Környezetismeret-környezetvédelem állatok 2. évfolyam Uhu Nagy fülesbagolynak is nevezik ezt a madarat, amely a Föld legnagyobb termetű baglya. Magyarországon elsősorban a középhegységekben fordul elő. Mindössze 40 pár él nálunk. Nappal sziklafalak réseibe, fák odvába húzódik, éjjel aktív. Ezért hazánkban fokozottan védett madár. Magassága kb. 65 cm, testtömege 1800-4500 gramm, szárnyfesztávolsága meghaladhatja a 150 cm-t. Testének alsó fele sárgás színű, barna rajzolatok láthatók rajta. Hátán rozsdabarna színű a tollazat, melyet fekete tollak díszítenek. Erős lábait is tollak fedik. Éles karmai a zsákmányállat megragadásában segítik. Feltűnően nagy szemei vannak. Kiváló látással és hallással rendelkezik. Jellegzetessége a fej két oldalán lévő tolldísz, emiatt szerepel nevében a füles előtag; ám valójában semmi köze a fülhöz és a halláshoz. Szemgolyóit nem képes forgatni, mert nincsenek szemmozgató izmai. Viszont szinte teljesen körbe tudja fordítani a fejét. Szívesen fogyaszt más madarakat (akár más baglyokat is), rágcsálókat, őzgidákat, de még rókafiakat is képes elejteni. A sünök tüskéi sem tántorítják el, ugyanis erős karmaival képes lehámozni róluk a bundát. A párzási időszak kivételével magányosan élnek. Általában sziklarepedésbe vagy barlangbejárathoz építik fészküket. A tojó általában 3 tojást rak, amit egymaga költ ki, de a fiókák gondozásában a hím is részt vesz. Borz Ragadozó, éjjel tevékenykedő, családban élő emlősállat. A nappalok nagy részét föld alatti rejtekhelyén tölti. Hazánk fás, cserjés területein él a közönséges borz. A közönséges borz bundája fekete, fehér és szürke. Pofarészén, az orra mellett mindkét oldalon egy-egy fekete sáv látható, amely egészen a nyakáig tart. Erős, hosszúkás orra (mellyel képes a földet túrni), s remek szaglása segíti a táplálék felkutatásában. Teste zömök, megnyúlt; az orrától a farka végéig az 1 m hosszúságot is elérheti. Étrendje igen változatos. Kedveli a nyulakat, vakondokat, patkányokat, rovarokat, meztelen csigákat, békákat, de szívesen fogyaszt növényi táplálékokat is: gyökereket, gyümölcsöket. A mellső lábain található erős karmok segítségével képes akár 1 m mély, kamrákból álló, hosszú alagútrendszert építeni, melyet több kijárattal ellát. A borzvárat társaival lakja. A csoporttagok mirigyváladékkal jelölik meg magukat. A közönséges borz tehát nem védekezésre használja bűzmirigyeit, az a bűzös borz jellemzője. A párzási időszak februártól októberig tart. A nőstény 1-4 kölyköt hoz a világra a szülésre kialakított
ellőszobában. Havasi cincér A lombos erdőket választja otthonául. Nemcsak a havasokat, hanem a középhegységeket is kedveli. Testhossza változatos: 1,5-4 cm közötti. A hím feltűnően hosszú csápokat visel. Mindkét nemnél fekete szőrcsomók vannak a csápízek végén. Igen jól beleolvad a környezetébe, ezért rendkívül nehéz észrevenni. A megtermékenyített nőstény öreg vagy elpusztult bükkfák kérge alá helyezi petéit. A kikelt lárvák a fa anyagával táplálkoznak, s járatokat vájnak a fa testében. Az imágók június és augusztus között láthatók. Mivel az öregedő vagy már kipusztult, tehát a kivágásra ítélt fákban lelnek otthonra, a fák kivágása után hamarosan elpusztulnak a lárvákkal együtt. Széncinege Más néven széncinke, nyitnikék. Szinte minden élőhelyen előfordul. Télen, amikor a természetben már nem talál élelmet, bemerészkedik akár nagyvárosokba is. Testhossza kb.15 cm, szárnyfesztávolsága kb. 22 cm. Testtömege 14-22 gramm. Étlapján elsősorban rovarok szerepelnek, de télen amikor már rovarokat nem talál olajos magvakat eszik (dióbél, napraforgómag, tökmag). A tojó fák odújába, településen mesterséges odúba építi fészkét (fűszálakból, gyökerekből). Évente többnyire kétszer rak tojásokat, egy alkalommal 6-13 db-ot. A fiókák etetésében mindkét szülő aktívan részt vesz, általában hernyókat hordanak a kicsiknek. Nagyon hasznos madarak, mert megtisztítják a fákat a kártevő rovaroktól. Télen gondoskodjunk róluk, ha tehetjük! Ez rendkívül fontos, mert számukra 1-2 napi éhezés is pusztulást okoz. Madáretetők megfelelő módon történő kirakásával, illetve azok rendszeres és megfelelő táplálékkal (olajos magvak, madárkalács, sótlan szalonna) való ellátásával nagy segítséget nyújthatunk nekik. Lódarázs Ez a nagyméretű rovar leginkább a lombos erdőket kedveli. A legnagyobb testmérettel a királynő büszkélkedhet, a hossza akár a 35 mm-t is elérheti; a herék és a dolgozók legfeljebb 25 mm hosszúak. Ragadozó, elsősorban más rovarokat fogyaszt. Szereti a méheket is. Futball-labda méretű fészkét évente újraépíti a család. Egy-egy fészekben a dolgozók száma akár az ötezret is elérheti. A telet az előző évben megtermékenyült fiatal nőstények élik csak túl. Tavasszal kezdenek új család alapításában,s a petékből kikelő dolgozók megkezdik az újabb fészek építését. Szúrása allergiás reakciót válthat ki, ami akár halálos kimenetelű is lehet.
Hegyesorrú denevér Szárnya van, de nem madár. Emlős létére repülni tud. Lombos erdőkben és emberlakta területeken lel otthonra. Szívesen telepszik meg társaival épületek réseiben és barlangokban. Nyílt területeken vadászik ez a bőregérnek is nevezett rovarevő, amely cincogásra emlékeztető hangot ad. Éles karmai segítségével a lakóhely mennyezetére kapaszkodik és fejjel lefelé függ. Általában sötétedéskor indul táplálékszerző útjára. Visszhangon alapuló tájékozódásának köszönhetően képes kikerülni az útjába kerülő akadályokat, valamint észlelni tudja a lehetséges zsákmányállatokat, melyeket repülés közben fogyaszt el. Rovarokat, cserebogarakat, lepkéket fogyaszt legszívesebben. Fácán A ritkás erdőket, cserjéseket kedvelő madár. Éjjel fák ágai között húzza meg magát. Csőre viszonylag hosszú, vége kissé lefelé hajló. Elsősorban gabonanövények és gyomnövények magvaival táplálkozik. Az állati eredetű táplálék (ízeltlábúak fogyasztása) csak a fiókák számára elsődleges. Mivel alacsonyan repül, s nem képes manőverezésre, könnyű préda a vadászok számára. A tyúk a talajra építi fészkét. Általában májusban költ 10-18 tojást, amelyekből 22-28 nap múlva kelnek ki a fiókák. A kicsinyeket egyedül neveli a tyúk. Nagy fakopáncs Más néven harkály. Elsősorban a hegyvidéki lombos erdőket kedveli. A melegebb hónapokban erős csőrével lyukat vés a fa kérgén, és ragadós nyelvével elejti a rovarokat, hernyókat. Amikor hűvösebbre fordul az időjárás, gyümölcsöket és diót keresgél. A hím és a tojó közösen vájja ki az odút, ahol a tojó elhelyezi 4-6 tojását. A fiókák 14-16 napi kotlás után kelnek ki, és alig háromhetesen kirepülnek a fészekből. Erdei vöröshangya Elsősorban tűlevelű és lomberdők talaján él. Fullánkja nincs, ha támadás éri, felágaskodik, s potrohából hangyasavat fecskendez az ellenségére. Mindenevő. Kedveli a mézharmatot, de elsősorban más rovarokat, valamint apró állatokat, például tetveket fogyaszt. Fában, talajban, növényi üregekben alkotnak bolyt (kolóniát), ahol pár száz vagy legfeljebb ezer királynő (azaz szárnyas nőstény), valamint akár egymillió dolgozó él. Olyan boly is létezik, ahol csak egyetlen királynő él az alattvalóival. Utóbbi esetben a királynő nem tűr meg más nőstényeket a bolyban.
Kakukk Ez a madár az általa kiadott hangról kapta a nevét. Elsősorban rovarokkal táplálkozik, nagyon kedveli a hernyókat és a lárvákat. A kakukk úgynevezett költésparazita. Ez azt jelenti, hogy saját tojásait nem ő költi ki, hanem más madarakra (gazdamadarakra) bízza azokat. Tojásait más-más madár fészkébe helyezi. A kikelt kakukkfióka nem tűri meg a fészekben a gazdamadár tojásait, ezért kilökdösi azokat. A gazdamadár a kakukkfiókát sajátjaként eteti, nevelgeti. Európai (vörös) mókus Ez a rágcsáló hazánk erdőiben, parkjaiban, fás területein egyaránt megtalálható. Bundájának színe az élőhelytől függően eltérő. Tűlevelű fákon kedvezőbb a sötétbarna vagy feketés szín, hiszen jobban beleolvad a környezetbe. Lombos fákon viszont a vörösesbarna a megfelelő rejtőszín. Szín- és térlátása kiváló. Ügyesen mozog, felfelé és lefelé is jól mászik a fa törzsén. Hosszú farkával egyensúlyozza, kormányozza magát. Erős rágófogai lehetővé teszik számára, hogy erős magvakat is elrágcsáljon. Kedveli a diót, a tölgy- és bükkmakkot, a tobozt, de szívesen fogyaszt bogyókat, gyümölcsöket, gombákat is. Madártojásokat és fiókákat is eszik. Ősszel gyűjtögetni kezdi az eleséget, hogy télre is legyen elegendő ennivalója. Nem merül valódi téli álomba, hanem az alvást és a pihenést váltogatja. Tavasszal megkezdődik a szaporodási időszak. A nőstény tartalékfészkeket épít, hogy szükség esetén legyen hová menekíteni a kölyköket. A mókusfészeknek két bejárata van, egy oldalt, egy pedig alul. Az anyamókus közel 1 hónapig vemhes, majd világra hozza legfeljebb 7 kicsinyét. Európai őz Lombos erdők, erdőszélek lakója. A hímet baknak, a nőstényt sutának, a fiatal őzet gidának nevezzük. A bak jellegzetessége a felfelé irányuló kis agancs (csak a bak visel agancsot). Szürkésbarna téli bundáját nyáron vörhenyesbarnára cseréli. Nyáron magányos őzet is láthatunk, ősz és tavasz között viszont csoportba verődnek, melynek létszáma igen eltérő, erdős területeken általában 4-8 fő gyűlik össze, nyílt területen akár 90 fős csoport is előfordulhat. Növényevő, legszívesebben hajnalban és szürkületkor táplálkozik. Kedveli a növények hajtásait, rügyeit, kérgét, szívesen fogyaszt magvakat és gyümölcsöket is. A suta 264-318 napi vemhesség után hozza világra 2 gidáját, s már 10-12 napos korukban követni kezdik anyjukat.
Erdei pinty Veréb nagyságú madár, egyes vidékeken pintyőkének nevezik. Vonuló madár, mégis nálunk telel néhány kisebb csapat. Erdőkben, fasorokban figyelhetjük meg ezt az énekesmadarat. Magvakkal és rovarokkal táplálkozik. Télen a nálunk maradt példányok szívesen fogyasztják a kiszórt napraforgómagot, sőt kerti madáretetőkre is rászoktathatók. Pinty-pinty énekétől már kora tavasztól zeng az erdő. Míg a hím énekel, addig a tojó mohából és szőrszálakból készíti fészkét faágak közé. Olykor kétszer is költ 4-5 fiókát. A fészek kiválóan beleolvad környezetébe, ezért csak lombhullás után lehet rátalálni. Tojásai kékeszöld alapon barnásan pettyezett színűek. Vörös róka Elsősorban az erdőket és a fás területeket kedveli. Vackát, amelyet rókavárnak is neveznek, partoldalakba, csalitokba rejti. A rókavárból veszély esetén több kijáraton is a szabadba juthat. Ragadozó állat. Étrendje főleg apró mezei rágcsálókból, puhatestűekből, madarakból (köztük baromfikból), madártojásokból, dögökből, apróvadakból áll. A nőstény kora tavasszal a rókavárban hozza világra 4-6 kölykét. A kicsinyek, amint felcseperednek, elhagyják az üreget, és az ősz beköszöntével megkezdik önálló életüket. A felnőtt róka télire visszatér a vackába, majd kora tavasszal megszüli az újabb kölyköket. A veszettség vírusával megfertőződött róka feltűnően jámbor, habzik a szája, a háziállatok és az ember közelségét keresi. Tilos hozzányúlni a gyanúsan viselkedő vagy elhullott rókához! Európai sün Sündisznónak is nevezik ezt a magányosan élő, tüskés hátú rágcsálót. Emlősállat. Kedveli az erdőszéleket, kerteket, de még nagyvárosok parkjaiban is találkozhatunk vele. Nappalait a talajon készített fészkében tölti. Télen pl. farakások alatt készített vackában alszik. Tüskéi szőrszálakból alakultak át. A kieső tüskék helyén újak nőnek. Ütéskor vagy eséskor a tüskéket behajlítja. A jól fejlett bőrizomzatnak köszönhetően veszély esetén összegömbölyödik. Kiváló szaglása segíti a táplálék felkutatásában. Rovarevő fogazata segítségével könnyedén elfogyasztja a kemény kitinpáncéllal rendelkező rovarokat, de a földigilisztát, a hernyót és a csigát is megeszi. Apró állatok tetemeit sem veti meg, egérfészket is kirabol. Csemegeként szívesen fogyaszt puha gyümölcsöket. Viszonylag szapora állat. A nőstény levelekkel kibélelt vackában 5-7 kölyköt szül. A kicsinyek csupaszon, vakon jönnek a világra, s csak lassanként fejlődnek ki süntüskéik. Felnevelésüket egyedül az anyaállat végzi.
Szarka Kedveli az alföldi tájakat, s a dombos, hegyes vidékeket is. Nem képes hosszan repülni. Pihenésképpen gyakran járkál a földön, de szökdécselni is tud. Elsősorban magvakkal táplálkozik, de nem veti meg a rovarokat, egereket, pockokat sem, ha teheti, elfogja a nyúlfiakat, s a fácáncsibéket is. Magas fák tetején, szúrós bokrok rejtekében, olykor nádasokban készíti el fészkét, amely nagy biztonságot nyújt a fiókáknak. A fészekalja 6-8 tojásból áll. A fiókák gondozásában mindkét szülő részt vesz. A fiatal fiókák bizonyos hangok utánzására is megtaníthatók. Rendkívül éber és kíváncsi állat, elsősorban a csillogó tárgyak érdeklik. Előfordulhat, hogy fényes tárgyakat, kiskanalakat, üvegdarabokat találunk a fészkében. Gímszarvas Régies neve: rőtvad. Emlősállat. Leginkább a rétekkel, tisztásokkal rendelkező erdőket kedveli. A bika agancsot visel, ennek a tehenek megszerzésében és birtoklásában van szerepe. A nőstény nem visel agancsot. Egy évben kétszer öltözik át, tavasszal és ősszel. A tavaszi szőrzetváltást követően vöröses színű, télen általában szürkés szürkés színezetű. A csorda estefelé indul legelészni. Leginkább a fűféléket kedveli, ám szívesen fogyaszt faleveleket, rügyet, tölgymakkot, a fakérget sem veti meg. A nőstény 8 hónapig vemhes, s egyetlen borjat ellik. A kicsi akár 20-30 perccel a születése után képes lábra állni. Nagy szarvasbogár Lombos erdők és nagyobb parkok lakója. Európa legnagyobb termetű bogara, elsősorban nyáron találkozhatunk vele. Vöröses színű szarvpárja erős, megnyúlt, módosult rágó, amely a hímnél jóval hosszabb, mint a nősténynél. Repülni is képes. A lárvák legszívesebben a korhadt tölgyfákat rágják, ám a kifejlett hím állat már nem képes erre, kénytelen növények nedveit szívogatni. A nőstény többnyire korhadó fatörzsbe gyökérbe rakja petéit. A lárvák a korhadó fa rostanyagaival táplálkoznak, majd teniszlabda méretű bábbá alakulnak. Öt évnyi föld alatti élet után bújnak elő a kifejlett szarvasbogarak. Azáltal, hogy a lárvák a beteg vagy elpusztult tölgyfákat lebontják, jelentős szerepet játszanak az erdei élővilág egyensúlyának megőrzésében.
Vaddisznó Az erdős területeket kedveli. Fontos számára, hogy legyen a közelben megfelelő vizes terület, ahol kedvére dagonyázhat. Szőrzete durva és sűrű, hatékony védelmet nyújt a sűrű erdőben. Megnagyobbodott szemfogaiból fejlődtek ki agyarai, melyek a hímeknél jóval nagyobbra nőnek, mint a nőstények esetében. Hosszú és erős orrával turkál a földben, így nyomoz táplálék után. Mindenevő. Kedveli a makkot, gombákat, leveleket, gyökereket, szívesen eszik békákat és egereket. A nőstény (koca) több ellésből való nőstény malacaival él. Az ilyen csoportot kondának nevezzük. A fiatal hímek külön csoportba verődnek. Az idősebbek magányosan élnek. A koca ágakból és fűből almot épít, ott hozza világra legfeljebb 12 utódját. A malacokat hosszanti csíkok díszítik. Agyara veszélyes fegyver, az agresszívvá váló vaddisznó képes megölni az embert is. Vetési varjú Tavasztól őszig főleg lombos erdőkben, azok környékén, valamint réteken és mezőkön él. Télen akár nagyvárosok forgalmas részein is találkozhatunk élelmet kereső varjúcsapatokkal. Nem vándorló, hanem kóborló madár: nagy területeket jár be az élelemért. Jellegzetes károgó hangot hallat. Mindenevő. Kedveli a magvakat, bogarakat, hernyókat, földigilisztákat, gyíkokat, télen hulladékok fogyasztására is rákényszerül. Fészkét vékony ágakból építi, melyet sárral tapaszt össze. Egy alkalommal 4-5 tojást rak, melyekből 16-18 napi költés után kelnek ki a fiókák. Vörösbegy Főleg lombos erdőkben, sűrű aljnövényzetű területeken, nedves árkok és vízzel telt csatornák környékén találkozhatunk vele. Napsütéses ősz esetén akár még októberben is hallhatjuk változatos trillázását, ám amint hűvösebbre fordul az idő, délre költözik. A földön ugrálva halad. Étlapján rovarok és pókok szerepelnek, kedvenc őszi tápláléka a feketebodza lédús, sötétkék bogyója. Ha kanálisok vagy növényzettel benőtt rézsűk szélein kis mélyedéseket talál, fészkét odaépíti, s abban költi ki 6-7 tojását. Olykor egy évben kétszer is sikeres a költése. Néha télen is találkozhatunk vörösbegyekkel, ám nem a nálunk fészkelő példányokkal, hanem az északról hozzánk húzódó egyedekkel. Szívesen fogyasztják a madáretetőkbe kihelyezett eleséget; s akár tavaszig közelünkben maradnak.