SH/4/13 WP1 Erdei életközösségek védelmét megalapozó többcélú állapotértékelés a magyar Kárpátokban SH/4/13 2. részfeladat Erdőállapot-felmérések Magyarország Kárpát-régiójában AZ ERDŐÁLLAPOT-LEÍRÓ RENDSZER PROTOKOLLJA 3.2 változat Szerzők: Standovár Tibor (témavezető), Kelemen Kristóf, Kovács Bence és Szmorad Ferenc 2015. február 1.
Tartalomjegyzék 1. Bevezető...3 1.1 A pályázat fő célkitűzései...3 1.2 A térképezési rendszer kialakításának fontosabb szempontjai...3 1.3 A térképezési rendszer kialakításának fontosabb lépései...4 1.4 A protokoll feladata, szerepe, felépítése...4 2. Az erdőállapot-leíró rendszer áttekintése...5 3. A térképezés eszközei...7 3.1 Adatbeviteli eszköz...7 3.2 GPS...7 4. A terepi munkát segítő háttéradatok...7 5. Terepi adatfelvételezés...8 5.1 A mintavételi pont felkeresése, döntés a mintavételi szakasz és mintavételi pont felvehetőségéről...8 5.1.1 Döntés a mintavételi szakasz felvételezhetőségéről...8 5.1.2 Döntés a mintavételi pont (plot) felvételezhetőségéről...9 5.2 Adatfelvétel I. A mintavételi szakaszra vonatkozó adatrögzítés...10 5.3 Adatfelvétel II. A mintavételi területre (plot) vonatkozó adatrögzítés...16 5.3.1 Az állománykép jellemzőinek felvétele...17 5.3.1.1 A mintavételi pont erdőállományának fiziognómiai jellemzése...18 5.3.1.2 Faállomány jelenléte fiatalosokban és felújulási területen...19 5.3.1.3 Az újulat állapota, növekedése és az ezt hátráltató tényezők jelenléte/hiánya a felújulási területen...20 5.3.2 A faállomány-jellemzők felvételezése...21 5.3.3 Az álló holtfa és facsonk felvételezése...23 5.3.4 A fekvő holtfa felvételezése...25 5.3.5 Lágyszárúak felvételezése...28 5.3.6 Mikrohabitatok felvételezése...31 5.3.7 Talaj bolygatottságának felvételezése...35 5.3.8 Aljzat kövességének felvételezése...36 5.3.9 Idegenhonos cserjék és újulat jelenlétének/hiányának felvételezése...37 5.4 Adatfelvétel III. A részmintaterületre (szubplot) vonatkozó adatrögzítés...38 5.4.1 A cserjék felvétele...39 5.4.2 Az újulat felvétele...40 5.5 Dokumentáció...43 5.6 Megjegyzés rovat...43 MELLÉKLETEK...44 A Magyarországon előforduló fafajok jegyzéke...45 A Magyarországon előforduló cserjefajok jegyzéke...47 A protokoll alkalmazásához felismerendő lágyszárú fajok jegyzéke...49 2
1. Bevezető Az Erdei életközösségek védelmét megalapozó többcélú állapotfelmérés a Magyar Kárpátokban című, SH/4/13 azonosítójú, Svájci-Magyar Együttműködési Program keretében támogatott pályázati program egyik fő feladata egy új erdőállapot-felmérési módszertan kidolgozása és annak számottevő területen (közel 50.000 ha) való alkalmazása. Ez a dokumentum a kidolgozott módszertan leírását tartalmazza. 1.1 A pályázat fő célkitűzései A program megvalósításának elsődleges szempontja, hogy az erdőterületeket érintő tervezési feladatok (körzeti erdőtervezés, természetvédelmi kezelési tervek, Natura 2000 fenntartási tervek stb.) számára az erdőrészlet-léptéknél finomabb léptékű, térben explicit és gazdag tematikájú adatokat biztosítson. Olyan adatokat, melyek az erdőgazdálkodási szakterület sok esetben különböző érdekeltségű szervezetei (erdőgazdálkodók, erdészeti hatóság, nemzeti park igazgatóságok) részére a jelenleg is létező információk (erdészeti adattári adatok, vegetációtérképek stb.) kiegészítéséül szolgálnak, segítik az erdőgazdálkodói és természetvédelmi tevékenységek megalapozását, s mindezeken keresztül a különböző szektorok közötti együttműködést. Az erdőállapot-felmérések az Északi-középhegységben három tájegységet (Börzsöny, Mátra, Aggteleki-karszt), s ezen belül összességében három nemzeti park igazgatóságot érintenek. 1.2 A térképezési rendszer kialakításának fontosabb szempontjai A fenti célokat szolgáló adatgyűjtésre kiforrott protokoll korábban nem állt rendelkezésre, ezért egy olyan nem teljesen előzmények nélküli módszertant kellett kifejleszteni, amely együttesen vizsgálja az erdők fajösszetételét és szerkezeti jellemzőit úgy, hogy az egyes erdőjellemzők sajátos térbeli mintázatai (pl. holtfák elhelyezkedése, cserjeszint mintázata) külön-külön elemezhetőek legyenek. Ilyen típusú felméréshez a hagyományos, szubjektív döntésekkel terhelt, foltmintázaton alapuló élőhelytérképezés nem alkalmas. Ezért egy ponthálózatban végzett, egységes adatgyűjtésen alapuló módszertan került kidolgozásra, melynek adataiból egyszerű térinformatikai módszerekkel objektív és változónként független folttérképek nyerhetők ki. A kifejlesztésre kerülő módszerrel szemben az alábbi alapvető elvárásokat támasztottuk: GIS rendszerekben és a TIR-ben használható és elemezhető információkat szolgáltasson; a természetvédelmi kezelések tervezéséhez közvetlenül felhasználható adatokat szolgáltasson, 1:10 000 méretarányra skálázva; az erdőtervi térképekkel összevethető, az erdőgazdálkodói egyeztetésekhez közvetlenül felhasználható adatokat szolgáltasson (különösen erdőszerkezeti jellemzőket); költséghatékony legyen, a felhasználás szempontjából szükséges és elégséges adatminőséget a lehető legkisebb ráfordítás mellett eredményezze; peremfeltétel a gyors és egyszerű adatgyűjtés, hogy nagy területeken (teljes Natura 2000 területeken) és a szakmai érintettek lehető legszélesebb köre által (kutatói, természetvédelmi és erdészeti ágazat) elvégezhető legyen; legyen összehasonlítható létező egyéb adatbázisokkal (pl. erdőállomány adattár); 3
az adatokból a hagyományosan használt adatfedvények (különösen az Á-NÉR élőhelytérkép foltjellemzéssel és az EU jelentőségű élőhelyek térképe) is előállíthatók legyenek. 1.3 A térképezési rendszer kialakításának fontosabb lépései A térképezési módszertan fejlesztését egy rendkívül alapos szakirodalmi feldolgozás előzte meg. Ennek során a hazai és nemzetközi szakirodalom erdőállapot-leírással foglalkozó rendszerei, illetve protokolljai (erdőállomány-adattárak, erdőleltárak, erdővédelmi és biodiverzitás monitoringok, élőhely-térképezések stb.) kerültek górcső alá. A forrásmunkák feldolgozásának célja a projekt keretében tervezett léptékű és tartalmú térképezéshez hasonló munkák módszertani megoldásainak, skáláinak, tapasztalatainak áttekintése volt. A szakirodalmi feldolgozás összefoglalója a Többcélú erdőállapot-felmérések módszertanának kidolgozását megalapozó irodalmi áttekintés c. anyagban, a projekt weboldalán www.karpatierdeink.hu elérhető. A szakirodalmi feldolgozást követően a pályázatban megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően megtörtént a relevánsnak tartott változók listájának összeállítása. A szerkezetében és tartalmában is közel véglegesnek vélt módszertan tesztelése és további javítása több hónapos, különböző állományszerkezeti szituációkat érintő terepi munkával történt. A tesztelés során vizsgáltuk az egyes változók relevanciáját, az alternatív mérési/becslési módszerek skálájának megfelelőségét, a reprodukálhatóságot és az időráfordítást. A teszteléssel párhuzamosan készült ez a dokumentum, vagyis a módszertant leíró protokoll, mely szintén számos javítást és finomítást követően nyerte el végleges formáját. A kidolgozott erdőállapot-térképezési módszertan egyik nagyon fontos kérdése az alkalmazott mintavételi sűrűség. Annak a kettős elvárásnak kellett megfelelnünk, hogy kellően finom térbeli felbontású legyen a mintavétel a tervezett célok (erdőrészlet-léptéken belüli változatosság leképezése) eléréséhez, ugyanakkor elvégezhető számú mintavételi pontot tűzzünk ki. E kettős célt végül oly módon tervezzük elérni, hogy erdészeti és távérzékelt adatok előzetes elemzésével elkülönítünk térben változatosabb és kevéssé változatos faállományú részterületeket, melyeket eltérő sűrűségű mintavételi hálóval fedünk le. A legváltozatosabb részeken az alap 50 50 méteres hálót használjuk, a közepesen változatos részeken az eredeti háló egyes pontjainak kihagyásával, kb. 70,71 70,71 méteres, míg a leghomogénebb faállományú területeken 100 100 méteres háló kerül alkalmazásra. A háló oly módon kerül kialakításra, hogy a ritkább hálók minden eleme egybeesik az elvi sűrű háló pontjaival. 1.4 A protokoll feladata, szerepe, felépítése A protokoll legfontosabb feladata, hogy az erdőállapot-térképezésben részt vevők számára a térképezési módszertan szerkezetét, főbb elemeit és részletkérdéseit megvilágítsa, magyarázza, illetve értelmezze. Feladata továbbá az egységes térképezési szemlélet kialakítása, a terepi szituációk azonos elvek és azonos tartalmi elemek szerinti leképezésének lehetővé tétele, s mindezen keresztül az adatminőség egyenletességének biztosítása. A protokoll nem tartalmazza ugyanakkor a terepi térképezési munkához szükséges technikai információkat, ezért azt a felmérés során használt elektronikus eszközök használati útmutatóival (guide), illetve az adatbeviteli alkalmazáshoz készített felhasználói kézikönyvekkel együtt kell alkalmazni. 4
A protokoll felépítése teljes mértékben követi a térképezési módszer terepi adatfelvételi lépéseinek sorrendjét. Változó-csoportonként vagy változónként röviden összefoglalja a felmérés/adatrögzítés célját, majd ezt követően részletesen taglalja az adatfelvételi folyamat módját. Az egyes változóknál megadja az elvégzendő feladat típusát (szakértői azonosítás, szakértői döntés, szakértői becslés), továbbá az alkalmazandó fajlistákat, kategóriarendszereket és skálákat. Az azonosítási, döntési és becslési feladatok minél biztosabb és pontosabb elvégzéséhez a szöveges anyagrészekhez a változók egy részénél magyarázó szöveggel ellátott ábraanyag is csatlakozik. A protokoll 1-3. mellékletei a térképezés során azonosítandó (a vizsgálati területeken előforduló) fafafajok, cserjefajok és lágyszárú fajok (utóbbiaknál: potenciális domináns fajok, élőhelyjelző fajok, őshonos nitrofil és bolygatásjelző fajok, adventív fajok) jegyzékét tartalmazzák. 2. Az erdőállapot-leíró rendszer áttekintése Az erdőállapot-térképezés feladatát a projekt célterületeinek (1. ábra) erdőtervezett erdővel borított részein hajtjuk végre. Tehát nem célunk a faállománnyal tartósan nem borított tisztások, rétek, sziklagyepek stb. állapotának leírása. A projekt megfogalmazott céljainak megfelelően olyan adatgyűjtési rendszert alakítottunk ki, amely lehetővé teszi az erdőrészleteken belüli térbeli változatosság leképezését is. E finom térléptékű leképezést oly módon érjük el, hogy a teljes vizsgálati területet szisztematikusan lefedjük egymástól átlagosan kb. 70 méter távolságban levő mintavételi pontokkal. 1. ábra: Az erdőállapot-térképezéssel érintett célterületek. 5
Az adatgyűjtést három mintavételi egységre vonatkozóan végezzük (2. ábra): 2. ábra: A mintavételi egységek vázlata. Mintavételi szakasz: A mintavételi szakasz alapvetően két szomszédos mintavételi terület közötti útvonal környezetét jelöli. A mintavételi szakasz felvételezésének az a célja, hogy az egyes mintavételi területek részletes jellemzésével végzett erdőállapot-leírást teljesebbé tegyük a közöttük levő állományrészek természetvédelmi és/vagy erdőgazdálkodási szempontból kiemelt jelentőségű jellemzőinek dokumentálásával. Magába foglalja egy felvett mintavételi területtől a következőig terepen megtett útvonalat, az arról oldalirányban átlátható állományrészeket, valamint a felvételezésre kerülő következő mintavételi területet. Mintavételi terület (plot): Az adatfelvétel fő vonatkoztatási alapjául szolgáló 500 m² területű (12,62 m sugarú) kör. A mintaterület a mintavételi háló szerint előzetesen meghatározott helyzetű mintavételi pont mint középpont körül értelmezendő. A mintaterület alapvetően a faállomány (élő és holt fák minőségi és mennyiségi viszonyai), a lágyszárú szint, a termőhely és a kiemelt biológiai jelentőséggel bíró mikroélőhelyek leírásának színtere. Mintavételi részterület (szubplot): Ez a 30 m² nagyságú részmintaterület a mintaterületen belül koncentrikusan elhelyezkedő, 3,09 m sugarú kör. A részmintaterület alapvetően a cserjék és a fatermetű fásszárúak újulatának leírását szolgálja. 6
3. A térképezés eszközei A térképezés során az adatrögzítés elektronikus formában történik, a helymeghatározáshoz külön gps készüléket használunk. Ezen felül a mintavételi terület középpontját jelölő kitűzőkaróra, ellenőrző távolságmérésre, valamint a fák átmérőjének tesztelésére (ellenőrzésére) alkalmas eszközre van szükség. 3.1 Adatbeviteli eszköz Az adatrögzítés digitális módon zajlik. Az adatbeviteli eszköz Android 4.2 operációs rendszert futtató érintőképernyős telefon, amelyen a projekt keretében kifejlesztett alkalmazás (ForestDataCollect) fut. A felméréshez az EVOLVEO StrongPhone Q4 típusú készüléket használjuk. Kiválasztásakor figyelembe vettük, hogy viszonylag terepálló (IP67 szabvány szerint víz- és porálló, mérsékelten ütésálló), az elvégzendő feladathoz elegendő technikai specifikációkkal rendelkező, s hazai márkaképviselet által is forgalmazott, biztonságosan szervizelhető, illetve beszerezhető készülékről van szó. Az elektronikus adatrögzítés előnye, hogy a terepen, adatbevitel közben lehetőség nyílik a rögzítési hibák jelentős részének kiküszöbölésére. Ez azáltal történik, hogy a felmérésre fejlesztett alkalmazás a kérdések kihagyását megakadályozza, végigvezet a felmérés folyamatán, és a jelentősebb algoritmizálható hibákra is felhívja a figyelmet. Amennyiben például a talajbolygatásra 50% feletti értéket ad a felmérő, de a csemeték esetében ép kategóriába sorolja a rágottságot, akkor az alkalmazás figyelmeztet, hogy valamely válasz esetében elképzelhető, hogy félreütött a felmérő. A készülék felmérés során történő használatát külön dokumentumba szerkesztett részletes útmutató (kézikönyv) segíti. 3.2 GPS A mintavételi háló a távérzékelt adatok előzetes elemzése alapján megállapított sűrűséggel, a terepi felmérést megelőzően kerül kijelölésre. A felmérőknek GPS segítségével az előre kijelölt pontokat kell a lehető legnagyobb pontossággal felkeresnie. Erre a feladatra a Garmin GPSmap 64 típusú készüléket kell használni. E készülék kiválasztása mellett szólt, hogy önmagában gps-ként használható, a GPS és GLONASS rendszerek műholdjait egyaránt használó, erdős terepen jól működő antennával felszerelt készülék. Ezen felül előnye, hogy profilok segítségével a menüje leszűkíthető a felmérés tevékenységeire (pontok felkeresése, új pontok lehelyezése és átlagolás, útvonal/track log rögzítése), amelyek előre megírt modulok. Hátránya, hogy az adatok a GPS készüléken kerülnek tárolásra, az azonosítók kiválasztásával, illetve begépelésével azonosítási hibák léphetnek fel. A Garmin GPSmap 64 készülék felmérés során történő használatát külön dokumentumba szerkesztett részletes útmutató segíti. 4. A terepi munkát segítő háttéradatok A terepmunka kivitelezését támogatandó minden GPS készüléken elérhető kell legyen a felmérési terület turistatérképe, ami az általános tájékozódást segíti. Az EVOLVEO StrongPhone Q4 készülékre telepítésre kerül a Geopaparazzi alkalmazás, melynek segítségével rendelkezésre bocsájtjuk a felmérési terület 1:10.000 méretarányú topográfiai térképe alapján készült, az androidos felületre optimalizált áttekintő térképet, amely pontosabb domborzati információval segíti a tájékozódást. 7
5. Terepi adatfelvételezés 5.1 A mintavételi pont felkeresése, döntés a mintavételi szakasz és mintavételi pont felvehetőségéről Terepen felkeresendő mintavételi pontnak az elvi mintavételi háló (grid) alapján előzetesen meghatározott helyzetű hálópontokat tekintjük. A terület, illetve munkanap szerinti legelső mintavételi pont felkeresését (figyelembe véve a felmérendő mintapontok elhelyezkedését, illetve az egy nap alatt felvehető pontok mennyiségét is) időtakarékossági szempontok alapján előzetesen gondosan meg kell tervezni. A személygépkocsival is járható utak ismeretében gépkocsival a térképezendő terület, illetve az aznapi első mintavételi pont közelébe kell jutni úgy, hogy a mintavételi pont(ok) maximum 30 perces (max. 2 km-es) gyaloglással elérhetők legyenek. Ha a térképezendő terület közelébe nem vezet stabilizált, személygépkocsival is jól járható út, a munkaterület közelébe egyéb időtakarékos megoldásokkal kell kijutni (térképezési munka tömbösítése, szálláshely a munkaterület mellett, terepjárós segítség igénybevétele stb.). Folyamatos térképezési munka közben az újabb mintavételi pont felkeresése a két mintavételi pont közötti útvonal (=mintavételi szakasz) végigjárásával történik (lásd 5.2 pont). Az mintavételi háló elvi pontjaira mint ÉH-ra (érdekes hely, point of interest, POI) navigálunk a GPS eszköz segítségével. Az elvi pontot a lehető legjobban meg kell közelíteni, amely a készülék aktuális mérésének kijelzett hibáján belüli távolságot jelent. Az űrlap kitöltése előtt ellenőrizzük, hogy a megfelelő űrlapot nyitottuk-e meg: a GPS készüléken található pillanatnyi koordinátát rögzítjük az űrlapon, amely összehasonlításra kerül a mintavételi háló pontjaival. Amennyiben másik pont űrlapján kezdtünk volna dolgozni, mint ahová navigáltunk, figyelmeztetést kapunk azzal, hogy melyik űrlapot kellett volna megnyitnunk. Az ellenőrzést követően kitöltjük a mintavételi szakaszra vonatkozó kérdéseket. Ez idő alatt a GPS kicsit pontosabban rááll a helyre, ezért a mintavételi szakasz adatainak kitöltése után újra ellenőrizzük pozíciónkat. Amennyiben az elvi ponttól vett távolságunk (az androidos alkalmazás számítja a bevitt koordináták alapján) a GPS készüléken kijelzett a helymeghatározás pontatlanságából eredő hibánál nagyobb, helyet változtatunk a plot középpontjának lehető legpontosabb meghatározásához. A végleges plot középpontban elhelyezzük a mérőrudat. A mintavételi pont adatainak felvételezése alatt a GPS készüléken pontátlagolást végzünk és az átlagolt koordinátákat a GPS-ben tároljuk. A pontátlagolás eredményét az űrlapon is rögzítjük (lásd 5.5 fejezet). A mintavételi pont felkeresése során egyes jól meghatározott esetekben lehetőség van a mintavételi szakaszra és/vagy a mintavételi pontra vonatkozó adatrögzítés elhagyására. 5.1.1 Döntés a mintavételi szakasz felvételezhetőségéről szakértői döntés, egyszeres választás (igen/nem) A felmérő számára teljesen új térképezési terület első mintavételi pontja előtt elhagyható a szakaszra vonatkozó adatrögzítés. Az adott munkanapon legelőször felkeresett mintavételi pont esetében a mintavételi szakasz az előző napi utolsó mintaterülettől számított útvonal (és állományrész). Nehezen járható fiatalosok és felújulási területek esetén, amikor az egyes mintavételi pontok felkeresésére nem a legrövidebb, hanem a legcélszerűbb (pl. utak, 8
szomszédos idősebb erdő felőli) útvonalat választjuk, a mintavételi szakaszra vonatkozó kérdések megválaszolása elhagyható. Akkor is elhagyható a mintavételi szakaszra vonatkozó adatrögzítés, ha annak zöme nem faállománnyal borított terület, illetve ha fizikai vagy adminisztratív korlátok miatt nem megközelíthető. A mintavételi szakaszra vonatkozó adatrögzítés előtt tehát bejelölendő, ha az említett okok valamelyike miatt nem készül felmérés. 5.1.2 Döntés a mintavételi pont (plot) felvételezhetőségéről szakértői döntés, egyszeres választás (igen/nem) A mintavételi pont felkeresése közben/után (az adatbeviteli felületen a szakaszra vonatkozó kérdések kitöltése után) eldöntendő, hogy az adott területen a protokoll szerinti adatfelvétel kivitelezhető-e. A felvételezés elhagyására csak akkor kerülhet sor, ha a mintavételi helyszín felkeresése fizikai vagy adminisztratív okok miatt nem lehetséges (pl. kerítéssel elzárt objektum, csak külön engedéllyel megközelíthető terület), ha a felvételezési munka egyértelműen balesetveszélyes (pl. nagyon meredek, sziklás terület), vagy ha a terület stabilan nem erdővel borított, illetve nem erdőként hasznosított (pl. erdőterületen belüli gyepfoltok, erdészeti nyilvántartásban egyéb részletként szereplő területek: vadföld, tisztás, rakodó, nyiladék). Erősen kiritkuló, sok esetben gyepfoltokkal és cserjésekkel mozaikos karsztbokorerdők és egyéb felnyíló tölgyesek állományai határeset-jellegük ellenére (fontos állományjellemző változók rögzítésének reményében) felvételezendők, ha a fatermetű fásszárúak gyér borítása egyértelműen a szélsőséges termőhelyi tényezőknek tulajdonítható. A felvételezhetőségről hozott döntést a Felvehetőek a plot adatai? kérdésre adott igen vagy nem válasz bejelölésével kell az adatbeviteli felületen rögzíteni. Ha a mintavételi pont kihagyásáról döntünk (tehát ha a válasz: nem), meg kell adnunk a kihagyás okát. Kihagyás oka szakértői döntés, egyszeres választás Cél: A mintavételi területen és részterületen (plot és szubplot) történő felmérés kihagyásának indoklása. Helyszíni szakértői döntés alapján megválaszolandó, hogy milyen ok miatt marad el a plot és szubplot felvétele. Az űrlap kitöltéséhez (egyszeres választással) az alábbi kategóriákból lehet választani: fizikailag megközelíthetetlen adminisztratív okok miatt nem lehet felkeresni nem erdő Ha a mintavételi pont kihagyását semmi nem indokolja, a protokoll szerint adatfelvételt folytatni kell! 9
5.2 Adatfelvétel I. A mintavételi szakaszra vonatkozó adatrögzítés A mintavételi szakaszra vonatkozóan rögzítésre kerülő változók különböző jellegű, de főként a plot-szintű mintavételezésnél durvább térléptékben értelmezhető / térképezhető / vizsgálandó termőhely- és állományleíró adatok. Felvételük általános célja az erdőállapotleírás teljesebbé tétele, a mintavételi pontok közötti szerkezeti változatosságtól függően változó hosszúságú/kiterjedésű állományrészek természetvédelmi és erdőgazdálkodási szempontból kiemelt jelentőségű jellemzőinek dokumentálása. A további változók természetvédelmi szempontból nagyobb jelentőséggel bíró életnyomok és egyes Natura 2000 jelölőfajok jelenlétének rögzítését szolgálják. A mintavételi szakaszon (3. ábra) nem kell teljességre törekvő bejárást végezni, elegendő a balesetmentes közlekedéssel összeférő figyelmes haladás és az ennek során látottak rögzítése. Az adatokat nem menet közben, hanem az új mintavételi pontra amelyhez tartozó mintavételi terület a vizsgált változók vonatkozásában szintén a szakasz részeként értelmezendő érkezve kell majd kitölteni! 3. ábra: A mintavételi szakasz vázlata. A szabálytalan vonal jelzi, hogy a haladásra merőlegesen az állomány átláthatósága függvényében változik a távolság, amin belül a változók értelmezettek. Termőhelyi vonatkozású mikrohabitatok jelenléte szakértői döntés, többszörös választás Cél: A termőhelyi változatosság finom térléptékben jelentkező elemeinek leírása, a vizsgált erdőterületeken belül megtalálható, speciális szubsztrátként/élőhelyként értelmezhető, az erdők biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából jelentős szereppel bíró képződmények előfordulásának dokumentálása. 10
Helyszíni szakértői döntés alapján bejelölendő, hogy a megtett útvonalon, illetve áttekintett állományrészben milyen termőhelyi vonatkozású mikrohabitat(ok) fordul(nak) elő. Az űrlap kitöltéséhez akár több elem kiválasztásával (többszörös választással) az alábbi jegyzékből lehet a mikrohabitatokat azonosítani: Mikrohabitattípus suvadás, talajcsúszás sziklafal, sziklaletörés Leírás Agyagos vízzáró rétegen megcsúszott, képződési helyükről elmozdult, különböző méretű (általában max. néhány 10 m²-es felszínű), jellemzően völgyalji helyzetben látható talajtömbök, talajfoltok. Csuszamlások alkalmával a lejtő anyaga egy karéjos formájú fal mentén szakad meg (szakadásfal), az alacsonyabb térszínekre csúszó plasztikus tömeg szétterülve nyelvformát hoz létre. Felismerésüket segíti a talajfelszakadás jól látható nyomvonala és/vagy az új felszín természetes geomorfológiától elütő jellege. Hasonló morfológiai jellemzők esetén szintén ide értendők a föld, homok vagy kavics kitermelésére használt egykori anyagnyerő helyek is! Olyan tereptörések, ahol legalább 1 m magas, oldalirányban jellemzően nagyobb távolságra (akár több 10 méter hosszúságban), elhúzódó, közel függőleges sziklafelszínt láthatunk. A sziklafalak 3 m feletti, a sziklaletörések 1-3 m magasságú tereptörések. Hasonló morfológiai jellemzők esetén szintén ide értendők az állomány alatti, egykori (kisméretű) kőfejtők! Ábra kiálló szikla és kőgörgeteg A talajtakaró alól a felszínre kibukkanó, (megkerülhető vagy átléphető), általában 0,5-1,0 m-nél nem magasabb sziklakibúvások, amelyek összefüggően legalább 100 m 2 -t legalább 50%-os borítással fednek. A felszínt borító kőtörmeléket, görgeteg-követ is ide számítjuk! 11
Mikrohabitattípus erodálódott talajfelszín vízmosások Leírás Olyan területek, ahol a talajfejlődés geomorfológiai okok (a felszín meredeksége) miatt tartósan korlátozott. Elsősorban a rendszeres avarerózióval és talajfelszíni erózióval érintett sekély váztalajok foltjai sorolhatók ide. A másodlagosan (emberi tevékenység következtében) erodált, nem feltétlenül extrém kitettségű, sérült talajú területek e helyütt irrelevánsak. Régi utak vagy burkolt felületekről lefutó vizek nyomvonalán, illetve völgyaljakban kialakult eróziós árkok. Hasonló morfológiájuk miatt ide értendők a határozott peremmel és rézsűvel rendelkező mélyutak is! Ábra forrás, szivárgó Völgytalpakon vagy vízzáró réteg jelenléte esetén domboldali helyzetben megjelenő vízfakadások, vagy -szivárgások. Beazonosításuk elsősorban a felszínre törő víz jelenléte, szárazabb-aszályosabb periódusokban pedig a fakadási ponton vagy közvetlenül az alatt jelentkező higrofil növényzet alapján lehetséges. egyik sem Kijelölendő, ha a fenti termőhelyi vonatkozású mikrohabitatok közül egyet sem észleltünk. Friss faállomány-bolygatás jelenléte szakértői döntés, egyszeres választás (igen/nem) Cél: Az erdők természetes dinamikai folyamataihoz hozzátartozó, az aktuális állományszerkezetet megtörő, s gyakran sok faegyed elpusztulásához vezető természetes bolygatások előfordulásának detektálása. Helyszíni szakértői döntés alapján megválaszolandó, hogy a megtett útvonalon, illetve áttekintett állományrészben láttunk-e faállományt érintő friss, természetes eredetű (nem gazdálkodási vagy kezelési célzatú beavatkozásra visszavezethető) bolygatást. Esetünkben friss természetes bolygatásként értelmezendők azok a behatások, melyek 1-2 évnél nem régebben érték az állományt és a bolygatásra adható válaszreakciók (gyomosodás, újulat megjelenése/megerősödése, stb.) még érdemben nem láthatók. Akkor rögzítsük e bolygatások jelenlétét, ha az érintett terület nagysága meghaladja a 400 m²-t. Ez a területnagyság fakidőlések, lombvesztés esetén már jelentős változást okoz az erdőbelső fényviszonyaiban, illetve avartűz esetén már messzebbről is jól érzékelhető. 12
A faállomány jellemző bolygatás-típusa szakértői azonosítás, többszörös választás Cél: A vizsgált állományrészben tapasztalt friss bolygatások típusának (eredetének) azonosítása. Amennyiben a friss faállomány-bolygatás jelenlétére vonatkozó válasz igen, helyszíni szakértői döntés alapján meg kell adni a bolygatás típusát. Az űrlap kitöltéséhez akár több elem kiválasztásával (többszörös választással) az alábbi jegyzékből lehet a bolygatástípusokat azonosítani: Bolygatás-típus korona- vagy törzstörés egész fa / törzs dőlése tűz biotikus hatások Leírás A fák koronájának vagy törzsének mechanikus hatások (rendszerint jég, hó) miatt jelentkező törése. A letört korona- vagy törzsrészek vagy a fán fennakadva láthatók, vagy a talajra kerültek. A fa egészének mechanikus hatások (rendszerint szél, jég) miatt jelentkező kidőlése. A dőlés történhet gyökértányérral együtt vagy (elsősorban sarj eredetű, kikorhadt tövű fák esetén) anélkül, a törzs tőből való kitörése következtében. Rendszerint gondatlanságból bekövetkezett avar- és/vagy koronatűz. A tűzeset nyomai az avartakarón, az aljnövényzetben (lágyszárúak, cserjék), a fák törzsén és kérgén, illetve (koronatűz esetén) az ágrendszeren/lombozaton is jól kivehetők. Vírusok, baktériumok, gombák vagy rovarok okozta, kondíciógyengüléssel, részleges vagy teljes lombvesztéssel, illetve törzspusztulással járó, az állomány későbbi szerkezeti jellemzőit és/vagy dinamikáját jelentős mértékben befolyásoló (rendszerint intenzív) hatások összessége. A vadhatást e helyütt nem vesszük figyelembe! Kiugró méretű fák jelenléte szakértői döntés, egyszeres választás Cél: Az erdei életközösségek vertikális és horizontális szerkezetét is megtörő, az állomány egészéhez képest jelentősen eltérő méretű és habitusú fák jelenlétének rögzítése. Ezek az általában nagyobb átmérőjű, vastagabb törzsű, nagyobb koronájú, idősebb korban esetleg odvas-üreges fák fontos az állományrészből egyébként hiányzó mikroélőhelyeket szolgáltathatnak. Helyszíni szakértői döntés alapján megválaszolandó, hogy a megtett útvonalon, illetve áttekintett állományrészben láttunk-e olyan élő vagy (álló) elhalt törzset, melynek átmérője legalább 50 cm és a befoglaló (az érintett vastag fa magasságával összemérhető átmérőjű körön belüli) állomány átlagátmérőjét legalább 30 cm-el meghaladja. A két feltételnek együtt kell teljesülnie, így az egyöntetűen vastag törzseket tartalmazó állományrészek idős fáinak számbavétele e helyütt nem releváns. Az űrlap kitöltéséhez (egyszeres választással) az alábbi kategóriákból lehet választani: 13
Kategória kiugró méretű élő fa (fák) kiugró méretű álló holtfa (holtfák) kiugró méretű élő fa és álló holtfa (együtt) egyik sem Megjegyzés Ide sorolandók az 1-2 kisebb élő ágat, vagy tőről felverődött sarjakat még hordozó, de a törzs nagyobb részén már elpusztult példányok is! Kijelölendő, ha nem észleltünk kiugró méretű törzset. Agresszíven terjedő idegenhonos fafajok jelenléte szakértői döntés, többszörös választás Cél: Az erdei életközösségek nem őshonos, beültetett vagy szubspontán megjelent, a természetességi állapotot és az állomány jövőbeni sorsát várhatóan negatívan befolyásoló fafaj(ok) előfordulásának dokumentálása. Helyszíni szakértői döntés alapján bejelölendő, hogy a megtett útvonalon, illetve áttekintett állományrészben mely agresszíven terjedő idegenhonos fafaj(ok) fordul(nak) elő. Az előfordulás tényének megállapításához az adott fafaj(ok) egyetlen (akár magonc korú/méretű) egyedének jelenléte elegendő. Az űrlap kitöltéséhez szükség esetén több fafaj megjelölésével (többszörös választással) az alábbi jegyzékből lehet a fafajokat kiválasztani: Kód Magyar név Tudományos név A akác Robinia pseudoacacia AK amerikai kőris Fraxinus penssylvanica BL bálványfa Ailanthus altissima KM kései meggy Padus serotina VT vörös tölgy Quercus rubra ZJ zöld juhar Acer negundo egyik sem Kijelölendő, ha nem észleltünk agresszíven terjedő idegenhonos fafajt! Életnyomok és jelölőfajok jelenléte szakértői azonosítás, többszörös választás Cél: Egyes könnyen azonosítható, természetvédelmi szempontból nagyobb jelentőséggel bíró életnyomok és holtfához kötődő Natura 2000 jelölőfajok (xilofág rovarok) jelenlétének rögzítése. 14
A két plot között az alábbi életnyomok és/vagy fajok jelenlétét kell feljegyezni: Feljegyzendő gallyfészek harkály-életnyom Natura 2000 jelölőfajok egyik sem Leírás A lombkoronaszintben lévő, jó állapotú gallyfészek előfordulását kell csak rögzíteni, amely alkalmas lehet ragadozómadarak, holló és/vagy fekete gólya számára. Olyan elsősorban táplálkozás során létrejött, harkályok által okozott nyomok a fatörzsön vagy vastagabb ágakon, amelyek a földről menet közben is jól látszanak. Menet közben is, extra időráfordítás nélkül is jó eséllyel észlelhető és felismerhető Natura 2000 jelölőfajok előfordulása. A részletes jegyzéket lásd alább! Kijelölendő, ha nem észleltünk útközben életnyomokat. Natura 2000 jelölőfajok szakértői azonosítás, többszörös választás Cél: Natura 2000 élőlények azonosítása és regisztrálása a szakaszon. Amennyiben a Natura 2000 jelölőfajok előfordulását firtató kérdésre a válasz igen, helyszíni szakértői azonosítás alapján szükséges a megfigyelt taxon(ok) megnevezése is. Az űrlap kitöltéséhez akár több elem kiválasztásával (többszörös választással) az alábbi jegyzéket kell használni: Magyar név gyászcincér havasi cincér nagy hőscincér szarvasbogár Tudományos név Morimus funereus Rosalia alpina Cerambyx cerdo Lucanus cervus A felsorolt Natura 2000 fajok keresésével külön időt tölteni nem szabad, csak a mintavételi szakasz normál ütemű bejárása során szem elé kerülő egyedeket kell feljegyezni! 15
5.3 Adatfelvétel II. A mintavételi területre (plot) vonatkozó adatrögzítés A mintavételi területet (4. ábra) a mintavételi háló szerint előzetesen meghatározott helyzetű mintavételi pont terepi rögzítése után a jelölő rúd körül, a kör sugarának becslésével (a határhelyzetű fák azonosításával) kell lehatárolni. A mintavételezés egyenletességének biztosításához rendkívül fontos a távolságbecslés előzetes kalibrálása, ennek érdekében a felmérés előtt (akár naponta) próbabecsléseket kell végezni. Emellett esetenként (különösen, ha határhelyzetben a becsülendő adatok/értékek egészét érdemben befolyásoló egyedek is vannak) a felmérési munka közben is szükség lehet a becsült távolság mérőszalaggal vagy távolságmérővel történő ellenőrzésére. Az ellenőrzés (mérés) során jelentősebb terepdőlés esetén minden esetben törekedni kell a vízszintes távolság közelítésére! 4. ábra: A mintavételi terület (plot) lehatárolása és mérete. A plot területén esedékes felmérési munkához nehéz általános érvényű területbejárási javaslatot adni, hiszen a pontos adatfelvételhez szükséges bejárási sűrűség nagyban függ az érintett állomány változatosságától és átláthatóságától. Az állományképet összességében leíró kategóriák és a csatlakozó járulékos információk (részletesen lásd később) a mintaterületközéppontból szinte minden esetben felvehetők. Jól áttekinthető, erősebb cserje- és újulat-borítás nélküli, kevés számú és/vagy egyértelműen felismerhető fafajt tartalmazó, jól becsülhető átmérő-jellemzőkkel rendelkező állományokban (pl. idősebb bükkösökben) sok esetben a faállomány összetételének és átmérőeloszlásának leírása is megoldható a mintavételi terület középpontjából. Ha viszont az állomány nehezen áttekinthető, az előforduló fafajok nem egyértelműen beazonosíthatók, illetve ha egyes törzsátmérők méréssel történő ellenőrzése szükséges, a mintaterület bejárása már a felvételezés ezen fázisában is szükséges lehet. Lényeges irányelv, hogy a faállományösszetétel és átmérőeloszlás leírását követően a további változók rögzítéséhez mindenképpen ki kell mozdulni a plot középpontjából! 16
Általános tapasztalat, hogy egy szisztematikus bejárással a teljes kérdéssor nem válaszolható meg, ezért inkább a lépésről-lépésre történő állományszemle és adatbevitel ajánlható. A plotközéppontból való kimozdulás iránya és rendszere nem szabványosítható, azt inkább a soron levő változó leképezéséhez szükséges információ(k) megszerzési lehetőségei határozzák meg. Ha a plot teljes területének átpásztázása szükséges, akkor célszerű a középpont körül a mintaterület-sugár kétharmadának (kb. 8 m) megfelelő íven szisztematikusan végighaladni, s a részletesebb vizsgálatot igénylő objektumokhoz/állományrészekhez külön-külön odamenni. Ha a ploton kívüli állományból további fafajokhoz és/vagy átmérőosztályokhoz tartozó faegyedek koronája lóg/lóghat be, úgy a bejárást célszerű a plot kerületén (szükség esetén ellenőrző távolság mérésekkel) kezdeni és utána végigpásztázni a plot belsejét. Erős cserjefoltok jelenléte esetén a bejárásnál arra is figyelmet kell fordítani, hogy a fafajok sűrű cserjésekben megbúvó, faállományhoz sorolandó egyedeit is megtalálhassuk. A fekvő holtfa mennyiségének piktogram-alapú becslése (lásd később) viszont mindenképpen a plotközéppontból végzendő! 5.3.1 Az állománykép jellemzőinek felvétele A mintavételi terület jellemzése a fő kategóriák megadásával szakértői döntés, egyszeres választás Cél: A mintavétellel érintett állományrész habitusának összefoglaló jellegű leírása a jelen lévő fatermetű fásszárúak és újulatuk záródása, illetve átlagos magassága alapján. A korábbi gazdálkodási célú beavatkozások, valamint a természetes bolygatások hatására kialakult állománykép rögzítése. A vizsgálati terület fásszárúak alkotta állományát magassági határértékek és záródási kritériumok alapján a táblázatban szereplő három (állomány-átlagkort tükröző) kategória valamelyikébe kell sorolni (lásd 5. ábra). Kategória középkorú vagy idős erdő fiatalos felújulási terület Leírás Olyan állomány, amelyben az 5 m-nél magasabb, méretes fák záródása legalább 20%-os. Természetes bolygatás vagy mesterséges beavatkozás nyomán az 5 m- nél magasabb fák záródása 20% alatti. Az állomány fő tömegét 1,5 m- t elérő, de 5 m-t meg nem haladó, legalább 70%-os záródású fatermetű fásszárúak alkotják. Természetes bolygatás vagy mesterséges beavatkozás hatására kialakult olyan állomány, ahol a fatermetű fásszárúak átlagos magassága nem éri el a 1,5 m-t vagy 1,5 és 5 m közé esik és a záródása kisebb mint 70%. A fő kategória meghatározásának speciális esetével találkozhatunk az 5.1.2 fejezetben is említett karsztbokorerdők és egyéb erősen felnyíló tölgyesek esetében. Ezen állományoknál a szélsőséges termőhelyi viszonyok miatt az 5 m magasságot elérő frakció összborítása esetenként 20% alá csökken, így ilyen helyszíneken (mivel a fiatalos kategória jelenlétére viszonylag kicsi az esély) jellemzően középkorú vagy idős erdő és felújulási terület kategóriák váltakozására lehet számítani. 17
Az űrlap kitöltéséhez a felsorolt kategóriákból egyet kötelezően meg kell jelölni. A felmérés a mintavételi terület jellemzésének függvényében folytatódik tovább. Ha a mintavételi terület: középkorú vagy idős erdő 5.3.1.1 fiatalos; felújulási terület 5.3.1.2 5. ábra: Az állománykép jellemzőinek felvétele. 5.3.1.1 A mintavételi pont erdőállományának fiziognómiai jellemzése szakértői döntés, egyszeres választás Cél: Az előzőekben középkorú vagy idős erdő besorolást kapott állományrészek vertikális jellemzőinek összefoglaló leírása. A fiziognómiai kategória fontos szerepet játszik az állományrész termőhelyi és történeti meghatározottságainak értékelésében. A jellemzés során a cserje- és koronaszint elkülönültségéből, valamint az állományalkotó fák növekedési formáiból levezethető állománykép kerül tipizálásra. Helyszíni szakértői döntés alapján megválaszolandó, hogy a plot területére eső állományrész milyen fiziognómiai kategóriával írható le. Az űrlap kitöltéséhez (egyszeres választással) az alábbi kategóriákból kell egyet (kötelezően) megjelölni: 18
Fiziognómiakategória sarjcsokros erdő összefolyó koronaés cserjeszintű erdő szabad állásban nőtt idős fákat tartalmazó állomány egyik sem Leírás A sarjcsokros növekedésű (rendszerint görbe) törzsek aránya meghaladja a 80%-ot. A fatermetű fásszárú fajok jellemzően alacsonyak vagy közepes magasságúak, a lombkoronaszint és a cserjeszint nem válik el élesen egymástól. Az állomány legnagyobb részét alkotó faegyedek korát és átlagos vastagságát jelentősen meghaladó, egykor (legalább részben) szabad állásban növekedett, terebélyes koronájú fák (legalább 3) előfordulása és természetes úton felnőtt fiatalabb korosztály jelenléte jellemzi a plot területét és a környező állományrészt. Kialakulása legtöbbször korábbi fáslegelők, legelőerdők felhagyása utáni spontán beerdősülés révén valósult meg. Nem tartoznak ide a vágásos üzemmódban használt erdők véghasználatakor meghagyott hagyásfákat tartalmazó fiatalosok, illetve a nagyobb koronájú, idősebb törzseket magukba foglaló állományok sem. Az állomány nem mutatja egyik, az előző kategóriákban bemutatott fiziognómiai kategóriára jellemző állományképet sem. Ebbe a kategóriába tartoznak a leggyakrabban előforduló, szálerdő képet mutató állományok. Esetenként előfordulhat, hogy a plot területén a faállomány sarjcsokros, a koronaszint pedig a cserjeszinttel összefolyik (pl. letörpült, sarj eredetű molyhos tölgyesek esetében). A két állományjellemző egyidejű jelenléte esetén fiziognómiai kategóriaként mindig az összefolyó korona- és cserjeszintű erdő kategóriát rögzítsük! 5.3.1.2 Faállomány jelenléte fiatalosokban és felújulási területen szakértői döntés, egyszeres választás (igen/nem) Cél: Az előzőekben fiatalos, valamint felújulási terület besorolást kapott állományrészekben a méretes szálfákból álló idősebb, illetve a 2,5 méteres magasság fölé növő fiatal állomány rögzítése. Amennyiben a vizsgált fiatalos vagy felújulási terület rendelkezik faállománnyal, a mintavétel során a faállomány-összetételt is jellemezni kell (5.3.2 pont). Amennyiben a plot területén a fajlistában (lásd 1. melléklet) található fafajok bármelyike meghaladja a 2,5 m magasságot, a faállomány rögzítése szükséges, tehát igen a válasz és a faállományra vonatkozó többi kérdésre is válaszolni kell. Amennyiben azonban a ploton belül csak 2,5 m alatti frakció (újulat) található, akkor a válasz nem, és a faállományra vonatkozó többi kérdés nem jelenik meg. Abban az esetben, ha a fafajok által képzett állomány a 2,5 m- es magassági határon van (néhány egyed minden bizonnyal meghaladja a 2,5 m-t, de azok is 19
éppen kinőttek az újulatból), akkor a faállomány-leírástól eltekintünk. Hagyásfák esetében azonban mindig faállományként rögzítjük a 2,5 m-nél magasabb fákat. 5.3.1.3 Az újulat állapota, növekedése és az ezt hátráltató tényezők jelenléte/hiánya a felújulási területen Cél: Annak megítélése, hogy az előzőekben felújulási terület besorolást kapott állományrészeken az újulat mennyisége elegendő-e ahhoz, hogy az erdő felújulását az erdészeti gyakorlat kritériumai szerint biztosítottnak értékelhessük. Nemleges válasz esetén érdeklődésünk kiterjed a mintavételi terület jelenlegi állapotára, ami esetenként az elégséges újulat hiányának okára is utalhat, de nem célunk (nem is lehetőség) az újulat hiányának okát egyértelműen meghatározni. A felújulási területen a záródás eléri-e a 70%-ot? szakértői döntés, egyszeres választás (igen/nem) Azt kell megbecsülni, hogy a felújulási területen az átlagosan 1,5 m-nél alacsonyabb fatermetű fásszárú fajokhoz tartozó újulat eléri-e a 70%-os borítást vagy sem. Ezt a beviteli képernyőn szakértői becslés révén, egyszeres választással (igen/nem) kell rögzíteni. Ha a válasz nem, a felújulást nem tekintjük biztosítottnak, ezért a mintavétel a terület néhány akár az újulat záródáshiányát potenciálisan kiváltó jellemzőjének rögzítésével folytatódik. Ha a válasz igen, az adatfelvétel a faállomány (ha van) vagy az álló holtfa és/vagy facsonk leírásával folytatódik. A felújulási terület jellemző állapota szakértői döntés, többszörös választás Ha a mintavételi területen az újulat mennyisége nem kielégítő (az újulat borítása nem éri el a 70%-ot), megvizsgálandó, hogy sikeres felújulás hiányában a mintavételi terület pillanatnyi állapotát hogyan tudjuk jellemezni. Rögzítendők az alábbi kategóriákkal leírható (az újulat hiányával potenciálisan összefüggésbe hozható) tényezők: Állapotjellemzők vágásnövényzet és/vagy tövises bozót fokozott vadhatás szélsőséges termőhely Leírás A plot területét részben vegetatív módon jól terjedő, igen kompetitív vágásnövények uralják. A plot területén a nagyvad-fajok intenzív és folyamatos jelenlétének nyomai (rágás, túrás, taposás stb.) láthatók. A plot területén termőhelyi szélsőségek (pl. alacsony vagy túl magas talajnedvesség, nagyarányú kövesség, a termőtalaj hiánya) jelei detektálhatók. 20