A munkácsi görög katolikus egyház kihívásai és a megoldási kísérletek Firczák Gyula püspök (1891-1912) tevékenysége idején

PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszék A munkácsi görög katolikus egyház kihívásai és a megoldási kísérletek Firczák Gyula püspök (1891-1912) tevékenysége idején Licencia dolgozat Készítette: Marosi István Témavezető: Dr. Török József Budapest, 2010

2 TARTALOMJEGYZÉK BIBLIOGRÁFIA 4 ELŐSZÓ 10 I. A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE A KIEGYEZÉSTŐL A SZÁZADFORDULÓIG 13 1. MAGYARORSZÁG TÁRSADALMI-, NEMZETISÉGI- ÉS GAZDASÁGI VISZONYAINAK JELLEGZETESSÉGEI AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁN BELÜL A 19.-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 13 1.1 Magyarország társadalmi viszonyai 13 1.2 Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi tagozódása és a nemzetiségi kérdés 14 1.3 Magyarország gazdasági viszonyai 17 2. A KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE EURÓPÁBAN, MAGYARORSZÁGON ÉS KÁRPÁTALJÁN A 19. SZÁZAD VÉGÉN A 20. SZÁZAD ELEJÉN 19 2.1 A egyház nemzetközi helyzet a 19.-20. század fordulóján 19 2.1.1 A 19. század eszmeáramlatainak hatása az egyház életére 19 2.1.2 XIII. Leó pápa tevékenysége az egyházkormányzati hatalom megszilárdítására 20 2.1.3 X. Piusz konzervatív reformpápasága 21 2.2 Az egyház helyzet Magyarországon, különös tekintettel a Munkácsi Egyházmegye területére 24 2.2.1 A Magyar Katolikus Egyház helyzete 24 2.2.2 A munkácsi egyházmegye a 19-20. század fordulóján 28 2.2.2.1 A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye határai a 19. század végén 28 2.2.2.2 A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye a 19-20. század fordulóján 30 II. FIRCZÁK GYULA, A MUNKÁCSI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE PÜSPÖKÉNEK ÉLETE ÉS SZELLEMISÉGE 33 1. FIRCZÁK GYULA PÜSPÖK ÉLETRAJZI ADATAI, PÜSPÖKI MŰKÖDÉSÉNEK IDŐBELI BEHATÁROLÁSA 2. FIRCZÁK GYULA EGYHÁZÉRTELMEZÉSE ÉS A PAPSÁG FELADATKÖRÉNEK MEGHATÁROZÁSA ELSŐ NAGYBÖJTI KÖRLEVELÉBEN. PROGRAMBESZÉDÉNEK GONDOLATVILÁGA. 33 48 III. FIRCZÁK GYULA PÜSPÖK KÍSÉRLETEI A MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE LELKIPÁSZTORI, TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI PROBLÉMÁINAK MEGOLDÁSÁRA 54 1. AZ EGYHÁZ ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA FIRCZÁK GYULA PÜSPÖK SZELLEMISÉGÉBEN 54 1.1 Az egyház és a társadalom kapcsolata a 19. század végén 1.2 Az egyház és társadalom kapcsolata Magyarországon a Munkácsi Egyházmegye szemszögéből a kiegyezés és az első világháború között 1.3 Az egyház és a magyar haza kapcsolata a ruszinok püspökének gondolatvilágában 54 54 59 64

3 2. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK, MINT POLITIKUS 64 2.1 A 19-20. század fordulójának egyházi és politikai alapkérdései, s azok 68 összefüggése Firczák Gyula püspök ténykedésében a Munkácsi Egyházmegye területének társadalompolitikai kérdéseivel 2.2 Firczák Gyula püspök politikusi megnyilatkozásai és a róla alkotott 72 kortárs vélemények 2.3 Politikai kérdések lelkipásztori vonatkozásai 79 2.3.1 Hegyvidéki (Ruszin) akció és a szociális problémák feloldásának lehetőségei 2.3.2 Amerikai kivándorlás és visszahatásai az egyházmegye életére 80 87 2.3.3 A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása és a magyar nyelvű szertartás ügye 92 3. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK, MINT LELKIPÁSZTOR 94 3.1 Firczák Gyula püspök zsinatai. Az 1897- és 1903-es egyházmegyei értekezletek 94 3.2 Infrastuktrális fejlesztések a lelkipásztorkodás érdekében 98 3.3 Firczák Gyula liturgikus jellegű ténykedése 104 4. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK TEVÉKENYSÉGE A FELEKEZETI ISKOLARENDSZER FEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN. AZ OKTATÁS ELVI ÉS GYAKORLATI SZÍNVONALÁNAK MEGTEREMTÉSE 113 5. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK KULTURÁLIS ÉS NÉPNEVELŐ TEVÉKENYSÉGE 125 5. 1 A kultúra és népnevelés szükségletei az észak-keleti Felvidéken 5.2 Az egyesületi élet támogatása 5.3 Sajt ó és irodalmi élet népszerűsítés 5.4 Egyházi és állami jubileumok nemzeti-, népnevelő- és lelki hatásai ÖSSZEGZÉS 142 CONCLUSIONS 144 MELLÉKLETEK 146 125 126 130 133

4 BIBLIOGRÁFIA EREDETI DOKUMENTUMOK: 151. fond, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye iratai a Kárpátaljai Állami Levéltárban Firczák Gyula püspök körlevelei A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye körleveleinek gyűjteményében, mely Bendász István hagyatékában található Képviselőházi napló és Főrendiházi napló in Országgyűlési dokumentumok 1861-1990 (digitális adatbázis) (http://www.ogyk.hu/index.html) KORABELI SAJTÓ FIRCZÁK GYULA PÜSPÖKI KINEVEZÉSÉTŐL A HALÁLÁIG (1891-1912): Görög Katholikus Szemle Kelet Bereg Vasárnapi Ujság Ungvári Közlöny Budapesti Hirlap Ung Katolikus Szemle Nauka Ung FELDOKGOZÁSOK, TANULMÁNYOK ADRIÁNYI, G., A szociális kérdés a német és a magyar katolikus egyházban 1891 előtt, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (1995/1-2). ADRIÁNYI, G., Az egyháztörténet kézikönyve (Szent István Kézikönyvek 5), Szent István Társulat, Budapest 2001. ADRIÁNYI, G., Prohászka és a római index, Szent István Társulat, Budapest 2002. ALCIDE, DE G., A Rerum Novarum megszületéséről. ARATÓ E., A feudális nemzettől a polgári nemzetig, Akadémiai kiadó, Budapest 1975. ARATÓ, E., A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája, Budapest, Akadémiai kiadó 1983. AUBERT, R., Die Kirche in der Gegenwart: Die Kirche zwischen Anpassung und Widerstand (1878-1914) (Handbuch der Kirchengeschichte Bd. 6/2), Herder, Freiburg 1973.

5 BELUSZKY, P., Magyarország településföldrajza (Általános rész), Dialóg Campus, Budapest- Pécs 1999. BENDÁSZ, I., A munkácsi egyházmegye területváltozásairól, in BENDÁSZ, I. KOI, I., A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalogusa, Nyíregyháza 1994. BENDÁSZ, I., Az 1848-1849-es szabadságharc és a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye, KMKSZ-Clio, Budapest 1997. BENDÁSZ, I., Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből, KMKSZ, Ungvár 1999. BEREND, T. I., Gazdasági előretörések és lemaradások a 19. században, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. BERENDT, T. I., Gazdasági elmaradottság és ideológia a 19-20. századi Európában, 2. rész, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. BÍRÓ, B., A nemzet mítosza, in Politikatudományi szemle (2004/1-2). BOKSAY, J. MALINICS, J., Egyházi közénekek, a reprint kiadást Dupka György 2000-ben tette közzé az Intermix kiadónál. BONKÁLÓ, S., A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés, in Felvidéki Tudományos Társaság, Pécs Dunántul Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1935. BONKÁLÓ, S., A ruszin irodalmi nyelv, in CSATÁRY, GY. (SZERK.), ЗОРЯ-Hajnal, A Kárpátaljai Tudományos Társaság (1941-1944), Mandátum kiadó Hatodik Síp Alapítvány, Beregszász-Budapest 1995. BOTLIK, J., Egestas Subcarpathica, Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX-XX. századi történetéhez, Hatodik Síp Alapítvány, Budapest 2000. BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt, Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997), Hatodik Síp Alapítvány - Új mandátum, Budapest, 1997. BROWN, P., Szent Ágoston élete, Osiris, Budapest 2003. CHOBOT, F., Jézus Krisztus Egyházának története, III., Budapest-Rákospalota 1907. CSELÉNYI, I. G. OROSZ, L. (SZERK.), Orientalium Dignitas, A XIII. Leó pápa által kiadott "Keletiek méltósága" kezdetű levél centenáriuma alkalmából tartott szimpozion anyaga, 1994. november 2-4. CSELÉNYI, I. G. OROSZ, L. (SZERK.), Orientalium Dignitas, Atti del simposio commemorativo della ricorrenza centenaria della lettera apostolica di Papa Leone XIII, 2-4 novembre 1994. CSIFFÁRY, T., Médiatörténet II. (Magyar sajtó története a dualizmus utolsó harmadától a II. világháború végéig) 1878-1945. DANKÓ, I., A magyar vásárvárosok és külföldi kapcsolataik, in FRISNYÁK S., A Kárpátmedence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996. DÉR, K. (FORD.), XIII. Leó pápa RERUM NOVARUM enciklikája. DERSI, T., Századvégi üzenet, Szépirodalmi kiadó, Budapest 1973. DIÓSZEGI, I., Az Osztrák-Magyar Monarchia, in Historia X (2000/09-1). DIÓSZEGI, I., Etnikum és politika az Osztrák-Magyar Monarchiában, 2. rész., in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. DÓKA, K., Egyház birtokok Magyarországon a 18-19. században, Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség, Budapest, 1997.

6 ERDŐDI, F., A Kárpát-medence közlekedési hálózatának alakulása és nemzetközi kapcsolódásai, in FRISNYÁK, S., A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996. ESTÓK J., A polgárosodó Magyarország, in CSORBA CS. - ESTÓK J. SALAMON K., Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1999. FABRO, H. UJLAKI, J. (SZERK.), Sturm-féle országgyülési almanach 1906-1911. Rövid életrajzi adatok az országgyülés tagjairól, Budapest 1906. FILA, B.- JUG, L., Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai, Örökmécs Alapítvány, Kisterenye-Budapest 1997. FONT, M., Házasságok és hadjáratok - Keleti szláv magyar kapcsolatok a középkorban, in RUBICON X (1990/3). FRANZEN, A., Kis egyháztörténet, Agapé, Szeged 1998. FUETER, E., 1815-1920 Egy mozgalmas évszázad története, Dante, Budapest 1935. GALTZ, F. (szerk.), A magyarok krónikája, Magyar Könyvklub, Budapest 1995. GÁRDONY, M. TÓTH, T. VÉGHSHEŐ, T. (SZERK.), Egyháztörténeti Lexikon, 1-2., Jel, Budapest 2001. GÁRDONYI, M., Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe, Jel, Budapest, 2006. GERGELY, J. - KARDOS, J. - ROTTLER, F., Az egyházak Magyarországon Szent Istvántól napjainkig, Korona, Budapest 1997. GERGELY, J., A pápaság története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1982. GERŐ, A., A polgárosodás kora (Magyarország krónikája), Adams, 1992. GONDA I. - NIEDERHAUSER E., A Habsburgok (Egy európai jelenség), Gondolat, Budapest 1987. GÖNCZI A., Ruszin skizmatikus mozgalom a XX. század elején, PoliPrint II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Ungvár-Beregszász 2008. GYÖRFFY, GY., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I., Budapest 1963-1998. HANÁK P. (SZERK.), Egy ezredév (Magyarország rövid történet), Gondolat, Budapest 1986. HANÁK P., Asszimiláció és polgárosodás a Monarchiában, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. HANÁK P., Politika és kultúra az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyán, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. HANÁK, G., A Szentszék és a Bécsi udvar szempontjai a nagyváradi és a körösi görög katolikus egyházmegyék felállításában (1775-1777), in Magyar Egyháztörténeti vázlatok (1998/1-2). HANÁK, P., Asszimiláció a 19. századi Magyarországon, in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. HARGITAY, Z., A pápák könyve, Trezor, Budapest 1991. HERBER, A. - MARTOS, I. - MOSS, L. - TISZA L., Történelem 1914-től 1990-ig, Reáltanoda Alapítvány, Budapest 2000. HERMANN, E., A katolikus Egyház története Magyarországon 1914-ig, (Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae 1.), München 1973. HODINKA, A., A munkácsi görög katolikus egyházmegye története, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1909.

7 IJJAS, A., A jelenkor egyháztörténelme, in BANGHA, B. - IJJAS, A., A keresztény egyház története VIII., Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Budapest 1941. IJJAS, A., Húsz évszázad viharában (Az egyház és a pápaság története), Magyar Írás, Budapest 1948. IVANCSÓ, I., Görög katolikus liturgikus kiadványaink dokumentációja I. Nyomtatásban megjelent művek, (Szent Atanáz Gör. Kat. Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék 14.), Nyíregyháza 2006. JANKA, GY., A munkácsi egyházmegye felállítása, in Atanaziana 4 (1997). JOHNSON, P., A kereszténység története, Európa, Budapest, 2005. KELLY, J. N. D., The Oxford Dictionary of Popes, XIII., University Press, Oxford 1986. KEPECS, J. (SZERK.), Kárpátalja településeinek vallási adatai (1880-1941), Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2000. KLESTENITZ, T., A Mária Kongregációk és a sajtókérdés a dualizmus korában, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (2005/3-4). KOBÁLY J., A kárpátaljai ruszinok, in ÁBRAHÁM B. - GEREBEN F. STENKOVICS R., Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2003. KOSÁRY, D., A kiegyezés, 1867, in Historia XI (2001/04). KOVÁTS, S., Az egyetemes egyházi földrajz és statisztika vázlata, Csanád egyházmegyei könyvnyomda, Temesvár 1905. LAFONT, G., A katolikus egyház teológiatörténete, Atlantisz, Budapest 1998. LEHOCZKY, T., Bereg vármegye, Hatodik Síp Alapítvány Mandátum Kiadó, Budapest- Beregszász 1996. Magyar minerva, a magyarországi múzeumok és könyvtárak címkönyve, IV., 1904-1911, Athenaeum, Budapest. Magyar országgyűlési almanach, A Magyar Tudósító Almanachja az 1906-1911. évi országgyűlésről. Magyarország oktatásügyi minisztereinek listája. MARCZALI, H., Mária Terézia és kora, Laude (Reprint kiadás). MAROSI I., Firczák Gyula görög katolikus püspök társadalmi szerepvállalása körleveleinek tükrében (Diplomadolgozat), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász 2009. MAYER, M., Kárpátukrán (Ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910, Akadémiai, Budapest 1977. MEDVIGY, M., Pápa életpályák, Panoráma, 1991. MÉSZÁROS, I., A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon, SZIT, Budapest 2000. PERCZEL, GY (SZERK.), Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza, Elte Eötvös Kiadó, Budapest 2003. PIRIGYI, I., A Hajdúdorogi Egyházmegye története, in TIMKÓ, I., A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi emlékkönyve 1912-1987, Nyíregyháza 1987. PIRIGYI, I., A Magyarországi görög katolikusok története I., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990. PIRIGYI, I., A Magyarországi görög katolikusok története II., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990.

8 PIRIGYI, I., Hodinka Antal, a Munkácsi Egyházmegye történetírója, in UDVARI, I., (SZERK.) Hodinka Antal Emlékkönyv, Nyíregyháza 1993. PÓK, L., A világ a XX. század elején, in Historia X (2000/09-10). RING, É., Nemzet és állam Kelet-Közép-Európa történelmében az első világháború előtt, in Rubicon XII (2001/8-9). ROMSICS, I., Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés, in Rubicon XX (2010/4-5). RÓNA-TAS, A., A honfoglaló magyar nép, Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe, Balassi Kiadó, Budapest 1996. RÓNA-TAS, A., A magyarság korai története és a honfoglalás, in Rubicon VII (1996/7). RUDAI, R., A politikai ideológia, pártszerkezet, hivatás és életkor szerepe a képviselőház és pártok életében (1861-1935) (Államtani dolgozat), Magyar Társadalomtudományi Társulat, Budapest 1936. S. BENEDEK, A., A gens fidelissima: a ruszinok, Belváros-Lipótváros Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, Budapest 2003. SALACZ, G., Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918, Aurora könyvek, München 1974. SALAMON, K. (SZERK.), Világtörténet, Akadémiai, Budapes, 2006. SARNYAI, CS. M., A katolikus autonómia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig, in Századvég Új Folyam 21. SARNYAI, CS. M., Horváth Mihály kultuszminiszter felhívása az 1849. augusztus 20-án tartandó katolikus autonómiakongresszus megtartására, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (1997/1-2). Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1908, Ungvarini, Typis Typographiae Societatis Commercialis UNIÓ, Ungvár 1908. Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini 1878, 39. A Bendász-hagyatékban megtalálható schematizmus ezen számának a kiadás helye és ideje a borító hiánya miatt nem határozható meg. STURM, A. (SZERK.), Országgyülési almanach 1897-1901. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest 1897. STURM, A. (SZERK.), Új országgyülési almanach 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest 1888 SZABÓ, J., Emlékkönyv a görög szert. magyarok római zarándoklatáról, Budapest 1901 SZABÓ, M., Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában, in HANÁK P. (FŐSZERK.) Magyarország története, 1890-1918., Akadémiai, Budapest 1978. SZÁNTÓ K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest 1988. SZARKA L., Duna-táji dilemmák, Nemzeti kisebbségek - kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában, ISTER Kiadó és Kulturális Szolgáltató Iroda, 1998. SZÁSZ Z., Magyarország a századelőn, in Historia X (2000/09-10) www.historia.hu SZATMÁRI, M., Húsz esztendő parlamenti viharai, Amicus, Budapest 1928. SZAVICSKÓ, J., A Munkácsi Egyházmegye hajdúdorogi külhelynöksége 1873-1912 (Licencia dolgozat), Római Katolikus Hittudomáyi Akadémia, Budapest 1978. SZILAS, L., Kis magyar egyháztörténet (Teológiai kiskönyvtár), Róma 1982.

SZINNYEI, J., Magyar írók élete és munkái. 9 TIMKÓ, I. (SZERK), A hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve 1912-1987, Nyíregyháza 1987. TIMKÓ, I., Keleti Keresztények, keleti egyházak, Szent István Társulat, Budapest 1971. TÓTH, I., Elég volt az álomból? - Kárpátalja és a ruszinok, in Rubicon I (1990/5). TÓTH, J. GOLOBICS, P., Régiók és interregionális kapcsolatok a Kárpát-medencében, in A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996. TÖRÖK, S., Hungarien Catholics and Their Churches in America. Tracing the history of the first twenty-five yaers, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (2002/1-4). UNGER, M. SZABOLCS, O., Magyarország története, Gondolat, Budapest 1965. WIEDERHOFER, S., Ekkleziológia, in SCHNEIDER, T., (szerk.), A dogmatika kézikönyve, II. kötet, Vigilia, Budapest 1997. БАЧИНСЬКИЙ, І., Єпископ Юлiй Фiрцак, in Благовiсник (2008/191). БАЧИНСЬКИЙ, І., Єпископ Юлiй Фiрцак, in Благовiсник (2008/192). Микитась В., Л., Давнi рукописи i стародруки, ч. I, Ужгород 1961. Микитась, В., Л., Давнi рукописи i стародруки, ч. II, Львiв 1964. ПАВЛЕНКО, Г. В., Дiячi iсторiï, науки i культури Закарпаття, Патент, Ужгород 1997. ПЕКАР, А. В., Нариси історії церкви Закрпаття, I.,, Місіонер, Рим Львов 1997. ПЕКАР, А. В., Нариси історії церкви Закрпаття, II.,, Місіонер, Рим Львов 1997. ПРОНИН, В., История Православной церкви на Закарпатье, Свято-Николайевский Мукачевский монастірь 2005. ФЕДАКА, С., Єпископ Юлiй Фiрцак пастир i оборонець наших краян, in Ужгород XXIII (2002/174). FELHASZNÁLT INTERNETES PORTÁLOK: http://hu.wikipedia.hu Vikipédia, a Szabad enciklopédia http://lexikon.katolikus.hu/ Magyar Katolikus Lexikon http://mek.niif.hu/ Magyar Elektronikus Könyvtár http://uj.katolikus.hu/ Magyar Katolikus Püspöki Konferencia http://www.atanaz.hu/ Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola http://www.enc.hu Magyar Virtuális Enciklopédia http://www.historia.hu Történelmi folyóirat

10 ELŐSZÓ A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye a Magyar Királyság és a Kárpát-medence olyan területét foglalta el a történelem folyamán, amely mind egyháztörténetileg, mind pedig a profán történetírás szempontjából periférikus területnek tekinthető. Kialakulása a mai időkig is számos kérdést vet fel, és a korai időszakban, az egyházmegye felállítást (1771) 1 megelőző időszakig, sok feltevés van. Ez a források hiánya miatt lehet lehetséges. A 19. század folyamán az egyházmegye megvalósította a Mária Terézia által felismert lehetőséget, miszerint az észak-keleti Felvidéken élő ruszin nemzetiségűek irányítása csak a helyi egyház (azon belül a rítus megtartása) által lehetséges. S míg az uralkodónak a politikai célok lebegtek a szemei előtt, addig az egyházmegye vezetői, a püspökök, a káptalan és a papság, lelki és szellemi fejlődésével igazán meghatározóvá alakította a terület vallásos életét. A ruszin nép, mint minden más szláv nép életében is, a vallás és a nemzet szorosan kapcsolódik. A 17. század közepén nem volt problémamentes vállalkozás a többnyire katolikus magyar társadalomba integrálni az addig beszivárgó ortodox ruszin népességet, melynek bizonyítható egyházszervezete, s az akkori világegyházi norma szerint képzett papsága sem létezett. S a köz- és kánonjogi érveket felsorakoztatva többen is szerettek volna a görög katolikusok felett kegyúri jogokat gyakorolni, ami tovább nehezítette a helyzetet. Azonban a 19. század társadalmi és politikai viszonyai közepette a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye megvalósította hivatását, püspökei és papjai teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Szellemi-, tudományos-, társadalmi és gazdasági értelemben is fejlődés jelentkezett, de ezek a fejlődési irányok többnyire az egyháziaknak jelentett ez igazi előrelépést. A görög egyháznak az állam többé-kevésbé hatékony segítségével sikerült kialakítani azokat a kereteket, amelyekben egyházilag és politikailag is lehetősége teremtődött integrálni a ruszinokat. A profán történettudomány kutatja a 19. századi magyar folyamatokat, amelyben ezek lezajlottak, s melynek egyik hangsúlyozott időszaka volt a kiegyezés és az első világháború közötti szakasz. S minden negatív zöngéje mellet bátran vállalhatjuk, hogy a magyar szellemi- és politikai-gazdasági fejlődésének egy fontos időszakává vált. Dolgozatunk célkitűzése, hogy megvizsgáljuk a görög katolikus egyház szerepvállalását ebben a folyamatban. Milyen szerepet vállalt az egyház, hogyan teljesítette küldetését, milyen intézkedéseket hozott a magyar társadalomba és a katolikus egyházba való integrálás érdekében. 1 1771. szeptember 24-én Mária Terézia közbenjárására az Eximia regalium kezdetű bullával XIV. Kelemen állítja fel. A bulla értelmében az ország többi katolikus püspökéhez hasonlóan a püspököt a királynak van kinevezni, a pápának pedig meg kell erősíteni. Az esztergomi metropóliába lett besorolva. (Vö. PIRIGYI, I., A magyarországi görög katolikusok története I., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990, 165.)

11 Firczák Gyulának (1836-1912), az egyházmegye egyik legkiemelkedőbb püspökének (1892-1912 között püspök) a munkássága adja számunkra a vezérfonalat. Elkötelezett magatartásával, egyháza és a magyar haza érdekében vállalt küldetése nem mindennapi magassággal párosul. Ha integrációról beszélünk, akkor ő befejezte a munkácsi püspökök tevékenységi sorozatát Sajnos a történelem úgy alakította, hogy amikor az igazi gyümölcsei jelentkezhettek volna az elvégzett munkának, az egyházi és nemzeti szempontból egyaránt tragikus esemény, az első világháború és Trianon, újra csak megnyomorította, s újabb kálváriába sodorta egyházunkat, népünket. Firczák Gyula püspök neve nem teljesen ismeretlen. Vele kapcsolatban azonban leginkább a Hegyvidéki (Ruszin) akcióként híressé vált szociális segítségnyújtást szokták emlegetni. Kétségkívül az egyik legnagyobb és legszembetűnőbb tette volt. Ennél azonban sokkal szerteágazóbb a munkássága. A helyi társadalom, az Észak-keleti Felvidék többnyire ruszinok lakta területén olyan személyiség volt, aki politikai-, lelkipásztori-, oktató-nevelő- és kulturális-, népnevelő tevékenységével is meghatározó munkát vállalt és valósított meg. Dolgozatunkban arra vállalkozunk, hogy ezeknek a részterületeknek az ismertetésével bemutassunk egy püspöki munkásságot, amely tulajdonképpen egy egész egyháztest lelkületét tükrözi. S nem utolsó szempont, hogy ezt egy nem magyar, de ahhoz lojális nép valósított meg a Magyar Királyságon belül. S mindezt az egyház és állam szempontjából felvázolt kortörténeti keretben helyezzük el a téma jobb megértése érdekében. A Firczák-időszak az egyházmegye életében a jelenlegi ismeretek alapján arról tanúskodik, hogy a papjai úgy ragaszkodtak hozzá és teljesítették kezdeményezéseit, hogy valóban kollegiális munka tudott kibontakozni. Találóan fogalmazta meg egy köszöntő cikk az aranymiséjéhez kapcsolódóan: Ennek a papságnak ragaszkodása főpásztorához, lelkesedése magasztos intentiói megvalósításához valóban olyan, mint a keletiek rajongása az ő eszményeik iránt. Munkánk forrásaiként négy kiemelkedő területet veszünk alapul: (1) Elsődleges forrásként a levéltári kutatásra törekszünk. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye archívumát 1949-ben államosították és minimális feldolgozás mellett jelenleg az Ungvári Területi Levéltár Beregszászi Fiókjában őrzik a 151-es fondban. Mindezidáig nem volt lehetőség a feldolgozásra, és jelenleg is leginkább a rendezetlenség, a jogi háttér, illetve az anyagmennyiség óriási terjedelme nehezíti a munkát. Munkánkban a püspök életének, munkásságának az eddig ismert mozzanatai a levéltári anyagból is szeretnénk alátámasztani. Fontos azonban kijelenteni, hogy ez csak részleges feldolgozottságot jelent a mostani időpontig. A további kutatás újabb ismeretekre, mozzanatokra, vagy a jelenlegiek megváltozására is alkalmat szolgáltathat a későbbiekben.

12 (2) Másik jelentős forrást az egyházmegyei körlevelek jelentik. Ezek nagy része Bendász István, hitvalló görög katolikus áldozópap, egyháztörténész hagyatékából maradt ránk, melyet fia, Bendász Dániel kezel jelenleg. Nem jelent ez sem teljes gyűjteményt, annak ellenére sem, hogy a püspöki levéltárból több hiányzó körlevelet sikerült eddig felkutatni. A körlevélgyűjtemény tartalmazza püspök utasításainak nagy részét. (A bennük jelzett rendelkezésekhez kapcsolódó számozás a káptalani jegyzőkönyvekre utalhat!) és az egyházmegyei kormányzás, a prioritások, a lelkület elemei jól tükröződnek belőle. Ezen a téren a püspök igen termékenynek mondható, évi 16-18 körlevele több száz oldalt jelent a 20 éves püspöki ténykedését figyelembe véve. A puszta rendeletközlésen túl gyakori benne a oktató-nevelő jelleg, különösen az évfordulók kapcsán időzik hosszabban a témáknál, szélesebb megalapozást adva az alkalmaknak. A körlevelek további jelentős tanúi a szociális segítségnyújtás (Hegyvidéki akció), az oktatás, a nevelés, az egyesületi élet, a lelkipásztorkodás püspök által képviselt súlypontjainak. (3) A magyar szakirodalomnak, mint munkánk harmadik elemének szintén jelentős szerepet tulajdonítunk. Egyháztörténeti szempontból Pirigyi István és Bottlik József kutatásai a legjelentősebbek. E két történész többnyire általános képet igyekezett kialakítani a görög katolikusok történetéről. Előbbi a magyarországi görög katolikusok általános történetéről, utóbbi a Munkácsi Egyházmegye görög katolikusainak részletesebb történetével foglalkozik. A profán történetírás is egy-egy részterületnek a vizsgálatánál foglalkozik az adott terület egyházi vonatkozású elemzésével. (4) Főleg az általános történeti áttekintés szempontjából használjuk azokat a munkákat, amelyek az egyetemes és magyar történetírás szempontjából be tudják mutatni számunkra a kortörténeti hátteret. A kortörténeti háttér elemzésénél figyelmet fordítunk az egyetemes és a magyar történelmi folyamatokra, amelyek a történeti irodalomban találhatóak. Miután az egyház egy adott társadalomban valósítja meg küldetését, lényeges ez a tágabb háttér, melynek megvilágítására szükségesek profán történeti munkák.

I. A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE A KIEGYEZÉSTŐL A SZÁZADFORDULÓIG 13 1. MAGYARORSZÁG TÁRSADALMI-, NEMZETISÉGI- ÉS GAZDASÁGI VISZONYAINAK JELLEGZETESSÉGEI AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁN BELÜL A 19.-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1.1 Magyarország társadalmi viszonyai A Magyar Királyság ezer éves fennállásának egyik legbonyolultabb időszaka a kiegyezéstől (1867) az első világháborúig, illetve az azt lezáró békediktátumokig terjedő időszak (1920). Az osztrák császár egyben magyar király is, s az együttélés számos területének a tisztázatlansága meghatározta és folyamatosan szinten tartotta a feszültségeket. A közös hadügy-, külügy- és pénzügyminisztérium számos területen magában hordozta a nehézségeket és a szembenállás lehetőségét. Dolgozatunkban a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye egyik kiemelkedő püspökének, Firczák Gyulának az életével foglalkozik, aki annak az egyházmegyének a vezetését vállalta magára, amely a történelmi Magyarország észak-keleti megyéiben s az Alföld észak-keleti részében helyezkedik el. Ezért a dolgozatban a Magyar Királyságról, mint közjogi és politikai tényezőről kívánunk beszélni. Firczák Gyula püspök körleveleiben, amikor az uralkodóról szól, akkor szinte mindig Magyarország királyáról beszél. Miután az ország külön parlamenttel és alkotmánnyal rendelkezett az Osztrák-Magyar Monarchián belül, ezért erre a látszólagos különválasztásra lehetőségünk van. Annál is inkább igaz ez, mert a Magyar Katolikus Püspöki Kar is az Ausztriai Püspöki Kartól független testület volt, bár a nuncius, mint Róma követe, Bécsben székelt, s joghatósága az egész Birodalomra kiterjedt. A kiegyezés (1867) utáni társadalom sajátosan alakult a magyarság életében. A látszólagos önállóság mellett a Bécstől való függés továbbra is valóságos jelenség maradt. A dualista rendszer létrejöttét magában foglaló, különlegesen megalkotott társadalom rajzolódott ki az 1867-ben létrejött egyezménnyel, amely a megszületés pillanatában legalább annyi ellenérzést, mint támogatást kiváltott. Legalább annyi fejlődési lehetőséget hordozott magában, mint megoldatlan feszültséget. 2 A 19. századi Európában lezajlott társadalmi, gazdasági átalakulás nem hagyhatta figyelmen kívül e térséget sem, s köztük kiemelten az Osztrák-Magyar Monarchiát, amely a kor egyik legnagyobb kiterjedésű állama volt Európában. A látszólagos megoldások és a viszonylagos rendezések azonban a felszín alatt számos problémaforrást hordozott magában. 3 2 KOSÁRY, D., A kiegyezés, 1867, in Historia XI (2001/04) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.) 3 SZÁSZ Z., Magyarország a századelőn, in Historia X (2000/09-10) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.)

14 A nyugat-európai liberalizmus és kapitalizmus a kelet- és közép-európai államok számára is meghozta a kedvet a társadalmi és politikai átalakulásra. A nyugat-európai modellel szemben a felülről jövő kezdeményezés alapján, I. Ferenc József a társadalmi, politikai, gazdasági és egyéb változásokat felülről kezdte irányítani és szervezni. Úgynevezett neoabszolutista elképzeléseket igyekezett megvalósítani, mely szerint erősen központosított államot igyekezett kiépíteni az 1848/49- es forradalom után. 4 A császár a konzervatív eszméket erősítette a parlament liberalizmusával szemben. Erre a régi rend fenntartása végett volt szüksége. 5 A polgárosodást azonban nem lehetett megállítani 6. Ez azonban az ország egyes területein különböző mértékben alakult. 7 1.2 Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi tagozódása és a nemzetiségi kérdés A Magyar Királyság élete a nemzetiségi viszonyok tekintetében különleges módon alakult a 19. század folyamán. Az 1900-as népszámlálási adatok alapján a Monarchia 49 milliós lakosságának csupán a 23,4 %-a volt német, 19,6 %-a volt magyar. A fennmaradó 57 % pedig megoszlott 9 nemzet között. 8 Ha a két államalkotó nemzetet (német és magyar) vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kevesebb, mint felét tették ki. Ha Az úgynevezett Angol Központtól keletre Oroszországban, Közép- és Kelet Európában, az Osztrák-Magyar Monarchia Lajtán inneni részében nem tudott egyszerre lezajlani a kettős forradalom (ti. a gazdasági és a politikai), ezért a 19. században ezek az országok viszonylagosan lemaradtak a fejlődésben. A kelet-európai országok a forradalomtól félve a régi rezsim által felülről irányítva próbáltak kiutat találni és az átalakítást irányítani. De ez nem volt olyan erőteljes és határozott, mint Nyugat-Európában. (BEREND T. I., Gazdasági előretörések és lemaradások a 19. században, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva Kiadó, Budapest 1984, 69-77.) A nyugat-európai államok a kapitalista fejlődéssel, az ipar bővülési lehetőségeinek a kihasználásával és a kor felfogása szerinti modern társadalmi és politikai átalakulásokkal vezető szerepet tudtak betölteni a világban, főként Európában, amely továbbra is a politikai és gazdasági tényezők központja volt. (PÓK L., A világ a XX. század elején, in Historia X (2000/09-10) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.)) Hanák Pétert az általános történeti részeknél idézzük, de tudatában vagyunk marxista szemléletének. 4 http://hu.wikipedia.org/wiki/i.ferenc/neoabszolutizmus (a kutatás ideje: 2009. május 14.) GONDA I.-NIEDERHAUSER E., A Habsburgok (Egy európai jelenség), Gondolat, Budapest 1987, 187-204. 5 FUETER, E., 1815-1920 Egy mozgalmas évszázad története, Dante, Budapest 1935, 271kk 6 A 19-20. század fordulójára azonban az uralkodó más módon közelített a problémák megoldásához. A viszonylagos béke és fejlődési lehetőségek a gazdaság tekintetében mutatkoznak a leginkább. A társadalmi vonatkozásokban ez az átrendeződés nem jelentkezett olyan szembetűnően, mert a létrejövő új államapparátus az arisztokrácia és a vidéki nemesség soraiból került ki. Viszonylagosan fennmaradhatott a jólétük és az anyagi biztonságuk, s megmaradt a lehetőségük arra is, hogy az állam ügyeinek (a látszólagos) irányítói legyenek. (DIÓSZEGI I., Az Osztrák-Magyar Monarchia, in Historia X (2000/09-1) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.)) Ez az átalakulás beleillet a polgárosodás 19. századi folyamatába, amely magával ragadta a fejlődésben Magyarországot is. A 19. századi polgárosodás minden visszahúzó erő ellenére megvalósult és egyre erőteljesebb lett. (ESTÓK J., A polgárosodó Magyarország, in CSORBA CS. - ESTÓK J. SALAMON K., Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1999, 129kk.) 7 Vö. Az alfejezet gondolatait lásd még MAROSI I., Firczák Gyula görög katolikus püspök társadalmi szerepvállalása körleveleinek tükrében (Diplomadolgozat), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász 2009, 12kk 8 Uo.

15 csak Magyarországot vesszük alapul, akkor még az 1910-es népszámláláskor is csak az ország lakosságának az 54 %-a volt magyar. 9 A szabadságharcnak köszönhetően a század második felében a magyar nemzeti tudat erősödött és ezzel párhuzamosan erősödött az ország területén a nemzetiségek tudata is. 10 Viszont a magyarság számaránya az ország régióiban nem mindenütt volt egyforma. Például az általunk vizsgált területen a ruszin népesség volt óriási többségben. Országosan a ruszin népesség csak 2,5 %-ot tett ki, de azok egy tömbben éltek az észak-keleti országrészben. A soknemzetűség rendkívül sok veszélyt és feszültségforrást 11 rejtett magában. S ehhez még az is társult, hogy a más nemzetiségek gyakran más vallást is gyakoroltak, ami a kor szellemi kultúrája szempontjából szintén meghatározó tényező volt. Az ország gazdasági-, közigazgatási fejlődése az asszimilációt is magával hozta. A rendszer működtetésének feltétele volt (úgy a fővárosban, mint a vidéki városokban) a magyar nyelv ismerete, s a felemelkedés útja pedig a magyarság egészébe való beolvadás. Ez volt megfigyelhető a görög katolikus vallású vidéken is. 12 A ruszin nép unióját követő időszakban maga a görög katolikus papság is asszimilálódott. Az uralkodó osztállyal és gazdagparasztsággal nem rendelkező nép vezető rétege a papság volt, amely az egyházi unióval kapott jogaival élve szellemileg és nemzetiségileg a Magyar Királyságba szocializálódott 13, s az egyházszervezet kialakulása is a Magyar Királyság intézményrendszeréhez kapcsolódott. A nemzetiségi kérdés másik lényeges, sokkal több veszélyforrást magában foglaló szempontja a többi nemzetiség részleges, vagy teljes elnyomása volt, ami magával vonzotta a nemzetiségi ellenállást. Maga a magyar politikai elit sem vette észre azt a veszélyforrást, amely ebben rejlett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, s az azt megelőző és 9 Vö. 4. melléklet Ausztria és Magyarország nemzetiségei 1910 körül Az Osztrák-Magyar Monarchia belső életéről, föderatív törekvésekről, nemzetiségi kérdésről, a békediktátumról terjedelmes összefoglaló cikket találunk Romsics Ignác összefoglalásában. Vö. ROMSICS, I., Az Osztrák- Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés, in Rubicon XX (2010/4-5), 4-29. 10 A magyarság a legnagyobb nemzet, s társadalmában, kultúrájában is az egyik legfejlettebb etnikum volt a Kárpátmedencében. Joggal következett ebből, hogy a polgári átalakulás és a gazdasági, kapitalista fejlődés folyamatába is elsőnek, és hatékonyan tudott bekapcsolódni. Az államapparátus működéséhez a magyar nyelv ismerete volt szükséges. Az állam legjelentősebb anyagi forrásait a magyar kultúra és oktatás fejlesztésére fordította. (SZÁSZ Z., Magyarország a századelőn, in Historia X (2000/09-10), (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.)) Az asszimiláció az ország központi magyar többségű területein zajlott le, s a nemzetiségi régiókban a magyarosodás és magyarosítás csak a városokban volt számottevő. Ugyanakkor a központi magyar etnikai területeket körös-körül nem magyar etnikai régiók övezték: északon a szlovák, északkeleten a rutén, keleten a román - és benne egy szász-román -, délkeleten, délen egy román-német-szerb vegyes régió, nyugaton pedig egy német-horvát sáv tapadt a magyar többségű centrális országrészekhez.(szarka L., Duna-táji dilemmák, Nemzeti kisebbségek - kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában, ISTER Kiadó és Kulturális Szolgáltató Iroda, 1998.) 11 Vö. GERŐ, A., A polgárosodás kora, Adamus, 1992, 14-17. 12 Vö. HANÁK P., Asszimiláció és polgárosodás a Monarchiában, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 330-339. és ARATÓ, E., A feudális nemzettől a polgári nemzetig, Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, 122kk. 13 ARATÓ, E., A feudális nemzettől 122kk.

16 követő időszakban a bécsi politizálás jelentős szempontja volt, hogy a gyengébb nemzetiségekkel szövetkezett a magyar ellen. Miután kiderült, hogy a nemzeti mozgalmakkal való szembenállás nem segít, akkor irányt váltott és az erősebb nemzetet állította szembe a kisebb nemzetiségekkel. Így Magyarországon a magyar, Galíciában pedig a lengyel lett a kiemelten támogatott nemzet. A magyarság részéről a kisebb nemzetek elfogadása, s azok megértése nem történt meg, hanem a soviniszta, a túlzó politika terén nagyban nőttek a feszültségek. 14 A keresztényszocialista irány is megtartja Ausztriát a német kötelékben, de a középkori erős nemzetekkel (cseh, magyar) szemben igyekszik erősíteni a szlovák, horvát, szláv (ruszin) népeket, ezzel gyengítve az erős cseh, magyar hagyományt 15. Ez pedig folyamatosan lehetőséget biztosított a feszültségek fenntartására, s be volt kódolva a problémák kialakulása. 16 A nemzetiségi elvekhez gyakorta kapcsolódtak a vallási eszmék, és ezek igen gyakran a feszültségkeltés eszközei lettek. 17 A nemzetiségek háttérbe szorításának konkrét megvalósulása az 1868:XLIV.tc, amely csak egy politikai nemzetet ismer el, s annak ellenére, hogy a fentiekben láttuk az arányokat, csak kulturális téren és az alsóbb ügyintézés területén engedett a nemzetiségi nyelv használatának. Az 1870-es évektől a nemzetiségi pártok háttérbe vonultak. A gazdasági fejlődés következtében a vidéki polgárság csak a századforduló környékén erősödött meg jelentősen. Ez a folyamat hozta létre a nemzetiségiek polgárságát. Számukra nem saját arisztokráciájuk jelentette a legfőbb ellenséget, és elnyomó osztályt, hanem a nagybirtokos osztrák-német és magyar földesúri réteg. Talán csak a ruszinok voltak ezen a téren kivételek, akik a városi lakosságnak csak az egy százalékát tették ki. Így polgári öntudat sem tudott megerősödni körükben. A fejletlen társadalmi struktúrával rendelkező ruszinság a 19. század folyamán nem tudta megszervezni önmagát, nyelvi sajátosságait. Identitás tekintetében a ruszofilia irányzata lett jelentős, a nyelvre pedig rátelepedett az ukrán nemzeti politikai irány. A Károlyi-kormány ruszin autonómia joga (Ruszka Krajna) már későn érkezett, és a térség Podkarpatszka Rusz néven Csehszlovákia része lett a trianoni békediktátum után. 14 KOSÁRY, D., A kiegyezés, 1867, in Historia, 2001/04, (www.historia.hu, 2009. május 10.) 15 HANÁK, P., Politika és kultúra az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyán, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 94-105. 16 MAROSI, I., Firczák Gyula görög katolikus püspök társadalmi szerepvállalása körleveleinek tükrében (Diplomadolgozat), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász 2009, 12kk 17 Vö. GÖNCZI, A., Ruszin skizmatikus mozgalom a XX. század elején, PoliPrint II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Ungvár-Beregszász 2008, 96. Kiegészítésként hozzátehetjük még Berendt T. Iván véleményét, aki szerint a vallási elvek gyakorta kapcsolódtak a jobboldali radikalizmushoz is. Ez abból következett, hogy az elnyomók általában mindig más vallásúak voltak. Például Lengyelországban az ortodoxok oroszok, Németországban pedig a protestánsok fejedelmek. A katolikusok mindkét esetben ellenük léptek, mint vallás ellen is. (Vö. BERENDT, T. I., Gazdasági elmaradottság és ideológia a 19-20. századi Európában, 2. rész, in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 86-93.)

17 A 20. század első évtizedében a magyar politikai életben egyre inkább elterjedtek a nemzetiségi perek, a nemzetiségi vezetők, újságírók elnyomása, újságok elkobzása, egyesületek feloszlatása. A magyarság százalékarányának szerény növekedése is csak a városi német polgárság elmagyarosodásával és a zsidóság asszimilációjával volt magyarázható. A világközvélemény azonban a nemzetiségi politika miatt már a századfordulóhoz közeledve szembefordult Magyarországgal. 18 1.3 Magyarország gazdasági viszonyai A 19. századi magyar gazdaságra a kapitalista rendszer volt a jellemző. Egyik fontos eleme lett a hitelszövetkezeti lehetőségek alkalmazása. A feudális maradványok és az osztrák kényszerkapcsolat ugyan nehezítette a helyzetet, mégis növekedési pályán volt a gazdaság. 19 A gazdaság átalakulása azonban nem az európai norma szerint ment végbe, ahol sokan földhöz jutottak, és kitermelték saját vezető rétegüket. A föld nélküli hivatalnokréteget az államnak kellett eltartania. A beözönlő zsidóság, amely a gazdasági élettel kapcsolatban volt, átvette a kialakuló ipar irányítását. A földosztás által birtokhoz jutott nemzetiségiek, akik eddig nem foglalkoztak gazdasági tevékenységgel (pl. ruszinok, szlovákok) nem tudták még összhangba hozni a népesedési számarányukat a termeléssel, s túlnépesedtek, ami magával hozta a kivándorlásnak a szükségszerűségét. 20 Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az Amerikába kivándorolt európai népesség túlnyomó része az Osztrák-Magyar Monarchia területéről költözött ki. Első csoportjuk a szabadságharc után vándorolt ki, tömeges kivándorlásuk pedig az 1881-1890 közötti időszakra tehető. 21 A gazdasági élet jelentős fejlődése a vasútépítés tekintetében realizálódott. Ez mind a bel-, mind pedig a külkereskedelemben igaz volt. a valósághoz tartozik, hogy a belső hálózat ugyan Budapest központtal bontakozott ki, de magában foglalta a peremterületeket is. ez azonban a politikai élet területére is áttett kérdéssé vált, mert a fejlődési irányokat az határozta meg, hogy az egyes területek hogyan tudnak a gazdaság és az ország fejlődésének a vérkeringésébe bekapcsolódni, milyen termelési irányokat tudnak felvállalni az adott 18 MAROSI I., Firczák Gyula 12kk Lásd még: HANÁK P. (SZERK.), Egy ezredév (Magyarország rövid történet), Gondolat, Budapest 1986, 257kk KOBÁLY J., A kárpátaljai ruszinok, in ÁBRAHÁM B. - GEREBEN F. STENKOVICS R., Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2003, 358-359. 19 Vö. UNGER, M. SZABOLCS,, Magyarország története, Gondolat, Budapest 1965, 222kk 20 Fueter, E., 1815-1920 271-278. 21 TÖRÖK, S., Hungarien Catholics and Their Churches in America. Tracing the history of the first twenty-five yaers, in Magyar Egyháztörténet Vázlatok, (2002/1-4), 229-252.

18 területen. 22 A vasútépítés az 1860-as években megtorpant. Egyrészt a hegyvidéki természeti nehézségek miatt, másrészt az osztrák érdekek miatt. 23 A vasúthálózat nem tudta bekapcsolni a gazdaság vérkeringésébe a Kárpátok vidékét. Csak 1890-ben épült meg az a vasúthálózat, amely a kisvasúti szárnyvonalakkal együtt bekapcsolta a vérkeringésbe a Kárpátok vidékét. Ez a vonal. 24 Három vonalon, az Uzsoki-, a Vereckei- és a Tatár hágó közelében megépült vasútvonal volt ez. 25 A városok és a falvak nem voltak képesek bekapcsolódni a gazdasági kereskedelmi életbe. Alig található a térségben olyan város a 19. század végén, amely bekapcsolódott volna a gazdasági-, ipari életbe. 26 A társadalmi, politikai, nemzetiségi kérdések alapvetően nem egyházi jellegű problémák. Viszont az ember, a hívő a társadalomban él, ezért ezeknek a kérdéseknek a jelenléte soha nem mellékes, mindig fontos kérdés. A hívő egy adott társadalomban szocializálódik és keresi a lehetőségeket. A munkácsi egyházmegye területén élő társadalomnak ebben a miliőben kellett élnie az életét, ezek a problémák határozták meg a mindennapjait és az Egyháznak utakat kellett keresni a maga, illetve hívei számára. 22 MAROSI I., Firczák Gyula 12kk. Bővebb leírása megtalálható: PERCZEL, GY., (szerk.), Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza, Elte Eötvös Kiadó, Budapest 2003, 84. 23 Ők ugyanis a Lemberg-Csernovics-Jasi-Galac vonalat szorgalmazták, hogy olcsó román gabonát szállíthassanak Prága és Bécs irányába. Magyarországon pedig az volt a félelem, hogy az olcsó román és orosz gabona megérkezése az országba leszűkíti a termelés lehetőségét. Az osztrákok ezért hátráltatták a vasútépítést. Vö. Erdődi F., A Kárpátmedence közlekedési hálózatának alakulása és nemzetközi kapcsolódásai, in.: FRISNYÁK, S., A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996, 228. 24 Ez is egy tényező lehet, mely hatására az egyházmegye hegyvidéki és alföldi területei különböző intenzitással fejlődtek. Ezek az okok valószínűleg az identitásra és szellemi fejlődésre is kihatottak. 25 MAROSI, I., Firczák Gyula 12. vö. BELUSZKY, P., Magyarország településföldrajza (Általános rész), Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 1999, 140kk. 26 DANKÓ, I., A magyar vásárvárosok és külföldi kapcsolataik, in FRISNYÁK S., A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996, 156.

19 2. A KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE EURÓPÁBAN, MAGYARORSZÁGON ÉS KÁRPÁTALJÁN A 19. SZÁZAD VÉGÉN A 20. SZÁZAD ELEJÉN 2.1 Az Egyház nemzetközi helyzete a 19.-20. század fordulóján 2.1.1 A 19. század eszmeáramlatainak hatása az egyház életére A Katolikus Egyház a hosszú 19. század 27 idején számos problémával küzdött, amelyek abból fejlődtek ki, hogy a középkor végén megjelenő felvilágosodás egy középkori társdalomhoz képest más társadalmi-politikai berendezkedést eredményezett. A reformáció, a francia forradalom, a napóleoni háborúk, a restaurációs próbálkozások, a romantika eszmeáramlata, a 19. század közepén bekövetkezett európai forradalmak, stb. megrázták az egyházat, amely hosszú időn keresztül próbálta megtalálni a stabilizáció útját. IX. Piusz pápasága (1846-1878) ugyan a megoldáskeresésében zajlik, de nem megfelelő irányokat jelöl ki. Az első vatikáni zsinaton (1869. december 8-1870. október 20.) kimondott pápai tévedhetetlenség számos eleme a nem megfelelő körültekintés jegyében lett kimondva, s többnyire az ellenkező hatást váltotta ki. 28 A pápaság erejének a reprezentálása ebben a korban nem jelentett elsődleges szükségletet, főleg nem akkor, amikor Európa-szerte a nemzeti ébredések, a nemzetállamok felerősödése, a szociális kérdés, a kezdődő felekezeti feszültség jelentette a legnagyobb problémákat. A 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben a kapitalista rendszerek belső gátjai jelentkeztek, és társadalom legégetőbb problémáira a magyarázatot a marxi-engelsi gondolatmenetet 29 kisajátító proletáriátus próbálta megadni. A munkásmozgalmak harcának megértésére, a szociális problémák, feszültségek tudatosítására, az osztályok közötti feszültség megértésére az egyháznak időre volt szüksége. Nehezen jutott el arra az álláspontra, hogy a tőkés fejlődés és az elszegényedés kapcsolatban van egymással. 30 A német nyelvterület gondolkodói és egyházvezetői, élükön Ketteler, mainzi püspökkel jutnak el először arra a megállapításra, hogy a szociális kérdés nem mellékes eleme, hanem a 27 A hosszú 19. század fogalmát Eric Hobsbawm dolgozza ki. A brit marxista történész és író 1789 és 1914 közötti évekre utal ezzel. Hobsbawm az elméletét három könyvben Állítja fel: Age of Revolution: Európa, 1789-1848, Age of Capital, 1848-1875 és The Age of Empire, 1875-1914. Szerinte ez a történeti időszak a francia forradalommal kezdődik, amely létrehozta a monarchiák nélküli Európában a köztársaságokat, s a végén az I. világháború megkezdése történik meg. Annak 1918-as befejezésekor a 19. századi hosszú, tartós európai hatalmi egyensúly megszűnt. Az első világháború utáni események olyan jelentős változást jelentenek a világtörténelemben, hogy egy másik jellemzőkkel rendelkező korszaknak tekinthető. (Vö. http://en.wikipedia.org/wiki/long_nineteenth_century, utoljára ellenőrizve: 2010. június 2.) 28 SZÁNTÓ K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest 1988, 371kk 29 im. 437. 30 ADRIÁNYI G., A szociális kérdés a német és a magyar katolikus egyházban 1891 előtt, in Magyar Egyháztörténeti vázlatok (1995/1-2), 168.

20 probléma magja az egyház és a társadalom feszültségének. Erre a lényegi problémára adja meg a választ az egyház a XIII. Leó pápa által kiadott Rerum Novarum enciklikával. 31 A Ketteler püspök vezette testület 32 dolgozta ki az enciklika mondanivalóját a marxi elveket alaposan figyelembe véve, sőt azt tovább is gondolva. Míg a proletáriátus csak a problémát vetette fel folyamatosan, addig a Rerum Novarum a megoldási kísérletekre is igyekszik megoldásokat kínálni. XIII. Leó az enciklikában a proletáriátus mellett a kapitalizmus túlzásait is bírálta. 33 A 19-20. század fordulójának két jelentős pápája, XIII. Leó és X. Piusz az egyház külső és belső struktúrájának és szellemiségének a megreformálására törekedtek. Azokra a kihívásokra keresték a válaszokat, amelyek a 19. század második felében az egyház előtt álltak. 2.1.2 XIII. Leó pápa tevékenysége az egyházkormányzati hatalom megszilárdítására XIII. Leó pápa IX. Piusztól eltérően nem a bezárkózás magatartását választotta, hanem a tradicionális keretek és elődje (IX. Piusz) 34 politikájának megtartása mellett, az egyház tekintélyének a megerősítésére törekedett. Az egyes államokat nem különálló egységeknek tekintette, hanem a problémaköröket különítette el, és igyekezett egységet teremteni azok megoldásában. A nehézségeket mint globális problémákat tekintette, nem pedig az egyes országok belügyeként kezelte. XIII. Leó pápasága 35 először ellenzőkre talált a konzervatív körökben, de később egységesítette az erőket a Katolikus Egyházban. 36 A 19. század társadalmi, politikai rendszerében az egyház és az állam egyre inkább eltávolodik egymástól. Már bíborosként felfigyelt arra, hogy milyen mély szakadék húzódik az egyház és az állam között. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyháznak az egyensúlyteremtésre és a kölcsönös kiegyezésre 31 ALCIDE, DE G., A Rerum Novarum megszületéséről, in.: www.radiovaticana.org/ung/ (a kutatás ideje: 2008. augusztus 14) Megjegyezzük: a XIX. század végén, Rómából hazatérve, Magyarországon a fiatal Prohászka Ottokár terjeszti XIII. Leó szociális elveit, lefordítva a Rerum novarum -ot: a szociáldemokráciával szembeszállva, bírálta a feudális rendszert, követelte a demokratikus jogokat a társadalomban és az egyházban. Idézet a cikkből. 32 G. Mermillod genfi és E. Manning westminsteri püspökök is hozzá tartoztak 33 Vö. AUBERT, R., (szerk.:), Zweiter Halbband: die Kirche zwischen Anpassung und Wiederstand 1878 bis 1914 (Handbuch der Kirchengeschichte 6), 12-23. 34 KELLY, J. N. D., The Oxford Dictionary of Popes, XIII., University Press, Oxford 1986, 311. 35 Vö. AUBERT, R., (szerk.:), Zweiter Halbband 12. 36 IJJAS A., Húsz évszázad viharában (Az egyház és a pápaság története), Magyar Írás, Budapest 1948, 395. XIII. Leó munkásságáról lásd még: IJJAS, A., A jelenkor egyháztörténelme, in BANGHA, B.-IJJAS, A., A keresztény egyház története VIII. kötet, Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Budapest 1941, 131-167.