FAHASZNOSÍTÁS ELTÉRŐ ERDÉSZETI, GAZDÁLKODÁSI ADOTTSÁGOK 1. Az erdőgazdálkodás mezőgazdaságtól is eltérő finanszírozási - támogatási rendszere A világ legtöbb országában politikai, társadalmi megfontolásokból az agrár ágazatot, a mezőgazdasági termelőket és az exportot speciális gazdasági szabályzó rendszerben támogatják. Az EU-ban ennek különösen nagy a szerepe. Ugyanakkor az erdő, az erdei termékek a versenygazdaság részei, ahol minimálisan avatkoznak a piaci folyamatokba. Magyarországon az erdészet finanszírozási rendszere önálló szabályozással bírt már 1957-től, amely elvében és gyakorlati elemeiben is különbözött a többi országétól. (Ennek legfőbb jellemzői: a központi költségvetéstől függetlenebb decentralizált pénzalap, a fakitermelést követő erdőfelújítás költség fedezetének biztosítása a faárakban és a természeti különbözeti járadék transzfer alkalmazása a gazdasági körökben.) Az erdő és erdőgazdálkodás országos jelentőségű közcélokat szolgál és igen kiemelt környezet- és természetvédelmi tényező, jelenlegi támogatottsága elenyésző az erdőterületi arányhoz képest. Az állami támogatás az erdő esetében nem más, mint a közszolgálati funkciójából eredő többletterhekhez való hozzájárulás. A többlettámogatás döntő részét a közérdekű erdőfenntartási feladatokra, a legkedvezőtlenebb természeti adottságú, fenntartandó erdőterületek erdőfelújítási munkáira indokolt fordítani. Az erdőfelújítás finanszírozásának problematikája Az Alap működésének zavarai már a 80-as évek végén jelentkeztek: a csökkenő fakitermelés miatt felborult az egyensúly a forrás és a felhasználás között. Szemléleti változást hozott a kényszer, az Országos Erdészeti Alapból az erdőfelújítás költsége már nem teljes mértékben került finanszírozásra. Az önálló Alap, az alapszerű finanszírozás jogilag is megszűnt. Az erdőgazdálkodás szabályozása nem illet és nem illik a hazai szabályozásba, finanszírozásba. Az erdőfenntartási járulékot az erdőtörvényben szabályozták. Az egyes fafajokra (csoportokra) és tájegységekre határoztak meg a befizetendő értékeket, amelyek a fakitermelés konkrét fedezetétől, a gazdálkodó jövedelmezőségétől függetlenedtek. A felosztó-kirovó rendszerben a változatlan támogatások mellett sem képződött tartalék. Az 1990-es években az erdőfelújítás normatív támogatása az agrártámogatások pályázatos rendszerében elszakadt az erdőfelújítás tényleges költségeitől (változásától), és fafajcsoportonként, felújítási módonként, illetve a lejtviszonyok szerint került differenciálásra, fafajpolitikai szempontokat érvényesítve. A jelenlegi rendszer által keltett feszültségek és ellentmondások 1. Szemléleti alapállás ellentmondása a) tulajdonosi, gazdálkodói önállóság b) a felosztó-kirovó rendszer meghaladottsága c) a sajáterő és a támogatás szétválasztása 2. A metodikai problémák 3. Az alkalmazott számítások, mértékek alátámasztásának hiánya a) erdőgazdálkodás helyett részfolyamatok kiragadása b) eredmény, jövedelem fogalmak és összetevőinek mellőzése c) általános, átlagos és állami értékek kivetítése az egyedire, a konkrétra a) adatbázis, feldolgozás esetlegessége, követés hiánya b) fakitermelési fedezetek, jövedelmek számszerűsítései hiánya c) erdőfelújítási, erdőfenntartási költségek számszerűsítési hiánya
2 A korábbi sikerességhez, ráfordításokhoz, kötött finanszírozás lényegében két fázisúra redukálódott. A támogatásnál szembetűnő a természetes sarj felújítás alacsony szinten tartása, a természetes mag eredetű állományok támogatásának mértéke meghaladja a mesterséges erdősítését. Az önerős erdőfelújítás finanszírozás, az egyéni erdőfelújítási bázis jellemzői: Kiküszöböli az erdőgazdálkodók közötti jövedelem, vagyon átcsoportosítást. Az állami támogatási szükséglet az átmeneti időszakban nő és a rászorultaknál folyamatos. Az önfinanszírozó rendszer nem jelenik meg bruttósan, a költségvetés nem torzítja az ágazat valós támogatását. Az erdőtörvény alapján az erdőfenntartási járulék elszámolásával az erdőfelújítás kikényszeríthető, az el nem végzett munkák fedezetéhez adó módjára beszedhető, és a kényszerkezelés (erdőfelújítás) elvégeztethető. Növeli az erdőtulajdonos, erdőgazdálkodó felelősségét és racionális, költségtakarékos gazdálkodásra ösztönöz. Az önfinanszírozási elv változtat a hatóság és az erdőgazdálkodó, az ökológia és az ökonómia összehangolásában. Csökkenti a hatóság terhelését és az adminisztrációs igényt. A javaslat az erdőtörvény módosítását nem igényelte az erdőtörvény szellemét a tartamos erdőgazdálkodás előírásának biztosításával szolgálja. A módosítás költségvetési támogatási jogszabályokat, az FVM rendeletet érintette volna. A cél a közérdekű erdőfenntartás támogatási rendszerének kialakítása volt. A gazdaságtalanul kezelhető erdőterületek felújítása speciális megoldásokat igényel, amelyek garanciát adnak az erdőfelújítás pénzügyi forrásaira. A közérdekből fenntartandó erdőterületek esetében az erdőtörvény támogatásról biztosítja a gazdálkodót. A gazdaságtalan erdők felújítása, erdőszerkezet átalakítása stb. felvállalt állami feladat, az agrártámogatás keretében, az erdőgazdálkodó pályázata alapján, nyilvános elbírálással indokolt finanszírozni. Az erdőfelújítás közvetlen támogatása különösen akkor indokolt, ha a kedvezőtlen átlagos körülmények között működő erdőgazdálkodó szóban forgó erdőterületének hozamai részben vagy egészben nem fedezik a felújítás költségeit, vagy az erdő speciális felújítása olyan különleges intézkedéseket igényel, melyekre a közérdek miatt kerül sor. A támogatás oka az erdő fenntartásának össztársadalmi érdeke. Forrása a költségvetési támogatás, ami a társadalom tehervállalását testesíti meg. Mértéke a támogatási célok és igények ismeretében határozható meg. A támogatás mértéke nem elegendő, az erdőt érintő környezeti károkat és a közcélú szolgáltatásokat figyelembe véve elenyésző, növelendő. A jelenlegi helyzetben bizonyos mértékű egyetértés van kialakulóban az erdőfelújítás finanszírozásának a modernizálásra. Az EU és Magyarország erdészeti költségvetéseinek harmonizálása A közösségi állami támogatási szabályokkal való fokozatos harmonizációt Magyarország már az Európai Megállapodásban (1991) felvállalta azzal, hogy a támogatási szabályok átalakításával teljes összhangot biztosít az Európai Közösség szabályaival. A meg nem felelő társasági adókedvezményekre nem kértünk átmeneti mentességet, és csak olyan új adószabályokat vezetünk be, amelyek megfelelnek az alapelveknek. Az EU konformitás megteremtését jogszabály írja elő Magyarországon is határidőkkel, felelősökkel. Ennek tartalmi elemeire már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet az Állami Számve-
3 vőszék (ÁSZ) erdőgazdálkodási vizsgálatot követő jelentése, amelyben az érdekelt tárcákat intézkedésekre is felkérte. Az EU fagazdaságát évtizedek óta meghatározó alapelv, hogy a legkisebb mértékűre szorítkozzon a piac korlátozása, az állam mesterséges piaci beavatkozása. Ezt a szemléletet kell most összhangba hozni az erdészeti üzemek állományviszonyokból származó jövedelem különbségeivel, valamint az általános vidékfejlesztési, környezetvédelmi törekvésekkel és igényekkel, amelyek jelentős, növekvő strukturális, kohéziós támogatásokra számíthatnak. Az erdőfenntartás és az erdőfelújítás finanszírozása Magyarország erdőterületének jelentős (és az erdőtelepítésekkel növekvő) része kedvezőtlen adottságú, gyenge vagy közepes növekedésű erdőállományokból áll. Ez az erdőterület közel felét érinti, ezen belül is rosszabb a magán tulajdonú erdőállományok összetétele, rentabilitása. Nagy gondnak ítéljük meg, hogy az elvonás-támogatás módosítja az erdő kalkulálható jövedelmét, csökkenti a jó hozamú erdő nyereségét, tehát leértékeli az erdő vagyonát. Az erdővagyon változása Az erdőtulajdonos és a kezelő elválasztásából adódó problémát, az erdővagyon értékelés szükségességét példával (felvett vagyonérték változás adatokkal) szemléltetjük: A kalamitás nyeresége és vesztesége Az erdőtulajdonos vagyonváltozása és a kezelő eredménye 150 150 100 100 millió Ft 50 0-50 1995 1996 1997 1998 millió Ft 50 0-50 1995 1996 1997 1998-100 -100-150 -150 Adózás előtti eredmény Társaságiadó kötelezettség Vagyonkezelő eredménye Tulajdonos vagyonváltozása A kalamitások a tulajdonos erdővagyonát a fenti időszakban egyértelműen csökkentették, de ez kimutatás hiányában értékelésre nem került. A vagyonmentés során kitermelt faanyag értékesítése többlet árbevételt, többlet eredményt hozott, amelyet az általános adózási szabályok terheltek. Az erdőfelújítás során, különösen fafajcsere esetében a növekvő területi feladat jelentős többlet költségekkel járt, nőtt az erdőkezelő vesztesége. Ez az erdőművelési teljesítmény ugyanakkor egyértelműen a tulajdonos erdővagyonának visszaállítását szolgálta. (Természetesen enyhébb lenne a fenti káresemény erdővagyon-gazdálkodási problémája, ha a tulajdonos és a kezelő azonos szervezet lenne.) Az előbbi példában láthattuk, hogy az erdővagyon-gazdálkodás megítéléséhez a naturális és az ökonómiai folyamatok, illetve a különböző erdészetpolitikai és gazdaságszabályozási előírások figyelembe vétele szükséges.
4 2. Az erdőgazdálkodás eltérő adottságai Az erdőgazdasági részvénytársaságok által kezelt erdő faállományi, pl. korosztály- és fafajösszetétel, minőség- és választék lehetőségek, viszonyai alapvetően eltérnek. Ezek a jellemzők a legmarkánsabban a fakitermelés, illetve az erdőfelújítás során jelentkeznek gazdasági jövedelmet befolyásoló tényezőként. Mint az előzőekben érintettük, a természeti járadék jellegű jövedelem különbségeket a hatóságok korábban is kezelni igyekeztek. Egyrészt a jobb adottságú faállományok után ún. erdőfenntartási járulék befizetési kötelezettséget rónak ki, másrészt az erdőgazdálkodás másik alapművelet sorát, az erdőfelújítás költségeit megtérítették, illetve jelenleg kisebb mértékben támogatják. A fakitermelési üzemág bemutatása és elemzése során érintettük a naturális és gazdasági adatsorokat, illetve az ezekből képzett mutatókat. Mindenütt igazolódott, hogy az erdőgazdasági lehetőségek és teljesítmények között jelentős differencia merül fel, amelyek egyirányba is hathatnak, nem kompenzálják egymást. Ennek során tehát az erdőgazdaság erdőterülete az egy területegységre, hektárra vonatkozó kitermelt fatérfogat (illetve a véghasználati kalkulációnál a véghasználat területe és fatérfogata) meghatározza a termelés volumenét. Az egyes térségek és gazdaságok között a fakitermelés közvetlen, illetve közvetett (alkalmazotti személyi jellegű ráfordításokat is tartalmazva) költségek között hasonlóan jelentős eltérések tapasztalhatók. A hozam és a költségek különbözeteként számoljuk a fedezet I. és a fedezet II. értéket. Természetesen az abszolút összegek mellett a fatérfogatra, m3-re vagy a területre, ha-ra vonatkozó fajlagos értékek nyújtanak objektív alapot az erdőgazdaságok valós lehetőségeinek és teljesítményeinek számbavételére és megítélésére. Az 1998-2002-ig tartó öt éves ciklus átlagadatival számolva az esetleges éves kiugró adatok már kompenzálódnak, és megfelelően jellemzik az egyes erdőgazdálkodási vállalkozókat, alapot adva az elvárások normatív meghatározására. Ennek módszereiben tág lehetőség nyílik az erdészeti portfolió részére az átlagolás időszakát, illetve a figyelembe vett hozam és költség-tényezőket illetően. Megjegyezzük, hogy a belső fafeldolgozási átadásnál már alkalmaztunk átadási különbözetként korrekciókat, de természetesen ezek is finomíthatók. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a fatermékek és a fafeldolgozási termékek rendkívül homogének, így a fafaj vagy választék-csoport összevonások egyszerűsítései eltörlik a valós méreti, minőségi és ezáltal értékbeni különbségeket. A véghasználati kitermeléseket követően az erdőgazdálkodónak szakmai és törvényi kötelezettsége az erdő felújítása, amelyet különböző módszerekkel végezhet el. Ezek a módszerek természetesen a termőhely, a fafaj, a faállomány és ugyanakkor a gazdálkodó jellemzőitől is függnek. A szintén ötéves átlag értékek meghatározására végzett számításainknál az erdőfelújítási és erdőnevelési költségeket az erdősítés első kivitelének, illetve a befejezett erdősítésnek a számtani átlagára vonatkoztattuk. Az erdőfelújítási üzemág költségeivel bővebben fogunk foglalkozni, de jelen szakasznál megállapítjuk, hogy az erdészeti portfolió átlagosan 400 ezer Ft/ha erdőfelújítási közvetlen költsége mögött is számottevő különbségek vannak. Három vállalkozás esetében ez meghaladja az 500 ezer Ft-ot, egy gazdaságnál pedig a 600 ezer Ft-ot is. A tanulmányban erdőgazdaságonkénti részletes erdőfelújítási elemzésre nem vállalkozunk, de a termőhelyi és munkakörülmények mellett a vadgazdálkodás, a természetvédelmi előírások, illetve a szakmai munka különbségei is megjelennek. Az előbbi maximális értékekkel szemben az erdőgazdaságok másik csoportjából három vállalkozás 300 ezer Ft alatt, egy vállalkozás pedig 200 ezer Ft alatt képes 1 ha erdő felújítására.
5 Az adottságokat bemutató táblázat sorozatban a továbbiakban meghatározásra került: a fakitermelési fedezete I. az erdőfelújítás közvetlen költsége, a fakitermelési fedezete II. az erdőfelújítás közvetlen költsége, illetve a további variációk is előállíthatók, illetve ezekből mutatók számíthatók. Az erdőgazdasági részvénytársaságok adottságait bemutató fahasználati fedezet II. és erdőfelújítási fedezet II. ötéves átlagadatai alapján az alábbi sorrendek adódnak. Az erdőgazdálkodás adottságait érzékeltető fahasználati és felújítási fedezetek Fahasználati fedezet II Felújítási fedezet II. Erdőgazdálkodási fedezet II. EFNT EFJ EFNT - EFJ EFNT - EFJ 555 KEFAG -222 KEFAG 59 VADEX 127 175-48 -8 581 VADEX -335 NYÍR 261 ESZAK 446 228 218 126 754 DALERD -363 IPOLY 264 PILIS 241 202 39 35 790 PILIS -366 GYULAJ 312 DALERD 186 155 31 44 810 NYÍR -377 NEFAG 333 KEFAG 144 110 34 40 818 NEFAG -383 GEMENC 436 KAEG 184 156 28 50 831 GYULAJ -426 KAEG 441 NEFAG 188 104 82 94 862 KAEG -442 DALERD 465 GYULAJ 321 257 64 49 884 IPOLY -476 TAEG 475 NYÍR 159 124 35 59 888 GEMENC -478 ÁPV átlag 480 EGER 236 185 51 50 972 EGER -480 VERTES 505 GEMENC 321 356-35 49 1005 ESZAK -487 BEFAG 521 IPOLY 135 120 15 5 1179 ÁPV átlag -492 EGER 701 ÁPV átlag 214 259 45-22 1245 TAEG -522 VADEX 769 TAEG 145 309-164 -86 1258 VERTES -526 PILIS 777 VERTES 190 279-89 -4 1344 BEFAG -600 MEFA 858 BEFAG 211 492-281 -110 1662 SZHELY -673 SZHELY 988 SZHELY 218 474-256 -193 1789 SEFAG -674 SEFAG 1115 SEFAG 200 347-147 -80 2324 MEFA -695 ZALA 1724 MEFA 255 446-191 -138 2968 ZALA -744 ESZAK 2273 ZALA 202 665-463 -376 Az előbbiekben kifejtettük, hogy a fahasználati fedezeteket alapvetően a faállomány viszonyokból származó árbevételi különbségek determinálják, amelyeket a fakitermelési költség különbözetek módosítanak. A fakitermelési költség különbségek elismerésénél természetesen a tervezés az elvárás megfogalmazás során az egyedi tényleges költségek helyett szűkebb differenciáltságú normatív költségcsoportok is alkalmazhatók, amellyel befolyásolható az erdőgazdaságok racionális gazdálkodása. A fahasználati fedezet II. átlagértéke a portfolióra és az 1998-2002. időszakra vonatkozóan 1179 ezer Ft/ha értéket képviselt. Az átlag fölötti kiugró nagyságrendileg más csoportba tartozó fedezeteket a Zalaerdő és a NEFAG mutatott. Csökkenő mértékben követik őket a dunántúli erdőgazdaságok, a SEFAG, Szombathely és elmaradva a Bakonyerdő, Vértes, TAEG hármasa. A Dunántúlon az átlagosnál kisebb fahasználati fedezetet mutat a KAEG (Kisalföld), a Gyulaj, Pilis és a messze leszakadók közé tartozó VADEX. Az átlag alatti fahasználati fedezetűek csoportját alkotják az Északi-középhegység gazdaságai, Északerdő, Egererdő, Ipoly sorrenddel. A síkvidéki erdőgazdaságok közül az ártéri erdőkkel rendelkező Gemenc emelkedik ki, az alföldi erdőgazdaságok fahasználati fedezeti sorrendje NEFAG, Nyírerdő és DALERD. Ha számszerűen nem is látszik, de amennyire a magasabb fahasználati fedezetnél kiugró értékeket mutattunk be, ugyanúgy messze legrosszabb adottságokkal a már említett VADEX mellett a KEFAG gazdálkodik.
6 A felújítási összes költség portfoliós átlaga az öt év vonatkozásában 478 ezer Ft/ha. Az átlag fölötti költségértékeket a dunántúli erdőgazdaságok és az északi hegyvidék vállalkozásai produkálják (néhány kivétellel). Az alföldi erdőgazdaságok felújítási költségei a legalacsonyabbak, ezek között is messze a legkisebb ráfordítással a KEFAG végzi erdőfelújítási tevékenységét. A térségi hovatartozáshoz viszonyítva alacsony felújítási költségekkel gazdálkodik az Ipolyerdő. Természetesen az egyes erdőgazdaságoknak az átlagostól, illetve az erdőgazdasági tájcsoportjuktól eltérő erdőfelújítási költségeinek eltérése további részletes vizsgálat tárgyát képezheti, amellyel a költségek növekedését okozó tényezők feltárhatók, hatásuk jó esetben a meghozott határozott intézkedések révén csökkenthető. A fahasználati és erdőfelújítási üzemágak elválasztása az adottságok feltárásának módszertanát képezte, de természetesen a meghatározó az együttes eredmény, amely az erdőgazdálkodás fedezeti II. értékében testesül meg. A 701 ezer Ft/ha erdészeti portfoliós ötéves átlagérték az előbbiekhez hasonló vagy még markánsabb különbségek eredőjeként alakult ki. Az értékben is magasabb (többszörös) fahasználati fedezet (illetve az azt determináló fahasználati árbevétel) a meghatározó, az erdőfelújítás költségei csak az egyes szűkebb csoportokban tudnak átrendezést okozni. A legnagyobb teljesítménnyel rendelkező, legjobb adottságú Zalaerdőtől lényegesen elmarad a második helyezett MEFA, illetve az attól is leszakadó, még dobogós SEFAG. A továbbiakban 100 ezer Ft/ ha csökkenéssel következnek a Szombathely, a Bakonyerdő, illetve a Vértes, TAEG erdészeti vállalkozások. Az átlaghoz közel álló adottságokkal rendelkező és erdőgazdálkodási fedezetű vállalkozások nincsenek, az átlag alatti erdőgazdaságok csoportját vezető Ipoly és GEMENC mintegy 200 ezer Ft/ha-ral marad el a magas eredményességű vállalkozások által felemelt átlagértéktől. Az erdőművelési magasabb költségek hatására a legkisebb erdőgazdálkodási fedezettel a VADEX, Északerdő, Pilis, DALERD rendelkezik, és a felújítási költségekben legtakarékosabb KEFAG csak ezután következik. Mint azt már részleteztük, az erdőgazdálkodás adottságait tompítani igyekvő elvonási, támogatási rendszer a törvényileg előírt erdőfenntartási járulékot szedi be. A térségi fafajonként megállapított értékekből véghasználati területre számítottuk át a befizetendő járulékot. A járulékok a táblázatban bemutatott módon differenciálódnak, és korrigálják a fahasználati fedezetet. Természetesen a rendszer logikájából következően az átlagosnál jobb adottságú erdőállományok magasabb erdőfenntartási járulékot fizetnek, ez azonban a konkrét erdőgazdaságok esetében eltéréseket is mutat, még az öt év átlagában is. Tehát a cégcsoport egyes részvénytársaságainál a fahasználati fedezet és az erdőfenntartási járulék értéke között csak laza kapcsolatot lehet kimutatni. Az erdőfenntartási járulék differenciálása messze nem tudja megszüntetni a fahasználati fedezeti II-ben lévő, az erdőállományból származó különbségeket. Az erdőfelújítás normatív támogatása, mint az erdőfelújítás költségeinek elemzésekor kimutatható, csak részben fedezi az erdőfelújítás normatív költségét, támogatásnak minősül. Az öt év átlagában a portfolió szintjén a hektáronkénti 400 ezer Ft erdőfelújítási költséggel szemben 214 ezer Ft átlagos normatív támogatást mutattunk ki. Az erdőfelújítás normatív támogatása szűk határok között mozog, két esetben (Gyulaj, Gemenc) haladja meg a 300 ezer Ft-ot, egy esetben a 400 ezer Ft-ot (a legnagyobb támogatásban részesülő Északerdő felújítási költsége is a legmagasabbnak bizonyult). A legkisebb erdőfelújítási normatív támogatást a VADEX kapta, illetve 150 ezer Ft/ha támogatásban részesült további három erdőgazdaság (Ipoly, KEFAG, TAEG). A felújítási költségek esetében is a legalacsonyabbak közé tartozott a KEFAG és az Ipoly értéke. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár ötéves átlagokkal számoltunk, az erdőfelújítás normatív támogatása nem az erdőfelújítás költségétől, hanem az erdősítés műszaki állapota sikerességének javulásától függött. Ez alapján a 2000. évben az erdőfelújítás normatív támogatása az erdősítések alacsonyabb minősítése miatt az átlagosnál lényegesen alacsonyabb volt, természetesen a tárgyévben a költségek (átlag fölött) felmerültek.
7 A szakmában sokat vitatott erdőfenntartási járulék és erdőfelújítási normatív támogatás különbség tehát sokkal kisebb befolyással rendelkezik az erdőgazdálkodás adottságaiból következő eltérések korrigálására, mint azt vélik vagy mint az indokolt lenne. Összességében az erdőgazdálkodás fedezeti II. alapján kialakult sorrendek, és arra vonatkozóan tett megállapításainkat a sajátos finanszírozási rendszer működtetése az erdőgazdasági részvénytársaságok esetében alapjában véve nem módosítja. A jobb állományokkal (árbevételi egységárral) rendelkező gazdaságoknál az átlag feletti fakitermelési költség, illetve erdőfelújítási ráfordítás csak csökkenti a különbséget, de a fedezeti többlet túlnyomó része megmarad. A portfolió szintjén történő erdőgazdálkodási adottságok felmérése és az elvárásokban való érvényesítése az erdőfenntartási járulék, erdőfelújítás normatív támogatás sablonos rendszerénél jóval differenciáltabb számításokkal megalapozott belső átcsoportosítási rendszer kidolgozását és működtetését indokolja. Az állami erdők esetében is szükséges, hogy a tulajdonos állam a közérdekből fenntartott erdőállományok felújítását és kezelését a gazdálkodó részére finanszírozza, így az alacsony hatékonysági mutatókat produkáló, de jelentős társadalmi hasznot nyújtó erdőállományok nem teherként nehezednének az egyes erdőgazdaságokra, illetve a portfolióra, hanem érdekeltség nyílna azok vagyonkezelésére is.
Az erdőfenntartási járulék és az erdőfelújítás normatív támogatása erdőfenntartási járulék ezer Ft erdőfelújítás normatív támogatása ezer Ft EFNT - EFJ- 1998 1999 2000 2001 2002 átlag 98-02 1998 1999 2000 2001 2002 átlag 98-02 átlag 98-02 ÁPV átl 127 211 133 500 143 972 138 789 138 688 136 432 122 269 117 455 109 004 130 853 146 691 125 254-11 178 2 323 2 231 2 071 2 486 2 787 2 379 ÁPV össz. 2 417 009 2 536 491 2 735 477 2 636 992 2 635 069 2 592 207 111 636 078 209 124 832-212 376 BEFAG 161 948 185 019 188 143 178 860 187 256 180 245 124 701 110 360 102 572 113 829 142 139 118 720-61 525 DALERD 47 455 52 199 53 319 49 903 50 117 50 599 69 467 58 720 55 207 76 847 76 205 67 289 16 691 EGER 130 402 86 148 115 938 102 621 102 219 107 466 215 974 150 603 84 015 107 319 125 475 136 677 29 212 ESZAK 181 009 152 866 166 805 169 968 166 428 167 415 213 404 195 888 207 209 245 390 291 743 230 727 63 312 GEMENC 86 176 186 986 219 131 233 408 206 147 186 370 120 671 228 852 233 824 252 680 256 941 218 594 32 224 GYULAJ 40 992 80 962 89 111 91 676 88 708 78 290 45 806 98 942 92 197 110 686 107 238 90 974 12 684 IPOLY 89 174 47 090 60 763 57 284 55 350 61 932 127 943 44 177 39 196 55 571 56 051 64 588 2 655 KAEG 112 411 100 390 75 960 80 476 90 477 91 943 112 634 87 406 125 325 139 476 167 484 126 465 34 522 KEFAG 80 007 112 021 129 251 117 658 99 944 107 776 121 085 130 342 128 411 168 623 185 715 146 835 39 059 MEFA 216 072 229 940 245 117 245 688 244 142 236 192 144 629 162 820 127 115 160 522 172 175 153 452-82 740 NEFAG 64 509 62 369 66 904 59 362 62 552 63 139 132 315 118 375 109 669 134 811 140 862 127 206 64 067 NYÍR 129 521 132 417 120 885 114 786 119 179 123 358 200 157 193 579 176 723 193 363 209 865 194 737 71 380 PILIS 106 575 98 726 109 406 108 664 99 829 104 640 111 325 112 428 95 995 137 669 166 883 124 860 20 220 SEFAG 268 264 301 156 344 701 286 597 301 941 300 532 216 779 204 637 175 201 228 617 239 757 212 998-87 534 SZHELY 194 942 175 389 206 013 204 021 221 716 200 416 108 925 98 856 89 259 101 488 138 245 107 355-93 062 TAEG 48 883 50 103 55 299 48 905 49 594 50 557 35 810 31 513 24 226 30 344 38 912 32 161-18 396 VADEX 29 624 29 052 25 196 23 346 28 084 27 060 21 000 24 600 25 458 28 674 26 974 25 341-1 719 VERTES 62 955 66 680 65 937 67 604 60 172 64 670 71 530 66 314 55 059 53 122 75 004 64 206-464 ZALA 366 090 386 978 397 597 396 165 401 214 389 609 128 956 113 225 124 418 147 179 169 456 136 647-252 962