, ez az évi fatermés 4-500 000 m 3-es gyarapítására vezetne. Bő lehet őség nyílik ezenkívül az utak és vasutak mentének nyárakkal való fásítására is. Ezek együttes hossza mintegy 42 000 km, amelynek még cca 1/ 3 része nincs fásítva. Az utak mentére selyemtenyésztés el ősegítésére a múltban általában eperfát (Morus alba és nigra) ültettek. Sokezer km-en többmillió kivénült, nagyrészt többször visszavágott és sarjaztatott növedéket, ipari fát alig adó eperfánk vár kiselejtezésre. A selyemtenyésztést szolgáló eperlevéltermelés céljára ma már törpe törzs ű, nyeséssel egy helyben gyorsan megszedhet ő eperplantázsokat alkalmaznak. Így az útszélek egy részének nyárfasorok telepítésére való átengedése nem ütközik gazdasági akadályokba. Ezeknek a lehet őségeknek a kihasználása és a mez ővédő erd ősávokban a nyárak fokozottabb telepítése által komoly mértékben segíthetjük el ő országunk faproblémájának megoldását és egyben az egészség- és talajvédelem megjavítását. 69