AGRÁRPOLITIKA Az agrárpolitika fogalma, szerepe, eszközrendszere Oktatási segédanyag 14-17 éves tanulók részére Készült az Európai Unió INTERREG IIIC ALICERA projekt támogatásával Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet Mosonmagyaróvár 2005-1 -
Tantárgy megnevezése: Javasolt óraszám: AGRÁRPOLITIKA 3 (2 óra előadás, 1 óra szakmai gyakorlat, tanulmányút) Hallgatók: Mezőgazdasági szakmacsoporthoz kapcsolódó szakmunkás-, szakközépiskolai képzésben résztvevő diákok Képzés célja: A hallgatók megismerik és elsajátítják a Közös Agrárpolitika kialakulását, fejlődését, a jelenleg hatályos legfontosabb szabályozó elemeket és a jövőbeli tendenciákat. A képzés során betekintést nyernek az egyes ágazati szabályozásokba, megismerik a növényi- és állati termékek termelésére és forgalmazására vonatkozó legfontosabb szabályozó elemeket. Az agrárpolitika tantárgy hangsúlyt fektet a piaci és a vidékfejlesztési ra, ezek kérvényezésének és elnyerésének lehetőségére és módjára. A hallgatók megismerik az agrárpolitika pénzügyi, intézményi- és jogi hátterét. Az elméleti képzés során a statisztikai adatok értelmezése és a tananyag feldolgozásának megkönnyítése céljából a Power Point programmal készült előadói segédanyag használata javasolt. Az elméleti tudás megszerzését követően a gyakorlatban ismerhetik meg az egyes politikai szabályozók működését, a gazdák nyilvántartási és adminisztrációs kötelezettségeit, pályázatok készítésének menetét. A gyakorlati bemutatót javasolt olyan gazdálkodónál megszervezni, aki példaképként állítható a diákok elé, saját tapasztalatainak ismertetésével a mindennapi tennivalók szintjére fordítja le az agrárpolitika jelentőségét és eszközrendszerét a tanulók számára. A gyakorlati bemutatón az interaktivitás lehetővé tétele céljából a javasolt hallgatói létszám 20-25 fő. - 2 -
Az agrárpolitika szerepe, elemei és eszközrendszere A mezőgazdaság jelentősége és sajátosságai A mezőgazdaság elsődleges feladatai a lakosság ellátása alapvető élelmiszerekkel, az élelmiszeriparnak szükséges alapanyag megtermelése; nem elhanyagolható cél a többlet termelés exportálása, és mivel a lakosság jelentős aránya a mezőgazdaságban dolgozik a vidéki lakosság munkával való ellátása sem. A mezőgazdasági termelés számos sajátossággal bír. Ismerni kell a termelés biológiai környezetét a fajták jellemzőit, a talaj tulajdonságait stb. és az ökológiai hatásokat, a technológiai beavatkozások hatását a természetre, a környezetre. A mezőgazdasági termelés alapvető tényezője a termőföld; mennyisége adott, sőt a művelt földterületek nagysága csökken nemcsak Magyarországon, de az egész Európai Unióban is. A fenti tényezők mind hozzájárulnak a mezőgazdasági politika alakulásához, az agrárpolitikai célok és eszközök meghatározásához. Miért és miben más a mezőgazdaság, mint a többi nemzetgazdasági ágazat, például a különböző iparágak és szolgáltatások?... Az agrárpolitika fogalma, részterületei Egy ország gazdasága számos termelési ágazatból, iparágból tevődik össze. A mezőgazdaság is egy ilyen iparág, ami számos más területtel is szoros összefüggésben áll (pl. élelmiszeripar, vegyipar, gépgyártás). A gazdaságpolitika egyik eleme az agrárpolitika, melynek célja, hogy tervszerűen és tudatosan a fejlődés irányában vigye az adott ország mezőgazdaságát. Az agrárpolitika feladata a zökkenőmentes mezőgazdasági termelés biztosítása, a birtok- és tulajdonviszonyok rendezése, a mezőgazdasági termelés versenyképességének növelése végett a birtokkoncentráció elősegítése; ezeket a feladatokat törvények, rendeletek segítségével végzi el. - 3 -
Az agrárpolitikának számos olyan részterülete van, amit sem a törvényhozók és az agrárpolitikát tervezők-irányítók, sem a végrehajtók, vagyis a gazdák sem hagyhatnak figyelmen kívül. Ilyen részterület a minőségpolitika. Hosszú éveken keresztül a mennyiségi szemlélet volt jellemző, a hazai piac megelégedett a rosszabb minőségű áruval is, a minőség másodlagos szempont volt. Ma már nemcsak az exportpiacon, de a belföldi piacon sem adható el a rossz minőségű termék. A piac- és termeléspolitikai célokat (miből mennyire lenne szükség legalább a hazai igények kielégítésére az önellátásra) sok esetben nehéz teljesíteni, hiszen igazából a piac dönti el, hogy egy farm, egy gazdaság versenyképes-e, az általa megtermelt áru eladható-e a piacon. A támogatási politika feladata, hogy a különböző beruházások, fejlesztések támogatásával elősegítse a gazdaságok, termelő üzemek fejlődését, ugyanakkor a fejlesztéseken keresztül hozzásegítsék a gazdákat a megfelelő jövedelem eléréséhez is. Számos agrárpolitikai feladat csak egy-egy országban jelentkezik, de több olyan feladat, célkitűzés létezik, ami az Európai Unió valamennyi országában nagy jelentőséggel bír. Az ilyen, több- vagy akár valamennyi országban létező problémák kezelésére, a fejlődés elősegítésére jött létre az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP). Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája A II. világháborút követően a mezőgazdasági termelés nagymértékben visszaesett egész Európában. Az élelmiszerellátás akadozott és Nyugat-Európa élelmiszer behozatalra szorult, ugyanakkor a mezőgazdasági termelők jövedelmi viszonyai kedvezőtlenek voltak a magas termelési költségek és a hatékonytalanság miatt. Ezek az okok oda vezettek, hogy az Európai Gazdasági Közösséget megalapító Római Szerződésben (1958) a közös piac létesítésének szándékán, a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlásán kívül megjelentek egy közös mezőgazdasági politikának a célkitűzései is. Ezek a célok a következők voltak (Római Szerződés 39. cikkely alapján): - a mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése műszaki fejlesztéssel és a munkaerő optimális kihasználásával; - a mezőgazdasággal foglalkozó népesség számára az élet- és jövedelmi színvonal növelése; - a mezőgazdasági termékek piacának stabilizálása; - az élelmiszer-ellátás folyamatos biztosítása; - valamint az élelmiszerek méltányos fogyasztói árának biztosítása. A Közös Agrárpolitika (KAP; Common Agricultural Policy - CAP) 1962-ben indult útjára, az úgynevezett közös piaci szabályozások bevezetésével. A közös piac szabályozás olyan rendelkezések és előírások összességét jelenti, amelyek meghatározott termék vagy termékcsoport piacának termelését és az áru értékesítését biztosítják (pl. cukorpiaci szabályozás, tej- és tejtermékek közös piaci szabályozása). - 4 -
Mit jelentenek a Közös Agrárpolitika alapelvei? Egységes belső piac:. Közösségi preferencia: Pénzügyi szolidaritás: Az Európai Unió agrárgazdasága, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek előállítása folyamatosan változik a fogyasztói igényeknek megfelelően. Vajon a következő állítások közül melyek igazak, és melyek hamisak? A mezőgazdasági üzemek száma folyamatosan csökken az Európai Unióban. Egyre többen dolgoznak a mezőgazdaságban, egyre nő a mezőgazdaságból élők száma. A bővítéssel az európai mezőgazdaság sokszínűsége és az országok közötti eltérések tovább nőttek. Az európai mezőgazdaság szinte minden területen a túltermeléssel küzd. A minőség fokozatosan hátérbe szorul, a fogyasztók az árat figyelik elsősorban. A mezőgazdasági termelésben egyre kevésbé kell figyelni a környezeti terhelésre, a mennyiségi termelés a fontos. A WTO ellenzi a mezőgazdaság direkt támogatását, ezért fokozatosan át kell térni a vidékfejlesztés támogatására. - 5 -
Az eddig felsorolt tényezők sürgették a KAP 2003. évi reformintézkedéseit, melyeket Koppenhágában fogadtak el a tagállamok. A reform talán legjelentősebb intézkedése, hogy 2006-2013. között nem emelkednek a közös költségvetésből a mezőgazdaság támogatására szánt összegek, pontosabban csak az inflációt követheti az agrárkiadások növekedése (vagyis az eddigi keret 2006-tól nem 15, hanem 25 ország között kerül felosztásra, a teljes összeg növekedése nélkül). A 2005. és 2007. január 01. között kötelezően bevezetendő szabályozás másik alapvető fontosságú eleme, hogy a at elválasztják a termeléstől (a támogatás mértéke független lesz a gazdasági tevékenységtől: decoupling), valamint a közvetlen jövedelemtámogatást az elkövetkező években fokozatosan csökkentik és az így felszabaduló összeget a vidékfejlesztési intézkedések céljaira csoportosítják át (moduláció). Az új tagoknak 2004. május 1.-től fokozatosan át kell venni az új szabályokat. A moduláció, az új tagokra mindaddig nem vonatkozik, amíg a közvetlen kifizetések el nem érik az EU szintet (a jelenlegi 25 % el nem éri a 100 %-ot). A Közös agrárpolitika közös szabályozó elemeket alkalmaz valamennyi tagállamban; ezeknek az elemeknek elsődleges célja a túltermelés csökkentése, a gazdaságok versenyképességének javítása. Sorolja fel, hogy a túltermelés csökkentésére milyen termeléskorlátozó intézkedéseket ismer? Milyen termelést és értékesítést elősegítő eszközöket, intézkedéseket alkalmaz a KAP a gazdaságok versenyképességének fokozása céljából? - 6 -
Mi az intervenció, milyen termékeknél, miért és mikor alkalmazza az EU? Milyen alapfeltételekkel jutnak hozzá a gazdák a fenti hoz, illetve kifizetésekhez? 1. kötelezettség, hogy az EU hatóságok be tudják azonosítani a gazdálkodót. 2. kötelezettség, hogy valamennyi gazdaság termelési, értékesítési és költség adata bármikor hozzáférhető legyen. 3.. kötelezettség, hogy az adatokat az illetékes nemzeti és EU szervek összesíteni tudják. A meglátogatott gazdálkodó milyen támogatásban részesül, illetve milyen korlátozó intézkedésnek kell eleget tennie? - 7 -
Rajzolja le vázlatosan, hogy a gazdaság földterületei hol találhatók egymáshoz képest! Melyik táblán mit termel a gazdálkodó? Jelölje kék színnel, hogy mely termék(ek)et sikerült kedvezően értékesíteni, és pirossal, hogy mely termék(ek) eladása jelentette a legnagyobb problémát. - 8 -
Az agrárpolitikával nehéz befolyásolni egyes termékek eladhatóságát. A jövő agrárpolitikájának a környezetbarát módon előállított, kiváló minőségű terméket kell népszerűsítenie és támogatnia, hiszen ezt várják el a fogyasztók, az ilyen termékekért hajlandóak többet fizetni. A vásárlók igényeire is válaszolva az agrárpolitikai is folyamatosan alakulnak át: A Közös Agrárpolitika finanszírozásán belül elsőbbséget élvező területek 1990 CAP 1996 2002 CARPE 2008 Direkt Kompenzációs Átmeneti átalakítási támogatás Átmeneti átalakítási támogatás Piaci Agrárkörnyezeti Strukturális Piaci Agrárkörnyezeti Strukturális Piac-stabilizáló eszközök Környezeti és tájgazdálkodási kifizetések Piac-stabilizáló eszközök Környezeti és tájgazdálkodási kifizetések Vidékfejlesztési kezdeményezések Vidékfejlesztési kezdeményezések Forrás: Buckwell, 1998. Az agrárpolitika részterületei között, mégis elkülönítve kell beszélni a fenntartható fejlődésről. Ma már nem a mezőgazdasági termelés fokozása az elsődleges cél, hanem egyre inkább előtérbe kerülnek a környezet, az ökológiai feltételek megőrzésének és javításának feladata. Csak olyan mértékben szabad kihasználni a környezeti adottságokat, hogy az tartósan is lehetővé tegye a termelést, a fejlődést (például a földeket nem szabad túlterhelni, az állagromlást el kell kerülni). A fenntartható mezőgazdasági termelés fontosabb jellemzői: Víztakarékos Energiatakarékos Vegyszertakarékos Ráfordítás (költség) takarékos Minőségi terméket bocsát ki Fokozottan ügyel a környezetre Magas szintű szakértelmet, tudást igényel Vidéki térségek fejlődésének elősegítése - 9 -
Véleménye szerint a meglátogatott gazdaságban mennyire veszik figyelembe a fenti tényezőket? Nagyon figyelembe veszik Többé-kevésbé figyelembe veszik Nem veszik figyelembe Részt vesz a gazdálkodó az agrárkörnyezetvédelmi programokban? Igen,.. éve Nem, de a közeljövőben tervezi Nem, és nem is érdekli különösebben a téma Vajon a környezetre való nagyobb odafigyelés javítja/javítaná a gazda által előállított termék minőségét? Igen Nem különösebben A vidékfejlesztési politika céljai és eszközei Az AGENDA 2000 dokumentum új fejlődési szakaszt nyitott nemcsak az agrárpolitikában, hanem a vidékfejlesztésben is. A vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika második pillérévé vált. Milyen vidékfejlesztési támogatás(ok)ban részesül a meglátogatott gazdálkodó? - 10 -
Mi tetszett Önnek legjobban a meglátogatott gazdaságban? Miért lesz valaki farmer, vagy ahogy Magyarországon mondják: gazdálkodó? Felhasznált és ajánlott irodalom: Dr. Cser János (szerk.) (2003): Az Európai Unió agrárpolitikájának időszerű kérdései csatlakozásunk előtt Növényvédelmi Tanácsok XII. évfolyam 9. szám, 2003. szeptember Melléklet Dr. Nagy Frigyes (2003): Az Európai Unió élelmiszergazdasága FVM Agrárszaktanácsadási Szolgálat Kiadványa, Budapest Kalmárné Dr. Hollósi Erika (2004): Az Európai Unió közös agrárpolitikája, a mezőgazdaság támogatásának eszközei FVM kiadvány, Budapest Útmutató a Közös Agrárpolitika gyakorlati alkalmazásához FVM EU Integrációs Főcsoportfőnökség, Budapest 2003. - 11 -