A NEMEK KÖZÖTTI EGYENLŐSÉG AZ EURÓPAI UNIÓBAN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NEMEK KÖZÖTTI KERESETI EGYENLŐTLENSÉGEK KÉRDÉSÉRE NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS Kutatási összefoglaló A TANULMÁNY A NŐK A HOLNAPÉRT ALAPÍTVÁNY MEGRENDELÉSÉRE KÉSZÜLT A H/5 EGYENLŐ MUNKÁÉRT EGYENLŐ BÉRT PROJEKT KERETÉBEN. A FEJLESZTÉSI PARTNERSÉGET VEZETŐ SZERVEZET: MSZOSZ ECDB KÓD: HU-06 EMIR AZONOSÍTÓ: 2005-07-005/1.0. KÉSZÍTETTE: V2 EXCELSIOR BT. 2006. május (javított változat)
Tartalomjegyzék Közös jelentés a társadalmi befogadásról és társadalmi kohézió szükségessége a Európai Unióban és Magyarországon 3 A társadalmi kohézió állapota a magyar társadalomban 8 A nemek szempontjainak figyelembevétele minden szakmapolitikai területen 11 A nemek között egyenlőség kérdése a nagy kihívásokkal való szembenézésben 12 A nemek közötti egyenlőség szempontja az általános stratégiában 13 A nemek között egyenlőség kérdésének megjelenése a különböző célokban 14 A nemek közötti egyenlőség ügye a hatásvizsgálatokban és a mutatókban 19 Mutatók használata a nemzeti cselekvési tervekben 19 A várható EU szintű fejlemények 23 A nemek szempontjainak figyelembe vétele az egyes tagországokban (EU15) 26 A nemek közötti fizetési különbségek az Európai Unióban 35 Összegzés 35 1. Bevezetés 38 2. A nemek közötti egyenlőség monitorozása: A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség 40 3. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget befolyásoló tényezők elemzése 50 4. Javaslatok, következtetések 56 Felhasznált irodalom: 61 Mellékletek: 64 I. A nemek közötti kereseti különbségeket bemutató táblák 64 II. Az Európai Unió tagországainak alapvető foglalkoztatás-statisztikai indikátorai 74
Közös jelentés a társadalmi befogadásról és társadalmi kohézió szükségessége a Európai Unióban és Magyarországon A Közös jelentés a társadalmi befogadásról az Európa Tanács és a Bizottság közös dokumentuma, egységes politikai nyilatkozat arról, hogy az Európai Unió felméri azokat a kihívásokat, amellyel szembe kell nézni, ha a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzése illetve megszüntetése érdekében fel kíván lépni. Egységbe foglalja a szegénység és a társadalom kirekesztés leküzdése érdekében a tagállamokban már bevezetett, vagy tervezett stratégiákat és fontosabb politikai intézkedéseket. Döntés született arról is, hogy a tagállamok a társadalmi kirekesztés leküzdésére irányuló rendelkezéseiket a nyitott koordináció 1 módszerére alapozzák, kombinálva azt a közös célokkal, a nemzeti cselekvési tervekkel és a Bizottság által az e területen zajló együttműködés ösztönzése céljából előterjesztett programmal. A jelentés összhangban van a Nizzában jóváhagyott Európai Szociális Agenda 2 céljaival, elismeri a szociálpolitika kettős szerepét, vagyis azt, hogy egyszerre 1 Az új technika, amit a Lisszaboni Európai Tanács a Nyitott Koordináció Módszerének" (angol elnevezése alapján röviden OMC) nevezett el 4 fő elemet tartalmaz: Irányvonalak (guidelines) rögzítése specifikus időzítéssel a célok teljesítéséhez Kvantitatív és kvalitatív indikátorok és mérföldkövek (benchmarks) kijelölése az irányvonalakban rögzített céloknak megfelelően Az európai irányvonalak nemzeti és regionális politikákra való lefordítása A nemzeti stratégiák és mérések közösségi értékelése, amely a közös indikátorok és mérföldkövek használatán alapul. Jelenleg az Európai Tanács évente fogalmazza meg a közös Foglalkoztatási Irányvonalakat, és a tagállamok ennek figyelembe vételével készítik el minden évben a foglalkoztatást érintő Nemzeti Cselekvési Programjukat (NAP), amely egyben jelentést is tartalmaz az elért eredményekről. A Bizottság pedig, ugyancsak évente, Közös Jelentést készít, amelyben a NAP-okat értékeli, gyakran egészen specifikus ajánlásokat megfogalmazva a tagállamok számára foglalkoztatási politikájuk módosítására. 2 A nizzai csúcs - nem utolsósorban a francia elnökség hatására - minden eddiginél jobban elkötelezte magát a szociális Európa modellje mellett, s ezen a téren konkrét feladatokat jelölt meg a tagállamok számára. A Nizzában 2000 decemberében elfogadott Európai Szociális Agenda kulcsgondolata szerint a modern európai szociális modell ismérve az erős szociális védőháló, a társadalmi párbeszéd és a társadalom kohéziójához szükséges közszolgáltatások rendszere.
produktív tényezője és kulcseleme az egyenlőtlenségek csökkentésének és a társadalmi kohézió előmozdításának. E tekintetben az Európai Foglakoztatási Stratégia céljaival összhangban kellő hangsúlyt helyez a foglalkoztatásban való részvétel kulcsszerepére, különösen az e téren kevésbé képvisel, vagy hátrányos helyzetű csoportok körében. Megerősítést nyert annak fontossága, hogy az összes akció középpontjába kell helyezni a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdését ahhoz, hogy e célokat el tudjuk érni. A nemzeti cselekvési tervekből (2001) az az általános kép rajzolódik ki, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése továbbra is az Európai Unió előtt álló fontos kihívás. Ez maradt a helyzet az új tagországokkal történt bővítést követően is. Ha a tagállamok el akarják érni céljukat, a befogadó társadalmak felépítését, akkor jelentősen javítaniuk kell a források és a lehetőségek társadalmon belüli elosztás igazságosságát. Csak így biztosítható valamennyi ember társadalmi integrációja, részvétele és alapvető jogainak érvényesítésére. Az Európai Szociális Modell 3 alapját - a 2002-es Barcelonai Csúcs megfogalmazásában - a jó gazdasági teljesítmény, a szociális védelem, az oktatás és a szociális párbeszéd magas szintje képezi. (Presidency Conclusions, Barcelona) Meglehetősen sokáig tartott, amíg az Európai Unió eljutott addig a felismerésig, hogy a szociális kezdeményezésekre más politikákkal összhangban, és nem azoknak alárendelten van szükség. Ezzel lehetővé vált, hogy az Unió a tagállamok 3 Ez a modell közös értékekre, és annak belátására épül, hogy a szociálpolitika és a gazdasági teljesítmény nem ellentétesek, hanem egymást erősítik. A magasan fejlett szociális védelmi rendszerek e modell fontos alkotórészei. Alapértékei a szolidaritás és kohézió. A 2003-as görög elnökség alatt a következő fogalmazódott meg: az európai szociális modell közös elvei szerint 1. Európa sikereiből senkit nem lehet kirekeszteni; 2. A szolidaritás összetartozik a gazdasági sikerességgel; 3. Nincs sem választási kényszer, sem ellentmondás a gazdasági és társadalmi haladás között; és 4. A jóléti állam nem luxus, nem a gazdasági növekedés terméke, hanem termelési tényező. A nemzetközi civil szervezetek, amelyek egy részét mintegy saját ellenzékeként az Unió támogatja, folyamatosan állást foglalnak a társadalmi célok mellett
szociálpolitikáját befolyásolni tudja. Ugyanakkor az egységes szempontok érvényesítésétől még messze vagyunk, mivel a nemzeti jóléti rendszerek különbözősége egyelőre lehetetlenné teszi az egységes szociálpolitikát. Az aktív jóléti állam építésének fő irányait 2000 decemberében a nizzai Európai Csúcson elfogadott Szociálpolitikai menetrend jelölte ki. Ezek a a) a szociális védelem korszerűsítése; b) a társadalmi befogadás előmozdítása; c) a nemek közötti egyenlőség előmozdítása; d) az alapvető jogok megszilárdítása és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem. A Szociális Menetrend célkitűzéseinek megvalósítása azonban nem folyik azonos intenzitással. Kiemelt szerepet kapnak a foglalkoztatással és a tudás alapú társadalom építésével kapcsolatos intézkedések, és háttérbe szorulnak a társadalmi kohéziónak, a szociális védelmi rendszerek korszerűsítésének igénye. Ezzel a hangsúlyváltással a társadalmi kohéziót erősítő elemek a foglalkoztatáspolitikához való hozzájárulással nyernek értelmet, és szociális jellegük elhalványul. A szociális védelmi stratégia leghangsúlyosabb elemei; először a népesség elöregedéséből adódó kihívások (nyugdíj és egészségügyi rendszer), a másik a szegénység leküzdését célzó intézkedések. Tudományos szinten többen4 gondolkodnak arról, hogy az uniós országokban eddig alkalmazott szociálpolitikai eszközök alkalmatlanok és utólagosak a hátrányt szenvedő csoportok támogatására. Szerintük olyan jóléti stratégiát kell alkotni, amely preventív jellegű, és a szociális jogok védelme helyett a méltányosságon alapuló disztributív igazságosságból indul ki. Mindenki számára garantálni kell a szociális biztonságot az életciklus egészében. Az új stratégiának nem a pillanatnyi helyzeten, hanem az életesélyek dinamikus szemléletén kell alapulnia. Azt nem lehet elkerülni, hogy egyesen életük bizonyos szakaszaiban rossz helyzetben legyenek, a feladat 4 Murizio Ferrera, Esping-Andersen
annak a megakadályozása, hogy ez a rossz helyzet az életciklus egészében állandósuljon. Az európai országok jóléti állam modelljében a különbség alapvetően a jólét termelés allokálásában van a hagyományos szereplők a piac, állam, család között. Az észak európai országokban az állami szektoron van a hangsúly. Ezekben az országokban a családok erősítése, valamint - a nők függetlenedésének elősegítésére - a tradicionális családi gondozó funkció erősen támogatott, szocializált. A munkaerőpiaci részvétel magas, és fejlett állami szolgáltatásokkal egészül ki. A modell költséges, ha az állami hozzájárulásokat tekintjük, de ha mindhárom szereplőét együttesen vesszük számba, nem kerül többe, mint a konzervatív, vagy a liberális modellé. Amit a svédek adókból finanszíroznak azt az amerikaiak saját zsebből fizetik. A skandináv modell jól követi a társadalmi változásokat: jól szolgálja a női munkavállalást, hatékony a sérülékeny csoportok védelmében és minimalizálja a kirekesztést. Írország és az Egyesült Királyság közelebb áll a liberális modellhez, amely a magán jóléti ellátásokat ösztönzi, és korlátozza a piaci kudarcokra adott állami választ. Az állam szerepe mérsékelt, és erősen érvényesül a rászorultság elv. Ez a megoldás hatékony a kirekesztés ellen, miután a juttatások munkához kötöttek, nem támogatják a munkanélkülieket. Kíméli ugyan az állami költségvetést, de tartósítja a szegénységet és a legsebezhetőbb csoportok kiszolgáltatottságát és kirekesztését. A konzervatív modell főleg a dél-európai országokban érvényesül. Jellemzője a férfi kenyérkereső modell és a hagyományos családi jóléti kötelezettségek fennmaradás, valamint a társadalombiztosítás dominanciája. A rendszer jól védi a foglalkoztatottakat, de a bevezetett foglalkoztatási garanciák merevvé teszik a munkaerőpiacot. A család jóléti szerepe csökkentheti a kirekesztés kockázatát, de negatívan érinti a nők gazdasági függetlenségét és paradox módon alacsony születés számhoz vezet. A magas nyugdíjkifizetések és az alacsony adóbázis miatt elégtelen a pénzügyi kapacitás a rendszer átalakítására. Kitörés lehetne a bérek befagyasztása, az atipikus munkák kiterjesztése, a jóléti függőség korlátozása, ám ezek a szerzett jogok elvesztése miatt komoly ellenkezésére számíthatnak.
Az Európai Uniónak szembe kell nézni a szociális kockázatok új szerkezetével és országaiban bármilyen szociálpolitikai jóléti modellt alkalmaznak választ kell találni a következő kérdésekre: Az elöregedés és a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatósága miatt a munkaerő-piaci részvétel fokozása szükséges. Ebben a nők jelentik a legnagyobb mobilizálható tartalékot. Ehhez azonban segíteni kell őket a munkavállalás és a gyermeknevelés összeegyeztetésében átvállalva a családtól bizonyos gondozási funkciókat. Az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételének fokozása a másik tartalék, amely rugalmasabb nyugdíjrendszerekkel és a nyugdíjba vonulási kor emelésével érhető el. A gyermekkori hátrányok csökkentése. Az oktatási képzési lehetőségek bővítése és annak biztosítása, hogy szociális helyzettől függetlenül mindenki kihasználhassa ezeket a lehetőségeket. Második esély garantálása pl. ingyenes oktatás formájában az életciklus folyamán jelentkező csapdahelyzetek elkerülésére. A társadalmi kohézió állapota a magyar társadalomban A magyar társadalomra az előbb felvázolt európai modellek nem vagy csak korlátozottan alkalmazhatók. A rendszerváltás után alkalmazott modellek teljesen arctalanok maradtak (Lelkes Orsolya kifejezése), régi és új, gyakran ellentmondásos, improvizált hibrid modellek alakultak ki. Az egymást váltó kormányok rendre felülírták az előzőek szociális intézkedéseit és így alakult ki a szociálpolitika paradoxona, hogy nem csökkentette, hanem növelte a létbizonytalanságot. A hosszú távú társadalompolitikai modell hiánya súlyos gondok forrása, nehéz a középtávú társadalompolitikai tervezés, lehetetlen a folyamatok értékelése. Pl. a két-három évente változó családtámogatási rendszerről nem állapítható meg, hogy hogyan képes befolyásolni a demográfiai folyamatokat, de ugyanez elmondható pl. az otthonteremtési támogatásokról is. A jelenkor szociális kihívásait a következő társadalmi problémák jelentik:
A népesség összlétszáma 2015-ig kismértékben csökkenni fog. Ezen belül azonban összetétel eltolódás megy végbe: a gyermekek száma csökken, az idősek és a roma népesség emelkedik. Bár megindulhat a tudás társadalom irányába történő elmozdulás, de nem valószínű, hogy a teljes foglalkoztatás elérhető, megakadályozható a szegénység újratermelődése és a cigányság szegregálódása. Az individualizálódás valószínűleg erősödik és a társadalmi szolidaritás a legszegényebb rétegekkel szemben, nem javul. A magyar jóléti modellnek a következő legfontosabb problémákat kell megoldani: A társadalmon belül meglévő sokféle egyenlőtlenség csökkentése. A gazdasági növekedés automatikusan nem oldja meg a társadalom leszakadó rétegeinek felzárkóztatását, ezt egy tudatos, hosszú távú szociálpolitikának kell felvállalnia. A népességen belül egyenlőtlen a jövedelem eloszlás. A 90-es években a jövedelem különbségek hátterében az iskolázottsági szintek közötti egyenlőtlenségek növekedése állt. 2000-2003 között a jövedelemkülönbségek fokozódását elsősorban az okozta, hogy a gazdasági növekedés eredményeiből főként a lakosság felső 5%-a részesedett a legnagyobb mértékben, és ismét megjelent a foglakoztatottsági polarizáció (TÁRKI). Az egészségi állapotban meglévő egyenlőtlenségek, ami az egészségi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségiből fakad. Az egészségpolitika nem fordított figyelmet a hozzáférési esélyekben, a 90-es években bekövetkezett romlásra. A 90- es években az egészségpolitika a társadalom legjobb és legrosszabb helyzetű rétegeinek a szükségleteire reagált a legkevésbé. Ma alapvető kihívás a differenciált társadalmi szükségleteknek való jobb megfelelés. Alapvető fontosságú az ország keleti régiói gazdasági és társadalmi hátrányainak csökkentése, a roma lakosság sajátos helyzetét figyelembe vevő prevenciós és egészségnevelési stratégia kialakítása. A lakásállomány minőségében tapasztalható polarizálódás, ennek térbeli megjelenése, a tartósan leszakadó települések kialakulása. Az ország településeinek
40 %-ában az utóbbi 6 évben egyetlen lakás sem épült. E települések a három hátrányos helyzetű régióban sűrűsödtek. A lakásállomány 14%-a komfort nélküli, félkomfortos szükséglakás és több mint 100 ezren élnek szegregált, lakhatásra alig alkalmas telepeken. Komoly gondot jelentenek továbbá a lakótelepek, a leromló régi városrészek. Európai trendeket figyelembe véve a lakásállomány 10-15%-át kitevő szociális bérlakás szektorra, és további 5-10 % magán bérlakásra lenne szükség. A munkába állást nehezítik: a lakás mobilitási viszonyok és az ország út és közlekedési viszonyai. A lakás mobilitási index évi 3-4%-os, és ez nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony. A jövő nemzedékbe történő beruházások problémája, a gyermekszegénység mérséklése, a szegénység generációk közötti átörökítésének megszüntetése. Évek óta jellemző tendencia a gyermekek és a gyermekes családok fokozott veszélyeztetettsége. A gyermekes háztartások jövedelme átlagosan 25-30%-kal marad el a nem gyermekes háztartások jövedelmétől. A gyermekek 44%-a a társadalom legszegényebb harmadához tartozó háztartásokban él. (TÁRKI) 2005 januárjában 620 ezer 18 éven aluli gyermek részesült rendszeres gyermekvédelmi támogatásban. Ez az érintett korosztály csaknem 30%-a. A roma gyermekek körében magasabb a szegénység, mint a nem romák körében. A gyermekszegénység hazai alakulásában fontos szerepet játszik a gyermeket vállaló nők gazdasági aktivitása. Ez a 90-es években jelentősen csökkent. 1990-ben 10 gyermeket vállaló nőből 8 aktív kereső volt, 2000-ben már csupán 6 rendelkezett munkaviszonnyal. Azokban az országokban a legkisebb a gyermekek szegénységi kockázata, ahol a nők jelentős arányban vannak jelen a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottsági szint emelése és a fokozott munkaerő piaci részvétel. Ez egyrészt a nyugdíj- és egészségügyi-társadalombiztosítási rendszer fenntarthatóság miatt fontos, másrészt nagy társadalmi csoportok (romák, fiatalok, nők) leszakadását hivatott megakadályozni.
Jóllehet Magyarországon a rendszerváltást megelőzően a női foglalkoztatás általános volt, ez a helyzet mára megváltozott. A női foglalkoztatás elősegítése a gondozási funkciók átvállalásával, az atipikus foglalkoztatás elterjesztésével nálunk is feladat. A romák foglalkoztatási szintjének emeléséhez vezető út a számukra kialakított olyan felnőtt képzési rendszereken keresztül vezet, amely illeszkedik a munkaerőpiac igényeihez. A fiatalok munkába állítását a közelmúltban többtípusú, főként járulék kedvezmény segítette. Ezek hatását akkor lehet lemérni, ha hosszabb távon fennmaradnak. A régiók közötti gazdasági különbségek csökkentése is növeli a foglalkoztatottságot és a lakosság gazdasági aktivitását. Itt elsősorban az észak keleti- keleti régiók magas munkanélküliségének csökkentésére gondolunk. A nemek szempontjainak figyelembevétele minden szakmapolitikai területen 5 A nizzai európai tanácsülés aláhúzza annak fontosságát, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség szempontját a közösen kitűzött célok elérésére szolgáló valamennyi akció esetében érvényesítsék. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek a tagállamok többsége számár egyedülálló lehetőséget nyújtanak arra, hogy integrált megközelítést alkalmazva összekapcsolják egymással a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni harcot és a férfiak és nők között egyenlőség előmozdítását. Sajnos azonban, annak ellenére, hogy minden tagállam megemlít valamilyen témát a férfiak és nők között egyenlőséggel kapcsolatban, közülük csak igen kevesen érvényesítik következetesen cselekvési tervük egészében a nemek egyenlőségének szempontját probléma feltárástól és feladat meghatározástól az általános stratégia kidolgozásán keresztül a részletekbe menő intézkedések megtervezéséig és végrehajtásuk monitorozásáig. Ugyanakkor 5 A fejezet a szociális biztonság és szociális integráció témakörében Közös jelentés a társadalmi befogadásról c. kiadvány alapján készült. Egészségügyi és Családügyi Minisztérium. Budapest, 2004.
számos tagállam jelzi, hogy a következő két ében fokozottan érvényesíti a férfiak és nők között egyenlőség szempontját. A nemek között egyenlőség kérdése a nagy kihívásokkal való szembenézésben Az első alapvető lépés a nemek közötti egyenlőség helyzetének elemzése a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésében érintett minden területen. Ez nemcsak a nemek között jelentős különbségek, valamint a társadalmi kirekesztési kockázat jellemzően a nemi hova tartozástól függő tényezőinek statisztikai adatokkal történő feltárását jelenti, hanem a már bevezetett és a tervezett politikai intézkedések nemekre gyakorolt hatásának elemzését is. Bár a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek bemutatnak néhány igen jellemző példát, az átfogó elemzés mégis minden esetben hiányzik. Számos tagállam ennek okaként az adatok hiányát jelöli meg, és tervbe veszi az adatgyűjtés javítását a következő években. A nemek között egyenlőség kérdésének elemzése a munkaerő piacon megnyilvánuló kérdések esetében a legerőteljesebb. Ez a foglalkoztatási nemzeti cselekvési tervek keretében elvégzett munkát tükrözi: a nők tartós munkanélküliségi rátája, alacsony fizetés a atipikus foglalkoztatás, amely a szociális védelemhez való jogi érvényesíthetőségét gyengíti (alacsony nyugdíj, vagy nyugdíjnélküliség a minimumkövetelmények teljesítésének elmaradás miatt). A közös célokból kiindulva számos tagállam túlmegy a munkaerő piacon, de még messze vannak attól, hogy teljes körűen lefedjék a témát. A tagállamok között konszenzus van azon tényezők tekintetében, amelyek miatt a nőket fokozottan fenyeget a szegénység. A leggyakrabban a következőket említik: -először is a gyermeküket egyedül nevelő szülők: ezek túlnyomó többsége nő, és közülük sokan szociális juttatásokra szorulnak;
-másodszor, azok a nyugdíjasok, akik csak csekély, vagy semmilyen munkaviszonyt sem tudnak igazolni: a 75 év feletti nyugdíjasok kétharmada nő, akiket különösen fenyeget a szegénység kockázata; -harmadszor a családon belüli erőszak. Megemlítik továbbá egyes tagállamok a nők kiszolgáltatottságának okaként a további tényezőek is: fogyatékosság, hosszan tartó betegeskedés, depresszió, írástudatatlanság, a prostitúció és emberkereskedelem. A férfiakat sújtó fenyegetettségek, amelyek sokkal egyértelműben fogalmazódtak meg: - hajléktalanság, de csak kevés tagállam jelezte, hogy a hajléktalanok többségét a férfiak alkotják; - ugyanez vonatkozik a (volt) bűnelkövetőkre; - az iskolából idő előtt lemorzsolódókat is csak ritkán kategorizálják nemek szerint; - a férfiak gyakran hátrányban vannak az egészségi állapotra vonatkozóan rendelkezésre álló néhány adat alapján is (várható életkor, keringési zavarok, öngyilkosság, dohányzás, alkoholizmus, drogfüggőség). A nemek közötti egyenlőség szempontja az általános stratégiában A nemek között egyenlőség szempontjának figyelembe vétele az általános stratégiában történhet jogszabályokkal, politikai kötelezettségvállalással, és a stratégiai tervezésbe bevont megfelelő struktúrák segítségével. Néhány tagállam (Dánia, Finnország, Svédország, Írország és Észak-Írország az Egyesült Királyságban) egyértelműen utal a kormányzati törvényben rögzített kötelezettségeire a férfiak és nők közötti egyenlőség minden téren történő előmozdítására. Dánia, Finnország és Svédország aláhúzta, hogy a szociálpolitikai rendszereik a nemek közötti egyenlőség jobb érvényesítését segítő egyénre szabott jogokon alapulnak. Görögország, Franciaország, Luxemburg, Portugália és Spanyolország
elkötelezte magát, hogy a nemek között egyenlőség szempontját érvényesíti stratégiájában a következő két évben. A többi szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervben a nemek között egyenlőség tudatos kezelése csak hiányosan és/vagy gyöngén jelenik meg. Az egyenlőséggel foglalkozó apparátusok/bizottságok szerepvállalása a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek kidolgozásában alig jelenik meg, csak kevés nemzeti cselekvési terv említi meg őket egyértelműen. Az egyéni igényekre szabott szegénységellenes intézkedések általános trendjének hozzá kell járulnia a nemek között egyenlőség kérésének tudatosabbá válásához. Ugyanakkor néhány, a nemek között egyenlőség terén tapasztalható kiegyensúlyozatlanság a szociális rendszert alátámasztó, a nem k közötti egyenlőségre vonatkozó felfogás felülvizsgálatát igényli. A legmegrázóbb példa az időskorú, kevés, vagy semennyi szolgálati idővel nem rendelkező nők elégtelen nyugdíjának dilemmája. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy az alacsony jövedelmű időskorú nők és időskorú férfiak jövedelme közötti különbség jóval kisebb azokban a tagállamokban, ahol a szociálpolitikai rendszerek az egyéni jogosultságokon alapulnak. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek alkalmat adhatnak e terület mélyreható felülvizsgálatának megkezdéséhez. A nemek között egyenlőség kérdésének megjelenése a különböző célokban Csak a megfelelő probléma meghatározás esetén lehetünk biztosak abban, hogy az intézkedések nem eredményeznek nemek közötti megkülönböztetést, és csak eben az esetben lehet eldönteni, hogy szükség van-e pozitív akcióra, például különleges célokon belül gyakran elnagyoltnak tűnik. A munkaerőpiaccal kapcsolatos célkitűzések (1-es cél) mutatják a nemek közötti egyenlőség szempontjának messze legátgondoltabb figyelembe vételét, tükrözve a foglalkoztatási nemzeti cselekvési tervek keretében zajló folyamatokat. A nők
munkaerő piacra jutási hátrányainak kezelése szóba kerül, de gyakran nem elég világosan koncentrálnak az alacsony jövedelmű csoportokra. Kiegyensúlyozatlanságok tapasztalhatók a munka és a családi kötelezettségek összegegyeztetése terén, ahol az intézkedések az anyákat célozzák és csak kevéssé az apákat. Továbbá, a hangsúly inkább a gyermekintézményi férőhelyek számának növelésére helyeződi, és csak kevés tagállam szentel figyelmet annak, hogy a gyermekgondozási szolgáltatások az alacsony jövedelmű csoportokhoz tartozó szülők számra is megfizethetők legyenek. Egyes tagállamok a nemek közötti munkaerő piaci egyenlőtlenségeket olyan sokdimenziós programokkal kezeik, mint a spanyol cselekvési terv a férfiak és nők közötti egyenlőségért, a brit Új bánásmód az egyedül álló szülőkkel és partnerekkel, valamint az ír Családi szolgáltatások projekt az összetett szükségletekkel rendelkező családok számára. A legtöbb tagállam bizonyos mértékig figyelembe veszi az egyedülálló szülők sajátos igényeit a munkaerő piaci intézkedések és a szükséges jövedelem lehetőségének biztosítása esetében, amikor bemutatja a munkához, képzéshez, oktatáshoz, szociális támogatásokhoz, lakáshoz és szolgáltatásokhoz jutásra vonatkozó intézkedéseket. Ezek a megközelítések úgy tekinthetők, mint az intézkedések által az egyedülálló szülőkre gyakorolt hatások vizsgálatának előfutárai. Az egyedülálló szülőket mindössze négy tagállam (Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Írország) említette meg a 3-as cél körébe tartozó legkiszolgáltatottabb csoportok között. A forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz való hozzájutás egyenlőségének célja esetében a fő vizsgált terület a szociális védelem, különös tekintettel az öregségi nyugdíjakra és a szociális támogatási rendszerekre. Noha a legtöbb tagállam magas szegénységi kockázatot jelez az időskorú, kevés, atipikus, vagy semennyi igazolt szolgálati idővel rendelkező nők körében, csak kevés tagállam utal nyugdíjrendszerének felülvizsgálatára. Az ír nyugdíj és társadalombiztosítási rendszer folyamatban levő reformja részben foglakozik a nemek egyenlőségének kérdésével. Németország megadja a lehetőséget a folyamatos nyugdíjjogosultság szerzésére a gondoskodási kötelességek miatt megszakított munkaviszony esetén, Luxemburg, Ausztria és Svédország pedig nyugdíjjogosultságot biztosít a gyermekekkel töltött évekre. Az
Egyesült Királyság nyugdíjreformja és különösen a második állami nyugdíj javítja azoknak a nőknek a helyzetét, akik a múltban a megszakított munkaviszony miatt hátrányt szenvedtek. A lakáspolitikai intézkedések terén alkalmazott megközelítésekben a nemek között egyenlőség szempontja szinte sohasem érvényesül. A hajléktalanságon kívül Franciaország és Spanyolország számol be új megoldásokról a családon belüli erőszak sértettjeinek, Görögország pedig a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak biztosított szociális és szükséglakások terén. A nemek közötte egyenlőséggel kapcsolatos helyzetelemzés hiánya azzal jár, hogy e szempontot nemigen veszik figyelembe az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás területén. Ami a férfiakat illeti: Franciaország javítani szeretné a hajléktalanok mentális gondozását. Ami a nőket illeti: Belgium ambuláns mentálhigiéniai ellátórendszer létrehozását tervezi, hogy elősegítse a depresszió nagyarányú előfordulásának mérséklését; az Egyesült Királyság csökkenteni szeretné a tizenéves korban bekövetkező terhességek számát, míg Spanyolország egészségügyi felvilágosító programot dolgoz ki prostituáltak számára. A nemek közötti egyenlőség szempontja az oktatásban alig jelenik meg. A több fiút, mint lányt érintő korai lemorzsolódással, az iskolakerüléssel, sok tagország foglalkozik, de nem tesznek említést a nemi hovatartozással összefüggő vonatkozásokról. A felnőttoktatásban Ausztria a 2003-as cselekvési tervben meghirdeti a szegénység súlyos kockázatának kitett nők iskolai és felnőttoktatásban való részvételének előmozdítását, Spanyolország pedig elindítja a ALBA tervek az írástudatlanság leküzdésére a nők körében. Mivel a kirekesztés kockázatainak megelőzése (2. cél) és a leginkább veszélyeztetettek segítése (3. cél) keretében a szolgáltatások gyakran sokdimenziós intézkedések részeként jelennek meg, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés kapcsán nem sok szó esik a nemek közötti egyenlőség témájáról. A kirekesztés kockázatinak megelőzése cél esetében az Eurobarométer legutóbbi felmérése azt mutatja, hogy a legtöbb tagállamban az információs és kommunikációs technológiai képzés az internet használat terén a nők igen hátrányos helyzetben vannak, mégis csak három tagállam (Ausztria, Németország és Portugália) számol
be a hátrány megszüntetésére irányuló pozitív intézkedésekről. Az e cél keretébe sorolható egyéb kezdeményezések a családok felbomlásának megelőzésére irányulnak Írországban, Belgiumban és Ausztriában. Az Egyesült Királyság gondozókkal kapcsolatos nemzeti stratégiája szintén e cél keretébe tartozik. A legveszélyeztetebbek segítése esetében két széleskörű kezdeményezés került bemutatásra a nők, mint a legsebezhetőbb csoport támogatása érdekében, az Intézkedések a nők egyenlőségéért az ír nemzeti fejlesztési terve keretében és a negyedik spanyol Cselekvési terv a férfiak és nők közötti egyenlőségért. A hajléktalansággal, amely túlnyomórészt a férfiakat érinti, több cél is foglalkozik: a szükséglakásokkal és az egészségüggyel foglalkozó célok Franciaországban és az Egyesült Királyságban; a megelőzéssel foglalkozó célok Dániában és Görögországban és a 2. cél integrált stratégiával foglalkozó része Írországban, valamint a legsebezhetőbb csoportokkal foglalkozó 3. cél Dániában, Németországban és az Egyesült Királyságban. Ausztria, Németország, Finnország, Franciaország, Írország, Olaszország és Spanyolország a 3. valamint a 1. cél keretében a családon belüli erőszak csökkentésére és a sértettek támogatására irányuló kezdeményesekről számol be. Olaszországban törvényt hoztak a családon belüli erőszak ellen és kezdeményezéseket indítottak az emberkereskedelem áldozatainak támogatására. Ausztria jogi védelmet biztosít a családon belüli erőszak ellen, Németországban szintén terítéken van a jogvédelmet biztosító intézkedések meghozatala, a már működő nővédelmi hálózatokon túlmenően. Írországban országos irányítóbizottság koordinálja a több támogató és megelőző intézkedést. A spanyol családon belüli erőszak elleni nemzeti cselekvései terv (2001-2004) kiegyensúlyozott módon kezeli az áldozatok támogatását, az elkövetők érdekében hozott intézkedéseket és a törvényt végrehajtó szakemberek képzését. Minden érintett szervezet mozgósítása (4. cél) esetében a férfiak és nők kiegyensúlyozott képviseletét teljesen figyelmen kívül hagyták minden tagországban. Egyedül Dánia számol be a Helyi Önkormányzatok országos Egyesülete által hozott
intézkedésekről, amelye célja a nemek között egyenlőség szempontjának érvényesítése.
A nemek közötti egyenlőség ügye a hatásvizsgálatokban és a mutatókban Ugyanúgy, ahogy a nemek közötti egyenlőség helyzetének felmérése megelőzi a politika változásait és az új intézkedéseket, hasonlóképpen ezeket a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatások vizsgálatának kell követnie, a nemek közötti megoszlást is tükröző megfelelő mutatókkal alátámasztva. A nemek között egyenlőség helyzetével kapcsolatos hatásvizsgálat világos megtervezésére került sor Írországban kísérleti foglalkoztatási, képzési és oktatási programok alapján. Dánia és Írország említést tesz országos szintű monitorozási bizottságok létéről. Más országokban a nyílt monitorozás egyes sajátos intézkedésekre szorítkozik. A nemek között megoszlást is tükröző mutatók nagyjából ugyanazok, mint amelyeket a foglalkoztatási nemzeti cselekvési tervek is alkalmaznak. A többi adat töredékes, csak keveset mutat meg a szociális védelemből, az oktatásból, az egészségügyből és az önkéntes szervezetekben való részvételből. Számos tagország jelzi azt a szándékát, hogy javítsa a nemek közötti megoszlás a nemzeti cselekvési terv időszakában. Mutatók használata a nemzeti cselekvési tervekben A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben szereplő intézkedések monitorozása érdekében a tagországokat országos szintű mutatók és más monitorozási mechanizmusok kidolgozására kérték, amelyek alkalmasak az előrehaladás mérésére a tervekbe meghatározott minden egyes cél esetében. A jelen összefüggésben célszerű megkülönböztetni a teljesítménymutatókat, és a politikai mutatókat. A teljesítménymutatók a jelenségek jellemzőit mérik, türközve az intézkedések eredményeit és a megtett előrelépést a kulcsfontosságú társadalmi problémák hatékony kezelése terén (például szegénységi ráta, iskolából lemorzsolódottak száma); a politikai mutatók a politikai erőfeszítésekre vonatkoznak (például szociális segélyekre fordított kiadások, támogatott hajléktalanok száma).
Ezekhez hozzá kell venni az összefüggés-mutatókat, amelyeket arra használják, hogy a politikai intézkedéseket beillesszék az általánosabb gazdasági és szociális összefüggésekben (például a szociális védelemre fordított kiadások GDP-aránya). Noha fontosabb az időbeli, mint szintbeli változások számbavétele, mivel az elsődleges cél a fejlődés időbeli alakulásának monitorozása, figyelembe kell venni a kiinduló szinteket is, tekintettel az egyes tagországok starthelyzete közötti jelentős különbségekre. A legtöbb tagállam teljesítménymutatókat alkalmaz a kiinduló helyzet bemutatására és a fő kihívások feltárására. Azonban nem mindegyik tagállam helyezett kellő hangsúlyt ezekre a feladatokra: egyes tagállamok (Belgium, Franciaország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) jelentős analitikai fejezetet iktattak be, míg mások (Németország) egyszerűen visszautaltak a például a nemzeti megfigyelőhelyeken (obszervatóriumokban) fellelhető meglévő anyagra. Néhány tagállam (Belgium, Olaszország, Finnország és az Egyesült Királyság) ezen kívül számolt olyan különféle mutatókkal is, amelyeket alkalmazni kíván. Egyes tagállamok az elemzés alapján sajátos célokat tűztek ki. A céloknak két típusa különböztethető meg: - A tagállamok egy része egyetlen átfogó célra koncentrált: a szegénység szintjének csökkentése (Írország), a szociális segélyekre szorulók számának a felére csökkentése (Svédország), a foglalkoztatottak számának növelése (Dánia). A dán célt, miszerint a foglalkoztatottak számát százezer fővel kívánják növelni 2010-ig, abban az összefüggésben kell értékelni, hogy az egész EU-n belül Dániában a legmagasabb a foglalkoztatási ráta, már most is az euróban célként kitűzött 70 százalék felett van. Ez tehát azt jelenti, hogy további emberek bevonása a foglalkoztatásba csak azok köréből lehetséges, akik a legmesszebbre kerültek a munkaerő piacról. - A tagállamok mások része egy sor speciális célt tűzött maga elé, ezek lehetnek adminisztratívak (Hollandia), vonatkozhatnak speciális eredmények elérésére (Egyesült Királyság), vagy állhatnak a két típus keverékéből (Portugália). Utóbbi esetben a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési terv
vállalja, hogy egy éven belül minden egyes társadalomilag kirekesztődött ember személyre szóló segítséget kap a szociális szolgáltatóktól, és minde3gyiküknek társadalmi beilleszkedési szerződést ajánlanak fel. A kitűzött célok tekintetében a portugál megközelítés látszik a leginkább nagyratörőnek, akár az általános, akár a speciális célokat vizsgáljuk. Több más tagország, bár nem tűz ki speciális célokat, az elemzés során végig kialakított olyan implicit mutatókat, amelyeket a monitorozás során kíván alkalmazni. Csak Ausztria és Németország nem tesz külön említést a mutatókról (a kormány által legutóbb a szegénységről és szociális helyzetről készített jelentésre való hivatkozástól eltekintve). Az EU- szintre vonatkozó közösen meghatározott és elfogadott mutatók hiányában a tagállamok eltérő definíciókat használnak a jelenleg szegénységi és társadalmi kirekesztési szint mérésére és jellemzésére. A legtöbb tagállam alkalmazza a szegénységkockázati rátát, mint kulcsfontosságú mutatót, egyes országok (Olaszország, Portugália, Egyesült Királyság) azonban egyúttal az abszolút szegénység nemzeti mutatóit is használják, noha az abszolút szegénység jelentéstartalma eltérő lehet. 6 A szegénységkockázat szintjét különféle küszöbértékekkel mérik (a medián jövedelem 50 vagy 60 százaléka), amelyeket Írország és Ausztria kiegészítő információk alapján korrigál. Görögország és Olaszország a relatív szegénységet a jövedelem és a fogyasztás alapján határozza meg, a fogyasztás használatát az önfoglalkoztatók jelentős arányával, valamint a szegény háztartások esetében is szerepet játszó lakástulajdon fontosságával indokolva. A szegénységkockázati rátás nem ismerik el kulcsfontosságú mutatónak egyes tagországok (Svédország, Dánia, Hollandia), amelyek a társadalmi befogadás olyan más tényezőinek a fontosságát emelik ki, mint az egészség, az iskolázottság és a társadalmi részvétel, illetve előnyben részesítik az adminisztratív forrásokon alapuló mutatók alkalmazását. Hollandia kidolgozott egy pénzügyi szegénységi indexet, amely összeveti a minimál jövedelemben részesített háztartások arányát a kedvezményezettek rendelkezésére álló reáljövedelem alakulásával. 6 Olaszországban a fogyasztói kosár megfizethetőségét jelenti, az Egyesült Királyságban az adott pillanatban rögzített relatív szegénységi szintet. Portugália szegénység és társadalmi kirekesztés elleni Nemzeti cselekvési tervében nem határozza meg világosan, mi értendő abszolút, illetve gyermekszegénység alatt.
Bár nincs olyan törekvés, hogy az Unió egészére nézve közösen elfogadott definíciókat alkalmazzanak a politikai mutatókra, egyértelmű az igény, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek megfelelő mutatókat és monitorozási mechanizmusokat tartalmazzanak a folyamat időbeli monitorozása érdekében, amint azt a Nizzában kitűzött célok megkövetelik. Egyes tagállamok (Spanyolország, Franciaország, Portugália, Dánia) a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervükben széles körben alkalmaznak politikai mutatókat. Ideális esetben a politikai mutatók jelenlegi szintjeit kell megadni a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben, hogy azok az intézkedések monitorozásának hatékony eszközeivé váljanak, azonban egyedül Dánia alkalmazta következetesen ezt a nagyra törőbb megközelítést. Néhány tagállam (Olaszország, Egyesült Királyság) kifejezetten úgy döntött, hogy nem használ politikai mutatókat, és kizárólag a teljesítménymutatókra koncentrál. Számos speciális megközelítés érdemel említést. Az Egyesült Királyság szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési terve azokat a mutatókat, amelyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés aktuális vonatkozásaira (például az iskolakerülést, a fiatalkori terhességet) ragadják meg. Az olasz szegénység és kirekesztés elleni nemzeti cselekvési terv speciális mutatókat használ kiszolgáltatott csoportok esetében (például fogyatékosok, akik olyan lakásokban élnek, ahol építészeti akadályok korlátozzák a mozgásukat, vagy egyedül élő öregek, akiknek nincsenek élő családtagjaik). Érdekes azt is megjegyezni, hogy egyes országok (Olaszország, Belgium) kifejezetten alkalmaznak szubjektív mutatókat is, azzal érvelve, hogy az érintettek véleménye legalább olyan fontos lehet, mint az objektív helyzetük. Nem szabad alábecsülni annak fontosságát sem, amelyet egyes tagországok a területi dimenziónak tulajdonítanak. Egyes országokban (Spanyolország, Olaszország, Belgium, Németország) igen nagyok a regionális különbségek, ezért nagyon fontos, hogy minden adat regionális bontásban is rendelkezésre álljon. Más országok (Egyesült Királyság, Hollandia, Franciaország) is hangsúlyozzák a területi dimenziót, de inkább a lepusztult városi körzetekkel összefüggésben, és mutatókat javasoltak kifejezetten ezeknek a körzeteknek a figyelésére.
A várható EU szintű fejlemények A fentekből világosan kiderül, hogy még nagyon messze vagyunk a szociális mutatók olyan közös megközelítésétől, amely lehetővé teszi az intézkedések eredményeinek monitorozását és a jó gyakorlati megoldások feltárását. E helyzet javítása érdekében erőfeszítésekre van szükség mind az egyes tagállamok, mind pedig az Európai Unió szintjén. Országos szinten világosan látható, hogy óriási különbségek vannak az egyes országok között a rendelkezésre álló adatok tekintetében. Ez különösen a hátrányos helyzetű csoportok beazonosítására igaz, mivel számos szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervből hiányoznak az alapvető mennyiség információk, illetve az intézkedések monitorozásával kapcsolatos adatok az olyan csoportokra vonatkozóan, amelyek a szokásos felméréssel nem beazonosítható, mint például az alkoholisták, a drogfüggők, a hajléktalanok és etnikai kisebbségek stb. A nemzeti statisztikai adatbázisok fejlesztésére van szükség, hogy segítségükkel a társadalmi befogadási stratégia megvalósulása hatékonyan figyelemmel kísérhető legyen. Az adminisztratív források hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb erőfeszítések látszanak szükségesnek. Számos, a társadalmi befogadás szempontjából érdekes olyan kérdésben, mint a lakhatás, az egészség, az igazságszolgáltatás, a leghátrányosabb helyzetű csoportok stb. a háztartási felméréseken kívül az adminisztratív források is sok fontos információval szolgálhatnak. Egyes tagállamok (Görögország, Belgium) arra szeretnék felhasználni a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervüket, hogy további erőfeszítéseket tegyenek országos statisztikai kapacitásuk bővítésére. Európai szinten nemcsak a jelenlegi európai adatbázisok bővítése jelent prioritást, hanem az is, hogy az összes tagállam elfogadja ezeket az adatbázisokat, ami jelenleg nem így van. Az európai szintű szociális mutatókat alátámasztó statisztikai információk többsége két, az Eurostat által koordinált háztartási felmérésből származik: az egyik a Munkaerőfelmérés (LFS), a másik az Európai közösségi háztartási panel (EHP). Jelenleg kidolgozás alatt áll egy új eszköz, amely 2004 után felváltaná az EHP-t, Statisztika a jövedelemről és az életkörülményekről (EU-SILC)
címen. Ez várhatóan referencia-forrásként fog szolgálni a jövedelem és a társadalmi kirekesztés elemzése terén, valamint a befogadási stratégiák megvalósításának monitorozási folyamatában. Ezrét szükséges, hogy ezt az eszközt valamennyi nemzeti statisztikai szolgálat elfogadja, és nemzeti forrásként kezelje, időszerű és jó minőségű adatokat szolgáltatva. Azt is látni kell azonban, hogy az európai szintű mutatók nem korlátozódhatnak a jövedelemre és a foglalkoztatottságra, hanem ki kell terjedniük a társadalmi befogadás szempontjából olyan kulcsfontosságú területekre, mint az egészségügy, a lakás, az oktatás, a társadalmi részvétel és a különlegesen veszélyeztetett csoportok helyzete. Az egészségügy területén a Közegészségügyi közösségi cselekvési program részeként átfogó egészségügyi információs rendszer létrehozására kerül sor, amely magában foglalja az egészségi állapotról, az egészségügyi rendszerekről és az egészséget meghatározó tényezőkről begyűjtött adatok elemzését és terjesztését. Az egészségügy területén az adminisztrációs adatokon nyugvó jó minőségű nemzeti források kialakítás lehet az első lépés az átfogóbb lefedettség elé, de a legtöbb területen ez még nem elegendő, ha javítani akarjuk a jelenleg még szerény mértékű összehasonlíthatóságot. 2001 januárjában a Szociális védelmi bizottság a mutatókkal foglalkozó szakértői csoportot hozott létre azzal a feladattal, hogy tökéletesítse a szegénység és társadalmi kirekesztés terén használható mutatókat, köztük azokat is, amelyek a szegénység és társadalmi kirekesztés területén fellelhető trendek megállapítására és a politikai fejlemények monitorozására szolgálnak. A szakértői csoport feladata az is, hogy olyan mutatókat fejlesszen ki, amelyek alkalmasan a szociális védelem szerepének a bemutatására és a rendszerek korszerűsítési folyamatának segítésére. A csoport egyik jelentését, amely meghatározza a szegénység és társadalmi kirekesztés területén közösen elfogadott mutatók listáját, időközben a szociális védelmi bizottság is elfogadta, és a laekeni európai tanácsülés elé terjesztette. Noha a jelen szakaszban megfelelőnek látszik a meglevő nemzeti adatok használata azokon a területeken (például a lakásügyben), ahol a közösen elfogadott mutatók egyenlőre még hiányoznak, a jelenlegi szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekből levont tapasztalatok arra utalnak - különösen, mert csak
nagyon kevés tagállam szolgáltat e termekben részletes és lényegi mutatókat -, hogy ez a megközelítés nem kielégítő, ha az összehasonlíthatóság terén valós előrelépést akarunk tenni. Ezen okoknál fogva a közösen elfogadott mutatók kidolgozása továbbra is prioritás marad. A tagállamok által a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben használt néhány mutatót ugyanakkor megfontolás tárgyává kell tenni a mutatókkal foglalkozó szakértői csoport további munkája során. A Statisztikai Melléklet válogatást közöl azokból a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben használt mutatókból, amely európai szintű mutatókká fejleszthetők.
A nemek szempontjainak figyelembe vétele az egyes tagországokban (EU15) Belgium A befogadásról szóló NAT nemekkel kapcsolatos dimenziója már terítékre került, de korlátozott látókörben. A mutatók gyakran nem veszik figyelembe a nemekkel kapcsolatos szempontokat, és a nemekkel kapcsolatos stratégiák többsége a teljes lakosságra vonatkozik, és mint olyan kevéssé foglalkozik a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdéseivel. A befogadásról szóló NAT főbb nemekkel kapcsolatos elemei elsősorban a gyermek felügyeleti lehetőségek elérhetőségét taglalja, mely a nők foglalkoztatásban való részvételének biztosítása miatt fontos kérdés. A foglalkoztatás, képzés és támogató szolgáltatások területén hasznos kezdeményezéseket tettek a gyermeküket egyedül nevelő szülők helyzetének javítása érdekében. A kormány aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a nők alul-képviseltek az ICT (információs társadalomban) annak érdekében, hogy egyértelmű kapcsolódást lehessen teremteni a nők és a technológiák között, az Egyenlőségről szóló Minisztériumok közötti konferencia keretein belül akció tervet dolgoztak ki a nők új technológiákhoz aló egyenlő hozzáférésének biztosítása érdekében. Az egészségügy területén a NAT olyan új intézkedéseket vezet be, amelyek a már azonosított, nemekre vonatkozó specifikus egészségügyi problémák kérdéseit célozzák. Dánia Dánia univerzális rendszere, mely egyenlő jogokat biztosít mindenki számára, önmagában is fokozza az egyenlőséget. A nők foglalkoztatottsága magas arányú, és a nők munkaerő-piaci jelenlétét a nyilvános gyermek felügyeleti lehetőségek széles köre is támogatja. Az új Egyenlő esélyek törvényt 2000-ben fogadták el, ami kötelezővé teszi minden állami hatóság számára a nemek közötti egyenlőség biztosítását tervezésük és adminisztrációjuk területén. Egy irányító csoport felügyeli és menedzseli a kérdés előtérbe helyezésének folyamatát.
A szülők számára nyitott a lehetőség, hogy 9 alatti gyermekeikkel maximum egy éves szülő szabadságot vegyenek ki. A program megvalósulás azonban nem tükröz nemek közötti egyenlőséget, mivel a szabadságon lévő szülők körülbelül 90%-a nő. Míg a befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv által bemutatott szociális mutatók közül csak kevés jelez nemek között lebontást, komoly nemekkel kapcsolatos különbségek mutatkoznak Több információra lenne szükség ahhoz, hogy ezeket a különbségeket mélyebben lehessen elemezni, vagy előrehaladásukat nyomon lehessen követni. Németország A nemzeti cselekvési terv hangsúlyozza azokat az általános célkitűzéseket, amelyek a nők munkaerő piaci részvételének növelését, illetve a munka- és a magánélet összeegyeztetését célozza. Ezen célkitűzés megvalósítása érdekében bejelentették a gyermek felügyeleti lehetőségek elérhetőségének bővítését. Mindezek mellett, egy, a közszférában a nők és férfiak egyenlő esélyeiről szóló törvény javaslat a részmunkaidő alkalmazását javasolja, megemelvén azoknak a nőknek a nyugdíj jogosultságát, akik gyermekeik miatt részmunkaidőben dolgoznak. Végezetül pedig, egy kötelező hosszú távú ellátási biztosítás bevezetésével, egy olyan járó betegellátási hálózatot hoztak létre, amely lehetővé teszi az állandó ellátásra szorulók családtagjainak, hogy folytassák szakmai tevékenységüket. A betegellátóknak a terv szerint jár nyugdíj a betegellátással töltött évek alatt. A nemzeti cselekvési terv kifejezetten utal a nemek egyenlő esélyeinek megvalósítására a Szociális város kezdeményezés kontextusában a társadalmi kirekesztés elleni harc területi megközelítésében. A célkitűzések nemekkel kapcsolatos szempontjait figyelembe veszik a sérült emberekre vonatkozó, az ICT-képzéseket elősegítő, a gyermekek és fiatalok jólétére és oktatására, valamint a bevándorlókra vonatkozó intézkedések megvalósításában. Az ICT-képzettséget népszerűsítő kezdeményezésben az 40%- os női részvételi célkitűzést az összes ICT-területen foglalkozatási kategóriákra kell lebontani. Egy új törvénnyel tovább szándékoznak enyhíteni a családi erőszaknak áldozatul esett emberek lakás gondjain. Görögország
Míg a nemek esélyegyenlőségének megvalósítására nyilvánvaló szándékot fejeznek ki, a befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervből hiányzik egy olyan átfogó stratégia, ami a görögországi nők problémáinak szisztematikus elemzésén, valamint a folyamatban lévő változások nyomon követésén alapul. Ebből a szempontból keveset tettek hozzá a foglalkoztatásról szóló nemzeti cselekvési tervben megemlített, a nemek esélyegyenlőségének megvalósítására irányuló tevékenységekhez. Néhány intézkedés a legsebezhetőbb csoportokkal kapcsolatos, mint például a börtönviselt nők szabadulás utáni gondozására irányuló programok. Spanyolország A befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv alkalmazni kívánja a nemek köztti esélyegyenlőséget mind a négy célkitűzésre. Ugyanakkor, a nemekkel kapcsolatos kérdéseket csak a nők veszélyeztetettségének szempontjából vizsgálják, mint ahogyan a széles körű 4. spanyol cselekvési terv a nők és férfiak egyenlőségének megvalósítása esetében is, mely a 3. célkitűzés alá tartozik. Ugyanebben a célkitűzésben szerepel egy új nemzeti cselekvési terv a családon belüli erőszak ellen, ami az áldozatok támogatásának kérdésével foglalkozik, valamint intézkedéseket tartalmaz az elkövetőkre és a büntetés végrehajtás munkatársak képzésére vonatkozóan. Az 1. és 2. célkitűzésekben, a nemekkel kapcsolatos kérdések néha felmerülnek az analfabétizmus elleni harc kapcsán, illetve ahol az intézkedések konkrétan kapcsolódnak a családi élethez, mint például a gyermek ellátás és egészségügyi ellátás területén, illetve elősegíthetik a nők intergrációját a munkaerőpiacra. A Munkaügyi Minisztérium részeként a Nőintézet részt vett a befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv kidolgozásának folyamatában, bár nincs egyértelmű jelzés arról, hogy a terv utókövetésére és értékelésére a nemek szempontjából is sor kerüle. Franciaország Az átfogó megközelítés célja mindenki számára hatékony hozzáférést biztosítani ugyanazokhoz a jogokhoz; elő kell segíteni a nők és férfiak számára az egyenlő