MÛHELY MTI A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom, 1956 A rádió mint történelmi forrás Az MTA Történettudományi Intézete és a História Alapítvány a História Könyvtár Okmánytárak sorozatában jelentette meg Vámos György kötetét a Szabad Európa Rádió 1956. október 23. és november 5. közötti adásairól. A sajtó alá rendezés a feldolgozott hangzó anyag alapján készült, és mint egy bõvített rádióújság, mûsortükör a fenti idõpontra vonatkozóan a SZER mûsorainak rendjét, illetve szövegeiket tartalmazza. Az 1956-os magyar forradalomról való híradás a SZER egyik legizgalmasabb és máig az egyik legvitatottabb feladata volt. Amagyar lakosság többségét 1956-ban a budapesti (Kossuth és Petõfi) rádió mellett a müncheni Szabad Európa Rádió (SZER) mûsorai érték el legkönnyebben és leggyorsabban. Az emberek számára ez a három, az esetek egy részében egymásnak ellentmondó rádió volt a legfontosabb tájékozódási lehetõség. A budapesti rádió az ország egész területén szólt, és mindenkivel egyidejûleg közölte a híreket. A zavarások ellenére mindenütt lehetett hallgatni a SZER mûsorát is, a Nyugatról érkezõ állásfoglalásokat és kommentárokat. A SZER-nek korábban sõt a késõbbi években sem soha nem volt olyan érdemi szerepe, mint 1956 õszén. Vámos György kötetének címlapja Daróczi János brigádvezetõ 1650 forintért rádiót vásárolt. Tótvázsony, 1954 Az éterháború kezdetei A Szabad Európa Rádiót az új nemzetközi politika (a hidegháború) szolgálatára hozták létre, miután 1948-ban kelet-európai emigráns politikusok bevonásával megszervezték a Szabad Európa Bizottságot (SZEB). A formailag magánszemélyek által alapított szervezetet 1949. május 17-én jegyezték be New Yorkban. A SZEB az emigrációba kényszerült kelet-európai politikusokból nemzeti tanácsokat szervezett (ezek egyike volt a Magyar Nemzeti Bizottmány), amelyek alkalmanként a State Department tanácsadói voltak, de elsõsorban a külföldön élõ honfitársaik körében tevékenykedtek. A bizottság A Crusade for Freedom autós kampánya elindul, 1951 A rádió jelképévé vált Szabadság Harang Berlinben 58
több, politikai, oktatási, jóléti ügyekkel törõdõ testületet is létrehozott: információgyûjtõ, -elemzõ és -terjesztõ sajtószervezet alakult, és hamarosan megkezdték egy rádió szervezését. Példaként a Nyugat-Berlinben mûködõ amerikai katonai rádió, a RIAS (Radio in the American Sector) szolgált, és hasznosították a háborúban szerzett tapasztalatokat is. A SZER magyar nyelvû adása 1950 elején kísérleti félórákkal indult, augusztus 4-én kezdték meg a (napi kétszeri) rendszeres adásokat, majd hivatalosan és ünnepélyesen 1951. október 6-án az üzemszerû, egész napos sugárzást. Abban az évben hat kelet-európai ország (Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Bulgária, Magyarország és Albánia) lakosságának sugároztak mûsort. Késõbb megszüntették az albán adást, mert mindössze 9000 vevõkészülék volt az országban, viszont megszervezték a Szovjetunióba sugárzó Szabadság Rádiót, amely 1953-ban Felszabadítás néven kezdte meg mûsorát. A rádiózás a több évtizedig tartó hidegháború legkiterjedtebb és a legtöbb embert elérõ fegyverneme lett. Noha a földrajzi-technikai körülmények megszabták a besugározható területeket, és a politikai viszonyok döntõen befolyásolták a hallgatás lehetõségét, a rádiómûsor meghatározó szerepet játszott a nemzetközi tájékoztatásban, segített a hazugságok leleplezésében és természetesen hamis célok érdekében is képes volt hallgatóit befolyásolni. A SZER alapítói azt hirdették, hogy magánszemélyek adományaiból tartják fenn a kialakuló, egyre terjedelmesebbé váló szervezetet. S valóban: a Keresztes Hadjárat a Szabadságért (Crusade for Freedom) elnevezésû szervezet adománygyûjtõ kampányokat indított. Ezek keretében 1950-ben, Berlinben felállították a Szabadság Harangot, amely mindmáig a SZER hivatalos jelképe. Az adakozás azonban nem bizonyult elegendõnek. A Szabad Európa Bizottság az amerikai kormánytól is kapott anyagi támogatást. Mivel az USA hivatalos diplomáciai kapcsolatban állt azokkal a szovjet A SZER központja Münchenben az 1950-es években befolyás alatt álló országokkal, amelyeknek antikommunista politikusait felkarolta s ahová a kormányzatukkal ellentétes, esetenként ellenséges rádiómûsorokat is sugározni kívánta, az állami dotációt eltitkolták. Az állami pénzeket elõbb egy fantomhivatal közbeiktatásával, majd a CIA közremûködésével juttatták el a címzetthez. Ennek késõbb, az 1970-es évek elején jelentkeztek a hátrányai. A Szenátus külügyi bizottságának követelésére akkor módosították az információs és oktatási cserérõl szóló törvényt, és attól kezdve a SZER nyílt költségvetésû intézmény lett. Az elsõ évek A kísérleti idõszakban napi félórás programokat állítottak össze New Yorkban, az Empire State Buildingben bérelt irodában, a hangfelvételeket repülõgépen szállították Európába. A magyar részleget Vajda Pál, már régebben Amerikában dolgozó újságíró vezette. A Szabad Európa Rádió úgy akart megszólalni, mintha a célország belföldi rádiója beszélne. Jól követhetõ mûsorrendet vezetett be: minden óra kezdetén tíz perc hír, a következõ ötven percben tíz, legfeljebb húsz perc terjedelmû aktuális mûsorszámok, napjában többször mûsorismertetés. Figyelemmel követték a hazai sajtót, hallgatták a budapesti rádiót, gyakorta vitatták egyes megállapításait, következtetéseit, hírmagyarázatokat és kommentárokat fûztek hozzá. Szemlézték a hazai közönség számára elérhetetlen nyugati lapokat, bemutatták a nyugati kultúra újdonságait, a divatos slágereket. Hármas tartalmi feladatot kívántak ellátni: az antikommunista propaganda mellett a polgári eszmék és a nyugati gyakorlat ismertetésével s a magyar hagyományok ápolásával igyekeztek elõkészíteni a közönséget egy új, demokratikus rendszer fogadására. 1951 májusában a SZER európai központja Münchenbe került át. Felépült az új rádióház az Englischer Garten nevû park szélén. Attól kezdve az Isar partján voltak a szerkesztõségek, de az irányító apparátus egy része még sokáig New Yorkban maradt. A magyar szerkesztõség vezetésére Dessewffy Gyula, a Kis Újság korábbi fõszerkesztõje, volt kisgazdapárti képviselõ kapott megbízást. A Magyarországra, Lengyelországba és Csehszlovákiába szóló mûsort Nyugat- Németországban, Mannheim mellett, egy amerikai repülõtérrõl, mozgatható adótoronnyal sugározták ki. Az adók zavarása, hallgatottság Mivel minden rádióadó olyan nemzetközi megállapodás keretében kapta a használható frekvenciákat (hullámhosszakat), amelyet a szocialista országok is aláírtak, a célországok kormányzatai a mûsorsugárzás ellen nyilvánosan nem tiltakozhattak, legfeljebb annak tartalmát kifogásolhatták. Az adások hallgathatósága ellen titkos módszerhez folyamodtak: megszervezték, majd kiterjesztették a rádiózavarást, melynek lényege az, hogy annak a mûsornak a hullámhosszán, amelyet élvezhetetlenné kívánnak tenni, titkos adóállomásokkal értelmezhetetlen zúgást és zajt keltenek, amely a vételi viszonyoktól függõen akár el is nyomhatja az eredeti mûsort. A SZER-nek a zavarás ellenére széles körû hallgatósága volt, de annak mértékérõl pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Számszerû összegezés nem készülhetett, hazai közvélemény-kutatás nem volt. Következtetni legfeljebb a készülékek számából kiindulva lehet. Az 1950-es évek elsõ felében Magyarországon mintegy 400-500 59
ezer családnak volt olyan asztali rádiója, amely alkalmas volt ezeknek a nagyrészt 6-7 rövidhullámon továbbított mûsoroknak a vételére. Szerkesztõségi munkamódszerek Ami adásba került, ami a mûsorokban elhangzott, az mind az amerikai vezetõség hatáskörébe tartozott nyilatkozta Ralph Walter, az amerikai politikai tanácsadó egykori helyettese. Borbándi Gyula, aki kezdettõl fogva munkatársa, majd aligazgatója volt a magyar szerkesztõségnek, ugyanerrõl azt mondta 1995-ben: Hogy ki mit csinált, hogy mirõl kellett kommentárt írni, azt gyakran alkalmi ötletek vagy javaslatok alapján döntötték el, illetve felülrõl sugalltak valamit, tehát az amerikai politikai tanácsadó részérõl. A központi amerikai hírosztály öntötte az anyagot. Minden órában kiadták a fõ híreket, és eszerint rakták össze a lengyelek, a csehek, a magyarok a saját anyanyelvükön a lefordított híranyagokat. Meglehetõsen gyorsan megkaptuk a sajtót: a német, a francia, az amerikai lapokat, és ami a legérdekesebb: a rádió a célországokból is járatta az újságokat. Gergelyffy Sándor, a Hírosztály akkori helyettes vezetõjének elmondása szerint (1996): Mindennap voltak megbeszéléseink az amerikai politikai vezetõséggel. A magyar osztálynak (és az összes többi osztálynak is) külön-külön napi konferenciái voltak. Konzultációs jellegûek voltak a megbeszélések. Több százszor referáltam az amerikaiaknak a magyarországi eseményekrõl. Ezután a fõszerkesztõ vagy a helyettese megjelölte azt, hogy mi milyen álláspontot foglalunk el és milyen politikát kívánunk követni az esemény kapcsán. Az amerikaiaknak esetleg voltak ellenvetéseik, de legtöbbször nem voltak. Legfeljebb csak megjegyzéseik voltak, hogy mit volna érdemes kiemelni például egy kommentárban, ami speciálisan ezzel a magyarországi eseménnyel foglalkozik. 60 A Szabad Európa Rádió hatósugárzása és a megcélzott területek Az úgynevezett kutatóosztály egyik munkatársa, majd vezetõje Kováts Carlo volt, aki egy Münchenben készült interjúban ezt mondta: A SZER-nek a nagy európai városokban tudósítói irodái voltak, és ezek kifaggatták a menekülteket, hogy mi is van Magyarországon. Az asztalomra került egy hónapban ötven-hatvan jelentés, még több is. Ezeket az értesüléseket azoktól kaptuk, akik eljöttek a rádió irodáiba, és elmesélték a tapasztalataikat. Tele voltak keserûséggel, élményekkel, és hát kaptak valamennyi tiszteletdíjat is. Az én feladatom az volt, hogy egy ellenõrzõ szisztémának a segítségével megállapítsam, hogy ezek a jelentések megfelelhetnek-e az otthoni valóságos helyzetnek. A magyar emigráció szervezetei azonban nem szólhattak bele a rádió mûsorpolitikájába vagy személyzeti ügyeibe. A SZER rövidhullámú adótornyai a németországi Biblis mellett Sorsdöntõ napok A SZER, elsõsorban a magyar szerkesztõség számára 1956 õsze sorsdöntõnek bizonyult. Október 23-án a hajnali és reggeli hírekben összefoglalták a Varsóból érkezett értesüléseket, kiegészítették a lelkes budapesti reagálásokkal. Minden híradásban elhangzottak a fõvárosi egyetemeken megfogalmazott követelések és az, hogy a Szabad Nép munkatársai, illetve a Magyar Rádió dolgozói táviratban biztosították szolidaritásukról lengyel kollégáikat. A SZER elõször délben szólt a diákok készülõ tüntetésérõl. A következõ (13.00 órai) hírek közben érkezett a hír: E percben érkezett jelentés szerint a belügyminiszter betiltotta a magyar diákság rokonszenvtüntetését. A hivatalos közlemény szerint a közrend zavartalan biztosítása érdekében a belügyminisztérium nyilvános utcai gyûléseket, felvonulásokat a további intézkedésig nem engedélyez. Ezt a közleményt a budapesti rádió a déli cigányzenét megszakítva 12.53-kor adta közre. Ettõl kezdve lehetett tudni, hogy Budapesten valami készül. A SZER este nyolckor beszélt a tüntetés részleteirõl a nyugati távirati irodák jelentései alapján. 22.00 órakor a szerkesztõ a hírt kiegészítette az MDP Központi Vezetõségének október 31-i összehívására vonatkozó közleménnyel, amelyet a budapesti rádióban a Gerõ-beszéd után olvastak fel. Este tízkor, Gerõ beszédének interpretálásával, majd kommentálásával indult meg a Szabad Európa Rádió sokat emlegetett 1956-os mûsorainak folyama. A SZER sokszor lemaradt az események mögött. A beérkezõ információk hitelességét nagyon nehéz volt ellenõrizni. A SZER e napokban fel is adta az önmagával szemben támasztott, tárgyilagosságot és hitelességet megalapozó követelményét, többször szólaltatott meg néven nem
nevezett szemtanúkat. Budapestrõl és a nyugati határszélrõl több hír szólt, mint az ország keleti régiójáról. Gyõr, Szombathely és Sopron környékérõl élõbb és informatívabb mûsor készült, mert oda mégis eljutott a SZER riportere, és a tájékozódást a határ közelsége is elõsegítette, de Miskolc, Pécs vagy Nyíregyháza környékérõl a SZER úgyszólván csak a helyi rádiók nehezen elérhetõ mûsorára hagyatkozhatott. Szokatlan kezdeményezésként elõször október 31-én este, azután napjában többször a SZER helyt adott a magyarországi szabad rádióállomások fontosabb közleményeinek, mondván: ezzel a módszerrel felerõsítik a szavaikat. A döntéssel a SZER elvileg az események aktív szervezõje lett volna, szemére is vetették, de a gyakorlat mást mutatott. Leggyakrabban a Kossuth rádióban elhangzottakat ismételték meg, s ez legfeljebb nyomatékot adott egy-egy közleménynek, de az eredeti célnak nem felelt meg, újdonságértéke már nem volt. A SZER a vizsgált periódusban viszonylag sok mûsorát megismételte, és néhányat feltûnõen sokszor. A többszörös ismétléssel a hallgatónak a program azt sugallta, hogy valami nagyon fontos üzenete van. A mûsorok tartalmi változásai Az adó mûködésére rávilágító példa Nagy Imre értékelésének változása e napokban. Amint Nagy Imre a kormány elnöke lett, s ezzel az ország legfontosabb személyisége, a SZER célkeresztjébe került. A jegyzetek, kommentárok sokasága firtatta a felelõsségét, és szedte ízekre valamennyi megszólalását. A SZER rajta kérte számon a statáriumot, õt kárhoztatta a szovjet csapatok behívásáért, kíméletlenül támadta minden cselekedetét. A SZER újságírói újabb és újabb engedményeket, lépéseket szorgalmaztak: miniszterek menesztését, mások kinevezését, a Szovjetunióval való határozott szembefordulást. A napi irányelv október 25-én a történések kimenetele Pogány Sándor és Róbert rajzolta-szerkesztette azt az 1956-os forradalomról szóló karikatúragyûjteményt, amely 1958 õszén került volna az üzletekbe, de 2-3 könyv kivételével az összeset bezúzták. A hatalom úgy találta, a gúnyrajzok visszatetszést és felháborodást kelthetnek. Az egyik fennmaradt példány az OSA (Open Society Archives Nyitott Társadalom Archívum) könyvtárában található szempontjából már lényegesebbnek találta, hogy Nagy Imre beváltja-e az ígéretét, megkezdi-e a tárgyalást, és eléri-e a szovjet csapatok kivonását. Ugyanazon szerzõk, akik több mint egy héten át Nagy Imrét támadták, a semlegesség deklarálását követõen, a szovjet támadás lehetõségével is számolva, november 1-jén este hangot változtattak. Bell ezredes Nagy Imrét akkor nevezte elõször felelõs kormányfõnek. Másnap Béry László már arról beszélt, hogy a miniszterelnököt széles kör támogatja, hogy Nagy Imre bírja az egységben harcoló nép teljes bizalmát. November 4-én, a déli órákban, kétszer is elhangzott az a hírmagyarázat, amely szerint Nagy Imre törvényes miniszterelnök! Mi a nemzetközi jogi helyzet? Pillanatig sem lehet vitás, hogy minden nemzetközi fórum, élén az Egyesült Nemzetek Szervezetével és a Magyarországgal diplomáciai kapcsolatot fenntartó országokkal, kizárólag Nagy Imre törvényes kormányát ismerte és ismeri el. Ettõl kezdve Nagy Imre az elfogadott, mert a fõ ellenség immár a Kádár János nevével fémjelzett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A Szabad Európa Rádióban október 25-én kampány indult Mindszenty József bíboros szabadon bocsátásáért, majd politikai szerepvállalásáért is. Amerikában, valószínûleg a Szabad Európa Bizottságban is úgy látták, hogy a bíboros tekintélye mindenkiénél nagyobb. A mûsorban jól kimutatható, mikor indult meg s meddig tartott a kampány. Október 25-e és november 4-e között 487 alkalommal fordult elõ Mindszenty neve a mûsorban, elõtte és utána alig. A SZER helyt adott olyan legendáknak is, amelyek inkább Victor Hugo szimbólummá vált irodalmi hõsét, a kis Gavroche-t jelenítik meg, mint a tudósítók hiteles tapasztalatait. Egy osztrák orvos mesélte, saját szemével látta, hogy egy 9 éves gyerek vasfúróval kilyukasztotta egy szovjet tehergépkocsi gumiabroncsait. Mikor az egyik szovjet katona tartalék kereket akart fölszerelni a gépkocsira, a gyermek megfúrta a teherautó benzintartályát. Miután ez sikerült, fölgyújtotta a tehergépkocsit. Másvalaki szemtanúja volt annak, amikor egy 13 éves magyar leány vette ki a nemzeti zászlót egy halott magyar lány kezébõl, akinek életét a szovjet tankok golyói oltották ki. Egy svéd üzletember Bécsben azt mesélte, hogy senki sem nyúlt a betört kirakatablakok mögé, senki sem fosztogatott az üzletekben. A svéd szemtanú leírja, mint vonult a tömeg a budapesti amerikai követség épülete elé, vérrel áztatott nemzetiszínû lobogókkal. A vitákról és a felelõsségrõl Az amerikai külpolitika, figyelembe véve a közelgõ elnökválasztást (november 6.) és a Szuezi-csatorna birtoklásáért élezõdõ viszályt is, Magyarország és Lengyelország sorsát a Szovjetunióval való viszonyának rendelte alá. A háttérben diplomáciai lépések, üzenetváltások történtek. Az amerikaiak biztosították a moszkvai pártelnökséget, hogy nem tekintik potenciális katonai szövetségesnek a két kelet-európai országot. J. F. Dulles külügyminiszter szavait Eisenhower elnök megerõsítette, de közben mindketten arról beszéltek, hogy lelkileg és erkölcsileg mennyire egyetértenek a magyar felkelõkkel, és milyen segélyeket terveznek nyújtani az országnak. A SZER a hírekben mindezt közreadta gyakran félreérthetõen. Csonka Emil például október 28-án (10.30-kor) sugárzott 61
helyzetjelentésében ismertette Dulles beszédét, de kihagyta belõle azt a fél mondatot, ami miatt a beszéd elhangzott: Amerika a támogatást nem köti politikai feltételekhez, és az átalakuló országokban nem keres katonai szövetségest. Sok hallgató úgy értette az erkölcsi támogatásra vagy a gazdasági segítségre vonatkozó ígéreteket, mintha a Nyugat valóban készülne beavatkozni. A SZER késõbb azt bizonygatta, hogy soha nem ígért nyugati beavatkozást, ami tételesen igaz is. Többször keltette azonban azt a benyomást, hogy mégis számítani lehet segítségre. Megalapozatlan bizakodást kelthetett az ENSZ szerepének az eltúlzása, és ez a késõbbi csalódás egyik oka volt. Október 24-e és november 11-e között a mûsorokban több mint három és fél ezer alkalommal hangzott el a nemzetközi szervezet teljes neve vagy valamelyik rövidített változata, a szovjet invázió elsõ két napján (november 4-én és 5-én) átlagosan hárompercenként. Az ENSZ-megoldásba vetett hit csak megerõsödhetett olyan tudósítás hallatán, mint amely október 27-én (19.25-kor) arról számolt be, hogy Párizsban tankok védik a magyar nagykövetséget az ENSZ beavatkozását követelõ tömegtõl. A tudósítás szellemét ilyen kifejezések jellemzik: E percben érkezett jelentés, izzó hangulat ; továbbá Bécsben is attól tartottak, hogy a tüntetõ tömeg megostromolja a követséget, az ottani amerikai nagykövet kijelentette, hogy azonnal kormánya tudomására hozza a magyarok követelését. Október 27-én egész nap ígérték, hogy a három nyugati nagyhatalom kérni fogja a Biztonsági Tanács összehívását. Gyõzelemként számoltak be arról, hogy ez meg is történt. Másnap rendkívüli esetként jelentették, hogy az ENSZ Fõtitkársága a kérésnek haladéktalanul eleget tett, és minden eddigi szokástól eltérõen, New York-i idõ szerint délután 4 órára, közép-európai idõ szerint este 8 órára összehívta a Biztonsági Tanácsot. Késõ este többször felhívták a figyelmet, hogy most folyik az ENSZ New York-i székházában a Biztonsági Tanács ülése, amelynek egyetlen tárgyalási pontja a szovjet 62 hadsereg magyarországi beavatkozása. A BT ülésérõl folyamatosan közlünk helyszíni beszámolókat. Mint már jeleztük, a Szabad Magyarország Hangja reggel fél ötig megszakítás nélkül sugározza adását. Éjszaka több tudósítás, összefoglalás ismertette a vitát, és miután annak kézzelfogható eredménye nem volt, nem lehetett, 29-én már az volt hírértékû, hogy Szoboljev szovjet delegátusnak senkit sem sikerült maga Magyar menekültek az osztrák határnál a forradalom leverése után mellé állítania, és hogy egyes tagállamok tájékoztatták az ENSZ-fõtitkárt a Szovjetunióhoz küldött tiltakozó jegyzékükrõl. Ebben a sorban Ausztria és Törökország mellett a Fülöp-szigetek, valamint Thaiföld is megjelent. Este (18.20-kor) mindennek ellenére a SZER ismertette a mosonmagyaróvári és hegyeshalmi forradalmárok igényét, hogy amíg végleges kormány alakul, az ENSZ felügyelje az ország külsõ és belsõ biztonságát. A következõ napokban sok szervezet, diákgyûlés, szakszervezeti összejövetel kérte, követelte az ENSZ azonnali cselekvését, és ezek helyet kaptak a mûsorban. A SZER többször elmondta: ENSZ-alakulatok mennek a Közel-Keletre, de azt nem tisztázta, szóba se került, hogy Magyarországon is megjelenhetnének hasonló, rendõri feladatokat ellátó külföldi katonák vagy rendõrök. A késõbbi vizsgálatok során elmarasztalták a SZER-t egy november 4-én délután elhangzott lapszemle miatt is, amelyben többek között a következõt idézték a The Observer címû angol lapból: Ha valóra válik a félelmünk, s a szovjet hadsereg valóban megtámadja Magyarországot, s amennyiben a magyarok három-négy napig kitartanak, akkor az Egyesült Államokban ellenállhatatlanná válik a nyomás a kormányra, hogy nyújtson katonai segítséget a szabadságharcosoknak. Ez az idézet háromszor hangzott el, s mindannyiszor így folytatódott: Közelebb leszünk egy világháborúhoz, mint 1939 után bármikor, ha a magyarok még szerdán is tovább küzdenek. Ez a mondat már nem reményt adott, hanem szorongást kelthetett. Aktuális jelszavak A hirtelen változásokra október 24-én a magyar szerkesztõség (reggel nyolc és éjfél között 84 alkalommal) rövid jelszavak, felszólítások, figyelmeztetések megfogalmazásával reagált. A rendkívüli helyzetet illusztráló deklamációk, jelszavak száma és elhangzásuk gyakorisága a késõbbiekben sem csökkent jelentõsen, és szinte szünetjelként, minden mûsorszám elõtt és után elhangzott egy-két aktuális jelmondat. Nem tudjuk, hogy ezeket ki állította össze, hogy tartalmukról milyen módon döntöttek. A memoárok és a feldolgozások ehhez kevés támpontot adnak, a létük a késõbbi vizsgálatokban fel sem merül, és csak az események után negyven évvel elõkerült tekercsek lehallgatása során bukkantunk rájuk. Pedig hatékonyságuk nagyobb lehetett, mint némelyik hosszadalmas eszmefuttatásnak. Október 25-én például az egyik jelmondat arra figyelmeztetett: A szabadságharcot az egész nép vívja. A néppel fordul szembe, aki ebben a harcban az elnyomók oldalára áll! A másik megszólítja a rögtönítélõ bíróságok tagjait: A halálos ítélet jogtalan és törvénytelen! Felelni kell érte! A végsõ ítéletet a nép mondja ki! Még délelõtt azt mondta egy férfihang, hogy A szabadságharc gyõzött!, és ezt késõbb még 11 alkalommal megismételte. Délután az elsõ titkár felmentésére a rádió azzal reagált, hogy négyszer kihirdette: Gerõt elcsapták, a párt igazolta a felkelõket! Október 26-án a közvetlen feladat a szovjet egységek semlegesítése és a sztrájk. Az idevonatkozó jelmondat: A megszálló oroszok magyar vért
Életrajzok Dessewffy Gyula (1909 2000). Budapesten született, történelmi grófi családban. Párizsi és bécsi egyetemi tanulmányok után Debrecenben gazdálkodási ismereteket, Miskolcon jogot hallgatott; végül nem szerzett diplomát. Apja halála után birtokán gazdálkodott. 1939-tõl a kisgazdapárt félhivatalos lapjának, a Kis Újságnak tulajdonos-fõszerkesztõje. Részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. 1945-ben elõbb az FKGP budapesti intézõbizottsága tagja, majd I. kerületi elnök, a Kis Újság fõszerkesztõje, parlamenti képviselõ. Nagy Ferenc miniszterelnök emigrációba kényszerítése után elmenekül az országból. Kezdetben Franciaországban a magyar rádióadás vezetõje. 1951-ben a Szabad Európa Rádió magyar osztálya vezetõjeként a rendszeres adások elindítója. 1954-tõl a SZER New York-i központjában az igazgató tanácsadója. (Forrás: www.rev.hu) Borbándi Gyula (Budapest, 1919). Író, irodalomtörténész, szerkesztõ. Budapesten jog- és államtudományi doktorátust szerzett (1942). A Vallás Borbándi Gyula és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott (1941 1949), a Nemzeti Parasztpárt budapesti vezetõje volt (1946 1948). 1949-tõl Ausztriában, majd Svájcban élt, 1951-ben az NSZK-ba települt át. Münchenben a Szabad Európa Rádió munkatársa (1951 1984), a Látóhatár címû folyóirat fõmunkatársa, illetve szerkesztõje (1950 1957), az Új Látóhatár egyik alapítója és felelõs szerkesztõje (1958 1989). (Forrás: Magyar nagylexikon.) Ekecs Géza (Budapest, 1927). Újságíró, rádiószerkesztõ. 1945-ben érettségizett, újságíróként a Kossuth Népe, majd a Hazánk munkatársa. 1949-ben Németországba menekült, majd Párizsban telepedett le. Emigráns lapokba és folyóiratokba többek között a Látóhatárba írt karcolatokat, naplójegyzeteket, filmcikkeket. 1951-ben Münchenbe, a Szabad Európa Rádióhoz került belsõ munkatársnak. Színes riportokat és filmszemléket írt, megszervezte a rádió zenés szórakoztató mûsorait, és Cseke László néven az 1960-as, 1970-es években, fõleg a fiatalság körében, népszerû disc-jockey volt. (Forrás: Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Bp., 1992.) Gellért Andor (Gyulafehérvár, 1907 Budapest, 1990). Újságíró. Tanulmányait a budapesti Mûegyetem közgazdasági karán, Párizsban és Berlinben végezte. Részt vett az 1920-as, 1930-as évek diákmozgalmaiban. Nyolc évig Teleki Pál asszisztense volt az Államtudományi Intézetben, majd hírlapíró lett. 1941-ben az MTI berlini Gellért Andor tudósítója. 1942-ben a kormány tudtával egy titkos megbízás keretében Svédországba megy, hogy egyengesse a fegyverszüneti megállapodás útját a szövetséges hatalmakkal. A háború után Amerikában telepedett le. A Szabad Európa Rádió munkatársa lett, majd a New York-i szerkesztõség fõnöke, 1954 és 1957 között Münchenben a magyar osztály vezetõje. Utána ismét New Yorkban nyugdíjazásáig belsõ munkatárs. Részt vett az amerikai Magyar Külügyi Társaság, valamint az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat vezetésében. (Forrás: Borbándi Gyula: i. m.) ontanak! Az egész magyar nép harcoló fiai oldalán áll! Munkások, magyarok! Ne jelentkezzetek munkahelyeiteken, amíg a szovjet egységek testvéreinket gyilkolják! Parancsolják vissza laktanyáikba a szovjet katonákat! Hatszor elmondta a rádió, hogy az ország sztrájkol, nyolcszor felszólította a kormányt, hogy kérjen kötszert és orvosi segítséget a Nemzetközi Vöröskereszttõl, és tizenötször használták a gyilkosokkal nincs béke fordulatot. Volt olyan jelmondat is, amely csak egyszer hangzott el. A sztálinizmus intézményei jórészt még fennállanak. Nagy Imre csak tüneti kezelést ígér. Ez kevés, magát a betegséget, a kommunista rendszert kell leküzdeni! hangzott fel október 30-án reggel, de ezt bizonyára túl erõsnek találták. Amikor a kormány által meghirdetett tûzszünet elutasítása volt napirenden, akkor a jelmondat is ennek megfelelõ volt. Amit harccal és vérrel megszereztetek, ne engedjétek kicsalni kezetekbõl alattomos politikai cselszövéssel! Vigyázzatok! hangzott elõször október 30-án 22.20-kor, és a továbbiakban még 21 alkalommal. Hússzor figyelmeztettek, hogy védeni kell a forradalmi egységet. Nincs más választás: a hazáért, vagy ellene! November elsõ napjaiban a kiemelt mondatok már a konszolidációt és a nyugalmat igyekeztek sugallni, a jelszó, jelmondat úgyszólván kis publicisztikává alakult. Tízszer is elmondták: Mindenki a forradalom ellensége, aki beszennyezi a forradalom gyõztes fegyvereit! Vigyázzatok, az ellenség önbíráskodásra, kilengésekre való uszítással akarja kompromittálni a nemzeti forradalmat! Vizsgálatok, hangszalagok E sajátos hangvételû mondatoknak is szerepük lehetett a SZER késõbbi megítélésében, noha a viták egy része olyan körben zajlott, ahol nem tudtak magyarul, a felszólalók tehát csak másoktól értesültek a mûsorok tartalmáról. Már a szovjet beavatkozás után négy nappal interpellált egy szabad demokrata képviselõ a bajor Landtagban. Azt kifogásolta, hogy a Szabad Európa Rádió a magyar népet felelõtlen segítségígéreteivel értelmetlen ellenállásra biztatta fel, s így bûnrészessé vált a vérfürdõben. A meggyanúsítottak nevében Gellért Andor, a magyar részleg vezetõje, a központi sajtóosztály vezetõjével egybehangzóan azt nyilatkozta a Süddeutsche Zeitungnak, hogy nyugodtan néznek elébe a vizsgálatnak, amit a szövetségi kormányzat fog elvégezni. November 12-én az Abendzeitung címû újság három pontban összegezte az elég szerteágazó és megfoghatatlan vádakat: Elõször: A SZER éveken keresztül szította Magyarországon a 63
felkelést, s az utóbbi hetekben a felkelõket kitartásra szólította fel, külsõ segítséget ígért, s ezáltal félrevezette õket, tehát bûnrészes a magyarországi vérfürdõben. Másodszor: A SZER-t Amerika finanszírozza és irányítja, de az adásokért nagyobbrészt emigráns csoportok a felelõsek, amelyek önzõ célokat követnek, s egymás ellen is harcolnak. Harmadszor: A SZER elvesztette a vasfüggönyön túli élet, a valóság ismeretét. A német vizsgálat január végén lezárult, de a részletes megállapításokat sem akkor, sem késõbb nem tették közzé. A botrány hullámai az amerikai elnökig is eljutottak. A német vizsgálattal párhuzamosan, november 20-án Allen Dulles, a CIA fõnöke is készített jelentést az elnöknek. Amennyire a jelenleg rendelkezésre álló leiratok áttekintésébõl meg lehet ítélni, a SZER egyetlen adása sem buzdított fegyveres felkelésre a magyarországi forradalom kitörése elõtt. Egyetlen SZER-adás sem tartalmazott amerikai katonai beavatkozásra vonatkozó ígéreteket. Ugyanakkor, amikor a forradalom már javában tartott, az áttekintett leiratok közül néhány azt jelzi, hogy a SZER esetenként túlment az engedélyezett tényszerû mûsorközlés keretein, amikor nemcsak közvetítette a magyarországi hazafias rádióadók követeléseit, hanem azonosította magát a követelésekkel, és sürgette azok megvalósítását. Néhány bizonyíték arra vonatkozóan is van, hogy a SZER taktikai tanácsokat adott a hazafiaknak a felkelés menetével és a legmegfelelõbb vezetõk személyével kapcsolatban. Amint a mûsorpolitikától történt eltéréseket észrevettük, lépéseket tettünk az adások tartalmának szigorú ellenõrzésére. Meghasonlás, megújulás A magyar szerkesztõség 1956- ban meghasonlott. A munkatársak már a napi események azonnali megítélésében sem mindig értettek egyet, de amint telt az idõ, egyre több vita kerekedett. November 4-e után néhány napig még keresték a 64 Külföldi adások lehallgatása a SZER stúdiójában kapcsolatot a szabad magyarországi rádiókkal, majd egyre kevesebb lett a kommentár, és egyre több menekült üzent a SZER-en keresztül az otthon maradottaknak. Ez utóbbi ráadásul igen furcsán hangzott. A becenevek, a Nyugatról küldött azonosíthatatlan üzenetek úgy hangzottak, mint megannyi, kémeknek, ügynököknek vagy diverzánsoknak küldött kódolt utasítás. Bizonyára ez sem használt a rádió megítélésének. 1957. február elején Feldafingben egy konferencián próbálták meg sorra venni a tanulságokat és a követendõ Ekecs Géza, alias Cseke László a stúdióban stratégiát. Nagyjából egyetértettek az amerikai politikai tanácsadó, Griffith megállapításaival: a rádió arról beszéljen, amit a hallgatóinak tudni kell, s ne azt diktálja, hogy mit cselekedjenek. Griffith azonban az elkövetett hibákért a magyar szerkesztõket tette felelõssé, s lényegében csak az ellenõrzés elhanyagolásáért marasztalta el az amerikai irányítókat. A szerkesztõk ebben természetesen más véleményen voltak. A felelõsök megnevezése nem sokkal a feldafingi tanácskozás után megtörtént. Március 19-én tizenhárom magyar alkalmazott, közöttük nyolc szerkesztõ felmondólevelet kapott. A magyar munkatársak máig fenntartott véleménye szerint nem azokat távolították el, akik felelõssé tehetõk voltak akár vélt hibákért is, hanem a vezetõknek ilyen-olyan okból útjában álló munkatársakat. Az elbocsátottak tiltakoztak, munkaügyi pert kezdeményeztek. A bíróság megállapította, hogy a SZER eljárása, az elbocsátás végrehajtása jogellenes volt, és javaslatot tett 2500 és 3500 márka összegû végkielégítésekre. A felperesek, a magyar munkatársak a bíró kezdeményezését akkor még elutasították, de késõbb megállapodtak volt munkaadójukkal. A nagy megrázkódtatások után a rádió igyekezett megújulni, alkalmazkodni a megváltozott világhoz. A késõbbiekben jóval csendesebben kicserélték az amerikai vezetõséget is. Münchenbõl elment az európai igazgató, majd 1958 végén a politikai tanácsadó, Griffith is. Szórakoztatóbb mûsorokat indítottak, könnyedebb hangon, divatosabb zenével. A magyar osztály egyik legkedveltebb mûsorának szerkesztõje, Ekecs Géza, alias Cseke László arra emlékezik, hogy Bede István, a magyar osztály új fõnöke szólította fel: készítsen sorozatot a tizenévesek kedvére. Így indult 1959. május 31-én a Teenager Party. Ismételten történelmi szerepet a SZER az 1980-as évek közepén, a szovjet tömb felbomlása elõtt kapott. De ez már egy másik történet. VÁMOS GYÖRGY