A HÁROM SZEKTOR EGYÜTTMŰKÖDÉSI JELLEMZŐI 1. Bevezető A regionális szintű kezdeményezéseknél elsődlegesen a három szektor az önkormányzati, a vállalkozói és a civil szféra kölcsönös egymásra utaltsága teremti meg az igényt az együttműködésre. Az ilyen együttműködések során lehetőség nyílik az egyes partnerek eltérő tudásának, tapasztalatainak, forrásainak kedvező felhasználására, illetve a közös feladat elvégzése pozitív hatást gyakorol a régió társadalmi-gazdasági helyzetére. Mivel mindhárom szféra jól körülhatárolt jellemzőkkel, érdekeltséggel rendelkezik, ezért nagyon finom összehangolás, sok esetben törvényi szabályozás szükséges az együttműködés során, mely néha bizony korlátokba ütközik, hiába is tekintjük az egyértelmű előnyöket. Az alábbi hallgatói kézikönyvben a három szektor egyenkénti bemutatása következik, mely révén rálátást kapunk az egyes szférák jellemzőire, érdekeltségeire. 2. Alapfogalmak A helyi partnerség három megközelítése: Az egyének kezdeményezésére alakult helyi partnerség, amelyben a közösségek vezetői nemcsak gazdasági, hanem szociális és kulturális téren is beleszólást követelnek a folyamatokba. Az ilyen, gyakran radikális részvétel, általában nagyon erős identitáson alapul, amely kiindulási pontja lehet egy új társadalmi párbeszédnek; Vállalkozások, vagy még általánosabban szakmai szervezetek kezdeményezésén alapuló helyi partnerség (szövetkezetek, termelői közösségek stb.), amely a gazdasági döntésekben óhajt szerepet vállalni; Közügyekért felelős helyi partnerség, amely a helyi vagy nem helyi hatóságok kezdeményezésén alapul, amely a helyi összefogás hiányát kompenzálja a problémákkal küszködő térségekben. A vállalkozó kifejezés a francia entreprendre szóból származik, jelentése: kísérletező, próbálkozó, kockáztató. A vállalkozó tőkét fektet be az általa meghatározott tevékenységek elvégzésére, jövőbeni haszon - profit érdekében. A vállalkozó célja: adott időszakban a legnagyobb nyereség elérése. Az állami szektor szereplői működési költségének alapja a központi költségvetésből származik, ilyen szervezetek pl.: az önkormányzatok, területfejlesztési önkormányzati társulások (kistérség), iskolák, egészségügyi intézmények. Ezek közül kiemelendő a települési önkormányzatok, valamint a területfejlesztési önkormányzati társulások.
A települési önkormányzatok fő funkciói a következők: A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése. Az 1996. évi XXI. területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény 10. (1) szerint a települési önkormányzatok képviselő-testületei megállapodással a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása érdekében önálló jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhattak létre. A kistérség területfejlesztési szempontból már a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény hatására fontossá vált. A törvény a kistérséget jelölte meg alsó szintű területfejlesztési térségként és az önkormányzatok területfejlesztési társulásait a kistérség területfejlesztési szerveiként. Az 1996. évi XXI. területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény 2004. évi módosítása 10/A. szerint azokban a kistérségekben, ahol nem alakult többcélú társulás ott a Közigazgatási Hivatal a törvényerejénél fogva megalakította a Kistérségi Fejlesztési Tanácsot, mely a kistérség teljes területén az összes település bevonásával működő a területfejlesztési feladatokat összehangolását végző szervezet. A többcélú társulások mindegyikének része a területfejlesztési feladatoknak a kistérség egészére, az összes önkormányzat bevonásával való ellátása, így ezekben a kistérségekben a többcélú társulás látja el a kistérségi fejlesztési tanács feladatát.
A non-profit szervezetek egyesületek, alapítványok, stb. - feladatai: az állami ellátás és a piaci szolgáltatások között támadt réseket betöltsék, valamint biztosítsák a társadalmi önszerveződés és érdekérvényesítés kereteit, elősegítsék a nem profit célú társadalmi innovációt és megoldásokat találjanak a társadalmi problémák kezelésére. 3. Az önkormányzati szféra együttműködési lehetőségei és korlátai 3.1. Települési önkormányzatok feladatai A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése. A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.
3.2. Önkormányzatok lehetőségei a vállalkozókkal történő együttműködésre Adópolitika Ingatlan politika Pénzügyi támogatások: vissza nem térítendő támogatások, kamatkedvezmények, kedvezményes hitelkonstrukciók, hitelgarancia, munkaerő mobilitási támogatások. Az egyéni és kisvállalkozások piaci, vállalkozási és menedzsment ismereteinek, innovációs készségének javítás. Vállalkozási központok, inkubátorházak kialakításának ösztönzése: o Ágazati kapcsolatok erősítésének támogatása (horizontális és vertikális integráció), beszállítói kapcsolatok, klaszterek fejlesztése, hálózatépítés (pl. kisvállalkozói társaságok, stb.). o Vállalkozási, befektetési, menedzsment tanácsadói, innovációs és technológiai transzferközpontok létrehozása. o Alkalmazott (alkalmazás-orientált) kutatás fejlesztést koordináló szervezet (vállalkozások részvételével) létrehozása és működtetés. o Termelő szövetkezetek, termelői / feldolgozói / értékesítési központok létrehozásának, klaszterek kialakításának támogatása, stb. 3.3. Konkrét példák az együttműködésre vonatkozóan 3.3.1. Lehetséges együttműködések Munkahelyteremtő beruházások támogatása Helyi cégek piacra jutásának támogatása Foglakoztatást segítő adókedvezmények Helyi gazdasági értékek menedzselése Pl.: Kiváló -i Termék 4. A vállalkozói szféra együttműködési lehetőségei és korlátai 4.1.Ki a vállalkozó? Mi a vállalkozás? A valódi vállalkozások jellemzői A vállalkozó kifejezés a francia entreprendre szóból származik, jelentése: kísérletező, próbálkozó, kockáztató. Vállalkozónak lenni egyfajta életfilozófiát, hitvallást, szemléletet jelent. Cél: adott időszakban a legnagyobb nyereség elérése
A valódi vállalkozások jellemzői: Önállóak Nyereségesek Vállalják a működés kockázatát Tevékenységüket a piac minősíti Vállalják a legitimitást A társasági jog szabályai szerint működő vállalkozások jellemzői sokféle ismérv szerint vizsgálhatók, de a lehetséges szempontok közül - a tulajdonosi sajátosságokon túl - említést érdemel a gazdálkodási forma, a létszámnagyság szerinti differenciálódás, a nemzetgazdasági ágak szerinti tagolódás, a vállalkozások területi sajátosságainak vizsgálata, valamint a vállalkozások könyvviteli sajátosságok szerinti megkülönböztetése is. 4.2. A társas vállalkozások nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása Dinamikus növekedés figyelhető meg a kereskedelemben, a szálláshelyszolgáltatásban és a vendéglátásban, a pénzügyi szolgáltatásban, valamint az ingatlan ügylet és más gazdálkodási szolgáltatás ágazatban tevékenykedő társaságok körében, miközben a mezőgazdasági tevékenységet végzők és az élelmiszeripar területén működők száma (gazdasági súlya) egyenletes ütemben csökken. 4.3. A vállalkozások érintettjei Külső érintettek: Vevők Beszállítók Helyi közigazgatás Különféle hatóságok Versenytársak Együttműködő partnerek Belső érintettek: Tulajdonos(ok) Menedzser(ek) Munkavállaló(k) 4.4. Marketingstratégia Árpolitika Értékesítési politika Kommunikációs politika: - reklám - személyes eladás - eladásösztönzés - PR, azaz közönségkapcsolatok
A vállalkozásokkal, befektetőkkel kialakított jó kapcsolat eszköze a PR A. Személyes és tömegkommunikációs eszközök: - vállalkozási fórumok szervezése - előadások, prezentációk tartása - rendezvények szervezése B. Kiadványok, publikációk: - sajtóanyagok - kiadványok (pályázati értesítők, információs anyagok, képzési anyagok, városértékelő kiadványok, hírlevelek) - audiovizuális eszközök - televíziós megjelenések speciális formái C. Web PR D. Közszolgálati tevékenység E. Identitás-hordozók 4.5. A vállalkozás sikerességét befolyásoló külső tényezők A vállalkozások számára kínált befektetési környezet egy része az önkormányzat által alakítható elemeket tartalmaz, más tényezők esetében kizárólag közvetett befolyásolásra nyílik mód. Fizetőképes kereslet Elhelyezkedés - logisztikai szolgáltatások kiépítésével, a szállítási közlekedési feltételek javításával Árszínvonal Munkaerő képzettsége - a szakképzés és a munkaerő piaci kereslet összehangolása, a munkaerő-piaci változásoknak megfelelő képzés, át- és továbbképzés kialakítása Munkaerő ára - bértámogatások pályázati úton, járulékok átvállalása meghatározott esetekben (pl. hátrányos helyzetűek foglalkoztatásakor), egyéb, nem bérhez köthető támogatások nyújtása a foglalkoztatás növelésekor, hatósági eljárások a szürke- és feketegazdaság felszámolására, stb. Technológiai környezet Tényezők stabilitása
4.6. Vállalkozásbarát környezet jellemzői Tényező Rangsor Megközelíthetőség, logisztikai adottságok Kereslet, fizetőképes vevők Szakképzett munkaerő Infrastruktúra megfelelősége Piac közelsége Olcsó munkaerő Alacsony adók, adókedvezmények Innovatív technológia megléte Lakosság életminősége Hagyomány Természeti adottságok (pl. termőföld, ásványok, erdős területek, stb.) Beszállítói feltételek (pl.: ár, beszállítók száma, stb.) II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 5. A civil szféra együttműködési lehetőségei és korlátai 5.1. A non-profit szektor globális jellemzői A magyar tapasztalatok megegyeznek azzal a világtendenciával, hogy a non-profit szféra: egyre több embert foglalkoztat; nagyon sok emberrel kerül kapcsolatba tevékenységei során; társadalmi szinten is számottevő anyagi forrásokat mozgat meg illetve használ fel; nagy vagyonokat köt le és használ fel; egyre szélesedik kapcsolatrendszere és nyújt nélkülözhetetlen szolgáltatásokat a társadalom számára; lassan, de biztosan vesz át állami funkciókat. A jóléti állami visszalépésének okai: a versenyhelyzet növekedése (folyamatos forráselvonást követel meg a jóléti kiadások tekintetében); erősödik a civil kontroll (a jóléti állam paternalizmusa és bürokráciája kezdi átadni a helyét az állampolgárok közvetlen politikai és társadalmi akcióinak); A jóléti állam visszaszorulásával egyidejűleg olyan civil intézményrendszer formálódik ki, amely nem üzleti céllal nyújt társadalmilag fontos szolgáltatásokat (közjavak).
Az EU és a civil szektor: Az Európai Bizottság általános irányelveket fogalmaz meg a nemzeti sajátosságok figyelembevételével. Konkrét cél pl. a szubszidiaritás (az adott szinten jelentkező problémákat mindig a legközelebbi / legalacsonyabb szervezeti vagy térségi szinten helyben - kell megoldani). Az EU NGO-kal kapcsolatos általános céljai: Cél, hogy elősegítsék a közösségen belül tevékenykedő civil szervezetek fejlődését, hogy kialakuljon a szektor szervezeteinek jövőre orientált válaszadó képessége és hogy mindinkább részesei legyenek az európai integrációt megvalósító folyamatnak. Az EU ajánlásai: Az önkéntes szervezetek tapasztalatainak, javaslatainak figyelembe vétele az EU politikaformálása során. A civil szervezetek közreműködésével az információk tervszerű, rendszeres áramoltatása az EU szintjéről helyi szintekre, hogy a polgárok érezzék, maguk is tevékeny részesei a folyamatoknak. A párbeszéd erősítése a civil világ és a kormányzatok között. Egységes jogi és gazdasági szabályozás megalkotása. Képzések és fejlesztési programok beindítása. Jogi- és költségvetési feltételek: Mind nemzeti, mind pedig európai uniós szinten szükséges világos, a non-profit szervezeteknek keretet adó és azokat támogató, jogi és költségvetési rendszer megalkotása. Az uniós tagországok a non-profit szektor szerepét, jellegét meghatározó jogi és költségvetési rendszer tekintetében meglehetősen változatos képet mutatnak. 5.2. Civil tevékenységi kategóriák Fontosabb tevékenységi kategóriák a tagországokban működő civil szervezetek esetében: Szociális szolgáltatások: 57 %; Oktatás és kutatás: 46 %; Fejlesztés és lakásügyek: 40 %; Kultúra, szabadidős tevékenységek: 36 %; Nemzetközi tevékenységek: 35 %; Emberi és állampolgári jogi képviselet: 35%; Egészségügy: 26 %; Önkéntesség, jótékonyság: 23 %; Környezetvédelem: 18 %. 1 1 Forrás: Civil társadalom az EU-ban és tagországaiban, 1999.
5.3. Civil tevékenységek tapasztalatok Több szervezet egyszerre aktív több területen is. A szervezetek feladat-és probléma-centrikusak. Az 1980-as években határozott elmozdulás történt a különböző szolgáltatásokat nyújtó szervezetek irányába. (Ez a tendencia elsősorban a szociális területen érzékelhető. ) A jelentkező foglalkoztatási válság következményeként ugyanebben az időszakban a civil szervezetek bevonásával jelentős foglalkoztatási programok is kezdődtek. 5.4. Bevételi szerkezet Az EU országaiban a magyarországi gyakorlattól eltérően a civil szervezetek bevételeinek nagyobb részét maga az állam adja (központi támogatások); Csak ezek után következnek a saját források tagdíjak, szolgáltatások, adományok, vállalati támogatások, stb. A bevételi források a következőképpen alakulnak ( a számok %- ban értendők): Országok Állami támogatás Tevékenységből sz. bevétel Adományok Belgium 77 18 5 Egyesült Királyság 47 45 8 Hollandia 60 36 4 Magyarország 25 59 16 Németország 64 32 4 2 5.5. A civil szféra általános jellemzői Magyarországon Gazdasági tevékenység Az EU tagországaiban általános szabály az, hogy az ilyen irányú tevékenység nem lehet meghatározó, csak kiegészítő jelleggel folytatható és közvetlenül kell kapcsolódnia az adott szervezet céljaihoz. Természetes az is, hogy az összes önkéntes szervezetnek be kell tartania a profit, vagy nyereség felosztását tiltó szabályt. Civil szféra és a foglalkoztatás Általános tendencia a non-profit szektor foglalkoztatásban betöltött szerepének kiszélesítése. Ez az EU dokumentumaiban is kiemelt prioritás. Magyarországon a szektorban foglalkoztatottak száma az elmúlt években jelentősen növekedett. Civil szektor és foglalkoztatás Magyarországon A fizetett alkalmazottak szinte jelképes összegekért dolgoznak. Jelentősnek mondható az önkéntes munka értéke is (kb. 15-20 milliárd forint).a foglalkoztatotti adatok a szektor behatárolt pénzügyi lehetőségeire és az intézményesültség viszonylag alacsony fokára engednek következtetni. A civil szektor rendelkezik 2 Forrás: Civil társadalom az EU-ban és tagországaiban, 1999.
olyan előnyökkel, amelyek alkalmassá teszik új foglalkoztatási megoldások kipróbálására és működtetésére. Transznacionális NGO-k Közösségi szinten támogatni kívánják a transznacionális NGO-k létrejöttét. Ebből kifolyólag a magyar non-profit szektornak szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy az EU csatlakozás révén nagy konglomerátumokkal találja magát szemben. A gazdagabb és nagyobb transznacionális szervezetekkel való találkozás egyenlőtlen versenyt szül. Egyetlen megoldás: érdekközösség, együttműködési lehetőségek kialakítása, a kapcsolati lehetőségek bővítése a nemzetközi véráramokba való bekapcsolódás érdekében. A szektortudat hiánya A szektor még mindig nem képez olyan elkülönült független tényezőt, mint az állami és a privát szféra. Ez az önmeghatározás nem várható senki mástól, mint magától a szektortól, a szervezetek összefogásától, a szervezetek tagjainak, önkénteseinek egységes, ugyanakkor kompromisszumra kész fellépésétől. Érdekellentétek Az érdekellentétek dimenziói: - kicsi szervezet-nagy szervezet, - gazdag és szegény szervezet, - vidéki és fővárosi szervezet stb. gátolja az NGO szféra szervezetinek összefogását. Rendkívül fontos, hogy a szféra - mielőbb rendezze belső problémáit és ellentmondásait, - eljusson saját önmeghatározásáig és - a szervezetek között egy egységes együttműködés bontakozzon ki. Információcsere Az információelégtelenség kiküszöbölése érdekében az EU bizottság ajánlása kiemeli, hogy a civil és non-profit szervezeteknek törekedniük kell a különféle információs lehetőségek kihasználására, hogy mind szélesebb körben megismertessék magukat a szektoron belül és azon kívül is. Képzés, fejlesztés Magyarországon a szektor növekedését csak igen lassan követte annak a képzési gyakorlatnak a kifejlődése, amely felkészítette volna a szervezetek vezetőit és alkalmazottait, hogy a változó kihívásoknak meg tudjanak felelni. A magyar non-profit szektor előtt álló kihívások mindenképpen szükségessé tennék, hogy a képzéssel foglalkozó szervezetek kamarája létrejöjjön, a szervezetek számára szükséges egységes színvonal és hozzáférés érdekében. Regionális kapcsolatok Az EU preferálja a szubszidiaritás elvén nyugvó regionális kapcsolatok kialakítását. A non-profit szervezetek által létrehozott regionális szövetségek jó eséllyel számíthatnak kapcsolatfelvételi és támogatási lehetőségekre. Fontos lenne, hogy ezek között a regionális szövetségek között is kialakuljanak az információ- és tapasztalatcserék.
A regionális és helyi kapcsolatok kialakításában, a szektorok közötti kapcsolattartásban fontos szerep várna a különböző ernyőszervezetekre, amelyeket éppen azért hoztak létre, hogy ezen feladatok felelősei legyenek. Nagy probléma, hogy az ernyőszervezetek maguk is önfenntartók, és sok esetben éppen az nem térül meg, hogy alapfunkciójukkal tudjanak foglalkozni. 5.6. Szervezetfejlesztés Stratégiai gondolkodásmód kifejlesztése HR politika alkalmazása Marketing szemlélet kialakítása Pénzügyi tevékenységek szabályozása Forrásteremtés, mint fő funkció megteremtése Tervezés, mint szemléletmód kialakítása A tanuló szervezeti modell kialakítása Információáramlás és kapcsolatok fejlesztése (belső, külső) A minőségi szolgáltatás mint fő jellemző kialakítása Standardok felállítása Mérési technikák kialakítása Fenntarthatóságra való törekvés, mint alapfilozófia megteremtése 5.7. A non-profit szektor gazdasági szerepe A fejlett piacgazdaságokban a non-profit szervezetek léte már nem a hiányzó szolgáltatásokkal, hanem a szolgáltatók hiányosságaival magyarázható. A magánszolgáltatások terén a fogyasztók sok esetben nem képesek kellően megítélni a piaci szolgáltatások minőségét (például gyógypedagógiai nevelés, öregotthon, házi gondozás). Ezért bizalmatlanok a haszonérdekelt szolgáltatókkal szemben, akiknek elsődleges célja a nyereség növelése, nem pedig a fogyasztói igények minőségi kielégítése. Ilyen esetekben a fogyasztók szívesebben fordulnak a non-profit szolgáltatókhoz, mivel azok nem érdekeltek tájékozatlanságuk kihasználásában. A nyereségérdekelt szolgáltatások terén tehát a non-profit szervezetek az információs monopóliumok ellensúlyozására és a fogyasztói bizalom fenntartására jönnek létre. A közszolgáltatások terén a fogyasztók döntően úgynevezett közjavakat vesznek igénybe. A közjavaknak az a sajátossága, hogy ha egyszer létrehozták őket, akkor a továbbiakban már mindenki számára hozzáférhetőek (közúthálózat, közegészségügy, stb.). A közjavak szolgáltatása nem nyereséges, többek között ezért is biztosítják azokat az állami intézmények. A költségvetés korlátai miatt azonban az állam is csak egy bizonyos határig képes a közjavak iránti keresletet kielégíteni. Az állami intézmények nem a nyereség növelésében, hanem az alapvető szükségletek mennyiségi kielégítésében érdekeltek, ezért ez a határ az átlagos fogyasztói igény szintje. A közjavak biztosításának terén tehát a non-profit szervezetek az átlagos igényeket meghaladó kereslet kielégítésére jönnek létre (különleges képzést nyújtó iskolák, átlagon felüli ellátást biztosító kórházak, stb.).
A non-profit szektornak jelentős gazdasági szerep jut a nagyarányú gazdasági növekedést vagy jelentős szerkezeti változást átélő piacgazdaságokban (példa a hatvanas és a nyolcvanas évek Nyugat-Európája, vagy a hetvenes évek Dél- Európája). Ez a szerep a köz- és magánszolgáltatások rendszerének egyensúlyban tartása az átalakulás során. Hálózat a Demokráciáért Program (USAID-UWI) 27 piacok kialakításán keresztül töltik be. A közszolgáltatások magánosításának és a magánszolgáltatások piacának bővítése terén tehát a non-profit szervezetek az állami elvárások és a piaci igények összehangolására jönnek létre. Ez a szerep Közép- és Kelet-Európában igencsak időszerű, ám a non-profit szektornak a közszolgáltatásokban való részvétele még sem Magyarországon, sem a környező országokban nem alakultak ki számottevő mértékben. Együttműködés különböző szektorokhoz tartozó szervezetekkel A non-profit szervezetek feladata, hogy az állami ellátás és a piaci szolgáltatások között támadt réseket betöltsék, valamint biztosítsák a társadalmi önszerveződés és érdekérvényesítés kereteit, elősegítsék a nem profit célú társadalmi innovációt és megoldásokat találjanak a társadalmi problémák kezelésére. 5.8. A civil szervezetek aktuális feladatai Az elmúlt időszakban, a gyakorlatban is érzékelhetővé vált, hogy a közös állásfoglalásoknak, nagyobb a súlya, és a különböző aktuális problémák megoldására irányuló projektek megvalósításának is nagyobbak a lehetőségei, összeadódnak a humán és egyéb erőforrások, ezáltal jobbak az esélyei a közös pályázatoknak. Ez a tevékenység különösen fontos az EU csatlakozás szempontjából. Az együttműködés előnyeit tapasztalva a szervezetek érdekelté válnak az együttműködési formák működtetésében. Az összefogás akkor lehet eredményes, ha a civil szervezetek összefogása pártpolitika-mentes, és azoknak a problémáknak a megoldására irányul, amiben a közös erőfeszítés szükségét látják, és amelyet az önkormányzatok vagy ágazati szervek nem tudnak hatékonyan megoldani. Az állami és önkormányzati közfeladatok átvállalása, kihelyezése érdekében, a megfelelő források hozzárendelése mellett, nyílt pályázatok meghirdetésére van szükség, és ebben az esetben is célszerű biztosítani a helyi civil fórumok bírálatban történő részvételét. Az Uniós források elérése érdekében, célszerű a helyi civil alapok részeként, olyan finanszírozási lehetőséget biztosítani, amely lehetővé teszi az utófinanszírozott pályázati programok, zökkenőmentes megvalósítását. A civil szervezeteket támogató vállalkozások és magánszemélyek részesüljenek ösztönző adókedvezményben, mert a magánadományok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a szervezeti autonómiák megerősödéséhez. A megyei és városi, települési közgyűlések tekintsék partnernek a civil együttműködési testületeket, időszakonként együttes tanácskozásokon tekintsék át az állampolgári önszerveződés helyzetét, és a demokratikus közösségi részvétel
megvalósulását, alakítsák ki annak gyakorlati módszereit.(különböző testületekben, külső szakértőként való részvétel, szavazati joggal, állandó meghívott véleményezési joggal stb.) Kiemelt jelentőségű, hogy a kialakuló együttműködések szerződéses partneri viszonyokon alapuljanak. Különösen fontos ez az önkormányzati feladatok átvállalásánál. Nyilvánvaló, hogy a különböző közérdekű célok megvalósításáért önkéntes munkát vállaló szervezetek képesek elősegíteni a különböző önkormányzati döntések támogatottságát, a társadalmi nyilvánosság érvényesülését, és a társadalmi részvételt igénylő döntési mechanizmusok kialakítását. Az Önkormányzati Törvény alapján a képviselő testületek a működésükre vonatkozó SZMSZ-ben határozhatják meg, hogy mely önszerveződő közösségek, vagy közösségek, összefogását illeti meg tanácskozási jog. Az együttműködést akadályozó kit kérdésre válasz lehet, ha az adott településen kialakul a civil konferencia, és a konferencián létrejön a különböző ágazatok delegáltjaiból álló kerekasztal, amely képes képviselőket küldeni a különböző önkormányzati testületekbe. Fontos módszer lehet az együttműködés fejlesztésében, ha az önkormányzat szerződés alapján megbízást ad a - megfelelő szakmai színvonalon álló szervezeteknek különböző döntés előkészítő munkaanyagok elkészítésére. (hajléktalanok helyzete, hulladékhelyzet, közlekedési problémák, stb.) A szakértői elemzésre történő felkérés az adott probléma megoldásánál lehetővé teszi az önkormányzatok számára a hivatal által meghatározott szemléletmódon kívüli megközelítések megismerését is. A szervezetek hivatalos véleménynyilvánítása elősegítheti az adott település érdekérvényesítését (a társadalmi szervezetek szerteágazó lobbykapcsolattal rendelkezhetnek). Az együttműködést elősegítheti ha az önkormányzat sort kerít a kiemelkedő tevékenységet végző, civil szervezetek és kiemelkedő önkénteseik munkáját elismerő kitüntetési formák létrehozására és adományozására. Az önkormányzati vezetők számára lényeges információkkal szolgálhatnak - tevékenységük eredményességének megítéléséhez a szervezetek képviselőivel folytatott kötetlen megbeszélések. Különböző felmérések szerint jelenleg az önkormányzati kapcsolatoknál a szervezetek alkalomszerű bevonása dominál. A szakbizottságok munkájába történő bevonás a fővárosban 6%, a városokban 12%, a kistérségek településeinél 43%. Érdekes következtetés adódik ebből a szerveződés alapszintjére vonatkozóan. Nagyon fontos lehet az önkormányzati és civil szervezeti kapcsolatok kialakításában, továbbfejlesztésében a polgármester munkáját közvetlenül segítő civil referens tevékenysége, amely az alábbi legfontosabb feladatokból áll: a civil szervezetek tevékenységének megismerése, kapcsolattartás (közös tevékenység kialakulása esetén, részt vesz a szervezetek közgyűlésein, vezetőségi ülésein stb.) igénykonvertálás az önkormányzat és civil szervezetek között; az önkormányzati feladatátadás szerződéses kapcsolatainak szervezése;
önkormányzat és civil szervezet közös pályázatainak előkészítése, amely feladat az EU. csatlakozással különösen hangsúlyossá válik; kapcsolattartás a civil szervezetek informális közösségeivel (civil konferencia, kerekasztalok, koordinációs bizottságok stb.); helyi, önkormányzati pályázatok kiírása, a bírálat társadalmasítása; partneri együttműködés a nonprofit szolgáltatást kialakító szervezetekkel. Nem szerencsés, ha a civil referens beavatkozik a szervezetek tevékenységébe, helyettük dolgozik, vagy a helyi hatalom szószólójaként erőpozícióból érvényesíti az önkormányzati jó, vagy rossz elképzeléseket. A hangsúlyt inkább a kölcsönös érdekek felismerésére és toleráns egyeztetésére, valamint az ebből adódó partneri szerződéseken alapuló együttműködésre célszerű helyezni. A szervezetek különböző településeken kialakuló együttműködéseinek lényeges feladata lehet a gazdasági szektorral kialakítható együttműködés. A kölcsönös érdekek felismerése és deklarálása elvezethet egy egészséges helyi támogatási gyakorlat kialakulásához. 5.9. Együttműködés különböző szektorokhoz tartozó szervezetekkel Annak érdekében, hogy betölthessék küldetésüket, interszektorális együttműködési rendszer (társadalmi szolidaritásból és konszenzusból táplálkozó összehangolt, közös aktivitás) kialakítására van szükség, valamint arra, hogy az állami szektor és az üzleti világ megfelelő forrásokkal lássa el a civil szerveződéseket tevékenységeik kivitelezése érdekében. A non-profit szféra által létrehozott közjavak az egész társadalom javát szolgálják, közvetve hozzájárulnak az állami és a piaci teljesítmények javulásához. Az együttműködés szempontjából előnyben vannak a költségvetési intézmények. Meghatározó az önkormányzatokkal folytatott együttműködés, ami a legerősebb, legintenzívebb kapcsolatot jelenti mindegyik társaság esetében. Az önkormányzati támogatások jelentős szerepet játszanak a szervezetek működésének fenntartásában, így a velük ápolt kapcsolat egyik sajátossága az egyoldalú függőség. Konkrét példák az együttműködésre vonatkozóan Az önkormányzat részéről általában normatív úton szerzett - támogatások fejében végzett feladatok egyelőre nem igényelnek speciális erőforrásokat. A kérdéses szervezetek nem is törekednek kellő mértékben erőforrás bázisuk tudatos fejlesztésére. Az erőforrás korlát az innováció visszafogott voltát eredményezi. A szervezeti típushoz való tartozást nézve a vizsgált társaságok (alapítványok és egyesületek) az érdekvédelmi és a társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek körébe tartoznak leginkább. Tágabb szolgáltatásrendszer hiányában a civil szerveződések megfelelő erőforrások és kapacitások hiányában viszonylag szűk tevékenységi kört képesek lefedni, nincs lehetőségük annak bővítésére.
A vizsgált szervezetek méret szempontjából a közepes méretű civil szerveződésekhez tartoznak. A jelenlegi feltételek közepette pénzügyi-, humán erőforrás-, valamint társadalmi háttér hiányosságokkal küzdenek. A magas adminisztrációs költségek, a saját pénzügyi kondíciók elégtelen volta miatti alacsony saját erő részarány, a bürokratikus működésmód miatt csak részben képesek ellátni vállalt feladataikat. 5.10. Az együttműködés szakmai területei Az együttműködés területei a vizsgált társaságok esetében a tudományos, ismeretterjesztő-, az érdekvédelmi, valamint az oktatási és kulturális szférára terjednek ki. A felvállalt feladatok általában olyan alaptevékenységek, amelyek más szervezetek által is elláthatók, tartalmukat tekintve nem rendelkeznek ritkasági értékkel. Az egyoldalú anyagi függőséget eredményező kapcsolatban a szervezetek gyakorlatilag csak annyi támogatáshoz jutnak, ami adminisztratív jellegű működési, fenntartási költségeiket fedezi, de nem biztosítja vagy csak nagyon korlátozott mértékben a szakmai továbbfejlődést. Nem fejlődik így a szervezetek esetében a szakmai kompetencia bázisán álló menedzsment, a szervezeti működés gyakorlatilag nélkülözi a tanulási folyamatot. Lassú döntéshozatal jellemző, sok a felesleges kiadás, ami pazarló gazdálkodást valósít meg. A tevékenységekből származó együttműködés földrajzi kiterjedése, hatóköre A megkérdezett szerveződések inkább helyi és kevésbé megyei hatókörben képesek ellátni feladataikat: nem rendelkeznek megyei szinten alszervezetekkel és a hozzájuk rendelt konkrét és folyamatos feladatokkal. Ahhoz, hogy a lokális problémákra, kérdésekre adekvát válaszokat adhassanak, az anyagi források mellett szükség lenne egy széleskörű kommunikációs hálózatba való kapcsolódásra. Az együttműködést befolyásoló külső és belső tényezők: A szervezetek közti együttműködést negatív módon befolyásolja, hogy a rendelkezésre álló, a szervezetek által jelzett igényekhez és szükségletekhez képest aránytalanul alacsony állami támogatás mindössze az igénylők szűk köre (kb. 10 %-a) között oszlik meg. Ez súlyos szerkezeti torzulásokat és érdekellentéteket idéz elő a hazai non-profit szektorban. Az érdekellentétek számos konfliktus mentén jellemzőek: mikro-és nagyméretű szervezetek között, fővárosi és vidéki társaságok között, gazdag és forráshiányos szerveződések között. Ugyancsak problémaként merül fel a szervezetek közötti információcsere, kommunikáció hiánya, annak elégtelen volta.
Elengedhetetlen, hogy Magyarországon is mielőbb kialakuljanak a regionális civil szerveződések, amelyek jelentős szerepet játszhatnak az információáramlásban, valamint katalizátorai lehetnek a tapasztalatcserén alapuló szakmai fejlődésnek. Nagy probléma, hogy a kérdés szempontjából előtérbe kerülő ernyőszervezetek maguk is gyakorlatilag önfenntartó működésre képesek többnyire, társadalmi és gazdasági hátterük szegény és fejletlen. A szervezetek fejlesztése szempontjából a következő intervenciós szükségleteket kell szem előtt tartani: stratégiai gondolkodásmód kialakítása, menedzsment módszerek és jártasság kifejlesztése, tanuló szervezeti modell kialakítása a szakmai kompetenciák bázisán, pénzügyi tevékenységek költséghatékony módon való szabályozása, erőteljesebb forrásteremtési aktivitás ösztönzése, interszektorális szisztémák kialakítása, információáramlás és külső kapcsolatok fejlesztése, minőségi szolgáltatások elterjedése, minőségbiztosítási szisztéma működtetése, a fenntarthatóságra való törekvés megteremtése. 6. Összefoglalás A partnerségi kapcsolatok kialakulásának igénye hatványozottan jelentkezik EU csatlakozásunk óta, hiszen a három szektor összefogásának eredményeképpen hatékonyabban juthatunk az EU-s forrásokhoz, mindezek mellett pedig a gazdaságitársadalmi eredményeink is javulnak az együttműködések révén. Az összefogás azonban mindegyik oldal részéről engedményeket igényel, illetve azon ismeretek összességét, melyek a partnerséget szabályozzák. Ezt elősegítendő az előző fejezetek során megismerkedhettünk a partnerség alapvető jellemzőivel és a három szektor legfőbb jellegzetességeivel. 7. Ellenőrző kérdések 1. Említsen példákat az önkormányzatok lehetőségei közül a vállalkozókkal történő együttműködésre. 2. Ismertesse a vállalkozás sikerességét befolyásoló külső tényezőket! 3. Mutassa be, hogy a civil szervezetek fejlesztése szempontjából milyen intervenciós szükségleteket indokolt szem előtt tartani!
8. Ellenőrző kérdések megoldása 1. Említsen példákat az önkormányzatok lehetőségei közül a vállalkozókkal történő együttműködésre. Adópolitika Ingatlan politika Pénzügyi támogatások: o Vissza nem térítendő támogatások o Kamatkedvezmények o Kedvezményes hitelkonstrukciók o Hitelgarancia o Munkaerő mobilitási támogatások 2. Ismertesse a vállalkozás sikerességét befolyásoló külső tényezőket! Fizetőképes kereslet Elhelyezkedés - logisztikai szolgáltatások kiépítésével, a szállítási közlekedési feltételek javításával Árszínvonal Munkaerő képzettsége - a szakképzés és a munkaerő piaci kereslet összehangolása, a munkaerő-piaci változásoknak megfelelő képzés, át- és továbbképzés kialakítása Munkaerő ára - bértámogatások pályázati úton, járulékok átvállalása meghatározott esetekben (pl. hátrányos helyzetűek foglalkoztatásakor), egyéb, nem bérhez köthető támogatások nyújtása a foglalkoztatás növelésekor, hatósági eljárások a szürke- és feketegazdaság felszámolására, stb. Technológiai környezet Tényezők stabilitása Természeti adottság Beszállítói hálózat - KKV-k által közösen létrehozott beszerzési központok kialakulásának elősegítésével, szorgalmazásával kommunikációs eszközökkel és erkölcsi támogatással Közmű, telekommunikáció Segítség a várostól - befektetési csomagok kidolgozása: rugalmas ügyintézés, kiépült infrastruktúra biztosítása, közműegyeztetések, hatósági eljárások felgyorsítása, stb. Adózás - adócsökkentéssel, kedvezményekkel Együttműködés 3. Mutassa be, hogy a civil szervezetek fejlesztése szempontjából milyen intervenciós szükségleteket indokolt szem előtt tartani! stratégiai gondolkodásmód kialakítása, menedzsment módszerek és jártasság kifejlesztése, tanuló szervezeti modell kialakítása a szakmai kompetenciák bázisán, pénzügyi tevékenységek költséghatékony módon való szabályozása, erőteljesebb forrásteremtési aktivitás ösztönzése, interszektorális szisztémák kialakítása,
információáramlás és külső kapcsolatok fejlesztése, minőségi szolgáltatások elterjedése, minőségbiztosítási szisztéma működtetése, a fenntarthatóságra való törekvés megteremtése. 9. Fogalomtár A három szektor: önkormányzati, civil, vállalkozói. Vállalkozó: A vállalkozó kifejezés a francia entreprendre szóból származik, jelentése: kísérletező, próbálkozó, kockáztató. A vállalkozó tőkét fektet be az általa meghatározott tevékenységek elvégzésére, jövőbeni haszon - profit érdekében. A vállalkozó célja: adott időszakban a legnagyobb nyereség elérése. Az állami szektor szereplői működési költségének alapja a központi költségvetésből származik, ilyen szervezetek pl.: az önkormányzatok, területfejlesztési önkormányzati társulások (kistérség), iskolák, egészségügyi intézmények. Ezek közül kiemelendő a települési önkormányzatok, valamint a területfejlesztési önkormányzati társulások. A települési önkormányzatok fő funkciói a következők: A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.
10. Hivatkozások jegyzéke, ajánlott irodalomjegyzék 1. AVOP LEADER+ Készségek Elsajátítása, Tananyag. PROMEI Kht., Faluműhely Alapítvány, SZRVA, ZRVA, Budapest 2005. október 26. 2. Az integrált vidékfejlesztés gyakorlata Magyarországon. Kézikönyv a részvételen alapuló tervezéshez. VÁTI, MTA RKK, DLG, IAC Magyarország Hollandia 2005. 3. Kaposvár marketingstratégiája. ECONO Consult. Kaposvár, 2005. 4. Sárközy Tamás (1996): Gazdasági státuszjog I. Aula Kiadó. Budapesti Közgadaságtudományi Egyetem, Budapest 1996. 5. Szlovák és mtsai (1998): Vállalkozói ABC 98. Somogy Megyei Vállalkozói Központ Alapítvány. Profilmax Nyomda Kaposvár, 1998. 6. Várady -Berényi Helgertné Kurcsinka Nagy: Vállalkozási ismeretek. Mestergazda könyvek. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest, 1999. 7. Bonc János, Cseh Judit, Kuti Éva, Mészáros Géza, Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyarországon. 2000. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 2002. 8. Groskáné Piránszki Irén: Partnerség és együttműködés. Kelet- Magyarországért Közösségszolgálati Alapítvány-Debrecen, 2001.