8. Taxonómiai kérdések a természetvédelemben. A faj, mint a védelem egysége. Aggregációk, fajcsoportok, magasabb taxonok védelme. Alfajok, hibridek értékelésének problémái. GMO növények.
A taxonómia fejlődése A rendszertan alapegységnek a fajt teszi meg. Ordo est amine rerum. Systema est filum ariadnaeum, sine quo chaos. Carl von Linné 1707-2007 J.H. Scheffel 1739. olajfestménye
Linné fő tudománytörténeti érdemei Eszmetörténet: elődök meghaladása új paradigmák Szaporodásbiológia: nemi jellegek vizsgálata Rendszerezés: új taxonok hasonló fajokból Rendszerezés: a szigorúan hierachikus rendszer Terepkutatás: egyetemes módszertan Nevezéktan: kettős fajnevek (binominális nomenklatúra)
1807 1735 1762
Korlát: A TEREMTÉSTERV feltárására törekszik, olvasni akar a természet könyvében Megfigyeléssel, számlálással, méréssel, összevetéssel természettudományos módszerek.
A megfelelő rendszer alapja: a leszármazási kapcsolatok figyelembevétele fejlődéstörténeti rendszer. Megítélése taxonómusok, kutatók feladata: külső, alaktani sajátosságok belső, molekuláris biológiai elsősorban genetikai sajátosságok alapján Lezárt, azaz tökéletes rendszer nincs, az evolúciós folyamatok részleteinek feltárási lehetetlensége miatt. Törekvés van
1904 bécsi botanikai kongresszus International code of Botanical Nomenclature Auktornév, évszám, típuspéldány a locus classicus-ról
Megfelelő rendszer - jó botanikus A jó növényismerő bármely növényt el tud helyezni egy fajon felüli egységben, ahonnan elindulhat a határozás folyamata. Brassica oleracea A határozás nehézségei: 1. A faj élő alaksorozatai ha megszakítottak jó faj ha nem, rossz faj
2. A határozók nem lehetnek tökéletesek, mindenki találhat határozókönyvi leírásra nem illő növényt. 3. A fajképződés nagy léptékű, de napjainkban is zajlik. A rendszertani kutatásban sok a hiányosság: hazai kritikus nemzetségek: berkenyék, csillagvirágok, palástfüvek, füzek... folyamatos újraértékelésre van szükség.
4. Különböző szakemberek megítélése változó lehet, különösen a lokálisan előforduló bennszülött fajok esetében. 5. Fajfaragók 6. Rangfokozati áthelyezések Kossuth L. Herman Ottóhoz: Átkozott dolgok azok az örökös átbérmálások. Engem a botanicai kontárkodásomban sokszor a káromkodásig visznek el a Synonymák; meg az uj meg uj nem és faj teremtési viszketegség Pulsatilla pratensis ssp nigricans - Pulsatilla nigricans
A taxonómiai problémák kezelése: Gyűjtőfaj aggregáció (agg.) nemzetségen belül Szétválásuk kezdeti szakaszában járó, nehezen elkülöníthetők, kisfajok alkotják. Poa angustifolia L. Poa pratensis L. Poa humilis Ehrh. ex Hoffm.
Kisfajokat ugyanúgy nevezzük el, mint a fajokat. Alig különböznek, de a különbségeket átörökítik.
Apomiktikus kisfajok aggregációi kizárólag vegetatív úton szaporodó taxonok alaksoraik határa igen keskeny, viszont igen éles
FAJ ALATTI RENDSZERTANI KATEGÓRIÁK (TAXONOK)
1. Alfaj (subsp., ssp) Fajon belüli FÖLDRAJZILAG ELKÜLÖNÜLT populációk, amelyek között átmenetek vannak. Európai léptékben: pl. a Pinus nigra-nak 4 alfaja van a kontinensen (P. nigra subsp. banatica) Európai léptékben:trollius europeus subsp. europeus (Nyírség), T. europeus subsp. tatrae (cserháti állományok)
2. Változat (var.) Fajon belüli minőségi eltérés, de NEM IZOLÁLTAK sem térben, sem időben.
3. Forma ( f.) Környezeti hatásra létrejövő mennyiségi méretbeli eltérés, főleg a vegetatív részekben. NEM ÖRÖKLŐDIK.
5. Színváltozat (lusus - lus.) Gyakori a színes hagymásoknál, pl. egyhajúvirág, tarka sáfrány, de lila ökörfarkkóró, pacsirtafű.
(6. Fajta - cultivar - cv.) Rózsákból 13 000 Azáleákból 10 000 Tulipánból 3 000 A védettség és a taxonómiai rang problémája: A védelem néha a törzsfajra vonatkozik, néha csak az alfajra pl. csak a Thalictrum minus subsp. pseudominus, a dolomiton kialakult szürkéskék alfaj védett (kékes borkóró). Védett fajok hibridjei is védettek.
Thalictrum minus subsp. Pseudominus - Kékes borkóró Ranunculaceae Dunántúli Középhegység Dolomit sziklagyepjeiben
Új növénytaxonok felfedezése a közelmúltban a Kárpátmedencében és Magyarországon
Kitaibel Pál (1757-1817) nemzetségei Sternbergia colchiciflora - vetővirág W.& K. Sternberg (1761-1838) paleobotanikus
. Pl. Kitaibelia vitifolia Kitaibela spp. Waldsteinia spp.
Baumgarten János segesvári főorvos erdélyi flórakutató új nemzetséget írt le 1816-ban, és a tudománypártoló Teleki Sámuel iránti tiszteletből: Telekia speciosa Baumgarten 1816
A 20. században a lelkes botanikusok jelentős számú új növénytfajt írtak le. Ezek többsége faj alatti taxon: kisfajok, alfajok és fontosabb hibridek. Felfedezésük sorrendjében a következők :
1901 magyar cifra kankalin: Primula auricula subsp. hungarica (Borbás) Soó 1905 Wagner-csenkesz: Festuca x wagneri Degen, Thaisz et Flatt 1906 tornai vértő: Onosma tornense Jávorka 1910 fehér Kitaibel-varfű: Knautia kitaibelii subsp. tomentella (Szabó) Baksay 1915 lisztes berkenye (Sorbus aria) kisfajok (kb. 20) Jávorka 1915, 1926 27; Soó 1937; Boros 1937, 1949; Kárpáti 1940 60 1917 szentendrei kecskebúza: Aegilotriticum sancti-andreae (Degen) Soó szentendrei rózsa: Rosa sancti-andreae Degen kakukkfű (Thymus) kisfajok: Lyka vadszeder kisfaj: Rubus diminutus Gáyer
1928 Degen-madártej: Ornithogalum x degenianum Polgár 1929 magyar kökörcsin: Pulsatilla pratensis (L.) subsp. hungarica Soó 1932 mecseki zergevirág: Doronicum x sopianae Gáyer et Szita 1936 magyar palástfű: Alchemilla hungarica Soó 1941 mátrai kőnaspolya: Cotoneaster matrense Domokos 1949 budai disznóparéj: Amaranthus x budensis Priszter magyar nyúlfarkfű: Sesleria hungarica Ujhelyi 1960 Borbás-kerep: Lotus borbasii Ujhelyi 1961 magyar kőris: Fraxinus angustifolius subsp. pannonicus Soó et Simon 1962 magyar vadkörte: Pyrus magyarica Terpó 1961 Jávorka-fényperje: Koeleria javorkae Ujhelyi
1963 magyar pikkelypáfrány: Ceterach javorkaeanum Vida et Soó 1964 mecseki varjúháj: Sedum neglectum subsp. sopianae Priszter 1964 változó boglárka (Ranunculus auricomus) kisfajok (mintegy 30): Soó 1966 magyar méreggyilok: Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub 1967 Winterl-szegfű: Dianthus x winterlianus Priszter 1972 magyar epergyöngyike: Muscari botryoides subsp. hungaricum Priszter 1975 Tuzson-cickafark: Achillea tuzsonii Ujhelyi 1976 Horánszky-cickafark: Achillea horanszkyi Ujhelyi 1986 nyugati és nádképű kékperje (Molinia coerulea, M. arundinacea) kisfajai 1987 kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) kisfaja: S. spetana Kereszty
Hibridek a növényvilágban A fajfogalom alapja az alaksorok megszakítottsága, viszont a fajokat, azaz alaksorokat hibridek köthetik össze. Jó és rossz fajok könnyű és nehéz fajok külső bélyegek és a molekuláris biológiai eredmények nem ugyanazt mutatják kromoszómaszám sem mindig segít fajon belül is különböző ploidia fokozatok lehetnek: a poliploidia is lehet a fajképződés jele A hibridizáció elterjedtebb mint az állatoknál meghatározó fajképző jelenség nehezíti az elhatárolásokat összemossa az érintett taxonok közötti különbségeket HIBRIDOGÉN FAJOK hibrid eredetű fajok interspecifikusak vagy intergenerikusak
Kis területen, nagy egyedszámban élő átmeneti alakok a transitusok (hibridogén életképes kisfajok). Ezek állandósulhatnak, ha megszűnik a szülőfajokkal a visszakereszteződés lehetősége azaz az ivaros szaporodás. két szülő faj x elsődleges hibrid pl. Medicago falcata x M. lupulina (sárkerep- és komlós lucerna) = M. x varia (homoki) Triticum x Secale x Triticosecale (Triticale) Ha nem sterilis, tovább szaporodhat egymás között, vagy visszakereszteződhet (introgresszió). Az azonos szülőfajokból keletkező, de egymástól elütő hibridek a NOTOMORFÁK (nm.) a hibrid változatok
ivartalanul szaporodó un. apomiktikus fajokká válnak palástfüveknél és a gyermekláncfűveknél is hasonló jelenségek vannak Mesterséges hibridek orchideák 250 000 faj 100 000 hibrid
Szélesebb levélsallangok, fonákán szőrös, ágasabb szár, kisebb termet, sima termésfal Adonis vernalis x A. volgensis = Adonis x hybrida ill. ennek több notomorfája ezeket el is lehet nevezni nm. transsylvanica, nm. hybrida.
Sorbus: Hazai berkenyék A középhegység dolomitján: a hidegkedvelő reliktumként fennmaradt lisztes berkenye változatos hibridsorozatot hozott létre a déli és a dunai berkenyével.
Vincetoxicum pannonicum Magyar méreggyilok Endemikus faj a Budai hg.-ben és a Villányi-hegységben A szülőfajok elterjedési területe visszahúzódhat, a keletkezett hibrid taxon fennmaradhat szülőfajai ma a Balkán félszigeten élnek.
A hibridizáció természetvédelmi vonatkozásai Közel rokon fajok egymás mellett kitettek a hibridizációnak a nagyobb egyedszámú lenyelheti a kicsit: beolvadhat. Betelepítések és kivadulások veszélyeztethetnek kis egyedszámú természeti (akár védett) populációkat. Beolvadóban van a Crataegus nigra (hibridizál az egybibés galagonyával C. x degenii - gyapjas hajtásokkal, feketéspiros terméssel). Jól hibridizál a Primula veris és a P. vulgaris = P. x brevistyla A törvény szerint a védett faj hibridje is védelmet élvez.
Herbáriumok és jelentőségük Florisztikai, taxonómiai és tudománytörténeti információk sokasága Korábban egyetlen eszköz volt és az általános műveltség része volt, mára csak a szűk szakmát érdekli? 4-5 ember önként gyűjt Pesten, 50-100 kutató használja évenként Tudományos bizonyító anyag, amit a fotók nem pótolnak. Kromoszóma, genetikai, morfológiai vizsgálatok, bizonyító példányok az előfordulásokra, visszaellenőrzésekre Egyes megritkult taxonoknál korlátozni lehetne Mo-on a taxonómiai kutatások nem jelentősek.