Összefoglaló az új Polgári Törvénykönyv fogyasztóvédelmet érintő rendelkezéseiről

Összefoglaló az új Polgári Törvénykönyv fogyasztóvédelmet érintő rendelkezéseiről 2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: ÚPtk.) Az ÚPtk, mint minden magánjogi kódex, az egymással szerződő felek közötti jogviszonyokat rögzíti. Mivel e körbe tartoznak a fogyasztó és vállalkozás között megkötésre kerülő szerződések, így az ÚPtk. önkéntelenül is alapvető fogyasztóvédelmi előírásokat rögzít. Bizonyos rendelkezések pedig jelentősen megváltoztak az ÚPtk. előtti, Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: Ptk.) képest. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége ezért közérthető tájékoztatóval segíti a fogyasztókat, ezáltal megismertetve velük a fogyasztóvédelmet érintő, lényegesebb módosításokat. I. A fogyasztó és vállalkozás fogalma, a szerződések értelmezése Az új Polgári Törvénykönyv több esetben is hivatkozik a fogyasztó és vállalkozás között megkötött szerződésekre, így fontos e fogalmak tisztázása. A két fogalom közötti lényeges különbség abban keresendő, hogy az adott személy a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül vagy belül jár el. Így az ÚPtk. 8:1. (1) bekezdés 3. pontja szerint fogyasztónak minősül a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy, míg a 4. pont szerint vállalkozás a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy. További különbség tehát, hogy fogyasztónak csak és kizárólag a természetes személyek minősülnek, míg vállalkozás ugyanúgy lehet természetes, mint ahogy jogi személy is vagy épp jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. Szövetségünk tapasztalata az, hogy a fogyasztók és a vállalkozások között nem egyszer vita támad az adott szerződés értelmezése kapcsán. Ez esetben az ÚPtk. 6:8. (1) bekezdése szerint azt kell figyelembe venni: a címzett az adott nyilatkozatot hogyan érthette, tekintettel a nyilatkozó feltehető akaratára, figyelemmel az eset körülményeire, valamint a szavak általánosan elfogadott jelentésére. Nem árt tudniuk a fogyasztóknak, hogy ha még így sem lehet egyértelműen megállapítani az adott feltétel jelentését, úgy az ÚPtk. 6:86. (2) bekezdése szerint azt a jelentést kell elfogadni, amely a kedvezőbb értelmezést jelenti a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára. A fogyasztók és vállalkozások között kötött szerződéseknek pedig egyik tipikus jellemzője az, hogy a szerződési feltételeket a vállalkozások előre meghatározzák, kikötik, azaz ők alkalmazzák ezeket. Amennyiben tehát vita keletkezik a fogyasztó és vállalkozás között az adott szerződési feltétel kapcsán: ne felejtsék el, ha az a szavak általános jelentése alapján nem egyértelmű, úgy a fogyasztóra nézve kedvezőbb értelmezést kell figyelembe venni! II. Feltűnő értékaránytalanság - mit tehet a fogyasztó, ha túlzottan drágának talál egy szolgáltatást? Sokszor előfordul, hogy a fogyasztó megköt egy szerződést, ugyanakkor később jön csak rá, hogy a rögzített vételár az adott termék kapcsán túlzó, illetve azt soknak találja. Elég csak itt a termékbemutatók alkalmával drága pénzen forgalmazott termékekre gondolni, amelyek 1

általában több százezer forintba kerülnek. A Szövetséghez érkező panaszok rendre azt firtatják, milyen lehetőség van például a vételár csökkentésére akkor, ha az adott termék nem hibás, és az tökéletesen működik. Ez esetben az ÚPtk. 6:98. -a szerint a fogyasztó bíróság előtt megtámadhatja a szerződést természetesen ez még nem garancia arra, hogy a bíróság neki ad igazat. Azonban erre egyáltalán nincs lehetőség abban az esetben, ha a feltűnő értékaránytalanságot (azaz az ár túlzott voltát) a fogyasztó felismerhette vagy vállalta ennek kockázatát. Fontos leszögezni: mivel a szerződést a fogyasztókkal aláíratják, egy esetleges későbbi eljárásban rendkívül nehéz annak bebizonyítása, hogy a fogyasztó ezt nem vállalta. Épp ezért is nagy szerepet kap ennek kapcsán a fogyasztói tudatosság, így inkább előre gondolják meg a fogyasztók, hogy valóban szükségük van-e az adott termékre az ára ismeretében. III. Mit jelent a hibás teljesítés? Nem vitás, hogy a fogyasztóknak a kereskedőkhöz intézett reklamációi javarészt a hibás, például tönkrement termékekkel kapcsolatosak. Tulajdonképpen ilyenkor - és a fogyasztók általában ezt nem tudják - az ÚPtk. 6:157. szerinti úgynevezett hibás teljesítés miatt élnek panasszal. De mi is ez a hibás teljesítés? A törvény értelmében akkor teljesít a vállalkozás hibásan, ha az általa nyújtott szolgáltatás nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Rögtön felmerül újabb kérdésként: egyáltalán milyen minőségi követelményeknek kell egy terméknek vagy szolgáltatásnak megfelelnie? Erre az ÚPtk. 6:123. (1) bekezdésében kapunk választ. E szerint a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, ha ezt a célt a fogyasztó még a szerződéskötés előtt a vállalkozás tudomására hozta. Emellett alkalmasnak kell lennie azokra a célokra is, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak. Ezen kívül rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult - azaz a fogyasztó elvárhat. Ez utóbbi esetben viszont mérvadó és figyelembe kell venni a kötelezettnek (azaz a vállalkozásnak) vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének (így például a gyártónak) a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését. Fontos az is, hogy a terméknek rendelkeznie kell a vállalkozás által adott leírásban szereplő vagy az általa a fogyasztónak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek. Szintén lényeges, hogy ha a szerződésben nem szerepel a szolgáltatás tárgya minőségének megjelölése: úgy a vállalkozásnak a szokásos jó minőségben kell teljesítenie az ÚPtk. szerint. Mit jelentenek a fenti előírások, például a rendeltetésszerű használat a gyakorlatban? Egy példával élve: ha megvásárol a fogyasztó egy mobiltelefont, azt akkor tudja rendeltetésszerűen használni, ha tud vele telefonálni. De ha mondjuk okostelefonról van szó 2

és így hirdeti a készüléket a vállalkozás: elvárható az, hogy a termék - amellett, hogy nem hibás - ne csak az alapfunkciókkal bírjon, hanem használhassa a fogyasztó azt internetezésre, e-mail üzenetváltásra, stb. Egy cipő esetében pedig értelemszerűen elvárható, hogy az alkalmas legyen a használatra és ne menjen tönkre, ne váljon fel például a talpa a hordás után három héttel. Ugyanakkor egy-két kivétel érvényesül ez esetben: így nem minősül hibás teljesítésnek az, ha a fogyasztó ismerte a szerződéskötéskor a termék hibáját, illetve ismernie kellett. Így például nem hibás az árucikk, ha csak az a gond vele, hogy nem tetszik a színe vagy nem jó a mérete: amennyiben alkalmas arra a célra, amire vásárolta a fogyasztó, úgy nem illetik meg a következőkben ismertetésre kerülő jogok. IV. A fogyasztói jogok hibás teljesítés esetében Az ÚPtk. alapján hibás teljesítés esetében - így például ha hibás a termék vagy tönkrement - a fogyasztót úgynevezett kellékszavatossági igények illetik meg, amelyeket a forgalmazóval, azaz a kereskedővel szemben érvényesíthet, akitől a terméket megvásárolta. (Ettől meg kell különböztetni az ún. termékszavatossági igényeket: ezek érvényesítésekor ugyanis a fogyasztó - a forgalmazó mellett - már közvetlenül a termék előállítójával, azaz magával a gyártóval szemben is fordulhat hibás termék esetében a jogai érvényesítéséért. Erről a későbbiekben lesz szó.) A fogyasztó kellékszavatossági igénye keretében az alábbi igényeket érvényesítheti a kereskedőnél. 1. Kérheti az árucikk kijavítását vagy kicserélését. Itt is vannak azonban kivételek. Így ide tartozik az az eset, ha a fogyasztó igényének teljesítése lehetetlen: például a kicserélés azért nem lehetséges, mert nincs az adott termék készleten. Ide tartozik az az eset is, amennyiben a fogyasztói igény a másik lehetőséggel szemben (például a kicserélés a kijavítással szemben) a vállalkozásnak aránytalan többletköltséget eredményezne. Például nyilvánvaló az, hogy a kijavítás alapesetben kedvezőbb a vállalkozás számára, mintsem ha kicserélné: rendszerint a javítás ugyanis kevesebbe kerül, mint a csere (ez alól is azonban akadhatnak kivételek). Természetesen e kivétel lehetőségénél is figyelembe kell venni azt, hogy az adott árucikk milyen értéket képviselt hibátlan állapotban, a vállalkozás szerződésszegésének mértéke is szerepet játszik (más megítélés alá esik egy szépséghibás és egy teljesen tönkrement termék), amellett, hogy a fogyasztó érdeksérelmének mértékét szintén figyelembe kell venni. Ez utóbbira jó példa a következő: a gyakorlatban sokszor előfordul az az eset, hogy a vállalkozás sokadszorra is csak és kizárólag a kijavítás lehetőségét ajánlja fel a fogyasztó számára, ha egy termék elromlik. Ha hosszú időn át nem képes ennek folytán használni a vásárló a terméket, az már számára súlyos érdeksérelmet jelent így a gyakorlatban ez már megalapozza a csereigényét. 2. Ezen kívül a fogyasztó kérheti az ellenszolgáltatás arányos leszállítását: azaz vételárcsökkentést, emellett a vállalkozás költségére kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja a hibát. 3. Végül, de nem utolsósorban pedig elállhat a szerződéstől. Ez az igény a teljes vételár visszafizetésére vonatkozik a gyakorlatban: ezzel akkor lehet élni, ha a vállalkozás nem 3

vállalta a kijavítást vagy a kicserélést, illetve azokat vállalta, de mégsem tud az igénynek a megfelelő határidőn belül eleget tenni. Az elállási jog kapcsán fontos rögzíteni: jelentéktelen hiba miatt nem állhat el a fogyasztó a szerződéstől. Emellett, kicserélés vagy elállás esetén a fogyasztótól nem követelhető a termék azon értékcsökkenésének a megtérítése, amely még a rendeltetésszerű használatnak tudható be. 4. A fentiek kapcsán az is lényeges: az ÚPtk. 6:160. szerint a fogyasztó meg is gondolhatja magát és áttérhet másik igényre, kérheti például már a kijavítás helyett a kicserélést akkor, ha erre maga a vállalkozás adott okot vagy ez indokolt volt, például a kijavítás elhúzódó ideje miatt. Itt fontos aláhúzni, amiről már volt szó: gyakran előfordul, hogy egy termék többször is meghibásodik ugyanazzal a hibával, a vállalkozás pedig mégsem akarja az árucikket kicserélni, hanem a fogyasztó kifejezett kérése ellenére ismételten csak a kijavításra hajlandó. Fontos leszögezni: a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet 5. -a szerint a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvegezze. Látható tehát és a bírósági gyakorlat is ezt igazolja: a kijavítás és a kicserélés között nincsen rangsor és a kicserélés követelésének nincs a kijavítástól eltérő törvényi feltétele. A jogosult fogyasztó választási jogát e szavatossági jog tekintetében is tehát ugyanazon körülmények az igény teljesítésének lehetetlensége, illetve a szolgáltatások esetleges aránytalansága korlátozzák. Mindezekből következik, hogy többszöri javítás utáni újabb meghibásodás esetében a fogyasztóktól már nem várható el az adott készülék ismételt kijavításának elfogadása: mivel a korábbi javítások nem hoztak tartós eredményt, így a jövőben is alappal lehet számolni a készülék ismételt meghibásodásával. A vállalkozások ilyen esetekben tehát akkor járnak el helyesen, ha kicserélik a terméket vagy visszafizetik annak vételárát. A bírói gyakorlat ugyanis elállási jogot is megalapozó oknak tekinti azt az esetet, amikor egy technikai berendezés üzemeltetése során rendkívül nagyszámú meghibásodás következik be és a jövőben számolni kell a hibák sorozatos bár javítható jelentkezésével. V. Milyen egyéb fontos előírások vonatkoznak a hibás teljesítésre? A bizonyítási kötelezettség A hibás teljesítés kapcsán lényeges, hogy úgynevezett vélelem került meghatározásra az ÚPtk-ban is, csakúgy, mint az előtte hatályos törvényben. Ez alapján, ha egy fogyasztó egy vállalkozással köt szerződést, például megvásárol egy terméket és az elromlik a vásárlástól számított hat hónapon belül, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott árucikk már a vásárláskor is hibás volt. Mit jelent ez a vélelem a gyakorlatban? Azt, hogy a kereskedőt bizonyítási kötelezettség terheli: méghozzá azt szükséges bebizonyítania, miszerint a termék még hibátlan volt akkor, amikor azt átadta a fogyasztó részére. Ha ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tesz eleget a kereskedő, úgy a hibás teljesítés miatti felelősség egyértelműen terheli és teljesítenie kell azt az igényt, amelyet a fogyasztó érvényesíteni kíván. Természetesen ez esetben figyelembe szükséges venni azokat a feltételeket, amelyeket a IV. pontban már érintettünk. Az egyértelmű törvényi szabályozás ellenére érdemes azt is megjegyezni: bizonyos vállalkozások nem teljesítik megfelelően ezt a bizonyítási kötelezettségüket. Ugyanis a 4

jogszabály nem határozza meg a bizonyítás mikéntjét, konkrét formáját, mégis nyilvánvaló, hogy a vállalkozás bizonyítási kötelezettségének teljesítésére nem lehet elegendő a saját nyilatkozata (vagy a saját maga által kiállított jegyzőkönyv, egyéb irat) arra nézve, hogy a hibát a fogyasztó rendeltetésellenes használata okozta. Ugyanígy általában nem elegendő a szakszerviz hasonló jellegű megállapítása sem, ugyanis a szerviz a jótállási kötelezettség teljesítésében alapvetően érdekelt. A szakszervizek gazdasági tevékenységet folytató cégek, amelyeknek adott esetben anyagi érdeke fűződhet ahhoz, hogy egy javítást jótállás keretében (azaz ingyenesen) vagy csak térítés ellenében végeznek el. A fentiek miatt a vállalkozástól elvárható, hogy objektív, szakszerű és saját működésétől független, minden hibára kiterjedő szakértői véleményt szerezzen be. Egyéb lényeges előírások hibás teljesítés esetében Fontos az is, hogy a fogyasztó a termék hibáját, amint felfedezte, jelentse be a kereskedőnél ez az ő kötelessége. Érdemes ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy nem utasíthatják el igényét akkor, ha a hibát két hónapon bejelentette a kereskedőnél: ezt rögzíti az ÚPtk. Ismét a határidőknél maradva, nem mindegy, hogy igényét a fogyasztó mikor jelenti be: erre a vásárlást követően két évig van lehetősége. Már szó volt az adásvételre vonatkozóan a hat hónapos vélelmi időről: ezen belül tehát a kereskedőt terheli a bizonyítási kötelezettség. Fontos tisztázni, hogy ha az árucikk a hat hónap elmúltát követően - tehát a két évből hátralévő másfél évben - romlik el, úgy már a fogyasztókat terheli az említett bizonyítási kötelezettség. Ekkor tehát neki kell keresni egy független szakértőt és elvégeztetni a vizsgálatot: azt szükséges bebizonyítania, hogy az árucikkben a hiba oka már akkor megvolt, amikor a kereskedőtől megkapta. Az említett két éves igényérvényesítési határidő kapcsán lényeges tisztázni, hogy az az új árucikkekre vonatkozik. Azonban a használt termékek esetében se feledjék el a fogyasztók, miszerint legalább egy évig ekkor is felléphetnek igényükkel a kereskedővel szemben. (A vállalkozás tehet olyan vállalást, amely hosszabb időre vonatkozik, de egy év vállalása mindenképp kötelező.) Természetesen vannak olyan, adásvétel tárgyát képező dolgok, amelyek esetében elvárható, hogy két évnél hosszabb ideig léphessenek fel a fogyasztók jogaik érvényesítéséért: ide tartoznak az ingatlanok, amelyeknél öt évig érvényesíthetik a hibás teljesítés miatti igényüket. Felmerül a gyakorlatban sokszor kérdésként: mi van akkor, ha a vállalkozás átveszi javításra a terméket és például hónapokig sem tudják a problémát helyreállítani. Ez esetben a vonatkozó két éves adott esetben öt éves határidő meghosszabbodik azzal az időszakkal, amely alatt nem tudta a fogyasztó használni a terméket. Ismét fontos az ÚPtk. azon előírása, amely már a korábbi szabályozásban is megtalálható volt: ha a vállalkozás kicseréli részére a dolgot vagy kijavítja, úgy az igény érvényesítésére nyitva álló határidő újrakezdődik. Sőt, ez a szabály arra az esetre is vonatkozik, ha épp a kijavítás folytán keletkezik új hiba a termékben. Így például, ha egy fogyasztó szoftverhibás mobiltelefont ad be javításra egy szervizhez, de az addig kiváló állapotú készüléket törött kijelzővel kapja vissza: ez az eset is ide tartozik, és a két éves igényérvényesítési határidő újraindul. A költségek viselése kapcsán fontos rendelkezés, hogy a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik. Ez azt jelenti, hogy például a hat 5

hónapon belüli meghibásodás esetében, amelyről már volt szó, a vállalkozásnak saját költségén kell bebizonyítani azt, hogy a termék hibátlan volt. A fogyasztótól pedig ez esetben nem követelheti a vonatkozó szakértői vélemény árának kifizetését. Itt érdemes megjegyezni, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek bizonyos mértékű karbantartást igényelnek: ilyenek például a gépkocsik vagy épp a nyílászárók. Amennyiben a fogyasztót a vállalkozás e karbantartási kötelezettségről tájékoztatta vagy tudott e kötelezettségről és a hiba oka a karbantartás hiányára vezethető vissza, úgy ez esetben a fogyasztó is köteles részt vállalni a közrehatás arányában a szavatossági kötelezettségre vonatkozó költségek viselésében. VI. Többletjogok a fogyasztóknak már közvetlenül a gyártóhoz is fordulhatnak igényükkel Az előzőekben ismertetett rendelkezéseket tekintve jól látható, hogy az ÚPtk. a korábbi Ptk. kellékszavatosságra vonatkozó előírásaiban nem módosult jelentősen. Ugyanakkor a fogyasztók jogérvényesítési lehetőségei bővülnek mégis a tekintetben, hogy ún. termékszavatossági igény érvényesítése keretében a fogyasztó a forgalmazó mellett már a termék előállítójával, azaz magával a gyártóval szemben is fordulhat hibás termék esetében kijavítás vagy kicserélés iránt. A termékszavatossági igényekre vonatkozó előírások az ÚPtk. 6:168. -ában kerültek rögzítésre. E szerint ilyen igényt csak és kizárólag ingó dolog esetében érvényesíthet a fogyasztó. Ez azt jelenti, hogy nem lehet fellépni például ingatlanra (így például lakásra) vonatkozó hibás teljesítés esetében termékszavatossági igénnyel. Mit kérhet a fogyasztó a gyártótól termékszavatossági igény érvényesítésekor? Ez esetben kétféle jogot érvényesíthet a fogyasztó. Először is kijavítást kérhet, ha pedig a kijavítás megfelelő határidőn belül - és a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül - nem lehetséges, úgy igényelheti a termék cseréjét. A kellékszavatossági igényekhez hasonlóan meghatározásra került az ÚPtk. 6:168. (1) bekezdésében, hogy mikor tekinthető a termék hibásnak: abban az esetben, ha nem felel meg a gyártó által történt forgalomba hozatalkor hatályos minőségi követelményeknek vagy ha a termék nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal. Lényeges, hogy az ÚPtk. rögzíti a gyártó fogalmát is: ez alatt a forgalmazót kell érteni, illetve magát a termék előállítóját. Tehát ezek alapján a fogyasztó dönti el, hogy hibás termék esetében - ha termékszavatossági igényt érvényesít -, úgy azzal a forgalmazóhoz fordul vagy magához a szó szerinti értelemben vett gyártóhoz (a kettő együtt: vállalkozás). Bármelyik félhez is fordul, három esetben mentesül csak a vállalkozás a termékszavatossági igény teljesítése alól. Ide tartozik az, ha bizonyítja, hogy a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy forgalmazta vagy ha az árucikk forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető. Végül mentesül akkor is a vállalkozás a kijavítás vagy kicserélés kötelezettsége alól, ha bizonyítani tudja: a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. 6

Határidők Mint általában a kellékszavatossági igényeknél, a termékszavatossági jogok kapcsán is meghatározásra kerültek az ÚPtk-ban bizonyos határidők. Hasonlóan az általános szabályokhoz, ez esetben is a fogyasztó haladéktalanul köteles közölni a hibát a gyártóval, ha azt felfedezte. Ugyanakkor, ha két hónapon belül ezt megteszi, még úgy kell tekinteni, hogy az előbbi kötelezettségének eleget tett. A termékszavatossági igényeket a fogyasztók a termék forgalomba hozatalától számított két évig terjeszthetik elő a vállalkozásnál. Lényeges, hogy ha esetleg a fogyasztó időközben eladta az árucikket, akkor hibás teljesítés esetében a vállalkozással szemben már az új tulajdonos érvényesítheti a termékszavatossági jogokat, ha fogyasztónak minősül. VII. A jótállásra vonatkozó előírások és alkalmazásuk a gyakorlatban kártérítés Az ÚPtk-ban ugyancsak meghatározásra került a jótállás fogalma, csakúgy, mint a Ptk-ban. A korábbi szabályozáshoz képest nincs jelentős változás: az ÚPtk. 6: 171. (1) bekezdése szerint aki jótállást vállal vagy erre köteles valamilyen jogszabály alapján, úgy a hibás teljesítésért kötelező helyt állnia a jótállás időtartama alatt. E kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás folytán érvényesíthető jogok megegyeznek a kellékszavatossági jogokkal (így például kijavítás, kicserélés, ellenszolgáltatás árának leszállítása). Ha pedig a jótállás ideje alatt a fogyasztó eladta a dolgot és az ezt követően meghibásodik a termékszavatossági szabályokhoz hasonlóan, a jótállásból eredő jogokat az új tulajdonos érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben. Értelemszerűen a jótállási igény annak határideje alatt érvényesíthető. Fontos azonban, hogy ha a fogyasztó bejelentette igényét és annak a vállalkozás nem tett eleget, akkor magát az igényt a vállalkozáshoz címzett felhívásában megjelölt határidő elteltétől számított három hónapon belül még akkor is érvényesítheti bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. Milyen szolgáltatásokra vonatkozik jogszabály folytán kötelező jótállás? Ma több különböző szolgáltatás-típusra is köteles az azt nyújtó vállalkozás jótállást vállalni. Ehhez kapcsolódnak az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, valamint az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet előírásai. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet értelmében egy éves kötelező jótállást köteles a kereskedő vállalni több olyan termékre, amelyek tartós fogyasztási cikkeknek minősülnek és megtalálhatóak a jogszabály mellékletében: ilyenek például a 10.000 Ft vételár feletti mobiltelefonok, bútorok, gyógyászati segédeszközök. A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet rendelkezései szerint pedig az új lakásokra három, öt, illetve tíz évig áll fenn a jótállási kötelezettség attól függően, hogy milyen jellegű épületszerkezet hibásodik meg. Az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó jótállási kötelezettség pedig hat hónapig terheli a szolgáltatás nyújtóját: ez azon szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek ellenértéke meghaladja a bruttó 20.000 Ft-os vételárat, és felsorolásra kerül a jogszabály 7

mellékletében: ide tartoznak például a lakáskarbantartási és -javítási szolgáltatások, háztartási gépek és készülékek javítása, stb. Röviden itt érdemes kitérni egyes vállalkozások azon általánosan bevett és kifogásolható gyakorlatára, hogy - még a jogszabály folytán fennálló jótállási kötelezettségük esetében is automatikusan kizárják a jótállási felelősségüket arra az esetre, ha a termékben a hibát valamilyen sérülés, törés vagy elektronikai termékek esetén folyadék hatása stb. okozta. Holott az ilyen hibák bekövetkezése sem mentesíti automatikusan a vállalkozásokat bizonyítási kötelezettségük alól, mivel a jótállási kötelezettség ugyanis teljes körű, mindenféle hibára kiterjed. Tehát a vállalkozásoknak ilyen esetekben is bizonyítaniuk kell, hogy a hiba oka a vásárlás után keletkezett: így például a törés, sérülés, folyadék hatása az értékesítés utáni nem rendeltetésszerű használatra vezethető vissza, nem pedig pl. anyag- vagy konstrukciós hibára, összeszerelési hibára stb. Végül jól ismert a Szövetség előtt az a gyakorlat is - főleg a tartós fogyasztási cikkek - esetében, hogy a vállalkozás feltételhez köti az amúgy jogszabály folytán kötelezően járó jótállást. Így például megszabja azt, hogy az árucikket a fogyasztó csak az általa kijelölt szakszerviz által helyeztetheti üzembe, máskülönben elveszti a jótállást. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1. (3) bekezdése pedig világosan kimondja: csak akkor köthető feltételhez a jogszabályon alapuló jótállás, ha a fogyasztási cikk megfelelő üzembe helyezése más módon nem biztosítható és a követelmény teljesítése nem jelent aránytalan terhet a fogyasztó számára. Az ilyen és hasonló feltételek kikötésekor a Kúria Pfv.VII.20.194/2012/6. számú ítéletében foglalta az irányadók: a fogyasztó és kereskedő közötti vita esetén ugyanis a megszabott feltétel szükségességét és azt, hogy az nélkülözhetetlen, az utóbbinak kell bebizonyítania. Kártérítés Hibás teljesítés esetében érdemes szólni még azokról az esetekről, ahol konkrétan a hibás teljesítés folytán keletkezik valamilyen kár az érintett árucikkben. Ide tartozik az például, ha egy ruha fémpántja mosás közben a rossz rögzítés miatt kiugrik és tönkreteszi a mosógépet. Fontos tudni ekkor, hogy a hibás teljesítésből fakadó károkat a vállalkozás köteles megtéríteni a fogyasztónak az ÚPtk. 6:174. (1) bekezdése szerint. Ez alól csak akkor mentesül a kötelezett, ha a hibás teljesítés alól kimenti magát a már korábban írtak szerint: így például bizonyítja, hogy a hiba oka az adásvétel után keletkezett. Azonban, ha a kár magában a szolgáltatás tárgyában, így például a megvásárolt termékben keletkezik, úgy a fogyasztó ennek megtérítését csak akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye vagy a vállalkozás ezt nem vállalta, illetve e kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. A szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár esetében a kártérítési igény érvényesítésére vonatkozó határidők megegyeznek a szavatossági igények érvényesítésére vonatkozó határidőkkel. 8

VIII. A szavatossági és jótállási igények intézésére vonatkozó legfontosabb előírások A szavatossági és jótállási igények intézése kapcsán érdemes pár dolgot megemlíteni, mivel a vonatkozó előírások nemrég módosításra kerültek: 2014. április 29-én került kihirdetésre a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV.29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet). Az új jogszabály az ÚPtk-ban szereplő termékszavatossági előírások részletszabályait is rögzíti, a korábbinál pontosabban határozza meg a fogyasztók és a kereskedők kötelezettségeit, emellett szigorúbb követelmények érvényesülnek a békéltető testületekről szóló tájékoztatás körében is. Az NGM rendelet 3. (1) bekezdésében egyértelmű bizonyítási kötelezettség kerül meghatározásra annak kapcsán, ha a fogyasztó szavatossági igényt érvényesít hibás teljesítéssel összefüggésben: a szerződés megkötésének tényét a fogyasztónak kell bizonyítania. Amennyiben a kereskedő vagy a gyártó vitatja, hogy vele kötötte meg a szerződést a panaszos, úgy köteles felhívni a figyelmet a fogyasztó panasztételi jogára és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény szerinti panaszintézési előírásokra. Ugyanakkor, ha a vásárló be tudja mutatni az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot, ez esetben már a szerződést megkötöttnek kell tekinteni. Az említett bizonylat voltaképpen az a számla vagy nyugta, amely az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján kerül kibocsátásra. Mindenképp célszerű ezt megőrizni annak érdekében, hogy a fogyasztó kellékszavatossági-jótállási igényével (ami tehát lehet kijavítás, kicserélés, vételár-leszállítás, illetve vételár-visszatérés), illetve termékszavatossági igényével (kijavítás, kicserélés) valóban élni tudjon. Nem változtak a szabályok a tekintetben, hogy a vállalkozás (a forgalmazó és az előzőek miatt maga a gyártó is, ha ez utóbbinál jelentették be a kijavítási igényt) továbbra is jegyzőkönyvet köteles felvenni a bejelentett kellékszavatossági vagy termékszavatossági igényről, egyúttal annak másolatát át kell adnia a fogyasztónak. A dokumentumnak az alábbiakat kell tartalmaznia: - a fogyasztó nevét, címét, nyilatkozatát arról, hogy hozzájárul a jegyzőkönyvben rögzített adatoknak a kezeléséhez, - a fogyasztónak eladott ingó dolog megnevezését, vételárát, - a szerződés teljesítésének időpontját, - a hiba bejelentésének időpontját, - a hiba leírását, - azt a jogot, amelyet a fogyasztó a termék kapcsán érvényesíteni szeretne, - ha az igény bejelentésekor a vállalkozás tud arról nyilatkozni, hogy azt teljesíteni tudja: azt, hogy hogyan kívánja a vitát rendezni, illetve az igény elutasítása esetén ennek tényét. Fontos szabály: amennyiben a vállalkozás el kíván térni attól a jogtól, amelyet a fogyasztó érvényesíteni kíván és máshogy szeretné a vitát rendezni, akkor ezt indokolnia kell. 9

Ugyancsak meg kell adni már a jegyzőkönyvben is az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy vita esetén a fogyasztó a fővárosi és a megyei békéltető testületek eljárását kezdeményezheti. Természetesen előfordulhat olyan eset, hogy a vállalkozás nem tud nyilatkozni a fogyasztó igényének teljesítéséről, így például nem tudja azonnal megítélni azt, hogy eleget tud-e tenni a fogyasztó kérésének. Ez esetben is, erről legkésőbb öt munkanapon belül - az igény bejelentésétől számítva - köteles tájékoztatni a fogyasztót. Ha ennek eredményeként később elutasítja a fogyasztó igényét, akkor ennek indokáról szintén felvilágosítást kell adnia, továbbá fel szükséges hívni a panaszos figyelmét ismét a békéltető testülethez való fordulás lehetőségére. Lényeges, hogy ha az árucikket átveszik kijavításra vagy épp azért, hogy később nyilatkozni tudjon a vállalkozás az igény teljesíthetőségéről: úgy erről is külön elismervényt kell kiállítani és átadni a fogyasztónak. Ezen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, az árucikk azonosításához szükséges adatokat, az átvétel időpontját, valamint azt az időpontot, amelyen a fogyasztó már átveheti a kijavított dolgot. Ezeket az információkat ugyanakkor magában a jegyzőkönyvben szintén fel lehet tüntetni: ez utóbbi esetben viszont nem szükséges külön elismervény átadása, mivel a jegyzőkönyv másolati példányát át kell adni az igényt érvényesítő személynek. Jótállási igény esetén a fogyasztó továbbra is bejelentheti azt a kereskedő helyett a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál: ekkor ez utóbbi köteles értesíteni a vállalkozást a jótállási igény bejelentéséről. Végül mind a javítószolgálat, mind pedig a vállalkozás (kereskedő, gyártó) kapcsán lényeges, hogy törekedni kell a kijavítás vagy kicserélés legfeljebb tizenöt napon belül történő elvégzésére. Az új előírások 2014. május 14-től, azaz az NGM rendelet hatályba lépésétől alkalmazandóak. IX. Termékfelelősség Az ÚPtk-ban meghatározásra került mindezek mellett a termékfelelősség fogalma, amelynek lényege, hogy a gyártó felelősséggel tartozik az általa gyártott hibás termék által okozott ún. termékkárért. A termékkár körébe tartozik a 6:552. szerint az az eset, ha valaki a hibás termék folytán meghal, vagy testi sérülést, esetleg egészségkárosodást szenved. Ugyancsak termékkárnak minősül, ha a hibás termék kárt okoz más dologban és a kárnak az összege magasabb, mint a kár bekövetkeztekor ötszáz euró összegnek megfelelő, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszeg (ez jelenleg körülbelül 150.000 Ftnak felel meg). Más dologban okozott kár esetében azonban csak akkor beszélhetünk termékkárról, amennyiben a károsodott dolog a szokásos rendeltetése szerint magánhasználat tárgya és azt maga a károsult is ilyen célra használta. Ki minősül gyártónak? A gyártó fogalma kapcsán széles alanyi kör került meghatározásra, így gyártónak minősül a végtermék, a résztermék és az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát tünteti fel a termék gyártójaként. Amennyiben nem hazai, hanem importtermékről van szó, úgy azt a személyt is gyártónak kell tekinteni, aki az Európai Gazdasági Térség területére behozta a terméket gazdasági tevékenység keretében. 10

Ha a fentiek szerint sem állapítható meg a termék gyártójának kiléte, akkor a forgalmazót kell gyártónak tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, meg nem nevezi. A forgalmazó a károsult fogyasztó írásbeli felhívásától harminc napon belül teheti meg az említett nyilatkozatát. Mikor minősül termékfelelősség esetén a termék hibásnak és ezt kinek kell bebizonyítania? Az ÚPtk. 6:554. (1) bekezdése alapján akkor hibás a termék, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható. E kérdés megítélésekor figyelemmel kell lenni a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a forgalomba hozatal időpontjára, valamint a tudomány és technika állására. Ez utóbbi kapcsán fontos: a terméket még attól önmagában nem lehet hibásnak minősíteni, ha később nála nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül forgalomba. A bizonyítási teher kapcsán fontos tisztázni: ez esetben a bizonyítási kötelezettség a fogyasztót terheli, ugyanis a termék hibáját a károsultnak kell bizonyítania. Sikeres bizonyítás esetén is mentesülhet azonban a gyártó a termékfelelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket - nem hozta forgalomba, - nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta, - a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett, - a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, - a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Fontos rendelkezés a termék kapcsán, hogy a gyártó nem tehet olyan nyilatkozatot, miszerint a termékkárért fennálló felelősségét kizárja vagy korlátozza. Ha ezzel mégis él, úgy ez a nyilatkozat semmis. Határidők Mint minden, a korábbiakban tárgyalt igény esetében, itt is meghatározásra kerültek bizonyos határidők, amelyeken belül a károsult fogyasztó igényét érvényesítheti. Az ÚPtk. 6:558. - ban úgynevezett szubjektív és objektív határidő is meghatározásra került. A szubjektív határidő három év, ezt onnantól kell számítani, hogy a fogyasztó tudomást szerzett vagy szerezhetett volna a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről. Mindazonáltal objektív határidő is fennáll: így a gyártót a termékkár folytán terhelő felelősség az adott termék forgalomba hozatalától számított tíz évig áll fenn. Azaz, ha a fogyasztó csak tíz év múltán szerez tudomást a kárról és a termék hibájáról, ezt követően már nem támaszthat igényt a gyártóval szemben. 11

Fontos, a fogyasztókat védő rendelkezés mindemellett, hogy termékfelelősség esetében a bekövetkezett teljes kár összegét meg kell téríteni: így nincsen lehetőség arra, hogy azt csökkentsék és alacsonyabb mértékben állapítsák meg. X. Általános szerződési feltételek az ördög a részletekben rejlik A fogyasztók sokszor találkoznak a vállalkozásokkal történő szerződéskötés során olyan általános szerződési feltételekkel, amelyek terjedelme akár az ötven-száz oldalt is eléri. Ezeket általában el sem olvassák az említett nagy oldalszám miatt, amelyben szerepet játszik az is, hogy azok tartalmát nem is tudják értelmezni. Ennek ellenére rendszerint aláírják azt, hogy a szerződés rendelkezéseit tudomásul vették és annak feltételeit megismerték. Már pedig a vállalkozások szinte mindegyike, amely általános szerződési feltételeket használ, alkalmazza ezt a gyakorlatot, nem véletlenül. Ugyanis az ÚPtk. 6:103. (1) bekezdése értelmében a vállalkozásnak kell azt bebizonyítania vita esetén, hogy igenis megtárgyalta ezeket a feltételeket a fogyasztóval. Ezért sem szabad aláírni rögtön mindent átolvasás nélkül, mivel épp ebből származik később többek közt az, hogy a vállalkozás által követelt egyéb díjat vagy épp magatartását jogtalannak tartják a fogyasztók, holott arról az általános szerződési feltétel tájékoztatást tartalmazott. E szerződési feltételek kapcsán már az ÚPtk. hatályba lépése előtt érvényes jogi előírások is ismerték az úgynevezett tisztességtelen szerződési feltételek esetét. Az ÚPtk-ban pedig ugyancsak meghatározásra került e fogalom ez azért bír jelentőséggel, mivel a tisztességtelen szerződési feltételek semmisnek minősülnek. Erre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Milyen szerződési feltétételek is minősülnek tisztességtelennek? Az ÚPtk. 6:104. -ban került egy sor olyan eset meghatározásra, amelyek fennállása esetén tisztességtelen az adott szerződési feltétel. Ilyennek minősül például, ha a szerződés alapján a fogyasztó akkor is köteles a szerződésben foglaltak teljesítésére, ha a vállalkozás saját kötelezettségeit elmulasztja és nem teljesíti azt. Ugyancsak tisztességtelennek minősül az a feltétel, amely alapján szerződésben rögzítik: kizárólag a vállalkozás jogosult egy adott szerződési feltétel értelmezésére. Emellett a vállalkozás nem korlátozhatja az általa igénybe vett közreműködőért (például megbízottjáért) való felelősségét: amennyiben megteszi, úgy a vonatkozó kikötés egyértelműen tisztességtelen szerződési feltételnek minősül. Jó példa továbbá a szintén tisztességtelen feltételekre: gyakori az az eset, hogy a szerződésben a vállalkozás olyan feltételt határoz meg, amely alapján választott-bírósági útra kényszeríti a fogyasztót. Érvényesen ugyanakkor nem tehet ilyen kikötést: nem zárhatja ki vagy korlátozhatja a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségét. Ez alapján ugyanis például a fogyasztó el lenne zárva annak lehetőségétől, hogy a fővárosi és a megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek gyors, ingyenes és hatékony eljárását vegyék igénybe a kereskedővel szemben fennálló fogyasztói jogviták megoldására. 12

Végül egy szintén jó példa a tisztességtelen szerződési feltételek kapcsán az az eset, amikor kiköti a vállalkozás, hogy a szerződést bármikor felmondhatja vagy attól elállhat, de ugyanezt a lehetőséget a fogyasztó részére nem biztosítja. Mindemellett, amíg a vállalkozás be nem bizonyítja, hogy mégsem áll fenn a tisztességtelenség esete, addig ilyennek kell tekinteni azt a feltételt, amely például a vállalkozás szerződésszegésekor kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogát. Hasonlóan ide tartozik az az eset, amikor a fogyasztót az adott szerződés túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha nem vagy nem szerződésszerűen teljesítené a szerződést. Az ÚPtk. említett szakaszában a fenti példálózó felsorolás mellett még egy sor olyan eset meghatározásra került, amelynek teljesülése a szerződési feltétel tisztességtelen voltát alapozza meg: fontos azonban, hogy ennek semmiségét kizárólag a bíróság állapíthatja meg. XI. Egyéb, fontosabb fogyasztóvédelmi előírások Mindezek mellett több olyan rendelkezést is tartalmaz az ÚPtk, amelyet nem árt tudni a fogyasztóknak. Így például, ha fogyasztó és vállalkozás köt egymással olyan szerződést, amelynek alapján a fogyasztót valamilyen pénzfizetési kötelezettség terheli, úgy az ÚPtk.6:131. értelmében semmis az a kikötés, amely kizárja a tartozás idő előtti teljesítését. Ugyancsak semmis az a feltétel, amely alapján a vállalkozás korlátozza az idő előtti teljesítés lehetőségét úgy, hogy a teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken túl egyéb terhet, bármilyen kötelezettséget ró a fogyasztóra. Hasonló fogyasztóvédelmi előírások érvényesülnek abban az esetben, ha például egy szerződés kapcsán a fogyasztó kezességet vállal. Ekkor ugyanis a jogosult - aki jellemzően a vállalkozás -, már a szerződés létrejöttét megelőzően köteles tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy milyen jogai vannak a kezesnek és hogy melyek az ebből fakadó kötelezettségei, az mivel is jár számára (kezesség esetén a kezes áll helyt az eredeti kötelezett, azaz jellemzően az adós tartozásáért). Szintén tájékoztatást kell kapnia mindarról a különleges kockázatról, amely a kötelezett helyzetéből vagy az alapkötelezettség természetéből fakad és azt a hitelező ismeri. Lényeges rendelkezés, miszerint, ha a jogosult - azaz aki részére például meg kellett volna fizetnie az adott tartozást az eredeti adósnak - nem teljesíti a tájékoztatási kötelezettségét, akkor a fogyasztó jogosult elállni a kezességi szerződéstől, méghozzá határidő nélkül. Egy egyszerű példával illusztrálva: amennyiben egy fogyasztót ismerőse megkér arra, hogy legyen a kezese egy banki hitelszerződés kapcsán, amely több millió forintra szól és ezzel összefüggésben a pénzügyi intézmény nem tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy milyen gyakorlati hatással bír rá nézve az (tőle fogják követelni a tartozást), ha az ismerőse nem fizeti megfelelően a törlesztő-részleteket, úgy bármikor elállhat a szerződéstől, azaz nem kötelezhető semmilyen pénzfizetés teljesítésére. Hasonlóan fontos: a kezességi szerződésben a fogyasztó és vállalkozás rendelkezhet arról, hogy az eredeti kötelezett - nevezzük ismét adósnak valamennyi tartozásáért vagy valamennyi kötelezettségéért a fogyasztó kötelezettséget vállal. Ugyanakkor ez esetben a kezesség csak és kizárólag akkor érvényes, ha a szerződés említést tesz arról a legmagasabb összegről is, amelynek erejéig a fogyasztó még felel a tartozásért. Ezen összeg hiányában ugyanis a fogyasztói kezességi 13

szerződés érvénytelen: azaz a fogyasztó ismét nem felel korábban vállalt kötelezettségei teljesítéséért. Végül, de nem utolsósorban, ha az eredeti adós, akinek kötelezettségéért a fogyasztó kezességet vállalt, késedelembe esik (azaz például nem fizeti be az adott törlesztő-részletet egy hitelszerződés esetén határidőben), úgy a fogyasztót haladéktalanul értesítenie kell a jogosultnak. Ha ez elmarad, akkor a kezes fogyasztó nem felel sem a késedelemből eredő kárért, sem pedig a késedelmi kamatokért. Budapest, 2014. május 30. Dr. Baranovszky György ügyvezető elnök Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége 14