Az év madara 2010. évben: Fecske FÜSTI FECSKE (Hirundo rustica) Ausztrália kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénk rozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Ez a madár rendkívül kicsi és könnyű: testhossza csak hosszú farktollai miatt éri el a 17 19 centimétert. Vékony, hosszú, hegyes szárnyainak fesztávolsága 32 34 centiméter. A füsti fecske testtömege 16 20 gramm között mozog. A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárásváltozást. Augusztusban -szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanydrótokon, készülve az előttük álló hosszú utazásra. A vedlés a többi költöző madártól eltérően a telelőhelyen történik meg, nem indulás előtt. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak. A füsti fecske éneke csicsergő-fecsegő, hívóhangja tszvit-tszvit-tszvit, vészjelzéskor pedig síró tszink-tszink hangot hallat. A délről megérkezett füsti fecskék számára májusban érkezik el a költési időszak kezdete. Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (istállók, pajták) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekből. Sokszor előző évi fészkeket foglalnak el újra és bővítenek ki. A füsti fecske nem kimondottan telepes fészkelő, ám gyakran előfordul, hogy meglehetős közelségben épül fel több költőhely. A füsti fecske évente többnyire két bőséges időben három fészekaljat nevel fel, bár elterjedése északi részén általában csak egyet. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékesbarnán pettyezett tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csilla-
píthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt. Kárpát-medencei előfordulása A füsti fecske a Kárpát-medencében az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg. Rendkívül gyakori fészkelő. Magyarországi becsült állománya az ezredfordulón 220-320 000 párra volt tehető, és stabilnak mondható volt (2001 és 2006 között drasztikusan csökkent az állomány). Legnagyobb sűrűségben az Alföldön fordul elő, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a Kisalföld északi részén, a Szigetköz vidékén és a városi területeken. Védettsége A füsti fecske Magyarországon védett madár, eszmei értéke 10 000 forint. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai populációk kedvezőtlen helyzetben vannak, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő. Elsősorban táplálékának vegyszeres pusztítása jelent veszélyt e fajra. MOLNÁRFECSKE (Delichon urbicum) Nyáron szinte mindenütt előfordul Európában és Ázsiában egészen India északkeleti csücskéig és Mandzsúriáig. Télen Afrikában és Ázsia délkeleti területein tartózkodik. A testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter és testtömege 13-23 gramm. A hím és a tojó hasonlít egymáshoz, mindkettőnek kékesen fénylő fekete a háta, míg begyük és hasuk fehér. A fiatalok pedig barnás-feketék. Nagy csapatokban vonuló madár, csapatokban is költ. E madár repülő rovarokkal táplálkozik. Rendszerint csak egy-két évet él, de megfigyeltek már 14,5 éves madarakat is. A molnárfecskék egy éves korukban lesznek ivarérettek. A költési időszak májustól szeptemberig, néha októberig tart, ez idő alatt akár kétszerháromszor is költenek. A fészek agyagból készül és elkészítéséhez körülbelül 2500-szor kell fordulnia. Egy fészekaljban 4-5 fehér tojás van, ezek néha vörösen pettyezettek. Mindkét szülő kotlik rajtuk, körülbelül két hétig. A fiatal madarak 3,5-4 hetes korukban repülnek ki.
Veszélyek A molnárfecskét veszélyezteti a fészkelésre való helyek megfogyatkozása, a rovarok számának csökkenése, a hirtelen hidegek beállta és a vérszívó paraziták jelenléte a fészekben. A paraziták sok fiókát ölnek meg. Kárpát-medencei előfordulása Áprilistól októberig Magyarországon rendszeres fészkelő. Érdekesség, hogy Szolnokon jelentősebb állománya él a belvárosban, ahol 1980-ban védetté nyilvánították a Molnárfecske-telepet és mind a fészkelőhelyekről, mind a felhalmozódó guanóról gondoskodtak. PARTIFECSKE Európában, Ázsia és Amerika északi részén fészkel, a hideg időszak elől délre vándorol. Elterjedési területe követi a folyók vonalát. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, április-október hónapokban tartózkodik a területen. Testhossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter, testtömege 11-16 gramm. Feje teteje, arcának két oldala, szárnya barna, nyaka és hasa fehér. Szárnya hosszú és hegyes, farka nem villás. Lába gyenge. A család legkisebb faja. Kisméretű rovarokat, levéltetveket, hangyákat, vízi rovarokat és kérészeket zsákmányol. Vonuló madár. Folyópartok oldalába, homokbányákba és lőszfalakba, 1,5 méter hosszú költőüreget vájnak, telepesen fészkelnek. A hím egyedül kezdi el készíteni az üreget, melyet a tojóval együtt fejez be. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 13 napig költ. A kirepülés után általában második almot rak. Védettsége Magyarországon védett madár, eszmei értéke 10 000 forint. Homok kitermeléssel pusztítják a fészkelőhelyeiket, Afrikában a szárazság tizedeli meg az állományt.
Az év fája 2010. évben: Ezüst hárs EZÜST HÁRS (Tilia tomentosa) Magas termetű (25 30 m), szabályos alakú fa. Koronája fiatalon kúp alakú. A törzse egyenes, a kérge sima, zöldesszürke, idősebb korában finom repedések tarkítják. Ágai egyenletesen veszik körül a sudarat; fiatalon meredeken felfelé tartanak. Vesszőjét és lekerekített csúcsú, tojásdad, zöld rügyeit ezüstös pikkelyszőrök borítják: ez a a dús, fehér szőrzet különösen a fiatal hajtásokon feltűnő, ekkor látszik legjobban a hajtás szimpodiális (azaz cikkcakkos vagy zegzugos) növekedése is. Váltakozó, szórt állású levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, a levél válla szíves vagy ferde (aszimmetrikus), a csúcsa hegyes, a széle egyenletesen fűrészes. A levél színe fakó zöld; fonáka, amit egyenletesen borítanak a csillagszőrök, ezüstfehér vagy szürkészöld. Ez a szőrzet a környezettől és a levél fény-árnyék viszonyaitól függően igen változó lehet: egyes levelek fonáka szabad szemmel csupasznak látszik. A levél biztos határozóbélyege, hogy fonákán az érzugokban nincsenek szőrcsomók, hanem ugyanolyan csillagszőrök nőnek, mint az érközi részeken. Forró nyári napokon az ezüsthárs levelei többé-kevésbé függőleges helyzetbe állnak, vagy fonákukat fordítják a Nap felé, hogy csökkentsék a párologtatást. Őszi lombja aranysárga. Virágai 6 9 (10) tagú bogernyőben állnak; a virágtengely félig összenőtt az ugyancsak csillagszőrös repítő fellevéllel. Csészelevelei halvány zöldesfehérek, a tövükön nektármirigyek találhatók. Sziromlevelei vajsárgák, kanalasak, porzói nem nyúlnak túl a takaróleveleken, bibeszála viszont túlnyúlik a porzókon. Az őshonos hársfajok közül egyedül az ezüst hárs porzói között akadnak petaloid sztaminodiumok: az öt falkába tömörült porzók közül falkánként a legkülsőket. Ezeknek nincs portokja, alakjuk sziromhoz hasonlít (bár azoknál kisebbek). Elterjedés: Főleg a balkánon él. Elterjedésének északi határa Magyarországon a balaton vonalánál húzódik. Magyarországi előfordulása: Elsősorban Somogy, Tolna és Baranya megyék gyertyános-tölgyeseiben találkozhatunk vele, de megtalálható bükköseinkben is. Különösen szép megjelenését figyelhetjük meg a Zselicség ezüst hársas bükköseiben. Szórványosan a Nyírségben is előfordul.
Termőhelyi igénye: Melegkedvelő, az éghajlat szélsőségeire nem érzékeny. A szárazságot viszonylag jól tűri. Többletvizet nem igényel. Inkább a meszes talajokat kedveli. Fényigénye: Fiatalon még árnyéktűrő, később azonban határozottan fényigényes. a tölgyes és bükkös társulásokban csak akkor maradhat meg tartósan, ha sikerül a felső szintbe kerülnie. Alakja: Megnőhet 35 méter magasra is. Szép egyenes törzsű, de villásodásra hajlamos. Kérge: nagyon sokáig sima, ezüstszürke. Idős korában hosszanti irányban sekélyen repedezett, sötétszürke. Vesszője: Zöldes vagy barnás, a sűrű csillagszőröktől szürkén molyhos, később kopaszodó. Rügye: A másik két hársnál kisebb, zömök tojásdad, szürkén molyhos. A külső rügypikkely majdnem a csúcsig ér. Levele: A levélfonák ezüstszürkén molyhos, az érzugokban nincs szakáll. A fogak előrehajlók és szálkahegyűek. Nagy nyári forróságban az ezüst hárs levelei élükkel fordulnak a nap felé. Virága: Az álernyők 6-10 virágúak, a porzók száma 50-75. Július elején nyílik. Az ezüst hárs virága nem alkalmas teának. Termése: Gömbölyded vagy elliptikus, 6-8 mm hosszú. Felülete sima. molyhos, újjal nehezen összeroppantható. Növekedése: Gyors növekedésű. tuskóról és gyökérről jól sarjadzik. Nem ér el magas kort. A 100 évnél idősebb egyedek ritkák. Forrás: http://www.varda.hu/vardai-ertekek/madarbarat-telepueles/az-ev-madara-es-faja/2010-ev-madara-es-faja