Területi kohézió 2009. április
TARTALOMJEGYZÉK oldal BEVEZETÉS...2 I. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS...3 1. TERÜLETI BEOSZTÁS RENDSZEREI...4 2. TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK, KISTÉRSÉGEK VÁLTOZÓ SZEREPE, NEMZETKÖZI KITEKINTÉS...5 3. A JOGSZABÁLYI ADOTTSÁGOK...13 II. BARANYA MEGYE ÁLTALÁNOS TÁRSADALMI- GAZDASÁGI JELLEMZŐI...16 III. A BARANYAI, KISTÉRSÉGI MUNKAERŐPIAC JELLEMZŐI...25 IV. BARANYA MEGYE MUNKAERŐPIACÁNAK SWOT-ANALÍZISE...29 V. BARANYA MEGYE KISTÉRSÉGI FOGLALKOZTATÁSI PAKTUMAI...31 1. A PÉCSI KISTÉRSÉGI FOGLALKOZTATÁSI PAKTUM BEMUTATÁSA...31 2. SELLYEI KISTÉRSÉG FOGLALKOZTATÁSI PAKTUM BEMUTATÁSA...32 ÖSSZEFOGLALÁS, JAVASLATOK...35 1
Bevezetés A Baranya Megyei Önkormányzat 2007. decemberében pályázatot nyújtott be Baranya paktum Partnerség a baranyai foglalkoztatásai helyzet javításáért megnevezéssel az Országos foglalkoztatási Közalapítványhoz (OFA). A pályázat nyert. A pályázatban, projektben az önkormányzat vállalta a Baranya megye foglalkoztatási stratégiája valamint a Baranya megye képzési stratégiája alapján elősegíti azt, hogy a fejlesztések koncentrálódjanak, csökkenjen az erőforrások szétforgácsolása és azt, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani az 50 év feletti munkanélküliekre, az alacsony iskolai végzettségű nőkre, a roma származású munkavállalókra és a pályakezdőkre. A fenti célok elérése érdekében 4 alprojekt kerül megvalósításra, melyek a következők: 1. A területi kohézió erősítése (kistérségi alpaktumok) 2. A megyei önkormányzat intézményrendszerének, a megye intézményrendszerének bekapcsolása a Paktum tevékenységeibe 3. Megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő emberek munkaerőpiacra jutásának elősegítése 4. a szakképzés térségi koordinációja A támogatási szerződés alapján a célok megvalósításának elősegítése érdekében a fenti 4 darab alprojekt megalapozására kerül sor tanulmány formájában. A következőkben a területi kohézió erősítése (kistérségi alpaktumok) alprojektünk megalapozását szolgáló tanulmány olvasható. 2
I. Történeti áttekintés 1. A területi beosztás rendszerei Az Európai Unió területi beosztási rendszere egy ötfokú hierarchikus rendszer, amelynek legfelsőbb szintje az egyes országok döntése szerint, vagy egy egész ország, vagy azon belül a nagy régiók. A második kitüntetett szint a régió, amelyhez kötődik a Strukturális Alapok egész támogatási rendszere, a támogatást igénylő pályázatok, programok, projektek benyújthatósága. A harmadik szint megközelítőleg egy megyényi területet jelent elsősorban a Kohéziós Alaphoz kötődik. A további két szintet az EU lokális szintnek tekinti, a negyedik szint létrehozásával kapcsolatos döntést a tagállamokra bízza, míg az ötödik szintet egységesen a település jelenti. Az 1059-es, 2003. május 26-i Európai Parlament és Tanács rendelete határozta meg a NUTS rendszer írásos szabályait. Tulajdonképpen az eddigi gyakorlatot erősítette meg, bizonyos érdekes kitételekkel, módosításokkal, az alábbi elvek mentén. A NUTS rendszer kialakítása az összehasonlítás a stabilitás, a népességszámon alapuló számbavételen alapszik, illetve figyelembe kell venni az adott tagállam politikai, történelmi, szociális, gazdasági, geoföldrajzi sajátosságait is. A 3. cikkely 2. pontja határozza meg a NUTS szinteket. A rendelet 3 szintet határoz meg. NUTS-1 szinten 3 000 000-7 000 000 fő, NUTS- 2 szinten 800 000-3 000 000 fő, NUTS-3 szinten 150 000-800 000 fő létszámban fogalmazza meg a népességszámot. A magyar statisztikai régiók (NUTS-2), a megyerendszer (NUTS-3) teljes mértékben megfelel ezeknek az értékhatároknak. Az 5. cikkely 4. pontja határozza meg azt, hogy a tagállamok 3 évente, a 3. év második naptári félévében kérhetik a módosítást, ez a módosítás a következő év utáni év elején lép életbe. A tagállamnak biztosítania kell a megfelelő statisztikai adatokat az újraértelmezett beosztásnak megfelelően. A NUTS-1 szintet eddig úgy értelmeztük, mint állami szint, ez már részben Írország, Dánia, Svédország esetében igaz, valamint a kisebb tagállamoknál, 3
mint pl. Luxemburg, vagy csatlakozás előtt álló Cuprus, Málta, Szlovénia), a NUTS-1-et nem állami szintként értelmezi Finnország (két NUTS-1 térséget határoz meg), ugyancsak két NUTS-1 térséget határoz meg Ausztria, Portugália három NUTS-1 térséget, Hollandiában négy NUTS-1 térség található. A magyarországi viszonyokat véve figyelembe Debrecen, Szeged és Pécs lát el hiánytalanul (?) regionális szerepkört, mindhárom városban felsőoktatási intézmények kínálnak bizonyos választékot (tudományegyetemek, orvosképzés, műszaki főiskolák, agrár felsőoktatás, stb.) regionális egészségügyi központokkal, több tudományos intézettel, irodalmi folyóiratokkal rendelkeznek, a gazdasági szolgáltatások választéka széleskörű. A tercier szektor keresőinek aránya 50 % felett van. 1 Összességében úgy ítélhető meg, hogy a gazdasági, társadalmi, közigazgatási regionális központ szerepkörének betöltéséhez szükséges fontosabb feltételekkel - Budapesten kívül országhatáron belül elsődlegesen öt város (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged) rendelkezik. Mellettük a régiók számától függően - elsősorban Székesfehérvár, Szombathely, Szolnok, esetleg Kecskemét és Nyíregyháza vehető számításba regionális adminisztratív vagy önkormányzati központként. 1 Beluszky Pál: A magyarországi településrendszer fejlődése Magyarország település környezete Magyar Tudományos Akadémia Budapest. 65. oldal 4
A statisztikai régióknak (NUTS 2) az alábbi városok a természetes központjai régió megye javasolt régióközpont Közép-Magyarország Budapest, Pest Budapest Közép-Dunántúl Fejér, Komárom-Esztergom, Székesferhérvár Nyugat-Dunántúl Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala Győr Dél-Dunántúl Baranya, Somogy, tolna Pécs Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád Miskolc Észak-Alföld Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun- Szolnok Debrecen Dél-Alföld Bács-Kiskun, békés, Csongrád Szeged 2. Történelmi előzmények, kistérségek változó szerepe nemzetközi kitekintés A kistérség, a kistérségi igazgatás nem előzmény nélküli a magyar közigazgatás történetében. A XIX. században, a Kiegyezés utáni törvénykezés eredményeképpen jött létre az államigazgatási járás, amely a II. világháborúig lényegében zavartalanul funkcionált. A háború utáni időkből figyelemre érdemes Bibó Istvánnak a magyarországi közigazgatási reformmal kapcsolatos néhány témánkhoz közeli gondolata, mint például: "Az önkormányzati életnek éppen az az egyik jelentősége, hogy a kisközségi egységeken és azok vicinális látókörén túlmenő politikai, művelődési, gazdasági és kulturális távlatokat nyisson meg. Ezt a távlatot a falusi és tanyai lakosság egy olyan egységen találhatja meg, amely elég kicsi ahhoz, hogy politikai, gazdasági és kulturális síkon szélesebb kitekintésű közösségi vállalkozások színhelye legyen. Ilyen 5
színhelyként nyilvánvalóan az a legközelebbi városias, vagy azzá fejleszthető központ kínálkozik, ahová a környék lakossága mindennapi életéből való túlságos kiszakadás nélkül egynapi fordulóval bejár vagy bejárhat hivatalos ügyeit intézni." Bibó a megoldást egyrészt a járási önkormányzatok, másrészt a nagyhatárú, tanyás mezővárosokhoz kapcsolódó városkörnyéki közigazgatás létrehozásában látja. A utóbbi esetben egy-egy község közigazgatásilag nem egy járáshoz, hanem egy városhoz kapcsolódna. A városkörnyéki igazgatás létjogosultsága elsősorban az alföldi tanyás körzetekben van meg, ahol a mezővárosok egész környékük valóságos közigazgatási központjává válhatnak. Hasonló hatások vannak az aprófalvas településszerkezetnél is. Tudjuk, hogy a Bibó nevével fémjelzett - a közigazgatás városkörnyéki alapú - reformjára nem került sor. 1950-ig a régi közigazgatás szervezeti rendszere több tekintetben érintetlen maradt. Alapvető változást az 1949-ben elfogadott Alkotmány, - mely a járást a demokratikus centralizmus jegyében beillesztette a tanácsi hierarchiába, - majd ezt követően az első tanácstörvény hozott. A tanács és szerveinek működése igazodott a települések rendszeréhez, valamint az állam területi tagozódásához. A kisközségi szintig kiépített, szétaprózott települési közigazgatásról azonban már az 50-es évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy működtetése gazdaságtalan, irányítása nehézkes. Felmerült tehát az integráció szükségessége, részben településegyesítések, részben a közös tanácsok létrehozása útján. Az 1970-es években kidolgozott településfejlesztési koncepció már a körzetközponti települések fejlődését állította előtérbe. 1971-ben a járási tanácsok megszüntetésével, helyüket az elsősorban adminisztratív feladatokat 6
ellátó járási hivatalok foglalták el. A járási hivatalok 1984. január 1-től ugyancsak megszűntek, és ezzel megszűnt a járás is, mint közigazgatási egység. A megszűnt járási igazgatást - a kétszintű közigazgatásra való fokozatos áttérés jegyében, mint átmeneti megoldás - a városkörnyéki igazgatás váltotta fel. Ebben a rendszerben a fajsúlyosabb és speciális szakértemet igénylő ügyek intézése nem a községi tanácsok egységes szakigazgatási szervénél, hanem a városi tanácsok szakigazgatási szervénél történt, ún. városkörnyéki referensi rendszerben, ahol egy település adott igazgatási ügyét egy ügyintéző intézte. A városkörnyéki igazgatás a rendszerváltozásig működött. A kistérség fogalmának, funkciójának a közigazgatásban elfoglalt helyének tisztázására irányuló törekvésekkel már a rendszerváltozást követő évektől foglalkozik a szakirodalom. A kistérség, mint a megyénél kisebb közigazgatási térség gyökerei az előbbiek alapján, - azonban jóval korábbra nyúlnak vissza. Az, hogy az utóbbi időben a kistérségek a figyelem középpontjába kerültek, különösen kettő tényezőre vezethető vissza: 1990-ben az újonnan megalakult önkormányzatok hosszabb ideig saját belső problémáikkal voltak elfoglalva. Az önállóságból származó eufória, az egyes területeken bekövetkezett látványos fejlődés azonban eltakarta az egyre nyilvánvalóbbá váló problémát: a települési autonómiát a legmesszebbmenőkig támogató jogalkotás a területi igazgatás dezintegrációját eredményezte. (Megye ellenesség) Az önkormányzati rendszer szétaprózottsága azonban az ellentétes irányú érdekkényszerek miatt hosszabb távon csak jelentős pazarlás mellett inhatékonyan tartható fenn.. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban ezért folyamatosan bővültek az önkormányzati együttműködések különböző formái, megszaporodott a legkülönbözőbb céllal létrejött társulások száma. Felerősítette a folyamatot a 7
területfejlesztés intézményrendszerének kialakítása és a társulási törvény megszületése. Egyre erősebben hat a rendszer szétaprózottságából adódó együttműködési kényszer. A kistérségben való gondolkodás előtérbe kerülésének másik fő oka uniós csatlakozásunkkal függ össze. A decentralizáció elsősorban politikai, államszervezési kérdés, melynek jelentőségét önkormányzati szempontból az adja, hogy az önkormányzati és a területfejlesztési funkciók közös szervezetrendszerben kerülnek megoldásra. A csatlakozás kiemelt jelentőséget ad a kistérségi együttműködésnek, az intézményrendszer korszerűsítésének, a források közösségi követelményekkel is szinkronban álló hasznosításának. Az Európai Unióban a kistérségi együttműködési formák sokfélesége jellemző. A francia modell a területi önkormányzati struktúrára épül. A szétaprózott településszerkezetből adódóan jelentős hangsúlyt kapnak az önkormányzati rendszerbe szervesen illeszkedő települési együttműködési formák. A települések közötti három szintű együttműködési törvény szabályozza, melynek elemei: Települési közösségek: a kevésbé urbanizált, homogén, összefüggő földrajzigazdasági egységet alkotó települések együttese. Jellemzője a 3,5-50 ezer főig terjedő népesség, a falusias településszerkezet. Tevékenységük homlokterében a hátrányos helyzet mérséklése áll. A második elem az agglomerálódott térségi közösségek szintje. A magyar szóhasználat szerint, ez az urbanizált kistérségnek felel meg. Településszerkezetére jellemző, hogy legalább egy, 15 ezer fős lélekszámú 8
várossal rendelkezik, folyamatos beépítettségű, és lakóinak száma legalább 50 ezer fő. A francia modell harmadik eleme a nagyvárosi térségi közösség, mely léptékénél fogva természetesen nem kezelhető kistérségi formaként. Itt olyan összefüggő, urbanizált területről van szó, amely folyamatos beépítettségű, és több, mint 50 ezer fő lakossal rendelkezik. A hatékony és működőképes konstrukció kialakítása a nagyvárosok körzetében összehangolt működést tesz szükségessé. Olaszországban a francia példához hasonlóan, de gyengébb hatáskörrel működnek: Nagyvárosi körzetek, helyi területi testületként, képviselőtestülettel. (Nagyvárosi Tanács, önálló hivatalokkal). Létezik az ún. Hegyi Közösségek, amelyek a rendkívül elaprózott település struktúrájú térségekben működnek. Fő céljuk a speciális problémák megoldása, a fejlesztések összehangolása, segítése. A Területi Közösségek létrehozatalának országszerte megvan a lehetősége. Ezek a fejlesztési források igénybevételének lehetőségéhez kötötten működnek. Régiónként eltérő módon, gyakran különösen a vidékfejlesztés területén önszerveződő helyi csoportokra támaszkodva valósítják meg a fejlesztéseket. A Strukturális alapok igénybevételéhez pedig esetenként maguk a régiók jelölik ki a kistérségeket, rendelkezésükre bocsátva a Regionális Operatív Programból egy meghatározott keretösszeget, programjuk végrehajtására. Spanyolországban nincs törvényben szabályozott erős kistérségi rendszer. Az érdemi hatásköri súlypont az állam (a központi igazgatás) és a régiók (autonóm tartományok) között van. Az uniós programdokumentumokban szereplő, jóváhagyott és támogatott tevékenységekre aktuális jelleggel helyi 9
akciócsoportokat hoznak létre. A programok alkalmazásához minden akciócsoport rendelkezik egy ügyintéző szervvel. Írországban erős állami szerepvállalás mellett azokon a területeken jöttek létre és működtek eredményesen a fejlesztési régiók, ahol valamilyen szempontból válsághelyzet alakult ki. (Példaként említhető a tengeren túli légi átkelésben jelentőségét elveszítő és új profil kialakítására kényszerülő Shannon régió.) Az ország hosszú és nehéz strukturális átalakulása után, a 90-es évekre Európa egyik leggyorsabban fejlődő területévé vált. Ez az 1994-1999-es uniós tervezési periódusban megvalósuló rendkívül koncentrált, kevés prioritásra épülő támogatási politikának, valamint a helyi sajátosságokra és hagyományokra építő területpolitikának volt köszönhető. Ez utóbbiban kapott helyet a kistérségi léptékű gondolkodás, elsősorban a turizmus, a helyi ipar, a helyi szolgáltatások programozott fejlesztése révén. A nemzeti szint, a régiók szintje és a megyék mellett azonban a kistérségek nem váltak általánossá és szervezetté, mert ez már a közigazgatási szintek elaprózottságát jelentette volna. A kormányprogram célkitűzései a decentralizáció megvalósítása, az autonómia és az integráció erősítése és ennek keretében a kistérségek létrehozása. A program nyomán számos koncepció, elképzelés látott napvilágot. A járások, majd a városkörnyéki beosztás megszűnése után mint ahogy az előzőekben jeleztük jelenleg nálunk nincs általános kistérségi közigazgatási beosztás. Ez elsősorban a feladat- és hatáskör telepítéseknél okoz gondot, ugyanakkor e helyzetből előny is származik, amely jelzi a követendő útirányt. Az önkormányzatok szabad társulása alapján az elmúlt 10-11 év alatt ugyanis tényleges kistérségi kapcsolatok, együttműködések alakultak ki. Ugyanakkor ténylegesen több, eltérő funkciót ellátó kistérség létezik egymás mellett, mint statisztikai, területfejlesztési és egyéb társulásos, illetőleg államigazgatási kistérség. A fentiekből következik, hogy az egységesítés érdekében szükséges 10
a kistérséget intézményesíteni oly módon, hogy a területileg stabilan lehatárolt, több alapvető funkció ellátására képes és saját szervezetrendszerrel rendelkező komplex jellegű közigazgatási egység legyen. A kistérség jelenleg, mint térszerkezeti egység statisztikailag meghatározott. A Központi Statisztikai Hivatal által 1994-ben bevezetett rendszerre a megyéknél kisebb területi egységek különböző szempontú statisztikai megfigyelése miatt volt és van szükség. A KSH meghatározta a statisztikai kistérség fogalmát, és lényegében ezt a definíciót vette át az 1996-ban megszületett területfejlesztési törvény is. Az egyik leglényegesebb kérdés a kistérség, mint földrajzi és mint közigazgatási egység fogalmának meghatározása. A feladat megoldása természetesen elkerülhetetlenné tette a jelenlegi, statisztikailag meghatározott kistérségi beosztás áttekintését, felülvizsgálatát. A rendszer folyamatban lévő módosítására árhatóan 2004. évben került sor. A KSH a felülvizsgálat során a következő alapelveket kellett érvényre juttatni: - A statisztikai kistérségi rendszer meghatározó alapelve, hogy maradéktalanul lefedi az ország, a régió (megye) területét, minden település tartozik egy, és csak egy kistérséghez. Ebből az következik, hogy a statisztikai kistérségi rendszer, illetve a területfejlesztési önkormányzati társulások területe nem azonos. A teljes területi egyezőséget néhány megyében az biztosítja, hogy az önkormányzati társulásokat a kistérségi rendszer figyelembe vételével szervezték. Természetesen van lehetőség a két területi rendszer harmonizálására, a az alapelveket jelentősen nem sértő kompromisszumok a statisztikai kistérségek oldaláról is elképzelhetők a rendszer korrekciója során. 11
- A statisztikai kistérségi rendszerben többi központú vonzáskörzetek is léteznek, amelyekben egynél több centrumtelepülés gyakorolja a központi funkciókat. - A statisztikai kistérségek száma kisebb a városok számánál, mert közülük egyesen nem rendelkeznek valós vonzáskörzettel és nem képesek a környező településekre kiterjedő szolgáltatásokat biztosítani. A városok száma folyamatosan növekszik, a városi cím odaítélése azonban most már kizárólag kis népességszámú, hiányos intézményrendszerű településeket érint, melyek nincsenek abban a helyzetben, hogy egyedül ellássák egy kistérség lakosságát az alapfokú ellátást meghaladó szolgáltatásokkal. Elképzelhető néhány kisebb kistérség megszüntetése, összevonása. - A statisztikai kistérségi rendszernek mind a területfejlesztési törvényből, mind a támogatási rendszer működtetéséből, mind pedig a statisztikai alkalmazásából fakad funkciói teljesítéséhez, stabilnak kell lennie. - A statisztikai kistérségi rendszer a lakosság alap- és középfokú ellátásnak kapcsolatrendszerét kifejező vonzáskörzet, az együtt élő, egymásra utalt települések területi egysége. A kistérségek tehát a centrum-periféria elvén meghatározott területi egységek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezen kistérségek különböző méretűek lehetnek, és egy nagyméretű központ és környéke természetszerűen nagyobb területet, nagyobb népességszámot jelent, mint egy kisebb település környéke. - A statisztikai kistérségek rendszere az ország egész területét átfogó, a régióhatárokat (megyehatárokat) át nem lépő rendszer. Egy kistérség a földrajzilag is összefüggő települések együttese, amely a települések közötti valós munka- és lakóhelyi, közlekedési, ellátási, esetleg kulturális és egyéb kapcsolatokra épül, ezeken alapul. 12
3. A jogszabályi adottságok Az említett 1996. évi XXI. törvény, valamint a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény, illetve a társulások támogatásáról szóló 65/2004. (IV.1.) rendelet tartalmazza a legújabb szabályozás rendelkezéseit. Ezek közül kiemelném 2 a kistérségi fejlesztési tanácsot, mely a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti fejlesztése érdekében tevékenykedik. 2 A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 5.. h) 1 kistérség: a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján lehatárolható területfejlesztési-statisztikai egység. A kistérségek területe teljes mértékben és ismétlésmentesen lefedi az ország területét és illeszkedik a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz. Minden település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozik. Megállapította: (az 1996. évi XXI. tv.) 10.. 3 (1) A települési önkormányzatok képviselő-testületei a közös területfejlesztési célok kidolgozására és megvalósítására jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhatnak létre. Megállapította: (a 2004. évi XXV. Tv. 6..) 10/A.. 4 (1) A kistérségben a területfejlesztési feladatok összehangolására, a kistérségi területfejlesztési koncepció elfogadására, közös területfejlesztési programok kialakítására kistérségi fejlesztési tanács működik. 10/C.. 5 (1) A kistérségi fejlesztési tanács feladatainak ellátásban együttműködik a helyi önkormányzatokkal, az önkormányzatok területfejlesztési társulásaival, a kistérségben működő állami szervekkel, az érdekelt társadalmi és szakmai szervezetekkel, a gazdasági szervezetekkel. (2) A kistérségi fejlesztési tanácsa a kistérség területén a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti fejlesztése érdekében a régió fejlesztési terveivel összhangban összehangolja a helyi önkormányzatok, azok területfejlesztési társulásai és a kistérség területén működő gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. Ennek keretében: a) vizsgálja és értékeli a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetét, adottságait; b) kidolgozza és elfogadja a kistérség területfejlesztési koncepcióját, illetve ennek figyelembe vételével készített területfejlesztési programját, ellenőrzi azok megvalósítását; c) pénzügyi tervet készít a területfejlesztési programok megvalósítása érdekében; d) a kistérségi területfejlesztési program figyelembe vételével előzetesen véleményt nyilvánít a meghirdetett központi és regionális pályázatokra az illetékességi területéről benyújtott támogatási kérelmekkel kapcsolatban, feltéve, ha ez a jogkör a pályázati felhívásban is szerepel; e) megállapodást köthet a helyi önkormányzatokkal, az önkormányzati társulásokkal, a megyei területfejlesztési tanáccsal és a regionális fejlesztési tanáccsal a saját kistérségi fejlesztési programjai finanszírozására és megvalósítására. i) képviseli a kistérséget területfejlesztési ügyekben 10/D.. 1 A kistérségi fejlesztési tanács munkájában a) szavazati joggal rendelkező tagként vesz részt a kistérség valamennyi települési önkormányzatának polgármestere. A kistérségi fejlesztési tanácsoknak lehetőségük van szakmai munkaszervezet felállítására. A működéssel kapcsolatos feladatokról szóló szabályozás mellett a törvényben a tanácsok működési költségeinek biztosításáról szóló rendelkezések is megjelennek. Az új 10/G.. Rendelkezése összekapcsolja a kistérségi területfejlesztési feladatokat a többcélú kistérségi társulás intézményével, továbbá alapvetően rendezi ezen intézmény és a kistérségi fejlesztési tanács viszonyát. A rendezés alapvető vonása, hogy a kistérségi területfejlesztési feladatokat alapszabályként a valamennyi települést magába foglaló többcélú kistérségi társulás látja el. (Indoklás) A 2004. évi CVII. Tv. (A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról) 10.. (1) A társulási tanács döntéseinek előkészítését és feladatainak végrehajtását a többcélú kistérségi társulás székhely települése önkormányzata képviselő-testületének hivatala, vagy a többcélú kistérségi társulási megállapodásban meghatározottak szerint a társulás i tanács költségvetési szervként létrehozott elkülönült munkaszervezete (a továbbiakban együtt: munka szervezet) közreműködésével látja el. (2) A munkaszervezet keretében külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint, a szükséges pénzügyi fedezet biztosítása mellett működhetnek a minisztériumoknak, valamint területi szerveiknek a kistérségben feladatot ellátó munkatársai. 13
A szabályozás szerint a kistérségi fejlesztési tanács döntéseinek előkészítését és feladatainak végrehajtását munkaszervezet látja el. A munkaszervezet formájának meghatározása a többcélú kistérségi társulási megállapodásban történik. A törvény lehetőséget ad a társulás tagjainak arra, hogy a kistérség sajátosságaihoz, a többcélú kistérségi társulásban ellátandó feladatokhoz igazodva határozza meg munka szervezetének formáját. Így lehetőség van arra, hogy a hivataltól elkülönült munka szervezet vagy a székhely település önkormányzata képviselőtestületének hivatala lássa el a tanács feladatainak végrehajtását és döntéseinek előkészítését. Az 1996. évi XXI. tv. alapján, illetve a 2004. évi CVII. Tv. alapján az önkormányzati közszolgáltatási funkciók ellátásának optimális kerete a kistérséget alkotó települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása, amely abban az esetben biztosíthatja a funkciókat, ha meghatározott térségben működik. E többcélú társulás a kistérségbe tartozó települési önkormányzatok döntése alapján jön létre. A törvény megfogalmazza, hogy egy kistérségben egy többcélú kistérségi társulás alakítható. Természetesen más társulások a jövőben is létrehozhatók, de ezen új típusú a kistérség egészére kiterjedő társulásból, jellegére tekintettel csak egyet lehet alakítani. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a szabályozás változása nem érinti a jelenleg működő társulásokat, azok átalakításnak jogi kényszere nincs. Baranya megye statisztikai kistérséget lefedő Kistérségi Társulások Statisztikai kistérséget átfogó Kistérségi társulás megnevezése Sásdi Többcélú Kistérségi Társulás Szentlőrinci Többcélú Kistérség Társulása Székhely címe 7370 Sásd, Szent I. u. 23. 7940 Szentlőrinc, Pécsi út 21. 14
Mohácsi Többcélú Kistérségi Társulás Sellyei Többcélú Kistérségi Társulás Siklós Többcélú Kistérségi Társulás Pécsváradi Többcélú Kistérségi Társulás Szigetvári Többcélú Kistérségi Társulás Komlói Többcélú Kistérség Társulása Pécsi Többcélú Kistérségi Társulás 7700 Mohács, Széchenyi tér 1. 7960 Sellye, Dózsa György u. 1. 7800 Siklós, Köztársaság tér 8. 7720 Pécsvárad, Gyenes T. u. 6/2. 7900 Szigetvár, Zrínyi tér 1. 7300 Komló, Városház tér 3. 7621 Pécs, Perczel M. u. 2. 15
II. Baranya megye általános társadalmi-gazdasági jellemzői Baranya megye népessége Baranya 396.212 fős lélekszáma (2008) az ország lakosságának 3,94%-át teszi ki. Hosszabb ideje megfigyelhető népességének fogyó tendenciája. Annak ellenére, hogy az élveszületések számában kedvező elmozdulást következett be az elmúlt 3 évben, a pozitív hatást a halálozások száma (amely jelentősen túlszárnyalta a születésekét) sajnálatos módon ellensúlyozta. Ennek következtében a népességfogyás mérséklődő ütemben, de tovább folytatódott. A belföldi és a nemzetközi vándorlás egyenlege is negatív eredményt mutat, szemben pl. a dinamikusan fejlődő Győr-Moson-Sopron, Fejér megye adataival. Baranya megye kistérségei, települései Baranya megye az ország legdélebbi része, az ország területének 4,8%-a. A megye 301 települése közül 12 város, 289 község. Ezek közül 252 település, vagyis a falvak 83,7%-a 1000 főnél kisebb lélekszámú. Ezen belül is 205 falu azaz a községek 68%-a a törpe falvak kategóriájába tartozott (országosan nem éri el az egyharmadot a részarányuk) 3, a falusi népesség 35%-a lakott ilyen 500 fő alatti kis településen. 3 A KSH évkönyv 2006. 16
A települések népességnagyság-csoport szerinti számának és lakosságának megoszlása 10000-2000-4999 4,7% 1000-1999 9,3% 49999 5000-9999 1,3% 0,7% 100000-0,3% -499 fő alatt 13,1% 500-999 8,5% 500-999 15,6% -499 fő alatt 68,1% 100000-39,2% 10000-49999 16,8% 1000-1999 9,1% 2000-4999 10,3% 5000-9999 3,1% Baranya megye kistérségei Baranya megye települései a KSH kistérségi körzetei szerint Sásd Komló Pécsvárad Kom lói kistérség: 19 település Mohác si kistérség: 43 település Pécsi kistérség: 39 település Pécsváradi kistérség: 19 település Sásdi kistérség: 27 település Sellyei kistérség: 35 település Siklósi kistérség: 53 település Szigetvári kistérség.: 46 település Szentlőrinci kistérség.: 20 település Baranya összesen:: 301település Szigetvár Szentlőrinc Pécs Mohács Kiskassa Bóly Sellye Harkány Siklós 17
Az ország 138 egységből álló statisztikai kistérségi rendszeréből 9 található Baranyában. A kistérségek felosztása a települések közötti valós munkahelyi, oktatási, egészségügyi kereskedelmi és közlekedési kapcsolatokon alapul. A megye 301 településéből a legtöbb, 53 (17,6%) a Siklósi Kistérséghez tartozik, de a népesség még egy tizede sem lakik itt. A második legtöbb települést vonzó központ a szigetvári, ahova 46 község tartozik (15,3%), a 27 ezer főt kitevő lakosság 6,9%-a a megyeinek. Harmadik a Mohácsi Kistérség, amely 43 községében és városában a második legszámosabb népességgel rendelkezik. Az 51 ezer fő itt élő 12,8%-át teszi ki a megyei lakosságnak. Csak a Pécsi Kistérségben laknak ennél többen, ahol a 39 település magába foglalja a megyeszékhelyet is. Pécs a Dunántúl legnagyobb városa, több mint 150 ezres lakosságával. Ennek következtében közel 186 ezren, a megye népességének 47%-a, ebben a centrum helyzetű kistérségben él. A kistérségek megoszlása a települések száma és a népesség szerint Komlói Mohácsi Pécsi Pécsváradi Sásdi Sellyei Siklósi Szentlőrinci Szigetvári 12268 13918 15407 népesség (fő) 40195 50465 185402 14556 37247 26754 település szám (db) 19 43 39 19 27 35 53 20 46 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% A kistérségek között a népesség változása és a migráció egyértelmű kapcsolatot mutat az egyes térségek gazdasági-foglalkoztatási helyzetével, ebből adódó népességmegtartó képességével. A lélekszám csökkenése a legnagyobb a sellyei kistérségben, amelynek előidézője elsősorban a nagymértékű belföldi elvándorlás, míg a természetes fogyás a megyei átlag alatti. A sásdi körzetben hasonló a helyzet, de ebben térségben a magas elvándorlás népesség-csökkentő 18
hatását erőteljesen fokozza a kedvezőtlen élveszületések és halálozások negatív egyenlege. demográfiai folyamat: az Baranyában egyedül a Pécsi Kistérség bevándorlási különbözete pozitív. A demográfiai folyamatok is kedvezőbbek, mint a többi kistérségben megfigyeltek, ennek ellenére a természetes szaporodás egyenlege a Pécsi kistérségben is negatív maradt. Baranya megye néhány adata kistérségenként (2008) Kistérségek Terület km 2 Népesség fő Népsűrűség Fő/km 2 Munkavállalási korú népesség, fő A munkavállalási korú népesség Komlói 315 40195 127 27776 69,1 Mohácsi 846 50465 59 34560 68,4 Pécsi 571 185402 324 121813 65,7 Pécsváradi 258 12268 47 8663 70,6 Sásdi 384 14556 38 9881 67,8 Sellyei 463 13918 30 9624 69,1 Siklósi 653 37247 57 25542 68,5 Szentlőrinci 270 15407 57 10811 70,1 Szigetvári 669 26754 40 18496 69,1 Megye összesen 4429 396212 90 267166 67,4 Forrás:KSH A megye összlakosainak valamivel több mint kétharmada az úgynevezett munkavállalási korú népesség, kisebb differenciát mutatva a megyeszékhely és a vidék népességének korösszetételét vizsgálva. A Pécsi Kistérségben a legalacsonyabb az aktív korúak részaránya, amely Pécs város kedvezőtlen lakosság-összetételére vezethető vissza. A többi kistérségben kedvezőbb ez a 19