Kártérítési felelősség és személyiségvédelem a sportjogban Szerkesztette: Dr. Fézer Tamás Szerző: Dr. Fézer Tamás Lektorálta: Dr. Fekete Zsolt Felelős Kiadó: Campus Kiadó, Debrecen Kézirat lezárva: 2015. november 20. ISBN 978-963-9822-54-2 A tananyag elkészítését a ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet- Magyarországon TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ GONDOLATOK... 6 1. A POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉG TERMÉSZETE, JELLEMZŐI ÉS KAPCSOLATA A SPORTJOGGAL... 9 1.1. A polgári jogi felelősség természete... 9 1.1.1. A felelősség fogalma, fajtái... 9 1.1.2. A polgári jogi felelősség funkciói... 14 1.1.3. A szubjektív és objektív felelősség elhatárolása... 18 1.2. A kártérítés alapelvei... 20 1.2.1. A teljes kártérítés elve... 20 1.2.2. A káronszerzés tilalma... 24 1.2.3. Kivételek a teljes kártérítés elve alól... 26 1.2.4. A polgári jogi felelősség és a sportjog összefüggései... 27 2. A KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG DELIKTUÁLIS FORMÁJA, SPORTJOGI RELEVANCIÁJA... 30 2.1. A károkozás tilalma, kártelepítés... 30 2.2. A kárkötelem alanyai... 32 2.2.1. Károsult, károkozó, kárért felelős személy... 32 2.2.2. Többek közös károkozása... 34 2.3. A kárkötelem tárgya... 42 2.4. A károsult jogállása... 42 2.4.1. Bizonyítási teher... 43 2.4.2. Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség... 45 2.4.3. Káronszerzés tilalmához kapcsolódó kötelezettségek... 51 2.5. A károkozó jogállása... 52 2.5.1. A teljes kár megtérítésének kötelezettsége... 52 2.5.2. Kármegosztás követelése... 55 2.5.3. Mentesülés... 56 2.6. A károsodás veszélye a sporttevékenység esetén... 56 2.7. A kártérítési felelősség feltételei... 60 2.7.1. Jogellenes magatartás és sportjogi relevanciája... 60 2.7.2. Játékszabályok megsértéséből eredő sérülések... 63 2.7.3. Jogellenességet kizáró okok a sportban... 65 2.7.4. A kár... 74 2.7.5. Okozati összefüggés... 81 2.7.6. Felróhatóság... 89 2.7.7. A modern sportjog dilemmái a felróhatóság és jogellenesség körében... 95 2.7.8. Hibás sporteszközök termékfelelősség... 97 4
3. A KONTRAKTUÁLIS FELELŐSSÉG SPORTJOGI ÖSSZEFÜGGÉSEI... 104 3.1. A szerződésekről általában... 104 3.2. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség... 113 3.3. Vagyoni értékű jogok és védelmük a sportszerződésekben... 116 3.4. A szponzorálási szerződés... 121 3.5. Arculatátviteli (merchandising) szerződés... 126 3.6. A közvetítési jogok engedélyezésére irányuló szerződések... 130 3.7. Sportolók közvetítésére irányuló szerződés... 137 3.8. Sportolók ösztöndíjszerződése és támogatási szerződése... 143 3.8.1. Az ösztöndíj- és támogatási szerződés jellemzői... 143 3.8.2. A sport állami támogatásának közös szabályai... 144 3.8.3. Gerevich Aladár-sportösztöndíj... 147 3.8.4. Olimpiai járadék... 147 3.8.5. Nemzet Sportolója... 150 3.9. A sportversenyen való részvétellel összefüggő lincencszerződés... 150 3.9.1. Versenyengedély... 153 3.9.2. Rajtengedély... 157 3.9.3. A sportszervezetek sportversenyen való részvételének engedélyezése... 157 3.10. A néző és a sportrendezvény szervezője közötti szerződés... 159 3.11. Sportbiztosítási szerződés... 165 3.11.1. A biztosítási szerződés lényege, jellemzői... 165 3.11.2. Életbiztosítási szerződés... 173 3.11.3. Balesetbiztosítás... 176 3.11.4. Felelősségbiztosítás... 177 4. SZEMÉLYISÉGVÉDELEM A SPORTBAN... 181 4.1. A személyiségi jogok természete... 181 4.2. A személyiségvédelem területei... 186 4.3. A személyiségvédelem generálklauzulája... 188 4.4. A jogsértéshez való hozzájárulás, játékszabályok elfogadása... 191 4.5. A személyiségi jogok sérelmének esetei a sportjogban... 194 4.5.1. Az élet, testi épség, egészség megsértése... 195 4.5.2. Személyes szabadság, magánélet megsértése... 196 4.5.3. Hátrányos megkülönböztetés... 199 4.5.4. A sportoló becsületének és jóhírnevének védelme... 201 4.5.5. Sportolók mint közéleti szereplők... 208 4.5.6. Képmás és hangfelvétel védelme... 209 4.6. Felróhatóságtól független személyiségvédelmi eszközök... 212 4.7. Sérelemdíj... 219 5
BEVEZETŐ GONDOLATOK A sporttevékenység folytatásának jogi keretei, valamint a sport felértékelődött szerepe azt eredményezte, hogy a XX. század végétől ha önálló jogágként nem is, de mindenképpen elkülönült jogterületként tekinthetünk a sportjogra. A sportjog több jogág joganyagából táplálkozik, és egyaránt magába olvaszt magánjogi, közjogi és büntetőjogi elemeket. A más jogágra épülés, a szabályozás komplex szemlélete következtében a sportjogot nehéz egyetlen jogág nézőpontjából, lehatárolt formában kezelni, hiszen a jogpolitikai érdekek összetettsége miatt mindenképpen keresztülfekvő jogági elbánást igényel. A magyar spotjogi szabályozás jól példázza ezt a komplex és több jogág intézményeire támaszkodó szemléletet. A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sporttörvény) olyan speciális normákat foglal magában, melyek a sporttevékenység megerősödött szerepe miatt feltétlenül külön elbánást követelnek, és a polgári jog és a közigazgatási jog szabályaihoz képest speciális normaként jelentkeznek. A Sporttörvény azonban semmiképpen sem tekinthető a területet hézag nélkül szabályozó, kódex jellegű jogforrásnak, sokkal inkább lex specialis-ként funkcionál. Normáit kiegészítik a polgári jog, a közigazgatási jog, adott esetben a büntetőjog általános szabályai. A jegyzet a sportjog egyik meglehetősen hanyagolt, mégis napjaink sportjogi gyakorlatában markánsan jelenlévő területével, a polgári jogi személyiségvédelem és kártérítés sporttevékenységgel való összefüggéseivel foglalkozik. A sportbalesetek kártérítési jogi megítélése, a sporttevékenység folytatása során előforduló személyiségi jogi, illetve jogi személyek esetében személyhez fűződő jogok megsértésére irányuló magatartások magánjogi eszközökkel történő szankcionálása első megközelítésben magának a Sporttörvénynek sem szerepel a fókuszpontjában. A polgári jogi felelősség sportra vetített kérdései a törvényben csupán egy speciális jogi felelősség, a büntetőjoghoz és munkajoghoz egyaránt közelítő természetű sportfegyelmi felelősségben öltenek testenek. Ezek a felelősségi szabályok azonban nem vonhatók szorosan a polgári jog rendszerébe, hiszen sokkal inkább a sporttevékenység folytatásának jogi és etikai szabályaihoz kapcsolódó jogsértések 6
szankcionálására születtek. A polgári jogi felelősség alapvetően komplex rendszerében a sportjog három szinten jelenik meg: a sportbalesetek kártérítési jogi, felelősségi jogi következményeinek megítélése; a sporttevékenységhez kapcsolódó szerződések megszegéséből eredő károkért való felelősség kérdései; a sportolók, sportszervezetek személyiségi, illetve személyhez fűződő jogainak megsértéséből előálló felelősségi jogi helyzetek. A jegyzet célja a fenti három terület bemutatása, a polgári jogi felelősség magyar rendszerének elemzése, és azoknak a sajátosságoknak a megvilágítása, melyek a sporttevékenységek végzéséhez kapcsolódó felelősségi jogi helyzetek eltérő kezelését igénylik. Tekintettel arra, hogy a jegyzet a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának sportjogi szakirányú továbbképzéseiben kerül elsődlegesen hasznosításra, ahol jogász és nem jogász végzettségű hallgatók egyaránt részt vesznek a képzésekben, a polgári jogi felelősség alapvető szabályainak bemutatása és értelmezése ugyanúgy nagy hangsúlyt kap a tárgyalás során, mint a kifejezetten a sporttevékenységhez fűződő felelősségi jogi helyzetek jellemzően bírói gyakorlat szintjén megjelenő sajátosságainak feldolgozása. A sport polgári jogi felelősséggel való összefüggései kizárólag a polgári jogi kártérítés és személyiségvédelem rendszerében kerülhetnek értékelésre a hatályos magyar jog szerint, így a jegyzet által érintett felelősségi esetkörök nem szakadnak el a polgári jogi felelősség alapvetően duális rendszerétől. A Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-i hatályba lépése ugyanis alapjaiban változtatta meg a polgári jogi felelősség addig egységes, felróhatósági (vétkességi) alapú felelősséget főszabálynak tekintő rendszerét. Míg a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség (deliktuális felelősség) tekintetében értelemszerűen az új kódex is fenntartotta a károkozó vétkességén (a magyar terminológia szerint felróhatóságán) alapuló felelősségi rendszert, addig a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség (kontraktuális felelősség) rendszerében egy új, felróhatóságtól, vétkességtől független, objektív alapú tárgyi felelősséget vezetett be. A két felelősségi esetkör elkülönülése így a sportjogban is érezteti 7
hatását, hiszen a Ptk. felelősségi rendszerére épülő sportjogi felelősség is ezen duális megközelítés alapján kerül elbírálásra. A polgári jogi felelősségi jogviszonyokban érvényesülő visszaható hatály tilalma miatt azonban a Ptk. hatályba lépését, 2014. március 15-ét megelőzően kötött szerződések megszegéséből, az ezen időpontot megelőzően kifejtett jogellenes magatartásokból eredő károk, nem vagyoni sérelmek megtérítése, kompenzálása, jóvátétele még a korábbi, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) szabályai szerint, egységesen vétkességi alapú felelősségi rendszerben kerül megítélésre. A jegyzet a hatályos jog szemszögéből vizsgálja a sportjogi felelősség kérdéseit és esetköreit, azonban egyetlen helyen, a személyiségi, személyhez fűződő jogok megsértéséből eredő nem vagyoni sérelmek kompenzálása tekintetében szükségét érzi felvillantani az 1959-es Ptk. hatálya alatt ismert nem vagyoni kártérítés intézményének is. Ez annál is inkább lényeges, hiszen a hatályos kódexben a nem vagyoni kártérítést felváltó sérelemdíj intézménye nagymértékben támaszkodik, és vélhetően a bírói gyakorlatban is számos ítélkezési állandó átmentésén keresztül összefonódik majd a nem vagyoni kártérítés intézményével. A jegyzet e körben és általában a polgári jogi felelősség kérdéseiben is jelzi, hogy az 1959-es Ptk. hatálya alatt kialakult ítélkezési állandók közül melyek azok, melyek az új kódex hatálya alatt is érvényesülést kívánó alaptételek. A jegyzet didaktikai szempontokat szem előtt tartva a polgári jogi felelősséget és annak sportjogi aspektusait egységesen tárgyalja, így a vonatkozó kérdésekhez rendelve tér ki a sportjog szempontjából esetlegesen elkülönült értelmezést kívánó esetkörökre. 8
1. A POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉG TERMÉSZETE, JELLEMZŐI ÉS KAPCSOLATA A SPORTJOGGAL 1.1. A polgári jogi felelősség természete 1.1.1. A felelősség fogalma, fajtái A felelősség általános értelemben valamely követendőnek tartott magatartással való szembeszegülést, jogi értelemben valamely jogszabályban rögzített norma megsértését jelenti. A felelősség alapja így minden esetben kötelességszegés, mely cselekvéssel és mulasztással egyaránt megvalósulhat. A felelősség a társadalmi és a jogi normákkal szembeszegülő jogalanyt terhelő speciális kötelezettség, mely másodlagosan, az elsődlegesen előírt magatartás tanúsításának elmulasztása esetén lép elő. A normaszegő a felelősség formájától függően morális, politikai és jogi kötelezettséggel egyaránt tartozhat a társadalom, a választópolgárok vagy éppen egy konkrét jogalany irányába. A felelősség jogkövetkezményként jelenik meg, méghozzá hátrányos jogkövetkezményként, szankcióként. Célja azonban jóval több jogkövetkezményi jellegénél. A jogi felelősségi rend kialakítása során a jogalkotónak szem előtt kell tartania azt a tényt, hogy a felelősség nem csupán a megbomlott viszonyok helyreállítását kell, hogy szolgálja, hanem szükségképpen a normaszegések megakadályozására, megelőzésére is alkalmas jogintézménnyé kell, hogy váljon. A felelősség értelmét pontosan azáltal nyeri el, hogy negatív jogkövetkezmény jellegén túl visszatart a jogsértéstől, normakövető magatartásra szorít, szankcióval való fenyegetés jellegéből adódóan valódi preventív hatást fejt ki. A felelősségre így nagy hatást gyakorolnak pszichológiai, szociológiai mozzanatok is. Az individuum számára adott a választási lehetőség szinte valamennyi helyzetben, valamennyi jogviszonyban. A választás leegyszerűsíthető a normakövetés és a normával való szembeszegülés (normától eltérő cselekvés) lehetőségére. A felelősségi rend léte ebben a választásban orientálja a személyt, és tekintettel arra, hogy kizárólag a normával ellentétes magatartás tanúsítása esetén lép működésbe, egyetlen irányba, a jogkövető magatartás kifejtésének irányába tereli a döntést. A felelősségi rendszerek alapvetően kétfélék lehetnek. 9
1. Egyrészt az objektív felelősségi rend szempontjából nincs jelentősége a normaszegés mögött rejlő pszichikai mozzanatoknak, a jogsértő tudati állapotának. A lényeg a szembeszegülésre adott reakción, a megbomlott viszonyok helyreállításán van. Az objektív felelősségi rendszerek ebből adódóan nem vizsgálják a jogsértő szubjektumát, normaszegő magatartásához való viszonyát, csupán az eredményre, a jogsértés káros következményének helyreállítására esetlegesen a normaszegés megtorlására, büntetésre törekszenek. Az objektív felelősségi rendszernek fontos szerepe lehet a polgári jogi felelősség eseteiben, míg a modern büntetőjogi felelősségi rend kifejezetten elveti az objektív felelősségre vonás koncepcióját. A polgári jogban az objektív felelősségi rend reparációs célkitűzése szinte valamennyi felelősségi alakzat esetén jelen van. A Ptk. 6:519. -ában rögzített ún. általános felelősségi klauzula az 1:4. -ban definiált felróhatóságból következően inkább minősíthető objektivizált szubjektív magatartási mércének, mint a károkozó szubjektumát messzemenőkig figyelembe vevő felelősségi szabálynak. Az objektív felelősség alkalmazása az egyes felelősségi alakzatok esetében akkor indokolt, amikor a reparációs célok válnak szinte az egyetlen jogpolitikai céllá. A termékfelelősség rendszerében például az objektív felelősség indokát az a kockázatelosztási elképzelés adja, mely szerint a fogyasztóvédelem céljaival összhangban a hibás termék által okozott károk megtérítése még vétlen gyártói magatartás esetén is a gyártó terhére kell, hogy essen. Nem állítjuk, hogy az objektív felelősségi rendszerek a prevenciós célokat teljes egészében likvidálják, hiszen az objektív felelősség a termékfelelősség példájánál maradva akár körültekintőbb és a minőségellenőrzést jobban érvényesítő termelési módszerre is sarkallhatja a gyártót. Az objektív felelősség alkalmazásának indokát adhatja a jogvita megoldásának gyorsítása is. Új-Zélandon például az egészségügyi ellátás során bekövetkező károkért való objektív felelősség célja, hogy a bírói út helyett egy diszkrecionális jogkörrel nem rendelkező jogvita bizottság rövid eljárási határidő keretek között, gyors orvoslását adja az elszenvedett hátrányoknak. 2. Másrészt a szubjektív felelősségi rend az előzőekkel szemben különös jelentőséget tulajdonít a jogsértő pszichéjének, a jogsértő magatartás bekövetkezési 10
körülményeinek. A szubjektív felelősségi rezsim a személyek cselekvési lehetőségeinek indeterminizmusából indul ki. A választás lehetősége adott, a helytelen magatartás tanúsításához vezető okoknak így jelentősége van. Abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy a jogi felelősség fontos célja a megelőzés, a helyreállításon túlmenő preventív hatás kifejtése, léteznie kell olyan szubjektív körülményeknek mentesülési okoknak, melyek a látszólag normaszegő magatartás esetére mégsem léptetik működésbe a felelősséghez kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények rendszerét. Annak eldöntése, hogy adott felelősségi alakzat esetében a feltétlen rendcsinálás, helyreállítás, azaz az objektív felelősségi rezsim alkalmazása célravezető vagyis a preventív célokat megelőzi a helyreállítás fontossága vagy éppen a jogsértő szubjektumát mérlegelő felelősségi rend kerekedik felül, minden esetben jogpolitikai döntés függvénye. A jogi felelősség formáinak sokszínűségéből adódóan a mögöttesen meghúzódó társadalmi viszonyok jellege döntheti el az objektív vagy szubjektív felelősségi rend alkalmazásának indokát. A felelősség lehet jogi vagy jogon kívüli felelősség. A jogon kívüli felelősségi formák (politikai felelősség, erkölcsi felelősség) bár közvetlen joghátránnyal nem fenyegetnek, azonban sok esetben azért tudják a társadalmilag elvárt magatartásra rászorítani a jogalanyokat, mert olyan jogon kívüli hátrányos következmények társulnak hozzájuk, melyek a jogsértőt bár jogon kívüli, de jogilag nem tiltott eszközökkel tudják hátrányos helyzetbe hozni. Példaként említhetjük itt a politikai felelősséget, melynek következménye a választópolgárok elpártolása, ezzel a választási eredmények megváltozása; vagy az erkölcsi felelősséget, mely gyakran társadalmi kirekesztéssel, megbélyegzéssel járhat. A jogi felelősség kiszámítható rendszerben működik. Kalkulálhatósága adja preventív jellegét is egyben. A felelősség céljai annak függvényében változnak gyakran csak prioritásukat tekintve, hogy mely jogág körében jelennek meg. A büntetőjogi felelősség a prevenció mellé represszív, izoláló funkciókat is felvehet. A polgári jogi felelősség ezzel szemben a prevenció mellett a reparációra, az eredeti állapot helyreállítására helyezi a 11
hangsúlyt. A jogi felelősség kialakítása során mérlegelni kell a megsértett normák fontosságát, társadalomra vagy éppen egyénre veszélyességét. A generális szankcióként létező felelősség nem lehet hatékony egyetlen jogrendszerben sem, és a prevenció céljait meglehetősen hatástalanul szolgálhatja. A specializált felelősség azonban a másik oldalról nem lehet egyéniesített. A felelősségi rend hatékonyságának megelőzésre való képességének sikere azon múlik, hogy alapvetően ne a jogsértő személyét, hanem a normaszegés típusát helyezze a differenciálás középpontjába. Ez azt jelenti, hogy a társadalom tagjaira azonosan alkalmazandó szabályok formájában megalkotott felelősségi tényállások a megsértett jogi normák szerint különbözzenek egymástól. A magánjog vagyoni és személyi viszonyok rendezésére hivatott jogág. A vagyoni viszonyok túlnyomó többsége a jogágon belül logikusan maga után vonja azt, hogy a jogsértés általános szankciója valamely vagyoni hátrány okozása a jogsértőnek. A személyi jellegű szankciók (szabadságelvonás, munkára kötelezés) hiányában a polgári jogi felelősség legfontosabb intézménye a kártérítés. A kártérítés alapgondolata a megbomlott vagyoni viszonyok helyreállításának eszméje. A rendszer első ránézésre objektív, hiszen a helyreállító, reparáló funkciót helyezi előtérbe. A polgári jogi felelősség eseteinek többségében azonban a szubjektív felelősségi alakzat dominál, mely a helyreállító funkció megtartása mellett teret enged a jogsértő szubjektumát vizsgáló felfogásnak is. A kártérítési felelősséget alkotó elemek így a normaszegés, a jogsértő személy vétkessége, valamint az előírt jogkövetkezmény. A kötelezettségszegés a kártérítési felelősség valamennyi alakzata esetében elengedhetetlen elem. Ez teszi a felelősségi rendet kiszámíthatóvá, kalkulálhatóvá. Ezáltal felel meg a polgári jogi felelősség a jogbiztonság követelményének. A kötelezettségszegés egyetlen felelősségi tényállásból sem hiányozhat, hiszen a felelősség fogalmának szükségképpeni eleme. Csak olyan kötelességszegés válthat ki felelősséget, amely kötelezettség már megszegését megelőzően létezett. Ezáltal nem egyszerűen kötelezettségszegésről, hanem normaszegésről kell beszélnünk, hiszen csak akár pozitív, akár negatív tartalmú jogi normában lefektetett kötelezettség megszegése keletkeztet felelősséget. 12
A jogsértő szubjektuma, viszonya jogsértő magatartásához már nem minden esetben képezi a vizsgálat alapját. Az úgynevezett objektív felelősségi alakzatok (fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség, vadállat tartójának felelőssége, a környezetet veszélyeztető tevékenységet folytató felelőssége, termékfelelősség, atomkárokért való felelősség stb.) esetében a jogsértő viszonya a normaszegéshez a háttérbe szorul, és a sérelmet szenvedett fél hátrányának orvoslása válik elsődlegessé. A kártérítési felelősséghez társuló szankció minden esetben vagyoni. A polgári jogi felelősség egyéb eseteiben léteznek nem vagyoni jellegű szankciók is (például a személyiségi jogok megsértésének esetére rendelt objektív, a jogsértő felróhatóságától független jogvédelmi eszközök), de a kártérítés kizárólag vagyoni jellegű hátrány okozására törekszik. A szankció céljának megtalálása során ismét kiemelt jelentősége van az adott felelősségi alakzat vizsgálatának. Az objektív felelősségi alakzatok körében helyreállító, míg a szubjektív felelősségi alakzat esetében enyhe represszív hatást is bemutató joghátrányról beszélhetünk. A kártérítési felelősség néhány esetében a szankció célja nehezen meghatározható. A nem vagyoni kártérítés sérelemdíj ugyanis a klasszikus reparációra képtelen intézmény, így e körben legfeljebb megközelítő helyreállítás, kompenzáció érvényesülhet, illetve sok esetben különösen az új magyar Polgári Törvénykönyv a Ptk. miniszteri indokolásában is megjelenő megalkotására irányuló törekvések körében megfogalmazott sérelemdíj intézménye esetében büntetés jelleg kerül előtérbe. A kártérítési felelősség szankciójának egyben olyannak kell lennie, mely mértékét tekintve megfelel a társadalom elvárásainak és a megelőzés célját is megfelelően szolgálja. A kártérítési felelősség a polgári jogban ebből következően a teljes kártérítés elvén áll, azaz a represszív elemek háttérbe szorulásából eredően a teljes helyreállításra törekszik. Ezzel eleget tesz az arányosság követelményének is. Léteznek azonban olyan helyzetek is (például a méltányossági alapon történő kárcsökkentés), amikor a jogsértő kártérítési kötelezettsége eltér a teljes reparáció fő szabályától. Ezek az esetek a kazuisztika elkerülése érdekében, az elvont jogalkalmazás megelőzésére kerülnek beépítésre, és alkalmazásuk is igen ritka. 13
1.1.2. A polgári jogi felelősség funkciói A polgári jogi felelősség célja koronként változott. Az ókori jogok nem vontak éles határvonalat a magánjog és a büntetőjog felelősségi rendszere között, és a mai fogalmaink szerinti kártérítési felelősség kezdetleges eseteiben is a represszív, büntető célok kerültek előtérbe. Ez megnyilvánult a kártérítésként megfizetett pénzösszegek és az okozott károk aránytalanságában is. A kártérítés először a magánbosszúról való lemondás fejében fizetett összeg, azaz a magánbosszú megváltásának ára volt. A kikényszerítés és felelősségre vonás államosítását követően a kártérítés fix összegek formájában jelent meg, mely már kizárta a magánbosszúval történő megtorlás lehetőségét a sértett vagy családja részéről. A büntetőjog és a magánjog szétválását követően fontos különbségek mutatkoznak a két jogág felelősségi rendjéhez kapcsolt funkciók körében is. A magánjog a kártérítési felelősség körében két célt szolgál. A büntető elemeket száműzve elsődlegesen a megbomlott vagyoni viszonyok helyreállítására törekszik, így a reparációt tekinthetjük a kártérítés fizetésére kötelezés céljának. A teljes kártérítés elve és a káronszerzés tilalma biztosítja, hogy a helyreállítás teljes körű legyen, azon a károsult ne keressen, azonban a károkozó számára se legyen lehetőség az okozott kárnál alacsonyabb mértékű kompenzációra. A reparáció célja jelenik meg a kár fogalmában és elemeiben is. A kár olyan hátrány, mely a károsultat valamely károsító esemény hatására vagyonában éri. A kár a Ptk. értelmében így már csupán vagyoni károkat ölel fel, melynek elemei a tényleges kár (damnum emergens), az elmaradt haszon (lucrum cessans), valamint az indokolt költségek. A személyben okozott károk vizsgálatától a kártérítési felelősség funkciójának keresése körében egy időre el kell tekintenünk. A nem vagyoni sérelmek, a személyiségi jogok megsértése esetén beálló pénzfizetési kötelezettség (sérelemdíj) ugyanis funkcióját tekintve jelentősen eltér a kártérítési felelősség alapvető céljától, de erre majd a személyiségvédelemmel foglalkozó fejezetben térünk ki. A reparáció egyben azt is jelenti, hogy a kárkötelem alanyai közül a hangsúly a károsulton van. A büntetőjoggal szemben a polgári jogban a károkozó csupán a kártérítési kötelezettség alanya, a károk megtérítésére köteles személy. A büntetőjogtól idegen objektív felelősség a 14
magánjogban éppen ezért többször megjelenik, nem hagyva lehetőséget kimentésre a károkozó szubjektumára való hivatkozással. A szubjektív, vétkességi alapú felelősségi alakzat pedig nem enged egyéniesítést, és a károkozó cselekvésének mércéjét nem annak személyes képességeihez, hanem egy társadalmi ideáltípushoz köti (elvárható magatartás koncepciója). A szoros értelemben vett reparáció így az okozott károk felmérésén alapul, figyelmen kívül hagyva a jogsértő, a károkozó oldalán jelentkező szubjektív tényezőket. A kártérítési felelősség és általában minden felelősség lényeges funkciója a megelőzés. A megelőzés a felelősség beálltával való fenyegetésen keresztül jelenik meg a kártérítés körében. Generális prevencióként a társadalom tagjai a kártérítési felelősségről tudva nem szegik meg a magánjog normáit, ezzel jogkövető magatartást alakítanak ki. A prevenció azonban csak akkor lehet hatékony, ha van lehetőség a felelősség elkerülésére. Az objektív, károkozó szubjektumát negligáló felelősségi rend körében a prevenció hatástalan marad, hiszen a magatartás kifejtőjének legnagyobb gondossága ellenére is beáll a kártérítési felelősség, mint hátrányos jogkövetkezmény. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója nem mentheti ki magát a felelősség alól arra való hivatkozással, hogy magatartása nem volt felróható: legnagyobb körültekintése ellenére, vétkességére tekintet nélkül felelős lesz a veszélyes üzem működési körében okozott károk megtérítéséért. A prevenció ebben a körben aligha vizsgálható. Éppen ezért a kártérítési felelősség általános alakzata a szubjektív felelősségi rendet veszi alapul, és a károkozó vétkességét a felelősség beállásának előfeltételévé teszi. Mivel a társadalmilag elvárt, jogilag helyes magatartás tanúsítása egyben mentesít a kártérítési felelősség alól, a társadalom tagjai magatartásukat ezekhez a mércékhez igazíthatják, ha el akarják kerülni a kártérítésre kötelezést, mint a normaszegéshez kapcsolódó joghátrányt. A polgári jogi felelősség és ezen belül a kártérítési felelősség sajátos intézménye a sérelemdíj. A személyiségi jogok megsértésének következtében beálló joghátrányok funkciójukat tekintve eltérnek a vagyoni kártérítésnél tárgyalt reparáció prevenció párostól. A prevenció a felelősség alapvető természetéből kiindulva a személyiségi jogok megsértése esetén beálló felelősség körében is fontos funkció. A reparáció azonban már a megsértett jogok természetéből adódóan kivitelezhetetlen. A sérelemdíj alapgondolata a személy 15
kompenzálása az őt ért fájdalomért, szenvedésért. A sérelemdíj elődjével, a nem vagyoni kártérítés céljával kapcsolatban a bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy a fő feladat a károsultnak teljes reparáció biztosítása az elszenvedett nem vagyoni sérelmekért. A kártérítés mértékét ezért a bíróságok úgy állapították meg, hogy a károkozáskori vagy ítélethozatali árés értékviszonyok arányban álljanak a bekövetkezett nem vagyoni sérelemmel. (BDT2003. 907.) A sérelem azonban pontosan a jogtárgy megmérhetetlensége, a személyiségi jogok materializálhatatlansága okán nem számolható ki, így a kártérítésnek valójában nem volt mérhető alapja. A teljes helyreállítás ebben a körben a jogsértések által okozott hátrányok irreverzibilitása folytán lehetetlen. A nem vagyoni kártérítés funkciója így legfeljebb megközelítő kompenzáció lehetett, mely az elveszett életörömök pótlására, a fájdalom materiális eszközökkel történő enyhítésére törekedett. Nem véletlen, hogy a személyiségi jogok megsértéséhez rendelt jogkövetkezmények a sérelemdíjon túlmenően kiegészülnek olyan jogvédelmi eszközökkel, melyek erkölcsi-jogi szankciókként pótlólagos cselekvések előírásával igyekeznek a hátrányokat kiküszöbölni, a további hátrányokozást megelőzni (jogsértés abbahagyására kötelezés, jogsértéstől való eltiltás, elégtételadás stb.). A kompenzáció valójában iránymutatás és objektív mércét nélkülöző cél, melyet a magyar és a külföldi jogok és jogalkalmazók sem osztanak maradéktalanul. Ennek ellenére a bírói gyakorlatban gyakran jelentek meg a nem vagyoni kártérítés esetén is teljes reparációra való törekvések. Egy döntés szerint például a sérelemdíj előzményének tekintett nem vagyoni kártérítés után a késedelmi kamat a károsodás bekövetkezésétől jár. A kártérítést és a késedelmi kamatot együtt vizsgálva dönthető el, hogy a teljes reparáció elve érvényesül-e. (EBH2007. 1694.). A sérelemdíj intézménye véleményünk szerint továbbra is a nem vagyoni sérelmek kompenzálására hivatott, hiszen csak ez a megközelítés szolgálhat magánjogi célkitűzéseket. Bár az új intézmény szabályozása szerint a hátrány bizonyítása többé nem várható el a sértettől, a büntető megközelítést mégsem tartjuk helyesnek. Hátrány hiányában is van lehetőség a belső sérelemre, a nem vagyoni sérelemre következtetni, hiszen az a személyiségi jogok megsértésével kialakul, függetlenül attól, hogy ennek külvilági megnyilvánulása van-e, vagy sem. 16
A sérelemdíj esetében ahogyan ez a nem vagyoni kártérítés tekintetében történt a megközelítő helyreállítás mellé gyakran felsorakozik sokszor fel is váltva a kompenzációt a felelősség körében alkalmazott szankció polgári jogban általában háttérbe szoruló funkciója, a represszió, büntetés. A nem vagyoni kártérítés körében különösen a személyiség teljes megsemmisülésével járó jogsértések esetében előírt kártérítési kötelezettség egészült ki a magyar bírói gyakorlatban büntető elemekkel. A represszív funkció sérelmet szenvedett fél (károsult) oldaláról felfogott megnyilvánulása az elégtételadás eszméje, mely a nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezést a sértett bosszúvágyának lecsillapítására, a sértett pszichéjének megnyugtatására szolgáló elégtételadási funkcióval ruházta fel. Az elégtételadás végképp elveti ugyanis a hátrányhoz kötődő kalkuláció lehetőségét, és tisztán magánjogi büntetésként funkciónál a jogsértő szemszögéből. A sérelemdíj mint általános személyiségvédelmi eszköz normatív szabályozása a Ptk.-ban valamilyen formában magában foglalja a büntető funkciót is. Azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz hátrány bizonyítása nem szükséges, az egyetlen igazolható elem a normaszegés és felelősségi alakzattól függően a jogsértő vétkessége (felróhatósága) marad. A polgári jogi felelősség körében főszereplő károsult/sértett fél helyett a hangsúly a jogsértőre helyeződik, akinek a büntetőjoghoz hasonlóan a személyiségi jogot sértő magatartása kerül szankcionálásra, a magánjog esetében kizárólag pénzfizetési kötelezettség előírásával. A bírói gyakorlat egyelőre hangsúlyozza: a represszív elemek nem kerülhetnek értékelésre a személyiségvédelem polgári jogi eszközei körében. A kárfelelősség alapvető és domináns jóvátevő (reparációs) funkciója mellett, konkrétan értékelhető, külvilágban is érzékelhető hátrány hiányában, pusztán a jogsértés által okozott köztudomásúnak tekinthető lelki bántalmakra tekintettel a jelenség káros jellegére figyelmeztető és a megtorló (represszív) funkciók kaphatnak erőteljesebb hangsúlyt. Ezek érvényesülése viszont a szükséges mértéket nem haladhatja meg, és nem jelenthet a jogsértő számára mértéken felüli anyagi ellehetetlenülést olyan esetben, amikor a sértettnek a pszichikai és jogi elégtételen túl nevesíthető érdeke nem fűződik a kártérítéshez (BDT2013. 2941.) 17
1.1.3. A szubjektív és objektív felelősség elhatárolása A kártérítési felelősség funkciójához igazodóan a polgári jog felelősségi rezsimjét két részre bonthatjuk. A szubjektív vétkességi alapú felelősség a kártérítési felelősség főszabálya. A helyreállító funkció mellett a prevenció hangsúlyozására a kártérítési előfeltételek (kár, jogellenes magatartás, okozati összefüggés) kiegészül a jogsértő vétkességének magyar jogban felróhatóságának vizsgálatával. A szubjektív felelősségi alakzat a vétlen károkozásokat nem szankcionálja, és a helyreállítás célját is alárendeli ennek az elvnek, ugyanis a károk megtérítésére legalábbis a károkozó oldaláról nem kerül sor. A szubjektív felelősségi alakzatok a károkozó vétkességét a megelőzés és a jogkövető magatartás, a károkozástól való tartózkodás erősítésére veszik fel a vizsgálandó körülmények közé. Az azonban továbbra is kérdés, hogy a polgári jog mennyiben áldozhatja fel az alapvetően a megbomlott vagyoni viszonyok helyreállítását célzó, reparatív funkcióit a megelőzés érdekében. A büntetőjog ezt a kérdést egyértelműen eldöntötte, amikor a büntetés céljának megtalálása érdekében az elkövetőt emelte központi szereplővé, a vizsgálat elsődleges alanyává. A polgári jog azonban hazánkban egyensúly megtalálásra törekszik a preventív és reparatív célok között. Ennek megnyilvánulása a polgári jogban a magatartás általános mércéjévé tett felróhatóság, mely a vétkesség fogalmától számos ponton különbözik. A vétkesség egy erősen szubjektív, a jogsértő pszichéjéhez, képességeihez, adottságaihoz mindenben igazodó cselekvési mérce, mely szubjektív jellegéből következően könnyebb mentesülést enged a felelősség alól a jogsértő számára. A vétkesség a tőle elvárhatóság fogalmát használja, és ennek mentén tesz különbséget szándékos és gondatlan magatartások, azokon belül egyenes és eshetőleges szándék, tudatos gondatlanság és hanyagság között. A magyar polgári jog ezzel szemben a felróhatóság fogalmával egy objektivizáltabb kategóriát alkotott meg. Az adott helyzetben általában elvárható magatartáshoz viszonyítás már nem egyéniesít, hanem egy társadalmi ideáltipikus magatartást helyez a vizsgálat középpontjába. Az általában elvárhatóság jelzi, hogy a jogszabály által megkívánt magatartás tanúsításán túlmenve a társadalom értékítéletének megfelelő helyes magatartás tanúsítása a cselekvés mércéje. Az adott helyzet némiképp szűkíti ezt, amikor nem egy tértől és időtől 18
független kontextusban vizsgálja a károkozó magatartást, hanem a károkozás konkrét szituációjában a rendelkezésre álló cselekvési alternatívák közül választja ki a társadalmilag helyes irányt. A felróhatóság objektivizált, idealizált mércéje már jóval szűkebb körben ad lehetőség a mentesülésre, mint a vétkesség. Ezzel a fogalommal a polgári jog reparatív célját nem rontja teljesen le a jogsértő károkozó szubjektumának vizsgálata, azonban mégis a prevenció irányába hat, hiszen nem jelenthető ki általánosságban, hogy valamennyi károsító magatartás kártérítési felelősséget keletkeztet. A szubjektív felelősségi alakzat felróhatóság koncepciója mentesülési okként jelenik meg a Ptk. 6:519. -ban. A kártérítés általános szabálya továbbra is a kár, jogellenes magatartás és okozati összefüggés elemeit tartalmazza, és a felróhatóságot csak mint a felelősség alóli mentesülést megalapozó körülményt jeleníti meg. A felróhatóságot ebből következően adottnak veszi a károkozás bekövetkezte esetén, és a jogsértőnek kell az elvárható magatartásnak való megfelelést bizonyítani, ha mentesülni kíván a kártérítési felelősség alól. A felróhatóság ebből a szemszögből már nem vizsgálati szempont, hanem vélelmezett tény, még akkor is, ha ez a vélelem a károkozó érdekében megdönthető. Vannak olyan esetek, amikor a prevenció célja szükségképpen háttérbe kell, hogy szoruljon. A kockázatelosztás szintjén bizonyos károsodásra vezető szituációkban méltánytalan lenne a felróhatóság vizsgálata. A károsult fél érdekében a károkat akkor is meg kell téríteni, ha a károkozó magatartás kifejtője úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség körében például a tevékenység veszélyes jellege az, amely a legnagyobb gondosság tanúsítása mellett is magában hordozza a károkozás kockázatát. Ezt a kockázatot pedig méltánytalan lenne a károsultra telepíteni, hiszen a veszélyes üzem az üzemben tartó érdekében működik, közvetlenül neki termel vagy nyújt hasznot. Az ilyen jellegű felelősség már nem igényli a károkozó szubjektumának vizsgálatát. Különösen azért nem, mert a felróhatóság vizsgálata az esetek döntő többségében az üzemben tartó mentesülésére vezetne, hiszen a tevékenység folytatásából beálló károk megelőzésére gyakran az üzemben tartónak sincsen ráhatása. Az objektív felelősségi alakzat 19
alkalmazásának így egyik indoka a károsult védelme, számára a bizonyítás és az igényérvényesítés megkönnyítése. Léteznek olyan objektív felelősségi alakzatok is, amikor a felróhatóság vizsgálatának likvidálását a károsult oldalán jelentkező információhiány is indokolhatja. A termékfelelősség tipikus példája ennek. A gyártó objektív felelősségének indoka a veszélyes üzemi felelősség körében már említett ráhatás hiánya (szükségképpen előálló selejtes termékek) mellett az a tényező, hogy a klasszikus, szubjektív alapú kártényállás elemeinek bizonyításához szükséges szinte valamennyi releváns információ (gyártási folyamat, tesztek eredményei stb.) a gyártó birtokában van. Az objektív felelősség alkalmazását így a méltányosság is indokolhatja. Objektív felelősségi alakzat esetében a prevenció háttérbe szorul, és a hangsúly egyértelműen a helyreállító funkcióra tevődik át. Az objektív felelősség szigorú tárgyi jellegéből adódóan nem feltétlenül jelenti, hogy a felelősség alóli kimentésnek helye nincs. A kimentési okok azonban a szubjektív alakzat felróhatóság hiányának bizonyítására lehetőséget nyújtó jellegétől eltérően olyan objektív körülmények, külső ráhatások, melyek már nem tennék indokolttá a kártelepítés körében a valódi károkozó felelősségre vonását. A vis maior és a károsult felróható magatartása klasszikus kimentési okok az objektív felelősség alól. A károsult felróható magatartása esetén a közrehatás nem elegendő mentesülési ok. A károsult felróhatóságának jellemzően olyan mértékűnek kell lennie, mely kizárólagos oka volt a kár bekövetkezésének. 1.2. A kártérítés alapelvei 1.2.1. A teljes kártérítés elve A kártérítési jog legfontosabb alapelve a teljes kártérítés elve. Az elv a reparatív funkciót hangsúlyozva a károkozás előtti állapot helyreállításának kötelezettségét juttatja érvényre. A teljes kártérítés elve feltételezi, hogy a káros következmények maradéktalanul kiküszöbölhetők. A Ptk. 6:527. (1) bekezdése értelmében a kárért felelős személy a kárt elsősorban pénzben köteles megtéríteni. A kár természetben való megtérítése (lényegében az eredeti állapot helyreállítása) a pénzbeli kártérítéshez képest kivételes, hiszen csak akkor van 20
rá lehetőség, ha azt a körülmények indokolják. Az eredeti állapot helyreállításának helye lehet például birtokháborításra alapított kártérítési ügyekben (BH1999. 202.) vagy akár jogosulatlanul más ingatlanán végzett tereprendezés körében is. (BH1998. 425.) A fuvarozó által tévesen kiszolgáltatott küldeménnyel jogalap nélkül gazdagodó átvevő tömegáruk esetén elsősorban az eredeti állapotot köteles helyreállítani, vagyis azonos mennyiségű és fajtájú árut köteles visszaszolgáltatni. (BH1996. 650.) Arra is lehetőség van, hogy a károsult és a károkozó maguk állapodjanak meg természetbeni (például szolgáltatás nyújtásával történő) kártérítésben. Erre a kötelmi jog diszpozitív szabályai lehetőséget adnak. (BH1993. 516.) Tény azonban, hogy az esetek igen kis százalékában van lehetőség arra, hogy a sokszor irreverzíbilis kárkövetkezményeket visszaállítsa a kárért felelős személy, továbbá a károsultak is elsődlegesen pénzbeli kártérítésre tartanak igényt. A kártérítési kötelezettség lényege, hogy a kárért felelős személy olyan helyzetbe hozza a károsultat, amilyenben a károsodás előtt volt. A helyreállítás két módja az in integrum restitutio (eredeti állapot helyreállítása), valamint a kár pénzben történő megtérítése. Ha a károsult az eredeti állapot helyreállítását nem kívánja vagy a helyreállítás nem lehetséges, akkor másodlagosan említi a törvény a kártérítésre kötelezés lehetőségét. A teljes kártérítés elvéből adódóan ebben a károsult valamennyi, a károkozó magatartás következményeként, azzal okozati összefüggésben beállt kárának megtérítését követelheti. A kártérítés elsődleges formája a pénzbeli megtérítés, azonban lehetőség van természetben való megtérítésre is. A természetben történő megtérítés tehát kivételes formája a kártérítésnek, és akkor van rá lehetőség, ha az eset körülményei azt indokolják. A természetben történő kártérítés másik kiemelt esetköre, amikor a kárért felelős személy a kártérítés tárgyát maga is termeli vagy az egyébként rendelkezésre áll. Más esetekben a kártérítés marad a megtérítés formája. Ha az eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor, a kártérítés elsődleges módja a pénzbeli megtérítés, míg a természetben való megtérítés kivételes. Ez ugyanis a Ptk. 355. (2) bekezdése szerint csak akkor alkalmazható, ha a körülmények a kártérítésnek ezt a módját indokolják. 21
Bármilyen módon történjék is azonban a felelősségre vonás, az csak akkor válik teljessé, ha a károsult olyan helyzetbe jut, amilyenben a károkozás előtt volt. A Ptk. felelősségi rendszerének az a célja, hogy a károsultat a károsodás előtti helyzetbe hozza, abban a kérdésben azonban, hogy ez a cél milyen eszközökkel érhető el, a döntés jogát már a bíróságra bízza. A károsultnak tehát a Ptk. 6:527. -ában szabályozott módozatok között nincs választási joga, legalábbis olyan értelemben, hogy ehhez a bíróság kötve volna. A bíróság nincs kötve a kártérítés módját illetően a felek kérelméhez. A kereseti kérelemhez kötöttség elve ebben a vonatkozásban tehát nem érvényesül. (PK 44.) A károsultat nem illeti meg választási jog a kártérítés formája, módja tekintetében. A bíróságnak így a teljes kártérítés elvének való megfelelés során lehetősége van a kártérítés módjának meghatározására, figyelembe véve a Ptk. 6:527. -ában foglaltakat. Akár olyan kártérítési módot is választhat, amely ellen a kárért felelős személy és a károkozó egyaránt tiltakozik. A bíróság joga eldönteni, hogy milyen módon érhető el a konkrét esetben leginkább a kártérítés célja, a károsult károkozás előtti állapotba hozása. Olyan jóvátételi módot kell a bíróságnak választania, mely a teljes reparációt a legeredményesebben képes biztosítani. A perbeli esetben a kártérítésnek a felperestől jogellenesen megszerzett aranymennyiség pótlását kellett szolgálnia, mely kizárólag a reparáció időszakának árszínvonalához kapcsolódó, a bekövetkezett értékváltozásoknak megfelelő kártérítés által lehetséges. A bíróság nem tulajdonított annak jelentőséget a kártérítés összegének meghatározása szempontjából, hogy a felperes a megvásárolt ékszereket értékesítette-e, illetve milyen áron. A felek nem vitatták az arany kiegészítő igazságügyi könyvszakértői szakvéleményben megjelölt aktuális világpiaci árát az ügyben. A Ptk. 6:532. rendelkezése, miszerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, nem zárja ki a kártérítés mértékének megállapításáig terjedő időben az értékviszonyokban bekövetkező változások értékelését. (BH2012. 267.) Kártérítési igény érvényesítése esetén a pert időelőttiségre utalással nem lehet megszüntetni: a kártérítés iránti követelés időelőttisége fogalmilag kizárt. A kártérítési igény létrejötte és esedékessége ugyanis időben nem válhat szét, következésképpen, ha a kár bekövetkezik, a kártérítés is esedékes; míg ha nincs kár, akkor a kárigényt érdemben kell elutasítani (BDT2013. 2856.) 22
A teljes kártérítés azonban a választott módozattól függetlenül minden esetben követelményként jelentkezik. A teljes kártérítés a Ptk.-ban már kizárólag a vagyonban bekövetkező értékcsökkenést, vagyoni hátrányt foglalja magában. A vagyoni károk körében a kár minden eleme (felmerült kár, elmaradt haszon, indokolt költségek) megtérítésre kerül. A nem vagyoni károk esetében ugyanakkor a teljes kártérítés elve tarthatatlanná válik, hiszen olyan jogtárgyak (személyhez fűződő jogok) sérelméről beszélünk, melyek piaci értékkel nem rendelkeznek, így a megsértésükkel okozott hátrány sem materializálható, és nem is összegszerűsíthető. A teljes kártérítés elvének érvényesülése a nem vagyoni károk esetében így nem az alapelv szó szerinti értelmében keresendő azaz nem a kártérítés összegének és a károsodásnak kell egymást teljesen lefednie, hanem a nem vagyoni károk kompenzálására vonatkozó kötelezettségben érhető tetten. Ennek megfelelően a kár fogalmába a nem vagyoni károk is beletartoznak, így azok megtérítése a teljes kártérítés elvéből következően kötelezettség a kárért felelős személy számára. A kárért felelős személy az eredeti állapot helyreállításával, ha pedig az nem lehetséges, a kártérítéssel a károsultat olyan helyzetbe köteles hozni, mintha a kár nem következett volna be. A személyiségi jogok megsértésével is előállhatnak vagyoni hátrányok, melyek továbbra is a kártérítés alkalmazásával orvosolhatók. A teljes reparációt is körben is biztosítani törekednek a bíróságok. Ha a károsult kára valamelyik végtagjának az elvesztéséből ered, a kárért felelős személy a kártérítési felelőssége körében köteles viselni azt a költséget, amivel a károsultat ért személyi hátrány a legteljesebb mértékben kiküszöbölhető, ezáltal az eredeti állapothoz legjobban hasonlító helyzet megteremthető. A károsult megalapozottan követelheti a kereskedelmi forgalomban elérhető művégtagok közül annak a beszerzését, amelyik az elvesztett végtagot a legteljesebb mértékben alkalmas pótolni. Az ember valamelyik végtagjának elvesztése esetén az eredeti állapot nem állítható helyre. Mivel azonban a kárért felelős személy köteles a kártérítéssel a károsultat olyan helyzetbe hozni, ami a legteljesebb mértékben megközelíti a károsult kár elszenvedését megelőző, ép és egészséges állapotát, így valamelyik végtag elvesztése esetén ennek a célnak legjobban az a művégtag felel meg, amelynek alkalmazásával az elvesztett végtag a legteljesebb, legtökéletesebb mértékben pótolható, és amely a legnagyobb mértékben képes átvenni az 23
eredeti egészséges végtag szerepét. A károsult az őt ért hátrányok legteljesebb kiküszöbölésére alkalmas eszközt jogosult követelni a károkozótól, így nincs jelentősége annak, hogy más, a kereskedelmi forgalomban elérhető művégtagok milyen módon és mértékben lennének alkalmasak a károsult amputált végtagjának a pótlására. (BDT2012. 2729.) A vagyoni hátrányok kalkulálása körében azonban a bírói gyakorlat alapján szubjektív tényezők is értékelésre kerülhetnek. A perbeli esetben a felperes telkén a mobil átjátszó torony telepítése során alperes szükségtelenül zavaró tevékenységet fejtett ki. A bíróság az ingatlan értékcsökkenése miatti kártérítéssel kapcsolatban kimondta, hogy az értékcsökkenés mérlegelése során a szubjektív tényezőknek is szerepe lehet: a létesítmény károsító hatásától való félelemmel együtt járó ellenérzés olyan tény, amely a kereslet csökkenése folytán befolyásolja az ingatlanok forgalmi értékét az ingatlanpiacon. (BDT2012. 2817.) 1.2.2. A káronszerzés tilalma A teljes kártérítés elvét egészíti ki a kártérítési jog másik alapelve, a káronszerzés tilalma. A káronszerzés tilalma negatív oldalról biztosítja a teljes kártérítés elvének érvényesülését. Míg a teljes kártérítés a kárért felelős személyre ró kötelezettséget, addig a káronszerzés tilalma a károsult oldaláról limitálja a megtérítésre kerülő károkat. Nem pusztán arról van szó, hogy minden okozott kárt meg kell téríteni, hanem az eredeti állapot helyreállításának követelményébe az is beletartozik, hogy a károsult kedvezőbb helyzetbe nem kerülhet a kártérítés folyományaként. A káronszerzés tilalmát a joggal való visszaélés tilalmával állíthatjuk párhuzamba. A kártérítés társadalmi rendeltetése ugyanis nem az, hogy a károsult számára valamilyen többletelőnyt nyújtson, hanem, hogy a károsult kárát reparálja, a károkozót pedig a jogsértéstől eltántorítsa. A káronszerzés tilalma így a joggal való visszaélés nevesített esete, melynek a kártérítési jogban akkor is különös jelentősége van, ha a károsult oldalán egyébként rosszhiszeműség nem állapítható meg. A káronszerzés tilalma annyiban több a joggal való visszaélésnél, hogy a kártérítésnek olyan objektív korlátját adja, amely esetén 24
nem szükséges mérlegelni, hogy a kártérítés folytán kedvezőbb helyzetbe kerülő károsult akarata, tudata átfogta-e ezt a gazdagodást. A kártérítés tehát helyreállít, de nem hozza a károsodást megelőző állapotnál kedvezőbb helyzetbe a károsultat. A káronszerzés tilalmának megjelenési formái: a maradvány (residuum), a helyébe lépett érték (surrogatum), valamint a károsult felróható közrehatásának és kárenyhítési, kármegelőzési kötelezettsége elhanyagolásának körében keresendők. Amennyiben a károkozó magatartás következtében a károsodott vagyontárgy még rendelkezik piaci értékkel (maradvány), a kárért felelős személytől a teljes kár megtérítése csak akkor követelhető, ha a károsult egyidejűleg átengedi a maradványt a kárért felelős személynek. Egyébként a kártérítés összegéből a maradvány értékét le kell vonni. Ha a károsult a károkozó magatartással összefüggésben valamilyen más a kárért felelős személytől eltérő forrásból vagyoni előnyre tesz szert (surrogatum), ezt köteles a kártérítés összegéből levonni. A surrogatum tipikus példája a biztosítási összeg. A kárenyhítési és kármegelőzési kötelezettség elhanyagolásából (a károsult nem úgy jár el a kárenyhítés és kármegelőzés körében, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható) eredő károk szintén nem számíthatók be a kártérítés összegébe, hiszen ezzel a károsult saját felróható magatartásából tenne szert illetéktelen előnyökre. A káronszerzés tilalmának elve jól mutatja, hogy a kártérítés elsődleges funkciója a helyreállítás, a megbomlott vagyoni viszonyok rendezése. Azzal, hogy az okozott kár megtérítésén túl a károsult vagyoni előnyre nem tehet szert, a kártérítési jogban kizárt a büntető jelleg megjelenése. A kártérítésként megállapított jövedelempótló járadék személyi jövedelemadó-köteles bevételnek minősül. A kártérítésre vonatkozó jogelvekbe a káronszerzés tilalmába ütközik az az álláspont, amely szerint a kártérítés összegének megállapításánál a károsult által megszerzett más jövedelem személyi jövedelemadókötelezettségét figyelmen kívül kell hagyni, ezért bruttósított számítási rendszert kell alkalmazni. (BH1997. 555.) Fontos azonban a bírói gyakorlatban uralkodó azon elv, mely szerint a károsult a személyes és vagyoni körülményeit nem köteles változatlanul megőrizni avégett, hogy a kártérítés összege ne módosulhasson. Ilyen esetben is irányadó a káronszerzés tilalma, valamint a tisztességes eljárás alapelve. (EBH2002. 695.) 25