Tartalom A LÁTHATATLAN ÉLÕVILÁG

6 TARTALOM Tartalom A LÁTHATATLAN ÉLÕVILÁG Élõ és élettelen... 10 Az élõvilág áttekintése... 14 A vírusok... 17 A baktériumok... 20 Az egysejtû eukarióták... 23 Gyakorlati óra... 26 A gombák... 30 Gyakorlati óra... 33 Összefoglalás... 34 A NÖVÉNYEK VILÁGA A növények testszervezõdése... 36 Gyakorlati óra A növényi szövetek vizsgálata... 39 A növények önfenntartó szervei... 40 A növények önfenntartó mûködései I.... 42 A növények önfenntartó mûködései II.... 44 A növények szaporodása... 46 A virágos növények szaporodása... 48 A virágos növények egyedfejlõdése... 50 A növények ingerlékenysége... 53 A növényvilág rendszere... 55 A növények és az ember... 57 Összefoglalás... 60 AZ ÁLLATOK VILÁGA Az állatok testszervezõdésének áttekintése... 64 Az állatok szövetei... 66 Gyakorlati óra Az állati szövetek vizsgálata... 68 Az állatok kültakarója és váza... 70 Az állatok mozgása... 73 Az állatok táplálkozása... 75 Az állatok légzése... 79 Az állatok anyagszállítása... 81 Az állatok kiválasztása... 84 Az állatok szaporodása és egyedfejlõdése... 86 Az állatok életmûködéseinek szabályozása... 89

TARTALOM 7 Az állatok érzékszervei... 92 Az állatok és az ember... 95 Összefoglalás... 98 Gyakorlati óra... 100 AZ ÁLLATOK VISELKEDÉSE Az öröklött viselkedésformák... 104 A tanult viselkedési elemek... 107 Az állatok létfenntartási viselkedése... 110 Az állatok szaporodási viselkedése... 113 Az állatok társas viselkedése... 116 Az állatok kommunikációja... 119 Az állatok gondolkodása... 121 Az állatok és az ember viselkedésének összehasonlítása... 123 Összefoglalás... 125 AZ ÉLETKÖZÖSSÉGEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI Környezet és tûrõképesség... 128 Az élettelen környezeti tényezõk I.... 131 Az élettelen környezeti tényezõk II.... 133 Az ember hatása az élettelen környezeti tényezõkre... 136 Élõ környezeti tényezõk: a populációk kölcsönhatásai... 138 A természetes életközösségek... 142 Az anyag- és energiaforgalom a társulásokban... 146 Gyakorlati óra... 149 Összefoglalás... 152 A KÁRPÁT-MEDENCE ÉLÕVILÁGA Magyarország élõvilága... 154 A vizes élõhelyek... 157 A vizes élõhelyek társulásai... 160 Hazánk jellemzõ száraz gyeptársulásai... 163 A magyar erdõk... 166 Az emberi beavatkozás hatására kialakult társulások... 169 Magyarország természeti értékei... 172 A természetvédelem törvényi szabályozása (Olvasmány)... 174 Gyakorlati óra a terepen... 176 Összefoglalás... 177

30 A LÁTHATATLAN ÉLÕVILÁG 6. A gombák A gombákat korábban a növények közé sorolták, mert nem tudják a helyüket változtatni. Pedig felépítésükben és életmûködéseikben legalább olyan távol állnak a növényektõl, mint az állatoktól. Ma az élõvilág egy önálló eukarióta fejlõdési vonalának tekintjük õket. Õseik között ostorosok és színanyagaikat elvesztett fonalas zöldmoszatok lehettek. 30.1. Gombafonalakból álló termõtest. Miben különbözik a gombatermõtestben a gombafonalak elrendezõdése a gombafonalak szövedékétõl? 30.2. Fejespenész. Mire utal a penészgomba elnevezése? 30.3. Szeszélesztõ. Miben tér el a felépítése a gombák általános felépítésétõl? A GOMBÁK FELÉPÍTÉSE Kivétel nélkül heterotróf szervezetek. Testüket gombafonalak építik fel. A gombafonalaknak sejtfaluk van, amelyek alapanyaga kitin. A gombafonalak laza szövedéke a gombák vegetatív tenyészteste, amely rendszerint nagy kiterjedésû, akár több négyzetméteres is lehet, és az avar alatt vagy a talajban található. Ez a szövedék csak megfelelõ körülmények esetén terem tömött gombafonalakból álló, a talajból kiemelkedõ termõtesteket. A termõtestek érlelik a spórákat, amelyekkel szaporodnak. (30.1. ábra) AZ ANTIBIOTIKUMOK Az antibiotikumok olyan mikroszkopikus méretû gombák (például ecsetpenészek) által elõállított anyagok (anyagcseretermékek), amelyek egyes baktériumokra nézve mérgezõ hatásúak, elpusztítják, vagy legalábbis szaporodásukban meggátolják õket. Ma már számos antibiotikumot ismerünk. Segítségükkel a legtöbb baktérium okozta megbetegedés legyõzhetõ. Ez azonban nem ok a könnyelmûségre, mert az antibiotikumok felelõtlen szedése a velük szemben ellenálló (rezisztens) egyedek elszaporodását eredményezheti. A MOSZATGOMBÁK A legegyszerûbb gombák a moszatgombák. Termõtestük nincs, spóráikat a gombafonalak végén kialakuló tokokban hozzák. A vízben élõ halpenészek a halak bõrfertõzését eredményezik. Közeli rokonuk a trágyán, nedves kenyéren, mindenféle bomló szerves anyagon elszaporodó a fejespenész (30.2. ábra). Ide tartozik a szõlõ veszedelmes kártevõje, a peronoszpóra is.

A GOMBÁK 31 A TÖMLÕSGOMBÁK A fejlettebb tömlõsgombák közé sorolt fajokra jellemzõ, hogy spóráikat a gombafonalak végeiben létrejövõ tömlõkben hozzák nyolcasával. A legegyszerûbb tömlõsgombák az élesztõk. Testük nem fonalas felépítésû, hanem ovális sejtekbõl álló füzér. Általában csak ivartalanul szaporodnak. Gazdasági szempontból jelentõs a préselt formában kereskedelmi forgalomba kerülõ szeszélesztõ (30.3. ábra). A tömlõsgombák között emberi megbetegedéseket okozó fajok is vannak. Elsõsorban a bõr gyakran nedvesen maradó, befülledõ felületein (lábujjak között, testhajlatokban) telepednek meg. A bõr piros lesz, hólyagos vagy sebes, a hám leválik, a felület fáj vagy viszket. Gombás fertõzés esetén orvoshoz kell fordulni! A fejlettebb tömlõsgombák fonalas felépítésûek, és termõtestet is hoznak. Közülük a kucsmagomba az egyik legízletesebb gombánk. A BAZÍDIUMOS GOMBÁK A legfejlettebbek a bazídiumos gombák (31.1. ábra). Spóráikat rendszerint termõtesten, a gombafonalak kiszélesedõ végein, a bazídiumokon négyesével hozzák. Termõtestük általában kalapra és tönkre különül (31.2. ábra). A fejlõdõ termõtestet kezdetben vékony hártya burkolja. Ez növekedéskor szétszakad, és a tönk alján mint bocskor, a tönkön mint gallér, a kalap tetején pedig pettyek formájában maradhat vissza. A kalap alsó oldalán a gombafonalak végei csöves vagy lemezes elrendezõdésû termõréteget alkotnak. Ezen jönnek létre a spórák. Hazánkban több mint ezer nagygombafaj fordul elõ. Közülük mintegy 60 tartalmaz mérgezõ anyagokat, és egytucatnyi súlyosan mérgezõ. A mérgezõ gombák közül a gyilkos galóca (31.3. ábra) okozza a halálos mérgezések 90%-át, mert az ehetõ csiperkefajokkal tévesztik össze. A gyilkos galóca termõteste zöldesfehér vagy sárgásszöld színû, bocskora és gallérja van, a kalap termõrétegének lemezei pedig fehérek. A csiperkegombák termõteste fehér, bocskoruk és gallérjuk szintén lehet. A termõrétegük azonban minden esetben sötétebb, rózsaszíntõl sötétbarnáig minden átmenet elõfordul. A fejlett gombák többségének gombafonalai a talajban virágos növények gyökereivel állnak szoros kapcso- bazídium spórák gombafonal 31.1. A bazídiumos gomba termõtestének felépítése kalap gallér bocskor 31.2. A kalapos gomba termõteste tönk 31.3. Gyilkos galóca Mely tulajdonságai alapján ismernéd fel?

32 A LÁTHATATLAN ÉLÕVILÁG latban. A gombafonalak jelentõsen megnövelik a növények gyökérzetének vízfelszívó felületét, és ezzel segítik a vízellátásukat. Cserébe szerves anyagokat kapnak a növénytõl. Ez a speciális gomba-növény kapcsolat a gombagyökér, más néven mikorrhiza. 32.1. Egy fakérgen élõ zuzmó 32.2. A zuzmó felépítése A ZUZMÓK Különleges szervezõdésû, a legszélsõségesebb élõhelyeken is megtalálható élõlények a zuzmók, amelyeket önálló törzsbe sorolunk. (32.1. ábra) Testfelépítésükre jellemzõ, hogy kékbaktériumok vagy egysejtû zöldmoszatok és gombák együttélésébõl kialakult szervezetek. A fotoszintetizáló moszatsejtek autotróf, a kész szerves anyag felvételére képes gombafonalak heterotróf táplálkozást tesznek lehetõvé számukra. A két teljesen eltérõ felépítésû és anyagcseréjû élõlény együttélése a fejlõdésük folyamán elválaszthatatlanul szoros kapcsolattá vált. Elsõsorban ivartalanul, leváló teleprészekkel szaporodnak (32.2. ábra). Hazánkban is él a tundrákon nagy tömegben elõforduló rénszarvaszuzmó. Fatörzsek oldalán találjuk a lecsüngõ telepû szakállzuzmókat. Tudsz róla? Történeti érdekesség néhány nevezetes gombamérgezés. Gombamérgezés áldozata lett a római korban Claudius [klaudiusz], akit felesége, Agrippina [agrippína] mérgezett meg. Mérgezõ gomba ölte meg VII. Kelemen pápát is. A magyar történelem sem mentes a hasonló tragédiáktól. III. Károly magyar király (aki IV. Károly néven német-római császár is volt), 1740-ben egy Fertõ tó környéki vadászatot követõen mérgezõ gombából (vélhetõen gyilkos galócából) készült vacsorát fogyasztott, majd elhunyt. A zuzmók igénytelen, ellenálló szervezetek. Mivel a kõzetekbõl a kémiailag kötött ionokat is képesek kioldani és felvenni, nagy jelentõségük van a talajképzésben. A kötetlen homokon, csupasz sziklákon is képesek megtelepedni. Ezért úttörõ, pionír szervezetek. Ugyanakkor a levegõ szennyezettségére nagyon érzékenyek. Kérdések és feladatok 1. Hasonlítsd össze a moszatgombákat és a bazídiumos gombákat egymással! 2. Melyek a gombák inkább állatokra és melyek az inkább növényekre jellemzõ sajátosságai? 3. Mirõl ismernél fel egy gyilkos galócát? 4. Miért elõnyös a mikorrhiza a gombák és a növények számára egyaránt?

GYAKORLATI ÓRA 33 Gyakorlati óra AZ ANTIBIOTIKUMOK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Készítsünk két Petri-csészébe szilárd baktérium-táptalajt! Amikor lehûlt és megdermedt, a táptalaj közepére helyezzünk antibiotikum-tartalmú gyógyszert, majd körbe a táptalajra lándzsatû hegyével (vagy egy cseppentõvel) terítsünk szét keveset (csak néhány cseppet!) a savanyú tej felszíni rétegébõl! A másik Petri-csészébe ne tegyünk gyógyszert, csak oltsuk be baktériummal (ez lesz a kontroll)! A két Petri-csészét helyezzük el nagyjából egyenletesen meleg, kb. 20-22 ºC-os helyiségben! 72 óra elteltével vizsgáljuk meg szabad szemmel a baktérium-táptalaj felületét, és jegyezzük fel a tapasztalatainkat! Az antibiotikum-tartalmú gyógyszer körül a táptalaj kb. 1-2 cm sugarú körben víztiszta lesz. A kontroll Petricsészében nem látunk víztiszta foltot. Rajzoljuk le és magyarázzuk meg a tapasztalatainkat! Magyarázat: A gyógyszerbõl az antibiotikum a táptalajba jutott és a baktériumokat elpusztította. A többi területen a táptalaj zavaros a nagyszámú baktérium miatt. A kontroll Petri-csészében gyógyszer nem volt, ezért nem alakult ki a baktériummentes folt sem. Szükséges anyagok és eszközök: baktérium-táptalaj (a 28. oldalon leírtak szerint, azonban forralás közben oldjunk fel benne 10 g tejcukrot), savanyú tej, antibiotikumot tartalmazó gyógyszer (Doxyciklin, Ciprobay stb.), 2 db Petri-csésze, lándzsatû. 33.1. Az antibiotikum-tartalmú gyógyszerek hatása Tudsz róla? Alexander Fleming (1881 1955), a londoni egyetem bakteriológus professzora a baktériumok okozta emberi megbetegedések ellen keresett hatékony gyógyszereket, ezért többféle kórokozó baktériumtenyészet is volt a laboratóriumában. A szóbeszéd szerint, amilyen kiváló kutató és nagyszerû tudós volt, annyira rendetlen is. Így eshetett meg, hogy 1928-ban egy vidéki utazás elõtt, néhány frissen átoltott baktériumtenyészet Petri-csészéjét elfelejtette letakarni. Távolléte után visszaérkezve meglepve tapasztalta, hogy az átoltott baktériumok egyes edényekben megfelelõen elszaporodtak, néhányba azonban 33.2. Az ecsetpenész (Penicillium notatum) mikroszkópos képe a levegõbõl valamilyen gombaspóra kerülhetett, és a táptalajon a gomba micéliuma fejlõdött ki. Feltûnt neki, hogy a gombatelepek körül nagy körben víztiszta maradt a táptalaj, a táptalajra ráoltott baktériumok nem tudtak a gomba közelében elszaporodni. Fleming arra gondolt, hogy a gomba valamilyen baktériumpusztító anyagot termel, és vizsgálódásba fogott. A gomba egy meglehetõsen ritka, tömlõsgombákhoz tartozó ecsetpenészfajnak, a Penicillium notatumnak bizonyult (33.2. ábra), az a baktérium pedig, amelyik a környezetében elpusztult, egy veszedelmes Staphylococcus baktériumfaj volt. Kutatásának eredményeképpen sikerült is a gomba által termelt baktériumpusztító anyagot kinyernie, amit penicillinnek nevezett el.

64 AZ ÁLLATOK VILÁGA sejtmag örökítõanyag maghártya endoplazmatikus hálózat sejtplazma sejthártya Golgi-membrán [goldzsi] hámizomsejt hámsejt mitokondrium lizoszóma 64.1. Az állati sejt. Nevezz meg olyan sajátosságokat, amelyekben az állati sejt eltér a növényi sejttõl! 64.2. Miért nevezzük álszövetes állatoknak a szivacsokat? 17. Az állatok testszervezõdésének áttekintése A növények és a gombák mellett a többsejtû eukarióta szervezõdés harmadik fejlõdési vonalát a ma élõ állatok képviselik. Kivétel nélkül heterotróf szervezetek. Õseik ostorosok lehettek. Testük legkisebb mûködési egysége a sejt (64.1. ábra). AZ ÁLLATI SEJT Az állati sejtet sejtfal soha nem határolja. Külsõ felszínét sejthártya képezi. Alapállománya a sejtplazma, ebben találhatók a sejtszervecskék. Közülük a sejtmag minden sejtben megvan, benne a sejtmagvacska is megfigyelhetõ. Ugyanakkor színtest soha nincsen bennük. Nem jellemzõek a zárványok sem, és csak ritkán vannak bennük sejtnedvvel telt sejtüregek. A sejtlégzés szervecskéje, a mitokondrium benne is megtalálható. Az állatok testszervezõdésük alapján lehetnek álszövetesek és valódi szövetekkel rendelkezõ élõlények. A SZIVACSOK ÉS A CSALÁNOZÓK A legegyszerûbb testfelépítést az álszövetes szivacsok és a már valódi szövetekkel rendelkezõ csalánozók mutatják (64.2 3. ábra). Testük két egymáshoz simuló sejtrétegbõl áll. Bevezetõnyílása az õsszájnyílás, az öble pedig az õsbélüreg. A szivacsok testében már eltérõ mûködésû sejtek csoportjai figyelhetõk meg, de azok még nem szervezõdtek szövetekké. A csalánozók testét már szövetek építik fel. hámszövet csalánsejt érzéksejt idegsejt 64.3. Mennyiben bonyolultabb a csalánozók testfelépítése a szivacsokénál? 64.4. Hasonlítsd össze a képen látható állatcsoportok tápcsatornájának felépítését, illetve tagoltságát!

AZ ÁLLATOK TESTSZERVEZÕDÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE 65 A TESTÜREGES ÁLLATOK Mai ismereteink szerint az õsi csalánozókból az állatvilág fejlõdése két párhuzamos úton haladt tovább. Mindkét fejlõdési vonalra jellemzõ, hogy a külsõ és a belsõ csíralemez között egy kétrétegû középsõ csíralemez is kialakul, amelynek két rétege között megjelenik a testüreg (64.4. ábra). Ezért a csalánozók és a szivacsok kivételével valamennyi többi állattörzs a testüregesek nagy csoportját képezi. A csírarétegek a fejlõdés során több sejtrétegûvé válnak, szövetek, szervek alakulnak ki belõlük. Különbség a bélcsatorna kialakulásában van. Az egyik fejlõdési irányban a szivacsok és a csalánozók õsszájnyílása alakult szájnyílássá, majd a test ellenkezõ pólusán kialakult a végbélnyílás (65.1. ábra). Ezek az õsszájú állatok (65.3. ábra). Legfontosabb képviselõik a laposférgek, a puhatestûek, a fonálférgek, a gyûrûsférgek és az ízeltlábúak. A másik fejlõdési irányban az õsszájnyílás a végbélnyílás feladatát veszi át. A bevezetõ szájnyílás a test ellenkezõ oldalán alakul ki. Ezek az újszájúak (65.2. ábra). Ide soroljuk a tüskésbõrûeket, az elõgerinchúrosokat, a fejgerinchúrosokat és a gerinceseket. ÕSSZÁJÚAK szájnyílás végbélnyílás õsszáj szedercsíraállapot hólyagcsíraállapot bélcsíra végbélnyílás szájnyílás 65.1. A bélcsatorna kialakulása ÚJSZÁJÚAK 65.3. Õsszájúak 65.2. Újszájúak Kérdések és feladatok 1. Melyek azok a sejtalkotók, amelyek a növényi sejtekben megvannak, de az állati sejtekbõl hiányoznak? 2. Miért tekinthetõk a szivacsok álszövetes állatoknak? 3. Mi a különbség az õsszájú és az újszájú állatok törzsfejlõdésében? 4. Mondj példát õsszájú és újszájú állatokra!

84 AZ ÁLLATOK VILÁGA 24. Az állatok kiválasztása A kiválasztás során az állatok az anyagcseréjük közben keletkezõ felesleges, részben mérgezõ anyagokat távolítják el a szervezetükbõl. Emellett biztosítják a testfolyadékok megfelelõ térfogatát, koncentrációját, valamint kémhatását. A kiválasztás legegyszerûbben az egész testfelületen keresztül, közvetlenül a sejtekbõl történik. Így választanak ki például a szivacsok és a csalánozók. Fejlettebb formában szervrendszerek végzik. 84.1. A szivacsok és a csalánozók egész testfelületükön választanak ki elvezetõcsatorna elvezetõcsatorna VESÉCSKE csillós tölcsér csillók visszaszív kiválaszt 84.2. A laposférgek kiválasztó szerve sejtmag álláb átszûr 84.3. A gyûrûsférgek kiválasztó szerve. A visszaszívás a kanyarulatos lefutású csõben történik. Mi gyûjti össze a testüregbe kiszûrõdött bomlástermékeket? A KIVÁLASZTÓ SZERVEK MÛKÖDÉSE Szervei a gerinctelen állatoknál lehetnek különbözõ fejlettségû vesécskék, valamint Malpighi-edények [malpígi]. A gerinceseknél mindig vesék. Közös mûködési sajátosságuk, hogy a testfolyadékból szûrés során, valamint aktív kiválasztással, különbözõ anyagok jutnak a kiválasztó szervrendszerbe. A szûrés fizikai-kémiai okok miatt bekövetkezõ passzív folyamat. Az aktív kiválasztással a szervezet energiabefektetés révén olyan anyagokat távolít el, amelyek nem szûrõdtek ki, viszont feleslegesek, sõt károsak. Ezt követõen szelektív visszaszívás következik be, amellyel a szervezet a kiszûrõdött anyagok közül a számára szükségeseket visszatartja. Például a szûrés során a fontos szõlõcukor-molekulák is kiszûrõdnek az emlõsök veséin keresztüláramló vérbõl, amelyek a vese egy másik területén visszaszívódnak. A VESÉCSKE A laposférgek elõvesécskéje az állatok két oldalán végighúzódó, elágazó csõrendszer. Oldalágai vakon, kiválasztást végzõ, hosszú csillónyalábos sejtben végzõdnek (84.2. ábra). Ezeknek a csillóknak a szüntelen csapkodása hajtja elõrefelé a csõrendszerbe kiválasztott folyadékot, amely végül is a feji végen a külvilágba jut. A vesécske tipikus formájában szelvényenként elhelyezkedõ páros szerv (84.3. ábra), mely a gyûrûsférgekre jellemzõ. Csillós tölcsérrel kezdõdik, amelybõl csatorna vezet el. Az elvezetõcsatorna átfúrja a testszelvények válaszfalát, és a következõ szelvényben mint kanyarulatos csatorna folytatódik, végül a szabadba torkollik.

AZ ÁLLATOK KIVÁLASZTÁSA 85 A csillók csapkodására a testüregbe szûrõdött nedv a csatornába kerül, és kifelé mozog. A gyûrûsférgeken kívül vesécskéjük van például a rákoknak és a puhatestûeknek is. A MALPIGHI-EDÉNYEK A Malpighi-edények a rovarok és a pókok kiválasztószervei. A középbél és az utóbél határán található vakon végzõdõ vékony csövecskék (85.1. ábra). Számuk fajonként változó, általában 50 több száz között van. A csövecskék nagy mennyiségû szûrletet hoznak létre, de a késõbbiekben a víz, a szükséges ionok, a szénhidrátok és az aminosavak az utóbélben nagyrészt visszaszívódnak. A VESÉK A gerincesek közül legfejlettebb a hüllõk, a madarak, valamint az emlõsök veséje. Ezek szelvényezetlenek, kéregállományból és velõállományból állnak (85.2. ábra). Mûködési egységei a vesetestecskék. A kéregállomány a vesetestecskéket tartalmazza, a velõállomány pedig az igen hosszú, kanyarulatos csatornává alakult elvezetõcsatornákat. A vesetestecskében keletkezõ szûrlet az elvezetõcsatorna különbözõ szakaszaiban részben az aktív kiválasztás, részben a különbözõ anyagok visszaszívása következtében jelentõsen változik, míg kialakul belõle a vizelet. A vizeletet a húgyvezetékek szállítják a húgyhólyagba. Onnan a páratlan húgycsövön keresztül ürül ki. MALPIGHI-EDÉNYEK középbél potroh kiválaszt Malpighi-csövek utóbél visszaszív átszûr 85.1. A rovarok kiválasztószervei. Hol történik a visszaszívás ebben az esetben? velõállomány kötõszöveti tok vesemedence kéregállomány húgyvezeték gyûjtõér verõér 85.2. Az emlõsvese felépítése. Naponta mennyi folyadékbevitelre van szükség a veséink megfelelõ mûködéséhez? Tudsz róla? A madaraknak nincs húgyhólyagjuk. A szûrlet összetétele is különbözik a többi gerinces állatétól, mert jóval magasabb koncentrációban tartalmaz húgysavat. Mivel a kiválasztott víz nagy része visszaszívódik, a vesék váladéka sûrû, fehér színû, és a bélsárral együtt távozik a bélcsatorna, a kiválasztó szerv és az ivarszervek közös kivezetõnyílásán, a kloákán. Kérdések és feladatok 1. Mi a kiválasztás biológiai funkciója? 2. Sorold fel a különbözõ kiválasztó szerveket! 3. Mi a különbség a szûrlet és a vizelet összetétele között? 4. Jellemezd röviden a gerincesek veséjének mûködését!

136 AZ ÉLETKÖZÖSSÉGEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI 40. Az ember hatása az élettelen környezeti tényezõkre 136.1. A felmelegedés hatására csökken a sarkvidékek jégtömege 136.2. A savas esõk következtében pusztuló erdõ. Nézz utána, hol fordult elõ savas esõ okozta nagymértékû erdõpusztulás az utóbbi évtizedekben! 136.3. A kipufogógázok környezetszennyezõk AZ ÜVEGHÁZHATÁS Az évmilliók során kialakult levegõ-összetétel egyensúlyi állapotát bontotta meg az ember az elmúlt évszázadban. Az ipartelepekkel, a fûtéssel, a gépjármûvek elterjedésével, rendkívüli módon megnõtt a szén-dioxidkibocsátás mértéke. A levegõ CO 2 -tartalmának növekedésével fokozódik az üvegházhatás, és a Föld globális felmelegedése átlagosan a 2 C-ot is elérheti évente. Ennek hatására a sarkvidékek jégtakarója jelentõsen csökkenne, ami a világtengerek szintjét akár egy méterrel is megemelheti (136.1. ábra). Bár a felmelegedések mértékét illetõen a becslések nagyon eltérõek, a bekövetkezõ tengerszint-emelkedés számos országban jelentõs károkat okozna. Ezenfelül megváltoznának a nagy földi légmozgások is, amelyek a csapadékeloszlást befolyásolnák. Az éghajlatváltozás hazánkban a folyók vízhozamának csökkenésével, az ivóvízbázisok elapadásával, a mezõgazdasági termelés lehetetlenné válásával járna. A LÉGKÖR SZENNYEZÕANYAGAI A légkör gáz-halmazállapotú szennyezõanyagai közül a kén-dioxid (SO 2 ) különösen jelentõs. Fõleg magas kéntartalmú barnaszén és kõolaj elégetése során keletkezik, majd a füstgázokkal együtt kerül a levegõbe. Onnan közvetlenül a növények levelein át a sejtekbe jut és a klorofillmolekulákat elroncsolja. A csapadékcseppekben oldódva, savas esõ formájában visszakerül a földfelszínre. A savas esõ súlyosan károsítja az élõvilágot és az épületeket egyaránt. A közép-európai erdõalkotó fák közül a lucfenyõ és a kocsánytalan tölgy, valamint a zuzmók különösen érzékenyek a kén-dioxidszennyezésre, illetve a savas esõkre (136.2. ábra). A különbözõ összetételû nitrogén-oxidok az elemi nitrogén oxidációja során keletkeznek természetes úton. Ez elsõsorban zivatarok villámlásainak hatására következik be. Mivel többségük jól oldódik vízben, a csapadékvízzel többnyire a talajba mosódnak. Az ember mezõgazdasági tevékenysége (nitrogén-mûtrágyázás),

valamint a gépjármûforgalom miatt kerülnek tartósan a levegõbe. Az üzemanyag levegõvel történõ elégése során ugyanis nitrogén-oxidok is keletkeznek (136.3. ábra). Közülük a vízben nem oldódók ugyancsak felelõsek az üvegházhatásért, míg a vízben oldódó nitrogén-oxidok savas esõk formájában kerülnek a földre. AZ EMBER HATÁSA AZ ÉLETTELEN KÖRNYEZETI TÉNYEZÕKRE 137 AZ ÓZONPAJZS Az ózon (O 3 ), erõsen oxidáló hatású, sejtroncsoló, bomlékony gáz. Az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik molekuláris oxigénbõl, és a légkör felsõ részében mintegy 15 30 km magasságban gyûlik össze. Mivel az ózon az ibolyántúli napsugarakat elnyeli, nagy jelentõsége van a földfelszín védelmében a napsugárzás káros hatásaival szemben. (Ezért is nevezik ózonpajzsnak) (137.1. ábra). 137.1. A mûholdak folyamatosan figyelik a Déli-sark fölötti ózonlyukat. Kövesd te is nyomon ezt a következõ honlapon! http://ozonewatch.gsfc.nasa.gov A VÍZKÉSZLETEK VÉDELME A vízkészletek veszélyeztetettsége Földünkön globális probléma. A Föld vízkészletei különösen az édesvízkészletek végesek. Ma a természetes vizeinket egyrészt a szennyezõ anyagok, másrészt a korábban át nem gondolt vízrendezések is veszélyeztetik. A TALAJ VÉDELME A talajvédelem feladata a termõterületek csökkenésének megakadályozása. Védekezés a termékeny talajrétegek elvékonyodása ellen, és megóvás azoktól a szennyezõ anyagoktól, amelyek a talajba jutva az élõvilágot veszélyeztetik. Az erdõirtások, a bányászat, a földmûvelés, a talaj eróziós pusztulását eredményezik (137.2. ábra). Mivel a szél és a víz hatása a növényekkel ritkábban borított területeken erõteljesebben érvényesül, a természetes növénytakaró védelme talajvédelmet is jelent. 137.2. Talajerózió egy meredek hegyoldalon a fák kivágását követõen Kérdések és feladatok 1. Milyen következményekkel járhat földünkön a globális felmelegedés? 2. Mi az ózonpajzs ökológiai jelentõsége? 3. Milyen következményei lehetnek egy nagy folyó mentén az át nem gondolt vízrendezésnek?

154 A KÁRPÁT-MEDENCE ÉLÕVILÁGA 44. Magyarország élõvilága Forrás: Google Earth 154.1. A Kárpát-medence és mûholdas képe 154.2. Ikrás fogasír 154.3. Pusztai gyalogcincér Magyarország a Kárpát-medence közepén, a mérsékelt égövben fekszik. Mintegy találkozópontja az Atlantióceán irányából nyugat-felõl, a kelet-európai nagy füves pusztaságokról kelet felõl, a melegebb mediterrán területekrõl dél felõl és a magasabb hegyvidékekrõl észak felõl terjeszkedõ fajoknak. Állat- és növényföldrajzi szempontból egy önálló egységet, a Pannon régiót alkotja, amely a Bécsi-medencétõl Nyugat-Erdélyig tart, kiterjedése nagyjából a történelmi Magyarország határaival esik egybe (154.1. ábra). A BENSZÜLÖTT FAJOK Mintegy 2300 virágos növényfaj él hazánkban, közülük számos nálunk éri el elterjedésének határát. Ugyanakkor a medencejelleg és a hegyek karéjában a viszonylagos elszigeteltség kedvezett az itt kialakuló és csak itt élõ bennszülött endemikus fajok kialakulásának, így ezek száma is magas. Ilyen a hazai növényvilág szimbóluma, a pilisi len, amely az egész világon kizárólag nálunk a Pilis hegységben tenyészik, alig néhány négyzetkilométeres területen. Endemikus növényünk az ikrás fogasír (154.2. ábra) is. Az állatvilág képviselõi közül ilyen bennszülött faj például a pusztai gyalogcincér (154.3. ábra), amely kizárólag a Duna Tisza közének szikespusztáin él. A MÚLT Hazánk természeti képe nem volt mindig olyan, mint napjainkban. Mai élõvilágának alakításában nagy szerepet játszottak az utóbbi néhány százezer évre jellemzõ klimatikus változások. Lehûlések és felmelegedések váltogatták egymást. A hideg idõszakokban (ezeket szoktuk jégkorszakoknak nevezni) a ma a tundra és a tajga övre, valamint a magas hegyvidékekre jellemzõ fajok terjedtek el a Kárpát-medencében. A felmelegedési periódusokban pedig a ma mediterrán területeken élõ melegigényesebb növények és állatok léptek a helyükre. A változások során mindig akadtak olyan kisebb területek, amelyek mikroklímájukban megõrizték a korábbi idõszakok élõvilágát. Így ma is él a vértesi Fáni-völgy egyik északi fekvésû hidegzugában alig 300 méteres ma-

MAGYARORSZÁG ÉLÕVILÁGA 155 gasságban jégkori maradványnövényként reliktumként a cifra kankalin, amely az Alpokban 1000 méter fölött tenyészik. A melegebb korból maradt fenn a Szent-György-hegyen a cselling nevû mediterrán páfrány. Az állatok közül jégkori reliktumunk például a tajgaövre jellemzõ északi pocok vagy a magashegyi elevenszülõ gyík (155.1. ábra). Melegkedvelõ maradványfaj a kizárólag a Vértes forró dolomitlankáin élõ, közel arasznyi százlábú, az öves szkolopendra (155.2. ábra). A JELEN A mai természeti kép az utolsó eljegesedés utáni fokozatos felmelegedés hatására alakult ki. Hegy- és dombvidékeinken a tajgaerdõt a tölgyesek és bükkösök váltották fel. Az Alföld magasabb fekvésû részein fákban aránylag szegény erdõfoltokkal tagolt füves pusztaság maradt, a mélyebb fekvésû területeken a víz uralta elmocsarasodott ligeterdõk alakultak ki. Az ember színrelépése is alaposan átrajzolta a természetes tájat. Ahol ötezer évvel ezelõtt az ökológiai tényezõk szabták meg a táj sokszínû arculatát, ma hatalmas, összefüggõ mezõgazdasági táblák monokultúrái díszlenek. A természetet mértéktelenül fel- és kihasználó ember a közelmúltban döbbent csak rá arra, hogy saját fennmaradása érdekében a természettel harmóniában kell élnie. E felismerés jegyében erõsödtek meg a természetvédelemi törekvések, amelyeknek egyik fontos feladata a természetes élõhelyek megõrzése az ott élõ növény- és állatfajokkal együtt. Nemzeti parkjaink éppen ezt a célt szolgálják. Védelemmel, és ahol szükséges, aktív beavatkozással igyekeznek a természetes állapotot megõrizni, visszaállítani. Hazánkban ma tíz nemzeti park van (156.2. ábra). Ezek: Aggteleki, Balaton-felvidéki, Bükki, Duna Dráva, Duna Ipoly, Fertõ Hanság, Hortobágyi, Kiskunsági, Körös Maros, Õrségi. 155.1. Elevenszülõ gyík 155.2. Öves szkolopendra Tudsz róla? A Natura 2000-es területek Európa értékes, többé-kevésbé eredeti állapotában fennmaradt élõhelyei. Európa szárazföldjeinek 17%-a, hazánk területének 21%-a ez alá a besorolás alá esik. Nem csupán a védett tájak tartoznak ide, hanemvédelem alatt nem álló, de különleges elbírálás alá esõ érintetlen területek is. Továbbá olyan mezõgazdasági térségek, ahol a mûvelési mód hagyományos kisparcellás, olyan legeltetett gyepek, ahol külterjes állattenyésztés folyik, valamint elhagyott szõlõk és kertek, ahol az eredeti fajok spontán visszatelepülése megindult.

BALATON-FELVIDÉKI 156 A KÁRPÁT-MEDENCE ÉLÕVILÁGA 156.1. A látogatók által elzárt Õsborókás a Kiskunsági ban A nemzeti park hivatalos kifejezéssel a természetvédetté nyilvánítás egyik legnagyobb területi kategóriája. Nem elzárt terület, hanem benne élnek, mindennapos tevékenységet folytatnak a lakosok, azonban a mezõgazdasági mûvelés módja, az erdõmûvelés és az ipari tevékenység (például mészégetés, faszénégetés) szigorúan meghatározott szabályok szerint történik. Benne szabadon látogatható és a látogatók elõl elzárt területek egyaránt megtalálhatók. Fontos szerepük van nemcsak a táj, egyes fajok megõrzésében, de a hagyományos gazdálkodási módok ápolásában és aktív fejlesztésében is. Részt vesznek a tudományos kutatásban és az ismeretterjesztésben egyaránt (156.1 2. ábra). Aggteleki Bükki Fertõ Hanság Duna Ipoly Hortobágyi Õrségi Balaton-felvidéki NEMZETI PARK Duna Dráva Kiskunsági Körös Maros Körös Maros 156.2. Nemzeti parkjaink elhelyezkedése és logója. Nézz utána az alapításuk évének! Kérdések és feladatok 1. Sorold fel, mely nemzeti parkjaink találhatók a Dunántúlon! 2. A növényzet ismeretében milyen éghajlati viszonyok lehettek jellemzõek hazánkra a jégkorszakok idején? 3. Mit értünk reliktumfajon? Mondj rá példát! 4. Mit jelent az aktív természetvédelem kifejezés?

A VIZES ÉLÕHELYEK 157 45. A vizes élõhelyek Vizes biotópoknak azokat az élõhelyeket nevezzük, amelyeken a kialakuló társulások fajösszetételét, szerkezetét és mintázatát döntõen a vízellátottság határozza meg. Hazánk mai területe egy nagy vízgyûjtõ medence. Nyugatról az Alpok keleti nyúlványainak, északról és keletrõl a Kárpátoknak a csapadékvizét gyûjti össze és vezeti a Fekete-tengerbe. Ebbõl következik, hogy Magyarország vizes élõhelyekben nagyon gazdag. Az ezeken az élõhelyeken kialakuló társulások jelentõs természeti értéket képviselnek, mindenekelõtt azért, mert nagy diverzitású, fajokban gazdag, nagy anyagforgalmú élõlényegyüttesek. Másrészt viszont azért is, mert õsszel és tavasszal átmeneti szállást és táplálkozóhelyet jelentenek a vonuló madarak ezreinek. A patakokban, folyókban és tavakban vízi társulások élnek. A PATAKOK ÉLÕVILÁGA A magasabb hegyvidéki patakok vize hideg, sebesen folyik, ezért oldott oxigénben gazdag (157.2. ábra). A termelõi szintet fõleg a köveken élõ forrásmohák és egyes májmohák képezik. Különleges értéket képviselnek a tõzegmohák, melyeknek valamennyi hazai faja védett. A gerinctelenek közül jellemzõ a védett folyami rák és a kövi rák elõfordulása. Õshonos halunk bennük a sebes pisztráng. Partjainak ritka fészkelõje a vízirigó. A hegyvidéki patakokat magasra növõ lágyszárú növényzet kíséri. Közéjük tartozik például a hatalmas leveleirõl messzirõl felismerhetõ vörös acsalapu. A FOLYÓK ÉS TAVAK ÉLÕVILÁGA A jóval lassabban folyó, oxigénben szegényebb vizeink és tavaink élõvilága más összetételû. Növényzetüket hínártársulások alkotják (157.3. ábra). A hínár a vízben élõ virágos növények gyûjtõneve. A lebegõ hínárok növényei a víz felszínén úsznak, vagy a vízbe süllyedve lebegnek. Közös jellemzõjük, hogy gyökerük hiányzik. A víz felszínén úszik például a sulyom. Hatalmas tömegben találkozhatunk vele a Tisza-tó vagy a Kõrös-holtágak vizében. A vízbe süllyedve lebeg a rovafogó hínár- 157.1. Szürke gémek 157.2. A hegyi, gyorsfolyású patakok vízi élõhelyek. Milyen vízellátottságúak ezek az élõhelyek? 157.3. Hínártársulás

158 A KÁRPÁT-MEDENCE ÉLÕVILÁGA 158.1. Rajzó tiszavirágok 158.2. Kecskebéka 158.3. Drávai tegzes 158.4. Darvak növényünk, a rence. A gyökerezõ hínárok a parti régió vagy a sekélyebb vizek növényei. Gyökérzetük fejlett, ezzel kapaszkodnak az iszapos mederfenéken. A fehér tündérrózsa és a sárga virágú vízitök a Kisbalaton és az Alföld jellemzõ vízinövénye. A természetes folyó és állóvizek gerinctelen állatvilága gazdag. A szitakötõlárvák, kérészek lárvái mind vízben fejlõdnek. A kérészek közül a legismertebb a védett tiszavirág (158.1. ábra). A gerincesek közül az oxigénben szegényebb vizek jellemzõ hala a mindenevõ kárász és a ragadozó csuka. A kecskebéka (158.2. ábra) és a tavi béka a parti vízszegélynél nem merészkedik messzebb. A sárga pofafoltjáról könnyen felismerhetõ vízisiklót is a vízhez köti az életmódja. A szabad vízfelületekre jár táplálkozni a házikacsa vad õse, a tõkés réce. HAZÁNK HÍRES VIZES ÉLÕHELYEI Magyarország legnevezetesebb vízi élõhelyei nemzeti parkok területére esnek. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezeli a Kisbalatont, a Kárpát-medence egyik legszebb vadvizét. A Zala folyó vízgyûjtõje, ami a Balaton elõszobája, nemcsak az ott fészkelõ madarak sokaságáról híres, de azért is fontos, mert nádasai szûrõként mûködve fontos szerepet töltenek be a Balaton vízminõségének megóvásában. A folyóvizek közül a Dráva menti õserdõk természeti értékeit a közelmúlt kutatásai tárták fel. Legnevezetesebb lakója egy kis termetû rovar, a drávai tegzes (158.3. ábra), amely egész Európából kipusztult élõhelyeinek elszennyezõdése miatt. A lepkefélékkel rokonságban álló rovar lárvája a vízben él, teste köré homokszemcsékbõl, növénydarabkákból védõ tokot (régi kifejezéssel tegezt) épít. A lárvák a parton alakulnak át, a kifejlett rovarok novemberben a késõ esti órákban repülve rajzanak. A Hortobágyi területén lévõ halastavakat tömegesen keresik fel õsszel a vonuló madarak. Leghíresebb megpihenõ vendégei a darvak (158.4. ábra). Télen pedig a rétisasok gyülekezõhelye. A FELTÖLTÉSI SZUKSZESSZIÓ A természetes állóvizeinkre jellemzõ, hogy lassú, állandó változássorozaton mennek keresztül. A folyamat a feltöltési szukcesszió, amely a nyílt víztükör csökke-

A VIZES ÉLÕHELYEK 159 nésével és a növényzet növekedésével jár. A nyílt víztükörre a planktonszervezetek a jellemzõek. Ezek egysejtûek, mikroszkopikus méretû algák, apró férgek, rákok és rovarok. A lebegõ hínárok megjelenése a feltöltési szukcesszió elsõ állomását jelentik. Idõközben a vízfenékre lehulló szerves törmelék, és az elpusztuló élõlények maradványai következtében a vízfenéken egy iszaposodási folyamat indul meg, miközben a vízszint csökken. Az iszapban a gyökerezõ hínárok megtelepedése már egy újabb állomás a feltöltésben, amelynek üteme gyorsulni kezd. Az egyre gyarapodó üledékben újabb növények telepszenek meg, például a széleslevelû gyékény és a nád (159.1. ábra). A nádasok elpusztuló szerves anyagai a part felõl további növények, fõleg sásfajok megtelepedésének feltételeit biztosítják. A növényzet mind beljebb nyomul, végül a nyílt víztükör teljes eltûnése a tó feltöltését eredményezi (159.2. ábra). Eközben a sásfajokból álló zsombékosok iszapos talaja is megváltozik, réti üledékes talajjá alakul át. Rajta üde, fajgazdag gyepek, késõbb bokorfüzesek, majd erdõk alakulnak ki (159.3. ábra). Hazánk nagy állóvizei közül a Fertõ tó és a Velencei-tó is a feltöltõ szukcesszió elõrehaladott állapotában van. 159.1. Tóparti nádas 159.2. Záruló víztükör Tudsz róla? Hazánk élõvilágának védelmét számos nemzetközi egyezmény is segíti. Magyarország 1979-ben csatlakozott a vizes élõhelyek oltalmát célul kitûzõ Ramsari egyezményhez. Az egyezmény értelmében kötelezettséget vállaltunk a jelentõs vizes élõhelyek szennyezését és megszûnését eredményezõ tevékenységek megakadályozására, az élõviláguk védelmére és megõrzésük anyagi finanszírozására. 159.3. Mocsárrét fákkal Kérdések és feladatok 1. Készíts prezentációt hazánk egy nevezetes vízi élõhelyének élõvilágáról, és mutasd is be! 2. Sorold fel a feltöltõ szukcesszió legfontosabb lépéseit! 3. Mit gondolsz, milyen folyamatok gyorsíthatják fel egy tó feltöltõ szukcesszióját? 4. Hogyan lehet emberi beavatkozással lassítani a szukcessziós folyamatot?