KFI Ágazati Fehér Könyv

KFI Ágazati Fehér Könyv Agrárgazdasági kötet Társadalmi egyeztetésre szánt változat Budapest, 2013. július

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék...1 Bevezetés...4 Ágazat független, horizontális szempontok...6 Bevezetés...8 1. HELYZETELEMZÉS...9 1.1. Az ágazat hazai és nemzetközi helyzete, gazdasági és szabályozási környezete...9 1.2. Az ágazatra ható főbb folyamatok és trendek összefoglalása...27 1.3. Az adott ágazatot érintő hazai és EU-s stratégiák és tervek ismertetése...33 1.3.1. EU-s stratégiai dokumentumok...33 1.3.2. Hazai stratégiai dokumentumok...38 1.3.3. Hazai ágazati stratégiai dokumentumok...40 1.4. Az agrárgazdaság KFI területeinek bemutatása...43 1.4.1. Emberi erőforrások (szakképzés, szakember-utánpótlás, kutatói karrier)...43 1.4.2. A K+F infrastruktúra helyzete...46 1.4.3. A vállalatok ágazati KFI tevékenysége (nagyvállalatok, KKV-k)...46 1.4.4. Kutató intézmények/kutatóhelyek ágazati KFI tevékenysége...48 1.4.5. Rendelkezésre álló, elérhető KFI források...52 1.4.6. KFI együttműködések, hálózatok...56 1.4.7. Interdiszciplináris területek...57 1.4.8. A növénytermesztés, az állattenyésztés, és az élelmiszeripar kapcsolata...57 1.4.9. Szellemi tulajdon-védelem...59 1.5. Az agrárgazdaság SWOT elemzése...62 2. Az AGRÁRGAZDASÁG KFI JÖVŐKÉPE, CÉLOK...64 2.1. Jövőkép...64 2.2. Célrendszer...65 2.2.1. Átfogó célok...66 2.2.2. Sarkalatos célok...66 2.2.3. Specifikus célok...67 2.3. Horizontális célok...73 2.3.1. A tudás átadás megerősítése és ösztönzése...74 2.3.2. Az innováció megvalósításának elősegítése és kockázatainak csökkentése...74

2.3.3. A fenntarthatóság követelményeinek való megfelelés értékelésére, mérésére szolgáló módszerek hazai alkalmazásának kidolgozása...74 2.3.4. A kutató- és fejlesztő intézményi háttér átalakítása...75 2.3.5. A hosszabb távú, KFI tevékenységet lehetővé tevő, tervezhető finanszírozás biztosítása...75 3. PRIORITÁSOK ÉS KITÖRÉSI PONTOK...76 3.1. Prioritások meghatározása...76 3.1.1. Növénytermesztés...77 3.1.2. Állattenyésztés...78 3.1.3. Élelmiszeripar...79 3.2. Kitörési pontok a prioritások alapján...81 3.2.1. Kitörési pontok a fenntartható és versenyképes növénytermesztés érdekében...81 3.2.2. Kitörési pontok a fenntartható és versenyképes állattenyésztés érdekében...82 3.2.3. Kitörési pontok a versenyképes és fenntartható élelmiszer-feldolgozó ágazat fejlesztése érdekében...82 4. BEAVATKOZÁSI JAVASLATOK...83 4.1. Szakpolitikai, KFI támogatáspolitikai javaslatok...83 4.1.1. Az intézményrendszer helyzetének rendezése, a működési alapfeltételek biztosítása....83 4.1.2. A kutatói humánerőforrás biztosítása. A kiválóság elérése, jelentős szak- és támogatáspolitikai beavatkozásokkal, ösztöndíjakkal....83 4.1.3. A pályázati rendszer számos elemében átalakításra szorul. Ezek főbb elemei a következők:...83 4.1.4. Az új tudás létrehozása mellett a tudás rendszerezés, tudás-menedzsment, tudás átadás támogatása...84 4.1.5. Támogatott projekt menedzsment, iparjogvédelmi stb. szolgáltatások, szabadalmak fenntartási költségeinek támogatása...84 4.2. Szabályozási környezetre vonatkozó javaslatok...84 4.2.1. KFI ágazati stratégiai tervek...84 4.2.2. Megfelelő jogszabályi háttér biztosítása...84 4.3. Infrastruktúra fejlesztése, valamint hazai és nemzetközi együttműködések, hálózati kapcsolatok erősítése...84 4.3.1. Intézményhálózat szervezettség...84 4.3.2. Infrastruktúra...84 4.3.3. Tudás- és technológiatranszfer...85 2

4.3.4. Nemzetközi együttműködések erősítése...85 4.3.5. A vállalkozások és a kutatók hazai KFI hálózatokban végzett KFI és kapcsolódó tevékenységének támogatása...85 4.4. Javaslatok az ágazat nemzetgazdasági súlyának és szerepének növelésére a KFI által 86 Felhasznált irodalom:...87 Rövidítések jegyzéke...88 3

Bevezetés A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet 34. -a az alábbiak szerint definiálja a fehér könyvet, mint a stratégiaalkotás eszközét: A fehér könyv egy szakpolitikai területről készített átfogó, más stratégiai tervdokumentum megalapozását szolgáló rövid- vagy középtávú stratégiai tervdokumentum, amely o azonosítja az adott szakpolitikai területhez köthető legfontosabb, kormányzati lépéseket igénylő problémákat; o bemutatja az adott szakpolitikai területen elérendő rövid- vagy középtávú célkitűzéseket és o konkrét problémákkal kapcsolatban megoldási lehetőségeket vázol fel, beavatkozási módokra tesz javaslatot. A fehér könyv o előkészítéséről, majd elfogadásáról az adott szakpolitikai területért felelős miniszter dönt, o tervezetét társadalmi véleményezésre kell bocsátani. A Nemzetgazdasági Minisztérium felkérése alapján a Nemzeti Innovációs Hivatal koordinálásával, széleskörű szakmai együttműködés eredményeképpen elkészült Kutatás-fejlesztési és Innovációs (KFI) Ágazati Fehér Könyv célja, hogy az Új Széchenyi Terv ágazati felosztását alapul véve néhány húzóágazatban meghatározza a KFI szempontú stratégiai célterületeket, ezzel információt és inputot biztosítson a további tervezéshez, a következő időszak nemzeti és ágazati stratégiáinak kialakításához, támaszkodva az adott ágazatok KFI lehetőségeiben rejlő fejlesztési potenciálra. A KFI Ágazati Fehér Könyv időhorizontjaként a 2014-2020 közötti időszakot jelölte meg, igazodva az Európai Unió és a hazai középtávú stratégiai tevékenységek tervezési ciklusához. Az ágazati KFI célok meghatározása során a KFI Ágazati Fehér Könyv figyelembe vette az általános EU és hazai dokumentumokat (Horizon 2020, Innovatív Unió, Új Széchenyi Terv, Széll Kálmán Terv, Wekerle Terv), a KFI szempontból megvizsgált ágazatokkal kapcsolatos specifikus, releváns stratégiákat; (Semmelweis Terv, Darányi Terv, Digitális Megújulás Cselekvési Terv, stb.), valamint a klaszterek, pólusok és ágazati platformok stratégiai jellegű dokumentumait. A KFI Ágazati Fehér Könyv elkészítése a NIH koordinálásával az adott területeken jelentős tapasztalattal rendelkező szakértők munkájának eredményeként, szakmai szerkesztői támogatással munkabizottságok keretében valósult meg. A munkabizottságok az Új Széchenyi Terv felosztásának megfelelően a következő ágazati csoportosításban dolgozták ki a KFI Fehér Könyv ágazati köteteit: Egészségipar, Mobilitás, járműipar és logisztika, Informatika és infokommunikáció, Energetika, Környezetvédelem, Agrárgazdaság. Valamennyi ágazati munkabizottságba meghívást kaptak a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi 4

Minisztérium, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Innovációs Szövetség képviselői. Ágazatonként szakmai alapon meghívást kaptak a szakminisztériumok, az érdekképviseleti szervezetek és platformok delegáltjai, ágazat specifikus szervezetek, intézmények képviselői és felkért szakértők. Annak érdekében, hogy a KFI Ágazati Fehér Könyv formailag és tartalmilag is összhangban legyen a kormányzati stratégiai dokumentumokkal és jogszabályi előírásokkal, valamint egységes és konzisztens szerkezetben készüljön el, a Nemzeti Innovációs Hivatal az ágazati bizottságok munkáját egységes módszertani útmutató elkészítésével alapozta meg. Az ágazati munkabizottságok a módszertani útmutató alapján kidolgozták és elfogadták az egyes fejezeteket: Helyzetelemzés Jövőkép, Célok Prioritások, kitörési pontok Beavatkozási javaslatok. A fejezetek kialakításakor a munkabizottságok tagjai konszenzusos álláspont elérésére törekedtek. Az elkészült KFI Fehér Könyv ágazati köteteinek véglegesítéskor további, több körös egyeztetésre is sor került. Az egyeztetéseket, illetve a dokumentum szövegezését minden munkacsoportban egy vagy szükség esetén, ha több alágazatot érintett a munka felkért szakmai szerkesztő végezte el a Hivatal ágazati koordinációért felelős munkatársa segítségével. Az egységes szerkezeti felépítését tekintve a KFI Ágazati Fehér Könyv minden esetben arra törekszik, hogy a stratégiai irányok kijelölésekor azok egy releváns, tényeken alapuló Helyzetelemzésre épüljön. A helyzetelemzés az ágazatok nemzetközi és hazai KFI helyzetét méri fel. Erre alapozva fogalmazza meg az ágazatokban a jövőképet és célokat, jelöli ki azokat a prioritásokat és kitörési pontokat, majd fogalmazza meg a beavatkozási javaslatokat. Ezek a javaslatok a későbbiekben alapjául szolgálhatnak a KFI terület bemutatott ágazataihoz kapcsolódó szakpolitikai döntéseknek, amelyek eszközöket és forrásokat rendelhetnek a meghatározott irányokhoz. A Nemzeti Innovációs Hivatal a Nemzetgazdasági Minisztériummal való folyamatos egyeztetés során gondoskodott azon a Fehér Könyv ágazati köteteinek készítése közben felmerült célok, prioritások és javaslatok becsatornázásáról a párhuzamosan készülő, Befektetés a Jövőbe Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 dokumentumba, amelyek horizontális szemléletűek, ágazat függetlenek, és egységesen jellemzőek a KFI területre. Minden kötetben egységesen, külön fejezetben, a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia három fő célterületéhez illeszkedő csoportosításban jelenítettük meg az ágazati kötetek összeállítása során felmerült horizontális, ágazat független szempontokat. Összegezve: A KFI Ágazati Fehér Könyv a fent megnevezett ágazatokról készülő átfogó, az ágazati stratégiai tervdokumentumok megalapozását szolgáló összeállítás, amely azonosítja az adott ágazatok KFI vonatkozású legfontosabb, kormányzati lépéseket igénylő problémáit, valamint az ágazat potenciális KFI kitörési pontjait. A beazonosított, konkrét problémákkal kapcsolatban megoldási lehetőségeket vázol fel, beavatkozási módokra is javaslatot tesz. 5

Ágazat független, horizontális szempontok Az ágazati fejezetek összeállítása során beazonosításra kerültek olyan általános érvényű szempontok, amelyek jellemzően minden ágazatot érintenek. Átfogó jellegük indokolja, hogy az ágazati fejezetek mellett külön is összegezzük ezeket. I. Tudásbázisok (emberi erőforrások, K+F infrastruktúra): A természettudományi közép és felsőfokú képzés úgy módszertanában, mint tananyagában és eszközeiben fejlesztésre szorul. A gyakorlati képzés hiányát, vagy elégtelen szintjét jelzi a felsőoktatási intézmények és a vállalkozások heterogén, de általában esetleges kapcsolata. Az innováció intenzív ágazatok és vállalkozások gyakorlatában az ismeretek gyorsan elavulnak. Amennyiben az oktatás és az alkalmazás között nincs állandó kapcsolat, az oktatási rendszerből kilépő szakembereket a vállalkozásoknál kell tovább képezni hogy a piaci környezet igényeiből következő, szükséges ismeretekkel rendelkezzenek. A szakmai ismeretek mellett a képzési igény kiterjed a vállalkozás menedzsmentre, valamint a szellemi tulajdonvédelemre is. A tudósképzés színvonalának magasan tartásával, a természettudományos és műszaki diplomások számának növelése mellett, a PhD fokozattal rendelkező szakemberek számát is növelni kell A kutató-fejlesztő intézményi rendszer átalakítását követően intézményi finanszírozásban és kutatói életpálya modellben is a hosszú távú tervezhetőség alapozza meg a fejlődést. Az alapkutatás színvonalát, potenciálját rendre az erősségeink között tüntetjük fel, azonban ami ennek az eredményességét alapvetően befolyásolja, a kutatási infrastruktúra állapota már erősen heterogén és erodált. Az innováció jellegéből fakadóan az alkalmazott technológiák és eszközök gyorsan avulnak, kiemelkedő jelentősége van a K+F infrastruktúrák tervezett és hatékony megújításának, amelynek része a transzparens nyilvántartás és elérhetőség is. A K+F infrastruktúra kihasználtságát és elérhetőségét az egyetemek és iparvállalatok közös projektjei és intenzívebb együttműködése is támogatná. II. Tudásáramlás (innovációs szolgálatások, hálózatosodás) Általában jellemző, hogy az együttműködési készség szintje alacsony, a potenciális partnerek egymással szemben bizalmatlanok, ebből következően gátolt a teljes innovációs ciklus kialakulása. Az ágazati fejezetek az interdiszciplináris területeket mint termékeny innovációs terepet jelölik meg, amelynek eredményes műveléséhez változatos és aktív együttműködések szükségesek. A köz- és magánszféra között is egyértelmű szerepelhatároláson alapuló intenzív együttműködést kell kialakítani, valamint a pályázati rendszer együttműködési konstrukciókra fókuszálása is indokolt. Alapvető jelentősége van a nemzetközi programokba, hálózatokba való kapcsolódásnak, sikeres megvalósításához rendszerszemléletű támogatás is szükséges. Törekedni kell az EU-s 6

és más külföldi pályázati források hazai K+F+I szereplők általi elérhetőségének és bevonásának az elősegítésére III. Tudáshasznosítás Kevésbé bürokratikus, stabilabb, tervezhetőbb és rendszerszemléletű szabályozási környezetre van szükség a hosszú távú és eredményes kutatási programok megvalósíthatósága érdekében, amelyek így megteremthetik az alapot a vállalkozások fejlődési ciklusának reális tervezhetőségére. A fenntarthatóság és stabilitás feltétele másik oldalról a KFI monitoring rendszer kialakítása, amely minden pályázati támogatás esetében utánköveti a hasznosulást és a tapasztalatok alapján fejleszti a rendszert. A szellemi tulajdon megfelelő kezelését, védelmét az ismeretek oktatása mellett a szabályozó rendszernek is támogatnia kell. Az iparjogvédelmi oltalomszerzés és fenntartás költségeinek támogatására hosszútávon fenn kell tartani azt a külön pályázati konstrukciót is, amely magyar szellemi alkotások hazai és külföldi iparjogvédelmi oltalmának megszerzéséhez és fenntartásához nyújt támogatást. A bejelentők támogatása érdekében minden KFI tárgyú pályázat esetében követendő az a mára már részben kialakult gyakorlat, hogy az európai és hazai források igénybevételét célzó pályázatok kiírásai lehetőséget adnak az iparjogvédelmi oltalomszerzés költségeinek az elszámolására a potenciális pályázók felkészítésére a minél eredményesebb pályázati részvételekre. Közös probléma és halmozottan jelentkezik a KMR régióban koncentrálódó ágazatok, vállalkozások támogatási diszkriminációja. Működésük és fejlődésük feltételeit ebben a régióban találják meg, ugyanakkor pályázati lehetőségek tekintetében versenyhátrányban vannak. A különböző méretű és jellegű vállalkozásokat eltérő, sajátosságaikat figyelembe vevő pályázatokkal lehet helyzetbe hozni, fejlődési pályára állítani. A pályázatok gyakran kutatási tevékenységben nehezen értelmezhető indikátorokat határoznak meg, ebből következően nem érik el támogató céljukat. A pályázati kiírásokat, feltételeket az ágazati szereplők bevonásával, a sajátos ágazati igényeket figyelembevételével célszerű összeállítani. 7

Bevezetés A Nemzetgazdasági Minisztérium megbízásából 2020-as időhorizonttal Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Ágazati Stratégiai Fehér Könyv (KFI ÁSFK) készül, amely hat területet foglal magába: egészségipar; mobilitás, járműipar és logisztika; informatika és infokommunikációs technológia; energetika; környezetvédelem; agrárium és élelmiszeripar (együtt: agrárgazdaság). A KFI ÁSFK nem az ágazati stratégiákat helyettesíti, hanem azokat kiegészítve az egyes szektorok kutatás-fejlesztési és innovációs elemeire koncentrál. Jelen dokumentum az agrárium és az élelmiszeripar KFI témakörét elemzi. Az agrárgazdaság a növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás, halászat, vadgazdálkodás, valamint élelmiszeripar (élelmiszer-feldolgozás) alágazatokat felölelő ágazat. Az agrárgazdaságban ezek a területek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ezt a szerves kapcsolatrendszert fejlesztésük során is érvényesíteni kell. Az agrárgazdaság KFI területei szintén rendszert alkotnak és csak együttesen kezelhetők megfelelően. A különböző szakterületek közötti együttműködés új, eddig ki nem használt innovációs lehetőségeket kínál. Tudatos és szervezett együttműködés segítségével a különböző szakterületen dolgozó KFI szervezetek módszeresen kombinálhatják egymás kiegészítő erőforrásait, képességeit és szakértelmüket olyan új, közös, meghatározó szakértelem létrehozása céljából, amely előnyt jelenthet Magyarország számára piaci versenytársaival szemben és számos, más területen már meglévő tudás, megoldás adaptálásával viszonylag gyorsan megvalósítható innovációt eredményezhet. Az anyag összeállítása során a jelenlegi hazai és nemzetközi KFI prioritásokat - Új Széchenyi Terv, Széll Kálmán Terv, Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 és a Darányi Ignác Terv, Horizon 2020, Innovatív Unió dokumentumokat - vettük figyelembe. 8

1. HELYZETELEMZÉS A helyzetelemzés célja, hogy az agrárgazdaság KFI Ágazati Stratégiai Fehér Könyv kidolgozásának első lépéseként feltérképezze a hazai agrár- és élelmiszeripari KFI tevékenység jellemzőit, adottságait és potenciálját, figyelembe véve a hazai és nemzetközi trendeket, az ágazati KFI tevékenység infrastruktúra függőségét, valamint kutatói bázisát. 1.1. Az ágazat hazai és nemzetközi helyzete, gazdasági és szabályozási környezete Az agrárgazdaság feladata a biztonságos élelmiszerek gazdaságos és a környezetre annak megújuló képességét meghaladó mértékű hatást nem gyakorló működés melletti megtermelése a teljes élelmiszerlánc mentén az élelmiszer-alapanyagoktól a feldolgozott élelmiszerekig és a fogyasztókig. A Föld népességének növekedése (az előrejelzések szerint 30 éven belül 7-ről 9 milliárdra növekszik) a mezőgazdaság termelékenységének növelését és eközben az elosztás megváltoztatását igényli. A klímaváltozás a növénytermesztés és állattenyésztés széleskörű alkalmazkodási kényszerét vonja maga után Európában is. A fentebb vázolt tendenciák a mezőgazdasági kutatások jelentős mértékű fejlesztését vetítik előre világszerte. Az OECD-FAO mezőgazdasági kilátásai szerint a növekvő kereslet kielégítésének kulcsa a termelékenység fenntartható növelése. Az árak volatilitása (időbeni változékonysága) továbbra is probléma, ám ezen belül a terményhozamok időjárástól függő ingadozása jelenti a fő veszélyt. Globális szinten a mezőgazdaság számára a legfontosabb kérdés, hogyan növelhető a fenntarthatóság elvével összeegyeztethető módon az élelmiszerek, takarmányok és az üzemanyagok iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében. A termelékenység oly módon megvalósítható növelésének, amely nem gyakorol többletterhelést a környezetre, illetve nem visz be a termelés gyakorlatába újabb, esetlegesen nem kellően feltárt kockázati elemeket, egyértelműen pozitívan befolyásoló lehetősége az ún. betakarítás utáni veszteségek (post-harvest loss) mérséklése. Az élelmezés-biztonsággal ami korántsem azonos az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy a learatott növényi élelmiszeralapanyagaiknak a legóvatosabb becslések szerint is legalább 15%-a kárba vész a betakarítás utáni veszteségek (betakarítási, tárolási, feldolgozási hulladék) formájában. A teljes élelmiszerlánc mentén mutatkozó veszteségeket is ide sorolva, beleértve a boltok polcain megromló és a háztartásokban elpazarolt, a szemétre kerülő élelmiszereket, a teljes veszteség a 40-55%-ot is elérheti. Ha a célunk az éhezés felszámolása a túlnépesedő Földön, akkor a megoldás sem gazdasági, sem ökölógiai értelemben nem a termesztés/termelés további intenzifikálása, hanem alapvetően ezt a hatalmas termény- és termékveszteséget kell mérsékelnünk, visszaszorítanunk. Mindezek mellett az emberi étrendben (kivált a gazdaságilag fejlett országokban) rendkívül magas a hús és húskészítmények aránya, ami a növényi fehérjék szintén kedvezőtlen hasznosulását eredményezi: a gabonafélék 40-60%-a takarmányozási céllal kerül felhasználásra, míg a takarmányfehérjéknek csak kis hányada hasznosul hús formájában. Célszerű lenne ökológiai értelemben tehát takarékoskodni, és a tömegtájékoztatás és a hatósági engedélyezés eszközeit felhasználva a növényi élelmiszerek fogyasztását elősegíteni. A fejlődő országok továbbra is döntő szerepet játszanak a piaci fejleményekben, mivel nagyobb potenciállal rendelkeznek a mezőgazdasági művelésre szánt földterületek növelése és a 9

termelékenység fokozása terén, 2021-ig a fejlődő országok jelentik majd a globális termelésnövekedés fő forrását. A feltörekvő gazdaságok egyre nagyobb részesedést szereznek majd a bővülő mezőgazdasági világkereskedelemben. A legkiemelkedőbb szerepet azok az országok töltik majd be, amelyek jelentős beruházásokat tettek a mezőgazdasági termelőkapacitás növelésébe, például Brazília, Indonézia, Thaiföld, az Orosz Föderáció és Ukrajna. 2021-re a fejlődő országok adják majd a rizs, az olajos magvak, a növényi- és a pálmaolaj, a fehérjetartalmú élelmiszerek, a cukor, a marhahús, a baromfihús, a hal és a haltermékek exportjának zömét. A feltörekvő országok kevéssé veszik át a termelést hátráltató korlátozásokat (GMO tiltás, kemikáliák, stb.), ez jelentős kockázati tényező az élelmiszer-biztonságra. A termékekre vonatkozó előrejelzések alapján a bioüzemanyag-gyártás és kereskedelem bővülése várható, a globális bioetanol- és biodízel-gyártás az előrejelzések szerint csaknem a duplájára nő 2021-re, erősen koncentrálódva Brazília, az Egyesült Államok és az Európai Unió területén. A bioüzemanyag elsősorban a mezőgazdasági nyersanyagokra épül, és 2021-re várhatóan egyre nagyobb részesedést foglal el a cukornád (34%), a növényi olaj (16%) és a kukorica (14%) globális felhasználásában. Ebben a vonatkozásban komoly feladatot jelent a bioüzemanyagok és az élelmi célú termények közötti versenyhelyzet gazdasági és ökológiai szempontú feloldása, s a fenntartható termelés és gazdálkodás érvényesítése a bioüzemanyag-gyártás terén is. Fontos, hogy a művelési technológiák mind az élelmi vagy takarmány célú, mind az energetikai vagy egyéb nyersanyag célú termesztésben környezetbarát, élőhely-kímélő jellegűek legyenek. A Fekete-tengeri régió nagyobb szerepet játszhat a gabonafélék területén, az Orosz Föderáció, Ukrajna és Kazahsztán várhatóan jelentősebb búzaexportőrré válik 2021-re, és az előrejelzések szerint nagyobb mennyiségű rizsexport várható a legkevésbé fejlett ázsiai országokból, miközben nő Afrika rizsimportja. Kína lesz az olajos magvak legjelentősebb importőre, Brazília uralja a cukor világpiacát és bővül a húsfogyasztás a fejlődő országokban, Az akvakultúrás termelés meghaladja a halászati termelést, ami azt jelenti, hogy 2018-ra már nem a halászat lesz az emberi fogyasztásra szánt haltermelés elsődleges forrása. Az előrejelzések szerint a fejlődő országok 2013-ra megelőzik a fejlett országokat a tejtermelés terén; ezen belül is Kínában és Indiában várható nagy növekedés. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar a lakosság megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszerrel való ellátása, valamint a foglalkoztatásban és termelésben betöltött súlya miatt mind Magyarországon, mind az Európai Unióban jelentős szerepet játszik a gazdaságban. Az élelmiszerbiztonság stratégiai szerepű tényező. Nem csupán a fogyasztókhoz eljutó és elfogyasztott élelmiszermennyiséget (nem szükségképpen a megtermelt élelmiszer-mennyiséget) szükséges fokozni, kiemelt a súlya annak, hogy ez az élelmiszerfogyasztásra és a környezetre kémiai, mikrobiológiai és genetikai szempontból egyaránt biztonságos legyen. Nemzetgazdaságunk egyik legfontosabb pillére a mezőgazdaság, amely elválaszthatatlanul kötődött Magyarország elmúlt évszázadainak történetéhez, és meghatározta hazánk agrárország jellegét. A mezőgazdaság történelmünkben nem pusztán gazdasági, hanem társadalmi, kulturális szerepet is betöltött, hozzájárult a Kárpát-medence természeti értékeinek harmonikus fejlődéséhez és megőrzéséhez. 10

Magyarország a mezőgazdasági termelés szempontjából jó adottságokkal rendelkezik. Földrajzi fekvéséből eredően területének mintegy felét termékeny alföldek alkotják, továbbá jelentős felszíni vízkészlettel bír. Az ország területének közel 80%-a alkalmas mezőgazdasági és erdészeti művelésre. A politikai rendszerváltás és az EU-csatlakozás összetett hatást gyakorolt a magyar agrárgazdaságra. A mezőgazdaságban egy duális üzemszerkezet alakult ki, nem épültek ki tartós kapcsolatok a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás között, nem erősödtek meg a termelői együttműködések, megjelent a modern kiskereskedelem és megnyíltak előttünk az európai exportpiacok. A termelést megelőző, illetve követő fázisaival együtt a teljes agrobusiness aránya a GDP termelésben eléri ugyan a 12-13%-ot, viszont csupán a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart vizsgálva, azok GDP-ből és a foglalkoztatásból való részesedése folyamatosan csökkenő tendenciát mutat (1. táblázat). 2011-ben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes részaránya a foglalkoztatottakból 8% körül alakult, miközben az ezredforduló táján még meghaladta a 10%-ot. A mezőgazdaság GDP-ből való részesedése 2011-ben 4,5%, az élelmiszeriparé 2,3% volt. Év 1. táblázat: Az agrárgazdaság aránya a nemzetgazdaságban Mezőgazdaság a részaránya a foglalkoztatásban b a bruttó hazai termék (GDP) termelésben a beruházásban f Élelmiszeripar részaránya a foglalkoztatásban b a bruttó hazai termék (GDP) termelésben a beruházásban e Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, ital, dohányáru részaránya a fogyasztásban d az exportban c külkereskedelmi forgalmának egyenlege, milliárd Ft c Fogyasztói árindex előző év = 100,0 élelmiszer (%) (%) folyó áron (%) folyó áron (%) összesen 1990 17,0 12,5 8,7 4,2 1,8 5,0 37,0 135,2 128,9 2000 6,9 3,7 2,7 4,0 3,0 3,3 29,2 8,0 350,4 109,2 109,8 2005 5,0 3,6 4,5 3,6 2,2 3,6 25,1 5,8 181,1 102,5 103,6 2010 4,5 3,2 4,8 3,3 1,9 2,7 27,5 6,9 464,2 103,2 104,9 a) Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágba sorolt gazdasági szervezetek. b ) A munkaerő-felmérés adatai. c) A Szabványos Nemzetközi Kereskedelmi Osztályozás (SITC) szerint. d) A háztartási javak rendeltetése (COICOP) szerinti hazai fogyasztási kiadásaiból. e) Számított adat. f) Számítás módszertani változása 2002-től. Forrás: KSH, AKI 11

A foglalkoztatás a nemzetgazdaság ágazatai közül a mezőgazdaságban csökkent a legnagyobb mértékben a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Míg 1990-ben még a foglalkoztatottak 17%-a dolgozott az ágazatban, addig 2000-ben már csupán 6,9%-uk. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak részarányának csökkenése az EU-csatlakozást előtti és utáni években is folytatódott, 2010-ben 4,5%- ra esett vissza. Hasonló tendencia volt megfigyelhető az élelmiszeriparban, ahol a foglalkoztatottak részaránya mindössze 3,3%-ot tett ki 2010-ben. A munkanélküliség a vidéki térségekben a legnagyobb. A nyugdíjrendszer, a szociális ellátás átalakítása, a közfoglalkoztatás bevezetése azzal járhat, hogy a vidéki térségekben is nő a foglalkoztatás és az aktívan munkát keresők száma. A munkaerő foglalkoztatásában az agrárium is szerepet vállalhat, bár a probléma hatékony kezelése a vidéki térségek iparfejlesztése nélkül nem lehet sikeres. A mezőgazdasági beruházások részaránya a nemzetgazdasági beruházásokból 8,7%-ról 6,3%-ra csökkent a rendszerváltást követő évtizedben. A mutató az ország EU-csatlakozása és a támogatási rendszer átalakítása nyomán 4,3%-ra zuhant 2004-ben, majd az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) elindításáig 3,7-4,5% között ingadozott. Az uniós támogatási forrásokat kiosztó ÚMVP hatásának köszönhetően a mezőgazdasági beruházások részaránya 2009-ben már elérte az 5,6%-ot, majd 4,8%-ra csökkent 2010-ben. Az élelmiszeripari beruházások részaránya az ezredfordulótól 3-4% között változott, de 2008-tól 3% alá esett, aminek oka az iparág kiteljesedő válsága. Magyarország agrár-külkereskedelmi egyenlege a statisztikák szerint számottevően javult az EUcsatlakozás óta: az export értéke 3,1 milliárdról 5,8 milliárd euróra, míg az importé 2 milliárdról 3,7 milliárd euróra nőtt 2004-2010 között (1. ábra). Az összes exportárbevétel növekedése azonban elfedi a belföldi piacvesztés tényét, azt, hogy az EU-csatlakozást követően több ágazat (pl. sertés, tej, gyümölcs) is folyamatosan vagy időszakosan nettó importőri pozícióba került. A hazai mezőgazdasági termékek többsége alacsony hozzáadott-értéktartalommal kerül a külpiacokra, ezzel szemben döntően feldolgozott termékek érkeznek az országba. Regionálisan is jelentősebb méretű feldolgozóiparról az izoglükóz-, a növényolaj-, a bioetanol-, valamint az állateledel-gyártás, továbbá a baromfifeldolgozás esetében beszélhetünk. A hazai feldolgozóiparban komoly tartalékok vannak. A feldolgozás felfutása esetén a melléktermékek, a hulladékok hatékony hasznosítása terén fejlesztésekre lesz szükség. 12

1. ábra: Az agrár-külkereskedelem alakulása (2000-2010) 7 000 6 000 5 000 millió EUR 4 000 3 000 2 000 1 000 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Export Import Egyenleg Forrás: KSH Az ország részesedése a világ agrárexportjából évtizedek óta 1% alatti és a 2008. évvel nem számolva csökkenő. Ugyanakkor részesedése a világ agrárimportjából meredeken nőtt az ezredforduló óta: míg 2000-ben még nem érte el a 0,3%-ot, addig mára megközelíti a 0,5%-ot. Magyarország, mint nettó agrárexportőr ország részesedése a világ agrártermeléséből lényegesen kisebb, mint részesedése a világ agrárexportjából. A termelési indexek alapján megállapítható, hogy míg a világ agrártermelése az elmúlt két évtizedben folyamatosan nőtt, addig Magyarországé az EU-csatlakozásig csökkent, majd azt követően erősen hullámzott. Amit a leginkább érdemes kiemelni: míg a világban minden fontosabb állatfaj állománya nőtt a vizsgált időszakban, addig Magyarországon valamennyi esetében drasztikusan visszaesett a létszám. A termelési arányokat indokoltabb az Európai Unióra vonatkoztatva vizsgálni, hiszen Magyarország szempontjából az EU mind az agrárexport, mind az agrárimport vonatkozásában a legfontosabb tényező. Magyarország az EU-27 összesített agrártermelésének értékéből 2% körüli részarányt képvisel. Az agrár-külkereskedelem 2004 májusától jelentős mértékben bővült a régi és új EU tagországok között, Magyarország azonban kevésbé tudta kihasználni az egységes piac kínálta lehetőségeket: az import erőteljesebben nőtt, mint az export. Az EU-tagországokba irányuló kivitel aránya 2004-2010 között 64%-ról 83%-ra, míg az onnan érkező behozatalé 67%-ról 91%-ra emelkedett, elsősorban az új tagországokból feladott import növekedése miatt. A mezőgazdasági termékek kivitelében a legnagyobb exportárbevételt a gabonafélék, az elsődlegesen feldolgozott élelmiszeripari termékeknél a baromfihús, a sertéshús és a napraforgóolaj, a másodlagosan feldolgozottaknál a hobbiállat-eledelek és a zöldségkonzervek hozzák. 13

Magyarország szántóföldi növénytermesztési termékei között van néhány, amelynek volumene uniós összehasonlításban jelentősebbnek mondható. Normál évjáratokban ilyen a kukorica (10-15%-os részarány) és a napraforgó (15-20%). Az ország zöldség- és gyümölcstermelése az EU-27 termeléséből évjárattól függően 2-3%-ot képvisel. Kiemelendő a csemegekukorica (40-45%-os részarány) és az alma (4-5,5%). A hazai növénytermesztési ágazatokra általában jellemző, hogy a hozamok ingadozása az EU-15 viszonylatában számottevő. Magyarország vetőmagkivitele világviszonylatban is figyelemre méltó: a szántóföldi növények esetében az 5., a dísz-és fás szárú növényeknél a 16., míg a zöldségféléknél a 19. helyen állt 2010-ben. Magyarország hústermelése a világ hústermelésének 0,3%-át adja (1990-es évtized elején még 1% körüli volt a részesedése), míg az EU-27 összesített termeléséből mindössze 2%-ot képvisel. Az ország a világ tejtermeléséből szintén 0,3%-kal, míg az EU-27 összesített tejtermeléséből csupán 2%-kal részesedik. A hazai tojástermelők az EU-27 összesített termelésének több mint 2%-át adják, míg a világ tojástermeléséből alig több mint 0,2%-ot képviselnek. Magyarország szarvasmarha-állománya az EU-27 összesített állományának 0,8%-át, juhállománya 1,4%-át, sertésállománya 2,1%-át, míg baromfiállománya 3%-át tette ki 2010-ben. Mind a halászati termelés, mind a fakitermelés olyan területe a világ mezőgazdaságának, amelyek esetében Magyarország elhanyagolható részarányt képvisel. Az EU-hoz viszonyítva sem tud tekintélyesnek mondható részesedést felmutatni e területeken: haltermelése 2010-ben az EU-27 összesített termelésének 0,7%-ára, fakitermelése 1,4%-ára rúgott. A rendszerváltáskor az élelmiszerek még 37%-ot képviseltek az összes fogyasztásból. Az ezredfordulóra ez a mutató fokozatosan 29,2%-ra csökkent. A tendencia 2005-ig folytatódott, ekkor az élelmiszerek, italok és dohányáruk az összes fogyasztás 25,1% át tették ki. A csökkenésre részben a jövedelmek bővülése és ezzel együtt az egyéb fogyasztási cikkekre fordított kiadások növekedése, részben a fogyasztás mennyiségének visszaesése ad magyarázatot, továbbá részben az, hogy az élelmiszerek árának emelkedése a rendszerváltást követő másfél évtizedben elmaradt az iparcikkekétől, az energiahordozókétól és a szolgáltatásokétól. Az elmúlt néhány évben az agrárgazdaság termékeinek részaránya az összes fogyasztáson belül 25,1-27,5% között ingadozott (1. táblázat), amiben az életszínvonal visszaesése és az élelmiszerek fogyasztói árindexének alakulása játszott szerepet. Az élelmiszerjellegű vegyes kereskedelem a belföldi kiskereskedelmi forgalomból 46,4%-kal részesedett 2010-ben. A mezőgazdasági termékek bruttó termelésének volumenindexe az ezredfordulótól növekvő tendencia mellett számottevően ingadozott, ami többek között a növénytermesztést preferáló uniós jövedelemtámogatási rendszerrel és a szélsőséges időjárási eseményekkel magyarázható. A termelés szerkezetét tekintve a szántóföldi növénytermesztés és a kertészet, illetve az állattenyésztés aránya kiegyensúlyozott helyzetben 50-50% körüli. A rendszerváltástól az EUcsatlakozásig a növénytermesztés és az állattenyésztés arányában nem volt tendenciaszerű elmozdulás, a százalékos mutató 56:44 és 51:49 között alakult. Jelentős eltolódás az EUcsatlakozástól figyelhető meg: az állattenyésztés részaránya normál időjárású években rendre nem érte el a 40%-ot (2000. évi összehasonlító áron). 14

Az agrárium üzemszerkezete 2010-ben a társas (~13 ezer) és egyéni vállalkozásokra (~560 ezer), továbbá a nem üzemszerű termelést folytató (~1,1 millió) egységekre osztható. A társas vállalkozások között kb. 320 részvénytársaságot, 891 mezőgazdasági szövetkezetet találhatunk. Az egyéni vállalkozások száma 2002-től ~ 40%-kal csökkent! A birtokszerkezet duális jellegű. A területalapú támogatást igénylő gazdaságok közel 9%-a használja a bejelentett mezőgazdasági terület 72%-át és élvezi a támogatások zömét. A földhasználati viszonyok az alábbiak szerint alakultak az elmúlt fél évtizedben (2. táblázat). 2. táblázat: A földhasználat alakulása az egyes szektorokban, 2010 (hektár) Földhasználók Mértékegység 2007 2008 2009 2010 2011 magánszemélyek ha/fő 9,17 9,38 9,54 9,73 9,93 szövetkezetek ha/szöv. 331,50 307,46 315,48 314,30 329,77 gazdasági társaságok ha/gazd. 305,19 302,53 294,10 283,43 269,19 egyéb 1 ha/db 106,86 102,06 109,34 83,57 78,13 Forrás: VM A mezőgazdaságban súlyos gond a gazdálkodók kedvezőtlen korösszetétele. A közvetlen agrártámogatásra jogosultak közül a 40 évesnél fiatalabbak száma nem érte el a 16 ezret 2010-ben, közülük több mint 6 ezren 3 hektárnál kisebb területen folytattak mezőgazdasági tevékenységet. Kiemelendő továbbá, hogy az összes mezőgazdasági terület 43%-át mezőgazdasági képzettséggel nem rendelkező gazdálkodók művelik. A mezőgazdasági tevékenységre alkalmas természeti adottságok következtében a nemzetközi átlagnál nagyobb területen folyik hazánkban növénytermesztés. A szántóföld nagysága mintegy 4,5 millió hektár, amely több mint a másfélszerese az EU 15-ök átlagos szántóterületi arányának. A hazai termőterületek minősítése az elavult aranykorona rendszerre épül, gyakran nem tükrözi a terület valódi alkalmasságát. Sok esetben nem megfelelő területeken is folyik mezőgazdasági termelés. A növénytermesztés fontos szerepet játszik az ország területeit lefedő növényzet összetételének alakulásában, ami miatt az intenzív mezőgazdaság hatásai jelentős nehézséget képviselnek, a természetvédelmi területek pedig jelentősen felértékelődnek az ökológiai egyensúly fenntartásában. A mezőgazdaságilag művelt terület beleértve a szántón kívül a zöldség - gyümölcstermő területet, a szőlőültetvényeket, kertet és a gyepterületet Magyarország összes területének mintegy kétharmadát teszi ki. Az elfogyasztott élelmiszereink 80%-a növényi eredetű, s az ezek alapanyagául szolgáló, szükséges mennyiségű és megfelelő minőségű és elfogadható árú növényi eredetű termény termesztése alapvető fontosságú az élelmezés-biztonság fenntartása érdekében. A mezőgazdasági termelés biztonsága azonban túlmutat az élelmezés- és élelmiszer-biztonság kérdéskörén: magába foglalja az élelmiszer-termelésre alkalmas környezet hosszú távú fenntartását is, aminek kiinduló pontja az agrárkörnyezet, kiemelten a talajok védelme, az okszerű és fenntartható, ökológiai szemléletű növényvédelem, a növényegészségügy és az öntözés. A gabonafélék és olajnövények ágazat (2. ábra) a növénytermesztés folyó áron számolt teljes kibocsátásából 48%, illetve 15%-kal részesedett 2010-ben, míg az egyéb ipari növények (cukorrépa, fehérjenövények és dohány) aránya az EU-csatlakozás óta drasztikusan visszaesett. Az élőmunkaigényes kertészeti ágazatok közül a friss zöldségek bruttó termelési értéke 2000-hez képest szinte változatlanul 13%-ot képviselt a növénytermesztés termelési értékéből 2010-ben, míg a friss 1 állami, önkormányzati, egyházi és egyesületi 15

gyümölcsök részesedése 7%-ot tett ki. Ugyanakkor a szőlő és a bor részaránya a 2000. évi 7%-ról közel 2%-ra esett. A szálas és lédús takarmányok a szántóterületből mind kevesebbet foglalnak el, a hozamok időjárás miatti ingadozásai komoly kihívást jelentenek az állattartók számára. A kedvező termőhelyi és klimatikus adottságoknak, a földrajzi elhelyezkedésnek, a jól képzett szakembereknek köszönhetően eredményes ágazatnak tekinthető a vetőmagipari vertikum, amely a világ és Európa vetőmagtermelésében és -kereskedelmében is fontos szerepet tölt be. Az exportorientált vetőmagtermelés évi 180-190 milliárd forint értékű árut állít elő. 2. ábra: A növénytermesztés bruttó termelési értéke (folyó áron) 1 200 000 1 000 000 800 000 millió forint 600 000 400 000 200 000-2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Gabonafélék (vetőmaggal) Ipari növények Takarmánynövények Kertészeti termékek Burgonya Gyümölcsfélék Bor Egyéb növényi termékek Forrás: KSH Növénytermesztésünk számára versenyhátrányt jelent a nemzetközi piacon a termelés minőségi színvonalának csökkenése, illetve a minőség stabilitásának hiánya. Ebben szerepet játszik a gazdasági kényszerből fakadó ráfordítás hiány. A szántóföldi növénytermesztésben alapvető a megfelelő fajtaválaszték és agrotechnika alkalmazása. Magyarországon a túl széles fajtaválaszték mellett a vetőmagok alacsony felújítási aránya, valamint az egyéb inputköltségek sokszor kényszerű visszafogása, és a fémzárolt vetőmagok használatának a csökkenése jellemző. Ez a szélsőséges időjárási eseményekkel párosulva, rendkívül nagy hozamingadozásokat okoz és a termelés minőségi színvonalának csökkenésével jár. A gyümölcsültetvények korösszetétele kedvezőtlen, a strukturális problémákat a termelők nehezen kezelik a magas beruházási költségek és azok lassú megtérülése miatt. A növényházi (üvegház és fólia) termesztés ma mindössze 4 ezer hektáron folyik, annak ellenére, hogy az új termesztéstechnológiák mellett a termékek komoly piaci előnyt élvezhetnének az import zöldségekkel szemben. 16

A növénytermesztés költségeiben nagy részarányt képviselnek a gépüzemeltetési költségek. Ezek csökkentésére az optimális géprendszerek kialakítása jelentene megoldást. A gazdaságok nem kísérik kellő figyelemmel a gépek üzemeltetési költségeinek alakulását, és a jelenlegi tábla- és birtokméretek sem teszik lehetővé a gazdaságos üzemeltetést. A műszaki háttér folyamatos fejlesztése ellenére a beruházások messze elmaradnak a szükségestől, pedig az infrastrukturális háttér fejlesztésével nem csupán a termékek versenyképessége javítható, hanem lehetővé válik a megfelelő környezeti állapot fenntartása is. Az agrotechnikában továbbra is viszonylag alacsony szintű és erősen változó a talajerő-utánpótlás, illetve a kemikáliák használata, valamint az állattartás drasztikus visszaeséséből adódóan a szervestrágya-felhasználás. Magyarországon az 1980-as években az egy hektárra kijuttatott műtrágya mennyisége a 270 kg-ot is meghaladta, de a nitrogén-felhasználás arányának növelésével egyoldalúvá vált a műtrágyázási gyakorlat. Az elmúlt években a kijuttatott műtrágya mennyiség hektáronként 70-100 kg között alakult, ez ma nem éri el az EU 15-ök átlagának felét. A növényvédelmi ráfordításokat nem a szakmai irányelvek mérlegelése határozza meg: a pénzügyi helyzet romlása a szerfelhasználást egyik évről a másikra erősen befolyásolja. Az önkéntesen vállalt, többlet kötelezettséget jelentő integrált növényvédelmet (a környezeti terhelés és az egészségügyi kockázatok csökkentésének egyik alternatívája), még mindig kevés gazdaság alkalmazza, annak ellenére, hogy erre az ÚMVP keretében indított agrár-környezetgazdálkodási intézkedések keretében támogatást lehet igényelni. A rendszerváltás óta a legnagyobb visszalépés az öntözött területek nagyságában figyelhető meg. Az öntözött szántóterület 55-120 ezer hektár között változott az elmúlt évtizedben, az összes szántóterület 2%-át sem tette ki. Még az öntözést leginkább igénylő kultúráknál (pl. burgonya, cukorrépa stb.) is csupán a terület 15-20%-án öntöznek; a zöldségtermelő területek negyede, míg a gyümölcsültetvények kevesebb, mint 10%-a öntözött. Az öntözés területén jelentős változás és leépülés volt az elmúlt 30 évben. A rendszerváltást követő tulajdonváltások, a korábban kiépített öntözési kultúrát javarészt tönkretették. Mind a területegységre számított nagy árbevételt adó kultúrák, mind a kertészeti növények termesztéséhez elengedhetetlen az öntözési infrastruktúra fejlesztése, a terméshozamok növelése és a termelésbiztonság javítása érdekében. A célpiacok távolsága, a rendelkezésre álló szállítási infrastruktúra és a fuvardíjak alakulása mellett a mezőgazdasági termékek versenyképességét, piacra jutását nagymértékben befolyásolják a meglévő tároló, rakodó, szárító, hűtő, fagyasztó stb. kapacitások. Az agrárfejlesztési programok elsősorban termelésközpontúak voltak, így az értéknövelő logisztikai rendszerek (szállítás, szállítmányozás, raktározás, disztribúció, csomagolás) célirányú fejlesztése elmaradt a kívánatostól, a mezőgazdasági termények más országokkal szembeni versenyhátránya a mai napig sem csökkent. Az ország tengeri kikötőktől való elszigeteltségből eredő logisztikai hátrányát a vasúti áruszállítás csökkenő részaránya tovább erősíti. A termények belvízi (dunai) szállítását a fedett rakodóhelyek és a hajókapacitások hiánya, a gázlók és szűkületek, de legfőképp a vízszint szélsőséges ingadozása nehezíti. Meghatározónak mondható a feketekereskedelem, amihez hozzájárul a hiányos termelési nyilvántartás és a számla nélküli árumozgás. Az elmúlt 20 év technológiai fejlesztésein alapvetően két fő típust lehet kiemelni. Az első csoportba a versenyszférához tartozó intenzív növénytermesztési technológiák tartoznak. Itt a gazdálkodók a termőterületről a betakarítható terméshányad fokozását célozzák meg, részint a mezőgazdasági vegyszerek és technológiák erősítésével, részint a talajban újratermelődni nem képes 17

tápanyagmennyiség vegyszeres (műtrágyázásos) újrapótlásával. Az eddig ismert technológiák mellett a fejlett országokban több helyen bevezetésre került a precíziós növénytermesztési technológia a korszerű informatikai és automatizálási eljárások agrárgazdasági alkalmazásával. A növénytermesztési technológiák egy másik irányzatához tartozik a környezetvédelmi szempontokat és a fenntarthatóság elvét prioritásként kezelő extenzív- és ökológiai (organikus)- vagy biogazdálkodás. Jelentősége főként Európában nő, és több típusa alakult ki az elmúlt években. Mindkét technológiának van létjogosultsága hazánkban. Így például Magyarország éghajlata kiválóan alkalmas a versenyszférában működő ökológiai gazdálkodásra, mivel kevesebb kémiai eredetű anyag felhasználásával van lehetőség jó minőségű biotermék termesztésére, mint Nyugat-Európában. Az állati termékek iránti globális - főleg Európán kívüli növelő életszínvonalú, feltörekvő országokban bekövetkezett - keresletnövekedésre több ország az állattenyésztés komoly fejlesztésével reagált. Ezt a fejlesztőmunkát az egyes kormányok által szakmailag és pénzügyileg irányított K+F előzte meg és kíséri. Kiemelhető Brazília és Mexikó a sertés-, baromfi- és szarvasmarha-kutatásban, Kína a sertésés baromfikutatásban, valamint a halászati kutatásban, India többek között a tejelőszarvasmarhakutatásban végzett tevékenysége. Más harmadik világbeli országokban még nem indult el meghatározó állattenyésztési K+F tevékenység, viszont a gazdasági-politikai igény már hangsúlyos, és elkezdődött a szellemi-tárgyi infrastruktúra kiépítése, a nemzetközi együttműködések kialakítása. Az Európán kívüli fejlett országok állattenyésztés-tudománya továbbra is fajsúlyos, az USA, Kanada és Japán folyamatosan kiemelt területként, a versenyképes termelés előfeltételeként kezeli az ágazatban a kutatást. Magyarországon a sertésállomány a 2002. decemberi 5,08 millióról 2012. decemberig 2,96 millióra esett vissza. Az anyakocalétszám 198 ezer volt, 183 ezerrel kevesebb, mint 2002 decemberében. Míg a hazai vágósertés termelés 2002-ben 742 ezer tonnát tett ki, addig 2011-ben már csak 544 ezer tonnára rúgott. Ehhez képest a belföldi felhasználás számottevően nem változott. Az alapanyaghiány miatt a feldolgozók sertéshús-, illetve élősertés-behozatalra kényszerültek, amit döntően készítménygyártásra használtak fel. A sertéstelepek mindössze 10%-a alkalmaz európai színvonalú technológiát, 90%-uk felújításra szorul. Az épületek rekonstrukciója, a technológia lecserélése azonban óriási nagyságrendű befektetést igényel. A minőségi végtermék egyik záloga a tenyészállat-beállítás. Magyarországon az elmúlt évtizedben radikálisan visszaesett a genetika megújítása. A termelők gyakran saját állományból végzik a pótlást, ami rendszerint a naturális hatékonyság csökkenésével jár. Ezzel párhuzamosan késlekedik az innovatív genetikai kutatás és fejlesztés eredményeinek átültetése a gyakorlatba. Magyarországon a vágósertés-termelés hatékonysága messze elmarad a legfontosabb versenytársakétól. A legsúlyosabb gond a kisebb szaporulat, a lassú tömeggyarapodás és gyenge takarmányhasznosítás, a hosszú hízlalási idő, az elnyújtott kocaforgó, valamit a jelentős élőmunkaráfordítás. A naturális mutatókban tapasztalható versenyhátrány elsősorban technológiai hiányosságokra vezethető vissza. A kistermelői vágósertés-előállítást a tőke és a szakismeret hiánya jellemzi. A kisüzemek a jelenlegi gazdasági környezetben nehezen képesek termelésüket úgy bővíteni, gazdaságaikat úgy fejleszteni, hogy az EU szigorú előírásainak is megfeleljenek. 18

A fejlett sertéstartással rendelkező nyugat-európai országokkal szemben Magyarországon nem specializálódtak a gazdaságok, holott más tartástechnológiát igényel a tenyészállat és mást a hízósertés. Az üzemi szerkezetre egyaránt jellemző a koncentráltság és a szétaprózottság. Magyarország földrajzi fekvése miatt a fehérjeforrások beszerzése és a sertéshús harmadik országokba irányuló kivitele a magasabb szállítási költségek miatt egyaránt jelentősen drágább, mint versenytársainknál. A fűtési, hűtési költségek is magasabbak, mint pl. Dániában, Brazíliában, ahol kisebb a hőmérséklet ingadozása. További problémát jelent a hazai sertéstartók számára az idegen tőke magas kamata, a termékpálya szervezetlensége, a szaktanácsadás hiánya. Ma Magyarországon a továbbfeldolgozást végző cégek jövedelempozíciója stabilabb, míg a vágás és a darabolás általában veszteséges. Várhatóan hosszabb távon is inkább a készítménygyártás hoz hasznot, ezért a vágás és a darabolás terén komoly erőfeszítéseket kell tenni a hatékonyság javítására. A baromfiállomány az EU-csatlakozás utáni években jelentősen visszaesett. A tyúkok száma 2012 decemberében 30 millió volt, 6 százalékkal kevesebb, mint 2002 decemberében. A tojótyúk populáció 2002-2012 között 28 százalékkal 12,1 millióra csökkent. Libaállományunk 2 millióról 1,1 millióra, a pulykák száma 3,2 millióról 2,8 millióra esett vissza. Ezzel szemben a kacsalétszám 3,4 millióról 4,2 millióra nőtt 2002-2012 között. Az ágazat pozícióját, jövedelemtermelő képességét nagymértékben befolyásolja, hogy az EU fejlett baromfitartó tagországaihoz képest Magyarországon hosszabb a nevelési idő, 10-15%-kal rosszabb a takarmányértékesítés, továbbá az elavult, leromlott istállók miatt nagyobb az elhullás. Ez növeli a termelési költségeket és rontja a nemzetközi versenyképességet, hiába használnak a vertikum alágazataiban (csirke-, pulyka- és víziszárnyas-hízlalás) világszínvonalú fajtákat. A nevelésbe fogott állományok genetikai kapacitását a termelők a helyi környezeti hatások miatt csak részben tudják kihasználni. Az EU-csatlakozást követően kiéleződött a piaci verseny, a fogyasztás időszakos növekedésével párhuzamosan stagnált, illetve csökkent a baromfihús-termelés és -export. Ezzel párhuzamosan nőtt az import, a pozitív külkereskedelmi egyenleg pedig egyre csökkent. Az elmúlt öt évben mind termelésben, mind feldolgozásban nőtt a koncentráció. Az ágazat szereplői és a hatóságok között azonban nincs megfelelő együttműködés, aminek következményeként a szakhatósági szabályozás nem kielégítő. Az ágazatot a kommunikáció és a koordináció hiánya jellemzi. A szarvasmarha-állomány 2012 decemberében 753 ezer egyedet számlált, 17 ezerrel kevesebbet a 2002. decemberinél. Ugyanakkor a létszám 2011 decembere óta 59 ezerrel, a 2012. júniusi összeírás óta 20 ezerrel emelkedett. A tehénállományon belül folytatódott a korábbi években is megfigyelhető szerkezeti átalakulás: 2002 decemberéhez képest a húshasznú tehénállomány 70%-kal 76 ezer egyedre nőtt 2012 júniusára. A hazai húsmarhák állományának 20 százaléka magyartarka, 15 százaléka magyar szürke (20.000 darab), a keresztezett állomány 50 százalék körüli, de jelen vannak az ún. világfajták (hereford, limousine, aberdeen angus, charolais). Az üzemszerkezetre jellemző, hogy a húsmarhatartás döntően családi gazdaságok vagy családi gazdaság méretű vállalkozások kezében van, a nagyüzemek száma kicsi. A húsmarhatartás nem bír el drága beruházásokat és tartástechnológiát. Az állatok elhelyezésének, tartásának és takarmányozásának fontos alapelve, hogy a lehető legolcsóbb megoldásokat alkalmazzák. A húsmarhatartásban elengedhetetlen a megfelelő méretű legelőterület. Magyarországon a 19