ELMÉLET MÓDSZERTAN DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY Településrendszerünk strukturális változásának tendenciái A múlt század második felében felgyorsult a hazai településrendszer strukturális változásának folyamata. Ennek egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása a főváros szomszédságában fekvő települések Budapesttel és egymás között végbement területi-településközi összefonódása, funkcionális kapcsolataik megsokszorozódása, összefüggő agglomerációs és ennek következményeként jelentősebb földrajzi térségre kiterjedő településtest kialakulása. Hasonló jellegű folyamatokat figyelhettünk, figyelhetünk meg a nagyvárosaink, nagyobb ipari városaink, megyeszékhelyeink körüli térségekben. Az egymás szomszédságában fekvő települések funkcionális, majd területi-településközi összefonódása jellemezte a Balaton partján, különösen annak déli oldalán elhelyezkedő városok és községek gyors agglomerálódását, összefüggő településtest kialakulását. A települési viszonyok átalakulása, a településrendszer strukturális változása meghatározó tényezőként érvényesült a rendszerváltás utáni két évtizedben is. Jelenleg az ország huszonegy térségében állapítható meg egyértelműen a települési viszonyok olyan jellegű és irányú átalakulása, amelynek eredményeként sajátos településstruktúrák, településképződmények fejlődésével találkozhatunk. Ez a folyamat átfogja, intenzíven érinti az ország településeinek több mint tizedét (közel négyszáz várost és községet). A változások által érintett főváros, nagyvárosok, megyeszékhely-funkciót betöltő városok térségében jelentős népességkoncentrációjuk révén az ország mai népességének közel harmada él, lényegében az adott településstruktúrákban talál munkaalkalmat, az ezekben működő ellátórendszerek révén jut különféle jellegű, rendeltetésű szolgáltatásokhoz. A hazai településrendszer fejlődésének valószínű folyamatait vizsgálva feltétlenül foglalkozni kell azzal is, hogy a strukturális változás milyen tendenciáival számolhatunk a jövőben. Miképpen befolyásolja ez a folyamat a társadalom, a népesség, a gazdaság területi szerkezetének átalakulását, fejlődését? A jövőben hazánkban is számolni kell az urbanizációval, annak várható következményeivel. Ez a folyamat az elmúlt évtizedekben végbement fejlődéshez hasonlóan különbözőképpen érintheti településeinket. Budapest, nagyvárosaink, valamint középvárosaink egy részének esetében a rurális térségekből, netán más országokból való bevándorlás révén számottevőbb népességgyarapodás következhet be. A korábbi tendenciákkal egyezően a bevándorlás az adott városok térségeit is érinti, aminek következményeként tovább erősödhet a központ és a vonzásába eső települések funkcionális és területi összefonódása, szimbiózisa. Ebben a folyamatban döntő szerepe lehet a vonalas infrastruktúra hálózati és létesítményi rendszereinek. Az érintett városok nagy részében nem csak bevándorlás, betelepedés valószínűsíthető. A városi környezeti terhelések (a zaj, a légtér szennyeződése stb.) nyomán a lakosság egy része helyenként gyorsuló ütemben elhagyja korábbi lakóhelyét, kiköltözik onnan a környék településeire. Ennek eredménye-
TELEPÜLÉSRENDSZERÜNK STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSÁNAK TENDENCIÁI 269 ként nagyobb települési struktúrák kialakulásával, a meglévő településképződmények jelentősebb földrajzi kiterjedésével lehet számolni népességszámban, lakásállományban. A mai helyzetre vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a szolgáltatóintézmények, kereskedelmi raktárak, különféle jellegű funkciókat ellátó, irányító logisztikai központok gyarapodó számban települhetnek ki, illetve le a városhoz közeli területeken, erősítve a településstruktúrák fejlődését, újak kialakulását. Feltétlenül meg kell említeni, hogy egy lassúbb társadalmi-gazdasági fejlődés mérsékeltebb hatást gyakorolhat a településrendszer szerkezetének átalakulására, a korábban kialakult településképződmények, struktúrák helyzetére. Egy reményeink szerinti dinamikusabb társadalmai-gazdasági fejlődés erőteljesebb impulzust jelenthet a kialakult, kialakuló településstruktúrákra, szerepük erőteljesebb érvényesülésére, újabb hatótényezők szerepét válthatja ki, intenzitásukat fokozhatja. A folyamat objektív jellegéből következően jelentős elmozdulást jelenthet a népesség települési viszonyaiban, a településrendszer átrendeződésében. Ugyanakkor nagy regionális különbségekkel számolhatunk az ország különböző térségeiben a településrendszer strukturális változása nyomán. Nyugtalanságot vált ki bennem az a körülmény, hogy a magyarországi településrendszer jövőbeli fejlődésének kérdéseivel foglalkozó írások viszonylag kevés figyelmet fordítanak a strukturális változás folyamatainak várható alakulására, a népesség települési viszonyaiban játszott szerepére és jelentőségére. Nagyobb ha úgy tetszik, kitüntetett figyelmet érdemelne ez a problémakör. Nem csak a településrendszer várható fejlődése, valószínűsíthető átalakulása szempontjából. A strukturális változások alapvető kérdéseket vetnek fel, minőségileg új feladatokat fogalmaznak meg a követendő területpolitikai magatartást, terület- és településfejlesztést illetően egyaránt. A várható tendenciák új kihívásokat jelentenek a területi, településközi irányítás rendszerében is. Felvetődik az önkormányzatokról intézkedő törvények, jogszabályok kívánatos mértékű és jellegű módosítása, a településközi együttműködés feladatainak, lehetőségeinek az új követelményekhez, a településfejlődés új feltételeihez alkalmazkodó megközelítése. A témában folytatott legújabb vizsgálatok alapján az alábbiakban elemzem a hazai településrendszer strukturális átalakulásának várható tendenciáit. A magyarországi településrendszer fejlődésének tendenciáit a strukturális változások feltételezhető folyamataival összefüggésben vizsgálva azt a felismerést fogalmazhatjuk meg, hogy adottságaik, az átalakulást ösztönző különféle tényezők által kialakuló feltételek alapján markánsan érintett térségek lehetnek: a budapesti agglomeráció és a Duna északi szakasza menti területek, a közép-dunántúli térség, Debrecen környéke és a középbékési településegyüttes. Az átalakulást ösztönző, kiváltó tényezők között említhetjük: a kialakult településképződmények fejlettségét, centrumaik erősségét, nagyobb földrajzi térségekre gyakorolt vonzóhatásuk intenzitását, a vonalas infrastruktúra rendszereit, népességtömörítő szerepüket. Természetesen a már kialakult településképződmények szerepét a jövőben is meghatározónak tekinthetjük. Ez esetben is a társadalmi-gazdasági átalakulás szerepét és jelentőségét hangsúlyozzuk ebben a folyamatban. A budapesti agglomeráció és Észak-Dunántúl térsége Valószínű, hogy a strukturális változás folyamatának elmélyülésében, földrajzi kiterjedésében, településrendszerünk egészének fejlődésében a jövőben is meghatározó szerep jut
270 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY a budapesti agglomerációnak. Ez a településképződmény a legnagyobb a hazánkban kialakultak között. A településstruktúra hat szektorra tagolt szerkezetét vizsgálva az a tendencia valószínűsíthető, hogy a fejlődés egyik meghatározó térsége a nyugati irány lesz. Az agglomerálódás folyamata a Duna menti sáv irányában érvényesülhet szembetűnően. Ez a térség kapcsolódhat közvetlenül a Tatabánya centrumú településegyütteshez, s rajta keresztül a gyors fejlődéssel kitűnő győri agglomerációhoz. A budapesti agglomeráció kialakult szerkezetében jól felismerhető észak déli irányú tengely meghatározó szerepe fokozatosan teljesedik ki a keleti, északkeleti és a déli, délkeleti szektorok földrajzi térségei felé. Ebben a folyamatban döntő szerepük van a vonalas infrastruktúra rendszereinek: az agglomeráció területén áthaladó vasúti és közúti hálózatoknak. A Helyiérdekű Vasút (HÉV) három (Budapest Ráckeve, Budapest Gödöllő és Budapest Szentendre) vonalának meghatározó szerepével lehet és kell számolni az agglomerálódást ösztönző, erősítő csápszerű közlekedési vonalak között. A mai besorolás alapján 81 település tartozik a budapesti agglomerációhoz. A fővárosba naponta rendszeresen ingázók ennél több településről érkeznek (településenként meghaladva a tíz főt): hasonló képet kapunk a várost rendszeresen felkeresők, intézményeinek szolgáltatásait igénybe vevők számát illetően. Ez is jelzi az agglomeráció területének várható további terjedését. A fővárosban megfigyelt területhiány nyomán az elmúlt másfél-két évtizedben felgyorsuló tendencia a kereskedelmi-raktározó, különféle manipulatív tevékenységeket ellátó szervezetek hálózati és létesítményi rendszereinek elhelyezkedése, építése az agglomeráció településeiben, nagyobbrészt a főváros szomszédságában. Valószínűleg erősödni fog az agglomeráció belső struktúrájának tagoltsága. Kettős, társadalmi és területi értelemben egyaránt. A korábban folytatott szociológiai vizsgálatok feltárták, hogy a budai oldalt a jobb anyagi helyzetű vállalkozók, a középosztály képviselői, az elit, az alkotótevékenységet folytató értelmiségi csoportok részesítik előnyben. Ez részben érvényes a Duna menti északi irányú csáp mentén elhelyezkedő településekre is. A déli, délkeleti irányok mentén tömörülő népesség döntően a fizikai dolgozók köréből került és kerül ki. Átmeneti jellegű a keleti, északkeleti csápok menti települések lakóinak társadalmi helyzete, foglalkoztatottsági szerkezetükből, anyagi viszonyaikból fakadó tagoltsága. Létező tendenciaként fogadhatjuk el az agglomerációs térség területi tagoltságának, differenciált területhasznosításának erősödését. Nő a lakóterületek nagysága, kiterjedése. A jövőben még inkább markáns elemei lesznek a különféle logisztikai központok hálózati rendszerei. Ezek a korábban kialakult helyzethez hasonlóan a főváros határán kívül, ahhoz kapcsolódóan, vagy a vonalas infrastruktúra mentén helyezkednek el (például Budaörs Törökbálint, Halásztelek, Fót, Dunaharaszti stb. közelségében). Itt is megemlíthető sajnálatos körülmény a zöldterületek, erdők pusztulása, a korábbiakkal szemben azok más rendeltetésű igénybevétele. Nagyon szomorú lenne, ha ezzel a jelenséggel a jövőben is hasonló mértékben kellene szembesülnünk. Ez a káros folyamat a főváros környezetét fosztja meg egyik legfontosabb védelmi lehetőségétől. A rendszerváltás utáni időszakban sok, korábban községi jogállású települést nyilvánítottak várossá. Az agglomeráció jövőbeli fejlesztésének egyik meghatározó jelentőségű feladata a városok közötti kiegyensúlyozottabb funkciómegosztás ösztönzése. Ebben a folyamatban nemcsak a kellő differenciáltsággal érvényesülő területpolitikai magatartásnak van meghatározó szerepe, hanem a kialakult adottságokhoz alkalmazkodó új területi
TELEPÜLÉSRENDSZERÜNK STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSÁNAK TENDENCIÁI 271 irányítási rendszer meghatározásának, érvényesítésének is. A budapesti agglomeráció a földrajzi terjeszkedés során közvetlen kapcsolatba kerülhet a tatabányai településegyüttessel, amelynek területe Komárom-Esztergom megye középső térségétől a déli megyehatárig terjed. Igen kedvező ennek a térségnek földrajzi fekvése a Dunántúl északi részén, a Dunához közel. A Tatabánya körül kialakult struktúrát városrégiónak is tekinthetjük. Helyzetét egyéb alapvető fontosságú tényezők mellett földrajzilag meghatározza a budapesti és a győri agglomeráció közötti fekvése. Ebből következően a tatabányai településegyüttesnek is meghatározó szerepe van/lehet az észak-dunántúli térség településrendszerében, a strukturális változás folyamatának ösztönzésében. Tatabánya mint regionális alközpont szerepét kiemeli az Országos területfejlesztési koncepció. Bécs határon átnyúló vonzáskörzete részben átfedi a pozsonyi agglomeráció térségét. Annál nagyobb földrajzi kiterjedésű a Duna mentén: az osztrák főváros térbeli kapcsolatrendszerének Győrig van érezhető gravitációs hatása (osztrák vizsgálatok alapján). Győr az ország vezető vidéki központja. Ipari potenciálját, gazdasági versenyképességét tekintve Budapest után a második helyet foglalja el. Kiváló adottságai fekvése, fejlett infrastruktúrája, szakemberállományának képzettsége, innováció iránti érzékenysége és több más tényező kedvező együttes hatása alkalmassá teszik arra is, hogy gazdasági és társadalmi versenyképességét erősítve, nemzetközi jelentőségű gazdasági központ szerepét töltse be. Győr és tágabb környéke szoros együttműködésben él egymással: az oktatási-művelődési, egészségügyi, kereskedelmi-piaci kapcsolatok mellett kiemelkedően fontos a gazdasági funkciói által kiváltott vonzó hatása. A város körül az elmúlt évtizedekben jelentős kiterjedésű agglomeráció alakult ki. Győrrel együtt 29 település sorolható ebbe a településképződménybe. A város erőteljes vonzása, regionális centrum szerepkörének markáns érvényesülése révén az agglomerálódási folyamat további földrajzi terjeszkedése, a területi-funkcionális kapcsolatok megsokszorozódása valószínűsíthető a jövőben. Pozsony agglomerációja, urbánus térsége ma már átterjed a határ magyar oldalára is, hatásai érintik a Szigetköz területét. Közvetlen kapcsolódik a győri agglomerációhoz. Különösen kiemelendő a Duna térszerkezeti szerepe, jelentősége, területfejlesztő hatásának több kedvező következménye. A Sopron centrumú településegyüttes aligha tölthet be érdemleges szerepet a Duna menti térségben, döntően a földrajzi távolság következtében. A településegyüttes jövőbeli fejlődését korlátozza, szűkíti viszonylagos zártsága az adott földrajzi térségben, határ menti elhelyezkedése. Közép-Dunántúl térsége A strukturális változásban meghatározó szerepe lehet a Balaton körül kialakult sajátos üdülési jellegű agglomerálódó térségnek, a tőle viszonylagos közelségben fekvő veszprémi és székesfehérvári településegyütteseknek. A vonalas infrastruktúra rendszerei nagymértékben ösztönözhetik, erősíthetik a területi-funkcionális kapcsolatok intenzitását, a településközi együttműködést. A tó déli partján csaknem folyamatos, illetve az északi parton Balatongyörök és Keszthely között összefüggő, beépített települési terület, településtest található. Az északi parton Balatonfűzfőtől Balatonfüredig tartó agglomerálódó parti településszövet alakult ki, a települések összenövése csaknem teljes. Balatonfüred és Balatongyörök között még találhatunk beépítetlen partszakaszokat. Lényegében az
272 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY ötvenes évek második felétől bontakozott ki az a széleskörűen felgyorsult fejlődés, üdülő-, idegenforgalmi infrastruktúrát megalapozó építési tevékenység, amelynek eredményeként hazánk (főváros utáni) második nagy tömeges üdülőtérsége, településstruktúrája kialakult. Az M7-es autópálya építése nagymértékben javította a Balaton megközelíthetőségét a fővárosból, majd a pálya elkészülte után az országhatárig, hazánk más térségeiből és a szomszédos országokból. Az Országgyűlés 2000. október 17-én elfogadta a CXII. sz. törvényt a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervéről és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról. 2002-ben a kormány határozatot hozott a Balaton kiemelt üdülőkörzet hosszú távú területfejlesztési koncepciójáról. A balatoni agglomerálódó térséghez szinte közvetlenül kapcsolódik a Veszprém városa körül kialakult településegyüttes. A veszprémi településegyüttes a közép-dunántúli térségben, a déli Bakony közvetlen szomszédságában helyezkedik el. Tőle keleti-délkeleti irányban, Balatonfűzfő Paphegyi Peremarton térségében a múlt század harmincas évtizedében több ma is működő vegyipari üzemet telepítettek. Északkeletre Várpalota Inota szerepét a környékén folytatott szénbányászat, a vegyipari üzemek határozták meg. A második világháború utáni évtizedekben a Veszprémtől nyugatra fekvő Ajka a Bakony térségének lett kiemelkedő ipari bázisa (szénbányászata, timföld- és alumíniumüzeme, erőműve, üveggyára révén). Az infrastruktúra hálózati és létesítményi rendszerei nemcsak az ipari termelést szolgálták, hanem elmélyítették az Ajka Veszprém Várpalota vonal mentén fekvő települések közötti területi munkamegosztást, összefonódási folyamatot. A rendszerváltás után bekövetkezett alapvető gazdasági változások, az ipar átrendeződése, a gazdaság és az ipar válságából kiutat kereső megoldások, az elmúlt évtizedek feltételei lényegesen csökkentették a térközi kapcsolatokat, az Ajka Veszprém Várpalota tengely szerepét. A változások ellenére Veszprém vonzása nemcsak közvetlen környezetében érezhető: földrajzi, területi-funkcionális szempontból jóval kiterjedtebb térséget fog át, szervez. A rendszerváltás utáni évtizedekben a város foglalkoztatási szerkezetében nagyobb szerepet kaptak a szolgáltatások, a tercier szektor különféle ágazatai. A város és térsége gyorsan átalakuló helyzetében megőrizte súlyát az egyetem, a tudományos és kulturális infrastruktúra. Közlekedési helyzete felettébb kedvező: a várost és a körülötte szerveződött, kilenc települést átfogó együttest érinti a 8-as főforgalmi út, a Budapest Szombathely közötti vasúti törzsvonal. Veszprém regionális szerepkörét az Országos területfejlesztési koncepció alközpontként jelölte ki a közép-dunántúli térségben. A tárgyalt településegyüttes kedvező földrajzi adottságai, az országos és nemzetközi vonalas infrastruktúra-rendszerekbe való bekapcsoltsága, az utóbbi évek ipari fejlődése nyomán feltételezhető, hogy a térség korábbi jelentősége, társadalmi-gazdasági szerepe a jövőben visszatér. Ennek révén és eredményeként a balatoni agglomerálódó térség, a veszprémi (Ajka és Közép-Dunántúl felé korábbi szerepét visszanyerő) településegyüttes meghatározó struktúrát jelenthet. Ehhez kapcsolódhat a vonalas infrastruktúrák (a Balaton déli oldalán haladó nemzetközi jelentőségű vasúti fővonal és az M7-es autópálya) révén a lazább szerkezetű, de funkcionális kapcsolatai alapján együtt élő, Székesfehérvár körül kialakult településegyüttes (12 településsel). A Székesfehérvár és a vonzott települések közötti területi-funkcionális kapcsolatokat a lakóhelyek munkahelyek intenzív inga-vándorforgalma, a centrumnak a térségben betöltött szervező-irányító szerepe, fejlett intézményrendszereinek ellátó-szolgáltató tevékenységei határozzák meg. Természeti-földrajzi adottságaiból a nagyobb, összefüggő mocsaras, zsombékos területekből
TELEPÜLÉSRENDSZERÜNK STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSÁNAK TENDENCIÁI 273 következően a város és környékének települései között szorosabb területi összefonódás, markáns agglomerálódási folyamat, összefüggő településtest kialakulása a jövőben sem valószínű. Nyugat- és Dél-Dunántúl térsége A Dunántúlon az említetteken kívül még két olyan településegyüttest nevezhetünk meg, amelyeknek kitüntetett szerepe lehet a strukturális átalakulásban: a Szombathely Kőszeg agglomerálódó térséget és a pécsi agglomerációt. Szombathely hazánk nyugati, Ausztriához közel eső térségében, az Alpokalja szélén, a Vasi Soproni síkság felé eső lankás részen fekszik. A nyugat-dunántúli régió egyik fejlesztési alközpontjaként meghatározó a szerepe a településrendszer fejlődésében, átalakulásában. Hazánk egyik kitüntetett jelentőségű középvárosa. Szombathelyt és a körülötte fekvő településeket a gazdasági és társadalmi élet területén aktív, sokirányú és különféle jellegű kapcsolatok fűzik össze. Jelentős tendenciákat jeleznek a központ körüli népességtömörülés folyamatai. A nagyobb földrajzi kiterjedésű agglomerálódó térségen belül kialakult a Szombathely Kőszeg közötti agglomerációs tengely. Az itt fekvő településeket a közúti (87 sz. út) és a vasúti összeköttetés, más vonalas infrastruktúra-hálózatok, a két város nyújtotta munkahelyek, különféle jellegű és rendeltetésű intézményekbe irányuló ingázás, élénk kereskedelmi kapcsolatok szervezik egybe, összefüggő területi struktúrába. Az agglomerálódó térségbe a legutóbbi években folytatott vizsgálatok alapján 31 település sorolható, öt közülük határos Ausztriával. Kedvezőek az agglomerálódó térség közlekedési kapcsolatai a Dunántúl más térségeivel. Gazdasági szerepe, fejlett intézményrendszere révén Szombathely a jövőben is meghatározó szerepet tölthet be a nyugat-dunántúli térségben, az általa szervezett településstruktúra fejlődésében, földrajzi kiterjedésében. Kőszeg Szombathely társközpontjának szerepét tölti be. Határ menti fekvéséből következően erősödő kapcsolatai a településközi együttműködés meghatározó tényezőjét jelentik, jelenthetik a jövőben is. Pécs város és a körülötte kialakult agglomeráció az ország déli részén, a Mecsek hegységnek a Dráva menti síkság felé eső lankás-dombos területén helyezkedik el. Pécs a hazai településrendszerben betöltött regionális szerepköréből fakadóan a Dunántúl legnagyobb városa és területszervező központja, a dél-dunántúli régió természetes centruma, egyben fejlesztési pólusa. A város szomszédságában végbement agglomerálódási folyamat nyomán összefüggő, a központtal funkcionálisan, területileg összefonódó településképződmény alakult ki, amely Péccsel együtt 21 települést ölel fel. Az agglomeráció települései fél karéjban övezik a centrumot. A településképződményt északról nagyjából a Mecsek hegység vonulata határolja. A funkcionálisan és területileg közvetlenül összefonódó települések köre északkelet felől indulva, majd az óramutató járásával megegyező irányba haladva északnyugatig zömében a struktúra centrumával közvetlenül határos településeket foglalja magában. Pécs gazdasági helyzetét a rendszerváltás utáni időszakban sok tényező együttes hatása negatívan befolyásolta (az uránbányászat felszámolása, a szénbányászat nagymérvű csökkenése, jelentős feldolgozóipari üzemek megszűnése). Ugyanakkor felerősödött szellemi-kulturális-tudományos szerepe, döntően nemzetközi hírű tudományegyetemének köszönhetően (bölcsészettudományi, egészségtudományi, jogi, közgazdaság-tudományi, természettudományi, felnőttképzési, főiskolai,
274 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY művészeti karok). A város esélyeit lényegesen javíthatja az Európa kulturális fővárosa cím elnyerése, a hozzá kapcsolódó fejlesztésekkel, beruházásokkal, rendezvényekkel. A jövőt illetően valószínű folyamat az agglomerálódás további földrajzi-területi terjedése a nyugat keleti tengely mentén, valamint a Pécstől délre fekvő települések irányába. Intenzívebb településközi kapcsolatokkal számolhatunk Pécs közvetlen szomszédságában, ennek következményeként összefüggő településtest kialakulásával. A Dunántúlon az elmúlt évtizedekben végbement strukturális átalakulás a fentiekben tárgyaltakon kívül eltérő jelleggel és intenzitással érintette a Zalaegerszeg, Kaposvár és Szekszárd közvetlen szomszédságában fekvő településeket. Zalaegerszeg agglomerálódó térségét a város és a közvetlen vonzásába tartozó települések között kialakult szoros funkcionális kapcsolatok jellemzik. A folyamat a központtal együtt 29 települést foglal magába. A térség nem alkot zárt egységet: a vidékre jellemző dombokkal, völgyekkel szabdalt táj erre nem is teszi alkalmassá. A vonzott települések körbeölelik a központot. A terepalakulat, a domborzati viszonyok következtében szorosabb területi összefonódás, összefüggő településtest kialakulása a későbbiekben sem valószínű. Kaposvár a Dunántúl déli térségében fekszik. A város körül kialakult, vele szoros funkcionális kapcsolatokkal összefonódó településegyüttes a Kapos mente és a Zselic tájegységhez tartozik. A térség természetes tengelyének a nyugat kelet irányú, majd távolabb élesebben északkelet felé elforduló Kapos folyó völgye tekinthető. Az együtteshez Kaposváron kívül 13 település tartozik. A térség aprófalvas települési szerkezetű. Az aktív funkcionális kapcsolatok a legszembetűnőbben a Kapos völgyében fekvő, városközeli települések esetében érvényesülhetnek a jövőben. Szekszárd településegyüttese Tolna megye délkeleti részén fekszik. A településegyütteshez a korábban feltételezett 16-tal szemben már csak 5 település tartozik a legújabb vizsgálatok alapján. A Duna-híd megépülése lényeges változásokat ösztönözhet az ország térszerkezetében, ugyanakkor új feltételeket jelenthet Szekszárd és környéke fejlődésében. A tárgyalt három településstruktúra esetében távlatilag jelentősebb intenzitású struktúraformáló hatással kevéssé számolhatunk. Feltételezhető a településegyüttesek szerkezetének belső átalakulása, funkcionális kapcsolataik, településközi együttműködésük erősödése. Számottevőbb területi-földrajzi kiterjedésük nem valószínű. Észak-Magyarország térsége A településstruktúra változása az elmúlt évtizedben Észak-Magyarország térségében három településképződmény kialakulását, fejlődését eredményezte: a miskolci agglomerációt, az egri agglomerálódó térséget és a salgótarjáni településegyüttest. A múlt század nyolcvanas évtizedéig Budapest után Miskolc volt az ország második legnagyobb népességszámú városa. Helyzetét az ötvenes-hatvanas évtizedben felgyorsult gazdasági fejlődés és társadalmi átalakulás jellemezte. A város gyors fejlődése jelentős agglomerálódási folyamatot váltott ki a Sajó völgyében, a szomszédságában fekvő településekkel, bányászfalvakkal. E folyamat következményeként többpólusú településstruktúra kialakulásával számoltak. A hazai gazdaság helyzetét, fejlődését kikezdő válságjelenségek a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek fordulóján elsőként Miskolc térsé-
TELEPÜLÉSRENDSZERÜNK STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSÁNAK TENDENCIÁI 275 gében jelentkeztek. Ezek mélyreható változásokat okoztak a város és a vele agglomerálódott települések helyzetében, fejlődésük helyesebben inkább stagnálásuk feltételeiben. A korábban az agglomeráció társközpontjaiként feltételezett városok pályája elvált a Miskolc körüli, vele összefonódó településektől. Kazincbarcika a Sajó-völgy középső szakaszának központi településeként tölti be szerepét. Tiszaújváros kistérségi centrumként, a Tisza menti települések központjaként érvényesíti városi funkcióit. A miskolci agglomerációba a nagyvárossal együtt 13 település tartozik. Az Eger agglomerálódó térségébe tartozó 9 község a Bükk hegység délnyugati felének lankás lejtőjén fekszik. A viszonylag szűk völgyületben elhelyezkedő város településszerkezete észak déli irányú, a természeti-földrajzi és táji adottságokhoz alkalmazkodóan. Ez az adottság érvényesül az Eger és szomszédságában fekvő települések közötti funkcionális és területi kapcsolatokban, az összefonódási folyamat erősödésében. Salgótarján hazánk északi térségében fekvő, viszonylag kis lakosságszámú (40 ezer főt alig meghaladó) középváros. Korábbi fejlődésében a környékén folytatott szénbányászatnak és nehézipari üzemeinek volt meghatározó szerepe. A város térségében kialakult együtteshez kilenc település sorolható. A rendszerváltás után a korábbi nehézipari jellegű üzemek nagy része megszűnt vagy új termékszerkezettel átalakult. A szénbányászat hatékonysági megfontolások alapján még a múlt század hatvanas éveinek második felében megszűnt. Jelenleg is magas munkanélküliség, súlyos társadalmi gondok, szociális-etnikai feszültségek jellemzik a várost, vonzott településeit, az azokon túli térséget. Észak-Magyarország térsége belátható időn belül csak csekély mértékben tudja leküzdeni válsághelyzetéből fakadó gondjait, mérsékelni annak feszültségforrásait, súlyos következményeit. Ezért a strukturális változás lényegesebb területi kiterjedésével, intenzívebb érvénysülésével Miskolc és Salgótarján vonatkozásában aligha számolhatunk. Eger ez irányú problémáit földrajzi elhelyezkedésének sajátosságai, adottságai jelentősen mérsékelhetik, netán az elért szinten, kiterjedésben stabilizálhatják. Az Alföld térsége Az elmúlt évtizedekben végbement társadalmi-gazdasági fejlődés lényegesen befolyásolta az Alföld települési viszonyait. Ebben a térségben is kibontakozott a településrendszer strukturális változása. Következményeiben ez ugyan kevésbé jelent olyan mélyreható változásokat, mint amilyenekről az előbbiekben az ország más térségeinek esetében szóltunk. Ebben több tényező szerepe nevezhető meghatározónak, többek között: a térség síkvidékjellege, ebből fakadó természeti földrajzi adottságai; korábban egy más települési struktúra a török megszállás után kialakult tanyarendszer határozta meg nagyobbrészt az Alföld népességének települési viszonyait. A térségben minden megyeszékhely körül összességében hat helyen alakultak ki összefüggő, egymással szimbiózisban élő településegyüttesek: agglomerálódásról, ilyen jellegű településstruktúrákról aligha beszélhetünk. Békéscsaba hazánk délkeleti részén fekszik. Népességszáma alapján középváros. Békés megye székhelye, sajátos arculatú és hangulatú alföldi mezőváros. Kedvező közlekedés-földrajzi helyzetéből, kapuvárosi szerepköréből következően meghatározó a helyzete a határ menti térségek fejlődésében. Ezt a sajátos települési struktúrát nagyobb népességszámú, nagy határú települések és ritkább települési szemszerkezet jellemzi.
276 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY A településegyüttes Békés megye középső részének keleti oldalán található. Magja a központ szomszédságában elhelyezkedő Békéssel és Gyulával alkotott városhármas. Az utóbbiak Békéscsaba mellett a társközpont szerepét töltik be. A településegyüttes fokozatos területi terjeszkedésének következményeként további két települést ölel fel. Debrecen több mint kétszázezer lakosával Budapest után az ország legnagyobb népességszámú városa, a magyarországi nagyvároshálózat egyik meghatározó képviselője. A Tiszántúl regionális központja. A közvetlen szomszédságában elhelyezkedő településekkel kialakult szoros funkcionális kapcsolatok révén viszonylag szűk földrajzi kiterjeszkedésű együttes kapcsolódik Debrecenhez. A településegyüttes Hajdú-Bihar megye északkeleti részén található: az idetartozó települések Debrecentől átlagosan 15-16 km távolságra fekszenek. Az együttest Debrecennel mint központtal nyolc település alkotja. Debrecen nagy hatású, karakterisztikus alföldi város. Jelentős a központi belterülettől viszonylag távol, több kilométerre fekvő egyéb bel- és külkerületek aránya. A településegyüttes községei is általában sűrűbben lakottak, mint az azokon kívül fekvők. A város és a településegyüttesbe sorolt települések között különböző tényezők révén markáns vonzóhatás érvényesül. Ugyanakkor a vizsgálatok sokoldalú és változatos jellegű funkcionális kapcsolatokra utalnak a Debrecentől távolabb fekvő hajdúvárosok alkotta településövvel is. Kecskemét a Duna Tisza-közén, a Kiskunság területén fekszik. Hazánk egyik nagyvárosa, több mint százezer lakossal. Sajátos településszerkezetű, nagy határú, történelmileg kialakult mezőváros, melyet a török megszállás után a tanyák sokasága vett körül. A többszöri közigazgatási átszervezések során külterületén több önálló község alakult, illetve korábbi tanyaközpontok önálló községek lettek. Kecskemétet a körülötte fekvő településekkel a gazdasági és társadalmi tevékenységek szerteágazó, széles körű kapcsolatai fűzik össze. A város határa mentén jól nyomon követhető népességkoncentrálódás folyamatai figyelhetők meg. A 2003-ban folytatott részletes vizsgálatok alapján a város és a szomszédságában fekvő nyolc település alkot összefüggő, összetartozó településstruktúrát. A rendszerváltás után jelentősen átalakult a város gazdasági szerkezete. Kecskemét fejlődésében, országon belüli és külföldi kapcsolataiban döntő jelentőségű az M5- ös autópálya. Az Országos területfejlesztési koncepció a város regionális szerepkörét alközpontként határozta meg. Nyíregyháza hazánk északkeleti térségében, a Nyírség tájegységben fekvő, mintegy 120 ezer lakosú nagyváros. A város körül kisebb területi kiterjedésű, csupán négy községből álló településegyüttes alakult ki. Nyíregyháza közvetlen vonzóereje korábban nagyobb volt a jelenleg megfigyeltnél. A vonzáskörzet szűkülésében meghatározó a foglalkoztatottsági színvonal számottevő mértékű visszaesése, a városba ingázók számának csökkenése. Ez a körülmény alapjaiban határozza meg a településegyüttes területi kiterjedését. A térség viszonylag ritkább települési szerkezetű: ennek is meghatározó a szerepe a város és a távolabbi szomszédságában fekvő települések közötti gyengébb intenzitású területi-funkcionális kapcsolatokban. A rendszerváltás után a város gazdasági bázisa súlyos helyzetbe került, ipara leépült, jelentős a munkanélküliség. A működő külföldi tőkebefektetések összege más térségekhez képest csekély, érdemi változásokat a gazdaságban csak kismértékben ösztönöznek. A Szegedi településegyüttes Csongrád megye déli részén, a Tisza magyarországi szakaszának alsó folyása mentén, a Maros torkolatánál fekszik. A településegyüttes központ-
TELEPÜLÉSRENDSZERÜNK STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSÁNAK TENDENCIÁI 277 ja Szeged, az ország negyedik, az Alföld második legnagyobb városa. Határ menti fekvéséből következően kapuváros Európa déli, délkeleti térségei felé. A településegyüttest Szeged és a közelében fekvő tizenegy település alkotja. Szegedet is negatívan érintették a rendszerváltás következményei. Korábbi igazi bázisa részben összeroppant a mezőgazdaság válsága, piacvesztése kapcsán vagy átrendeződött. Kedvezőtlen következményekkel járt az úgynevezett déli háború. A kilencvenes évek második felétől javult a város helyzete. A bővülő idegenforgalom mellett az új típusú gazdasági-piaci kapcsolatok, a szellemi-tudományos infrastruktúra, a térség agrárgazdaságában betöltött szerep, a kiváló közlekedés-földrajzi helyzet jelentik a város fejlődésének meghatározó tényezőit. A fejlődés várható tendenciái erősödő területi-funkcionális kapcsolatokra utalnak földrajzi térségében. Szeged regionális központ szerepét tölti be az ország településrendszerében. A Szolnoki településegyüttes hazánk középső térségében, a Tisza folyó mentén, a Zagyva Tiszába ömlésének környékén helyezkedik el. Ez a vidék jellegzetes alföldi táj, sík terület. Az együttest döntően nagy határú, egymástól általában jelentősebb földrajzi távolságra fekvő, népesebb települések alkotják. A szolnoki településegyüttesbe mindössze öt település sorolható a központon kívül. A város és az általa közvetlenül vonzott települések közötti területi-funkcionális kapcsolatokat a lakóhelyek munkahelyek közötti intenzív inga-vándorforgalom, Szolnoknak a térségben betöltött központi szerepköre határozzák meg. A településegyüttes szerkezetének adottságaiból következően döntően a települések közötti nagyobb távolságok okán szorosabb területi összefonódás aligha valószínűsíthető. Szolnok helyzetét is alapvetően befolyásolták, befolyásolják a rendszerváltás nyomán bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások: a leépülő ipar, a népesség csökkenő gazdasági aktivitása, a felerősödő munkanélküliség. Ez esetben is megfigyelhető a tercier szektor felgyorsult fejlődése. A város kedvező közlekedés-földrajzi helyzetű vasúti és közúti kapcsolatok terén egyaránt. Az Országos területfejlesztési koncepció Szolnokot az észak-alföldi régió egyik alközponti szerepkörének betöltésére jelölte ki. Megfogalmazható az a következtetés, hogy az Alföld térségében két kialakult településstruktúra tölthet be meghatározó szerepet a strukturális változás jövőbeli folyamatában. Az egyik a Debrecen körüli településegyüttes, illetve a várost távolabb felölelő, átfogó hajdúvárosok övezete. A másik a dél-békési Békéscsaba központú településstruktúra. Valószínű, hogy e két településegyüttes hatása, települési viszonyokat formáló jelentősége a ma megfigyeltnél lényegesen nagyobb kiterjedésű térségben érvényesülhet. A Szeged központú településegyüttes további földrajzi-területi kiterjedésére is lehet számítani. A kecskeméti, szolnoki, nyíregyházi településegyüttesek fejlődése távlatilag mérsékelt intenzitásúnak értékelhető; csak a kecskeméti településegyüttes terjedhet ki a mainál nagyobb térségre, a vonalas infrastruktúra adta lehetőségek ösztönző hatása révén.
278 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY Összefoglalásul: A településegyüttesek és az intenzívebb változás lehetőségei Agglomeráció Agglomerálódó térség Településegyüttes Intenzívebb változás valószínűsíthető IRODALOM Boros Ferenc (1980): Társadalmi-gazdasági folyamatok tükröződése a településhálózat szerkezetének átlalakulásában. Akadémiai doktori értekezés Deák Sándor (1966): A városfejlődés és a városkörnyéki településhálózat összefüggései. Kandidátusi értekezés Enyedi György (1982): Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat alakulása. (Akadémiai Székfoglaló), Akadémiai Kiadó, Budapest Erdei Ferenc (1970): Város és vidéke. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest Kovács Tibor (1980): Magyarország településhálózata és fejlődésének főbb tendenciái. Statisztikai Szemle, 11. Kőszegfalvi György (1984): A magyarországi településrendszer strukturális változása. Területfejlesztési Közlemények, 13. Kőszegfalvi György (2004): Magyarország településrendszere. Alexandra Kiadó, Pécs Kőszegfalvi György (2008): A területfejlesztés története Magyarországon 1945 1990 között. Imedias Kiadó, Budapest Pécs Kőszegfalvi György (2009): Területfejlesztés Magyarországon a rendszerváltás után. Imedias Kiadó, Budapest Pécs Kőszegfalvi György (2009): Törekvések a magyarországi településrendszer tudatos fejlesztésére. Területi Statisztika, 6. Perényi Imre (1979): Korunk urbanisztikája. Műszaki Könyvkiadó, Budapest Kulcsszavak: településrendszer, agglomerálódási folyamat, településstruktúrák településképződmények, agglomerációk, agglomerálódó térségek, településegyüttesek. Resume One of the major factors of future development and transformation of the settlement-system in Hungary is the structural change, the process of agglomeration. As a consequence the emerged settlement structures strengthen and geographically expand. This development can create significant regional disparities. This structural change can be most probably expected in the capital, in northern and central Transdanubia regions, in Debrecen, Szeged and the southern Békés area (in the conurbation of Békéscsaba).