Magyarország nemzeti parkjai III. Természetvédelmi alapozó ismeretek
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997)
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Főbb adatok 1997-ben, nyolcadikként megalakult nemzeti parkunk. Területe: 1997-ben 56.771 ha, 2013-ban 59.370,47 ha. Az igazgatóság székhelye: eleinte Veszprém: később: Csopak Érintett megyék: Veszprém, Somogy, Zala Címer: Korábban: Lisztes kankalin, a tanúhegyek és a Balatont szimbolizáló hullámok, ma:
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997)
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997)
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Főbb adatok A nemzeti park mellett az igazgatóság felügyel 3 tájvédelmi körzetet, 27 természetvédelmi területet és 65 Natura 2000 területet. Az Igazgatóság által érintett több terület is szerepel a Ramsarijegyzéken Az igazgatóság területén található hazánk másodig geoparkja (Bakony- Balaton geopark). Az Igazgatóság területén található hazánk harmadik Európa Diplomás területe a Tihanyi-félsziget utóvulkáni képződményei (2003).
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Történeti áttekintés A megalakulás körülményei A térségben több kisebb terület (Tihanyi-félsziget, Fenékpuszta-Kis- Balaton) nemzeti parkká nyilvánítására történt korábbi javaslat. Végül Baja Ferenc hivatalba lépése után a korábbi nemzeti park javaslatokat megvizsgálta és döntött a jövőjükről. Ennek eredményeként született meg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park. A nemzeti parkot hat korábbi tájvédelmi körzetből és számos természetvédelmi területből, illetve további 14 ezer hektár védetté nyilvánításával hozták létre.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területe hat fő részre osztható. Tihanyi-félsziget Káli-medence Keszthelyi-hegység Pécselyi-medence Tapolcai-medence Kis-Balaton
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Tihanyi-félsziget A Tihanyi-félszigeten hozták létre hazánk első tájvédelmi körzetét 1952-ben, melyet 1997-ben beolvasztottak a Nemzeti Parkba. A félsziget természeti értékei közül legismertebbek a geológiai, illetve a táji értékek. Legértékesebb földtani képződményei a Belső-tavat délről körülölelő dombok gejzírkúpjai, amelyek a félsziget zömét kialakító vulkáni tevékenység következtében alakultak ki. Az időszakosan feltörő forró vizű források száznál is több helyen forrásmészkőből és hidrokvarcitból álló sziklaalakzatokat hagytak maguk után. Közülük legszebb az Aranyház nevű gejzír-kúp, amely nevét a rajta tenyésző sárga színű zuzmótól kapta.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Tihanyi-félsziget Különösen szép forrásbarlang látható az Apátság épülete alatti részen, valamint a Csúcs-hegyen. A bazalttufa változatos lepusztulási formáit a Kiserdő-tetőn lehet megfigyelni. A Tihanyi-félsziget különleges geológiai értéke a teljes és rendkívül kövületgazdag felső-pannóniai üledéksor. Ennek leghíresebb ősmaradványa, a tihanyi kecskeköröm néven közismert, megkövesedett Congeria-kagyló. Víztani értékei közül leglátványosabb a szabad vízfelületű, a község mellett, a Balaton vízfelületénél 25 m-rel magasabban fekvő Belső-tó, valamint az északabbra fekvő értékes madárélőhely, a benádasodott, elmocsarasodott Külső-tó.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Tihanyi-félsziget A növény- és állatvilág ritka értékei a viszonylag enyhe, mediterrán jellegű tihanyi klímának köszönhetik jelenlétüket. A félszigeten az erdőtársulások közül a molyhostölgyes- virágoskőrisescserszömörcés erdők a jellemzőek. A száraz pusztafüves lejtősztyeppekben több szubmediterrán ritka, védett növény található. A hajdan jobban legeltetett pannon ősgyepek mára kezdenek spontán visszaerdősülni, például az Óvár oldalában. Az aktív tájkezelés módszereként, a Csúcs-hegy alatt 1990-ben létesített, tájba illő nádfedeles birkahodály lakóival (fekete rackák és merinók) tartja karban a természetvédelem az elhanyagolt tihanyi legelőket.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Különlegesen gazdag a félsziget melegkedvelő rovarfaunája is. A kultúrtörténeti értékei is kimagaslóak. Leghíresebb kulturtörténeti értéke az 1055-ben I. Endre király által alapított Bencés Apátság barokk-kori épület-együttese, a tufába mélyített altemplommal, amely az alapító király sírját is őrzi. A hajdan teljesen nádfedeles halásztelepülés több régi háza skanzenként működik, megőrizve a 19. századi Balaton-felvidéki népi építészeti formákat. Az Óvár hegyének Balaton felőli meredek tufaszikláiban láthatjuk ma is a középkori eredetű Barátlakásokat. Az omladozó és balesetveszélyes hajdani remetelakokat 1993-ban a természetvédelem helyreállíttatta. A félsziget híres az itt termelt levenduláról is. Részterületek Tihanyi-félsziget
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Pécselyi-medence A Balaton-felvidék középső szakaszán fekvő Pécselyi-medence a nemzeti parkba olvasztott tájvédelmi körzetek közül a legkésőbb védelem alá helyezett kistáj. Növényföldrajzi szempontból különlegesen gazdag a táj. Az északi lejtőkön maradvány bükkösöket találunk míg a déli lejtőkön sztyepnövényzet tenyészik. A földtani, földrajzi és éghajlati adottságok mellett az ember tájátalakító hatása sem elhanyagolható. A köves fennsíkokon juhok és marhák legeltek, az északi oldalak, mély völgyek pedig erdők élőhelyei maradtak. A kíméletesen természetalakító, értékmegőrző hagyományos gazdálkodásnak egyik legszebb, most is csaknem eredeti szépségében látható példája hazánkban ez a terület.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Káli-medence A területet 1984-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították, melyet 1997- ben a Nemzeti Parkhoz csatoltak. A medence természeti kincsei közül kiemelkedők a geológiai értékek. A rendkívül változatos kőzettani felépítés (délen permi vörös homokkő hegysor, északon hatalmas bazalthegyek, nyugaton mészmentes homokkő konglomerátumok, keleten és a medence közepén a mészkövek és dolomitok változatos formái) egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott létre. A medence síkjából több helyen is bazaltkúpok emelkednek ki (Hegyestű, Kis-hegyestű, Lapos-hegyestű, Kereki-domb). Szentbékkála, Kővágóörs és Salföld mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) A nyolc falu számos templomtornya, a falvak szőlőhegyeinek pincéi, a változatos művelési ágak (szőlő, rétek, szántók, tavak) sajátos tájképi összhangot teremtenek. A terület kimagasló botanikai értékei a láprétek. Részterületek Káli-medence A Köveskáltól nyugatra elterülő Sásdi-réteken él hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja. A természetvédelem itt fából készült zsiliprendszerrel vízvisszatartó élőhely-rekonstrukciót hajtott végre 1982-ben a láprét kiszáradásának megakadályozására, a kővágóörsi Tódi-kút gyapjúsásos láprétjének gazdag flóráját pedig 1983 óra egy szélkerékkel működtetett vízvisszapótló rendszerrel mentik meg. A hegytetőkön lévő erdők különösen változatos képet mutatnak: ( mészkerülő tölgyesek, cserszömörcés molyhostölgyesek, hársas törmelékerdők, cseres tölgyesek, gyertyános-bükkösök).
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Tapolcai-medence A magyar természetvédelem évtizedekig küzdött az egyedülálló tanúhegyeken 1903. óta elkezdett bazaltbányák bezárásáért. Ezzel kapcsolatban jelent meg Herczeg Ferenc évtizedekkel később is gyakran idézett írása: Herczeg Ferenc (1929 szept. 23. Pest Hírlap): A magántulajdonra, a szerzett jog szentségére hivatkoznak azok, akik a Badacsony testéből lakmároznak! Van azonban valami, ami szentebb a magántulajdonnál és minden szerzett jognál, és ez: a nemzeti érdek! A badacsonyi bánya végleges bezárására csak 1964-ben került sor. A Gulács, a Tóti-hegy és a Csobánc bazaltja kevésbé volt alkalmas a felhasználásra, így oldalaikon csak kisebb tájsebeket okozó bányák működtek.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Tapolcai-medence A pannonkor végén feltörő vulkánosság sajátos képződményei ezek a tanúhegyek. A messziről nagyobb koporsóformát adó Badacsony, Szent Györgyhegy és Csobánc szélein a kőzet érdekes megszilárdulási formái, a bazaltkő-zsákok láthatók. Legszebb ezek közül a badacsonyi Kőkapu és a Szent György-hegyi bazaltorgonák. A Badacsony oldalain a még meglévő sziklák tövében hatalmas kőfolyások, kőtengerek alakultak ki. A bazalthegyek extrém éghajlati és geológiai viszonyai között számos botanikai ritkaság él. A Szent György-hegy napsütötte szikláin él a hazánkban csak itt előforduló cselling-páfrány.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Tapolcai-medence A természeti értékek gazdag sorához társul a római korig visszavezethető országos jelentőségű szőlőkultúra, valamint a szőlőhegyek és községek számos építészeti emlékei: a várromok, templomromok, kastélyok, falusi és szőlőhegyi népi építészeti emlékek.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Keszthelyi-hegység A szűkebb értelemben vett Keszthelyi-hegység túlnyomórészt felsőtriász dolomitból épül fel, mészkő csak kisebb kiterjedésben található. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelők, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek szabdalják. A Kovácsi-hegy és a Tátika a Keszthelyi-hegység bazaltvidéke. Ritka jelenségnek számítanak és ezért érdekes látnivalók a Bazaltfolyosó (Kovácsi-hegy) és az álkarsztos jelenségként számon tartott bazalt-dolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Keszthelyi-hegység A területen a szubmediterrán xerotherm sztyeplejtőktől kezdve, a zárt tölgyeseken és bükkösökön át, a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával. Az erdőtársulások közül kiemelkedő az országosan is ritka, különleges reliktum társulás, az elegyes karszterdő. A Keszthelyi-hegység bazaltvidékének bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja borítja, bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A Keszthelyi-hegység állatvilága, különösen a gerinctelen fauna ma is nagyon gazdag.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Részterületek Kis-Balaton Kialakulása szorosan kötődik a Balaton történetéhez; annak legnyugatibb részmedencéjeként a pleisztocénben süllyedt be, majd napjainkra szinte teljesen feltöltődött a Zala hordalékával. A Kis-Balaton madártani szempontból országos és nemzetközi viszonylatban kiemelkedő terület, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik. A Kis-Balaton nádrengetegei nyílt víztükrökkel, mocsárrétekkel, magassásosokkal, zsombéksásosokkal, fűz- és égerligetekkel, bokorfüzesekkel váltakoznak.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Az igazgatóság fontosabb kiadványai A Balaton-felvidék természeti értékei: A Nemzeti Park természeti értékeit bemutató sorozat.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Ajánlott irodalom
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997)
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Főbb adatok 1997-ben, kilencedikként megalakult nemzeti parkunk. Területe: 1997-ben 60.307 ha, 2013-ban 60.675,95 ha. Az igazgatóság székhelye: Budapest-Esztergom Érintett megyék: Komárom-Esztergom, Nógrád, Fejér, Pest és Budapest Címer: Havasi cincér
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997)
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997)
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Főbb adatok A nemzeti park mellett az igazgatóság felügyel 8 tájvédelmi körzetet, 33 természetvédelmi területet és 75 Natura 2000 területet. Az Igazgatóság által érintett több terület is szerepel a Ramsarijegyzéken Az Igazgatóság területén található hazánk egyik Európa Diplomás területe a Szénások fokozottan védett terület (1995).
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Történeti áttekintés A megalakulás körülményei A térségben nemzeti park kialakítására először az 1960-as években tettek javaslatot, amelyeket azonban a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság megalakításával megoldottnak tekintettek. Ezek a javaslatok kizárólag a Visegrádi-hegységre vonatkoztak. Az 1970-es években újból javaslatok születtek a terület nemzeti parkká nyilvánítására, de az OTvH álláspontja szerint a Duna-kanyar nagyfokú beépítettsége és a Váci cementgyár porszennyezése miatt a térség nem alkalmas nemzeti park létrehozására. A nemzeti park mai formájában való védetté nyilvánítására először 1991-ben fogalmazódott meg javaslat a Dunnával kapcsolatos nemzetközi környezetvédelmi feladatokról szóló országgyűlési határizatában.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Történeti áttekintés A megalakulás körülményei Ez a törekvés egyértelműen politikai indíttatású volt és a Bős- Nagymarosi vízlépcsőrendszer kiépítésének megakadályozását szolgálta. (Máig nem tudni, hogy ennek ellenére miért csak 1997-ben hozták létre.)
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Részterületek A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe öt fő részre osztható. Pilis Börzsöny Visegrádi-hegység Ipoly-völgy Szentendrei-sziget
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Részterületek Pilis A Duna kanyarban fekvő Pilis hegység erdős hegyvidékét a pomázi Dera-patak és Szentlélek-patak két részre osztja. A délnyugatra elterülő, 757 m magas Pilis hegység főleg a földtörténet triász időszakában keletkezett mészkőből és dolomitból áll. A rögökre darabolódott hegységre a meredek, gyakran kopár mészkőés dolomitlejtők jellemzőek. Közel 250 barlangja közül 12 fokozott védelem alatt áll, melyek közül legismertebbek a Leánybarlang, a Legénybarlang, a Sátorkőpusztai, valamint az Ördöglyuk barlang. A hegységben a karsztosodás előrehaladott, és annak ellenére, hogy a hegység völgyekkel gazdagon szabdalt és sok a forrás, állandó vízfolyása alig van.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Részterületek Pilis A pilis meredek és sziklás hegyoldalait csak néhol borítja erdő, a felszínt kisebb kiterjedésű sziklagyep foltok, valamint sajmeggyes bokorerdők borítják, amelyeket hársas törmelékerdők tesznek változatosabbakká.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Az észak-keleti fekvésű Visegrádi hegység a Duna bal oldalán fekvő Börzsönnyel mutat rokonságot. A miocén korban zajlott vulkáni tevékenység központja a 700 m magas Dobogókő, a Nagy-Csikóvár és Visegrád térsége volt. A vulkáni eredetű kőzetekből szelídebb formák jöttek létre, de a Rámszakadék szurdoka nagy turisztikai vonzerő. A hegységben 16 barlang ismert. Részterületek Visegrádi-hegység A hegységet néhol szurdokszerű völgyek szabdalják, amelyekben gyakoriak a kisebb zuhatagok és vízesések.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Részterületek Visegrádi-hegység A hegység növényvilága változatos, területének nagy részét középhegységi lombos erdők borítják. Erdőtársulásai közül 5-600 m magasságig a cseres tölgyesek, feljebb, és a hűvösebb helyeken gyertyános tölgyesek és bükkösök díszlenek. A térség állatvilága eléggé gazdag, de a többi, erdővel borított középhegységétől nem tér el lényegesen.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Részterületek Börzsöny A harmad időszakban vulkáni tevékenység eredményeképpen kialakult hegység. Állandó állóvize nincs, a hegységben eredő források száma viszont 330 fölött van. Rövid, és az év nagy részében gyér vizű, vagy teljesen kiszáradt patakjainak jelentős részét az ember már átalakította. A védett terület több, mint kilenctizedét erdők borítják, melyek között legjellemzőbbek a hegyvidéki bükkösök, a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, a cseres tölgyesek és a bokorerdők.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Részterületek Szentendrei-sziget A mintegy háromezer km hosszúságú Duna egyik legszebb szakasza a folyam hajtű alakú áttörése a Visegrádi hegység és a Börzsöny között. A Dunakanyar és a Szentendrei sziget elsősorban a főváros és környéke lakosságának napi kiránduló-, hétvégi pihenő- és tartós üdülőterülete. A folyam mindkét oldalán fekvő hegységek és maga az áttörés elsősorban a táj szépsége miatt védett, a természeti értékek mellett számos, ember által alkotott kultúrtörténeti érték és turistákat kiszolgáló létesítmény is található.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Részterületek Ipoly-völgy A nemzeti park létesítésekor került védelem alá az Ipoly völgyének Hont és Balassagyarmat közötti legértékesebb szakasza. Különleges értéket képviselnek a folyót kísérő holtágak és az ártér mélyfekvésű részeinek mocsarai, lápjai. A folyómentének élővilága a sajátos táj változatosságának köszönhetően rendkívül színes, ritka fajokban és életközösségekben feltűnően gazdag.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Az igazgatóság fontosabb kiadványai Fedezze fel a...: A Nemzeti Park Igazgatóság működési területének természeti értékeit bemutató sorozat. Cincér-füzetek: A Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található tanösvények füzetei.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Az igazgatóság fontosabb kiadványai Tanösvények Budapest körül Rosalia: A Nemzeti Park Igazgatóság tudományos kötetei.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Az igazgatóság fontosabb kiadványai Cincér: A Nemzeti Park Igazgatóság ismeretterjesztő kiadványa.
Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Ajánlott irodalom
Őrségi Nemzeti Park (2002)
Őrségi Nemzeti Park (2002) Főbb adatok 2002-ben, tizedikként megalakult nemzeti parkunk. Területe: 2002-ben 43.950 ha, 2013-ban 44.061,44 ha. Az igazgatóság székhelye: Őriszentpéter Érintett megyék: Vas, Zala Címer: Siketfajd és henye boroszlán
Őrségi Nemzeti Park (2002)
Őrségi Nemzeti Park (2002)
Őrségi Nemzeti Park (2002) Főbb adatok A nemzeti park mellett az igazgatóság felügyel 2 tájvédelmi körzetet, 7 természetvédelmi területet és 16 Natura 2000 területet. Az Igazgatóság által érintett Rába-völgy szerepel a Ramsari-jegyzéken
Őrségi Nemzeti Park (2002) Történeti áttekintés A megalakulás körülményei A nemzeti parkot az egykori OTvH negyedik-ötödikként már a hetvenes évek végén, illetve a nyolcvanas évek elején létre akarta hozni, amit azonban a helyhatóságok akkor megakadályoztak. Ezért 1978-ban közbülső megoldásként 37.915 ha kiterjedésben létrehozták az ország legnagyobb kiterjedésű tájvédelmi körzetét, amely 33 Vas megyei település határát öleli fel úgy, hogy Apátistvánfa, Őriszentpéter és Szalafő belterülete is része lett a tájvédelmi körzetnek. Két évvel korábban, 1976-ban 1916 ha kiterjedésben három vas-megyei valamint három zala-megyei község közigazgatási határában hozták létre a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzetet.
Őrségi Nemzeti Park (2002) Részterületek A hajdani Őrispánság szabad őrtállóinak volt lakóhelye e vidék, akiknek a szeres települések és kerített házak adtak otthont, a dombtetőket pedig a templomokat pótló szoknyás haranglábak uralták. Az őrök egyedüli feladata a katonáskodás volt, társadalmilag szabadok voltak, őrnagynak nevezett vezetőiket maguk választották. Az itteni települések népe az országban egyedül álló módon gyakorlatilag a honfoglalástól napjainkig folyamatosan egyhelyben él. Hasonlóan mélygyökerű a Vendvidék délszláv lakosságának jelenléte is, akik már honfoglaló őseink letelepedésekor is itt éltek, nemzeti jellegüket mégis meg tudták őrizni.
Őrségi Nemzeti Park (2002) Részterületek Az Őrség felszínére a szelíd formák változatossága jellemző. A terület növényvilága az éghajlathoz hasonlóan átmenetet képez a szomszédos vidékek növényvilága között. Az itt tenyésző erdők hazánk legszebb, - jellegzetes fajokban igen gazdag, faminőség tekintetében is a legkiválóbbnak mondható - erdeifenyvesei. A hajdan nagy kiterjedésű lomberdőknek, a patakokat kísérő égeres ligeterdők kivételével már csak néhány maradék foltját találjuk meg. Madárvilágára a montán, nyugatias fajok jelenléte a legjellemzőbb. Sajnos legértékesebb faja a siketfajd az 1800-as évek közepére kipusztult. Lepkefaunáját melyet kb. mintegy 500 faj képvisel a kutatók hazánkban a leggazdagabbnak minősítik.
Őrségi Nemzeti Park (2002) Kultúrtörténeti értékek Erdészeti szempontból hazánk egyik legértékesebb erdőterülete a Szentgyörgyvölgyben kialakult szálaló-erdő. A domborzati viszonyok, a völgyekben összegyűlő sok csapadék, a védelmi célok mind befolyásolták az itteni jellegzetes településszerkezet kialakulását. Az egykori őrállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki telephelyeiket. Ezek a néhány házból, a hozzátartozó gazdasági épületekből, udvarokból álló település részek a szerek, amik nevüket az ott élő családokról (Baksaszer, Siskaszer), vagy a természeti viszonyaikról (Keleti szer, Felsőszer), esetleg valami helyi jellegzetességről kapták (Templomszer).
Őrségi Nemzeti Park (2002) Kultúrtörténeti értékek A szerek együtt alkották a községeket, melyek nagy része 2-4 szerből, a nagyobbak 7-8 szerből álltak. Ennek az építkezési formának a sajátossága a nehéz megközelíthetőség és az elszigeteltség, ami egyben a védelmet is segítette. A szerek több száz méterre voltak egymástól, dűlőutak kötötték össze őket, a köztük lévő ingoványos, mocsaras völgyek és az erdők, pedig rejtekhelyül is szolgáltak. Az őrségi táj képét az itteni ember formálta, alakította, tartotta fenn az évszázadok során. A tájkép alakulása a gazdálkodással függ össze. A családok önellátásra törekedtek, kisparaszti gazdálkodást folytattak.
Őrségi Nemzeti Park (2002) Kultúrtörténeti értékek A terület természeti adottságai, jellegzetességei miatt elsősorban az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás volt a jelentős. A növénytermesztés a hűvösebb, csapadékosabb éghajlat és a domborzat, illetve a talaj adottságai miatt kisebb szereppel bírt. A szántóföldi gazdálkodásra az úgynevezett bakhátas művelés volt a jellemző. Bakhátakat alakítottak ki a humuszréteg összeszántásával, a lefolyó víz pedig a barázdák agyagát mosta. Házaik körül a laposabb részeken helyezték el a szántókat, ahol elsősorban rozsot termeltek, illetve takarmánynövényeket árpát, zabot, valamint kölest, hajdinát, krumplit, káposztát, répát, tökféléket, kendert stb. A tökfélék magjából ma is olajat ütnek, a többi részét, pedig állatok etetésére használják.
Őrségi Nemzeti Park (2002) Kultúrtörténeti értékek A meredekebb oldalak extenzív kaszálógyümölcsösöknek adnak otthont, amik régi hagyományos gyümölcsfajtákat őriznek pl. búzaérő szilva, zabérő körte, pogácsa alma, tökalma stb. A gyümölcsök egy részét aszalták, lekvárt főztek és pálinkát is készítettek belőlük. A völgy talpakban, az összegyűlő vizek hatására dúsfüvű kaszálórétek alakultak ki, ezeket évente kétszer kaszálták, május végén - június elején, illetve augusztus végén - szeptember elején. Az őrségi végeken az állattartás volt az, ami a megélhetést adta. A szarvasmarha tenyésztés volt a legjellemzőbb, magyar tarka marhát tartottak. A legszegényebb gazdáknak is volt 1-2 tehenük, igavonásra, ill. a család tej szükségletének biztosítására.
Őrségi Nemzeti Park (2002) Kultúrtörténeti értékek A teheneket istállózó állattartással tartották, ritkábban legeltettek is. A marha tenyésztés mellett a hidegvérű ló (pl. muraközi) tartásának is jelentős hagyományai voltak. A módosabb gazdák 4-6 lovat is tartottak. Az őrségi emberek a kultúrgazdálkodás mellett természetesen hasznosították az erdei melléktermékeket is, az ízletes gombákat (szárították), az erdei gyümölcsöket (szeder, málna, áfonya, kökény, szamóca, mogyoró, bodza), a mézet, a gyantát stb.-t. A sok csapadék és az agyagos talaj miatt gyakori a pangóvíz, melynek helyi hasznosítása a "tóka", ami 1-2 m átmérőjű és 1-2 m mély vízgyűjtő gödör. Szinte minden ház portáján megtalálható, vizét állatok itatására
Őrségi Nemzeti Park (2002) Ajánlott irodalom