2009/154 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu III. évfolyam 154. szám 2009. november 2. A települések infrastrukturális ellátottsága, 2008 A tartalomból 1 Bevezetés 1 Energiaellátás 1 Villamosenergia-ellátás 1 Gázellátás 2 Távfûtés- és melegvízelllátás 2 Települési vízgazdálkodás 2 A közmûves ivóvízellátás jellemzõi 3 A közüzemi szennyvízelvezetés 3 4 Hulladékszállítás 4 Úthálózat Bevezetés Az évtizedes tendencia folytatódásaként 2008-ban is tovább bõvült a vezetékes gázzal ellátott és a közüzemi szennyvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya. Az egy fõre jutó háztartási villamosenergia-felhasználás 2,7%-kal nõtt, az egy háztartási fogyasztóra jutó gázfelhasználás 1%-kal csökkent 2007-hez viszonyítva. Közüzemi vízvezeték-hálózatba a lakások 95%-a volt bekötve 2008- ban. Éves szinten csökkent a vízfelhasználás. A települések 53%-án mûködött 2008-ban közcsatorna-hálózat, ehhez az ország lakásállományának 71%-a csatlakozott. A közmûolló (az ivóvízvezetékkel ellátott és a közcsatorna-hálózatra rákötött lakások arányának különbözete) országosan már 23,6 százalékpontra zárult. A rendszeres települési szilárdhulladék-gyûjtésbe a lakásállomány 92%-a volt bevonva 2008-ban. A települések közötti forgalmat 2008-ban 31 ezer kilométeres országos közúthálózat szolgálta. A gyorsforgalmi úthálózat 2008 végén 8%-kal volt hosszabb az elõzõ évinél. Energiaellátás Villamosenergia-ellátás A közüzemi villamosenergia-hálózat az ország minden településére kiterjed. 2008-ban 5 millió 34 ezer háztartási fogyasztó összesen 11 243 millió kwh villamos energiát használt fel. A fogyasztók száma a 2007. évihez hasonlóan alakult, a háztartások fogyasztása mind abszolút értékben, mind fajlagosan növekedett az elõzõ évhez képest. 2000-rõl 2008-ra a fajlagos felhasználás 7,5%-kal nõtt, ez az elektromos készülékek háztartásonkénti számának növekedésével és használatának változásával függ össze. Megnõtt a készenléti állapotban áramot fogyasztó készülékek (televíziók, számítógépek, internetmodemek) száma. Elterjedtek a mosogatógépek, és egyre népszerûbbé vált a légkondicionáló berendezések használata. A háztartási fogyasztók villamosenergia-felhasználásának fõbb adatai Év Fogyasztók száma, ezer Háztartási villamosenergia-felhasználás összesen, millió kwh az országos felhasználáson belül, százalék 1.tábla egy fogyasztóra, kwh/hó 2000 4 728 9 786 31,7 173,3 2005 4 921 10 918 32,6 184,9 2006 4 981 11 077 31,9 185,3 2007 5 027 10 945 31,4 181,0 2008 5 034 11 243 32,0 186,0 A háztartási villamos energia egy fogyasztóra jutó felhasználása a gazdaságilag legfejlettebb Közép-Magyarországon (204,4 kwh) a legmagasabb. E mutató megyei rangsorát nagyban meghatározza, hogy az erõmûvek dolgozói és nyugdíjasai jelentõs áramdíjkedvezményt élveznek, emiatt közülük sokan lakásfûtésre is használják az áramot. Így míg az erõmûvekkel rendelkezõ megyék egy fogyasztóra jutó fogyasztása kiemelkedõ, addig a mérsékeltebb felhasználás különbözõ okokra, többek között az elöregedõ népességre (pl. Zala megye), vagy a gazdaságilag fejletlen térségek magas arányára (pl. Borsod-Abaúj-Zemplén megye) vezethetõ vissza. Gázellátás A vezetékesgáz-fogyasztás mindössze 0,4%-kal, 38 millió m 3 -rel volt több az elõzõ évinél. 2008-ban 2873 településen volt hozzáférhetõ a vezetékes gáz, ezzel az elõzõ évi 90,8%-ról 91,1%-ra emelkedett az ellátott települések aránya. A még ellátatlan települések háromnegyede a dunántúli régiókban, egynegyede az Észak-Magyarország régióban található. A háztartási fogyasztók száma 3 millió 292 ezer fölött volt 2008-ban, mintegy 84%-uk fûtési célra is fogyasztott. A lakossági fogyasztók számának növekedési üteme az utóbbi években csökkenõ tendenciát mutatott. A lakossági és a kommunális felhasználás aránya az országos vezetékesgáz-fogyasztásban 58%. A háztartásoknak értékesített vezetékes gáz mennyisége 1 év alatt alig változott. Az egy háztartási fogyasztóra jutó havi átlagos felhasználás az utóbbi években mérséklõdött, a 2008-ban tapasztalt 1 m 3 fogyasztáscsökkenés nem jelent számottevõ eltérést az elõzõ évihez képest.
2 A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008 Statisztikai tükör 2009/154 Év Vezetékesgáz-ellátás Az értékesített gáz mennyisége, millió m 3 összesen ebből: háztartásoknak Gázfogyasztók száma, ezer összesen ebből: háztartási Egy háztartási fogyasztóra jutó havi átlagos gázfelhasználás, m 3 /hó 2. tábla Vezetékes gázzal rendelkező települések aránya, % Települési vízgazdálkodás A közmûves ivóvízellátás jellemzõi A települések vízellátásának célja a lakosság ivó- és háztartási vízigényének biztosítása, valamint a közületek, közintézmények, és a kisebb ipari üzemek ivóvíz minõségû vízzel való ellátása. A vízellátás történhet magánkutakból, közkutakból, az üzemek vagy intézmények saját vízmûveivel, és közüzemi vízvezetékkel. A vízellátás módozatai és a megoldás technikai kialakítása mindig aszerint alakult, hogy az ellátandó település nagyságrendje, lakosainak száma, szerkezeti elrendezése, társadalmi struktúrája és gazdasági berendezkedése milyen ellátási színvonalat igényelt. A fejlõdés iránya a közösség egészét ellátó közmûves vízmûvek építése. 2000-ben az ország településeinek 99,9%-a vehette igénybe a vezetékes ivóvízellátás elõnyeit, a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 92,1% volt. Az ellátottság 2008-ban az ország településeit tekintve 100%-ra emelkedett, a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 94,9%. A termelt és szolgáltatott vízmennyiség, és ezen belül a háztartások részére szolgáltatott ivóvíz mennyisége a 2000 2008 közötti idõszakot tekintve tovább csökkent, a termelt víz esetében ez több mint 11%-os visszaesést jelent. 2000 8 415 3 466 2 985 2 824 103,7 80,0 2001 9 213 3 782 3 068 2 899 108,7 84,1 2002 9 192 3 954 3 148 2 970 109,9 85,8 2003 10 227 4 571 3 223 3 037 125,4 88,6 2004 10 160 4 425 3 299 3 101 119,0 89,9 2005 10 458 4 600 3 366 3 158 121,4 90,5 2006 10 025 4 417 3 430 3 215 114,5 90,5 2007 9 080 3 794 3 479 3 260 97,0 90,8 2008 9 118 3 794 3 513 3 292 96,0 91,1 Közüzemi víztermelés és -szolgáltatás 800 700 600 500 400 300 1. ábra Távfûtés- és melegvízellátás A távhõszolgáltatás több mint másfél millió ember lakásának fûtését és melegvíz-ellátását szolgálja az ország 95 településén. A hálózatok zömét a korábbi évtizedekben alakították ki, az 1990-es évektõl az építések során a családi igényeket jobban kiszolgáló egyedi lakásfûtés terjedt el. 2008-ban 651 ezer lakás volt távfûtéses, ezek 92,4%-a (a fõvárosban 94,6%-a) részesült melegvíz-szolgáltatásban. A távfûtésbe bekapcsolt települések között megtalálható majdnem minden megyeszékhely (kivéve Békéscsabát és Zalaegerszeget). A bekapcsolt lakások közül 241 ezer (37%) budapesti volt. A távfûtött lakások számának településenkénti csökkenõ rangsorában a fõvárost követõ 11 város ért el összevontan a budapestihez hasonló arányt. A távfûtött lakások száma a miskolci 31 ezertõl - csökkenõ sorrendben Pécs, Debrecen, Szeged, Gyõr, Tatabánya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Nyíregyháza, Szombathely közbülsõ adatai után - Kecskemét 11 ezres értékével zárul. A távfûtött lakások számának fennmaradó egynegyede további 83 településen oszlik el, közülük két városban (Nyírbátor, Szarvas) alig több mint 100 ilyen lakás található. A távfûtött lakások aránya Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon számottevõen meghaladja más régióét, az alföldi régiókban viszont lényegesen alacsonyabb. Az utóbbi két évben alig változott a távfûtött lakások száma. A távfûtés kíméli a lakókörnyezetet, a keletkezõ égéstermékek nem szennyezik a távfûtött városrészek levegõjét. Hátránya viszont, hogy a felhasználás lakásonként általában még nem szabályozható és nem mérhetõ, díja pedig meghaladja az egyedi gázfûtés költségét. 200 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2000-ben a közegészségügyi szempontból veszélyeztetett települések kategóriájába 18 olyan helység tartozott, ahol egyébként közüzemi vízmû üzemelt. Az ilyen települések száma a következõ nyolc évben 6 és 48 között ingadozott. Átmeneti ivóvíz-ellátási módok (tartálykocsis, csomagolt, palackozott, cserekannás vízellátás) alkalmazására 2008-ban 17 településen volt szükség. A nem megfelelõ ivóvízzel ellátott települések száma és a kiszállított víz mennyisége Termelt ivóvízmennyiség Szolgáltatott ivóvízmennyiség Háztartások részére szolgáltatott ivóvízmennyiség Települések száma A kiszállított ivóvíz mennyisége, m 3 3. tábla 2000 18 580,0 2001 13 1 187,0 2002 6 650,0 2003 30 2 200,0 2004 34 2 410,0 2005 48 1 736,5 2006 23 1 198,5 2007 6 410,3 2008 17 8 039,5 2000 2008-ban az ivóvízvezeték-hálózat átlagosan évi 360 km-rel bõvült, 2008-ban 65 194 km volt az ivóvízvezeték-hálózat hossza. A közmûves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma 2000 és 2008 között 332 ezerrel nõtt. A bekapcsolt lakások aránya ország összesen 94,9% volt 2008 végén. A vízellátás területi kiterjesztésével sokat javult Szabolcs-Szatmár-Bereg,
Statisztikai tükör 2009/154 A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008 3 Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés megyék helyzete, de sokat fejlõdött Pest megye is. A fentiekbõl megállapítható, hogy a közmûves ivóvízellátás extenzív fejlesztési szakasza lezárult. A statisztikai adatokból azonban nem tûnik ki, hogy a meglévõ vízmû rendszerek minõségi szempontból milyen problémákat rejtenek (vízminõség javítása, rekonstrukció, korszerû irányítástechnika stb.). Közüzemi szennyvízelvezetés A közmûves szennyvízelvezetést tekintve 2008-ban még 1483 teljesen csatornázatlan helyiség található Magyarországon (az összes település 47%-a). A vízkészletek hosszú távú megõrzése szempontjából is nagy fontosságú a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése. A települések szennyvízelvezetése mint életminõségi mutató az országok fejlesztési struktúrájában környezetvédelmi, közegészségügyi, nemzeti és nemzetközi megítélés szempontjából igen fontos, meghatározó tényezõvé vált. Míg Magyarország közmûves ivóvízellátás tekintetében a nemzetközi összehasonlítást is figyelembe véve jó mutatókkal rendelkezik, addig a szennyvízelvezetés területén az elmaradás továbbra is szembetûnõ. Az ellátottsági szintekben jelentkezõ több mint 23,6 százalékpontos különbség, az ún. közmûolló (a bekötött lakások arányát tekintve) ezt a tényt markánsan jelzi. A valamilyen mértékben szennyvízcsatornával ellátott települések száma a 2000. évi 854-rõl 2008-ra 1669-re emelkedett. A mûködõ közüzemi szennyvízelvezetõ rendszerrel nem rendelkezõ települések száma 2008-ban 1483-volt, köztük 6 város: Tompa, Szabadszállás, Sándorfalva, Kadarkút, Nagybajom és Nagyecsed. A többi település jogállását tekintve község, átlagos lakosságszámuk mintegy 845 fõ, illetve 1066 község 1000 fõ alatti lélekszámú település. A megyéket tekintve Baranya (233), Somogy (158), Borsod (132), Zala (126), Vas (123) és Szabolcs (117) zömében kislélekszámú települései a szennyvízelvezetõ-hálózatot tekintve ellátatlanok. Ezeken a többnyire szennyvízelvezetõ közmûvel gazdaságosan el nem látható területeken lévõ településeken a környezetvédelem, illetve a társadalmi jólét érdekében elõtérbe kerül a lakások költség- és környezetkímélõ, szakszerû egyedi szennyvízkezelõ létesítményekkel való ellátása. A szennyvízelvezetõ hálózatba bekapcsolt lakások száma 2000 2008 között évente átlagosan 123 ezerrel bõvült; a 2000. évi 2 078 762-rõl (51%) 3 066 861-re (71,3%) nõtt, csökkentve a vízhálózatba bekötött lakások számához viszonyított nagymértékû lemaradást. A hazai szennyvízelvezetõ rendszerek mûszaki megoldására a helyi, települési szintû kiépítés a jellemzõ. Gyakori továbbá a két vagy több település, vagy város és a környezõ települések együttes szennyvízelvezetése, illetve közös szennyvíztisztítása (kistérségi és szennyvíz-agglomerációs rendszerek) is. Regionális (nagytérségi) csatornarendszerek csak néhány térségben (fõleg az üdülõkörzetekben) létesültek (Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar). A közcsatornán levezetett szennyvizek az intézményi, ipari és egyéb szennyvízkibocsátásokkal együtt átlagosan 543 millió m 3 -t tettek ki 2000 2008-ban. Ez az érték az éves átlagos közüzemi vízmûvek által termelt ivóvízmennyiség (692 millió m3) több mint 78%-a, figyelmen kívül hagyva az egyesített szennyvízelvezetõ rendszereken elvezetett csapadékvíz mennyiségét. A szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya a vizsgált idõszakban a 2000-es 51,0%-ról 2008-ra 71,3%-ra nõtt. A közmûves csatornázással rendelkezõ lakások számát, arányát tekintve az átlagos érték alatti értékek jellemzik a csatornázottságot Bács-Kiskun, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyékben 2008 végén is, hasonlóan a 2000-es állapothoz. A legrosszabb helyzetben továbbra is Bács-Kiskun található (46,4%). A legjobb helyzetben lévõ fõvárosban is csatornázatlanok még a peremkerületek egyes részei, mintegy 17 000 lakás. 2000 2008 között a közüzemi szennyvízelvezetõ rendszerek kiépítettsége továbbra sem volt összhangban a szennyvíztisztítók kapacitásával, ily módon egyes területeken a telepek alulterheltsége, máshol túlterhelése volt a jellemzõ. A szennyvíztisztító telepek hatékonysága a létesítmények mûszaki állaga, az alkalmazott technológia, a kiépített teljesítmény, a hidraulikai és szennyezõanyag-terhelés, az üzemeltetés szakszerûsége stb. függvényében eltérõ. 600 550 500 450 400 350 300 A közcsatornán elvezetett és a tisztított szennyvíz 2. ábra A tisztított szennyvizek elég nagy hányada 2000-ben 35%-a, 2008-ban 26%-a csak mechanikai kezelés után (olykor csupán egy átemelõtelepi rácson átvezetve) jutott a befogadóba. Az ilyen tisztítási fokozat nem felel meg a közegészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek. A biológiailag is kezelt szennyvizek aránya az összes tisztított települési szennyvízhez viszonyítva 2008 végére 74%-ra nõtt a 2000. évi 65%-ról, beleértve a tisztítótelepre közvetlenül szállított települési folyékony hulladék ártalmatlanítását is. % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Összes elvezetett szennyvíz Összes tisztított szennyvíz 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 III. tisztítási fokozattal is tisztított szennyvíz biológiailag is tisztított szennyvíz csak mechanikailag tisztított szennyvíz 3. ábra 2008-ban teljesen tisztítatlanul, illetve bárminemû kezelés nélkül a közüzemi szennyvízvezetékeken összegyûjtött szennyvizek 4,7%-át vezették be a befogadókba (25,5 millió m 3 ). A legnagyobb tételt a fõvárosi szennyvizek jelentik: közel 22,2 millió m 3 került közvetlenül a Dunába Budapestnél 2008-ban.
4 A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008 Statisztikai tükör 2009/154 Megállapítható, hogy a szennyvízelvezetés és -tisztítás terén a környezetvédelmileg kívánatos szintet még nem sikerült elérni, különös tekintettel e beruházásoknak a vízellátáshoz viszonyított többszörös fajlagos költségeire, és az elmaradás mértékére. A szennyvízelvezetés és -tisztítás területén elmaradó beruházások késõbb esetleges újabb ivóvíz-ellátási és - tisztítási beruházásokat indukálnak a vízbázisok elszennyezõdése miatt. Hulladékelszállítás A szervezett hulladékgyûjtésbe 2008-ban a lakások több mint 92%-a volt bevonva. A települési szilárd hulladéklerakók száma a 2005-ös 340-hez képest 2007-re 254-re csökkent, 2008-ban pedig már csak 213 lerakó mûködött. A csökkenés a hulladéklerakásról szóló uniós irányelv következménye. Az irányelv követelményei alapján kidolgozott 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet elõírja, hogy a 2009. július 15-i határidõt követõen csak olyan hulladéklerakók üzemelhetnek, amelyek teljes körûen kielégítik a jogszabályban rögzített feltételeket. Ezen hulladéklerakók száma 75 körüli. A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék menynyisége a 2000-es évek közepén csökkenésnek indult, azóta évrõl évre mérséklõdik. A gyûjtés módja szerint nézve azt láthatjuk, hogy a szelektíven gyûjtött hulladék aránya 2006 óta nõ, a 2006-os 5%-hoz képest 2008-ban már 7%-ot tett ki. E folyamat hosszabb távúnak ígérkezik, hiszen a szelektív hulladékgyûjtés hulladékudvarok létesítésével, illetve hulladékgyûjtõ szigetek telepítésével egyre több ember számára válik elérhetõvé, továbbá egyes nagyvárosokban már a szelektíven gyûjtött hulladék háztól történõ elszállítása is lehetségessé vált. A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék közel háromnegyedét a lakosságtól gyûjtik be, ennek aránya folyamatosan nõ. A kezelési módokat nézve a legelterjedtebb, de egyben legkevésbé környezetbarát ártalmatlanítási mód, a lerakás aránya 2006 óta folyamatosan csökken, az újrafeldolgozásé és az energiahasznosítással történõ égetésé nõ. Az újrafeldolgozásé 2008-ra 5%-ról 7%-ra, az energiahasznosítással történõ égetésé 8-ról 10%-ra bõvült. 4. tábla A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék keletkezése, gyûjtése, kezelése (ezer tonna) Megnevezés 2006 2007 2008 A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék 4 505 3 986 3 850 hagyományos módon gyűjtött 4 158 3 595 3 464 szelektíven gyűjtött 228 268 275 közterület-tisztítás hulladéka 118 123 111 lakosságtól 2 887 2 695 2 680 egyéb szervektől 1 422 1 076 958 újrafeldolgozással, komposztálással hasznosított 216 273 283 2008 között 32-rõl 23 tömegszázalékra csökkent, ám továbbra is meghatározó. A maximális értéket 2000-ben vette fel (40,7 tömegszázalék). Közben a fogyasztási szokások változásának következtében a mûanyag hulladékok aránya közel négyszeresére bõvült. Az utóbbi évek adatait nézve az egyéb típusú hulladékok aránya emelkedett meghatározóan, ennek oka, hogy mind a négy, ebbe a kategóriába sorolt hulladékfajta aránya növekedett. Az újrahasznosítható összetevõk közül a papír és a mûanyag szelektív gyûjtését magas arányuk, a külön-külön mindössze 4-5%-os arányú üveg- és fémhulladékét pedig az így megmenthetõ jelentõs érték teszi indokolttá. 4. ábra A települési szilárd hulladék anyagcsoportok szerinti összetétele Budapesten % 100 1990 1995 2000 2005 2006 2007 2008 Műanyag Textil Egyéb (üveg, fém, egészségügyi és veszélyes) Papír Egyéb szervetlen Bomló szervesanyag A települési folyékony hulladék keletkezése az infrastrukturálisan elmaradottabb régiókban nagyobb mértékû, mint a fejlettebb térségekben. Ugyancsak megfigyelhetõ a városi és az egyéb települési adatok közti éles különbség, valamint Budapest alacsony részesedése (5,8%). Az országos 7,0 6,0 5,0 4,0 80 60 40 20 0 Forrás: Fõvárosi Közterület-fenntartó Zrt. A települési folyékony hulladék keletkezése 6,2 5,4 5,0 4,7 4,4 5. ábra energiahasznosítással történő égetés 371 372 396 lerakással ártalmatlanított 3 867 3 327 3 164 egyéb módon kezelt 51 15 7 Budapesten a települési szilárd hulladék összetételét rendszeresen vizsgálják. Az 1990-es évek eleje óta a mûanyag és a bomló szerves anyagok aránya jelentõsen megváltozott. A települési szilárd hulladék összetételében a bomló szerves anyag (konyhai és kerti hulladék) aránya 1990 és 3,0 2,0 1,0 0,0 2000 2005 2006 2007 2008
Statisztikai tükör 2009/154 A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008 5 adat (a növekvõ csatornázottság miatt) csökkenõ tendenciája jól látható az 5. ábrán. Úthálózat A közúthálózat hossza jelleg szerint Megnevezés 2000 2005 2006 2007 2008 5. tábla Autópálya 448 636 785 858 911 Autóút 57 129 129 174 205 Csomóponti ágak és gyorsforgalmi utak pihenõútjai a) 242 349 421 449 512 I. rendû fõút 2 173 2 174 2 196 2 155 2 146 II. rendû fõút 4 330 4 379 4 409 4 417 4 442 Egyéb közút 23 057 23 141 23 119 23 130 23 147 Országos közút összesen 30 307 30 808 31 058 31 183 31 363 Kiépített helyi közutak 40 892 41 665 42 635 42 911 43 290 Kiépítetlen helyi közutak 88 609 117 095 119 287 121 628 122 880 (km) Helyi közutak összesen 129 501 158 760 161 922 164 539 166 170 Gyalogút 56 708 50 559 50 829 52 053 51 200 Kerékpárút 1 282 1 473 1 565 1 637 1 780 Magyarország közúthálózata állami tulajdonú országos közutakból és önkormányzati tulajdonú helyi közutakból áll, 2008-ban közel 198 ezer kilométer hosszúságú volt. A települések közötti forgalmat 31 ezer kilométeres országos közúthálózat szolgálta. Az országos közúthálózat a Magyar Közút Kht. adatai szerint a teljes közúti forgalomnak mintegy 75%-át, településeken áthaladó szakaszain a helyi forgalomnak is jelentõs hányadát bonyolítja le. Az országos közutakon 7009 híd, 1771 db közúti-vasúti keresztezés, 8435 db közúti csomópont és 3489 db szintbeli gyalogosátjáró található. Az országos közutakból 7704 km gyorsforgalmi vagy fõút, ebbõl 2 189 km "E" jelzésû út, vagyis az európai úthálózat része. 2000-rõl 2008-ra az autóút-hálózat jelentõsen, közel négyszeresére bõvült, azonban az országos közúthálózat forgalomterhelése - mind a hazai, mind a nemzetközi forgalom - döntõen az autópályákra hárul. Magyarországon az elsõ autópályát, az M1-es és M7-es közös szakaszát 1964-ben építették. Egészen 2002-ig a motorizáció alacsony szintje miatt csak lassan haladt a magyar gyorsforgalmi úthálózat fejlõdése: mintegy 500 km autópálya épült meg. Az ezt követõ idõszakban közel ugyanennyi hosszúságú új autópályát adtak át, 2008-ban már 911 kilométer hosszúságú gyorsforgalmi hálózaton autózhattunk. A Budapest-központú közúthálózat hosszadalmassá és nehézkessé teszi az egyes dél-alföldi, észak-magyarországi, dél- és nyugat-dunántúli térségek közötti közlekedést. Gyorsforgalmi úthálózatunk sûrûsége alig fele az EU-15-ök átlagának. Az országos fõutak közel 28%-a lakott területen halad át, rontva az ott lakók életminõségét. A kerékpárutak hossza 2000-tõl folyamatos növekedést mutat, 2008-ban közel 10%-kal bõvült az elõzõ évhez képest. Számuk az európai uniós források és a közeljövõben esedékes fejlesztések révén várhatóan tovább nõ. a) Egyéb csomóponti ágak, pihenõhelyek útjainak hosszával együtt. Forrás: Magyar Közút Kht. További információk adatok, (iinkek) Módszertan Táblázatok Elérhetõségek: zsuzsa.pataki@ksh.hu Telefon: 345-1210 Információszolgálat Telefon: 315 6789 www.ksh.hu KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2009 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.